This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52015DC0082
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL Achieving the 10% electricity interconnection target Making Europe's electricity grid fit for 2020
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzés elérése Az európai villamosenergia-hálózat felkészítése a 2020. évre
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzés elérése Az európai villamosenergia-hálózat felkészítése a 2020. évre
/* COM/2015/082 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzés elérése Az európai villamosenergia-hálózat felkészítése a 2020. évre /* COM/2015/082 final */
Energiahálózatok
összekapcsolásai: az energiaunió alapvető fontosságú részei
Az elmúlt
évtizedekben az Európai Unió jelentős erőfeszítéseket tett a világ
legjobban integrált, legversenyképesebb és legfenntarthatóbb közös
energiapiacának létrehozására. Az EU
energiapiacainak integrációja kézzel fogható eredményekkel jár: a
nagykereskedelmi villamosenergia-árak egyharmaddal csökkentek[1]; a
fogyasztóknak több választási lehetősége van, mivel az
energiaszolgáltatók versenyeznek az alacsonyabb árak és a jobb szolgáltatások
nyújtásában; és a jogi keret elősegíti a versenyt az iparágban. Mindazonáltal
még sok tennivaló van. Az importfüggőség, az elavult infrastruktúra és a
beruházáshiány, a nem teljesen működő kiskereskedelmi piac, az, hogy
a polgárok és a vállalkozások által fizetendő magas végső energiaárak
rontják vállalataink versenyképességét, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem
miatt az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé kell elmozdulni,
valamint a technológiai vezető szerepünkkel szemben álló kihívások alapján
csak egy következtetést lehet levonni: az Uniónak le kell küzdenie nemzeti
energiapiacokra való széttagoltságát. Az Európai Uniónak meg kell változtatnia
azokat a módokat, ahogy az energiát előállítja, szállítja és felhasználja.
Európa energiapolitikáját helyes irányba kell terelni: az energiaunió irányába.
Az Európai
Bizottság ezért fogadott el egy előremutató éghajlat-politikát támogató,
stabil és alkalmazkodóképes energiaunióra vonatkozó keretstratégiát. Ez az
energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzésről
szóló közlemény konkrét lépés ebbe az irányba. Az európai
energiahálózatok összekapcsolása kulcsfontosságú Európa energiabiztonsága, a
belső piacon folyó, versenyképesebb energiaárakat eredményező
élénkebb verseny, valamint az Európai Unió által felvállalt dekarbonizációs és
klímapolitikai célok jobb elérése szempontjából. Az összekapcsolt hálózat
segíteni fog elérni az energiaunió végső célját, a megfizethető,
biztonságos és fenntartható energiát, valamint a növekedést és
foglalkoztatást az egész Európai Unióban. Több
tagállam között hiányoznak az energetikai összekapcsolások.
Ezen összekapcsolások megteremtéséhez minden szinten minden lehetséges
erőfeszítést sürgősen meg kell tenni, hogy el lehessen érni a közös célt:
a teljes mértékben működő és összekapcsolt belső energiapiacot. Az energetikai
infrastruktúra az európai energetikai program fontos eleme. Az Európai Tanács
2014 októberében hangsúlyozta, hogy „mielőbb végre kell hajtani azokat
az intézkedéseket, amelyek révén megvalósítható valamennyi tagállam kiépített
villamosenergia-termelési kapacitása legalább 10%-ának összekapcsolása.” Ez
a közlemény[2]
erre a felhívásra válaszol, és bemutat egy stratégiát az elektromos áram
belső piaca teljes integrációjának a megfelelő mértékű
összekapcsolás által történő biztosítására, ami az energiauniónak is
szerves részét fogja képezni.
Egy
összekapcsolt energiarendszer előnyei
A különálló
nemzeti villamosenergia-hálózatok összekapcsolása és egy igazi európai
villamosenergia-rendszer kiépítése számos fontos előnyt fog hozni az
Európai Uniónak és tagállamainak. Az
energiahálózatok összekapcsolása javítani fogja az ellátás biztonságát
Európában. Javítani fogják az villamosenergia-rendszer megbízhatóságát, ezáltal
növelve a szolgáltatás minőségét, egyúttal csökkentve az áramkimaradások
számát és a termeléskiesést a kereskedelmi és ipari ágazatban. A villamos
energetikai összekapcsolások magas szintje segít csökkenteni Európa
függőségét, mivel a rendszer optimalizálása az üzemanyagimport
csökkenéséhez vezet; egyúttal több lehetőséget nyit Európa számára a
beruházások, a növekedés és a foglalkoztatás terén. Ezen felül az
energiahálózatok összekapcsolása egyszerűsíti az
átvitelirendszer-üzemeltetők (TSO) közötti azonnali segítségnyújtást,
elősegítve közöttük a szorosabb együttműködést és a szolidaritást. Egy
összekapcsolt hálózat a verseny élénkítése, a nagyobb hatékonyság és a
rendelkezésre álló erőforrások költséghatékonyabb használata által kedvezőbb
árakat tesz lehetővé a belső piacon. Az összekapcsolások az
európai piac magasabb fokú integrációját jelentik, és nagyobb méretű
piacot, magasabb szintű versenyt és a piac nagyobb hatékonyságát
eredményezik. Az alábbi ábrán megfigyelhető, hogy az országok közötti
kereskedelem jelentősen növekedett az 1990-es évek vége, vagyis a
piacnyitási folyamat kezdete óta. Magyarázat:
Az
összes határokon átívelő kereskedelem alakulása 1975 óta azon országok
között, amelyeknek átvitelirendszer-üzemeltetője az ENTSO-E tagja ENTSO-E Külső
kereskedelem Az
összekapcsolás által jobban integrált piac csökkenti a termelési
csúcskapacitásba és energiatárolókba való beruházások szükségességét is, mert
az egyes országok erőműveire nem egy időben lenne szükség. Ez
jelentős gazdasági és politikai előnyökkel járna a tagállamokban a
kevesebb tőkeberuházás és azon erőművek környezeti hatása miatt,
amelyeket így nem kellene megépíteni. A kiegyenlítő szabályozási
szolgáltatások nagyobb fokú cseréje csökkenti a rendszer rövidtávú működési
költségeit is. Az összekapcsolt energiahálózatok jelentette alacsonyabb
energiatermelési költségek és/vagy energiatermelési beruházások, valamint az
elkerült üzemanyagköltségek versenyképesebb villamosenergia-árak formájában
jelentkeznek a vállalkozásoknál és háztartásoknál. A megfelelően
összekapcsolt európai energiahálózat közelebb hozza a piac hasznát az Unió
polgáraihoz: a fogyasztók évente 12–40 milliárd eurót is megtakaríthatnak
2030-ra[3]. Egy jól
összekapcsolt hálózat kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés és az
energiaszerkezet dekarbonizációja szempontjából, mivel lehetővé
teszi az ingadozó megújuló energiaforrások biztonságosabb és költséghatékonyabb
módon történő, egyre magasabb fokú bevonását. Az megújuló energiaforrások
egyre nagyobb arányú igénybevétele az energiatermelés összetételében hozzájárul
az éghajlatváltozásra vonatkozó uniós célok eléréséhez, mivel csökkenti a
szén-dioxid-kibocsátást, ezenkívül növeli az energiaellátás biztonságát. A
magasabb szintű összekapcsolás nélkülözhetetlen az EU azon céljának eléréséhez
is, hogy a megújuló energia területén világelső legyen, ami nem csak egy
felelősségteljes éghajlat-politikán múlik, de iparpolitikai
szükségszerűség is. A megújuló energiával és a
megújulóenergia-technológiával foglalkozó európai vállalatok komoly ipari
szereplőkké váltak: 2012-ben 1,2 millió embert foglalkoztattak, stabil
munkahelyeket teremtettek regionális és helyi szinten, és elősegítették a
fenntartható fejlődést. Összességében a
nagyobb fokú összekapcsolás a piac jobb hatékonysága, a villamosenergia-ellátás
magasabb biztonsága, megbízhatósága és minősége által hosszútávon kedvezőbb
villamosenergia-árakat tesz lehetővé, amelyek nélkülözhetetlenek a
társadalmi és gazdasági tevékenységekhez, egyidejűleg biztosítva a
környezet magas szintű védelmét. Ezek a fejlesztések az importált
üzemanyagok fogyasztásának csökkentésével segíteni fognak energiafüggőségünk
csökkentésében is, valamint a villamos energia versenyképes árai és az európai
ipar versenyképességének növelése révén elősegítik az új beruházásokat
Európában. A több elektromos összekapcsolás a környezeti hatásokat is
csökkenteni fogja a meg nem épített erőművek és a
szén-dioxid-kibocsátás csökkentése által, és növelni fogja a megújuló energia
integrációjának lehetőségét, nagyobb növekedési potenciált szabadítva
fel az európai megújulóenergia-ipar számára, valamint biztosítva az európai
megújulóenergia-ipar vezető helyét a világban, növelve ezáltal ezen iparág
munkahelyteremtő képességét Európában, nettó munkahelyteremtést
eredményezve. Ezen
okokból kifolyólag az elkövetkezendő években az Európai Uniónak minden
szinten politikai prioritásként kell kezelni a villamosenergia-piacok
összekapcsolását.
Az
energetikai infrastruktúrára vonatkozó európai uniós politika alapos
modernizációja
Ismerve az
energiahálózatok összekapcsolásának előnyeit, a tagállamok az elmúlt
évtizedek során bővítették összekapcsolási kapacitásukat. Tizenkét
tagállam azonban – elsősorban az EU perifériáján – alatta marad a
villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os
célkitűzésnek, és ezáltal el van szigetelve a villamos energia belső
piacától. A
villamosenergia-hálózatok összekapcsolási szintjei 2014-ben Tagállam || || 10% feletti összekapcsolási szintű tagállamok AT || || 29% BE || || 17% BG || || 11% CZ || || 17% DE || || 10% DK || || 44% FI || || 30% FR || || 10% GR || || 11% HR || || 69% HU || || 29% LU || || 245% NL || || 17% SI || || 65% SE || || 26% SK || || 61% 10% alatti összekapcsolási szintű tagállamok IE || || 9% IT || || 7% RO || || 7% PT || || 7% EE[4] || || 4% LT4 || || 4% LV4 || || 4% UK || || 6% ES || || 3% PL || || 2% CY || || 0% MT || || 0% || Forrás: ENTSO-E, Scenario Outlook and Adequacy Forecast 2014 (Várható szcenárió és megfelelőségi előrejelzés 2014) || Ebben az
összefüggésben az Európai Unió fokozatosan alkotta meg a megfelelő
politikai eszközöket a hálózati infrastruktúrához szükséges beruházások lehetővé
tételére, amely beruházások között a hálózati összekapcsolások kiemelkedő
jelentőségűek. A gazdasági
válság nyomán az Európai Bizottság útjára indította az európai energiaügyi
gazdaságélénkítő programot (EEGP), amely többek között az összeköttetési
projekteknek az Unió egészére kiterjedő azonosításából, valamint uniós
pénzügyi erőforrások mozgósításából állt. Ez a program segített több
olyan, tagállamok közötti összekapcsolási projekt megvalósításában, amelyeket
korábban megfelelő források hiányában nem építettek meg. Az EEGP
körülbelül 650 millió eurót költött a villamosenergia-hálózatok
összekapcsolására (1. melléklet). Az
EEGP által támogatott összekapcsolásek térképe A transzeurópai
energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2013-ban
elfogadott rendelet[5]
és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF)[6] együtt olyan
stabil európai eszközt alkot, amelyet úgy alakították ki, hogy azonosítsa
azokat a projekteket, amelyekre Európának a 12 kiemelt folyosó és terület
mentén szüksége van, és biztosítsa azok kellő időben történő
végrehajtását. Ezek az eszközök, többek között a közös érdekű projektek
(PCI) bevezetésével, a szabályozási környezet javításával és az engedélyezési
eljárások felgyorsításával együtt nagy előrelépést jelentenek. Mint azt az Európai Tanács is
hangsúlyozta, az összekapcsolási célkitűzést elsősorban a közös
érdekű projektek végrehajtásával kell elérni.
Az első uniós PCI lista 2013-ban került
elfogadásra; 248
projektet tartalmaz, amelyekből 137 a villamos energiához kapcsolódik;
beleértve a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 52 projektet
és egy előre tervező beruházást tartalmazó projektet, amely
jövőbeni összeköttetések megépítését teszi lehetővé. 37 projekt olyan
tagállamokhoz kapcsolódik, amelyek jelenleg 10% alatti összeköttetési szinttel
rendelkeznek. Térkép
a 10%-os összeköttetési szint alatti tagállamok villamosenergia-hálózatainak
összekapcsolására vonatkozó első
PCI listáról A PCI lista egy
rugalmas, kétévente frissített lista. A Bizottság által 2015 őszén
elfogadandó második lista elkészítésére irányuló munka jelenleg folyik a
transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet által létrehozott
regionális rendszerben. Kiemelt prioritást kapnak azok a projektek,
amelyek ott javítják jelentősen a jelenlegi összekapcsolási kapacitásokat,
ahol ezek jóval elmaradnak a 10%-os célkitűzéstől,
elsősorban ott, ahol ezt a célt különösen nehéz elérni. A közös
érdekű projekteket átvitelirendszer-üzemeltetők (TSO) és
magánbefektetők tervezik és hajtják végre. A jelenlegi projektek
különböző készültségi fokon állnak; néhány már építés alatt áll, de több
még csak az előkészítés korai szakaszában van. Az első uniós PCI
lista projektjeinek körülbelül 75%-a a tervek szerint 2020-ra befejeződik. Az alábbiakban
található néhány példa olyan EEGP-projektekre és PCI-kre, amelyek befejezésük
esetén segítenek a tagállamoknak elérni a 10%-os célt; néhány már az
elkövetkezendő hónapokban, mások középtávon: ·
A Baixas-t (Franciaország) és
Santa-Llogaiát (Spanyolország) összekötő projekt támogatást kapott
az EEGP-től. 2015. februári felavatása
után a Franciaország és az Ibériai-félsziget közötti elektromos összekapcsolási
kapacitás a duplájára fog nőni. Az Aquitánia (Franciaország) és
Baszkföld (Spanyolország) közötti PCI jelenleg uniós támogatások által
finanszírozott részletes tanulmányok tárgyát képezi. Ez
a projekt szintén megduplázná az összekapcsolási kapacitást. Mindent el kell
követni, hogy 2020-ra befejeződjön, közelítve az összekapcsolás szintjét a
10%-os célhoz. ·
Az első PCI listán azonosított új, Portugália
(Vila Fria - Vila do Conde – Recarei) és Spanyolország (Beariz –
Fontefría) közötti összekötő 2016-ra növelni fogja a Portugália és
Spanyolország közötti jelenleg 7%-os összekapcsolási kapacitást, és Portugáliát
a 10%-os cél fölé fogja juttatni. ·
Noha Észtország, Lettország
és Litvánia jól össze vannak kapcsolva egymással, e három tagállam
összekapcsolása a villamos energia uniós piacával 2011-ben csak 4% volt. A
helyzet viszont gyorsan javul. 2015-re a balti államok az EEGP által
finanszírozott Estlink2 projekt jóvoltából Finnországon keresztül elérték a
10%-os összekapcsolást a villamos energia uniós piacával. A Svédország (Nybro)
és Litvánia (Klaipeda) közötti – Nordbalt1 projekt néven ismert, EEGP által
finanszírozott – összekapcsolás 2016 közepétől tovább fogja javítani a
leendő energiapiaci integrációt a balti tagállamok és a Nord Pool Spot
között. ·
A Litvánia és Lengyelország
közötti – LitPol Link néven ismert – PCI összekapcsolás kiépítésének befejezése
2015 végén a duplájára, 4%-ra fogja növelni Lengyelország összekapcsolási
fokát. Ez ki fogja terjeszteni a balti hálózatok és a kontinentális európai
hálózat szinkronizált összekapcsolását is. Egy másik azonosított PCI, a
Vierraden (Németország) és Krajnik (Lengyelország) közötti
összekapcsolás 2020-ra 10% fölé fogja vinni Lengyelország összekapcsolási
fokát. ·
Az Egyesült Királyságban
található, belső vezetékekből, valamint Belgium, Franciaország,
Írország és Norvégia felé biztosított összekapcsolásokból álló PCI-knek
köszönhetően az Egyesült Királyság el fogja érni a 10%-os célt, és
csökkenni fog összekapcsolásainak túlterheltsége. ·
Több, az energetikai szektorban
megvalósítandó olasz PCI – elsősorban az Olaszország és
Franciaország, Svájc, valamint Ausztria közötti rendszerösszekötők,
illetve a szükséges belső megerősítések – 2020-ra tervezett
elkészülte után körülbelül 12%-ra fogja javítani Olaszország
villamosenergia-összekapcsolási kapacitását a szomszédaival. Ezáltal
Olaszországban megbízhatóbbá válik a villamosenergia-szolgáltatás, és csökken a
szűk keresztmetszetek kockázata. ·
Írország
is jelentősen növelheti összekapcsolási kapacitását több, az első
listán szereplő PCI-nek köszönhetően. 2011-ben Írország
összekapcsolási szintje 3% volt; ez 2013-ban 7%-ra emelkedett egy EEGP által
finanszírozott projektnek köszönhetően, amely összekapcsolta Írországot az
Egyesült Királysággal, és 2020-ban még a 15%-ot is meghaladhatja, ha a
tervezett PCI-k, amelyek további összekapcsolásokat teremtenek az Egyesült
Királysággal (Észak-Írország és Nagy-Britannia) és esetleg Franciaországgal is,
megépülnek. ·
Románia
összekapcsolási szintje a jelenlegi 7%-os szintről 9% fölé fog nőni a
Szerbiával 2017-re tervezett összekapcsolás megvalósításával, megközelítve
ezzel a célkitűzést. ·
Ciprus
energetikailag elszigetelt helyzetben van: erősen függ az olajtól, és
magasak a villamosenergia-árak. Az első uniós PCI listán szereplő
„Euroasia Interconnector” nevű tervezett összekötő jelenleg az
előzetes megvalósíthatósági szakaszban van. A projekt 2000 MW
kapacitással fog rendelkezni, és 2023-as befejezése után Ciprus összekapcsolási
szintjét 100% fölé fogja növelni. ·
Az EEGP-támogatásnak köszönhetően Málta
összekapcsolási szintje a jelenlegi 0%-ról kb. 35%-ra fog nőni az
Olaszország (Szicília) felé irányuló nagyfeszültségű összekapcsolás 2015
folyamán történő üzembe helyezésével. A PCI-k
megvalósítása sokkal közelebb fogja hozni Európát a tagállamok
villamosenergia-hálózatainak összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzés
eléréséhez, ha a tervezett projektek befejeződnek[7]
2020-ban (lásd az alábbi térképet). Összehangoltabb megközelítés és az
összes rendelkezésre álló eszköz használata révén fokozni kell az ahhoz
szükséges erőfeszítéseket, hogy a célkitűzés alatti tagállamok –
elsősorban Spanyolország és Ciprus – 2020-ra elérjék a 10%-ot. Térkép
az összekapcsolási szintekről 2020-ban, a jelenlegi PCI-k megvalósítása
után
Az
európai keretszabályokat maradéktalanul végre kell hajtani és alkalmazni
kell
Egy szilárd
szabályozási keret előfeltétele annak, hogy az infrastruktúrához szükséges
befektetések megtörténhessenek. 2013 óta az Európai Unió holisztikus megközelítést
alkalmaz az infrastruktúra tervezésében és megvalósításában. A transzeurópai
energiahálózatokról (TEN-E) szóló rendelet első ízben foglalkozik
kifejezetten az olyan projektek ügyével, amelyek átívelnek a határokon vagy
hatással vannak az országok közötti energiaáramlásra. A transzeurópai
energetikai infrastruktúráról szóló rendelet elismeri, hogy ezek a projektek
különleges szabályozást igényelnek, és költség-haszon elemzés elvégzését
indítványozza a szupranacionális előnyök világos kimutatására, valamint
megteremti annak lehetőségét, hogy a tagállamok a területükön
jelentkező haszon arányában megosszák a költségeket. A transzeurópai
energetikai infrastruktúráról szóló rendelet azt is előírja a nemzeti
szabályozó hatóságoknak, hogy az ilyen projektekkel kapcsolatban felmerülő
kockázattal arányos szabályozási ösztönzőket biztosítsanak. Ez azt
jelenti, hogy az infrastruktúrára megállapított használati díjak figyelembe
veszik például a befektetések megfelelő megtérülési idejét, szem
előtt tartva a megfelelő értékcsökkenési időszakot, előre
tervező befektetések szükségességét stb. A projektek
túlnyomó többségének gazdái átvitelirendszer-üzemeltetők, a díjakat pedig
a szabályozó szervek hagyják jóvá vagy állapítják meg. Vannak olyan projektek
is – köztük néhány PCI –, úgynevezett kereskedelmi vonalak, amelyeknek gazdái
magánbefektetők. Az ő költségeik általában a vezeték két vége közötti
árkülönbségből térülnek meg. Ezért a kockázatok nagyon eltérő
jellegűek. Ezért, noha a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló
rendeletnek az engedélyezési eljárásra vonatkozó rendelkezései érvényesek, ezek
a vonalak gyakran mentességet kapnak a szabályozási keret bizonyos részei alól,
például a harmadik fél hozzáférését és a szűk keresztmetszeti díjakat szabályozó
rendelkezések alól. A transzeurópai
energetikai infrastruktúráról szóló rendelet szintén első ízben
foglalkozik a hosszadalmas engedélyezési eljárások és a társadalmi
elfogadottság kérdésével, amelyek a legnagyobb akadályokat képezik az
infrastruktúra-fejlesztések, különösen a villamos szabadvezetékek esetében. A
rendelet kötelező és általános jelleggel 3 és fél évben korlátozza az
engedélyek megadására rendelkezésre álló időt, ami drasztikusan
csökkentené a jelenlegi 10-13 éves átlagot. Az engedélyezési hatásköröket
egyetlen illetékes hatóságnál kell összevonni („egyablakos rendszer”). A
Bizottság szigorú jogérvényesítése következtében 2015 tavaszára ezek végre
minden tagállamban érvényesülni fognak[8].
A polgároknak a tervezési folyamatba való hatékonyabb bevonása érdekében a
konzultáció és az átláthatóság javítására irányuló új szabályok is bevezetésre
kerülnek. A cél a folyamat hatékonyságának javítása az uniós környezetvédelem
magas színvonalának megőrzése mellett[9].
A
szükséges projektek megvalósításában jelentkező késések elkerülése végett
kulcsfontosságú, hogy a tagállamok végrehajtsák és maradéktalanul alkalmazzák a
transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet előírásait.
A Bizottság biztosítani fogja a teljes végrehajtást és a szigorú
jogérvényesítést.
Az
összes rendelkezésre álló pénzügyi eszköz (Európai Hálózatfinanszírozási
Eszköz, európai strukturális és beruházási alapok, Európai Stratégiai
Beruházási Alap) teljes felhasználása
A Bizottság
becslése szerint 2020-ig akár 200 milliárd euróra is szükség lehet az összes
tagállam megfelelő összekapcsolásához szükséges infrastruktúra kiépítéséhez,
ami biztosítja az energiaellátás biztonságát és javítja a fenntarthatóságot. A
villamos energiához kapcsolódó projektekhez körülbelül 105 milliárd euróra van
szükség, ebből 35 milliárd euróra azon összekapcsolásokhoz,
amelyek közös érdekű projektnek minősülnek és szükségesek a 10%-os
uniós cél eléréséhez. Az összekapcsolt
hálózat fontosságát jól tükrözi a 2014–20 időszakra vonatkozó többéves
uniós költségvetés. A három ágazatot – szállítás, energia, távközlés –
lefedő Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) körülbelül 30
milliárd eurós teljes költségvetésből az energia részesedése 5,35 milliárd
euró[10].
Jóllehet az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz a 2020-ig megvalósítandó
beruházásoknak csak mintegy 3%-át képes finanszírozni, pénzügyi eszközök (pl. a
2012–2013-as kísérleti szakaszban már kipróbált projektkötvények) felhasználása
révén további forrásokat mozgósíthat. A CEF egy jelentős része ezért ilyen
eszközökön keresztül kerül végrehajtásra. Hogy a
CEF-támogatások hatékonyak legyenek, néhány kritikus projektre kell őket
koncentrálni, valamint a szabályozó hatóságok azon törekvésével kell
párosulnia, hogy a projekteket hálózati díjakkal és más forrásokkal
finanszírozzák. Bizonyos feltételek mellett a tagállamok használhatják az európai
strukturális és beruházási alapokat (ESIF) is. Előzetes becslések
szerint az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) várhatóan 2 milliárd
eurót szánnak nagy villamosenergia- és gáz-infrastruktúrákra. Például a Cseh
Köztársaság (indikatívan körülbelül 200 millió euró) és Litvánia (indikatívan
69,5 millió euró) ki akarja használni ezt a lehetőséget, és az ERFA-n
keresztül tervezi a nagyfeszültségű intelligens villamosenergia-hálózatok
finanszírozását. 2015. január
13-án a Bizottság javaslatot tett az Európai Stratégiai Beruházási Alap
(EFSI) létrehozására, hogy jelentősen javítsa az uniós befektetési
projektek hozzáférését hosszútávú forrásokhoz. Ezt az eszközt fel lehetne
használni közös érdekű projektek és egyéb javasolt összekapcsolási
projektek finanszírozására is, ezzel felgyorsítva és kiegészítve a közös
érdekű projektek és egyéb projektek rendelkezésére álló jelenlegi
támogatási struktúrákat. A kereskedelmi finanszírozás új lehetőségei
nyílnak meg az EFSI által, amelyek az Európai Beruházási Bankkal (EIB) szoros
együttműködésben jönnek létre. Az alap a Bizottság növekedési,
munkahely-teremtési és beruházási csomagjának központi eleme. Az EFSI – az
uniós költségvetés 16 milliárd és az EIB 5 milliárd eurós hozzájárulásával –
Európa-szerte legalább 315 milliárd eurónyi magán- és közberuházást fog
mobilizálni. Így az EFSI multiplikátorhatása legalább 15-szörösre
becsülhető. Az energia
előkelő helyen szerepel az alap prioritásai között. Az alap
befektetési ügyleteinek összhangban kell lenniük az uniós politikával és támogatniuk
kell olyan általános célkitűzéseket, mint például az infrastruktúra
fejlesztése, beleértve az energiaágazatot is, különösen pedig az
energiahálózatok összekapcsolását. Az Európai
Hálózatfinanszírozási Eszköz mellett immár az EFSI is várhatóan fontos eszközzé
fog válni a PCI-k és a projektgazdák számára projektjeik végrehajtásához. A
Bizottság létrehoz egy beruházási portált, amelynek célja az uniós
beruházásiprojekt-portfóliók átláthatóságának növelése és az információk
eljuttatása a potenciális befektetőkhöz. Az EFSI kapcsolatot teremt a
projektgazdák és a befektetők között, és több támogatást biztosít a
pénzügyi kockázatok kezeléséhez. Mivel a legtöbb infrastrukturális projekt
megalapozott üzleti terven alapul, az EFSI, más befektetési és kereskedelmi
bankokkal együtt, kulcsszerepet játszhat a szükséges források bevonásában. Az
EFSI forrásaihoz való hozzáférés szempontjából kiemelkedő fontosságú a
projektek gyors és időbeni előkészítése. A PCI-eljárásban részt
vevő regionális csoportok fontos szerephez jutnak ebből a
szempontból. Az EBB és a
Bizottság meglévő tanácsadó szolgálataira építve az Európai Beruházási
Tanácsadó Platform (EBTP) tanácsadással segíti a beruházási projektek
azonosítását, előkészítését és kidolgozását, és központi technikai
tanácsadó platformként szolgál az Unión belüli projektfinanszírozás számára
(jogi kérdésekben is). Ebbe beletartozik a projektstrukturáláshoz kapcsolódó
technikai segítségnyújtás, valamint az innovatív pénzügyi eszközök és a
köz-magán társulások igénybevételéhez nyújtott támogatás. Az EBTP nemcsak az
EFSI-re irányul majd, hanem az infrastrukturális projektek számára már
rendelkezésre álló egyéb finanszírozási lehetőségek – többek között az
Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az európai strukturális és beruházási
alapok – felhasználásával kapcsolatban is nyújt tanácsadást. Szintén fontos
hangsúlyozni a magánbefektetők hozzájárulását, akár az EFSI-n keresztül,
akár más piaci alapú eszközökön keresztül, mint például az európai hosszútávú
befektetési alapok, amelyek magánforrásokat irányíthatnak olyan hosszútávú
befektetésekbe, mint az energetikai infrastruktúra. A transzeurópai energiahálózati politika első
eredményei már láthatók, de még többet kell tenni. Hogy felgyorsítsa az
összekapcsolási cél elérését, a Bizottság gyorsítani szándékozik a
transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet alapján létrehozott
regionális csoportok munkáját, szoros figyelemmel kíséri az egyes PCI-k
előrelépéseit, és ha szükséges, korai célzott korrekciós intézkedéseket
javasol, különösen a 10%-os céltól legtávolabb lévő tagállamokban. A
Bizottság célzott intézkedésekkel kívánja fokozni a kritikus projektek
támogatását is. A Bizottság egymás után megvizsgálja a projekteket, hogy
feltárjon minden akadályt és kockázatot, amelyek késleltethetik a
megvalósítást, és megteszi a szükséges intézkedéseket, úgymint: - kapcsolatot teremt a projektgazdák között a
felmerülő műszaki, ütemezésbeli, tervezésbeli és végrehajtási
kérdések kezelése céljából, valamint elősegíti az Európai Beruházási
Bankkal és más bankokkal való kapcsolatfelvételt; - technikai segítséget nyújt a projektek jobb
kialakításához és hitelképessé tételéhez; - együttműködik az ACER-rel és a nemzeti
szabályozó szervekkel a legjobb ösztönzők megtalálásában; - biztosítja a transzeurópai energetikai
infrastruktúráról szóló rendeletnek való megfelelést és elindítja a
megfelelő eljárást, ha a rendelkezéseket még nem hajtották végre, például
az engedélyezési eljárások esetében; - előmozdítja a megegyezést a tagállamok között
a politikai problémák megoldásában.
Erősíteni kell a regionális
együttműködést
A kritikus PCI-k
és különösen a rendszerösszekötők általában nagyszabású projektek, amelyek
eredendően összetettek és esetükben könnyen előfordulhatnak
késedelmek. A projektgazdák az engedélyezési eljárásokat és a társadalmi
elfogadottságot jelölték meg a gyors megvalósítás fő rizikófaktoraiként.
Ezért ezek megvalósításának felgyorsításához az összes érintett fél – például a
tagállamok, az átvitelirendszer-üzemeltetők és a projektgazdák, a
szabályozó szervek és a tervezési hatóságok – összehangolt fellépése szükséges.
Minden közös
érdekű projekt olyan megközelítést igényel, amely túlmutat az egyes
projektek szintjén. Az transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet
szerint létrehozott regionális csoportok keretében létrejött erős
regionális együttműködés kulcsfontosságú a megvalósításhoz. A villamos
energiával foglalkozó négy regionális csoport (az északi-tengeri
szélerőmű-hálózat, a balti energiapiacok összekapcsolási terve
[BEMIP], az észak-déli irányú összekapcsolódások Nyugat-Európában és az
észak-déli irányú összekapcsolódások Közép-Kelet- és Délkelet-Európában) az
uniós szintű PCI-lista előkészítéseként regionális listát fogad el.
Követik a PCI-k megvalósítását régiójukban és jelentik az esetleges
nehézségeket, valamint korrekciós intézkedéseket javasolhatnak. A regionális
csoportok rendszere azonban nem mindig elegendő. A regionális
együttműködést tovább kell szélesíteni és magasabb szintre emelni különösen
a tervezés és kivitelezés projektspecifikus problémáin túlmutató, tágabb
értelemben vett politikai prioritások kezeléséhez. Ezek a kérdések például az
innovatív műszaki megoldások megtalálásával, a hálózattervezés és az
elektromosenergia-termelés tervezése közötti kapcsolat megteremtésével, az
energiaellátás biztonságát érintő kockázatok összehangolt szabályozási és
infrastrukturális intézkedésekkel történő mihamarabbi kezelésével és a
környezetvédelem szempontjából érzékeny régiókban a fenntartható és elfogadható
megoldások megtalálása érdekében való szorosabb együttműködéssel
kapcsolatosak. A Bizottság
véleménye szerint a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet
alapján létrehozott regionális csoportok munkáját a következő területeken
kell javítani: -
A balti-tengeri régió esetében a
BEMIP keretein belül folyó megerősített regionális együttműködés
jelenlegi formája kezdi meghozni gyümölcsét, és a régió 2020-ra jól össze lesz
kapcsolva nemcsak az elektromos energia, de a gáz tekintetében is. A Bizottság
most az érintett tagállamokkal szorosan együttműködve felülvizsgálja a
BEMIP struktúráit annak érdekében, hogy az intézkedéseket egyszerűsítse és
a fennmaradó kihívásokra fókuszálja, különösen a balti államok és a kontinentális
európai hálózat szinkronizált összekapcsolására, a megújuló energiaforrások
integrációjára és az energiahatékonyság-növelő intézkedésekre. A felülvizsgálati folyamat tetőpontja a tervek
szerint egy új egyetértési megállapodás aláírása lesz az EU lett elnöksége alatt.
-
Az Európai Tanács 2014. októberi
következtetéseiben egy másik régiót is kiemelt: az Ibériai-félszigetet.
Az összekapcsolódásra irányuló együttműködés nemrég tovább erősödött
egy, az összekapcsolások fejlesztéséről szóló közös stratégiai dokumentum
spanyol, francia és portugál átvitelirendszer-üzemeltetők általi, 2015.
januári aláírásával. A közös stratégiai dokumentum közös célokat és néhány
lehetséges projektet sorol föl. A Bizottság aktívan támogatta ezt az
együttműködést, és most új magas szintű munkacsoportot hoz
létre az együttműködés konkretizálására. Hogy ezt a munkát
támogassa, a Bizottság tanulmányt kezdeményezett az Ibériai-félsziget és az
Európai Unió többi része további összekapcsolásának előnyeiről,
költségeiről és műszaki lehetőségeiről. 2015 márciusában
csúcstalálkozót tartanak a három ország állam- és kormányfőinek
részvételével. A Bizottság meg van győződve arról, hogy a
csúcstalálkozó új lendületet ad ennek a folyamatnak, és minden új
elkötelezettségben részt kíván venni. -
Az északi tengereket
körülvevő államok jelenleg nincsenek elegendően összekapcsolva a
meglévő és tervezett parti illetve tengeri villamosenergia-termelési
kapacitás optimális kihasználásához. Az északi tengeri területek egyedülálló
lehetőséget nyújtanak jelentős mennyiségű, alacsony
szén-dioxid-kibocsátású hazai energia előállítására Európa
legenergiaintenzívebb régióinak közelében. Ez az energiatermelési kapacitás
2030-ra az EU villamosenergia-fogyasztásának 4–12%-át is fedezheti. Ebben a
régióban a cél egy magasabb összekapcsolási szint elérése, ami elősegítené
a piaci integrációt és a kereskedelmi forgalmat, valamint a nagy
mennyiségű tengeri megújuló energiaforrás (vagyis szél) integrálása. A
terület jó lehetőségeket nyújt innovatív technológiák – mint például
szén-dioxid-leválasztási és -tárolási stratégiák, energiatárolás vagy az
energia gázzá alakítása – kifejlesztésére is. A Bizottság aktívan támogatja, és
továbbra is elő kívánja mozdítani e regionális csoport munkáját és
egy cselekvési terv kidolgozását. -
A Bizottság
megerősített együttműködést kezdeményezett Közép- és
Délkelet-Európában az infrastrukturális fejlesztések prioritásaira
vonatkozóan. Ebben a régióban a villamosenergia-piacnak modernizálásra és jobb
összekapcsolódásra van szüksége, hogy kiaknázhassa a megújuló
energiaforrásokban rejlő jelentős potenciált. Ez még fontosabb egy
olyan időszakban, amikor a régiónak gáz szempontjából különösen nehéz
helyzettel kell szembenéznie a Déli Áramlat feladása után. Ezért 2015
januárjában magas szintű munkacsoportot hoztak létre, melynek
első ülésére Szófiában került sor február 9-én. A Bizottság valamennyi fent említett
megerősített regionális együttműködés esetében szorosan együtt fog
működni az érintett tagállamokkal a legégetőbb gondok kezelésére és a
szükséges intézkedések megtételére vonatkozó régióspecifikus stratégia
kidolgozása érdekében. Ez a négy régió cselekvési tervet fog
kidolgozni a megvalósítás konkrét mérföldköveivel, beleértve az uniós szinten
megállapított 10%-os cél eléréséhez javasolt konkrét összekapcsolásokat. Azokra
a különös esetekre, amikor a 10%-os célt nehezebb elérni, a Bizottság már
kapott javaslatokat (például a balti államok esetében a LitPol Link új fázisa,
illetve az Ibériai-félsziget és Franciaország esetében a Navarra-Bordeaux, a Sabiñanigo-Marsillon
és a Monzón-Cazaril összekapcsolások). Ezekben az esetekben a Bizottság
segítséget és tanácsokat fog nyújtani az érintett feleknek a megfelelő
cselekvési terveikbe felveendő új projektek tekintetében. A Bizottság szorosan nyomon fogja kísérni
e cselekvési tervek végrehajtását. A lehetőségek keretein belül a
Bizottság elő kívánja mozdítani a különböző regionális csoportok
munkamódszereinek összhangba hozatalát. Ezenkívül a Bizottság szorosan együtt fog
működni a villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai
hálózatával (ENTSO-E) annak biztosítására, hogy a közös érdekű projektek
kijelölésének egyedüli eszközét jelentő tízéves hálózatfejlesztési terv
(TYNDP) kiterjessze hatályát és világosan jelöljön meg a 10%-os villamosenergia-összekapcsolási
cél eléréséhez szükséges projekteket, miközben konkrét intézkedéseket javasol,
beleértve szükség esetén a TYNDP kiegészítését is. A Bizottság évente jelentést tesz az
Európai Tanácsnak a PCI-k megvalósításáról és a 10% elérése felé tett előrehaladásról,
ami fontos eleme lesz az energiaunióra irányuló keretstratégiában előírt
éves átfogó leltárnak. A Bizottság biztosítja, hogy a regionális csoportok
élvezzék az EFSI-vel való megfelelő szinergiák előnyeit, amint az
létrejött. A Bizottság továbbá irányítani fogja a regionális csoportokban más
sürgető kérdésekről, például a hálózatok modernizálásáról folyó
vitát. Ezen felül a Bizottság 2015 végén
összehívja az első energetikai infrastruktúrával foglalkozó fórumot
az Európa valamennyi régiójában felmerülő problémás kérdések – adott
estben szomszédos országokkal történő – megvitatása és megoldása céljából.
Kitekintés
2030 felé
A 2014. márciusi
Európai Tanács felhívására a Bizottság 2014 májusában javasolta a
villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó jelenlegi 10%-os cél
felemelését 15%-ra 2030-ig, figyelembe véve a költségszempontokat, illetve az
érintett régiók közötti kereskedelmi potenciált is. 2014 októberében az Európai
Tanács megbízta a Bizottságot azzal, hogy rendszeresen tegyen jelentést „az
Európai Tanácsnak, hogy ezzel is biztosítsa az általa javasolt 15 %-os cél
2030-ig való elérését”. Ezt a célkitűzést elsősorban a
közös érdekű projektek végrehajtásával kell elérni. Az EU
energiapolitikai céljait és a 2020-ra, illetve 2030-ra vonatkozó éghajlat- és
energiapolitikai célkitűzéseket nem lehet elérni egy olyan teljesen
összekapcsolt európai villamosenergia-hálózat nélkül, amelyben több, határokon
átnyúló összekapcsolódás, tározó és a keresletet jobban kezelő, valamint a
rendszer biztonságos energiaellátásának és az ingadozó megújuló forrásokból
származó energiák nagyobb arányát biztosító intelligens energiahálózat
működik. Ebből a szempontból kulcsfontosságú a pán-európai
villamosenergia-pályák fokozatos kiépítése. A Bizottság 2014 januárjában
bejelentette azon szándékát, hogy nyomon fogja követni az intelligens
energiahálózatok kiépítését és a tagállamok közötti összekapcsolások szintjét,
különös figyelemmel azokra, amelyek a legtávolabb vannak a kiépített
villamosenergia-termelési kapacitásuk 10%-ában meghatározott összekapcsolási
cél elérésétől. A villamos
energia belső piacának kiteljesítése, különösen a villamosenergia-szigetek
elszigeteltségének megszüntetése, a biztonságos energiaellátás biztosítása
minden fogyasztó részére, valamint az ingadozó megújuló forrásból származó
villamos energia nagyobb arányának biztosítása 10%-nál nagyobb összekapcsolási
kapacitást igényel, ezért az EU és tagállamainak erőfeszítéseit annak a
célnak kell vezetnie, hogy 2030-ra minden tagállam elérje a legalább 15%-ot.
Ugyanakkor a tagállamok között a földrajzi hely, illetve az energiaszerkezet és
-ellátás tekintetében fennálló különbségek miatt a szűk keresztmetszetek
alapos vizsgálatán és a költségek figyelembevételén alapuló eseti alapú megközelítésre
van szükség. A regionális együttműködési struktúrák értékes keretet fognak
biztosítani a tovább vezető út megvitatására és eldöntésére. A Bizottság a
megerősített regionális együttműködés ezen formáit a 15%-os
célkitűzés elérése érdekében is igénybe fogja venni.
Következtetés
Az Európai
Uniónak az előremutató éghajlat-politikával rendelkező stabil és
alkalmazkodóképes energiaunió felé vezető úton 2020-ig 10%-os szintre kell
emelnie villamosenergia-hálózatainak összekapcsolását. Egyértelmű, hogy
Európának meg kell dupláznia erőfeszítéseit, hogy választ tudjon adni az
energia- és klímapolitikai kihívásokra. A nemrég
létrehozott szabályozási és pénzügyi keret első eredményei már láthatók.
Most a tagállamok és az összes többi szereplő politikai elhatározására van
szükség a célok eléréséhez. Ez a transzeurópai energetikai infrastruktúráról
szóló rendelet alapján létrehozott regionális csoportok munkájának intenzívebbé
tételét teszi szükségessé, miközben a Bizottság kezdeményezések révén tovább
mélyíti a regionális együttműködést. Az Európai Tanács egyetértett abban, hogy egy
fölösleges adminisztratív terhek nélküli megbízható és átlátható irányítási
rendszer jöjjön létre annak elősegítésére, hogy az Európai Unió elérje
politikai célját. Ez a jelenlegi jelentéstételi követelmények
egyszerűsítését is magában foglalja. A Bizottság a
tagállamok jelentései alapján jelentést fog tenni. Ez a jelentés, amely fontos
eleme lesz az energiaunióra irányuló keretstratégiában előírt éves átfogó
leltárnak, magában fogja foglalni az összes közös érdekű projekt
pillanatnyi helyzetének teljes leírását, és ajánlásokat fog tartalmazni a
projektek felgyorsítására, valamint a PCI-lista rugalmasságának növelésére, ha
a 10%-os összekapcsolási kapacitásra vonatkozó 2020-as határidő nem
valósulna meg. Szükség esetén a Bizottság további intézkedéseket javasol e
célok eléréséhez. Mint azt a
balti-tengeri régió és az Ibériai-félsziget esetében tapasztalt pozitív
politikai elkötelezettség megmutatta, a legfelsőbb szintű támogatás
elengedhetetlen ahhoz, hogy az ilyen nagy léptékű projektekkel előre
lehessen lépni. [1] Ez a
2008–2012 közötti időszakra vonatkozik; vö. COM(2014)21/2. [2] Az
Európai Tanács felhatalmazásával összhangban ez a közlemény a villamos
energiára koncentrál. A földgáz tekintetében nem került meghatározásra
összekapcsolási cél, mert ellátásbiztonsági okokból a tagállamoknak már most is
gondoskodniuk kell arról az esetről, amikor gáz-infrastruktúrájuk
legnagyobb eleme kiesik (úgynevezett N-1 szabály). vö. 994/2010/EU rendelet [3] Tanulmány: Benefits of
an Integrated European Energy Market (Az integrált európai energiapiac
előnyei), 2013. július, Booz & Co. [4] A három balti állam – Észtország, Lettország és Litvánia – még nincs
szinkronizálva az európai hálózattal, ezért egy egységként kell őket
kezelni. Miközben egymással teljesen integrálva vannak, a három balti államra
vonatkozó 4%-os adat ezeknek az európai villamosenergia-piachoz való
összekapcsolási fokát adja meg (pl. Finnországon keresztül). Ez az érték a 2014
elején fennálló állapotot tükrözi, amikor az Estlink2 összekapcsolást még nem
helyezték üzembe. E projekt befejezésével a balti államok összekapcsolási foka
jelentősen, 10% körüli értékre nőtt. [5] A transzeurópai
energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló 347/2013/EU
rendelet, HL L 115., 2013.4.25. [6] Az Európai
Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról szóló 1316/2013/EU rendelet, HL L
348., 2013.12.20. [7] A 2.
melléklet a 10%-os összekapcsolási kapacitás alatti tagállamok
projektjeiről nyújt áttekintést [8] A transzeurópai
energetikai infrastruktúráról szóló rendelet által meghatározott határidő
2013 ősze volt. [9] A
Bizottság szolgálatai kidolgoztak továbbá iránymutatásokat is a közös
érdekű energetikai infrastruktúra-projektek környezeti hatásvizsgálataihoz
kapcsolódó eljárások egyszerűsítésére. [10] Ezek az adatok
figyelembe veszik a Bizottság nemrég tett javaslatát az Európai Stratégiai
Beruházási Alap (EFSI) létrehozására. 1.
MELLÉKLET Az
európai energiaügyi gazdaságélénkítő program (EEGP ) által
társfinanszírozott projektek Ø Az EstLink 2 a második nagyfeszültségű egyenáramú (HVDC) összeköttetés
Észtország és Finnország között, amely a két ország közötti átviteli kapacitást
1000 MW-ra növeli. Ø A Nordbalt egy új, 700 MW átviteli kapacitású összeköttetés Svédország és
Litvánia között. Ø Az 1100 MVA kapacitású Ausztria–Magyarország összeköttetés
(Bécs–Győr) az osztrák és a magyar elektromos hálózat interoperabilitását
javította. Ø A Spanyolország–Franciaország összeköttetés (Sta. Llogaia – Baixas) egy földalatti vezeték központi része
1400–1800 MW kapacitással, amely egy külön alagútban szeli át a
Pireneusokat. Ø A Málta–Olaszország összeköttetés
(Pembroke – Marina di Ragusa) egy tengeralatti nagyfeszültségű váltóáramú
(HVAC) vezeték 250 MVA névleges kapacitással, amely véget vet a máltai
villamosenergia-hálózat Európa többi részétől való elszigeteltségének. Ø Az Egyesült Királyság – Írország összeköttetés (Deeside–Meath) egy 500 MW kapacitású HVDC-vezeték.
Ez a projekt volt az első villamosenergia-összeköttetés Írország és
Nagy-Britannia között. Ø A
Tunes és Tavira (PT), Tunes és Estói (PT), Tavira (PT) és Alcoutim (ES),
valamint Ourique és Estói (PT) közötti négy szabadvezetékből álló projekt
hozzájárult a portugál villamosenergia-hálózat korszerűsítéséhez és
bővítéséhez. Ø A
Douro régió (PT) és Aldeadávilánál a spanyol határ közötti elektromos
hálózat megerősítése 2011 őszén fejeződött be. 2.
MELLÉKLET Kapacitásnövelő
közös érdekű projektek a 10% alatti tagállamokban Kiemelt folyosó || Közös érdekű projekt || A projekt üzembe helyezési dátuma és állapota[1] Kiemelt jelentőségű folyosó: Északi-tengeri szélerőmű-hálózat (NSOG) || 1.1.1. Zeebrugge (BE) és Richborough (UK) környékének összekapcsolása || 2018 Engedélyezés 1.2. Belgium közös érdekű projekt: Zeebrugge (BE) szárazföldi alállomáshoz kapcsolt, hálózatba integrálható két tengeri elosztóközpont előre tervezett, Franciaországgal és/vagy az Egyesült Királysággal való összekapcsolást lehetővé tevő beruházásokkal[2] || 2018 Engedélyezés 1.6. Franciaország–Írország közös érdekű projekt: La Martyre (FR) és Great Island vagy Knockraha (IE) összekapcsolása || 2025 Tanulmányi fázis 1.7.1. A [jelenleg FAB-projektként ismert] Franciaország – Egyesült Királyság összekapcsolás Cotentin (FR) és Exeter (UK) környéke között || 2022 Tanulmányi fázis 1.7.2. A [jelenleg IFA2-projektként ismert] Franciaország – Egyesült Királyság összekapcsolás Tourbe (FR) és Chilling (UK) között || 2020 Tanulmányi fázis 1.7.3. A [jelenleg ElecLink-projektként ismert] Franciaország – Egyesült Királyság összekapcsolás Coquelles (FR) és Folkestone (UK) között || 2016 Építés 2015 közepén 1.9.1. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Co. Offaly (IE), Pembroke és Pentir (UK) között || 2019 Engedélyezés 1.9.2. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Coolkeeragh és Coleraine elosztóközpontok (IE) és Hunterston állomás, Islay, Argyll és Location C tengeri szélerőműparkok (UK) között || 2020 Tanulmányi fázis 1.9.3. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás a Northern hub, Dublin és Codling Bank (IE), illetve Trawsfynyd és Pembroke (UK) között || 2020 Tanulmányi fázis 1.9.4. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Közép-Írország és Pembroke (UK) között || 2017–2020 Tanulmányi fázis 1.9.5. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Közép-Írország és Alverdiscott, Devon (UK) között || 2017–2020 Tanulmányi fázis 1.9.6. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Írország partvidéke és Pembroke (UK) között || 2017–2020 Tanulmányi fázis 1.10. Norvégia – Egyesült Királyság összekapcsolás, közös érdekű projekt || 2020 Engedélyezés 1.11.2. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Északnyugat-Írország és Közép-Anglia (UK) között || 2017 Engedélyezés 1.11.4. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Glinsk, Mayo (IE) és Connah’s Quai, Deeside (UK) között || 2018 Engedélyezés Kiemelt jelentőségű folyosó: Észak-déli irányú villamosenergia-hálózati összekapcsolódások Nyugat-Európában („NSI West Electricity”) || 2.4. A [jelenleg SA.CO.I.3 projektként ismert] Franciaország–Olaszország közös érdekű projekt, Codrongianos (IT), Lucciana (Korzika, FR) és Suvereto (IT) összekapcsolása || 2022 Tanulmányi fázis 2.5.1. A Grande Ile (FR) és Piossasco (IT) közötti [jelenleg Savoie-Piemont projeként ismert] összekapcsolás || 2019 Engedélyezés FR Építés IT 2.7. Franciaország–Spanyolország közös érdekű projekt, Aquitánia (FR) és Baszkföld (ES) összekapcsolása || 2020 Tanulmányi fázis 2.13.1. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Woodland (IE) és Turleenan (Észak-Írország, UK) között || 2017 Engedélyezés 2.13.2. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Srananagh (IE) és Turleenan (Észak-Írország, UK) között || 2020–2025 Tanulmányi fázis 2.14. Olaszország–Svájc közös érdekű projekt, Thusis/Sils (CH) és Verderio Inferiore (IT) összekapcsolása || 2018 Engedélyezés 2.15.1. Airolo (CH) és Baggio (IT) összekapcsolása || 2022 2.17. Portugália–Spanyolország közös érdekű projekt, Vila Fria, Vila do Conde, Recarei (PT) és Beariz, valamint Fontefría (ES) összekapcsolása || 2016 Engedélyezés Kiemelt jelentőségű folyosó: Észak-déli irányú villamosenergia-hálózati összekapcsolódások Közép-Kelet- és Délkelet-Európában („NSI East Electricity”) || 3.2.1. Lienz (AT) és Veneto régió (IT) összekapcsolása || 2022 Tanulmányi fázis 3.3. Ausztria–Olaszország közös érdekű projekt, Nauders (AT) és Milánó régió (IT) összekapcsolása || 2018 Tanulmányi fázis 3.4. Ausztria–Olaszország közös érdekű projekt, Wurmlach (AT) és Somplago (IT) összekapcsolása || 2017 Engedélyezés 3.10.1. Hadera (IL) és Vaszilikosz (CY) összekapcsolása || 2018 Tanulmányi fázis 3.10.2. Vaszilikosz (CY) és Korakia, Kréta (EL) összekapcsolása || 2022 Tanulmányi fázis 3.14.1. Eisenhüttenstadt (DE) és Plewiska (PL) összekapcsolása || 2022 Tanulmányi fázis 3.15.1. Vierraden (DE) és Krajnik (PL) összekapcsolása || 2017 Engedélyezés 3.19.1. Villanova (IT) és Lastva (ME) összekapcsolása || 2017 Építés 3.20.1. Udine-Nyugat (IT) és Okroglo (SI) összekapcsolása || 2021 Tanulmányi fázis 3.21. Olaszország–Szlovénia közös érdekű projekt: Salgareda (IT) és a Divača–Bericevo régió (SI) összekapcsolása || 2022 Engedélyezés 3.22.1. Reșița (RO) és Pancevo (RS) összekapcsolása || 2017 Engedélyezés A balti energiapiacok összekapcsolási terve („BEMIP Electricity”) || 4.2.1. Kilingi-Nõmme (EE) és Riga CHP2 alállomás (LV) összekapcsolása || 2020 Engedélyezés 4.3. Észtország/Lettország/Litvánia közös érdekű projekt, szinkron összekapcsolás a kontinentális európai hálózatokkal || 2023–2025 Tanulmányi fázis 4.5.1. Alytus (LT) és a litván–lengyel határ összekapcsolásának litván része || 2015 Építés [1] A
villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózatának
2014. évi tízéves hálózatfejlesztési terve szerint vagy a projektgazdák által
2014-ben a Bizottságnak továbbított információk alapján; [2] A kékkel jelzett
projektek olyan összekapcsolási projekteket érintenek, amelyek várhatóan
elkészülnek 2017–18-ra, vagy ahol jelentős munkákat végeznek 2017-ig.
Ezekhez igényelhető támogatás az EFSI keretében.