52015DC0117

A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló 1371/2007/EK rendelet alkalmazása: a tagállamok által a rendelet 2. cikke alapján biztosított mentességek

Bevezetés

A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló, 2007. október 23-i 1371/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[1] (a továbbiakban: rendelet) 2009. december 3-án lépett hatályba. A rendelet célja a vasúti személyszállítást az Európai Unióban igénybe vevő utasok jogainak védelme különösen azokban az esetekben, amikor az utazásuk megszakad, valamint a vasúti személyszállítás minőségének és hatékonyságának javítása.

Miközben a rendelet elvben minden, az Európai Unióban nyújtott vasúti személyszállítási szolgáltatásra alkalmazandó, lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a belföldi távolsági vasúti személyszállítási szolgáltatások esetében – a rendelet követelményeinek bevezetéséből fakadó terhek könnyítése érdekében – mentességeket biztosítsanak. A városi, a külvárosi és a regionális vasúti személyszállítási szolgáltatások sajátosságaira való tekintettel emellett a rendelet arra is módot ad, hogy a tagállamok ezeket a szolgáltatásokat is mentesítsék a rendelet követelményeinek alkalmazása alól.

A rendelet 2. cikke tehát lehetővé teszi a tagállamok számára bizonyos szolgáltatások teljes körű mentesítését a rendelet követelményeinek alkalmazása alól:

1. 2. cikk (4) bekezdés: belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások, legfeljebb öt évre, amely kétszer meghosszabbítható (a rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében felsorolt rendelkezések kivételével);

2. 2. cikk (5) bekezdés: városi, külvárosi és regionális vasúti személyszállítási szolgáltatások (a rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében felsorolt rendelkezések kivételével);

3. 2. cikk (6) bekezdés: olyan meghatározott szolgáltatások vagy utazások, amelyek esetében az utazásra jelentős részben az Európai Unió területén kívül kerül sor, legfeljebb öt évre. Ez a mentesítés meghosszabbítható.

A 2. cikk (7) bekezdése arra kötelezi a Bizottságot, hogy jelentést nyújtson be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok által a 2. cikk (4), (5) és (6) bekezdése alapján biztosított mentességekről.

I. A mentességek jelenlegi helyzete

A rendelet hatálybalépésétől (2009. december 3.) az első ötéves időszak végéig (2014. december 2.)

A rendelet alkalmazásának általános helyzetét illetően megállapítható, hogy a rendeletet jelenleg teljes egészében négy tagállam alkalmazza, míg 22 tagállam különböző mértékű mentességeket biztosított. Ez a jelentés részletesen számba veszi a tagállamokban nyújtott különböző vasúti személyszállítási szolgáltatások helyzetét.

1. Belföldi személyszállítási szolgáltatások (távolsági, városi, külvárosi és regionális szolgáltatások)

Abból a szempontból, hogy hogyan biztosítottak mentességeket az első öt évre, a tagállamok a következő csoportokba sorolhatók:[2]

1) A rendelet teljes körű alkalmazása mentességek nélkül

Csupán négy tagállam döntött úgy, hogy teljes körűen alkalmazza a rendelet követelményeit, és nem biztosít mentességeket: Dánia, Hollandia, Olaszország és Szlovénia.

2) Az összes szolgáltatástípus (belföldi távolsági, városi, külvárosi és regionális) mentesítése

Öt tagállam teljes mértékben élt a mentesítés lehetőségével, így területükön csak a rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében felsorolt kötelező rendelkezéseket[3] kell alkalmazni: Bulgária, Franciaország, Írország, Lettország és Románia.

3) Részleges mentesítés

· Szolgáltatástípusonként biztosított mentességek (belföldi távolsági kontra városi, külvárosi és regionális)

o Csak a belföldi távolsági szolgáltatások mentesítése, a városi, a külvárosi és a regionális szolgáltatásoké nem

Három tagállam biztosított mentességet a belföldi távolsági szolgáltatások számára, de nem biztosított a városi, a külvárosi és a regionális szolgáltatások esetében: Belgium, a Cseh Köztársaság és Litvánia.

o Csak a városi, a külvárosi és a regionális szolgáltatások mentesítése, a belföldi távolsági szolgáltatásoké nem

Öt tagállam nem biztosított mentességet a belföldi távolsági szolgáltatások számára, de biztosított a városi, a külvárosi és a regionális szolgáltatások esetében: Ausztria, Finnország, Luxemburg, Németország és Svédország.

· Követelménytípusonként (cikkenként) biztosított mentességek

o Mentességek egyes cikkek alkalmazása alól egyes szolgáltatások esetében

Belgium a belföldi távolsági személyszállítási szolgáltatásokat csak a rendelet II. mellékletének II. részében az utazás során nyújtandó információk vonatkozásában meghatározott követelmények teljesítése alól mentesítette. Spanyolország a belföldi távolsági személyszállítási szolgáltatásokat csak a 27. cikk szerinti panaszkezelési követelmények teljesítése alól mentesítette.

o Mentességek egyes cikkek alkalmazása alól minden belföldi szolgáltatás esetében

Kilenc tagállam meghatározott cikkek tekintetében biztosított mentességet: az Egyesült Királyság, Észtország, Görögország, Horvátország,[4] Lengyelország, Magyarország, Portugália, Spanyolország és Szlovákia.

2. Harmadik országok területét is igénybe vevő szolgáltatások

A 2. cikk (6) bekezdése alapján tíz tagállam biztosított teljes vagy részleges mentességet azon vasúti személyszállítási szolgáltatások vagy utazások számára, amelyekre jelentős részben az Európai Unió területén kívül kerül sor: Bulgária, Észtország, Finnország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország és Románia. Tehát minden olyan ország, amely rendelkezik harmadik országok területét is igénybe vevő szolgáltatásokkal, saját területét illetően mentesítette ezeket a szolgáltatásokat a rendelet alkalmazása alól.

További kérdések

A legtöbb tagállam, amely mentességet biztosított a belföldi távolsági személyszállítási szolgáltatásai számára, a 8., a 10., a 13., a 15., a 17 és a 18. cikk tekintetében tette ezt. A legtöbb tagállam, amely mentességet biztosított a városi, a külvárosi és a regionális vasúti személyszállítási szolgáltatásai számára, a 8., a 10., a 15., a 16., a 17 és a 18. cikk tekintetében tette ezt. A tagállamoknak nem kell konkrétan megindokolniuk a mentesség elfogadását, de a folyamatnak átláthatónak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie. Világosnak tűnik, hogy a mentességek biztosítására elsősorban olyan rendelkezéseket illetően került sor, amelyek pénzügyi szempontból nagy terhet jelentenek: például a balesetek esetén teljesítendő előzetes kifizetésekre (13. cikk) vagy a késéssel, a csatlakozásmulasztással és a járatkimaradással kapcsolatos felelősségre és a kapcsolódó visszatérítése, kártérítésre és segítségnyújtásra (15., 16., 17. és 18. cikk) vonatkozó szabályok esetében. Ugyancsak nagy terhet jelenthet vagy nagy költségvonzata lehet az utasok tájékoztatását szabályozó 8., illetve az információs és foglalási rendszerekre vonatkozó 10. cikknek, különösen akkor, ha a kérdéses cikkekben foglalt követelmények teljesítése új vagy felújított vasúti járműveket vagy számítógépes rendszereket tesz szükségessé.

A fentiek azt jelzik, hogy – különösen a belföldi távolsági személyszállítási szolgáltatások esetében – a mentességek biztosítása azt eredményezte, hogy az eltérő nemzeti szintű jogszabályi követelmények miatt az EU-ban az utasjogok rendkívül változatos formában érvényesülnek, és nincs egyetlen egységes európai uniós utasjogi rendszer. A Bizottság már a rendelet alkalmazásáról 2013. augusztus 14-én az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett jelentésének[5] következtetéseiben rámutatott, hogy „a mentességek széles körű használata komolyan akadályozza a rendelet célkitűzéseinek megvalósulását”, azaz a vasúti személyszállítási szolgáltatások minőségének és hatékonyságának javítását. A tagállami mentességek megakadályozzák, hogy a vasúttársaságok azonos feltételek mellett versenyezhessenek egymással az EU piacán, és megfosztják az utasokat a jogbiztonságtól és attól, hogy jogaikat teljes körűen élvezhessék.

Az e jelentés végén található, 2014. novemberi adatok alapján készült összefoglaló táblázat bemutatja a mentességek aktuális helyzetét.[6]

II. KILÁTÁSOK A 2014. DECEMBER 3. UTÁNI IDŐSZAKRA

A jelentés a rendelet alkalmazásának jövőbeli helyzetével is foglalkozik, és ezen belül is különösen azzal, hogy a tagállamok meghosszabbítják-e a mentességeket. A tagállamoktól kapott információk szerint a helyzet 2014. december 31. után sem fog jelentősen megváltozni: várhatóan mindössze öt tagállam fogja teljes mértékben alkalmazni a rendelet követelményeit, míg 21 tagállam továbbra is biztosít különböző fokú mentességeket.

A tagállamok a 2. cikk (4) és (6) bekezdése szerinti mentességeket meghosszabbíthatják, és a meghosszabbításról 2014. december 3. előtt tájékoztatniuk kell a Bizottságot. Ugyanez vonatkozik arra a kilenc tagállamra is, amely úgy döntött, hogy a 2. cikk (5) bekezdése alapján a városi, a külvárosi és a regionális személyszállítási szolgáltatások számára öt évre, a meghosszabbítás lehetőségének fenntartása mellett biztosít mentességet.[7]

Ezzel összefüggésben megkérdeztük a tagállamokat a mentességek szűkítésével vagy megújításával kapcsolatos szándékaikról.[8]

A beérkezett információk alapján úgy tűnik, hogy négy tagállamnak szándékában áll csökkenteni azon cikkek számát, amelyek alól mentességeket biztosítanak a következő öt évre: Belgium, Bulgária, Észtország és Lengyelország. Belgium ennek eredményeképpen minden vasúti személyszállítási szolgáltatásra teljes körűen alkalmazni fogja a rendelet követelményeit.

Tizenkét tagállam változtatás nélkül továbbviszi a következő öt évre a jelenlegi mentességeket: Ausztria, Franciaország, Finnország, Németország, Görögország, Horvátország, Magyarország, Litvánia, Lettország, Románia, a Cseh Köztársaság és Szlovákia. Az Egyesült Királyság arról számolt be, hogy egyelőre ideiglenes jelleggel fogja meghosszabbítani a mostani mentességeket, és 2015 folyamán konzultációkat szervez és felülvizsgálja a helyzetet, majd pedig eldönti, hogy a mentességeket meghosszabbítja-e, vagy pedig teljesen vagy részben hatályon kívül helyezi őket. Dánia, Olaszország, Hollandia és Szlovénia már most is teljes körűen alkalmazza a rendelet követelményeit.

Svédország, amely korábban nem jelölte meg, milyen mentességeket kíván biztosítani a városi, a külvárosi és a regionális személyszállítási szolgáltatások számára, most arról a tervéről tájékoztatta a Bizottságot, hogy ezeket a szolgáltatásokat mentesíteni fogja a rendelet egyes rendelkezéseinek követelményei alól.

Annak ellenére, hogy néhány tagállam még nem értesítette hivatalosan a Bizottságot a 2. cikk (7) bekezdésének megfelelően a mentességek meghosszabbítására vagy hatályon kívül helyezésére vonatkozó szándékáról, az várható, hogy a rendeletnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatásokra való alkalmazását illetően az első ötéves időszak elteltével nem változik jelentősen a helyzet. Ez azt jelenti, hogy a rendelet alapján megvalósuló utasvédelem csak mérsékelten javul e szolgáltatások tekintetében, ha javul egyáltalán. Hasonló a helyzet a nemzetközi szolgáltatások, illetve azon utazások esetében is, amelyekre jelentős részben az Európai Unión kívül kerül sor.

Zárszóként elmondható, hogy a tagállamok az 1371/2007/EK rendelet alkalmazásának első öt évében széles körben éltek a mentességek lehetőségével, és ezen a téren csupán rendkívül szerény mértékű javulásra lehet számítani a közeljövőben. A vasúttársaságok számára biztosított egyenlő versenyfeltételek és a magas szintű utasvédelem tehát még mindig távol van a valóságtól az Európai Unióban.

[1]       HL L 315., 2007.12.3., 14. o.

[2]       Málta és Ciprus nem rendelkezik vasúti személyszállítási szolgáltatásokkal.

[3]       A 2. cikk (3) bekezdése értelmében a 9., a 11., a 12. és a 19. cikket, a 20. cikk (1) bekezdését, valamint a 26. cikket az Európai Unióban nyújtott összes vasúti személyszállítási szolgáltatásra alkalmazni kell.

[4]       Horvátország 2013. július 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. Az elfogadott mentességek a csatlakozás időpontjától fogva, a rendelet hatálybalépésétől számított első ötéves időszak végéig, azaz 2014. december 2-ig tartó időszakra vonatkoznak.

[5]       COM(2013) 587 final, 2013. augusztus 14.

[6]       A mentességek jegyzéke a tagállamok által szolgáltatott információkon alapul.

[7]       Bulgária, Észtország, Görögország, Horvátország, Írország, Lettország, Magyarország, Portugália és Spanyolország.

[8]       Nem soroljuk fel azokat a tagállamokat, amelyek nem válaszoltak az informális megkeresésre.