30.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 440/94

—

tekintettel az EK és Banglades között 2001-ben létrejött együttműködési megállapodásra,

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról szóló (1), valamint a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló (2)2010. november 25-i állásfoglalásaira,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) „Szociális jogok globalizációja: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet csak a kezdet” című jelentésére,

—

tekintettel az ILO „Munka a fejlődő országokban: a munkavállalók előtt álló kihívások és alternatívák” című jelentésére,

—

tekintettel az ILO „Globalizáció, rugalmasság és munkakörülmények Ázsiában és a Csendes-óceán térségében” című jelentésére,

—

tekintettel az „Iparpolitika a globalizáció korában” című, 2011. március 9-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az OECD frissített, multinacionális vállalkozásoknak szóló 2011-es iránymutatásaira,

—

tekintettel az ILO munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló keretegyezményére (2006, C-187) és a munkavállalók biztonságáról és egészségvédelméről szóló egyezményére (1981, C-155), amelyeket Banglades és Pakisztán nem ratifikált, valamint ezek ajánlásaira (R-197); tekintettel továbbá a munkaügyi felügyeletről szóló egyezményre (1947, C-081), amelyet Banglades és Pakisztán aláírt, valamint az egyezmény ajánlásaira (R-164),

—

tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című közleményére (COM(2011)0681),

—

tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel 2012. november 24-én legalább 112 ember halt meg abban a tűzben, amely a bangladesi Dakka melletti Ásulijában található Tazrín gyárban ütött ki, 2012 szeptemberében pedig 289 ember vesztette életét egy tűzesetben a pakisztáni Karacsiban;

B.

mivel munkavállalók százai halnak meg évente hasonló balesetekben Dél-Ázsia-szerte, és 2005 óta mintegy 600 ruhagyári munkás halt meg csak a bangladesi üzemekben bekövetkező tűzesetek miatt, melyek közül sokat meg lehetett volna előzni;

C.

mivel a textilgyárakban tapasztalható körülmények gyakran rosszak, és e gyárakban kevéssé veszik figyelembe a munkajogokat, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) főbb egyezményeiben elismerteket, és gyakran egyáltalán nem vagy csak kis mértékben fordítanak figyelmet a tűzbiztonságra; mivel az ilyen gyárak tulajdonosai közül sokan büntetlenül megmenekültek, és ezért keveset tettek a munkakörülmények javítása érdekében;

D.

mivel Bangladesben több mint 5 000 textilgyár van, amelyek mintegy 3,5 millió embert alkalmaznak, és Banglades – Kína mögött – a világ második legnagyobb konfekcióruha-exportőre;

E.

mivel az európai piac a bangladesi ruházati és textiltermékek legnagyobb kiviteli célpontja, és vezető nyugati cégek ismerték el, hogy szerződésük volt a Tazrín gyár tulajdonosaival ruházati cikkek beszállítására;

F.

mivel a világ többi részén emelkedő munkaerőköltségek miatt az alacsony képzettséget igénylő gyári munkahelyeket áthelyezték Indiába, Pakisztánba, Kambodzsába, Vietnamba és különösen Bangladesbe, ahol a ruházati cikkek jelenleg az export 75 %-át teszik ki;

G.

mivel sajnálatos, hogy néhány vállalat kezdetben igyekezett tagadni, hogy a dakkai tűzesetben érintett vállalattal dolgoztat, és csak később ismerte el, hogy az általa forgalmazott ruhák a szóban forgó gyárban készültek;

H.

mivel az elmúlt hónapokban felerősödtek a bangladesi kormány és a munkajogi aktivisták közötti feszültségek, a munkavállalók pedig kifogásolják az alacsony béreket és a rossz munkakörülményeket;

I.

mivel a bangladesi ruhagyárakban tapasztalható rossz biztonsági feltételeket korábban bíráló Áminul Iszlám 2012. áprilisi meggyilkolásának ügye a mai napig tisztázatlan;

1.

sajnálatát fejezi ki, amiért a közelmúltbeli gyártüzekben sokan életüket vesztették; részvétét nyilvánítja a gyászoló családoknak és a sérülteknek; teljesen elfogadhatatlannak tekinti, hogy ilyen sok munkavállaló halt meg gyártüzek miatt az elmúlt években Dél-Ázsiában;

2.

felszólítja a bangladesi és pakisztáni kormányt, hogy folytassák a közelmúltban történt esetek kivizsgálását, és léptessenek érvénybe intézkedéseket a tragédiák megismétlődésének megelőzése, többek között az egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok (nevezetesen a munka törvénykönyve (2006)) maradéktalan betartása érdekében, valamint hozzanak létre hatékony és független munkavédelmi ellenőrzési rendszert és az ipari épületek ellenőrzési rendszerét;

3.

üdvözli a több szakszervezet, nem kormányzati szervezet és multinacionális textilkereskedő között létrejött bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást, amelynek célja a biztonsági szabványok javítása a gyártás helyszínén, valamint a megállapodás az ilyen intézkedésekért járó díjazásról, különösen független vizsgálati rendszer létrehozásával és a minden gyárban a munkavállalói képviseletek részvételével működő „egészségügyi és biztonsági bizottságok” létrehozásának aktív támogatásával, amelyek a törvény erejénél fogva kötelezőek, de csak ritkán működőképesek; felszólít minden jelentős ruházati márkát, hogy támogassa ezt az erőfeszítést;

4.

arra ösztönzi valamennyi érdekelt felet, hogy vegyék fel a küzdelmet a sok dél-ázsiai országban az ellátói láncban nyilvánvalóan működő helyi korrupció ellen, amely többek között a biztonsági ellenőrök és a gyártulajdonosok közötti összejátszás formájában valósul meg; felszólít az e gyakorlat elleni küzdelem megerősítésére;

5.

elvárja, hogy a bűnös gondatlanságot és a tűzesetekkel kapcsolatos egyéb bűncselekményeket elkövető személyeket állítsák bíróság elé, valamint a helyi hatóságok és a gyárak vezetőségének együttműködésével biztosítsák minden áldozat számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, hogy módjukban álljon kártérítést követelni; üdvözli azokat a lépéseket, amelyeket a bangladesi és pakisztáni kormány tett az áldozatok és családjaik támogatása érdekében,

6.

örömmel veszi tudomásul az európai forgalmazók eddigi hozzájárulásait az áldozatoknak és családjaiknak juttatott kártérítéshez, és arra ösztönzi a többi kereskedőt, hogy kövessék ezt a példát; kéri a sérültek ingyenes orvosi rehabilitációját, valamint az elhunyt munkavállalók eltartott hozzátartozóinak ellátását;

7.

felszólítja a főbb nemzetközi ruházati márkákat, hogy szigorúan vizsgálják meg ellátói láncaikat, és működjenek együtt alvállalkozóikkal a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági feltételek javítása érdekében; felhívja a forgalmazókat, a nem kormányzati szervezeteket és az összes érintett szereplőt, köztük adott esetben a Bizottságot, hogy együttműködésben vizsgálják meg egy önkéntes címkézési szabvány létrehozásának lehetőségét, amely tanúsítaná, hogy a termék az ILO alapvető munkaügyi normáinak betartása mellett készült;

8.

felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan mozdítsa elő a kötelező felelős üzleti magatartást a külföldön működő uniós cégek körében, kiemelten összpontosítva arra, hogy valamennyi jogi kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tegyenek, különösen az emberi jogok, a munkajog és a környezetvédelem területén érvényes nemzetközi szabványoknak és szabályoknak;

9.

örömmel veszi tudomásul a Bizottság jelenlegi kezdeményezéseit, melyek célja a bangladesi gyárbiztonság javításának támogatása, például a „Munkaügyi normák előmozdítása a konfekcióiparban” elnevezésű projekt, valamint a bangladesi tűzoltósági és polgárvédelmi főigazgatósággal közös munka révén; kéri, hogy ezt a fajta együttműködést erősítsék meg, és adott esetben terjesszék ki a régió más országaira is;

10.

emlékeztet arra, hogy az ILO nyolc alapvető egyezményét következetesen végre kell hajtani; hangsúlyozza, hogy mennyire fontosak a munkavállalókra vonatkozó, szilárd alapokon nyugvó egészségügyi és biztonsági rendelkezések, függetlenül attól, hogy munkahelyük mely országban található;

11.

felszólítja az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az Unió kereskedelmi tisztviselői, amennyiben uniós delegáción dolgoznak, rendszeres képzésben részesüljenek a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kérdésekről, különös tekintettel a „Védelem, tisztelet és jogorvoslat” elnevezésű ENSZ-keret végrehajtására, és hogy az uniós delegációk uniós összekötőpontokként szolgáljanak az uniós cégekre és leányvállalataikra vonatkozó panaszok tekintetében;

12.

megállapítja, hogy a munkavállalók és a szakszervezetek fontos szerepet játszhatnak, például a munkavállalók vezette biztonsági bizottságok folyamatos fejlesztése révén, valamint fontos, hogy a szakszervezetek eljussanak a gyárakba, hogy ott képzést nyújthassanak a munkavállalóknak arról, miként védhetik meg jogaikat és biztonságukat, többek között ahhoz való jogukat, hogy a nem biztonságos munkát visszautasíthatják;

13.

üdvözli Banglades arra irányuló sikeres erőfeszítéseit, hogy csökkentse a ruházati ágazatban a gyermekmunka arányát, és arra ösztönzi Pakisztánt, hogy fokozza gyermekmunka elleni fellépését;

14.

sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy megfelelően vizsgálják ki Áminul Iszlám munkajogi aktivista kínzásának és meggyilkolásának körülményeit, és felszólítja a bangladesi és pakisztáni kormányt, hogy szüntessék be a szakszervezeti tevékenységekre és a kollektív tárgyalásokra vonatkozó korlátozásokat;

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, Banglades és Pakisztán kormányának és parlamentjének, valamint az ILO főigazgatójának.