EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2015.7.31.

COM(2015) 386 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem 2014. évi éves jelentés

{SWD(2015) 151 final}
{SWD(2015) 152 final}
{SWD(2015) 153 final}
{SWD(2015) 154 final}
{SWD(2015) 155 final}
{SWD(2015) 156 final}

TARTALOMJEGYZÉK

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem 2014. évi éves jelentés    

ÖSSZEFOGLALÓ

1.BEVEZETÉS7

2.UNIÓS SZINTŰ CSALÁS ELLENI POLITIKÁK7

2.1.A Bizottság csalás elleni kezdeményezései 2014-ben7

2.1.1.Az Unió pénzügyi érdekeit hátrányosan érintő csalás elleni büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelvjavaslat7

2.1.2.Az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat8

2.1.3.Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat8

2.1.4.A korrupció elleni uniós küzdelem8

2.1.5.A szabálytalanságok bejelentése – a 2014–2020-ra vonatkozó többéves pénzügyi keret kiadási mezőjében szereplő rendelkezések9

2.1.6.Csalás elleni politika a vámügyben9

2.1.7.A dohánytermékek illegális kereskedelme elleni küzdelem11

2.1.8.A héacsalás elleni küzdelem11

2.1.9.Csalás elleni rendelkezések a nemzetközi megállapodásokban11

2.1.10.Közbeszerzési szabályok11

2.1.11.Az euró és más pénznemek hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről szóló irányelv12

2.1.12.A Bizottság csalás elleni stratégiája12

2.1.13.A Herkules és a Periklész program13

2.2.A csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság (COCOLAF)14

2.3.Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló európai parlamenti állásfoglalások nyomon követése – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2012 és 201314

2.3.1.Az Európai Parlament 2014. július 3-i állásfoglalása az EU pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 201214

2.3.2.Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása az EU pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 201315

3.A TAGÁLLAMOK ÁLTAL HOZOTT INTÉZKEDÉSEK AZ EU PÉNZÜGYI ÉRDEKEIT ÉRINTŐ CSALÁSSAL ÉS MÁS JOGELLENES TEVÉKENYSÉGEKKEL SZEMBEN15

3.1.Az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb szabálytalanságok elleni küzdelem jegyében hozott intézkedések15

3.2.A szabálytalanságok bejelentésére vonatkozó rendelkezésekben szereplő fogalommeghatározások tagállami alkalmazása16

3.3.A 2013-es ajánlások végrehajtása18

4.CSALÁS ÉS EGYÉB SZABÁLYTALANSÁGOK19

4.1.Bejelentett szabálytalanságok és általános trendek 2010–201419

4.2.Csalárdként bejelentett szabálytalanságok19

4.2.1.Bevétel21

4.2.2.Kiadások22

4.2.3.Természeti erőforrások (mezőgazdaság, vidékfejlesztés és halászat)24

4.2.4.Kohéziós politika (a 2007–2013 és a 2000–2006 közötti programozási időszakban)24

4.2.5.Előcsatlakozási politika (előcsatlakozási támogatás, Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA))25

4.2.6.A Bizottság által közvetlenül kezelt kiadások25

4.3.Nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok25

4.3.1.Bevétel26

4.3.2.Kiadások26

4.4.Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) tevékenysége által elért eredmények27

5.VISSZAFIZETTETÉS, VALAMINT EGYÉB MEGELŐZŐ ÉS KORREKCIÓS INTÉZKEDÉSEK27

5.1.Kiadások: megelőző mechanizmusok28

5.1.1.Megszakítások 2014-ben28

5.1.2.Felfüggesztések28

5.2.Kiadások: Pénzügyi korrekciók és visszafizettetések, 201429

5.3.Saját forrásokból származó bevételekhez kapcsolódó visszafizettetések29

6.KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÁSOK29

6.1.Javított koordináció és együttműködés: a csalás elleni küzdelem új lendülete30

6.1.1.Megerősített jogi és adminisztratív struktúrák a fokozott együttműködés érdekében30

6.1.2.A közbeszerzéseket érintő csalások és korrupció elleni küzdelem jegyében hozott intézkedések30

6.1.3.Ágazati intézkedések: kiadások31

6.1.4.Ágazati intézkedések: bevételek31

6.1.5.Az előttünk álló feladatok31

6.2.Fokozott felderítés: eredmények és nyitott kérdések31

6.2.1.Kiadások31

6.2.2.Bevételek: Az ellenőrzési stratégiák frissítése32

ÖSSZEFOGLALÓ

Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2014. évi éves jelentést a Bizottság a tagállamokkal együttműködve, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 325. cikkének megfelelően terjeszti elő. A jelentés bemutatja a csalás elleni küzdelem érdekében végrehajtott bizottsági és tagállami intézkedéseket, valamint ezek eredményeit. Ez a jelenlegi, 2014. november 1-jén hivatalba lépett Bizottság által készített első jelentés. A Juncker elnök által kitűzött politikai prioritásokkal összhangban az új Bizottság célzottabb ütemtervet követ, amely különös hangsúlyt fektet a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveire. A jelentésben szereplő következtetések és ajánlások az elmúlt öt évben rendelkezésre álló információk, valamint az említett időszak során megállapított problémák és kockázatok elemzésén alapulnak.

Az EU pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló uniós szintű intézkedések (2014)

2014-ben a Bizottság sikeresen teljesítette a 2011 júniusában elfogadott többéves csalás elleni stratégiájának kiemelt intézkedéseit. Ennek köszönhetően minden bizottsági szolgálat és ügynökség rendelkezik elfogadott csalásellenes stratégiával, ami jelentős eredményt jelent.

A Bizottság továbbra is támogatja a tagállamokat a csalások megelőzésére tett erőfeszítéseikben. Mivel a tagállamok kezelik az EU költségvetésének körülbelül 80 %-át, a Bizottság számára kiemelt jelentőséggel bír, hogy támogassa őket a saját nemzeti csalásellenes stratégiáik kidolgozásában. A tagállami csalásellenes koordinációs szolgálatok jelentős szerepet játszhatnak e vonatkozásban.

2014-ben az alábbi két javaslatot vitatta meg az Európai Parlament és a Tanács az EU pénzügyi érdekeinek védelmére vonatkozó büntetőjog megerősítése és hatékonyságának növelése céljából:

a 2012. júliusi csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelvjavaslatot, amely a tagállamok csalás elleni jogszabályaiban meglévő, a csalók elleni büntetőeljárások eredményes lefolytatását akadályozó joghézagok megszüntetésére irányul;

a 2013. júliusi, az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló rendelettervezetet. Az Európai Ügyészség Bizottság által javasolt felállítása jelentős lépést jelentene az EU pénzügyi érdekeinek védelme érdekében.

Ezen túlmenően a felülvizsgált közbeszerzési és közüzemi irányelvek, valamint az új koncessziós irányelv 2014-es elfogadása nagymértékben erősíti az átláthatóságot és a csalásellenes, valamint korrupcióellenes rendelkezéseket azáltal, hogy meghatározza az „összeférhetetlenség” fogalmát, kötelezővé teszi az elektronikus közbeszerzést, valamint monitoring és jelentéstételi kötelezettségeket vezet be annak érdekében, hogy a közbeszerzési csalásokat és más súlyos szabálytalanságokat mérsékelni lehessen.

A Bizottság 2014. június 18-án javaslatot fogadott el a költségvetési rendelet részleges felülvizsgálatáról, hogy összhangba hozzák a módosított közbeszerzési irányelvvel. Ennek részét képezi a gazdasági szereplők kizárására vonatkozó szabályok megerősítése, valamint egy új, korai észlelési és a kizárt pályázókról készített adatbázis létrehozása.

Az uniós költségvetés kiadási oldalán 2014-ben megvitatták a 2014–2020 közötti programozási időszakra vonatkozó, megosztott irányítású alapokkal kapcsolatos szabálytalanságokról szóló jelentéstétel részletes szabályait, és egyetértés született ezekről a tagállamokkal. Ezek elfogadása 2015-ben várható.

A költségvetés bevételi oldalán jelentős előrelépés történt 2014-ben az EU pénzügyi érdekeinek további védelme érdekében:

A vámügyekben történő kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról szóló, módosított 515/97/EK rendelet (amely várhatóan 2015-ben lép hatályba) uniós adatbázist létesít az EU-ba beérkező, ott továbbított és az Uniót elhagyó árukra. Ezen túlmenően 2014-ben kiderült, hogy az OLAF által lefolytatott közös vámügyi műveleteket követően kibocsátott kölcsönös segítségnyújtási értesítések jelentős információforrásait jelentik az adott típusú árukkal kapcsolatos ügyletek kapcsán észlelt szabálytalanságoknak.

A cigarettacsempészet és a dohánytermékek tiltott kereskedelmének más formái elleni küzdelem továbbra is kiemelt prioritás az EU, valamint a tagállamok számára egyaránt. A Bizottság 2014-ben is folytatta a „Határozottabb fellépés a cigarettacsempészet és a dohánytermékek illegális kereskedelmének egyéb formái ellen” című közlemény cselekvési tervének aktív végrehajtását, szorosan együttműködve a tagállamokkal.

A 2014-ben elfogadott Herkules III. program hozzájárul majd a vámhatóságok és bűnüldöző hatóságok operatív és adminisztratív kapacitásainak megerősítéséhez.

A Bizottság ezekkel az intézkedésekkel elősegíti az uniós szintű csalásellenes politika átformálását.

Az EU költségvetését érintő csalárd és nem csalárd szabálytalanságok felderítése és bejelentése

2014-ban a tagállamok 1 649 szabálytalanságot jelentettek be csalárdként (ez magában foglalja a csalásgyanús eseteket és a megállapított csalásokat is), amelyek összesen 538 millió EUR összegű uniós támogatást érintettek. A bejelentett csalárd szabálytalanságok száma a bevételi oldalon nőtt. A kiadási oldalon a szám 2013-mal összehasonlítva kissé csökkent 2014-ben, de a vonatkozó összegek növekedtek. A tagállamok között még mindig fennállnak a felderítés és a jelentéstétel terén a különbségek, bár az elmúlt évekhez képest kisebb mértékben.

Egyes tendenciák az elmúlt két évben erősödtek: a közigazgatási szervek továbbra is részt vállalnak a csalárd szabálytalanságok felderítésében, és a csalárd tevékenységek elkövetése legtöbbször meghamisított dokumentumok felhasználásával történik.

A nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok összege és száma egyaránt növekedett. Ez főleg azt tükrözi, hogy a különböző finanszírozási programok közül többet valósítanak meg, valamint hogy az európai intézmények és a nemzeti ellenőrzési szolgálatok megerősítették kontrollrendszereiket.

Megelőző és korrekciós intézkedések

2014-ben a Bizottság lépéseket tett annak biztosítása érdekében, hogy az uniós forrásokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően költsék el, valamint megfelelően védelmezzék az EU pénzügyi érdekeit. A kohéziós politika és a vidékfejlesztés terén 193 határozatot hozott a kifizetések megszakításáról (ez több mint 7,7 milliárd EUR összeget érintett), ezek közül 2014 végén 145 továbbra is lezáratlan volt (a megszakított kifizetéseket mintegy 4,8 milliárd EUR értékben érintik). A Bizottság ezenkívül tizenhat új felfüggesztési határozatot hozott.

Emellett több mint 2,2 milliárd EUR értékű pénzügyi korrekciót hajtott végre és 736 millió EUR értékű visszafizettetési felszólítást bocsátott ki.

A 2014-ben meghozott korrekciós intézkedések azt mutatják, hogy az EU pénzügyi érdekei jól védettek. Ugyanakkor most a nemzeti költségvetésekre hárul annak a kockázata, hogy a kedvezményezetteknek már jogosulatlanul kifizetett, de pénzügyi korrekció tárgyát képező összegeket esetleg nem tudják behajtani.

A tagállamok által hozott intézkedések

2014 végére minden tagállam kijelölte a csalás elleni koordinációs szolgálatát. A csalás elleni szervek és az irányító hatóságok munkájának szervezett összehangolása bevált gyakorlatnak bizonyult.

