52018AE2008

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52018AE2008 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52018AE2008

Help

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Stratégiai fejlesztések az iparpolitikában 2030-ig az európai ipari bázis versenyképességének és diverzifikációjának növelésére, előtérbe helyezve a globális értékláncokon belüli hosszú távú teljesítményt (feltáró vélemény az osztrák elnökség felkérésére)

EESC 2018/02008

HL C 62., 2019.2.15, pp. 16–23 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

HTML

PDF

Official Journal

15.2.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 62/16

(feltáró vélemény az osztrák elnökség felkérésére)

(2019/C 62/03)

Előadó:	Carlos TRIAS PINTÓ
Társelőadó:	Gerald KREUZER

Felkérés:	a Tanács osztrák elnöksége, 2018.2.12.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke

Illetékes szerv:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI)
Elfogadás a CCMI ülésén:	2018.9.25.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.10.17.
Plenáris ülés száma:	538.
A szavazás eredménye (mellette/ellene/tartózkodott):	158/9/4

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az iparpolitikának fel kell tárnia és elérhetővé kell tennie a jövőbeni globális, fenntartható és inkluzív növekedés lehetőségeit. Senki sem maradhat le.

1.2.

Európának továbbra is törekednie kell arra, hogy visszaállítsa a korábbi szintre az ipari termelést, és a fő teljesítménymutatók segítségével finomítsa ezt a célkitűzést. Az európai ipar határokon átnyúló összetett értékláncokhoz tartozik egy egyre intenzívebben globalizálódó piacon, ezért (a főigazgatóságok, a tagállamok és a régiók részvételével) fejleszteni kell a vele kapcsolatos szakpolitikát. Holisztikus megközelítésre van szükség ahhoz, hogy a nemzeti és uniós tényezők összekötésére alkalmas „igazságos átmenet” kialakítása során a növekedés összeegyeztethető legyen az éghajlatváltozáshoz és a környezetvédelemhez kapcsolódó kihívásokkal, valamint a társadalmi problémákkal.

1.3.

Az európai ipar reneszánsza (rEUnaissance) az európai iparra vonatkozó teljeskörű főterv , amely általánosan érvényesíti az iparpolitikát az Unió valamennyi szakpolitikájában, lehetővé téve az ipar átalakulását annak érdekében, hogy Európa legyen a legnagyobb tudásalapú gazdaság, amely kreativitással, intelligens tervezéssel, társadalmi innovációval és új, fenntartható, inkluzív ipari modellek („Made in Europe” védjegy) előmozdításával ipari hozzáadott értéket hoz létre.

1.4.

„Ahhoz, hogy az Unió éghajlatvédelmi és a körforgásos gazdaságra irányuló politikája Európában hozzon létre munkahelyeket, döntő fontosságú, hogy az ezeket a politikákat támogató értéklánc legfontosabb elemei Európában legyenek. Ezért fontos, hogy az uniós stratégia elismerje az értékláncok jelentőségét, és ambiciózus intézkedésekkel fejlessze ezeket tovább. A stratégiának vonzó működési feltételeket kell biztosítania Európában, és nem az egyes ágazatokra kellene összpontosítania. Olyan intézkedésekkel lehet sikeresen biztosítani azt, hogy Európa továbbra is szerepet játsszon a globális gazdaságban, amelyek integrálni tudják az egyes európai értékláncokat a globális értékláncokba, azaz az európai beszállítóknak képeseknek kell lenniük arra, hogy a globális piacon versenyezzenek, ne csak Európában.

1.5.

Az új munkahelyekre és szolgáltatásokra felkészítő oktatás és képzés terén megvalósuló fejlesztéseket is szorosan össze kell kötni a K+F+I-politikákkal és a munkaalapú tanulás létrehozásával, kiterjesztve a készségfejlesztési programot (1) az új kulcsfontosságú ipari ágazatokra, például az építőiparra, az acél- és a papíriparra, a környezetbarát technológiákra és a megújuló energiákra, a feldolgozóiparra és a tengeri hajózásra.

1.6.

Európa technológiai vezetői szerepének biztosítása érdekében az EGSZB azt is javasolja, hogy növeljék a beruházásokat az áttörő és forradalmi technológiák terén, mint amilyen a mesterséges intelligencia és a robotika, a dolgok internete, az adatelemzés, a 3D-nyomtatás, az új és nanoanyagok, a fejlett virtuális valóság, a biogazdaság, a fenntartható élelmiszerek, a digitális technológiák, a neurotechnológiák, a nanoelektronika, az óceán- és űrkutatás stb.

1.7.

A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek a lehető legspecifikusabb, legrészletesebb rendelkezést kell tartalmaznia az egyes ágazatok számára előirányzandó kiegészítő költségvetési források vonatkozásában, különös tekintettel a K+F+I-politikára és a kohéziós politikára.

1.8.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy javítani kell az intézményi irányítást, és az azzal kapcsolatos hatásvizsgálatnak nemcsak a gazdasági, hanem az értéklánc egészében megmutatkozó környezeti és társadalmi hatásra is ki kell terjednie.

1.9.

Az EGSZB – az egész ipari értéklánc fenntarthatóságának javítása érdekében – határozottan támogatja az Európai Bizottság ütemtervét a fenntartható növekedés finanszírozásáról (2), amely olyan fenntartható pénzügyi taxonómiát alakít ki, amellyel a felelős megtakarítások eljuttathatók fenntartható beruházásokba, és előmozdítja az Európai Stratégiai Beruházásokat (a tervezett InvestEU Alap és a magán pénzügyi források megbízható kombinációját).

1.10.

Az EGSZB továbbra is támogatja a közberuházásokra vonatkozó aranyszabályt – nem csupán a stratégiai beruházási projektek társfinanszírozása terén, hanem a fenntartható tevékenységek egységes uniós osztályozási rendszere (vagy taxonómiája) vonatkozásában megvalósuló pozitív előrelépéshez kapcsolódó valamennyi beruházási projekt terén is – annak érdekében, hogy újabb fejlesztési lehetőségeket kapjanak azok az európai országok, amelyeket a leginkább sújtott a válság.

1.11.

Finanszírozási eszközök: egyenlő versenyfeltételek megteremtése, állami finanszírozás biztosítása az ipari léptékű projektekhez (a beruházási költségek akár 75 %-a vagy indokolt esetben nagyobb része), a kedvezményes hitelek bővítése és a hitelekhez való hozzáférés elősegítése. Hozzáférés az állami támogatásokhoz olyan fellépések céljából, amelyek a jellegükből adódóan magas kockázatú, áttörő jelentőségű projektek „kockázatmentesítésére” fókuszálnak.

1.12.

A legproduktívabb (és a legmagasabb hozzáadott értéket képviselő) ágazatok azok, amelyekben az innováció is a legintenzívebb. Emellett a szigorúbb környezetvédelmi szabályozás hatálya alá eső ágazatokat a szabadalmak magasabb szintje is jellemzi, ami vélhetően a szabályozás jelentette nyomás eredménye (3).

1.13.

A szabályozási költségek egyik fő oka az uniós politikák felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási jogi aktusok útján történő végrehajtása. A technokrata megfelelőségi eljárások – amelyekhez nem társul a kívánt szabályozási eredményeket leginkább költséghatékony módon biztosító módszerek meghatározása – rontják az ágazati szereplők (különösen a kkv-k) innovációs kapacitását.

1.14.

A fenntartható fejlődésnek együtt kell járnia a versenyképességgel. Az EGSZB olyan uniós termékszabványok kidolgozását kéri, amelyeket mind az uniós, mind az Unión kívüli gyártóknak be kell tartaniuk, és amelyek betartása a határon számon kérhető. Ezért a környezetvédelmi és társadalmi szabályoknak meg nem felelő termékek behozatala azt jelenti, hogy az EU ipari ágazatai komoly akadályokkal szembesülnek akkor, amikor a társadalmi szükségletekre és a fenntarthatósággal kapcsolatos igényekre reagálnak.

1.15.

Az Európai Bizottságnak szigorúan figyelemmel kell kísérnie az uniós szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtását, és ehhez egyszerű és egyértelmű szabályokra van szükség. A szabadkereskedelmi megállapodások fenntarthatóságról szóló fejezeteinek nem helyettesíthető horizontális minimumfeltételek megállapításával (a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek jogai, jó költségvetési irányítás stb.) elő kell mozdítania az ILO munkaügyi normáinak és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveknek (4) a végrehajtását. A kereskedelmi kapcsolatokban (pl. beruházások, közbeszerzés, támogatások) garantálni kell a viszonosságot.

1.16.

Szélesebb körű szociális párbeszédre van szükség különböző szinteken ahhoz, hogy a fenntartható vállalatok, ahol a munkavállalóknak is beleszólási joguk van, megfelelő elemzéseket készítsenek, és közös válaszokat adjanak a globális értékláncokra.

1.17.

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy az ipari versenyképességet és vezető szerepet kiemelt politikai prioritásként jelölje meg, és indítson el egy uniós ipari stratégiai programot. Sürgeti az Európai Bizottságot, hogy évente tegyen közzé jelentést az uniós ipari stratégia eredményeiről az összes fontos európai bizottsági szakpolitikai területet érintve.

2. Megatrendek – Egyetlen világ

2.1.

Napjainkban az ipar mély átalakuláson megy át a digitális átalakulás és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság által kifejtett hatások óriási hatóköre nyomán. A fosszilis tüzelőanyagokat a megújuló energia váltja fel, az adat egyre meghatározóbb nyersanyaggá válik, az internet (és a dolgok internete) pedig a legfontosabb kommunikációs csatornává vált. A lineáris termelési modellek utat engednek az inkább a termelés, a fogyasztás és az újrahasznosítás körforgásán alapuló rendszereknek, a tömegtermelés helyébe pedig a testre szabott termelési folyamatok lépnek. A modern ipar a nagyvállalatokból és kis- és középvállalkozásokból álló, szorosan együttműködő szereplők hálózata keretében folyó termelést és innovációt jelenti, amely magában foglalja az értéklánc mentén összekapcsolt szolgáltatásokat is. A legfontosabb tényező immár nem a munkaerő vagy a tőke, hanem a tudás. Európa hosszú távú ipari stratégiájának integrálnia kell mindezeket a (forradalmi) kihívásokat, hogy be tudjon lépni egy olyan korszakba, amellyel az emberi történelemből csak az őskőkorból a újkőkorszakba való átmenet állítható párhuzamba. Ez a korszak pedig az infolitikum (5).

2.2.

A tudományos kutatások többsége arra figyelmeztet, hogy körülbelül 2030-ra – az érintett ágazat függvényében – a munkahelyek 20–50 %-át új technológiákkal és robotokkal helyettesítik majd (6). Új munkahelyek is létrejönnek, de ezeket a földrajzi és ágazati elhelyezkedés, valamint a készségek tekintetében nagyobb különbségek fogják jellemezni. Az európai iparpolitika számára a kihívás az, hogy az EU-t, annak régióit és polgárait megvédje attól, hogy kirekesztődjenek.

2.3.

A digitális transzformáció minden ágazat főbb erőforrásaira hatással van: a természeti és környezeti, a munkaerő- és tőkeforrásokra egyaránt, legyenek azok fizikai, technológiai vagy intézményi források. A társadalmi hatások megfelelő kezelése érdekében országonkénti és ágazatonkénti bontásban újra kell értékelni azokat a fontos erőforrásokat vagy tőkeállományokat, amelyekből a fő bevételi források származnak majd.

2.4.

Az európai ipar nagy szegmensei egyre jobban függenek a külső exporttól, illetve összetett, határokon átnyúló értékláncok részei az egyre globálisabb piacokon. Ezzel egyidejűleg az EU az „Amerika mindenekelőtt” mottójúhoz hasonló politikákkal szembesül, és emiatt egyre nagyobb a kereskedelmi háborúk kockázata, amelyeknek nincsenek győztesei, csak vesztesei. Ezek a kockázatok a második világháború után kialakult multilaterális gazdasági rendet is fenyegetik. Végezetül pedig felemelkedőben vannak a központosított, állami irányítású gazdasági modellek.

2.5.

A fenntarthatóbb ipar felé mutató, 2050-ig végbemenő „méltányos átállás” (7) azt követeli meg Európától, hogy szembenézzen a következő kihívásokkal:

—	folytatódó éghajlatváltozás és romló környezeti feltételek,

—	a Föld természeti erőforrásainak kimerülése és a biológiai sokféleség csökkenése,

—	az ipai ágazatok többségének digitalizációja elmossa az iparágak, valamint a fizikai és virtuális világ közötti határokat, megnyitva a szektorokat az új belépők előtt, aminek a manuális munka visszaszorulása a következménye,

—	társadalmi egyenlőtlenségek, ideértve a munkaerőpiac egyre nagyobb polarizálódását és a fiatalok munkanélküliségét, valamint a hanyatló iparral rendelkező régiókban élő emberek lemaradását,

—	a kormányokba, a politikai intézményrendszerekbe, az EU-ba és az EU kormányzási struktúráiba, valamint más intézményekbe vetett közbizalom elvesztése,

—	demográfiai változások: a népesség elöregedése, migráció, a világ népességének erőteljes növekedése és az új környezeti tudatosság,

—	a világ népessége megavárosokba koncentrálódik, amivel együtt jár az infrastrukturális hálózatok, a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás és a mélytanulás integrációja,

—	a fogyasztói preferenciák eltolódása (a fogyasztói magatartás megváltozása, nagyobb környezeti tudatosság, a fogyasztói magatartás közigazgatási szervek általi szabályozása).

Olyan hosszú távú jövőképre van szükség, amely mindezeket a trendeket egyszerre veszi figyelembe. Európa iparpolitikájának egyik fő prioritása e kihívások megértése és az lesz, hogy miként tud lehetőségeket teremteni ezekből a kihívásokból. A válaszlépések komplex volta miatt szükség van minden érintett érdekelt fél bevonására és közös felelősségvállalására. A siker mértéke az uniós intézmények, a tagállamok és a régiók erőfeszítésein és együttműködésén, és mindenekelőtt magának az iparnak az aktív szerepén múlik.

3. Az átmenet: a versenyképességnek a fenntarthatóság révén történő támogatása mellett elkötelezett Unió

3.1.

Az ipar előtt álló többszörös és soha nem látott kihívások leküzdése érdekében Európa úgy döntött, hogy versenyképességét termékei és szolgáltatásai minőségének javításával növeli, egy olyan, régiónként és ágazatonként differenciált stratégiát valósítva meg, amelynek célja a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítása a kreativitással, intelligens tervezéssel és társadalmi innovációval létrehozott értéktöbblet, valamint új fenntartható, inkluzív ipari modellek („Made in Europe” védjegy) segítségével.

3.2.

Bizonyos pozitív jelek már most tapasztalhatók Európában: ilyen például a megújuló technológiák világpiaci szabadalmainak 40 %-os részesedése. Azonban új és komoly összhanghiány figyelhető meg az oktatási és képzési funkciók, az üzleti kezdeményezések és az iparban újonnan szükségessé váló készségek között.

3.3.

Az ipari fejlődés másik jelentős gátló tényezője egész Európában az Európai Unió szakpolitikáira jellemző földrajzi és ágazati töredezettség. A jelenlegi megközelítéstől – amelyben az egyes ipari ágazatokra vonatkozóan 28 különböző szakpolitika van érvényben – az uniós iparpolitika globális fókusza felé történő elmozduláshoz szükség van a gazdasági és monetáris uniót (a fiskális és bankuniót) kiteljesítő intézkedésekkel való szinkronizálásra, az egész Európát felölelő kockázatitőke-piac kialakítására, valamint a fenntartható finanszírozási modellek átvételére, ami az egész Európai Unióban garantálja majd a kiegyensúlyozott és harmonikus növekedést.

3.4.

Annak megértése, hogy a fokozott környezetbarát innováció elősegíti-e az innovációt más ágazatokban, illetve hogy milyen hatással van az ipari inputárakra, fontos lépés annak felmérésében, hogy a környezetvédelmi politika milyen hatással van az országok versenyképességére, valamint a környezetvédelmi politika jobb tervezésében.

3.5.

Ehhez szükség van arra is, hogy a magas szintű, innovatív, tudásalapú szolgáltatásokat nyújtó kkv-k potenciálja fókuszba kerüljön. Európában az innováció jellemzően gyakran kisméretű struktúrákból indul ki, és a magas szintű tudásalapú szolgáltatások exportja úttörő szerepet tölt be az érintett iparágak piaci pozicionálásában.

3.6.

Ahhoz, hogy Európa visszaszerezze a tudásalapú ipar vagy az immateriális tőke terén betöltött vezető szerepét, az európai innováció fejlesztésének kulcsa a tagállamok közötti ipari együttműködés és koordináció. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja a közös európai érdek, a köz- és magánszféra közötti innovatív partnerségek és a regionális együttműködés fontosságát az intelligens szakosodási stratégiák során.

4. Globális és holisztikus stratégia

4.1.

Azok a gazdaságok, amelyek intenzívebben vesznek részt globális értékláncokban, nagyobb hozzáadott értéket hoznak létre. Az EU-nak tehát határozottabban kell fellépnie a neoprotekcionizmussal szemben, mivel az még jobban akadályozhatja az ilyen láncolatokban való nagyobb fokú részvételt.

4.2.

A globális értékláncokat össze lehet kapcsolni a helyi gazdasági környezettel, az inkluzivitás hangsúlyozásával előmozdítva a helyi gazdaságok és a forradalmi technológiák (blokklánc, 3D-nyomtatók, robotika, a „dolgok internete”, energiatárolás, megújuló energia, nagy adathalmazok, genetikai biológia, nanotechnológia stb.) fejlődését. A globális értékláncok ugyanakkor megalapozhatják az alacsonyabb alapanyag-költségű helyi termelést, különösen abban az esetben, ha elfogadják (és megfelelően szabályozzák) a termelő-fogyasztó megközelítését, és a nagy globális értékláncokat kiegészítve támogatják a termelő és inkluzív mikrovállalkozások fejlődését.

4.3.

A fenntarthatóság mint versenyképességi tényező hosszú távú megközelítést célzó új paradigmájának célja, hogy az Európai Unió szakpolitikáiban meghatározott célok elérése érdekében a köz- és a magánszféra forrásait megfelelő mennyiségben mobilizálja, összehangolja és biztosítsa. A megfelelő mennyiségű erőforrás biztosítása kulcsfontosságú a méltányos, kiegyensúlyozott és inkluzív átalakuláshoz, amelynek során senkit nem hagynak hátra, senki sem szorul ki a versenyből, és a fogyasztóvédelem, az egészség, a biztonság és a minőség továbbra is kiemelt prioritás marad.

4.4.

Az európai ipar azon ágazati kezdeményezéseit és szövetségeit, amelyek alakítják az új készségfejlesztési programot és összeállítják a meglévő programok (Erasmus+, új európai kulturális menetrend stb.) megerősítését vagy kiigazítását és új programok végrehajtását célzó jól strukturált kezdeményezések katalógusát, a lehető leghamarabb alkalmazni kell az EU-27 egészében, a földrajzi sokféleség biztosítása és az önkormányzatok intenzív bevonása mellett.

4.5.

Az EGSZB emellett határozottan támogatja a különböző érdekelt felek közötti párbeszéd fórumainak, az innovatív stratégiák és a szemléltetésre használható kísérleti projektek közös fejlesztésének, valamint a közös kísérletezésnek és a bevált gyakorlatok megosztásának az ösztönzését, és szorgalmazza a projektek részletes nyomon követését és értékelését. Rámutat arra is, hogy az ipari értéklánc valamennyi résztvevőjét, valamint a fogyasztókat is be kell vonni. Ennek kapcsán meg kell említeni a magas szintű ipari kerekasztalt, az energiaigényes iparágakkal foglalkozó magas szintű munkacsoportot, valamint a versenyképességgel és növekedéssel foglalkozó magas szintű csoportot.

4.6.

Elengedhetetlen, hogy javítsuk az EU beruházási kapacitását, és áthidaljuk a szakadékot az ágazati politikák megfogalmazása és az eszközölt pénzügyi beruházások között, mégpedig a következő eszközökkel: az ESBA 2.0-ra és a beruházásokhoz kapcsolódó strukturális alapokra irányuló költségvetési juttatások megemelése annak érdekében, hogy elérjék azokat a régiókat és népességcsoportokat, amelyek a válság éveiben lemaradtak; az EU és a közigazgatási szervek jelenlegi külső többletének átirányítása olyan beruházásokba, amelyek korszerűsítik ipari infrastruktúránkat, és ezáltal hozzájárulnak a termelékenység növekedéséhez és a gazdasági növekedéshez.

5. Az uniós ipar intézményi irányítása

5.1.

A hosszú távú uniós cselekvési terveknek (Európa 2020, éghajlatvédelmi tervek stb.) tükröződniük kell az ipari cselekvési tervekben is. A különböző szakpolitikai kezdeményezések (körforgásos gazdaság, innováció, közlekedéspolitika, kereskedelem, készségek, regionális politika) közötti szinergiák megteremtése döntő mértékben hozzájárulna e politikák hatásának maximalizálásához.

5.2.

E folyamat sikerének garantálása szempontjából meghatározó tényező az átláthatóság. Az ipar egészének „cselekednie és kommunikálnia” kell, mégpedig úgy, hogy színvonalas (releváns, ellenőrizhető és összehasonlítható) információkat ad, amelyek lehetővé teszik a pénzügyi és nem pénzügyi hatások pontos mérését egy adott termék teljes globális értékláncán belül.

5.3.

A fenntartható fejlesztési célok (17 fenntartható fejlesztési cél és 169 kapcsolódó részcél) és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás is a közjó irányában hat, ugyanakkor sürgős szükség van a mutatók módosítására és kiterjesztésére egy olyan közös módszertan alkalmazásával, amely mennyiségi és minőségi paramétereket egyaránt tartalmaz, és pénzben fejezi ki az externáliákat. Az új mutatók között szerepelniük kell olyanoknak is, amelyek a globális értékváltozás szintjével kapcsolatosak, és tükrözik az Európai Unióra jellemző értékeket.

5.4.

Az EGSZB sürgeti magatartási kódexek bevezetését az európai termék- vagy szolgáltatás-értéklánc nemzetközivé vált szegmensei kapcsán (lásd a fenntartható élelmiszerek területét), amelyek közül sok továbbra sem esik jogi kormányzás hatálya alá. Sürgeti továbbá a szorosabb piacfelügyeletet, valamint a fenntarthatóság szempontjából káros gyakorlatok (például a tervezett elavulás) esetére elrettentő eszközök és szankciók bevezetését.

5.5.

A felelős kutatás és innováció megerősítése az alulról építkező megközelítés részeként. Az egyes ágazatokra vonatkozó pontosabb előrejelzések régiónkénti bontásban, valamint a beruházások összehangolása az Unió 2030-ra vonatkozó stratégiai céljaival és a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó terveivel (8). Az EU-nak garantálnia kell, hogy az államilag finanszírozott K+F első alkalmazására az Unión belül kerüljön sor. Végre el kell érni a K+F-beruházásokra vonatkozó 3 %-os célkitűzést (ez jelenleg csak 1,9 %, alacsonyabb, mint Kína 2,2 %-os értéke). Az úttörő technológiák mellé menetrendeket kell társítani, amelyek foglalkoznak a technológiák elterjedésével kapcsolatos kihívásokkal és feltételekkel (beleértve a gazdasági, szabályozási és társadalmi hatást is).

5.6.

A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek a lehető legkonkrétabb és legrészletesebb rendelkezést kell tartalmaznia az egyes ágazatok számára előirányzandó kiegészítő költségvetési források vonatkozásában, különös tekintettel a K+F+I-politikára és a kohéziós politikára. Az innovációs ciklus minden szakaszában növelni kell az állami támogatást, beleértve az induló innovatív vállalkozásoknak, demonstrációs és kísérleti projekteknek, együttműködésen alapuló kutatási és technológiafejlesztési projekteknek, a technológiaterjesztésnek stb. nyújtott támogatást is.

5.7.

A tőkepiaci uniónak és az ipari fejlesztésnek lehetővé kell tennie, hogy az állami és a magánszektor megtakarításait biztonságos útvonalakon keresztül lehessen mozgósítani, legyen szó társadalmilag felelős befektetésről (SRI) vagy vállalati társadalmi felelősségvállalásról (CSR). Az EMAS-tanúsítás is alkalmas lehet arra, hogy optimalizálja a pénzügyi hozamokat, és összhangba hozza azokat a fenntarthatóság irányaival.

5.8.

A 2030-ig végrehajtandó méltányos iparpolitikai átállás nemcsak az emberek érdekében végrehajtott innovációt és a dolgozók érdekében a munkahelyekbe eszközölt beruházást jelenti, hanem azt is, hogy az innováció az emberek, a dolgozók bevonásával történik, akik így új, tisztességes munkához jutnak. Ezzel összefüggésben az EGSZB hangsúlyozza, hogy a gyártásnak továbbra is technológiasemlegesnek kell maradnia.

6. Ambiciózusabb cselekvési terv az európai ipar számára

6.1.

Az innovatív és versenyképes ipar egyik alapfeltétele a tanuló társadalom felépítése. Európa a bérek terén nem tud versenyezni a feltörekvő gazdaságokkal; okosabbnak kell lennie. A készségek nemcsak azért kulcsfontosságúak a munkavállalók számára, mert így jobban foglalkoztathatóak, hanem kulcsszerepük van a munkahelyek biztonságában, a társadalmi integrációban és a jobb életlehetőségekben is. Be kell fektetni a munkavállalók folyamatos tovább- és átképzésébe, és támogatni kell a jó minőségű oktatást, képzést és a szakmai fejlődést a munkával töltött teljes életszakasz során. Ambiciózusabb új európai készségfejlesztési programra van szükség, amely felülvizsgálja a Kulcskompetenciák Európai Referenciakeretét annak biztosítása érdekében, hogy az emberek elsajátítsák azokat az ismereteket és készségeket, amelyekre az iparnak szüksége van az európai gazdaság ellenálló képességének megerősítéséhez és a fenntartható fejlődés előmozdításához (az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak 4. célpontja).

6.2.

A tudásátadási mechanizmusok javítása, egyfelől az egyetemek és a kutatóintézetek, másfelől pedig az ipari ágazatok és azok munkavállalói között.

6.3.

Igen gyakran a kkv-k járnak élen a magas szintű innovatív termékek és szolgáltatások fejlesztésében, de gyakran nincsenek meg az eszközeik ahhoz, hogy ezeket a újdonságokkal nagyobb piacon is megjelenjenek. A 2030-ra vonatkozó uniós iparpolitikai prioritásokkal összhangban a viszonzáson alapuló páneurópai nyilvános keret erejét kihasználó lehetséges ösztönzők és előnyök széles skálájára van szükség, melyek mindenekelőtt a kkv-kat célozzák meg, ugyanakkor a szabad foglalkozásokat is – mint az innovatív, magas szintű tudásalapú szolgáltatások nyújtásának és exportjának úttörőit:

—

a stratégiai közbeszerzés fontos eszköze az iparpolitikának. Teljes mértékben ki kell aknázni a benne rejlő lehetőségeket, mégpedig úgy, hogy innovációs, környezetvédelmi és szociális kritériumokat építenek be a közbeszerzési eljárásokba ahelyett, hogy csak a legalacsonyabb árat néznék. Az EU-nak e tekintetben iránymutatásokkal, információs szolgálatok létrehozásával, a nagy infrastrukturális projektek megtervezése során nyújtott támogatással és a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdításával kell támogatnia a hatóságokat,

—	a nemzetközivé válás támogatása,

—	lehetőség a különböző érdekelt felek számára a kísérletezésre, az innovatív megoldások előzetes értékelésének támogatása,

—	klaszteresedés (ágazati, horizontális és vertikális) és inkubátorházak induló vállalkozások számára, amelyek az erőforrások megosztása és cseréje érdekében erősítik az ágazati szereplők közti kapcsolatokat,

—	specializált, magas hozzáadott értéket képviselő mentorálás, rendszeres megbeszélések az ágazat induló vállalkozásai és már létező vállalatai között a tervek és a kezdeményezések terén folytatott együttműködés érdekében,

—	adókedvezmények és állami garanciák a befektetések támogatására,

—

stb.

6.4.

Az új fenntartható gazdasági modellek (9) megismerésének és megszilárdításának ösztönzése és a társadalmi innováció (a társadalmi szükségletek kielégítésének új, emberközpontú módjai) előmozdítása az új, kialakulóban levő módszerek alkalmazásának eredményeként.

6.5.

Különös figyelmet kell fordítani a kevésbé fejlett és ipari átalakuláson áteső régiókra. A helyi fejlesztési ügynökségeknek és a rendelkezésükre álló eszközöknek motorként kell szolgálniuk, amelyekkel olyan „mikroklímák” vagy „ökoszisztémák” alakíthatók ki, amelyek összefogják és katalizálják az egyre intenzívebb szinergiákat a feldolgozó- és a szolgáltatóipar között, kezdve ezt a folyamatot az egyes emberek és egyes területek szükségleteivel.

6.6.

A nemzetközi kereskedelem kulcsszerepet játszik a fenntartható ipar jelentette kihívások kezelésében. A preferenciális szabadkereskedelmi szerződések és egyezmények (az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezménytől kezdve a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségig) felülvizsgálata és fejlesztése, a fenntarthatósági kötelezettségvállalásokhoz kötött bizonyos fokú feltételesség bevezetése mellett. Határvonalak megállapítása: jogi és költségvetési irányítás, az offshore joghatóságokkal való nézeteltérések feloldása, minimális társadalmi és környezeti küszöbértékek. A kereskedelmi kapcsolatokban (pl. beruházások, közbeszerzés, támogatások) garantálni kell a viszonosságot.

6.7.

Ágazati stratégia meghatározása az alacsony szén-dioxid-kibocsátású körforgásos gazdaságra való átállás kiegyensúlyozott irányításához: az ágazati és földrajzi területekhez kapcsolódó célszámok meghatározása, a tényleges körülményeket, valamint az energiaköltségek és egyéb ráfordítások hatását tükröző személyre szabott ütemtervek bevezetése.

6.8.

A ipari korszerűsítés során, amely a digitális korra készíti fel az európai ipart, az ágazat egy rendkívül információ- és tudásintenzív gyártási rendszerré fog átalakulni. Ezért az EGSZB hangsúlyozni kívánja a következő prioritásokat:

—	az információs technológiák társadalmi kihívások kezelésére történő felhasználásának teljeskörű előmozdítása,

—	egy az egész Unióra kiterjedő „nagy teljesítményű” digitális infrastruktúra kifejlesztése,

—	a digitalizáció terén a régiók, illetve a nagy-és kisvállalatok között meglévő óriási egyenlőtlenségek kezelése,

—	az ikt-szabványok kidolgozásának felgyorsítása,

—	a digitalizáció szociális vonatkozásainak kezelése: a munkahelyek minőségére és számára gyakorolt hatás, a megosztásalapú gazdaság szabályozása a tisztességtelen verseny megakadályozása érdekében,

—	minden szakmai szinten növelni kell a digitális műveltséget; az oktatás minden szintjén elő kell mozdítani a digitális készségeket (az iskolától kezdve az egész életen át tartó tanulásig),

—	új szabályokat kell meghatározni a digitális gazdaság megadóztatására,

—	a kiberbiztonság garantálása.

6.9.

A biztonságos, megfelelő mennyiségű és fenntartható energia kiemelt prioritást képez az ipar és a társadalom számára. A megújuló forrásból származó energiának versenyképes áron kell elérhetőnek lennie. Ehhez arra is szükség van, hogy hatalmas összegeket fektessenek be az intelligens energiahálózatokba és az energiahálózatok összekapcsolásába, valamint az áttörő jelentőségű energiatárolási technológiákba. Az intelligens szénfelhasználás segít majd a hulladékként keletkező szén és hidrogén – amelyet jelenleg villamosenergia-termelés céljából elégetnek – szintetikus fűtőanyagok és vegyi anyagok előállítására való újrafelhasználásában. E termékek használata jelentősen gyorsíthatja a szén-dioxid-csökkentést a kombinált acélipari, vegyipari és közlekedési ágazatban. A megújulóenergia-irányelvben támogatni kell ezeket a szintetikus fűtőanyagokat és takarmányokat.

6.10.

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja a nagy növekedési potenciállal rendelkező ágazatokra és értékláncokra, a hagyományos iparágak strukturális korszerűsítésére, valamint az energiaigényes iparágak széntelenítésének támogatására irányuló cselekvési tervek fontosságát.

6.11.

Az iparpolitikának különös figyelmet kell fordítania a közlekedési ágazatra, amely paradigmaváltás előtt áll, hiszen több technológiai áttörés megy végbe egyidejűleg: villamosítás, a termelés digitalizációja, hálózatba kapcsolt és önvezető járművek, a magán- és közösségi közlekedés integrációja.

Kelt Brüsszelben, 2018. október 17-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) A készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködés tervének folyamatos végrehajtása.

(2) COM(2018) 97 final.

(3) ftp://ftp.unibocconi.it/pub/RePEc/bcu/papers/iefewp69.pdf

(4) Az Európai Parlament 2018. október 4-i állásfoglalása a transznacionális vállalatokra és egyéb transznacionális jellegű üzleti vállalkozásokra az emberi jogok vonatkozásában kötelező ENSZ-eszközhöz nyújtott uniós hozzájárulásról (2018/2763(RSP)), http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P8-TA-2018-0382&format=XML&language=HU.

(5) Litikum, a „-lízis” – szétválasztani (lásd elektrolízis), elosztani jelentésű – utótag alapján. Információterjesztés.

(6) D. Acemoglu és P. Restrepo (2017), „Robots and jobs: evidence from US labour markets” [Robotok és munkahelyek. Bizonyítékok az USA munkaerőpiacairól], NBER 23285. sz. munkadokumentum. M. Arntz, T. Gregory és U. Zierahn (2016), „The risk of automation for jobs in OECD countries: a comparative analysis” [A munkahelyek automatizálásának kockázata az OECD-országokban. Összehasonlító elemzés], OECD Social, Employment and Migration Working Papers, 189.

(7) Lásd SC/047 HL C 81., 2018.3.2., 44. o..

(8) Az SC/047 jelű EGSZB-véleményben (HL C 81., 2018.3.2., 44. o.) meghatározottak szerint.

(9) Lásd az EGSZB feltáró véleményét (SC/048). HL C 81., 2018.3.2., 57. o.

Top

Choose the experimental features you want to try