EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.3.23.

COM(2017) 134 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Európai interoperabilitási keret – Végrehajtási stratégia

{SWD(2017) 112 final}
{SWD(2017) 113 final}

1.Bevezetés

A Bizottság Juncker elnök által előterjesztett tíz prioritása 1 közé tartozik az egységes európai digitális piac kialakítása előtt álló akadályok felszámolása. Az állami szektor, amely az összes munkahely több mint egynegyedét biztosítja, és a közbeszerzéseken keresztül az EU GDP-jének mintegy ötödéhez járul hozzá, kulcsfontosságú szerepet játszik a digitális egységes piacon, szabályozóként, szolgáltatóként és munkáltatóként is.

A tagállamok az időmegtakarítás, a költségek csökkentése, az átláthatóság növelése, valamint az adatok és a közszolgáltatások minőségének javítása érdekében digitalizálják közigazgatási rendszereiket. A közszolgáltatások digitalizációja azonban még nem valósult meg az Európai Unióban, a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutatóból is ez derült ki 2016-ban az elektronikus kormányzat vonatkozásában 2 . Ami a határokon átnyúló szolgáltatásokat illeti az EU-ban, a helyzet még ennél is nagyobb kihívást jelent, mivel továbbra is akadályok nehezítik a határokon átnyúló szolgáltatásokhoz való hozzáférést 3 .

A közszolgáltatások további javítására még mindig számos lehetőség kínálkozik a végponttól végpontig terjedő integráció és automatizálás, a megbízható információforrások jobb kihasználása és a nyilvános adatok nyílt közzététele révén, ugyanakkor biztosítva a polgárok és a vállalkozások információinak az adatvédelmi szabályokkal összhangban való kezelését a bizalom erősítése érdekében. A nemzeti közszolgáltatásokat össze kell kapcsolni és a nemzeti határokon átnyúlva, uniós szinten össze kell kötni őket a hasonló szolgáltatásokkal, hozzájárulva ezáltal a digitális egységes piac kialakításához. Ennek érdekében minden szinten összehangolt megközelítést kell alkalmazni, így például a jogalkotás, a közszolgáltatási szervek üzleti folyamatainak megszervezése, az információk kezelése és a közszolgáltatások végrehajtására szolgáló informatikai rendszerek kialakítása során is. Máskülönben fokozódni fog a digitális széttöredezettség, ami veszélyeztetné az EU-szerte történő összekapcsolt közszolgáltatás-nyújtást.

Az interoperabilitás kulcsfontosságú tényező a digitális transzformáció lehetőségének megteremtésében. Lehetővé teszi a közigazgatási szervek számára, hogy az összes fél számára érthető módon, elektronikus úton cseréljék ki az érdemi információkat egymás között, illetve a polgárokkal és a vállalkozásokkal folytatott eljárásaik során. Az interoperabilitás a digitális közszolgáltatások EU-ban való nyújtását befolyásoló valamennyi szempontot érinti, így például a következőket:

jogi kérdések, például annak biztosítása, hogy a jogszabályok ne állítsanak indokolatlan akadályokat az adatok különböző szakpolitikai területeken történő újrafelhasználása elé;

szervezési szempontok, például hivatalos megállapodások előírása a szervezetek közötti együttműködésre vonatkozó feltételek tekintetében;

adatokkal kapcsolatos/szemantikai aggályok, például a kicserélt adatokra vonatkozó egységes leírások használatának biztosítása;

technikai kihívások, például a szükséges információs rendszerkörnyezetek kialakítása a bitek és bájtok folyamatos áramlásának biztosítása érdekében.

A Bizottság már 1999-ben megállapította, hogy lehetővé kell tenni az interoperabilitást a közigazgatási szervek között 4 , és azóta számos olyan programot támogatott, amelyek elősegítik az EU-ban az interoperabilitási megoldások kifejlesztését, előmozdítását és használatát. 2010-ben a Bizottság elfogadta „Az európai közszolgáltatások interoperabilitása felé” című közleményt 5 , melynek mellékletében megfogalmazta az európai interoperabilitási stratégiát 6 és meghatározta az európai interoperabilitási keretet 7 . Azóta az európai interoperabilitási keret az egész Unióban és azon kívül is hivatkozási alapként szolgál és a nemzeti interoperabilitási keretek és stratégiák többségének is alapját képezi. E sikerre építve eljött az ideje a jelenlegi európai interoperabilitási keret naprakésszé tételének és kiterjesztésének, hogy megjelenjenek benne az uniós politikákból és programokból eredő, illetve a közigazgatási szervektől származó új és átdolgozott interoperabilitási követelmények, valamint a technológiai fejlesztések és tendenciák.

Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az európai digitális egységes piaci stratégiáról szóló, 2015. május 6-i közlemény 8 a „tagállamok közösségei, szolgálatai és hatóságai közötti hatékonyabb kapcsolat” előfeltételének nevezi az interoperabilitást, és felszólít a meglévő európai interoperabilitási keret felülvizsgálatára és kiterjesztésére.

2.Az interoperabilitás jelenlegi helyzete és a következő lépések

Az európai közigazgatások közötti átjárhatósági megoldásokról szóló program (ISA) (2010–2015) 9 és annak folytatása, az ISA²-program (2016–2020) 10 a jelenlegi európai interoperabilitási stratégia és az európai interoperabilitási keret végrehajtására szolgáló két legfontosabb eszköz. A végrehajtás számos olyan intézkedést foglalt magában, amelynek célja az európai közigazgatások közötti digitális együttműködés javítása.

A nemzeti interoperabilitási keretek megfigyelőközpontja (NIFO), amelyet a Bizottság az ISA-program végrehajtásának keretében az előrehaladás mérésére és az interoperabilitás Unión belüli helyzetének figyelemmel kísérésére hozott létre, 2014-ben megállapította, hogy a nemzeti interoperabilitási kereteknek az európai interoperabilitási kerethez való hozzáigazítása átlagosan 72 %-os arányt ért el 11 . Ugyanakkor a nemzeti interoperabilitási keretek konkrét nemzeti projektek révén való végrehajtása 2015-ben 45 %-os szinten állt, ami azt mutatja, hogy a jelenlegi ajánlások gyakorlati végrehajtása továbbra is nehézségekbe ütközik.

A közigazgatási szerveknek konkrétabb iránymutatásra van szükségük arra vonatkozóan, hogy miként lehet javítani interoperabilitási tevékenységeik irányítását, kapcsolatokat létesíteni az egyes szervezetek között, egyszerűsíteni a végponttól végpontig tartó digitális szolgáltatásokat támogató folyamatokat, valamint biztosítani, hogy a meglévő és az új jogszabályok ne veszélyeztessék az interoperabilitásra irányuló erőfeszítéseket. Ilyen iránymutatást kínálnak az európai interoperabilitási keret részét képező, aktualizált interoperabilitási ajánlások, melyek e közlemény 2. mellékletében szerepelnek.

Ezek az ajánlások a következőkben segíthetik a közigazgatási szerveket:

az interoperabilitási tevékenységek nemzeti irányításának javítása;

közös működési modellek alkalmazása a jobb digitális közszolgáltatások kifejlesztése, valamint a többi uniós tagállam polgárai és vállalkozásai részéről felmerülő igények figyelembevétele érdekében;

adataik közös szemantikai és szintaktikai formátumban való kezelése annak érdekében, hogy egyszerűbbé váljon a portálokon való közzététel, valamint az adatok összesítése, megosztása és újrafelhasználása.

A frissített interoperabilitási ajánlások oly módon kerültek továbbfejlesztésre, hogy illeszkedjenek az uniós szakpolitikákhoz, például a közszféra információinak további felhasználásáról szóló felülvizsgált irányelvhez 12 , az INSPIRE-irányelvhez 13 és az eIDAS-rendelethez 14 .

Az új uniós kezdeményezések, mint például az európai számításifelhő-kezdeményezés 15 és a 2016–2020 közötti időszakra szóló uniós e-kormányzati cselekvési terv 16 , illetve a még csak tervezett kezdeményezések, mint az egységes digitális portál 17 , szintén figyelembevételre kerültek az interoperabilitási ajánlások aktualizálása során, így az ajánlások ezek végrehajtásához is hozzájárulnak.

Az európai interoperabilitási keret felülvizsgálatának szükségességét azok a konzultációk 18 is megerősítették, amelyekre az összes érintett fél, nevezetesen a tagállamok közigazgatásai, a polgárok, a vállalkozások és más érdekeltek, például uniós intézmények és szervek részvételével került sor.

3.Az új európai interoperabilitási keret szükségessége 

A feltárt interoperabilitási kihívások kezelése érdekében a Bizottság ebben a közleményben bemutatja az új európai interoperabilitási keretet és az annak végrehajtására irányuló stratégiát.

Az új európai interoperabilitási keret nagyobb hangsúlyt fektet az interoperabilitási elvek és modellek gyakorlati alkalmazásának mikéntjére, és figyelembe veszi a változó szakpolitikai és technológiai igényeket. Az ajánlások száma 25-ről 47-re emelkedett. A végrehajtás megkönnyítése érdekében konkrétabb ajánlások kerültek megfogalmazásra. Nagyobb szerepet kapott a nyitottság és az információkezelés, az adathordozhatóság, az interoperabilitás irányítása és az integrált szolgáltatásnyújtás 19 .

Az európai interoperabilitási keret végrehajtását a következő jövőkép határozza meg: „a közigazgatások nemzeti és uniós szinten egyaránt olyan kulcsfontosságú, interoperábilis, felhasználóbarát digitális közszolgáltatásokat biztosítanak a vállalkozások és a polgárok számára, amelyek támogatják az áruk, a személyek, a szolgáltatások és az adatok szabad mozgását az egész Unióban”. Ezt az elképzelést széles körben támogatták 20 a tagállamoknak az ISA- és az ISA²-bizottságokban részt vevő képviselői, a közigazgatási szervek és más érdekelt felek is.

A közleményt (az 1. mellékletben foglalt) interoperabilitási cselekvési terv kíséri, amely öt stratégiai jelentőségű területet ölel fel. A terv olyan interoperabilitási prioritásokon alapul, amelyek elősegítik az európai interoperabilitási keret végrehajtását a 2016–2020-as időszakban.

Az interoperabilitási cselekvési tervnek iránymutatást kell nyújtania az európai interoperabilitási keret végrehajtásához. Emellett a tagállamoknak az (interoperabilitási cselekvési tervben meghatározott) uniós szintű intézkedéseket nemzeti szintű intézkedésekkel kell kiegészíteniük, ezáltal biztosítva az interoperabilitásnak az uniós közszektorban való sikeres alkalmazása szempontjából elengedhetetlen koherenciát. Az interoperabilitási cselekvési terv az interoperabilitás nemzeti és határokon átnyúló szabályozására szolgáló szilárd mechanizmusok meghatározásával, a szervezetek közötti együttműködéssel, az érdekelt felek bevonásával, valamint az interoperabilitás előnyeinek tudatosításával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Kitér továbbá a kulcsfontosságú interoperabilitási tényezők és a támogató eszközök fejlesztésére, javítására és előmozdítására, valamint figyelembe veszi a végfelhasználók szükségleteit és prioritásait is.

4.Kiemelt területek

4.1.Az interoperabilitási kezdeményezések irányításának, koordinációjának és megosztásának biztosítása

A közigazgatás interoperabilitásának megvalósításához az interoperabilitási megoldások megtervezését, végrehajtását és alkalmazását célzó folyamatokra, valamint az ezeket végző igazgatási és koordinációs szervekre van szükség, mind nemzeti, mind uniós szinten.

Ebben az összefüggésben a Bizottság és a tagállamok kettős szerepe a következő:

I.valamennyi interoperabilitási kezdeményezés 21 irányítása, koordinálása és megosztása nemzeti és uniós szinten annak biztosítása érdekében, hogy a közigazgatási szervek kövessék az európai interoperabilitási keret elveit és ajánlásait 22 ;

II.az Unió valamennyi közigazgatási szintjén a jobb együttműködés előmozdítása, valamint a fennmaradó szervezeti és digitális elszigeteltségek megszüntetése.

Az európai interoperabilitási keretet a Bizottságnak és a tagállamoknak kell végrehajtaniuk. A Bizottság az ISA²-program révén nyomon követi az európai interoperabilitási keret végrehajtását 23 .

Az ISA²-program kulcsfontosságú szerepet fog játszani a közigazgatási szervek közötti együttműködést elősegítő interoperabilitási megoldások kifejlesztésében, létrehozásában, érlelésében, működtetésében, újrafelhasználásában, javításában és előmozdításában. A Bizottság az ISA²-programra építve biztosítani fogja az interoperabilitás megfelelő irányítását, osztályozni és támogatni fogja az interoperabilitási megoldásokat, és össze fogja hangolni a különböző uniós interoperabilitási kezdeményezéseket 24 .

4.2.Szervezeti interoperabilitási megoldások kidolgozása

A vállalkozások és a polgárok számára lehetővé kell tenni, hogy élhessenek az üzleti folyamatok jobb integrációján és az uniós közigazgatások közötti információcserén alapuló interoperábilis közszolgáltatások előnyeivel.

Ebben az összefüggésben a szervezeti interoperabilitás az ágazatközi üzleti folyamatok integrálását vagy összehangolását, valamint a szolgáltatók és az európai közszolgáltatások igénybevevői közötti kapcsolatok formalizálását jelenti.

4.3.Az érdekelt felek bevonása és az interoperabilitással kapcsolatos tudatosság növelése

Minden egyes interoperabilitási kezdeményezésnek olyan konkrét döntés-előkészítő tanulmányon kell alapulnia, amely azt mutatja, hogy az interoperabilitás hasznos befektetés, és a felhasználói igények jobban kielégíthetők, ha az információs rendszerek kommunikálni tudnak egymással.

E tekintetben a közigazgatás feladatai a következők:

I.az európai interoperabilitási keret elveinek és ajánlásainak alkalmazásával megvalósítható főbb előnyök mérése és kommunikálása;

II.az európai interoperabilitási keret és az annak részeként javasolt megoldások alkalmazásának előmozdítása.