2014-ben a tagállamok számos más csalásellenes intézkedést is hoztak a közbeszerzéssel, a pénzügyi bűncselekményekkel, az összeférhetetlenséggel, a korrupcióval, a csalás és a visszaélést bejelentő személy meghatározásával kapcsolatosan.

A szabálytalanságok bejelentésére vonatkozó rendelkezésekben szereplő fogalommeghatározások tagállami alkalmazása

Az ezen évre vonatkozó jelentés külön megvizsgálja a (csalárd és nem csalárd) szabálytalanságok bejelentéséhez kapcsolódó fogalommeghatározások alkalmazását és a jelentéstétel időzítését. A szabálytalanságok bejelentésére vonatkozó szabályok tagállami alkalmazásának egyszerűsítésére tett erőfeszítések ellenére még mindig azonosítottak eltéréseket. Az új programozási időszakra vonatkozóan jelenleg elfogadás alatt álló, a szabálytalanságok bejelentésére vonatkozó szabályok, valamint az e jelentés keretében begyűjtött és elemzett információk alapján a Bizottság iránymutatást nyújt a tagállamokat az említett fogalommeghatározások értelmezésének harmonizált megközelítése felé, ezzel elősegíti a tagállamok által bejelentett adatok fokozottabb összehasonlíthatóságát.

1.BEVEZETÉS

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság a tagállamokkal együttműködve évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások és más jogellenes tevékenységek elleni küzdelem terén megvalósított intézkedésekről.

Az Unió és a tagállamok egyaránt felelősek az Unió pénzügyi érdekeinek védelméért és a csalás elleni küzdelemért. A nemzeti hatóságok kezelik az uniós kiadások mintegy 80 %-át, és ők szedik be a tradicionális saját forrásokat (TOR). A Bizottság felügyeli mindkét területet, normákat állapít meg és ellenőrzi azok betartását. Alapvető jelentőségű, hogy a Bizottság és a tagállamok szoros együttműködést folytassanak annak biztosítására, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme eredményes legyen. Ennek a jelentésnek az az egyik fő célja, hogy felmérje, mennyire volt eredményes ez az együttműködés 2014-ban, és hogyan lehetne azt továbbfejleszteni.

A jelentés bemutatja a 2014-ban hozott uniós szintű intézkedéseket és összefoglalja, valamint értékeli a tagállamok csalás elleni tevékenységét. Tartalmazza a nemzeti és európai szervek által az uniós kiadásokat és bevételeket érintő csalások és szabálytalanságok felderítése és bejelentése terén elért legfontosabb eredmények elemzését is. A jelentés elsősorban azt emeli ki, hogy hogyan alkalmazták az egyes tagállamokban a szabálytalanságok bejelentésére vonatkozó rendelkezéseket, mivel a jelentés elemző része az ilyen bejelentések révén kapott információkon alapul.

A jelentéshez hat bizottsági szolgálati munkadokumentum 1 kapcsolódik. A dokumentumok közé tartoznak többek között a következők: „A 325. cikk tagállami végrehajtása 2014-ben”, „Az EU pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló 2013. évi bizottsági jelentés nyomon követésére vonatkozó ajánlások”, valamint „A szabálytalanságok statisztikai elemzése”, amelyek összefoglaló táblázatokat tartalmaznak az egyes tagállamok által végzett csalásellenes fellépések eredményeiről.

2.UNIÓS SZINTŰ CSALÁS ELLENI POLITIKÁK

2.1.A Bizottság csalás elleni kezdeményezései 2014-ben

2.1.1.Az Unió pénzügyi érdekeit hátrányosan érintő csalás elleni büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelvjavaslat

A Bizottság 2012 júliusában az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelvjavaslatot 2 terjesztett elő. A javaslat célja a meglévő jogi keret megerősítése azáltal, hogy közös minimumszabályokat határoz meg az Unió pénzügyi érdekeire kiható bűncselekmények meghatározásához, valamint ezen ügyekben a szankciókra és az elévülési időre is. A Tanács által 2013. június 6-án elfogadott általános megközelítés elfogadását és az Európai Parlament által 2014. április 16-án lefolytatott első olvasatot követően az Európai Parlament és a Tanács között 2014 második felében indultak meg a tárgyalások.

2.1.2.Az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat

2013. július 17-én a Bizottság az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot 3 fogadott el, amely az EU pénzügyi érdekei védelmének javítására irányuló átfogó bizottsági stratégia főbb kezdeményezése.

A javaslat fő célja, hogy az EU pénzügyi érdekeire kiható bűncselekmények nyomozására és büntető eljárására koherens és hatékony európai rendszert hozzon létre, ahogy azt a csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelvjavaslat is meghatározza (2.1.1. pont).

2014 végén még folytak a Tanácsban a tárgyalások. Az Európai Parlament az első időközi jelentést 2014 márciusában fogadta el 4 , a másodikat pedig 2015 áprilisában 5 , amelyek az Európai Ügyészség fő elemeit támogatják.

2.1.3.Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat

A Bizottság 2014. június 18-án javaslatot 6 fogadott el a költségvetési rendelet részleges felülvizsgálatáról, hogy összhangba hozzák azt a módosított közbeszerzési irányelvvel. A javaslat fő célja, hogy megerősítse az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét azáltal, hogy egy, a Bizottság által működtetett rendszert állít fel az Unió pénzügyi érdekeit fenyegető kockázatok korai felismerésének, valamint a gazdasági szereplők további uniós támogatásokból való kizárásának és/vagy az ilyen gazdasági szereplőkre kiszabott pénzügyi bírságok megkönnyítésére.

A jogalkotó hatóság 2015 júniusában elfogadta ez a javaslatot, az új szabályok pedig 2016 januárjában lépnek hatályba.

2.1.4.A korrupció elleni uniós küzdelem

A Bizottság 2014-ben adta ki első uniós korrupcióellenes jelentését, amely a közbeszerzések terén fennálló korrupcióról is tartalmazott egy fejezetet. A jelentés értékeli, hogy az egyes tagállamok miként veszik fel a küzdelmet a korrupcióval, a jogszabályok és szakpolitikák miként működnek a gyakorlatban, és javaslatot tesz arra, hogy az adott országok miként fokozhatják a korrupcióellenes tevékenységüket.

A jelentést követően a Bizottság felállította a tagállami nemzeti kapcsolattartó pontok hálózatát, és a gazdasági kormányzás európai szemeszterének folyamatába korrupcióellenes célkitűzéseket is foglalt. 2014-ben az európai szemeszter keretében tizenkét tagállam kapott korrupcióval kapcsolatos ajánlásokat, amelyeket az ezt követő országlátogatások során megvitattak.

A Bizottság előkészületeket tett továbbá egy, a tapasztalatok megosztását szolgáló program 2015 tavaszi megindítására.

2.1.5.A szabálytalanságok bejelentése – a 2014–2020-ra vonatkozó többéves pénzügyi keret kiadási mezőjében szereplő rendelkezések

A 2014–2020 közötti új programozási időszak keretében 7 minden, megosztott irányítás alá eső területre vonatkozóan felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokban kell meghatározni a szabálytalanság bejelentésére vonatkozó részletszabályokat. 2014-ben a Bizottság négy felhatalmazáson alapuló és négy végrehajtási rendeletről tárgyalt, amelyeket tagállami szakértői szinten megvitattak és egyetértésre jutottak, elfogadásukra pedig várhatóan 2015-ben kerül sor. A legnagyobb egyértelműség elérése érdekében, amellyel egyidejűleg minimális adminisztratív terhet rónak a tagállamokra, a rendelkezéseket a lehető legnagyobb mértékben harmonizálták az EU valamennyi kiadási mezőjében. A tagállamok által benyújtott információkat az EUMSZ 325. cikkének megfelelően az éves bizottsági jelentés tartalmazza.

2.1.6.Csalás elleni politika a vámügyben

2.1.6.1.Kölcsönös közigazgatási segítségnyújtás (az 515/97/EK rendelet módosítására irányuló javaslat)

A Bizottság 2013-ban az 515/97/EK rendelet módosítására irányuló javaslatot 8 fogadott el. 2014 során zajlottak az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott tárgyalások, amelyek eredményeként 2014. december 18-án politikai megállapodás született. Az intézmények üdvözölték az egyezséget, amely a tagállamok és a Bizottság közötti kölcsönös segítségnyújtás jelenlegi szabályainak egyes hiányosságait orvosolja. A javaslat célja egy uniós adatbázis létesítése az EU-ba beérkező, ott továbbított és az Uniót elhagyó árukra. Ezen túlmenően a javaslat egy konténer megfigyelő rendszert is tervez, amely lehetővé teszi az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) számára, hogy elemezze a konténermozgásokat a lehetséges csalárd tevékenységek azonosítása érdekében. A rendelet várhatóan 2015 közepén lép hatályba, a kapcsolódó másodlagos jogalkotást pedig 2016 elején fogadják majd el.

2.1.6.2.Közös vámügyi műveletek

A közös vámügyi műveletek olyan összehangolt és célzott operatív intézkedések, amelyeket a tagállamok, valamint harmadik országok vámhatóságai az áruk határokon átnyúló illegális kereskedelme elleni küzdelem jegyében korlátozott időtartamon belül hajtanak végre.

2014-ben az OLAF hét közös vámügyi műveletben dolgozott együtt a tagállamokkal, ezek során hírszerzést, technikai és/vagy pénzügyi támogatást nyújtott, az AFIS platformhoz biztonságos hozzáférést és azon keresztül információcserét biztosított, valamint hozzáférhetővé tette állandó operatív koordinációs létesítményeit a nagyszámú résztvevőt magában foglaló közös vámügyi műveletek munkájának megkönnyítésére:

– REPLICA közös vámügyi művelet 9 : Ez a művelet a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat sértő áruk behozatalára összpontosított, kiemelt figyelmet fordítva a környezetre vagy a polgárok biztonságára vagy egészségére kockázatot jelentő árukra. A művelet eredményeként 1,2 millió hamisított árut – köztük parfümöket, autó- és biciklialkatrészeket, játékokat, divat kiegészítőket és műszaki cikkeket –, valamint 130 millió cigarettát foglaltak le. Önmagában a cigaretták lefoglalása 25 millió EUR összegű vám- és adóveszteséget előzött meg.

– SNAKE közös vámügyi művelet 10 : Ez a közös vámügyi művelet a Kínából behozott textiltermékek és lábbelik alulértékelését vette célba. A művelet eredményeként több mint 1 500 konténert derítettek fel, amelyek vámértékét jelentősen alulértékelték, és több mit 80 millió EUR-ra becsült vámveszteséget előztek meg.

– ERMIS közös vámügyi művelet 11 : E művelet célja az EU-ba kis csomagok formájában, harmadik országokból postai úton érkező hamisított áruk felderítése volt. Több mint 70 000 különböző jellegű tételt – például mobiltelefonokat, napszemüvegeket és kis járműalkatrészeket, gyógyszereket és gyógyszerkészítményeket – foglaltak le.

– ATHENA IV. közös vámügyi művelet 12 : Ez a közös vámügyi művelet be nem jelentett készpénz felderítését, valamint az Európai Unió területén a pénzmosás megelőzését célozta. A művelet eredményeként több mint 1 200 000 EUR készpénzt tartottak vissza és foglaltak le.

– WAREHOUSE II. közös vámügyi művelet 13 : Ez a közös vámügyi művelet a dohánytermékekhez és alkoholhoz kapcsolódó csempészet és jövedéki adóval kapcsolatos csalás elleni küzdelmet tűzte célul. A művelet végeredményeit még értékelik.

– „ICARE” regionális közös vámügyi művelet 14 : Ez egy, a francia vámhatóság koordinált tengerfelügyeleti művelet volt, amelynek célja az atlanti térségben az érzékeny áruk illegális kereskedelmének felderítése volt.

– „ISIS 2014” regionális közös vámügyi művelet 15 : A spanyol vámhatóság koordinált tengeri operatív művelet célja a Földközi-tenger medencéjében az érzékeny áruk illegális kereskedelme elleni küzdelem volt, amely 39,3 kg kannabisz lefoglalását eredményezte.

