EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.8.29.

COM(2016) 545 final

2016/0260(NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

a bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében a Balti-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2017. évre történő meghatározásáról

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

A közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően arra kell törekedni, hogy a tengerek élő biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és olyan szinten tartsa a halászott fajok állományait, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet. E tekintetben fontos eszköz a halászati lehetőségeknek a teljes kifogható mennyiségek (TAC) és kvóták formájában történő éves meghatározása.

E javaslat célja, hogy a kereskedelmi szempontból legfontosabb balti-tengeri halállományok tekintetében a 2017. évre meghatározza a tagállamok halászati lehetőségeit. A teljes kifogható mennyiségekre és kvótákra vonatkozó éves döntések egyszerűsítése és áttekinthetősége érdekében a balti-tengeri halászati lehetőségek meghatározása 2006 óta külön rendelettel történik.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

•Összhang az Unió egyéb politikáival

A javasolt intézkedések a közös halászati politika célkitűzéseivel és szabályaival összhangban kerültek kidolgozásra, és összeegyeztethetők a fenntartható fejlődést célzó uniós politikával.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 43. cikkének (3) bekezdése.

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

A javaslat az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható.

•Arányosság

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következők miatt:

a közös halászati politika közös politika. Az EUMSZ 43. cikkének (3) bekezdése szerint a Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és kiosztására vonatkozóan.

Ez a tanácsi rendelet osztja el a tagállamok között a halászati lehetőségeket. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (6) és (7) bekezdése, valamint 17. cikke értelmében a tagállamok a hivatkozott cikkekben megállapított kritériumoknak megfelelően, saját belátásuk szerint szabadon dönthetnek e lehetőségek régiók vagy piaci szereplők közötti kiosztásáról. Ennélfogva a tagállamoknak elegendő mozgástér áll rendelkezésükre az odaítélt halászati lehetőségek kiaknázásának céljára általuk kiválasztott társadalmi-gazdasági modellre vonatkozó döntések meghozatalában.

A javaslatnak a tagállamokra nézve nincsenek új pénzügyi vonzatai. Ezt a rendeletet a Tanács fogadja el minden évben, végrehajtásának állami és magánszektorbeli módozatai pedig már adottak.

•A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: rendelet.

Ez a javaslat a halászati gazdálkodásra vonatkozik az EUMSZ 43. cikkének (3) bekezdése alapján.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•Konzultációk az érdekelt felekkel

A közös halászati politika keretében 2017-ben rendelkezésre álló halászati lehetőségekről folytatott konzultációról szóló bizottsági közleményben (COM(2016) 396 final) foglaltak alapján konzultációra került sor a balti-tengeri tanácsadó testülettel (BSAC). A javaslat a Nemzetközi Tengerkutatási Tanácstól (ICES) kapott tudományos szakvéleményeken alapul. A javaslat kidolgozásakor mérlegeltük és – amennyiben nem álltak ellentmondásban a meglévő szakpolitikákkal, illetve nem vezethettek a sérülékeny erőforrások állapotának romlásához – figyelembe vettük a különböző érintett halállományokra vonatkozóan előzetesen kifejtett álláspontokat.

A 2016 júniusában a tagállamok részvételével megrendezett, BALTFISH elnevezésű regionális fórumon a fogási korlátozásokra vonatkozó tudományos szakvélemény is megvitatásra került.

•Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

A konzultációba bevont tudományos szervezet az ICES volt.

Az Európai Unió az ICES-től minden évben tudományos szakvéleményt kér a fontos halállományok állapotáról. A kapott szakvélemény kiterjed minden olyan balti-tengeri állományra, amelyek tekintetében teljes kifogható mennyiségre vonatkozó javaslat került előterjesztésre.

•Hatásvizsgálat

A 2017-re vonatkozóan javasolt balti-tengeri halászati lehetőségek tonnában kifejezett teljes mennyisége 2016-hoz képest 14 %-kal növekszik, vagyis hozzávetőleg 705 ezer tonnában kerül rögzítésre 1 . Az állományok szintjén számolva növekedés figyelhető meg a következő állományok esetében: a hering és a spratt középső, nyugati és botteni-öbölbeli állományai átlagosan 18 %-kal, a fő tengermedencében élő lazac 10 %-kal, a sima lepényhal állománya pedig 95 %-kal gyarapodott. Mindeközben a rigai-öbölbeli heringállomány 21 %-kal, a finn-öbölbeli lazacállomány 28 %-kal, a keleti tőkehalállomány pedig 38 %-kal zsugorodott.

A javaslat nem csupán a rövid távú megfontolásokat tükrözi, hanem egy hosszabb távú megközelítés részét is képezi, amely révén a halászat mértéke fokozatosan a hosszú távon fenntartható szintekre csökken és tartósan ott marad. A javaslattal összhangban alkalmazott megközelítés ezért közép-, illetve hosszú távon stabil halászati erőkifejtést és magasabb kvótákat fog eredményezni. E megközelítés hosszú távon várhatóan fenntarthatóbbá teszi a halászati tevékenységeket és a kirakodások mértékének növekedését eredményezi.

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

Ez a javaslat továbbra is biztosítja (az uniós és a nemzeti) hatóságok közigazgatási eljárásainak egyszerűsítését, mivel a 2016. évi balti-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó rendelet előírásaihoz hasonló előírásokat tartalmaz.

E rendelet egyszerűbbé teszi a halászati gazdálkodást is, tekintve, hogy – a korábbi évek gyakorlatától eltérően – nem korlátozza a halászatot azáltal, hogy rögzíti azoknak a tengeren töltött napoknak a számát, amelyeket a halászhajók halászattal tölthetnek. Ez csökkenteni fogja a tagállamok adminisztratív terheit. A szakértői következtetések szerint a halászati erőkifejtésre vonatkozó korlátozások hiánya nem jelent veszélyt az állományok állapotára nézve, mivel a kvótafelhasználás hatékony nyomon követése révén kielégítő módon ellenőrizhető az állományokra gyakorolt halászati terhelés.

A javaslat egy 2017-re vonatkozó éves rendeletre irányul, ennélfogva nem tartalmaz felülvizsgálati záradékot.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslat nincs hatással az uniós költségvetésre.

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

A javaslat 2017-re meghatározza a Balti-tengeren halászatot folytató tagállamok számára a bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó halászati lehetőségeket.

A bizonyos halászati tevékenységek keretében kifogott állományokra vonatkozó kirakodási kötelezettség 2015. január 1-jén lépett hatályba. A Balti-tenger vonatkozásában ezek a halászati tevékenységek az e rendelet keretében teljes kifogható mennyiségek és kvóták hatálya alá tartozó állományokat érintik, nevezetesen a kisméretű nyílt vízi fajok (a hering- és a sprattállományok) halászatát, a lazachalászatot és a közönséges tőkehal halászatát, amennyiben az adott halászat egy-egy célfajra irányul. A kirakodási kötelezettség 2017. január 1-jétől a Balti-tenger uniós vizein halászott valamennyi, fogási korlát hatálya alá tartozó faj fogásaira vonatkozik, beleértve az olyan fajok fogásait is, amelyek az adott halászatban nem célfajok, de TAC hatálya alá tartoznak (például a sima lepényhal). A kirakodási kötelezettség bevezetésével a javasolt halászati lehetőségeknek – az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdésével összhangban – már nem a kirakodott, hanem a kifogott mennyiséget kell tükrözniük. Ez a változás a 2015. évre vonatkozó halászati lehetőségekről szóló rendeletben már érvényre jutott, így – a simalepényhal-állomány kivételével – a fent említett állományokra többé már nem alkalmazandó. A simalepényhal-állományra vonatkozó halászati lehetőségek 2017-től már nem a kirakodott, hanem a kifogott mennyiséget fogják tükrözni.