Az európai közszolgáltatások megtervezésében, elemzésében, értékelésében és fejlesztésében a végfelhasználóknak, azaz a vállalkozásoknak és a polgároknak is részt kell venniük. Ezért az interoperabilitási cselekvési terv konkrét intézkedést tartalmaz a felhasználók bevonására, a vállalkozások és a polgárok (köztük a fogyatékossággal élők) véleményének és szükségleteinek részvételen és együttműködésen alapuló megismerésére. A Bizottságnak és a tagállamoknak a felhasználói igények lehető legnagyobb mértékű figyelembevételével kell irányítaniuk a közszolgáltatások tervezését és fejlesztését.

4.4.A kulcsfontosságú interoperabilitási tényezők kidolgozása, fenntartása és előmozdítása

Napjainkban a közigazgatási szervek nagy mennyiségű, különféle formátumú adatot kezelnek, eltérő adatkezelési módszereket alkalmaznak, az adatok több példányát tárolják különböző adattárakban, és gyakran a tartalom és a forma összehangolása nélkül teszik közzé az adatokat többféle európai portálon. Mindez magyarázatot ad arra, hogy miért csak az esetek 48 %-ában kerülnek újrafelhasználásra a polgárokra és a vállalkozásokra vonatkozó információk 25 . Ez gyakran körülményessé és időigényessé teszi a polgárok és a vállalkozások számára történő közszolgáltatás-nyújtást, továbbá az adatvédelemmel kapcsolatos bizalmi kérdéseket is felvet.

A végfelhasználók számára digitális formában nyújtott európai közszolgáltatások minőségének javítása érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell határozniuk, ki kell dolgozniuk, tovább kell fejleszteniük, működőképessé kell tenniük és támogatniuk kell a kulcsfontosságú interoperabilitási tényezőket 26 , ugyanakkor biztosítaniuk kell a kicserélt adatok biztonságát.

4.5.Az interoperabilitást támogató eszközök kidolgozása, fenntartása és előmozdítása

A tagállamoknak az interoperabilitási megoldások kidolgozása, végrehajtása és alkalmazása során támaszkodniuk kell a nemzeti szintű és határokon átnyúló interoperabilitás eléréséhez szükséges gyakorlati eszközökre, azaz módszerekre, keretrendszerekre, iránymutatásokra és előírásokra. A Bizottságnak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a meglévő eszközök újrafelhasználását, és tovább kell fejleszteniük az új eszközöket, különösen a következőket:

az európai interoperabilitási referenciaszerkezet és az európai interoperabilitási térkép 27 ;

az uniós jogszabályok IKT-vonatkozásainak értékelésére 28 és az interoperabilitást akadályozó joghézagok azonosítására 29 szolgáló módszerek;

az ISA²-program keretében kidolgozott, az informatikai megoldások megosztására és újrafelhasználására irányuló keretrendszer, amelynek célja az informatikai megoldások (ideértve a nyílt forráskódúakat is) közigazgatási szervek általi megosztásának, együttműködésen alapuló fejlesztésének és újrafelhasználásának előmozdítása és javítása.

5.Pénzügyi eszközök

A Bizottság elsősorban az ISA²-program révén fogja támogatni, előmozdítani és nyomon követni az interoperabilitási cselekvési terv és általában az európai interoperabilitási keret végrehajtását.

A tervezett intézkedések részben vagy egészben más eszközök révén is finanszírozhatók, így például:

a Horizont 2020 30 keretében támogathatók a közszférát érintő innovációhoz kapcsolódó intézkedések 31 ;

az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 32 támogatást nyújthat az olyan kulcsfontosságú, kiérlelt digitális szolgáltatások bevezetéséhez és használatához, mint az elektronikus azonosítás, az elektronikus közbeszerzés és az interoperábilis egészségügyi szolgáltatások;

az európai strukturális és beruházási alapok 33 az IKT-termékek és -szolgáltatások fejlesztése révén elérhető digitális növekedéshez kapcsolódó intézkedésekhez 34 , valamint a közigazgatás intézményi kapacitásának és hatékonyságának megerősítéséhez kapcsolódó intézkedésekhez 35 biztosíthatnak forrásokat;

a strukturálisreform-támogató program 36 az európai interoperabilitási keret nemzeti dimenziójának végrehajtásában támogathatja a közigazgatásokat.

Az egyéb pénzügyi eszközök konkrét szakpolitikai területeken végrehajtott célzott intézkedések révén járulhatnak hozzá az interoperabilitási cselekvési terv vagy az európai interoperabilitási keret végrehajtásához.

6.Nyomon követés és jelentéstétel

Az európai interoperabilitási keret és különösen az interoperabilitási cselekvési terv végrehajtása csak a Bizottság és a tagállamok közös felelősségviselése révén lehetséges. A Bizottság az ISA²-programra támaszkodva irányítja és koordinálja a végrehajtást és a nyomon követést.

A Bizottság integrált keretrendszert fog kialakítani az európai interoperabilitási keret és az interoperabilitási cselekvési terv végrehajtása terén elért haladás nyomon követésére, értékelésére és jelentésére. E tevékenységekre az ISA²-program égisze alá tartozó interoperabilitási megfigyelőközpont munkája keretében fog sor kerülni, kulcsfontosságú teljesítménymutatók és mérhető célok felhasználásával.

2019 végéig a Bizottság értékelni fogja az európai interoperabilitási keret végrehajtását. Az értékelés eredménye alapján és a minőségi jogalkotás elveivel összhangban a Bizottság azt is felmérheti, hogy az európai interoperabilitási keret konkrét ajánlásait be kell-e építeni egy kötelező eszközbe.

7.Következtetés

Az érdekeltek széles körben egyetértenek abban, hogy naprakésszé kell tenni a meglévő európai interoperabilitási keretet. Amennyiben nem kerül sor intézkedésre, a tagállamok a jelenlegi kihívások gyors megoldására irányuló erőfeszítéseik során egyedi és eltérő interoperabilitási megközelítéseket választhatnak. Ez összeegyeztethetetlen megoldásokat eredményezne, amelyek uniós szinten növelhetik a digitális széttöredezettséget és gátolhatják az egységes digitális piac megvalósítását.

Az új európai interoperabilitási keret a tagállamokkal szoros együttműködésben, valamint az összes többi érdekelt féllel folytatott széles körű konzultációt követően került kialakításra. Sikeres végrehajtásához valamennyi szereplő aktív részvételére szükség lesz, különös tekintettel a közigazgatásra. A tervezett intézkedések biztosítják, hogy az új európai interoperabilitási keret elérje végső célját, vagyis az interoperábilis és felhasználó-központú közszolgáltatások megvalósítását az Európai Unióban.

(1)

Új kezdet Európa számára: A munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja – Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára, nyitóbeszéd az Európai Parlament plenáris ülésén, Strasbourg, 2014. július 15.

(2)

Az e-kormányzati pontszám 55,4 % volt, és jelentős eltérés mutatkozott a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszámot elérő tagállam eredménye között.

(3)

Amint az a belső piaci eredménytábláról szóló 2014-es jelentésben is szerepel az egyablakos ügyintézési pontok tekintetében.

(4)

A Bizottság 1999-ben az interoperabilitásra irányuló kezdeményezést indított: az Európai Parlament és a Tanács 1999. július 12-i 1719/1999/EK határozata a közigazgatási rendszerek közötti elektronikus adatcserét (IDA) lehetővé tevő transzeurópai hálózatokra vonatkozó iránymutatásokról, köztük közös érdekű projektek meghatározásáról.

(5)

 COM(2010) 744 végleges: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai közszolgáltatások interoperabilitása felé, Brüsszel, 2010.12.16.

(6)

 COM(2010) 744 végleges, 1. melléklet.

(7)

 COM(2010) 744 végleges, 2. melléklet.

(8)

  COM(2015) 192 final: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európai digitális egységes piaci stratégia, Brüsszel, 2015.5.6.

(9)

Az Európai Parlament és a Tanács 922/2009/EK határozata (2009. szeptember 16.) az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA).

(10)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2240 határozata (2015. november 25.) az európai közigazgatások, üzleti vállalkozások és polgárok rendelkezésére álló interoperabilitási megoldásokra és közös keretekre vonatkozó programnak (ISA² program) mint a közszféra korszerűsítése eszközének létrehozásáról.

(11)

Az interoperabilitás helyzete Európában – 2014. évi jelentés.

(12)

A 2013/37/EU irányelvvel módosított 2003/98/EK irányelv.

(13)

A 2007/2/EK irányelv (2007. március 14.) az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról.

(14)

Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről.

(15)

COM/2016/0178 final: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európai számításifelhő-kezdeményezés – versenyképes adatközpontú és tudásalapú gazdaság kiépítése Európában

(16)

COM/2016/0179 final: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Uniós e-kormányzati cselekvési terv 2016–2020. A közigazgatás digitális átalakításának felgyorsítása.

(17)

A digitális egységes piacot érintő kezdeményezés az elektronikus kormányzatra vonatkozó intézkedéscsomag keretében.

(18)

A konzultációs tevékenységekről szóló összefoglaló jelentéshez kapcsolódó SWD(2017)113 számú dokumentum rámutat, hogy a tagállamok és az uniós intézmények megemlítették, hogy az új európai interoperabilitási keretnek i. figyelembe kell vennie az új technológiai trendeket (73 %); ii. gyakorlati és célzottabb iránymutatást kell nyújtania az interoperabilitási követelmények végrehajtásához (73 %); és iii. összhangban kell lennie az uniós stratégiák, különösen az európai digitális egységes piaci stratégia fejlődésével (65 %).

(19)

Az európai interoperabilitási keret felülvizsgálatáról szóló SWD(2017)112 számú dokumentum – Elemzés, az ajánlások számának növekedésével kapcsolatos részletek és a frissítések hozzáadott értéke.

(20)

A konzultációs tevékenységekről szóló összefoglaló jelentéshez kapcsolódó SWD(2017)113 számú dokumentum szerint a válaszadók 87 %-a egyetértett ezzel az elképzeléssel.

(21)

Az interoperabilitási kezdeményezések olyan intézkedéseket és megoldásokat (például keretelveket, szolgáltatásokat és eszközöket) jelentenek, amelyek hozzájárulnak az európai közigazgatások közötti kapcsolatok, többek között a szervezetek közötti információ- és tapasztalatcsere minden szinten történő javításához. E kezdeményezéseknek az interoperabilitás valamennyi szintjére ki kell terjedniük, így a jogi, szervezeti, szemantikai és technikai szintre is.

(22)

Az arányosság elve az uniós fellépést az elfogadott politikai célkitűzések eléréséhez szükséges mértékre korlátozza. Ez azt jelenti, hogy az EU olyan megoldásokat választ, amelyek a lehető legnagyobb szabadságot biztosítják a tagállamok számára.

(23)

Az ISA²-ről szóló (EU) 2015/2240 határozat 1. cikkének (2) bekezdése.

(24)

Az ISA²-ről szóló (EU) 2015/2240 határozat 1. és 3. cikke.

(25)

Amint az az európai digitális egységes piaci stratégia (COM(2015) 192 final) 4.3.2. számú, Elektronikus kormányzat című szakaszában is szerepel.

(26)

Az ISA2-határozat 2. cikkének 14. pontja értelmében a „kulcsfontosságú interoperabilitási tényezők” olyan interoperabilitási megoldások (például szolgáltatások és eszközök, szabványok és specifikációk), amelyek a közszolgáltatások közigazgatásokon átnyúló hatékony és eredményes nyújtásához szükségesek.

(27)

Az ISA²-ről szóló (EU) 2015/2240 határozat 3. cikkének f) pontja.

(28)

Az ISA²-ről szóló (EU) 2015/2240 határozat 3. cikkének c) pontja.

(29)

Az ISA²-ről szóló (EU) 2015/2240 határozat 3. cikkének d) pontja.

(30)

Az Európai Parlament és a Tanács 1291/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 104. o.), Brüsszel, 2013.12.20.

(31)

A „Horizont 2020” keretprogram 6. társadalmi kihívása: „Európa a változó világban – inkluzív, innovatív és reflektív társadalmak”.

(32)

Az Európai Parlament és a Tanács 283/2014/EU rendelete (2014. március 11.) a távközlési infrastruktúrák területén működő transzeurópai hálózatokra vonatkozó iránymutatásokról és az 1336/97/EK határozat hatályon kívül helyezéséről.

(33)

  http://ec.europa.eu/regional_policy/en/information/legislation/guidance/ .

(34)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2. tematikus célkitűzése.

(35)

Az európai strukturális és beruházási alapok 11. tematikus célkitűzése.

(36)

  http://ec.europa.eu/about/srss/index_en.htm .

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.3.23.

COM(2017) 134 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Európai interoperabilitási keret - Végrehajtási stratégia

Interoperabilitási cselekvési terv

{SWD(2017) 112 final}
{SWD(2017) 113 final}

Az interoperabilitási cselekvési terv

Az interoperabilitási cselekvési terv a meglévő interoperabilitási problémák okaival 1 foglalkozik indikatív jelleggel. A terv aktualizálásra kerülhet, ha egyéb intézkedéseket azonosítanak és vesznek fel a tervbe, vagy ha a benne foglalt intézkedéseket visszavonják. Az Európai Bizottság megfelelő indokkal (például az interoperabilitási intézkedések nyomon követéséből eredő megállapítások alapján) bármikor javasolhatja a terv módosítását. A Bizottság az ISA²-bizottsággal vagy adott esetben az interoperabilitási cselekvési tervet támogató kezdeményezések irányító testületeivel egyeztetve dönt a lista bármilyen jellegű frissítéséről.

(1)

Az interoperabilitási problémák okait a közlemény fő szövege mutatja be. A kiemelt területek és a mögöttes okok között nincs kizárólagos megfelelés, azonban valamennyi okra megoldást kínál valamely javasolt intézkedés vagy azok egy kombinációja.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.3.23.

COM(2017) 134 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Európai interoperabilitási keret - Végrehajtási stratégia

{SWD(2017) 112 final}
{SWD(2017) 113 final}

Tartalomjegyzék

1.    BEVEZETÉS    

1.1.    Fogalommeghatározások    

1.2.    Az EIF célja és jogi kerete    

1.3.    Az EIF alkalmazási köre, célközönsége és használata    

2.    AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK ALAPELVEI    

2.1.    Bevezetés    

2.2.    1. alapelv: szubszidiaritás és arányosság    

2.3.    2. alapelv: nyitottság    

2.4.    3. alapelv: átláthatóság    

2.5.    4. alapelv: újrafelhasználhatóság    

2.6.    5. alapelv: technológiasemlegesség és adathordozhatóság    

2.7.    6. alapelv: felhasználó-központúság    

2.8.    7. alapelv: befogadás és hozzáférhetőség    

2.9.    8. alapelv: biztonság és adatvédelem    

2.10.    9. alapelv: többnyelvűség    

2.11.    10. alapelv: az ügyintézés egyszerűsítése    

2.12.    11. alapelv: az információk megőrzése    

2.13.    12. alapelv: az eredményesség és a hatékonyság értékelése    

3.    Az interoperabilitás rétegei    

3.1.    Az interoperabilitás irányítása    

3.2.    Integrált közszolgáltatás-irányítás    

3.3.    Jogi interoperabilitás    

3.4.    Szervezeti interoperabilitás    

3.5.    Szemantikai interoperabilitás    

3.6.    Technikai interoperabilitás    

4.    Az integrált közszolgáltatás-nyújtás koncepcionális modellje    

4.1.    Bevezetés    

4.2.    A modell áttekintése    

4.3.    Alapvető elemek    

5.    Következtetés    

6.    Melléklet    

6.1.    Rövidítések    

Az ábrák jegyzéke

1. ábra: Az EIF, a NIF-ek és a DIF-ek közötti kapcsolat    

2. ábra: Interoperabilitási elvek    

3. ábra: Interoperabilitási modell    

4. ábra: Az integrált közszolgáltatások koncepcionális modellje    

5. ábra: Az EIF koncepcionális modelljének kapcsolatai    

1.BEVEZETÉS

Az Európai Unióról (EU) szóló szerződések értelmében az EU belső piaca négy „szabadságot” garantál, vagyis lehetővé teszi az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgását a 28 tagállam között. Ezeket a szabadságokat az összekapcsolt, interoperábilis hálózatok és rendszerek által támogatott közös politikák biztosítják. A polgárok szabadon vállalhatnak munkát és telepedhetnek le, a vállalkozások pedig szabadon működhetnek és kereskedhetnek az EU valamennyi tagállamában. E szabadságjogok érvényesítése során mindenképpen igénybe kell venniük a tagállami közigazgatási szervek elektronikus rendszereit.

Annak érdekében, hogy az ilyen jellegű ügyintézés hatékonyan, eredményesen, gyorsan és magas színvonalon folyjon, valamint hogy csökkenteni lehessen a bürokráciát, illetve a kapcsolódó költségeket és erőfeszítéseket, a tagállamok a digitális közszolgáltatások bevezetése révén korszerűsítik közigazgatásukat. Ennek során azonban fennáll annak a kockázata, hogy elszigetelt digitális környezeteket hoznak létre, és következésképpen olyan elektronikus akadályokat emelnek, amelyek megakadályozhatják, hogy a közigazgatási szervek kapcsolatot teremtsenek egymással, valamint azt, hogy a polgárok és a vállalkozások megtalálják és igénybe vegyék a rendelkezésre álló digitális közszolgáltatásokat a sajátjuktól eltérő országokban. Ezért a szolgáltatások és az adatok digitális széttöredezettségének elkerülése és az EU digitális egységes piacának zökkenőmentes működése érdekében a közszolgáltatások digitalizálására irányuló erőfeszítéseket európai és nemzeti szinten is megfelelően össze kell hangolni.

Az Unió előtt álló kihívások ugyanakkor a tagállamok és a Bizottság közös politikai válaszlépéseit, azaz olyan uniós jogszabályok meghozatalát teszik szükségessé, amelyek határokon és politikai ágazatokon átnyúló együttműködést igényelnek. Ez magában foglalja az interoperábilis rendszerek létrehozását és működtetését is. Ezek a rendszerek a digitális egységes piacra vonatkozó európai stratégiával 1 összhangban a digitális alkotóelemek, például eszközök, hálózatok és adattárak közötti hatékony kommunikáció biztosítására szolgálnak. Ezenkívül hatékonyabb határokon átnyúló kapcsolatot biztosítanak a közösségek, valamint a közszolgáltatások és a hatóságok között.

Az európai interoperabilitási keret (EIF) ajánlások formájában iránymutatást nyújt a közigazgatási szerveknek arra vonatkozóan, hogy miként lehet javítani interoperabilitási tevékenységeik irányítását, kapcsolatokat létesíteni az egyes szervezetek között, egyszerűsíteni a végponttól végpontig tartó digitális szolgáltatásokat támogató folyamatokat, valamint biztosítani, hogy a meglévő és az új jogszabályok ne veszélyeztessék az interoperabilitásra irányuló erőfeszítéseket.

1.1.Fogalommeghatározások

1.1.1.Interoperabilitás

Az EIF vonatkozásában az interoperabilitás a szervezetek 2 azon képessége, hogy kölcsönösen előnyös célok elérése érdekében kapcsolatba lépjenek egymással, és az általuk támogatott üzleti folyamatok keretében, az IKT-rendszereik közötti adatcsere révén információkat és tudást osszanak meg egymással.

1.1.2.Európai közszolgáltatás

Az európai közszolgáltatás magában foglal bármely olyan, az Unióban nyújtott közszolgáltatást, amely határokon átnyúló dimenzióval rendelkezik, és amelyet a közigazgatási szervek egymásnak vagy vállalkozásoknak és polgároknak nyújtanak.

1.1.3.Európai interoperabilitási keret (EIF)

Az európai interoperabilitási keret az európai közszolgáltatások interoperábilis módon való nyújtására vonatkozó közösen elfogadott megközelítés. Alapvető interoperabilitási iránymutatásokat fogalmaz meg elvek, modellek és ajánlások formájában.

1.2.Az EIF célja és jogi kerete

Az EIF céljai a következők:

az európai közigazgatási szervek támogatása arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy olyan, zökkenőmentes európai közszolgáltatásokat nyújtsanak a többi közigazgatási szervnek, a polgároknak és a vállalkozásoknak, amelyek alapértelmezés szerint a lehető legnagyobb mértékben digitálisak (azaz a szolgáltatásnyújtás és adatszolgáltatás lehetőleg digitális csatornákon keresztül történik), határon átnyúlóak (azaz valamennyi uniós polgár számára hozzáférhetőek) és nyitottak (azaz lehetővé teszik az újrafelhasználást, a részvételt/hozzáférést és az átláthatóságot);

iránymutatás nyújtása a közigazgatások számára a nemzeti interoperabilitási keretek (NIF-ek) kialakításához és aktualizálásához, illetve az interoperabilitást támogató nemzeti politikákhoz, stratégiákhoz és iránymutatásokhoz;

a digitális egységes piac létrehozásához való hozzájárulás az európai közszolgáltatások határokon átnyúló és ágazatközi interoperabilitásának elősegítése révén.

Az interoperabilitás hiánya komoly akadályt jelent a digitális egységes piac fejlődése szempontjából. Az európai interoperabilitási kezdeményezések tekintetében az EIF iránytűként való alkalmazása hozzájárul egy egységes európai interoperábilis környezet kialakításához, és elősegíti az olyan szolgáltatások nyújtását, amelyek szervezeteken vagy ágazatokon belül, illetve azok között is alkalmasak az együttműködésre.

Az EIF támogatása és fenntartása elsősorban az ISA²-program 3 keretében, a tagállamok és a Bizottság közötti szoros együttműködés révén zajlik, összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4 26., 170. és 171. cikkében foglaltakkal, miszerint az Unió hozzájárul az interoperábilis transzeurópai hálózatok létrehozásához annak érdekében, hogy polgárai teljes mértékben élhessenek az európai belső piac által kínált előnyökkel.

1.3.Az EIF alkalmazási köre, célközönsége és használata

Az EIF célja, hogy olyan általános keretet hozzon létre, amely az EU valamennyi közigazgatási szervére alkalmazható. Az EIF felvázolja az interoperabilitás megvalósításának alapvető feltételeit, és közös nevezőként szolgál a vonatkozó kezdeményezések szempontjából minden szinten, ideértve az európai, nemzeti, regionális és helyi szintet is, beleértve a közigazgatást, a polgárokat és a vállalkozásokat is. Ez a dokumentum az európai közszolgáltatások meghatározásában, kialakításában, fejlesztésében és nyújtásában részt vevő érintett feleknek szól.

Mivel a tagállamok eltérő közigazgatási és politikai rendszerekkel rendelkeznek, a nemzeti sajátosságokat figyelembe kell venni az EIF nemzeti kontextusba történő átültetése során. Az uniós és a nemzeti szakpolitikákat (például a NIF-eket) az EIF-re építve kell kialakítani, új elemek hozzáadásával vagy a meglévők finomhangolásával. Hasonlóképpen, a területspecifikus interoperabilitási kereteknek (DIF-eknek) 5 is összhangban kell lenniük az EIF-fel, és szükség esetén ki kell terjeszteniük az EIF hatókörét az adott terület egyedi interoperabilitási követelményeinek megjelenítése érdekében. Ez azt jelenti, hogy az EIF egyes elemei közvetlenül beépíthetők a NIF-ekbe és a DIF-ekbe, míg más elemei esetében szükség lehet a kontextusnak és az egyedi szükségleteknek megfelelő kiigazításra.

Az EIF, a NIF-ek és a DIF-ek közötti kapcsolatot az 1. ábra mutatja be. Az EIF alkotja az interoperabilitási elemek közös alapját az európai NIF-ek és DIF-ek számára. Az EIF-nek való megfelelés garantálja, hogy a NIF-ek és a DIF-ek fejlesztése koordinált és összehangolt módon történjen, biztosítva ugyanakkor a nemzeti vagy területspecifikus előírásokból adódó egyedi követelmények teljesítéséhez szükséges rugalmasságot.

1. ábra: Az EIF, a NIF-ek és a DIF-ek közötti kapcsolat

Általánosságban véve az EIF a kapcsolatok két irányában képvisel értéket:

alulról felfelé: ha egy EIF-fel összehangolt NIF-et használnak a nemzeti közigazgatás valamennyi szintjén a közszolgáltatások végrehajtására, az EIF biztosítja az említett szolgáltatások határokon átnyúló kiterjesztéséhez szükséges interoperabilitási feltételeket;

felülről lefelé: ha az EIF-et figyelembe veszik az uniós jogszabályokban és szakpolitikákban, akár eseti utalások formájában, akár strukturáltabb módon, DIF-ek alkalmazásával, az EIF növeli a nemzeti jogba való átültetést követő nemzeti intézkedések interoperabilitási potenciálját.

A végeredmény mindkét esetben az európai közszolgáltatások ökoszisztémájának fejlesztése, amelynek keretében a rendszerek és közszolgáltatások tulajdonosai és tervezői tudomást szereznek az interoperabilitási követelményekről, a közigazgatási szervek készek együttműködni egymással, a vállalkozásokkal és a polgárokkal, az információáramlás pedig zökkenőmentesen zajlik a határokon keresztül az európai digitális egységes piac elősegítése érdekében.

1.3.1.Az interoperabilitás területei

Az EIF hatóköre háromféle interakciót fed le:

A2A (administration to administration), amely a közigazgatási szervek (például a tagállami vagy az uniós intézmények) közötti interakciókat jelenti;

A2B (administration to business), amely a közigazgatási szervek (például a tagállami vagy az uniós intézmények) és a vállalkozások közötti interakciókat jelenti;

A2C (administration to citizen), amely a közigazgatási szervek (például a tagállami vagy az uniós intézmények) és a polgárok közötti interakciókat jelenti.

1.3.2.Tartalom és felépítés

Az EIF tartalma és szerkezete a következőképpen kerül bemutatásra:

a 2. fejezet azokat az elveket ismerteti, amelyek az interoperabilitással kapcsolatos általános magatartási formák kialakítására szolgálnak;

a 3. fejezet egy rétegekből álló interoperabilitási modellt mutat be, amely az európai közszolgáltatások tervezése során felmerülő interoperabilitási szempontokat különböző rétegekbe sorolja;

a 4. fejezet az interoperábilis közszolgáltatások koncepcionális modelljét vázolja fel. A modell összhangban áll az interoperabilitási elvekkel, és az európai közszolgáltatások kialakításának és működtetésének alapvető megközelítéseként a „tervezés révén megvalósuló interoperabilitás” elképzelését támogatja;

az 5. fejezet az EIF főbb elemeinek áttekintése és összekapcsolása révén összefoglalja a dokumentumot;

a különböző fejezetek 47 ajánlást fogalmaznak meg, amelyeket a közigazgatási szervek hajthatnak végre.

2.AZ EURÓPAI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK ALAPELVEI

2.1.Bevezetés

Az interoperabilitási elvek az interoperabilitási intézkedések irányítására szolgáló alapvető magatartásformák. Ez a fejezet azokat az általános interoperabilitási elveket határozza meg, amelyek lényegesek az interoperábilis európai közszolgáltatások kialakításának folyamata szempontjából. Az alapelvek bemutatják az európai közszolgáltatások kialakításának és végrehajtásának kontextusát.

Az EIF alapját képező tizenkét elv 6 négy kategóriába sorolható:

1.az interoperabilitással kapcsolatos uniós intézkedések kontextusát meghatározó elv (1.);

2.az alapvető interoperabilitási elvek (2–5.);

3.az általános felhasználói igényekkel és elvárásokkal kapcsolatos elvek (6–9.);

4.a közigazgatási szervek közötti együttműködés alapelvei (10–12.).

2. ábra: Interoperabilitási elvek

2.2.1. alapelv: szubszidiaritás és arányosság

A szubszidiaritás elve megköveteli, hogy az uniós döntéseket a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg. Más szóval az EU csak abban az esetben hoz intézkedést, ha az hatékonyabb, mint ugyanazon intézkedés nemzeti szinten történő megvalósítása. Az arányosság elve az uniós fellépést a Szerződésekben megfogalmazott célkitűzések eléréséhez szükséges mértékre korlátozza.

Az interoperabilitás vonatkozásában azért indokolt európai keretet kialakítani, hogy áthidalhatók legyenek a szakpolitikák közötti különbségek, amelyek eltérő megoldásokhoz és az interoperabilitás hiányához vezetnek, valamint veszélyeztetik a digitális egységes piacot.

Az EIF célja, hogy közös kiindulási alapként szolgáljon a tagállami interoperabilitási szakpolitikákhoz. A tagállamok számára elegendő szabadságot kell biztosítani ahhoz, hogy az EIF ajánlásait figyelembe véve kidolgozzák saját NIF-jeiket. A NIF-eket úgy kell testre szabni és kiterjeszteni, hogy megfelelően kezeljék a nemzeti sajátosságokat.

2.3.2. alapelv: nyitottság

Az interoperábilis közszolgáltatások összefüggésében a nyitottság elve elsősorban az adatokra, az előírásokra és a szoftverekre vonatkozik.

A nyílt hozzáférésű kormányzati adatok (ebben az összefüggésben röviden: „nyílt hozzáférésű adatok”) koncepciója azt jelenti, hogy valamennyi nyilvános adatot szabadon hozzáférhetővé kell tenni a mások általi felhasználás és újrafelhasználás céljából, kivéve, ha a személyes adatok védelme, az adatok bizalmas jellege vagy a szellemitulajdon-jogok miatt korlátozások vonatkoznak rájuk. A közigazgatási szervek hatalmas mennyiségű adatot gyűjtenek és állítanak elő. A közszféra információinak további felhasználásáról szóló irányelv 7 arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a nyilvános információkat nyílt hozzáférésű adatokként tegyék hozzáférhetővé és újrafelhasználhatóvá. Az INSPIRE-irányelv 8 előírja továbbá, hogy a közigazgatási szerveknek meg kell osztaniuk egymással a téradatkészleteket és -szolgáltatásokat anélkül, hogy azok újrafelhasználását korlátozások vagy gyakorlati akadályok nehezítenék. Ezeket az adatokat a lehető legkevesebb korlátozással kell közzétenni, és egyértelmű licenceket kell meghatározni a felhasználásukra, hogy lehetővé váljon a közigazgatási szervek döntéshozatali eljárásainak fokozott ellenőrzése és a gyakorlatban is megvalósuljon az átláthatóság. A nyílt hozzáférésű adatokat részletesebben a 4.3.4 szakasz tárgyalja.

A nyílt forráskódú szoftvertechnológiák és termékek használata segíthet a fejlesztési költségek csökkentésében, a technológiai bezáródás elkerülésében, és lehetővé teheti a sajátos üzleti szükségletekhez való gyors alkalmazkodást, mivel az ilyen technológiákat támogató szakmai közösségek folyamatosan fejlesztik őket. A közigazgatásoknak nem csak nyílt forráskódú szoftvereket kell használniuk, de amikor csak lehetséges, hozzá kell járulniuk a szakmai fejlesztőközösségek munkájához. A nyílt forráskódú adatok az EIF újrafelhasználhatóságról szóló alapelvének egyik tényezőjét jelentik.

Egy specifikáció/szabvány nyitottságának szintje meghatározó a szóban forgó specifikációt megvalósító szoftverelemek újrafelhasználása szempontjából. Ez akkor is érvényes, ha az adott szoftverelemeket új európai közszolgáltatások bevezetésére használják. Ha a nyitottság elve teljes mértékben érvényesül:

valamennyi érdekelt félnek lehetősége van arra, hogy hozzájáruljon a specifikáció kidolgozásához, és a nyilvános felülvizsgálat a döntéshozatali folyamat részét képezi;

a specifikáció mindenki számára hozzáférhető és megismerhető;

a specifikációhoz kapcsolódó szellemi tulajdonjogokra FRAND-feltételek 9 szerinti licenc vonatkozik, amely lehetővé teszi mind a szabadalmazott, mind a nyílt forráskódú szoftverként 10 való megvalósítást, lehetőség szerint jogdíjmentesen.

Az interoperabilitásra gyakorolt kedvező hatásuk miatt számos szakpolitikai nyilatkozat támogatja a nyílt specifikációk használatát és ösztönzi az európai közszolgáltatásokban való felhasználásukat. A nyílt specifikációk kedvező hatását az internetes ökoszisztéma is bizonyítja. A közigazgatási szervek azonban dönthetnek úgy, hogy kevésbé nyitott specifikációkat alkalmaznak, ha az adott területen nyílt forráskódú változat nem áll rendelkezésre vagy nem felel meg a funkcionális igényeknek. A specifikációknak minden esetben kiérleltnek kell lenniük és a piacnak kellő mértékben támogatnia kell őket, kivéve akkor, ha innovatív megoldások létrehozására használják fel őket.

A nyitottság azt is jelenti, hogy arra ösztönözzük a polgárokat és a vállalkozásokat, hogy vegyenek részt az új szolgáltatások kialakításában és továbbfejlesztésében, és mondják el véleményüket a meglévő szolgáltatások minőségéről.

2.4.3. alapelv: átláthatóság

Az EIF keretében az átláthatóság a következőket jelenti:

I.A láthatóság lehetővé tétele a közigazgatási szervek adminisztratív környezetén belül. Ez azt jelenti, hogy más közigazgatási szervek, a polgárok és a vállalkozások megtekinthetik és megismerhetik az adminisztratív szabályokat, eljárásokat 11 , adatokat, szolgáltatásokat és döntéshozatali folyamatokat.

II.A belső információs rendszerekhez kapcsolódó interfészek rendelkezésre állásának biztosítása. A közigazgatási szervek nagyszámú, gyakran heterogén és egymástól eltérő információs rendszert működtetnek belső folyamataik támogatására. Az interoperabilitás kulcsa, hogy biztosítani kell az ezekhez a rendszerekhez és az általuk kezelt adatokhoz kapcsolódó interfészek rendelkezésre állását. Az interoperabilitás másrészről megkönnyíti a rendszerek és az adatok újrafelhasználását, és lehetővé teszi, hogy ezek a nagyobb rendszerekbe is beépüljenek.

III.A személyes adatok védelméhez való jog biztosítása, tiszteletben tartva azt a jogi keretet, amely a polgároknak a közigazgatás által birtokolt és kezelt nagy mennyiségű személyes adatára vonatkozik.

2.5.4. alapelv: újrafelhasználhatóság

Az újrafelhasználás azt jelenti, hogy a konkrét problémával szembesülő közigazgatási szervek igyekeznek építeni mások munkájára azáltal, hogy felmérik a rendelkezésre álló lehetőségeket, értékelik azok hasznosságát vagy relevanciáját a szóban forgó probléma szempontjából, és adott esetben olyan megoldásokat fogadnak el, amelyek máshol már bizonyítottan beváltak. Ehhez a közigazgatásnak nyitottnak kell lennie az interoperabilitással kapcsolatos megoldások, koncepciók, keretek, specifikációk, eszközök és alkotóelemek másokkal való megosztására.

Az informatikai megoldások (pl. szoftverelemek, alkalmazásprogramozási felületek, szabványok), információk és adatok újbóli felhasználhatósága lehetővé teszi az interoperabilitást és javítja a minőséget, mivel szélesíti az operatív használat körét, valamint pénzt és időt takarít meg. Ezzel az újrafelhasználás jelentősen hozzájárul az EU digitális egységes piacának fejlődéséhez. Egyes uniós szabványok és előírások ugyan megjelennek a DIF-ekben, de szélesebb körben kellene alkalmazni őket. Az INSPIRE-irányelv például interoperabilitási szabványokat határoz meg a címekkel, az ingatlanokkal, a közutakkal és számos egyéb, a közigazgatás számára fontos témával kapcsolatos adatokra vonatkozóan. Ezeket a meglévő szabványokat és előírásokat szélesebb körben, az eredetileg tervezett területeken kívül is fel lehet és fel kell használni.

EU-szerte számos közigazgatási szerv és kormány már most is támogatja az informatikai megoldások megosztását és újrafelhasználását új üzleti modellek elfogadása, valamint a nyílt forráskódú szoftverek használatának a kulcsfontosságú IKT-szolgáltatások területén és a digitális szolgáltatási infrastruktúra kiépítése során történő előmozdítása révén. 

Technikai, szervezeti, jogi és kommunikációs szinten is léteznek olyan kulcsfontosságú kihívások, amelyek akadályozzák az informatikai megoldások megosztását és újrafelhasználását. Az ISA²-program informatikai megoldásokra vonatkozó megosztási és újrafelhasználási keretrendszere 12 ajánlásokat fogalmaz meg a közigazgatási szervek számára annak érdekében, hogy segítse őket az említett kihívások leküzdésében és a közös informatikai megoldások megosztásában/újrafelhasználásában. Az együttműködési platformok 13 hatékonyan tudják támogatni a megosztást és az újrafelhasználást.

2.6.5. alapelv: technológiasemlegesség és adathordozhatóság

Az európai közszolgáltatások létrehozása során a közigazgatási szerveknek a funkcionális igényekre kell összpontosítaniuk, a technológiai döntéseket pedig a lehető leghosszabb időre el kell halasztaniuk annak érdekében, hogy minimalizálják a technológiai függőséget, hogy elkerüljék a rendszerelemeikre vonatkozó konkrét technikai megoldások vagy termékek kényszerű alkalmazását, és hogy képesek legyenek a gyorsan változó technológiai környezethez való alkalmazkodásra.

A közigazgatási szerveknek konkrét technológiáktól vagy termékektől függetlenül biztosítaniuk kell az általuk nyújtott közszolgáltatásokhoz és az adataikhoz való hozzáférést és azok újrafelhasználását.

A digitális egységes piac működése megköveteli, hogy a technológiai bezáródás jelenségének elkerülése és az adatok szabad áramlásának támogatása érdekében az adatok könnyen hordozhatók legyenek a különböző rendszerek között. Ez a követelmény az adathordozhatósághoz kapcsolódik, ami az adatok különböző alkalmazások és rendszerek közötti egyszerű átvitelét és újrafelhasználását jelenti – mindez a határokon átnyúló helyzetekben különösen nagy kihívást jelent.

2.7.6. alapelv: felhasználó-központúság

Az európai közszolgáltatások felhasználói közé tartozik valamennyi, e szolgáltatásokhoz hozzáférő és e szolgáltatásokat igénybe vevő közigazgatási szerv, polgár és vállalkozás. A felhasználók igényeit figyelembe kell venni annak meghatározásakor, hogy milyen közszolgáltatásokat kell nyújtani és azokat milyen módon kell teljesíteni.

Ezért amennyire csak lehetséges, a felhasználói igényeknek és követelményeknek kell sorvezetőként szolgálniuk a közszolgáltatások kialakítása és fejlesztése során, összhangban a következő elvárásokkal:

a szolgáltatásnyújtás többcsatornás megközelítése, azaz alternatív, fizikai és digitális csatornák biztosítása a szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez, fontos része a közszolgáltatások megtervezésének, mivel körülményeiktől és igényeiktől függően a felhasználók más és más csatornákat részesítenek előnyben;

egyablakos ügyintézési pontot kell biztosítani a felhasználók számára a belső adminisztratív összetettség elrejtése és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében, például azokban az esetekben, amikor több szervnek kell együttműködnie a közszolgáltatás biztosításához;

a felhasználók visszajelzéseit rendszeresen össze kell gyűjteni, értékelni kell és fel kell használni az új közszolgáltatások kialakításához és a meglévők továbbfejlesztéséhez;

amennyire a hatályos jogszabályok alapján lehetséges, a felhasználóknak csak egyszer kelljen megadniuk az adataikat, a közigazgatási szerveknek pedig ezt követően képesnek kell lenniük az adatoknak az adatvédelmi szabályokkal összhangban történő visszakeresésére és megosztására a felhasználó kiszolgálása céljából;

a felhasználóktól csak azokat az adatokat kell bekérni, amelyek feltétlenül szükségesek egy adott közszolgáltatás teljesítéséhez.

2.8.7. alapelv: befogadás és hozzáférhetőség

A befogadás azt jelenti, hogy mindenki számára lehetővé tesszük, hogy az új technológiák által kínált lehetőségek teljes körű kihasználása révén elérje és használja az európai közszolgáltatásokat, ezzel hozzájárulunk a társadalmi és gazdasági különbségek és a kirekesztés leküzdéséhez. 

A hozzáférhetőség azt biztosítja, hogy a fogyatékossággal élők, az idősek és más hátrányos helyzetű csoportok tagjai is a többi polgárnak nyújtotthoz hasonló szolgáltatási szinten használhassák a közszolgáltatásokat 14 .

A befogadásnak és a hozzáférhetőségnek az európai közszolgáltatások teljes életciklusa során szerepet kell kapnia a tervezés, valamint az információtartalom és -szolgáltatás tekintetében. Az európai közszolgáltatásoknak meg kell felelniük valamely, európai vagy nemzetközi szinten széles körben elismert e-hozzáférhetőségi specifikációnak 15 .

A befogadás és a hozzáférhetőség általában több csatornán keresztül történő szolgáltatásnyújtást foglal magában. Előfordulhat, hogy a hagyományos, papír alapú vagy személyes szolgáltatást és az elektronikus szolgáltatást párhuzamosan kell kínálni.

A befogadást és a hozzáférhetőséget erősítheti az információs rendszerek azon képessége is, hogy lehetővé teszik harmadik felek számára a közszolgáltatások közvetlen igénybevételére állandó vagy ideiglenes jelleggel nem képes polgárok nevében való eljárást.

2.9.8. alapelv: biztonság és adatvédelem

A polgároknak és a vállalkozásoknak bízniuk kell abban, hogy a közigazgatási szervekkel folytatott ügyintézésük biztonságos és megbízható környezetben, a vonatkozó jogszabályok (többek között a személyes adatok védelméről szóló rendelet és irányelv 16 , illetve az elektronikus azonosításról és a bizalmi szolgáltatásokról szóló rendelet 17 ) teljes körű betartásával zajlik. A közigazgatási szerveknek garantálniuk kell a polgárok számára az adatvédelmet, azaz gondoskodniuk kell a polgárok és a vállalkozások által szolgáltatott információk titkosságáról, hitelességéről, sértetlenségéről és letagadhatatlanságáról. A biztonság és az adatvédelem kérdését részletesebben a 4.3.7. szakasz tárgyalja.

2.10.9. alapelv: többnyelvűség

Az európai közszolgáltatásokat bármely tagállam polgára használhatja. A többnyelvűség szempontját ezért gondosan mérlegelni kell a szolgáltatások kialakítása során. Az európai polgárok gyakran nehézségekbe ütköznek a digitális közszolgáltatások elérése és igénybevétele terén, mivel azok nem állnak rendelkezésre az általuk beszélt nyelveken.

Meg kell találni az egyensúlyt aközött, hogy a polgárok és vállalkozások saját nyelvükön vagy az általuk előnyben részesített nyelv(ek)en kívánják használni a szolgáltatásokat, és aközött, hogy a tagállami közigazgatási szervek korlátozottan képesek az EU valamennyi hivatalos nyelvén kínálni szolgáltatásaikat. Megfelelő egyensúly lehet az, ha az európai közszolgáltatások a várható végfelhasználók nyelvén érhetők el, vagyis ha a nyelvek számát a felhasználók igényei, így például az alapján határozzák meg, hogy az adott szolgáltatatás mennyire döntő fontosságú a digitális egységes piac vagy a nemzeti szakpolitikák megvalósítása szempontjából, vagy hogy mekkora a releváns célközönség mérete.

A többnyelvűség nemcsak a felhasználói felületen, hanem az európai közszolgáltatások kialakításának minden szintjén szerepet játszik. Így például az elektronikus adatbázisokban tárolt adatok megjelenítésével kapcsolatos döntéseknek nem szabad korlátozniuk az adatbázisoknak a különböző nyelvek támogatására való alkalmasságát.

Az interoperabilitás többnyelvű aspektusa akkor is fontos, ha egy közszolgáltatás nyelvi határokon átívelő információrendszerek közötti adatcserét igényel, mivel az információk jelentését az adatcsere során is meg kell őrizni.

2.11.10. alapelv: az ügyintézés egyszerűsítése

Amennyiben lehetséges, a közigazgatási szerveknek törekedniük kell adminisztratív eljárásaik észszerűsítésére és egyszerűsítésére, például az eljárások továbbfejlesztése vagy a közösségi értéket nem biztosító eljárások megszüntetése révén. Az ügyintézés egyszerűsítése azáltal segítheti a vállalkozásokat és a polgárokat, hogy csökkentheti az uniós jogszabályoknak vagy a nemzeti előírásoknak való megfelelés adminisztratív terheit. Hasonlóképpen, a közigazgatási szerveknek elektronikus eszközökkel támogatott európai közszolgáltatásokat kell bevezetniük a többi közigazgatási szervvel, a polgárokkal és a vállalkozásokkal folytatott eljárásaik esetében is.

A közszolgáltatások digitalizálásának a következő fogalmakkal összhangban kell zajlania:

alapértelmezés szerinti digitális jelleg, adott esetben, vagyis egy adott európai közszolgáltatás eléréséhez és használatához legalább egy digitális csatornának rendelkezésre kell állnia;

a digitális jelleg előnyben részesítése, vagyis a digitális csatornákon nyújtott közszolgáltatások használatának priorizálása, a többcsatornás szolgáltatásnyújtási koncepció alkalmazása és annak biztosítása mellett, hogy a felhasználó a fizikai és a digitális csatornát is választhatja.

2.12.11. alapelv: az információk megőrzése

A jogszabályok előírják, hogy a döntéseket és az adatokat meghatározott ideig meg kell őrizni és hozzáférést kell biztosítani hozzájuk. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási szervek által az eljárások és döntések dokumentálása céljából tárolt elektronikus formátumú rekordokat 18 és információkat meg kell őrizni, és szükség esetén új adathordozóra kell másolni, ha a régi adathordozó elavulttá válik. Mindennek célja annak biztosítása, hogy a rekordok és az egyéb információk megőrizzék olvashatóságukat, megbízhatóságukat és sértetlenségüket, és a szükséges ideig hozzáférhetők legyenek, figyelembe véve a biztonsági és adatvédelmi rendelkezéseket is.

Az elektronikus rekordok és egyéb információk hosszú távú megőrzésének biztosítása érdekében olyan formátumot kell választani, amely garantálja a hosszú távú hozzáférhetőséget, a kapcsolódó elektronikus aláírások vagy bélyegzők megőrzését is beleértve. E tekintetben a 910/2014/EU rendelet szerinti, megőrzésre vonatkozó minősített szolgáltatások biztosíthatják az információk hosszú távú megőrzését.

A nemzeti közigazgatási szervek tulajdonában lévő és általuk kezelt információforrások esetében a megőrzés kérdése teljes mértékben nemzeti hatáskörbe tartozik. A nem kizárólag nemzeti információk esetében a megőrzés európai kérdéssé válik. Ebben az esetben az érintett tagállamoknak megfelelő „információmegőrzési szakpolitikát” kell alkalmazniuk azon nehézségek kezelése érdekében, amelyek a vonatkozó információknak a különböző jogrendszerekben való felhasználásából adódhatnak.

2.13.12. alapelv: az eredményesség és a hatékonyság értékelése

Számos módszer kínálkozik az interoperábilis európai közszolgáltatások értékének felmérésére, így például vizsgálhatók olyan szempontok, mint a megtérülés, a tulajdonlás teljes költsége, a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség szintje, az adminisztratív terhek csökkentésének mértéke, a hatékonyság, a kockázatcsökkentés, az átláthatóság, az egyszerűsítés, a munkamódszerek javulása és a felhasználói elégedettség szintje.

Ha az európai közszolgálat hatékonyságának és eredményességének biztosítására törekszünk, számos technológiai megoldást 19 kell értékelnünk.

3.Az interoperabilitás rétegei

Ez a fejezet egy olyan interoperabilitási modellt ír le, amely valamennyi digitális közszolgáltatásra alkalmazható, és az alapértelmezés szerinti interoperabilitás koncepciójának szerves részeként is értelmezhető. A modell az alábbiakat foglalja magában:

az interoperabilitás négy rétege: jogi, szervezeti, szemantikai és technikai;

a négy réteg több területet átfogó összetevője, az „integrált közszolgáltatás-irányítás”;

az „interoperabilitás irányításának” háttérrétege.

A modell az alábbi ábrán látható:

3. ábra: Interoperabilitási modell

3.1.Az interoperabilitás irányítása

Az interoperabilitás irányítása azokat az interoperabilitási kereteket, intézményi felépítéseket, szervezeti struktúrákat, szerepeket és felelősségi köröket, szakpolitikákat, megállapodásokat és egyéb szempontokat foglalja magában, amelyek az interoperabilitás nemzeti és uniós szintű biztosítására és nyomon követésére szolgálnak.

Az európai interoperabilitási keret, az interoperabilitási cselekvési terv (e közlemény 1. melléklete) és az európai interoperabilitási referenciaszerkezet (EIRA) az interoperabilitás uniós szintű irányításának fontos elemei.

Az INSPIRE-irányelv a területspecifikus interoperabilitási keretek egy fontos példája 20 , amely jogi interoperabilitási szempontokat, koordinációs struktúrákat és technikai interoperabilitási megoldásokat foglal magában.

Az európai közszolgáltatások összetett és változó környezetben működnek. A közigazgatási szervek közötti együttműködés megkönnyítésére irányuló ágazatközi és/vagy határokon átnyúló interoperabilitási erőfeszítések sikeréhez politikai támogatásra van szükség 21 . A hatékony együttműködés érdekében az érdekelt feleknek azonos távlati elképzelésekkel kell rendelkezniük, meg kell állapodniuk a célkitűzésekről és az időkeretekről, és össze kell hangolniuk a prioritásaikat. A különböző adminisztratív szinteken álló közigazgatási szervek közötti interoperabilitás csak akkor valósulhat meg, ha a kormányok megfelelő prioritást és forrásokat rendelnek az interoperabilitásra irányuló erőfeszítéseikhez 22 .

A szükséges készségek szervezeten belüli hiánya szintén akadályt jelent az interoperabilitási szakpolitikák végrehajtásában. A tagállamoknak az interoperabilitási stratégiáikba be kell építeniük az interoperabilitással kapcsolatos készségeket, ezáltal elismerve, hogy az interoperabilitás olyan többdimenziós kérdés, amely jogi, szervezeti, szemantikai és technikai tudatosságot és készségeket is igényel.

Egy adott európai közszolgáltatás teljesítése és megvalósítása gyakran olyan elemeken alapul, amelyek számos európai közszolgáltatásban közösek. Ezen elemek esetében, amelyekre egy adott európai közszolgáltatás körén kívüli interoperabilitási megállapodások vonatkoznak, tartósan garantálni kell a fenntarthatóságot. Ez alapvető fontosságú, mivel az interoperabilitást fenntartható módon, nem pedig egyszeri cél vagy projekt formájában kell biztosítani. Mivel a közös elemek és az interoperabilitási megállapodások a közigazgatás különböző (helyi, regionális, nemzeti és uniós) szintjein végzett munka eredményei, a koordináció és a nyomon követés holisztikus megközelítést igényel.

Az interoperabilitás irányítása kulcsfontosságú az interoperabilitás holisztikus megközelítése szempontjából, mivel egyesíti az annak alkalmazásához szükséges összes eszközt. 

A sikeres irányítás szempontjából rendkívül fontos a koordináció, a kommunikáció és a nyomon követés. Az Európai Bizottság az ISA2-programon keresztül támogatja a nemzeti interoperabilitási keretek megfigyelőközpontját (NIFO). A megfigyelőközpont fő célja, hogy tájékoztatást nyújtson a NIF-ekről és a kapcsolódó interoperabilitási és digitális stratégiákról/szakpolitikákról, segítse a közigazgatási szerveket a tapasztalatok megosztásában és további felhasználásában, és támogassa az EIF nemzeti jogba való „átültetését”. A NIF egy vagy több olyan dokumentumból állhat, amely az interoperabilitásra vonatkozó kereteket, szakpolitikákat, stratégiákat, iránymutatásokat és cselekvési terveket határoz meg egy adott tagállamban.

3.1.1.Szabványok és specifikációk meghatározása és kiválasztása

A szabványok és specifikációk alapvető fontosságúak az interoperabilitás szempontjából. Ezek megfelelő kezelése a következő hat lépéssel valósítható meg:

a szóba jövő szabványok és specifikációk azonosítása a konkrét igények és követelmények alapján;

a szóba jövő szabványok és specifikációk értékelése standardizált, átlátható, tisztességes és megkülönböztetéstől mentes módszerek segítségével 23 ;

a szabványok és specifikációk végrehajtása a terveknek és a gyakorlati iránymutatásoknak megfelelően;

a szabványoknak és specifikációknak való megfelelés 24  nyomon követése;

a változások megfelelő eljárásokkal való kezelése;

a szabványok és specifikációk dokumentálása nyitott katalógusokban, standardizált leírások segítségével 25 .

A szabványok és specifikációk visszavezethetők az EIRA-ra és katalogizálva vannak az európai interoperabilitási térképben (EIC).

Egyes esetekben a közigazgatási szervek úgy találhatják, hogy egy adott területen nem állnak rendelkezésre megfelelő szabványok/specifikációk egy konkrét igény teljesítésére. A szabványosítási folyamatban való aktív részvétel csökkenti a késésekkel kapcsolatos aggályokat, javítja a szabványoknak és specifikációknak a közszféra igényeivel való összhangját, és segítheti a kormányokat abban, hogy lépést tartsanak a technológiai innovációval.

3.2.Integrált közszolgáltatás-irányítás

Az európai közszolgáltatások végrehajtása gyakran megköveteli, hogy a különböző közigazgatási szervek együttműködjenek a végfelhasználók igényeinek kielégítése és az integrált közszolgáltatás-nyújtás érdekében. Több szervezet érintettsége esetén az európai közszolgáltatások megtervezésére, végrehajtására és működtetésére vonatkozó megbízatással rendelkező hatóságok általi koordinációra és irányításra van szükség. A szolgáltatások irányítása a következők biztosítása céljából szükséges: integráció, zökkenőmentes végrehajtás, a szolgáltatások és adatok újrafelhasználása, valamint új szolgáltatások és „építőelemek” 26 kifejlesztése. Az „integrált közszolgáltatás-nyújtás” szempontjait részletesen a 4.3.1. szakasz tárgyalja.

Az irányításnak az interoperabilitás valamennyi rétegére ki kell terjednie, így a jogi, a szervezeti, a szemantikai és a technikai rétegre is. Az európai közszolgáltatásokat támogató jogi eszközök, szervezeti üzleti folyamatok, információcserék, szolgáltatások és alkotóelemek előkészítése során folyamatosan biztosítani kell az interoperabilitást, mivel a környezeti változások, például a jogszabályokkal, a vállalkozások vagy a polgárok igényeivel, a közigazgatási szervek szervezeti felépítésével, az üzleti folyamatokkal és az új technológiák megjelenésével kapcsolatos változások gyakran okoznak interoperabilitási zavarokat. Ehhez többek között a következőkre van szükség: a közszolgáltatások teljesítésére és működtetésére vonatkozó szervezeti struktúrák, szerepek és feladatkörök, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások, interoperabilitási megállapodások megkötése és kezelése, változásmenedzsment-eljárások, valamint az üzletmenet-folytonosságra és az adatminőségre vonatkozó tervek.

Az integrált közszolgáltatás-irányításnak legalább a következőket kell magában foglalnia:

a szervezeti struktúrák, szerepek és feladatkörök, valamint a döntéshozatali folyamat meghatározása az érintett felek számára;

az alábbiakra vonatkozó követelmények előírása:

oaz interoperabilitás szempontjai, ideértve a minőséget, a méretezhetőséget és az újrafelhasználható építőelemek, így az információforrások (alapvető nyilvántartások, nyílt hozzáférésű adatok portáljai stb.) és az egyéb összekapcsolt szolgáltatások rendelkezésre állását;

oegyértelmű, szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások (többek között interoperabilitásról szóló megállapodások) formájában elérhető külső információk/szolgáltatások;

változásmenedzsment-terv a változások kezeléséhez és ellenőrzéséhez szükséges eljárások és folyamatok meghatározása céljából;

üzletmenet-folytonossági/vészhelyreállítási terv annak biztosítása érdekében, hogy a digitális közszolgáltatások és azok építőelemei a legkülönfélébb körülmények között, például kibertámadások vagy az építőelemek meghibásodása esetén is működjenek.