2.1.6.3.A Csalás Elleni Információs Rendszer (AFIS)

A Csalás Elleni Információs Rendszer (AFIS) egy sor, az OLAF által működtetett csalásellenes alkalmazás, amelynek célja a csalásokkal kapcsolatos információk tagállami közigazgatások közötti időszerű és biztonságos cseréje, valamint a releváns adatok tárolása és elemzése. Két fő területe van: kölcsönös segítségnyújtás vámügyekben, valamint szabálytalanságkezelés.

2014-ben összesen 6 560 esetet regisztráltak az AFIS kölcsönös segítségnyújtási adatbázisaiban és moduljaiban. A tranzitinformációs adatbázisba (ATIS) hétmillió új tranzitszállítmányról érkezett információ, ami összesen 31,5 millió árumozgást jelent. A szabálytalanságkezelő rendszerbe (IMS) 23 735 bejelentés érkezett. 2014-ben hét közös vámügyi műveletet hajtottak végre az AFIS rendszer virtuális műveleti koordinációs egységének mint kommunikációs eszköznek a felhasználásával.

A program költségvetése 2014-ben 6,4 millió EUR volt.

2.1.7.A dohánytermékek illegális kereskedelme elleni küzdelem

A 2013-as „Határozottabb fellépés a cigarettacsempészet és a dohánytermékek illegális kereskedelmének egyéb formái ellen” című közleményt 16 átfogó cselekvési terv kísérte. Azóta a Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve aktívan hajtja végre a cselekvési tervet. E témát 2014-ban három találkozón vitatták meg a tagállami szakértőkkel.

2.1.8.A héacsalás elleni küzdelem

A Bizottság 2014 decemberében felhatalmazást kapott a Tanácstól arra, hogy tárgyalásokat kezdjen Norvégiával egy uniós megállapodásról a héa területén kialakítandó közigazgatási együttműködésre és adóbehajtásra vonatkozóan. A tárgyalások várhatóan 2015 júniusában kezdődnek. A Benelux-országoknak az Eurofisc hálózaton belül bevezetendő, határokon átnyúló csalással kapcsolatos hálózatelemzési kísérleti projektjét 2014 júniusában ismertették a tagállamokkal. Ezt követően az Eurofisc csoporton belül a túlnyomó többség azt kérte, hogy a projektet terjesszék ki valamennyi tagállamra. Az Eurofisc hálózat tovább folytatja a határokon átnyúló csalásokkal kapcsolatos operatív információcserét, és új információforrásokat keres, mint például a gépjármű-nyilvántartási adatok. Ezen túlmenően a Fiscalis projektcsoport – amelynek célja az adó- és vámhatóságok közötti együttműködés javítása – is jelentős előrelépést ért el. Az elektronikus kereskedelemből származó új fenyegetésekkel kapcsolatosan egy projektcsoportot állítottak fel, hogy ezen a területen összegyűjtse a nemzeti adóhatóságok bevált gyakorlatait.

2.1.9.Csalás elleni rendelkezések a nemzetközi megállapodásokban

Az EU számos nemzetközi megállapodása rendelkezéseket tartalmaz a vámügyekben történő kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról, valamint a preferenciális megállapodások esetében a preferenciális elbánás végrehajtására vonatkozó intézkedésekről.

2014 végén 48 megállapodás – ezen belül 71 harmadik ország vonatkozásában kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásra vonatkozó rendelkezések – volt hatályban, valamint 49 további országgal (köztük az EU legnagyobb kereskedelmi partnerei közül néhánnyal, mint például az Egyesült Államokkal és Japánnal) tárgyalások voltak folyamatban. A tárgyalások Kanadával és Vietnammal lezárultak. A Grúziával és Moldovával kötött szabadkereskedelmi megállapodások hatályba léptek. Ukrajnával a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség hatálybalépésének várható időpontja 2016. január 1. E megállapodások mindegyike tartalmaz a vámügyekben történő kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról szóló rendelkezéseket, valamint a preferenciális elbánás végrehajtására vonatkozó intézkedéseket.

A Bizottság célja, hogy más uniós nemzetközi megállapodásokba – így például társulási megállapodásokba és partnerségi megállapodásokba – is csalásellenes rendelkezéseket illesszen. 2014-ben az OLAF sikeresen tárgyalt a Kazahsztánnal kötendő partnerségi és együttműködési megállapodásba kerülő csalásellenes rendelkezésekről. A Malajziával kötendő partnerségi és együttműködési megállapodásba illesztendő hasonló rendelkezésekről folytatódnak a tárgyalások.

2.1.10.Közbeszerzési szabályok

2014 áprilisában hatályba léptek a felülvizsgált közbeszerzési és közüzemi irányelvek, valamint az új koncessziós irányelv 17 . Az új irányelvek erősítik az átláthatóságot és a csalásellenes, valamint korrupcióellenes rendelkezéseket azáltal, hogy meghatározzák az „összeférhetetlenség” fogalmát, kötelezővé teszik az elektronikus közbeszerzést, valamint monitoring és jelentéstételi kötelezettségeket vezetnek be annak érdekében, hogy a közbeszerzési csalásokat és más súlyos szabálytalanságokat mérsékelni lehessen. Az új irányelvek átültetése minden tagállam számára lehetőséget biztosít a hatékonyság növelésére, a hiányosságok orvoslására, a közbeszerzési eljárásaik hatékonyabbá és tisztábbá tételére, valamint a szükséges ellenőrzési és szankcionálási mechanizmusok megerősítésére az eljárás hatékonyságának hátráltatása nélkül.

A Bizottság támogatást nyújt a tagállamok számára a közbeszerzési csomag átültetéséhez és szorosan együttműködik egyes tagállamokkal adott országspecifikus megközelítésekkel kapcsolatosan.

2.1.11.Az euró és más pénznemek hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről szóló irányelv

Az euró és más pénznemek hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről szóló 2014/62/EU irányelvet 18 2014 májusában 19 fogadták el.

Az irányelv az euró bevezetésekor elfogadott, a pénzhamisítás elleni büntetőjogi és egyéb szankciókkal megvalósuló védelem megerősítéséről szóló 2000/383/IB tanácsi kerethatározatra épít és annak helyébe lép. Az irányelv a következő elemekre nézve rendelkezik:

hatékony nyomozati eszközök rendelkezésre bocsátása valuták hamisítása esetén;

közös maximális büntetések alkalmazása a legsúlyosabb hamisítási bűncselekmények esetén;

a lefoglalt hamis euróbankjegyek nemzeti bankjegyszakértői központhoz és nemzeti érmeszakértői központhoz történő továbbítása elemzés és azonosítás céljából a folyamatban lévő bírósági eljárás során annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a forgalomban lévő hamis euróbankjegyek felderítését; valamint

az elkövetett hamisítási bűncselekmények és az elítélt személyek számáról a Bizottsághoz kétévente benyújtandó jelentésre vonatkozó kötelezettség.

2.1.12.A Bizottság csalás elleni stratégiája

2014 a második év, amikor a Bizottság jelentést tesz a csalás elleni stratégia végrehajtásáról 20 .

A 2013-as jelentésben a csalás elleni stratégia három kiemelt intézkedésére került a hangsúly:

1. Csalásellenes rendelkezések beillesztése a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretre készített jogalkotási javaslatokba

2. Csalás elleni stratégiák kidolgozása a Bizottság szintjén

3. A közbeszerzési irányelvek felülvizsgálata

2014-ben a bizottsági szintű csalás elleni stratégiákat kiterjesztették az uniós ügynökségekre. Ezen túlmenően két, iránymutatásokat tartalmazó dokumentációt dolgoztak ki a csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság szakértői csoportja keretében. Az egyik iránymutatásokat tartalmazó dokumentum célja a tagállamok támogatása a nemzeti csalás elleni stratégiáik megalkotásában. Mostanáig öt tagállam dolgozott ki ilyen stratégiát. A második, iránymutatásokat tartalmazó dokumentum a könyvvizsgálók szerepét vázolja fel a csalások megelőzése és felderítése terén. Mindkét dokumentumot a tagállami szakértőkkel szoros együttműködésben dolgozták ki.

2014 folyamán a Bizottság egy sor konferenciát szervezett, és hozzájárult a tagállamok vagy az ügynökségek által szervezett szemináriumokhoz annak érdekében, hogy szektorális csalás elleni stratégiáik részeként felhívja a figyelmet a csalásokra.

2.1.13.A Herkules és a Periklész program

2.1.13.1. A Herkules program végrehajtása

A Herkules III. program 21 (2014–2020) az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások, korrupció és más jogellenes tevékenységek elleni küzdelem intézkedéseit segíti elő. 2014-ben a tagállami vámhatóságok és rendőrségek operatív és adminisztratív kapacitását megerősítő támogató fellépések, képzési tevékenységek, konferenciás és informatikai támogatások számára 13,7 millió EUR költségvetés állt rendelkezésre 22 .

Végrehajtása első évében a Herkules III program támogatása 21 technikai segítségnyújtási tevékenységet szolgált, amelyeket a tagállami bűnüldöző hatóságok vettek igénybe (8,7 millió EUR). Az intézkedések közé tartozott például konténerek, tehergépkocsik és más járművek megvizsgálására szolgáló, az EU külső határaira telepített röntgenszkennerek vásárlása. A szkennerek jelentős mennyiségű csempészett és hamisított cigaretta és dohánytermék felderítését segítették elő, továbbá felfedték alkohol, kábítószer és fegyverek jelenlétét is.

A Herkules III támogatásában részesült 2014-ben 55 konferencia és képzési szeminárium szervezésére 34 vissza nem térítendő támogatás és szerződés, amelyek lehetővé tették különböző tagállami és harmadik országbeli bűnüldöző hatósági alkalmazottaknak, hogy találkozzanak és információt cseréljenek a szabálytalanságok, korrupció és csalás elleni küzdelem bevált gyakorlatairól.

A 2013-ban befejeződött Herkules II programot 23 2014 során független értékelő értékelte. Az értékelés megerősítette, hogy a program ésszerű költségekkel elérte a szándékolt hatását, az érdekelt felek jól fogadták és sikeresen biztosított hozzáadott értéket is. Ezen értékelésre alapozva a Bizottság 2015. május 27-én elfogadta jelentését 24 a Herkules II program 7. cikkében megfogalmazott célok eléréséről.

2.1.13.2. A Periklész program végrehajtása

2014 márciusában elfogadták a Periklész 2020 programot létrehozó 331/2014/EU rendeletet 25 , amely az euró pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program. A 331/2014/EU rendelet alkalmazásának az euróövezeten kívüli tagállamokra való kiterjesztéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot pedig várhatóan 2015-ben fogadják el.

Az euróbankjegyek csalással és hamisítással szembeni védelmére irányuló Periklész program keretében a Bizottság tíz tevékenységben vett részt, köztük konferenciákon, szemináriumokon és a munkatársak számára szervezett csereprogramokban, amelyeket a tagállamok és/vagy a Bizottság szerveztek. Az említett rendezvények kifejezetten a fokozott hálózatépítésre és a veszélyeztetett területeken folytatott regionális együttműködésre, valamint az euró hamisítás elleni védelmével foglalkozó különböző szakemberek közötti együttműködésre helyezték a hangsúlyt. 2014 végén a Periklész program 924 200 EUR értékű költségvetésének 94,5 %-át kötötték le 26 .

2.2.A csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság (COCOLAF)

A csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság (COCOLAF) 27 tagállami szakértőkkel folytatott 2014-es találkozóján arra nyílt lehetőség, hogy többek között megvitassák a dohánytermékek tiltott kereskedelme elleni küzdelem főbb fejleményeit, valamint a 2014–2020 közötti új, többéves finanszírozási keretben az uniós támogatásokkal kapcsolatos szabálytalanságok bejelentését.

Négy COCOLAF alcsoport találkozott 2014-ben, amely megbeszélések lehetővé tették a szabálytalanságok bejelentéséről szóló tárgyalások folytatását és a 2.1.11. pontban említett iránymutatások elkészítését. Az újonnan kinevezett csalásellenes koordinációs szolgálatok is tapasztalatot és bevált gyakorlatokat cseréltek a csalás elleni tevékenységük keretében.

