This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52016PC0617
Proposal for a COUNCIL DECISION on the position to be adopted on behalf of the European Union at the International Maritime Organization during the 70th and 71st session of the Marine Environment Protection Committee on the approval and adoption of amendments to MARPOL Annex VI concerning the designation and taking effect of the Baltic Sea and North Sea as Nitrogen Oxyde Emissions Control Area (NECA)
Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretében a Tengerikörnyezet-védelmi Bizottság 70. és 71. ülésén a MARPOL-egyezmény VI. mellékletét érintő, a Balti-tenger és az Északi-tenger NOx-kibocsátás-ellenőrzési területté (NECA) nyilvánításával és annak hatálybalépésével kapcsolatos módosítások jóváhagyásának és elfogadásának vonatkozásában az Európai Unió által képviselendő álláspontról
Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretében a Tengerikörnyezet-védelmi Bizottság 70. és 71. ülésén a MARPOL-egyezmény VI. mellékletét érintő, a Balti-tenger és az Északi-tenger NOx-kibocsátás-ellenőrzési területté (NECA) nyilvánításával és annak hatálybalépésével kapcsolatos módosítások jóváhagyásának és elfogadásának vonatkozásában az Európai Unió által képviselendő álláspontról
COM/2016/0617 final - 2016/0296 (NLE)
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2016.9.22.
COM(2016) 617 final
2016/0296(NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretében a Tengerikörnyezet-védelmi Bizottság 70. és 71. ülésén a MARPOL-egyezmény VI. mellékletét érintő, a Balti-tenger és az Északi-tenger NOx-kibocsátás-ellenőrzési területté (NECA) nyilvánításával és annak hatálybalépésével kapcsolatos módosítások jóváhagyásának és elfogadásának vonatkozásában az Európai Unió által képviselendő álláspontról
INDOKOLÁS
1. A JAVASLAT HÁTTERE
E bizottsági javaslat tárgya a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságának (MEPC) 70. és 71. ülésén képviselendő uniós álláspont kialakítása a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény (MARPOL-egyezmény) VI. mellékletét érintő, a Balti-tenger és az Északi-tenger NOx-kibocsátás-ellenőrzési területté (NECA) nyilvánításával és annak hatálybalépésével kapcsolatos módosítások jóváhagyásának és elfogadásának vonatkozásában.
A MARPOL-egyezmény VI. melléklete a hajók nitrogén-oxid (NOx)-kibocsátásának megelőzése, csökkentése és ellenőrzése érdekében lehetővé teszi, hogy a valamely tengeri területen közös érdekeltséggel rendelkező felek kérésére NOx-kibocsátás-ellenőrzési területet jelöljenek ki. A NECA-vá nyilvánításra irányuló kérelmet az IMO-hoz kell benyújtani, amely mérlegeli, jóváhagyja és elfogadja a MARPOL-egyezmény VI. mellékletének ehhez szükséges módosításait annak érdekében, hogy az adott tengeri terület NECA-vá nyilvánítása hatályba léphessen. A MARPOL-egyezmény VI. mellékletét Ausztria és Magyarország kivételével minden uniós tagállam ratifikálta.
Az első, észak-amerikai tengereken és az Egyesült Államok karib-tengeri területein kijelölt NECA-k 2016. január 1-jétől hatályosak. Az e tengeri területeken folytatott tevékenység esetén az említett időpontot követően épített hajókba épített motoroknak eleget kell tenniük a MARPOL-egyezmény VI. mellékletében rögzített úgynevezett „Tier III-as” követelményeknek.
A Tier III-as követelményeknek való megfelelést biztosító legelterjedtebb kibocsátáscsökkentési technológiák a kipufogógáz-visszavezetési (EGR) rendszerek, a szelektív katalitikus redukciós (SCR) rendszerek, illetve a (részben) cseppfolyósított földgázzal (LNG) üzemelő motorok.
