8.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 229/1

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 107. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő állami finanszírozás állami támogatásnak minősül, és azt az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése alapján be kell jelenteni a Bizottságnak. Az EUMSZ 109. cikke értelmében a Tanács ugyanakkor meghatározhatja az ezen értesítési eljárás alól mentesülő támogatási fajtákat. Az EUMSZ 108. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottság rendeleteket fogadhat el az állami támogatások e csoportjaira vonatkozóan. A Tanács a 994/98/EK rendelet alapján, az EUMSZ 109. cikkével összhangban úgy határozott, hogy a csekély összegű (de minimis) támogatás az említett támogatási fajták közé sorolható. Ezek alapján a csekély összegű (de minimis) támogatás, mint egyazon vállalkozásnak meghatározott időszakon belül nyújtott, egy meghatározott összeget nem meghaladó támogatás, úgy tekinthető, mint amely nem felel meg az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében rögzített valamennyi feltételnek és ezért nem tartozik a bejelentési eljárás hatálya alá.

(2)

A Bizottság számos határozatban tisztázta a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerinti támogatás fogalmát. A Bizottság kezdetben az állami támogatásra vonatkozó csekély összegű (de minimis) szabályról szóló értesítésben (3) és azt követően a 69/2001/EK bizottsági rendeletben (4) és az 1998/2006/EK bizottsági rendeletben (5) kifejtette azon csekély összegű (de minimis) felső határral kapcsolatos álláspontját, amely alatt a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdését nem kell alkalmazni. Az 1998/2006/EK rendelet alkalmazása terén szerzett tapasztalatok fényében indokoltnak tűnik az említett rendeletben meghatározott feltételek némelyikének felülvizsgálata és e rendelet felváltása.

(3)

Helyénvaló fenntartani a 200 000 EUR összegű felső határt a de minimis támogatás összegére vonatkozóan, amelyben egy vállalkozás tagállamonként három éves időtartamon belül részesülhet. E felső határ szükséges annak biztosításához, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó egyetlen intézkedés se befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet és/vagy ne torzítsa a versenyt, illetve ne fenyegessen annak torzításával.

(4)

A Szerződésben rögzített versenyszabályok alkalmazásában vállalkozásnak minősül minden, gazdasági tevékenységet végző jogalany, függetlenül annak jogállásától és finanszírozásának módjától (6). A Bíróság kimondta, hogy a (jogilag vagy ténylegesen) ugyanazon gazdálkodó egység által ellenőrzött gazdálkodó egységeket egy vállalkozásnak kell tekinteni (7). A jogbiztonság és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében e rendelet tartalmazza azon egyértelmű feltételek felsorolását, amelyek meghatározzák, hogy mikor kell két vagy több gazdálkodó egységet egy vállalkozásnak tekinteni. A Bizottság kiválasztotta a „kapcsolt vállalkozások” meghatározása tekintetében megalapozott feltételek közül a 800/2008/EK rendelet (8) I. mellékletében foglalt kkv-fogalommeghatározásban azokat a feltételeket, amelyek e rendelet alkalmazásában megfelelőek. E feltételek már ismertek a közigazgatási szervek előtt, és e rendelet hatályát tekintve azokat a kkv-kre és a nagyvállalatokra kell alkalmazni.

(5)

A közúti árufuvarozási ágazatban működő vállalkozások átlagosan kis méretének figyelembevétele érdekében 100 000 EUR-ban kell meghatározni a felső határt a közúti árufuvarozást ellenszolgáltatás fejében végző vállalkozások esetében. Nem tekinthető árufuvarozási szolgáltatásnak az olyan integrált szolgáltatás nyújtása, amelyben a tényleges szállítás csupán egy elemet képvisel: ilyenek például a szállítási, postai vagy futárszolgáltatás, illetve a hulladékgyűjtési és -feldolgozási szolgáltatások. Tekintettel a közúti árufuvarozási ágazatban fennálló túlkínálatra, a közutak túlterheltségével és a teherszállítással kapcsolatos közlekedéspolitika célkitűzéseire, a teherszállító járműveknek az ellenszolgáltatás fejében nyújtott szállítás terén működő vállalkozások általi megvásárolására nyújtott támogatást ki kell zárni az e rendelet alkalmazási köréből. A közúti személyszállítási ágazat fejlődése fényében már nem indokolt erre az ágazatra alacsonyabb felső határt alkalmazni.

(6)

Tekintve a mezőgazdasági termékek elsődleges termelésének ágazatát, a halászati és akvakultúra ágazatokra vonatkozó speciális szabályokat és a kockázatot, hogy ezen ágazatokban az e rendeletben meghatározott felső határnál alacsonyabb összegű támogatások is megfelelhetnek a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt kritériumoknak, e rendelet nem alkalmazandó ezen ágazatokra.

(7)

Tekintettel a mezőgazdasági termékek és a nem mezőgazdasági termékek feldolgozása és forgalmazása közötti hasonlóságokra, e rendeletet a mezőgazdasági termékek feldolgozására és forgalmazására is alkalmazni kell, feltéve, hogy egyes feltételek teljesülnek. Sem a termék első eladásához szükséges, gazdaságon belül végzett tevékenységek, mint például gabonafélék betakarítása, vágása, cséplése, tojások csomagolása stb., sem pedig a viszonteladóknak és feldolgozóknak történő első eladás ebből a szempontból nem tekinthető feldolgozásnak vagy forgalmazásnak. A Bíróság megállapította (9), hogy ha az Unió jogszabályt alkotott valamely mezőgazdasági ágazat piacának közös szervezéséről, a tagállamok kötelesek tartózkodni olyan intézkedések meghozatalától, amelyek azt sérthetik, vagy amelyek az alól kivételeket teremthetnek. Ennél az oknál fogva a rendelet nem alkalmazható olyan támogatásra, amelynek összege a piacon beszerzett vagy forgalmazott termékek ára vagy mennyisége alapján kerül megállapításra. Olyan csekély összegű támogatásra sem alkalmazható, amelyet kötelező megosztani az elsődleges termelőkkel.

(8)

E rendelet nem alkalmazható az exporttámogatásokra vagy a hazai termékeket az importtermékekkel szemben előnyben részesítő támogatásokra. Különösen nem alkalmazható a többi tagállamban vagy harmadik országban lévő értékesítési hálózat kialakításához és működtetéséhez nyújtott támogatás finanszírozására. A kereskedelmi vásárokon való részvétel, illetve egy új, vagy már meglévő terméknek egy új piacra történő bevezetéséhez szükséges tanulmányok vagy tanácsadói szolgáltatások költségeire adott támogatások általában nem jelentenek exporttámogatást.

(9)

E rendelet nem alkalmazandó a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra, mivel nem helyénvaló pénzügyi támogatást nyújtani szerkezetátalakítási koncepcióval nem rendelkező, nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak. Ezen túlmenően nehézségek merülnek fel az ilyen típusú vállalkozásoknak nyújtott támogatás bruttó támogatástartalmának meghatározása kapcsán. A jogbiztonság érdekében olyan egyértelmű feltételeket kell teremteni, amelyek nem igénylik egy vállalkozás helyzete valamennyi sajátos jellemvonásának értékelését annak meghatározásához, hogy egy vállalkozás e rendelet alkalmazásában nehéz helyzetben lévőnek minősül-e.

(10)

Az e rendelet alkalmazásában figyelembe veendő hároméves időszakot „gördülő” módszerrel kell értékelni, tehát minden egyes új csekély összegű támogatás odaítélésekor az érintett pénzügyi évben, valamint az előző két pénzügyi év alatt odaítélt csekély összegű támogatás teljes összegét kell figyelembe venni.

(11)

Amennyiben a vállalkozások az e rendelet hatálya alól kizárt és egyéb ágazatokban működnek, e rendelet azon ágazatokra vagy tevékenységekre is alkalmazandó, feltéve, ha a tagállamok megfelelő eszközökkel – úgymint az elszámolások elkülönítése vagy a költségek megkülönböztetése – biztosítják, hogy a kizárt ágazatokban folytatott tevékenységek nem részesülnek csekély összegű támogatásból. Ugyanaz az elv alkalmazandó, amennyiben a vállalkozások olyan ágazatokban működnek, amelyekre alacsonyabb csekély összegű felső határok alkalmazandók. Amennyiben nem biztosítható, hogy azon ágazatokban folytatott tevékenységek, amelyekre alacsonyabb csekély összegű felső határok alkalmazandó, csak a meghatározott alacsonyabb felső határokig részesülnek csekély összegű támogatásban, az alacsonyabb felső határ a vállalkozás valamennyi tevékenységére alkalmazandó.

(12)

E rendeletnek szabályokat kell megállapítania annak biztosítására, hogy ne lehessen kijátszani a külön rendeletekben és bizottsági határozatokban meghatározott maximális támogatási intenzitásokat. Továbbá könnyen alkalmazható, egyértelmű halmozhatósági szabályokat kell előírnia.

(13)

E rendelet nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy intézkedés a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében az e rendeletben nem említett egyéb indokok alapján nem tekinthető állami támogatásnak, például mivel az intézkedés nem felel meg a piacgazdasági szereplő elvének, vagy mert az nem foglalja magában az állami források átruházását.

(14)

Az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a hatékony nyomon követés céljából e rendeletet csak arra a csekély összegű támogatásra kell alkalmazni, amely esetében előre kiszámítható a bruttó támogatástartalom pontos összege anélkül, hogy szükség lenne kockázatértékelés elvégzésére (átlátható támogatás). Ilyen pontos számítás végezhető például vissza nem térítendő támogatások, kamattámogatások és felső határhoz kötött adómentesség vagy egyéb olyan eszközök esetében, amelyek korlát megszabásával garantálni tudják, hogy az alkalmazandó felső határt nem lépik túl. A korlát előírása azt jelenti, hogy amíg a támogatás pontos összege nem vagy még nem ismert, a tagállamnak azt kell feltételeznie, hogy az összeg megegyezik a felső határral annak biztosítása érdekében, hogy több támogatási intézkedés együttesen ne haladja meg az e rendeletben meghatározott felső határt, és a halmozhatósági szabályok alkalmazhatók legyenek.

(15)

Az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a csekély összegű támogatásra vonatkozó felső határ helyes alkalmazása céljából indokolt, hogy valamennyi tagállam ugyanazt a számítási módszert alkalmazza. E számítás megkönnyítése érdekében a készpénzben meg nem jelenő támogatási összegeket bruttó támogatási egyenértékre kell átszámolni. A vissza nem térítendő támogatásokon kívüli, átlátható formában nyújtott támogatások vagy a több részletben fizetendő támogatások bruttó támogatástartalmának kiszámításakor az ilyen jellegű támogatás odaítélése idején érvényes piaci kamatlábat kell alkalmazni. Az állami támogatásra vonatkozó szabályok egységes, átlátható és egyszerű alkalmazása érdekében e rendelet alkalmazásában a piaci kamatlábak tekintendők referencia-kamatlábnak, a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló bizottsági közleményben (10) meghatározottaknak megfelelően.

(16)

A hitelekből álló támogatás átlátható csekély összegű támogatásnak minősül, amennyiben a bruttó támogatástartalmat a támogatás odaítélésekor érvényes piaci kamatlábak alapján számították ki. A rövid lejáratú, alacsony összegű hitelek kezelésének egyszerűsítése érdekében e rendeletnek egyértelmű szabályt kell alkotnia, amely könnyen alkalmazható, és figyelembe veszi a hitel összegét és lejárati idejét is. A Bizottság tapasztalatai alapján az 1 000 000 EUR összeget meg nem haladó hitelek, amelyek lejárati ideje nem hosszabb öt évnél, és amelyeket legalább a hitel 50 %-áig terjedő fedezet biztosít, illetve az 500 000 EUR összeget meg nem haladó hitelek, amelyek lejárati ideje nem hosszabb tíz évnél, úgy tekinthetők, hogy bruttó támogatástartalmuk megegyezik a csekély összeg felső határával.

(17)

A tőkeinjekciókból álló támogatás nem tekinthető átlátható formában nyújtott csekély összegű támogatásnak, kivéve, ha az állami tőkeinjekció teljes összege nem haladja meg a csekély összeg felső határát. A tulajdonviszonyt, illetve részben tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések formájában megjelenő kockázatfinanszírozási intézkedésekből álló támogatás (a kockázatfinanszírozási intézkedésekről szóló új iránymutatásban) említettek alapján nem tekinthető átlátható formában nyújtott csekély összegű támogatásnak, kivéve, ha az érintett intézkedés minden egyes célvállalkozásnak csupán az adott de minimis felső határig nyújt tőkét.

(18)

A kezességvállalásokból álló támogatás átlátható formában nyújtott csekély összegű támogatásnak tekinthető, amennyiben a bruttó támogatástartalom az érintett vállalkozástípusra vonatkozó bizottsági értesítésben meghatározott mentesülési díjak alapján került kiszámításra. A kis- és középvállalkozások esetében például az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének garancia formájában megnyilvánuló állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (11) az éves támogatás szintjeit adja meg, amelyek felett az állami kezességvállalás nem minősül támogatásnak. A rövid lejáratú, viszonylag alacsony összegű hitelt a hitel 80 %-áig biztosító hitelgaranciák kezelésének egyszerűsítése érdekében e rendeletnek a hitelekre egyértelmű rendelkezést kell alkotnia, amely könnyen alkalmazható, és figyelembe veszi az alapul szolgáló hitel összegét és a hitelgarancia lejárati idejét is. E szabály nem vonatkozhat az alapul szolgáló ügyletekre vonatkozó olyan – hitelnek nem számító – kezességvállalásokra, mint a például a tőkeműveletekre adott garanciák. Amennyiben a kezességvállalás nem haladja meg az alapul szolgáló hitel 80 %-át, a garantált összeg nem haladja meg az 1 500 000 EUR-t, és a kezességvállalás időtartama legfeljebb öt év, úgy tekinthető, hogy bruttó támogatástartalom megegyezik a csekély összeg felső határával. Ugyanez alkalmazandó, amennyiben a kezességvállalás nem haladja meg az alapul szolgáló hitel 80 %-át, a garantált összeg nem haladja meg a 750 000 EUR-t, és a kezességvállalás időtartama legfeljebb tíz év.

(19)

Amennyiben a kölcsön vagy a garancia a (16) és (18) preambulumbekezdésben meghatározottaknál kisebb összegre vagy rövidebb időtartamra szól, úgy a bruttó támogatástartalmat a tényleges összeg és a (16) és (18) preambulumbekezdésben feltüntetett maximális összeg, illetve a tényleges időtartam és öt év közötti hányados és a 200 000 EUR összeg szorzataként kell kiszámítani. Ezért például a 2,5 év lejáratú, 500 000 EUR összegű kölcsön bruttó támogatástartalma 50 000 EUR.

(20)

A tagállam által tett bejelentést követően a Bizottság megvizsgálhatja, hogy a támogatási intézkedés, amely nem tartalmaz készpénztámogatást, kölcsönt, garanciát, tőkeinjekciót vagy tulajdonviszonyt, illetve részben tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések formájában megjelenő kockázatitőke-befektetést, olyan bruttó támogatástartalomhoz vezet-e, amely nem lépi túl a csekély összeg felső határát, és ezért e rendelet hatálya alá tartozhat.

(21)

A Bizottságnak kötelessége biztosítani, hogy az Európai Unióról szóló Szerződés 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított együttműködési alapelvnek megfelelően a tagállamoknak e feladat megvalósítását a szükséges eszközök megalkotása révén kell segíteniük annak érdekében, hogy egy vállalkozásnak a de minimis támogatási szabály szerint folyósított csekély összegű támogatás teljes összege ne haladja meg az összességében megengedett felső határt.

(22)

A tagállamoknak a csekély összegű támogatások nyújtását megelőzően ellenőrizniük kell, hogy országukban a csekély összegű támogatás összegének felső határát nem lépi-e túl az új csekély összegű támogatás, és hogy az e rendeletben meghatározott egyéb feltételek teljesülnek-e.

(23)

Annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok pontos, megbízható és teljes adatokkal rendelkezzenek annak biztosításához, hogy egy új csekély összegű támogatás nyújtása révén ne lépjék túl az érintett vállalkozásra vonatkozóan alkalmazandó felső határt, arra kell kötelezni a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy, a csekély összegű támogatásokat magában foglaló központi nyilvántartást, amely hiánytalanul tartalmazza a szóban forgó tagállamon belüli hatóság által az e rendeletnek megfelelően nyújtott valamennyi csekély összegű támogatásról szóló információkat. A tagállamok számára biztosítani kell, hogy szabadon megtervezhessék nyilvántartásukat és dönthessenek a létrehozására alkalmas mechanizmusról, hogy alkotmányos és igazgatási struktúrájuknak megfelelően hozzák létre azt, feltéve, hogy biztosítják, hogy a nyilvántartás az adott tagállam valamennyi közigazgatási szerve számára lehetővé teszi, hogy ellenőrizze az egyes vállalkozások által kapott csekély összegű támogatások összegét. A tagállamok számára elegendő időt kell biztosítani e nyilvántartás létrehozására.

(24)

Amíg valamely tagállam nem hozta létre a három évet lefedő központi nyilvántartását, csekély összegű támogatás nyújtásakor a tagállamnak e rendeletre hivatkozva tájékoztatnia kell az érintett vállalkozást a támogatás összegéről és de minimis jellegéről. Ezen túlmenően a támogatás nyújtását megelőzően az érintett tagállamnak a vállalkozástól nyilatkozatot kell beszereznie a szóban forgó és az azt megelőző két pénzügyi év során az e rendelet vagy más de minimis rendelet értelmében kapott egyéb csekély összegű támogatásokról.

(25)

Annak érdekében, hogy a Bizottság nyomon követhesse e rendelet alkalmazását, és megállapíthassa a verseny esetleges torzítását, arra kell kötelezni a tagállamokat, hogy évente nyújtsanak alapvető tájékoztatást az e rendeletnek megfelelően nyújtott támogatási összegekről. Amennyiben a tagállam tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy a jelentésekben kért összes információhoz nyilvános hozzáférést biztosít, úgy a tagállamnak nem szükséges jelentést küldenie a Bizottság részére.

(26)

Tekintettel a Bizottság tapasztalataira és különösen arra, hogy általában milyen gyakran szükséges felülvizsgálni az állami támogatási politikát, célszerű e rendelet alkalmazási idejét korlátozni. Amennyiben e rendelet meghosszabbítás nélkül hatályát veszti, az e rendelet hatálya alá tartozó csekély összegű támogatással kapcsolatosan hathónapos átmeneti időszakot kell biztosítani a tagállamok részére,

a)

a 104/2000/EK tanácsi rendelet (12) hatálya alá tartozó, a halászati és akvakultúra ágazatban tevékenységet végző vállalkozásoknak nyújtott támogatás;

b)

a mezőgazdasági termékek elsődleges termelésével foglalkozó vállalkozásoknak nyújtott támogatásra;

c)

a mezőgazdasági termékek feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozásoknak nyújtott támogatásra, a következő esetekben:

d)

a harmadik országokba vagy tagállamokba irányuló exporttal kapcsolatos tevékenységekhez nyújtott támogatás, nevezetesen az exportált mennyiségekhez, az értékesítési hálózat kialakításához és működtetéséhez vagy az exporttevékenységgel összefüggésben felmerülő egyéb folyó kiadásokhoz közvetlenül kapcsolódó támogatás;

e)

az importárukkal szemben belföldi áru felhasználásához kötött támogatás;

f)

a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatás a 2. cikk e) pontjában foglaltak szerint.

a)

a hitelt legalább a hitel 50 %-áig terjedő fedezettel biztosítják és a hitel összege vagy nem lépi túl az 1 000 000 EUR-t (vagy közúti árufuvarozási tevékenységet folytató vállalkozások esetében az 500 000 EUR-t), lejárati ideje nem hosszabb öt évnél, illetve az 500 000 EUR-t (vagy közúti árufuvarozási tevékenységet folytató vállalkozások esetében a 250 000 EUR-t) és lejárati ideje nem hosszabb tíz évnél. Amennyiben a hitel ezen összegeknél alacsonyabb összegnek felel meg és/vagy öt vagy tíz évnél rövidebb időtartamra nyújtják, a szóban forgó hitel bruttó támogatástartalmát a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott alkalmazandó felső határ megfelelő, arányos részeként kell kiszámítani; vagy

b)

a bruttó támogatástartalmat a támogatás odaítélésekor érvényes referencia-kamatláb alapján számították ki.

a)

a hitelgarancia nem haladja meg az alapul szolgáló hitel 80 %-át és vagy a garantált összeg nem haladja meg az 1 500 000 EUR-t (vagy közúti árufuvarozási tevékenységet folytató vállalkozások esetében a 750 000 EUR-t) és a hitelgarancia lejárati ideje nem hosszabb öt évnél, vagy a garantált összeg nem haladja meg a 750 000 EUR-t (vagy közúti árufuvarozási tevékenységet folytató vállalkozások esetében a 375 000 EUR-t) és a hitelgarancia lejárati ideje nem hosszabb tíz évnél. Amennyiben a hitel ezen összegeknél alacsonyabb összegnek felel meg és/vagy öt vagy tíz évnél rövidebb időtartamra nyújtják, a szóban forgó hitel bruttó támogatástartalmát a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott alkalmazandó felső határ megfelelő, arányos részeként kell kiszámítani; vagy

b)

a bruttó támogatástartalom a bizottsági közleményben (14) meghatározott mentesülési díjak alapján került kiszámításra; vagy

c)

a program végrehajtását megelőzően a garanciák bruttó támogatástartalmának értékelésére használt módszertant a Bizottság elfogadta, miután e módszertant egy állami támogatásokról szóló, abban az időben alkalmazandó bizottsági rendelet alapján bejelentették, és a jóváhagyott módszertan kifejezetten e rendelet alkalmazásával összefüggésben foglalkozik a kérdéses garanciák és a szóban forgó, alapul szolgáló tranzakciók típusaival.

a)

az e rendelet szerint az érintett tagállamban az előző naptári évben nyújtott csekély összegű támogatás teljes összegét, a kedvezményezettek gazdasági ágazata és mérete szerinti bontásban (kis- és középvállalkozás vagy nagyvállalkozás);

b)

az e rendelet szerint az érintett tagállamban az előző naptári évben nyújtott csekély összegű támogatásban részesülő kedvezményezettek teljes száma, a kedvezményezettek gazdasági ágazata és mérete szerinti bontásban (kis- és középvállalkozás vagy nagyvállalkozás);

c)

bármely egyéb, a Bizottság által a jelentés benyújtása előtt kellő idővel meghatározott információ a rendelet alkalmazásával kapcsolatban.