EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.5.23.

COM(2017) 259 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról

{SWD(2017) 169 final}
{SWD(2017) 170 final}

Jelentés a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról

1. Bevezetés

A fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelvet 1 (a továbbiakban: az irányelv) 2011. október 25-én fogadták el. Az irányelv célja, hogy a fogyasztóvédelem magas szintjének Unió-szerte történő elérése révén hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez azáltal, hogy összehangolja a fogyasztók és kereskedők közötti szerződésekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bizonyos vonatkozásait.

A tagállamoknak 2013. december 13-ig kellett átültetniük nemzeti jogukba az irányelv rendelkezéseit annak érdekében, hogy azok 2014. június 13-tól valamennyi tagállamban alkalmazhatóak legyenek.

Az irányelv 30. cikke értelmében a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv alkalmazásáról, különös tekintettel a digitális tartalommal és az elállási joggal kapcsolatos rendelkezések értékelésére.

A Bizottság az alábbiak alapján értékelte az irányelv alkalmazását:

·külső tanulmány a fogyasztók jogairól szóló irányelv alkalmazásáról 2 ;

·az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság jelentése 3 ;

·a különböző érdekelt felekkel folytatott konzultációk 4 ; valamint

·egyéb adatforrások 5 .

Az értékelést egy, az annak fő megállapításait bemutató jelen jelentést kísérő szolgálati munkadokumentum tartalmazza. Mivel az irányelv értékelésére kevesebb mint három évvel azt követően került sor, hogy annak a nemzeti jogokba átültetett rendelkezései elvileg hatályba léptek, a tényadat-alap viszonylag korlátozott volt. Tekintettel arra, hogy az irányelv egyelőre az alkalmazásának korai szakaszában tart, e jelentés célja az átültetése és első alkalmazása terén elért eredmények értékelése.

Az irányelv értékelése az uniós fogyasztói és marketingjognak a célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) keretében lefolytatott tágabb célravezetőségi vizsgálatával párhuzamosan zajlott, és az irányelv értékelésének eredményeit belefoglalták a célravezetőségi vizsgálatról szóló végleges jelentésbe 6 . A célravezetőségi vizsgálat keretében sorra került konzultációs tevékenységek (érdekelt feleket tömörítő konzultációs csoport, fogyasztói csúcstalálkozó stb.) közül többnek az eredményét is felhasználták az irányelv értékeléséhez szolgáló vélemény- és adatgyűjtéshez.

2. Az irányelv célja és fő rendelkezései

Az irányelv hatályon kívül helyezte a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 97/7/EK irányelvet és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 85/577/EGK irányelvet. Az irányelv teljes mértékben összehangolt szabályokat vezetett be a távollevők közötti (online) és az üzlethelyiségen kívül kötött, az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó szerződések, valamint a digitális tartalom tekintetében. Ezen túlmenően módosította a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv, valamint a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK irányelv bizonyos rendelkezéseit.

Az irányelv 1. cikke értelmében az irányelv általános célja, hogy a fogyasztóvédelem magas szintjének Unió-szerte történő elérése révén hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez azáltal, hogy összehangolja a fogyasztók és kereskedők között kötött szerződésekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések bizonyos vonatkozásait.

Az irányelv (4) preambulumbekezdése kifejti, hogy ez az összehangolás az olyan valódi fogyasztói belső piac előmozdításához szükséges, amely megfelelő egyensúlyt teremt a fogyasztóvédelem magas szintje és a vállalkozások versenyképessége között.

Miközben az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollevők közötti fogyasztói (B2B) szerződésekre irányuló korábbi irányelvek csak a fogyasztóvédelmi szabályok minimális harmonizációját írták elő, az irányelv a teljes mértékű összehangolásra törekszik. Ez azt jelenti, hogy az irányelv hatályán belül a tagállamok nem tarthatnak fenn vagy nem vezethetnek be a nemzeti jogukba olyan rendelkezéseket, amelyek nem állnak összhangban ezen irányelvvel, kivéve ha az irányelv másként rendelkezik (4. cikk).

Az irányelv lehetővé teszi, hogy a tagállamok további, a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó követelményeket fogadjanak el vagy tartsanak fenn az üzlethelyiségben kötött szerződések tekintetében (az 5. cikk (4) bekezdése), továbbá hogy hat területen éljenek a nemzeti jogukban biztosított szabályozási lehetőségekkel. A tagállamoknak jelentést kell tenniük arról, hogy miként használták ki e szabályozási lehetőségeket, és a Bizottság az irányelv 29. cikkével összhangban közzéteszi jelentéseiket a honlapján.

