EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2015.7.15.

SWD(2015) 140 final

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA

amely a következő dokumentumot kíséri

javaslat

az Európai Parlament és a Tanács rendelet az energiahatékonyságot jelölő címkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről

{COM(2015) 341 final}
{SWD(2015) 139 final}

A HATÁSVIZSGÁLAT VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓJA

1.Szakpolitikai háttér

1.Az energiafogyasztás címkén való jelölését szabályozó irányelv (a továbbiakban: címkézési irányelv) előírja, hogy a Bizottság 2014 végéig értékelje az irányelv és annak felhatalmazáson alapuló jogi aktusainak hatékonyságát.

2.A környezettudatos tervezésről szóló irányelv értelmében a Bizottságnak 2012 végéig felül kellett vizsgálnia az irányelv és végrehajtási intézkedéseinek hatékonyságát. Az idevágó jelentésben 1 megállapítást nyert, hogy noha akkor nem volt szükség az irányelv azonnali felülvizsgálatára, azt célszerű a címkézési irányelv felülvizsgálatával egyidejűleg elvégezni, hiszen az utóbbira vonatkozó, felhatalmazáson alapuló rendeletek és a környezettudatos tervezésre vonatkozó végrehajtási rendeletek ugyanazokat az energiával kapcsolatos termékeket érintik, és hatásaik gyakran összekapcsolódnak, illetve kiegészítik egymást.

2.Értékelés és problémameghatározás

3.Mind a címkézési irányelv, mind a környezettudatos tervezésről szóló irányelv azt az alapproblémát hivatott orvosolni, hogy a termékek – előállításuk, használatuk és ártalmatlanításuk függvényében – káros hatással lehetnek a környezetre.

4.A környezettudatos tervezésről szóló irányelv a legalacsonyabb energiahatékonyságú termékek tilalmával a piacra hat. A címkézési irányelv pedig energiahatékonyabb termékek vásárlására ösztönzi a fogyasztókat oly módon, hogy energiacímkék révén tájékoztatja őket a termékek energiafogyasztásáról. Az energiával kapcsolatos egyes termékekre (pl. mosógépek vagy villanymotorok) vonatkozó követelmények meghatározása felhatalmazáson alapuló jogi aktusok (címkézés), illetve végrehajtási jogi aktusok (környezettudatos tervezés) segítségével történik.

5.Az értékelés nem terjed ki arra a kérdésre, hogy az energiamegtakarítás más ágazatokban kisebb vagy nagyobb költséghatékonysággal valósítható-e meg. A dekarbonizációs és energetikai célértékek eléréséhez valamennyi ágazatban intézkedéseket kell hozni az energiamegtakarítás érdekében; ennek költségei, ha a környezettudatos tervezés és az energiacímkézés révén elérhető megtakarítást tekintjük, a nullával egyenlők, sőt még annál is alacsonyabbak.

6.Az értékelés során a hangsúly főként a keretirányelvekre és nem pedig a végrehajtási intézkedésekre helyeződik, amely utóbbiak külön hatásvizsgálat tárgyát képezik. Az, hogy a jövőben a környezettudatos tervezésre és/vagy a címkézésre vonatkozó rendelkezések hatálya mely új termékekre terjedhet ki, a 2015–2017-es munkatervben kerül megállapításra, amelyet a Bizottság 2015 folyamán kíván elfogadni a körkörös gazdaságra vonatkozó jogalkotási csomag részeként.

7.Az energiával kapcsolatos termékek hatékonyságát más szakpolitikai intézkedésekkel is növelni lehetne, így pl. adóintézkedésekkel, ösztönzőrendszerekkel stb. Ez a hatásvizsgálat azonban azokra a konkrét problémákra szorítkozik, amelyek az említett két irányelv végrehajtása során merültek fel. Az energiafogyasztást jelölő címkézéssel és a környezettudatos tervezéssel kapcsolatos politikákról bebizonyosodott, hogy az egész világon jól működnek. A nem uniós országok közül 59 használ energiacímkéket; felük olyan címkéket vezetett be, amelyek megjelenése hasonló az uniós címkééhez. Legalább 45 EU-n kívüli ország fogadott el a termékekre vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelményeket.

8.A környezettudatos tervezés vonatkozásában eddig 24 végrehajtási rendelet lépett érvénybe. A szabályozott termékek köre széles: az olyan háztartási készülékektől, mint a hűtők, lámpák és bojlerek, egészen a szakmai vagy ipari célú berendezésekig terjed, mint pl. villanymotorok vagy ventilátorok. Az energiafogyasztást jelölő címkézés tekintetében pedig 12 felhatalmazáson alapuló rendelet biztosítja, hogy egy sor terméket – többségükben fogyasztási cikkeket – csak uniós energiacímkével ellátva lehessen értékesíteni.

