19.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 181/87

—

tekintettel a Szudánról és Dél-Szudánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szóvivője által a jelenlegi szudáni tüntetések erőszakos cselekményeiről tett 2013. szeptember 30-i nyilatkozatra,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának szóvivője által tett 2013. szeptember 27-i nyilatkozatra, amelyben önmérsékletre szólít fel az üzemanyag-támogatások megszüntetése kapcsán kialakult szudáni tüntetések halálos áldozatainak egyre növekvő száma fényében,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának független szakértője által a szudáni emberi jogi helyzetről készített 2013. szeptember 18-i jelentésre,

—

tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szóvivője által a szudáni és a dél-szudáni elnök kartúmi (Szudán) csúcstalálkozójáról tett 2013. szeptember 6-i nyilatkozatra,

—

tekintettel a szudáni kormány, az Afrikai Unió és az ENSZ háromoldalú koordinációs mechanizmusának 2013. szeptember 28-i, az UNAMID-ról szóló találkozójának kimenetelére,

—

tekintettel az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsa által 2012. április 24-én kiadott közleményben felvázolt, Szudánra és Dél-Szudánra vonatkozó ütemtervre, amelyet az Unió teljes mértékben támogat,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966),

—

tekintettel az erőszak és a lőfegyverek bűnüldöző szervek általi használatáról szóló ENSZ-alapelvekre,

—

tekintettel a nemzetbiztonságról, a véleménynyilvánítás és az információ szabadságáról szóló 1996-os johannesburgi elvekre (E/CN.4/1996/39 ENSZ dokumentum)

—

tekintettel a 2005. évi átfogó szudáni békemegállapodásra,

—

tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

—

tekintettel a Cotonouban (Benin), 2000. június 23-án aláírt, majd 2005-ben és 2010-ben felülvizsgált, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodásra,

—

tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel Szudánban egyre súlyosabb tüntetések zajlanak, és az ország politikai helyzete igen ingatag;

B.

mivel 2013. szeptember 23-án Szudánban számos helyen demonstrációk és tüntetések törtek ki azt követően, hogy Omár al-Basír elnök bejelentette, a gazdaság reformja érdekében csökkentik az üzemanyag-támogatásokat, és emiatt jelentős mértékben, mintegy 75 %-kal nő a benzin és a gázolaj ára;

C.

mivel tiltakozásként tüntetők ezrei vonultak az utcákra a szudáni városokban, többek között Vád-Medaniban, Kartúmban, Omdurmánban, Port Szudánban, Atbarában, El-Gedárefben, Niálában, Kósztiban és Szinnárban, mivel a kormány által bevezetett megszorító intézkedések és az üzemanyagárak megkétszereződése a legszegényebbeket érintették a legsúlyosabban;

D.

mivel Szudánban továbbra is nagyon nehéz a gazdasági helyzet, mivel két évvel ezelőtt Dél-Szudán elnyerte függetlenségét és ezáltal Szudán elvesztette az egykori egységes ország nyersolaj-termelésének mintegy 75 %-át, és azóta nő az infláció, gyengül a nemzeti valuta és nem áll rendelkezésre elegendő dollár az import fedezésére

E.

mivel Szudán és Dél-Szudán között nem jött létre átmeneti gazdasági megállapodás többek között az nyersolaj-felhasználás kérdésében sem, és ezt a helyzetet mindkét fél arra használta fel, hogy fenyegessék egymást, ezáltal jelentős mértékben hozzájárulva a jelenlegi válság kialakulásához; mivel a rendezetlen kérdések egyike a két szomszédos ország közötti bizalomhiány az államadósság megosztása kapcsán és annak tekintetében, hogy a tengerparttal nem rendelkező déli résznek mennyit kellene fizetnie a Szudánon keresztül történő olajszállításért;

F.

mivel jelentések szerint legalább 800 aktivistát, köztük az ellenzéki pártok tagjait és újságírókat tartóztattak le a folyamatos tüntetések során, továbbá mintegy 100 embert megöltek a biztonsági erők, ami miatt az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága a legszigorúbb önmérsékletre szólította fel a bűnüldöző szervek tagjait; mivel a jelentések szerint a meggyilkoltak többsége 15 és 25 év közötti fiatal, de a biztonsági erők 10 és 12 év közötti gyermekeket is lelőttek;

G.

mivel az oktatási minisztérium bejelentette, hogy az iskolák 2013. október 20-ig zárva maradnak;

H.

mivel a szudáni kormány erőszakos fellépése során éles lőszert használtak békés tüntetők ellen, valamint tömeges letartóztatásokra is sor került; mivel számos aktivistát, ellenzékit, civil társadalmi vezetőt, köztük tanárokat és diákokat vettek őrizetbe otthonukban vagy tartottak fogva titokban, otthonaikat pedig a nemzeti hírszerző biztonsági szolgálat (NISS) ügynökei kutatták át; mivel gyorsított eljárásokra került sor, például Majdi Szalím ismert emberi jogi jogvédő letartóztatását követően, szeptember vége óta pedig a nyomtatott sajtó szigorú cenzúrája és az internet leállítása révén korlátozzák az információszabadságot;

I.

mivel Szudán a világ azon országai közé tartozik, ahol a legrosszabb a helyzet az információszabadság tekintetében; mivel az NISS 2013. szeptember 25-én mindezt egészen új szintre emelte azzal, hogy a legfontosabb hírlapok kiadóinak megtiltotta minden olyan információ közlését a tüntetésekről, amely nem kormányzati forrásokból származik;

J.

mivel számos alkalommal megsértették a sajtószabadságot, például leállították az internetet, lefoglaltak újságokat, újságírókat zaklattak és cenzúrázták a hírportálokat; mivel bezárták az Al-Arabiya és a Sky News Arabic Service televíziócsatornák helyi irodáit; mivel 2013. szeptember 19-én betiltották a napilapok, például az el-Sudani, az el-Meghar, az el Gareeda, az Almash’had Alaan, az el-Siyasi és a kormánypárti el-Intibaha megjelenését, valamint lefoglalták három hírlap, köztük az el-Intibaha nyomdából kikerült számait;

K.

mivel a nyílt internet, a mobiltelefonok és az IKT-eszközök cenzúrától mentes használata pozitív hatással van az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra azzal, hogy szerte a világban kiterjeszti a véleménynyilvánítás, az információhoz való hozzáférés és a gyülekezés szabadságát; mivel az emberi jogok megsértésének eseteivel kapcsolatos bizonyítékok digitális gyűjtése és terjesztése hozzájárulhat a büntetlenség ellen vívott globális küzdelemhez;

L.

mivel az internethez való hozzáférés az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által elismert, a többi alapvető emberi joggal azonos fontosságú alapvető jog, amelyet ennek megfelelően fenn kell tartani és meg kell védeni;

M.

mivel az állami szabályozó hatóság létrehozott egy különleges egységet a megjelenő tartalmak nyomon követése és szűrése céljából, és a szudáni hatóságok nyíltan elismerték, hogy kiszűrik a közmorált és az etikát sértő, vagy a közrendet fenyegető tartalmakat;

N.

mivel 2013. szeptember 25-én a hatóságok az egész országban több mint 24 órára leállították az internetet, amilyen léptékű hasonló intézkedésre a 2011-es egyiptomi felkelések óta nem volt példa; mivel 2012 júniusában, egy tüntetéssorozat alkalmával drasztikus mértékben lelassították az internetet;

O.

mivel a Freedom House 2013. évi, az internet szabadságáról szóló, 2013. október 3-án közzétett jelentése szerint Szudán „nem szabad” ország, és a 63. helyen áll a 100 vizsgált állam között; mivel a Riporterek Határok Nélkül szervezet sajtószabadsággal kapcsolatos 2013. évi rangsorában Szudán 179 ország között a 170. helyen áll; mivel a Riporterek Határok Nélkül elítélte a kormány intézkedéseit;

P.

mivel a legtöbb aktivista az interneten keresztül kommunikál egymással, és az internetet használja az információk országból való kijuttatására, valamint véleményük és aggodalmaik hangoztatására; mivel szudáni állampolgárok arról számoltak be, hogy az internet leállításakor még az üzenetküldő szolgáltatások sem működtek;

Q.

mivel 2010. áprilisban általános választásokra került sor – 1986 óta első ízben vehetett részt a szudáni választásokon több párt – és Omár al-Basírt újraválasztották Szudán elnökének; mivel az EU választásokat megfigyelő küldöttsége – mely számos szabálytalanságot és hiányosságot állapított meg a választási folyamatra vonatkozóan – szerint a választások nem feleltek meg a nemzetközi normáknak;

R.

mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Omár al-Bashír elnök ellen két alkalommal – 2009-ben és 2010-ben – letartóztatási parancsot adott ki háborús bűntettek, emberiesség elleni bűntettek és népirtás vádjával, és mivel annak ellenére, hogy Szudán mint állam nem részese a Római Statútumnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1593(2005) számú határozata értelmében együtt kell működnie az NBB-vel, azaz Szudánnak eleget kell tennie az NBB által kiadott letartóztatási parancsnak

S.

mivel az ENSZ becslése szerint Szudán 34 milliós lakosságának 50 %-a 15 évesnél fiatalabb, és a lakosság mintegy 46 %-a a szegénységi küszöb alatt tengődik;

T.

mivel a Szudán átmeneti térségeiben dúló konfliktus 900 000-nél is több embert sújtott, akik közül több mint 220 000-en Etiópiába és Dél-Szudánba menekültek, és mivel 2013 eleje óta a darfúri törzsi háborúk miatt megint mintegy 300 000 ember kényszerült elhagyni lakóhelyét;

U.

mivel 2012–2013-ban az EU több mint 76 millió eurót fordított humanitárius segítségnyújtásra Szudánban (2013. augusztus 20-i számadat); mivel Szudán nem ratifikálta a 2005-ben felülvizsgált Cotonou-i Megállapodást és így nem kaphat pénzügyi támogatást a 10. európai fejlesztési alapból;

1.

kifejezi mély aggodalmát a politikai, gazdasági és társadalmi állapotok romlása miatt Szudánban, ahol az országon nemrégiben keresztülsöprő tiltakozási hullám során erőszakra és halálesetekre került sor;

2.

elítéli a gyilkosságokat, a tiltakozók ellen alkalmazott erőszakot, a média cenzúrázását, a politikai megfélemlítést, az emberjogi és politikai aktivisták, valamint az újságírók zaklatását és az önkényes letartóztatásokat;

3.

felszólítja Szudán kormányát, hogy vessen véget a zaklatásoknak és haladéktalanul bocsássa szabadon a békés tiltakozókat, a politikai aktivistákat, az ellenzék tagjait, az emberi jogok védelmezőit, az egészségügyi dolgozókat, a bloggereket és újságírókat, akiket a szólás és a gyülekezés szabadságához való joguk gyakorlása során tartóztattak le; hangsúlyozza, hogy valamennyi fogva tartottnak lehetőséget kell biztosítani a hiteles vizsgálaton alapuló tisztességes tárgyalásra, biztosítani kell számukra a jogot, hogy ügyvédhez fordulhassanak, tiszteletben kell tartani az ártatlanság vélelmét, a kormánynak pedig engedélyeznie kell, hogy a fogva tartottak kapcsolatba léphessenek családjukkal, valamint egészségügyi ellátásban részesülhessenek;

4.

kifejezi sajnálatát amiatt, hogy a tiltakozók ellen éles lőszert vetettek be, ami – a jog ellenére – emberhalálhoz vezetett, aránytalan erőt alkalmaztak, valamint beszámolók szerint a biztonsági erők szándékosan tiltakozókat öltek; sürgeti a szudáni kormányt, hogy haladéktalanul vessen véget a megtorlásnak és az NISS tagjai által élvezett büntetlenségnek; felszólít a 2010. évi drákói szigorúságú nemzetbiztonsági törvény megsemmisítésére;

5.

felszólítja a szudáni biztonsági erőket, hogy tartsák tiszteletben az erőszak és a lőfegyverek bűnüldöző szervek általi használatáról szóló ENSZ-alapelveket, amelyek meghatározzák, hogy mely feltételek között szabad törvényesen – az emberi jogok, köztük az élethez való jog megsértése nélkül – erőszakot alkalmazni;

6.

felszólítja a szudáni hatóságokat, hogy állítsák vissza és tartsák tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, ezen belül a véleménynyilvánítás szabadságát – az interneten és azon kívül egyaránt –, a gyülekezési szabadságot, a vallásszabadságot, a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget, és azonnal szüntessék meg az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés mindennemű korlátozását;

7.

sürgeti a szudáni kormányt, hogy szüntesse be azok mindennemű üldözését, akik – az interneten és azon kívül – a véleménynyilvánítás szabadságához való jogukat gyakorolják, valamint védje meg az újságírókat; hangsúlyozza a média szerepét abban, hogy a polgárok információhoz jussanak és hogy segítségével hangot adjanak jogos gondjaiknak, ezért határozottan elítéli az internet 2013. szeptember 22-i leállítását és az NISS által irányított megfélemlítő akciót;

8.

sürgeti, hogy a szudáni kormány engedélyezze a lakosság számára az internethez való, időbeli korlátozás nélküli szabad hozzáférést; hangsúlyozza, hogy az internethez való hozzáférés az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által elismert alapvető jog, amelyet – a többi emberi joghoz hasonlóan – fenn kell tartani és meg kell védeni;

9.

felszólítja a szudáni kormányt, hogy folytassa a szükséges politikai reformokat annak érdekében, hogy megoldások szülessenek az ország kétségbeejtő gazdasági helyzetére, a szegénységre, az egyre súlyosbodó korrupcióra és a biztonság hiányára mind nyugaton, mind keleten, és ajánlja, hogy a szudáni hatóságok és valamennyi regionális és nemzetközi partner hajtsanak végre programokat az ifjúság oktatásának, képzésének és foglalkoztatásának érdekében;

10.

felszólítja a szudáni hatóságokat, hogy indítsanak – elsősorban Darfúrban – valódi és átfogó nemzeti párbeszédet az ellenzékkel; határozattan sürgeti, hogy Szudán, illetve Dél-Szudán kormánya keressék a megállapodás lehetőségét a két ország átmeneti gazdasági kapcsolatainak megoldatlan helyzete tekintetében, beleértve a kőolaj felhasználásának kérdését, amely részben kiváltó oka a Szudánban dúló jelenlegi nyugtalanságnak;

11.

emlékeztet rá, hogy tiszteletben kell tartani az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2008. júniusi következtetéseit, amelyekben leszögezte, hogy a szudáni kormány továbbra sem hajlandó együttműködni a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és rámutatott, hogy a szudáni kormánynak kötelessége – és erre képes is – együttműködni, továbbá hogy az NBB által kibocsátott valamennyi letartóztatási parancsnak eleget kell tenni; sürgeti Omár al-Basírt, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot és jelenjen meg az NBB előtt, amely háborús bűncselekményekkel, emberiesség elleni bűncselekményekkel és népirtással vádolja;

12.

felszólítja Szudán kormányát, hogy vizsgálja felül a nemzetbiztonsági törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a gyanúsítottakat – bármiféle jogi felülvizsgálat nélkül – akár négy és fél hónapig is fogva tartsák, és felszólítja a szudáni kormányt, hogy jogrendszerét a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban reformálja meg;

13.

felszólítja a szudáni kormányt, hogy törölje el a még mindig hatályban levő halálbüntetést, és a halálbüntetéseket helyettesítse megfelelő alternatív büntetési formákkal;

14.

felszólítja a hatóságokat – miközben üdvözli egy vizsgálóbizottság létrejöttét, amelynek feladata, hogy bíróság elé állítsa a gyilkosságok elkövetőit –, hogy átfogó és független módon vizsgálják ki valamennyi napvilágra került gyilkosságot;

15.

felkéri az Afrikai Uniót, hogy – szorosan együttműködve az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges eljárásaival – sürgősen küldjön ki vizsgálóbizottságot a szudáni hatóságok által alkalmazott túlzott és szándékos, halálesetekkel járó erőszakra utaló esetekkel, illetve a tiltakozók, így az emberi jogok védelmezői halálához vezető körülményekkel kapcsolatban;

16.

felkéri a Bizottságot, hogy jogi eszközökkel sürgősen korlátozza a tömeges megfigyelésre alkalmazható technológiák exportját az uniós országokból, mivel ezeket valószínűleg a digitális szabadságok és más emberi jogok csorbítására használják fel;

17.

kifejezi sajnálkozását az EU főképviselőjének döntése miatt, mely szerint véget vet az EU szudáni/dél-szudáni különleges képviselője megbízatásának, mivel Szudánban mély politikai nyugtalanság uralkodik és fegyveres konfliktusok dúlnak, melyek során a szudáni erők és a kormány által támogatott milíciák továbbra is büntetlenül követhetnek el háborús bűncselekményeket; véleménye szerint Szudánba/Dél-Szudánba kinevezett uniós különleges képviselő hiányában az EU kiszorul a nemzetközi tárgyalások és erőfeszítések színteréről, különös tekintettel arra, hogy az USA, Oroszország és Kína különleges megbízottakat küldött Szudánba; ezért felkéri a főképviselőt, hogy vonja vissza döntését és terjessze ki a szudáni/dél-szudáni különleges képviselő megbízatását;

18.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Szudán kormányának, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés és a Pánafrikai Parlament (PAP) társelnökeinek.