A jelentős környezeti és egészségügyi előnyöket megelőlegezve és az észak-amerikai példát követve a Balti-tenger és az Északi-tenger partján fekvő államok együttesen úgy határoztak, hogy a hajókból származó NOx-kibocsátás összmennyiségének idővel jelentős csökkentése érdekében javasolják mindkét tenger NECA-vá nyilvánítását.
A Balti-tengeren és az Északi-tengeren a hajók NOx-kibocsátása – az emberi egészségre nézve káros szállóporképződés, talajközeli ózonképződés és nitrogén-dioxid (NO2)-koncentrációhoz való hozzájárulás révén – jelentősen hozzájárul a légszennyezéshez, különösen a part menti nagyvárosokban. A légköri lerakódás következtében a tengeri és a szárazföldi környezetbe jutó nitrogén emellett hozzájárul a tengeri és szárazföldi eutrofizációhoz.
Az eutrofizáció komoly probléma a Balti-tengeren. A hajók NOx-kibocsátása a légköri lerakódás révén hozzájárul a tengeri környezetbe jutó nitrogén összmennyiségéhez, ezzel súlyosbítva a balti-tengeri eutrofizáció problémáját. A Balti-tenger NECA-vá nyilvánítása esetén a Tier III-as szabályok alkalmazása számos balti-tengeri területen akár 20–30 %-kal is csökkentheti az eutrofizációt.
Ellenőrzési intézkedések hiányában az északi-tengeri hajózásból származó NOx-kibocsátás 2030-ra 7–24 %-kal fog hozzájárulni a környezeti levegőben lévő NOx átlagos éves koncentrációjához az Északi-tenger partján fekvő államokban. Az északi-tengeri államokban a nitrogén-lerakódáshoz a hajózás 2 % és 5 % közötti mértékben járul hozzá. A várakozások szerint a hajózásból származó északi-tengeri kibocsátások az Északi-tenger NECA-vá nyilvánítása nyomán mintegy egyharmadukkal fognak csökkenni.
2. AZ EDDIGI FEJLEMÉNYEK
Miután a Balti-tenger és az Északi-tenger partján fekvő államok kinyilvánították, hogy a NECA-vá nyilvánítás tekintetében az Északi-tenger és a Balti-tenger vonatkozásában egyaránt párhuzamos, összehangolt eljárást részesítenének előnyben, ütemtervet dolgoztak ki, amely megállapítja azokat a lépéseket, amelyek a két tenger egyidejű NECA-vá nyilvánításához és annak hatálybalépéséhez vezetnek.
Az ütemterv 1 azt irányozza elő, hogy a NECA-vá nyilvánításra irányuló mindkét kérelmet 2016 júliusában nyújtják be az IMO-hoz, hogy azokat a MEPC a 2016 októberében tartandó 70. ülésén jóváhagyhassa, majd a 2017 tavaszán tartandó 71. ülésén elfogadhassa. Az ütemterv a két terület NECA-vá nyilvánításának hatálybalépését 2021. január 1-jére irányozta elő, hogy elegendő idő álljon a vállalkozók rendelkezésére a felkészüléshez és az alkalmazkodáshoz.
A két terület NECA-vá nyilvánításának hatásait és előnyeit felvázoló, átfogó előkészítő munkát követően a 2016 májusában Oroszországban és Dániában tartott technikai munkaértekezletek résztvevői megvitatták a NECA-vá nyilvánításra irányuló kérelmek tervezetét. A kérelmek (végleges) tervezetét 2016. május 19-én és 2016. június 29-én a Tanács hajózási munkacsoportja tagjainak is eljuttatták.
Az ütemtervvel összhangban a Balti-tengeri Környezetvédelmi Bizottság (HELCOM) küldöttségvezetőinek 2016. június 15–16-án Észtországban tartott 50. ülése támogatta, hogy az érintett part menti államok 2016. július 1-jén benyújtsák az IMO-hoz a NECA-vá nyilvánításra irányuló kérelmet. A HELCOM jóváhagyása nyomán ezzel párhuzamosan az északi-tengeri államok is benyújthatták a NECA-vá nyilvánításra irányuló kérelmüket, igazodva az IMO általi egyidejű jóváhagyás és elfogadás közös ütemtervben rögzített időkeretéhez.
3. A MARPOL-EGYEZMÉNY VI. MELLÉKLETÉNEK MÓDOSÍTÁSAI
A MARPOL-egyezmény VI. mellékletének 13.6. szabályában és III. függelékében a valamely tengeri terület NECA-vá nyilvánítására irányuló javaslatokra vonatkozóan rögzített kritériumokkal és eljárással összhangban a Balti-tenger és az Északi-tenger partján fekvő államok beadványa javaslatot tesz a 13. szabály 5.1., 5.2. és 5.3. bekezdésének szükséges módosításaira, amelyek az Északi-tengert és a Balti-tengert is felvennék a már NECA-vá nyilvánított észak-amerikai tengerek és az Egyesült Államok karib-tengeri területei mellé, azzal a pontosítással, hogy az északi-tengeri és a balti-tengeri NECA-k 2021. január 1-jétől hatályosak.
Miután az északi-tengeri és balti-tengeri államok a javasolt módosításokat 2016. július 1-jén benyújtották az IMO-hoz, a javasolt módosítások megvitatására és jóváhagyására várhatóan a MEPC 2016. október 24–28. közöttre ütemezett 70. ülésén kerül sor, majd a javaslatokat a tervek szerint a MEPC 2017 tavaszára ütemezett 71. ülése elé fogják terjeszteni elfogadásra.
A MEPC általi jóváhagyást és elfogadást követően a MARPOL-egyezmény VI. melléklete 13. szabályának fent említett módosításait elfogadás céljából közlik a MARPOL-egyezmény VI. mellékletének szerződő feleivel.
4. A VONATKOZÓ UNIÓS JOGSZABÁLYOK ÉS UNIÓS HATÁSKÖR
A NOx-kibocsátás-ellenőrzési területek uniós vizeken történő kijelölése jelentős mértékben hozzájárulna azon, uniós környezetvédelmi politikában rögzített célkitűzések megvalósulásához, amelyek a levegőminőség javításán keresztül a tengeri környezet minőségének megőrzésére, védelmére és javítására és az emberi egészség védelmére irányulnak. A 2013. évi „Tiszta levegőt” szakpolitikai csomagot 2 kísérő európai bizottsági hatásvizsgálat megállapította, hogy bár a hajózásból származó NOx-kibocsátást szabályozó egyedi uniós intézkedésekről szóló határozatokat konkrétabban, külön kellene elemezni, egyértelmű lehetőség mutatkozik arra, hogy a hajózási ágazat költséghatékonyan csökkentse a NOx-kibocsátást, ezáltal hozzájárulva a tengeri környezet és a levegő minőségének javításához.
A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 3 értelmében legkésőbb 2020-ra a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a tengeri környezet jó állapotának elérése vagy fenntartása érdekében. A jó környezeti állapot „a tengervizek olyan környezeti állapota, amelyben az ökológiai szempontból sokszínű és dinamikus óceánok és tengerek a saját feltételeiknek megfelelően tiszták, egészségesek és termékenyek, a tengeri környezet használata pedig fenntartható szinten történik, biztosítva ezáltal a használatának és az azzal kapcsolatos tevékenységeknek a lehetőségét a jelenlegi és a jövőbeni nemzedékek számára” (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 3. cikkének 5. pontja). A jó környezeti állapot meghatározásakor egyebek mellett szükség van arra, hogy minimálisra csökkenjen az ember által előidézett eutrofizáció, különös tekintettel annak káros hatásaira, így a biológiai sokféleség csökkenésére, az ökoszisztéma eróziójára, az ártalmas algavirágzásokra és az alsó vízrétegek oxigénhiányára (amelyek különösen a Balti-tenger esetében széles körben fennállnak). Az Északi-tenger és a Balti-tenger NECA-vá nyilvánítása nyomán a tengeri hajózásból származó nitrogéninputnak a Tier III-as követelmények alkalmazásával való csökkentése segíteni fogja az e tengerekkel határos uniós tagállamokat abban, hogy elérjék a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben meghatározott „jó környezeti állapotot”.
A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv 4 többek között határértékeket állapít meg a NO2 vonatkozásában a levegőszennyezés emberi egészségre és/vagy környezetre gyakorolt káros hatásainak elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából. A NO2-koncentráció éves középértékének felső határa 40 mikrogramm/m3. Ezt a megengedett maximális koncentrációt különösen az Északi-tenger partján fekvő államokban több régióban és övezetben is túllépik. A hajózásból származó kibocsátás Európában jelentős mértékben hozzájárulhat a helyi levegőminőségi problémákhoz, különös tekintettel arra, hogy az Északi-tengeren a hajózásból származó kibocsátás 89 %-a parttól számított 50 tengeri mérföld távolságon belül történik 5 .
A környezeti levegő minőségéről szóló irányelv elismeri, hogy az irányelvben rögzített célok eléréséhez különösen fontos, hogy a szennyező anyagok kibocsátása elleni küzdelem a szennyezés forrásánál valósuljon meg, különösen olyan intézkedések révén, amelyek a motorokra vagy az tüzelőanyag minőségére vonatkozó szabványokkal korlátoznák különböző mozgó és helyhez kötött források motorjának kipufogógáz-kibocsátását.
Az Unió több, a kibocsátást szabályozó jogszabályt is bevezetett a különféle közúti közlekedési módokat érintő motorszabványokkal (személygépkocsik, tehergépjárművek és kistehergépkocsik, az Euro szabványok révén 6 ), valamint a nem közúti mozgó gépekre vonatkozó motorszabványokkal (belvízi hajók és mozdonyok, a nem közúti mozgó gépekre vonatkozó irányelv révén 7 ). Az európai vizeken történő tengeri közlekedésből származó kénkibocsátást a hajózásban használatos tüzelőanyagok kéntartalmával kapcsolatos követelményeket rögzítő irányelv 8 szabályozta. Ez az irányelv ülteti át az uniós jogba azt is, hogy az Északi-tengert és a Balti-tengert a MARPOL-egyezmény VI. melléklete alapján kénkibocsátás-ellenőrzési területté (SECA) nyilvánították. Miután a két kénkibocsátás-ellenőrzési területen 2015. január 1-jén hatályba léptek a tüzelőanyagok alacsony kéntartalmára vonatkozó követelmények, a part menti régiókban csökkent a kénkoncentráció.
Bár a nemzetközi tengeri hajózásból származó NOx-kibocsátást nem szabályozza uniós jogszabály a forrásnál, elismert tény, hogy a tengeri közlekedés jelentős mértékben járul hozzá e kibocsátások összmennyiségéhez, valamint Unión belüli koncentrációjához és ülepedéséhez, és hogy ezeket a kibocsátásokat csökkenteni kell 9 . Mivel a Balti-tenger és az Északi-tenger NECA-vá nyilvánítása nyomán – az uniós jogszabályokban kitűzött céloknak megfelelően – csökkenni fognak a nemzetközi tengeri közlekedésből származó kibocsátások, a NECA-vá nyilvánításra irányuló, IMO-hoz benyújtott kérelmeket támogatni kell.
Tekintettel arra, hogy a MARPOL-egyezmény VI. mellékletének az Északi-tengert és a Balti-tengert NECA-vá nyilvánító javasolt módosításai, valamint a levegőminőség javításán keresztül a tengeri környezet minőségének megőrzésére, védelmére és javítására és az emberi egészség védelmére irányuló különböző uniós jogalkotási eszközökben rögzített célkitűzések és követelmények kapcsolódnak egymáshoz, a MARPOL-egyezmény VI. mellékletéhez előterjesztett módosítások jóváhagyása és elfogadása keretet biztosíthat az e területet érintő uniós jogszabályok jövőbeni fejlődéséhez.
5. KÖVETKEZTETÉS
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének (9) bekezdésében foglalt rendelkezések a MARPOL-egyezmény VI. mellékletéhez előterjesztett módosítások IMO általi elfogadására is alkalmazandók, ezért tanácsi határozatra van szükség arra vonatkozóan, hogy milyen álláspontot képviseljen az Európai Unió a MARPOL-egyezmény VI. mellékletének az Északi-tengert és a Balti-tengert NECA-vá nyilvánító módosításai tekintetében, amelyek elfogadására, illetve jóváhagyására a MEPC 70., illetve 71. ülésén kerül sor.
2016/0296 (NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretében a Tengerikörnyezet-védelmi Bizottság 70. és 71. ülésén a MARPOL-egyezmény VI. mellékletét érintő, a Balti-tenger és az Északi-tenger NOx-kibocsátás-ellenőrzési területté (NECA) nyilvánításával és annak hatálybalépésével kapcsolatos módosítások jóváhagyásának és elfogadásának vonatkozásában az Európai Unió által képviselendő álláspontról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére, összefüggésben 218. cikkének (9) bekezdésével,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
mivel:
(1)A hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény (MARPOL-egyezmény) VI. melléklete a hajók nitrogén-oxid (NOx)-kibocsátásának megelőzése, csökkentése és ellenőrzése érdekében lehetővé teszi, hogy a valamely tengeri területen közös érdekeltséggel rendelkező felek kérésére NOx-kibocsátás-ellenőrzési területeket (NECA) jelöljenek ki.
(2)A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) mérlegeli, jóváhagyja és elfogadja a MARPOL-egyezmény VI. mellékletének szükséges módosításait annak érdekében, hogy az adott tengeri terület NECA-vá nyilvánítása hatályba léphessen.
(3)A MARPOL-egyezmény VI. mellékletének az Északi-tenger és a Balti-tenger partján fekvő részes felei közösen úgy határoztak, hogy két javaslatot dolgoznak ki arra irányulóan, hogy a két tengert 2021. január 1-jei hatállyal NECA-vá nyilvánítsák.
(4)A Balti-tenger NECA-vá nyilvánítását kérő beadvány előkészítő munkálatait a Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló Helsinki Egyezmény keretében a Balti-tengeri Környezetvédelmi Bizottság (más néven Helsinki Bizottság, röviden HELCOM) végezte el. A HELCOM küldöttségvezetőinek 2016. június 16-i ülésén megállapodás született arról, hogy az IMO Tengerikörnyezet-védelmi Bizottsága (MEPC) elé terjesztik a Balti-tenger NECA-vá nyilvánítására irányuló kérelmet annak érdekében, hogy az azt a 70. ülésén megvitassa.
(5)Az Északi-tenger NECA-vá nyilvánítását kérő beadvány előkészítő munkálatait az Északi-tenger partján fekvő államok végezték el miniszteri szinten.
(6)A Tanács hajózási munkacsoportja sorrendben 2016. május 19-én, illetve 2016. június 29-én kapta a tájékoztatást az Északi-tenger, illetve a Balti-tenger NECA-vá nyilvánítására irányuló, és a MEPC 70. ülésén történő megvitatás céljából az IMO-hoz benyújtandó (végleges) javaslattervezetekről.
(7)A MARPOL-egyezmény VI. mellékletének az Északi-tengert és a Balti-tengert NECA-vá nyilvánító módosításait várhatóan a Tengerikörnyezet-védelmi Bizottság (MEPC) 70. ülése hagyja jóvá, míg az elfogadásra várhatóan a 2017 májusában tartandó 71. ülésen kerül sor.