9.A becslések szerint a környezettudatos tervezés és az energiafogyasztást jelölő címkézés területén elfogadott, jelenleg hatályos intézkedések révén 2020-ra az évi primerenergia-megtakarítás szintje eléri a 175 Mtoe-t. Az energiafogyasztáson kívüli környezeti szempontok tekintetében eddig kevesebb a mérhető hatás. Az energiamegtakarítás várhatóan 2020-ban mintegy 100 milliárd euróra rúg majd, ami háztartásonként 465 eurónak felel meg.

10.A követelmények uniós szintű meghatározása a környezeti és pénzügyi előnyökön túlmenően az ágazatnak is kedvez. Az uniós szinten harmonizált szabályozási keret csökkenti a gyártók költségeit, és ösztönzőleg hat az energiahatékonysági innovációra.

11.A hatásvizsgálat céljára végzett értékelés 2 azonban azt mutatja, hogy az A+, A++ és A+++ osztályok bevezetése óta az energiacímkék használata kevésbé célravezető. Az irányelv 2010-es átdolgozásakor az A+++, A++ és A+ osztályokkal kiegészült energiacímkék már kevésbé alkalmasak arra, hogy hatékonyabb termékek vásárlására ösztönözzék a fogyasztókat, akik értik ugyan az új címkebeosztást is, de csökkent a hajlandóságuk arra, hogy megfizessék a hatékonyabb termékekkel járó többletkiadást. Az A+ és az A+++ osztályok közötti árkülönbözet megfizetésére kevésbé motiváltak, mint pl. a C és az A osztály közöttiére. Ha már a forgalomban lévő termékek nagy része a műszaki fejlődésnek köszönhetően eléri az A+++ besorolást, a címkéket új beosztással kell ellátni. Kölcsönösen elfogadott módszer hiányában erre még nem került sor. Egy másik, a címkékkel kapcsolatos probléma, hogy egyre több nagyméretű termékmodellt értékesítenek, amelyeknek ugyan jó az energiahatékonyságuk és ezért jó besorolást kapnak, de abszolút energiafogyasztásuk sokkal nagyobb, mint az ugyanilyen típusú kisebb háztartási készülékeké.

12.További problémák is vannak, melyek mind a környezettudatos tervezést, mind az energiafogyasztást jelölő címkézést érintik. Elsőként említendő a környezettudatos tervezésre és a címkézésre vonatkozó előírások be nem tartása, ami részben annak tulajdonítható, hogy a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok nem tudják kellő erővel érvényre juttatni az előírásokat. Másodsorban az is gondot okoz, hogy számos termékspecifikus rendeletnek alacsony az ambíciószintje, harmadsorban pedig a hosszadalmas szabályozási folyamat is probléma, amelynek következményeképpen a döntéshozatal időpontjára a műszaki tartalom és az előkészítő munka eredményei elavulttá válnak.

13.Az utolsó probléma kifejezetten a környezettudatos tervezéssel függ össze: nagyobb figyelmet kellene fordítani azokra a hatásokra, amelyeket a termék a használat közbeni energiafogyasztástól eltekintve egyébként gyakorol a környezetre.

3.Szubszidiaritás

14.Ha a termékek hatékonyságával kapcsolatos intézkedések meghozatalára tagállami szinten kerülne sor, az akadályozná az áruk szabad mozgását az EU-ban, és szükségtelen terheket róna az ágazatra, amelynek tagállamról tagállamra különböző szabályrendszereknek kellene megfelelnie. Az uniós szintű fellépés az egyetlen módja annak, hogy a forgalomba hozott termékekre minden tagállamban ugyanazok az előírások vonatkozzanak, és mindenütt ugyanolyan beosztású címkéket helyezzenek el rajtuk.

4.Célkitűzések

15.A cél a termékek energiafogyasztásának és egyéb jelentős környezeti hatásainak a mérséklése; ehhez gondoskodni kell arról, hogy a fogyasztók könnyen érthető formában kapják meg a szükséges információkat, és az ágazat a környezetvédelmi kihívásokat gazdasági lehetőségként hasznosítsa.

5.A szakpolitikai opciók és módszertan bemutatása

16.Az energiafogyasztást jelölő címkézés és a környezettudatos tervezés szabályozásának javítása érdekében a következő, ambíciószintjük szerint növekvő sorrendben felsorolt szakpolitikai opciók kerültek vizsgálatra:

1.új, nem jogalkotási intézkedés;

1+. a címkézésre irányuló új, nem jogalkotási intézkedés, valamint a címkézés jogszabályok útján történő javítása;

2.a környezettudatos tervezés és a címkézés jelentős mértékű jogalkotási reformja;

3.a környezettudatos tervezés és az energiafogyasztást jelölő címkézés átfogó reformja, amely az energiával nem kapcsolatos termékekre való kiterjesztésüket és a piacfelügyelet uniós szintű központosítását is magában foglalja.

17.E szakpolitikai opciók a fent nevezett különféle problémák megoldására több, eltérő ambíciószintű intézkedést kínálnak.

18.Az energiacímke formátumával kapcsolatos probléma megoldásaként csak azok a szakpolitikai opciók jöhetnek szóba, amelyek lehetővé teszik az energiafogyasztást jelölő címkézés jogszabályok útján történő módosítását. A címkebeosztás formátumát illetően a jelenlegi A+++-tól D-ig terjedő skála alternatívájaként három alopció került vizsgálatra:

a.A-tól G-ig terjedő beosztású címke, amelynek újrabeosztása 5-10 évente esedékes;

b.numerikus beosztású címke (pl. 40-től 100-ig, hogy a címke felső részén 0-tól 30ig további osztályokat lehessen hozzáadni);

c.csökkenő numerikus beosztású címke (pl. 7-től 1-ig, hogy a címke felső részén további osztályokat lehessen hozzáadni: 8, 9 stb.).

19.A nagyméretű termékmodellekkel kapcsolatos problémára olyan alternatív intézkedések révén található megoldás, amelyek az abszolút energiafogyasztás címkén való feltüntetését szorgalmazzák (1. opció), és a nagyobb háztartási készülékekre vonatkozóan jobb hatékonyságot írnak elő egy-egy energiaosztály eléréséhez (1+., 2. és 3. opció). A nagy energiafogyasztású termékcsoportokkal kapcsolatos fenti probléma megoldásához hozzájárulna az is, ha az energiacímkén a költségtényezőt is feltüntetnék (1+., 2. és 3. opció).

20.A környezettudatos tervezést és az energiafogyasztást jelölő címkézést együttesen érintő három problémára a kötelező termékregisztrálás jelenthetne megoldást (az 1+. opció szerint csak a címkézést illetően, a 2. és a 3. opció szerint mind a címkézést, mind a környezettudatos tervezést illetően). A termékregisztrációs adatbázisban szerepelnének azok az információk, amelyekre a követelmények hatékonyabb betartatása és a jobb szabályalkotás érdekében van szükség, és ez bizonyos mértékben az alacsony ambíciószint jelentette problémára is válasz lenne. Az adatgyűjtő tanulmány mint alternatív intézkedés (1. opció; valamint az 1+. opció, de itt csak azon termékeket illetően, amelyekre a környezettudatos tervezés szabályai vonatkoznak, a címkézési szabályok azonban nem) ugyanezekre a problémákra irányul, de kevésbé átfogóan, és a követelmények betartatását nem érinti.

21.Az alacsony ambíciószint emelésére irányuló kiegészítő intézkedések a következők: i. a követelmények alapját képező legalacsonyabb életciklusköltségek meghatározása tanulási görbék révén (1., 1+. és 2. opció), valamint ii. a legalacsonyabb életciklusköltség helyett ambiciózusabb, a megtérülési küszöbbel kapcsolatos követelményt kell megállapítani (3. opció).

22.A megfelelés hiánya és az elégtelen jogérvényesítés jelentette problémákra irányuló kiegészítő intézkedések a következők: közös felügyeleti intézkedések támogatása uniós finanszírozású projektek révén (1., 1+. és 2. opció), az új piacfelügyeleti rendeletre irányuló bizottsági javaslattal 3 való jogi összehangolás (1+. és 2. opció), az energiafogyasztás címkén való jelölését szabályozó irányelv jogi rendelkezéseinek ésszerűsítése (1+., 2. és 3. opció), harmadik fél általi tanúsítás előírása minden termékcsoport esetében (2. és 3. opció), a piacfelügyelet uniós szintű központosítása (3. opció).

23.A többi környezeti hatással összefüggő problémát a rendelkezések hatályának az energiával nem kapcsolatos termékekre való kiterjesztésével lehetne megoldani, mely termékek esetében e hatások az energiafelhasználásnál nagyobb súllyal esnek latba (3. opció), illetve azáltal, hogy felülvizsgálják és korszerűsítik a környezettudatos tervezés elemzési módszertanát („MEErP”) azzal a céllal, hogy az energiával kapcsolatos termékek anyagfelhasználásának hatékonyságával kapcsolatos hatások nagyobb figyelmet kapjanak (1., 1+. és 2. opció).

24.A hatáselemzés egy olyan modell felhasználásával készült, amely minden előkészítő tanulmányból és hatásvizsgálatból származó adatot magában foglal, amelyet a környezettudatos tervezésre és az energiafogyasztást jelölő címkézésre vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartozó termékekkel kapcsolatban végeztek. Mivel a modell csak az energiával kapcsolatos termékekre vonatkozik, annak egyéb árucikkekre való kiterjesztése (3. opció) minőségi értékelésen esett át. Egy külön tanulmányban azt is megvizsgálták, hogy a fogyasztók mennyire tudják értelmezni a különféle címkeformátumokat, és azok hogyan befolyásolják vásárlási döntéseiket. Minden opció azzal az alapesettel került összehasonlításra, amelyben a környezettudatos tervezésre és az energiafogyasztást jelölő címkézésre vonatkozó rendelkezések végrehajtása változatlan módon, a fent felsorolt problémák megoldása nélkül folyna tovább.

6.Hatáselemzés

25.Amint azt a dokumentum végén található áttekintő táblázatok mutatják, a termékek energiafelhasználása valamennyi opció esetében nagymértékben tovább csökken. Minél ambiciózusabb problémamegoldó intézkedésekről van szó az egyes opciókon belül, annál több energia takarítható meg pluszban.

26.Ami a címkék értelmezhetőségét illeti, az alfabetikus címkebeosztásokat (azaz A+++-tól D-ig, A-tól G-ig) sokkal könnyebben megértik a fogyasztók, mint a numerikus címkéket. A vásárlási döntésekre gyakorolt hatásukat illetően az A-tól G-ig terjedő címkebeosztás alapján érezték a fogyasztók a legnagyobb késztetést arra, hogy a hatékonyabb termékeket vegyék meg, majd a csökkenő numerikus beosztású címke következett a rangsorban, a numerikus beosztású címke pedig még a jelenlegi A+++-tól D-ig terjedő skálánál is rosszabbul töltötte be funkcióját.

27.Az egyéb környezeti hatások, mint pl. az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, a nitrogén-oxid-kibocsátás és a vízfelhasználás azonban valamennyi opció révén csökkenthetők. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésétől eltekintve, amely szorosan kapcsolódik az energiamegtakarításhoz, a többi környezeti hatás mérséklése csak szerény mértékű a megtakarított energia mennyiségéhez viszonyítva. A többi környezeti hatás számottevő csökkentésére csak az az opció nyújt lehetőséget, amelyben az irányelvek hatályát az energiával kapcsolatos termékeken túlmenően a többi termékre is kiterjesztik. Az energiával kapcsolatos termékeken kívüli termékek számos környezeti hatásával azonban már más jogszabályok is foglalkoznak.

28.A fő gazdasági hatás az energiaárakra érzékenyen reagáló fogyasztói kiadásokra (a vételár és a használat közbeni energiaköltség összege) irányul. Ha 2030-ig az energiaárak évi 4 %-os emelkedésével számolunk, akkor a fogyasztói költségek minden opció esetében alacsonyabbak ahhoz a helyzethez képest, hogy nem születnek új intézkedések – minél magasabb az ambíciószint, annál előnyösebb az adott opció. Ha abból indulunk ki, hogy az energiaárak 2020 után évente legfeljebb 0,5 %-kal nőnek, a fogyasztói költségek akkor is alacsonyabbak minden opció esetében ahhoz az esethez képest, hogy nem kerül sor új intézkedésekre, azonban az előnyök kisebb mértékűek, és a pénzügyi megtakarítások tekintetében az egyes opciók hasonlók.

29.Az üzleti bevételek mértéke minden opció esetében az energiamegtakarítás alakulását követi: minél ambiciózusabbak az intézkedések, annál nagyobb üzleti bevétellel kecsegtetnek. Ez annak tulajdonítható, hogy a hatékonyabb termékek – az elektronikai termékek kivételével – viszonylag drágábban szerezhetők be. A bevételek a nagyobb vállalatokat és a kis- és középvállalkozásokat egyaránt érintik. Az összegek mintegy 8085 %-a hozzájárul az uniós GDP-hez. A világítótestek ágazatában csökkenni fognak a bevételek, mivel egyre hosszabb élettartamú lámpatípusokat árusítanak, amelyeket ritkábban kell cserélni. A megnövekedett bevételek javarészt a fűtési ágazatban jelentkeznek, a geotermikus hőszivattyúkra való átállásnak köszönhetően. Ha ez utóbbiak ára a feltételezettnél nagyobb mértékben csökkenne, akkor valamennyi opció esetében alacsonyabb többletbevétellel lehetne csak számolni.

