EURÓPAI BIZOTTSÁG

Strasbourg, 2015.10.6.

JOIN(2015) 33 final

KÖZÖS KONZULTÁCIÓS DOKUMENTUM

Az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok közötti 2020 utáni új partnerség felé

I. Bevezetés Egy nagyra becsült partnerség

E dokumentum célja, hogy széles körű nyilvános konzultációt indítson az Európai Unió (a továbbiakban: EU) és az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja 1 (a továbbiakban: AKCS) közötti partnerségre és kapcsolatokra vonatkozó, 2020 után is aktuális kulcsfontosságú kérdésekről. Fontos ezért áttekinteni a jelenlegi partnerségi megállapodást, hogy feltárhassuk, milyen mértékben marad érvényes a jövőre vonatkozóan és kínál platformot a közös érdekek előmozdítására. Szükség van a partnerség alapját képező premisszáknak, valamint a partnerség alkalmazási körének, eszközeinek és munkamódszereinek alapos felülvizsgálatára. A felülvizsgálat eredménye az elemzés jelentős részét alkotja majd, és mint ilyen hozzájárul a jelenlegi megállapodás értékeléséhez, valamint szakpolitikai javaslatok megfogalmazásához a jövőbeni kapcsolatokra vonatkozóan.

Az EU és az AKCS közötti kapcsolatok hosszú múltra, az 1975. és az első Loméi Egyezmény előtti időkre tekintenek vissza. Ez utóbbi váltotta fel az 1963-ban megkötött első Yaoundéi Egyezményt, amely kötelező erővel bírt az akkori Európai Gazdasági Közösség és néhány tagállamának korábbi gyarmatai vonatkozásában. A kapcsolatokat egymást követő megállapodások alakították, egészen napjainkig.

A jelenlegi AKCS–EU partnerségi megállapodást 2000. június 23-án írták alá Cotonouban, Beninben, innen ered a Cotonoui Partnerségi Megállapodás elnevezés. A megállapodást 2005-ben és 2010-ben felülvizsgálták, annak rendelkezéseivel összhangban. A Cotonoui Megállapodást húszéves időszakra kötötték meg, amely 2020. február 29-én jár le. A partnerség átfogó jellegű; magában foglalja a politikai dimenziót, a gazdasági és kereskedelmi együttműködést, valamint a fejlesztésfinanszírozási együttműködést. A finanszírozás nagyrészt az Európai Fejlesztési Alapból (EFA) történik. Ez egy költségvetésen kívüli többéves alap, mely az uniós tagállamok közvetlen hozzájárulásaiból tevődik össze, és amelyet részben kiegészítenek az uniós költségvetésből finanszírozott külső finanszírozási eszközök. A Cotonoui Partnerségi Megállapodás jogilag kötelező erejű megállapodás; amely közös intézményeket hozott létre, és keretet biztosít a tagjaival folytatott párbeszédhez. Az AKCS-országokkal kötött megállapodások sok éve az EU külső politikájának egyik központi elemét alkotják.

Gyorsan változó körülmények

Az AKCS–EU kapcsolatok jelenlegi felülvizsgálatára egy gyorsan változó és egyre inkább többpólusúvá váló világban kerül sor. Az 1990-es években kezdődő globális átalakulást mozgásban tartó hatalmas erők egyre nagyobb mértékben és egyre gyorsabban alakítják át a világot. A világ egyre sűrűbben lakott, egyre inkább összekapcsolódik, egyes részei egyre jobban függnek egymástól, jóval komplexebb és egyre több biztonsági kihívással szembesülünk. Jelentősen növekedett és diverzifikálódott a globális kereskedelem. Ázsia növekvő gazdasági és politikai jelentősége folytatódni látszik, miközben újabb gazdasági hatalmak emelkednek fel Afrikában és Latin-Amerikában.

Az elmúlt két évtizedben az EU és az AKCS-államok egyaránt változtak, és jelentős fejlődés következett be kapcsolataikban is. Az AKCS-államok száma 79-re bővült, az EU tagállamainak száma 28-ra nőtt, így az ENSZ-en belül együttesen az államok többségét és összesen mintegy 1,5 milliárdnyi embert kitevő népességet képviselnek. A kapcsolatok azóta jelentősen bővültek, és már túlmutatnak a fejlesztési együttműködésen és a kereskedelmen. Az AKCS-csoportot alkotó három régióval fenntartott partnerséget megerősítették a Cotonoui Partnerségi Megállapodáson kívül is, de azzal szinergiában. Ezt tükrözi az EU–Afrika közös stratégia 2 , az EU–karibi közös partnerségi stratégia 3 és a megerősített partnerségi stratégia a csendes-óceáni szigetekkel 4 . Fokozták az együttműködést a regionális és szubregionális szervezetekkel is, különösen gazdasági kérdésekben és a béke és biztonság területén. Gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-k) megkötésére került sor, amelyek új keretet adnak az AKCS-országok regionális csoportjaival fenntartott kereskedelmi kapcsolatoknak.