A leggyakrabban alkalmazott szabályozási lehetőségek a következők 7 :

·20 tagállam nem alkalmazza az irányelv rendelkezéseit azokra az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre, amelyek esetében a fogyasztó által fizetendő összeg nem haladja meg az 50 eurót (vagy a nemzeti jogszabályokban meghatározott alacsonyabb értékeket) (a irányelv 3. cikkének (4) bekezdése);

·15 tagállam határozott meg a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó nyelvi követelményeket annak biztosítása érdekében, hogy a tájékoztatás könnyen érthető legyen a fogyasztó számára. (az irányelv 6. cikkének (7) bekezdése);

·7 tagállam az egyszerűsített tájékoztatási rendszert választotta azon üzlethelyiségen kívül kötött szerződések tekintetében, amelyek esetében a fogyasztó kifejezetten kérte a kereskedő szolgáltatásait a 200 EUR-t meg nem haladó javítások vagy karbantartás elvégzése céljából (az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése);

·16 tagállam megköveteli a telefonon kötött szerződések írásos visszaigazolását (az irányelv 8. cikkének (6) bekezdése). 

A fogyasztói jogokról szóló irányelv új rendelkezései a 97/7/EK irányelv és a 85/577/EGK irányelv szerinti korábbi minimális jogi harmonizációs kerethez képest a következőkre vonatkoznak:

· az üzlethelyiségben kötött szerződést megelőző tájékoztatási követelmények további harmonizációja (az 5. cikk (1) bekezdése), valamint az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozó követelmények teljes körű harmonizációja (a 6. cikk (1) bekezdése);

·a digitális tartalom felvétele az irányelv hatálya alá, a digitális tartalomra vonatkozó különös rendelkezésekkel, mint például a működésre és az interoperabilitásra vonatkozó információk, valamint az elállási jog (az 5. cikk (1) bekezdésének g) és h) pontja); a 6. cikk (1) bekezdésének r) és s) pontja; a 9. cikk (2) bekezdésének c) pontja; a 14. cikk (4) bekezdésének c) pontja; és a 16. cikk m) pontja;

·a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozó formai követelmények, például a fizetési kötelezettséggel járó megrendelések esetében a gomb aktiválására vonatkozó rendelkezés (7. és 8. cikk);

·a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésektől való elállás jogára vonatkozó, teljes mértékben harmonizált 14 napos időszak – néhány kivételtől eltekintve (16. cikk) –, valamint egyértelműbb visszatérítési jogok (9–15. cikk);

·a szállításra és a kárveszély átszállására vonatkozó új szabályok (18. és 20. cikk);

· az „alapdíjra” vonatkozó követelmény a fogyasztó által a kereskedőhöz intézett, már megkötött szerződésekkel kapcsolatos telefonhívások esetében (21. cikk);

·a fizetési eszközök igénybevétele után fizetendő indokolatlan díjak (19. cikk) és az előre bejelölt négyzetek alkalmazásának (22. cikk) tilalma;

·a fogyasztó mentesítése a nem kért szolgáltatások vagy termékek megfizetésének kötelezettsége alól („nem kért értékesítés”, 27. cikk);

·az EU-szerte egységes elállásinyilatkozat-minta bevezetése (a 6. cikk (1) bekezdésének h) pontja és az I. melléklet B. részének 11. pontja).

3. Átültetés a nemzeti jogba és végrehajtás

Az irányelv 28. cikke előírta a tagállamok számára, hogy 2013. december 13-ig fogadják el és tegyék közzé az irányelvet átültető nemzeti intézkedéseket annak érdekében, hogy ezen intézkedéseket 2014. június 13-tól alkalmazhassák.

2012. október–2014. április között a Bizottság öt átültetési munkaértekezletet szervezett, amelyek segítséget nyújtottak ehhez a tagállamok számára 8 . Mindazonáltal 17 tagállam 9 késedelmesen ültette át az irányelvet, és az irányelv csak 2014 végétől lépett hatályba mind a 28 tagállamban.

A tagállamok különböző átültetési módszereket választottak: egyes tagállamok a meglévő jogszabályokba (például polgári törvénykönyvükbe) ültették át az irányelvet, mások új jogszabályt fogadtak el, amely szinte szó szerint ültette át az irányelvet, néhányan pedig a kettő kombinációja mellett döntöttek.