30.A vállalatok szintjén jelentkező járulékos (a hatályos jogi keretnek való megfelelés jelentette terhekhez hozzáadódó) adminisztratív terhek nagyok a jelentős mértékű, jogalkotási reform esetében (2. opció), és magasok az átfogó reform esetében (3. opció). Emellett az A-tól G-ig terjedő címke bevezetését szorgalmazó alopció ismételten adminisztratív terheket ró a gazdasági szereplőkre: a címke 5-10 évente esedékes újrabeosztása a gyártóknak 50 millió eurónyi, a kereskedőknek pedig 10 millió eurónyi költséget okoz. A termékek regisztrálásából eredő adminisztratív költségek az 1+. opció esetében a becslések szerint kb. évi 1,5 millió euróra rúgnak majd a teljes ágazatra kivetítve. Mivel a szabálykövetés kötelező, a gyártók és a kereskedők az újrabeosztással és a regisztrálással kapcsolatos költségeket (kb. 2–5 eurócent/címkével ellátott termék) átháríthatják a fogyasztókra, akiknek viszont ez sokszorosan megtérül, mivel anyagi előnyük származik abból, hogy az A-tól G-ig terjedő címke hatékonyan segíti őket az energiahatékonyabb termékek kiválasztásában és ösztönzi őket az ilyen termékek megvételére.

7.Összegzés

31.A kizárólag nem jogalkotási intézkedésből álló opció (1. opció) jelentős kiegészítő energiamegtakarítással járhat, és számos problémára megoldást kínál. Azt az alapvető problémát azonban nem tudja orvosolni, hogy az energiacímke beosztásának formátumán változtatni kell, mivel – amint azt az elemzés kimutatta – jobb megoldások is vannak a jelenlegi A+++-tól D-ig terjedő címkénél.

32.A mind a környezettudatos tervezés, mind az energiafogyasztást jelölő címkézés jogszabályok útján történő, jelentős mértékű (2. opció) és átfogó (3. opció) reformjával kapcsolatos opciók eredményeznék a legnagyobb energiamegtakarítást. Ezek az opciók azonban aránytalan akadályok kialakulásához vezethetnek a nemzetközi kereskedelemben, mivel valamennyi termék tekintetében előírnák a harmadik fél általi tanúsítást. Emellett a 3. opció esetében a rendelkezések hatályának az energiával nem kapcsolatos termékekre való kiterjesztése kapcsán nem egyértelmű, hogy az arányosság elve nem sérül: a környezettudatos tervezés és az energiafogyasztást jelölő címkézés feltehetően nem a legmegfelelőbb eszközök e termékek vonatkozásában, és egy sor termékcsoport esetében átfedés lenne ezen intézkedés és egyéb környezetvédelmi szakpolitikák között. Úgy tűnik tehát, hogy a javaslat túllépi a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket.

33.Valamennyi hatást együttvéve az az opció tűnik a legoptimálisabbnak, amely az energiafogyasztást jelölő címkézés esetében ötvözi az új, nem jogalkotási intézkedéseket és a jogalkotás hatékonyabbá tételét (1+. opció). Ez az opció minden azonosított problémát teljes körűen vagy legalább nagymértékben orvosol, és csak korlátozott adminisztratív terhekkel jár. Magában foglalja az A-tól G-ig terjedő címkére vonatkozó alopciót is. Ez a beosztás jobbnak bizonyult, mint a többi címkeformátummal kapcsolatos többi opció. Az A-tól G-ig terjedő címkét is magában foglaló 1+. opció révén elérhető járulékos primerenergia-megtakarítás a becslések szerint 2030-ra eléri az évi 47 Mtoe-t.

Áttekintő táblázatok a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó modellezés fő eredményeiről

(1)

COM(2012) 765 végleges.

(2)

Ecofys, Evaluation of the Energy Labelling Directive and specific aspects of the Ecodesign Directive (Tanulmány az energiafogyasztás címkézéssel történő jelöléséről szóló irányelvnek és a környezettudatos tervezésről szóló irányelv bizonyos aspektusainak értékeléséről), 2014. június; London Economics, study on the impact of the energy label – and of potential changes to it – on consumer understanding and on purchase decisions (Az energiacímkék – és a velük kapcsolatos esetleges változások – hatása a fogyasztók tudatosságára és vásárlási döntéseire), 2014. október.

(3)

COM(2013) 75 final