Nemzetközi szinten 2015 szeptemberében elfogadták a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó új globális keretet és annak finanszírozását, amely egyszerre kezeli a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés jelentette, egymással összefüggő kihívásokat. E keret egy új „globális partnerségen” nyugszik, amely minden végrehajtási eszközt és szereplőt mobilizál. A valamennyi országra egyetemesen alkalmazandó keret tükrözi a fejlődés kilátásainak drámai megváltozását, és hatással lesz az AKCS–EU kapcsolatok jövőjére.

A gazdasági teljesítmény tekintetében változó a helyzet az AKCS-országok csoportján belül. Haiti kivételével valamennyi karibi ország elérte a közepes vagy magas jövedelmi státust, azonban továbbra is jelentős kihívásokkal néz szembe, különösen a külső sokkhatásoknak és természeti katasztrófáknak való kitettsége miatt. A csendes-óceáni államok nagyon különböző gazdasági fejlődésen mentek keresztül, és legtöbbjük súlyos kihívásokkal kénytelen szembenézni mérete és elhelyezkedése miatt. Hasonló sebezhetőség jellemző a karibi térség országaira is. Afrika általában véve erős gazdasági teljesítményt nyújtott, és az országok többsége tíz vagy annál is több éven keresztül élvezte a megszakítás nélküli magas gazdasági növekedést. A szegénység elleni küzdelem terén előrelépés történt az AKCS-országokban, amint azt a millenniumi fejlesztési célok felé megtett haladás is tükrözi. Továbbra is jelentősek a kihívások a humán fejlesztés, a szegénység felszámolása és az egyenlőtlenség tekintetében, amelyek egyes területeken nyílt konfliktusok kialakulásához, fokozott instabilitáshoz, elhúzódó válsághoz és globális szinten megnövekedett migrációs áramlásokhoz vezetett. A regionális és globális értékláncokkal korlátozottak a kapcsolatok, különösen a legkevésbé fejlett országok (LDC-országok) esetében.

II. Közös elvek és közös érdekek (a „tartalom”)

Kezdetben az AKCS–EU partnerség a hangsúlyt a fejlesztési támogatásra és a kereskedelmi ügyekre fektette, amely a donor-kedvezményezett viszonyt tükrözte. A körülmények és a kapcsolatok megváltoztak, a partnerség ma már a közös érdekek követésére koncentrál. A 2000-ben aláírt Cotonoui Partnerségi Megállapodás jelentősen megerősítette a partnerség politikai pillérét az AKCS-országokkal és -régiókkal folytatott valódi politikai párbeszéd beépítésével. A partnerség azonban nem volt sikeres abban, hogy az EU és az AKCS-csoport együttesen, partnerként lépjen fel a nemzetközi színtéren. A Cotonoui Partnerségi Megállapodás új eleme volt a béke és biztonság dimenziója is, amely a leggyorsabban fejlődött az Afrika–EU partnerség tekintetében, miközben a karibi térség országaival az állampolgári biztonságról, valamint a csendes-óceáni országokkal az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokról és a nemek közötti egyenlőségről szóló növekvő együttműködés szolgáltat további bizonyítékot erről a tendenciáról. A gazdasági partnerségi megállapodások megkötése az AKCS-államok többségével a Cotonoui Partnerségi Megállapodás kereskedelmi pillérét regionális csoportosulásokkal létrehozott, többrétű kapcsolattá alakította át.

A jövőbeni kapcsolatnak alkalmazkodnia kell a többdimenziós és több érdekelt felet tömörítő partnerség új realitásaihoz. Tekintettel arra, hogy a legnagyobb eredmények akkor születnek, ha az EU és az AKCS-partnerországok valóban ugyanarra törekednek, a határozott közös érdekek és közös értékek azonosítása döntő fontosságú a partnerség jövőbeni irányvonala szempontjából. Az előzetes értékelés a következő jelentősebb közös érdekeket és elveket tárta fel, amelyek még további konzultációt és gondolkodást igényelnek.

