19.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 303/28

Előadó:

Ariane RODERT

Társelőadó:

Oliver RÖPKE

1.1

Európa összetett kihívásokkal néz szembe, amelyek a társadalmi és gazdasági modellek megújítását teszik szükségessé. Európában a haladás, a növekedés és a jóllét csak az innovációra alapuló gazdaságra történő áttéréssel valósítható meg.

1.2

Ebben az összefüggésben olyan innovatív koncepciók és tevékenységi modellek alakulnak ki, amelyek a hagyományos innováció felől a műszaki, környezeti és társadalmi szempontokat is figyelembe vevő és az emberek életére és jólétére összpontosító innovációra történő áttérést képviselik.

1.3

Az EGSZB ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre olyan szakpolitikai keretet, amely támogatja ezeket a kialakuló új tevékenységi modelleket. Ehhez szükség van e vállalkozási modellek központi elképzeléseinek elismerésére, összekapcsolására és támogatására a közös érték, a kollektív hatás, a hatásmérés, a spirálpartnerség, a szociális innováció és más hasonló elméletek alapján.

1.4

Az említett keretnek feladata lenne, hogy az akadályokat felszámoló és a hagyományos vállalkozási koncepciókat kibővítő, támogató környezetet biztosítson. Meg kell vizsgálni a közbeszerzés, az innovációbarát szabályozás, a személyre szabott pénzügyi eszközök, a strukturális alapokból származó célzottabb támogatás, a lehetséges adóügyi ösztönzők, a képzés, a támogatás és a készségek naprakésszé tétele kérdését, az utóbbi esetében különösen figyelembe véve a digitalizációt és a robotizációt.

1.5

Elengedhetetlen, hogy a tagállamok és az európai intézmények teljes mértékben elismerjék és előmozdítsák a „méltányosabb” tevékenységi modelleket, amelyek fókuszában a társadalmi fejlődést előmozdító innováció áll, amely a gazdasági haladás megvalósításával párhuzamosan ügyel a társadalmi hatás mérésére is.

1.6

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a szociális jogok európai pillérébe teljeskörűen építse be a szociális beruházási csomag elveit és a csomagnak a szociális innovációval való kapcsolatát, hiszen számos ilyen új tevékenységi modell ezeknek az elveknek a konkrét megvalósulása.

1.7

A tagállamoknak és az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy a szociális innovációt teljes mértékben érvényesítsék az innovációs programokban. A szociális innovációt célzó uniós finanszírozási támogatást, például a Horizont 2020 keretprogramot teljes mértékben fel kell használni és értékelni kell (az egyes érdekelt felek által történő) technikai alkalmazása és politikai hatása alapján.

1.8

A tagállamoknak és az uniós intézményeknek az innováció elvét általánosan érvényesíteniük kell a vállalkozáspolitikában, hogy így megteremthető legyen az innovációt előmozdító, üdvözlő, jutalmazó és terjesztő háttérkultúra. Egy ilyen kultúra jellemzője többek között a kísérletezés, az új partnerségi együttműködések, illetve a társadalomban történő értékteremtéssel kapcsolatos tág látókör.

1.9

Az EU-nak nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a kkv-k – különösen a szociális vállalkozások, a mikrovállalkozások és a családi vállalkozások –, továbbá valamennyi induló vállalkozás támogatására és védelmére az innovációs politikán belüli kezdeményezésekben, hogy javíthatók legyenek a fenntarthatóság és a terjesztés/léptéknövelés feltételei.

1.10

Az új innovatív tevékenységi modelleket teljes mértékben figyelembe kell venni a negyedik ipari forradalomra vonatkozó szakpolitikai kezdeményezésekben és a kapcsolódó szakpolitikákban, úgymint a körforgásos, a megosztásalapú és a funkcionális gazdaságban. Ennek keretében ösztönözni kell valamennyi meglévő tevékenység és modell adaptálását, támogatni az új és nem konvencionális vállalkozási formákat, az új kapcsolatok létrejöttét és a módosított együttműködési formákat.