3.2.1.Interoperabilitási megállapodások

Az európai közszolgáltatások nyújtásában részt vevő szervezeteknek interoperabilitási megállapodások révén hivatalossá kell tenniük együttműködésüket. E megállapodások megkötése és kezelése a közszolgáltatások irányításának részét képezi.

A megállapodásoknak kellően részletesnek kell lenniük a céljuk eléréséhez, azaz az európai közszolgáltatások biztosításához, ugyanakkor a lehető legnagyobb belső és nemzeti mozgásteret kell hagyniuk valamennyi szervezet számára.

Az interoperabilitási megállapodások általában szemantikai és technikai, illetve egyes esetekben szervezeti szintű szabványokat és specifikációkat tartalmaznak. Jogi szinten az interoperabilitási megállapodásoknak az uniós és/vagy nemzeti szintű jogszabályok, illetve a két- vagy többoldalú megállapodások kölcsönöznek specifikus jelleget és jogi kötőerőt.

Az operatív kérdések megoldása céljából az interoperabilitási megállapodásokat más típusú megállapodások egészíthetik ki. Ilyenek lehetnek az egyetértési megállapodások, a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások, a támogatási/felterjesztési eljárások és elérhetőségek, amelyek szükség esetén utalnak az alapul szolgáló, szemantikai és technikai szintű megállapodásokra.

Mivel az európai közszolgáltatás-nyújtás a szolgáltatások egyes részeit előállító vagy felhasználó felek közös munkájának eredménye, alapvető fontosságú, hogy az interoperabilitási megállapodások megfelelő változásmenedzsment-eljárásokat tartalmazzanak a többi közigazgatási szerv, a vállalkozások és a polgárok számára nyújtott szolgáltatások pontosságának, megbízhatóságának, folyamatosságának és fejlődésének biztosítása érdekében.

3.3.Jogi interoperabilitás

Az európai közszolgáltatás-nyújtáshoz hozzájáruló valamennyi közigazgatási szerv a saját nemzeti jogának keretein belül működik. A jogi interoperabilitás annak biztosítását jelenti, hogy a különböző jogi keretek között tevékenykedő szervezetek képesek legyenek együtt dolgozni. Ehhez arra van szükség, hogy a jogszabályok ne akadályozzák az európai közszolgáltatások tagállamokon belüli és tagállamok közötti kialakítását, és hogy egyértelmű megállapodások jöjjenek létre a határokon átnyúló jogi különbségek kezelésére vonatkozóan, ideértve az új szabályozás bevezetésének lehetőségét is.

A jogi interoperabilitás kezelésének első lépéseként „interoperabilitási ellenőrzéseket” kell végezni, melyek során meg kell vizsgálni a meglévő jogszabályokat a következő interoperabilitási akadályok azonosítása érdekében: az adatok felhasználására és tárolására vonatkozó ágazati vagy földrajzi korlátozások, eltérő vagy pontatlan adatlicencmodellek, konkrét digitális technológiák vagy közszolgáltatás-teljesítési módok alkalmazására vonatkozó, túlzottan korlátozó előírások, az azonos vagy hasonló üzleti folyamatokra vonatkozó ellentmondó követelmények, elavult biztonsági és adatvédelmi igények stb.

A jogszabályoknak az interoperabilitás biztosítása szempontjából vett összhangját a jogszabályok elfogadása előtt értékelni kell, a hatálybalépés után pedig rendszeresen felül kell vizsgálni.

Szem előtt tartva, hogy az európai közszolgáltatások esetében az egyértelmű cél a (többek között) digitális csatornákon való szolgáltatásnyújtás, az IKT-szempontokat a lehető legkorábbi szakasztól kezdve figyelembe kell venni a jogalkotási folyamat során. Különösen fontos, hogy a jogszabályjavaslatokat „digitális ellenőrzésnek” vessék alá, amely a következő célokra szolgál:

annak biztosítása, hogy a jogszabály ne csak a fizikai, hanem a digitális világ (pl. az internet) követelményeinek is megfeleljen;

a digitális adatcsere útjában álló akadályok azonosítása; valamint

a jogszabály által az érdekelt felekre gyakorolt IKT-hatás meghatározása és értékelése.

Mindez elő fogja segíteni az alsóbb szintű közszolgáltatások (szemantikai és technikai) interoperabilitását is, és növelni fogja a meglévő IKT-megoldások újrafelhasználásának lehetőségét, ezzel csökkentve a költségeket és a végrehajtás idejét.

A tagállamok között kicserélt információk jogi értékét a határokon átnyúlóan fenn kell tartani, betartva mind a kibocsátó, mind a fogadó ország adatvédelmi jogszabályait. Ez további megállapodásokat tehet szükségessé az alkalmazandó jogszabályok végrehajtása terén fennálló esetleges különbségek áthidalása érdekében.

3.4.Szervezeti interoperabilitás

A szervezeti interoperabilitás arra utal, hogy a közigazgatási szervek hogyan hangolják össze üzleti folyamataikat, feladataikat és elvárásaikat a közösen elfogadott és kölcsönösen előnyös célok elérése érdekében. A gyakorlatban a szervezeti interoperabilitás az üzleti folyamatok és a vonatkozó információcsere dokumentálását és integrálását, illetve összehangolását jelenti. A szervezeti interoperabilitás további célja, hogy a szolgáltatások elérhetőségének, egyszerű azonosíthatóságának, hozzáférhetőségének és felhasználó-központúságának biztosítása révén hozzájáruljon a felhasználói közösség igényeinek teljesítéséhez.

3.4.1.Az üzleti folyamatok összehangolása

Annak érdekében, hogy a különböző közigazgatási szervek képesek legyenek hatékonyan és eredményesen együttműködni az európai közszolgáltatások biztosítása érdekében, előfordulhat, hogy össze kell hangolniuk meglévő üzleti folyamataikat vagy újakat kell meghatározniuk és létrehozniuk.

Az üzleti folyamatok összehangolása magában foglalja a folyamatok, beleértve a vonatkozó kicserélt adatok egyeztetett módon és közösen elfogadott modell alapján történő dokumentálását, hogy az európai közszolgáltatás-nyújtásban részt vevő valamennyi közigazgatási szerv tisztában legyen az átfogó (végponttól végpontig tartó) üzleti folyamattal és az abban betöltött szerepével.

3.4.2.Szervezeti kapcsolatok

A közszolgáltatások koncepcionális modellje szolgáltatásorientált, ami azt jelenti, hogy a szolgáltatást nyújtók és a szolgáltatást felhasználók közötti viszonyt egyértelműen meg kell határozni.

Ez magában foglalja a szolgáltatásnyújtás keretébe tartozó kölcsönös segítségnyújtás, együttes fellépés és összekapcsolt üzleti folyamatok hivatalossá tételét szolgáló eszközök azonosítását – ilyen eszközök lehetnek például a részt vevő közigazgatási szervek közötti egyetértési megállapodások és szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodások. A határokon átnyúló tevékenységek esetében lehetőleg többoldalú vagy globális európai megállapodásokat kell kötni.

3.5.Szemantikai interoperabilitás

A szemantikai átjárhatóság azt biztosítja, hogy a kicserélt adatok és információk pontos formátuma és jelentése a felek közötti információcsere során is megmaradjon és érthető maradjon, vagyis azt, hogy a fogadó fél minden elküldött adatot értelmezni tudjon. Az EIF keretében a szemantikai interoperabilitás a szemantikai és a szintaktikai szempontokat is lefedi:

A szemantikai szempont az adatelemek jelentésére és a köztük lévő viszonyra utal. Magában foglalja az adatcsere leírására szolgáló szótárak és sémák kidolgozását, és biztosítja, hogy az adatelemeket a kommunikációban részt vevő összes fél azonos módon értelmezze.

A szintaktikai szempont a kicserélt információk pontos formátumának a nyelvtan és a forma vonatkozásában való leírását jelenti.

A szemantikai interoperabilitás fejlesztésének kiindulópontja az, hogy az adatokat és információkat értékes közjavaknak kell tekinteni.

A széttöredezettség elkerülése és a prioritások meghatározása érdekében a lehető legmagasabb (vállalati vagy szervezeti) szinten kell információkezelési stratégiát kidolgozni, illetve azokat összehangolni.

Például a referenciaadatokra vonatkozó megállapodások (melyek formája lehet taxonómia, ellenőrzött szótár, tezaurusz, kódlista 27 és újrafelhasználható adatstruktúra/modell 28 ) a szemantikai interoperabilitás megvalósításának kulcsfontosságú előfeltételei. Az adatközpontú tervezéshez hasonló megközelítések az összekapcsolt adatokra vonatkozó technológiákkal párosítva innovatív lehetőségeket kínálnak a szemantikai interoperabilitás jelentős javítására.

A technikai szabványok évtizedek óta támogatják a technikai interoperabilitás (pl. hálózati kapcsolatok) fejlődését. Ehhez hasonlóan az európai közigazgatási szervek közötti érdemi információcsere lehetővé tételéhez is megalapozott, koherens és általánosan alkalmazható információs szabványokra és specifikációkra van szükség 29 . 

Tekintettel a tagállamok különböző nyelvi, kulturális, jogi és közigazgatási adottságaira, az interoperabilitás e rétege jelentős kihívást jelent. Ugyanakkor, ha a szemantikai interoperabilitási rétegben a szabványosítási tevékenység nem válik kiforrottabbá, akkor nehéz lesz biztosítani a tagállamok közötti zökkenőmentes információcserét, szabad adatáramlást és adathordozhatóságot az EU digitális egységes piacának támogatása érdekében.

3.6.Technikai interoperabilitás

Ez a fogalom a rendszereket és szolgáltatásokat összekötő alkalmazásokat és infrastruktúrákat foglalja magában. A technikai interoperabilitás körébe tartoznak az interfészekre vonatkozó specifikációk, az összekapcsolási szolgáltatások, az adatintegrálási szolgáltatások, az adatbemutatás és -csere, valamint a biztonságos kommunikációs protokollok.

Az interoperabilitás egyik fő akadályát az elavult rendszerek jelentik. A közigazgatási szerveknél az alkalmazások és információs rendszerek fejlesztése hagyományosan alulról építkező módon történt, vagyis területspecifikus és helyi problémák megoldására irányult. Ennek következtében fragmentált „IKT-szigetek” alakultak ki, amelyek nehezen tudnak együttműködni egymással.

A közigazgatás méretéből és az IKT-megoldások széttöredezettségéből adódóan az elavult rendszerek sokfélesége további interoperabilitási akadályt képez a technikai réteg vonatkozásában.

A technikai interoperabilitást, ahol csak lehetséges, formális technikai specifikációk használatával kell biztosítani.

4.Az integrált közszolgáltatás-nyújtás koncepcionális modellje

4.1.Bevezetés

Ez a fejezet az integrált közszolgáltatások olyan koncepcionális modelljét mutatja be, amely iránymutatásul szolgál a tagállamok számára az ilyen közszolgáltatások megtervezéséhez, fejlesztéséhez, működtetéséhez és fenntartásához. A modell a kormányzat minden szintjére érvényes, a helyitől az uniós szintig. Moduláris modellről van szó, amely egy megosztott infrastruktúrán keresztül lazán kapcsolódó szolgáltatási elemekből 30 áll.

A közigazgatási szerveknek azonosítaniuk kell, milyen lehetőségek kínálkoznak a szolgáltatáselemek összekapcsolására, és tárgyalások révén meg kell állapodniuk egy közös megközelítésről. Ez különböző nemzeti közigazgatási szinteken történhet, az egyes országok szervezeti felépítésének megfelelően. A szolgáltatásokhoz és információkhoz való hozzáférési korlátokat interfészek és hozzáférési feltételek segítségével kell meghatározni.

Léteznek jól ismert és széles körben használt műszaki megoldások, például webszolgáltatások is erre a célra, de uniós szinten történő megvalósításukhoz a közigazgatási szervek összehangolt erőfeszítéseire van szükség, beleértve a közös vagy kompatibilis modelleket, szabványokat és a közös infrastruktúrára vonatkozó megállapodásokat.

4.2.A modell áttekintése

A koncepcionális modell a „tervezés révén megvalósuló interoperabilitás” elképzelésére épül. Ez azt jelenti, hogy az európai közszolgáltatások interoperabilitásának megvalósításához a közszolgáltatásokat a javasolt modell alapján, illetve bizonyos interoperabilitási és újrafelhasználhatósági követelményeknek 31 megfelelően kell megtervezni. A modell támogatja az újrafelhasználhatóságot, ami az interoperabilitás egyik elősegítője, és rögzíti, hogy az európai közszolgáltatások keretében újra fel kell használni a már létező információkat és szolgáltatásokat, amelyek különböző forrásokból, a közigazgatási szervek szervezeti keretein belül vagy kívül elérhetőek. Az információknak és szolgáltatásoknak visszakereshetőnek kell lenniük, és interoperábilis formátumban kell rendelkezésre állniuk.

A koncepcionális modell alapvető elemeit az alábbiakban ismertetjük.

4. ábra: Az integrált közszolgáltatások koncepcionális modellje

A modell szerkezete a következőkből áll:

a „koordinációs funkción” alapuló „integrált szolgáltatásnyújtás”, melynek célja az összetettség megszüntetése a végfelhasználó számára;

olyan szolgáltatásnyújtási politika, melynek révén a felhasználó nem tud rossz csatornát választani a szolgáltatás igénybevételére, azaz a szolgáltatásnyújtás alternatív módokon és csatornákon zajlik, a digitális csatornák rendelkezésre állásának biztosítása mellett (alapértelmezés szerinti digitális jelleg);

az adatok és szolgáltatások újrafelhasználása a költségek csökkentése, valamint a szolgáltatás minőségének és interoperabilitásának javítása érdekében;

az újrafelhasználható szolgáltatásokat és egyéb eszközöket a fellelhetőség javítása és a használat erősítése érdekében leíró katalógusok;

integrált közszolgáltatás-irányítás;

biztonság és adatvédelem.

