Back to EUR-Lex homepage

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search
You are here

Document 52016IP0377

Az Európai Parlament 2016. október 5-i állásfoglalása az európai újraiparosítási politika szükségességéről a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében (2016/2891(RSP))

HL C 215., 2018.6.19, p. 21–28 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

19.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/21

P8_TA(2016)0377

Az európai újraiparosítási politika szükségessége a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében

Az Európai Parlament 2016. október 5-i állásfoglalása az európai újraiparosítási politika szükségességéről a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében (2016/2891(RSP))

(2018/C 215/04)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, különösen annak 9., 151. és 152. cikkére, 153. cikkének (1) és (2) bekezdésére és 173. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14., 27. és 30. cikkére,

—

tekintettel a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), és különösen az EUSZ 5. cikkének (3) bekezdésére, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel a Bizottság 2005. március 31-i„Szerkezetátalakítások és foglalkoztatás – A szerkezetátalakítások előkészítésével és nyomon követésével a foglalkoztatás fejlesztéséért: az Európai Unió szerepe” című közleményére (COM(2005)0120), és a Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. december 14-i véleményére,

—

tekintettel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című, 2010. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2010)0682),

—

tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló, a Bizottságnak címzett ajánlásokat tartalmazó, 2013. január 15-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a változásra való felkészülésre és a szerkezetátalakításra vonatkozó uniós minőségi keretről szóló, 2013. december 13-i bizottsági közleményre (COM(2013)0882),

—

tekintettel a versenyképesség és a fenntarthatóság javítása érdekében Európa újraiparosításáról szóló, 2014. január 15-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel „A zöld gazdaság növekedésében rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása” című, 2012. április 18-i bizottsági munkadokumentumára (SWD(2012)0092),

—

tekintettel „Az európai ipar »reneszánszáért«” című, 2014. január 22-i bizottsági közleményre (COM(2014)0014),

—

tekintettel „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0497),

—

tekintettel az „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i bizottsági közleményre (COM(2012)0582), valamint a 20 %-os újraiparosítási célkitűzésre,

—

tekintettel az ipari fémek fenntartható európai iparának fejlesztéséről szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az európai vasúti beszállító ipar versenyképességéről szóló, 2016. június 9-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel ma egy aktuális iparpolitika kialakításához elengedhetetlenül fontos a különböző uniós politikák közötti következetesség, különösen a Caterpillar- és Alstom-ügy fényében;

B.

mivel 2016. szeptember 2-án a Caterpillar globális szerkezetátalakítási tervet jelentett be; mivel e terv részeként a gosselies-i telephely kénytelen volt bezárni kapuit, aminek következtében 2 500 dolgozó veszítette el munkahelyét, és mintegy 4 000 alvállalkozó munkahelye került veszélybe;

C.

mivel a 2013 és 2015 között a termelési költségekben bekövetkezett csökkenés lehetővé tette, hogy az üzem termékei vonzóbbá váljanak, mint az Unión kívülről érkező termékek; mivel azonban a Caterpillar úgy döntött, hogy bezárja az üzemet, hogy a termelést más üzemekbe helyezze át, amelyek alacsonyabb szintű szociális és környezetvédelmi normákat alkalmaznak, mint az európai ipar;

D.

mivel az ügy jelentőségére és európai dimenziójára való tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy munkacsoportot állít fel az illetékes szervezeti egységek részvételével, amely közvetítőként működik közre a Caterpillar bezárásának folyamatában;

E.

mivel nem csak ezt a két termelőüzemet érinti a szerkezetátalakítás; további leépítések várhatók az Alstom spanyolországi és olaszországi, valamint a Caterpillar észak-írországi üzemeiben is;

F.

mivel a több mint 175 éves múlttal rendelkező vasúti ágazat az európai iparosodás gerince; mivel a vasúti beszállító ipar elérhető piacainak éves növekedési üteme 2019-ig várhatóan 2,8 % lesz; mivel az európai vasúti ipar Unió-szerte 400 000 munkavállalót foglalkoztat, akik közül sokan kkv-kban dolgoznak; mivel az erős és innovatív európai vasúti beszállító ipar elengedhetetlen a vasútra való áttéréshez, ami szükséges az uniós éghajlat- és energiapolitikai célok eléréséhez;

G.

mivel a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos üzleti ráfordítások 65 %-a a feldolgozóiparban valósul meg, és mivel az ipari alapunk megerősítése ezért alapvető ahhoz, hogy az Unióban tartsuk a szaktudást és a szakértelmet; mivel a digitális fejlődés – a Juncker-terv egyik kiemelt területe – megvalósulásához erős ipari alapokra van szükség;

H.

mivel az európai ipar, mint például az Alstom és a Caterpillar tevékenysége magas hozzáadott értékkel és elismert szakértelemmel rendelkezik; mivel jelenleg ez a központi és stratégiai fontosságú uniós iparág erős világszintű versenyre kényszerül olyan országokkal szemben, amelyek alacsonyabb költségű termékeket hoznak be az európai piacra, agresszív és gyorsan terjeszkedő politikát folytatnak valamennyi kontinensen, gyakran kormányuk politikai és pénzügyi támogatását élvezve;

I.

mivel a közelmúltbeli Alstom-ügy fényében a Bizottság 15 évre előre mutató tanulmányt (2030) fog készíteni az európai vasúti ágazat fejlődéséről, az uniós tagállamok környezeti céljaival kapcsolatos különböző forgatókönyvek beépítésével, a különböző forgatókönyvek munkahelyekre, szakmákra és készségekre gyakorolt hatásáról szóló tanulmánnyal együtt; mivel a Bizottságnak gyorsan nyomon kell követnie az uniós vasúti beszállító iparról szóló parlamenti állásfoglalásban szereplő ajánlásokat biztonságos és fenntartható munkahelyek és inkluzív növekedés biztosítása érdekében; mivel bármiféle nyomon követést elő kell segíteni az érintett felekkel folytatott állandó párbeszéd révén, és annak ki kell terjednie az állásfoglalás minden fejezetére;

J.

mivel a Bizottság vállalta, hogy 2013-ban teljes körű jelentést terjeszt elő a minőségi keret alkalmazásáról; ezzel összefüggésben emlékeztet azon kérésére, hogy a Bizottság az érintett szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően terjesszen elő javaslatot a munkavállalók tájékoztatásáról, a velük folytatott konzultációról, valamint a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló jogalkotási aktusra;

K.

mivel az európai iparnak fenn kell tartania versenyképességét és az Európában való beruházás képességét, és mivel társadalmi és környezeti kihívásokkal is szembenéz, amelyeket úgy kell kezelnie, hogy továbbra is példát mutasson az egész világ számára társadalmi és környezetvédelmi felelősségvállalás tekintetében;

L.

mivel egyes vállalatok kizárólag rövid távú pénzügyi megtérülésre irányuló stratégiát folytatnak, amelyek általában az innováció, a K+F-be történő beruházások, a foglalkoztatás és a készségfejlesztés rovására mennek;

M.

mivel a magas színvonalú, innovatív, energiahatékony termékek termelését előnyben részesítő és fenntartható folyamatokat támogató nagyratörő innovációs politika lehetővé teszi az EU számára, hogy megállja a helyét az egyre növekvő világszintű versenyben;

N.

mivel az utóbbi években súlyosan visszaesett az építőipari gépek kereskedelme az Unióban, ami részben az állami és magánberuházások csökkenéséhez köthető, részben pedig a nyersanyagárak emelkedéséből fakadó megemelkedett termelési költségeknek tudható be;

O.

mivel az ipari termékek tisztességes kereskedelmének tiszteletben kell tartania az alapvető munkavállalói jogokat és környezetvédelmi szabályokat; mivel a megújuló energiába és az energiahatékonyságba irányuló beruházás a megfelelő működést megteremteni képes ipari termékekbe történő beruházás egyik fő motorja; mivel a fenntartható növekedéshez alapvető szükség van innovációra, a kutatásba és fejlesztésbe való beruházásokra, munkahelyteremtésre és a készségek fejlesztésére;

P.

mivel bizonyítást nyert, hogy a termelés innovációja az ipari gazdasági ciklus valamennyi szakaszában elősegíti a munkahelyek számának növekedését; mivel a gazdasági sikert jelentősen növelheti a munkavállalók bevonása az innovációs intézkedésekbe és a stratégiák kialakításába;

Q.

mivel az acélipar fejlettebb és fenntartható része – amely nagy értékű technológiai termékeket állít elő, tiszteletben tartja a munkavállalók és a környéken élő lakosság egészségét, valamint garantálja a szigorú környezetvédelmi előírások betartását – fontos szerepet tölt be az európai ipari stratégiában;

R.

a munkavállalók szaktudásának és készségeinek elveszítése fényében hangsúlyozza, hogy Európának meg kell tartania ipari kapacitását igényei anélkül való kielégítése érdekében, hogy harmadik országok gyártóitól függene;

1.

 erőteljes szolidaritását és támogatását fejezi ki a Caterpillar és az Alstom valamennyi érintett munkavállalója és családjaik, valamint az érintett alvállalkozók felé, és sajnálja, hogy az ilyen bezárások hátrányokkal járnak a helyi gazdaságra és közösségekre nézve; intézkedéseket kér a munkavállalók és a helyi gazdaságok támogatása, valamint a régiók e nehéz gazdasági és társadalmi helyzetből való kilábalás során való segítése érdekében;

2.

 meggyőződése, hogy az európai ipart stratégiai eszköznek kell tekinteni az EU versenyképessége és fenntarthatósága szempontjából; hangsúlyozza, hogy csak az erős és ellenállóképes ipar és a jövőorientált iparpolitika teszi lehetővé, hogy az EU megküzdjön az előtte álló kihívásokkal, beleértve az újraiparosítását, a fenntarthatóság felé való átmenetét és a színvonalas foglalkoztatás kialakítását; hangsúlyozza a Bizottságnak és a tagállamoknak jobban fel kell készülniük a hasonló társadalmi-gazdasági helyzetekre, és biztosítaniuk kell ipari hálózatunk versenyképességét;

3.

 emlékeztet arra, hogy Európa olyan szociális piacgazdaság, amelynek célja a fenntartható gazdasági és inkluzív növekedés elérése; sajnálja, hogy nincs olyan valódi uniós iparpolitika, amely meg is védi az uniós munkavállalókat; ezért felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy valódi hosszú távú európai iparstratégiát azon cél elérése érdekében, hogy valóban – az Európa 2020 stratégiában lefektetettek szerint – az iparból származzon a GDP 20 %-a;

4.

 szorgalmazza, hogy a tagállamok jogszabályok vagy kollektív szerződések révén biztosítsanak megfelelő szociális védelmet, munkakörülményeket és olyan béreket, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy méltóságban éljenek, és munkavállalók leépítése esetén biztosítsanak hatékony védelmet a tisztességtelen elbocsátások ellen;

5.

 emlékeztet arra, hogy az európai gazdasági válság megmutatta, hogy azok az iparágak a legellenállóképesebbek, amelyekbe a legtöbb beruházás áramlik, nevezetesen az innovációba, a K+F-be, az energiahatékonyságba, a körforgásos gazdaságba stb.; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a magán- a közpénzekből történő beruházások és a belső fogyasztás csökkenésének negatív hatását, amelyeket ösztönözni kellene, hogy serkentsék a növekedést;

6.

 úgy véli, hogy az igazgatási terheknek és a vállalkozások megfelelési költségeinek csökkentése, valamint a szükségtelen jogszabályok hatályon kívül helyezése, ugyanakkor a fogyasztóvédelem, a munkavállalók védelme, valamint a környezet- és egészségvédelem tekintetében a magas szintű normák folyamatos biztosítása bármely uniós újraiparosítási szakpolitika alapvető fontosságú eleme kell hogy legyen;

7.

 ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós iparpolitika egyértelmű célokon és mutatókon alapuljon – így többek között az energiahatékonyságra, erőforrásokra és éghajlatváltozásra vonatkozó nagyratörő célkitűzéseken –, valamint az életciklus és a körforgásos gazdaság megközelítésén; hangsúlyozza, hogy e politikának okosan kell ötvöznie a kínálati és a keresleti oldali intézkedéseket az uniós gazdaság új pályára állítása céljából, növelve annak ellenálló képességét, és mérsékelve az erőforrásoktól való függőségét; hangsúlyozza, hogy a beruházásokat a kreativitás, a készségek, az innováció és a fenntartható technológiák felé kell irányítania, és elő kell mozdítania Európa ipari bázisának modernizációját, egy olyan, az értékláncot szem előtt tartó politika révén, amely kiterjed az alapvető iparágakra és azok regionális és helyi szereplőire; úgy véli, hogy egy ilyen megközelítés költséghatékony előnyökkel járna az európai ipar és az európai gazdaság egésze számára;

8.

 kiemeli, hogy a bankok és az eszközpiacok támogatásának céljából az EU-ban évek óta megvalósított, széles körű beavatkozások nem voltak hatással a munkahelyteremtésre és nem javították a gazdasági kilátásokat; úgy véli, hogy az állami beavatkozást a kínálati oldal túlzott ösztönzése helyett a kereslet előmozdítását célzó, összehangolt politikákra kellene összpontosítani, többek között adóügyi intézkedések és a bérek emelkedésének biztosítása révén;

A kereskedelempolitika – az egyenlő versenyfeltételek kulcsfontosságú eszköze

9.

 hangsúlyozza, hogy bár az Unió számos gazdasági ágazatban nyitott a harmadik országokból származó versenytársak számára, a harmadik országok számos akadályt építettek ki az európai vállalatok megkülönböztetésére; hangsúlyozza, hogy az Unión kívüli, különösen a kínai versenytársak gyorsan és agresszíven terjeszkednek Európában és a világ minden táján, gyakran származási országaik határozott politikai és pénzügyi támogatását élvezve; hangsúlyozza, hogy e gyakorlatok tisztességtelen versenyt teremthetnek és veszélyeztethetik az európai munkahelyeket; hangsúlyozza, hogy Kína nem teljesíti az EU által a piacgazdasági státusz meghatározásához létrehozott öt kritériumot;

10.

 sürgeti a Bizottságot, hogy alakítson ki olyan uniós kereskedelempolitikát, amely összhangban van ipari céljaival, figyelembe veszi az európai ipari munkahelyek biztosításának szükségességét, és elkerüli az újabb áthelyezéseket és az ipar további leépülését; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az egyenlő versenyfeltételeket az európai és Európán kívüli piaci szereplők számára, így garantálva a tisztességes versenyt mindenki számára;

11.

 emlékeztet arra, hogy gyors megállapodást kell elérni a kereskedelemvédő eszközök szabályozásának felülvizsgálata tekintetében annak érdekében, hogy reakciókészségük és hatékonyságuk javítása révén jelentős mértékben megerősítsük azokat; kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe azokat a szociális és gazdasági hatásokat, amelyekkel az állami irányítású vagy más, nem piaci jellegű gazdaságok piacgazdaságként való elismerése járhat az uniós iparágak versenyképessége szempontjából;

12.

 hangsúlyozza, hogy meg kell előzni, hogy az uniós kereskedelempolitika előmozdítsa a versenyellenes gyakorlatokat, például a környezeti dömpinget, különösen pedig az olyan olcsó termékek dömpingjét, amelyek veszélyeztetik az európai normákat és káros hatással vannak az uniós iparágakra; felszólítja a Bizottságot a határokon alkalmazandó kiigazítási mechanizmusok megfontolására, hogy egyenlő feltételeket teremtsen az Európa 2020 stratégia elérését segítő szakpolitikák kialakításakor, valamint a környezeti dömping, a munkavállalók kizsákmányolása és a tisztességtelen verseny megakadályozása eszközeként;

13.

 felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek tanulmányokat a kereskedelmi tárgyalásokról, regionális és ágazati alapú megközelítés alkalmazásával, amelyeknek segíteniük kell a foglalkoztatásra és az európai iparágakra gyakorolt hatások megértését is;

14.

 hangsúlyozza, hogy a közelmúltban jellemző tendencia, hogy a vállalatok a termelést és a szolgáltatásokat visszahozzák Európába, és hogy ez a növekedés és munkahelyteremtés szempontjából is lehetőségeket jelent; felhívja a Bizottságot annak megfontolására, hogy az EU hogyan tudná kedvező környezet létrehozásával abban segíteni a vállalkozásokat, hogy kihasználják a „visszatelepítés” kínálta lehetőségeket;

Versenypolitika – az uniós iparágak alapvető eleme

15.

 kéri a Bizottságot egy, a világra nyitott, versenyképes európai keret kialakítására a magánberuházások bevonzására és megtartására, az erős uniós értékláncok megtartására és minőségi munkahelyek létrehozására, hogy kézzelfogható előnyöket biztosítson polgárainak;

16.

 megjegyzi emellett, hogy az állami támogatásra vonatkozó szabályokat jobban személyre kell szabni, hogy innovációt és fenntarthatóságot eredményezzen, és hogy teljesüljenek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikkének megfelelően a foglalkoztatás magas szintje előmozdításának és a szociális politikák elősegítésének céljai,

17.

 hangsúlyozza, hogy az európai iparnak globális versennyel kell megküzdenie, ezért erőteljesen ösztönzi a Bizottságot, hogy sürgősen a világpiacot tekintse viszonyítási alapnak, amikor meghatározza a földrajzi piacokat versenyjogi elemzésében, és ne korlátozza az elemzést csupán a nemzeti piacokra vagy a belső piacra, így tegye lehetővé az európai iparágak számára, hogy kutatási és fejlesztési partnerségeket vagy stratégiai szövetségeket alakítsanak ki; felszólít ezzel összefüggésben a főbb európai gyártók szerkezetátalakítására annak érdekében, hogy a nemzetközi versenyben való helytálláshoz elegendő kritikus tömeggel rendelkező szereplők hosszú távon érvényesülhessenek;

Közbeszerzés – egy javításra szoruló eszköz

18.

 felszólítja a Bizottságot a közbeszerzésre vonatkozó uniós rendeletek jobb végrehajtására; emlékeztet, hogy az uniós rendelkezések lehetővé teszik az olyan ajánlatok elutasítását, amelyek valószerűtlenül alacsonyak, vagy amelyek értékének több mint 50 %-a az EU-n kívül valósul meg;

19.

 úgy véli, hogy a közbeszerzésnek és az ökocímkézésnek szerepet kell játszania a fenntartható termékek, szolgáltatások és innovációk elterjedésében, valamint egy erős európai ipari bázis kialakításában; felszólít arra, hogy a tagállamok és a Bizottság összehangolt erőfeszítéssel biztosítsák, hogy az ajánlatkérő szervek az odaítélésre vonatkozó döntéseiket a „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” elvére alapozzák;

Az uniós alapok jobb felhasználása, K+F és innováció – egy új iparpolitika előmozdításának eszközei

20.

 kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen dolgozzon ki következetes és átfogó iparpolitikára irányuló uniós stratégiát, melynek célja Európa újraiparosítása, és amely többek között a digitalizáláson (különösen az intelligens technológiák és a robotika ipari értékláncokba való beépítésén), a fenntarthatóságon, az energiahatékonyságon és a megfelelő forrásokon alapul; ennek érdekében felszólít a tagállamok közötti együttműködés és konvergencia növelésére adóügyi, szociális és költségvetési téren a közös ipari projektek érvényesülésének elősegítése érdekében; meggyőződése, hogy az európai szabályozási keretnek lehetővé kellene tennie az iparágak számára, hogy alkalmazkodjanak a szóban forgó változásokhoz, és felkészüljenek rájuk, hozzájárulva a munkahelyteremtéshez, a növekedéshez és a regionális konvergenciához;

21.

 a különböző ipari ágazatokkal való együttműködésre buzdítja a Bizottságot az európai strukturális és beruházási alapok, pontosabban az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) regionális szintű kutatási és fejlesztési projektek támogatására való lehető legjobb felhasználásának biztosítása érdekében;

22.

 úgy véli, hogy az uniós alapok nagyszerű lehetőséget biztosítanak az energia- és a tömegközlekedési infrastruktúrába való fenntartható beruházások finanszírozására, valamint az információs és kommunikációs technológiák intelligens felhasználására; felszólít az egyes kritériumok, főleg a foglalkoztatási, környezetvédelmi és társadalmi kritériumok végrehajtásának javítására az uniós alapok, valamint az Európai Beruházási Bankon (EBB) keresztül kezelt valamennyi pénzügyi eszköz felhasználása során;

23.

 felszólít egy intelligens uniós szakosodási menetrend kialakítására és a K+F kiemelt kezelésére azokban az ágazatokban, amelyekben az Unió vezető szerepet játszhat; szorgalmazza olyan konkrét eszközök kialakítását, amelyek lehetővé teszik az Unió és a tagállamok számára, hogy egységesítsék a K+F-re irányuló erőfeszítéseiket, valamint lehetővé teszik az eredmények helyi gazdaságban történő felhasználását; véleménye szerint a kutatás és az ipar közötti kapcsolat kulcsfontosságú az uniós ipar versenyképességének fokozásához; felszólítja e tekintetben a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan ösztönözzék ás erősítsék a kutatóközpontok, egyetemek és vállalatok közötti intenzívebb együttműködést; felszólít a kutatási környezet javítására a KF+I költségvetés növelése, valamint a különböző uniós és nemzeti finanszírozási programok jobb összekapcsolása révén;

24.

 felszólítja a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot, hogy fordítsanak különös figyelmet az ipar eltűnésétől leginkább kárt szenvedő régiókra, és sürgős jelleggel gyorsítsák fel az e régiókat érintő projektek támogatását, egyben biztosítsák, hogy életképes és magas minőségű projektek kapjanak támogatást; úgy véli, hogy az Európai Beruházási Bank által különösen a gyártás és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások terén megvalósított innovációs és ipari átalakítási projektek finanszírozásához nyújtott, stratégiai szempontú és célzott hitelek növelésének lehetőségeit még inkább fel kell tárni; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak az uniós vállalkozások – különösen a mikrovállalkozások és a kkv-k – számára jobb hozzáférést a finanszírozáshoz, ekképpen erősítve képességüket a projektépítésre, továbbá bocsássanak rendelkezésükre jobb tanácsadó szolgáltatásokat és technikai támogatást;

25.

 kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen tanulmányozza, hogy milyen módon lehet engedélyezni a gazdasági átcsoportosítást, miközben biztosítja, hogy a vállalatok teljes mértékben vállalják környezeti felelősségüket, tartsák tiszteletben a környezeti jogot és alkalmazzanak szigorú környezetvédelmi normákat; kéri a vállalatokat a bezárt telepek ésszerű időn belül történő kitisztítására, és hogy támogassák a helyi hatóságok módszereit e telepek újrahasznosítására;

26.

 felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg a tagállamok között a bevált gyakorlatok megosztásának támogatását a vállalatok bezárásának leghatékonyabb kezelési módjairól, arra ösztönözve őket, hogy keressenek példákat a jogi rendelkezésekben, hogy megpróbáljanak – amennyiben megvalósítható – vevőt találni vagy a telepet eladni és ott folytatni a gyártást annak ellenére, hogy az eredeti tulajdonosok a tevékenység megszüntetése mellett döntöttek;

27.

 úgy véli, hogy meg kell akadályozni a tárgyi eszközök és immateriális javak vagy szolgáltatások vállalatok közötti nem megfelelő áron (transzferár) történő átruházása révén is megvalósuló adókikerülést, amely többek között a pénzügyi és kereskedelmi ügyek európai koordinációja hiányának is az eredménye; felszólít a tagállamok közötti együttműködés és konvergencia növelésére adóügyi, szociális és költségvetési téren;

Társadalmi szempontból felelős szerkezetátalakítás és minőségi foglalkoztatás teremtése a jövőorientált ágazatokban

28.

 üdvözli egyes helyi hatóságok azon kezdeményezését, hogy a szociális partnerekkel – például az Alstom esetében – együtt elősegítsék a szerkezetátalakítási folyamat során a munkavállalókat és vállalatokat célzó kísérleti projekteket annak érdekében, hogy szakmai karriereket biztosítsanak szakmai képzés és intézkedések révén a minőségi foglalkoztatás megtartása céljából;

29.

 hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van a műszaki szakismeretek fejlesztésére, különösen a feldolgozóipar tekintetében; hangsúlyozza, hogy szükség van a szakképzett műszaki dolgozók fontosságának elismerésére; úgy véli, hogy a zöld gazdaság nettó munkahely-teremtési potenciáljának maximalizálása érdekében kritikus jelentőséggel bír, hogy meglévő munkaerő-állományunk számára megfelelő lehetőségeket biztosítsunk arra, hogy elsajátítsák a körforgásos gazdasághoz szükséges új készségeket; emlékeztet, hogy a képzett munkaerő fontos a termelés életképessége szempontjából; hangsúlyozza az oktatási rendszerek, az egyetemek és a munkaerőpiac közötti hatékonyabb szinergia ösztönzésének fontosságát, ideértve a munkahellyel való ismerkedést és a vállalkozásokkal az innovatív „klaszterek” létrehozása terén való együttműködést is;

30.

 felszólítja valamennyi érintett hatóságot, hogy gondoskodjanak róla, hogy valamennyi résztvevő fél teljes mértékben tartsa be a munkavállalók tájékoztatására és a velük való konzultációra vonatkozó nemzeti és európai szabályozásokat, különösen szerkezetváltás idején, valamint hogy biztosítsák a környezet védelmét és a munkahelyi biztonságot;

31.

 hangsúlyozza, hogy a vállalatoknak teljesíteniük kell az európai és a nemzeti jogszabályok szerinti jogi kötelezettségeiket, előtérbe helyezve a munkavállalók tájékoztatását és a szociális partnerek által javasolt alternatívák megvizsgálását;

32.

 úgy véli, hogy a szerkezetátalakítási műveletekről – valamint azon belül a célok és az alternatív lehetőségek vonatkozásában a tervezett intézkedések kiválasztásáról – , ha szükséges, magyarázatot és indokolást kell adni az érintett szereplők számára; szerkezetváltás esetén a lehető legjobb megoldásokról folytatandó helyi párbeszédre szólít fel valamennyi érintett fél részvételével;

33.

 hangsúlyozza a kölcsönös bizalmon és közös felelősségen alapuló, minden szinten megvalósuló erős társadalmi párbeszéd jelentőségét, ami a szerkezetátalakítási folyamatok előrejelzése, megelőzése és kezelése során az egyik legjobb eszköz a konszenzusos megoldások és közös nézőpontok keresésére;

34.

 hangsúlyozza, hogy szerkezetátalakítás esetén az egészségük és munkafeltételeik, a szociális biztonság, az átképzés és a munkaerőpiaci integrációjuk tekintetében meg kell védeni az érintett munkavállalók érdekeit;

35.

 megjegyzi, hogy a szerkezetátalakításnak jóval szélesebb hatása van az érintett vállalatnál, és gyakran előre nem látott módon érinti a közösségeket és a tagállamok gazdasági és társadalmi szövetét;

36.

 felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson konzultációt a szociális partnerekkel a csoportos elbocsátásokra vonatkozó jogszabályok hatékonyságáról a Caterpillar és Alstom esetek fényében;

37.

 sajnálja a reálgazdaság rövid távú pénzügyi kilátásokra összpontosító fokozatos elpénzügyiesedését, ahelyett, hogy fenntartana egy olyan, innovatív ipari eszköztárat, amely fenntartható, minőségi munkahelyeket képes biztosítani, és hosszú távon szolgálja a társadalom érdekeit; sajnálja, hogy ez a megközelítés a gyártási ágazatban számos munkahely megszűnéséhez vezetett; felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson konzultációt a szociális partnerekkel a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatának lehetőségéről, a Caterpillar és Alstom-ügyekhez kapcsolódó szempontok figyelembevételével, különös tekintettel minden munkavállalónak és alvállalkozónak a folyamatba való bevonására, és hatékony intézkedésekre a nem valódi gazdasági okokon alapuló törvénytelen csoportos létszámcsökkentések elkerülésére, ideértve szankciók alkalmazásának lehetőségét, például az uniós finanszírozási programokhoz való hozzáférés felfüggesztésére, vagy a kapott állami támogatások visszakövetelésére vonatkozóan;

38.

 felszólítja a Bizottság munkacsoportját, hogy vizsgálja meg az európai üzemi tanáccsal folytatott konzultációs eljárást; felszólítja a Bizottságot, hogy a vizsgálat fényében fontolja meg az európai üzemi tanácsról szóló irányelv felülvizsgálatának szükségességét;

39.

 megjegyzi, hogy az EGAA alapvető fontosságú uniós eszköz a globalizáció korában a tagállamoknak a munkavállalók szakmai átképzésére irányuló politikáikban való támogatása és annak érdekében, hogy a gazdaság szerkezete helyreálljon a régiókban az olyan munkavállalók tekintetében, akik a globalizáció vagy gazdasági válság negatív hatásait szenvedik el; emlékeztet az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap 2007 és 2014 közötti tevékenységéről, hatásáról és hozzáadott értékéről szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalásában (7) a Parlament javaslatainak fontosságára;

40.

 ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az EGAA olyan eszköz, amely csak akkor reagál, ha az elbocsátásokra már sor került, valamint hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség a tagállamok és az EU részéről a megfelelő gazdasági és jogalkotási környezet létrehozásához, hogy ezáltal serkentsék a versenyképességet és hosszú távú, fenntartható munkahelyeket teremtsenek;

41.

 felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a fő európai ipari ágazatokkal, nevezetesen a vasúti beszállítói és a gépgyártási ágazatokkal kapcsolatos, kedvezőbb piaci környezet megteremtésére irányuló stratégiájáról, valamint arról, hogy mit szándékozik tenni a minőségi munkahelyek, a know-how és a beruházások Európában tartásáért;

42.

 megjegyzi, hogy szerkezetátalakításkor a fiatal és idős munkavállalók az egyéb korcsoportokhoz képest gyakrabban válnak létszámcsökkentések célpontjaivá; hangsúlyozza, hogy elbocsátások esetén a munkáltatóknak tiszteletben kell tartaniuk a megkülönböztetésellenes jogszabályokat, különösen az életkor alapján történő megkülönböztetés tekintetében;

43.

 megállapítja, hogy a zöld gazdaságra történő átállás jelentős lehetőségeket rejt olyan helyi munkahelyek teremtésére, amelyeket nem lehet áthelyezni és olyan ágazatokban, amelyeket nem lehet kiszervezni; megállapítja, hogy erőteljes bizonyítékok szólnak amellett, hogy a zöld átmenet – egyenlegét tekintve – pozitív hatással lesz a foglalkoztatásra, ami azt tükrözi, hogy a fenntartható gazdasági tevékenységek, mint az energiamegtakarítás, munkaigényesebbek az általuk kiváltott tevékenységeknél, és lehetővé tehetik, hogy a régiók önellátóbbá váljanak;

o

o o

44.

 utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1)  HL L 225., 1998.8.12., 16. o.

(2)  HL L 347., 2013.12.20., 855. o.

(3)  HL C 440., 2015.12.30., 23. o.

(4)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0032.

(5)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0460.

(6)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0280.

(7)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0361.

Top