EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.10.27.

COM(2016) 698 final

2016/0344(NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2017. évre történő meghatározásáról

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

A halászati lehetőségekre vonatkozó valamennyi rendeletnek olyan szintekre kell korlátoznia az állományok halászatát, amelyek összhangban vannak a közös halászati politika (KHP) általános célkitűzéseivel. E tekintetben a közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a KHP alaprendelete) a fogási és halászati erőkifejtési korlátozások vonatkozásában meghatározza az éves javaslatokhoz tartozó célkitűzéseket annak érdekében, hogy az uniós halászat ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható legyen.

A halászati lehetőségek éves állománygazdálkodási ciklusokban kerülnek meghatározásra (a mélytengeri állományok esetében kétéves ciklusokban). Ez azonban nem akadályozza hosszú távú állománygazdálkodási megközelítések bevezetését. Az Unió eredményeket ért el e tekintetben, és a kereskedelmi szempontból legfontosabb fajok immár többéves állománygazdálkodási tervek hatálya alá tartoznak. Az éves teljes kifogható mennyiségeknek (TAC) és erőkifejtési felső határoknak meg kell felelniük az említett terveknek.

Ez a javaslat olyan halászati lehetőségeket tartalmaz, amelyeket az Unió saját hatáskörben állapít meg. A javaslatban azonban olyan halászati lehetőségek is szerepelnek, amelyek két- vagy többoldalú halászati konzultációk nyomán kerültek meghatározásra. E konzultációk eredményeit a tagállamok közötti, a viszonylagos stabilitás elve szerinti belső elosztás előírásával kell végrehajtani.

E javaslat tehát az Unió által önállóan kezelt állományokon kívül a következőkre is kiterjed:

közös állományok, vagyis azok az állományok, amelyekkel az EU és Norvégia közösen gazdálkodik az Északi-tengeren és a Skagerrakban, vagy amelyek az Északkelet-atlanti Halászati Bizottságban (NEAFC) részes parti államokkal folytatott konzultációk tárgyát képezik.

a regionális halászati gazdálkodási szervezetek keretében létrejött megállapodásokból eredő halászati lehetőségek.

E javaslatban számos halászati lehetőség „p.m.” (pro memoria) formában van feltüntetve. Ennek oka az alábbiak egyike lehet:

–egyes állományok esetében a javaslat elfogadásakor nem áll rendelkezésre szakvélemény, vagy

–bizonyos, az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezetek által javasolt fogási korlátok és más ajánlások még függőben vannak, mert a szóban forgó szervezetek éves ülésére még nem került sor, vagy

–a 2016. novemberi és decemberi konzultációk befejezéséig a grönlandi vizek egyes állományaira, valamint a közös állományokra vagy a Norvégiával és más harmadik országokkal kvótacsere tárgyát képező állományokra vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre számszerű adatok, vagy

–néhány TAC esetében beérkeztek a szakvélemények, de az értékelés még folyamatban van.

A javaslat szerint a bizonyos rövid élettartamú fajokra (homoki angolna, kapelán és spratt) vonatkozó TAC-értékeket a Bizottság végrehajtási aktusok révén határozza majd meg. Erre azért van szükség, mert az e fajokra vonatkozó tudományos szakvéleményeket nem sokkal a halászat megkezdése előtt bocsátják ki, így emiatt rendkívül kevés idő marad jogalkotási eljárások lefolytatására. Ezenkívül a halászati erőkifejtési rendszer minden szükséges kiigazítása is végrehajtási aktusokkal történik.

Az állományok állapotának áttekintése

A Bizottság szokás szerint áttekintette azt a helyzetet, amelyre a halászati lehetőségekről szóló javaslatoknak a halászati lehetőségekre vonatkozó konzultációról szóló éves bizottsági javaslat révén reagálniuk kell (COM(2016) 396, a továbbiakban: a közlemény). A közlemény a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények következtetései alapján áttekintést nyújt az állományok állapotáról.

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) a Bizottság kérésére reagálva 2016. június 30-án kibocsátotta éves szakvéleményeit, amelyek iránymutatást adnak az e javaslat tárgyát képező állományok többségére vonatkozóan. Az ICES figyelembe vette a Bizottság által a közleményben előterjesztett irányvonalakat.

Az ICES által kibocsátott tudományos szakvélemények alapvetően adatfüggőek: csak azok az állományok értékelhetők teljes körűen, amelyekre vonatkozóan elegendő és megbízható adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy becslések készüljenek a populációméretről, valamint előre lehessen jelezni, hogy az állományok hogyan fognak reagálni a különböző kiaknázási forgatókönyvekre („a fogási opciókra vonatkozó táblázatok”). Ha elegendő adat áll rendelkezésre, a tudományos testületek becslést adhatnak a halászati lehetőségek olyan kiigazításához, amely az adott állomány esetében maximális fenntartható hozamot (MFH) fog eredményezni. Az ilyen szakvélemények az ún. MFH-szakvélemények. Más esetekben a tudományos testületek az elővigyázatossági megközelítést választják a halászati lehetőségek mennyiségére vonatkozó ajánlások megfogalmazásánál. Az ICES által e célból alkalmazott módszertant az adathiánnyal jellemzett állományokra vonatkozó szakvélemények végrehajtásáról szóló ICES-kiadvány 1 ismerteti.

Valamennyi javasolt halászati lehetőség követi az állományok állapotára vonatkozóan a Bizottsághoz beérkezett tudományos szakvéleményekben megfogalmazott iránymutatásokat; a szakvélemények felhasználása a közleményben foglaltak szerint történt.

Az 1380/2013/EU rendelettel bevezetett kirakodási kötelezettség

A KHP alaprendelete által bevezetett kirakodási kötelezettség 2015 és 2019 között fokozatosan válik alkalmazandóvá. 2019-ben a TAC szerinti állománygazdálkodás tárgyát képező valamennyi állományra vonatkozni fog a kirakodási kötelezettség. 2016. január 1-jétől az Északi-tengeren, valamint az Atlanti-óceán északnyugati és délnyugati vizein a tengerfenéken folytatott egyes halászati tevékenységek a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartoznak. A tagállamok által az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének megfelelően benyújtott közös ajánlások alapján a Bizottság felhatalmazáson alapuló rendeleteket fogadott el, amelyek egyedi visszadobási terveket határoznak meg. 2016-ban a tagállamok frissített közös ajánlásokat nyújtottak be a kirakodási kötelezettség 2017. január 1-jétől történő fokozatos kiterjesztése érdekében.

A kirakodási kötelezettség bevezetésével a javasolt halászati lehetőségeknek – az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdésével összhangban – tükrözniük kell a kirakodott és a kifogott mennyiség közötti eltéréseket, figyelembe véve, hogy a halak visszadobása már nem engedélyezett. Ezt úgy kell megvalósítani, hogy a halászati lehetőségek meghatározásakor a KHP-alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésében említett halászati tevékenységek által érintett halállományok vonatkozásában a kapott tudományos szakvéleményeket kell alapul venni. A halászati lehetőségeket ezenkívül más releváns intézkedéseknek, nevezetesen a 16. cikk (1) bekezdésének (a viszonylagos stabilitás elve) és 16. cikk (4) bekezdésének (a közös halászati politika céljai és a többéves tervekben előírt szabályok) megfelelően kell megállapítani.

Következésképpen a Bizottság a TAC növelését fogja javasolni olyan állományok esetében, amelyek halászata 2017-ben a kirakodási kötelezettség hatálya alá kerül. Olyankor, ha egy 2017-től a kirakodási kötelezettség hatálya alá vont halászatban egy adott állomány bizonyos fogásait ki kell rakodni, ugyanennek az állománynak más fogásait (a 2018-ban és 2019-ben a kirakodási kötelezettség hatálya alá kerülő halászati tevékenységek keretében ejtett fogásokat) azonban továbbra is vissza lehet dobni, a Bizottság a lehető legjobb rendelkezésre álló adatok alapján a teljes kifogható mennyiségek olyan mértékű növelését fogja javasolni, amely megfelel azoknak a mennyiségnek, amelyeket kötelező lesz kirakodni.

Több állomány esetében növekedni fognak a TAC-értékek, mivel így ellensúlyozható az, hogy a korábban visszadobott mennyiségeket ezentúl ki kell rakodni. E TAC-növelések kiszámítása a tagállamok által szolgáltatott adatok alapján fog történni. Úgy döntöttünk, hogy amíg ezeket az adatokat be nem nyújtják, a bizottsági javaslatba csak a növelést nem tartalmazó számadatokat foglaljuk bele. A növelést hozzáadjuk az alapadatokhoz, amint rendelkezésre állnak a kiszámításukat lehetővé tévő adatok.

Végezetül figyelembe kell venni a KHP-alaprendelet és a 847/96/EK tanácsi rendelet közötti összefüggéseket. Az utóbbi rendelet kiegészítő feltételeket vezet be a teljes kifogható mennyiségek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból kifogható állományokra vonatkozó 3. cikkben és az analitikai célokra kifogható állományokra vonatkozó 4. cikkben előírt rugalmassági rendelkezéseket is. A hivatkozott rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanács határoz arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3. és a 4. cikk, figyelembe véve különösen az állományok biológiai állapotát. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján nemrégiben egy másik rugalmassági mechanizmus is bevezetésre került. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengíti az élő tengeri biológiai erőforrások ésszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, valamint akadályozza a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, egyértelművé kell tenni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke nem alkalmazható az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt, egymást követő évek közötti rugalmassági rendezkedésekkel együttesen.

A farkassügér halászatára vonatkozó intézkedések

A La Manche csatornában, a Kelta-tengerben, az Ír-tengerben és az Északi-tenger déli részén élő farkassügérállomány állapotára vonatkozó ICES-értékelés továbbra is negatív tendenciáról számol be. Ez azonban nem meglepő, tekintettel arra, hogy a helyreállító intézkedések 4–7 év alatt hoznak eredményt, illetve válnak nyilvánvalóvá az állományértékelésekben. Mindazonáltal vannak fokozott mértékű állománypótlódásra utaló jelek. Az állománygazdálkodási intézkedések közvetlen célja nem változik: a szaporodóképes halcsoportosulások védelmének biztosítása és a halászati mortalitás egyéb potenciális forrásainak lehető legnagyobb mértékű visszaszorítása. Noha 2015-ben és 2016-ban jelentősen csökkent a kirakodott halmennyiség, a vonatkozó intézkedéseket folytatni és szigorítani kell.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

A javasolt intézkedések a közös halászati politika célkitűzéseivel és szabályaival összhangban kerültek kidolgozásra, és összeegyeztethetők az Unió fenntartható fejlődési politikájával.

•Összhang az Unió egyéb politikáival

A javasolt intézkedések összhangban állnak más uniós szakpolitikákkal és különösen a környezetvédelmi politikákkal.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

E javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (3) bekezdése.

Az Európai Uniónak a vízi élővilág fenntartható kiaknázására vonatkozó kötelezettségei a KHP-alaprendelet 2. cikkében meghatározott kötelezettségekből fakadnak.

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

A javaslat a Szerződés 3. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említettek szerint az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható.

•Arányosság

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő ok miatt: a KHP közös politika. A Szerződés 43. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

A javasolt tanácsi rendelet elosztja a halászati lehetőségeket a tagállamok között. Tekintettel az alaprendelet 16. és 17. cikkére, a tagállamok ezután e lehetőségeket saját belátásuk szerint elosztják a régiók vagy a piaci szereplők között. Ennélfogva a tagállamoknak elegendő mozgástér áll rendelkezésükre az odaítélt halászati lehetőségek kiaknázásának céljára általuk kiválasztott társadalmi-gazdasági modellre vonatkozó döntések meghozatalában.

A javaslatnak a tagállamokra nézve nincsenek új pénzügyi vonzatai. Ezt a rendeletet a Tanács fogadja el minden évben, végrehajtásának állami és magánszektorbeli módozatai pedig már adottak.

•A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: rendelet.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

A halászati lehetőségekről szóló rendeletet évente többször is módosítják azért, hogy a jogszabályba bekerüljenek azok a változtatások, amelyek a legfrissebb tudományos szakvéleményeket és egyéb fejleményeket tükrözik.

•Konzultációk az érdekelt felekkel

a)A konzultáció módja, a legfontosabb célterületek és a válaszadók köre

A Bizottság a 2017. évi halászati lehetőségekről szóló közlemény keretében a halászati lehetőségekkel összefüggésben előterjesztett különféle javaslatairól egyeztetetést folytatott az érdekeltekkel – különösen a tanácsadó testületeken keresztül – és a tagállamokkal.

Ezen túlmenően a Bizottság a közösségi halászati gazdálkodással kapcsolatos konzultáció javításáról szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményben (COM(2006)246 végleges) ismertetett irányvonalat követte, mely közlemény meghatározza a döntések előrehozatalának folyamatára vonatkozó alapelveket.

b)Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése

A halászati lehetőségekre vonatkozó említett bizottsági közleményre adott válasz az érdekeltek azon értékeléssel kapcsolatos véleményét tükrözi, amelyet a Bizottság készített az erőforrások állapotáról és a megfelelő gazdálkodási lépések biztosításának módjáról. A javaslat kidolgozásakor a Bizottság figyelembe vette ezeket a válaszokat.

•Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

Ami az alkalmazott módszertant illeti, a Bizottság – mint már említettük – egyeztetett a Nemzetközi Tengerkutatási Tanáccsal (ICES). Az ICES szakvéleményei az ICES szakértői csoportjai és döntéshozatali testületei által kidolgozott szakvéleményezési keretrendszeren alapulnak, és azokat ICES és a Bizottság között létrejött egyetértési megállapodásnak megfelelően bocsátják ki.

Az Unió végső célja olyan populációméret elérése és fenntartása az állományoknál, amely mellett biztosítható a maximális fenntartható hozam (MFH). Ez a cél kifejezetten belekerült a KHP alaprendeletébe, amely 2. cikkének (2) bekezdésében kimondja, hogy ezt a célkitűzést „… – amennyiben lehetséges – 2015-ig el kell érni, és legkésőbb 2020-ig […] az összes halállomány esetében meg kell valósítani.” Ez jól tükrözi azt a kötelezettségvállalást, amelyet az Unió a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozó következtetései és a kapcsolódó végrehajtási terv vonatkozásában tett. Mint már említettük, néhány állomány esetében már valóban rendelkezésre állnak a maximális fenntartható hozamra vonatkozó információk. Közöttük a fogásmennyiség és a kereskedelmi érték tekintetében fontos állományok is vannak, így például a szürke tőkehal, a közönséges tőkehal, az ördöghalfélék, a közönséges nyelvhal, a rombuszhalak, a foltos tőkehal és a norvég homár állományai.

A maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzés eléréséhez bizonyos esetekben csökkenteni kell a halászati mortalitás mértékét és/vagy a fogásmennyiséget. Az említettek miatt ez a javaslat felhasználja az MFH-szakvéleményeket, ha azok rendelkezésre állnak. A közös halászati politika céljaival összhangban, amennyiben a teljes kifogható mennyiségek előterjesztésére MFH-szakvélemény alapján történik, a teljes kifogható mennyiségek olyan szinten kerültek megállapításra, amely a vonatkozó szakvélemény szerint biztosítaná az MFH-ra vonatkozó célkitűzés 2017-ben történő elérését. Ez a megközelítés a 2017-re vonatkozó halászati lehetőségekről szóló közleményben foglalt elveken alapul.

Azon állományok esetében, amelyekről kevés adat áll rendelkezésre, a tudományos tanácsadó testületek ajánlásokat bocsátanak ki arról, hogy a fogásokat csökkenteni kell-e, szinten kell-e tartani vagy esetleg megengedhető-e a növelésük. Az ICES-szakvélemények számos esetben mennyiségi iránymutatást adnak e változtatásokkal kapcsolatban. Az ICES módszertana azon alapul, hogy a javasolt fogásmennyiségek – az elővigyázatosság elvéből kiindulva – egyik évről a másikra legfeljebb +/– 20 %-kal változhatnak. A javasolt TAC-értékek meghatározásánál figyelembe vettük ezeket az iránymutatásokat. Amennyiben egyáltalán nem áll rendelkezésre tudományos szakvélemény, az elővigyázatosság elvét követtük, ami annyit jelent, hogy a TAC-értékeket elővigyázatosságból 20 %-kal csökkentettük.

Bizonyos állományokra (főképpen a széles körben elterjedt állományokra, cápa- és rájaállományokra) vonatkozóan ősszel jelenik meg szakvélemény. Ezt a javaslatot majd naprakésszé kell tenni, amikor a szóban forgó tudományos szakvélemény beérkezik. Végezetül, amint az már a fentiekben is említésre került, a szakvéleményeket bizonyos állományok tekintetében az állománygazdálkodási tervek végrehajtására használják fel.

•Hatásvizsgálat

A halászati lehetőségekre vonatkozó rendelet hatályát a Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése ismerteti.

Az Unió számos többéves állománygazdálkodási tervet fogadott el gazdasági szempontból kulcsfontosságú állományok – többek között a közönséges tőkehal, a közönséges nyelvhal, a sima lepényhal és más állományok – vonatkozásában. Elfogadásuk előtt ezeket a terveket hatásvizsgálatnak kell alávetni. Hatálybalépésüket követően ezek a tervek hosszú távú célkitűzéseik elérése érdekében meghatározzák az adott évre vonatkozóan meghatározandó TAC-értékeket és erőkifejtési szinteket. A halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatának elkészítésekor a Bizottság köteles figyelembe venni ezeket a terveket mindaddig, amíg tudományos szempontból érvényesek és hatályosak. Így számos, a javaslatban szereplő kulcsfontosságú halászati lehetőség az alapját képező terv tekintetében végrehajtott egyedi hatásvizsgálat eredménye.

A többi TAC esetében – annak ellenére, hogy a többéves tervek esetleg még nincsenek érvényben – a javaslat a rövid távú szemlélet helyett a hosszú távú fenntarthatósági célokat szolgáló döntéseket próbálja előtérbe helyezni, és így figyelembe veszi az érdekelt felek vagy a tanácsadó testületek kezdeményezéseit, amennyiben az ICES és/vagy a HTMGB azokat pozitívan értékelte. Ezen túlmenően a KHP-ra vonatkozó reformjavaslatát a Bizottság egy hatástanulmány (SEC(2011) 891) alapján dolgozta ki, amelynek keretében elemezte a maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzést. A hatástanulmány következtetéseiben az áll, hogy ez a célkitűzés elengedhetetlen a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság eléréséhez.

Ami a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által szabályozott halászati lehetőségeket és a harmadik országokkal közösen kezelt állományokat illeti, ez a javaslat lényegében átveszi a nemzetközileg elfogadott intézkedéseket. A halászati lehetőségek lehetséges hatásainak értékelése szempontjából releváns elemekkel azon nemzetközi tárgyalások előkészítő és lebonyolítási szakasza keretében foglalkoznak, amelyek során az Unió megállapodik harmadik felekkel a halászati lehetőségekről.

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

A javasolt aktus eredményeképpen egyszerűsödnek az (uniós vagy nemzeti) hatóságokra vonatkozó igazgatási eljárások, különös tekintettel az erőkifejtés-szabályozással összefüggő követelményekre.

•Alapjogok

Tárgytalan.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak nem lesznek költségvetési hatásai.

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

A rendelet előírásainak végrehajtása és betartásuk ellenőrzése a meglévő közös halászati politikának megfelelően fog történni.

2016/0344 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2017. évre történő meghatározásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 2 előírja, hogy az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos műszaki és gazdasági szakvélemények, valamint többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) és egyéb tanácsadó szervek által készített jelentések figyelembevételével, továbbá a tanácsadó testületektől kapott szakvélemények figyelembevételével kell elfogadni.

(3)A Tanács feladata, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan intézkedéseket – ezen belül adott esetben bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket – fogadjon el. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban a halászati lehetőségeket a közös halászati politikának az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott célkitűzéseivel összhangban kell meghatározni. Az említett rendelet 16. cikke (1) bekezdésének megfelelően a halászati lehetőségeket úgy kell kiosztani a tagállamok részére, hogy az egyes tagállamok által folytatott halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi halállomány, illetve halászat tekintetében biztosított legyen.

(4)A teljes kifogható mennyiségeket (TAC) ezért az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatokkal szembeni, egymáshoz viszonyítottan méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekeltekkel folytatott konzultációk során – különösen a tanácsadó testületek ülésein – megfogalmazott véleményeket is.

(5)Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében említett kirakodási kötelezettség halászatonként kerül bevezetésre. Amennyiben az e rendelet hatálya alá tartozó térségben egy adott halászat a kirakodási kötelezettség hatálya alá kerül, az említett halászat valamennyi, fogási korlátok hatálya alá tartozó célfajának az egyedeit ki kell rakodni. A kirakodási kötelezettség 2017. január 1-jétől alkalmazandó az egyes halászati tevékenységeket meghatározó fajokra. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy amikor egy adott halállomány tekintetében kirakodási kötelezettség kerül bevezetésre, a halászati lehetőségeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a halászati lehetőségek már nem a kirakodásokat, hanem a fogásokat tükrözik. A tagállamok által az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének megfelelően benyújtott közös ajánlások alapján a Bizottság több felhatalmazáson alapuló rendeletet fogadott el, amelyekkel – a kirakodási kötelezettség teljes körű bevezetésének előkészítéseként – átmeneti jelleggel és legfeljebb hároméves időtartamra egyedi visszadobási terveket határozott meg.

(6)A 2017. január 1-jétől kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajok állományaira vonatkozó halászati lehetőségeknek ellentételezniük kell a korábbi visszadobásokat és azokat tudományos adatokra és szakvéleményekre kell alapozni. A korábban visszadobott, de 2017. január 1-jétől kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halak tekintetében a méltányos ellentételezés biztosítása érdekében a kiegészítés mértékének kiszámításakor a következő módszert kell alkalmazni: a kirakodásokra vonatkozó új számadatot oly módon kell kiszámolni, hogy a teljes kifogott mennyiségre vonatkozó Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) adatból ki kell vonni a kirakodási kötelezettség alkalmazása alatt továbbra is visszadobott mennyiségeket; a TAC további kiegészítésének a kirakodásokra vonatkozó, újonnan számított adat és a kirakodásokra vonatkozó korábbi ICES-adat közötti változással arányosnak kell lennie.

(7)A tudományos szakvélemény szerint a Kelta-tengerben, a La Manche csatornában, az Ír-tengerben és az Északi-tenger déli részén (ICES IVb, IVc és VIIa, VIId–VIIh körzet) élő farkassügér (Dicentrarchus labrax) állományának állapota továbbra is rendkívül aggasztó és egyre romlik. A farkassügér halászatának tilalmára irányuló intézkedéseket ezért fenn kell tartani az ICES VIIa, VIIb, VIIc, VIIg, VIIj és VIIk körzetben, kivéve az Egyesült Királyság felségterületén, az alapvonaltól számított 12 tengeri mérföldön belül fekvő vizeket. A farkassügér ívó rajait védeni kell azáltal, hogy 2017-ben még inkább csökkenteni kell a kereskedelmi célú fogásokat. A társadalmi és gazdasági hatások alapján a horoggal folytatott halászati tevékenységeket helyénvaló korlátozások mellett engedélyezni azzal, hogy közben gondoskodni kell az ívó rajok védelmét célzó halászati tilalom bevezetéséről. Ezenkívül, a fenékvonóhálókat és tengerfenéki kerítőhálókat használó hajók véletlen és elkerülhetetlen járulékos farkassügérfogásai miatt e fogásokat a fedélzeten lévő összes kifogott tengeri élőlény tömegének 1 %-ára kell korlátozni. A hobbihorgászok fogásait egy havi korlát révén kell csökkenteni.

(8)A cápák és ráják alosztálya (cápák és rájaalakúak) esetében bizonyos teljes kifogható mennyiségek évekig nullában kerültek megállapításra, és ezt kiegészítette egy olyan kapcsolódó rendelkezés, amelynek értelmében a véletlenül kifogott egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe. E különleges bánásmódot a szóban forgó állományok rossz védettségi helyzete indokolja, valamint az, hogy magas túlélési arányuk miatt a visszadobás esetükben nem növeli a halászati mortalitást, hanem e fajok esetében úgy tekinthető, hogy kedvező hatást gyakorol a védettségi helyzetre. 2015. január 1-je óta azonban e fajok nyílt vízi halászat során ejtett fogásait ki kell rakodni, kivéve akkor, ha azok a kirakodási kötelezettségtől való, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében előírt valamely eltérés hatálya alá tartoznak. Az említett rendelet 15. cikke (4) bekezdésének a) pontja azon fajok esetében tesz lehetővé ilyen eltérést, amelyekre halászati tilalom van érvényben, és amelyeket valamely, a közös halászati politika területén elfogadott uniós jogi aktus ilyenként határoz meg. Ezért az érintett területeken helyénvaló betiltani e fajok halászatát.

(9)Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése értelmében a többéves terv hatálya alá tartozó állományok esetében a teljes kifogható mennyiségeket a vonatkozó tervben szereplő szabályokkal összhangban kell meghatározni. Következésképpen a La Manche csatorna nyugati részén élő közönséges nyelvhal, az Északi-tengerben élő sima lepényhal és a közönséges nyelvhal, valamint az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben előforduló kékúszójú tonhal állományai tekintetében a teljes kifogható mennyiségeket az 509/2007/EK tanácsi rendeletben 3 , a 676/2007/EK tanácsi rendeletben 4 és a 302/2009/EK tanácsi rendeletben 5 megállapított szabályok szerint kell meghatározni. A 2166/2005/EK tanácsi rendeletben 6 foglaltak szerint a déli szürketőkehal-állományra vonatkozó tervek célja, hogy az érintett halállományok biomasszájának tekintetében a biztonságos biológiai határmennyiség újra kialakuljon. Az adott tudományos szakvéleménnyel összhangban, a szaporodóképes állomány elérendő biomasszájára vonatkozó végleges adat hiányában, a biztonságos biológiai határmennyiségben beálló változásokat is figyelembe véve, az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott közös halászati politika célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulás érdekében a teljes kifogható mennyiséget az ICES-nek a maximális fenntartható hozamra vonatkozó szakvéleménye alapján kell megállapítani.

(10)Ami a Skóciától nyugatra fekvő területek heringállományát illeti, az ICES a nemrégiben elvégzett, referenciaként szolgáló állapotfelmérések alapján szakvéleményt bocsátott ki a VIa körzet, a VIIb és VIIc körzet (Skóciától nyugatra fekvő területek, Írországtól nyugatra fekvő területek) vegyes heringállományaira vonatkozóan. Az említett szakvélemény két külön teljes kifogható mennyiséget állapít meg (egyrészt a VIaS, VIIb és VIIc körzet, másrészt az Vb, VIb és VIaN körzet vonatkozásában). Az ICES szerint ezekre az állományokra vonatkozóan helyreállítási tervet kell kidolgozni. Mivel a tudományos szakvélemény szerint az északi állományra vonatkozó állománygazdálkodási tervet 7 nem lehet a vegyes állományokra alkalmazni, az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott közös halászati politika célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulás érdekében a teljes kifogható mennyiséget a maximális fenntartható hozam szerinti szakvélemény alapján kell megállapítani.

(11)Azon állományok vonatkozásában, amelyekről nem áll rendelkezésre elegendő vagy megbízható adat az állományméret becsléséhez, az állománygazdálkodási intézkedések során és a teljes kifogható mennyiségek szintjeinek megállapításakor az 1380/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 8. pontjában meghatározott, a halászati gazdálkodásban alkalmazott elővigyázatossági megközelítést kell követni, az állományspecifikus tényezők számításba vételével, ideértve különösen az állomány tendenciáiról rendelkezésre álló információkat és a vegyes halászattal kapcsolatos megfontolásokat is.

(12)A 847/96/EK tanácsi rendelet 8 kiegészítő feltételeket vezetett be a teljes kifogható mennyiségek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból, illetve analitikai célokra kifogható teljes mennyiségek tekintetében a 3. és a 4. cikkben előírt rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanácsnak – mindenekelőtt az állományok biológiai állapota alapján – határoznia kell arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3. és a 4. cikk. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése bevezette az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené az élő tengeri biológiai erőforrások ésszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, indokolt úgy rendelkezni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor legyen alkalmazandó az analitikai célokra kifogható teljes mennyiségre, ha a tagállamok nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt elvét.

(13)A rövid élettartamú fajokra vonatkozó tudományos szakvéleményeket nem sokkal a halászat megkezdése előtt bocsátják ki. Annak érdekében, hogy a vonatkozó fogási korlátok kiigazítása a tudományos szakvéleményeknek megfelelően történjen és így megkezdődhessen a halászat, helyénvaló felhatalmazni a Bizottságot olyan végrehajtási aktusok elfogadására, amelyek a homoki angolnának az ICES IIa és IIIa körzet és IV alterület uniós vizein, a kapelánnak az ICES V és XIV alterület grönlandi vizein és a sprattnak az ICES IIa körzetben és IV alterületen folytatott halászatára vonatkozó fogási korlátokat állapítanak meg.

(14)Amennyiben egy adott állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget csak egyetlen tagállamnak osztanak ki, a Szerződés 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban indokolt felhatalmazni az érintett tagállamot az említett teljes kifogható mennyiség szintjének meghatározására. Rendelkezéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a szóban forgó teljes kifogható mennyiség meghatározásakor az érintett tagállam teljes mértékben a közös halászati politika alapelveinek és szabályainak megfelelően járjon el.

(15)A 2017. évre vonatkozó halászati erőkifejtés felső határértékeit az 509/2007/EK rendelet 5. cikkével, a 676/2007/EK rendelet 9. cikkével, az 1342/2008/EK rendelet 11. és 12. cikkével, valamint a 302/2009/EK rendelet 5. és 9. cikkével összhangban meg kell határozni, a 754/2009/EK tanácsi rendeletet 9 is figyelembe véve.

(16)A halászati lehetőségek teljes körű felhasználásának biztosítása érdekében helyénvaló lehetővé tenni, hogy egyes olyan TAC területek között, amelyek ugyanazon biológiai állományra vonatkoznak, rugalmas rendszert alkalmazzanak.

(17)Figyelembe véve az ICES által kibocsátott legutóbbi tudományos szakvéleményt, és összhangban az Északkelet-atlanti Halászati Egyezmény (NEAFC) keretében tett nemzetközi kötelezettségvállalásokkal, egyes mélytengeri fajok esetében korlátozni kell a halászati erőkifejtést.

(18)Bizonyos fajok, mint például egyes cápafajok védelme szempontjából még a korlátozott halászati tevékenység is komoly kockázatot jelenthet. Következésképpen az ilyen fajokra vonatkozó halászati lehetőségeket a halászatukra vonatkozó általános tilalom bevezetése révén teljes mértékben korlátozni kell.

(19)A vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény szerződő feleinek 2014. november 3–9-én Quitóban megtartott 11. konferenciáján 2015. február 8-i hatállyal több fajt felvettek a védett fajoknak az egyezmény I. és II. függelékében szereplő jegyzékeire. Helyénvaló ezért rendelkezéseket hozni e fajok védelmére a valamennyi vízen halászatot folytató uniós halászhajók és az uniós vizeken halászatot folytató nem uniós halászhajók tekintetében.

(20)Az uniós hajók számára rendelkezésre álló, e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 10 és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok bejelentéséről szóló 33. és 34. cikke hatálya alá tartozik. Ezért meg kell határozni azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásai tekintetében a Bizottság felé teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(21)Az ICES szakvéleménye alapján helyénvaló fenntartani a homoki angolnára vonatkozó egyedi állománygazdálkodási rendszert az ICES IIa és IIIa körzet, valamint az ICES IV alterület uniós vizein. Mivel az ICES tudományos szakvéleménye csak 2017 februárjára várható, e vélemény kibocsátásáig az erre az állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget és kvótákat célszerű ideiglenesen nullában megállapítani.

(22)A Norvégiával 11 és a Feröer szigetekkel 12 fennálló halászati kapcsolatokra vonatkozó megállapodásokban, illetve jegyzőkönyvekben előírt eljárásokkal összhangban az Unió konzultációkat tartott a halászati jogokról az említett partnerekkel. A Grönlanddal 13 fennálló halászati kapcsolatokra vonatkozó megállapodásban és jegyzőkönyvben biztosított eljárással összhangban a vegyes bizottság megállapította az uniós hajók által a grönlandi vizeken 2017-ben kiaknázható halászati lehetőségeket. Ezért ezeket a halászati lehetőségeket e rendelet hatálya alá kell vonni. [Az új konzultációk megtartása után módosítani kell a preambulumbekezdést és azokat a vonatkozó rendelkezéseket, amelyekre a preambulumbekezdés hivatkozik].

(23)2015. évi éves ülésén a NEAFC állományvédelmi intézkedést fogadott el az Irminger-tengerben élő vörösálsügér-állománnyal kapcsolatban, amelyben a 2016. évre valamennyi szerződő fél (beleértve az Uniót is) tekintetében meghatározta a teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat. [Az új konzultációk megtartása után módosítani kell a preambulumbekezdést és azokat a vonatkozó rendelkezéseket, amelyekre a preambulumbekezdés hivatkozik].

(24)2015. évi éves ülésén az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) a 2016–2018-as időszakra vonatkozóan a nagyszemű tonhalra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek és kvóták csökkentése, valamint a kormos marlinra és a fehér marlinra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek és kvóták kiterjesztése mellett döntött. Ezen túlmenően 2016-ra vonatkozóan megerősítette a kékúszójútonhal-állományra, az észak-atlanti kardhalállományra, a dél-atlanti kardhalállományra, a dél-atlanti germonállományra és az észak-atlanti germonállományra vonatkozóan korábban meghatározott teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat. Helyénvaló, hogy – a kékúszójútonhal-állomány esetében alkalmazott eljáráshoz hasonlóan – az ICCAT szerinti összes más, az ID. mellékletben szereplő állományból hobbihorgászat keretében kifogott halakra is vonatkozzanak az említett szervezet által elfogadott fogási korlátok annak szavatolása érdekében, hogy az Unió ne lépje túl a számára megállapított kvótákat. Ezenkívül indokolt előírni, hogy az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen nagyszemű tonhalra halászó, legalább 20 méter teljes hosszúságú uniós halászhajókra vonatkozzanak az ICCAT által a 15-01 sz. ICCAT-ajánlásban elfogadott kapacitáskorlátok. Ezen intézkedések mindegyikét végre kell hajtani az uniós jogban. [Az új konzultációk megtartása után módosítani kell a preambulumbekezdést és azokat a vonatkozó rendelkezéseket, amelyekre a preambulumbekezdés hivatkozik].

(25)Az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottság (CCAMLR) 2015. évi 34. éves ülésén a tagok a 2015/16-os és a 2016/17-es időszakra fogási korlátokat fogadtak el mind a célfajokra, mind a járulékos fogásként kifogott fajokra vonatkozóan. A 2016. évre vonatkozó halászati lehetőségek meghatározásakor figyelembe kell venni e kvótának a 2015. év folyamán való kihasználtságát. [Az új konzultációk megtartása után módosítani kell a preambulumbekezdést és azokat a vonatkozó rendelkezéseket, amelyekre a preambulumbekezdés hivatkozik].

(26)2016. évi éves ülésén az Indiai-óceáni Tonhalbizottság (IOTC) fogási korlátokat fogadott el a sárgaúszójú tonhalra (Thunnus albacares) vonatkozóan. Az IOTC ezenkívül egy, a halcsoportosulást előidéző eszközök és az ellátóhajók használatának csökkentésére irányuló intézkedést is elfogadott. Mivel az ellátóhajók tevékenysége és a halcsoportosulást előidéző eszközök használata az erszényes kerítőhálós flotta halászati erőkifejtésének szerves részét képezi, az említett intézkedést indokolt végrehajtani az uniós jogban.

(27)A Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet (SPRFMO) éves ülését 2017. január 18–22-én tartják meg. Helyénvaló előírni, hogy az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen jelenleg érvényes intézkedések a szervezet éves ülésének megtartásáig ideiglenesen hatályban maradjanak. A chilei fattyúmakréla azonban nem halászható addig, amíg az említett éves ülés keretében meghatározásra nem kerül a vonatkozó teljes kifogható mennyiség.

(28)2015-ben megtartott 89. éves ülésén az Amerikaközi Trópusitonhal-bizottság (IATTC) fenntartotta a sárgaúszójú tonhalra, a nagyszemű tonhalra és a bonitóra vonatkozó állományvédelmi intézkedéseket. Az IATTC továbbá a fehérfoltú cápák védelméről szóló határozatának érvényességét is fenntartotta. Továbbra is biztosítani kell az említett intézkedéseknek az uniós jogban való végrehajtását. [Az új konzultációk megtartása után módosítani kell a preambulumbekezdést és azokat a vonatkozó rendelkezéseket, amelyekre a preambulumbekezdés hivatkozik].

(29)2015. évi éves ülésén a Délkelet-atlanti Halászati Szervezet (SEAFO) olyan állományvédelmi intézkedést fogadott el, amely szerint a chilei tengeri sügér és a mélytengeri vörös tarisznyarákok vonatkozásában kétéves teljes kifogható mennyiséget kell megállapítani, viszont a tízujjú nyálkásfejűhalak, az atlanti tükörhal és a páncélosfejű sügérek tekintetében meglévő teljes kifogható mennyiségek továbbra is érvényben maradnak. A halászati lehetőségek elosztásáról szóló, a SEAFO által elfogadott, jelenleg alkalmazandó intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban. [Az új konzultációk megtartása után módosítani kell a preambulumbekezdést és azokat a vonatkozó rendelkezéseket, amelyekre a preambulumbekezdés hivatkozik].

(30)12. éves ülésén a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) megerősítette az érvényben lévő állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket. Továbbra is biztosítani kell az említett intézkedéseknek az uniós jogban való végrehajtását. [Az új konzultációk megtartása után módosítani kell a preambulumbekezdést és azokat a vonatkozó rendelkezéseket, amelyekre a preambulumbekezdés hivatkozik].

(31)A Bering-tenger középső részén előforduló sávos tőkehalat érintő állománymegőrzésről és -gazdálkodásról szóló egyezmény részes feleinek 2013. évi éves ülésén a felek nem módosították a halászati lehetőségekre vonatkozó intézkedéseket. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban. [Az új konzultációk megtartása után módosítani kell a preambulumbekezdést és azokat a vonatkozó rendelkezéseket, amelyekre a preambulumbekezdés hivatkozik].

(32)2016-ban megtartott 38. éves ülésén az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) halászati lehetőségeket fogadott el 2017-re a NAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület 1–4. alterületén előforduló egyes halállományokra vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(33)2016-ban megtartott 40. éves ülésén a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) a 2017. és 2018. évre fogási és erőkifejtési korlátokat fogadott el egyes, a GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó terület 17-es és 18-as földrajzi alterületén (Adriai-tenger) élő kisméretű nyílt vízi fajok állományaira vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(34)Az Unió számára halászati lehetőségeket létrehozó vagy korlátozó bizonyos nemzetközi intézkedéseket az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezet fogadja el az év végén, és azok e rendelet hatálybalépése előtt alkalmazandóvá válnak. Ennélfogva szükséges, hogy az említett intézkedéseket az uniós jogban végrehajtó rendelkezések visszaható hatállyal kerüljenek alkalmazásra. Mivel a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen a halászati idény december 1-jétől a következő év november 30-áig tart, és így a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó egyes halászati lehetőségek, illetve tilalmak a 2016. december 1-jével kezdődő időszakra kerülnek meghatározásra, e rendelet vonatkozó rendelkezéseit célszerű az említett időponttól kezdődő hatállyal megállapítani. Ez a visszaható hatályú alkalmazás nem sérti a jogos elvárások elvét, mivel a CCAMLR-tagoknak tilos engedély nélkül halászniuk a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen.

(35)A Venezuelai Bolivári Köztársaság lobogója alatt közlekedő hajók részére a Francia Guyana partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezet uniós vizein halászati lehetőségek engedélyezéséről szóló, az Unió által a Venezuelai Bolivári Köztársaságnak címzett nyilatkozatnak 14 megfelelően indokolt meghatározni az uniós vizeken a csattogóhalak tekintetében Venezuela számára rendelkezésre álló halászati lehetőségeket.

(36)A Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni annak biztosítása érdekében, hogy az egyes tagállamok egységes feltételek mellett kapjanak engedélyt arra, hogy a halászatierőkifejtés-mennyiségeiket kilowattnapok szerinti rendszerben kezelhessék. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 15 megfelelően kell gyakorolni.

(37)E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni egyrészt a tengeren töltött többletnapoknak a halászati tevékenység végleges beszüntetése esetén, illetve fokozott tudományos megfigyelési program idejére történő engedélyezése tekintetében, másrészt azon táblázatok formátumának a meghatározása tekintetében, amelyek a tengeren töltött napoknak az ugyanazon tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajók közötti átadására vonatkozó adatok összegyűjtésére és megküldésére szolgálnak.

(38)A halászati tevékenységek megszakításának elkerülése és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2017. január 1-jétől kell alkalmazni, a halászati erőkifejtési korlátokra vonatkozó rendelkezések kivételével, amelyeket 2017. február 1-jétől kell alkalmazni, valamint egyes meghatározott régiókra vonatkozó bizonyos rendelkezések kivételével, amelyek tekintetében külön alkalmazási időpontot kell megállapítani. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie.

(39)A halászati lehetőségeket az alkalmazandó uniós joggal teljes összhangban kell felhasználni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk
Tárgy

(1)Ez a rendelet az uniós vizeken, valamint bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós halászhajók számára egyes nem uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségeket határozza meg.

(2)Az (1) bekezdésben említett halászati lehetőségek körébe a következők tartoznak:

a)a 2017. évre és – amennyiben arról e rendelet rendelkezik – a 2018. évre szóló fogási korlátok;

b)a 2017. február 1-jétől 2018. január 31-ig tartó időszakra vonatkozó halászati erőkifejtési korlátok, kivéve, ha a 9., a 26. és a 27. cikk, valamint a IIE. melléklet más időszakokat állapít meg az erőkifejtési korlátok vonatkozásában;

c)a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen élő bizonyos állományokra a 2016. december 1. és 2017. november 30. közötti időszakban alkalmazandó halászati lehetőségek;

d)az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen élő bizonyos, a 28. cikkben meghatározott állományokra az említett rendelkezés szerinti 2017-es és 2018-as időszakokban alkalmazandó halászati lehetőségek.

2. cikk
Hatály

(1)Ez a rendelet az alábbiakra alkalmazandó:

a)uniós halászhajók;

b)uniós vizeken tartózkodó harmadik országbeli hajók.

(2)Ez a rendelet a hobbihorgászatra is alkalmazandó, amennyiben arra a vonatkozó rendelkezések kifejezetten hivatkoznak.

3. cikk
Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az 1380/2013/EU rendelet 4. cikkében szereplő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni. Emellett a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)„harmadik országbeli hajó”: harmadik ország lobogója alatt közlekedő és harmadik országban lajstromozott halászhajó;

b)„hobbihorgászat”: a tengervízi élővilág szabadidős, turisztikai vagy sportolási célú kiaknázására irányuló, nem kereskedelmi halászati tevékenység;

c)„nemzetközi vizek”: egyetlen állam felségterületéhez vagy joghatósága alá sem tartozó vizek;

d)a „teljes kifogható mennyiség” (TAC) a következőket jelenti:

i.az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászati tevékenységek keretében az egyes állományokból évente halászható halmennyiség;

ii.minden más halászatban az egyes állományokból évente kirakodható halmennyiség;

e)„kvóta”: a teljes kifogható mennyiségnek az Unió, valamely tagállam vagy valamely harmadik ország részére kiosztott hányada;

f)„analitikai értékelések”: egy adott állomány alakulásának az állomány biológiai jellemzőin és kiaknázási mértékén alapuló mennyiségi értékelései, amelyek a tudományos vizsgálat szerint megfelelően jó minőségűek ahhoz, hogy tudományos szakvéleményként szolgáljanak a fogásokkal kapcsolatos jövőbeli opciók mérlegelésénél;

g)„szembőség”: a halászhálóknak az 517/2008/EK bizottsági rendelettel 16 összhangban megállapított szembősége;

h)„uniós halászflotta-nyilvántartás”: az 1380/2013/EU rendelet 24. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság által létrehozott nyilvántartás;

i)„halászati napló”: az 1224/2009/EK rendelet 14. cikke szerinti napló.

4. cikk
Halászati övezetek

E rendelet alkalmazásában a következő övezeti meghatározásokat kell alkalmazni:

a)„ICES-övezetek” (ICES, Nemzetközi Tengerkutatási Tanács): a 218/2009/EK rendelet 17 III. mellékletének meghatározása szerinti földrajzi területek;

b)„Skagerrak”: a nyugaton a Hanstholm világítótoronytól a Lindesnes világítótoronyig, délen a Skagen világítótoronytól a Tistlarna világítótoronyig, és innen a svéd part legközelebbi pontjáig húzódó vonallal határolt földrajzi terület;

c)„Kattegat”: északon a Skagen világítótoronytól a Tistlarna világítótoronyig, és innen a svéd part legközelebbi pontjáig, és délen Hasenøretől Gnibens Spidsig, Korshagétől Spodsbjergig és Gilbjerg Hovedtől Kullenig húzódó vonallal határolt földrajzi terület;

d)„az ICES VII alterület 16. funkcionális egysége”: a következő koordinátákat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

–é. sz. 53° 30’, ny. h. 15° 00’,

–é. sz. 53° 30’, ny. h. 11° 00’,

–é. sz. 51° 30’, ny. h. 11° 00’,

–é. sz. 51° 30’, ny. h. 13° 00’,

–é. sz. 51° 00’, ny. h. 13° 00’,

–é. sz. 51° 00’, ny. h. 15° 00’,

–é. sz. 53° 30’, ny. h. 15° 00’,

e)„az ICES IXa körzet 26. funkcionális egysége”: a következő koordinátákat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

–é. sz. 43 ° 00’, ny. h. 8 ° 00’,

–é. sz. 43 ° 00’, ny. h. 10 ° 00’,

–é. sz. 42 ° 00’, ny. h. 10 ° 00’,

–é. sz. 42 ° 00’, ny. h. 8 ° 00’,

f)„az ICES IXa körzet 27. funkcionális egysége”: a következő koordinátákat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

–é. sz. 42 ° 00’, ny. h. 8 ° 00’,

–é. sz. 42 ° 00’, ny. h. 10 ° 00’,

–é. sz. 38 ° 30’, ny. h. 10 ° 00’,

–é. sz. 38 ° 30’, ny. h. 9 ° 00’,

–é. sz. 40 ° 00’, ny. h. 9 ° 00’,

–é. sz. 40 ° 00’, ny. h. 8 ° 00’,

g)„Cádizi-öböl”: az ICES IXa körzetnek a nyugati hosszúság 7° 23’ 48”-től keletre eső része;

h)„CECAF-övezetek” (CECAF, Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság): a 216/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 18 II. mellékletében meghatározott földrajzi területek;

i)„NAFO-övezetek” (NAFO, Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet): a 217/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 19 III. mellékletében meghatározott földrajzi területek;

j)„a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (SEAFO, Délkelet-atlanti Halászati Szervezet): az Atlanti-óceán délkeleti körzetében található halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezményben 20 meghatározott földrajzi terület;

k)„az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (ICCAT, az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság): az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezményben 21 meghatározott földrajzi terület;

l)„a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (CCAMLR, az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottság): a 601/2004/EK tanácsi rendelet 22 2. cikkének a) pontjában meghatározott földrajzi terület;

m)„az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (IATTC, az Amerikaközi Trópusitonhalbizottság): az Amerikai Egyesült Államok és a Costa Rica Köztársaság között megkötött 1949. évi egyezmény által létrehozott Amerikaközi Trópusitonhal-bizottság megerősítéséről szóló egyezményben 23 meghatározott földrajzi terület;

n)„az IOTC illetékességi területe” (IOTC, Indiai-óceáni Tonhalbizottság): az Indiai-óceáni Tonhalbizottság létrehozásáról szóló megállapodásban 24 meghatározott földrajzi terület;

o)„az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (SPRFMO, Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet): az é. sz. 10o-tól délre, a CCAMRL-egyezmény hatálya alá tartozó területtől északra, az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodásban 25 (SIOFA) meghatározott, a SIOFA hatálya alá tartozó területektől keletre, és a dél-amerikai államok halászati joghatóságától nyugatra eső nyílt tengeri terület;

p)„a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (WCPFC, Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Egyezmény): a Csendes-óceán nyugati és középső körzetében található hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló egyezményben 26 meghatározott földrajzi terület;

q)„GFCM földrajzi alterületek” (GFCM, Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság): az 1343/2011/EU rendelet 27 I. mellékletének meghatározása szerinti területek;

r)„a Bering-tenger nyílt tengeri része”: a Bering-tenger nyílt tengeri földrajzi területe, amely kívül esik a Bering-tenger partján fekvő államok parti tengerei szélességének méréséhez használt alapvonalaktól számított 200 tengeri mérföldes sávon;

s)„az IATTC és a WCPFC illetékességi területének közös része”: a következő vonalakkal határolt terület:

–ny. h. 150º,

–ny. h. 130º,

–d. sz. 4°,

–d. sz. 50°.

II. CÍM
AZ UNIÓS HALÁSZHAJÓK HALÁSZATI LEHETŐSÉGEI

I. fejezet
Általános rendelkezések

5. cikk
A teljes kifogható mennyiségek és elosztásuk

(1)Az uniós vizeken, illetve a bizonyos, nem uniós vizeken tartózkodó uniós halászhajókra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket, azok tagállamok közötti elosztását és – adott esetben – a teljes kifogható mennyiségekhez funkcionálisan kapcsolódó feltételeket az I. melléklet határozza meg.

(2)Az uniós halászhajók számára engedélyezett a halászat a Feröer szigetek, Grönland, Izland és Norvégia halászati joghatósága alá tartozó vizeken, valamint a Jan Mayen körüli halászati övezetben az I. mellékletben megállapított teljes kifogható mennyiségek keretein belül, az e rendelet 15. cikkében és III. mellékletében, valamint az 1006/2008/EK rendeletben 28 és annak végrehajtási rendelkezéseiben meghatározott feltételre is figyelemmel.

6. cikk
A Bizottság és a tagállamok által meghatározandó teljes kifogható mennyiségek

(1)A következő halállományokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket a Bizottság állapítja meg végrehajtási jogi aktusok útján:

a)homoki angolnák az ICES IIa és IIIa körzet és IV alterület uniós vizeiben;

b)kapelán az ICES V és XIV alterület grönlandi vizeiben;

c)spratt az ICES IIa körzetben és IV területen.

A Bizottság által meghatározandó teljes kifogható mennyiségeknek összhangban kell lenniük a közös halászati politikára vonatkozó elvekkel és szabályokkal, különösen az állományok fenntartható kiaknázásának elvével.

(2)Egyes halállományok vonatkozásában a teljes kifogható mennyiségeket az érintett tagállamok állapítják meg. Ezeket az állományokat az I. melléklet határozza meg.

A tagállamok által meghatározandó teljes kifogható mennyiségeknek:

a)összhangban kell lenniük a közös halászati politikára vonatkozó elvekkel és szabályokkal, különösen az állományok fenntartható kiaknázásának elvével, valamint

b)az alábbiakat kell eredményezniük:

i.amennyiben az analitikai értékelések rendelkezésre állnak, 2017-től a lehető legnagyobb valószínűséggel az állománynak a maximális fenntartható hozammal összhangban történő kiaknázása;

ii.amennyiben az analitikai értékelések nem vagy csak hiányos formában állnak rendelkezésre, az állománynak a halászati gazdálkodásban alkalmazott elővigyázatossági megközelítéssel összhangban álló kiaknázása.

2017. március 15-ig minden érintett tagállam benyújtja a Bizottságnak a következő információkat:

a)az elfogadott teljes kifogható mennyiségek;

b)az érintett tagállam által összegyűjtött és értékelt adatok, amelyeken az elfogadott teljes kifogható mennyiségek alapulnak;

c)annak részletes bemutatása, hogy az elfogadott teljes kifogható mennyiségek miként felelnek meg a második albekezdésnek.

7. cikk
A fogások és járulékos fogások kirakodásának feltételei

(1)Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá nem tartozó fogások csak akkor tárolhatók a fedélzeten, illetve csak akkor rakodhatók ki, ha:

a)azokat kvótával rendelkező tagállam lobogója alatt közlekedő hajók ejtették, és ez a kvóta még nincs kimerítve; vagy

b)azok olyan uniós kvótából való részesedésnek felelnek meg, amelyet nem osztottak el kvótaként a tagállamok között, és a szóban forgó uniós kvóta még nincs kimerítve.

(2)A nem célfajoknak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (8) bekezdése szerinti, biztonságos biológiai határértékeken belüli állományait ezen rendelet I. melléklete határozza meg abból a célból, hogy esetükben el lehessen térni a fogásoknak az érintett kvótába való beleszámítására vonatkozó, ugyanabban a cikkben megállapított kötelezettségtől.

8. cikk
Halászati erőkifejtési korlátok

Az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett időszakokban a halászati erőkifejtés tekintetében a következő intézkedések alkalmazandók:

a)a Kattegat területén, a Skagerrak területén, az ICES IIIa körzetnek a Skagerrakon és a Kattegaton kívüli részén, az ICES IV alterületen, az ICES VIa, VIIa és VIId körzetben, valamint az ICES IIa és Vb körzet uniós vizeiben előforduló egyes közönségestőkehal-, nyelvhal- és lepényhalállományokkal folytatott gazdálkodásra a IIA. melléklet alkalmazandó;

b)a Cádizi-öböl kivételével az ICES VIIIc és IXa körzetben előforduló szürke tőkehal és norvég homár állományainak helyreállítására a IIB. melléklet alkalmazandó;

c)az ICES VIIe körzetben előforduló nyelvhalállományokkal folytatott gazdálkodásra a IIC. melléklet alkalmazandó.

9. cikk
A mélytengeri halászatra vonatkozó fogási és erőkifejtési korlátok

(1)A 2347/2002/EK rendelet 29 3. cikkének (1) bekezdése, amelynek értelmében a mélytengeri fajokra halászó hajóknak mélytengeri halászati engedéllyel kell rendelkezniük, alkalmazandó a grönlandi laposhalra. A grönlandi laposhal fogására, fedélzeten tartására, átrakására és kirakodására az említett cikkben hivatkozott feltételek vonatkoznak.

(2)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy 2017-ben a kikötőn kívüli, kilowattnapban mért halászatierőkifejtés-szintek a 2347/2002/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében említett mélytengeri halászati engedéllyel rendelkező hajók esetében ne haladják meg az érintett tagállam hajói által 2003-ban olyan utak során végzett átlagos éves halászati erőkifejtés 65 %-át, amikor a hajók mélytengeri halászati engedéllyel rendelkeztek, vagy az említett rendelet I. és II. mellékletében felsorolt mélytengeri fajokat fogtak ki.

(3)A (2) bekezdés kizárólag azokra a halászati utakra alkalmazandó, amelyek során 100 kg-ot meghaladó tömegű, aranylazactól eltérő mélytengeri fajhoz tartozó zsákmányt fognak ki.

10. cikk
A farkassügér halászatára vonatkozó intézkedések

(1)Az uniós halászhajók számára tilos a farkassügér halászata az ICES VIIb, VIIc, VIIj és VIIk körzetben, valamint az ICES VIIa és VIIg körzetnek az Egyesült Királyság felségterületéhez tartozó, az alapvonaltól számított 12 tengeri mérföldön kívül eső vizein. Az uniós halászhajók számára tilos az említett területen fogott farkassügér fedélzeten tartása, átrakása, áthelyezése és kirakodása.

(2)Az uniós halászhajók számára tilos a farkassügér halászata, valamint a következő területeken kifogott farkassügér fedélzeten tartása, áthelyezése, átrakása és kirakodása:

a) ICES IVb, IVc, VIId, VIIe VIIf és VIIh körzet;

b) az ICES VIIa és VIIg körzetben az Egyesült Királyság felségterületéhez tartozó, az alapvonaltól számított 12 tengeri mérföldön belüli vizek.

Az első albekezdéstől eltérve az abban említett területeken a következő intézkedések alkalmazandók:

a) a fenékvonóhálókat és tengerfenéki kerítőhálókat 30 alkalmazó uniós halászhajók bármely napon legfeljebb a fedélzeten lévő összes kifogott tengeri élőlény tömegének 1 %-át meg nem haladó farkassügérfogást tarthatnak fedélzetükön; Az uniós halászhajók fedélzetén ezen eltérés alapján megtartott farkassügérfogások mennyisége nem haladhatja meg a havi 1 tonnát;

b) a horgot 31 alkalmazó uniós halászhajók 2017 januárjában, továbbá 2017. április 1. és december 31. között halászhatnak farkassügérre, és engedélyezett számukra az e területeken kifogott farkassügérek fedélzeten tartása, áthelyezése, átrakása és kirakodása, hajónként és évente legfeljebb 10 tonna erejéig. Ez az eltérés csak azokra az uniós halászhajókra vonatkozik, amelyeknek a 2015. július 1. és 2016. szeptember 30. közötti időszakban horoggal dokumentáltan fogtak farkassügért.

(4)A (2) bekezdésben meghatározott fogási korlátok nem vihetők át egyik hajóról a másikra. A tagállamok minden hónap vége után legfeljebb 20 nappal jelentést tesznek a Bizottságnak farkassügérfogásaikról, az alkalmazott halászeszköz típusa szerinti bontásban.

(5)A 2017 januárjában és a 2017. április 1. és december 31. közötti időszakban az ICES IVb, IVc, VIIa és VIId–VIIk körzetben folytatott hobbihorgászat keretében horgászonként havonta legfeljebb 10 halegyed tartható meg.

(6)A 2016. február 1. és március 31. közötti időszakban az ICES IVb, IVc, VIIa és VIId–VIIk körzetben mind a tengeren, mind a partról folytatott hobbihorgászat keretében kifogott farkassügéreket azonnal vissza kell engedni a tengerbe. Az ebben az időszakban az adott területen kifogott farkassügéreket tilos a fedélzeten tartani, áthelyezni, átrakni és kirakodni.

11. cikk
A halászati lehetőségek elosztására vonatkozó különös rendelkezések

(1)A halászati lehetőségeknek az e rendeletben meghatározott, tagállamok közötti elosztása nem érinti a következőket:

a)az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)az 1224/2009/EK rendelet 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;

c)az 1006/2008/EK rendelet 10. cikkének (4) bekezdése alapján végrehajtott újraelosztások;

d)a 847/96/EK rendelet 3. cikke és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerint engedélyezett további kirakodások;

e)a 847/96/EK rendelet 4. cikkével és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésével összhangban visszatartott mennyiségek;

f)az 1224/2009/EK rendelet 105., 106. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások;

g)az e rendelet 16. cikke szerinti kvótaátadások és -cserék;

(2)Az elővigyázatossági vagy analitikai TAC hatálya alá tartozó állományokat e rendelet I. melléklete állapítja meg a teljes kifogható mennyiségeknek és kvótáknak a 847/96/EK rendeletben előírt éves kezelése céljából.

(3)Amennyiben az e rendelet I. melléklete ettől eltérően nem rendelkezik, a 847/96/EK rendelet 3. cikke az elővigyázatossági TAC hatálya alá tartozó állományokra, az említett rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 4. cikke pedig az analitikai TAC hatálya alá tartozó állományokra alkalmazandó.

(4)A 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke nem alkalmazandó, ha valamely tagállam az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében meghatározott elvét alkalmazza.

12. cikk
Halászati tilalmi időszakok

(1)A Porcupine-pad térségében a 2017. május 1-jétől május 31-ig tartó időszakban tilos az alábbi fajok halászata vagy fedélzeten tartása: közönséges tőkehal, rombuszhalak, ördöghalfélék, foltos tőkehal, vékonybajszú tőkehal, szürke tőkehal, norvég homár, sima lepényhal, sávos tőkehal, fekete tőkehal, rájaalakúak, közönséges nyelvhal, norvég menyhal, kék menyhal, északi menyhal és tüskéscápa.

E bekezdés alkalmazásában a Porcupine-pad a következő koordinátákat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

Az első albekezdésétől eltérve, a Porcupine-padon keresztül történő, az első albekezdésben említett fajok szállítását célzó áthaladást az 1224/2009/EK rendelet 50. cikkének (3), (4) és (5) bekezdésével összhangban lehetővé kell tenni.

(2)2017. január 1. és március 31., valamint 2017. augusztus 1. és december 31. között tilos 16 mm-nél kisebb szembőségű fenékvonóhálóval, kerítőhálóval vagy hasonló vontatott hálóval homoki angolnákra irányuló kereskedelmi halászatot folytatni az ICES IIa és IIIa körzetben és az ICES IV alterületen.

Az első albekezdésben előírt tilalom azokra a harmadik országbeli hajókra is vonatkozik, amelyek engedéllyel rendelkeznek az ICES IV alterület uniós vizein folytatott homokiangolna-halászatra.

13. cikk
Tilalmak

(1)Uniós halászhajók számára tilos a következő fajok halászata, fedélzeten tartása, átrakása és kirakodása:

1.csillagrája (Amblyraja radiata) az ICES IIa, IIIa és VIId körzet és az ICES IV alterület uniós vizein;

2.fehér cápa (Carcharodon carcharias) valamennyi vízterületen;

3.érdes tüskéscápa (Centrophorus squamosus) az ICES IIa körzet és IV alterület uniós vizein, valamint az ICES I és XIV alterület uniós és nemzetközi vizein;

4.portugál cápa (Centroscymnus coelolepis) az ICES IIa körzet és IV alterület uniós vizein, valamint az ICES I és XIV alterület uniós és nemzetközi vizein;

5.óriáscápa (Cetorhinus maximus) valamennyi vízterületen;

6.búvárcápa (Dalatias licha) az ICES IIa körzet és IV alterület uniós vizein, valamint az ICES I és XIV alterület uniós és nemzetközi vizein;

7.madárcsőrű tüskéscápa (Deania calcea) az ICES IIa körzet és IV alterület uniós vizein, valamint az ICES I és XIV alterület uniós és nemzetközi vizein;

8.a sima rája (Dipturus batis) mindkét faja (vö. Dipturus flossada és vö. Dipturus intermedia) az ICES IIa körzet, valamint az ICES III, IV, VI, VII, VIII, IX és X alterület uniós vizein;

9.nagy lámpáscápa (Etmopterus princeps) az ICES IIa körzet és IV alterület uniós vizein, valamint az ICES I és XIV alterület uniós és nemzetközi vizein;

10.sima lámpáscápa (Etmopterus pusillus) az ICES IIa körzet és IV alterület uniós vizein, valamint az ICES I, V, VI, VII, VIII, XII és XIV alterület uniós és nemzetközi vizein;

11.közönséges kutyacápa (Galeorhinus galeus) horogsorral halászva az ICES IIa körzet és IV alterület uniós vizein, valamint az ICES I, V, VI, VII, VIII, XII és XIV alterület uniós és nemzetközi vizein;

12.heringcápa (Lamna nasus) valamennyi vízterületen;

13.Alfréd-ördögrája (Manta alfredi) valamennyi vízterületen;

14.atlanti ördögrája (Manta birostris) valamennyi vízterületen;

15.az ördögráják alábbi fajai valamennyi vízterületen:

i.óriás ördögrája (Mobula mobular);

ii.guineai kis ördögrája (Mobula rochebrunei);

iii.tüskésfarkú ördögrája (Mobula japanica);

iv.simafarkú ördögrája (Mobula thurstoni);

v.törpe ördögrája (Mobula eregoodootenkee);

vi.Munk-ördögrája (Mobula munkiana);

vii.chilei ördögrája (Mobula tarapacana);

viii.rövidúszójú ördögrája (Mobula kuhlii);

ix.kis ördögrája (Mobula hypostoma);

16.a fűrészesrája-félék (Pristidae) családjába tartozó alábbi fajok valamennyi vízterületen:

i.késfogú fűrészesrája (Anoxypristis cuspidata);

ii.törpe fűrészesrája (Pristis clavata);

iii.nagy fűrészesrája (Pristis pectinata);

iv.közönséges fűrészhal (Pristis pristis);

v.zöld fűrészesrája (Pristis zijsron);

17.tüskés rája (Raja clavata) az ICES IIIa körzet uniós vizein;

18.norvég rája (Raja (Dipturus) nidarosiensis) az ICES VIa, VIb, VIIa, VIIb, VIIc, VIIe, VIIf, VIIg, VIIh és VIIk körzet uniós vizein;

19.cifra rája (Raja undulata) az ICES VI és X alterület uniós vizein;

20.fehér rája (Raja alba) az ICES VI, VII, VIII, IX és X alterület uniós vizein;

21.hegedűrája-félék (Rhinobatidae) az ICES I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X és XII alterület uniós vizein;

22.angyalrája (Squatina squatina) az uniós vizeken.

(2)Az (1) bekezdésben említett fajok véletlenül fogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Ezeket az egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

14. cikk
Adatküldés

Amikor a tagállamok az 1224/2009/EK rendelet 33. és 34. cikke alapján a Bizottsághoz benyújtják a kifogott állományok kirakodott mennyiségeire vonatkozó adatokat, az e rendelet I. mellékletében meghatározott állománykódokat használják.

II. fejezet
Harmadik országok vizeire vonatkozó halászati engedélyek

15. cikk
Halászati engedélyek

(1)A harmadik országok vizein halászó uniós halászhajók rendelkezésére álló halászati engedélyek maximális számát a III. melléklet határozza meg.

(2)Amennyiben az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján valamelyik tagállam az e rendelet III. mellékletében meghatározott halászati területek vonatkozásában kvótát ad át egy másik tagállamnak (kvótacsere), átadáskor a halászati engedélyeket is megfelelő módon át kell adni, és erről értesíteni kell a Bizottságot. Az egyes halászati területekre vonatkozó halászati engedélyeknek ezen rendelet III. mellékletében meghatározott teljes számát azonban nem lehet túllépni.

III. fejezet
Halászati lehetőségek a regionális halászati
gazdálkodási szervezetek illetékessége alá tartozó vizeken

16. cikk
Kvótaátadás és -csere

(1)Amennyiben egy adott regionális halászati gazdálkodási szervezet szabályai engedélyezik a regionális halászati gazdálkodási szervezet szerződő felei közötti kvótaátadást vagy -cserét, egy adott tagállam (a továbbiakban: az érintett tagállam) megvitathatja valamely másik szerződő féllel a tervezett kvótaátadást vagy -cserét, és adott esetben felvázolhatja annak lehetséges feltételeit.

(2)Miután az érintett tagállam értesítette a Bizottságot, a Bizottság jóváhagyhatja a tervezett kvótaátadás vagy -csere feltételeit, amelyeket a tagállam a regionális halászati gazdálkodási szervezet érintett szerződő felével megvitatott. A Bizottság ezt követően indokolatlan késedelem nélkül kifejezi egyetértését azzal, hogy a regionális halászati gazdálkodási szervezet érintett szerződő felével lebonyolítandó kvótaátadást vagy -cserét magára nézve kötelezőnek ismerje el. Ezután a Bizottság a megállapodás szerinti kvótaátadásról vagy -cseréről értesíti a regionális halászati gazdálkodási szervezet titkárságát, a szervezet szabályai szerint.

(3)A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat a megállapodás szerinti kvótaátadásról vagy -cseréről.

(4)A kvótaátadás vagy -csere keretében a regionális halászati gazdálkodási szervezet érintett szerződő felétől kapott vagy annak átadott halászati lehetőségeket az érintett tagállam számára kiosztott kvótának vagy a számára kiosztott kvótát csökkentő mennyiségnek kell tekinteni, mégpedig attól az időponttól kezdődően, amikor a kvótaátadás vagy -csere a regionális halászati gazdálkodási szervezet érintett szerződő felével kötött megállapodás értelmében vagy – adott esetben – az érintett regionális halászati gazdálkodási szervezet szabályainak megfelelően hatályba lép. A kvótaátadás vagy -csere nem módosíthatja a halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztására szolgáló, a halászati tevékenységek relatív stabilitásának elvével összhangban meghatározott érvényes elosztási kulcsot.

(5)Ez a cikk a regionális halászati gazdálkodási szervezetek szerződő feleitől az Unió részére történő kvótaátadások, illetve az átadott kvóták tagállamok közötti elosztása tekintetében 2018. január 31-ig alkalmazandó.

1. szakasz
Az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó terület

17. cikk
A halászati, tenyésztési és hizlalási kapacitás korlátozása

(1)Az Atlanti-óceán keleti részén a kékúszójú tonhal 8 kg/75 cm és 30 kg/115 cm közötti méretű egyedeinek aktív halászatára engedéllyel rendelkező, csalival és pergetett horogsorral halászó uniós hajók számát a IV. melléklet 1. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(2)A Földközi-tengeren a kékúszójú tonhal 8 kg/75 cm és 30 kg/115 cm közötti méretű egyedeinek aktív halászatára engedéllyel rendelkező, part menti kisüzemi halászatot folytató uniós hajók számát a IV. melléklet 2. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(3)Az Adriai-tengeren a kékúszójú tonhal 8 kg/75 cm és 30 kg/115 cm közötti méretű egyedeinek tenyésztési célú aktív halászatára engedéllyel rendelkező uniós halászhajók számát a IV. melléklet 3. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(4)Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a kékúszójú tonhal halászatára, fedélzeten tartására, átrakására, szállítására vagy kirakodására engedéllyel rendelkező halászhajók számát és bruttó tonnatartalomban mért teljes kapacitását a IV. melléklet 4. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(5)Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kékúszójútonhal-halászat céljából állított csapdák számát a IV. melléklet 5. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(6)Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a kékúszójútonhal-tenyésztési kapacitást, a hizlalási kapacitást és a kifogott vadon élő kékúszójú tonhalak telepíthető egyedeinek maximális számát a IV. melléklet 6. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(7)Az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen nagyszemű tonhalra halászó, legalább 20 méter teljes hosszúságú uniós halászhajók maximális számát a IV. melléklet 7. pontja határozza meg.

18. cikk
Hobbihorgászat

A tagállamok az ID. melléklet szerint kiosztott kvótáik egy részét adott esetben hobbihorgászatra irányozzák elő.

19. cikk
Cápák

(1)Minden halászatban tilos nagyszemű rókacápát (Alopias superciliosus) – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni.

(2)Tilos az Alopias nembe tartozó rókacápafajok célzott halászata.

(3)Az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott halászatban (a Sphyrna tiburo kivételével) tilos a Sphyrnidae családba tartozó pörölycápákat – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni.

(4)Tilos – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni bármilyen halászatban kifogott fehérfoltú cápát (Carcharhinus longimanus).

(5)Tilos a fedélzeten tartani bármilyen halászatban kifogott selyemcápát (Carcharhinus falciformis).

2. szakasz
A CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó terület

20. cikk
Tilalmak és fogási korlátok

(1)Az V. melléklet A. részében meghatározott fajok célzott halászata tilos az ugyanott meghatározott övezetekben és időszakokban.

(2)A felderítő halászat tekintetében az V. melléklet B. részében meghatározott teljes kifogható mennyiségek és járulékos fogási korlátok alkalmazandók az ugyanott feltüntetett alterületeken.

21. cikk
Felderítő halászat

(1)A FAO 88.1 és 88.2 alterületen, valamint az 58.4.1, az 58.4.2 és az 58.4.3a körzet nemzeti joghatóságon kívüli területein a tagállamok 2017-ben részt vehetnek a Dissostichus spp. horogsoros felderítő halászatában. Amennyiben valamely tagállam részt kíván venni ilyen halászatban, arról a 601/2004/EK rendelet 7. és 7a. cikkének megfelelően, legkésőbb 2017. június 1-jéig értesíti a CCAMLR titkárságát.

(2)A teljes kifogható mennyiségeket és a járulékos fogási korlátokat a FAO 88.1 és 88.2 alterület, valamint az 58.4.1, az 58.4.2 és az 58.4.3a körzet vonatkozásában, és ezek mindegyikének kisléptékű kutatási egységenkénti felosztását az V. melléklet B. része határozza meg. A halászatot bármely kisléptékű kutatási egység területén be kell szüntetni, ha a bejelentett fogás mértéke eléri a meghatározott teljes kifogható mennyiséget, és az említett kisléptékű kutatási egységben az idény hátralévő részére be kell tiltani a halászatot.

(3)A halászatot földrajzilag és a tengermélység-tartomány szempontjából a lehető legkiterjedtebb területen kell végezni, a halászati potenciál meghatározásához szükséges információk megszerzése és a fogások és halászati erőkifejtés túlzott koncentrációjának elkerülése érdekében. Mindazonáltal a FAO 88.1 és 88.2 alterületen, valamint az 58.4.1, az 58.4.2 és az 58.4.3a. körzetben tilos a halászat 550 méternél kisebb mélységben.

22. cikk
Krillhalászat a 2017/2018-as halászati idényben

(1)Amennyiben valamely tagállam a 2017/2018-as halászati idényben krillhalászatot (Euphausia superba) kíván folytatni a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen, legkésőbb 2017. május 1-jéig az e rendelet V. mellékletének C. része szerinti formanyomtatványon értesíti a Bizottságot a krillhalászatban való részvételi szándékáról. A tagállamok által benyújtott információk alapján a Bizottság legkésőbb 2017. május 30-ig eljuttatja az értesítéseket a CCAMLR titkárságához.

(2)Az e cikk (1) bekezdésében említett értesítésnek tartalmaznia kell a 601/2004/EK rendelet 3. cikkében előírt információkat valamennyi olyan halászhajó tekintetében, amely számára a tagállam engedélyezni kívánja a krillhalászatban való részvételt.

(3)A CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területeken krillhalászatban részt venni szándékozó tagállamok kizárólag az engedéllyel rendelkező azon halászhajóikról küldenek értesítést, amelyek az értesítés időpontjában a lobogóik alatt közlekednek, vagy amelyek az értesítés időpontjában valamely más CCAMLR-tag lobogója alatt közlekednek, de a halászat idején várhatóan az adott tagállam lobogója alatt fognak közlekedni.

(4)A tagállamok jogosultak a krillhalászatban való részvételt olyan hajó számára is engedélyezni, amely nem szerepel a CCAMLR titkárságának az e cikk (1), (2) és (3) bekezdése szerint küldött értesítésben, amennyiben valamely engedéllyel rendelkező hajó indokolt működési okokból vagy vis maior következtében nem vehet részt a halászatban. Ilyen esetekben az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja a CCAMLR titkárságát és a Bizottságot, és megadja:

a)a helyettesítésre szánt hajó(k) részletes adatait, beleértve a 601/2004/EK rendelet 3. cikkében előírt információkat is;

b)a helyettesítést indokló okok részletes leírását, valamint a vonatkozó bizonyítékokat és igazolásokat.

(5)A tagállamok nem engedélyezhetik a krillhalászatban való részvételt olyan halászhajó számára, amely szerepel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajókról készített valamely CCAMLR-jegyzékben.

3. szakasz
Az IOTC illetékességi területe

23. cikk
Az IOTC illetékességi területén halászó hajók halászati kapacitásának korlátozása

(1)Az IOTC illetékességi területén trópusi tonhalfélékre halászó uniós halászhajók maximális számát és azok bruttó tonnatartalomban mért megfelelő kapacitását a VI. melléklet 1. pontja határozza meg.

(2)Az IOTC illetékességi területén kardhalra (Xiphias gladius) és germonra (Thunnus alalunga) halászó uniós halászhajók maximális számát és azok bruttó tonnatartalomban mért megfelelő kapacitását a VI. melléklet 2. pontja határozza meg.

(3)A tagállamok az (1) és (2) bekezdésben említett két halászati tevékenység egyikéhez kijelölt hajókat átcsoportosíthatják a másik halászati tevékenységhez, amennyiben bizonyítani tudják a Bizottság előtt, hogy ez a változtatás nem eredményezi az érintett halállományokra irányuló halászati erőkifejtés növekedését.

(4)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben flottájuk kapacitásátcsoportosítására tesznek javaslatot, az átcsoportosítandó hajók szerepeljenek az IOTC hajólajstromában vagy valamely másik regionális tonhalhalászati szervezet hajólajstromában. Továbbá nem csoportosíthatók át azok a hajók, amelyek szerepelnek a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók (IUU-hajók) valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet által összeállított listáján.

(5)A tagállamok halászati kapacitásukat az (1) és (2) bekezdésben említett felső határértékeket meghaladóan csak az IOTC-nek benyújtott fejlesztési tervekben megszabott keretek között bővíthetik.

24. cikk
Sodródó, halcsoportosulást előidéző eszközök és ellátóhajók

(1)Az erszényes kerítőhálós hajók egyszerre legfeljebb 425 aktív, sodródó, halcsoportosulást előidéző eszközt telepíthetnek.

(2)A valamely tagállam lobogója alatt közlekedő ellátóhajók száma nem haladhatja meg az adott tagállam lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók számának a felét. E bekezdés alkalmazásában az ellátóhajók és erszényes kerítőhálós hajók számát az aktív hajók IOTC-nél vezetett nyilvántartása alapján kell meghatározni.

25. cikk
Cápák

(1)Minden halászatban tilos az Alopiidae családba tartozó rókacápák bármelyik faját – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni.

(2)Minden halászatban tilos a fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus) egyedeit – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni; a tilalom nem vonatkozik a 24 méteres teljes hosszúságot el nem érő olyan hajókra, amelyek kizárólag a lobogójuk szerinti tagállam kizárólagos gazdasági övezetében végeznek halászati műveleteket és fogásaikat csak helyi fogyasztásra szánják.

(3)Az (1) és (2) bekezdésben említett fajok véletlenül kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Ezeket az egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

4. szakasz
Az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó terület

26. cikk
Nyílt vízi halászat

(1)Kizárólag az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen 2007-ben, 2008-ban vagy 2009-ben aktív nyílt vízi halászati tevékenységet folytató tagállamok halászhatnak nyílt vízi állományokra az adott területen, az IJ. mellékletben meghatározott teljes kifogható mennyiségekkel összhangban.

(2)Az (1) bekezdésben említett tagállamoknak a lobogójuk alatt közlekedő, 2017-ben nyílt vízi állományokra halászó hajók bruttó tonnatartalmának teljes szintjét az adott terület vonatkozásában uniós szinten összesen 78 600 BT-ra kell korlátozniuk.

(3)Az IJ. mellékletben megállapított halászati lehetőségek azzal a feltétellel használhatók fel, hogy a tagállamok legkésőbb a következő hónap ötödik napjáig, az SPRFMO titkárságának tájékoztatása céljából megküldik a Bizottságnak a hajómegfigyelési rendszerek (VMS) nyilvántartásait, a havi fogási jelentéseket és – amennyiben rendelkezésre állnak – a be- és kihajózási adatokat azon hajók vonatkozásában, amelyek az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen aktív halászati tevékenységet folytatnak vagy átrakási műveletekben vesznek részt.

27. cikk
Fenékhalászat

(1)A tagállamok az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen a fenékhalászat során ejtett fogásaikat, illetve alkalmazott erőkifejtésüket 2017-ben a terület azon részeire korlátozzák, ahol a 2002. január 1. és 2006. december 31. közötti időszakban fenékhalászatot végeztek, és tevékenységük intenzitása nem haladhatja meg az említett időszakban ejtett fogások és alkalmazott erőkifejtés éves átlagát. A tagállamok csak akkor léphetik túl a korábbiakban igazoltan halászott mennyiséget, ha az SPRFMO jóváhagyja erre vonatkozó halászati tervüket.

(2)Azok a tagállamok, amelyek hajói a 2002. január 1. és 2006. december 31. közötti időszakra vonatkozóan nem tudják igazolni az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen végzett fenékhalászati tevékenységüket, nem halászhatnak, hacsak az SPRFMO az említett igazolás megléte nélkül is jóvá nem hagyja e tagállamok halászati tervét.

5. szakasz
Az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó terület

28. cikk
Erszényes kerítőhálós halászat

(1)A sárgaúszójú tonhal (Thunnus albacares), a nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) és a bonitó (Katsuwonus pelamis) erszényes kerítőhálós hajóval folytatott halászata tilos:

a)2017. július 29-től szeptember 28-ig vagy 2017. november 18-tól 2018. január 18-ig a következő vonalak által határolt területen:

–az amerikai kontinens csendes-óceáni partvonala,

–ny. h. 150º,

–é. sz. 40°,

–d. sz. 40°,

b)2017. szeptember 29-től október 29-ig a következő vonalak által határolt területen:

–ny. h. 96º,

–ny. h. 110º,

–é. sz. 4°,

–d. sz. 3°.

(2)Az érintett tagállamok az (1) bekezdésben említett halászati tilalomra kiválasztott időszakról 2017. április 1-je előtt értesítik a Bizottságot. A kiválasztott időszakban az érintett tagállamok összes erszényes kerítőhálós hajója beszünteti az erszényes kerítőhálós halászatot az (1) bekezdésben meghatározott területeken.

(3)Az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen tonhalhalászatot folytató erszényes kerítőhálós hajóknak a fedélzetükön kell tartaniuk, majd ezt követően ki kell rakodniuk vagy át kell rakniuk az összes kifogott sárgaúszójú tonhalat, nagyszemű tonhalat és bonitót.

(4)A (3) bekezdés nem alkalmazandó az alábbi esetekben:

a)a hal – a méretével össze nem függő okok miatt – emberi fogyasztásra alkalmatlan; vagy

b)a hajóút utolsó szakaszában már nincs elegendő élőhaltartálytér az adott fogásból származó összes tonhal elhelyezésére.

29. cikk
A fehérfoltú cápa halászatára vonatkozó tilalom

(1)Az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos a fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus) halászata, továbbá az e területen kifogott fehérfoltú cápát tilos – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni, raktározni, eladásra felkínálni, eladni vagy kirakodni.

(2)Az (1) bekezdésben említett faj véletlenül kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Az egyedeket a hajó üzemeltetőjének haladéktalanul vissza kell engednie a tengerbe.

(3)A hajó üzemeltetője köteles:

a)rögzíteni a visszaengedések számát, megjelölve az egyedek állapotát (élő vagy elpusztult);

b)bejelenteni az a) pontban meghatározott információkat az állampolgársága szerinti tagállamnak. Az előző évben gyűjtött információkat a tagállamok január 31-ig megküldik a Bizottságnak.

30. cikk
Az ördögrájafélék halászatának tilalma

Uniós halászhajók számára az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos az ördögrájafélékre (a Manta és Mobula nemeket is magában foglaló Mobulidae család) halászni, valamint azokat – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni, kirakodni, raktározni, eladásra felkínálni vagy eladni. Amennyiben az uniós halászhajók ördögrájafélék kifogását észlelik, azokat haladéktalanul – lehetőség szerint élve és sértetlenül – vissza kell engedniük a tengerbe.

6. szakasz
A SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület

31. cikk
A mélytengeri cápák halászatára vonatkozó tilalom

A SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos az alábbi mélytengeri cápák célzott halászata:

–fantomcápa (Apristurus manis),

–halvány sima lámpáscápa (Etmopterus bigelowi),

–rövidfarkú lámpáscápa (Etmopterus brachyurus),

–nagy lámpáscápa (Etmopterus princeps),

–sima lámpáscápa (Etmopterus pusillus),

–valódirája-félék (Rajidae),

–bársonyos tüskéscápa (Scymnodon squamulosus),

–a cápaalakúak (Selachimorpha) főrendjébe tartozó mélytengeri cápafajok.

–tüskéscápa (Squalus acanthias).

7. szakasz
A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület

32. cikk
A nagyszemű tonhalra, a sárgaúszójú tonhalra, a bonitóra és a Csendes-óceán déli részén élő germonra irányuló halászat feltételei

(1)A tagállamok biztosítják, hogy a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület nyílt tengeri, az é. sz. 20º és a d. sz. 20º közé eső részén a nagyszemű tonhalra (Thunnus obesus), a sárgaúszójú tonhalra (Thunnus albacares) és a bonitóra (Katsuwonus pelamis) erszényes kerítőhálóval halászó hajók számára kiosztott halászati napok száma ne haladja meg a 403 napot.

(2)Az uniós halászhajók nem halászhatnak a Csendes-óceán déli részén élő germonra (Thunnus alalunga) a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területnek a d. sz. 20°-tól délre eső részén.

(3)A tagállamok biztosítják, hogy a horogsoros halászhajók által kifogott nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) mennyisége 2017-ben ne haladja meg a 2 000 tonnát.

33. cikk
A halcsoportosulást előidéző eszközök használatával folytatott halászat elől elzárt terület

(1)A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területnek az é. sz. 20° és a d. sz. 20° közötti részén 2017. július 1-jén 00:00-től 2017. október 31-én 24:00-ig tilos a halcsoportosulást előidéző eszközöket használó erszényes kerítőhálós hajókkal folytatott halászati tevékenység végzése. Erszényes kerítőhálós hajók az említett időszakban kizárólag akkor folytathatnak halászati tevékenységet a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület említett részén, ha a fedélzetükön tartózkodó megfigyelő igazolja, hogy a hajó egyetlen alkalommal sem:

a)telepített vagy alkalmazott halcsoportosulást előidéző eszközöket vagy azokhoz kapcsolódó elektronikus eszközöket;

b)halászott halrajokra halcsoportosulást előidéző eszközök felhasználásával.

(2)A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területnek az (1) bekezdésben említett részén halászó erszényes kerítőhálós hajóknak a fedélzetükön kell tartaniuk, ki kell rakodniuk vagy át kell rakniuk minden kifogott nagyszemű tonhalat, sárgaúszójú tonhalat és bonitót.

(3)A (2) bekezdés nem alkalmazandó az alábbi esetekben:

a)a hajóút utolsó szakaszában, ha nincs elegendő élőhaltartálytér valamennyi hal elhelyezésére;

b)a hal – a méretével össze nem függő okok miatt – emberi fogyasztásra alkalmatlan; vagy

c)ha a fagyasztóberendezés súlyosan meghibásodik.

34. cikk
A kardhal halászatára engedéllyel rendelkező uniós halászhajók számának korlátozása

A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területnek a d. sz. 20°-tól délre eső részén a kardhal (Xiphias gladius) halászatára engedéllyel rendelkező uniós halászhajók maximális számát a VII. melléklet határozza meg.

35. cikk
A selyemcápa és a fehérfoltú cápa halászatára vonatkozó tilalom

(1)A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni, tárolni vagy kirakodni a következő fajok egyedeit:

a)selyemcápa (Carcharhinus falciformis),

b)fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus).

(2)Az (1) bekezdésben említett fajok véletlenül fogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Ezeket az egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

36. cikk
Az IATTC és a WCPFC illetékességi területének közös része

(1)A 4. cikk s) pontjában meghatározott, az IATTC és a WCPFC illetékességi területének közös részén folytatott halászat során a kizárólag a WCPFC nyilvántartásában szereplő hajók kötelesek alkalmazni az ebben a szakaszban előírt intézkedéseket.

(2)A 4. cikk s) pontjában meghatározott, az IATTC és a WCPFC illetékességi területének közös részén folytatott halászat során a mind a WCPFC nyilvántartásában, mind az IATTC nyilvántartásában szereplő hajók, valamint a kizárólag az IATTC nyilvántartásában szereplő hajók kötelesek alkalmazni a 28. cikk (1) bekezdésének a) pontjában, (2), (3) és (4) bekezdésében, valamint a 29. cikkben előírt intézkedéseket.

8. szakasz
A GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó terület

37. cikk
Kisméretű nyílt vízi fajok állományai a 17-es és 18-as földrajzi alterületen

(1)Az uniós halászhajók által a kisméretű nyílt vízi fajok állományaiból a 17-es és 18-as földrajzi alterületen ejtett fogások mennyisége nem haladhatja meg az IL. mellékletben meghatározott, 2014-es fogások mennyiségét.

(2)Az uniós halászhajók számára a kisméretű nyílt vízi fajok (szardínia és szardella) állományainak a 17-es és 18-as földrajzi alterületen folytatott halászatára kiosztott napok száma évente nem haladhatja meg a 180 napot. A szardíniára halászó hajók számára kiosztott napok maximális száma 144. A szardellára halászó hajók számára kiosztott napok maximális száma 144.

(3)A lobogójuk alatt közlekedő hajók vonatkozásában a tagállamok a következő ideiglenes halászati tilalmakat alkalmazzák:

a)a szardíniára halászó hajók esetében az Adriai-tengeren (GFCM 17-es és 18-as földrajzi alterület) a január 1. és március 31. közötti, vagy az október 1. és december 31. közötti időszakban legalább 15, de legfeljebb 30 napos halászati tilalmat kell bevezetni;

b)    a szardellára halászó hajók esetében az Adriai-tengeren (GFCM 17-es és 18-as földrajzi alterület) az április 1. és szeptember 30. közötti időszakban legalább 15, de legfeljebb 30 napos halászati tilalmat kell bevezetni;

c)    minden 12 méternél hosszabb, kisméretű nyílt vízi fajok állományaira halászó hajó esetében legalább 6 hónapos halászati tilalmat kell elrendelni, amely lefedi a tagállamok által ivadéknevelő területnek minősített területek vagy a fiatal halegyedek védelme szempontjából különös jelentőséggel bíró területek legalább 30 százalékát (a parti tengeren vagy a beltengeren).

9. szakasz
Bering-tenger

38. cikk
Halászati tilalom a Bering-tenger nyílt tengeri részén

A Bering-tenger nyílt tengeri részén tilos a sávos tőkehal (Theragra chalcogramma) halászata.

III. CÍM
HARMADIK ORSZÁGBELI HAJÓK HALÁSZATI LEHETŐSÉGEI UNIÓS VIZEKEN

39. cikk
Teljes kifogható mennyiségek

A Norvégia lobogója alatt közlekedő halászhajók és a Feröer szigeteken lajstromozott halászhajók számára az e rendelet I. mellékletében meghatározott teljes kifogható mennyiségek keretein belül és az e rendeletben és az 1006/2008/EK rendelet III. fejezetében előírt feltételek betartása esetén engedélyezett az uniós vizeken folytatott halászat.

40. cikk
Halászati engedélyek

Az uniós vizeken halászó harmadik országbeli hajók rendelkezésére álló halászati engedélyek maximális számát a VIII. melléklet határozza meg.

41. cikk
A fogások és járulékos fogások kirakodásának feltételei

A 40. cikkben meghatározott engedélyek alapján halászó harmadik országbeli hajók fogásaira és járulékos fogásaira a 7. cikkben meghatározott feltételek alkalmazandók.

42. cikk
Tilalmak

(1)Az uniós vizeken való tartózkodások során a harmadik országbeli hajók számára tilos a következő fajok halászata, fedélzeten tartása, átrakása és kirakodása:

1.csillagrája (Amblyraja radiata) az ICES IIa, IIIa és VIId körzet és az ICES IV alterület uniós vizein;

2.a fűrészesrája-félék családjába tartozó alábbi fajok az uniós vizeken:

i.késfogú fűrészesrája (Anoxypristis cuspidata);

ii.törpe fűrészesrája (Pristis clavata);

iii.nagy fűrészesrája (Pristis pectinata);

iv.közönséges fűrészhal (Pristis pristis);

v.zöld fűrészesrája (Pristis zijsron);

3.óriáscápa (Cetorhinus maximus) és fehér cápa (Carcharodon carcharias) az uniós vizeken;

4.a sima rája (Dipturus batis) mindkét faja (vö. Dipturus flossada és vö. Dipturus intermedia) az ICES IIa körzet, valamint az ICES III, IV, VI, VII, VIII, IX és X alterület uniós vizein;

5.közönséges kutyacápa (Galeorhinus galeus) horogsorral halászva az ICES IIa körzet és az ICES I, IV, V, VI, VII, VIII, XII és XIV alterület uniós vizein;

6.sima lámpáscápa (Etmopterus pusillus) az ICES IIa körzet és az ICES I, IV, V, VI, VII, VIII, XII és XIV alterület uniós vizein;

7.búvárcápa (Dalatias licha), madárcsőrű tüskéscápa (Deania calcea), érdes tüskéscápa (Centrophorus squamosus), nagy lámpáscápa (Etmopterus princeps) és portugál cápa (Centroscymnus coelolepis) az ICES IIa körzet, valamint az ICES I, IV és XIV alterület uniós vizein;

8.heringcápa (Lamna nasus) az uniós vizeken;

9.Alfréd-ördögrája (Manta alfredi) az uniós vizeken;

10.atlanti ördögrája (Manta birostris) az uniós vizeken;

11.az ördögráják alábbi fajai az uniós vizeken:

i.óriás ördögrája (Mobula mobular);

ii.guineai kis ördögrája (Mobula rochebrunei);

iii.tüskésfarkú ördögrája (Mobula japanica);

iv.simafarkú ördögrája (Mobula thurstoni);

v.törpe ördögrája (Mobula eregoodootenkee);

vi.Munk-ördögrája (Mobula munkiana);

vii.chilei ördögrája (Mobula tarapacana);

viii.rövidúszójú ördögrája (Mobula kuhlii);

ix.kis ördögrája (Mobula hypostoma);

12.tüskés rája (Raja clavata) az ICES IIIa körzet uniós vizein;

13.norvég rája (Raja (Dipturus) nidarosiensis) az ICES VIa, VIb, VIIa, VIIb, VIIc, VIIe, VIIf, VIIg, VIIh és VIIk körzet uniós vizein;

14.cifra rája (Raja undulata) az ICES VI, IX és X alterület uniós vizeiben és fehér rája (Raja alba) az ICES VI, VII, VIII, IX és X alterület uniós vizein;

15.hegedűrája-félék (Rhinobatidae) az ICES I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X és XII alterület uniós vizein;

16.angyalrája (Squatina squatina) az uniós vizeken.

(2)Az (1) bekezdésben említett faj véletlenül kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Ezeket az egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

IV. CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

43. cikk
Bizottsági eljárás

(1)A Bizottságot az 1380/2013/EU rendelet által létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

44. cikk
Átmeneti rendelkezés

A 10. cikk, a 12. cikk (2) bekezdése, a 13. cikk, a 19. cikk, a 20. cikk, a 25. cikk, a 29. cikk, a 30. cikk, a 31. cikk, a 35. cikk, a 38. cikk és a 42. cikk 2018-ban továbbra is értelemszerűen alkalmazandó a halászati lehetőségeket 2018-ra meghatározó rendelet hatálybalépéséig.

45. cikk
Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2017. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ugyanakkor a 8. cikket 2017. február 1-jétől kell alkalmazni.

A CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó terület tekintetében bizonyos állományokra vonatkozóan a 20., 21. és 22. cikkben, valamint az IE. és az V. mellékletben megállapított, halászati lehetőségekre vonatkozó rendelkezések 2016. december 1-jétől alkalmazandók.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1) Lásd különösen a „General Context of ICES Advice” című dokumentumot a következő linken: http://www.ices.dk/sites/pub/Publication%20Reports/Advice/2015/2015/General_context_of_ICES_advice_2015.pdf

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(3) A Tanács 2007. május 7-i 509/2007/EK rendelete a La Manche csatorna nyugati része nyelvhalállományának fenntartható kiaknázására vonatkozó többéves terv létrehozásáról (HL L 122., 2007.5.11., 7. o.).

(4) A Tanács 2007. június 11-i 676/2007/EK rendelete az Északi-tengerben élő sima lepényhal és közönséges nyelvhal halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról (HL L 157., 2007.6.19., 1. o.).

(5) A Tanács 2009. április 6-i 302/2009/EK rendelete a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren alkalmazandó többéves helyreállítási tervről, a 43/2009/EK rendelet módosításáról és az 1559/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 96., 2009.4.15., 1. o.).

(6) A Tanács 2005. december 20-i 2166/2005/EK rendelete a Kantábriai-tenger és az Ibériai-félsziget nyugati részének déli szürketőkehal- és norvéghomár-állományának helyreállítását célzó intézkedésekről, valamint a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló 850/98/EK rendelet módosításáról (HL L 345., 2005.12.28., 5. o.).

(7) A Tanács 2008. december 18-i 1300/2008/EK rendelete a Skóciától nyugatra fekvő területen élő heringállományra és az állomány halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról (HL L 344., 2008.12.20., 6. o.).

(8) A Tanács 1996. május 6-i 847/96/EK rendelete a teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről (HL L 115., 1996.5.9., 3. o.).

(9) A Tanács 2009. július 27-i 754/2009/EK rendelete egyes hajócsoportoknak az 1342/2008/EK rendelet III. fejezetében előírt erőkifejtési rendszerből történő kizárásáról (HL L 214., 2009.8.19., 16. o.).

(10) A Tanács 2009. november 20-i 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

(11) Halászati megállapodás az Európai Gazdasági Közösség és a Norvég Királyság között (HL L 226., 1980.8.29., 48. o.).

(12) Halászati megállapodás egyrészről az Európai Gazdasági Közösség, másrészről Dánia kormánya és a Feröer-szigetek helyi kormánya között (HL L 226., 1980.8.29., 12. o.).

(13) Halászati partnerségi megállapodás egyrészről az Európai Közösség, másrészről Dánia kormánya és Grönland helyi kormánya között (HL L 172., 2007.6.30., 4. o.) – Jegyzőkönyv az említett megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról (HL L 293., 2012.10.23., 5. o.).

(14) HL L 6., 2012.1.10., 8. o.

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(16) A Bizottság 2008. június 10-i 517/2008/EK rendelete a 850/98/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a halászhálók szembőségének meghatározására és fonalvastagságának vizsgálatára irányadó részletes végrehajtási szabályok megállapításáról (HL L 151., 2008.6.11., 5. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 218/2009/EK rendelete az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 70. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 216/2009/EK rendelete az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 1. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 217/2009/EK rendelete az Atlanti-óceán északnyugati részén halászatot folytató tagállamok fogási és tevékenységi statisztikájának benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 42. o.).

(20) A 2002/738/EK tanácsi határozattal megkötött egyezmény (HL L 234., 2002.8.31., 39. o.).

(21) Az Unió a 86/238/EGK tanácsi határozattal (HL L 162., 1986.6.18., 33. o.) csatlakozott.

(22) A Tanács 2004. március 22-i 601/2004/EK rendelete az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó bizonyos ellenőrző intézkedések megállapításáról, valamint a 3943/90/EGK, a 66/98/EK és az 1721/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 97., 2004.4.1., 16. o.).

(23) A 2006/539/EK tanácsi határozattal megkötött egyezmény (HL L 224., 2006.8.16., 22. o.).

(24) Az Unió a 95/399/EK tanácsi határozattal (HL L 236., 1995.10.5., 24. o.) csatlakozott.

(25) A 2008/780/EK tanácsi határozattal megkötött megállapodás (HL L 268., 2008.10.9., 27. o.).

(26) Az Unió a 2005/75/EK tanácsi határozattal (HL L 32., 2005.2.4., 1. o.) csatlakozott.

(27) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 1343/2011/EU rendelete a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.).

(28) A Tanács 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK rendelete a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről, valamint a 2847/93/EGK és 1624/94/EK rendelet módosításáról, továbbá a 3317/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 33. o.).

(29) A Tanács 2002. december 16-i 2347/2002/EK rendelete a mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról (HL L 351., 2002.12.28., 6. o.).

(30) A tengerfenéki vonóháló valamennyi típusa, a dán/skót kerítőhálókat is beleértve, valamint az OTB, OTT, PTB, TBB, SSC, SDN, SPR, SV, SB, SX, TBN, TBS és TB is.

(31) A horogsoros és horgászbotos halászat valamennyi formája, többek között LHP, LHM, LLD, LL, LTL, LX és LLS.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.10.27.

COM(2016) 698 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

Javaslat
A Tanács rendelete

egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2017. évre történő meghatározásáról

A MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

I. MELLÉKLET

A TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉGEK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERÜLETEKEN TARTÓZKODÓ UNIÓS HALÁSZHAJÓKRA VONATKOZÓ TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉGEK FAJOK ÉS TERÜLETEK SZERINTI BONTÁSBAN

Az IA., IB., IC., ID., IE., IF., IG. IJ., IK. és IL. mellékletben szereplő táblázatok állományonként (eltérő rendelkezés hiányában élőtömegtonnában) meghatározzák a teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat, valamint – adott esetben – a hozzájuk funkcionálisan kapcsolódó feltételeket.

Az e mellékletben meghatározott összes halászati lehetőségre az 1224/2009/EK rendeletben 1 és különösen annak 33. és 34. cikkében megállapított szabályok vonatkoznak.

Eltérő rendelkezés hiányában a halászati övezetekre vonatkozó utalást ICES-övezetekre való utalásként kell értelmezni. A halállományokra minden terület tekintetében a fajok latin nevének betűrendjében történik utalás. Szabályozási szempontból a fajok latin neve az irányadó, a közönséges nevek csak a hivatkozás megkönnyítésére szolgálnak.

A következő táblázat e rendelet alkalmazásában a fajok latin nevének és közönséges nevének megfeleléseit tartalmazza:

A következő, kizárólag magyarázatként szolgáló táblázat a fajok közönséges nevének és latin nevének megfelelését tartalmazza:

IA. MELLÉKLET

A SKAGERRAK, A KATTEGAT, AZ ICES I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, XII ÉS XIV ALTERÜLET, A CECAF UNIÓS VIZEI ÉS FRANCIA GUYANA VIZEI