4.3.Alapvető elemek

4.3.1.Koordinációs funkció

A koordinációs funkció biztosítja azt, hogy egy adott európai közszolgáltatás teljesítése érdekében azonosításra kerüljenek a szükségletek és rendelkezésre álljanak az alkalmazandó szolgáltatások. E funkció szolgál a megfelelő források és szolgáltatások kiválasztására és integrálására. A koordináció lehet automatizált vagy manuális. A következő folyamatszakaszok az „integrált közszolgáltatás-nyújtás” részei, melyek a koordinációs funkció révén kerülnek végrehajtásra.

I.A szükségletek azonosítása: Ezt a polgárok vagy vállalkozások részéről felmerülő, közszolgáltatás iránti igény váltja ki.

II.Tervezés: Ez a szükséges szolgáltatásoknak és információforrásoknak a rendelkezésre álló katalógusok alapján való azonosítását és egyetlen folyamatban való összesítését jelenti, figyelembe véve a konkrét felhasználói igényeket (pl. személyre szabás).

III.Végrehajtás: Ez a szakasz az információk összegyűjtését és cseréjét, a szolgáltatáshoz való hozzáférés megadásához vagy elutasításához az üzleti szabályok (a vonatkozó jogszabályoknak és szakpolitikáknak megfelelő) alkalmazását, majd a kért szolgáltatásnak a polgárok vagy vállalkozások számára történő nyújtását foglalja magában.

IV.Értékelés: A szolgáltatásnyújtást követően a felhasználók visszajelzéseinek begyűjtése és értékelése.

4.3.2.Belső információforrások és szolgáltatások

A közigazgatási szervek számos szolgáltatást kínálnak és teljesítenek, miközben sokféle és nagy mennyiségű információs forrást tartanak fenn és kezelnek. Ezek az információforrások gyakran ismeretlenek az adott közigazgatás szervezeti határain kívül (és néha még a szóban forgó határokon belül is). Ennek következtében kétszeres erőfeszítésre van szükség, a rendelkezésre álló források és megoldások pedig kihasználatlanul maradnak.

Azok az információforrások (alapvető nyilvántartások, nyílt hozzáférésű adatok portáljai és egyéb hiteles információforrások) és szolgáltatások, amelyek nem csak az igazgatási rendszeren belül, hanem azon kívül is hozzáférhetők, építőelemekként felhasználhatók az integrált közszolgáltatások létrehozásához. Az építőelemeknek (információforrásoknak és szolgáltatásoknak) lehetővé kell tenniük az adataikhoz vagy funkcióikhoz való, szolgáltatásközpontú megközelítések alkalmazásával történő hozzáférést.

A közigazgatási szerveknek három fő módon kell támogatniuk a szolgáltatások és információforrások megosztására vonatkozó politikákat.

I.Újrafelhasználás: Az új szolgáltatások kialakítása vagy a meglévők felülvizsgálata során első lépésként meg kell vizsgálni, hogy a meglévő szolgáltatásokat és információforrásokat fel lehet-e használni.

II.Közzététel: Az új szolgáltatások és információforrások kialakításakor, illetve a meglévők felülvizsgálatakor az újrafelhasználható szolgáltatásokat és információforrásokat mások számára is elérhetővé kell tenni újrafelhasználás céljából.

III.Összesítés: A megfelelő szolgáltatások és információforrások azonosítását követően össze kell vonni őket egy integrált szolgáltatásnyújtási folyamat kialakítása érdekében. Az építőelemeknek natív képességgel kell rendelkezniük az összekapcsolásra („tervezés révén megvalósuló interoperabilitás”), hogy minimális átalakítás után különböző környezetekben is kombinálhatók legyenek. Ez az összevonás az információkra, a szolgáltatásokra és más interoperabilitási megoldásokra (például a szoftverekre) is vonatkozik.

Az újrafelhasználható építőelemeken alapuló megközelítés megfelelő alkalmazása lehet, ha a megoldásokat visszavezetik egy olyan referenciaszerkezet 32 koncepcionális építőelemeire, amely lehetővé teszi az újrafelhasználható alkotóelemek azonosítását, és ezzel egyben az észszerűsítést is elősegíti. E leképezési eljárás eredményeként a megoldások térképe 33 jön létre, beleértve a megoldások építőelemeit is, amelyek újra felhasználhatók a közös üzleti igények kielégítése és az interoperabilitás biztosítása érdekében.

Konkrétabban, az erőfeszítések megkettőzésének, a többletköltségeknek és a további átjárhatósági problémáknak az elkerülése, illetve a kínált szolgáltatások minőségének javítása érdekében a koncepcionális modell kétféle újrafelhasználást foglal magában.

A szolgáltatások újrafelhasználása: Többféle szolgáltatás alkalmas az újrafelhasználásra. Ide tartoznak például az alapvető közszolgáltatások, például a születési anyakönyvi kivonat kiadása, valamint az elektronikus azonosításhoz és elektronikus aláíráshoz hasonló megosztott szolgáltatások. A megosztott szolgáltatások nyújtása történhet a közszféra, a magánszektor vagy a köz- és magánszféra közötti partnerség (PPP) modelljei alapján is.

Az információk újrafelhasználása: A közigazgatási szervek már most is nagy mennyiségű információt tárolnak, amelyek alkalmasak lehetnek az újrafelhasználásra. Példaként említhetők a következők: az alapvető nyilvántartások törzsadatai, melyeket hiteles adatokként több alkalmazás és rendszer is felhasznál; a nyílt licencek hatálya alá tartozó, állami szervezetek által közzétett nyílt hozzáférésű adatok; a közigazgatási szervek által validált és kezelt egyéb típusú hiteles adatok. Az alapvető nyilvántartásokat és a nyílt hozzáférésű adatokat részletesebben a következő szakasz tárgyalja.

4.3.3.Alapvető nyilvántartások

Az alapvető nyilvántartások az európai közszolgáltatás-nyújtás egyik sarokkövét jelentik. Az alapvető nyilvántartások olyan megbízható és hiteles információforrások, amelyeket mások képesek és kötelesek digitálisan újrafelhasználni, és amelyek esetében egy szervezet felelős az információk gyűjtéséért, felhasználásáért, frissítéséért és megőrzéséért. Az alapvető nyilvántartások olyan adatelemek esetében szolgálnak megbízható információkkal, mint a személyek, vállalatok, járművek, engedélyek, épületek, helyek és utak adatai. Az ilyen jellegű információk alkotják a „törzsadatokat” a közigazgatási szervek és az európai közszolgáltatás-nyújtás számára. A „hiteles” jelző ebben az esetben azt jelenti, hogy az alapvető nyilvántartás tekinthető az információ „forrásának”, azaz a helyes és aktuális állapotot mutatja, és a lehető legmagasabb fokú minőség és integritás jellemzi.

A központosított nyilvántartások esetében egyetlen szervezeti egység felel az adatminőség biztosításáért, valamint az adatok helyességének garantálására szolgáló intézkedések meghozataláért. Az ilyen nyilvántartások a közigazgatási szervek jogi ellenőrzése alatt állnak, üzemeltetésüket és karbantartásukat azonban szükség esetén ki lehet szervezni más szervezeteknek. Az alapvető nyilvántartásoknak több típusa létezik, ilyenek például a népesség-, a vállalkozás-, a jármű- és az ingatlan-nyilvántartások. A közigazgatási szervek számára fontos, hogy magas szintű áttekintéssel rendelkezzenek az alapvető nyilvántartások működéséről és a bennük tárolt adatokról (a nyilvántartások nyilvántartása).

Megosztott nyilvántartások esetében egyetlen szervezeti egységnek kell felelnie a nyilvántartás valamennyi részéért. Ezenkívül egyetlen egységnek kell felelnie a megosztott nyilvántartás valamennyi részének koordinációjáért.

Az alapvető nyilvántartások keretrendszere „írja le az alapvető nyilvántartásokra vonatkozó megállapodásokat és infrastruktúrát, valamint a többi szervezeti egységgel való kapcsolatokat”.

Az alapvető nyilvántartásokhoz való hozzáférést úgy kell szabályozni, hogy az megfeleljen az adatvédelmi és egyéb jogszabályoknak; továbbá az alapvető nyilvántartásokat az információgazdálkodás alapelvei szerint kell irányítani.

Az információgazda az a szervezet (vagy adott esetben személy), amely az információk összegyűjtéséért, felhasználásáért, frissítéséért, karbantartásáért és törléséért felel. Feladatai közé tartozik az engedélyezett információhasználat meghatározása, az adatvédelmi és biztonsági politikáknak való megfelelés, valamint annak biztosítása, hogy az adatok naprakészek legyenek és az engedélyezett felhasználók hozzáférhessenek az adatokhoz.

Az alapvető nyilvántartásokhoz adat-minőségbiztosítási tervet kell kidolgozni és végrehajtani a bennük tárolt adatok minőségének garantálása érdekében. A polgárok és vállalkozások számára lehetővé kell tenni, hogy ellenőrizzék az alapvető nyilvántartásokban tárolt adataik pontosságát, helyességét és teljességét.

Az alkalmazott terminológiára vonatkozó iránymutatásokat és/vagy az egyes alapvető nyilvántartásokban használt releváns terminusok glosszáriumát tájékoztatási célból elérhetővé kell tenni mind ember, mind gép által olvasható formában.

4.3.4.Nyílt hozzáférésű adatok

A közszféra információinak további felhasználásáról szóló irányelv egységes jogi keretet biztosít a közszektor adatainak újrafelhasználásához. Középpontjában az áll, hogy az átláthatóság, a tisztességes verseny, az innováció és az adatközpontú gazdaság ösztönzése érdekében mások általi használatra szánt, géppel olvasható adatok kerüljenek kibocsátásra. Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében az adatok megnyitásának és újrafelhasználásának megkülönböztetéstől mentesen kell történnie, ami azt jelenti, hogy az adatoknak interoperábilisnak kell lenniük, hogy kereshetők, megtalálhatók és feldolgozhatók legyenek.

Jelenleg számos akadály áll a nyílt hozzáférésű adatok használata előtt. Gyakran előfordul, hogy az adatok eltérő vagy a használatot megnehezítő formátumban kerülnek közzétételre, hogy hiányoznak hozzájuk a metaadatok, hogy maguk az adatok rossz minőségűek stb. Ideális esetben az alapvető metaadatokat 34 és a nyílt hozzáférésű adatkészletek szemantikáját szabványos, géppel olvasható formátumban kellene leírni.

Az adatokat különböző módokon és különböző célokra lehet felhasználni, a nyílt hozzáférésű adatok közzétételének pedig mindezt lehetővé kell tennie. A felhasználók azonban problémásnak találhatják az adatkészleteket, kifogásolhatják azok minőségét vagy eltérő közzétételi módokat részesíthetnek előnyben. A visszacsatolási mechanizmusok segíthetnek abban, hogy többet tudjunk meg az adatkészletek használatáról és azok közzétételének javításáról.

A nyílt hozzáférésű adatokban rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázásának elengedhetetlen feltétele a jogi interoperabilitás és a jogbiztonság. Ezért a tagállamokban egyértelmű tájékoztatást kell nyújtani arról, hogy mindenkinek joga van a nyílt hozzáférésű adatok újrafelhasználásához, továbbá az adatok újrafelhasználását elősegítő jogi rendszereket, például a licenceket a lehető legnagyobb mértékben támogatni és szabványosítani kell.

4.3.5.Katalógusok

A katalógusok az újrafelhasználható források (pl. szolgáltatások, adatok, szoftverek, adatmodellek) megtalálásában segítik a felhasználókat. Több különféle katalógus létezik, így például: szolgáltatáskönyvtárak, szoftverelemek könyvtárai, nyílt hozzáférésű adatok portáljai, alapvető nyilvántartások nyilvántartásai, metaadat-katalógusok, szabvány-, specifikáció- és iránymutatás-katalógusok. A katalógusok közötti interoperabilitás megvalósításához a katalógusokban közzétett szolgáltatások, adatok, nyilvántartások és interoperábilis megoldások egységesen elfogadott leírására van szükség 35 . a katalógusok egyik különleges típusa az európai interoperabilitási térkép (EIC), amely az újrafelhasználásra és megosztásra alkalmas interoperabilitási megoldások táraként funkcionál.

4.3.6.Külső információforrások és szolgáltatások

A közigazgatási szerveknek fel kell használniuk a szervezeti határaikon kívül, harmadik felek által nyújtott szolgáltatásokat, például a pénzügyi intézmények által nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokat vagy a távközlési szolgáltatók által nyújtott összekapcsolási szolgáltatásokat. Ezenkívül fel kell használniuk a külső információforrásokat, például a nemzetközi szervezetektől, a kereskedelmi kamaráktól és egyéb szervezetektől származó adatokat és nyílt hozzáférésű adatokat. További hasznos adatok gyűjthetők a dolgok internete (pl. érzékelők) és a webes közösségi alkalmazások révén.

4.3.7.Biztonság és adatvédelem

A közszolgáltatás-nyújtás során a biztonság és az adatvédelem kérdése elsődleges szerepet játszik. A közigazgatási szerveknek biztosítaniuk kell a következőket:

a „tervezés révén megvalósuló adatvédelem és biztonság” elvét követik annak érdekében, hogy teljes infrastruktúrájukat és valamennyi építőelemüket biztonságban tudják;

szolgáltatásaik nem sérülékenyek az olyan támadásokkal szemben, amelyek zavart okozhatnak a működésben és adatlopáshoz vagy adatkárhoz vezethetnek; valamint

megfelelnek az adatvédelemmel és a magánélet védelmével kapcsolatos jogi előírásoknak és követelményeknek, és tudatában vannak annak, hogy a fejlett adatfeldolgozás és -elemzés adatvédelmi kockázatokkal jár.

A következő pontok teljesítése révén biztosítaniuk kell továbbá, hogy az adatkezelők betartsák az adatvédelmi jogszabályokat.

„Kockázatkezelési tervek”, melyek célja a kockázatok azonosítása, azok lehetséges hatásának értékelése, valamint a megfelelő technikai és szervezeti intézkedéseket tartalmazó válaszok kidolgozása. Ezen intézkedésekkel – figyelembe véve a legújabb technológiai fejleményeket – biztosítani kell, hogy a biztonsági szint arányos legyen a kockázat mértékével.

„Üzletmenet-folytonossági tervek” és „tartalék- és helyreállítási tervek”, melyek célja, hogy életbe léptessék azokat az eljárásokat, amelyek a funkcióknak a katasztrofális eseményeket követő működéséhez és lehető leggyorsabb visszaállításához szükségesek.

„Adathozzáférési és -engedélyezési terv”, amely az adatvédelem biztosítása érdekében meghatározza, mely adatokhoz, ki és milyen feltételek mellett férhet hozzá. Az illetéktelen hozzáféréseket és a biztonsági szabályok megsértését nyomon kell követni, és megfelelő intézkedéseket kell hozni a szabálysértések újbóli előfordulásának megelőzésére.

Az eIDAS-rendelettel 36 összhangban minősített bizalmi szolgáltatások alkalmazása az adatok sértetlenségének, hitelességének, bizalmas kezelésének és letagadhatatlanságának biztosítása érdekében.

Amennyiben a közigazgatási szervek és más szervezetek hivatalos információkat cserélnek ki egymás között, az információkat a biztonsági követelményektől függően biztonságos, összehangolt, irányított és ellenőrzött hálózaton keresztül kell továbbítani 37 . A továbbítási mechanizmusoknak elő kell segíteniük, hogy a közigazgatási szervek, vállalkozások és a polgárok közötti információcsere a következő jellemzőkkel rendelkezzen:

regisztrált és ellenőrzött, hogy megállapodás szerinti eljárásokkal és mechanizmusokkal mind a feladót, mind a címzettet azonosítani és hitelesíteni lehessen;

titkosított, hogy garantálva legyen a kicserélt adatok bizalmas kezelése;

időbélyegzővel ellátott, hogy a pontos idő rögzítésre kerüljön az elektronikus rekordok továbbítása és az azokhoz való hozzáférés esetében;

naplózott, hogy az elektronikus rekordok archiválásra kerüljenek, és ezáltal biztosítva legyen a jogi ellenőrzési nyomvonal.

Olyan, megfelelő mechanizmusokat kell alkalmazni, melyek lehetővé teszik az elektronikusan ellenőrzött üzenetek, rekordok, űrlapok és egyéb információk biztonságos cseréjét a különböző rendszerek között; képesek kezelni a speciális biztonsági előírásokat, az elektronikus azonosítást és a bizalmi szolgáltatásokat, például az elektronikus aláírás/bélyegző létrehozását és ellenőrzését; és nyomon követik az adatforgalmat az illetéktelen behatolások, adatmódosítások és egyéb támadások észlelése érdekében.

Az információkat a továbbítás, a feldolgozás és a tárolás során is védeni kell különböző biztonsági eljárásokkal, például a következőkkel:

biztonsági politikák meghatározása és alkalmazása;

biztonsági képzés és tudatosság;

fizikai biztonság (beleértve a hozzáférés ellenőrzését);

a fejlesztés biztonsága;

a műveletek biztonsága (ideértve a biztonsági nyomon követést, a biztonsági események kezelését és a sebezhetőség kezelését);

biztonsági felülvizsgálatok (beleértve az auditokat és a technikai ellenőrzéseket is).

Mivel a különböző tagállamokból származó adatokra az adatvédelem megvalósításának különböző megközelítései vonatkozhatnak, az összevont szolgáltatásnyújtás előtt meg kell állapodni az adatvédelemre vonatkozó egységes követelményekről.

A biztonságos adatcseréhez számos irányítási funkcióra is szükség van, többek között a következőkre:

szolgáltatásirányítás az azonosítással, hitelesítéssel, engedélyezéssel, adattovábbítással stb. kapcsolatos valamennyi kommunikáció felügyelete érdekében, ideértve a hozzáférés engedélyezését és visszavonását, valamint az ellenőrzést is;

a szolgáltatások nyilvántartásba vétele a rendelkezésre álló szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek a megfelelő engedélyek alapján való, előzetes helymeghatározás és a szolgáltatás megbízhatóságának előzetes ellenőrzése révén történő biztosítása érdekében;

a szolgáltatások naplózása annak biztosítása érdekében, hogy a jövőbeni hivatkozás lehetővé tétele céljából minden adatcserét nyilvántartásba vegyenek, illetve szükség esetén archiváljanak.

5.Következtetés

Az elmúlt évtizedekben az európai közigazgatási szervek belső működésük korszerűsítése, a költségek csökkentése, valamint a polgárok és a vállalkozások számára kínált szolgáltatások javítása érdekében IKT-beruházásokat hajtottak végre. Az eddig elért jelentős előrelépések és megvalósult eredmények ellenére a közigazgatási szervek továbbra is komoly akadályokkal szembesülnek az információcsere és az elektronikus együttműködés terén. Ide tartoznak a jogi akadályok, a nem összeegyeztethető üzleti folyamatok és információs modellek, valamint az alkalmazott technológiák sokfélesége. Ennek oka, hogy a közszférában az információs rendszereket hagyományosan egymástól függetlenül és nem összehangolt módon hozták létre. Az Európa-szerte eltérő intézményi konfigurációk szintén hozzájárulnak a kérdés összetettségéhez uniós szinten.

Az interoperabilitás elengedhetetlen a közigazgatási szervek közötti elektronikus kommunikáció és információcsere lehetővé tételéhez, és egyúttal a digitális egységes piac megvalósításának is előfeltételét képezi. Az interoperabilitási programok folyamatos átalakuláson mentek át az EU-ban. A programok kezdetben konkrét területeken igyekeztek megvalósítani az interoperabilitást, majd a közös infrastruktúra létrehozására irányultak. Az utóbbi időben az interoperabilitás szemantikai szinten történő kezelése került a középpontba. Következő lépésként az irányítás, a jogi rendszerek összeegyeztethetősége, az üzleti folyamatok összehangolása és az adatforrásokhoz való biztonságos hozzáférés kérdéseivel kell foglalkozni a teljes körű közszolgáltatások biztosításához.

Az EIF közös modellek, alapelvek és ajánlások megfogalmazása révén támogatja az európai közigazgatási szervek közötti elektronikus kommunikációt. Az EIF elismeri és hangsúlyozza, hogy az interoperabilitás nem csupán az infokommunikációs technológiákkal kapcsolatos kérdés, mivel a jogi szabályozástól kezdve a technikai szempontokig sok egyéb tényező is szerepet játszik benne. Továbbra is kihívást jelent a kérdések holisztikus megközelítése valamennyi rétegben és a helyitől az uniósig terjedő, eltérő közigazgatási szinteken. Az EIF az interoperabilitási kihívások négy rétegét azonosítja (jogi, szervezeti, szemantikai és technikai), és rámutat arra, hogy az irányításnak alapvető szerepe van a közigazgatási szintek és ágazatok vonatkozó tevékenységeinek koordinációjában.

Az EIF közszolgáltatásokra vonatkozó koncepcionális modellje magában foglalja az integrált közszolgáltatások tervezését, kialakítását, fejlesztését, működtetését és fenntartását a helyitől az uniósig valamennyi kormányzati szinten. Az itt ismertetett elvek iránymutatásként szolgálhatnak az európai közszolgáltatások létrehozásával kapcsolatos döntések során. Ezen túlmenően az EIF gyakorlati eszközöket is bemutat végrehajtható ajánlások formájában.

Az EIF alkotóelemeit az 5. ábra mutatja be.

5. ábra: Az EIF koncepcionális modelljének kapcsolatai

A felülvizsgált EIF kulcsfontosságú eszköz az interoperábilis digitális közszolgáltatások regionális, nemzeti és uniós szintű létrehozásához, ezáltal hozzájárul a digitális egységes piac megvalósításához.

6.Melléklet

6.1.Rövidítések

(1) COM(2015) 192 final: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európai digitális egységes piaci stratégia, Brüsszel, 2015.5.6.  

(2) A „szervezet” ebben az összefüggésben olyan közigazgatási egység vagy jogalany, amely saját nevében vagy uniós intézmények vagy szervek nevében jár el.

(3) A programot az Európai Parlament és a Tanács 2015. november 25-i (EU) 2015/2240 határozata hozta létre.

(4) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/PDF/?uri=CELEX:12012E/TXT&from=EN  

(5) Például az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló 2007/2/EK irányelv, valamint a vonatkozó végrehajtási rendeletek és iránymutatások.

(6) Az elvek gyakorlatilag ugyanazok maradtak, mint a korábbi EIF esetében. Az egyes ajánlások kategorizálása és pontos alkalmazási köre aktualizálásra került a közelmúltbeli szakpolitikai és műszaki fejlődés figyelembevétele érdekében.

(7) A 2013/37/EU irányelvvel módosított 2003/98/EK irányelv.

(8) A 2007/2/EK irányelv az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról. A nemrégiben készült REFIT-értékelés (COM(2016)478 és SWD(2016)273) arra mutatott rá, hogy a nyitottság elvének érvényesülését továbbra is komoly akadályok gátolják az egész EU-ban.

(9) FRAND: fair, reasonable and non-discriminatory (tisztességes, észszerű és megkülönböztetésmentes).

(10) Ez elősegíti a versenyt, mivel a különböző üzleti modellek alapján működő szolgáltatók versenyezhetnek az ilyen specifikációkon alapuló termékek, technológiák és szolgáltatások nyújtásáért.

(11) Például a digitális egységes piac kialakítása keretében zajló intézkedés, az egységes digitális portál létrehozása révén.

(12) https://joinup.ec.europa.eu/community/isa/document/sharing-and-reuse-framework-fostering-collaboration-among-public-administrati   

(13) https://joinup.ec.europa.eu/ Uniós szinten a Joinup platform () szolgál a nyílt forráskódú szoftverelemek, szemantikus eszközök, építőelemek és a bevált módszerek megosztására. Az Európai Bizottság emellett bevezette az EUPL licencet is a szoftverelemek megosztásának ösztönzése céljából.

(14) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2102 irányelve (2016. október 26.) a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről, valamint a Bizottság által az európai akadálymentesítési intézkedéscsomag keretében végzett munka.

(15) Lásd még az Európai Bizottság 376. számú szabványosítási megbízását a hozzáférhető IKT-termékek és -szolgáltatások közbeszerzésére vonatkozó európai szabványok kidolgozásáról.

(16) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről.Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/680 irányelve (2016. április 27.) a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről.

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről.

(18) Az elektronikus rekordok kezelésére vonatkozó mintakövetelmények (MoReq2) második változata szerinti meghatározás alapján: a rekord „olyan információ, melyet egy szervezet vagy egy személy hoz létre, fogad vagy őriz meg bizonyítékként a jogi kötelezettségei teljesítése érdekében vagy üzleti tevékenysége során”.

(19) Többek között a felhőalapú számítástechnikát, a dolgok internetét, a nagy adathalmazokat, valamint a szolgáltatott szoftvereket.

(20) Az INSPIRE-irányelv 1. cikke az irányelv hatályát a közösségi környezetpolitikára, valamint azon politikákra és tevékenységekre korlátozza, amelyek hatást gyakorolhatnak a környezetre.

(21) Az ISA²-program jó példa az ilyen jellegű politikai támogatásra.

(22) Lásd például: A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló 2007. március 14-i 2007/2/EK irányelvnek a 23. cikk szerint történő végrehajtásáról, 2016.

(23) Például az ISA-program keretében kidolgozott CAMSS (common assessment method for standards and specifications) elnevezésű, egységes szabvány- és specifikációértékelési módszer révén.

(24) A megfelelési modellek például a következő opciókat foglalhatják magukban: kötelező megfelelés, a „tartsd be vagy indokold meg” elv, ajánlott megfelelés, opcionális megfelelés stb.

(25) Például az ISA-program keretében kidolgozott ADMS (asset description metadata schema) elnevezésű, eszközleíró metaadatséma révén.

(26) Az „építőelem” olyan önálló, interoperábilis és helyettesíthető egység, amely belső szerkezettel rendelkezik.

(27) Például az Eurovoc tezaurusz és a készségek, kompetenciák és foglalkozások európai osztályozása (ESCO).

(28) Az ISA-program keretében például a következő ágazatközi, újrafelhasználható adatmodellek kidolgozására került sor: core person (alapvető személyi adatok), core business (alapvető vállalkozásadatok), core location (alapvető helyadatok) és core public service (alapvető közszolgáltatási adatok).

(29) Peristeras V., Semantic Standards: Preventing Waste in the Information Industry (Szemantikai szabványok: A hulladékkeletkezés megelőzése az információs iparban), IEEE Intelligent Systems, no. 4., 2013. július–augusztus, vol. 28., 72–75. o.

(30) E fogalom egyik megvalósítási módja a szolgáltatásorientált architektúra (SOA).

(31) A szolgáltatások interoperabilitási alkalmassága az ISA-programmal összefüggésben kidolgozott, az interoperabilitás érettségére vonatkozó modell (interoperability maturity model, IMM) segítségével mérhető fel.

(32) Például az európai interoperabilitási referenciaszerkezet (EIRA).

(33) Az újrafelhasználható interoperabilitási megoldások azonosítására szolgáló értékes európai eszköz a Joinup platformon keresztül hozzáférhető európai interoperabilitási térkép (EIC).

(34) Például az ISA-program keretében kidolgozott DCAT-AP specifikációban foglalt adatok.

(35) Ilyen leíró specifikációk például a DCAT-AP (nyílt hozzáférésű adatokhoz), a Core Public Service Vocabulary (közszolgáltatásokhoz) és az Asset Description Metadata Schema (interoperabilitási megoldásokhoz). A GeoDCAT-AP például a DCAT-AP kiterjesztése, amely térinformatikai adatkészletek, adatkészlet-sorozatok és szolgáltatások leírására szolgál. Az ISO 19115:2003 alapvető profiljában és az INSPIRE-irányelvben meghatározott metaadatelemek egyesítéséhez kínál RDF leképezési szabályt.

(36) 910/2014/EU rendelet. 

(37) Például a TestaNG biztonságos hálózaton keresztül.