A balti-tengeri halászatra vonatkozó új többéves terv 2016. július 20-án lépett hatályba 2 . A terv rendelkezéseinek értelmében a halászati lehetőségeket a terv céljainak megfelelően kell rögzíteni, valamint a halászati lehetőségeknek meg kell felelniük a tervben meghatározott halászati mortalitási céltartományoknak. Olyan esetekben, amikor egy adott állomány biomasszája nem éri el a tervben meghatározott referenciapontokat, a halászati lehetőségeket – a halászati mortalitásnak az állomány biomasszájának csökkenését figyelembe véve arányosan csökkentett szintjén kell rögzíteni.

A halászati lehetőségeket ezenkívül a 16. cikk (1) bekezdésének (a viszonylagos stabilitás elve) és a 16. cikk (4) bekezdésének (a közös halászati politika céljai és a többéves tervekben előírt szabályok) megfelelően kell megállapítani.

A javasolt számadatoknak tükrözniük kell az aktuális tudományos szakvéleményekben foglaltakat és a balti-tengeri tanácsadó testülettel folytatott konzultáció eredményeit. Az Oroszországi Föderációval közös gazdálkodás tárgyát képező állományok uniós kvótáinak meghatározása érdekében ezen állományok megfelelő mennyiségei adott esetben levonásra kerültek az ICES által javasolt teljes kifogható mennyiségekből.

A tagállamok számára kiosztott teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat a rendelet I. melléklete tünteti fel.

A Balti-tengeren mind az öt nyílt vízi állományt (négy heringállomány és egy sprattállomány), a simalepényhal-állományt és a Balti-tenger fő medencéjének lazacállományát 2017-ben a maximális fenntartható hozam (MFH) szintjén kell halászni; éppen ezért a javasolt teljes kifogható mennyiségek vagy az (EU) 2016/1139 rendelet 4. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésében említett, MFH szerinti halászati mortalitási tartomány mindkét részének, vagy az ICES által alkalmazott MFH-megközelítésnek felelnek meg. A Finn-öböl lazac- és keleti tőkehalállományára vonatkozó TAC-értékek az ICES által kidolgozott megközelítés szerint kerültek meghatározásra, amelyet azon állományok esetében alkalmaznak, amelyekről nem áll rendelkezésre elegendő adat. A nyugati tőkehalállomány vonatkozásában a tudományos intézetek még nem bocsátottak ki tudományos szakvéleményt, és a teljes kifogható mennyiséget sem határozták meg.

A 847/96/EK tanácsi rendelet kiegészítő feltételeket vezetett be a teljes kifogható mennyiségek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból kifogható állományokra vonatkozó 3. cikkben és az analitikai célokra kifogható állományokra vonatkozó 4. cikkben előírt rugalmassági rendelkezéseket is. A hivatkozott rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanács határoz arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3. és a 4. cikk, figyelembe véve különösen az állományok biológiai állapotát. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján nemrégiben a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában bevezetésre került a rugalmassági mechanizmus. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené az élő tengeri biológiai erőforrások ésszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, valamint akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, egyértelművé kell tenni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor alkalmazandó, ha a tagállamok nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt elvét.

2016/0260 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

a bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében a Balti-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2017. évre történő meghatározásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése értelmében a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket kell elfogadnia a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 3 6. cikke előírja, hogy intézkedéseket kell elfogadni a tengerek biológiai erőforrásainak védelme és fenntartható kiaknázása érdekében, figyelembe véve a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvéleményeket, beleértve adott esetben a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) és más tanácsadó szervek által készített jelentéseket, a megfelelő földrajzi területek vagy szakterületek tekintetében létrehozott tanácsadó testületek szakvéleményét, valamint a tagállamok bármely közös ajánlását is.

(3)A Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan, beleértve – adott esetben – bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket is. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy valamennyi tagállam számára biztosított legyen a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi állomány, illetve halászat tekintetében, és kellő figyelmet kapjanak a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott célkitűzései.

(4)A teljes kifogható mennyiségeket (TAC) ezért az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és a társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatok közötti méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekeltekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket is.

(5)A konkrét többéves tervek hatálya alá tartozó állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket a vonatkozó tervekben szereplő szabályokkal összhangban kell meghatározni. Következésképpen a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira vonatkozó fogási korlátokat az (EU) 2016/1139 rendeletben 4 előírt szabályokkal összhangban kell megállapítani.

(6)A keleti tőkehalállomány biológiai jellemzőinek változása következtében a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) az ICES 25–32 alkörzet tőkehalállományai tekintetében nem tudta megállapítani a biológiai referenciapontokat, ezért szakvéleményében azt javasolta, hogy a szóban forgó tőkehalállomány vonatkozásában a teljes kifogható mennyiség a korlátozott adatokon alapuló megközelítés szerint kerüljön meghatározásra. Biológiai referenciapontok hiányában ezen alkörzetek tekintetében nem volt lehetséges követni az (EU) 2016/1139 rendeletben a tőkehalállományra vonatkozó halászati lehetőségek rögzítésére és elosztására irányadó szabályokat. A halászati lehetőségek meghatározásának és elosztásának elmaradása komolyan veszélyeztetheti a tőkehalállomány fenntarthatóságát, éppen ezért – a közös halászati politika céljainak elérése érdekében – a teljes kifogható mennyiséget helyénvaló a korlátozott adatokon alapuló megközelítés szerint, az ICES által kidolgozott és javasolt módszernek megfelelő szinten rögzíteni.

(7)Az 1380/2013/EU rendelet a közös halászati politika számára többek között azt a célt tűzi ki, hogy a maximális fenntartható hozamnak megfelelő kiaknázási arányt – amennyiben lehetséges – 2015-ig el kell érni, és legkésőbb 2020-ig fokozatosan az összes halállomány esetében meg kell valósítani.

(8)Az e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 5 és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok Bizottsághoz történő továbbításáról szóló 33. és 34. cikke hatálya alá tartozik. E rendeletnek meg kell határoznia azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásai tekintetében a Bizottság felé teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(9)A 847/96/EK tanácsi rendelet 6 kiegészítő feltételeket vezetett be a teljes kifogható mennyiségek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból, illetve analitikai célokra kifogható teljes mennyiségek tekintetében a 3. és a 4. cikkben előírt rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanácsnak – mindenekelőtt az állományok biológiai állapota alapján – határoznia kell arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3. és a 4. cikk. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése bevezette az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené az élő tengeri biológiai erőforrások ésszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, indokolt úgy rendelkezni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor legyen alkalmazandó az analitikai célokra kifogható teljes mennyiségre, ha a tagállamok nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt elvét.

(10)A halászati tevékenységek végzésének folyamatossága és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében e rendeletet 2017. január 1-jétől kell alkalmazni. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet egyes balti-tengeri halállományok és halállománycsoportok tekintetében meghatározza a 2017. évi halászati lehetőségeket.

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet a Balti-tengeren tevékenységet folytató uniós halászhajókra vonatkozik.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.„ICES”: Nemzetközi Tengerkutatási Tanács;

2.„Balti-tenger”: az ICES IIIb, IIIc és IIId övezet;

3.„alkörzet”: a 2187/2005/EK tanácsi rendelet 7 I. mellékletében meghatározott balti-tengeri ICES-alkörzetek egyike;

4.„halászhajó”: a tengerek biológiai erőforrásainak kereskedelmi célú kiaknázására felszerelt vízi jármű;

5.„uniós halászhajó”: tagállami lobogó alatt közlekedő és az Unióban lajstromozott halászhajó;

6.„állomány”: valamely adott állománygazdálkodási területen előforduló tengeri biológiai erőforrás;

7.„teljes kifogható mennyiség (TAC)”: az egyes állományok vonatkozásában az a mennyiség, amely az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászati tevékenységek esetében egy egyéves időszak alatt kifogható;

8.„kvóta”: a teljes kifogható mennyiségnek az Unió, valamely tagállam vagy valamely harmadik ország részére kiosztott hányada.

II. FEJEZET

HALÁSZATI LEHETŐSÉGEK

4. cikk

A teljes kifogható mennyiségek és elosztásuk

A teljes kifogható mennyiségeket, a kvótákat és – adott esetben – a felhasználásukhoz funkcionálisan kapcsolódó feltételeket a melléklet határozza meg.

5. cikk

A halászati lehetőségek elosztására vonatkozó különös rendelkezések

A halászati lehetőségeknek az e rendeletben meghatározott, tagállamok közötti elosztása nem érinti a következőket:

a)az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)az 1224/2009/EK rendelet 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;

c)a 847/96/EK rendelet 3. cikke vagy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerint engedélyezett további kirakodások;

d)a 847/96/EK rendelet 4. cikke alapján visszatartott vagy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján átcsoportosított mennyiségek;

e)az 1224/2009/EK rendelet 105. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások.

6. cikk

A fogások és járulékos fogások kirakodásának feltételei

(1) A fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok fogásaiból származó olyan halak, amelyeket az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésében meghatározott halászati tevékenységek során fogtak ki, az említett rendelet 15. cikkében megállapított kirakodási kötelezettség hatálya alá tartoznak.

(2) A melléklet meghatározza a nem célfajoknak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (8) bekezdése szerinti, biztonságos biológiai határértékeken belüli állományait abból a célból, hogy esetükben el lehessen térni a fogásoknak az érintett kvótába való beleszámítására vonatkozó, ugyanabban a cikkben megállapított kötelezettségtől.

III. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

7. cikk

Adatküldés

Amikor a tagállamok az 1224/2009/EK rendelet 33. és 34. cikke alapján megküldik a Bizottságnak az állományok kifogott vagy kirakodott mennyiségeire vonatkozó adatokat, az e rendelet mellékletében meghatározott állománykódokat használják.

8. cikk

Rugalmasság

(1) Az e rendelet mellékletében foglalt eltérő rendelkezés hiányában a 847/96/EK rendelet 3. cikke az elővigyázatossági TAC hatálya alá tartozó állományokra, az említett rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 4. cikke pedig az analitikai TAC hatálya alá tartozó állományokra alkalmazandó.

(2) A 847/96/EK rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 4. cikke nem alkalmazandó abban az esetben, ha egy tagállam alkalmazza az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt elvét.

9. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2017. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1) A keleti tőkehal- és lazacállományok kivételével.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2016. július 6-i (EU) 2016/1139 rendelete a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2187/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról és az 1098/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 191., 2016.7.15., 1–15. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2016. július 6-i (EU) 2016/1139 rendelete a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2187/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról és az 1098/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 191., 2016.7.15., 1–15. o.).

(5) A Tanács 2009. november 20-i 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről ( HL L 343., 2009.12.22., 1. o. ).

(6) A Tanács 1996. május 6-i 847/96/EK rendelete a teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről ( HL L 115., 1996.5.9., 3. o. ).

(7) A Tanács 2005. december 21-i 2187/2005/EK rendelete a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről ( HL L 349., 2005.12.31., 1. o. ).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.8.29.

COM(2016) 545 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

Javaslat
A TANÁCS RENDELETE

a bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében a Balti-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2017. évre történő meghatározásáról

MELLÉKLET

A TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉGEK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERÜLETEKEN TARTÓZKODÓ UNIÓS HALÁSZHAJÓKRA VONATKOZÓ TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉGEK FAJOK ÉS TERÜLETEK SZERINTI BONTÁSBAN

Az alábbi táblázatok állományonként meghatározzák a teljes kifogható mennyiségeket és a kvótákat (eltérő rendelkezés hiányában élőtömegtonnában), valamint a funkcionálisan kapcsolódó feltételeket.

Eltérő rendelkezés hiányában a halászati övezetekre vonatkozó utalást ICES-övezetekre való utalásként kell értelmezni.

A halállományokra a fajok latin nevének betűrendjében történik utalás.

A következő táblázat e rendelet alkalmazásában a fajok latin nevének és közönséges nevének megfeleléseit tartalmazza: