EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2014.7.22.

COM(2014) 464 final

ZÖLD KÖNYV

az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások biztonságáról

ZÖLD KÖNYV

az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások biztonságáról

Tartalom

1.    Bevezetés    

2.    Hatály    

3.    Célkitűzések    

4.    Kérdések    

4.1.    A jelenlegi eszközök    

4.1.1.    Nemzeti szinten    

4.1.2.    Európai szinten    

4.1.3.    Ellenőrzés és végrehajtás    

4.2.    A nemzeti szemléletmódok egységessége    

4.3.    A jelenlegi szabályozási helyzetnek a belső piacra gyakorolt hatása    

4.4.    Horizontális kérdések    

4.4.1.    Kis- és középvállalkozások    

4.4.2.    Akadálymentesítés és kiszolgáltatott fogyasztók    

4.4.3.    Sérülésekre és balesetekre vonatkozó adatok    

4.4.4.    Szabványok    

4.4.5.    Képesítés és képzés    

4.5.    A biztonsági kérdések kezelésére legalkalmasabb szintek és eszközök    

4.5.1.    Szint    

4.5.2.    Alternatív eszközök    

4.6.    Utolsó kérdés    

5.    Záró megjegyzések    

1.Bevezetés

Európa a világ első számú turisztikai célpontja. 2013-ban több mint 560 millió nemzetközi utas érkezett Európába, ami a 2012. évi igen kedvező adatokat is felülmúlja. A növekedés különösen magas volt Dél- és Közép-Európában 1 .

Kontinensünk az európaiak számára is kedvelt turisztikai célpont. 2013-ban az európaiak csaknem 40 %-a az Európai Unióban töltötte a nyaralását, 5 %-kal többen, mint 2012-ben.

A legfrissebb Eurobarométer felmérés 2 szerint a turisták Európában biztonságban érzik magukat és nagyon elégedettek. A válaszadók a legtöbb szempontból igen elégedettek voltak 2013. évi nyaralásukkal, különösen a biztonság (95 %) és a szállásminőség (95 %) szempontjából.

A Bizottság 2010-ben az európai turizmus világban betöltött vezető szerepének fenntartása és megerősítése érdekében az ágazat versenyképességének javítását célzó átfogó stratégiát tartalmazó közleményt fogadott el. E közlemény az idegenforgalmi szálláshelyek biztonságát jelöli meg az intézkedések egyikeként. Valójában a megfelelő és hatékony biztonsági intézkedések növelhetik a fogyasztói bizalmat és fokozhatják a növekedést azáltal, hogy a vállalatok, valamint a tagállamok közötti együttműködés számára kedvező környezetet teremtenek, és ezzel elősegítik az idegenforgalmi ágazat versenyképességének növekedését.

2013-ban az EU 28 tagállamában található turisztikai szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma 2,6 milliárddal tetőzött 3 . Ezenkívül a külföldi vendégéjszakák száma a turisztikai szálláshelyeken 4 (azaz a más országokból érkező vendégek által eltöltött éjszakák száma) az EU 28 tagállamában 2012 és 2013 között 4,8 %-kal nőtt, és 2013-ban elérte az összes eltöltött vendégéjszaka 45 %-át.

Egyes országokban, mint pl. Máltán, Cipruson és Horvátországban az idegenforgalmi szálláshelyeket csaknem teljes egészében külföldi vendégek foglalják el (96 %, 93 %, illetve 92 %), míg máshol, pl. Romániában (18 %), Lengyelországban és Németországban (mindkét országban 20 %-os külföldi foglaltsággal) a helyzet ennek éppen a fordítottja.

Az Eurobarométer felmérések a turisták biztonsággal kapcsolatos aggodalmait 2008-tól kezdve évente nyomon követik, hangsúlyt fektetve a szállodai biztonságra és a tűzvédelemre is. Az évente végzett felmérések folyamatosan megerősítették, hogy a biztonság nem ad okot az aggodalomra az európai turistáknak (a válaszok 0 % és 1 % közötti arányt mutattak). Ugyanakkor balesetek időnként előfordulhatnak, amelyek közvetlenül érintik az adott szolgáltatót, de közvetve az adott célpont jó hírnevét is, amely további negatív hatással lehet más szolgáltatókra is. Jóllehet az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások biztonsága a tagállamok illetékességi körébe tartozik, a jelentős határokon átnyúló dimenzió jelenléte azt indokolja, hogy e szolgáltatások minőségi és biztonsági szintjéről a tagállamok közösen gondolkodjanak.

Ez, valamint a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások biztonságáról szóló 2003. évi bizottsági jelentés 5 , amely a kockázatokkal és baleseti adatokkal kapcsolatos tudásbázis fejlesztését, valamint a tagállamok politikáinak és intézkedéseinek szisztematikus nyomon követését ajánlotta, az elmúlt évek során arra késztették a Bizottságot, hogy európai szinten megvizsgálja a turisztikai szálláshely-szolgáltatások biztonságát, egyrészt azáltal, hogy párbeszédet folytat a megfelelő érdekelt felekkel, másrészt pedig intézkedéseket tesz a meglévő tudásbázis megerősítésére.

A szolgáltatásokhoz kapcsolódó balesetekre és sérülésekre vonatkozó adatgyűjtés módszereiről szóló vizsgálatok és műhelytalálkozók mélyebb betekintést nyújtottak ebbe a témába (lásd az 1. melléklet 2.1. pontját). A Bizottság támogatta és segítette a vendéglátóipar önszabályozási kezdeményezéseiről és az előrelépés legmegfelelőbb eszközeire vonatkozó nézetekről szóló vitákat. (lásd az 1. melléklet 2.2. pontját) A biztonsági kockázatok azonosítására és a turisztikai szálláshelyágazattal kapcsolatos megfelelő adatok összevetésére a közelmúltban tett kísérletek egységesen a feladat bonyolultságát mutatták olyan tényezők miatt, mint az ágazatban működő szállodák változatossága és a hírnévvel kapcsolatos kérdések 6 .

Bár az idegenforgalmi szálláshelyek tűzvédelmére vonatkoznak az építési termékekről szóló irányelvben és a munkahelyi biztonságról szóló uniós jogszabályokban foglalt egyes jogi követelmények, nincs konkrét uniós szintű horizontális szabályozás, illetve nincs egységes nemzeti szintű megközelítés az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatás biztonsága tekintetében, amint arra a közelmúltban a meglévő hatósági és nem hatósági, többek között a turisztikai szálláshelyek biztonságára vonatkozó szabályozásról a tagállamokkal folytatott, több ágazatot érintő konzultáció is rámutatott.

Az idegenforgalmi szálláshelyek (és általában véve a vendéglátó-ipari ágazat) biztonsága a munkahelyi egészségvédelemnek és biztonságnak is fontos eleme 7 . Ezenkívül az épített környezetre, a felvonókra és más, az építőiparban használt termékekre vonatkozóan érvényben van egy sor jól bevált ágazati jogszabály is.

A biztonsági jogszabályokra vonatkozó különböző megközelítések megléte önmagában véve nem jelent problémát mindaddig, amíg az ilyen jellegű szolgáltatást az Európai Unió területén igénybe vevő európai fogyasztó az általa választott célállomástól függetlenül megfelelően védve van.

A fogyasztók elvárják, hogy az Unión belül – a szálláshelytől és a célállomástól függetlenül – az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatásokat úgy vásárolhassák meg, hogy biztosak lehessenek saját biztonságukban. Ebben az összefüggésben és azzal az alapvető feltételezéssel élve, hogy az európai fogyasztóknak – utazzanak bárhová is az Európai Unión belül – joguk van a biztonság megfelelő szintjéhez, amelynek végrehajtása és betartatása hatékonyan valósul meg, az alábbi kérdések merülnek fel:

1/ Hogyan történik a tagállamokban a fogyasztói biztonság szabályozása és ellenőrzése az idegenforgalmi szálláshelyek területén?

2/ A határokon átnyúló idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatókra olyan előírások vonatkoznak, amelyek megfelelően biztosítják a fogyasztók védelmét? Ezen szálláshely-szolgáltatók számára a határokon átnyúló működés nem jelenti azt, hogy a kritikus hiányosságok megléte miatt ezen előírások megkerülhetők?

3/ Az Unió különböző országaiban alkalmazott nemzeti rendszerek, valamint felügyeleti és végrehajtási módszerek változatossága jelentős hatással van a határokon átnyúló szálláshely-szolgáltatások nyújtására?

4/ Ténylegesen figyelembe veszik az egyes horizontális szempontokat, mint pl. a szabályozási környezet kkv-kra és kiszolgáltatott fogyasztókra gyakorolt hatását, illetve hogy az akadálymentesítési kérdések vagy az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó szabványok alkalmazása milyen módon illeszkedik a jelenlegi szabályozási keretbe?

5/ Az idegenforgalmi szálláshelyek biztonságával kapcsolatos szabályozásnak jelenlegi szintjei a legmegfelelőbbek, és a legmegfelelőbb típusú eszközöket alkalmazzák?

Tény, hogy a biztonság szabályozására irányuló megközelítések különbözősége megnehezíti az európai polgárok által az Európai Unió területén igénybe vett idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások biztonságosságának összehasonlítását.

Az Európai Unió területén hatályban lévő szabályozási keretre vonatkozó első kérdésre válaszolva, a Bizottság szolgálatainak rendelkezésére álló legfrissebb információk szerint úgy tűnik, jelentős eltérések vannak a nemzeti jogszabályok között. A 2013-ban végzett felmérés eredményei azt mutatták, hogy a válaszadó 24 tagállam közül 16 rendelkezik kifejezetten az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatásokra vonatkozó ágazati jogszabályokkal. Úgy tűnik, hogy jelentős különbségek vannak a nemzeti, illetve ágazati jogszabályok hatókörének és tartalmának tekintetében is: például amíg e 16 tagállam többségében a jogszabályok tartalmaznak az épületek állapotára vagy a szolgáltató képesítésére vonatkozó előírásokat, csupán 8 ország írja elő az ellenőrző és fellépésre jogosult illetékes hatóságok létrehozását, és csak 5 tagállam határoz meg a kockázatok azonosítására és értékelésére vonatkozó kötelezettségeket.

A tagállamokban a jelenlegi szabályozási kereten kívül egy másik figyelembe veendő kérdés az, hogy ezt a keretet hogyan érvényesítik, illetve ellenőrzik. E dokumentum jobb betekintést kíván adni e tekintetben is.

A második kérdéssel kapcsolatban e dokumentum azt kívánja feltárni, hogy a tagállamokban hatályban lévő eltérő követelmények miatt keletkezhetnek-e biztonsági rések, különösen abban az esetben, ha a szolgáltatók határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtanak, amelyeket valamely tagállam hatályos jogszabályai esetleg nem megfelelően szabályoznak.

A szolgáltatásnyújtással kapcsolatos harmadik kérdés annak tisztázására irányul, hogy a nemzeti rendszerek ezen sokfélesége hatással van-e az egyenlő versenyfeltételekre egy olyan ágazatban, ami különösen egyes, határokon átívelő szolgáltatási kategóriák esetében kulcsfontosságú az Európai Unió gazdasági jóléte és kívánatos idegenforgalmi célpontként való megőrzése szempontjából. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni az iparág által kidolgozott eszközöket és gyakorlatokat is 8 .

A negyedik kérdést illetően világos, hogy az igények és megoldások megfelelő egyensúlya érdekében gondosan mérlegelni kell az összes érintett félre gyakorolt hatásokat. A kiszolgáltatott fogyasztók, a speciális akadálymentesítési igényekkel rendelkező fogyasztók, a kisebb üdülők és a nagy szállodák ezt a kérdést más perspektívából nézhetik, és ezért különböző szempontokat kell figyelembe venni. Ebben az összefüggésben az Unió idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatásaira vonatkozó szabványosítás használatának előnyeiről is fontos lenne vitát folytatni.

Végezetül az ötödik kérdéssel kapcsolatban még meg kell határozni azt a szintet, amelyen mind a fogyasztók, mind pedig a vállalkozások érdekében a legelőnyösebb volna a biztonságot érintő intézkedéseket hozni.

A fent felvetett kérdések értékelésére kvantitatív mérések alig állnak rendelkezésre, többek között amiatt, hogy nincs egységes megközelítés az uniós idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások nyújtása során bekövetkezett balesetekkel és sérülésekkel kapcsolatos adatgyűjtés tekintetében (lásd az 1. melléklet 2.1. pontját). Ilyen számszerűsítés hiányában e dokumentum célja a lehető legtöbb bizonyíték és adat összegyűjtése.

2.Hatály

Az Európai Közösségen belül folyó gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozási rendszere, a NACE szerint az idegenforgalmi szálláshelyek, amelyek fizetett szolgáltatásként rövid távú vagy átmeneti szálláshely-szolgáltatásokat kínálnak, az alábbiak szerint osztályozhatók 9 :

(1) Szállodai szolgáltatás 10

Szállodák (vagy más hasonló létesítmények pl. amelyek „bed & breakfast” elnevezés alatt működnek);

Üdülőszállodák;

Apartmanszállodák;

Motelek.

Nem ebbe a kategóriába tartozik a házak, illetve bútorozott vagy bútorozatlan lakások vagy apartmanok bérbeadása tartós használatra, jellegzetesen havi vagy éves időtartamra 11 .

(2) Üdülési, egyéb átmenetiszálláshely-szolgáltatás 12

Gyermeküdülő, egyéb üdülőház;

Vendégház és bungaló;

falusi ház és faház háztartási szolgáltatások nélkül;

Ifjúsági szálló, hegyi menedékhely.

Nem ebbe a kategóriába tartozik a házak, illetve bútorozott vagy bútorozatlan lakások vagy apartmanok bérbeadása tartós használatra, jellegzetesen havi vagy éves időtartamra.

(3) Kempingszolgáltatás

A rövid időtartamú tartózkodás céljából érkező látogatók számára kempingben, lakókocsiparkban, szabadidős táborokban, valamint horgász- és vadásztáborban nyújtott szálláshely-szolgáltatás;

Lakóautók számára hely és szolgáltatások biztosítása;

menedék vagy táborhely biztosítása sátrakhoz vagy hálózsákokhoz.

E konzultáció középpontjában a fenti osztályozásban szereplő meghatározások szerinti idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások állnak. E szolgáltatásokat a fogyasztók kétségtelenül alkalmanként és gyakran külföldön veszik igénybe, ahol esetleg kevésbé ismerik a környezetet, a kultúrát, a hagyományokat, a nyelvet és a jogi rendszert.

Az idegenforgalmi szálláshelyek biztonságával kapcsolatos vita ez idáig főleg a tűzbiztonsági kérdésekre korlátozódott. Valójában a szállodatüzek a tűzsérülések csak igen kis hányadát teszik ki, a balesetek azonban súlyos következményekkel járhatnak.

Ugyanakkor különböző érdekcsoportok azzal érvelnek, hogy az idegenforgalmi szálláshelyek biztonsága nem csak a tűzbiztonságot jelenti. További biztonsági megfontolás lehet az épületek (szabadidős létesítmények, erkélyek, hálószobák, fürdőszobák, folyosók, üvegajtók stb.) állapota, illetve a szén-monoxid-szivárgás kockázata (pl. az idegenforgalmi szálláshelyek fűtési rendszereinek helytelen vagy szakszerűtlen használata), amelyek esetenként a sérülések, betegségek vagy halálos balesetek nagyobb számáért felelősek.

3.Célkitűzések

E dokumentum célja az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások biztonságáról szóló nyilvános konzultációt indítása. A cél az, hogy információkat kapjunk az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatásokban részt vevő minden érintett féltől annak értékellése céljából, hogy a fent vázolt kérdéseket kellő mértékben és eredményesen kezelik-e, és hogy rendelkezésre állnak-e bizonyítékok új kockázatokra vonatkozóan, továbbá hogy a meglévő eszközök megfelelőek-e. E dokumentum kérdéseket tesz fel arra vonatkozóan, hogy mely szintű intézkedések lennének a leghatékonyabbak ahhoz, hogy érdemben hozzájáruljanak a fogyasztók biztonságának növeléséhez. E dokumentummal a Bizottság egyúttal a szóban forgó kérdésekre vonatkozó számszerűsített adatok előállításában is kéri az érintettek hozzájárulását.

Szem előtt tartva, hogy a Bizottság azáltal, hogy kedvező környezetet teremt a vállalatok számára és a tagállamok közötti együttműködésre, az idegenforgalmi ágazat versenyképességének fokozását kívánja elősegíteni, valamint hogy az európai turizmus fenntarthatósága az utazás élményének minőségén és tágabb értelemben véve biztonságán alapul, e dokumentum azokat a lehetőségeket kívánja azonosítani, amelyek mind a vállalatok, mind pedig a fogyasztók bizalmának erősítését szolgálják.

4.Kérdések

Az alábbi kérdések az e dokumentumban korábban meghatározott öt szempont értékelését célozzák: a jelenleg hatályban lévő eszközök és végrehajtásuk megfelelősége és elégségessége (1) a biztonsági kockázatok jellegének és mértékének mérésével, valamint a jelenlegi jogszabályi keretben lévő eltérésekhez vagy hiányosságokhoz fűződő kapcsolatuk meghatározásával (2), továbbá annak vizsgálata, hogy azok milyen mértékben vannak hatással ezen, határokon átnyúló szolgáltatások nyújtására (3), valamint a kkv-kra és a kiszolgáltatott fogyasztókra (4), annak érdekében, hogy világosan el lehessen különíteni, hogy az egyes célokat mely szinteken (5) történő beavatkozással lehet legkönnyebben elérni.

Az 1. melléket az előző bekezdésben felvázolt szempontokkal kapcsolatban meglévő ismeretek részletes leírását adja, és referenciaanyagként szolgál az alábbi kérdések megoldásához.

4.1.A jelenlegi eszközök

Az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók biztonságát elsősorban az Unió jelenlegi szabályozási környezete és annak megvalósítása értékelésével kell felmérni.

4.1.1.Nemzeti szinten

4.1.2.Európai szinten

A meglévő szállodák tűzbiztonságáról szóló 86/666/EGK tanácsi ajánlás az egyetlen európai eszköz az idegenforgalmi szálláshelyek biztonsága terén. A Bizottság nemrégiben kezdeményezéseket tett annak értékelésére, hogy a jelenlegi ajánlást felül kell-e vizsgálni és módosítani kell-e annak érdekében, hogy az uniós szállodák biztonságának lehető legmagasabb szintjét lehessen biztosítani.

4.1.3.Ellenőrzés és végrehajtás

Fontos tudni, hogy vannak-e piacfelügyeleti követelmények a tagállamok idegenforgalmi szálláshelyek biztonságával kapcsolatos jogszabályaiban. Az alábbi kötelezettségekkel kapcsolatos követelményekről van szó:

A szolgáltatásbiztonság felügyeletéért felelős, megfelelő fellépésre jogosult hatóságok létrehozása,

A szakpolitikai és szabályozási fejleményekkel kapcsolatos információcserére vonatkozó eljárások,

A hatóságok közötti közigazgatási együttműködés,

A szolgáltatások kockázatára vonatkozó adatok rendszeres gyűjtése és értékelése,

Végrehajtási mutatók kidolgozása a megfelelés ellenőrzése céljából

4.2.A nemzeti szemléletmódok egységessége

Az idegenforgalmi szálláshelyek biztonságára vonatkozó szabályok terén fennálló, az Unió területén esetleg a fogyasztókra is hatással lévő potenciális hiányosságok meghatározására tett bármilyen kísérletnek figyelembe kell vennie a jelenlegi eszközök hatókörének és tartalmának hatékonyságát.

Egy szolgáltatás tényleges biztonsági szintje a következő fő alkotóelemek hatásának eredőjeként kerül meghatározásra:

A szolgáltatás nyújtása során használt épületek, szerkezetek és berendezések biztonsága;

Biztonságmenedzsment (többek között a kockázat mértékének meghatározására szolgáló kockázatértékelés és az ennek megfelelő biztonsági intézkedések meghozatala);

A szolgáltató minősítése

A személyzet képzése;

A felhasználóknak/fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások biztonsági szempontjaival kapcsolatos információk elérhetősége és minősége;

A balesetek esetén a károk csökkentésére irányuló kiürítési tervek, vészhelyzeti eljárások és berendezések rendelkezésre állása;

A hatóságok kockázatokkal és balesetekkel kapcsolatos értesítése;

Az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások területén az alábbi területek igényelnek külön figyelmet 13 :

Az idegenforgalmi szálláshelyek egységes meghatározása (típus, kor, méret és magasság szerint); 

Akadálymentesítési szempontok;

A kiszolgáltatott fogyasztókra vonatkozó különleges követelmények;

Tűzzel kapcsolatos kockázatok;

Szén-monoxiddal (CO) kapcsolatos kockázatok.

4.3.A jelenlegi szabályozási helyzetnek a belső piacra gyakorolt hatása

E dokumentum célja az Európai fogyasztók védelmét szolgáló jelenlegi eszközök eredményességének felmérése. Azonban e keret belső piacra gyakorolt hatását is számszerűsíteni kell, hogy az eltérő szabályok miatti esetleges piactorzulást értékelni lehessen.

4.4.Horizontális kérdések

4.4.1.Kis- és középvállalkozások

Az idegenforgalmi mikro- és kisvállalkozások nélkülözhetetlen szerepet játszanak az európai idegenforgalomban. Az európai idegenforgalmi vállalkozások 90 %-a (ideértve az idegenforgalmi szálláshelyeket is) kkv vagy mikrovállalkozás.

A „gondolkozz először kicsiben” elv szerint az általános politika az, hogy lehetőség szerint teljesen vagy részben mentesíteni kell a mikro- és kisvállalkozásokat az adminisztratív terhek alól 14 . Bár a biztonsági követelményeknek való megfelelés a nagyvállalatokhoz viszonyítva költségesebb és időigényesebb lehet a kisebb vállalatok esetében, meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a szigorúbb szabályozás igénye és a fogyasztók biztonsága között.

4.4.2.Akadálymentesítés és kiszolgáltatott fogyasztók

A népesség elöregedése kihívásokat és lehetőségeket kínál a turisztikai szálláshelyágazat számára mind a növekedés, mind pedig a biztonság szempontjából. Az előrejelzések szerint a 65 évesnél idősebb személyek száma 2020-ra várhatóan eléri a lakosság 20 %-át 15 . E népességcsoport tagjai, akik egyszerre rendelkeznek vásárlóerővel és szabadidővel, nagyon fontos piacot jelenthetnek az ágazat számára. Azonban ennek a potenciálnak a kiaknázásához biztonságuk és az akadálymentesítés szempontjából kulcsfontosságú intézkedésekre volna szükség.

Esetleges akadálymentesítési igényeik miatt mérlegelni kell konkrét biztonsági intézkedéseket meghozatalát a kiszolgáltatott fogyasztók egyes kategóriáinak esetében is. Egyes tanulmányok 16  az akadálymentes turizmus potenciális piacát kb. 127 millió főre becsülik. Ez az adat a sajátos akadálymentesítési igényekkel rendelkező utasokat (hosszú távú/állandó károsodással, átmeneti károsodással rendelkező látogatók, idősek, azok kísérői vagy gondozói, illetve kisgyermekes családok) foglalja magában. A fogyasztóknak kínált idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások során a tűzbiztonsági intézkedéseknek, valamint a kiürítési vagy vészhelyzeti terveknek figyelembe kell venniük a fogyatékkal élők és a csökkent mozgásképességűek speciális igényeit. 

Eltérő okokból, de szintén a kiszolgáltatott fogyasztók csoportján belül külön figyelmet igényelnek a 15 év alatti személyekre vonatkozó biztonsági intézkedések.

4.4.3.Sérülésekre és balesetekre vonatkozó adatok

Hiányosak a tényszerű információk az Unió turisztikai szálláshelyágazatának biztonsági helyzetével kapcsolatban. Ez igaz minden európai országra, és ahol adatok állnak rendelkezésre, ott a források nincsenek harmonizálva és összesítve felügyeleti szempontból a tagállamok között, ami nagyon megnehezíti az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó sérülésekkel és balesetekkel kapcsolatos szisztematikus áttekintést. Még azokban az országokban is, ahol számos forrásból, pl. tűzoltóságoktól, biztosítótársaságoktól, kórházak sürgősségi osztályaitól állnak rendelkezésre adatok, a nyilvántartások nem teszik lehetővé az átfogó és összehasonlítható adatok kinyerését. Az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatásokkal kapcsolatos balesetekkel és sérülésekkel kapcsolatos adatgyűjtésről szóló tanulmányok rendre megemlítik az uniós szintű adatok kinyerésének nehézségét (lásd az 1. melléklet 2.1. pontját).

4.4.4.Szabványok

Az európai szabványügyi szervezetek által végzett szolgáltatásszabványosítás területén a biztonsági kérdéseket is figyelembe veszik. A Bizottság számára a szolgáltatásszabványosítás terén végzett munka kiterjesztése prioritást jelent, és vizsgálja annak lehetőségét, hogy az általa a jövőben kért szabványosítási munka során vegyék figyelembe a biztonsági szempontokat is 17 .

4.4.5.Képesítés és képzés

A biztonsággal kapcsolatos tudatosság, a kapacitásépítés és a képzés kulcsfontosságú. A személyzetnek és a vezetőknek szánt szakoktatás és -képzés elősegíti a kockázatok azonosítását, még mielőtt azok felmerülnének, és lehetővé teszi a jelenlegi szabályok helyes alkalmazását. Ennek ellenére a turizmussal kapcsolatos képzés az egyes tagállamokban jelentősen eltér egymástól. Ez adott esetben eltérésekhez vezethet a biztonsággal kapcsolatos célzott képzés megléte és biztosítása, valamint a megfelelő készségek megléte terén az ágazatban.

4.5.A biztonsági kérdések kezelésére legalkalmasabb szintek és eszközök

4.5.1.Szint

Jelenleg a tagállamok felelnek az idegenforgalmi szálláshelyek biztonságával kapcsolatos előírások meghatározásért, alkalmazásáért és módosításáért.

4.5.2.Alternatív eszközök

Az önszabályozás mint a jogszabályokkal szembeni alternatíva alkalmazása az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatók esetében is lehetséges, annak eredményességét azonban szintén értékelni kell. A közös, önkéntes iránymutatások (pl. kockázatértékelési útmutatók) vagy a helyes gyakorlatra vonatkozó szabályzatok is egy lehetséges módját jelentik az európai szintű integrációnak a lényeges biztonsági szempontok potenciális eltéréseinek áthidalására, figyelembe véve a biztonsági kockázatok határokon átnyúló jellegét.

Az MBS módszertan az önszabályozási intézkedések egyik példája. Ezeknek a szállodák tűzbiztonságát érintő, vezetésre (M), épületekre (B) és rendszerekre (S) vonatkozó követelményeket tartalmazó útmutatóknak a célja az európai szállodák segítése abban, hogy méretüktől függetlenül magas szintű tűzbiztonságot valósíthassanak meg, a nemzeti/regionális és helyi előírások és szabványok támogatása érdekében 18 .

Bár az unióban számos nemzeti szintű vendéglátó-ipari szövetség alkalmazta az MBS módszertant, az továbbra is önkéntes, és nem foglalja magában az ellenőrzést és a teljesítményről szóló jelentést. A nem hatósági intézkedések eredményessége az iparágtól, a hatóságoktól és a fogyasztóktól kapott támogatástól függ, ugyanakkor teljesítményük és eredményeik megfelelő nyomon követésén kell alapulniuk. Az egyes szervezetek által kidolgozott biztonsági útmutatók mások számára is érdekesek lehetnek, feltéve, hogy azok megfelelő módon meg lettek osztva.

4.6.Utolsó kérdés

5.Záró megjegyzések

E dokumentum célja, hogy információkat gyűjtsön a tényszerű szempontokról, az érdekelt felek álláspontjáról és elvárásairól, valamint hogy ösztönözze az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások biztonságáról szóló nyilvános vitát. Az Európai Bizottság elkötelezi magát a szakpolitikák, a javaslatok és minden más eszköz gondos mérlegelése mellett (a tervezéstől a végrehajtásig és a felülvizsgálatig) minden szakaszban 19 . Következésképpen, a zöld könyv célja, hogy megfelelő ismereteket szerezzen a benne tárgyalt kérdésekre vonatkozóan, és nem vetít előre a konzultáció eredményeképpen meghatározott tevékenységeket vagy új uniós szintű intézkedések szükségességét.

A Bizottság felkér minden érdekelt felet, hogy az ebben a dokumentumban felvetett kérdésekre válaszolva nyújtsa be észrevételeit. A beadványnak nem feltétlenül kell az e dokumentumban felvetett valamennyi kérdéssel foglalkoznia.

A hozzászólásokat közzétesszük az interneten, kivéve ha a válaszadó kifejezetten hozzászólásának bizalmas kezelését kéri. Fontos, hogy a résztvevők elolvassák a személyes adatok és hozzászólások kezeléséről szóló adatvédelmi nyilatkozatot.

Weboldalunkon közzéteszünk egy, a hozzászólásokat összegző jelentést is: http://ec.europa.eu/dgs/health_consumer/dgs_consultations/ca/consultation_20141130_tourism_en.htm .

Bármilyen egyéb kérdését az alábbi e-mail címre kérjük elküldeni:

SANCO-GREEN-PAPER-TOURISM-ACCOMM-SAFETY@ec.europa.eu.

(1)

     Az ENSZ Idegenforgalmi Világszervezetének Tourism Barometer című kiadványa, 2014. január http://media.unwto.org/press-release/2014-01-20/international-tourism-exceeds-expectations-arrivals-52-million-2013 .

(2)

      http://europa.eu/rapid/press-release_IP-14-144_en.htm .

(3)

     EUROSTAT. 2014. január 29-én kiadott sajtóközlemény-összefoglaló http://europa.eu/rapid/press-release_STAT-14-16_en.htm .

(4)

     Ezen adatok összefüggésében egy eltöltött éjszaka (vagy éjszakai ott-tartózkodás) minden olyan éjszaka, amelyet vendégek/turisták vagy külföldiek ténylegesen eltöltenek egy idegenforgalmi szálláshelyen. Az idegenforgalmi szálláshelyek körének meghatározását lásd e zöld könyv 2. fejezetében.

(5)

     http://ec.europa.eu/consumers/cons_safe/serv_safe/reports/safety_serv_rep_en.pdf.

(6)

     A Bizottság 2010-ben vizsgálatot indított az Unióban működő szállodaipar legfontosabb biztonsági kockázatainak jellemzésére, valamint hogy nyilvántartást készítsen az utóbbi években történt sérülésekről és balesetekről. A szállodaipar változatossága, a kifejezetten a szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos balesetekről készített nyilvántartások hiánya, ami a hírnévvel kapcsolatos kérdésekhez is kapcsolódik, végül nem tette lehetővé, hogy a megbízott cég összegyűjtse és elemezze a szükséges adatokat.

(7)

     https://osha.europa.eu/.

(8)

     E gyakorlatok közé tartozik többek között az MBS (Management, Buildings and Systems – vezetés, épületek és rendszerek) módszertan és hasonló eszközök, amennyiben azok biztonsággal kapcsolatos rendelkezéseket és előírásokat foglalnak magukban.

(9)

     A turizmusra vonatkozó európai statisztikákról szóló 692/2011/EU rendelet ( http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:192:0017:0032:HU:PDF ) úgy határozza meg a turisztikai szálláshelyet, mint […] szakosodott egység, amely fizetett szolgáltatásként – melynek árára részben vagy egészben támogatás adható – átmenetiszálláshely-szolgáltatásokat kínál a NACE Rev.2. 55.1 (szállodai szolgáltatás), 55.2 (üdülési, egyéb átmenetiszálláshely-szolgáltatás) és 55.3 (kempingszolgáltatás) csoportjaiban meghatározottak szerint (2. cikk (1) bekezdésének l) pont).

(10)

     Ebbe a kategóriába tartozik az elsősorban rövid időtartamú tartózkodás céljára, tipikusan napi vagy heti időtartamra a látogatók számára nyújtott szálláshely-szolgáltatás. Ide tartoznak a bútorozott vendégszobák és lakosztályok. A szolgáltatásokba beletartozik a naponta történő takarítás és az ágyneműcsere. Számos további szolgáltatás is nyújtható: pl. étel- és italszolgáltatás, parkolás, mosoda, uszoda, edzőterem, szabadidős szolgáltatások, valamint konferencia- és rendezvénylehetőségek.

(11)

     A bérelt magánszállások (pl. lakások vagy nyaralók, amelyeket általában rövid időre, legfeljebb egy hónapra bérelnek) a szállodákhoz hasonlóan szintén fizetős szálláshelyeknek minősülnek, mégsem ugyanazok a jogi követelmények vonatkoznak rájuk, mint a szállodákra, amit érdemes lehet figyelembe venni abban az esetben, ha azok is ugyanolyan biztonsági kockázatot jelentenek.

(12)

     Ebbe a kategóriába tartozik a jellemzően napi vagy heti, elsősorban rövid időtartamú tartózkodás céljára nyújtott szálláshely-szolgáltatás. Az önálló férőhelyekben bútorozott szobák állnak rendelkezésre, vagy nappalival/étkezővel, hálószobával, illetve főzési lehetőséggel vagy teljesen felszerelt konyhával rendelkeznek. Ezek a szálláshelyek különböző formában működhetnek: lehetnek kis önálló többszintes épületben vagy épületcsoportban lévő apartmanok vagy lakások, egyszintes bungalók, nyaralóházak, falusi házak és faházak. Szolgáltatásokat egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben nyújtanak.

(13)

     E dokumentum élelmiszer-biztonsági kérdésekkel nem foglalkozik, mivel az az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.) hatálya alá tartozik.

(14)

     A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: A kkv-k szabályozási terheinek minimálisra csökkentése – Az uniós szabályozás hozzáigazítása a mikrovállalkozások szükségleteihez, COM(2011) 803 végleges .

(15)

     Forrás: Eurostat, Fókuszban a statisztika (Statistics in Focus), 2012/43. szám „A 65 évesnél idősebb európaiak 2011-ben 2006-hoz viszonyítva egy harmaddal költöttek többet utazásra”, 11. ábra (http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF-12-043/EN/KS-SF-12-043-EN.PDF).

(16)

      http://www.accessibletourism.org/resources/enat_igm_3eichhorn.pdf .

(17)

     Az Unió szabványosítási munkaprogramja évente kerül elfogadásra.

(18)

     Az önszabályozásra további példa az Intercontinental szállodacsoport (IHG) szállodabiztonsággal kapcsolatos stratégiai keretrendszere, a szállodatulajdonosok és személyzetük számára hatékony kockázatkezelést lehetővé tevő és támogató eljárás; vagy a Carlson Rezidor szállodacsoportnak a biztonság strukturálásával kapcsolatos TRIC=S képlete (veszély azonosítása + a kockázat csökkentése + reagálás az incidensre + válságkezelés, kommunikáció és folytonosság = biztonságos és eladható márkák).

(19)

     http://ec.europa.eu/smart-regulation/index_hu.htm.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2014.7.22.

COM(2014) 464 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

ZÖLD KÖNYV

az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások biztonságáról

Tartalom

1.    Tények és adatok    

1.1.    Meglévő eszközök és végrehajtásuk    

1.1.1.    Nemzeti szinten    

1.1.2.    Európai szinten    

1.1.3.    Ellenőrzés és végrehajtás    

1.2.    Horizontális kérdések    

1.2.1.    Kkv-k    

1.2.2.    Eurobarométer felmérések    

1.2.3.    Szabványok    

1.3.    Szintek és eszközök    

1.3.1.    Alternatív eszközök    

2.    A Bizottság idegenforgalmi szálláshelyek biztonságával kapcsolatos konkrét lépései    

2.1.    Korábbi intézkedések (2003–2012)    

2.2.    Legutóbbi intézkedések (2012–2013)    

1.Tények és adatok

Ez a rész azokat a tényeket és adatokat mutatja be, amelyek a zöld könyv által tárgyalt kérdésekkel kapcsolatban rendelkezésre állnak. Ez a melléklet nem foglalkozik a 4. pontban (Kérdések) található valamennyi témával, mivel nem mindegyik esetében áll rendelkezésre segédanyag.

1.1.Meglévő eszközök és végrehajtásuk

1.1.1.Nemzeti szinten

Általában véve az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikák típusa jelentősen eltér. 2013-ban egy kérdőív kitöltésére kértük a tagállamokat (egyebek mellett) az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatásokra vonatkozó nemzeti jogszabályok jellemzése céljából. Azon 24 tagállam közül, amelyik információt közölt, 21 számolt be a szolgáltatásokat mint kategóriát szabályozó általános jogszabály létezéséről (általános jogszabály a szolgáltatásbiztonságról, a termékbiztonságról vagy a munkahelyi biztonságról), míg 17 tagállam jelentette azt, hogy részletes ágazati jogszabályokkal rendelkezik a szálláshely-szolgáltatásokkal kapcsolatban, melyet 6 esetben önszabályozás egészít ki. 2 tagállam nem számolt be sem horizontális, sem pedig ágazati szakpolitikákról.

A beszámolóban említett ágazati jogszabályok tartalmának vizsgálata lehetővé tette a tagállamok részletesebb összevetését. Az illetékes hatóságok megkapták a biztonságra vonatkozó rendelkezések listáját (lásd az alábbi táblázatot), és arra kértük őket, jelezzék, hogy nemzeti jogszabályaik ezek közül melyeket tartalmazzák. Azon 17 tagállam közül, ahol léteznek ágazati jogszabályok (AT, BE, CY, CZ, DE, EL, ES, ET, FR, HR, IT, LT, LU, MT, PL, PT, SK), a többség (13 tagállam) az épületek állapotára vonatkozó kötelezettségeket ír elő; 8 esetben van jelen azon általános előírás, hogy kizárólag biztonságos szolgáltatások nyújthatók, továbbá 10 esetben vonatkozik követelmény a szolgáltató szakértelmére. Másrészt az említett tagállamok csupán fele (DE, EL, CZ, HR, LU, MT, PL, PT, SK) írja elő törvényileg ellenőrző és fellépésre jogosult hatóságok létrehozását. Ezen kívül a jogszabályok csupán 5 esetben (LU, MT, CZ, PL, EL) tartalmaznak rendelkezéseket a kockázatok azonosítására és értékelésére, és csupán 2 országban (CZ, PL) kötelező a szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos kockázatokról és balesetekről értesíteni a hatóságokat, ami az európai szintű összehasonlítás nélkülözhetetlen eszköze.

Az alábbi grafikon az adatszolgáltató 17 tagállam jelenlegi ágazati jogszabályainak tartalmát ábrázolja.

1.1.2.Európai szinten

A szolgáltatásnyújtás szabadságát az EUMSZ 56–62. cikke szabályozza. Konkrétabban a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv 1 célja a szolgáltatók letelepedési szabadságának gyakorlásának és a szolgáltatások szabad mozgásának előmozdítása, megkönnyítve az uniós szolgáltatók számára a működést bármely más EU tagállamban. A szolgáltatások biztonsága nem kifejezetten képezi az irányelv tárgyát. Ugyanakkor az irányelv 18. cikke – meghatározott feltételekkel és különösen a szolgáltatások biztonságával kapcsolatos esetekben – lehetővé teszi a szolgáltatásnyújtás szabadságát biztosító rendelkezésektől (16. cikk) való eltérést. A szolgáltatást befogadó tagállam e feltételek fennállása esetén kivételes módon alkalmazhatja követelményeit egy külföldi szolgáltatóra egy konkrét szolgáltatás nyújtása tekintetében. Az irányelv 23. cikkének feltételei szerint a tagállamok biztosíthatják, hogy azok a szolgáltatók, amelyeknek szolgáltatásai az egészségre vagy biztonságra közvetlen és kiemelt kockázatot jelentenek, megfelelő felelősségbiztosítást kössenek. A letelepedés helye szerinti tagállam kölcsönös segítségnyújtási kötelezettsége elsősorban arra terjed ki, hogy tájékoztatást nyújtson az egészségre vagy biztonságra súlyos veszélyt jelentő cselekményekről (29. cikk (3) bekezdése). Végezetül a 26. cikk keretet biztosít a szolgáltatók olyan önkéntes, minőséget javító intézkedéseinek meghozatalára, amelyek a tevékenységének minősítésére vagy értékelésére, minőségbiztosítási chartájuk vagy címkéjük elkészítésére, valamint önkéntes európai szolgáltatási szabványok kidolgozására vonatkoznak.

A turizmussal kapcsolatos szolgáltatások biztonsága tekintetében nincs uniós szintű átfogó jogszabály. A turisztikai szálláshelyek biztonságával kapcsolatos egyetlen eszköz a meglévő szállodák tűzbiztonságáról szóló 86/666/EGK tanácsi ajánlás, amely minimális biztonsági előírásokat határoz meg az Unió területén található valamennyi (legalább 20 fős kapacitású) szállodára, és azt javasolja, hogy a tagállamok tegyenek meg minden szükséges intézkedést e biztonsági előírások garantálására, ha a hatályos jogszabályok nem elegendőek.

Ezenkívül a különféle szakpolitikai területeken számos uniós eszköz és kezdeményezés (pl. a REACH, az építési termékek, a munkahelyi biztonság, a szakmai képesítések, a környezetvédelem és a szervezett utazási formák) közvetlenül vagy közvetve hozzájárulhat az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások biztonságához.

Példaként említhető, hogy az építési termékekről szóló 305/2011/EU rendelet végrehajtásának keretében a Bizottság felkérte a CEN/CENELEC-et, hogy a lehető leghamarabb dolgozzon ki egy harmonizált szabványt a szén-monoxid-riasztókról. A szabvány e termékek harmadik fél általi tanúsítását irányozza elő, és megfelelő érzékenységet és élettartam-kijelzést fog biztosítani.