1.11

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy az egységes piaci stratégia 2017-ben esedékes, soron következő felülvizsgálatában teljes mértékben vegye figyelembe ezeket az új tevékenységi modelleket, és javasoljon ebben a tekintetben új intézkedéseket.

1.12

Mint minden vállalkozás esetében, az új tevékenységi modellek összefüggésében is létfontosságú, hogy a tisztességes munka elvét, a munkavállalók szociális jogait, valamint a szociális partnerek szerepét teljes mértékben tiszteletben tartsák.

2.1

Európában gyors ütemben van kialakulóban egyfajta új társadalmi színtér, ami új szociális és gazdasági modelleket tesz szükségessé ahhoz, hogy Európát modern és globálisan versenyképes gazdasággá lehessen átalakítani.

2.2

A növekedés akkor állítható a haladás, a társadalmi kohézió és a jóllét szolgálatába, ha új megközelítést alkalmazunk az innovációval kapcsolatban. Az innováció és a kutatás világszerte magáévá tette ezt a megközelítést, számos olyan vállalkozáshoz hasonlóan, amely jelenleg a társadalmi, a környezeti és a gazdasági növekedést és hatást tűzi ki célul. Emellett a fogyasztói elvárások és kereslet is ilyenfajta megközelítést támogatnak. Egyértelműen ezt mutatják az olyan kezdeményezések, mint a közösségi, a körforgásos és a megosztásalapú gazdaság. Ezekben a kezdeményezésekben az a közös, hogy új értékrendszerre alapulnak, céljuk pedig a haladást szolgáló intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, amely egyszerre törekszik műszaki, környezeti és szociális innovációra.

2.3

E vélemény célja az új tevékenységi modelleket mozgató innovációban kulcsszerepet játszó egyes új koncepciók feltárása. A példák illusztrálására elsősorban a szociális vállalkozásokat használja fel. A vélemény az EGSZB e területen szerzett tapasztalataira, és különösen az EGSZB szociális vállalkozásokkal kapcsolatos projektje keretében végzett munkára épít (1). A vélemény nem foglalkozik többek között a körforgásos, a közösségi, a funkcionális és a megosztásalapú gazdaság koncepciójával, illetve az innovációs vagy kkv-politikákkal, amelyeket az azoknak szentelt EGSZB-vélemények vizsgálnak.

3.1.1

Európa olyan összetett társadalmi kihívásokkal néz szembe, amelyeket a jelenlegi rendszerek nem képesek kezelni. Ez paradigmaváltásra utal, ami új megközelítést és innovatív megoldásokat igényel. Az így létrejövő innovációkat gyakran szociális vagy társadalmi innovációnak nevezik. „A szociális innováció mind céljait, mind eszközeit tekintve szociális. Ez a következőkkel egészíthető ki: a szociális innováció konkrétan új gondolatokként (termékekként, szolgáltatásokként és modellekként) határozható meg, amelyek – az alternatíváknál hatékonyabban – társadalmi igényeket elégítenek ki, ugyanakkor új társadalmi kapcsolatokat és együttműködést is eredményeznek. Más szóval, az innováció nemcsak hogy hasznos a társadalom számára, hanem növeli a társadalom cselekvőképességét is (2).” A szociális innovációk megjelenése valamennyi ágazatra jellemző; nem új jelenségről van szó, a közös ezekben az, hogy végső soron rendszerszintű változást eredményeznek.

3.1.2

A tudományos életben az innováció fogalma manapság tágabb a műszaki fejlődésre való utalásnál. A kutatók immár egyetértenek abban, hogy az innovációnak és a kutatásnak műszaki, környezeti és társadalmi szempontokat is figyelembe kell vennie. A szociális, digitális és műszaki innováció között kölcsönös függés áll fenn. A digitális technológia szerepe ebben az összefüggésben a megosztás ösztönzése és az emberek aktív fellépésének lehetővé tétele, ugyanakkor a fő célkitűzés a szociális innováció.

3.1.3

A szociális innováció eltérő formában nyilvánul meg, mint a műszaki. Az igények mozgatják, és célja gyakran egy társadalmi kihívásra való reagálás vagy pedig egy adott felhasználói csoportra összpontosít, figyelembe véve ugyanakkor társadalmi, környezeti és gazdasági szempontokat is. A legsikeresebb szociális innovációk mögött olyan holisztikus gondolkodást találunk, amely végső soron rendszerszintű változást eredményez, és nem pusztán egy adott problémával vagy témával foglalkozik.

3.1.4

A szociális innováció alapja valamilyen etikai, ideológiai vagy közérdekű szempont. Ezt illusztrálja az a szerep, amelyet a civil társadalom a jóléti rendszerek formálásában jelenleg betölt, illetve korábban betöltött. Bár a szociális innováció koncepciója új, mégis hosszú múltra tekint vissza.

3.1.5

A szociális innováció nyílt kommunikációra és együttműködő problémamegoldásra alapul, amelyben különféle érdekelt felek és gyakorlatok segítik elő új megoldások kidolgozását. A szociális innováció ledönti az ágazatok és a piacok közötti falakat, és a versenylogikát együttműködő és hosszú távú partnerségi megoldásokkal váltja fel. Lényege a megosztás, amely a nyílt forrás mozgalmához kapcsolódik, és nem versengő megközelítéseket alkalmaz.

3.1.6

A szociális innováció fontos távlatokat nyit meg Európa számára, és a Lisszaboni Szerződés 2. cikkének megfelelően a valódi „szociális piacgazdaságot” támogatja. Ez azonban csak akkor valósítható meg, ha az innováció célja egyértelműen a befogadás és az egyenlőség. Mindez aztán további társadalmi innovációt eredményezhet.

3.2.1

Egyre elterjedtebb az a nézet, hogy a vonzó vállalkozások az értékteremtést átfogóbb – gazdasági, társadalmi és környezeti – szemlélettel közelítik meg. Az a tény, hogy a nagyobb társadalmi vagy környezeti értékteremtés gazdasági hasznot eredményezhet vagy azt növelheti, nyilvánvalóan alátámasztja, hogy a gazdasági növekedés összefügg a társadalmi és a környezeti fejlődéssel. Ezt a több kutató által is vizsgált koncepciót nevezik közös értékteremtésnek (3).

3.2.2

E stratégia középpontjában az áll, hogy a rövid távú pénzügyi teljesítmény optimalizálásának normája felől olyan gazdasági értékteremtés felé kell elmozdulni, amely a társadalmi fejlődést is előmozdítja, és értéket teremt a társadalom számára. A közös érték a globális gazdaságban megindíthatja az innováció következő hullámát és a termelékenység növekedését is előmozdíthatja.

3.2.3

A valódi szociális piacgazdaság támogatásához olyan beruházási formákat kell ösztönözni, amelyeket külön egy nagyobb részvételen alapuló, demokratikusabb és befogadóbb gazdaság létrejöttének a támogatásához alakítanak ki. Ehhez teljes pénzügyi ökoszisztémára van szükség, amelyben különösen fontos lehet a hibrid és az ötvözött tőke szerepe, amivel az EGSZB korábban már foglalkozott (4).

3.2.4

A közös érték logikájának alkalmazása azt jelenti, hogy az értékteremtés többé nem a meglévő érték átadásának, hanem inkább általánosságban a társadalmi, környezeti és gazdasági érték növekedésének felel meg. Emellett pedig arra is rávilágít, hogy a piac immár nem pusztán gazdasági fogalom, hanem társadalmi és környezeti aspektusai is vannak. Kulcsfontosságú, hogy a közös érték a magán- és a civil társadalmi szektorok erősségeire és különbségeire épít, a közös alkotásra alapuló modellt alkalmaz, és végső soron piacteremtéshez és piacnövekedéshez vezet.

3.3.1

Az összetett társadalmi kihívásokat gyakran csak a kormány, a piac és a civil társadalom szoros együttműködésével lehet eredményesen megoldani. Ez a partnerség az egyes érdekelt felek szempontjainak alapos ismeretén, gyors döntéshozatalon és empatikus megközelítésen alapul.

3.3.2

Az együttműködés, a közös alkotás és a szektorközi innováció óriási előnyökkel bír ahhoz képest, ahogy a társadalom korábban próbálkozott a társadalmi problémák megoldásával. Ebben központi szerepe van annak, hogy az érdekelt felek már korai szakaszban együttműködhetnek a közös társadalmi célkitűzés és az oda vezető út meghatározásában.

3.3.3

Érdemes megemlíteni, hogy mivel az innováció gyakran a tényleges szükségletekhez közeli helyi szinten alakul ki, a társadalom egészére oda kell figyelni, és azt támogatni kell. E helyi tapasztalatok összegyűjtése és megosztása komoly lehetőségeket rejt magában, és közülük többet más régiókban és országokban is terjeszteni, illetve nagyobb léptékben alkalmazni lehet.

3.4.1

Mint említettük, a nagyléptékű társadalmi változáshoz széles körű szektorközi koordináció, harmonizáció és partnerség szükséges. Emellett a kollektív hatás is az eredmények között kell, hogy legyen.

3.4.2

A kollektív hatás alapja az egyes ágazatok legfontosabb érdekelt feleiből álló csoport kötelezettségvállalása arra, hogy közös program alapján oldjanak meg egy adott szociális vagy társadalmi problémát. Emellett központosított infrastruktúrára, elkötelezett személyzetre, strukturált folyamatra, közös mérésre, folyamatos kommunikációra és kölcsönösen megerősített tevékenységekre van szükség minden résztvevő részéről. A nagyléptékű társadalmi változás inkább a jobb ágazatközi koordináció, mintsem az egyes szervezetek tevékenységének eredménye.

3.5.1

Amennyiben azt szeretnénk, hogy az innováció fogalma ne csupán műszaki, hanem társadalmi és környezeti szempontokat is tartalmazzon, módosítani kell a haladás mérésének módját. Az EGSZB korábban már foglalkozott olyan témákkal (A társadalmi hatás mérése (5) és Gazdaság a közjó érdekében (6)), amelyek vizsgálatából egyértelműen kiderült, hogy az eredményekre és a jelentéstételre tágabb nézőpontból kell tekinteni.

3.5.2

A gazdasági mutatók már régóta az eredmények mérésének bevett eszközei. Azonban mivel innováció egyre többször hibrid struktúrákban jön létre, új és holisztikus indikátorokra van szükség, amelyek a társadalmi, környezeti és gazdasági hatásokat is képesek mérni.

3.5.3

A társadalmi hatás mérésének elvei megkövetelik az érdekelt felek szempontjából történő megközelítést, a legfontosabb eredmények közös értelmezését és meghatározását, valamint a mutatók közös megállapítását. Így a ténylegesen megteremtett érték mérhető. A gazdasági beszámoló helyett olyan tényezők mérésére kerül a hangsúly, mint a társadalmi input, output, eredmény és hatás. Fontos, hogy az érdekelt felek ezeket a fogalmakat egyformán értelmezzék, hiszen mind az innovációval, mind a tevékenységekkel kapcsolatban alkalmazzák ezeket.

3.6.1

A szociális és a műszaki innováció óriási hatást gyakorolhat a munkaszervezésre és a munkavállalók munkafeltételeire. A munkaügyi viszonyokon belül a fokozódó individualizáció, autonómia és rugalmasság nem jelentheti a szociális védelem mértékének romlását. Az innovatív modellek akkor lehetnek sikeresek, ha a tisztességes munka elveit a megváltozott környezetben is garantálják (7).

3.6.2

Az innováció csak akkor eredményez általános társadalmi haladást, ha abba valamennyi érdekelt felet bevonnak, abból mindannyian profitálnak, illetve ha a hozzáadott értéket méltányosan elosztják és ha a szociális jogok nem sérülnek. A munkavállalók szociális védelmét a megváltozott környezetben is garantálni kell.

3.6.3

Ugyanez vonatkozik a munkavállalók egyéni szociális jogaira, különösen a munkafeltételekre és a bérekre is. Az innovatív modellek – és különösen a digitalizáció – gyakran nagyobb fokú munkahelyi individualizációval járnak, és veszélyeztetik a szociális normákat. A fenntartható innovatív modelleknek tiszteletben kell tartaniuk a munkavállalói jogokat és a munkafeltételeket, a munka változó világában is.

3.6.4

Az új innovatív tevékenységi modellekben elő kell mozdítani a munkavállalók kollektív jogait, ezek gyakorlati végrehajtását, továbbá a szociális partnerek szerepét. A szociális partnerek, a kollektív szerződések és a munkavállalói részvétel gyakran forrásai az innovációnak, hiszen ezek teremtik meg a szükséges keretfeltételeket.

3.6.5

Továbbra is támogatni kell a szociális párbeszédet és az átfogó kollektív szerződéseket, mivel ezek is hozzájárulhatnak az innovatív tevékenységi modellekre történő áttérés keretfeltételeinek a javításához. A „szociális játékszabályokat” korábban rendszeresen az új műszaki és társadalmi fejleményekhez kellett igazítani, és erre a jövőben is szükség lesz. Lásd pl. a munka újraelosztását (pl. a munkaidő csökkentését).

4.1

Az EGSZB támogatja, hogy meg kell ismerni és támogatni kell azon tevékenységi és vállalkozási modellek valamennyi változatát és sokféleségét, amelyek együttesen alkotják az egységes piacot (8). Az EGSZB a szociális vállalkozások területén külön szakértelemmel rendelkezik. A szociális vállalkozások és a szociális vállalkozók több fent említett koncepciót is megtestesítenek, és jól illusztrálják az Európában kialakuló hibrid vállalkozási modelleket.

4.2

Európában több mint 2 millió szociális vállalkozás működik, és ezek a GDP 10 %-át adják. Számos tagállamban azonban új és fejletlen még ez az ágazat, ami jelentős fejlesztési lehetőségeket jelez. A civil társadalom és a szociális gazdaság szorosan kapcsolódik egymáshoz, és az innováció révén az eddigiekben jelentős rendszerszintű társadalmi változások kialakulásához járult hozzá, többek között a gyermekgondozás, a kórházi ellátás, az idős és a fogyatékos személyek személyes autonómiájának és független életvitelének előmozdítása, a munka és a magánélet egyensúlya, a munkahelyi integráció és a (szociális) lakhatás területén, emellett pedig számtalan tudományos felfedezés vagy találmány forrása is.

4.3

A szociális vállalkozások gazdasági tevékenységeik mellett kísérleteznek és innovatív megoldásokat is teremtenek, adott felhasználói csoportra, kielégítetlen társadalmi igényre vagy hiánypótlásra összpontosítva. A profitot társadalmi célkitűzés és hatás érdekében visszaforgatják. A szociális vállalkozások nemrég különösen reflektorfénybe kerültek, mivel a kettős értékteremtéssel érdekes megoldást adhatnak: tevékenységeik nyomán szociális (társadalmi kohézió vagy befogadás) és (a kereskedelem, az üzletkötés és a foglalkoztatás biztosítása révén) gazdasági érték is keletkezik.

4.3.1

Az innováció és a kreativitás fejlesztése az egyes érdekelt felektől, továbbá magatartásuktól és attitűdjeiktől függ. Elengedhetetlen ezért a szociális vállalkozói szektor erősítése mellett az is, hogy a kialakuló egyéb eltérő modellek iránt nyitottságot tanúsítsunk. Az együttműködés és a közös értékek kultúráját támogatni kell, és ez az elv már a kezdetek óta jellemzi például a szociális gazdaságot. Mivel a szociális vállalkozások innovációja új piaci lehetőségeket teremt, külön figyelmet kell fordítani az ilyen vállalkozások védelmére, lehetővé téve tovább fejlődésüket.

4.3.2

Különösen fontos megemlíteni, hogy kutatások szerint nagyobb a nők aránya a szociális vállalkozásokban, mint a hagyományosakban. Emellett az adatokat nemek szerinti bontásban gyűjtő tanulmányok alapján megállapítható, hogy egyes európai országokban a női szociális vállalkozók száma meghaladja a férfiakét. Ezek a tanulmányok továbbá azt is mutatják, hogy a női szociális vállalkozók innovatívabbak a férfi szociális vállalkozóknál, ugyanakkor kevesebbet költenek innovációra (9). Ez a kutatás komoly fejlesztési lehetőségeket jelez, amelyeken belül különösen a női szociális vállalkozók támogatása emelhető ki.

5.1

A szociális vállalkozások és más új és innovatív tevékenységi modellek a hagyományos gazdaság részei, és nem ütköznek más tevékenységi modellekkel. Európa változó társadalmi kontextusa miatt a hangsúlyt az új tevékenységi modelleket teremtő innováció valamennyi formájának megismerésére kell helyezni. Bár ezek az új modellek több, a 3. fejezetben ismertetett koncepción alapulnak, a legtöbb olyan program, amely a vállalkozások támogatására, fejlesztésére és indítására irányul, továbbá a jogalkotás, a pénzügyi eszközök és más szükséges feltételek gyakran nem képesek ilyen eltérő tevékenységi modelleket támogatni, mivel a jelenlegi támogatások és szakpolitikák legtöbbjét szabványos, hagyományosabb vállalkozási modellekhez és logikához alakították ki. Ezért az Európában kialakuló változatos tevékenységi modellek teljes spektrumának támogatásához az alábbi tényezőket kell figyelembe venni.

5.1.1

A szociális vállalkozások tekintetében az EGSZB aktívan törekszik egy olyan teljes ökoszisztéma megvalósítására, amelyet külön e tevékenységi modell egyedi tulajdonságaira szabtak (10). Ehhez hasonlóan ökoszisztémákat kell kialakítani más új és hibrid vállalkozási elképzelések számára is. A meglévő támogatásokat pedig naprakésszé kell tenni és ki kell igazítani egyrészt azért, hogy az említett új modellek esetében is felhasználhatók legyenek, továbbá hogy a meglévő vállalkozások támogatást kapjanak az új tendenciákhoz való igazodásban és azok alkalmazásában. Az ideális ökoszisztémának része a hibridtőke-megoldásokat tartalmazó, személyre szabott pénzügyi ökoszisztéma, a megfelelőbb beszerzési formák, a személyre szabott vállalkozásfejlesztési támogatás és a társadalmi hatás mérése. Mindez elengedhetetlen az egyes tevékenységi modellek létrejöttének és fenntarthatóságának támogatásához.

5.1.2

Az innováció immár nem lineáris. A műszaki, környezeti és szociális innovációs lehetőségek vegyítése kulcsszerepet játszik a jövőbeli megoldások meghatározásában. Ezek az elképzelések csak akkor integrálhatók teljes körűen, ha a beszámolási folyamatot illetően új, eredmény- vagy hatásalapú nézőpontot alkalmazunk. Különösen két tényező fontos itt: a közös értékteremtés és a hármas kiindulópont (vagyis hogy a szociális, a környezeti és a gazdasági haladás egyformán fontos). A gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok kollektív hatása révén keletkező összérték felismerésével hamarosan újfajta hibrid vállalkozások létrejöttére számíthatunk. A közös érték elképzelése még gyermekcipőben jár. Ezért a vezetőknek új készségeket és ismereteket kell kialakítaniuk, a kormányoknak pedig meg kell tanulniuk, hogy miként szabályozhatnak úgy, hogy a közös érték kialakulását támogassák és ne akadályozzák.

5.1.3

A pénzügyi piacok kulcsszereppel bírnak a források társadalmon belüli megfelelő elosztásában. Jobbára rövid távú szemléletük azonban közvetlen ellentmondásban van a társadalom hosszú távú szükségleteinek kielégítésére vonatkozó követelménnyel, amivel több jelentés is foglalkozik (11). A vállalkozásoknak lehetőséget kell biztosítani a jövőbe történő beruházásra, hogy a befektetők számára ugyanúgy értéket teremthessenek, mint általánosságban a társadalom számára. Ehhez olyan új rendszerekre van szükség, amelyek a hosszú távú befektetői magatartást jutalmazzák. Az állami finanszírozás – amely gyakran valamilyen ötvözött tőke formájában jelentkezik – jelentősége itt nagyon fontos, mivel gyakran a vállalkozások fejlesztésére helyezi a hangsúlyt.

5.1.4

Az innováció akkor lehet új tevékenységi modellek motorja, ha folyamatosan előmozdítjuk az innovációbarát kultúrát. Az európai innovációs kultúra előmozdításában központi szerepet játszik az olyan, kísérletezésre alapuló rendszerek ösztönzése, amelyek (tanulási lépésként) mind a sikert, mind a bukást értékelik. Az elővigyázatosság elve nem akadályozhatja az innovációt; azt ki kell egészíteni az „innovációs elv” alkalmazásával, amely a törvények és rendeletek innovációra kifejtett hatásának figyelembevételét jelenti. Kiindulásként a partnerség koncepcióját a középpontba helyező folyamatokat és rendszereket kell kialakítani a fő érdekelt felek bevonása mellett (nyílt fórumok, párbeszéd-lehetőségek és együttműködési találkozók előmozdítása). Európában erre már sok helyen van példa, és ezeket könnyen lehet bővíteni, megosztani és terjeszteni (12).

5.2

Politikai szándék és felelősségvállalás nélkül Európában az új tevékenységek létrejötte nem fokozható. Elengedhetetlen az eltérő vállalkozási modellek támogatására szabott koherens szakpolitikai programok uniós és tagállami szintű kialakítása. Nyilvánvaló, hogy az európai növekedés és jóllét megvalósításához az innovációalapú gazdaság és társadalom felé kell elmozdulni. A belső piaci jogszabályokat és szakpolitikákat ennek megfelelően kell átalakítani. Az egységes piaci stratégia 2017-ben esedékes felülvizsgálata során fontolóra lehet venni az ilyen irányú intézkedéseket.

5.2.1

Létfontosságú az alap- és az alkalmazott kutatás mint a jövőbeli innováció alapköve megfelelő és folyamatos támogatása, figyelembe véve a közös értékre és a hármas kiindulópontra helyezett hangsúlyt. Emellett ezeknek az új vállalkozási modelleknek a tevékenységeit statisztikai módszerekkel kell mérni, hogy biztosítható legyen a legmegfelelőbb szakpolitikai támogatás.

5.2.2

Fontos a különféle innováció- és innovátortípusokkal kapcsolatos ismeretterjesztés. A szociális vállalkozások és a civil társadalom sokszor nem tekintik magukat innovátornak. Amennyiben nő a szociális innováció láthatósága és elismertsége azzal, hogy a társadalomban játszott jelentős szerepét kifejezetten értékelik, az más szektorokban is ösztönözni fogja a további innovációt.

5.2.3

Az EU továbbra is központi szerepet játszik az új kezdeményezések összegyűjtésében és megosztásában, a támogató környezet előmozdításában és annak biztosításában, hogy a fő szakpolitikai kezdeményezések ténylegesen képesek legyenek tükrözni ezeket az új tendenciákat. Az Európai Bizottság megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy a terjesztendő bevált gyakorlatok és modellek cseréjét előmozdítsa.