A Bizottság elvégezte az irányelv valamennyi tagállam általi átültetésének átfogó ellenőrzését, és ennek eredményeként 21 kétoldalú strukturált párbeszédet indított az érintett nemzeti hatóságokkal (ún. EU Pilot-eljárások). Ez az átültetési ellenőrzés feltárta, hogy a legtöbb tagállam először nem ültette át nemzeti jogába az irányelv több meghatározását és alapvető fogalmát. Jóllehet az érintett tagállamok jelentős változtatásokat tettek vagy javasoltak az átültetési jogszabályaik módosítására annak érdekében, hogy az említett problémákat orvosolják a és jogszabályaikat összhangba hozzák az irányelvvel, a Bizottság a legtöbbjükkel továbbra is folytatja kétoldalú párbeszédet a teljes megfelelés biztosítása érdekében. Míg az átültetés elmulasztása vagy helytelen átültetése egyértelműen hátráltatja az irányelv által kitűzött célok elérését, jelenleg kevés adat áll az Európai Bizottság rendelkezésére az ilyen késedelmes és/vagy helytelen átültetés konkrét hatásával kapcsolatban, mivel az összes említett EU Pilot-eljárást (az egyik kivételével) hivatalból, nem pedig panaszok alapján indította meg.

2014 júniusában a Bizottság szolgálatai – az irányelv átültetéséért és végrehajtásáért felelős tagállami hatóságokkal, az iparral és a fogyasztói érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően – az irányelvvel kapcsolatos iránymutatást 10 (a továbbiakban: az irányelvre vonatkozó iránymutatás) tettek közzé. Az irányelvre vonatkozó iránymutatás célja, hogy segítse a nemzeti hatóságokat és bíróságokat az irányelv egységes és következetes alkalmazásában, és iránymutatást nyújtson az irányelv alapvető fogalmaival és rendelkezéseivel kapcsolatban. Az iránymutatás gyakorlati példákat is tartalmaz arról, hogy miként kell működnie az irányelvnek.

2015-ben a Bizottság 26 tagállam, Norvégia és Izland által végzett összehangolt online ellenőrzési akciót 11 koordinált, amely annak ellenőrzésére irányult, hogy a kereskedők eleget tesznek-e az irányelv szerinti, az interneten keresztül kínált termékekre árukra vonatkozó, szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelményeknek 12 . Míg az átvilágítást megelőzően a honlapok mindössze 37 %-a bizonyult megfelelőnek, a fellépést követően már a honlapok 88 %-a megfelelt az előírásoknak.

2014 tavasza és 2016 tavasza között a Bizottság a fogyasztói jogokkal kapcsolatos figyelemfelkeltő kampányt indított azzal a céllal, hogy bővítse a kereskedőknek és a fogyasztóknak a fogyasztói jogokra vonatkozó uniós irányelvekből fakadó uniós fogyasztói jogokkal kapcsolatos általános ismereteit, ideértve a fogyasztói jogokról szóló irányelv szerinti elállási jogot 13 is.

4. Az értékelés fő eredményei

4.1. Eredményesség

A tagállamok nemzeti jogszabályainak az irányelv átültetését megelőző vizsgálata jelentős eltéréseket mutatott a kereskedők és a fogyasztók közötti szerződésekkel kapcsolatos fogyasztóvédelmi szabályok tekintetében. Azon korlátozott számú terület kivételével, ahol a tagállamoknak továbbra is módjukban áll szabályozási lehetőséget alkalmazni, az irányelv nagyrészt megszüntette az ilyen különbségeket a tagállamok között, és ezáltal elősegítette a kereskedők és a fogyasztók jogbiztonságának fokozását, különösen a több tagállamot érintő kérdésekkel összefüggésben.

Az összes tagállam jogalkotási helyzetének az irányelv átültetése előtti és utáni összehasonlító elemzése is rávilágított arra, hogy a fogyasztóvédelmet a legtöbb – ha nem az összes – tagállam megerősítette. Ez valószínűleg – az irányelv célkitűzéseivel összhangban – növelni fogja a fogyasztók bizalmát a belföldi és a határokon átnyúló vásárlások iránt, különös tekintettel az online vásárlásokra. Az Eurostat által végzett elemzés 2012 és 2016 között a határokon átnyúló online vásárlások számának növekedését mutatja 14 . Ezen túlmenően a fogyasztói bizalom és a fogyasztói tudatosság növelése tekintetében a rendelkezésre álló Eurobarométer-adatok azt mutatják, hogy 2016-ban 76 % volt azon fogyasztók aránya, akik egyetértenek abban, hogy a kiskereskedők és a szolgáltatók általában tiszteletben tartják a fogyasztóvédelmi szabályokat és rendelkezéseket; ez az arány 2006-hoz képest 14 százalékpontos növekedést jelent.

