A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

Az Uniónak az európai szabványosításra vonatkozó éves munkaprogramja

(EGT-vonatkozású szöveg)

1.           Bevezetés

Európa célja, hogy az ésszerűség, a fenntarthatóság és a társadalmi befogadás szempontjait figyelembe véve növekedést érjen el és új munkahelyeket teremtsen az Európa 2020 stratégia[1] és ennek kiemelt kezdeményezései révén. A szabványosítás fontos szerepet játszik a foglalkoztatás, a növekedés és a gazdasági fellendülés terén, ezt legutóbb a Bizottság iparpolitikáról szóló közleményének frissítése emelte ki, melyet 2012 októberében fogadtak el „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” címmel[2].

Az európai szabványok egyrészt a kutatástól a gyártásig, másrészt a gyártótól a fogyasztóig minden szereplő számára előnyösek, Európában a világ többi részén egyaránt, mivel lebontják a korlátokat, védik a felhasználókat és a környezetet, biztosítják az átjárhatóságot, csökkentik a költségeket és elősegítik a versenyt. Számos tanulmány kimutatta, hogy a szabványosítás 0,3–1 %-kal járulhat hozzá a GDP növekedéséhez[3], ezzel pedig elősegítheti az EU azon célját, mely szerint 2020-ra az iparnak kellene adnia a GDP 20 %-át[4].

Annak érdekében, hogy az európai szabványosítási rendszer megfeleljen a legújabb kihívásoknak és eleget tegyen a gyors innováció, a fenntarthatóság, a technológiai konvergencia és a kiélezett globális verseny követelményeinek, a Bizottság 2011-ben reformcsomagot[5] nyújtott be, melynek része volt egy 2013. január 1-jén hatályba lépő új rendelet is[6]. A reform arra irányult, hogy növelje a rendszer inkluzivitását, reakcióképességét, átláthatóságát, rugalmasságát és hatókörét.

A reform egyik újdonsága az volt, hogy előírta a Bizottság számára az Unió éves, európai szabványosításra vonatkozó munkaprogramjának elfogadását. A munkaprogram az Unió hosszú távú növekedési stratégiáit figyelembe véve meghatározza az európai szabványosítás stratégiai prioritásait, valamint az uniós szabályozás és politikák érvényre juttatása érdekében kijelöli az európai szabványosítás nemzetközi szintű céljait.

A munkaprogram felsorolja, hogy a Bizottság a következő évben milyen európai szabványok és más szabvány jellegű dokumentumok kidolgozását kéri az európai szabványügyi szervektől – az Európai Szabványügyi Bizottságtól (CEN), az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottságtól (CENELEC) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézettől (ETSI) –, és meghatározza, hogy ezek milyen konkrét célokhoz és szakpolitikákhoz kapcsolódnak. A munkaprogram elsősorban olyan szabványokra vonatkozik, amelyek biztosítják az uniós harmonizált jogszabályoknak való megfelelőség vélelmét.

A Bizottság ezenkívül olyan európai szabványosítási tevékenységeket is támogat, amelyek egyéb uniós szakpolitikai célokhoz járulnak hozzá, a munkaprogram pedig arra ösztönzi a szabványügyi szerveket, hogy minden kiemelt területen kezdeményezzenek cselekvést, beleértve azokat a területeket is, amelyekkel kapcsolatban a hivatalos, bizottsági szabványosítási kérelemhez (megbízáshoz) nincs meg a szükséges szabályozási háttér.

A munkaprogram nem tárgyalja azokat a szabványügyi szervek által kifejlesztett európai szabványokat, amelyeket vállalkozások, nemzeti szabványügyi testületek vagy más, az uniós szakpolitikákhoz nem kötődő érdekelt felek kezdeményeztek.

A munkaprogram igyekszik a lehető legpontosabban meghatározni a jövőbeli irányokat és cselekvéseket. Ezek az irányok nem járnak a már előirányzottnál nagyobb költségvetési hatással, az adott munkák támogatása pedig a hozzáférhető forrásoktól, a beérkező színvonalas javaslatoktól, illetve a vonatkozó szabványügyi szervekkel, nemzeti szabványügyi hatóságokkal vagy egyéb, a rendeletben megadott testületekkel való megállapodástól függ. Sürgős esetekben, például harmonizált szabványok hivatalos elutasítása esetén a Bizottság a munkaprogramban megadottaktól eltérő megbízásokat is kiadhat.

Ezen uniós munkaprogram nyilvánosságra hozatala és az ezzel járó nagyobb átláthatóság várhatóan javítani fogja a hatékonyságot és a munka tervezhetőségét.

A Bizottság ezenkívül a következő lépéseket tervezi:

– a szabványügyi szervekkel kötött, idén lejáró partnerségi keretmegállapodások továbbfejlesztése annak érdekében, hogy a lehető legmagasabb színvonalú teljesítés mellett csökkenthető legyen a szabvány jellegű dokumentumok létrehozásához szükséges átlagos idő;

– olyan pályázati felhívások közzététele, melyek elősegítik a kis- és középvállalkozásoknak, a fogyasztóknak, valamint az érdekelt környezetvédelmi és társadalmi szervezeteknek a szabványosítási munkában való európai képviseletét. Ez az intézkedés pénzügyi források biztosításával segíti elő a kkv-k részvételét, de emellett a Bizottság továbbra is támogatni fogja azokat a konkrét projekteket, melyek a kkv-k szabványosítási munkához való hozzáférését és abban való részvételét segítik elő;

– a 2011-es szabványosítási csomag másik újdonságát jelentő, IKT-szabványosítással foglalkozó, több érdekelt felet tömörítő platform[7] munkájának folytatása. A hatóságok, az érdekelt felek és a szabványokat fejlesztő szervezetek, valamint a globális fórumok és konzorciumok közötti folyamatos párbeszédről már az elindulása óta eltelt rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy képes választ adni az ágazatra jellemző gyors változásokra. Ennek eredményeként megszületett és frissítésre került az IKT-szabványosítás részletes gördülőterve, amely lehetővé teszi, hogy az Unió megfelelő válaszokat adjon a rohamtempóban fejlődő digitális világ által felvetett kérdésekre.

A Bizottság még 2013-ban el fogja indítani a szabványosítási rendszer irányításának független felülvizsgálatát annak értékelésére, hogy megvalósultak-e a reform stratégiai célkitűzései. A felülvizsgálat célja annak vizsgálata, hogy az európai szabványügyi rendszer hosszú távon megfelelően képes-e alkalmazkodni a gyorsan változó környezethez, illetve képes-e hozzájárulni Európa stratégiai belső és külső célkitűzéseihez, különösen az iparpolitika, az innováció és a műszaki fejlődés területén. Meg kell vizsgálni továbbá, hogy az európai szabványügyi rendszer megfelel-e a piaci igényeknek, beleértve az inkluzivitást és a reprezentatív jelleget is.

A független felülvizsgálat eredményeit a Bizottság értékelni fogja annak érdekében, hogy meghatározza, milyen módon lehet tovább javítani az európai szabványosítási rendszer működését, illetve hogyan lehet fokozni az európai stratégiai szakpolitikai célokhoz való hozzájárulását.