1.1.3.Ellenőrzés és végrehajtás

A turisztikai szálláshelyek tűzbiztonságával kapcsolatos egyetlen meglévő európai eszköz nem kötelező erejű, és így végrehajtása nem kötelező. A Bizottság 2001 júniusában egy jelentést terjesztett elő az ajánlás tagállamokban történő alkalmazásáról 2 . A jelentés megállapította, hogy bár az ajánlás Európa-szerte hozzájárult a szállodák biztonsági szintjének növekedéséhez, az ajánlásban meghatározott minimális biztonsági előírásokat nem sikerült teljes körűen betartani. 

Az FTO-ABTA (amely a Federation of Tour Operators (Utazásszervezők Szövetsége) és a British Travel Association (Brit Utazási Irodák Szövetsége) egyesülésével jött létre) 2009-ben az Egyesült Királyság saját ágazati vizsgálati és jelentéstételi módszereinek alkalmazásával felmérést végzett a hatályos tűzvédelmi előírások, többek között a 86/666/EGK tanácsi ajánlás idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatók általi betartásáról 3 . Tíz tagállam 2 123 szálláshelyét vizsgálták meg vagy az utazásszervezők saját személyzete (azaz az üdülőhely szakképzett személyzete vagy egészség-, illetve biztonságvédelemmel foglalkozó munkatársai) vagy külső tanácsadók bevonásával.

A tanulmány összefoglalót közölt a szálláshelyek országonkénti értékeléséről, amely arra utal, hogy jelentős eltérések vannak az egyes országok üdülőhelyi szállodáiban alkalmazott tűzbiztonsági szabványok tekintetében. A kapott eredmények megbízhatóságát alátámasztandó a tanulmány kiemelte, hogy az utazásszervezőknek nem áll érdekükben saját nyilvántartásaikban (melyeket vagy maguk, vagy a tanácsadók készítettek) hogy a valóságosnál rosszabb képet fessenek a szálláshelyekről.

A tanulmány továbbá megállapította, hogy az utazásszervezők és tanácsadóik által megvizsgált szálláshelyek 38%-a valószínűleg nem felel meg a meglévő szállodák tűzbiztonságáról szóló 86/666/EGK tanácsi ajánlásnak.

1.2.Horizontális kérdések

1.2.1.Kkv-k

Az elmúlt öt évben az összes idegenforgalmi szálláshely-szolgáltató 97 %-át idegenforgalmi mikro- és kisvállalkozások alkották.

1.2.2.Eurobarométer felmérések

Egy, a szolgáltatások biztonságára vonatkozó, 2012-ben készült Eurobarométer gyorsfelmérés 4 az egyes fizetős szolgáltatáskategóriák, többek között az idegenforgalmi szálláshelyek biztonsági szempontjaival foglalkozott.

2012. május 7. és 10. között az Európai Unió mind a 27 tagállamában 25 524, legalább 15 éves európai polgár véleményét kérdezték meg. A felmérés célja az volt, hogy felmérjék az európaiak véleményét és tapasztalatait egyes szolgáltatások, többek között az idegenforgalmi szálláshelyek biztonságával kapcsolatban. Konkrétabban az alábbi területeket vizsgálták:

Az ilyen szolgáltatások biztonságával kapcsolatos tapasztalat.

Az egyes szolgáltatásokat igénybe vevők aránya és a sérüléssel járó balesetek előfordulása.

Az egyes szolgáltatások igénybe vétele során tapasztaltak biztonsági vonatkozásai (maga az épület, a szoba és a felszerelés, higiéniai állapotok, tűz esetére szolgáló berendezések és jelzések, kikapcsolódási lehetőségek, uszoda, fűtési rendszer és a szén-monoxid-szivárgás elleni védelem).

A sérülést okozó balesetek vélhető okai és következményei.

A fogyasztók panaszkodnak-e balesetek miatt, és mi az oka annak, ha nem panaszkodnak.

A felmérés főbb eredményei:

Általánosságban véve a szolgáltatások igénybe vétele során kevés sérülést okozó balesetről számoltak be.

A legtöbb válaszadó (54 %) szerint a fizetős szolgáltatások igénybe vétele során előforduló, sérüléssel járó balesetet saját maga/a használó okozta.

A szálláshelyeket illetően a válaszadók 98 %-a nem számolt be arról, hogy az elmúlt két év során fizetős szálláshelyen történő tartózkodása alatt baleset fordult volna elő.

Alap: szálláshelyet vett igénybe az elmúlt 2 év során = 12 858; szépség-és wellness-központot vett igénybe az elmúlt 2 év során = 11 749; vidámparkokat és vásárokat vett igénybe az elmúlt 2 év során = 9 677; uszodában járt az elmúlt 2 év során = 12 200; szervezett szabadtéri szabadidős tevékenységekben vett részt az elmúlt 2 év során = 6 147.

A fizetős szálláshelyeket használók legalább 90 %-a az épületet és a felszerelést, a szálláshelyi higiéniát biztonságosnak ítélte, de kevésbé voltak biztosak az uszoda (64 % szerint biztonságos) és a fűtési rendszer (61 % szerint biztonságos) biztonságát illetően.

Alap: használtak szálláshelyet az elmúlt 2 év során, és nem volt balesetük = 11 792

A válaszadók a leginkább a tűz esetére szolgáló jelzésekről és berendezésekről állítják, hogy nem biztonságosak (8 %), melyet a higiéniai állapotok (7 %) követnek. Érdemes megjegyezni, hogy a higiénia esetén a válaszadók 91 %-a értékelte a szálláshely ezen jellemzőjét biztonságosnak, míg a tűz esetére szolgáló jelzésekről és berendezésekről 78 %-uk mondta el ugyanezt.

Valamivel több mint minden huszadik válaszadó (6 %) említette, hogy a szálláshelye kikapcsolódási lehetőségei nem voltak biztonságosak.

Az uszodai eszközöket nem biztonságosnak ítélő válaszadók aránya szintén 6 % volt. A válaszadók az összes vizsgált szempont közül a legtöbbször azt említették, hogy a szálláshely nem rendelkezett uszodával (25 %) vagy kikapcsolódási lehetőséggel (17 %).

Minden huszadik válaszadó (5 %) említette, hogy a szálláshelye fűtési rendszere és szén-monoxid-szivárgás elleni védelme nem volt biztonságos. Azonban több mint minden ötödik válaszadó (22 %) nem tudott véleményt mondani a szálláshelye fűtési rendszerével kapcsolatban.

Az EU 27 tagállamában szálláshely-szolgáltatásokat igénybe vevő 12 585 személy közül 164 számolt be olyan balesetről, amely fizikai sérülést vagy károsodást okozott. Az Eurobarométer jelentés országonkénti lebontása az alábbiakban látható.

Arra a kérdésre, hogy mihez kapcsolódott a baleset, e 164 személy válaszai az alábbiakat jelezték:

Csaknem valamennyi válaszadó (92 %) arról számolt be, hogy a helyiségek és/vagy a berendezések elég jó állapotban voltak, 82 %-uk említette, hogy a biztonságra vonatkozó információk ki voltak helyezve, és 62 %-uk mondta azt, hogy a személyzet megfelelően képzettnek tűnt a biztonságvédelmi óvintézkedések tekintetében. A válaszadók leginkább a személyzet biztonsággal kapcsolatos képzettségét illetően voltak bizonytalanok, és 20 %-uk mondta azt, hogy nem emlékszik, vagy nem biztos benne.

Alap: használtak szálláshelyet az elmúlt 2 év során, és nem volt balesetük = 11 792

Általánosságban a fogyasztókat a balesetek előfordulásának okairól, ezen balesetek következményeiről, valamint arról is megkérdezték, hogy a baleset gyermekkel történt-e.

A legtöbb válaszadó (54 %) véleménye szerint saját hibája vagy a használó hibája okozta a balesetet. Minden ötödik személy (20 %) említette azt, hogy a helyiségek/berendezések rossz állapota, míg 16 % vélte úgy, hogy a személyzet nem megfelelő kompetenciája okolható. Kb. minden tízedik válaszadó (13 %) a nem megfelelő felügyeletet okolta, 12 % említette a nem megfelelő figyelmeztetést a veszélyekre, vagy a nem megfelelő használati utasításokat (8 %). Minden huszadik válaszadó (5 %) említette azt, hogy a vészhelyzeti eljárások hiánya/hiányossága volt felelős a balesetért. Minden tízedik válaszadó (10 %) említett „egyéb” okot.

Összességében a felmérés eredményei bizonyítékkal szolgáltak a tapasztalt balesetek különféle vonatkozásairól és azt igazolták, hogy a biztonsági jellemzők általános értékelése nem volt negatív, de a használók csaknem 10 %-a említett olyan általános biztonsági problémát, amelyre megoldást kell találni (elsősorban a személyzet képzése és képesítése, valamint a biztonsági eljárásokkal és kockázatokkal kapcsolatos információk hiánya).

Ezen kívül a turisták biztonsággal kapcsolatos aggályait a 2008 óta elvégzett, „Az európaiak hozzáállása a turizmushoz” című Eurobarométer felmérés is rendszeresen nyomon követi 5 . A 2008 és 2012 között végzett négy felmérés azt igazolta, hogy a biztonság kérdése nem tántorította el az európai utazókat attól, hogy nyaralni menjenek.

A legfrissebb (2014 januárjában indult) Eurobarométer felmérés 6 célja annak kiderítése volt, hogy vannak-e konkrét aggályok az idegenforgalmi szálláshelyek biztonságával kapcsolatban. Az eredmények a következők voltak:

Csak a válaszadók töredéke tapasztalt biztonsági problémát a fizetett szálláshellyel kapcsolatban 2013-as nyaralása során. Összességében azon válaszadók közül, akik 2013-ban legalább egy alkalommal elutaztak, csak 4 %-nak volt panasza az utazása során.

A válaszadók magas aránya (95 %) elégedett volt a szálláshely biztonságával. A válaszadók hasonló aránya (95 %) elégedett volt a szálláshely minőségével.

A válaszadók túlnyomó többsége (92 %) nem tapasztalt biztonsági problémát, amikor 2013-as fő nyaralása során fizetett szálláshelyet vett igénybe. A biztonsági problémát tapasztaló 6 % leggyakrabban ételmérgezést vagy betegséget (2 %) említett, elcsúszott, megbotlott vagy elesett (1 %), illetve uszodai balesetet szenvedett (1 %).

1.2.3.Szabványok

A 2013. január 1-jétől alkalmazandó, az európai szabványosításról szóló 1025/2012/EU rendelet 7 meghatározza az európai szabványosítás feltételeit, és egyértelműen utal szabványok kidolgozására a szolgáltatások területén, továbbá lehetővé teszi az európai szabványosítást, amely elősegíti az uniós jogszabályok és politikák szolgáltatásbiztonság terén történő alkalmazását. A 2. cikk (4) bekezdésének c) pontja meghatározza, hogy a szolgáltatási szabványok műszaki előírásai (követelmények) azok minőségi színvonalára, teljesítményére, interoperabilitására, a környezetvédelemre, illetve az egészségre és a biztonságra vonatkoznak 8 . Ez lehetőséget teremt az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások biztonságának szabványosítása terén folytatott párbeszédre.

1.3.Szintek és eszközök

1.3.1.Alternatív eszközök

2008-ban a Szállodák, Éttermek, Kávézók Európai Szövetsége (HOTREC), amely mindig is inkább az ágazati teljesítményalapú, nem pedig az előíró, normatív megközelítést támogatta, kidolgozott egy MBS (Management, Building, Systems - Vezetés, épület, rendszerek) módszertan néven ismert önszabályozási kezdeményezést, amelynek az volt a célja, hogy tovább növelje a tűzvédelmet Európa összes szállodájában. A Bizottság szolgálatai részt vettek az érdekelt felek konzultációs bizottságában, amely a módszertan kidolgozásában mindvégig részt vett. Az MBS olyan teljesítmény-orientált ajánlásokat tartalmaz, amelyek útmutatóul szolgálnak a szállodák vezetősége számára, hogy meggyőződhessenek arról, hogy a szálloda épületének jellemzői és rendszerei hatékonyan teljesíteni tudják-e a 86/666/EGK tanácsi ajánlásban lefektetett hasonló célkitűzéseket.

Az iparág által vezérelt önszabályozó mechanizmus elve széleskörű támogatásra talált. A Bizottság turizmussal kapcsolatos 2010. évi közleménye értelmében 9 a Bizottság továbbra is szoros együttműködést folytat a tagállamokkal, az idegenforgalmi ágazattal, az ágazaton belüli szervezetekkel és érintett felekkel a szálláshelyek biztonsági körülményei – köztük a tűzkockázati szempontok – javítása érdekében 10 .

2.A Bizottság idegenforgalmi szálláshelyek biztonságával kapcsolatos konkrét lépései

Az alábbiakban vázoljuk a Bizottság által az idegenforgalmi szálláshely-szolgáltatások területén az utóbbi években kidolgozott, intézkedéseket.

2.1.Korábbi intézkedések (2003–2012)

Az idegenforgalmi szálláshelyek biztonságával kapcsolatos legrégebbi, még mindig hatályos uniós jogszabály a fent említett, a meglévő szállodák tűzbiztonságáról szóló 86/666/EGK tanácsi ajánlás.

Amikor az uniós jogalkotó a fogyasztói termékek biztonságával kapcsolatos előírásokat korszerűsítette, a szolgáltatások biztonsága nem képezte ugyanezen kezdeményezés részét. Az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelv 20. cikke ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy a „Bizottság meghatározza a szolgáltatások biztonságával kapcsolatos közösségi lépések szükségességét, lehetőségeit és elsőbbségi szempontjait, és 2003. január 1-jéig az adott tárgyra vonatkozó javaslataival ellátott jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére.”

A Bizottság ezért konzultációt kezdeményezett és 2003-ban jelentést adott ki a fogyasztói szolgáltatások biztonságára vonatkozóan 11 , amely konkrétan kijelentette, hogy „olyan ágazatokra kellene összpontosítani, amelyek a határokon átnyúló szempontok alapján a legfontosabbak a fogyasztók számára, pl. az olyan, tömegszállást biztosító szolgáltatásokra, mint a szállodák, a kempingek vagy más idegenforgalmi létesítmények”. A Tanács a bizottsági jelentés eredményeit jóváhagyta, és 2013-ban állásfoglalást 12 fogadott el a fogyasztói szolgáltatások biztonságáról, amelyben felszólította a Bizottságot, hogy vizsgálja meg „szükség van-e konkrét közösségi kezdeményezésekre és intézkedésekre ezen a téren, amelyek többek között jogszabályi keret kialakítására terjedhetnek ki, különös tekintettel a meghatározott prioritási területekre”. Arra is ösztökélte a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve vizsgálja meg a szolgáltatások biztonságával kapcsolatos ismeretek bővítésének és az adatgyűjtésnek a lehetséges hatókörét, prioritásait, illetőleg legmegfelelőbb és legeredményesebb megközelítéseit, módszertanait és eljárásait, valamint vizsgálja meg, hogy európai szabványok bevezetésével hogyan mozdítható elő a szolgáltatások közös kritériumokon alapuló magas szintű biztonságának megvalósítása.

A Bizottság 2005-ben tanulmányt 13 készített a fogyasztói szolgáltatásokhoz, azokon belül is kiemelten az idegenforgalmi szolgáltatásokhoz és az azokhoz kapcsolódó tevékenységekhez köthető balesetek nyomon követését és az azzal kapcsolatos adatgyűjtést szolgáló meglévő módszertanok azonosítására és jellemzésére, e módszertanok összehasonlító elemzése és egy lehetséges jövőbeni, uniós szintű programra való javaslattétel érdekében. A tanulmány szerint „a turizmussal és a szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos balesetek egyetlen tagállamon belül is nagyon egyenetlenül oszlanak meg a régiók (sőt az egyes üdülőhelyek egyes városai) között. Ezzel szemben a termékekkel kapcsolatos balesetek az összlakosság körében általában egyenletesen oszlanak meg. Ezért a biztonsági célra leginkább alkalmas adatgyűjtési módszerek jelentősen eltérnek a termékbiztonsági célokra legalkalmasabb módszertanoktól, és ez korlátozza annak a lehetőségét, hogy egyetlen adatbázis optimálisan kiszolgálja mindkét igényt”. A vizsgálat megállapította, hogy egyetlen központi, az összes jelentős, idegenforgalmi és szabadidős szolgáltatással kapcsolatos balesetről információt tartalmazó adatbázis középtávon nem lenne kivitelezhető. A fő javaslat az volt, hogy hosszú távon a fogyasztói szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások uniós szinten egyöntetűen kötelesek legyenek a fogyasztókat érintő súlyos baleseteket bejelenteni, rámutatva a tagállamok azon feladatára, hogy minden egyes turisztikai és szabadidővel kapcsolatos ágazat esetében szabványos formában országos baleseti becsléseket kelljen készíteni, amelyeket könnyen össze lehetne vonni egy európai weboldalon összehasonlító táblázatok létrehozása céljából.

A Bizottság 2005-ben kikérte a tagállamok véleményét a 86/666/EGK tanácsi ajánlás esetleges módosításáról. Akkoriban egyes tagállamok az Unió és a tagállamok szintjén meglévő követelményeket elegendőnek tartották, míg mások üdvözölték a szállodák uniós szintű tűzbiztonsági előírásainak módosítását, különösen olyan problémák orvoslása tekintetében, mint a tűzvédelem-kezelés, a biztonsági utasítások, a személyzet képzése és a vészhelyzeti tervezés. Ez alkalommal nem jött létre konszenzus.

A tanulmány adatgyűjtési rendszerekkel kapcsolatos ajánlásai egy 2006-ban Brüsszelben tartott „Nem élelmiszer-jellegű termékekhez kapcsolódó balesetekkel és sérülésekkel kapcsolatos adatgyűjtés és szolgáltatások kockázatértékelése” című nemzetközi műhelytalálkozón ismét további vitára és kidolgozásra kerültek. A tanulmány eredményeivel összhangban a műhelytalálkozó is megállapította, hogy a meglévő adatbázisokhoz és baleseti információkhoz jobb hozzáférést kellene biztosítani az interneten keresztül, és hogy a meglévő helyes gyakorlatok kiterjesztése lenne a legjobb megoldás rövid és középtávon.

Ezzel párhuzamosan a Bizottság 2006-ban vizsgálatot indított 14 a baleseti sérülések európai adatbázisának (European Injury Data Base– IDB) lehetséges továbbfejlesztéséről szolgáltatással kapcsolatos adatok gyűjtése céljából. A vizsgálat megállapította, hogy noha nehéz lenne a gyakorlatban olyan módon továbbfejleszteni az adatbázist, hogy tartalmazza a szolgáltatásokkal kapcsolatos sérüléseket, az IDB-ben már rendelkezésre álló adatok alapján konkrét utánkövető kutatást kellene végezni annak érdekében, hogy pontosabb képet kaphassunk a szolgáltatásokkal kapcsolatos balesetekről.

A Bizottság 2007. évi, a fenntartható és versenyképes európai idegenforgalom menetrendjéről szóló közleménye 15 szerint a turisták, valamint a turisztikai szolgáltatásokat kínáló helyi közösségek biztonságának garantálása további kihívást jelent, és a turizmus sikeres fejlesztésének alapkövetelménye. A turisták biztonságának garantálása az idegenforgalmi ágazat számára kulcsfontosságú szempont, ami összhangban áll a jelenlegi meggyőződéssel, miszerint a bizalomerősítés elengedhetetlen.

A Bizottság 2010-ben ambiciózus vizsgálatot indított az egyes tagállamokban működő szállodaipar jellemzésére, melynek célja a fő biztonsági kockázatok azonosítása (az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos kockázatok kivételével), valamint nyilvántartás készítése az utóbbi években a szállodákban előforduló sérülésekről és balesetekről. A vizsgálat azonban nem teljesítette célkitűzéseit, többek között a szállodaipar változatossága és a kifejezetten a szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos balesetekről készített nyilvántartások hiánya, részben pedig a hírnévhez kapcsolódó okok miatt. A vizsgálat alapján született javaslatok nem voltak olyan minőségűek, hogy azok alapján politikai döntéseket lehetett volna hozni, ezért a vizsgálatot a Bizottság szolgálatai nem fogadták el.

A Bizottság turizmussal kapcsolatos, fent említett, 2010. évi közleménye olyan politikát vázol fel, amelynek célja az európai gazdaság ezen ágazatának támogatása, és kezdeményezéseket javasol versenyképessége javítására, valamint fenntartható, minőségalapú fejlesztésére. Konkrétan kijelenti, hogy „a Bizottság továbbra is szoros együttműködést folytat a tagállamokkal, az idegenforgalmi ágazattal, az ágazaton belüli szervezetekkel és érintett felekkel a szálláshelyek biztonsági körülményei – köztük a tűzkockázati szempontok – javítása érdekében.” A közlemény hangsúlyozza, hogy a turizmus fellendítése lehetséges az idegenforgalom biztonságának javításával. 

Végezetül az Európai Parlamentnek a közleményre válaszul készített saját kezdeményezésű jelentése 16 „hangsúlyozza, hogy fontos megfelelő figyelmet szentelni a különféle szálláshelyek biztonsági körülményeinek, különös tekintettel a tűzbiztonsági és a szén-monoxiddal kapcsolatos biztonsági rendelkezésekre”.

2.2.Legutóbbi intézkedések (2012–2013)

A Bizottság szolgálatai által a közelmúltban megvitatott egyik lehetőség a meglévő szállodák tűzbiztonságáról szóló 86/666/EGK ajánlásnak az MBS módszertan alapján történő felülvizsgálata. E lehetőség megvitatására 2012 júniusában konzultációs műhelytalálkozót szerveztek az érintettek bevonásával. Egyetértés volt a kezdeményezés általános alapelvei tekintetében, különösen abban, hogy az ajánlás tartalmát többek között az előírások, a hatály és a nemzeti szintű alkalmazás tekintetében módosítani és fejleszteni kell. Emellett az érdekeltek többsége egy lépéssel tovább menve megkérdőjelezte, hogy egy nem kötelező jellegű ajánlás volna a legalkalmasabb eszköz arra, hogy megoldjuk a tűzbiztonság problémáját az európai szállodákban, hiszen ez a tagállamok között nem következetes végrehajtáshoz és megvalósításhoz vezet. Az érdekeltek között azonban nem volt egyetértés a jövőbeni intézkedések, és különösen az MBS módszertan tekintetében. Számos javaslat született a zöld könyvben tárgyalt olyan szempontokra vonatkozóan, amelyeket további vizsgálat tárgyává kellene tenni.

(1)  COM(2001) 348 végleges, http://ec.europa.eu/consumers/cons_safe/serv_safe/fire_safe/ps06_en.pdf .

(2)  A jelenlegi tűzvédelmi jogszabályok idegenforgalmi szálláshelyeken történő végrehajtásának elemzése, Stewart Kidd által 2009-ben készített, az FTO európai idegenforgalmi szálláshelyekről szóló tanulmánya.

(3)  350. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés, A szolgáltatások biztonsága, http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_350_en.pdf.

(4)  Eurobarométer gyorsfelmérés: 258/2009, 291/2010. 328/2011, 334/2012. 370/2013.

(5) http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_392_en.pdf.

(6)  HL L 316., 2012.11.14., 12. o.

(7)  A biztonság szemszögéből a rendelet (3) preambulumbekezdése szerint a szabványok „fenntarthatják és javíthatják a minőséget, információt nyújthatnak, és biztosíthatják az interoperabilitást és kompatibilitást, ezzel növelve a biztonságot és az értéket a fogyasztók számára”.

(8)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete, COM(2010) 352 végleges .

(9)  Az Európai Parlamentnek a közleményre válaszul szolgáló saját kezdeményezésű jelentése (2010/2206(INI))  az önszabályozó eszközökkel kapcsolatban kijelenti, hogy „a hatályos, 1986. évi tanácsi ajánlásokkal összhangban lévő nemzeti jogszabályok sérelme nélkül ösztönözni kell az MBS (Vezetés, épület, rendszerek) módszertan alkalmazását, vagy ha az önszabályozás nem érvényesül, más hatósági intézkedéseket kell hozni”.

(10)  A Bizottságnak jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások biztonságáról, COM(2003) 313 final .

(11)  A Tanács 2003. december 1-jei állásfoglalása a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások biztonságáról (2003/C 299/01) .

(12)  „Methodology for systematic collection of statistics in relation to safety of services” (Módszertan a szolgáltatásbiztonságra vonatkozó statisztikák szisztematikus gyűjtésére), Consumer Risk Ltd, http://ec.europa.eu/consumers/cons_safe/serv_safe/datacollect/rep_idb2005_en.pdf .

(13)  „Improving the product and service dimension of the IDB – a feasibility study” (Az IDB termék- és szolgáltatási dimenziójának fejlesztése – megvalósíthatósági tanulmány), Consumer Safety Institute.

(14)   COM/2007/0621 végleges .

(15)   (2010/2206(INI)) – Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete, Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság.