52014PC0373

INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

A Dánia, Norvégia és Svédország közötti, a Skagerrak és a Kattegat halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodás, amelyet a Felek 1966. december 19-én írták alá, 1967. augusztus 7-én lépett hatályba. Az Európai Unió és Norvégia között 1980-ban létrejött kétoldalú megállapodásokon túlmenően az említett megállapodás a három részes állam számára lehetővé tette, hogy az alapvonalaiktól számított 4 tengeri mérföldes sávon kívül halásszanak a Skagerrak és a Kattegat vízterületén, amely elválasztja egymástól az Északi-tengert és a Balti-tengert. A megállapodás azt is előírta, hogy ilyen halászat folytatása céljából a kérdéses terület nyílt tengernek tekintendő. A megállapodás tehát szabályozta egyrészről a lobogó szerinti államok közötti, másrészről parti a parti államok közötti viszonyt.

Az 1966. évi megállapodás egy egyszerű megállapodás volt, amely a halászat tekintetében figyelembe vette a Skagerrak és a Kattegat földrajzi sajátosságait, valamint elismerte, hogy gyakorlati előnyökkel jár a szóban forgó, meglehetősen kicsi tengeri területhez való egyszerű hozzáférést biztosító rendszer kialakítása. Ebből kifolyólag az 1966. évi megállapodás csupán három cikkből állt: közülük az első meghatározta az érintett területet, a második megállapította a hozzáférési jogokat, valamint kimondta, hogy kívánatos összehangolni a technikai előírásokat.

Miután Dánia 1973-ban, Svédország pedig 1995-ben csatlakozott az EU-hoz, e két tagállam vonatkozásában a Bizottság vált felelőssé a szóban forgó megállapodás igazgatásáért. A megállapodáson alapuló szabályokról szóló egyeztetésekre az 1980. évi kétoldalú halászati megállapodás keretében tartott konzultációkkal egyidejűleg került sor.

A megállapodás egy kezdeti harmincöt éves időszakra maradt hatályban 2002-ig, majd két ötéves időszakra, azaz 2012-ig meghosszabbították. A megállapodás úgy szüntethető meg, ha a Felek egyike bármelyik ötéves időszak lejárta előtt három évvel felmondja a megállapodást.

Figyelemmel a nemzetközi halászati jog legutóbbi fejleményeire, különös tekintettel az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményére és az ENSZ halállományokról szóló 1995. évi megállapodására, Norvégia úgy vélte, hogy a meglévő megállapodás nem felel meg a Tengerjogi Egyezmény hatályos rendelkezéseinek. Norvégia különösen az ellenőrzéssel összefüggő rendelkezéseket tartotta aggályosnak. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a megállapodás nincs összhangban a parti államok joghatósága tekintetében az ENSZ Tengerjogi Egyezményében előírt elvekkel, továbbá a korszerű állományvédelmi és gazdálkodási elveknek sem felel meg.

Norvégia külügyminisztériuma 2009. július 29-én arról tájékoztatta a megállapodás letéteményes kormányát képviselő dán hatóságokat, hogy a megállapodás 3. cikkének (3) bekezdése szerinti hivatalos felmondás útján meg kívánja szüntetni a megállapodást. Következésképpen az 1966. évi megállapodás 2012. augusztus 7-én hatályát vesztette.

Norvégia később hivatalos tárgyalásokat kezdett az Európai Uniót képviselő Bizottsággal egy olyan új megállapodás kidolgozása érdekében, amely a Felek számára kölcsönös hozzáférést biztosít a Skagerrak és a Kattegat halászterületeihez. Az ENSZ Tengerjogi Egyezményével és más megállapodások kapcsolódó rendelkezéseivel összhangban lévő megállapodás parafálására 2013. október 24-én került sor.

Az új megállapodás lehetővé fogja tenni, hogy Dánia, Norvégia és Svédország hajói az alapvonalaktól számított 4 tengeri mérföldes sáv kivételével kizárólagos hozzáféréssel rendelkezzenek egymás felségvizeihez. A megállapodás biztosítani fogja, hogy a két tagállam és Norvégia a Skagerrak területén hozzáférjenek a többi fél vizeihez, egyúttal pedig megfelelő állományvédelmi és gazdálkodási intézkedésekkel fogja szabályozni a területen folytatott halászatot. Ezenfelül – amint az az Északi-tengeren folytatott halászat vonatkozásában már adott – a megállapodásban előírt ellenőrzési intézkedések összhangban lesznek a parti államok joghatóságára irányadó elvekkel.

Annak biztosítására, hogy az uniós hajók tovább folytathassák tevékenységüket, elő kell írni, hogy hatálybalépéséig az új megállapodás aláírásának napjától számítva legfeljebb két évig ideiglenesen alkalmazandó legyen.

2.           AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

Tárgytalan.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

Ez a javaslat arra irányul, hogy felhatalmazást adjon az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodásnak az aláírására.

2014/0189 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, összefüggésben 218. cikke (5) bekezdésével,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)       A Dánia, Norvégia és Svédország közötti, a Skagerrak és a Kattegat halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló szomszédsági megállapodás, amelyet a Felek 1966. december 19-én írták alá, 1967. augusztus 7-én lépett hatályba.

(2)       A szomszédsági megállapodás az említett három ország számára lehetővé tette, hogy az alapvonalaiktól számított 4 tengeri mérföldes sáv kivételével hozzáférjenek egymás felségvizeihez a Skagerrakban és a Kattegatban, valamint előírta, hogy az ott folytatott halászat céljából a kérdéses terület nyílt tengernek tekintendő, és ezért például az ellenőrzés tekintetében a lobogó szerinti állam joghatósága alkalmazandó.

(3)       Miután Dánia 1973-ban, Svédország pedig 1995-ben csatlakozott az EU-hoz, e két tagállam vonatkozásában a Bizottság vált felelőssé a szóban forgó megállapodás igazgatásáért.

(4)       Norvégia külügyminisztériuma 2009. július 29-én arról tájékoztatta a megállapodás letéteményes kormányát képviselő dán hatóságokat, hogy a megállapodás 3. cikkének (3) bekezdése szerinti hivatalos felmondás útján meg kívánja szüntetni a megállapodást, következésképpen az 1966. évi megállapodás 2012. augusztus 7-én hatályát vesztette.

(5)       A Tanács felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy az Európai Unió nevében tárgyalásokat kezdjen a Norvég Királysággal egy olyan új megállapodás kidolgozása érdekében, amely a Felek számára kölcsönös hozzáférést biztosít a Skagerrak és a Kattegat halászterületeihez.

(6)       A tárgyalások eredményeként a Felek 2013. október 24-én parafálták az új megállapodást.

(7)       Annak biztosítására, hogy az uniós hajók tovább folytathassák tevékenységüket, elő kell írni, hogy hatálybalépéséig az új megállapodás aláírásának napjától számítva legfeljebb két évig ideiglenesen alkalmazandó legyen.

(8)       Az új megállapodást alá kell írni,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Tanács felhatalmazást ad az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő aláírására, feltételezve a megállapodás későbbi megkötését.

A megállapodás szövegét csatolták e határozathoz.

2. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap, hogy kijelölje a megállapodás Unió részéről történő aláírására jogosult személy(eke)t.

3. cikk

Hatálybalépéséig ez a megállapodás az aláírásának napjától számított legfeljebb két évig ideiglenesen alkalmazandó.

4. cikk

Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

MELLÉKLET

a következőhöz:

Javaslat: A Tanács határozata

az Európai Unió és a Norvég Királyság közötti, a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő aláírásáról

Megállapodás

az Európai Unió és a Norvég Királyság között a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára a Skagerrak halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről

Az Európai Unió és a Norvég Királyság (a továbbiakban: a Felek),

HIVATKOZVA az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményének (a továbbiakban: egyezmény) vonatkozó rendelkezéseire,

EMLÉKEZTETVE az Európai Gazdasági Közösség és a Norvég Királyság közötti 1980. február 27-i halászati megállapodásra (a továbbiakban: az 1980. évi megállapodás),

TEKINTETTEL arra, hogy a Dánia, Norvégia és Svédország közötti, a Skagerrak és a Kattegat halászterületeihez való kölcsönös hozzáférésről szóló, 1966. december 19-i megállapodás hatálya 2012. augusztus 7-én lejárt,

ANNAK TUDATÁBAN, hogy Dánia, Norvégia és Svédország hagyományosan halászatot folytat a Skagerrakban,

TÖREKEDVE ARRA, hogy a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók kölcsönösen hozzáférjenek az említett másik államok alapvonalaitól számított négy tengeri mérföldes sávon kívül eső felségterületekhez és halászati joghatóság alá tartozó szomszédos területekhez,

FIGYELEMBE VÉVE annak fontosságát, hogy a Skagerrak biológiai erőforrásainak megőrzése és fenntartható hasznosítása érdekében a halászhajók az egyezmény, az 1980. évi megállapodás és e megállapodás rendelkezéseivel összhangban tiszteletben tartsák az egyes említett parti államok által elfogadott törvényi és rendeleti rendelkezések, valamint ellenőrzési és végrehajtási intézkedéseket,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. cikk

Ez a megállapodás a Skagerrak azon területére vonatkozik, amelyet nyugaton a Hanstholm világítótoronytól a Lindesnes világítótoronyig húzódó, délen a Skagen világítótornyot a Tistlarna világítótoronnyal összekötő vonal határol Dánia, Norvégia és Svédország azon felségterületein és halászati joghatóság alatt álló szomszédos területein belül, amelyek a parti tenger szélességének méréséhez használt alapvonalaktól számított négy tengeri mérföldes (1 tengeri mérföld = 1852 méter) sávon kívül helyezkednek el.

2. cikk

Halászati joghatósága alapján, az egyezménnyel összhangban és alkalmazandó jogszabályai értelmében mindkét fél vállalja, hogy a Dánia, Norvégia és Svédország lobogója alatt közlekedő hajók számára lehetővé teszi a halászatot az 1. cikkben meghatározott területen, figyelemmel az 1980. évi megállapodás vonatkozó rendelkezéseire, és a Felek által jóváhagyott kvótaelosztásnak megfelelően.

3. cikk

A Felek együttműködnek egymással azért, hogy az 1. cikkben meghatározott területen folytatott halászat tekintetében – amennyire csak lehetséges – összehangolt szabályokat és előírásokat dolgozzanak ki.

4. cikk

A Felek megállapodnak arról, hogy az e megállapodás végrehajtására és megfelelő működésére vonatkozó kérdésekről, illetve a megállapodás értelmezését érintő vita esetén konzultálnak egymással.

5. cikk

E megállapodás nem sért semmilyen más, az egyik fél hajóinak a másik fél halászati joghatósága alatt álló területen belüli halászatáról szóló megállapodást.

6. cikk

Az 1. cikk sérelme nélkül ezt a megállapodást egyrészről azokon a területeken kell alkalmazni, amelyeken az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés alkalmazandó, az azokban megállapított feltételekkel, másrészről a Norvég Királyság területén.

7. cikk

E megállapodás a Felek által a megállapodás hatálybalépéséhez szükséges valamennyi belső eljárás lezárására vonatkozóan küldött utolsó értesítés kézhezvételének napján lép hatályba.

8. cikk

Ez a megállapodás 2022. január 1-jéig marad hatályban. Amennyiben a megállapodást egyik fél sem mondja fel ilyen értelmű, legalább egy évvel a fenti időszak lejártát megelőzően megtett értesítéssel, a megállapodás további hatéves időszakokra hatályban marad, hacsak felmondási szándékáról valamelyik fél nem küld értesítést legalább egy évvel bármely ilyen hatéves időszak lejárta előtt.

9. cikk

Hatálybalépéséig ez a megállapodás az aláírásának napjától számított legfeljebb két évig ideiglenesen alkalmazandó.

10. cikk

Ez a megállapodás két-két eredeti példányban készült bolgár, spanyol, cseh, dán, német, észt, görög, angol, francia, horvát, olasz, lett, litván, magyar, máltai, holland, lengyel, portugál, román, szlovák, szlovén, finn, svéd, illetve norvég nyelven, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles. Ellentmondás vagy vita esetén az angol változat az irányadó.