2.           Az európai szabványosítás stratégiai prioritásai

2.1.        Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében

A Bizottság iparpolitikai közleményének legutóbbi frissítése arra hívta fel a figyelmet, hogy az új technológiákra vonatkozó szabványokat még azelőtt ki kell dolgozni, hogy az adott technológia megjelenne a piacon. A dokumentum hat gyorsan növekvő területet határozott meg, amelyek kiemelt intézkedést igényelnek: fejlett gyártási technológiák, kulcsfontosságú alaptechnológiák, bioalapú termékek, fenntartható ipari és építőipari politika és nyersanyagok, tiszta üzemű járművek és intelligens hálózatok.

2.1.1.     Fejlett gyártási technológiák

A Bizottság által irányított, a tiszta gyártást lehetővé tevő fejlett gyártási technológiákkal foglalkozó külön munkacsoport fogja meghatározni, hogy a további szabványosítás hol tudna hozzájárulni a piaci elterjedéshez. Ezután a tervek szerint a Bizottság megvalósíthatósági tanulmányt fog készíteni az erre a területre vonatkozó európai és nemzetközi szabványosítási munkáról.

2.1.2.     Kulcsfontosságú alaptechnológiák

A következő évben a Bizottság megvizsgálja, hogy az ezen a területen folytatott további szabványosítás miként tudná támogatni a kulcsfontosságú alaptechnológiákon alapuló termékek belső piacának idejében való létrehozását, ami fontos elemként szerepelt a Bizottságnak az ipari termékekre vonatkozó belső piaci jogszabályok felülvizsgálatát célzó kezdeményezésében[8].

Kutatási létesítményei és finanszírozási programjai révén a Bizottság támogatni fogja olyan európai szabványok kidolgozását, amelyek hozzájárulnak a mesterséges nanoanyagok jellemzési módszertanához. Ezek a szabványok a toxicitás és az ökotoxicitás vizsgálata, a mintavétel, a kitettség mérési módszerei, valamint a kitettséget szimuláló módszerek szempontjából szükségesek. Emellett össze kell hangolni a megközelítést az OECD tevékenységeivel, valamint az európai és a nemzetközi szabványügyi szervezeteknek szoros együttműködésben kell dolgozniuk.

2.1.3.     Bioalapú termékek

A bioalapú termékek belső piacának létrehozásához szabványok kidolgozására és a szabályozás módosítására van szükség. A Bizottság azt várja az európai szabványügyi szervektől, hogy folytassák a bioüzemanyagokkal és bioalapú termékekkel kapcsolatos munkát, amely egyrészt általánosságban érinti a bioüzemanyagokat, másrészt konkrétan a biopolimerekre, kenőanyagokra, oldószerekre és felületaktív anyagokra is irányul. Ezenkívül figyelmet kell fordítani az innovatív bioalapú termékek (például biopolimerek, kenőanyagok, oldószerek, felületaktív szerek) a bioalapú tartalmának, felhasználhatóságának és fenntarthatósági kritériumainak mérési módszereire vonatkozó, szabályozást előkészítő kutatásokra is. A bioüzemanyagokkal kapcsolatban a pirolízisolajok és az algák szintén szabványosítás tárgyai lehetnek.

2.1.4.     Fenntartható iparpolitika, építőipar és nyersanyagok

2.1.4.1.  Építési termékek

A belső piac megerősítése érdekében az európai szabványoknak alkalmazkodniuk kell az új követelményekhez, vagyis figyelembe kell venniük a fenntarthatósági szempontokat az építési termékek, folyamatok és munkák, illetve az innovatív termékek esetében is.

A Bizottság technikai segítséget nyújtott az építési termékekben lévő szabályozott veszélyes anyagok kibocsátásának meghatározására szolgáló horizontális szabvány tervezetének előkészítéséhez.

Az EU építőipari szolgáltatásainak versenyképesebbé tétele érdekében az építőipar fenntartható versenyképességére irányuló cselekvési terv[9] keretében a Bizottság támogatni fogja az Eurocode szerkezettervezési szabványok nemzetközi elfogadását.

A Bizottság 2012 végén felmérést készített arról, hogy melyik az a tíz uniós szabályozási terület, amely a kkv-k számára a legnagyobb terhet jelenti[10]: egyes résztvevők azt válaszolták, hogy az építési termékekre vonatkozó szabályozás legutóbbi felülvizsgálatának köszönhető egyszerűsítés számukra akkor vezetne a legtöbb előnyhöz, ha aktualizálnák az acél- és alumíniumszerkezetek kivitelezésére vonatkozó európai szabványt. A Bizottság egyeztetni fog az érdekelt felekkel, és adott esetben kérni fogja a szabvány mielőbbi aktualizálását.

2.1.4.2.  Acél

Az európai szabványok elősegíthetik az acélból készült építési termékek fenntartható gyártását. Az acélipar jelenleg is dolgozik az acélból készült fenntartható építési termékek SustSteel elnevezésű védjegyének kifejlesztésén. A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy a SustSteel mennyiben alkalmas az acélból készült fenntartható építési termékek piaci részesedésének fellendítésére, és ennek alapján konkrét szabványosítási kérelmeket nyújthat be.

2.1.4.3.  Környezettudatos tervezéssel/energiával kapcsolatos termékek

A környezetbarát tervezésről szóló irányelv[11] hatálya többféle termékre – többek között motorokra, szivattyúkra, ventilátorokra, világítástechnikai termékekre és háztartási termékekre – terjed ki. Ezidáig az energiafelhasználáson volt a hangsúly, annak ellenére, hogy az irányelv valamennyi környezeti tényezővel, például az anyag- és erőforrás-hatékonysággal is foglalkozik. Ezen a területen az erőforrás-hatékonyságra, például az újrafelhasználási indexekre, az alkatrészek tartósságára vagy egyéb környezeti jellemzőkre (pl. szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátására) vonatkozó szabványok fejlesztésére fog sor kerülni, ami további területeken is elősegíti a környezettudatos tervezéssel kapcsolatos esetleges követelmények leírását.

Az alábbi termékek környezettudatos tervezésével kapcsolatos szabályozás támogatása érdekében a Bizottság műszakilag módosítani fogja a harmonizált szabványokkal kapcsolatos, a környezettudatos tervezés[12] területére vonatkozó meglévő megbízást:

· kis, közepes és nagy méretű teljesítménytranszformátorok;

· professzionális tárolószekrények, homokfúvó szekrények, ipari hűtők, kondenzáló egységek és hűtőhelyiségek;

· szellőztetőrendszerek;

· világítástechnikai termékek;

· helyiség- vagy vízfűtő berendezések.

A jövőbeli végrehajtási intézkedésektől függően további műszaki frissítések előkészítésére is sor kerülhet a jelenlegi megbízás által érintett termékek esetében.

A környezettudatos tervezéssel kapcsolatos 2012-14-es munkaterv[13] alapján új termékcsoportok esetében is megvizsgálják a környezettudatos tervezéssel és/vagy energiával kapcsolatos, lehetséges követelményeket. A prioritási lista a következő termékeket tartalmazza: nyílászárók, intelligens készülékek/mérők, bortároló készülékek, gőzkazánok, vállalati szerverek, hálózati kábelek és vízzel kapcsolatos termékek. A Bizottság aktualizálni fogja a környezettudatos tervezéssel kapcsolatos megbízást, így lehetőség lesz műszaki módosítások bevezetésére a konkrét termékek esetében.

2.1.4.4.  Hulladékok újrafeldolgozása

Az osztályozott minőségű újrafeldolgozott anyagokra (pl. fémre, fára, textilre) vonatkozó új európai szabványok elősegítenék a piac fejlődését. A Bizottság arra számít, hogy az új szabványoknak köszönhetően az alábbi módszerek kifejlesztésére és hitelesítésére (laboratóriumok közötti összehasonlítására) kerül sor:

· a H 12 veszélyességi jellemzővel rendelkező anyagok hulladék szempontjából való leírása – az akut toxikus gázok 1., 2. és 3. kategóriájának bevezetése;

· az egészségügyi és környezeti veszélyek szempontjából jelentős elemek és anyagok meghatározása (a H 4, 5, 6, 7, 8, 10, 11, 13, 14);

· az újrafeldolgozott biohulladékok vagy (a műtrágyák kivételével) a mezőgazdasági melléktermékek fenntarthatósági és toxicitási szabványai.

2.1.4.5.  Nem energiahordozó és nem mezőgazdasági nyersanyagok

A nyersanyagokra vonatkozó európai innovációs partnerség[14] egybegyűjti az összes érdekeltet, hogy felgyorsítsa a technológiai és egyéb megoldások piaci elterjedését. A Bizottság jelenleg olyan stratégiai végrehajtási tervet készít elő az érdekelt felek véleménye alapján, amely a későbbi szabványosítási munka alapjául szolgálhat.

2.1.5.     Tiszta járművek és hajók

A CARS 2020 címet viselő közlemény[15] összehangolt szakpolitikai cselekvést vetít előre, amely hozzájárulna a tiszta járművek piaci bevezetéséhez, valamint a hálózatról tölthető elektromos járművek és hibrid járművek alkalmazásához: ehhez kellő időben biztosított szabványokra és a feltöltést lehetővé tévő infrastruktúrára van szükség. A Tiszta energiák a közlekedésben című csomag[16] új, a Bizottság által kezdeményezett európai szabványok kidolgozását fogja szükségessé tenni.

Az egységes szabványokra és előírásokra vonatkozó nemzetközi megállapodások, különösen az ENSZ-EGB keretein belül, csökkenteni fogják a költségeket és felgyorsítják a piaci növekedést. A Bizottság ezenkívül közös kezdeményezést indított az Egyesült Államokkal, Kínával és Japánnal is, az elektromos járművek biztonsági és környezetvédelmi kérdéseivel kapcsolatos közös szabályozási megközelítések további tanulmányozása érdekében.

A szabályozás előkészítése érdekében a Bizottság kutatásokat fog végezni az akkumulátorok biztonságával és a hidrogén autóipari célú tárolásával kapcsolatban. Ez tudományos és technológiai alapot fog biztosítani az újratölthető energiatároló rendszerek elektromos alkatrészeinek biztonságával kapcsolatos kérdésekhez is.

Ezenkívül a Bizottság a nemzetközi – elsősorban az Egyesült Államokkal való – együttműködés keretében szabályozást előkészítő kutatást fog folytatni a hidrogénre és az üzemanyagcellákra épülő technológiák mérési és vizsgálati módszerei terén. Továbbá műszaki támogatást fog nyújtani a globális szinten szabványosított/összehangolt vizsgálati ciklusok és eljárások kifejlesztéséhez minden könnyűgépjármű és elektromos gépjármű tekintetében.

2.1.6.     Intelligens hálózatok

A megújuló energiának a villamosenergia-hálózatba való integrálásához, az energiahatékonyság növeléséhez és az új igények kielégítéséhez megfelelő infrastruktúrára (többek között a tárolásra és a kapacitáskiegyenlítésre vonatkozó megoldásokra) van szükség. Ehhez az intelligens hálózatok tagállamok közötti interoperabilitását és közös minimumnormákat biztosító szabványok szükségesek.

A Bizottság által 2009-ben létrehozott, intelligens energiahálózatokkal foglalkozó munkacsoport irányítóbizottsága[17] 2012 decemberében úgy döntött, hogy támogatja az európai intelligens hálózat 2013–14-es bevezetését támogató megbízás[18] megújítását a következő két fő téma tisztázása érdekében:

· a rendszerek együttműködési képességét vizsgáló módszerek és megfelelőségvizsgálati térképek,

· a kifejlesztett módszerek alkalmazása és egy második szabványcsomag.

A Bizottság hozzá fog járulni ehhez a munkához, figyelembe véve az európai szakpolitikákat, valamint a Transzatlanti Gazdasági Tanácsnak az intelligens hálózatok és az elektromos járművek interoperabilitásával kapcsolatban végzett munkáját.

2.2.        Az áruk és szolgáltatások belső piacának megerősítése

A belső piac a növekedés és a munkahelyteremtés motorja. Az európai szabványok fokozzák a versenyképességet, mivel hozzájárulnak a gyártási költségek csökkentéséhez, a minőség és a teljesítmény biztosításához, valamint az innovatív technológiák piacra jutásához. A harmonizált szabványok ennél is többet nyújtanak: teljesítésük azt is garantálja, hogy a termékek biztonsága eléri a kívánt szintet.

2.2.1.     A gyermekek biztonsága

Az általános termékbiztonságról szóló irányelv[19] támogatása céljából a Bizottság megbízást fog adni a következő termékekkel kapcsolatos európai szabványok kidolgozására: hordozókendők, váz nélküli és vázzal ellátott babahordozók, babahinták, ugrálóhinták és hasonló termékek. Ezenkívül a játszóterekre és játszóterek felszerelésére vonatkozó szabványok kidolgozására is sor kerülhet.

2.2.2.     Egyéb fogyasztási cikkekkel kapcsolatos biztonság

A nem élelmiszer jellegű termékek riasztási rendszerének (RAPEX) köszönhetően ma már igen rövid időn belül sor kerül a veszélyes termékek azonosítására és az uniós piacról való eltávolítására, továbbra is a forrásnál biztosított biztonságosság a legfőbb szempont. Az általános termékbiztonságról szóló irányelv alapján a Bizottság a tervek szerint kérni fogja az elvezetőhöz nem csatlakoztatott, alkohollal működő kandallókról, a gyertyákról, a kerti grillsütőkről és a kültéri bútorokról szóló európai szabványok kidolgozását. Ezen kérdések jelentőségét a Bizottság 2013 februárjában készített piacfelügyeletről és termékbiztonságról szóló csomagja[20] is kiemelt, és új rendeletre tett javaslatot a fogyasztói cikkek biztonságával kapcsolatban.

2.2.3.     A takarmányok és az élelmiszerek minősége és biztonsága

A globalizációnak az élelmiszergyártásra, -kereskedelemre és -fogyasztásra gyakorolt hatásai, valamint a bioélelmiszereknek a nemzetközi kereskedelemben betöltött egyre nagyobb szerepe miatt új vagy továbbfejlesztett, világszerte elfogadott élelmiszer-biztonsági és -minőségi szabványokra van szükség. Ehhez jelentős kutatást kell végezni az élelmiszer-biztonsági szabványok területén, továbbá új módszerekre, illetve referenciaanyagokra lesz szükség, melyeket érvényesíteni és hitelesíteni kell, hogy a takarmányok és élelmiszerek hivatalos ellenőrzése során felhasználhatók legyenek.

Ahhoz, hogy az uniós szabályozást[21] minden tagállamban egységesen és hatékonyan érvényre lehessen juttatni, és hogy magas szintű biztonság érvényesüljön, a jelenlegi módszerek továbbfejlesztése, további, szabványosított vizsgálati módszerek kidolgozása, valamint a meglévő szabványoknak új élelmiszermátrixokra való érvényesítése szükséges.

Ehhez a munkához a Bizottság technikai szakértelmével, valamint az élelmiszerekben és takarmányokban előforduló nemkívánatos anyagok felismerését és azonosítását szolgáló, közösen érvényesített módszerek rendelkezésre bocsátásával fog hozzájárulni.

2.2.4.     Kozmetikumok

A kozmetikai termékekről szóló rendelet[22] alapján a Bizottság szabványosítási munkát kezdeményezhet a helyes gyártási gyakorlatok, a kozmetikai termékekből való mintavétel és ezen termékek elemzése terén.

2.2.5.     A textiltermékek szálösszetétele

A textiltermékekre vonatkozó rendelet[23] alapján a Bizottság várhatóan szabványosítási megbízást fog adni a textilszálkeverékek elemzésére, mivel az EN ISO szabványok jelenlegi számítási módszerei eltérnek a rendeletben leírtaktól.

2.2.6.     Műtrágyák

A műtrágyákról szóló rendelet[24] módosítására vonatkozó tervezett javaslat fő célja, hogy kiterjessze a rendelet hatályát, amely így nemcsak a szervetlen műtrágyákra, hanem a jelenleg nemzeti jogszabályokkal szabályozott egyéb termékkategóriákra is vonatkozna. A Bizottság valószínűleg kérni fogja a következő területekre vonatkozó szabványok kidolgozását: szakkifejezések, az egyes termékkategóriákban szereplő típusok jegyzéke, a kémiai összetételre és a mezőgazdasági hatékonyságra vonatkozó követelmények, vizsgálati módszerek.

Az európai szabványügyi szervek feladata lesz továbbá annak ellenőrzése, hogy az iszapra, a biológiailag lebontható hulladékra és a talajra vonatkozó szabványok alkalmazhatók-e a szerves trágyák és szerves talajjavítók esetében is. Ezenkívül külön módszereket kell kidolgozni és hitelesíteni a növényi biostimulánsok és egyes trágyaadalékok tekintetében is.

2.2.7.     A nyílt tengeri berendezések biztonsága

A tengeri olaj- és gázipar által használt berendezések biztonságának növelése érdekében szabványok kidolgozására van szükség. Mivel az európai szabványügyi szervek elutasították a tengeri olaj- és gáziparban használt berendezések szabványosítására adott megbízást[25], a Bizottság a biztonsági szempontból kritikus berendezések egyes meghatározott elemeire vonatkozó szabványok kidolgozását fogja kérni.

2.2.8.     Légi közlekedés

Az átjárhatósági rendelet[26] célja az európai légiforgalmi szolgáltatási hálózat korszerűsítése. 2013 márciusában az európai szabványügyi szervek megbízást[27] kaptak, hogy a Polgári Repülési Berendezésekkel Foglalkozó Európai Szervezettel (EUROCAE) és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséggel (EASA) szorosan együttműködve dolgozzák ki a légiforgalmi szolgáltatási főterv (ATM-főterv) ütemtervében meghatározott szabványokat, melyeken az EUROCAE már meg is kezdte a munkát. A szabványok tételes felsorolása a megbízás mellékletében található, az ATM-főterv rendszeres frissítése alapján pedig módosítva lesz.

A globális navigációs műholdrendszernek (GNSS) azon – az európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatással (EGNOS) és a európai műholdas navigációs rendszerrel (GALILEO) kapcsolatos – repülési szabványaival, melyek az ATM-főterv alapvető működési változásainak 2. és 3. szakaszában szerepelnek, ezen munkaterv 2.2.13.2. pontja, a repülés egyes különleges biztonsági szabványaival pedig a 2.2.14. pont foglalkozik.

A globális átjárhatóság biztosítása érdekében világszerte elő kell mozdítani ezen európai szabványok alkalmazását, elsősorban a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) révén.

A távirányítással vezetett légi járműveken alkalmazott rendszerek (RPAS) globális piaca egyre fejlődik és jelentős növekedési, illetve foglalkoztatási potenciállal rendelkezik. Annak érdekében, hogy ezek a lehetőségek megvalósulhassanak, az RPAS-nek az európai légiforgalmi szolgáltatási rendszerbe való fokozatos beépítését elősegítő szabványokra van szükség. Az ATM-főterv szabványosítási ütemtervének átdolgozása során ezen szabványokat is tekintetbe fogják venni.

2.2.9.     Vasúti közlekedés

Ahhoz, hogy teljes mértékben kihasználhassuk a belső határok nélküli térség előnyeit, a nemzeti vasúti hálózatok összekapcsolására és átjárhatóságára van szükség, valamint fejleszteni kell a hálózatokhoz való hozzáférést is. A következő területek fejlesztése érekében szükségesek új európai szabványok:

· tűzterjedést megelőző intézkedések;

· jegynélküli és induláskor kiadott menetjeggyel való vasúti közlekedés.

A Bizottság javasolni fogja a mozgáskorlátozott személyekkel kapcsolatos átjárhatóságra vonatkozó műszaki előírás felülvizsgálatát annak érdekében, hogy egyszerűsíteni lehessen az előírás tartalmát, illetve fokozni lehessen az előírás alkalmazását.

A Bizottság ezenkívül jelenleg egy olyan kezdeményezésen is dolgozik, amely felgyorsítaná az innovatív megoldások elterjedését az európai vasúti rendszer teljes integrálása és interoperábilissá tétele érdekében. A kezdeményezés ki fog terjedni arra is, hogyan lehetne jobban összehangolni a teljes innovációs ciklust lefedő európai kutatási és innovációs tevékenységeket, illetve hogyan lehetne ezeket célzottan az egységes európai vasúti térség (SERA) fejlesztésének és az európai vasúti ágazat versenyképességének szolgálatába állítani.

2.2.10.   Alternatív üzemanyagok

Az alternatív üzemanyagok európai stratégiáját és az alternatív üzemanyagokhoz tartozó infrastruktúra bevezetéséről szóló irányelvre vonatkozó javaslatot[28] is magában foglaló, „Tiszta energiák a közlekedésben” elnevezésű csomag végrehajtása új szabványok kidolgozását teszi szükségessé.

Az irányelvre vonatkozó javaslatnak megfelelően a villamos energiát, a hidrogént és a cseppfolyósított (LNG), valamint a sűrített (CNG) földgázt biztosító töltőállomások interoperabilitását lehetővé tévő műszaki követelményeket olyan európai szabványokban kell rögzíteni, melyek teljes mértékben összhangot teremtenek a vonatkozó nemzetközi szabványokkal.

Az európai szabványügyi szervek már megkezdték a munkát a földgázhálózatba bejuttatott biometánra és a nehéz tehergépjárművekben használható, zsírsav-metil-észtert (FAME-t) nagyobb arányban tartalmazó dízelolajra vonatkozó szabványosítási megbízás alapján, a bioüzemanyagokkal kapcsolatban a magasabb etanoltartalmú benzinre vonatkozó szabványok kidolgozására is szükség van.

A Bizottság támogatni fogja a földgázhálózatba bejuttatott biometánnal, a gépjárművek üzemanyagaként használt biometánnal és a földgázhálózatban található biometán-tartalom mérésével kapcsolatos szabványosítási munkát. A fotovoltaikus technológiával kapcsolatos szabványok fejlesztése és harmonizálása révén támogatni fogja továbbá a továbbfejlesztett koncepciók gyorsabb piaci bevezetését is.

2.2.11.   Infrastrukturális biztonság[29]

A Bizottság kezdeményezni fogja a kritikus infrastruktúrák védelmében érdekelt felek hálózatának létrehozását kilenc témakörben (a légi közlekedés védelme, robbanóanyagok, épületszerkezetek ellenálló képessége, a vizet érintő kémiai és biológiai veszélyek, radiológiai és nukleáris veszélyek, földrengések, videokamerás megfigyelőrendszerek és biostatisztika). A vizsgálati iránymutatásokkal, egységes vizsgálati protokollokkal, vizsgálati szabványokkal, valamint a minősítési és szakpolitikai követelményekre vonatkozó ajánlásokkal kapcsolatos munka szintén alá fogja támasztani a jelenlegi és a tervezett szabványosítási megbízásokat.

A Bizottság továbbá a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezeléséről szóló irányelvvel[30] kapcsolatban is egyeztetni fog az érdekelt felekkel, aminek eredményeként sor kerülhet az utak biztonsági teljesítményének egységes minősítési rendszerére vonatkozó szabványosítási megbízás kiadására. A következő lépés azon követelmények meghatározása lehet, amelyek biztonsági minimumszintet garantálnának a transzeurópai közúthálózat egészére nézve, az építési termékekről szóló rendeletben[31] előírtak sérelme nélkül.

2.2.12.   Vezeték nélküli kommunikáció

A meglévő megbízások keretében a harmonizált szabványok kidolgozása és aktualizálása kulcsfontosságú. A Bizottság továbbá az alábbi területeken adhat új szabványosítási megbízásokat:

(1) mobilkommunikációs szabványok (UMTS, LTE, LTE advanced stb.) kidolgozása és folyamatos fejlesztése a harmadik generációs partnerségi projekt (3GPP) keretében,

(2) a rádióspektrum hatékony használata a mobilkommunikációs szolgáltatások egymás melletti működése érdekében, valamint a rádióberendezések és a műsorvevő készülékek egymáshoz közeli frekvenciasávokon való működtetése.

2.2.13.   A világűr a polgárok szolgálatában[32]

2.2.13.1.          Szabványok az űripari beszerzés és értékesítés területén

Az űripari szabványosítási munkának az uniós űrstratégiában és az európai űripari politikában meghatározott prioritásokat kell követnie. A követelmények az űripari szabványok fejlesztésére szóló megbízásban[33] kerültek meghatározásra, amely a 2011–13-as időszakra vonatkozik, adott esetben viszont a Bizottság meghosszabbíthatja a megbízást 2014–15-ig is.

A megbízás alapján az európai szabványügyi szerveknek a következő témákkal kell foglalkozniuk: navigációs és helymeghatározási vevőkészülékek, a navigáció és a helymeghatározás integrációja a telekommunikációval, információcsere, a mobil, a helyhez kötött és a globális műholdrendszerek integrációja, bolygóvédelem, a világűr-megfigyelés felügyelete, a földi szegmens kettős használatú interfészei és a hasznos teherrel kapcsolatos interfészek.

2.2.13.2.          Az európai globális navigációs műholdrendszerrel kapcsolatos programokra vonatkozó szabványok

Az európai műholdas navigációs rendszerek (EGNOS, Galileo) kiépítése és működtetése érdekében új szabványokra van szükség. Habár egy adott évre nehéz pontosan előre meghatározni a határidőket, a szabványosítási munkának a következő területekre kell kiterjednie: a földi alkalmazások tömegpiacra szánt vevőkészülékei, következő generációs műholdas pontosságnövelő rendszerek, a polgári repülésben használt felhasználói berendezések (a Polgári Repülési Berendezésekkel Foglalkozó Európai Szervezettel közös munka), a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) vonatkozásában a Galileo-jelek és -szolgáltatások, a Galileo bevezetése a mobileszközök helymeghatározására, valamint az „EGNOS Enabled” (EGNOS-kompatibilis) jelöléssel kapcsolatos ütemterv.

2.2.14.   Biztonság

A „Biztonsági iparpolitika – Cselekvési terv az innovatív és versenyképes biztonsági iparért”[34] című bizottsági közleményben foglaltaknak megfelelően elindult az ezt a területet érintő szabványosítási munka. A jelenleg is folyamatban lévő megbízás eredményétől függően a Bizottság a következőket tervezi:

· A vegyi, biológiai, radioaktív, nukleáris és robbanóképes anyagok (CBRNE) felderítésére és mintavételére vonatkozó minimumszabványok, a légi közlekedés védelmének területére is kiterjedően,

· Az automatizált határ-ellenőrzési (ABC) rendszerekre és a biometrikus azonosítókra vonatkozó egységes műszaki és átjárhatósági szabványok,

· A válságkezelés/polgári védelem területével, többek között a lakossági riasztó rendszerekkel kapcsolatos kommunikációs, parancsnoklási és irányítási, valamint szervezeti interoperabilitási szabványok.

Ezenkívül további intézkedések is szükségessé tehetik új szabványok kidolgozását az alábbi területeken:

· a polgári biztonsági és védelmi technológiákra egyaránt alkalmazható „hibrid” szabványok, például a vegyi, biológiai, radioaktív, nukleáris és robbanóképes anyagokkal és az érzékelő-megelőző technológiákkal kapcsolatban,

· A beépített/alapértelmezett adatvédelemre vonatkozó szabványok annak érdekében, hogy az adatvédelmi szempontokat már a biztonsági technológiák és termékek fejlesztése és előállítása során érvényesíteni lehessen.