Mindazonáltal az értékelés rámutatott néhány olyan tényezőre, amely korlátozta az irányelv hatékonyságát. Ezek közé tartoztak a következők:

·a fogyasztók és a kereskedők tájékozottságának hiánya az irányelv rendelkezéseivel kapcsolatban;

·bizonyos rendelkezések értelmezésének nehézségei, nevezetesen: az „alapdíj” fogalommeghatározása (21. cikk) 15 ; az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekben az „üzlethelyiségen kívül” fogalma (a 2. cikk 8. pontja); a digitális tartalomra vonatkozó szerződés és a fizetett online szolgáltatásokra vonatkozó szerződés közötti különbségtétel, a 14 napos elállási időszak kezdete az értékesítési és szolgáltatási szerződések elemeit egyaránt tartalmazó szerződések tekintetében (9. cikk), valamint az áruk értékcsökkenésének kiszámítása olyan esetekben, amikor a fogyasztók élni kívánnak elállási jogukkal, miután az árut a jellegük, tulajdonságaik és működésük megállapításához szükségesnél nagyobb mértékben használták (az 14. cikk (2) bekezdése);

·a kereskedők nem felelnek meg az előírásoknak; valamint

·a jogérvényesítéssel kapcsolatos kérdések, különös tekintettel a tagállami jogérvényesítési intézkedések alacsony szintjére és a szabályok érvényesítésének módjában mutatkozó különbségekre;

·a tagállamok által az irányelv megsértése esetén alkalmazott szankciók eltérő szintje szintén problematikus lehet, mivel számos tagállamban a szankciók felső határa nem tűnik „hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek” (24. cikk) a kereskedőkkel szemben, függetlenül azok méretétől.

4.2. Hatékonyság

Az irányelvnek a vállalkozások költségeire gyakorolt általános hatása még nem világos, mivel a végrehajtás költségeire és hasznára vonatkozó mennyiségi becslések összegyűjtése nem volt lehetséges. Az értékelés keretében megkeresett érdekelt felek nem nyújtottak be számszerű becsléseket az irányelv hatásairól, és nem tudtak közvetlen ok-okozati összefüggést megállapítani az értékesítés növekedése és az irányelv hatálybalépése között. A tényleges költségekre és haszonra vonatkozóan szintén nagyon kevés adat áll rendelkezésre az irányelv átültetése óta eltelt rövid idő miatt. Az elemzés ezért minőségi információkon alapul. A korlátozottan rendelkezésre álló adatok miatt nem lehet végleges következtetéseket levonni azon költségek szintjéről, amelyeket a vállalkozásoknak viselniük kell az irányelvnek való megfelelés biztosítása során. A felmérésben részt vevő vállalkozások nem voltak hajlandóak pénzügyi becsléseket benyújtani e költségekre vonatkozóan, a rendelkezésre álló tényszerű pénzügyi adat pedig meglehetősen kevés volt. Mindazonáltal, ami minőségi értékeléseket illeti, néhány konkrét teherről tettek említést, különösen a kkv-k esetében. Ezek elsősorban a szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelményekre vonatkoznak, különös tekintettel az egymást átfedő tájékoztatási követelményekre és az elállási jogra. Az érdekelt felek jelentést tettek többek között az olyan térti árukhoz kapcsolódó veszteségekről, amelyeket a jellegük, tulajdonságaik és működésük megállapításához szükségesnél nagyobb mértékben használtak, mely veszteségek annak tudhatók be, hogy a kereskedőknek nehézséget okoz a térti áruk értékcsökkenésének értékelése és azok továbbértékesítése. Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy amint a fogyasztó bizonyítékot szolgáltatott a visszaküldésről, a kereskedőnek vissza kell térítenie az áru árát a fogyasztó számára, anélkül, hogy lehetősége nyílna a térti áru megvizsgálására, (a 13. cikk (1) bekezdése).

4.3. Koherencia

Összességében úgy tekinthető, az irányelv összhangban áll a többi uniós jogszabállyal, és nem tártak fel jelentős problémákat. Mindazonáltal az irányelv és más fogyasztói és marketingjogszabályok, az egyéb horizontális és ágazatspecifikus jogszabályok (különösen az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv és a szolgáltatási irányelv), valamint az új javaslatok között konkrét átfedések mutatkoznak, amelyeket a jövőben tovább lehet egyszerűsíteni és egyértelműbbé tenni. Például a „vásárlásra való felhívás” bizonyos tájékoztatási követelményei (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 7. cikkének (4) bekezdése) átfedésben állnak az irányelv szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó követelményeivel: e problémát a REFIT keretében lefolytatott célravezetőségi vizsgálathoz és az irányelv értékeléséhez kapcsolódó esetleges nyomonkövetési jogalkotási intézkedések keretében lehetne orvosolni. A digitális tartalom biztosításáról szóló irányelvjavaslatról folytatott tárgyalások eredményét figyelembe kell venni az irányelv digitális tartalommal kapcsolatos bármely rendelkezésének esetleges módosítása során (lásd még az alábbi 5. pontot).

4.4. Relevancia

Az értékelés arra a következtetésre jutott, hogy az irányelv eredeti céljai jelenleg is éppen olyan érvényesek, mint az irányelvre vonatkozó első javaslat benyújtásakor voltak. Továbbra is különösen relevánsak a fogyasztók magas szintű védelmére, valamint a vállalkozások számára az online fogyasztói (B2B) szerződések terén egyenlő versenyfeltételek biztosítására irányuló célkitűzések, különösen a digitális egységes piacra vonatkozó politika keretében. A távollevők között kötött szerződésekre vonatkozó rendelkezések a jövőben valószínűleg még relevánsabbá válnak, mivel a fogyasztók által kezdeményezett online vásárlások száma tovább növekszik.

Az irányelv tájékoztatási követelményekre vonatkozó rendelkezései továbbra is relevánsnak bizonyultak, kivéve a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményt, miszerint meg kell adni a kereskedő faxszámát és e-mail címét, amennyiben más, korszerűbb kommunikációs eszközök (pl. webalapú formanyomtatványok) is lehetővé tennék a fogyasztó számára, hogy hatékonyan kapcsolatba lépjen a kereskedővel, és a kapcsolatfelvétel bizonyítékát tartós adathordozón is megőrizze. Az értékelés rávilágít arra is, hogy meg kell vizsgálni, hogyan egyszerűsíthető a szerződéskötést megelőző tájékoztatás, valamint az általános szerződési feltételek bemutatása. Ezen túlmenően az online platformok növekvő szerepével párhuzamosan egyre nagyobb igény mutatkozik – különösen a fogyasztói szervezetek és néhány vállalkozói szervezet részéről – az online piacok átláthatóságára vonatkozó egyedi követelmények bevezetésére. A cél annak biztosítása lenne, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak a szolgáltató kilétéről és minőségéről („kereskedő” vagy „fogyasztó”), a fogyasztói védelem szintjének különbségeiről, attól függően, hogy egy kereskedővel vagy pedig egy másik fogyasztóval kötnek-e szerződést, valamint az ajánlatok bemutatásakor érvényes alapértelmezett rangsorról.

4.5. Uniós hozzáadott érték

Továbbra is az uniós megközelítés jelenti a legmegfelelőbb választ, mivel a nemzeti megközelítésekhez viszonyítva nagyobb valószínűséggel képes az irányelvben meghatározott célkitűzések elérésére. Az irányelv a harmonizáción alapuló megközelítése révén következetesen csökkentette a tagállamok szabályozási széttöredezettségét, ezáltal hozzájárulva a fogyasztók határokon átnyúló értékesítésbe vetett bizalmának növeléséhez és a határokon átnyúló értékesítés során felmerülő kereskedői megfelelési költségek csökkentéséhez, amint azt az értékelés keretében megkérdezett érdekelt felek is hangsúlyozták. A tagállamok közötti hatékony, határokon átnyúló jogérvényesítési intézkedések biztosításához harmonizált szabályokra is szükség van.

5. A digitális tartalomra vonatkozó szabályok

Az irányelv az uniós fogyasztói és értékesítési jogban első alkalommal határoz meg a digitális tartalommal kapcsolatosan a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó konkrét követelményeket, valamint az olyan digitális tartalom szerződésből való kivonására vonatkozó szabályokat, amelyet nem tárgyi adathordozón szállítanak. Ezek a rendelkezések különösen relevánsak a digitális egységes piacra vonatkozó stratégia céljainak elérése szempontjából.