2.3.Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló európai parlamenti állásfoglalások nyomon követése – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2012 és 2013

2.3.1.Az Európai Parlament 2014. július 3-i állásfoglalása az EU pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2012

A Parlament arra irányuló kérésére válaszul, hogy tegyenek megkülönböztetést a csalás, a hibák és a szabálytalanságok között, a Bizottság hangsúlyozta a csalárdként bejelentett szabálytalanságok (amelyek magukban foglalják a csalásgyanús eseteket és a megállapított csalásokat is), valamint a nem csalárdként bejelentett szabálytalanságokat. A szabálytalanság meghatározása az uniós szabályok szándékos (csalásgyanús esetek és a megállapított csalások esetén) és gondatlan megsértését foglalja magába, amely pénzügyi kihatással van az uniós költségvetésre. Az uniós jog nem határozza meg a hiba fogalmát, az a számvevőszéki gyakorlatokból ered, és nem része az EUMSZ 325. cikke értelmében fennálló beszámolási kötelezettségeknek. 2012 óta a csalárdként bejelentett szabálytalanságok arányára nézve információt nyújtanak olyan esetekben, amikor a tagállam jelezte, hogy a csalást ténylegesen megállapították.

A Bizottság elismerte, hogy különbségek állnak fenn a csalások felderítése és büntetőeljárás tagállami megközelítési módjai között. Az elmúlt években viszont időt és erőforrásokat fordított az uniós költségvetésre kihatással lévő csalás felderítése és megelőzése terén szerepet vállaló felek csalással kapcsolatos tudatosságának erősítésére.

Az irányító hatóságok az irányú kötelezettségét, hogy csalásra vonatkozó kockázatelemzésen alapuló, hatékony és arányos csalásellenes intézkedéseket hozzanak meg, beillesztették a 2014–2020 közötti időszakban megosztott irányítás keretében kifizetendő uniós támogatásokra vonatkozó jogi keretbe. A nemzeti számvevőszéki hatóságok kötelesek továbbá igazolni, hogy az irányító hatóságok megfelelnek e kötelezettségeknek, vagyis az azonosított kockázatok figyelembevételével meghozták a hatékony és arányos csalásellenes intézkedéseket.

Ami a korrupciót illeti, a Bizottsága pénzügyi érdekek védelméről szóló jelentéseiben 2012 óta említést tesz az Unió pénzügyi érdekeire kihatással lévő, bejelentett korrupciós ügyek számáról. Ezen túlmenően a Bizottság kétévente közzéteszi majd az uniós korrupcióellenes jelentést, és továbbra is szorosan együttműködik a tagállamokkal a korrupció elleni politikák végrehajtásának javítása érdekében.

Azt is egyértelműsítették, hogy az OLAF éves jelentése elemzést tartalmaz majd az OLAF-hoz jelentett nyomozati érdekre számot tartó, beérkező információkról, és ez felöleli a köz- és magánforrások közötti megkülönböztetést, valamint a tagállamok szerinti bontást.

A Parlament 2012 óta megkapja a Herkules II program végrehajtásáról szóló átfogó éves áttekintést, amelynek elkészítését és Parlamentnek megküldését a Bizottság továbbra is elvégzi. A Herkules III program szilárd jogalapot biztosít a Bizottság számára ahhoz, hogy a program végrehajtásának eredményeiről információt kérjen a tagállamoktól.

2.3.2.Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása az EU pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2013

A felderített szabálytalanságok életciklusát tekintve a Bizottság jelezte, hogy figyelembe veszi az Európai Parlament javaslatait a megosztott irányítással kezelt egyes szakpolitikai területek szerinti minimális, maximális és átlagos időtartamra nézve.

A Bizottság egyetértett azzal, hogy 2018-ban félidős értékelést végez arról, hogy a kohéziós politika új szabályozási szerkezete jobban megelőzi-e és csökkenti-e a szabálytalanságok kockázatát.

A Parlament határokon átnyúló oknyomozó újságírás pénzügyi támogatására vonatkozó kérésére válaszul a Bizottság rámutatott, hogy a korrupció elleni küzdelemben részt vevő független szervezetek munkáját – mind például a korrupcióellenes hírek páneurópai nyomon követését és a korrupcióval kapcsolatos figyelemfelhívást végző Európai Korrupciós Megfigyelőközpont – már anyagilag támogatja.

A Bizottság elismerte a tagállamokkal folytatott fokozott együttműködés szükségességét. Rámutatott ugyanakkor, hogy már létezik egy, szabálytalanságokkal kapcsolatos átfogó adatbázis, méghozzá a szabálytalanságkezelő rendszer (IMS). A tagállamok az észlelt szabálytalanságokat – ideértve a csalás gyanúját is – az IMS-en keresztül jelentik be. Az IMS korszerűsítése 2014 októbere óta folyamatban van, a nemzeti hatóságok számára 2015 végére készül el egy új változata. Ez a bejelentések és az elemző eljárások további ésszerűsítését teszi majd lehetővé.

Ami a héát illeti, a Bizottság tanulmányokat finanszíroz a tagállamokban a héabevétel-kiesés számszerűsítésére. Ez elősegíti az adómorált és a héa behajtást javító szakpolitika kezelését, a számok pedig referenciaértékként szolgálhatnak, amelyhez képest mérni lehet az ezen a területen elért előrehaladást.

3.A TAGÁLLAMOK ÁLTAL HOZOTT INTÉZKEDÉSEK AZ EU PÉNZÜGYI ÉRDEKEIT ÉRINTŐ CSALÁSSAL ÉS MÁS JOGELLENES TEVÉKENYSÉGEKKEL SZEMBEN

3.1.Az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb szabálytalanságok elleni küzdelem jegyében hozott intézkedések

A tagállamok azt jelentették, hogy 2014-ben számos intézkedést hoztak az EU pénzügyi érdekeinek védelmére és a csalás elleni küzdelemmel kapcsolatosan, amelyek a 2014–2020 közötti új programozási időszakra vonatkozó uniós jogszabályok zömének elfogadását tükrözik.

A tagállami intézkedések lefedték a csalás elleni küzdelem teljes ciklusát, elsődlegesen a közbeszerzés területén, amelyet az összeférhetetlenségre, a pénzügyi bűncselekményekre, a korrupcióra, a csalásellenes koordinációs szolgálatra vonatkozó, valamint a csalás és a visszaélést bejelentő személy meghatározásával kapcsolatos intézkedések követtek. 2014 végére minden tagállam kijelölte a csalás elleni koordinációs szolgálatát.

2014-ben a tagállamok fele 28 fogadott el csalást megelőző intézkedéseket vagy az uniós pénzeszközök kezelésére vonatkozó eljárásokat. Ezen túlmenően hét tagállam 29 fogadott el a szabálytalanságok bejelentésére vonatkozó intézkedéseket, és hét tagállam 30 folytatott csalással kapcsolatos tudatosságot erősítő képzést.

Öt tagállam 31 fogadott el nemzeti csalás elleni stratégiát a 2014–2020 közötti programozási időszakra. Kilenc tagállam 32 jelentett be a kohéziós politikai alapokkal 33 kapcsolatos nemzeti csalásellenes intézkedéseket, míg hat tagállam 34 fogadott el a mezőgazdasági alapokhoz 35 kapcsolódó nemzeti csalásellenes intézkedéseket. Egy tagállam 36 fogadott el nemzeti csalásmegelőzési stratégiát a közbeszerzésre nézve, és két másik 37 dolgozott ki nemzeti korrupcióellenes programot.

Tizenhárom tagállam 38 tett bejelentést csalásfelderítésről, valamint hat tagállam 39 jelentett nyomozati intézkedéseket. Kilenc tagállam 40 vezetett be a csalással kapcsolatosan büntetőjogi szankciókat és büntetéseket.

3.2.A szabálytalanságok bejelentésére vonatkozó rendelkezésekben szereplő fogalommeghatározások tagállami alkalmazása

Az idei évre vonatkozó jelentés hangsúlyozottan megvizsgálja a (csalárd és nem csalárd) szabálytalanságok bejelentéséhez kapcsolódó fogalommeghatározások alkalmazását és a jelentéstétel időzítését. A begyűjtött információkat az OLAF elemzi azzal a céllal, hogy a tagállamoknak a fogalommeghatározások értelmezésének harmonizált megközelítéséhez nyújtson iránymutatást, ezzel elősegíti a tagállamok által bejelentett adatok fokozottabb összehasonlíthatóságát.

Szinte mindegyik tagállam hivatkozott a köztisztviselőkről szóló törvényre vagy a büntetőtörvénykönyvre a köztisztviselők számára fennálló jogi kötelezettségekkel kapcsolatosan, miszerint bármely, feladatuk ellátása során tudomásukra jutott bűncselekményről értesíteniük kell a bűnüldöző vagy igazságügyi hatóságokat, míg négy tagállamban 41 nincs ilyen rendelkezés a nemzeti jogban.

Minden tagállam jelentést tett a szabálytalanságok bejelentésére vonatkozó iránymutatások meglétéről és használatáról. Húsz tagállam 42 tájékoztatott részletekről arra nézve, hogy a belső iránymutatásokban milyen kifejezett fogalommeghatározások szerepelnek. Hát tagállam 43 jelentette a „gazdasági szereplő” fogalommeghatározás alkalmazását a vonatkozó uniós iparági rendeletekkel és iránymutatásokkal összhangban 44 , amely egyidejűleg megfelel az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló tanácsi rendeletnek is 45 , a közigazgatási szerv jogkörét gyakorló tagállam kivételével.

Az elemzés kiemelte azt a tényt, hogy különbségek mutatkoznak a tagállamok között az „első közigazgatási vagy bírósági ténymegállapítás” alkalmazása során szektor és szabálytalanság szerint is.

Ami a „csalás gyanúját” illeti, két tagállam 46 kivételével minden tagállam rámutatott, hogy nem kérnek engedélyt igazságügyi hatóságtól a csalás gyanújának bejelentését megelőzően. Nyolc tagállam 47 használja az uniós jogalkotásban szereplő módon a „csalás gyanúja” fogalommeghatározását a nemzeti iránymutatásokban.

Tizenhat tagállam 48 hivatkozik kifejezetten nemzeti jogában az uniós költségvetés elleni csalásra, míg tizenkét tagállam 49 szerint nemzeti joguk a magatartás általános meghatározását tartalmazza anélkül, hogy a „sértettet” konkrétan megnevezné.

A tagállamok fele 50 használ belső rendszert a gyanított szabálytalanságok jelzésére a szabálytalanságok tagállamok által a Bizottság felé történő bejelentésére szolgáló szabálytalanságkezelő rendszeren (IMS) kívül. Tíz tagállam 51 támaszkodik kizárólag az IMS-re, míg négy tagállam 52 egyáltalán nem használ belső informatikai rendszert a gyanított szabálytalanságok jelzésére.

Különbségek vannak a büntetőeljárás tárgyát képező ügyek bejelentésével kapcsolatosan is: nyolc tagállam 53 elítélést követően tesz nyomonkövetési jelentést a Bizottságnak, hét tagállam 54 az elsőfokú ítéletet követően tesz nyomonkövetési jelentést, tizenöt tagállam 55 állítja, hogy a jogerős döntést (jogerős ítéletet) követően teszi ezt, és tizenhét tagállam 56 „más” gyakorlatot nevezett meg erre a jelentéstételre.

3.3.A 2013-es ajánlások végrehajtása

Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2013. évi jelentésben a Bizottság számos ajánlást fogalmazott meg a tagállamok számára a következő témakörökkel kapcsolatban: a nemzeti csalásellenes koordinációs szolgálat kijelölése; a közbeszerzési irányelvek nemzeti jogba való átültetése; a csalás elleni intézkedések végrehajtása; a csalás elleni küzdelemről szóló irányelvre, az Európai Ügyészségre és az 515/97/EK rendelet módosítására vonatkozó jogalkotási javaslatok elfogadása; a vámellenőrzések megerősítésére tett intézkedések; a csalási esetek és szabálytalanságok időben történő bejelentése és ezek frissítése; a bejelentések alacsony szintjének javítása. Az ajánlások végrehajtása – amit a 2014. évi jelentéstétel során mutattak be – általában véve megfelelő volt, ám egyes bizottsági aggályok kezelése nem volt teljes körű.

A négy tagállam 57 , amelyektől kifejezetten kérték a csalásellenes koordinációs szolgálat létesítését a 2013-as jelentéskészítési feladat során, megtette ezt 2014-ben. Valamennyi szolgálat koordinációs hatáskört kapott, és az egyik koordinációs és nyomozati hatáskört is 58 . 2014 végére minden tagállam kijelölte a csalás elleni koordinációs szolgálatát.

A tagállamok többsége 59 megkezdte az előkészületeket a közbeszerzési irányelvek csomagjának nemzeti jogba való átültetésére. Az előkészületek közé tartozik a szükséges nemzeti jogszabályok megszövegezése, konzultációk megindítása és munkacsoportok létesítése. Ugyanakkor egyes tagállamok még nem tették meg ezeket az intézkedéseket.

Míg a legtöbb tagállam 2014-ben csalásellenes intézkedéseket hozott, csak öt tagállam 60 nyújtott be nemzeti csalás elleni stratégiát a Bizottságnak, míg három másik 61 kezdte meg ezek kidolgozását.

A háromból két jogalkotási javaslattal (az Európai Ügyészségről, illetve a csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelv) kapcsolatosan zajlanak a tárgyalások (a harmadik a vámügyekben történő kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról szóló irányelvjavaslat). Több tagállam nyújtott részletes információt az e javaslatokkal kapcsolatosan 2014 során általuk tett fellépésekről.

Annak érdekében, hogy sikeresebben derítsék fel a csalárd import műveleteket, tíz tagállam 62 javította a vámügyi területen használt informatikai rendszereit vagy azok frissítésének folyamatában van, míg hat tagállam 63 összpontosított egy stratégiai ellenőrzési terv kidolgozására ezen a területen. Ugyanakkor több tagállam nem tett jelentést változásról.

Hat tagállam 64 vezetett be új konkrét iránymutatásokat, utasításokat vagy képzést az OWNRES-ben tett bejelentésekről vagy ennek folyamatában van, és nyolc tagállam 65 dolgozott ki javított belső szabályokat és eljárásokat, amelyek biztosítják, hogy a rendszerben szereplő adatok helyesek, megbízhatóak és naprakészek, vagy e kidolgozás folyamatban van. Ezen túlmenően több tagállam 66 véli úgy, hogy az OWNRES-ben tett bejelentéseik minősége és időszerűsége jelenleg megfelelő és nincs szükség új intézkedésekre.

Több tagállam leírta az illetékes irányító hatóságok, ellenőrző hatóságok és csalás elleni szervek közötti interakciókat. Különösen nyolc tagállam 67 tett jelentést az illetékes irányító hatóságok és a csalásellenes koordinációs szolgálat közötti együttműködésről. A jelenleg használatban lévő informatikai eszközöket tekintve hét tagállam 68   69 hivatkozott a kidolgozás folyamatában lévő eszközökre, és néhány tagállam 70 azt jegyezte meg, hogy az ARACHNE kockázatkezelési eszköz bevezetésének lehetőségét mérik fel.

A szabálytalanságok bejelentésének alacsony szintjét illetően egyes, az ajánlásban megnevezett tagállamok 71 kijelentették, hogy ez a csalások adott országban jellemzően alacsony szintjét, valamint a csalárd tevékenységek megelőzésére tett intézkedéseket tükrözi. A kohéziós politika területén Franciaország és Magyarország vázolt fel erőfeszítéseket a jelentéstétel alacsony szintjének javítására, míg Litvánia, Portugália és Finnország a mezőgazdaság területén írt le hasonló erőfeszítéseket.

4.CSALÁS ÉS EGYÉB SZABÁLYTALANSÁGOK

4.1.Bejelentett szabálytalanságok és általános trendek 2010–2014

2014-ban 16 473 (csalárd és nem csalárd) szabálytalanságot jelentettek be a Bizottságnak. Ezek összesen mintegy 3,24 milliárd EUR összeget érintettek, amelyből mintegy 2,27 milliárd EUR az uniós költségvetés kiadási oldalára vonatkozik. A feltárt szabálytalanságok a kiadási oldalon a kifizetések 1,8 %-át, a teljes beszedett bruttó tradicionális saját forrásoknak pedig az 4,46 %-át teszik ki.

2013-mal összevetve az észlelt szabálytalanságok száma 48 %-kal nőtt, és a megfelelő pénzösszegek 36 %-kal emelkedtek.

A bejelentett szabálytalanságok száma 2010 és 2014 között 9 %-kal nőtt, míg az azokhoz kapcsolódó összeg 80 %-kal emelkedett.

E növekedés több tényezővel függ össze: először is kapcsolódik az EU költségvetésében rendelkezésre álló forrásokkal, melyek 2014-ban több mint 10 %-kal haladták meg a 2010-es forrásokat; másodszor pedig a ciklikus körülmények is szerepet játszanak, például a 2007–2013 közötti programozási időszak közeledő lezárása; harmadszor pedig a megfelelő intézmények (Európai Bizottság és Európai Számvevőszék) és nemzeti szolgálatok ellenőrzése az uniós pénzeszközökkel való gazdálkodás felett folyamatosan javul, ahogy azt a korrekciós és megelőző intézkedésekre vonatkozó adatokból is látni lehet 72 .

4.2.Csalárdként bejelentett szabálytalanságok

A csalárdként bejelentett szabálytalanságok (ez magában foglalja a csalásgyanús eseteket és a megállapított csalásokat is) száma és a megfelelő összegek nem állnak szorosan összefüggésben az uniós költségvetésre kiható csalások szintjével. Inkább a tagállamok és az uniós szervek által az esetleges csalási esetek felderítésének szintjét mutatják. Arra vonatkozóan, hogy egy ügy valóban csalásnak minősül-e, a végleges döntést az érintett tagállam illetékes hatósága hozza meg. 73

2014-ban a tagállamok 1 649 szabálytalanságot jelentettek be csalárdként, összesen 538,2 millió EUR értékben a kiadási és a bevételi oldalon együttesen. Az egyes ágazatok között jelentős különbségek tapasztalhatók, amint azt az 1. táblázat is mutatja.

A csalárdként bejelentett szabálytalanságok 74 száma 2013-hoz képest 2 %-kal, míg azok pénzügyi hatása 68 %-kal nőtt.

Az 1. ábra az elmúlt öt év általános tendenciáit szemlélteti, kiemelve, hogy a bejelentett esetek száma és összege visszaesett. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a 2010 és 2011 közötti jelentős csökkenés után az ezt követő években emelkedő tendencia mutatkozik a felderített és bejelentett csalárd szabálytalanságok számát tekintve, míg a kapcsolódó összegek jelentősen változtak. Azt is meg kell jegyezni, hogy az ügyszámban bekövetkezett változás több információt nyújt, mint az érintett összegek változása, mivel ez utóbbi évről évre jelentősen eltér, az egyes, magasabb értékű ügyek befolyásolhatják azt.

1. ábra: A csalárdként bejelentett szabálytalanságok és a kapcsolódó összegek (2010–2014)

Különbségek vannak továbbá a bevételi trendek (amelyek számszerűen enyhe növekedést mutatnak, de összegszerűen 2014-ben jelentős mértékben nőttek) és a kiadási trend (ahol a változások szemlátomást a többéves programozási ciklus előrehaladásához kötődnek és ahol az ügyek száma két év növekedés után kissé csökkent) között.

A 2014-ban bejelentett valamennyi csalárd szabálytalanság tagállamok és költségvetési ágazatok szerinti bontása az 1. mellékletben található.

4.2.1.Bevétel

A 2014. évre bejelentett csalási esetek száma (710) 2 %-kal elmarad a 2010–2014 közötti évek átlagától (726). A 2014. évre bejelentett tradicionális saját források megállapított teljes összege (157 millió EUR) 54 %-kal magasabb, mint a 2010–2014 közötti időszakra megállapított összegek átlaga (102 millió EUR). 76

2014-ben a csalások jelentős részét (40 %-át) a vámhatóságok által az áruk vámkezelésével egyidejűleg végzett vámellenőrzések során derítették fel, 36 %-át pedig a csalás elleni szolgálatok vizsgálatai során. Ami az érintett összegeket illeti, utólagos ellenőrzések során állapították meg az összes tradicionális saját forrás 43 %-át kitevő csalárd eseteket; 27 %-ukra a csalásellenes szolgálatok által végzett vizsgálatok, 15 %-ukra az adóellenőrzések során derült fény.

Az elemzés csökkenő trendet mutat a csalárd esetek számát illetően a 2010–2013 közötti időszakra, és az előző évvel összehasonlítva 12 %-os növekedést 2014-re.

A megállapított összegek emelkedése részben egy konkrét, Olaszország által felderített ügynek köszönhető, amelynek értéke 44 millió EUR-t tesz ki.

4.2.2.Kiadások

Az uniós kiadások tekintetében kisebb, 4 %-os csökkenés mutatkozott a bejelentett szabálytalanságok számát nézve 2013-mal összevetve. A csökkenés a költségvetés valamennyi ágazatában átfogóan jelentkezik, a közvetlen kiadások kivételével. Ugyanakkor jelentős különbségek mutatkoztak az egy egyes ágazatok között; a természeti erőforrások, a piaci támogatás, a közvetlen kifizetések és a halászat jelentős csökkenéseket mutatott, míg a vidékfejlesztés esetében 82 %-os emelkedés volt tapasztalható (lásd a 2.2.2.1. pontot). Csökkenés tapasztalható a kohéziós politika (-5 %) és az előcsatlakozási politika (-26 %) területén is. Az érintett összegek ingadozása a korábban kifejtettek szerint általában kevésbé informatív. Ugyanakkor az érintett összegek 2013-mal összehasonlítva növekedtek, a mezőgazdasági (-10 %) és az előcsatlakozási (-7 %) alapok kivételével.

A 4. és 5. ábra a bejelentett csalárd szabálytalanságokat és a kapcsolódó összegeket mutatja költségvetési ágazatonként.

Már második egymást követő évben a mezőgazdasági ágazatban észlelhetők a legnagyobb arányú, csalárdként bejelentett szabálytalanságok (55 %). A korábbi évekhez hasonlóan ugyanakkor a szabálytalanságokhoz kapcsolódó összegek zöme (64 %) a kohéziós politika területét érinti.

A hamis vagy hamisított dokumentáció vagy nyilatkozatok felhasználása továbbra is a leggyakrabb csalástípus. A csalárdként bejelentett szabálytalanságok közül hat a kohéziós politika ágazatában korrupcióhoz 77 kötődött.

A 2014-ban csalárdként bejelentett szabálytalanságok 28 %-át csalás elleni szervek derítették fel vagy nyomozás, illetve egyéb külső ellenőrzés során tárták fel azokat; ez az arány 47 %-ra emelkedik, ha az OLAF-vizsgálatokat követő felderítéseket is figyelembe vesszük. Az esetek 46 %-át az ágazati szabályozásokban meghatározott közigazgatási ellenőrzési rendszerek keretében derítették fel. Ez kiemeli a külső ellenőrzések jelentőségét a csalás elleni küzdelemben, valamint az irányító és ellenőrző hatóságokkal való szoros összehangoltság szükségességét. A csalás elleni vagy bűnügyi nyomozások nagy pénzösszegeket érintő csalásgyanús eseteket derítettek fel, ami azt tükrözi, hogy a nyomozások hatékonyak és az illetékes hatóságok erőteljes nyomozói kapacitással rendelkeznek.

A felderítés továbbra is tagállamonként változó, de a különbségek csökkentek 78 . 2014-ban csak két tagállam – Ausztria és Luxemburg – nem minősítette az ott elkövetett szabálytalanságok egyikét sem csalárdnak. Nagyon kevés csalárd szabálytalanságot (minden kiadási ágazat közül háromnál is kevesebb esetében) jelentett Horvátország, Málta és Finnország, míg 2013-ban kilenc tagállam jelentett nagyon kevés esetet. Magyarország, Lengyelország, Románia, Németország és Olaszország derítette fel és jelentette be a legtöbb csalárd szabálytalanságot (65 és 208 között). Az érintett összegek tekintetében Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Románia, Magyarország és Görögország jelentette a legmagasabb adatokat (8,5 millió EUR és 210 millió EUR között). Ezek a különbségek több tényezőre vezethetők vissza és jelentős megközelítésbeli különbségeket tükröznek nem csupán az egyes tagállamok, hanem egy adott tagállam különböző közigazgatási egységei között is.

A 2010–2014 közötti időszakban a csalárdként bejelentett szabálytalanságok 8 %-át minősítették csalásnak. E területen Bulgária és Németország jelentette a legmagasabb számú lezárt eljárást.

4.2.3.Természeti erőforrások (mezőgazdaság, vidékfejlesztés és halászat)

A vidékfejlesztési ágazat esetében volt a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma a legmagasabb 2014-ben, ez mutatta a legnagyobb növekedést 2013-mal összevetve. A többi ágazatban jelentős csökkenés volt tapasztalható.

2013-hoz hasonlóan négy tagállam (Magyarország, Lengyelország, Románia és Olaszország) által bejelentett szabálytalanságok képviselik a csalárdként bejelentett összes szabálytalanság mintegy 71 %-át.

Magyarország esetében a bejelentett ügyek az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) egy vizsgálatából származtak.

Lengyelország, Írország, Lettország, Litvánia, Portugália és az Egyesült Királyság növekvő számú csalárd esetet jelentett be.

A csalárdként bejelentett szabálytalanságok számának emelkedése az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot 79 érinti, míg az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap 80 jelentős csökkenést mutat. 2014-ben a bejelentett esetek 1 %-a mindkét alapot érinti. A megfelelő százalék az elmúlt öt évben ugyanakkor 12 % volt.

A csalárd szabálytalanságok leggyakrabban előforduló típusait a megfelelő dokumentumok hiánya és az üzemeltetők előírt kapacitásainak hiánya, valamint az érintett intézkedés során tiltott műveletek végrehajtása (az összes csalárd szabálytalanság majdnem 28 %-a) jelentette. Ezek a szabálytalanságok ismétlődően előforduló módszert jelentenek, ahogy azt az OLAF a fent említett magyarországi vizsgálat keretében észlelte. A hamis vagy hamisított dokumentáció vagy nyilatkozatok felhasználása a második leggyakrabban alkalmazott módszer.

2014-ben az uniós szervek (és különösen az OLAF) által elvégzett ellenőrző vizsgálatok az ellenőrzés második legsikeresebb típusát jelentették, a közigazgatási ellenőrzések után, amelyek a csalárdként bejelentett összes szabálytalanság 39 %-át derítették fel.

Az elmúlt öt évben csalárdként bejelentett szabálytalanságok 8 %-áról állapították meg a csalást. Ugyanezen időszakban az ügyek 4 %-át szüntették meg. A megállapított csalások területén Bulgária és Németország jelentette a legmagasabb számú lezárt eljárást.

4.2.4.Kohéziós politika (a 2007–2013 és a 2000–2006 közötti programozási időszakban)

Egymást követő második évben fordult elő, hogy nem a kohéziós politika volt a költségvetési kiadások azon területe, ahol a legtöbb csalárdként bejelentett szabálytalanság fordult elő. A kapcsolódó összeg mégis a legnagyobb arányt képviselte a teljes összeghez viszonyítva.

Az elmúlt években kiemelt tendenciáknak megfelelően a 2014-ben bejelentett csalárd szabálytalanságok túlnyomó része az Európai Regionális Fejlesztési Alaphoz (ERFA) kapcsolódott. Ugyanakkor az érintett összegek tekintetében a Kohéziós Alapnál jelentkezik a legnagyobb szám (59 %).

A legtöbb csalárd szabálytalanságot (64 %) az uniós jogszabályokban meghatározott ellenőrző rendszer derítette fel. Ezzel folytatódott a 2012-ben már kiemelt tendencia, ami viszont feltűnő változást jelent az előző (2000–2006) programozási időszakhoz képest, amikor csalárd szabálytalanságok felderítésére szinte kizárólag csalás elleni vizsgálatok vagy bűnügyi nyomozások eredményeként került sor.

A pénzösszegeket tekintve a legjelentősebb eredményekre továbbra is bűnügyi nyomozások és csalás elleni vizsgálatok során került sor (66 %).

A csalárd eseteket átlagosan a felderítésüket követő tizenkét hónapon belül jelentették be. A szabálytalan gyakorlatokat átlagosan a kezdetük után hat és fél év elteltével derítették fel.

A 2010–2014 közötti időszakban a csalárdként bejelentett szabálytalanságok 10 %-át minősítették csalásnak (ez az arány 2013-ban 11 % volt 81 ). Az ügyek 1 %-át szüntették meg. A megállapított csalások területén Németország, Lengyelország és Szlovénia jelentette a legmagasabb számú lezárt eljárást.

4.2.5.Előcsatlakozási politika (előcsatlakozási támogatás, Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA))

A 2014-ben az előcsatlakozási támogatások terén csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma és a kapcsolódó összegek csökkentek az előző évhez képest. Az előcsatlakozási támogatással kapcsolatosan, főleg a vidékfejlesztés területén 82 , Románia és Bulgária jelentett be csalárd szabálytalanságokat.

Az IPA-hoz kapcsolódó csalárd szabálytalanságok száma stabil maradt, míg a kapcsolódó összegek csökkentek 2013-mal összehasonlítva. A csalárd szabálytalanságok többségét Törökország jelentette. A csalásokkal érintett legmagasabb összegeket a határokon átnyúló együttműködéssel és a vidékfejlesztéssel összefüggésben regisztrálták.

4.2.6.A Bizottság által közvetlenül kezelt kiadások

A Bizottság által közvetlenül kezelt kiadások elemzése a bizottsági szolgálatok által kiadott visszafizettetési felszólításokra vonatkozó adatok alapján történt.

2014-ben az eredményszemléletű számviteli rendszer (ABAC) alapján 83 visszafizettetés esetében jelentették a szabálytalanságokat csalárdként (vagyis jelentést tettek róluk az OLAF-nak). A visszafizettetések 4,67 millió EUR összeget érintettek, ami majdnem négyszer több, mint az előző évben. Ez az OLAF által lezárt vizsgálatok magas számának tudható be.

4.3.Nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok

2014-ben a Bizottságot 14 824 nem csalárdként bejelentett szabálytalanságról értesítették (ez mintegy 5 %-kal haladta meg a 2013-as adatot). Az adatok minden jelentős ágazat esetében emelkedtek, míg az előcsatlakozás és a közvetlen kiadások esetében csökkentek. Az ezzel összefüggő pénzügyi hatások hozzávetőleg 2,71 milliárd EUR-ra emelkedtek (ami 47 %-kal több, mint a 2013-es érték – lásd a 2.3.2. pontot), amint azt a 2. táblázat is mutatja.

A 2. melléklet a 2014-ben bejelentett összes nem csalárd szabálytalanságot mutatja tagállamok és költségvetési ágazatok szerinti bontásban.

4.3.1.Bevétel

A 2014. évre bejelentett csalási esetek száma (4 475) 10 %-kal magasabb mint a 2010–2014 közötti évek átlaga (4 073). 84 Az érintett tradicionális saját források megállapított teljes összege (802 millió EUR) 101 %-kal magasabb, mint a 2010–2014 közötti időszakra megállapított összegek átlaga (398 millió EUR).

Először is sajátos mintázatú, jelentős pénzügyi hatással járó szabálysértéseket derítettek fel az Egyesült Királyságban. Ez az összes tagállamra nézve megállapított teljes összegre kihatott, és a Bizottság vámérték-megállapítás területén folytatott tevékenysége eredményének tekinthető.

2014-ben a vámkezelés utáni ellenőrzés volt a nem csalárdként jelentett szabálytalanságok felderítésének legjelentősebb módszere, mind a felderített esetek számát (a szabálytalanságok 54 %-a), mind a tradicionális saját források megállapított összegét (81 %) tekintve.

4.3.2.Kiadások

A nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok számának emelkedése az EU költségvetésének fő kiadási ágazatait (mezőgazdaság és kohéziós politika) érinti. Az előcsatlakozáshoz és a közvetlen kiadásokhoz kapcsolódó szabálytalanságok csökkentek.

Ezt az emelkedést az érintett összegek jelentős emelkedése is tükrözi. Az uniós intézmények (Európai Bizottság és Európai Számvevőszék) által elvégzett ellenőrző vizsgálatok jelentős szerepet játszanak, mint azt az 5. szakaszban leírt megelőző és korrekciós intézkedések eredményei is mutatják. Valamennyi felderített szabálytalanságot a nemzeti hatóságok korrekciós intézkedései követték, amelyeknek az EU pénzügyi védelme volt a célja.

4.4.Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) tevékenysége által elért eredmények 85

2014-ben az OLAF 234 vizsgálati és 54 koordinációs ügyet indított. Ugyanebben az időszakban 307 vizsgálati és koordinációs ügyet zártak le, valamint 397 ajánlást bocsátottak ki.

Az OLAF 101 igazságügyi eljárásra irányuló ajánlást küldött a nemzeti hatóságoknak és mintegy 901 millió EUR visszafizettetésére tett ajánlást, amelyből 133,7 millió EUR a bevételekhez, 767,3 millió EUR pedig a kiadásokhoz kapcsolódik (lásd a 3. táblázatot).

5.VISSZAFIZETTETÉS, VALAMINT EGYÉB MEGELŐZŐ ÉS KORREKCIÓS INTÉZKEDÉSEK

Az EU pénzügyi érdekeinek védelmében fontos szempont a csalást és egyéb szabálytalanságokat megelőző és kiigazító mechanizmusok alkalmazása, ami biztosítja, hogy a költségvetés végrehajtása megfeleljen a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek 87 .

A Bizottság a megosztott irányítás keretében a következő intézkedéseket fogadhatja el:

megelőző intézkedések: kifizetések megszakítása (a kifizetési határidő legfeljebb hat hónappal történő meghosszabbítása) 88 ; a tagállamoknak történő időközi kifizetések teljes vagy részleges felfüggesztése 89 ;

korrekciós intézkedések: amennyiben egy tagállam nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, a Bizottság pénzügyi korrekció előírásáról dönthet 90 . Az alkalmazandó szabályoknak nem megfelelő kiadások visszafizettetési felszólítás vagy a soron következő kifizetési kérelemből történő levonás tárgyát képezik, vagy a kohéziós politika esetében a szabálytalan kiadást új kiadással lehet felváltani.

A kedvezményezettektől való tagállami közvetlen visszafizettetésekre vonatkozó adatok csupán részben érhetőek el 91 , és „A szabálytalanságok statisztikai értékelése” című bizottsági szolgálati munkadokumentumban találhatók.

A megosztott irányítástól eltérő irányítási típusokra vonatkozó adatok (különösen a közvetlen kiadások) főleg a bizottsági szervezeti egységek által kiadott visszafizettetési felszólításokat vagy a költségtérítési kérelmekből történő levonásokat érintik.

5.1.Kiadások: megelőző mechanizmusok

5.1.1.Megszakítások 2014-ben

2014-ben a Bizottság 193 határozatot hozott a kifizetések megszakításáról a kohéziós politika és a vidékfejlesztés terén, ami több mint 7,7 milliárd EUR összeget érintett, és 181 ügyet zárt le összesen majdnem 4,9 milliárd EUR összeg értékben. A 2014 végén fennálló állapot szerint 145 ügy továbbra is lezáratlan (ezek több mint 4,8 milliárd EUR-t érintenek).

A 4. táblázat a 2014-ben kezelt megszakítási ügyeket tartalmazza, és erőteljes megelőző tevékenységet szemléltet, különösen az ERFA/Kohéziós Alap vonatkozásában, ami a lezáratlan ügyek több mint 68 %-át és az érintett összegek mintegy 80 %-át teszi ki.

5.1.2.Felfüggesztések

Öt 92 , az ERFA-t érintő felfüggesztési határozat volt még hatályban 2013 végén. Kettőt megszüntettek 2014 során, a többi három hatályban maradt. Négy új felfüggesztési határozatot fogadtak el 2014-ben és kettő még mindig hatályban volt az év végén.

Az ESZA-t illetően egy 2011-ben elfogadott felfüggesztési határozat 2014 végén még folyamatban volt. A tizenegy 2013-ban elfogadott felfüggesztési határozat közül 2014 végén hét még folyamatban volt. Tizenegy új felfüggesztési határozatot fogadtak el 2014-ben és ezek még mindig hatályban voltak az év végén.