2.2.15.   Nukleáris biztonság és védelem

Az EU célja, hogy a nukleáris biztonságra, védelemre és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkozó legszigorúbb szabványok alkalmazásával garantálja a nukleáris energia biztonságos használatát. A 2008-as G8 csúcstalálkozó nukleáris biztonsági és védelmi csoportjában (NSSG) nemzetközi kezdeményezés indult a nukleáris biztonsággal, védelemmel és biztosítékokkal („3S”) kapcsolatos átfogó koncepcióra vonatkozóan, a nemzetközileg kötelező biztonsági és védelmi szabványok létrehozása érdekében.

A Bizottság is hozzájárul a főbb nukleáris biztonsági és védelmi szabványosítási tevékenységekhez, amelyek a következő területekre terjednek ki:

· a műszaki anyagokra vonatkozó adatok interoperabilitása (ELSSI-EMD),

· a radioaktív anyagok tiltott kereskedelmének felderítésére irányuló program (ITRAP), amely a sugárzásdetektorok teljesítményének értékelésére és összehasonlítására szolgál,

· az adatformátumok és a referenciaanyagok szabványosítása a nukleáris biztosítékokkal és kriminalisztikával kapcsolatos munkák érdekében,

· radiológiai/nukleáris információk cseréje Európában,

· az atomerőművek biztonság és a védelem szempontjából jelentős műszerei és ellenőrzési rendszerei.

A Bizottság ezenkívül részt fog venni a műszaki anyagokra vonatkozó adatok szabványos formátumának kidolgozásában, melyek a nukleáris anyagok adatainak hatékony tárolására és átvitelére alkalmazhatók.

2.2.16.   Vegyi anyagok

A szabványok hozzájárulnak a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló rendelet[35] összehangolt tagállami végrehajtásához. Jelenleg az európai szabványügyi szervek a (további) analitikai módszerek kifejlesztésével foglalkoznak, az alábbi területeken:

· a fogyasztói cikkekben, különböző közegekben található ólom jelenlétének/(fémben kifejezett) koncentrációjának meghatározása,

· az ólomvegyületek kioldódása a fogyasztói cikkekből, különböző közegek figyelembevételével,

· nyolc policiklikus aromás szénhidrogén (BaP, BeP, BaA, CHR, BbFA, BjFA, BkFA, DBAhA) jelenlétének/koncentrációjának meghatározása a fogyasztói cikkekben,

· króm(VI)-vegyületek koncentrációjának meghatározása a bőrből készült termékekben,

· a fent felsorolt anyagok (a nyolc policiklikus aromás szénhidrogén és a króm(VI)-vegyületek) kioldódása a fogyasztói cikkekből ésszerűen előrelátható felhasználási körülmények mellett.

A vegyi anyagokra vonatkozó szabványos adatok létrehozása az érdekelt felek általi nagyobb mértékű elfogadáshoz is hozzájárul, valamint csökkenti a vegyi anyagok értékelésének költségeit az ipari szereplők számára.

2.2.17.   A horizontális szolgáltatásokra vonatkozó szabványok[36]

A szolgáltatások belső piacának megvalósítása érdekében a Bizottság 2013-ban szabványosítási megbízást[37] adott ki a szolgáltatásokra vonatkozó horizontális szabványok programjának összeállítására és a szabványok kidolgozására.

2.2.18.   Egyes konkrét szolgáltatásokkal kapcsolatos biztonság

A munkaprogram ezen pontja a 2013 második felére tervezett, az érdekelt felekkel folytatott széles körű egyeztetés eredményétől függ. Arra az esetre, ha az érdekelt felek úgy döntenek, hogy nagy mértékben támogatják a szolgáltatások biztonsága, például a szállodai tűzbiztonság terén történő szabványosítást, nyitva kell hagyni ezt a lehetőséget.

2.2.19.   Egészségügyi szolgáltatások[38]

A szolgáltatásokra vonatkozó szabványok egyik fontos funkciója az, hogy egységes viszonyítási alapot teremtsenek az alapvető szolgáltatások tekintetében. Ez vonatkozik az egészségügyi szolgáltatások egyre növekvő ágazatára is, és különösen a krónikus, nem fertőző betegségekre. Az európai szabványügyi szervek adott esetben egyes konkrét területeken kaphatnak szabványosítási megbízást, például olyan horizontális szempontokra vonatkozóan, mint a betegek biztonsága és a betegnyilvántartás, olyan betegségspecifikus akkreditációs rendszerekre vonatkozóan, mint amelyet az emlőrák kezelését célzó szolgáltatásokra alkalmaznak, illetve olyan, a kezelés egy bizonyos szakaszához kötődő szolgáltatásokra vonatkozóan, mint a rehabilitáció.

A Bizottság megvalósíthatósági tanulmányt fog készíteni annak érdekében, hogy azonosítani lehessen a meglévő nemzetközi és nemzeti szabványokat, és fel lehessen mérni, hogy milyen mértékben alkalmazzák őket, illetve mennyire felelnek meg az egészségügyi rendszer elvárásainak. A Bizottság továbbá meg fogja határozni, milyen körülmények között kerülhet sor az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó szabványok kidolgozására, figyelembe véve a klinikai szabványokkal való összefüggést és a jelentős érdekelt feleknek a szabványosítási munkában való részvételét is.

2.2.20.   Akadálymentesítés

A Bizottság jelenleg egy európai akadálymentesítési intézkedéscsomag létrehozásán dolgozik, és mérlegeli annak lehetőségét, hogy egyes olyan áruk és szolgáltatások esetében, melyekre nem vonatkoznak uniós szintű akadálymentesítési szabványok, szabványok kidolgozását fogja kezdeményezni. A Bizottság továbbá azt is megfontolja, hogy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény által érintett területeken milyen további intézkedésekre van szükség.

Ezenkívül a Bizottság nemrégiben javaslatot fogadott el a közszektorbeli szervezetek webhelyeinek akadálymentesítéséről szóló irányelvre vonatkozóan. A Bizottság mérlegeli, hogy szükséges-e további szabványosítási munka a két jogszabály alátámasztására, tekintetbe véve a jelenleg is zajló munkát, amelyet az IKT-ágazatban zajló közbeszerzések európai akadálymentesítési követelményeire[39], az épített környezetre[40], valamint a mindenki számára történő tervezés szempontjainak a kapcsolódó szabványosítási kezdeményezésekben való érvényesítésére[41] vonatkozó szabványosítási megbízások keretében folytatnak.

Továbbá az „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete”[42] című bizottsági közlemény nyomán felmerül olyan szabvány jellegű dokumentumok alkalmazása, amelyek közösen megállapított előírásokat határoznának meg az idegenforgalmi szolgáltatások egységes kialakítására és a képzési követelményekre vonatkozóan, és ezáltal akadálymentesebbé tennék az idegenforgalmi szolgáltatásokat.

2.3.        Innováció

Azáltal, hogy a szabványok rögzítik a valamely technológia aktuális állapotáról szóló információkat, lehetővé teszik a tudás terjesztését, az új termékek, szolgáltatások és digitális tartalmak közötti átjárhatóságot, és teret nyújtanak a innovációnak.