(8)Amennyiben az IMO Tengerikörnyezet-védelmi Bizottsága az Északi-tengert és a Balti-tengert NECA-vá nyilvánítva jóváhagyja és elfogadja a MARPOL-egyezmény VI. mellékletének javasolt módosításait, az az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti joghatással járna.
(9)A hetedik környezetvédelmi cselekvési program 10 megerősíti az Unió hosszú távú levegőpolitikai célkitűzését, amely szerint olyan szintű levegőminőséget ér el, amely az emberi egészségre és a környezetre nézve nem jelent számottevő ártalmat és kockázatot, és ennek érdekében felhív a hatályos uniós levegőminőségi szabályozásnak való teljes körű megfelelésre, a 2020 utáni időszakra vonatkozó stratégiai célkitűzések és cselekvések meghatározására és az erőfeszítések fokozására azokon a területeken, ahol emberek és ökoszisztémák vannak kitéve magas levegőszennyezőanyag-szinteknek, továbbá felszólít az elsavasodást és eutrofizálódást okozó levegőszennyező anyagok szintjének és lerakódásának csökkentésére, valamint az ózon általi levegőszennyezés szintjének a kritikus terhelés és szint alá mérséklésére.
(10)2013-ban a 28 tagállam közül 19-ben mértek egy vagy több megfigyelőállomáson a 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben 11 rögzített éves határértéknél magasabb nitrogén-dioxid (NO2)-szinteket. A 28 tagú EU városi lakosságának 9 %-a él olyan területeken, ahol a NO2-szint 2013-ban meghaladta az éves uniós határértéket és a WHO levegőminőségi iránymutatásait 12 .
(11)Ismeretes, hogy a hajókból származó kibocsátások a kibocsátott anyagok – így a nitrogén-oxidok (NOx), a kén-oxidok (SOx), a metán (CH4), a szilárd halmazállapotú szennyezőanyag (szállópor) és a korom – következtében hatással vannak az Unió lakóinak egészségére, az ottani ökoszisztémákra és levegőminőségre.
(12)A 2013. decemberi „Tiszta levegőt” szakpolitikai csomagot kísérő hatásvizsgálat 13 szerint a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló irányelv 14 felülvizsgálata nyomán jelentősen csökkenni fog a tengeri közlekedésből származó kénkibocsátás, míg a hajók motorokhoz kapcsolódó szállópor- és NOx-kibocsátása továbbra is hatással lesz az Unión belüli levegőminőségre. Az európai vizeken zajló nemzetközi tengeri közlekedésből származó NOx-kibocsátás 2020-ra egyenlő lehet a szárazföldi forrásokból származó kibocsátások mértékével 15 .
(13)Az Unión belüli légszennyezés fokozatos csökkentésének alapját az anyagspecifikus szennyezőforrásokból eredő légszennyezésre vonatkozó jogszabályok nyomán elért csökkentések képezik, amely jogszabályok – többek között a tüzelőanyagra és a motorokra vonatkozó szabványok révén – különböző helyhez kötött és mozgó emisszióforrások tekintetében meghatározták a NOx-kibocsátási határértékeket.
(14)Noha az Unió annak érdekében, hogy védje és javítsa a környezet minőségét és az emberi egészséget a tengeri közlekedésből adódó, levegőbe történő SOx- és CO2-kibocsátással szemben, előírásokat határozott meg a tengeri hajózásban használatos tüzelőanyagokra vonatkozóan, és kötelezettségeket írt elő a kibocsátás nyomon követése, jelentése és ellenőrzése tekintetében, jelenleg nincs olyan forrásspecifikus uniós jogszabály, amely a nemzetközi tengeri hajózásból származó NOx-kibocsátást szabályozná.
(15)A Tiszta levegőt Európának programról szóló 2013. évi közlemény 16 hangsúlyozza, hogy a hajózásból származó kibocsátások továbbra is hatással lesznek a szárazföldi levegő minőségére, ám a hajózás kibocsátásainak csökkentése költséghatékonyan megvalósítható. Rámutat továbbá arra is, hogy a hajózás nemzetközi jellegére figyelemmel alapvetően elsőbbséget kell biztosítani a nemzetközi szintű szakpolitikai fellépéseknek, ideértve a NOx-kibocsátás-ellenőrzési területek kijelölését, valamint az IMO által már elfogadott NOx-kibocsátási normák végrehajtását. A közleményt kísérő hatásvizsgálat szerint egyértelműen lehetőség van arra, hogy a hajózási ágazat költséghatékonyan csökkentse a NOx-kibocsátást. A NECA-k uniós tengeri területeken történő kijelölése jelentős környezeti és egészségügyi előnyökkel járna.
(16)A 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 17 értelmében a Bizottság és adott esetben a tagállamok – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkének sérelme nélkül – a kibocsátáscsökkentés elősegítése alapjainak fejlesztése érdekében kétoldalú és többoldalú együttműködést folytatnak harmadik országokkal és a megfelelő nemzetközi szervezetekkel, köztük a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel (IMO).
(17)A fentiekből világosan kitűnik, hogy a MARPOL-egyezmény VI. mellékletéhez előterjesztett módosítások jóváhagyása és elfogadása kereteket biztosíthat az e területet érintő uniós jogszabályok jövőbeni fejlődéséhez.
(18)Az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése alapján tanácsi határozatot kell elfogadni az említett módosítások elfogadása tekintetében képviselendő uniós álláspont kialakítása érdekében.
(19)A tagállamoknak támogatniuk kell a MARPOL-egyezmény VI. mellékletéhez javasolt, az Északi-tengert és a Balti-tengert NECA-vá nyilvánító módosításoknak a MEPC 2016. októberi 70. ülésén történő jóváhagyását, és azt követően a MEPC 2017. tavaszi, 71. ülésén történő elfogadását.
(20)Az Unió nem tagja az IMO-nak, és nem szerződő fele a MARPOL-egyezménynek. Ezért a Tanácsnak fel kell hatalmaznia a tagállamokat arra, hogy képviseljék az Unió álláspontját, és egyetértésüket adják ahhoz, hogy az említett módosítások kötelezőek legyenek rájuk nézve,
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
(1)Az Unió a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságának 70. ülésén a MARPOL-egyezmény VI. mellékletéhez előterjesztett, az Északi-tengert és a Balti-tengert NOx-kibocsátás-ellenőrzési területté nyilvánító módosítások jóváhagyása tekintetében támogató álláspontot képvisel.
(2)Ez az álláspont az IMO Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságának bármely másik ülésére is érvényes, amennyiben a módosításokat a Tengerikörnyezet-védelmi Bizottság 70. ülésén nem hagyják jóvá.
2. cikk
(1)Az Unió a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságának 71. ülésén egyetértő álláspontot képvisel a MARPOL-egyezmény VI. mellékletéhez előterjesztett, az Északi-tengert és a Balti-tengert NOx-kibocsátás-ellenőrzési területté nyilvánító módosítások elfogadása tekintetében.
(2)Ez az álláspont az IMO Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságának bármely másik ülésére is érvényes, amennyiben a módosításokat a Tengerikörnyezet-védelmi Bizottság 71. ülésén nem fogadják el.
3. cikk
(1)Az 1. és a 2. cikkben rögzített uniós álláspontot az IMO tagjaiként az Unió érdekében együttesen eljárva a tagállamok képviselik.
(2)Az 1. és a 2. cikkben említett módosítások kisebb változtatásait az Unió képviselői további tanácsi határozathozatal nélkül támogathatják és jóváhagyhatják.
4. cikk
A Tanács felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy az 1. és 2. cikkben említett módosításokat – az Unió érdekét szem előtt tartva – magukra nézve kötelezőnek ismerjék el.
5. cikk
Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök