22.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/55

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 151. és 153. cikkére,

—

tekintettel az EUMSZ 145., 148. és 152. cikkére, valamint 153. cikkének (5) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikkére,

—

tekintettel a 2013. évi éves növekedési jelentésről szóló 2012. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2012)0750) és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz mellékelt tervezetére,

—

tekintettel a 2012. évi éves növekedési jelentésről szóló 2011. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0815) és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz mellékelt tervezetére,

—

tekintettel a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről: a 2012. évi prioritások végrehajtásáról szóló 2012. október 26-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről szóló 2011. december 1-jei állásfoglalására (2),

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel „a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások – az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” című tanácsi határozatra irányuló javaslatról (3) szóló 2010. szeptember 8-i álláspontjára,

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra (4),

—

tekintettel az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című 2012. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0173),

—

tekintettel a Bizottsághoz intézett O-000120/2012. számú, szóbeli választ igénylő kérdésre, valamint az e tárgyhoz kapcsolódó, a munkahelyteremtő fellendülés felé vezető útról szóló 2012. június 14-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című 2010. november 23-i európai bizottsági közleményre (COM(2010)0682) (6),

—

tekintettel az új készségek és munkahelyek menetrendjéről szóló 2011. október 26-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

—

tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjáról szóló 2011. november 15-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló 2008. október 3-i 2008/867/EK bizottsági ajánlásra (9),

—

tekintettel a Bizottság „Több lehetőséget a fiataloknak kezdeményezés” című közleményére (COM (2011)0933),

—

tekintettel a Bizottsághoz intézett B7-0113/2012. számú, szóbeli választ igénylő kérdésre, valamint az e tárgyhoz kapcsolódó „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezésről szóló 2012. május 24-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság – Kezdeményezés a fiatalokban rejlő potenciál felszabadítására az Európai Unióban megvalósítandó intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében” című 2010. szeptember 15-i bizottsági közleményre (COM(2010)0477),

—

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság: Európa oktatási és képzési rendszerének javítását szolgáló keretprogram” című 2011. május 12-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségeknek az előmozdításáról szóló 2010. július 6-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (14),

—

tekintettel a szociális beruházásokról szóló megállapodásról mint a válságra adott válaszról szóló 2012. november 20-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel az Európai Tanács által 2011. március 7-én elfogadott, a férfiak és a nők közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

—

tekintettel az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvre (16),

—

tekintettel az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelvre (17),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0024/2013),

A.

mivel a válság mélyreható foglalkoztatási és társadalmi következményekkel jár, amelyeket tovább súlyosbítanak az egyes országokban az államadósság-válság kezelésére alkalmazott költségvetési konszolidációs politikák és az euróövezetben bevezetett megszorító monetáris politika, amely ellentétben áll a többi nagy gazdasági régió monetáris politikájával és nem képes sem hatékony választ adni az államadósság-válságra, sem serkenteni a növekedést; mivel a válság negatív hatást gyakorol a szociális beruházások mennyiségére és minőségére Európában; mivel az euróövezet recesszióban van, és az Unió jelenleg a világ egyetlen olyan nagy régiója, ahol a munkanélküliség továbbra is nő;

B.

mivel 2012-ben a foglalkoztatási helyzet romlott, és a 2013-as kilátások is kedvezőtlenek; mivel a munkaerő-piaci szegmentáció tovább erősödött, a tartós munkanélküliség aggasztó méreteket öltött, az aktív keresők szegénysége még mindig jelentős problémát jelent, a háztartások átlagos bevétele számos tagállamban csökken, továbbá a mutatók a szegénység és a társadalmi kirekesztés fokozódásának és elmélyülésének trendjét jelzik előre, amelyhez sok tagállamban az aktív keresők fokozódó elszegényedése és növekvő társadalmi polarizáció társul;

C.

mivel 2008 óta számottevően nőtt a munkanélküliség, aminek következtében az EU-ban jelenleg 25 millió ember van munka nélkül, ami a munkaképes korú lakosság 10,5 %-ának felel meg; mivel a munkanélküliek száma csupán az utóbbi tizenkét hónap alatt 2 millióval nőtt; mivel a foglalkoztatás erőteljesebben csökkent azokban az országokban, amelyek jelentős költségvetési konszolidációt hajtanak végre;

D.

mivel a munkaerő-piaci helyzet különösen kritikus a fiatalok számára – tekintet nélkül iskolai végzettségükre –, akik gyakran előnytelen munkaszerződések megkötésére és fizetetlen gyakornokoskodásra kényszerülnek; mivel a fiatalok nehéz helyzete részben a megszerzett készségek és a munkaerő-piaci kereslet közötti eltéréseknek, a korlátozott földrajzi mobilitásnak, a végzettség nélküli korai iskolaelhagyásnak, a szükséges készségek és a munkatapasztalat hiányának, a bizonytalan foglalkoztatási feltételeknek, a korlátozott képzési lehetőségeknek és a nem hatékony aktív munkaerő-piaci politikáknak tulajdonítható;

E.

mivel Unió-szerte több mint minden ötödik fiatal munkanélküli (22,8 %), néhány tagállamban pedig a fiatalkori munkanélküliség aránya meghaladja az 50 %-ot; mivel több, mint 7 millió nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő 25 év alatti európai polgár van; mivel ezek a számok egyre nőnek, és fennáll a veszélye, hogy kialakul egy elveszett nemzedék; mivel a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalokkal kapcsolatban tanúsított tétlenség ára becslések szerint 153 milliárd euróra rúg az EU egészét tekintve,

F.

mivel az Európai Tanács 2012. január 30-i ülését követően a Bizottság – a „Több lehetőséget a fiataloknak” elnevezésű kezdeményezése részeként – felszólította a tagállamokat a fiatalok foglalkoztatásával, oktatásával és készségeivel foglalkozó átfogó kezdeményezések kidolgozására és végrehajtására, valamint a fiatalok foglalkoztatását célzó tervek kidolgozására a nemzeti reformprogramjaik keretében; mivel azonban a tagállamok többségében nem álltak elő ilyen kezdeményezésekkel;

G.

mivel a válság leginkább a nyugdíjkorhatárhoz közelítőket, a tartósan munkanélkülieket, a nem uniós munkavállalókat és az alacsonyan képzett munkavállalókat sújtja;

H.

mivel a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosítása érdekében végre kell hajtani a szükséges reformokat; mivel ezzel kapcsolatosan lehetőség van a tényleges nyugdíjkorhatár megemelésére a kötelező nyugdíjkorhatárnak a munkaerőpiac korai elhagyásának visszaszorításával történő megemelése nélkül; mivel a tényleges nyugdíjkorhatárok sikeres emeléséhez a nyugdíjrendszerek reformját olyan politikáknak kell kísérniük, amelyek az idősebb munkavállalók egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáféréséhez foglalkoztatási lehetőségeket dolgoznak ki, a munkaerő-piaci részvétel meghosszabbítását ösztönző adókedvezményeket vezetnek be, és támogatják az aktív és egészséges időskort;

I.

mivel a tartós munkanélküliség 2012 második negyedévében aggasztó szintet ért el, amikor is a számadatok azt mutatták, hogy 11,1 millió európai munkanélküli – azaz az aktív népesség 4,6 %-a – több mint 12 hónapig nem talált állást; mivel a legtöbb tagállamban, különösen azokban, ahol jelentős költségvetési konszolidációs intézkedéseket hajtottak végre, csökkent annak a valószínűsége, hogy a munkanélküliek állást találjanak;

J.

mivel a 27 tagú EU-ban mintegy 120 millió embert fenyeget a társadalmi kirekesztés veszélye, mert rendkívüli módon ki vannak téve a szegénység kockázatának, súlyos anyagi nélkülözésben vagy olyan háztartásokban élnek, amelyek nagyon kis mértékben vesznek részt a munkaerőpiacon;

K.

mivel a szociális védelemmel kapcsolatos kiadások csaknem minden tagállamban csökkentek és mivel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság arra figyelmeztet, hogy a költségvetési konszolidációs intézkedések hatása miatt nő a jövedelmi szegénység, a gyermekszegénység, a súlyos anyagi nélkülözés és a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetettek száma;

L.

mivel a gazdaság fellendüléséhez, a költségvetési konszolidációhoz, valamint a jóléti állam és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságához növekedésre és magas szintű foglalkoztatottságra van szükség;

M.

mivel a célzott szociális beruházásoknak a tagállamok válságra adott válaszainak döntő részét kell alkotniuk, mivel kulcsfontosságúak az Európa 2020 stratégiában meghatározott foglalkoztatási, szociális és oktatási célkitűzések eléréséhez;

N.

mivel az Európai Tanács 2012. január 30-i nyilatkozatában megállapította, hogy „a növekedés és a foglalkoztatás csak akkor fog helyreállni, ha következetes és széles alapokon nyugvó megközelítést alkalmazunk, amely ötvözi a növekedési célú beruházást a költségvetési konszolidációval és a stabil makrogazdasági politikát a társadalmi kohéziót megőrző aktív foglalkoztatási stratégiával”;

O.

mivel a magas adósságszintekre és az államháztartások hosszú távú kihívásaira tekintettel folytatni kell a költségvetési konszolidációt, de kellőképpen szem előtt tartva, hogy e konszolidációt közép- és hosszú távú célkitűzésnek kell tekinteni; mivel a költségvetési konszolidációnak rövid távon negatív növekedési és foglalkoztatási hatásai lehetnek – különösen a recesszióban lévő vagy elhanyagolható növekedési rátával rendelkező országokban –, veszélyeztetve ezzel a jövőbeli növekedést és munkahelyteremtő potenciált; mivel a költségvetési konszolidációt ezért növekedésbarát módon kell megvalósítani, hogy ne okozzon kárt a gazdaság növekedési potenciáljában vagy annak társadalmi szerkezetében;

P.

mivel a pénzügyi piacokon tapasztalható feszültségek továbbra is magasak, és egyensúlytalanságok állnak fenn a tagállamok között a finanszírozáshoz jutás tekintetében; mivel a magas támogatásokkal kapcsolatos kockázatok indokolatlanul megnövelik az államadósság-terheket, ami szigorúbb költségvetési konszolidációt tesz szükségessé, tovább mélyítve a válságot és ezáltal akadályozva a növekedést és a munkahelyteremtést;

Q.

mivel a helyzet sürgőssége ellenére az Európai Uniónak az Európa 2020 stratégia szinte egyik célkitűzését sem sikerül elérnie, a tagállamok pedig kiábrándítóan kevés előrehaladást értek el az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött célok teljesítése terén; mivel a 2012. évi nemzeti reformprogramokban megfogalmazott kötelezettségvállalások nem lesznek elegendőek az uniós szintű célok többségének eléréséhez;

R.

mivel a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából kulcsfontosságú területekbe, így az oktatásba és a képzésbe, a kutatásba és az innovációba az Unió még mindig kevesebbet ruház be, mint fő gazdasági partnerei és globális versenytársai; mivel az e területekre irányuló produktív befektetések kulcsfontosságúak a válság fenntartható módon történő felszámolásához, de egyben ahhoz is, hogy az uniós gazdaságot szilárdan a versenyképesség és a termelékenység útjára helyezzék;

S.

mivel a nemek közötti egyenlőség kérdése döntő szerepet játszik az Európa 2020 stratégia kiemelt céljainak elérése szempontjából, lévén, hogy a nők képezik a legnagyobb mindeddig kihasználatlan munkaerő-piaci tartalékot; mivel az Unióban szegénységben élők többsége nő; mivel a közszolgáltatások – például a gyermekek és egyéb eltartottak gondozásának – csökkentése aránytalan hatást gyakorol a nőkre, következésképpen munkaerő-piaci részvételükre; mivel ezért az európai szemeszter során külön figyelmet kell szentelni a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének és a kifejezetten a nőket célzó politikáknak; mivel a nők törvényes nyugdíjkorhatárát össze kell hangolni a férfiakéval;

T.

mivel az európai szemeszter keretében biztosítani kell a foglalkoztatáspolitika, a szociálpolitika és gazdaságpolitika közötti fokozottabb interakciót, amint azt az EUMSZ 121. és 148. cikke meghatározza;

U.

mivel elengedhetetlen az európai szemeszterben részt vevő valamennyi szereplő demokratikus elszámoltathatóságának, felelősségvállalásának és legitimitásának erősítése; mivel e folyamat jelentős részét képezi az Európai Parlament megfelelő bevonása;

V.

mivel a nemzeti parlamentek képviselik és szavatolják a polgárok által megszerzett és delegált jogokat; mivel az európai szemeszter bevezetésének teljes mértékben tiszteletben kell tartania a nemzeti parlamentek előjogait;

1.

sürgeti az Európai Tanácsot, hogy az alábbi üzeneteket foglalja bele a 2013-as európai szemeszterre vonatkozó politikai iránymutatásaiba, és felhatalmazza elnökét, hogy a 2013. március 14–15-i tavaszi Európai Tanácson védje meg ezt az álláspontot; különösen az Európai Tanács által elfogadandó és a politikai iránymutatásaiba beépítendő – az állásfoglaláshoz csatolt – egyedi ajánlásokat;

2.

sajnálattal állapítja meg, hogy a múlt évi európai szemeszter során meghatározott prioritások tekintetében – különösen a munkahelyteremtés, a munkahelyek minősége és a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén – nem sikerült a várt eredményeket elérni;

3.

rámutat arra, hogy a múlt év során a gazdasági helyzet tovább romlott és a válság társadalmi következményei tovább fokozódtak, ezért hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak meg kell erősíteniük elkötelezettségüket a 2013. évi politikai iránymutatások követése iránt, különösen a foglalkoztatás- és a szociálpolitika területén;

4.

felhívja az Európai Tanácsot annak biztosítására, hogy az éves növekedési jelentés alapján kidolgozott éves politikai iránymutatások az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó célkitűzéseinek teljes körű megvalósítására összpontosítsanak; sajnálatosnak tartja, hogy a 2013-as éves növekedési jelentés nem tartalmaz az EU 2020 stratégia előrehaladásáról szóló jelentést, felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Tanács tavaszi üléséhez időben készítse el ezt a jelentést;

5.

sajnálattal állapítja meg, hogy a 2012. évi politikai iránymutatások és azok végrehajtása nem szolgálta kellő hatékonysággal az Európa 2020 stratégiában foglalt politikai célok elérését; sajnálattal állapítja meg, hogy bizonyos tagállamok még inkább eltávolodnak a 2020-as célkitűzésektől;

6.

sajnálja, hogy a 2012-es nemzeti reformprogramokban rögzített kötelezettségvállalások a legtöbb uniós szintű cél eléréséhez nem elegendőek; hangsúlyozza azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy a jelenlegi nemzeti célok nem elegendők az Európa 2020 stratégiában foglalt kiemelt foglalkoztatási, oktatási és a szegénység csökkentésére irányuló célok eléréséhez;

7.

felhívja a tagállamokat, hogy 2013-as nemzeti reformprogramjaikban tegyék meg az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez szükséges kötelezettségvállalásokat;

8.

felhívja az Európai Tanácsot, hogy politikai iránymutatásaiban biztosítsa, hogy az uniós alapok elegendő forrást nyújtsanak az Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez; sürgeti a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében hatékonyabban különítsék el forrásaikat;

9.

sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok többsége a múlt évben nem teljesítette azon kötelezettségvállalását, hogy 2012-es nemzeti reformprogramja részeként nemzeti munkahely-teremtési tervet terjeszt elő; felhívja a tagállamokat, hogy 2013-ban teljesítsék e kötelezettségvállalásukat; hangsúlyozza, hogy a nemzeti munkahely-teremtési terveknek magukban kell foglalniuk az alábbiakat: a munkahelyteremtést és a zöld foglalkoztatást segítő átfogó intézkedések, a foglakoztatási szakpolitikák és a pénzügyi eszközök összekapcsolása, munkaerő-piaci reformok, egyértelmű ütemterv a többéves reformtervnek a következő 12 hónapra való bevezetésére, és azon területek és régiók azonosítása, amelyek a specializáció tekintetében hiánnyal szembesülnek, vagy éppen felesleggel rendelkeznek;

10.

sajnálja, hogy a Bizottság nem tette kötelezővé a nemzeti munkahely-teremtési terveket, és felhívja a Bizottságot, hogy az európai szemeszterek folyamán minden évben felügyelje e tervek előkészítését;

11.

felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el munkahelyteremtést elősegítő intézkedéseket, például a munkát terhelő adókat alakítsák át oly módon, hogy az ösztönözze a foglalkoztatást, mozdítsák elő és támogassák a tényleges és önkéntes önfoglalkoztatást és a vállalkozásindítást, javítsák a vállalkozási tevékenységek keretfeltételeit, segítsék elő a kkv-k finanszírozáshoz jutását, az informális és feketemunkát alakítsák át bejelentett munkává, a munkaerőpiacokat szükség szerint újítsák meg oly módon, hogy azok alkalmazkodóbbak, dinamikusabbak, versenyképesebbek és befogadóbbak legyenek, ugyanakkor biztosítsák a munkavállalók megfelelő biztonságát, a munkáltatók és a munkavállalók számára biztosítsák a változó munkaerőpiacokhoz való alkalmazkodást lehetővé tevő készségeket és eszközöket, korszerűsítsék a bérmeghatározási rendszereket – szociális párbeszéd keretében, a szociális partnerek aktív részvételével és tiszteletben tartva a munkaügyi kapcsolatok nemzeti modelljeinek sokszínűségét – annak érdekében, hogy a bérek a tisztességes megélhetést nyújtó munkabérek határain belül a termelékenység tendenciáihoz igazodjanak, valamint használják ki a zöld gazdaság, az egészségügyi és szociális ellátás és az IKT szektor fenntartható és minőségi foglalkoztatásra vonatkozó magas potenciálját;

12.

felkéri az Európai Tanácsot, hogy a fiatalok munkanélküliségének kezelése legyen a 2013-as politikai iránymutatások egyik prioritása;

13.

felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre határozott intézkedéseket a fiatalok munkanélküliségének leküzdése érdekében, többek között hozzanak célzott, aktív munkaerő-piaci szakpolitikai intézkedéseket, a készségek és a munkaerő-piaci kereslet közötti eltéréseket kezelő intézkedéseket – konkrétan előzzék meg a korai iskolaelhagyást és a tanulószerződéses gyakorlati képzésekből való lemorzsolódást, és biztosítsák, hogy az oktatási és képzési rendszerek hatékony módon nyújtsanak megfelelő készségeket a fiataloknak –, továbbá mozdítsák elő a vállalkozói készséget, nyújtsanak hatékony vállalkozás-fejlesztési támogatást a fiataloknak, és fejlesszék az oktatásból a munka világába való átmenetet biztosító kereteket;

14.

határozottan támogatja a Bizottságnak az ifjúsági garanciarendszerekről szóló javaslatát; felszólít ezek gyors végrehajtására, illetve elegendő finanszírozás biztosítására számukra; úgy véli, hogy az ESZA-nak kulcsszerepet kell betöltenie az ifjúsági garanciarendszerek finanszírozásában, illetve törekedni kell az EU és a tagállamok által biztosított finanszírozás megfelelő egyensúlyára;

15.

sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki átfogó stratégiákat a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok számára; arra ösztönzi továbbá a tagállamokat, hogy e stratégiák kidolgozása során fejezzék ki pénzügyi szolidaritásukat a korlátozott költségvetési mozgástérrel rendelkező tagállamokkal szemben;

16.

sajnálattal állapítja meg, hogy a 2013. évi növekedési jelentés nem foglalkozik a munkahelyek minőségével, és túl kevés figyelmet fordít a munkaerő-piaci részvétel – különösen a nők, a 45 év feletti munkavállalók, illetve a fogyatékossággal élő és a leghátrányosabb helyzetű személyek részvételének – növeléséhez szükséges előfeltételek megteremtésére;

17.

emlékeztet arra, hogy a tagállamok között különösen a foglalkoztatási és szociális mutatókat illető belső egyensúlytalanságok egyre nagyobbak; rámutat arra, hogy azok a tagállamok, amelyek viszonylag kevéssé szegmentált munkaerőpiaccal és erős jóléti rendszerekkel rendelkeznek, és képesek ideiglenesen módosítani a munkaórák számát és a munkaidőt, valamint egyéb rugalmas munkakörülményeket biztosítani (belső rugalmasság), és eredményes kollektív tárgyalási modelljeik vannak, azok ellenállóbbnak bizonyultak a válság foglalkoztatási és társadalmi következményeivel szemben;

18.

sürgeti a munkaerőpiacok alkalmazkodóbbá és dinamikusabbá tételét, hogy képesek legyenek elbocsátások nélkül alkalmazkodni a gazdasági zavarokhoz, továbbá befogadóbbá tételét, hogy elősegítsék a munkaerő-piaci részvétel – különösen a kiszolgáltatott és hátrányos helyzetű személyek részvételének – növelését;

19.

figyelmeztet arra, hogy a megszorító intézkedések nem veszélyeztethetik a foglalkoztatás minőségét, sem a szociális védelmi, egészségügyi és biztonsági normákat; ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák azon társaságok és kkv-k megnevezését, amelyek erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy a jogi minimumkötelezettségeik teljesítését meghaladó, szociálisan érzékeny hozzáállást alakítsanak ki;

20.

hangsúlyozza, hogy az oktatás és a képzés kulcsszerepet játszik az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében;

21.

hangsúlyozza, hogy a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülők csoportjába tartozók számának csökkentése érdekében fontos a korai iskolaelhagyás arányának mérséklése;

22.

felhívja a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégia keretében elfogadott valamennyi kötelezettség teljesítése érdekében a fenntartható, növekedésbarát és differenciált költségvetési konszolidációra való törekvéssel párhuzamosan biztosítsák az oktatásba, a képzésbe és az egész életen át tartó tanulásba irányuló hatékony és elegendő befektetést;

23.

felhívja a tagállamokat, hogy építsék be az európai oktatási, képzési, ifjúsági és sport csereprogramokat az európai szemeszter keretében tett intézkedésekbe;

24.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a legutóbbi 2012-es európai szemeszter óta minden korcsoportban nőtt a szegénység és a munkanélküliség;

25.

üdvözli, hogy a 2013. évi éves növekedési jelentés foglalkozik a szegénység és a társadalmi kirekesztés kérdésével, valamint a válság társadalmi következményeinek kezelésével; felkéri a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlásokban emelje ki ezen intézkedéseket, és különösen foglalkozzon az aktív keresők szegénységével, azon személyek szegénységével, akiknek nincs vagy csak korlátozott kapcsolatuk van a munkaerőpiaccal, valamint az idősek szegénységével; felkéri az Európai Tanácsot, hogy kiemelten támogassa ezt az iránymutatást;

26.

felhív arra, hogy az integrált aktív befogadási stratégiák végrehajtása kapjon központi szerepet az uniós és a nemzeti szociálpolitikai menetrendekben;

27.

elismeri, hogy a rövid-, közép és hosszú távú negatív növekedési és foglalkoztatási hatások elkerülése és az államháztartások fenntarthatóságának biztosítása érdekében arányos és differenciált, növekedésbarát költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, hangsúlyozza, hogy a költségvetési konszolidációs programokat a növekedésre, a foglalkoztatásra és a társadalmi befogadásra gyakorolt rövid távú hatásuk alapján kell értékelni, különösen a recesszióban lévő vagy elhanyagolható növekedési rátával rendelkező országokban; felhívja a Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy a gazdasági visszaesés idején maradéktalanul használják ki az 1175/2011/EU rendelet és az 1177/2011/EU tanácsi rendelet által biztosított rugalmasságot;

28.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak jobban figyelembe kellene vennie az AGS alapjául szolgáló sajátos helyi, regionális és nemzeti trendeket és az előrejelzés potenciális tévedéseit;

29.

úgy véli, hogy a költségvetési konszolidációt arányos és növekedésbarát módon kell folytatni, és a konszolidációt az országok és a szélesebb európai gazdaság költségvetési mozgásterének függvényében eltérő ütemben kell végrehajtani, a negatív növekedés és a negatív foglalkoztatási hatások elkerülése érdekében, az adósság fenntarthatóságának garantálása mellett;

30.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy az IMF legutóbbi módosításaival összhangban kalibrálja újra a költségvetési megszorítások által a tagállamok költségvetésére a növekedés és a munkahelyteremtés tekintetében gyakorolt sokszorozó hatásra vonatkozó modelljeit;

31.

felhívja az Európai Tanácsot, hogy politikai iránymutatásaiban biztosítsa a különböző prioritások közötti koherenciát, hogy ne veszélyeztessék a fenntartható növekedési és munkahely-teremtési potenciált, ne növeljék a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, és ne gátolják a minőségi közszolgáltatások nyújtásához való hozzáférést; meggyőződése, hogy legfőbb prioritásként a növekedést és a munkahelyteremtést elősegítő integrált reformintézkedéseket és befektetéseket kell végrehajtani, ugyanakkor biztosítani kell az államháztartás fenntarthatóságát;

32.

felhívja az Európai Tanácsot, hogy amennyiben támogatja az éves növekedési jelentés első prioritását, a „differenciált növekedésbarát költségvetési konszolidációt”, pontosan magyarázza el, hogyan valósítható ez meg a „munkanélküliség és a válság okozta társadalmi következmények megoldására” vonatkozó negyedik prioritásban ismertetett, a társadalmi kohézió növelésére és a szegénység elleni küzdelemre vonatkozó célok betartása mellett;

33.

hangsúlyozza, hogy meg kell valósítani a teljes koherenciát egyrészt a költségvetési konszolidáció és a gazdasági intézkedések, másrészt a szociálpolitikai, növekedési és foglalkoztatási intézkedések között;

34.

rámutat, hogy a súlyos költségvetési megszorítások és a magánszektor csökkent hitelezőképességének időszakában a strukturális alapok és a Kohéziós Alap pénzügyi méretüknek és kitűzött céljaiknak köszönhetően nélkülözhetetlen eszközök a tagállamok kezében a gazdaság élénkítésére és az Európa 2020 stratégiában foglalt növekedési és foglalkoztatási célok elérésére; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy mivel a kohéziós politika kulcsfontosságú szerepet játszik az európai szemeszter keretein belül a nemzeti programok kialakításában, az éves növekedési jelentéseknek elsődlegesen erre a politikára kellene fókuszálniuk, amely egyben hozzájárulna a növekedésről és a munkahelyteremtésről folytatott éves uniós vitához is;

35.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, a szociális partnerek és a civil társadalom továbbra is korlátozott szerepet játszanak az európai szemeszterben; rámutat, hogy az éves növekedési jelentésben szereplő, a Bizottság által készített és az Európai Tanács által elfogadandó szakpolitikai iránymutatásokból hiányzik a parlamenti és a civil szerepvállalás és ezáltal a demokratikus legitimáció;

36.

úgy véli, hogy az Európai Parlament alapvető szerepet játszik a szükséges demokratikus legitimáció megteremtésében; úgy véli, hogy mivel jogalap hiányában a rendes jogalkotási eljárás nem alkalmazható az éves növekedési jelentésre, az Európai Tanácsnak a szakpolitikai iránymutatások elfogadása során figyelembe kell vennie a Parlament észrevételeit, ezáltal biztosítva azok demokratikus legitimációját;

37.

kéri a Bizottságot, hogy követelje meg a tagállamoktól, hogy a nemzeti reformprogram kidolgozása során garantálják a maximális átláthatóságot, valamint a nemzeti parlamentek és a szociális partnerek részvételét e folyamatban;

38.

felhívja a figyelmet arra, hogy a munkahelyteremtő növekedés fokozásához olyan foglalkoztatáspolitikákra van szükség, amelyek kedvező feltételeket teremtenek a munkahelyek létrehozásához, elősegítik a munkahelyek közötti és a munkanélküliségből a foglalkoztatásba való átmenetet, növelik a munkaerő-piaci kínálatot, és lehetővé teszik, hogy ez a kínálat földrajzi szempontból és a rendelkezésre álló szakismeretek tekintetében nagyobb összhangban legyen a munkaerő-piaci kereslettel;

39.

hangsúlyozza, hogy a termelékenységet és a hatékonyságot fokozó munkaerő-piaci reformokra van szükség annak érdekében, hogy javuljon az Unió gazdaságának versenyképessége és lehetőség nyíljon a fenntartható növekedésre és munkahelyteremtésre, az európai szociális vívmányok betűjének és szellemének, valamint alapelveinek szigorú tiszteletben tartása mellett; úgy véli, hogy a munkaerő-piaci reformokat oly módon kell végrehajtani, hogy azok javítsák a munkahelyek minőségét;

40.

javasolja, hogy amennyiben a költségvetési feltételek lehetővé teszik, a tagállamok csökkentsék a munkát terhelő adókat, különösen az alacsony jövedelmű és alacsony képzettségű munkavállalók, valamint a kiszolgáltatott csoportok esetében; úgy véli, hogy a társadalombiztosítási járulékok megfelelően célzott, ideiglenes csökkentése vagy az új munkavállalók – különösen az alacsony képzettségű, tartós munkanélküliek – alkalmazását célzó foglalkoztatási intézkedések nagyon hatékonyan előmozdíthatják a munkahelyteremtést;

41.

megjegyzi, hogy a demográfiai változás egyértelmű hatást gyakorol a szociális infrastruktúra működtetésére, komoly kihívással szembesítve minden generációt az Unió egészében; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a Bizottság jelentésében jobban figyelembe kellene venni a kohéziós politikáknak a demográfiai kihívások kezelésében játszott szerepét;

42.

hangsúlyozza, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosításához végre kell hajtani a szükséges reformokat; úgy véli, hogy a nyugdíjkorhatárt újra lehet értékelni az egészségben eltöltött várható élettartam alakulása alapján, felhívja azonban a figyelmet, hogy a tényleges nyugdíjba vonulási életkor növelése a kötelező nyugdíjkorhatár emelése nélkül is megoldható, mégpedig a munkaerőpiac korai elhagyásának visszaszorítása révén; úgy véli, hogy a tényleges nyugdíjba vonulási életkor sikeres emeléséhez a nyugdíjrendszerek reformját olyan politikáknak kell kísérniük, amelyek korlátozzák az előnyugdíjazási lehetőségekhez és egyéb korai nyugdíjba vonulási módokhoz való hozzáférést, az idősebb munkavállalók részére foglalkoztatási lehetőségeket dolgoznak ki, hozzáférést biztosítanak számukra az egész életen át tartó tanuláshoz, a munkában maradást ösztönző adókedvezményeket vezetnek be, és támogatják az aktív és egészséges időskort;

43.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve biztosítsa, hogy a megszorító programok ne gátolják a munkahelyteremtő intézkedéseket és a növekedésösztönző politikákat, és ne veszélyeztessék a szociális védelmet; sürgeti a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben a növekedésbarát kiadásokat, például az oktatás, az egész életen át tartó tanulás, a kutatás és az innováció és az energiahatékonyság területén, ugyanakkor biztosítsák e kiadások hatékonyságát;

44.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy az innovatív uniós pénzügyi eszközök katalizátorként szolgálhatnak a célzott befektetések terén, sokszorozó hatással lehetnek az uniós költségvetésre, és emelhetik az uniós növekedési potenciált; ennek fényében sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamok és a régiók számára nyújtson részletes információkat, további támogatást és iránymutatást a pénzügyi eszközöknek a kohéziós politika keretében 2013-ban és a 2014–2020 közötti következő programozási időszakban való fokozott felhasználása vonatkozásában; felhívja a tagállamokat, hogy kövessék a Bizottságot, és világosan jelezzék a nemzeti reformprogramjaikban is, hogy milyen módon tervezik a strukturális alapokból nyújtott támogatásokat pénzügyi eszközök segítségével a növekedési és a foglalkoztatási prioritások előmozdítására használni;

45.

üdvözli, hogy a 2013. évi éves növekedési jelentés prioritásai között külön hangsúly helyeződik az egyes kulcsfontosságú ágazatok, például az innovatív iparágak és szolgáltatások, a környezetbarát gazdaság, az egészségügyi és szociális ellátás (a „fehér ágazat”) és az IKT-szektor munkahelyteremtő potenciáljának kiaknázására; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák azokat a kezdeményezéseket, amelyek elősegítik e magas foglalkoztatási potenciállal rendelkező ágazatok fejlődését;

46.

emlékeztet arra, hogy ezen új ágazatok munkahelyteremtő potenciáljának teljes kiaknázása alkalmazkodást igényel – különösen az alacsony képzettségű és az idősebb munkavállalóktól –, és új készségek elsajátítását teszi szükségessé; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mérjék fel előre ezen ágazatok szakismereti igényét, és hajtsák végre a szükséges oktatási és képzési beruházásokat a hiányzó szakismeretek biztosítására;

47.

sajnálattal állapítja meg, hogy a 2013. évi éves növekedési jelentés prioritásai között egyáltalán nem szerepelnek a nemek közötti egyenlőség érvényesítését szolgáló lépések; úgy véli, hogy a nők munkaerő-piaci részvételének jelentős növelése kulcsfontosságú az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási rátára vonatkozó kiemelt célkitűzésének eléréséhez; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a nők magasabb foglalkoztatási arányának előmozdításához szükséges intézkedéseket, például biztosítsák a megfizethető árú gondozást és gyermekfelügyeletet, a megfelelő anyasági, apasági és szülői szabadságok rendszerét, valamint a munkaidő és a munkahelyek rugalmasságát;

48.

felhívja a tagállamokat, hogy javítsák az üzleti környezetet, különös tekintettel a kkv-kra, továbbá felhívja a Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy fokozzák az egységes piac kiteljesítésére és a digitális gazdaság fejlesztésére irányuló erőfeszítéseiket, és a felesleges bürokratikus terhek csökkentése érdekében összpontosítsanak az intelligens szabályozásra; üdvözli a II. egységes piaci intézkedéscsomagot, és sürgeti annak gyors és teljes körű végrehajtását;

49.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye kulcsfontosságú prioritássá az egységes piac irányítását, mivel az jelentős mértékben hozzájárul az európai szemeszter céljainak eléréséhez, nevezetesen a fenntartható gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz; úgy véli, hogy a Bizottság országspecifikus ajánlásainak egyidejűleg több gyakorlati megoldást kell kínálniuk a tagállamok számára az egységes piac működésének javítására vonatkozóan, hogy határozottabb lakossági támogatottság és politikai elkötelezettség alakuljon ki az egységes piac kiteljesítésének ösztönzésére;

50.

üdvözli a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférése fontosságának elismerését, mivel a kkv-k az Unión belüli foglalkoztatás és munkahelyteremtés sarokkövét képezik, és jelentős potenciállal rendelkeznek a fiatalkori munkanélküliség és a nemek közötti egyensúlyhiány problémájának kezeléséhez; sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti növekedési terveikben tegyék abszolút prioritássá a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyék könnyen hozzáférhetővé az e célt szolgáló európai alapokat;

51.

elismeri az EBB megnövelt hitelezési kapacitásának fontosságát, és azt ajánlja, hogy ezt igazítsák hozzá a regionális egyenlőtlenségek felszámolását célzó uniós prioritásokhoz; felhívja a Bizottságot, hogy kérje meg a tagállamokat, hogy a strukturális alapokból származó forrásaik egy részének felhasználásával osztozzanak az EBB hitelkockázatában, és nyújtsanak hitelgaranciákat a kkv-k és a mikrovállalkozások számára, amivel el lehetne érni a gazdasági tevékenység fellendítését minden ágazatban és régióban, további foglalkoztatási lehetőségeket lehetne garantálni, és meg lehetne oldani a kkv-kat jelenleg akadályozó hitelhez jutási problémákat is;

52.

felhívja a tagállamokat, hogy elsősorban vállalkozásfejlesztési programok és a finanszírozáshoz jutás segítése révén ösztönözzék és támogassák a vállalkozói tevékenységet – ezen belül a szociális vállalkozásokat – és a vállalkozásindítást;

53.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szociális vállalkozások határozott támogatását a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret végrehajtása keretében, mivel ez a terület nyilvánvalóan hatalmas lehetőségeket rejt magában az új munkahelyek és az innovatív növekedés szempontjából;

54.

sürgeti a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzésének elérése érdekében teljes mértékben mobilizálja az uniós eszközöket és pénzügyi támogatást; felhívja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatottság növelése érdekében, valamint a strukturális munkanélküliség, a tartós munkanélküliség és a fiatalok munkanélküliségének hatékony leküzdése céljából teljes mértékben használják fel a strukturális alapokat;

55.

megjegyzi, hogy a kohéziós politika mint az Európa 2020 stratégián belül fontos szerepet betöltő, illetve a helyi, regionális és nemzeti befektetési szükségleteket pontosan megcélzó kulcsfontosságú uniós beruházási eszköz nemcsak a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentéséhez, hanem a tagállamok gazdasági fellendítéséhez, valamint a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés hatékony megvalósításához is hozzájárul a tagállamokban és az Unió egész területén; megjegyzi, hogy emiatt a kohéziós politika az egyik legjobb eszköz annak elérésére, hogy a fellendülés új munkahelyeket hozzon létre, ahogy azt az Európai Bizottság a 2013-as éves növekedési jelentésében tervezi; úgy véli ezzel kapcsolatban, hogy a kohéziós politika költségvetésének bárminemű csökkentése súlyos következményekkel járna az Európa 2020 stratégia céljaira nézve, és ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az új programozási időszakban megfelelő források legyenek elkülönítve a kohéziós politika céljaira, legalább a 2007–2013-as időszakra megállapított szinten, és hogy az továbbra is fedje le az összes uniós régiót;

56.

üdvözli, hogy a Bizottság elismeri a 2013-as éves növekedési jelentésben, hogy szükség van az igazgatási kapacitás további növelésére a strukturális alapok még el nem költött forrásainak gyorsabb elosztása érdekében; rámutat, hogy ezen erőfeszítéseknek a nemzeti, regionális és helyi szintű hatóságokat kell megcélozniuk; hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok még el nem költött forrásainak gyorsabb kifizetése hozzájárul a piaci likviditás megerősítéséhez;

57.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a regionális politika továbbra is fontos szerepet játsszon a nemzeti programok kialakításában az európai szemeszteren belül, illetve kulcsfontosságú eszköz legyen a szociális politikák és a foglalkoztatás terén meghatározott közép- és hosszú távú célkitűzések elérésében;

58.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy a kohéziós politika a helyi, regionális és nemzeti szinten azonosított egyedi feltételekhez és igényekhez való hozzáigazíthatósága révén szerepet játsszon a versenyképesség terén tapasztalható belső egyenlőtlenségek és a strukturális egyensúlyhiány enyhítésében; ezzel kapcsolatosan üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy ahol lehetséges, a strukturális alapok még el nem költött forrásait az energiahatékonyságra, a fiatalok foglalkoztatására és a kkv-kra csoportosítsák át, mivel ezek fontos szerepet fognak játszani az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésében; kéri, hogy megfelelően tájékoztassák a kezdeményezés nemzeti szinteken történő végrehajtásáról;

59.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek a fiatalok számára megkönnyítik az oktatásból és képzésből a munkaerőpiacra való átmenetet; ezzel összefüggésben rámutat az egyes tagállamokban bevezetett „kettős szakképzés” sikerére, amely a fiatalok legmagasabb foglalkoztatási rátáját eredményezte az Európai Unióban;

60.

úgy véli, kiemelten fontos segítséget nyújtani a fiataloknak a szakismeretek hatékonyabb elsajátításához, ami a vállalkozások, kormányzatok és az oktatási szolgáltatások nyújtói közötti nagyobb mértékű együttműködést és kommunikációt tesz szükségessé;

61.

üdvözli a Bizottság azon bejelentését, hogy a fiatalok foglalkoztatását célzó intézkedéscsomagot fog előterjeszteni; felhívja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel szoros együttműködésben mozdítsanak elő és dolgozzanak ki ifjúsági garanciaprogramokat azzal a céllal, hogy legfeljebb négy hónapig tartó munkanélküliség után az Európai Unióban minden fiatalnak foglalkoztatást biztosítsanak munkahely, szakmai gyakorlat, kiegészítő továbbképzés vagy munkát és továbbképzést egyszerre biztosító állás formájában; úgy véli, hogy az uniós finanszírozásnak – kivált az Európai Szociális Alapnak – központi szerepet kell kapnia az ifjúsági garanciaprogramok társfinanszírozásában; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson technikai segítséget a tagállamoknak és a régióknak az ESZA forrásainak megfelelő felhasználásához az ifjúsági garanciaprogramok kidolgozása érdekében, valamint az ilyen programok végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy a nemzeti ágazati partnereknek – a helyi és regionális hatóságokkal szorosan együttműködve – kulcsfontosságú szerepet kell betölteniük az ifjúsági garanciaprogramok végrehajtásában;

62.

megállapítja, hogy az ifjúsági garanciaprogramokhoz minőségi keretnek kell kapcsolódnia a programok minőségének és annak biztosítása érdekében, hogy a felkínált képzések, szakmai gyakorlatok és munkahelyek megfelelő munkakörülményeket biztosítsanak, és megfeleljenek az egészségvédelmi és biztonsági normáknak; úgy véli, hogy ennek alapján minden fiatal számára biztosítani kell igényeik személyre szabott értékelését, valamint egyéni és személyre szabott szolgáltatásokat kell nyújtani számukra;

63.

üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a „Foglalkoztatási Bizottság” révén jöjjön létre az ifjúsági garanciaprogramok végrehajtásának többoldalú felügyelete, és kéri az Európai Parlament bevonását;

64.

üdvözli a Bizottságnak az ifjúsági garanciaprogramokról szóló tanácsi ajánlásra tett javaslatát; felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy segítsék elő a fiatalok körében a vállalkozói tevékenységet és az önfoglalkoztatást, és hajtsanak végre fiatalokat célzó egyedi vállalkozásfejlesztési támogatási programokat;

65.

kiemeli, hogy az Európai Tanács 2012 januárjában kísérleti intézkedést javasolt a legnagyobb arányú fiatalkori munkanélküliséggel sújtott nyolc tagállamnak, mely segíti őkat abban, hogy az uniós strukturális alapokból folyósított támogatások bizonyos részét a fiatalok munkanélküliségének kezelésére csoportosítsák át; sajnálja, hogy 2012 májusában a Bizottság számottevően, 82 milliárd euróról 29,8 milliárd euróra csökkentette az átcsoportosításra rendelkezésre álló előirányzatokat, ezáltal szűkítve a kísérleti intézkedések hatókörét; helyteleníti, hogy eddig e pénzeszközöknek csupán egy csekély részét irányították át arra a célra, hogy a fiataloknak segítsenek munkát találni;

66.

üdvözli azt a javaslatot, amely szerint a 2014–2020-as programozási időszakban nagyobb mértékben fel kell használni az Európai Szociális Alap forrásait a fiatalok foglalkoztatását szolgáló intézkedésekhez; szorgalmazza, hogy az ifjúságot célzó intézkedésekre elkülönített ESZA-forrásokat főleg szakmai gyakorlatokra és képzésekre, valamint a vállalkozói készség előmozdítására összpontosítsák; üdvözli, hogy a strukturális alapok 2007–2013 közötti időszakban el nem költött forrásait átcsoportosítják a fiatalok magas munkanélküliségi rátájának kezelésére és a kis- és középvállalkozások fejlesztésére;

67.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy bizonyos ágazatokban és/vagy régiókban javítsák a szakismeretek nyomon követését, és a szakismeretek iránti kereslet és kínálat közötti eltéréseket a lehető leghamarabb orvosolják; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt az uniós készségkörkép kidolgozásában, hogy átfogó képet lehessen alkotni az Unió szakismereti igényeiről;

68.

kéri az EU-t és tagállamait, hogy a szakismereti igények előrejelzése érdekében támogassák az oktatási-képzési ágazat és a vállalatok közötti együttműködést és szinergiákat, továbbá az oktatási és képzési rendszereket igazítsák a munkaerőpiac igényeihez azzal a céllal, hogy a munkaerőt – a változó munkakörülményeknek és az idősödő munkaerő egyéni igényeinek figyelembevételével – felruházzák a szükséges szakismeretekkel, és elősegítsék az átmenetet az oktatásból és képzésből a munka világába;

69.

felhívja a tagállamokat, hogy prioritásként gondoskodjanak az oktatásba és a képzésbe, a vállalkozói készségek fejlesztésébe és az egész életen át tartó tanulásba irányuló beruházásokról valamennyi korcsoportot érintően, mindezt nemcsak a formális képzés, hanem emellett a nem formális és informális tanulási módok fejlesztésével; figyelmeztet arra, hogy az oktatási és képzési költségvetések megkurtítása szociális és gazdasági szempontból hosszú távon nem kifizetődő, mivel akadályozza a válságból való kilábalást, és visszaveti a tagállamok versenyképességét;

70.

rámutat, hogy az új tanulási lehetőségek kihasználása és a formális oktatási rendszeren kívül megszerzett tudás, készségek és képességek jelentősen növelhetik a foglalkoztathatóságot; hangsúlyozza a nem formális és informális tanulás elismerésének fontosságát; üdvözli, hogy a Bizottság javaslatot tett egy tanácsi ajánlásra, amelyben felkérnék a tagállamokat, hogy 2015-ig hozzanak létre érvényesítési rendszereket az európai képesítési keretrendszerhez kapcsolódóan, amelyek lehetőséget biztosítanának teljes vagy részleges képesítések nem formális vagy informális tanulás útján történő megszerzésére;

71.

ösztönzi a nemzeti képesítési keretrendszer mint az egész életen át tartó tanulás fejlesztését előmozdító eszköz hatékony alkalmazását; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy a munkavállalók nemzetközi mobilitásának előmozdítása és az átláthatóság biztosítása érdekében hozza létre az európai készségútlevelet;

72.

hangsúlyozza, hogy javítani kell az oktatás szakmai színvonalát, a tanárok szakértelmét és társadalmi helyzetét, mivel mindez a magas szinten teljesítő európai oktatási és képzési rendszer nélkülözhetetlen feltétele; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e célból tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket és biztosítsák a szükséges forrásokat;

73.

úgy véli, hogy a munkaerő-piaci reformoknak a termelékenység és a versenyképesség növelését, ugyanakkor a munkahelyek minőségének megőrzését kell célozniuk; felhívja az Európai Tanácsot, hogy 2013. évi szakpolitikai iránymutatásaiban szenteljen figyelmet a munkahelyek minőségének, különös tekintettel – a Szerződések rendelkezéseinek megfelelően és a tagállamok jogszabályainak sérelme nélkül – a munkavállalók alapvető munkahelyi jogainak érvényesítésére;

74.

úgy véli, hogy a strukturális munkaerő-piaci reformok során gondoskodni kell a belső rugalmasságról, hogy a gazdasági nehézségek idején fenn lehessen tartani a foglalkoztatottságot, biztosítani kell a munkahelyek minőségét és a munkahely-változtatás biztonságát, olyan – újbóli munkavállalással kapcsolatos követelményekre épülő és a reintegrációs politikákkal összekapcsolt – munkanélküli juttatási rendszereket kell létrehozni, amelyek a munkavállalás ösztönzése mellett elegendő jövedelmet nyújtanak, a munkaerőpiac szegmentálódásának leküzdését előmozdító szerződéses megállapodásokat kell alkalmazni, elébe kell menni a gazdasági szerkezetátalakításnak, és biztosítani kell az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést;

75.

felhívja a tagállamokat, hogy küzdjenek a bizonytalan munkakörülmények és a színlelt önfoglalkoztatás ellen, és gátolják meg azok elterjedését, valamint biztosítsák, hogy az ideiglenes vagy részidős szerződéssel rendelkező munkavállalók és az önfoglalkoztatók megfelelő szociális védelemben részesüljenek, és hozzáférjenek a képzésekhez;

76.

felhívja a tagállamokat, hogy szükség esetén és a stabil munkaviszonyok előmozdítása céljából fejlesszék a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokat, támogatva és lehetővé téve – különösen az idősebb és a fiatalabb munkavállalók esetében – a rugalmasabb munkarend feltételeinek megteremtését a megfelelő szintű társadalombiztosítás fenntartása mellett és a mobilitást támogató intézkedésekkel előmozdítva a munkavállalók önkéntes mobilitását;

77.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a hátrányos helyzetű csoportok, köztük a kisebbségekhez tartozók (pl. romák), valamint a fogyatékkal élők alacsony munkaerő-piaci részvételének kezelésére és a tisztességes megélhetést biztosító bérek mindenkori tiszteletben tartására;

78.

felhívja a tagállamokat, hogy a foglalkoztathatóság fenntartása, az emberek munkába való visszatérésének támogatása és a megfelelő életkörülmények fenntartása érdekében – szorosan együttműködve a szociális partnerekkel – növeljék az olyan aktív munkaerő-piaci politikák hatókörét és hatékonyságát, amelyek kölcsönösen támogatják egymást az aktivizálásra irányuló ösztönzőkkel – mint pl. az ún. „welfare-to-work” programokkal („a szociális hálóból vissza a munkaerőpiacra”) – és a megfelelő juttatási rendszerekkel;

79.

felhívja a tagállamokat, hogy a munkahelyek megőrzése, a belső és külső mobilitás előmozdítása és a szerkezetátalakítási folyamatok esetleges negatív hatásainak minimálisra csökkentése érdekében menjenek elébe e folyamatoknak; felhívja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett hathatósan alkalmazzák a nemzeti jogszabályokat és a meglévő uniós irányelveket, például a csoportos létszámcsökkentésről szóló irányelvet, a vállalkozások átruházására vonatkozó irányelvet és a tájékoztatásról és konzultációról szóló keretirányelvet; úgy véli, hogy az uniós alapoknak jelentős szerepet kell játszaniuk a szerkezetátalakítási folyamatok lehetséges negatív hatásainak megelőzésében, minimalizálásában vagy enyhítésében;

80.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv hatékony végrehajtását,

81.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai munkaerő-piaci integráció elmélyítése érdekében tegyenek lépéseket a munkaerőpiacokon belüli és azok közötti mobilitás növelésére a munkavállalók Unión belüli szabad mozgását gátló jogi és adminisztratív akadályok – például a román és bolgár munkavállalókra vonatkozó átmeneti munkaerő-piaci korlátozások – megszüntetésével, valamint a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló munkavállalók társadalombiztosítási jogainak és munkakörülményeinek javításával; felhívja a tagállamokat, hogy fokozottabban használják az EURES hálózatot annak érdekében, hogy az álláskeresők könnyebben rátalálhassanak a határokon túli állásokra;

82.

felhívja a figyelmet arra, hogy minden korcsoportban nő a szegénység és a munkanélküliség; felkéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e helyzet kezelése érdekében tegyenek új kötelezettségvállalásokat, különösen az aktív keresők szegénysége, a munkaerő-piaci kapcsolatokkal nem vagy csak korlátozott mértékben rendelkező személyek szegénysége – beleértve a tartósan munkanélküli időseket –, valamint az idősek szegénysége tekintetében;

83.

felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a költségvetési konszolidáció által a nemek közötti egyenlőségre, a nők foglalkoztatására és szegénységére gyakorolt negatív hatásokat ellensúlyozzák a nemek közötti egyenlőségnek a nemzeti költségvetésben való általános érvényesítésével azáltal, hogy erőteljesebb, kifejezetten a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó ajánlásokat intéznek a tagállamokhoz, valamint az Európa 2020 stratégia kiemelt céljait és a kapcsolódó nemzeti célokat nemek szerinti bontásban adják meg;

84.

felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a szociális védelmi rendszerek megfelelőségét és hatékonyságát, és biztosítsák, hogy azok továbbra is pufferként működjenek az elszegényedés és a társadalmi kirekesztés ellenében; megállapítja ugyanakkor, hogy az európai szociális modell korszerűsítésre szorul oly módon, hogy „aktivizálja a jóléti államokat”, amelyek a fenntartható munkahelyek és növekedés létrehozása, valamint a társadalmi aránytalanságok megakadályozása céljából az emberekbe fektetnek be, valamint eszközöket és ösztönzőket biztosítanak;

85.

felhívja a tagállamokat, hogy az alacsony jövedelmű és kiszolgáltatott csoportok marginalizálódásának megakadályozása érdekében hajtsanak végre aktív befogadási stratégiákat, nyújtsanak megfelelő, elérhető árú és magas színvonalú szolgáltatásokat, továbbá biztosítsanak minőségi foglalkoztatáshoz vezető körülményeket;

86.

felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti reformprogramjaikban pontosítsák, hogy miként fogják felhasználni az uniós támogatásokat az Európa 2020 stratégia keretében vállalt, szegénységgel kapcsolatos és más nemzeti szintű szociális, foglalkoztatási és oktatási célkitűzéseik teljesítésére;

87.

felhívja az EU-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az egészségügyi rendszerek bárminemű reformja a minőség javítására, a megfelelőség, a megfizethetőség, az egyetemes hozzáférés biztosítására és a fenntarthatóság garantálására összpontosítson;

88.

úgy véli, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból kikerülő új munkaerő-felvételt célzó támogatások hatékonyan növelhetik e csoportok munkaerő-piaci részvételét;

89.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a költségvetési konszolidáció összeegyeztethető legyen az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális dimenziójával;

90.

aggodalmát fejezi ki a válságnak a nőket érintő szegénységre gyakorolt társadalmi hatásai miatt; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel a költségvetési konszolidáció nemek közötti egyenlőségre és a nők foglalkoztatására gyakorolt hatását;

91.

felkéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket az aktív keresők szegénységének csökkentésére, például segítsék elő, hogy a háztartások tagjai kellő mértékben vegyenek részt a munkaerőpiacon, és tegyék lehetővé az alacsony jövedelmű vagy bizonytalan állást betöltő munkavállalók előrelépését; felhívja a tagállamokat, hogy a munkavállalók számára tisztes megélhetést biztosító béreket célzó munkaerő-piaci politikákkal lépjenek fel az aktív keresőket sújtó szegénységgel szemben;

92.

felszólítja a Bizottságot, hogy 2013. november 4–5-től kezdődően minden év novembere elején jelenjenek meg a Parlament illetékes bizottságai előtt az éves növekedési jelentés benyújtása céljából, hogy a Parlamentnek elegendő ideje legyen véleménye bemutatására a soron következő európai szemesztereken;

93.

felhívja az Európai Tanácsot és a tagállamokat, hogy a felelősségvállalás biztosítása érdekében biztosítsák a nemzeti és regionális parlamentek, a szociális partnerek, a hatóságok és a civil társadalom szoros bevonását az Európa 2020 stratégia és a gazdasági kormányzási folyamat keretében kidolgozott politikai iránymutatások végrehajtásába és ellenőrzésébe;

94.

felhívja az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási, szociális és oktatási céljait hatékonyabban építsék be a 2013. évi európai szemeszterbe;

95.

ismételten felszólít az európai szemeszter demokratikus legitimitásának növelésére; felhívja az Európai Tanácsot, hogy 2013. évi politikai iránymutatásainak kialakítása során vegye figyelembe az Európai Parlament által felvetett aggályokat és javaslatokat;

96.

kéri, hogy a polgárok érdekeinek képviselete és a tagállamok által folytatott szociálpolitikák legitimitásának fokozása érdekében biztosítsák a Parlament megfelelő részvételét az európai szemeszterben;

97.

a döntések legitimitásának fokozása érdekében kívánatosnak tartja a nemzeti parlamentek szerepének megerősítését az európai szemeszter keretében folytatott gazdaság- és szociálpolitikai döntéshozatali folyamatban való részvételük tekintetében;

98.

szorgalmazza a szociális partnerek és a civil társadalom bevonását a szociálpolitikák megfelelőségének és hatékonyságának fokozása érdekében;

99.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.