8.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/19

1.

elismeri, hogy most, hogy az Uniót áthatja a bizonytalanság, mindenképpen törekedni kell arra, hogy a polgárok jobban magukénak érezzék az elmúlt hatvan évben folyó integrációs projektet, aktívabban részt vegyenek benne és közelebb kerüljenek hozzá. Az európai modell továbbra is vonzó, ám a folyamatnak új lendületet kell kapnia, többek között a polgárok valamennyi (politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális) szinten történő emancipációja terén elért eredmények segítségével. Ebben az összefüggésben a – 25 évvel ezelőtt, a Maastrichti Szerződés révén kialakított – valamennyi európai közös státuszaként értelmezett európai állampolgárság megfelelő eszközt jelenthet e cél eléréséhez;

2.

szorgalmazza, hogy a polgáraink számára lehetőségeket teremtő, ugyanakkor kihívásokat is támasztó globalizációs folyamat keretén belül erősítsék ezen jogokat. Ebből a szempontból üdvözli az Európai Bizottság által nemrégiben kezdeményezett eszmecserét, amelynek célja a globalizációs folyamat irányának meghatározása, az európai állampolgárok védelmének és emancipációjának szilárd szociálpolitikák kialakítása révén történő biztosítása, az életszínvonalak felfelé irányuló konvergenciájának előmozdítása, továbbá az egész életen át tartó tanulás és képzés megfelelő magánszektorbeli támogatásának garantálása. Emellett külön felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós strukturális és beruházási alapok a kiszolgáltatott régiók kapcsán szerepet játszhatnak ezen intézkedések végrehajtásában;

3.

hangsúlyozza, hogy helyi és regionális szinten is garantálni kell a jogállamiság elvének tiszteletben tartását, mivel az állampolgárok ezeken a szinteken érzékelik leginkább a jogállamiságot, hiszen – amint azt az RB korábban kifejtette (1) – a lakosság egészével ápolt kapcsolataik révén az Unión belül működő, csaknem 100 000 helyi és regionális önkormányzat óriási felelősséget visel az alapvető jogok és szabadságjogok érvényesítéséért;

4.

megerősíti – a polgárságról szóló előző jelentésekre vonatkozó korábbi véleményeivel összhangban –, hogy nem hagyható figyelmen kívül az ezzel kapcsolatos társadalmi dimenzió és a helyi és regionális önkormányzatok különleges felelőssége. Az RB üdvözli ebből a szempontból, hogy az intézmények kötelezettséget vállalnak aziránt, hogy előmozdítsák az életszínvonalak felfelé irányuló konvergenciájának megvalósítását, és hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvét tiszteletben kell tartani „a szociális jogok európai pillérének” keretében, és felhívja a figyelmet, hogy annak tervezett – szociális védelemről és társadalmi befogadásról szóló – III. fejezete befolyásolni fogja a helyi és regionális önkormányzatok hatásköreit, többek között a gyermekek védelmére, a minimálbérek meghatározására, a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadására, a lakhatáshoz és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkozó intézkedések meghozatala során (2). Hangsúlyozza, hogy ezen jogok – a dokumentum által feltételezett – bármilyen módon történő megerősítését területi hatásvizsgálatnak, valamint egy szubszidiaritási és arányossági elemzésnek kell kísérnie, biztosítandó a helyi és regionális önkormányzatok jogainak tiszteletben tartását;

5.

mélységesen aggasztónak tartja azokat a következményeket, amelyeket az Egyesült Királyság EU-ból való kilépése vonhat maga után az állampolgársággal összefüggésben, és úgy véli, feltétlenül szükséges az Egyesült Királyságban lakóhellyel rendelkező európai állampolgárok és családjaik, valamint egy más uniós tagállamban lakóhellyel rendelkező brit állampolgárok jogainak – egyértelmű és a jogbiztonság maradéktalan tiszteletben tartásával történő – garantálása a kölcsönösség elve alapján. Úgy véli továbbá, hogy az elkövetkezendő években kiemelt figyelmet kell szentelni ennek a kérdésnek. Különösen fontos ezért, hogy a jövőbeni megállapodás tartalmazza azokat a hatékony, megkülönböztetésmentes és a lehető legszélesebb körű garanciákat, amelyek az ilyen személyek jogainak védelméhez szükségesek, ideértve az uniós polgárok Egyesült Királyságban lévő és a brit állampolgárok EU-ban lévő állandó lakhelyhez való jogosultságát is. A méltányos megoldás érdekében ezeket a jogokat természetesen kölcsönösen is garantálni kell;

6.

a feleknek a tárgyalási folyamat során ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban tanúsított biztató magatartásából kiindulva és a tárgyalás alakulásával kapcsolatos lehető legszélesebb körű, folyamatos és naprakész tájékoztatás iránti igény miatt úgy véli, pontos meghatározást kell adni a kedvezményezettekről, az alapvetően garantálandó jogokról – ideértve az oktatáshoz, az egészségügyhöz és a szociális szolgálatokhoz való hozzáférést és azok használatát –, továbbá biztosítani kell a status quo-t azokban a helyzetekben (Észak-Írország és Ciprus esete), amelyek különösen érinthetik az európai állampolgári jogokat. Úgy véli, hogy – a regionális és helyi önkormányzatokkal együttműködve – az egész folyamat során biztosítani kell az érintettek lehető legszélesebb körű tájékoztatását, és valamennyi, ellenük irányuló megkülönböztető vagy idegengyűlölő megnyilvánulást csírájában el kell fojtani;

7.

a fentiek fényében nagyon kedvezően értékeli az uniós polgárságról szóló 2017. évi európai bizottsági jelentésben tett javaslatokat, amelyeket alkalmasnak tart ahhoz, hogy új korszak kezdődjön az európai állampolgári jogok megerősítése terén, noha azok tartalma némileg finomításra szorul;

8.

megjegyzi, hogy az európai polgárság a helyi és regionális önkormányzatokban bízik leginkább, és hogy a helyi és regionális politikusoknak jóval nagyobb szerepet kellene játszaniuk az uniós döntéshozatali folyamatban, népszerűsítve a polgárok nézeteit;

9.

úgy véli, hogy a helyi és a regionális önkormányzatok munkája döntő szereppel bír majd a polgárok jogaival kapcsolatos figyelemfelhívásra vonatkozó európai bizottsági javaslatok megvalósításában. Törekedni kell arra, hogy az említett információkhoz való azonnali hozzáférés elősegítésébe bevonják a helyi és regionális önkormányzatokat is, mivel jellegükből adódóan ezek a polgárokhoz legközelebbi és számukra leginkább elérhető közigazgatási szervek. E gondolatmenet alapján, az állampolgársággal kapcsolatos tudatosságnövelés és a polgárok uniós jogaikról és finanszírozási lehetőségeikről, európai vonatkozású rendezvényekről és szemináriumokról, valamint az adott szervezetek elérhetőségeiről való tájékoztatása érdekében célszerű lenne az európai tájékoztatási központok (Europe Direct) szerepének optimalizálása;

10.

úgy véli, hogy a polgárok körében folytatott figyelemfelhívásnak elsősorban a fiatalokra kell irányulnia. A gazdasági válság az eddigiekben leginkább őket sújtotta és különösen szem előtt kell tartani, hogy elveszítették a bizalmukat egy olyan integrációs folyamatban és polgári jogállásban, amely nem garantál számukra teljeskörű személyes és szakmai fejlődést. Az Európai Tanács múlt decemberi felhívásának megfelelően a meghozandó intézkedések között – melyekben kulcsszerepet játszanak a helyi és a regionális önkormányzatok – az Európai Szolidaritási Testület létrehozása mellett különféle intézkedések (foglalkoztatáshoz való hozzájutás, mobilitás, oktatás, készségfejlesztés stb.) is szerepelnek;

11.

úgy véli, hogy a demokratikus elv megerősítése szempontjából kulcsfontosságú a helyi önkormányzatok részvétele, hiszen ezek a képviseleti demokrácia megnyilvánulásának elsődleges és azonnali színterei az európai polgárok számára. A helyi és a regionális önkormányzatoknak a polgárokkal való párbeszédbe és a nyilvános vitákba való bevonása ugyanakkor a részvételi demokrácia előmozdításához is hozzájárul, ezért a jövőben fokozni kell azt;

12.

úgy gondolja, hogy a helyi és a regionális önkormányzatoknak szociális segítséget és ellátásokat nyújtó intézményekként fontos szerepet kell játszaniuk az európai polgároknak a másik tagállamban való letelepedéshez fűződő jogának biztosításában is. Az ilyen hatóságok „szociális polgárság” területén történő fellépését minden esetben az európai jogban megállapított – és konkrétan az ítélkezési gyakorlatban meghatározott – kritériumoknak kell irányítania, amelyek ismerete és terjesztése különösen fontos;

13.

véleménye szerint a személyek szabad mozgásának a turisztikai, kulturális, oktatási és gazdasági cserekapcsolatok révén történő megvalósulása nagy szerepet játszott az európai polgárság érzésének tudatosításában és a kölcsönös megértés előmozdításában; javasolja, hogy ezen cserekapcsolatok fokozása révén erősítsük az európaiak körében az egység érzését. Ezt nagymértékben elősegítheti, ha kiaknázzuk a kulturális sokféleségünkben és örökségünkben rejlő értékeket, amit az uniós intézmények is elismerték azzal, hogy 2018-at a kulturális örökség európai évének nyilvánították, a helyi és regionális önkormányzatok pedig kulcsfontosságú, stratégiai szereplők az európai év keretében indított kezdeményezésekben és intézkedésekben;

14.

egyetért azzal, hogy a polgárság egyik legfontosabb – és egyúttal a legközvetlenebb – vetülete a helyi és a regionális folyamatokban való részvétellel függ össze; hangsúlyozza továbbá, hogy az is az európai polgári jogok egyik fontos megnyilvánulása, hogy az emberek a lakóhelyük szerinti országban részt vehetnek az európai parlamenti választásokon. Az viszont, hogy a választások országonként eltérő szabályok szerint zajlanak, ellentétes a részvétellel kapcsolatos összeurópai megközelítésmóddal. Azt javasolja ezért, hogy fontolják meg azokat az európai parlamenti javaslatokat, melyek szerint európai szintre kellene emelni a választási kampányt és a választáshoz transznacionális európai parlamenti képviselői listákat kellene készíteni;

15.

felhívja a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a regionális választásokon való részvétel nem szerepel az uniós polgárok jogai között. Ez egy olyan terület, amely egyhangú határozatot megkövetelő, különleges jogalkotási eljárást von maga után (az EUMSZ 25. cikkének 2. albekezdése), és ezért további megfontolást érdemel. Időközben a tagállamok felkérhetőek arra, hogy az uniós polgárok előtt megnyissák a részvétel lehetőségét;

16.

úgy ítéli meg, hogy az európai polgárok helyi választásokon való részvételének fokozásához – a helyi önkormányzatokkal történő szoros együttműködésben – különféle intézkedéseket (információterjesztés, figyelemfelkeltő kampányok, a választói névjegyzékkel kapcsolatos eljárások egyszerűsítése stb.) kell elfogadni. Ugyanakkor most, hogy az európai polgárok egyre nagyobb számban vesznek részt a helyi választásokon, haladéktalanul foglalkozni kell a fogyatékkal élők teljeskörű politikai részvételhez való jogaival, és fel kellene számolni a részvételük előtt álló minden akadályt a tagállamokban. A regionális és a helyi önkormányzatok hatáskörén túlmutató kérdést az Európai Bizottságnak figyelembe kellene vennie a javaslataiban;

17.

véleménye szerint azon harmadik országbeli állampolgároknak, akik jogszerűen tartózkodnak az EU-ban, lehetőséget kellene kapniuk arra is, hogy helyi és regionális szinten részt vehessenek a politikai életben – összhangban annak az országnak a törvényeivel, amelyben tartózkodnak;

18.

emlékeztet rá, hogy a Lisszaboni Szerződés óta az európai polgárok részvétele nem korlátozódik a választójog gyakorlására, hanem magában foglalja – a részvételi demokrácia különféle lehetőségei útján – a demokratikus folyamatba történő bevonásukat is. Ennek megfelelően a helyi és a regionális önkormányzatoknak hozzá kell járulniuk ezen új részvételi formák európai polgárok körében történő elterjesztéséhez és megismertetéséhez, és az új formákat be kell építeniük saját működésükbe;

19.

kiemeli, hogy ezek az eszközök az európai polgári kezdeményezést is magukban foglalják, amely az EU-n belüli részvételi demokrácia eddigi legnyilvánvalóbb megnyilvánulása, továbbá a polgárok és a regionális és a helyi intézményeket is magában foglaló hatóságok közötti kapcsolat szorosabbra fűzésében is szerepet játszhat. Az Európai Bizottság a jelentésében kielégítőnek ítéli a kezdeményezés végrehajtásának öt évét, habár egyértelmű, hogy tovább kell fejleszteni és jobban felhasználóbaráttá kell alakítani ezt az eszközt ahhoz, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni a demokrácia szempontjából benne rejlő lehetőségeket. Az RB továbbra is szorosan figyelemmel fogja követni az európai polgári kezdeményezés alakulását, és jelenleg a 211/2011/EU rendelet felülvizsgálatára irányuló javaslatra vonatkozó ajánlásait dolgozza ki;

20.

üdvözli a Törvényszék legutóbbi, az európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatosan hozott ítéleteit és azt a tendenciát, hogy korlátozzák az Európai Bizottság széles körű mérlegelési jogkörét, és kiterjesztik az európai polgári kezdeményezés lehetőségeit arra, hogy valamennyi eljárásra hatást gyakorolhasson (3); ezért – az uniós politikai és jogi eljárásokban való állampolgári szerepvállalás biztosítása érdekében – a mechanizmus megreformálását sürgeti;

21.

felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és a regionális önkormányzatoknak napi szinten számos, a polgárok által igényelt különféle eljárást kell lefolytatniuk. Általában ők az elsőként megkeresett hatóságok;

22.

megjegyzi, hogy az európai polgárok ugyanakkor információhiányra, lassúságra és bonyolultságra panaszkodnak a legtöbb olyan közigazgatási eljárás esetében, amelyre a más tagállamban történő szabad mozgáshoz és letelepedéshez fűződő joguk gyakorlása érdekében van szükségük. A kritika abból fakadhat, hogy az állami hatóságok – többek között a regionális és a helyi önkormányzatok – nem fordítanak figyelmet a polgárok javaslataira, elvárásaira és igényeire azoknak a közigazgatással való kapcsolattartása során. Hangsúlyozza, hogy milyen fontosak az egyszerű és átlátható szabályok ahhoz, hogy az uniós polgárok egy másik tagállamban élhessenek és teljes mértékben részt vehessenek az ország társadalmi életében. Elismeri egy többszintű kormányzáson alapuló megközelítés szükségességét, amelynek keretében az összes kormányzati szintnek együtt kellene működnie e folyamat előmozdítása érdekében;

23.

úgy gondolja, hogy az Európai Bizottság által az egységes digitális ügyfélkapu létrehozására javasolt intézkedéseknek a nemzeti szintű közigazgatás mellett a helyi és a regionális önkormányzatokat is magukban kellene foglalniuk, és ennek az egyszerűsítésre és a közigazgatás meggyorsítására irányuló szükséges folyamatban megtett első lépésnek a keretében globális megközelítést kell alkalmazni. Ezért úgy véli, hogy mivel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt demokratikus értékeken alapuló uniós polgárság megerősítése közvetlenül kapcsolódik ahhoz, hogy a különféle közigazgatási szervek tiszteletben tartsák az átláthatóság elvét, nagyon hasznos volna, ha az uniós intézmények együttműködnének az érintett önkormányzatokkal, és rendelkezésükre bocsátanák a megfelelő műszaki eszközöket és pénzügyi forrásokat ahhoz, hogy biztosítsák az átláthatóság és a jó kormányzás elvének valódi érvényesülését a különféle európai közigazgatási szinteken, és teret biztosítanának a tapasztalatok cseréjére és értékelésére;

24.

megjegyzi, hogy határhoz közeli lakóhelyük miatt különösen a határ menti régiók lakosai ütköznek mindennapi életükben akadályokba szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása során. Különösen a határ menti munkavállalók ütköznek számos mobilitási akadályba, mivel az érintett tagállamok jogszabályainak összehangolása nem történt meg a szociális biztonság, a közvetlen adózás, az adókedvezmények, valamint a munkajog terén, és emiatt e munkavállalók nem tudják gyakorolni esélyegyenlőséghez való jogukat a munkavállalás területén. Arra a kérdésre, hogy akkor uniós polgárságuk mit jelent vagy jelenthet számukra, az EU-nak is figyelmet kellene fordítania, mivel ezekben az európai határ menti régiókban már most is különleges módon jutnak kifejezésre a közösségi értékek és az európai eszme. Az Európai Bizottságnak a határ menti régiókban és a határokon átnyúló együttműködés formáiban elő kellene mozdítania a határokon átnyúló párbeszédeket, folyamatokat és részvételt. Emellett ösztönöznie kellene a tagállamokat jogszabályaik nagyobb mértékű összehangolására a határon átnyúló régiókban lakók jogainak védelme érdekében;

25.

úgy véli, hogy ebben a folyamatban érdemes odafigyelni a helyi önkormányzatok „Intelligens városok” programban való részvételéből adódó eredményekre és bevált gyakorlatokra, ezek figyelembevétele segítségével ugyanis fejleszthetők az Európai Bizottság által javasolt új eszközök;

26.

hangsúlyozza, hogy a helyi és a regionális önkormányzatok intézkedései fontos szereppel bírnak az esélyegyenlőség előmozdításában. Mivel a pénzügyi kirekesztés felszámolása nélkülözhetetlen eleme az uniós polgárságnak azzal, hogy fontos szerepet játszik a szegénység és a jövedelmi különbségek csökkentésében, valamint a gazdaság növekedésének ösztönzésében, a helyi és regionális önkormányzatoknak partnerségeket kellene létrehozniuk olyan intézkedések kidolgozása érdekében, amelyek megelőzik és kezelik a pénzügyi kirekesztettséget és a túlzott eladósodottságot, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott helyzetben lévőkre;

27.

úgy ítéli meg, hogy a nemi alapú erőszak elleni küzdelem céljából javasolt intézkedések esetében mindenképpen ösztönözni kell a 2011/99/EU irányelv tagállamok általi átültetését, elő kell mozdítani a tagállamok Isztambuli Egyezményben való részvételét, továbbá figyelembe kell venni a helyi és regionális önkormányzatok szerepét, hiszen ezen a területen helyi és regionális szintű programok (iránymutatás, befogadó állomások fenntartása az áldozatok számára, nyugdíjak és pénzügyi támogatás stb.) állnak rendelkezésre, valamint azok az áldozatok természetes közelségében vannak;

28.

kiemeli, hogy a munka és a családi élet összehangolására irányuló intézkedések tekintetében is kulcsfontosságú e közigazgatási szervek szerepe, hiszen ők illetékesek a támogató intézkedések, iskolaidők stb. kapcsán. E gondolatmenet alapján üdvözli az Európai Bizottság által a témával kapcsolatosan benyújtott jogalkotási kezdeményezésben szereplő javaslatokat. A családok életének segítésével összefüggésben hangsúlyozza emellett, hogy európai szinten terjeszteni kellene az egyes régiók és városok bevált gyakorlatait és kidolgozott politikáit a nehéz helyzetben lévő családok és különösen a nagycsaládosok támogatására;

29.

hangsúlyozza, hogy az egyenlőség előmozdítása során az LMBTI-személyeket érő hátrányos megkülönböztetés leküzdésére és szociális elfogadottságuk hiányának kezelésére irányulóan helyi és regionális szinten kialakított kezdeményezések is kiemelt jelentőségűek;

30.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak az eltérő funkcionális képességekkel rendelkezők integrációjára és egyenlő feltételekkel való részvételére irányuló intézkedések előmozdításában. Ezzel összefüggésben támogatja a fogyatékossággal élők európai igazolványának bevezetését, amely eszköz lehetővé tenné a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy a részt vevő országokban speciális előnyöket élvezzenek (elsősorban a kultúra, a közlekedés, a szabadidő és a sport területén);

31.

hangsúlyozza, hogy a szintó/roma kisebbségek, valamint egyéb kisebbségek tekintetében való fellépésben – többek között a szociális támogatások, az iskoláztatás, a lakhatás stb. területén – a helyi és regionális önkormányzatok szerepe szintén meghatározó;

32.

megjegyzi, hogy az egyenlőség területén javasolt intézkedések nem veszik figyelembe a fiatalok sajátos igényeit. Az olyan tényezők, mint a foglalkoztatáshoz való hozzájutás, illetve a bizonytalan foglalkoztatás miatt a fiatalok nem tudják a polgárként és emberként az alapszerződések és az Alapjogi Charta értelmében őket megillető jogokat egyenlő feltételek mellett élvezni. Ezzel összefüggésben a fiatalok közömbössége – a populista és idegengyűlölő mozgalmak hatására – az európai projekttel szembeni nyílt ellenségességgé vagy akár radikalizálódássá is alakulhat;

33.

úgy véli, hogy az európai fiatalok képzésének – a jelenleg az Erasmus+ program által összefogott európai oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramokhoz való szélesebb körű hozzáférés révén történt – tagadhatatlan javulása még inkább szükségessé teszi a fiataloknak a képzési szakaszból a foglalkoztatás felé történő átmenetét megkönnyítő intézkedéseket, hogy a fiatalok új képesítéseket szerezhessenek és javíthassák foglalkoztathatóságukat egyrészt a helyi önkormányzatok által már elindított kezdeményezéseken (például az ESZA keretében) keresztül, másrészt az érdekelt ágazatok közti szorosabb együttműködés révén, és hogy ezzel feloldjuk azt az ellentmondást, hogy éppen a legjobban képzett európai generációnak kell a legtöbb nehézséggel szembenéznie a minőségi foglalkoztatáshoz való hozzájutás során. Végül kiemeli, hogy a fiatalok foglalkoztathatóságának előmozdítása abból a szempontból is fontos, hogy ezáltal közelebb kerüljenek az Európai Unióhoz és annak értékeihez.