A digitális tartalom fogalommeghatározása: „digitális formában előállított vagy szolgáltatott adat” (az irányelv 2. cikkének 11. pontja). A irányelv digitális tartalommal kapcsolatos alkalmazási körét illetően az irányelvre vonatkozó 2014. júniusi iránymutatás kimondja, hogy:

„[a] (19) preambulumbekezdésben szereplő megkülönböztetés fényében az online digitálistartalom–szolgáltató szerződések akkor is az irányelv hatálya alá tartoznak, ha keretükben a fogyasztó nem fizet árat” 16 .

Jóllehet az irányelvre vonatkozó iránymutatást a tagállamokkal és az érdekelt felekkel együttműködésben dolgozták ki, néhány érdekelt fél úgy véli, hogy az irányelvnek az „ingyenes” digitális tartalomra való alkalmazása nem teljesen egyértelmű. Bár a Bizottság megerősíti az irányelvre vonatkozó iránymutatásban szereplő értelmezést, a gyakorlatban valóban nehéz lehet különbséget tenni a digitális tartalomra vonatkozó szerződések és az online szolgáltatásokra vonatkozó szerződések között, amelyek fő célja a szolgáltatás, nem pedig maga a digitális tartalom; ez utóbbiak csak akkor tartoznak „szolgáltatási szerződésként” az irányelv hatálya alá, ha a szolgáltatást ár megfizetése ellenében nyújtják.

Elvben az irányelv valamennyi rendelkezése alkalmazandó a digitális tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződésekre is. Emellett számos rendelkezés egyedi követelményeket állapít meg a digitális tartalom tekintetében, ideértve különösen a következőket:

·a szerződéskötést megelőző, a működéssel és az interoperabilitással kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó követelmények (az 5. cikk (1) bekezdésének g) és h) pontja; a 6. cikk (1) bekezdésének r) és s) pontja);

·elállási jog – az elállási időszak kezdete és letöltés esetén az elállási jog elvesztésére vonatkozó tájékoztatási kötelezettség (a 9. cikk (2) bekezdésének c) pontja és a 14. cikk (4) bekezdésének b) pontja);

·az elállási jog alóli kivétel (a 16. cikk m) pontja).

A digitális tartalom továbbra is kulcsfontosságú terület, ahol a fogyasztók úgy érzik, hogy nem részesülnek olyan védelemben, mint az értékesítési és szolgáltatási szerződések esetében. Az értékelés azt a megállapítást teszi hogy a digitális tartalomra vonatkozó rendelkezések hatékonyságának alacsony szintje a kereskedők és a fogyasztók tájékozottságának hiányából, a kereskedők előírásoknak való megfelelésének hiányából, valamint a nemzeti hatóságok általi jogérvényesítés alacsony szintjéből fakad. Néhány kivételes esetben a kereskedők rámutattak néhány problémára e rendelkezések gyakorlati végrehajtását és megértését illetően is, különösen ami az elállási jogra vonatkozó, szerződéskötést megelőző tájékoztatás követelményét illeti. Ami a tudatosságot illeti, az adatok arra utalnak, hogy a tudatosság szintje a digitális tartalommal, valamint a digitális tartalomra vonatkozó elállási szabályokkal kapcsolatos, szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelmények tekintetében a legalacsonyabb. Az értékelés megállapította, hogy a digitális tartalomra vonatkozó szabályoknak való megfelelés nagyon alacsony volt, és kiemelte, hogy a kereskedők általában nem tájékoztatják a fogyasztókat arról, hogy mikor veszíthetik el elállási jogukat.

Az értékelés rávilágított arra is, hogy az irányelv digitális tartalommal kapcsolatos egyes rendelkezéseit újra lehetne értékelni annak érdekében, hogy azok jobban igazodjanak az EU jelenlegi szükségleteihez. Az irányelv jelenleg nem alkalmazandó az „ingyenes” online szolgáltatások nyújtására. E szolgáltatások közé tartozik a felhőalapú tárolás vagy a webmail, amelyek esetében a kereskedő fő szerződéses kötelezettsége nem a digitális tartalom biztosítása, hanem inkább olyan szolgáltatás nyújtása, amely lehetővé teszi a fogyasztók által előállított adatok létrehozását, feldolgozását, tárolását vagy megosztását. A digitálistartalom-szolgáltatásról szóló szerződésekre vonatkozó irányelvre irányuló javaslatról az IB-tanács 2016. júniusi ülésén folytatott tanácsi megbeszéléseket követően a miniszterek kifejezetten felkérték a Bizottságot, hogy „a fogyasztók jogairól szóló irányelv alkalmazásáról szóló jelentésében értékelje az irányelvnek a digitálistartalom-szolgáltatásra irányuló, a digitális tartalomról szóló irányelv[re irányuló 2015. decemberi javaslat] hatálya alá tartozó szerződéstípusok mindegyikére történő alkalmazását, különös tekintettel az irányelvben előírt, a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségre; ezáltal elősegítve annak értékelését, hogy mennyiben van szükség a két eszköz (és különösen a bennük foglalt fogalommeghatározások) összehangolására a koherencia növelése érdekében.”.

A Bizottság ezért úgy véli, hogy az irányelv teljes mértékű relevanciájának biztosítása érdekében, valamint hogy az megfeleljen a jelenlegi kihívásoknak, az irányelv hatályát ki kell terjeszteni az „ingyenes” digitális szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre, és adott esetben biztosítani kell, hogy az irányelv garantálja a digitális szolgáltatások és a digitális tartalom egyenlő kezelését.

6. Következtetések és további lépések

A Bizottság az értékelés megállapításait az alábbiak szerint fogja nyomon követni:

·a fogyasztók és kereskedők jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatos tudatosságának növelése. E célból a Bizottság 2016 decemberében kísérleti projektet indított, amelynek keretében képzéseket nyújt a kkv-k számára az uniós fogyasztóvédelmi és értékesítési jog témakörében. A kísérleti projekt célja, hogy a kereskedők lényegesen jobban megismerjék kötelezettségeiket és a vonatkozó fogyasztói jogokat;

·további iránymutatás nyújtása azon rendelkezések tekintetében, amelyek a Bizottság megítélése szerint nem egyértelműek;

·a REFIT érdekképviseleti csoporton belül a közelmúltban indított önszabályozási művelet irányítása annak érdekében, hogy az irányelv szerinti, a szerződéskötést megelőző tájékoztatás és az általános szerződési feltételek jobb bemutatása érdekében több érdekelt fél bevonásával egy sor alapelvet magában foglaló megállapodás jöjjön létre. Ez a munka természetesen nem zárja ki a további jogalkotási beavatkozást, különösen abban az esetben, ha ez az önszabályozási megközelítés nem kielégítő;

·az irányelv lehetséges célzott módosításainak a hatásvizsgálat eredménye függvényében történő további vizsgálata a következők tekintetében:

Øaz irányelv hatályának kiterjesztése az „ingyenes” digitális szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre, és ezáltal a szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelmények és a digitális szolgáltatásoktól való elállás jogának alkalmazása. E módosításnak egyértelművé kell tennie, hogy az irányelv az olyan digitális tartalom szolgáltatására vonatkozó szerződésekre is kiterjed, amelyet nem díjfizetés ellenében nyújtanak;

Øa meglévő tájékoztatási követelmények egyszerűsítése, különösen a technológiai/piaci fejlemények jobb megjelentése érdekén, például azáltal, hogy lehetővé teszik a kereskedő számára, hogy korszerűbb kommunikációs eszközöket alkalmazzon a fogyasztóval való kapcsolattartás során, feltéve, hogy az ilyen eszközök lehetővé teszik a fogyasztó számára, hogy hatékonyan kapcsolatba lépjen a kereskedővel, és a kapcsolatfelvétel bizonyítékát tartós adathordozón is megőrizze;

Øa kereskedőkre – különösen a kkv-kra – nehezedő terhek csökkentése, amelyeket egyes érdekelt felek aránytalannak tartanak. Ez a fogyasztó által az áru jellegének, tulajdonságainak és működésének megállapításához szükségesnél nagyobb mértékben használt áruk elállási jogára vonatkozó rendelkezéseket, valamint a térti áru átvételét megelőzően a kereskedő által végrehajtandó visszatérítésre vonatkozó szabályokat érinti;

Øaz online piacok által a fogyasztók számára nyújtott tájékoztatás átláthatóságának növelése – ideértve a következőkre vonatkozó tájékoztatást: a szolgáltató személyazonossága és minősége („kereskedő” vagy „fogyasztó”), a fogyasztói védelem szintjének különbségei, attól függően, hogy egy kereskedővel vagy pedig egy másik fogyasztóval kötnek-e szerződést, valamint az ajánlatok bemutatásakor érvényes alapértelmezett rangsor –, és az átláthatósági követelmények be nem tartásával járó következmények meghatározása;

·az irányelvvel kapcsolatos jogérvényesítés fokozása valamennyi tagállamban, többek között a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet keretében tett közös fellépések révén.

(1)

HL L 304., 2011.11.22., 64. o.

(2)

Készítette: a Risk & Policy Analysts Ltd által vezetett konzorcium; a végleges jelentés elérhető a  http://ec.europa.eu/newsroom/just/item-detail.cfm?item_id=59332 internetcímen.

(3)

Az EGSZB tájékoztató jelentése: a fogyasztók jogairól szóló irányelv (értékelés), http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.int-opinions.39555

(4)

A konzultációkat a tanulmányért felelős külső tanácsadó végezte (online felmérés és interjúk a fogyasztókkal, kereskedőkkel, tagállami fogyasztói és kereskedelmi szervezetekkel, a jogszabályok alkalmazásáért felelős hatóságokkal, minisztériumokkal, Európai Fogyasztói Központokkal); online nyilvános konzultáció (2016. május–szeptember); találkozók a célravezetőségi vizsgálatért felelős érdekelt feleket tömörítő konzultációs csoport és a meglévő hálózatok (köztük az Európai Fogyasztói Tanácsadó Csoport és a fogyasztóügyi hálózat) között; megbeszélések a 2016. évi európai fogyasztói csúcstalálkozó keretében.

(5)

A panaszokkal kapcsolatos adatok elemzése, az irányelvre vonatkozó online ellenőrzési akció (a nemzeti hatóságok Bizottság által koordinált összehangolt átvilágítási fellépései, lásd 11. lábjegyzet) eredményei, próbavásárlások és viselkedésbeli tapasztalatok, a megosztásalapú gazdaságon belüli fogyasztóvédelmi kérdések feltáró jellegű vizsgálatának következtetései.

(6)

A végleges jelentés elérhető a http://ec.europa.eu/newsroom/just/item-detail.cfm?item_id=59332 internetcímen.

(7)

Részletesebben lásd a http://ec.europa.eu/justice/consumer-marketing/files/overview_regulatory_choices.pdf honlapon közzétett táblázatokat.

(8)

A munkaértekezletekre 2012. október 5-én, 2013. március 8-án, 2013. szeptember 19-én, 2013. december 11-én és 2014. április 11-én került sor.

(9)

A következő tagállamok ültették át késedelmesen az irányelvet: AT, BE, BG, FI, HR, HU, ES, FR, IT, LV, LU, NL, PL, PT, RO, SK, SL.

(10)

A Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóság (DG JUST) iránymutatása a fogyasztók jogairól szóló irányelvhez, 2014. június, elérhető a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/consumers/consumer_rights/rights-contracts/directive/index_en.htm .

(11)

Az „online ellenőrzési akció” („EU sweep”) a honlapok uniós szintű szűrése. A fellépésre a fogyasztói jog megsértésének felderítésére szolgáló egyidejű és összehangolt ellenőrzések formájában kerül sor, majd a szűrést követően a Bizottság biztosítja az érintett jogszabályok végrehajtását. Lásd még: http://ec.europa.eu/consumers/enforcement/sweeps/index_en.htm . Az irányelvre vonatkozó 2015. évi online ellenőrzési akcióról szóló részletes információkért lásd: http://ec.europa.eu/consumers/enforcement/sweeps/directive/index_en.htm

(12)

  http://ec.europa.eu/consumers/enforcement/sweeps/directive/index_en.htm .

(13)

  http://ec.europa.eu/justice/newsroom/consumer-marketing/events/140317_en.htm .

(14)

  http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/E-commerce_statistics_for_individuals (8. ábra)

(15)

A C-568/15. sz. Zentrale zur Bekämpfung unlauteren Wettbewerbs Frankfurt am main e.V. kontra Comtech GmbH ügyben 2017. március 2-án hozott ítéletével az Európai Unió Bírósága tisztázta, hogy „az „alapdíjnak” a [...] 2011/83/EU irányelv 21. cikkében szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy egy megkötött szerződésre vonatkozó, és egy eladó vagy szolgáltató által működtetett vevőszolgálati telefonvonalra irányuló hívás költsége nem haladhatja meg egy földrajzi vezetékes telefonvonalra vagy standard mobilvonalra irányuló hívás költségeit. Amennyiben e korlátot tiszteletben tartják, nem bír relevanciával az a körülmény, hogy az érintett eladó vagy szolgáltató e vevőszolgálati telefonvonalból hasznot húze, vagy sem.”

(16)

A fogyasztók jogairól szóló iránymutatás 64. oldala.