Közös globális érdekek egy többpólusú világában

A közös érdekekre és értékekre alapozott erős politikai szövetségek képezik a globális kérdésekről folytatott sikeres együttműködés alapját. Az AKCS-országoknak és az EU-nak közös érdeke fűződik a globális közjavakkal való gazdálkodás fenntarthatóságának előmozdításához, valamint az olyan kihívások kezeléséhez, mint az éghajlatváltozás, valamint a víz-, az energia- vagy élelmezésbiztonság. Az EU-ra és az AKCS-országokra egyaránt hatást gyakorló globális kihívások közé tartozik még a béke és biztonság (beleértve a terrorizmust, a szélsőségességet és a nemzetközi bűnözést), a környezetvédelem (különösen a biodiverzitás), a migráció, az egészségügy és a pénzügyi kérdések (beleértve a nemzetközi pénzügyi struktúrát, pénzügyi mozgást és adózást).

Az éghajlatváltozás egyértelműen olyan példa, ahol az EU az élen jár, és amelyhez az AKCS-országoknak különleges érdeke fűződik, mivel annak következményei e régiók közül néhányat keményen fognak sújtani. Ez év decemberében várhatóan egy új, globális éghajlat-változási megállapodást fogadnak el, és az AKCS-országok aktív részvétele kulcsfontosságú e tekintetben. Ugyanakkor számos AKCS-ország nagy lehetőségekkel rendelkezik a megújulóenergia-termelés és a kék növekedés szempontjából; ezek olyan területek, ahol jelentős magánberuházásokra lesz szükség.

Emberi jogok, demokrácia és jogállamiság, valamint jó kormányzás

Az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása, valamint a jó kormányzás az AKCS–EU partnerség alapját képezik. Ezek az értékek döntő fontosságúak a fenntartható fejlődési modell szempontjából. Előrehaladás tapasztalható, de sok kihívás vár még megoldásra. A Cotonoui Partnerségi Megállapodás a politikai párbeszéd különböző módjairól rendelkezik, beleértve a rendszeres politikai párbeszédet (8. cikk), valamint a fokozottabb politikai párbeszédet és ad hoc megbeszélések megkezdését, amennyiben súlyosan megsértik a megállapodás lényegi elemeit (emberi jogok, demokratikus elvek és a jogállamiság), vagy abban az esetben, ha a korrupció súlyos esetei merülnek fel egy partnerország részéről. Ezzel kapcsolatban a partnerség megfelelő intézkedések elfogadását irányozza elő, beleértve legvégső esetben az együttműködés felfüggesztését, amennyiben azt szükségesnek találják (96–97. cikk). 2000 óta 24 esetben indultak erre vonatkozó konzultációk, amelyből az egyik a korrupcióval kapcsolatban.

Béke és biztonság, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem

A Cotonoui Partnerségi Megállapodás 11. cikkében elismertek szerint a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása érdekében a békére és biztonságra van szükség, és ennek az ellenkezője is igaz: az instabil és konfliktus sújtotta országok javarészt nem tudták teljesíteni a millenniumi fejlesztési célokat. Az államok közti erőszakos konfliktusok erősödtek. A konfliktus és az instabilitás kezelésére átfogó megközelítést kell alkalmazni, a diplomáciai, biztonsági és fejlesztési eszközöket ötvözve, valamint hangsúlyt kell fektetni a konfliktusmegelőzésre, a béketeremtésre és az államépítő tevékenységekre. A demokratikus folyamatok támogatását is széles körben a békéhez és biztonsághoz való hozzájárulás eszközének tekintik. Ezek a széles témakörök a partnerek közötti párbeszéd szerves részét képezik a Cotonoui Partnerségi Megállapodás alapján. Ezen felül az EU-nak és az AKCS-országoknak az elmúlt években a terrorizmussal és az erőszakos szélsőségességgel, a csempészet valamennyi formájával, beleértve az embereket, fegyvereket és kábítószert, valamint a kalózkodással kapcsolatos régiókon átnyúló biztonsági fenyegetésekkel kellett szembenézniük. Ezeket a kockázatokat növelte az Afrikában bekövetkezett jelentős népességnövekedés olyan kihívásokkal karöltve, mint a gyors urbanizáció, a tartós vagy növekvő egyenlőtlenség, valamint a magas munkanélküliség, különösen a fiatalok körében. Számos kihívás ezek közül kölcsönösen kapcsolódik egymáshoz több kontinensen átívelően, és eredményes kezelésükhöz az EU-nak és az AKCS-országoknak koherens módon kell igénybe venniük a rendelkezésükre álló sokféle eszközt.

Fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés, beruházás és kereskedelem

A fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés előmozdítása kulcsfontosságú a hosszú távú gazdasági fejlődés és a szegénység felszámolása érdekében, valamint létfontosságú a demográfiai kihívások kezelése tekintetében. Habár az eredmények országonként és időszakonként különbözőek, a gazdasági teljesítmény az AKCS-régióban szembetűnő volt, ami nagyobb hazai piacokat teremtett és új gazdasági lehetőségeket nyújtott. Másrészről az iparosítás, a digitalizáció és gazdasági diverzifikáció számos AKCS-országban korlátozott volt. A szegénység és egyenlőtlenség nem csökkent az elvárt mértékben, az alulfoglalkoztatottság és az informális gazdaság mérete továbbra is túl magas. A leginkább kiszolgáltatott személyek rezilienciájának erősítése még mindig kihívást jelent. 2050-ig várhatóan megduplázódó népességével és bőséges természeti erőforrásaival Afrika gazdasági potenciálja globális szinten rendkívül jelentős marad. Az óceánok fenntartható hasznosítása, beleértve a gazdag halászati erőforrásokat, az akvakultúrát és az ásványkészleteket, jelentős gazdasági és beruházási lehetőségeket teremthet. Az olyan országok, mint Brazília, Kína és India fokozottabb jelenléttel, növekvő beruházásokkal és kereskedelmi kapcsolatokkal, valamint növekvő együttműködési portfolióval pozícionálják magukat stratégiailag ezekben a régiókban.

A makrogazdasági stabilitás fenntartása, beleértve a pénzügyi rendszer stabilitását, a fenntartható és inkluzív gazdasági fejlődés előfeltételét jelenti. Számos AKCS-ország az elmúlt évtizedben magas növekedési rátával javította makrogazdasági keretét, ami lehetővé tette néhányuk számára, hogy több nemzetközi és hazai tőkét mobilizáljanak. A közelmúltbeli pénzügyi és gazdasági válság rávilágított az életszínvonalban bekövetkezett veszteségekre és a továbbgyűrűző hatásokra, amelyek a makrogazdasági instabilitásból eredhetnek. Ez különösen releváns az egyre inkább összekapcsolt gazdasági és pénzügyi világ körülményei között, melyben számos feltörekvő gazdaság és kapcsolódó piacaik vesznek részt.

A fenntartható növekedési ráták és bőséges természeti források ellenére sok ország nem volt képes beszedni a fenntartható fejlődéshez szükséges hazai bevételeket. A méltányos és hatékony adórendszerek és adóhatóságok létrehozása megteremti a fenntartható bevételek alapját. Továbbra is fennállnak azonban olyan jelentős kihívások, mint az adókikerülés, az adócsalás és az illegális pénzmozgások .

Egyre nagyobb mértékben ismerik el a magánszféra részvételének jelentős potenciálját, társadalmi, tradicionális és szövetkezeti gazdasági formákéval együtt a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés szempontjából. A magánjellegű pénzügyi mozgások, mint az átutalások, a külföldi befektetések, valamint az intézményes befektetők által biztosított finanszírozás, már most nagyobb forrást jelent, mint az összes közforrás együttvéve. A magánszféra potenciáljának teljes mértékű kiaknázása érdekében kedvező feltételek megteremtésére van szükség a magánkezdeményezések, a kereskedelem és pénzügy, a fenntartható beruházások és a tisztességes foglalkoztatás megvalósítása számára, valamint az informális tevékenységeknek a formális gazdaságba történő beépítése érdekében. Ehhez erős elkötelezettségre van szükség a vállalatok részéről, hogy katalizálják a magánszektorbeli beruházásokat azokon a területeken, ahol piaci rések mutatkoznak, és felelős gyakorlatokat honosítsanak meg alapvető üzleti stratégiájuk részeként.

A hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) katalizátorként szolgálhat ahhoz, hogy megnyissa a magánfinanszírozást a fenntartható fejlődés előtt. E célból fejlesztették az olyan eszközöket, mint a különböző finanszírozási források ötvözése, az adósság- és tőkebefektetések és az innovatív finanszírozás egyéb formái, különösen a közlekedési és energetikai infrastruktúra területén. A fenntartható energiaszektor kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés szempontjából.

Az információs és kommunikációs technológiák szektora jelentős szerepet játszhat a továbblépésben a fejlődés terén, a digitális szakadék áthidalásában és tudásalapú társadalmak kialakításában, csakúgy mint a tudományos és a technológiai innovációban számos területen.

Különös figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági és állattenyésztési ágazatra, amely sok AKCS-országban a lakosság többségét foglalkoztatja. Ily módon, a növekedés és foglalkoztatás, valamint a vidéki szegénység csökkentése szempontjából jelentős multiplikátor hatással bíró ágazatot képvisel. A mezőgazdasági ágazat fejlődése azonban olyan nagyobb kihívásokkal néz szembe, mint az éghajlatváltozás, az áringadozások és a kereskedelmi szabványoknak való megfelelés, például az élelmiszer-biztonság tekintetében.

A kereskedelem és az AKCS-országoknak a világgazdaságba történő integrációja óriási potenciális hatást gyakorol a fenntartható fejlődésre. Nemzetközi szinten megtorpantak a kereskedelem liberalizációjával kapcsolatos dohai forduló tárgyalásai. Az elmúlt évtizedben az AKCS, mint egész, fenntartotta kereskedelmi többletét az EU-val szemben, és az EU a legtöbb AKCS-ország számára továbbra is a fő kereskedelmi és beruházási partner maradt. A kereskedelem diverzifikációja és az AKCS-országok egymás közötti kereskedelme azonban korlátozott. A feltörekvő gazdaságok gyorsan bővítik jelenlétüket. A Cotonoui Partnerségi Megállapodás keretében az AKCS–EU kereskedelmi kapcsolatokat az AKCS-országok többségével új alapokra helyezték a kölcsönös – azonban asszimetrikus – gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalásokkal. A gazdasági partnerségi megállapodások teljes mértékben kompatibilisek a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival. A Cotonoui Partnerségi Megállapodás továbbra is a gazdasági partnerségi megállapodások keretmegállapodása marad, amelyek hivatkoznak a Cotonoui Partnerségi Megállapodás célkitűzéseire és lényeges elemeire. A Cotonoui Partnerségi Megállapodás a gazdasági partnerségi megállapodásokat mint új AKCS–EU kereskedelmi megállapodásokat határozza meg, amely kereskedelmi együttműködési rendelkezéseket is tartalmaz – beleértve a szolgáltatások kereskedelmét és a kereskedelemmel kapcsolatos területeket –, amelyek valamennyi AKCS-országot érintik. Azokra az AKCS-országokra vonatkozóan, amelyek nem részes felei a gazdasági partnerségi megállapodásoknak, az EU-val folytatott kereskedelmet az általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) szabályozza, beleértve a „fegyver kivételével mindent” rendszert (a legkevésbé fejlett országok) vagy a legnagyobb kedvezményes elbánást (közepes jövedelmű országok felső kategóriája és ennél magasabb) .

Humán és szociális fejlesztés

A világ ma a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés mindhárom dimenziója megvalósításának kölcsönösen összefüggő kihívásaival néz szembe. A szegénység felszámolása a Cotonoui Partnerségi Megállapodás központi eleme és az Európai Unió működéséről szóló szerződés fő fejlesztési célkitűzése. Előrelépés történt a szegénység felszámolása terén, azonban az eredmények régiók és országok szerint nagyon különbözőek. Sok országban továbbra is fennáll a nemek közötti egyenlőtlenség, és a nők és leányok elleni erőszak továbbra is aláássa a célok elérése érdekében tett erőfeszítéseket.

A visszatérő válságok és instabilitás, valamint a lehetséges különféle külső sokkhatások továbbra is olyan tényezők, amelyek megsemmisíthetik vagy megfordíthatják a fejlesztés terén elért eredményeket. A fejlesztési támogatás és a humanitárius segítségnyújtás közötti összefüggés ezért szorosabbá vált. Nemcsak a legszegényebbek vannak kiszolgáltatott helyzetben, hanem a szegénység kockázatának kitett személyek, sőt még az új középosztályok is kiszolgáltatottak a feltörekvő országokban, és e csoportok rezilienciáját meg kell erősíteni. Ezenfelül világszerte nőnek a vagyoni és jövedelmi különbségek. Negatív összefüggés van az egyenlőtlenség (pl. jövedelmek terén; az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén; a nemek között; csoportok között) és a humán fejlesztés között, amely aláássa a társadalmi kohéziót, és hozzájárul a politikai instabilitáshoz és nyugtalansághoz. A visszalépés elkerülése és a haladás fenntartása érdekében kezelni kell az olyan gyorsan növekvő kihívásokat, mint az éghajlatváltozás, a jelentős népességnövekedés, az ifjúsági munkanélküliség, az urbanizáció, a migráció és a humán mobilitás. A fenntartható humán fejlesztés ösztönzése érdekében ezért szakpolitikai koherenciára lesz szükség valamennyi szinten.

Migráció és mobilitás

A migráció és mobilitás rendkívül fontosak, mind az AKCS-n belül, mind az AKCS és az EU között. Az EU átfogó megközelítést alkalmaz a migrációval kapcsolatos kérdések megválaszolására.

Az irreguláris migrációval kapcsolatos kihívásokat kezelni kell, csakúgy mint a migráció kiváltó okait, amelybe beletartoznak a szegénység, a konfliktusok, a demográfiai nyomás, az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kihívások, az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok és a jogállamiság súlyos megsértése, továbbá a méltányos munkalehetőségek és az alapvető szociális védelmi rendszerek hiánya. A lakóhely elhagyására kényszerítés példátlanul magas mértéke miatt kulcsfontosságú e kérdés fejlesztési szemszögből történő kezelése is a humanitárius segítségnyújtás mellett.

Szintén fontos, hogy támogatást kapjanak a harmadik országok a hatékony migrációs politikák kialakítása terén folytatott erőfeszítéseikhez. A migrációban rejlő lehetőségeket ki kellene használni a jogszerű migráció és mobilitás javítása révén, különösen oktatási, tudományos, kulturális, képzési és szakmai célból, amely pozitív hatást gyakorol mind a gazdaságokra, mind a társadalmakra.

A Cotonoui Partnerségi Megállapodás 13. cikke előírja a migrációról szóló AKCS–EU párbeszédet, amely jelenleg is folyik. Az irreguláris migráció hatékonyabb kezelése különösen fontos, beleértve a kapcsolódó bűnözői hálózatok elleni küzdelmet és az olyan személyek visszatérését és visszafogadását, akik nem tartózkodhatnak jogszerűen az EU-ban. Kritikus jelentőségű a menekültek és a menedékkérők védelmének biztosítása, különös figyelmet fordítva a veszélyeztetett csoportokra.

III. Egy hatékonyabb partnerség felé (a „módszer”)

Ez a szakasz még jobban épít a hosszú múltra visszatekintő kapcsolatból levont tanulságokra, különös tekintettel a Cotonoui Partnerségi Megállapodás végrehajtására. Az itt felvetett kérdések megkísérlik feltárni, hogy a partnerség miként lehetne hatékonyabb eszköz, mind az EU, mind az AKCS érdekeinek előmozdítására.

Szorosabb politikai kapcsolatok

A Cotonoui Partnerségi Megállapodás szilárd keretet biztosít a közös alapelvek számára, amelyeket jogilag kötelező erejű megállapodásba foglaltak bele. Ez adja az AKCS-államok csoportjával, mint egésszel, valamint külön az egyes országokkal vagy (al)régiókkal folytatott együttműködés alapját. Végrehajtása széles körű politikai párbeszédre épül, amely különböző szinteken, mind nemzeti, mind regionális szinten, valamint az AKCS–EU közös intézményeken keresztül megy végbe. Az uniós tagállamok a Cotonoui Partnerségi Megállapodás részes felei, ami azt jelenti, hogy az AKCS-országokkal fenntartott bilaterális kapcsolataiknak is ez a megállapodás ad keretet.

A földrajzi hatály koherenciája

Az AKCS–EU partnerség földrajzi hatálya idővel jelentősen bővült. A koherencia és a hatékony együttműködés miatt érdekes lehet hasonló kihívások előtt álló más országokat is bevonni ebbe az átfogó keretbe. Az afrikai kontinentális menetrend megerősítése 2007-ben az Afrika–EU partnerség létrehozásához vezetett. A partnerségbe beletartoznak az észak-afrikai országok is, amelyek nem részes felei a Cotonoui Partnerségi Megállapodásnak. Dél-Afrikarészes fél, azonban nem vonatkozik rá valamennyi rendelkezés. A világ legtöbb LDC-országa az AKCS-államok csoportjának tagja, és a fenntartható fejlesztési célok „egyetemesebb ütemterve” felé való elmozdulás támogatja az egységes megközelítést ezen országcsoport iránt. Ebben az összefüggésben a felülvizsgálatnak át kellene tekintenie a jelenlegi földrajzi lefedettséget is, valamint azt, hogy a részes felek előnyére válna-e a partnerség szélesebb körű lefedettsége AKCS-szinten, a regionális szint megerősítésével kombinálva. A feltárandó legfontosabb kérdések egyike az Uniónak az AKCS-országok összességével, illetve az AKCS-t alkotó regionális csoportosulásokkal fenntartott kapcsolatai közötti egyensúlyt és munkamegosztást érinti. A regionális szint magában foglalhat egyes esetekben az AKCS kereten kívüli szomszédos országokat is. A karibi térség országai jelenleg a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének tagjai.

Nagyobb mértékben a hasonló fejlettségi szintű országcsoportokhoz igazított együttműködés

Annak biztosítására, hogy az uniós fejlesztési támogatás oda irányuljon, ahol arra a leginkább szükség van, és a legnagyobb hatást érje el a szegénység felszámolása terén, az EU a közelmúltban megerősítette a differenciálás elvét. Ez ahhoz vezetett, hogy az EU számos partnerországa képes volt függetleníteni magát a kétoldalú fejlesztési támogatástól. Az elmúlt két évtized megmutatta, hogy az AKCS-államok csoportjára a fejlesztési minták növekvő sokszínűsége jellemző, különösen a kirobbanó ütemben növekvő közepes jövedelmű országok, valamint a legkevésbé fejlett és instabil államok között. A 79 AKCS-ország közel fele a mai napig LDC-ország, miközben közülük többen előre léptek a közepes jövedelmű országok alsó sávjába (11), a közepes jövedelmű országok felső sávjába (23) vagy a magas jövedelmi státusú kategóriába (4). E fejlődés miatt meg kellene vizsgálni a kétoldalú fejlesztési támogatástól való függetlenedést a fejlettebb AKCS-országok tekintetében. Az egyenlőtlenség és szegénység magas szintje továbbra is fennáll az országokon belül, beleértve azokat is, amelyek magasabb gazdasági kategóriába tartoznak. Az együttműködés testre szabottabb típusaira van szükség, mint például a technikai segítségnyújtás, a tudás és kutatás átadása révén, amely lehetőséget ad a megoldások közös kidolgozására és kialakítására, hogy megfelelő választ adjanak azokra a különböző kihívásokra, amelyekkel az AKCS-országok fejlettségi szintjüktől függően szembenéznek.

A kulcsszereplőkhöz fűződő kapcsolatok megerősítése

A Cotonoui Partnerségi Megállapodás keretet nyújt a széles körű és inkluzív kapcsolathoz, amely túlmutat a nemzeti kormányokon, és elismeri a parlamentek, helyi hatóságok és nem állami szereplők (civil társadalom, magánszféra, szakszervezetek) szerepét a fejlesztésben. A megállapodás formalizálta szerepüket mind a politikai párbeszéd lefolytatásában, mind az együttműködési programok programozásában és végrehajtásában. Ezek közül számos szereplő valódi részvétele még mindig korlátozott és potenciáljukat nem használták ki teljes mértékben.

Számos új szereplő vált nagyon aktívvá az AKCS-térségben a gazdaság és a fejlesztés területein; ide tartoznak az olyan feltörekvő gazdaságok, mint Brazília, Kína, India vagy Indonézia, valamint a Perzsa-öböl menti arab államok és magánalapítványok. Ezen felül egyes AKCS-államok, miközben továbbra is jelentős fejlesztési kihívásokkal néznek szembe, jelenleg magasabb egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelemmel (GNI) rendelkeznek, mint egyes uniós tagállamok. Közülük néhányan maguk is fejlesztési támogatást nyújtanak más AKCS-országoknak.

A partnerség intézményi felépítésének és működésének egyszerűsítése

A partnerség felülvizsgálatának át kellene tekintenie az intézményi felépítést és működést is a megfelelő szinten történő hatékonyabb döntéshozatal szempontjából. Egy sor közös intézmény fejlődött az elmúlt években, beleértve a gazdasági partnerségi megállapodás által létrehozottakat is. Ezenkívül a felülvizsgálatnak figyelembe kellene vennie azt a tényt, hogy az olyan intézmények, mint az Afrikai Unió és a regionális szervezetek Afrikában, a Karib-térségben (CARIFORUM) és a csendes-óceáni térségben (Csendes-óceáni Szigetek Fóruma) megerősítették pozíciójukat a globális színtéren, különösen az EU-hoz fűződő kapcsolataikat tekintve.

Jobban a körülményekhez igazított és rugalmasabb fejlesztési együttműködési eszközök és módszerek

Az együttműködési eszközök és módszerek arra szolgálnak, hogy operacionalizálják az eredményekre összpontosítás, a partnerség és a felelősségvállalás cotonoui elveit. Az EFA programozását és végrehajtását ezért mint közös feladatot alakították ki. Az eljárásokat és rendszereket úgy alakították ki, hogy lehetővé tegyék a felelősségvállalást és a kormánypolitikákkal való összhangot, jelentős mértékben támaszkodva a nemzeti/regionális/AKCS-n belüli engedélyezésre jogosult tisztviselő (NAO/RAO) működésére. A NAO egy magas rangú kormánytisztviselő, akit az egyes AKCS-államok neveznek ki, hogy képviselje őket, és közösen vállaljanak felelősséget valamennyi EFA által finanszírozott műveletért. Ez biztosította, hogy a kormány/regionális szervezet teljes mértékű felelősséget vállalhasson, azonban az értékelések azt mutatták, hogy nem mindig biztosította az elvárt hatékony ágazati párbeszédet és a gördülékeny végrehajtást, és szükség lehet a rendszer aktualizálására.

Az EFA-t nemzeti/regionális/AKCS-n belüli programokon keresztül hajtják végre. Magában foglal veszélyhelyzettel és előre nem látható eseményekkel kapcsolatos különleges és rugalmas fejlesztési és humanitárius intervencióra irányuló intézkedéseket is.

Ezenfelül az AKCS partnerországok részesülnek az uniós költségvetés alá tartozó pánafrikai programból vagy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI) által finanszírozott tematikus programokból. 5 Ezenfelül a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz 6 , valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze 7 számos projektet finanszíroz az AKCS-országokban. Ez a sokféle eszköz kihívásokat okozott az uniós fejlesztési támogatások koncentrációjával, koordinációjával és kiegészítő jellegével kapcsolatosan. Az uniós és tagállami támogatás közös programozásának kiterjesztése azt a célt szolgálja, hogy növekedjen az uniós fellépés hatóereje és a segélyek hatékonysága.

A végrehajtás szempontjából az uniós együttműködés számos formát öltött, amely a projektmegközelítéstől a költségvetés-támogatásig terjed, a támogatásötvözési műveletek közelmúltbeli növelésével és az uniós vagyonkezelői alapok felbukkanásával, valamint az uniós fejlesztés és nemzetközi ügynökségek javára folytatott felhatalmazáson alapuló együttműködéssel. Az új partnerség kialakításakor helyénvaló átgondolni a végrehajtási modalitások megfelelő elegyét (beleértve inkább kölcsönök nyújtását a támogatások helyett, vagy garancia nyújtását a befektetésekre vonatkozóan), valamint megerősíteni a támogató környezetet a hatékony és eredményes pénzügyi ellenőrzés és az elszámoltathatóság tekintetében.

A hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) viszonylagos fontossága a bruttó nemzeti jövedelemben számos AKCS-ország esetében csökkent. A pénzügyi együttműködés eszköztárának ezért fejlődnie kell, lehetővé téve az EU hivatalos fejlesztési támogatási (ODA) eszközeinek, hogy a leghatékonyabb módon járuljanak hozzá a fejlesztési együttműködés átfogó célkitűzéséhez. Meg lehetne fontolni a más finanszírozási forrásokkal való szinergiát, az egyéb végrehajtási módok mobilizálását (beleértve a magánkezdeményezéseket és a magánbefektetéseket) vagy új eszközöket, például az ikerintézményi együttműködést 8 vagy a TAIEX eszközt 9 a tudástranszfer terén.

(1) Az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportját a Georgetowni Megállapodással hozták létre 1975-ben.

(2) Az állam- és kormányfők által a második EU–Afrika csúcstalálkozón 2007-ben elfogadott EU–Afrika közös stratégia alapján. A jelenleg érvényes, 2014–2017 közötti ütemtervet a negyedik EU–Afrika csúcstalálkozó során fogadták el 2014-ben.

(3) 2012 novemberében az EU Tanácsa jóváhagyta az EU–karibi közös partnerségi stratégiát, amelyet az EU és a CARIFORUM közötti 2010. májusi madridi csúcstalálkozón elfogadott határozat alapján dolgoztak ki. A CARIFORUM miniszterei a 2012 novemberi éves miniszteri találkozójukon hagyták jóvá az új stratégiát.

(4) COM(2006) 248 végleges.

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 233/2014/EU rendelete a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról.

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 230/2014/EU rendelete a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról.

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. március 11-i 235/2014/EU rendelete a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítását szolgáló finanszírozási eszköz létrehozásáról.

(8) Ez egyesíti az uniós tagállamok és a kedvezményezett országok közigazgatási szakértelmét, az együttműködési tevékenységek javítása érdekében.

(9)

A TAIEX az Európai Bizottság technikai segítségnyújtási és információcsere eszköze a bővítésben és a szomszédságpolitikában részt vevő országokban. Az uniós jogszabályok közelítése, alkalmazása és végrehajtása, valamint az uniós bevált gyakorlatok megosztásának megkönnyítése tekintetében nyújt segítséget a partnerországok közigazgatásai számára.