Az EHA-ra nézve egy felfüggesztési határozatot fogadtak el 2014-ben egy, az egyik tagállam irányítási és kontrollrendszerében azonosított hiányosságot követően, amely a halászati túlkapacitás csökkentére irányuló uniós intézkedéshez kapcsolódott.

Az EMVA vonatkozásában 2014-ben nem hoztak felfüggesztési határozatot.

5.2.Kiadások: Pénzügyi korrekciók és visszafizettetések, 2014

2014-ben a Bizottság által jóváhagyott, tagállamokkal és kedvezményezettekkel szembeni korrekciós intézkedések száma az előző évhez képest (38 %-kal) nőtt, míg a végrehajtott intézkedések száma (11 %-kal) csökkent, elsősorban a kohéziós politika területén (25 %-kal) és különösen az ESZA vonatkozásában (ahol 67 %-kal csökkent, lásd az 5. táblázatot).

5.3.Saját forrásokból származó bevételekhez kapcsolódó visszafizettetések

2014-ben a tradicionális saját források megállapított összegének zömét különösebb probléma nélkül beszedték. A tagállamok kötelesek beszedni és az OWNRES adatbázisban rögzíteni a tradicionális saját források megmaradt, ki nem fizetett összegét. 2014-ben a 10 000 EUR értéket meghaladó tradicionális saját forrásokat érintő, valamennyi – azaz csalárd és nem csalárd – szabálytalanság miatt visszafizettetendő összeg 958 millió EUR volt. A tagállamok már visszafizettettek 229 millió EUR-t a 2014-ben feltárt esetek vonatkozásában, így a 2014. évi visszafizetési arány 24 %-os. Ez a visszafizettetési folyamat kiindulópontja. Az elemzések szerint az összetett ügyekben, csalárd ügyekben vagy nagy pénzügyi kihatással járó ügyekben gyakran hosszas visszafizettetési eljárásokra van szükség, ami különösen a folyamatban lévő közigazgatási és bírósági eljárásoknak tudható be.

Emellett a tagállamok a korábbi években felderített és bejelentett ügyekben folytatták beszedési tevékenységüket. 2014-ben a tagállamok együttvéve összesen 204 millió EUR-t hajtottak be 1989 és 2014 között feltárt szabálytalan ügyek kapcsán.

A korábbi évekre (1989–2011) vonatkozó visszafizetési ráta 80 %, amennyiben a számítás során csak azokat a lezárt eseteket vesszük figyelembe, amelyekben a tagállamok a beszedési tevékenységüket már befejezték.

A tagállamok tradicionális saját források beszedésére irányuló tevékenységét helyszíni ellenőrzések segítségével követik nyomon.

6.KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÁSOK

2014-ben a 2014–2020 közötti kiadási programra új szabályozási keretet dolgoztak ki, amely kiemelten hangsúlyt fektetett a csalásellenes intézkedésre. Ez egybeesett az új Bizottság megalakulásával, amely megújult lendületet hozott magával a csalás elleni küzdelemhez.

6.1.Javított koordináció és együttműködés: a csalás elleni küzdelem új lendülete

6.1.1.Megerősített jogi és adminisztratív struktúrák a fokozott együttműködés érdekében

2014-ben jelentős lépések születtek az EU pénzügyi érdekeinek bizottsági és tagállami védelme erősítésére.

2014-ben a Bizottság sikeresen teljesítette a többéves csalás elleni stratégiájának kiemelt intézkedéseit. Míg a csalás elleni stratégia elsődlegesen a csalásellenes stratégiák kidolgozására összpontosít a bizottsági szolgálatok és ügynökségek szintjén, a Bizottság immár egyre inkább arra fókuszál, hogy miként segítse a tagállamokat a saját csalásellenes stratégiáik kidolgozásában.

A 883/2013/EU rendelet többek között a csalás elleni koordinációs szolgálatok kijelölése révén javítja a tagállamokkal folytatott együttműködést.

2014 végére minden tagállam kijelölte a csalás elleni koordinációs szolgálatát. A nemzeti csalás elleni koordinációs szolgálatok feladata tagállamonként változik. A szolgálatokra valamennyi tagállam koordinációs szerepet bízott, noha ezek mértéke eltérő. Mindössze néhány tagállam hatalmazta fel nyomozati hatáskörrel a szolgálatát.

A csalás elleni szervek és az irányító hatóságok munkájának szervezett összehangolása bevált gyakorlatnak bizonyult, amelyet minden tagállamban alkalmazni kellene.

6.1.2.A közbeszerzéseket érintő csalások és korrupció elleni küzdelem jegyében hozott intézkedések

2014 februárjában elfogadták az első uniós korrupcióellenes jelentést 93 , és hatályba lépett a közbeszerzési irányelvek módosított csomagja, valamint az új koncessziós irányelv.

Ezen irányelvek átültetése lehetőséget ad a tagállamoknak az átláthatóság fokozására és a csalásellenes erőfeszítések megerősítésére azáltal, hogy meghatározzák az „összeférhetetlenség” fogalmát, kötelezővé teszik az elektronikus közbeszerzést, valamint monitoring és jelentéstételi kötelezettségeket vezetnek be annak érdekében, hogy a közbeszerzési csalásokat és más súlyos szabálytalanságokat mérsékelni lehessen.

Ezenkívül a tagállamok számos jogalkotási és közigazgatási intézkedésről számoltak be, amelyek célja, hogy megerősítsék a közbeszerzés területén végzett csalásellenes munkát.

6.1.3.Ágazati intézkedések: kiadások

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó finanszírozási programokat szabályozó legfontosabb rendelkezéseket 2014-ben véglegesítették. Ezek első ízben tartalmaznak olyan konkrét követelményt, miszerint a nemzeti hatóságoknak a megállapított kockázatok figyelembevételével hatékony és arányos csalás elleni intézkedéseket kell bevezetniük. Ezek a csalásellenes intézkedéseket ideális esetben be kellene építeni a nemzeti csalás elleni stratégiákba.

A nemzeti hatóságok közreműködésével a Bizottság 2014-ben iránymutatásokat készített a csalásra vonatkozó kockázatértékelésről, valamint a hatékony és arányos csalás elleni intézkedésekről 94 . Az egyik iránymutatásokat tartalmazó dokumentum célja a tagállamok támogatása a nemzeti csalás elleni stratégiáik megalkotásában.

6.1.4.Ágazati intézkedések: bevételek

A vámügyekben történő kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról szóló, módosított 515/97/EK rendelet lefekteti egy uniós adatbázist létesítésének alapját az EU-ba beérkező, ott továbbított és az Uniót elhagyó árukra. Ezen túlmenően a konténer megfigyelő rendszer bevezetése lehetővé teszi a konténermozgások elemzését a lehetséges csalárd tevékenységek azonosítása érdekében.

6.1.5.Az előttünk álló feladatok

Az elmúlt években a társjogalkotók elé terjesztett, alábbi két fő jogalkotási javaslat még mindig jóváhagyásra vár:

(1)a csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló irányelv;

(2)az Európai Ügyészség létrehozására irányuló rendelet.

E javaslatok elfogadása kiegészítené és megerősítené a jogi keretet, és jelentősen megerősítené a csalás elleni küzdelmet, különösen egy teljes nyomozati hatáskörrel felruházott európai szerv létesítésén át.

6.2.Fokozott felderítés: eredmények és nyitott kérdések

6.2.1.Kiadások

A kiadási oldalt tekintve az elmúlt öt évben bejelentett csalárd szabálytalanságok számában történt ingadozást nehéz értelmezni. Ugyanakkor a 2011-es és 2012-es éveket leszámítva az érintett összegek viszonylag stabilak maradtak. Ez talán azt a tényt tükrözi, hogy a legtöbb kiadási program többéves, a felderítés szintje pedig ciklikus jellegüket követi.

Az irányító és kifizető hatóságok szerepe a csalás felderítésében 2012 óta erősödik, és a következő években tovább kell erősíteni a 2014–2020 közötti időszak új szabályozási keretének megfelelően.

A csalások felderítésének gyakorlata még mindig tagállamonként változó, és a Bizottságot továbbra is aggasztja, hogy néhány tagállam kevés potenciálisan csalárd szabálytalanságot jelent be. Ugyanakkor az elmúlt években visszaesett azon tagállamok száma, amelyek egyáltalán nem vagy nagyon kevés csalárd esetet jelentettek be. A Bizottság folytatja a csalásokkal kapcsolatos tudatosság erősítésére és a nemzeti rendszerek közelítésének fokozására irányuló iránymutatások nyújtását, hogy az Unió pénzügyi érdekeit a csalásokkal szemben hatékonyabban lehessen védelmezni.

2014-ben Olaszország és Románia volt a leghatékonyabb ország a mezőgazdasági ágazatban felderített potenciális csalások terén 95 . Németország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság volt a leghatékonyabb a kohéziós politika területén.

Összességében Németország volt a leghatékonyabb tagállam a csalás felderítése tekintetében.

A szabálytalanságok bejelentésének minősége – bár kielégítő – tovább javítható, különösen a csalárd szabálytalanságok besorolása és a bejelentés időzítése terén, ahogy azt a tagállamok kérdőívre adott válaszainak elemzése is kiemelte.

Tekintettel a jelenleg elfogadás alatt álló, a szabálytalanságok bejelentésére vonatkozó szabályokra, valamint a fennmaradó javítandó területekre, amelyeket a Bizottság a tagállamok által nyújtott információk elemzése alapján azonosított, a Bizottság munkadokumentumot fog készíteni a szabálytalanságok bejelentésének gyakorlati kérdéseiről, a tagállamokkal szoros együttműködésben.

6.2.2.Bevételek: Az ellenőrzési stratégiák frissítése

A 2014-ben a bevételi oldalon a felderített szabálytalanságok száma és a különösen kapcsolódó összegek mértéke jelentősen növekedett az előző évhez képest. Tekintettel a határokon átnyúló csalás kockázataira, a Bizottság úgy véli, hogy üdvözlendő a tagállamok közötti szoros együttműködés és a határokon átnyúló, vámellenőrzési célú információcsere. A vámtranzakciókra, gazdasági szereplőkre vagy adósságokra vonatkozó információk cseréjének biztosítania kell, hogy minden vámtranzakció és gazdasági szereplő szerepel a vámkezelés utáni ellenőrzésekre kiválasztott alapsokaságban, tekintet nélkül az áruk fizikai behozatalának vagy a gazdasági szereplőnek a helyére. A más tagállamoktól kapott információknak alapvető fontosságúaknak kell lenniük a kockázatkezelésnél, és ki kell egészíteniük kockázatkezelési célokra használ nemzeti alapsokaságot. Az ilyen együttműködés hiánya a tradicionális saját források területén pénzügyi kötelezettséget eredményezhet.

A 2014-es számadatok alapján megállapítható, hogy a csalási és szabálytalansági eseteket jóval gyakrabban észlelik az áruk vámellenőrzése után. Szem előtt kell tartani, hogy szükség van a különböző ellenőrzési stratégiák kombinációjára. A felderítés leghatékonyabb módszere ugyanakkor a vámkezelés utáni ellenőrzés, mind a felderített esetek számát, mind a megállapított összegét tekintve. A csalás elleni szolgálatok által, az áruk vámkezelésével egyidejűleg végzett vámellenőrzések alapvető fontosságúak bizonyos meglévő csalástípusok és új csalástípusok felderítéséhez.

Ezen túlmenően az adott típusú árukkal kapcsolatos ügyletek kapcsán észlelt szabálytalanságok jelentős információforrásait jelentik az OLAF által lefolytatott közös vámügyi műveleteket követően kibocsátott kölcsönös segítségnyújtási értesítések.

1. MELLÉKLET – Csalárdként bejelentett szabálytalanságok

(A csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás és egyéb illegális tevékenységek elleni tagállami erőfeszítések eredményeinek mércéje; nem tekintendő az adott tagállam csalási szintjeként.) A teljes összeg eltér az 1. táblázattól, mivel az 1. melléklet nem foglalja magában a harmadik országokat (előcsatlakozás) és a közvetlen kiadásokat.

