8.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/62

1.

üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, amely összhangban van az ezen a fellépési területen már hatályos rendelkezésekkel, és azokból következik. Kapcsolódik továbbá a szociális jogok európai pillérének létrehozására irányuló kezdeményezéshez is, amelynek célja az Unió szociális dimenziójának megerősítése és a tagállamok felzárkózásának támogatása a szociális teljesítmény terén. Jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések összekapcsolásával szert tehetünk azokra az eszközökre, amelyek szükségesek a felzárkózás biztosításához az Unióban, megőrizve egy bizonyos fokú rugalmasságot. A hatályos jogszabályoknak mindeddig nem sikerült ezt elérniük;

2.

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság irányelvjavaslatának jogalapja – az EUMSZ 153. cikke – az EU és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartozik, és hogy emiatt alkalmazandó a szubszidiaritás elve. Álláspontja szerint mivel az Európai Bizottság javaslatának célja, hogy a hatályos jogi keretet korszerűbbé tegye annak érdekében, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly biztosítására irányuló politikák terén közös minimális normákat garantáljon, az uniós szintű fellépés szükséges, megfelelő és alkalmas. Megjegyzi ennek kapcsán, hogy az EUMSZ 153. cikke kifejezetten előírja, hogy az irányelv az a jogalkotási eszköz, amelyet a tagállamokban fokozatosan alkalmazandó minimumkövetelmények elfogadására használnak, ami garantálja, hogy minimális mértékű beavatkozással elérhető legyen a javaslat célja. Az RB egyetért azzal, hogy a közös minimumkövetelmények különösen fontosak a munkavállalók szabad mozgása és az Unió belső piacán való szolgáltatásnyújtás szabadsága szempontjából. Hangsúlyozza azonban, hogy az uniós fellépésnek minél nagyobb teret kell hagynia az egyéni és nemzeti szintű döntéshozatal számára, mivel a területet hagyományosan európai és nemzeti szinten egyaránt a szociális partnerek szabályozzák. A régiók és a települések kettős szerepet töltenek be: munkaadók és hatóságok is egyben;

3.

egyetért azzal, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúllyal kapcsolatos felelősséget meg kell osztani a munkavállalók, családjuk, a szociális partnerek, a helyi és regionális önkormányzatok és a köz- és magánszolgáltatók, illetve munkaadók összessége között. Csak egy globális, az összes szempontot figyelembe vevő megközelítéssel valósítható meg a szociális és gazdasági szempontból fenntartható társadalom, amely az egyéneket és családjukat helyezi a politikák középpontjába;

4.

megjegyzi, hogy a kulturális hiedelmek és normák miatt a nem fizetett gondozó munkáját elsősorban a nők végzik. Ez az egyik elsődleges oka annak, hogy a nők a férfiaknál kisebb mértékben vesznek részt a munkaerőpiacon. Emiatt az RB úgy véli, hogy a munka és a magánélet egyensúlyát lehetővé tevő politikák, különösen a családi szabadságok egyszerre járulhatnak hozzá a nők foglalkoztatási rátájának emelkedéséhez és a termékenységi arány növekedéséhez, ami pedig mindenki számára kedvezőbb gazdasági következményekkel járhat. Ugyanakkor feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a családi szabadság a nők esetében ne vezessen olyan csapdához, amely még tovább szűkíti mozgásterüket a munkaerőpiacon. Ezért a munka és a magánélet összeegyeztetését célzó politikákat olyan, a nemek közötti felelősségmegosztásra irányuló intézkedések kidolgozásával kell kísérni, amelyek lehetővé teszik a szociális struktúrák módosulását és egy olyan új szociális paktum létrejöttét, amelynek révén a munkára, a háztartási teendőkre, a gondozási feladatokra, a szabadidőre és a magánéletre szánt idő egyenlően osztható meg a nők és a férfiak között;

5.

rámutat, hogy a jelenlegi demográfiai tendenciák szükségessé teszik a nemi szerepek átgondolását, valamint a rugalmasabb és egyenlőbb munkaszerződések előmozdítását, ezáltal megkönnyítve mind a férfiak, mind a nők számára, hogy csökkentett munkaidőben dolgozzanak vagy szabadságot vegyenek ki gyermekeik vagy más hozzátartozóik gondozása céljából;

6.

sajnálja, hogy az irányelv hatálya csupán a munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező munkavállalókra korlátozódik, és nem terjed ki az atipikus munkavégzés különböző formáira, így az önálló vállalkozókra, ami pedig összhangban lenne az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvéről szóló 2010/41/EU irányelvvel. Ez magában foglalná a rejtett munkaviszonyokat, illetve a gazdaságilag függő foglalkoztatást (színlelt önfoglalkoztatás);

7.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly gazdasági és társadalmi előnyökkel jár: nemcsak méltányosságról, nemek közötti egyenlőségről és a készségek optimális megosztásáról van szó, hanem az államháztartás fenntarthatóságáról és a növekedés és a munkahelyteremtés terén kijelölt prioritások elősegítéséről is;

8.

újfajta munkakultúra kialakítását szorgalmazza ezért, amely elismeri a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyból a nők, a családok és a társadalom számára adódó közös előnyöket: a nők foglalkoztatási rátájának várható emelkedése és a nemek közötti bérszakadék csökkenése pozitív következményekkel jár maguknak a nőknek a szakmai kiteljesedése, jövedelmük és – a jelentősebb és méltányosabb nyugdíjjárulékoknak köszönhetően – jövőbeli nyugdíjuk szempontjából, illetve családjuk gazdasági jólétére, társadalmi részvételükre és egészségükre, de ugyanígy a vállalatok számára is hasznos, akik a tehetségek nagyobb kínálatából meríthetnek, és élvezhetik a motiváltabb és termelékenyebb munkaerő, valamint az alacsonyabb munkahelyi hiányzási arány előnyeit;

9.

emlékeztet arra, hogy a szülők és a gondozók – legyenek azok nők vagy férfiak, fiatalok vagy idősek – egyszersmind alkalmazottak vagy vállalkozók is, akik lakóhelyük – vidéki és városi területek – gazdasági életének motorjai. Hangsúlyozza, hogy az ott élő lakosság elöregedése miatt egyes térségekben nehezen lehet megfelelő gondozót találni. Ezt szem előtt tartva meg lehetne fontolni a családbarát városok európai védjegyének bevezetését, amelyet olyan városok kapnának meg, amelyek a polgárokat maradásra vagy odaköltözésre ösztönző, családbarát infrastruktúrát biztosítanak, amivel vonzóvá teszik a beruházásokat az érintett városban (1);

10.

leszögezi, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak szerep jut ezen a téren, köszönhetően a családok mindennapi életével – például a gyermekgondozással, az idősek és a fogyatékossággal élők gondozásával, az oktatással, a szociális szolgáltatásokkal vagy a foglalkoztatással – kapcsolatosan rájuk háruló hatásköröknek. A többszintű kormányzás ezért fontos az irányelv optimális végrehajtásához (2);

11.

ragaszkodik ezért ahhoz, hogy a területi önkormányzatok – amelyek sok tagállamban a közszféra jelentős munkaadói – kapjanak támogatást arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy megfelelő politikákat hajtsanak végre szociális és foglalkoztatási téren. Különösen ahhoz van szükségük támogatásra és kapacitásépítésre, hogy olyan politikákat vezessenek be, amelyek segítik a munka és a magánélet közötti egyensúlyt;

12.

hangsúlyozza az európai strukturális és beruházási alapok mint olyan eszközök jelentőségét, amelyek megfelelő módon segítik elő olyan intézkedések kialakítását – különösen a helyi és regionális önkormányzatok által –, amelyek célja a munka és a magánélet jobb összeegyeztethetősége. Ezzel összefüggésben meg kellene erősíteni az Európai Szociális Alapot, hogy a foglalkoztathatóság támogatása mellett hatékonyabban tudja kezelni a nélkülözés és a dolgozói szegénység problémáját, valamint a társadalmi befogadást;

13.

leszögezi, hogy már most nagy számban állnak rendelkezésre bevált gyakorlatok helyi és regionális szinten, amelyeket meg kellene osztani, illetve minden szinten népszerűsíteni kell és át kell ültetni; emellett jutalmazni kellene az olyan vállalatokat, amelyek megpróbálják valóban összeegyeztetni alkalmazottaik magán- és szakmai életét;

14.

megállapítja, hogy a régiók és a települések képesek könnyített hozzáférést garantálni a szolgáltatásokhoz és a szabadidős tevékenységekhez is azáltal, hogy a kultúrával, a kereskedelemmel és a közlekedéssel kapcsolatos integrált politikákat dolgoznak ki és hajtanak végre, amelyek figyelembe veszik a munka és a magánélet közötti szükséges egyensúlyt;

15.

sajnálja, hogy nincs utalás a barcelonai célkitűzésekre, amelyek célja a nők aktivitási arányának növelése. Az Európai Tanács 2002-ben megállapodott arról, hogy a három év és az iskolaköteles kor közötti gyermekek legalább 90 %-a esetében biztosítani kell az óvodai ellátást, és EU-szerte el kell érni a háromévesnél fiatalabb gyermekek bölcsődei elhelyezési arányának 33 %-os célját. Ezeket a célokat még nem minden tagállam érte el, ezért megvalósításukhoz fokozott erőfeszítéseket kell tenni;

16.

jelzi, hogy az európai szemeszter hatásos eszköz a költségvetési politika szolgálatában, és igen hasznosnak bizonyulhat abban, hogy iránymutatásokat és ajánlásokat adjon a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogy mit tehetnek azon gazdasági tényezők ellen, amelyek akadályozzák a háztartás második kenyérkeresőjét abban, hogy munkába álljon. Ezzel párhuzamosan az európai szemeszter hasznos lehet abban is, hogy irányt mutasson a tagállamoknak a gondozás kapcsán;

17.

hangsúlyozza, hogy rugalmas munkaszervezési módokat kell kialakítani és garantálni kell, hogy azokat ne kezeljék úgy, hogy egyet jelentsenek az alacsony fizetéssel és a visszafogott karrierkilátásokkal, különösen a nők esetében. Ezeket a rugalmas munkaszervezési módokat ugyanakkor a nézeteltérések lehetőségének minimálisra csökkentése érdekében megfelelően meg kell vitatni a munkaadókkal. Ez különösen vonatkozik a kkv-kra;

18.

emlékeztet arra, hogy fontos könnyített hozzáférést biztosítani a képzéshez azon szülők vagy gondozók számára, akik családi támogatási és gondozási kötelezettségeik miatt esetleg hosszú ideig nem tudtak benne részt venni. Emlékeztet továbbá arra is, hogy a gondozók által megszerzett készségek kihasználása értéket jelent;

19.

hangsúlyozza, hogy a mai munkaerőpiacon – ahhoz, hogy a foglalkoztatási kilátások javuljanak az összes európai polgár, de különösen a fiatalok, a nők és a gondozók számára – olyan intézkedésekre van szükség, amelyekkel növelhető az új üzleti modellek és az új foglalkoztatási formák rugalmassága és biztonsága. A megfelelő szabályozást követően, illetve a jogbiztonságot és jogi egyértelműséget is biztosító intézkedésekkel kiegészülve a rugalmas biztonság fokozása mind a munkavállalók, mind a munkaadók számára előnyökkel jár;

20.

utal arra, hogy az egyedülálló szülők különleges kihívásokkal néznek szembe a munka és a családi élet összeegyeztetése terén, és kiemelt támogatásra van szükségük. Ők különösen gyakran dolgoznak részmunkaidőben, kevés lehetőségük van a munkahelyi előrelépésre, és több nehézséget jelent számunka a képzésben és továbbképzésben való részvétel. A tagállamoknak és a szociális partnereknek rugalmas munkaidőmodelleket kell kínálniuk mindenekelőtt az egyedülálló szülőknek, és olyan szakmai képzést kell biztosítaniuk számukra, amely családi feladataikkal összeegyeztethető;

21.

fontos, hogy a magánéletben így megszerzett tapasztalatokat elismerjék a gyakorlatban is, méghozzá úgy, hogy ezzel az érintettek könnyebben elhelyezkedhessenek a munkaerőpiacon, ugyanolyan feladatokat végezve, mint amilyenekbe beletanultak magánéletük során;

22.

sajnálja, hogy hiányoznak az anyasággal kapcsolatos jogok megerősítését célzó javaslatok, amilyen például az elbocsátás elleni, hosszabb időn keresztül biztosítandó védelem és általánosabban a munkahelyi megkülönböztetés elleni fellépés. Ez elszalasztott lehetőséget jelent, különösen az irányelv célját tekintve, hiszen az a szülési szabadságról szóló, 2015-ben visszavont irányelv helyébe kíván lépni;

23.

üdvözli az apasági szabadság bevezetését, ami mind a szülők, mind pedig a gyermekek számára hasznos. Kulturális változásra van szükség ahhoz, hogy az apák úgy érezzék, elfogadható számukra, hogy gyermekgondozás céljából szabadságra menjenek. Ez a változás könnyebben végbemegy, ha mindkét szülőt egyenlőbben kezeljük már a terhesség kezdetétől fogva;

24.

támogatja azt a javaslatot, hogy a megkülönböztetés elkerülése érdekében házassági vagy családi állapottól függetlenül – a nemzeti jogban meghatározott módon – biztosítsák az apasági szabadsághoz való jogot. A tagállamok feladata, hogy meghatározzák a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és részletszabályait azokban az esetekben, amikor a szülői szabadságot kettőnél többen kívánják igénybe venni;

25.

ösztönzi a szülői szabadság bevezetését, melynek javadalmazását az e kérdésben kizárólagos hatáskörrel rendelkező tagállamok határoznák meg, akár jogszabályok révén, akár kollektív tárgyalások útján, ami lehetőséget biztosít számukra, hogy maguk határozzák meg a pontos feltételeket. Egyetért egyébiránt azzal, hogy a szülők munkája és magánélete közötti megfelelő egyensúly – mely több időt engedne számukra anélkül, hogy az veszélyeztetné munkahelyük biztonságát – létfontosságú a gyermekek és a társadalom jóllétéhez;

26.

elismeri, hogy a gondozási céllal biztosított fizetett szabadság bevezetése fontos javaslat, amelynek segítségével azoknak a személyeknek a munkája, akik spontán és informális módon látnak el rászoruló családtagokat, időseket vagy fogyatékossággal élőket, hivatalossá válik és támogatást kap abban a törekvésben, hogy a családokban érvényesüljön a nemzedékek közötti szolidaritás. Ugyanakkor további erőfeszítésekre van szükség annak garantálásához, hogy elegendő hosszú távú befogadó struktúra álljon rendelkezésre a jelentkező igények kielégítésére, illetve hogy európai alapokat biztosítsanak hosszú távú gondozási szolgáltatások kialakítására. Ez a két szempont létfontosságú ahhoz, hogy segítsük a tagállamokat a jelenlegi európai demográfiai tendenciák – a népesség elöregedése, a születések számának csökkenése, a várható élettartam növekedése – kezelésében. A munka és a magánélet egyensúlya, valamint a nemek közötti egyenlőség biztosítása mellett a tevékenységek diverzifikálására, illetve színvonalas hosszú távú gondozási szolgáltatásokba történő beruházásokra is szükség van;

27.

üdvözli azt a javaslatot – amely az Európai Bizottság nem jogalkotási intézkedésekre vonatkozó javaslatai között szerepel –, hogy több és jobb adatokat generáljanak, továbbá hangsúlyozza, hogy helyi és regionális szinten kell az adatokat gyűjteni annak érdekében, hogy célzott és erőforrás-hatékony politikákat alakíthassanak ki;

28.

célszerű lenne kifejezetten elismerni a koragyermekkori szolgáltatások oktatási jelentőségét, és jó lenne ezért, ha a meghozott támogató intézkedések figyelembe vennék ezt a szempontot, hogy ráirányítsák a figyelmet az alkalmazott személyzet értékére és növeljék az ezen a rendkívül kényes tevékenységi területen végzett munka társadalmi megbecsülését;

29.

kiemeli, hogy az új irányelv sikere – a szabadságok védelmének javítása mellett – azon is múlik majd, miként tudja kezelni a nemek közötti bérszakadékot, és tud-e nagyobb igazságosságot teremteni a munkaerőpiacon;

30.

azt javasolja, hogy a munkaidővel kapcsolatos adatokat nem és életkor szerinti bontásban gyűjtsék, hogy információk álljanak rendelkezésre a többszörös megkülönböztetést illetően;

31.

javasolja, hogy működjenek együtt A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE), az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért nevű szervezettel (EUROFOUND) és az Európai Szakképzésfejlesztési Központtal (Cedefop), valamint az egyenlőséggel foglalkozó nemzeti és regionális szervezetekkel annak érdekében, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly mutatóit folyamatosan frissítsék, és így az adatok helytállóak legyenek és időben rendelkezésre álljanak;

32.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szorgalmazza a tagállamok körében, hogy a kötelező és az azt megelőző, előkészítő oktatásban a tananyagba vegyék bele a nemek közötti egyenlőség tematikáját, és hogy az állami hatóságok továbbra is végezzenek ezzel kapcsolatos tájékoztató és figyelemfelkeltő munkát;

33.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy erőfeszítéseit a létező uniós jogszabályok és elfogadott célok megvalósítására és végrehajtására összpontosítsa, hogy gondoskodjon a munka és a magánélet közötti egyensúly biztosításáról a szülők és a gondozást végző családtagok esetében. Az EU-nak új többéves stratégiát kellene kidolgoznia a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan, továbbra is nyomon kellene követnie a tagállamokban lévő helyzetet, valamint terjesztenie kellene az egyenlőségi kérdések terén bevált eljárásmódokra vonatkozó információkat és példákat. Egy szélesebb körű esélyegyenlőségi szemléletmód lendületet adhatna a nemzeti szintű erőfeszítéseknek is;

34.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szorgalmazza a tagállamok körében olyan intézkedések végrehajtását, amelyek révén csökkenthetőek azok a gazdasági költségek, amelyek a nulla évestől az iskolaköteles korú gyermekek napközbeni, a szülők munkavégzése alatti ellátásával kapcsolatosak;

35.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szorgalmazza a tagállamok körében, hogy vegyék figyelembe a kkv-k és mikrovállalkozások helyzetét, és vezessenek be olyan gazdasági jellegű intézkedéseket, amelyek segítségével az ilyen vállalkozások is meg tudják könnyíteni dolgozóik számára a munka és a magánélet összeegyeztetését.