19.5.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 181/41

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményére (UNCLOS),

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. évi megállapodásra,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezet (FAO) 1995. októberi konferenciája által elfogadott, a felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexre,

—

tekintettel a Fekete-tenger szennyezés elleni védelméről szóló, 1992 áprilisában Bukarestben aláírt egyezményre,

—

tekintettel a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló, 1976 februárjában Barcelonában aláírt és 1995 júniusában ugyanott módosított egyezményre és a hozzá csatolt jegyzőkönyvekre,

—

tekintettel a fekete-tengeri környezetvédelemre és rehabilitációra vonatkozó, 2009 áprilisában Szófiában elfogadott stratégiai cselekvési tervre,

—

tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (1),

—

tekintettel a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás keretének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2013)0133),

—

tekintettel a közös halászati politikáról szóló […]-i […]/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet [külpolitikáról szóló VII. szakaszára] (2),

—

tekintettel az Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a jelenlegi és jövőbeli fekete-tengeri halászati gazdálkodásról szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a közös halászati politika külső dimenziójáról szóló 2012. november 22-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Az Európai Unió integrált tengerpolitikája” című 2007. október 10-i közleményére (COM(2007)0575),

—

tekintettel az integrált tengerpolitikáról (IMP) – az elért eredmények értékeléséről és az új kihívásokról szóló, 2010. október 21-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett „A földközi-tengeri térségben folytatott tevékenységek jobb irányítását célzó integrált tengerpolitika felé” című 2009. szeptember 11-i közleményére (COM(2009)0466),

—

tekintettel az európai szomszédságpolitikára és az ahhoz kapcsolódó finanszírozási eszközökre,

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „A tengerekkel kapcsolatos tudás 2020: tengermegfigyelés és tengeriadat-kezelés az intelligens és fenntartható növekedés szolgálatában” című 2010. szeptember 8-i közleményére (COM(2010)0461),

—

tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz révén megvalósuló, az Európai Bizottság által 2008. augusztus 14-én elfogadott, „Földközi-tengeri medence 2007–2013” elnevezésű, határokon átnyúló együttműködési programra,

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Kék növekedés – A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című 2012. szeptember 13-i közleményére (COM(2012)0494),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0288/2013),

A.

mivel 2025-re a földközi-tengeri térség urbanizációja elérheti a 60 %-ot, így a lakosság egyharmada a part menti területeken összpontosul majd, aminek következtében megkétszereződik a víz és a halászati erőforrások iránti kereslet;

B.

mivel a Földközi-tengeren zajlik a világ tengeri forgalmának 30 %-a;

C.

mivel a Földközi-tenger és a Fekete-tenger oceanográfiai, halászati, környezeti és társadalmi-gazdasági szempontból egyedi tulajdonságokkal rendelkezik;

D.

mivel a tengeri és part menti területek irányítása összetett feladat, és különböző magán- és közhatóságok részvételével folyik;

E.

mivel a Földközi-tenger és a Fekete-tenger vize nagyon lassan cserélődik ki (80-90, illetve 140 év alatt), ezért rendkívül érzékeny a tengeri szennyezésre;

F.

mivel a Földközi-tenger halállományának közel 75 %-a túlhalászott;

G.

mivel a hajók nemzeti halászati területekhez való hozzáférését szabályozó jogi rendszerek a hajók felségjelzése szerint váltakoznak;

1.

aggályának ad hangot a kevesebb állományért és tengeri erőforrásért folyó nagyobb verseny miatt, amely regionális feszültségekhez és a part menti államok között vitákhoz vezethet a tengeri területek kapcsán; fokozott regionális, tagállami és uniós szintű erőfeszítésekre szólít fel ezzel összefüggésben az erőforrásokhoz való hozzáférés szabályozásának javítása érdekében;

2.

arra buzdít minden part menti államot, hogy fokozza erőfeszítéseit a Földközi- és a Fekete-tenger túlhalászásának megakadályozása érdekében, mivel a halállományok csökkenése növeli a konfliktusok veszélyét a térségben;

3.

határozott meggyőződése, hogy a tengeri területeket és a tengeri határok megállapítását illető viták békés rendezése – összhangban a tagállamok és harmadik országok uniós és nemzetközi jogszabályokban, különösen az ENSZ tengerjogi egyezményében rögzített jogaival és kötelességeivel – az óceánok jó kezelésének alapvető eleme;

4.

meggyőződése, hogy a földközi-tengeri és a fekete-tengeri tengergazdálkodás az érintett part menti államok közötti nagyobb fokú politikai kohéziót és együttműködést igényel; hangsúlyozza a kétoldalú együttműködés és a nemzetközi egyezmények fontos szerepét, mivel a fekete-tengeri és földközi-tengeri országok többsége nem tagja az Uniónak, és így nem terjed ki rájuk az uniós jogszabályok hatálya;

5.

örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság szerepet vállal a Földközi-tenger és a Fekete-tenger partján fekvő nem tagállamokkal folytatott szilárdabb és strukturáltabb párbeszéd előmozdításában az e medencékben található közös állományokkal való gazdálkodás javítása érdekében; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy e célból regionális megközelítést alkalmazva fokozza erőfeszítéseit;

6.

meggyőződése, hogy a tengergazdálkodás a földközi-tengeri és fekete-tengeri régiókban lehetőséget kínál a nemzetközi kapcsolatokra és a régió hatékony kormányzására;

7.

hangsúlyozza, hogy a csökkent halállományokért és tengeri erőforrásokért folytatott verseny a harmadik országokkal való súrlódások forrása lehet; arra ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a parti tengervizek és parti tengerek, a kizárólagos gazdasági övezetek, a kontinentális talapzat, a tengeri infrastruktúra és a tengeri erőforrások felügyeletének, ellenőrzésének, biztonságának és védelmének biztosítása érdekében; megállapítja, hogy ebben a vonatkozásban az Uniónak erőteljes politikai jelenlétet kell fenntartania és a nemzetközi viszályok megakadályozására kell törekednie;

8.

arra ösztönzi az Uniót, hogy használja diplomáciai eszközeit a tagállamok és harmadik országok közötti párbeszéd ösztönzésére annak biztosítása érdekében, hogy fontosságot tulajdonítsanak az Unió közös halászati politikájának, és ellenőrizzék szabályainak betartását; hangsúlyozza, hogy az uniós tagjelölt országoknak különösen tiszteletben kell tartaniuk az uniós halászati politika elveit, valamint a halászati tevékenységekre alkalmazandó uniós és nemzetközi jogszabályokat;

9.

megállapítja, hogy a 21 földközi-tengeri állam közül három nem írta alá és nem ratifikálta az ENSZ tengerjogi egyezményét; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze ezeket az országokat, különösen az uniós tagjelölt országokat arra, hogy csatlakozzanak az egyezményhez, és hajtsák végre az uniós tengerügyi szabályozási keret szerves részeként;

10.

felhívja a Bizottságot és a harmadik országokat, hogy dolgozzanak ki regionális megközelítést a földközi-tengeri és fekete-tengeri halállományok megőrzésére és halászatára vonatkozóan, figyelembe véve a halászat határokon átnyúló dimenzióját és azt, hogy egyes fajok vándorolnak; e tekintetben hangsúlyozza a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) jelentős szerepét az egyenlő versenyfeltételek biztosításában és a fekete-tengeri fenntartható halászat biztosításának regionális fórumaként;

11.

hangsúlyozza a környezetvédelem és fenntartható fejlődés szükségességét e tengeri medencékben és azt, hogy fokozott erőfeszítésekre van szükség a tengerirányítás és -ellenőrzés érdekében, a nemzetközi jogszabályokkal – különösen az UNCLOS-szal –összhangban, ami hozzájárul a part menti és tengeri területek fokozott környezetvédelméhez;

12.

úgy véli, hogy egy integrált tengerpolitika és különösen a tengeri területrendezés központi szerepet játszhat a konfliktusok megelőzésében az uniós tagállamok között, illetve a tagállamok és harmadik országok között;

13.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a „Kék növekedés” stratégia és a szomszédos országokkal – az egyazon földrajzi régióban elhelyezkedő harmadik országokkal is – meglévő megállapodások keretében vezessék be az integrált partiövezet-gazdálkodást és a tengeri területrendezést a nyílt tengeri szélerőművek, víz alatti kábelek és vezetékek lefektetése, tengeri szállítás, halászat és akvakultúra, valamint halállománypótló területek kialakítása tekintetében;

14.

ösztönzi a tengeri övezetek, különösen a kizárólagos gazdasági övezetek és a védett tengeri területek kialakítását, ami nem csupán a halállományok megőrzését és a parti tengereken túli gazdálkodást fogja javítani, hanem elő fogja mozdítani a fenntartható halászati erőforrásokat, elősegíti a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat ellenőrzését és az ellene folytatott küzdelmet, valamint javítani fogja a tengergazdálkodást ezekben a medencékben; hangsúlyozza, hogy az Uniónak e tekintetben megfelelő iránymutatást, koordinálást és támogatást kell nyújtania a tagállamoknak;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposabban e kérdést, hogy biztosítva legyen a koherencia a vonatkozó uniós szakpolitikai területeken, elsősorban a közös halászati politika és az integrált tengerpolitika területén, továbbá hogy fokozott együttműködés és párbeszéd révén támogassa e koherenciát – és az egyenlő versenyfeltételeket – az Unión belül és a szomszédos partnerországok vonatkozásában is;

16.

hangsúlyozza az állományfelmérések jelentőségét, és fokozott együttműködésre hívja fel a tudományos intézeteket mindkét medence tekintetében, ideértve a tudományos adatok cseréjét és az információk egymással való megosztását; meggyőződése, hogy az Uniónak támogatnia, ösztönöznie és segítenie kell az együttműködést és a közös munkát az Unió tudományos csoportjai és az érintett nem tagállamokban működő partnereik között; e tekintetben üdvözli a „tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” kezdeményezést, melynek célja a tengeri környezettel kapcsolatos adatok elérhetővé tétele számos potenciálisan érdekelt fél, például a közvélemény, az ipari, oktatási és kutatási intézmények és a civil társadalom számára;

17.

az ökoszisztéma megóvásának erősítését célzó integrált célkitűzés keretében felhív a halászati tevékenységek nyomon követési, ellenőrzési és felügyeleti rendszerének javítására mindkét medencében, összhangban az uniós és nemzetközi jogszabályokkal – különösen az UNCLOS-szal –, hatékonyabban járulva hozzá ezáltal a halállományok hosszú távon való fenntartható kiaknázásához és a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemhez;

18.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.