2. MELLÉKLET – Nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok

A teljes összeg eltér a 2. táblázattól, mivel a 2. melléklet nem foglalja magában a harmadik országokat (előcsatlakozás) és a közvetlen kiadásokat.

(1) A 325. cikk tagállami végrehajtása 2014-ben; ii. A saját források, természeti erőforrások, kohéziós politika és előcsatlakozási támogatás tekintetében 2014-ra vonatkozóan bejelentett szabálytalanságok statisztikai értékelése; iii. Az EU pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló 2013. évi bizottsági jelentés nyomon követésére vonatkozó ajánlások; iv. A 2014-ra vonatkozóan bejelentett szabálytalanságok statisztikai értékelésének módszertana; v. éves áttekintés, amely a Herkules II. program 2014-ban elért eredményeiről is tájékoztatást nyújt; vi. a Bizottság csalás elleni stratégiájának végrehajtása.

(2) COM(2012) 363 végleges.

(3) COM(2013) 534 végleges.

(4) P7_TA(2014)0234 - Az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletről szóló, 2014. március 12-i európai parlamenti állásfoglalás, (COM(2013) 0534 – 2013/0255(APP))

(5) A8-0055/2015 (APP) 2015.4.29.

(6) COM(2014) 358.

(7) Az 1303/2013/EU rendelet 122. cikke, HL 347, 2013.12.20., 320. o., az 1306/2013/EU rendelet 48. és 50. cikke, HL 347, 2013.12.20., 549. o., a 233/2014/EU rendelet 30. cikke, HL 72, 2014.3.12., 1. o. és az 514/2014/EU rendelet 5. cikke, HL 150, 2014.5.20., 112. o.

(8) HL L 82., 1997.3.22., 1. o.

(9) Az OLAF koordinálásában, és az Ázsia–Európa találkozó (ASEM) keretében szervezve, a hamisított áruk elleni küzdelemre tett közös erőfeszítés részeként. Valamennyi uniós tagállam, Norvégia, Svájc és 11 másik nem uniós nemzetközi partner vett részt benne, továbbá az Europol, az Interpol és a Vámigazgatások Világszervezete.

(10) Az OLAF és a Kínai Népköztársaság Vámügyi Főigazgatósága Csempészet Elleni Irodája koordinálásában; valamennyi uniós tagállam és a Kínai Népköztársaság vámhatóságainak részvételével.

(11) A Görög Vámhivatal és az OLAF koordinálásában, az uniós tagállamok, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró, Szerbia és Törökország részvételével.

(12) A Lett Állami Adóhivatal Nemzeti Vámhivatala és az OLAF koordinálásában, valamennyi tagállam és az Europol részvételével.

(13) Az Olasz Vám- és Monopólium Ügynökség és az OLAF koordinálásában.

(14) A francia vámhatóság koordinálásában, az ír, portugál, spanyol, egyesült királyságbeli, német, olasz és holland vámhatóságok részvételével.

(15) A francia vámhatóság koordinálásában, az olasz és a spanyol vámigazgatási szervek részvételével.

(16) COM(2013) 324 végleges, 2013.6.6.

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/23/EU irányelve a koncessziós szerződésekről, az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/24/EU irányelve a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/25/EU irányelve a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről.

(18) HL L 151., 2014.5.21., 1. o.

(19) 2014-ben ez a kompetencia átkerült az OLAF-tól a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósághoz.

(20) Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum vi. pontját a csalás elleni stratégia végrehajtásáról.

(21) Az Európai Parlament és a Tanács 250/2014/EU rendelete (2014. február 26.)

(22) Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum v. pontját az éves áttekintésről, amely a Herkules III program 2014-ban elért eredményeiről nyújt tájékoztatást.

(23) Az Európai Parlament és a Tanács 878/2007/EK határozata (2007. július 23.) (HL L 193., 2007.7.27., 18. o.).

(24) COM(2015) 221 final, 2015. május 27. A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Herkules II program célkitűzéseinek megvalósításáról

(25) HL L 103., 2014.4.5., 1. o.

(26) Lásd a 18. lábjegyzetet.

(27) A 2005. február 25-én módosított, 1994. február 23-i 94/140/EK bizottsági határozat.

(28) Németország, Írország, Görögország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország.

(29) Bulgária, Franciaország, Horvátország, Ausztria, Portugália, Szlovákia, Svédország.

(30) Dánia, Németország, Írország, Franciaország, Magyarország, Portugália, Svédország.

(31) Bulgária, Görögország, Horvátország, Málta és Szlovákia (strukturális intézkedésekre vonatkozó nemzeti csalás elleni stratégia: Görögország, Horvátország, Málta, míg minden szektorra vonatkozó nemzeti csalás elleni stratégia: Bulgária és Szlovákia).

(32) Franciaország, Horvátország, Litvánia, Magyarország, Hollandia, Portugália, Románia, Finnország, Egyesült Királyság.

(33) Az 1303/2013/EU rendelet (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.) 125. cikke (4) bekezdésének c) pontja.

(34) Németország, Írország, Magyarország, Portugália, Szlovákia, Egyesült Királyság.

(35) Az 1306/2013/EU rendelet (HL L 347., 2013.12.20., 549. o.) 58. cikke.

(36) Bulgária.

(37) Olaszország, Litvánia.

(38) Bulgária, Cseh Köztársaság, Görögország, Írország, Olaszország, Lettország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Románia, Szlovénia és Egyesült Királyság.

(39) Észtország, Franciaország, Olaszország, Magyarország, Hollandia, Lengyelország.

(40) Belgium, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Magyarország, Portugália, Románia.

(41) Dánia, Írország, Svédország, Egyesült Királyság.

(42) Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Görögország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország és Svédország.

(43) Belgium, Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország, Hollandia, Lengyelország, Románia.

(44) Az 1828/2006/EK és az 1848/2006/EK rendelet.

(45) A 2988/95/EK, Euratom rendelet 7. cikke.

(46) Olaszország rendszeresen, Románia eseti alapon kér engedélyezést.

(47) Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Lettország, Románia és Szlovákia.

(48) Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Görögország, Spanyolország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Magyarország, Málta, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia és Svédország.

(49) Németország, Észtország, Franciaország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Írország, Ausztria, Lengyelország, és az Egyesült Királyság.

(50) Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Spanyolország, Horvátország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Románia és Szlovákia.

(51) Németország, Írország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Ausztria, Portugália, Szlovénia, Finnország és Svédország.

(52) Dánia, Görögország, Lengyelország és az Egyesült Királyság.

(53) Belgium, Dánia, Németország, Görögország, Lettország, Lengyelország, Románia és Finnország.

(54) Belgium, Németország, Görögország, Lettország, Ausztria, Románia és Finnország.

(55) Belgium, Dánia, Németország, Görögország, Spanyolország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Ausztria, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia és Finnország.

(56) Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Írország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Litvánia, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Svédország, Egyesült Királyság.

(57) Írország, Spanyolország, Luxemburg és Svédország.

(58) Egyesült Királyság

(59) Belgium, Bulgária, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Olaszország, Szlovénia, Svédország és Finnország.

(60) Bulgária, Görögország, Horvátország, Málta, Szlovákia

(61) Olaszország, Románia, Szlovénia

(62) Belgium, Bulgária, Észtország, Görögország, Spanyolország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Olaszország, Svédország.

(63) Dánia, Németország, Horvátország, Románia, Szlovénia, Egyesült Királyság.

(64) Dánia, Észtország, Görögország, Franciaország, Ciprus, Lettország.

(65) Lettország, Ciprus, Cseh Köztársaság, Magyarország, Málta, Belgium, Szlovákia, Svédország.

(66) Olaszország, Cseh Köztársaság, Németország, Írország, Litvánia, Lengyelország.

(67) Belgium, Dánia, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Málta, Szlovákia.

(68) Bulgária, Cseh Köztársaság, Finnország, Görögország, Olaszország, Magyarország, Szlovákia.

(69) Az olasz Guardia di Finanza egy Csalás Elleni Információs Rendszer nevű informatikai eszközt dolgoz ki az EU pénzügyi érdekei elleni csalás megelőzésére. A fejlesztést az OLAF a Herkules II program keretében társfinanszírozza.

(70) Bulgária, Spanyolország, Horvátország, Ciprus, Hollandia, Szlovénia.

(71) Dánia, Írország, Luxemburg, Hollandia.

(72) Lásd 6. pont.

(73) Ez azt jelenti, hogy a tagállamok által eredetileg feltételezhetően csalárdként bejelentett ügyekkel kapcsolatban benyújtott kereseteket a bíróságok elutasíthatják.

(74) Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum IV. pontját

(75) A csalárdként bejelentett szabálytalanságokhoz kapcsolódó összegek aránya az előcsatlakozási támogatás keretében folyósított összes kifizetéshez képest viszonylag magas (az 1. táblázat utolsó oszlopa), ami teljes mértékben abból adódik, hogy az ezen ágazatnak folyósított kifizetések 2014-ban igen korlátozottak voltak (ez 75 millió EUR-t jelent), ugyanis a támogatási programok már csaknem befejeződtek. A 2014-ban felderített és bejelentett csalárd szabálytalanságok a korábbi pénzügyi években támogatott tevékenységekhez kötődnek.

(76) Az összehasonlíthatóság érdekében a 2010-13 közötti időszakra vonatkozó adatok a tárgyévi jelentések elkészítéséhez felhasznált adatokon alapulnak.

(77) Négy tagállam jelentette ilyen esetek felderítését: Észtország, Litvánia, Lengyelország, Románia.

(78) Lásd: 1. melléklet.

(79) EMVA

(80) EMGA

(81) Ez a csökkenés elsősorban annak a ténynek tudható be, hogy Görögország helyesbítette a kezdetben megállapított csalásként bejelentett ügyekre vonatkozó információkat.

(82) SAPARD

(83) Lásd a 77. lábjegyzetet.

(84) Az összehasonlíthatóság érdekében a 2010-2013 közötti időszakra vonatkozó adatok a tárgyévi jelentések elkészítéséhez felhasznált adatokon alapulnak.

(85) A teljes leírás „Az OLAF 2014. évi jelentése” című dokumentumban olvasható, http://ec.europa.eu/anti_fraud/documents/reports-olaf/2014/olaf_report_2014_en.pdf  

(86) Ugyanott, 24. ábra, 21. o. Strukturális alapok 5 millió EUR érintette az Európai Szociális Alapot.

(87) Az ebben a szakaszban bemutatott adatok az EU éves ideiglenes beszámolóiban – azaz az uniós beszámoló 6. magyarázó megjegyzésében – szereplő adatokat tükrözik, amelyek az Európai Számvevőszék által végzett ellenőrzéstől függenek.

(88) Egy tagállam irányítási és ellenőrzési rendszereinek jelentős hiányosságaihoz fűződő esetek a 2007–2013 közötti programozási időszakban, vagy azok az esetek, amelyekben az igazolt kiadások súlyos szabálytalanságokhoz kapcsolódtak.

(89) Három esetben alkalmazták: az irányítási és ellenőrzési rendszerben bizonyítottan komoly hiányosságok álltak fenn, és nem került sor korrekciós intézkedésre; az igazolt kiadások súlyos szabálytalansághoz kapcsolódtak; a tagállam súlyosan megsértette irányítási és ellenőrzési kötelezettségeit.

(90) A pénzügyi korrekció három fő szakasza: a) folyamatban: változtatható, a tagállam által formálisan nem elfogadott; b) megerősített/jóváhagyott: a tagállam által jóváhagyott vagy bizottsági határozat keretében meghatározott; c) végrehajtott: a pénzügyi korrekciót elvégezték, és megtörtént a jogosulatlan kiadások korrekciója.

(91) A jogi keretet érintő sorozatos módosítások jelentősen megváltoztatták a jelenlegi programozási időszakra vonatkozó jelentéstételi szabályokat.

(92) Egy konkrét esetben a felfüggesztés megszüntetésére irányuló határozatot 2013-ban fogadták el, de az erről szóló hivatalos értesítés 2014-es.

(93) Lásd a 4.1.4. szakaszt.

(94) 2013-ban és 2014-ben.

(95) Magyarország jelentette be a legnagyobb számú felderített csalárd szabálytalanságot egy OLAF vizsgálat keretében.