Access to European Union law
<a href="https://eur-lex.europa.eu/content/help/eurlex-content/experimental-features.html" target="_blank">More about the experimental features corner</a>
Choose the experimental features you want to try
EUR-Lex
Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

You are here
Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search

Document 52017IP0281

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a közlekedési balesetekkel kapcsolatos elévülési időkről (2015/2087(INL))

HL C 334., 2018.9.19, p. 30–38 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

19.9.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 334/30

P8_TA(2017)0281

A közlekedési balesetekkel kapcsolatos elévülési idők

Az Európai Parlament 2017. július 4-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a közlekedési balesetekkel kapcsolatos elévülési időkről (2015/2087(INL))

(2018/C 334/04)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (4) bekezdésére és 81. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a Charta) 47. cikkére,

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkére és az ahhoz kapcsolódó ítélkezési gyakorlatra,

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára a nemzeti eljárási autonómia és a hatékony jogvédelem elveiről (1),

—

tekintettel a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (Róma II.) (2) (a továbbiakban: Róma II. rendelet),

—

tekintettel a közúti balesetekre alkalmazandó jogról szóló, 1971. május 4-i Hágai Egyezményre (a továbbiakban: a közlekedési balesetekről szóló 1971-es Hágai Egyezmény),

—

tekintettel a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3) (a továbbiakban: gépjármű-biztosítási irányelv),

—

tekintettel a határidők kiszámításáról szóló európai egyezményre (4),

—

tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata Európai Hozzáadott Érték Osztálya által „Közúti közlekedési balesetekkel kapcsolatos elévülési idők” címmel készített hozzáadott értéket elemző tanulmányra, amely az Európai Parlament saját kezdeményezésű jogalkotási jelentését kísérte (5),

—

tekintettel a Belső Politikák Főigazgatósága „Határokon átnyúló közlekedési balesetek az EU-ban – a vezető nélküli személygépjárművek lehetséges hatása” címmel készített tanulmányára (6),

—

tekintettel a Bizottság „A határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek károsultjainak kompenzálása: a nemzeti gyakorlatok összehasonlítása, a problémák elemzése és a határokon átnyúló balesetek károsultjai helyzetének javítására rendelkezésre álló lehetőségek” című tanulmányára (7),

—

tekintettel a Bizottság „A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című, 2010. április 20-i közleményére (8),

—

tekintettel a személyi sérülésekkel és halálos balesetekkel kapcsolatos, határokon átnyúló vitákban alkalmazandó elévülési időről szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2007. február 1-jei állásfoglalására (9),

—

tekintettel a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozóan 72/166/EGK, 84/5/EGK, 88/357/EGK és 90/232/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2003. október 22-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0206/2017),

A.

mivel az Unióban a kártérítési igényekre vonatkozó elévülési szabályok jelentősen eltérnek egymástól az egyes tagállamokban, így nincs két olyan tagállam, amely pontosan egyező alapvető elévülési szabályokat alkalmazna; mivel emellett a megfelelő elévülést is különféle tényezők alapján határozzák meg, többek között annak alapján, hogy folynak-e kapcsolódó büntetőjogi eljárások, és hogy a kártérítési igény szerződésen kívüli vagy szerződéses károkozáson alapulónak minősül-e;

B.

mivel a nemzeti elévülési rendszerek emiatt rendkívül összetettek, és gyakran kihívást jelenthet annak megértése, hogy mi az alkalmazandó teljes elévülési idő, mikortól és hogyan kell számítani az elévülési időket, és ezeket hogyan függesztik fel, szakítják meg vagy hosszabbítják meg;

C.

mivel a külföldi elévülési szabályok ismeretének hiánya az egyébként érvényes kártérítési igény benyújtására vonatkozó jog elvesztéséhez vagy – további költségek és késedelmek formájában – a károsultak igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését gátló akadályokhoz vezethet;

D.

mivel jelenleg csak korlátozott statisztikák állnak rendelkezésre a határokon átnyúló közlekedési balesetekkel kapcsolatos kártérítési igények azon az alapon történő elutasítására vonatkozóan, hogy valamely elévülési idő lejárt;

E.

mivel a határokon átnyúló közlekedési balesetek területén az uniós szinten harmonizált egyetlen fellépésre feljogosító rendelkezés a gépjármű-biztosítási irányelv 18. cikke, amely lehetővé teszi a károsultak számára, hogy a saját lakóhelyük szerinti országban érvényesítsenek kártérítési igényt közvetlenül az érintett biztosítóval vagy kártérítési szervezettel szemben kártérítési igényt benyújtva a gépjármű használatával összefüggő polgári jogi felelősség alapján (11);

F.

mivel az elévülési idők a tagállamok közlekedési baleseti ügyekben működő polgári jogi felelősségi rendszereinek fontos és szerves részét képezik, minthogy a rövid elévülési idő egyensúlyt teremthet egy szigorú felelősségi szabály vagy a kártérítések nagyvonalú odaítélése között;

G.

mivel a kártérítési igényekre vonatkozó elévülési idő alapvető a jogbiztonság és a viták lezárásának biztosításához; mivel az alperes jogbiztonsághoz és a viták lezárásához való jogát egyensúlyba kell hozni a felperes igazságszolgáltatáshoz és hatékony jogorvoslathoz való alapvető jogával, és mivel a szükségtelenül rövid elévülési idők az egész Unióban akadályozhatnák az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést;

H.

mivel tekintettel az elévülési szabályokkal kapcsolatos jelenlegi eltérésekre és a transznacionális, személyi sérülést és vagyoni kárt érintő ügyekre irányadó nem egységes nemzeti rendelkezésekkel közvetlenül összefüggő problématípusokra, a megfelelő fokú biztonság, kiszámíthatóság és egyszerűség a tagállami elévülési szabályok határokon átnyúló közlekedési balesetek esetében való alkalmazása során egyedül bizonyos mértékű harmonizációval biztosítható;

I.

mivel e jogalkotási kezdeményezésnek tisztességes egyensúlyt kell találnia a peres felek között az elévülési szabályokkal kapcsolatos kérdések tekintetében, és meg kell könnyítenie az elévülési idő kiszámítását és felfüggesztését; mivel ezért – a tagállamok teljes jogi keretének átalakítása nélkül – az Unión belüli határokon átnyúló közlekedés növekvő mennyiségét figyelembe vevő célzott megközelítés célzandó meg;

1.

 elismeri, hogy a közlekedési balesetek károsultjainak a helyzete az elmúlt évtizedekben jelentősen javult, többek között a nemzetközi magánjogban a joghatóság szintjén, és ennek révén a látogató károsultak a lakóhelyük szerinti tagállamban indíthatnak eljárást a gépjármű felelősségbiztosítójával vagy a kártérítési szervezettel szembeni közvetlen kártérítési igény ügyében;

2.

 megállapítja azonban, hogy a közlekedési baleseti ügyekben alkalmazandó jogot szabályozó két párhuzamos rendszer – vagy a közlekedési balesetekről szóló 1971-es Hágai Egyezmény, vagy a Róma II. Rendelet, attól függően, hogy mely országban nyújtják be a kártérítési igényt – folytatódó fennállása az Unióban, párosulva az igazságszolgáltatási fórum kiválasztására vonatkozó, 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) szerinti lehetőségekkel, jogbizonytalansághoz és összetettséghez vezet, valamint lehetőséget teremt a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztására;

3.

 megismétli, hogy a határokon átnyúló bírósági eljárásokban a vizsgálatokra és a tárgyalásokra fordított idő gyakran sokkal hosszabb, mint a belföldi kártérítési igények esetében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy ezek a bonyodalmak súlyosbodhatnak, ha az új technológiák is szerephez jutnak, például a vezető nélküli gépjárművek esetében;

4.

 emlékeztet ezzel összefüggésben arra, hogy az elévülési szabályok témakörét a polgári ügyekben folytatott, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkének (4) bekezdése és 81. cikke szerinti igazságügyi együttműködés területéhez tartozó intézkedések részeként kell értelmezni;

5.

 megjegyzi, hogy a határokon átnyúló vonatkozású jogvitákban az elévülési időkre vonatkozó közös minimumszabályok léte alapvető annak biztosításához, hogy a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek károsultjainak védelmére hatékony jogi eszközök álljanak rendelkezésre, és hogy a jogbiztonság garantálva legyen;

6.

 hangsúlyozza, hogy a nemzeti jogi rendszerekben foglalt aránytalanul rövid elévülési idők akadályt képeznek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés előtt a tagállamokban, ami sértheti a tisztességes eljáráshoz való, a Charta 47. cikkében és az EJEE 6. cikkében elismert jogot;

7.

 kiemeli, hogy a határokon átnyúló vonatkozású közúti közlekedési balesetekre vonatkozó elévülési idők tekintetében a tagállami szabályok közötti jelentős eltérés további akadályt jelent a károsultak számára, amikor a saját tagállamuktól eltérő tagállamban elszenvedett személyi sérülés vagy vagyoni kár miatt kártérítési igényt nyújtanak be;

8.

 felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai igazságügyi portálon váljanak elérhetővé a határokon átnyúló közlekedési balesetekkel kapcsolatos kártérítési igényekre irányadó tagállami elévülési szabályokra vonatkozó általános információk, és azok folyamatosan aktualizálva legyenek;

9.

 felhívja továbbá a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a tagállamokban a kiskorúak és a fogyatékossággal élő személyek számára a határidők elévülési célú múlása tekintetében nyújtott védelemről, valamint minimumszabályok uniós szinten történő meghatározásának szükségességéről annak biztosítása érdekében, hogy e személyek ne veszítsék el kártérítési igényeiket, ha határokon átnyúló közúti közlekedési baleset részesévé válnak, továbbá hogy biztosítsák számukra az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést az Unióban;

10.

 felkéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 81. cikkének (2) bekezdése alapján nyújtson be a Parlamentnek a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek során keletkező személyi sérülésekkel és vagyoni kárral kapcsolatos elévülési időkről szóló jogi aktusra vonatkozó javaslatot a mellékletben foglalt ajánlások alapján;

11.

 úgy véli, hogy a kért javaslatnak nem lesznek pénzügyi vonatkozásai;

12.

 utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a csatolt ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)  Lásd többek között: a C-125/01. sz. Peter Pflücke kontra Bundesanstalt für Arbeit ügyben, 2003. szeptember 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2003:477; a C-208/90. sz. Theresa Emmott kontra Minister for Social Welfare és Attorney General ügyben, 1991. július 25-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:1991:333; és a C-295/04–C-298/04. sz.Vincenzo Manfredi és társai kontra Lloyd Adriatico Assicurazioni SpA és társai egyesített ügyekben, 2006. július 13-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2006:461.

(2)  HL L 199., 2007.7.31., 40. o.

(3)  HL L 263., 2009.10.7., 11. o.

(4)  CETS 076.

(5)  PE 581.386, 2016. július.

(6)  PE 571.362, 2016. június.

(7)  Elérhető interneten a következő címen: http://ec.europa.eu/civiljustice/news/docs/study_compensation_road_victims_en.pdf (2008. november 30.).

(8)  HL C 121., 2011.4.19., 41. o.

(9)  HL C 250. E, 2007.10.25., 99. o.

(10)  Elfogadott szövegek, P5_TA(2003)0446.

(11)  Lásd még: a C-463/06. sz. FBTO Schadeverzekeringen NV kontra Jack Odenbreit ügyben, 2007. december 13-án hozott ítélet; ECLI:EU:C:2007:792.

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.).

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

AJÁNLÁSOK A HATÁROKON ÁTNYÚLÓ KÖZLEKEDÉSI BALESETEKRE VONATKOZÓ KÖZÖS ELÉVÜLÉSI IDŐKRŐL SZÓLÓ EURÓPAI PARLAMENTI ÉS TANÁCSI IRÁNYELV KIDOLGOZÁSA ÉRDEKÉBEN

A.   A KÉRT JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLJAI

1.

 Az Európai Unióban a bíróságok előtt történő jogérvényesítés jelentős részben a tagállami eljárási szabályok és gyakorlatok hatálya alatt marad. A tagállami bíróságok egyben uniós bíróságok is. Ezért ezek a bíróságok gondoskodnak az előttük lefolytatott eljárások során az uniós jog tisztességes, igazságos, hatékony és eredményes alkalmazásáról, garantálva, hogy az európai polgárok jogait az egész Európai Unióban megvédjék.

2.

 Az Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését. Az Európai Tanács 1999. október 15–16-i tamperei ülésének elnökségi következtetéseivel – és különösen annak 38. pontjával – összhangban a határokon átnyúló ügyekre vonatkozó új eljárási jogi jogszabályt kell készíteni, különösen azokra az elemekre vonatkozóan, amelyek segíthetnek az igazságügyi együttműködés zökkenőmentessé tételében és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javításában, így például az átmeneti intézkedésekre, a bizonyításfelvételre, a fizetési meghagyásokra és a határidőkre vonatkozóan.

3.

 A közúti közlekedési balesetből eredő személyi sérüléssel és vagyoni kárral kapcsolatos transznacionális bírósági eljárásokban alkalmazandó elévülési időre vonatkozó közös minimumszabályok szükségesnek tűnnek ahhoz, hogy csökkenjenek a felperesek előtt álló akadályok, ha jogaikat saját tagállamukon kívül, másik tagállamban érvényesítik.

4.

 Az elévülési időre vonatkozó közös minimumszabályok a biztonság és a kiszámíthatóság növekedéséhez vezetnének, korlátozva a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek károsultjai alulkompenzációjának kockázatát.

5.

 A javasolt irányelv célja ekként egy a határokon átnyúló ügyekre vonatkozó külön elévülési rendszer megállapítása, amely óvja az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést, és megkönnyíti a belső piac működését, megszüntetve a polgárok szabad mozgása előtt álló akadályokat a tagállamok teljes területén.

6.

 A javasolt irányelvnek nem célja, hogy teljes egészében a nemzeti polgári jogi felelősségi rendszerek helyébe lépjen, de – a nemzeti sajátosságok tiszteletben tartása mellett – célja, hogy az elévülési időkre vonatkozó közös minimumszabályokat állapítson meg a 2009/103/EK irányelv hatálya alá tartozó, határokon átnyúló jellegű kártérítési igények tekintetében.

7.

 A jelenlegi javaslat megfelel a szubszidiaritás és az arányosság alapelveinek, mivel a tagállamok önállóan nem hozhatják létre az elévülési időkre vonatkozó minimumszabályokat, és a javaslat csak annyit tartalmaz, ami feltétlenül szükséges az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáféréshez és a jogbiztonsághoz az Unióban.

B.   A KÉRT JAVASLAT SZÖVEGE

Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetekre vonatkozó közös elévülési időkről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 67. cikke (4) bekezdésére és 81. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Parlament Európai Bizottsághoz intézett kérésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)

Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és továbbfejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Unió intézkedéseket fogad el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre vonatkozóan, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (2) bekezdése szerint ezen intézkedéseknek olyan intézkedéseket kell magukban foglalniuk, amelyek célja többek között az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés biztosítása és a polgári eljárások zökkenőmentes lefolytatását gátló akadályok megszüntetése, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárásjogi szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával.

(3)

„A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában – A Stockholmi Program végrehajtásáról szóló cselekvési terv” című, 2010. április 20-i bizottsági közlemény (1) szerint ha a polgárok egy másik tagállam területén gépjárművet vezetnek, és szerencsétlenségükre autóbalesetet szenvednek, biztosítási kárigényük elévülési időszakai tekintetében jogbiztonságot kell biztosítani számukra. E célból egy, a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek elévülési idejéről szóló, 2011-ben elfogadandó új rendeletet jelentettek be.

(4)

Az elévülési szabályoknak nemcsak a károsultak igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez való jogára van jelentős hatásuk, hanem anyagi jogaikra is, mivel megfelelő és alkalmas védelem nélkül semmilyen jog nem lehet tényleges. Ezen irányelv az Unióban az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés biztosítása érdekében a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetekre vonatkozó közös elévülési idők alkalmazását igyekszik előmozdítani. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés általánosan elismert jogát erősíti meg az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke (a továbbiakban: a Charta).

(5)

A jogbiztonság követelménye és az egyedi ügyekben az igazságtétel iránti igény a jog érvényesülésén alapuló térség alapvető elemei. Ezen elv alkalmazásának garantálása érdekében emiatt közös elévülési időkre van szükség, amelyek növelik a jogbiztonságot, biztosítják a viták lezárását és hozzájárulnak az eredményes jogérvényesítési rendszerhez.

(6)

Ezen irányelv rendelkezéseit helyénvaló alkalmazni a 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) hatálya alá tartozó, határokon átnyúló jellegű kártérítési igényekre.

(7)

A tagállamok adott esetben ezen irányelv bármely rendelkezését szabadon alkalmazhatják a tisztán belföldi közúti közlekedési balesetek ügyében is.

(8)

Az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-i egyezménynek (a továbbiakban: EJEE) valamennyi tagállam szerződő fele. Az ezen irányelvben említett ügyeket az egyezménnyel összhangban kell kezelni, különös tekintettel a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogra.

(9)

A személyi sérülés vagy anyagi kár esetén alkalmazandó jog tekintetében a 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) megállapított általános szabály a lex loci damni elve, azaz az alkalmazandó jogot a kár bekövetkezésének helye szerint kell meghatározni, függetlenül attól, hogy annak közvetett következményei mely országban vagy országokban jelenhetnek meg. Az említett rendelet 15. cikkének h) pontja szerint a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog vonatkozik különösen a kötelezettségek megszűnésének feltételeire, továbbá az elévülés és a jogvesztés feltételeire, beleértve az elévülési vagy jogvesztési határidők kezdetével, megszakadásával és nyugvásával kapcsolatos szabályokat is.

(10)

A közúti közlekedési balesetek területén nagy nehézséget jelenthet a látogató károsult számára, hogy viszonylag rövid időn belül megszerezze a külföldi joghatóságtól a balesetre vonatkozó alapvető információkat, így például az alperes kilétét és a potenciálisan érintett felelősségeket. Az is jelentős időt vehet igénybe, hogy azonosítsák, hogy mely kárrendezési megbízottnak vagy biztosítónak kell az üggyel foglalkoznia, hogy összegyűjtsék a balesettel kapcsolatos bizonyítékokat és lefordíttassák a szükséges dokumentumokat.

(11)

A határokon átnyúló közúti közlekedési ügyekben nem szokatlan, hogy a felperes nagyon közel kerül valamely határidő lejártához, mire tárgyalások kezdhetők az alperessel. Ez akkor fordul elő a leggyakrabban, ha a teljes elévülési idő különösen rövid, vagy amennyiben nem egyértelmű, hogy az elévülési idő hogyan függeszthető fel vagy szakítható meg. A felperes számára a lakóhelyétől eltérő országban bekövetkezett balesetre vonatkozó információk összegyűjtése jelentős időt igényelhet. Ezért az irányelvben megállapított általános határidőt fel kell függeszteni, amint kártérítési igényt nyújtanak be a biztosítónak vagy a kártérítési szervezetnek, lehetőséget biztosítva a felperes számára, hogy tárgyaljon a kártérítési igény rendezéséről.

(12)

Ezen irányelv minimumszabályokat határoz meg. A tagállamok magasabb szintű védelmet is biztosíthatnak. A védelem magasabb szintje nem akadályozhatja az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférést, amelynek a megkönnyítése ezen minimumszabályok célja. Ez nem veszélyeztetheti a Charta által előírt védelmi szintet, amint ezt a bíróság értelmezi, és az uniós jog elsőbbségét, egységét és hatékonyságát.

(13)

Ez az irányelv nem érintheti a 864/2007/EK rendeletet és az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4).

(14)

Ez az irányelv törekszik az alapvető jogok érvényesülésének elősegítésére, és figyelembe veszi különösen a Chartában elismert elveket és értékeket, ugyanakkor törekszik arra, hogy elérje a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartásának és fejlesztésének uniós célkitűzését.

(15)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a határokon átnyúló közúti közlekedési balesetekkel kapcsolatos elévülési időkre vonatkozó minimumszabályok megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a léptéke és hatásai miatt e cél hatékonyabban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(16)

Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően [az Egyesült Királyság és Írország jelezte azon szándékát, hogy részt kíván venni ennek az irányelvnek az elfogadásában és alkalmazásában]/[az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó].

(17)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ezen irányelv célja, hogy minimumszabályokat állapítson meg a személyi sérüléssel és vagyoni kárral kapcsolatos és a 2009/103/EK irányelv alapján behajtható kártérítési igényekre vonatkozó elévülési idők teljes hosszát, kezdetét, felfüggesztését és számítását illetően, határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek tekintetében.

2. cikk

Hatály

Ezen irányelv alkalmazandó a baleset következtében bekövetkező, biztosítással fedezett jármű által okozott veszteséggel vagy sérüléssel kapcsolatos kártérítési igényekre, amelyeket a következők ellen nyújtanak be:

a)

azon biztosító, amelynél a felelős személy a 2009/103/EK irányelv 18. cikke alapján felelősségbiztosítással rendelkezik; vagy

b)

a 2009/103/EK irányelv 24. és 25. cikkében meghatározott kártérítési szervezet.

3. cikk

Határokon átnyúló közúti közlekedési baleset

1.   Ezen irányelv alkalmazásában a határokon átnyúló közúti közlekedési baleset olyan, valamely tagállamban biztosított és rendszerint található jármű használata által okozott közúti baleset, amely a károsult szokásos tartózkodási helyétől eltérő másik tagállamban vagy olyan harmadik országban következik be, amelynek a 2009/103/EK irányelvben meghatározott nemzeti irodái csatlakoztak a zöldkártyarendszerhez.

2.   Ebben az irányelvben a „tagállamok” kifejezés a tagállamokat jelenti [az Egyesült Királyság, Írország és] Dánia kivételével.

II. FEJEZET

AZ ELÉVÜLÉSI HATÁRIDŐKRE VONATKOZÓ MINIMUMSZABVÁNYOK

4. cikk

Elévülési határidő

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a 2. cikk hatálya alá tartozó, határokon átnyúló közúti közlekedési balesetek során keletkező személyi sérülésekkel és vagyoni kárral kapcsolatos kártérítéssel összefüggő keresetekre legalább négy éves elévülési idő legyen alkalmazandó. Az elévülési időt attól a naptól számítják, amelyen a felperes tudomást szerzett – vagy alapos okkal feltételezhető, hogy tudomást kellett szereznie – a sérülés, veszteség vagy kár mértékéről, annak okáról és a felelős személy és a polgári jogi felelősséggel szemben e személyt fedező biztosító vagy a kártérítés nyújtásáért felelős kárrendezési megbízott vagy kártérítési szervezet kilétéről, amely ellen a kártérítési igényt be kell nyújtani.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a kártérítési igényre vonatkozó saját jog négy évnél hosszabb elévülési időt határoz meg, ezt a hosszabb elévülési időt kelljen alkalmazni.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy naprakész információkkal lássák el a Bizottságot a közlekedési balesetek által okozott kárigényekre vonatkozó nemzeti elévülési szabályokról.

5. cikk

Az elévülés felfüggesztése

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv 4. cikkében meghatározott elévülést felfüggesszék arra az időre, amely attól kezdődően, hogy a felperes benyújtja kártérítési igényét

a)

a balesetet okozó személy biztosítójának, vagy annak a 2009/103/EK irányelv 21. és 22. cikkében meghatározott kárrendezési megbízottjának, vagy

b)

a 2009/103/EK irányelv 24. és 25. cikkében meghatározott kártérítési szervezetnek,

a kártérítési igény alperes általi elutasításáig eltelik.

(2)   Amennyiben az elévülési idő fennmaradó része, miután véget ért a felfüggesztési idő, kevesebb mint hat hónap, a tagállamok biztosítják, hogy a felperes legalább hat hónap további időt kapjon arra, hogy bírósági eljárást indítson.

6. cikk

Az időtartamok automatikus meghosszabbítása

A tagállamok biztosítják, hogy ha valamely időtartam szombaton, vasárnap vagy valamely hivatalos ünnepnapjukon jár le, az a következő első munkanap végéig meghosszabbodjon.

7. cikk

Az időtartamok kiszámítása

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv által előírt bármely időtartam kiszámítása a következőképpen történjen:

a)

az időtartam számítása az érintett esemény bekövetkeztének napját követő nappal kezdődik;

b)

ha egy időtartamot egy évben vagy bizonyos számú évben határoznak meg, az a megfelelő rákövetkező év azonos nevű hónapjában és azonos számú napján jár le, mint amely hónapban és napon az említett esemény bekövetkezett. Ha a megfelelő rákövetkező hónapnak nincs azonos számú napja, az időtartam az adott hónap utolsó napján jár le;

c)

az időtartamok a bírósági szünetek idejére nem függesztődnek fel.

8. cikk

Kártérítési igények rendezése

A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a károsultak a 2009/103/EK irányelv 22. cikkében említett eljárást veszik igénybe a biztosítással fedezett jármű által okozott balesetből eredő kártérítési igények rendezése érdekében, ez nem akadályozza meg a károsultakat abban, hogy a kártérítési igény rendezésére szolgáló eljárás alatt, az ezen irányelv szerinti bármely elévülési idő lejártáig bírósági eljárást vagy választott bírósági eljárást indítsanak e kártérítési igényekkel kapcsolatban.

III. FEJEZET

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

9. cikk

Az elévülési szabályokra vonatkozó általános információk

A Bizottság nyilvánosan elérhetővé és bármilyen megfelelő eszköz segítségével és az Unió valamennyi nyelvén könnyen hozzáférhetővé teszi a közlekedési balesetek által okozott károkkal kapcsolatos kártérítési igényekre irányadó nemzeti elévülési szabályokra vonatkozó, a tagállamok által ezen irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján közölt általános információkat.

10. cikk

Kapcsolat a nemzeti joggal

Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az ezen irányelvben meghatározott jogokat kiterjesszék, és magasabb szintű védelmet biztosítsanak.

11. cikk

Az uniós jog egyéb rendelkezéseivel való kapcsolat

Ez az irányelv nem érinti a 864/2007/EK rendelet és az 1215/2012/EU rendelet alkalmazását.

IV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

12. cikk

Nemzeti jogba való átültetés

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek [ezen irányelv hatálybalépését követően egy évvel]-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2)   Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

13. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2025. december 31-ig, és azt követően ötévente jelentést készít e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlament, a Tanács és a Gazdasági és Szociális Bizottság részére ezen irányelv alkalmazásáról, minőségi és mennyiségi információk alapján. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak értékelnie kell különösen ezen irányelvnek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, a jogbiztonságra és a személyek szabad mozgására gyakorolt hatását. A jelentéshez szükség esetén csatolni kell az irányelv kiigazítását és megerősítését szolgáló jogalkotási javaslatokat.

14. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

15. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

Kelt …, [dátum]

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

(1)  COM(2010)0171.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/103/EK irányelve (2009. szeptember 16.) a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről (HL L 263., 2009.10.7., 11. o.)

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) (HL L 199., 2007.7.31., 40. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (HL L 351., 2012.12.20., 1. o.).

Top