A nemzetközileg elfogadott terminológia és mérési, illetve jellemzési módszerek révén a szabványok hozzájárulnak a csúcstechnológiai területek növekedéséhez. Az egészségi és biztonsági értékelésre vonatkozó protokollok is egyszerűbbé tehetik az innovációt például a nanotechnológia területén, és a későbbiekben szabványosítási megbízás tárgyát képezhetik.

A tudományos tevékenységek kulcsfontosságúak a szabványosítási folyamatban. A szabványok alapjául szolgáló módszerek, folyamatok és anyagok mibenlétét részben vagy egészében a rendelkezésre álló tudományos ismeretek határozzák meg. A Bizottság például elősegítheti azon jövőbeli technológiai fejlesztések meghatározását, melyeknél a korai szabványosítás előnyös lehet az európai ipar szempontjából.

Az ökoinnováció területén a Bizottság olyan rendszert is támogathatna, amelyben az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó, következő referenciaértékeket már előzetesen közzétennék, ezzel lehetővé téve, hogy az élen járó vállalatok fokozzák globális versenyképességüket.

2.3.1.     Innovációs partnerségek

A kutatási és innovációs lánc minden szakaszában működnek európai innovációs partnerségek, amelyekben minden jelentős uniós, nemzeti és regionális érdekelt fél együttműködik a szükséges jogalkotási és szabványosítási munka előrejelzésében és gyors megvalósításában.

Az aktív és egészséges időskor témájával kapcsolatos európai innovációs partnerség[43] célja az interoperabilitás biztosítása, valamint az integrált gondozást és a független életvitelt lehetővé tévő új berendezések és szolgáltatások piacra jutását esetlegesen akadályozó tényezőknek szabványok és referencia-előírások segítségével való kiküszöbölése. A szabványosítások más európai innovációs partnerségekben is fontos szerepet játszanak, például a mezőgazdaság fenntarthatósága és termelékenysége[44], az intelligens városok és közösségek[45] és a víz[46] területén.

2.3.2.     A tudomány és a szabványok

A CEN/CENELEC szabványosítással, innovációval és kutatással foglalkozó munkacsoportja (STAIR) az európai szabványügyi szervek és a tudományos közösség közötti folyamatos párbeszéd egyik példája, emellett azonban ajánlatos lenne tovább bővíteni az ilyen jellegű kapcsolatokat. A Bizottság ezért a tudomány és a szabványok közötti kommunikációt elősegítő fórumot fog létrehozni, melyet az Európai Kutatási és Technológiai Szervezetek Szövetsége (EARTO), az európai szabványügyi szervek és a Bizottság közösen fognak összehívni.

2.3.3.     Rendszerek rendszerbe szervezése

Ami a jövőt illeti, azt a tényt, hogy a társadalmi kihívások kezelése egyre nagyobb technológiai ellátottságot feltételez, kifejezésre kell juttatni egyes szabványosítási tevékenységek rendszerszerű megközelítésében is. Bizonyos, fent említett esetekben (intelligens városok, intelligens hálózatok, elektromos járművek stb.) az európai szabványügyi szervek már célzott koordinációs csoportokat hoztak létre, melyek összehangolják és irányítják az érintett műszaki testületek tevékenységét.

A következő években további ilyen csoportok megalakítása várható, különösen a horizontális szabványosítási megbízások támogatása érdekében. Mindez előrevetítheti speciális rendszercsoportok létrehozását is, ilyenek lehetnek például a határértékek megállapításáért felelős értékelőcsoportok, a rendszerszinten működő csoportok vagy a speciális eszközöket és szoftvereket kifejlesztő erőforráscsoportok.

2.4.        Az európai digitális menetrend[47]

Szabványok nélkül elképzelhetetlen az IKT ágazat termékeinek, szolgáltatásainak, alkalmazásainak és digitális tartalmainak interoperabilitása, amely pedig kulcsfontosságú a hatékony digitális társadalom létrehozásához. Tekintettel az IKT-piac globális jellegére, az európai szabványügyi szervek, valamint az érintett fórumok és konzorciumok együttműködésére van szükség annak érdekében, hogy meg lehessen felelni az interoperabilitást biztosító szabványok iránti növekvő igénynek ezen a gyorsan fejlődő területen.

Az IKT-szabványosítás gördülőterve[48] részletesen meghatározza, hogy mely területeken járulhat hozzá a szabványosítás az IKT területéhez kapcsolódó szakpolitikai célkitűzésekhez. Ez történhet például olyan, a szabványok alkalmazásának tényleges elterjedését szolgáló kiegészítő intézkedések révén is, mint az interoperabilitás vizsgálata vagy a tudatosság növelése.

2.4.1.     E-egészségügy

Mint azt a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv[49] is megállapította, az interoperabilitás, különösen a határokon átnyúló átjárhatóság kulcsfontosságú az IKT-technológiáknak az egészségügyi ágazatban való széles körű alkalmazása szempontjából. Emellett az adatvédelmi kérdésekkel is foglalkozni kell annak érdekében, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni az új termékek és szolgáltatások előnyeit. A cél a meglévő szabványok hatékonyabb alkalmazása, illetve amennyiben szükséges, újak kidolgozása.

Több tanulmány is rámutatott, hogy az európai és nemzetközi szabványok gyakran nem elég részletesek ahhoz, hogy garantálni tudják az IKT-megoldások interoperabilitását az e-egészségügy területén[50]. Az e-egészségügyi hálózat tanácsai alapján részletesebb, az e-egészségügyi interoperabilitási keretrendszerhez hozzájáruló előírások meghatározására fog sor kerülni, például a közbeszerzéseket illetően. Az interoperabilitás fokozása érdekében a Bizottság az előírások és komponensek továbbfejlesztését és hitelesítését, valamint szükség esetén szabványosítási megbízások kiadását javasolja.

2.4.2.     Rádiófrekvenciás azonosítás (RFID)

Az IKT-területtel kapcsolatos szabványosítási megbízás az RFID vonatkozásában az adatvédelmet, a magánélet védelmét és az információbiztonságot érinti[51]. Az első szakasz célja a jövőbeli RFID-szabványok kidolgozására vonatkozó átfogó keretprogram létrehozása volt, a jelenlegi, második szakasz során pedig európai szabványok, műszaki követelmények és jelentések kidolgozása zajlik, ez a munka 2014 elejére fejeződik be.

2.4.3.     E-készségek és e-tanulás

Mint azt az „E-készségek a 21. századra”[52] című bizottsági közlemény is megállapította, a páneurópai e-jártassági keretrendszerek, eszközök, valamint a hatékony és interoperábilis e-tanulási megoldások elősegítik az IKT-val kapcsolatos készségek fejlődését és hozzájárulnak az egész életen át tartó tanulás célkitűzéséhez. Várhatóan a következő területeken fog sor kerülni szabványosításra:

· e-jártassági keretrendszerek az IKT-felhasználók, az IKT-szakemberek és az IKT-ágazatban vezető szerepet betöltő vállalkozások számára,

· új tantervek kidolgozására vonatkozó ajánlások és iránymutatások IKT-szakemberek és az IKT-ágazatban vezető szerepet betöltő vállalkozások számára,

· a harmonizációt, az alkalmazást és a végrehajtást biztosító, e-tanulásra vonatkozó európai minőségi szabványok,

· e-tanuláson alapuló tanfolyamok, tananyaggyűjtemények és a tananyagok cseréjét lehetővé tévő módszerek,

· az interaktív e-könyvek és egyéb digitális oktatási anyagok interoperabilitását biztosító szabványok.

2.4.4.     E-közbeszerzések és e-katalógusok

A Bizottság egy interoperábilis európai keretrendszer – lehetőség szerint európai szabványokra támaszkodó – létrehozásának támogatásával szeretné átláthatóbbá tenni az e-közbeszerzést. Ennek érdekében a jelenleg is zajló szabványosítási munka megerősítésére vagy kiegészítésére lehet szükség. A szabványok a páneurópai online közbeszerzés (PEPPOL) elnevezésű projekthez hasonló uniós programok és a CEN által végzett munka eredményének figyelembevételével segíthetnek az e-közbeszerzés hatékonyabbá tételében.

A vállalkozásokat – elsősorban a kkv-kat – többek között az akadályozza az e-közbeszerzési ügyleteik lebonyolításában, hogy az e-katalógusnak nincs az egész EU-ra érvényes, egységes meghatározása, valamint hogy többféle osztályozási rendszer működik a termékek és szolgáltatások területén. A következetes és átfogó megoldások kialakítása érdekében a CEN-nek részletesebben is foglalkoznia kell mind a szerződés odaítélését megelőző, mind az azt követő szakaszokkal, beleértve az e-számlázási és e-fizetési interfészekkel kapcsolatos megoldásokat is.

2.4.5.     Az elektronikus számlázás (e-számlázás)

A Bizottság célja az online tranzakciók egyszerűbbé tétele, amit az egységes eurófizetési térség (SEPA) megvalósításával és az interoperábilis európai e-számlázási keretrendszer létrehozásának támogatásával kíván elérni. Az elektronikus számlázással foglalkozó többoldalú európai fórum tanácsadói szerepet tölt be az egyes szabványosítási igények tekintetében.

A Bizottság és a CEN értékelni fogja a beérkező véleményeket, ezzel biztosítva, hogy rendelkezésre álljanak a megfelelő szabványok. Az e-számlázás területét érintő szabványok feladata, hogy összefüggést teremtsenek az e-közbeszerzésre vonatkozó szabványok és a SEPA között. Az európai és nemzetközi szabványügyi testületeknek ezenkívül a kiegészítő e-kereskedelmi üzenetek gyors fejlődésével is, hogy lehetővé váljon a termékek és szolgáltatások hatékony cseréjének fejlesztése.

A Bizottság adott esetben szabványosítási megbízást fog kibocsátani a szemantikus interoperabilitás modelljének és az európai e-számlázás adatmodelljének meghatározására.

2.4.6.     Online vitarendezés az e-kereskedelemben

A fogyasztói jogviták online rendezéséről szóló rendelet[53] európai platformot hozott létre a fogyasztói jogviták online rendezésére. Meg kell vizsgálni és meg kell határozni, hogy milyen szerepet tölthet be a nemzetközi és európai szabványosítás a fogyasztói jogviták online rendezésére szolgáló platform és az ugyanezen szerepet betöltő nemzeti rendszerek közötti interoperabilitás szempontjából. A Bizottság különösen egy olyan, adatcserére szolgáló, interoperábilis, a fogyasztói jogviták online rendezésére szolgáló platform fejlesztését támogatja, amely az ENSZ által létrehozott, a kereskedelem elősegítésével és elektronikus üzletvitellel foglalkozó központ (UN/CEFACT) nemzetközi szabványokon és gyakorlatokon alapul.

2.4.7.     A tárgyak internete

A tárgyak internete azt a láthatatlan, információküldésre és -fogadásra szolgáló kapcsolatot jelenti, amellyel több milliárd tárgy kapcsolódik az internethez, gyakran közvetlen emberi beavatkozás nélkül is. Mindez nem korlátozódik valamely meghatározott kommunikációs technológiára, és többféle technikai megoldást is érint (RFID, TCP/IP, érzékelők, működtetőelemek, interfészek stb.), amelyek lehetővé teszik a tárgyak azonosítását, az adatok tárolását, feldolgozását, valamint a fizikai környezeten belüli, illetve a fizikai és a virtuális környezet közötti átvitelét.

A tárgyak internetére vonatkozó szabványosítási megbízás alapján az első (1–2 éves) szakaszban meg kell vizsgálni, hogy a szabványosítás biztosítani tudja-e a (törvényes) adatvédelmi és biztonsági követelmények teljesítését, a második szakaszban pedig ki kell dolgozni a vonatkozó szabványokat.

2.4.8.     Az elektronikus azonosítás, a megbízható szolgáltatások és az elektronikus aláírás

Az elektronikus aláírásokról szóló irányelv[54] keretében a Bizottság 2010 elején szabványosítási megbízást[55] adott az elektronikus aláírásokra és a kapcsolódó megbízható szolgáltatásokra vonatkozó szabványok ésszerűsítésére és aktualizált, összehangolt keretbe való rendezésére. Az ésszerűsített keretrendszer hat elemből áll: az elektronikus aláírás létrehozása és hitelesítése; az elektronikus aláírás létrehozásához kapcsolódó eszközök; titkosítási rendszerek; támogatást (például tanúsítványok kiadását) szolgáló megbízható rendszerek; hozzáadott értéket képviselő szolgáltatások, például ajánlott levél és adatmegőrzés; a megbízható szolgáltatások állapotlistájának fenntartása. További eredményekre 2014-től kezdődően lehet számítani.

A Bizottság 2012 júniusában javaslatot tett a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és megbízható szolgáltatásokról szóló rendeletre[56], melynek célja az elektronikus aláírásra vonatkozó irányelv felülvizsgálata, illetve hatályának kiterjesztése az elektronikus azonosításra, aláírásra, pecsétre, időbélyegzőkre, kézbesítésre, dokumentumokra és weboldal-hitelesítési szolgáltatásokra. A javaslat végrehajtása érdekében további szabványosítási megbízások kibocsátására fog sor kerülni.

2.4.9.     A kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetés

A szabványosítás és az interoperabilitás hiánya a kártyás, internetes és mobiltelefonos fizetés különböző szereplői és megoldásai között a piacot széttöredezetté teszi, és késlelteti az innovatív páneurópai fizetési módszerek széles körű elterjedését.

Az Európai Központi Bankkal együttműködve a Bizottság támogatni kívánja a kártyás fizetés területén jelenleg is zajló szabványosítási tevékenységek összehangolását, valamint igyekszik elősegíteni az e- és m-fizetésre vonatkozó európai szabványok kidolgozását. Első lépésként a Bizottság fel fogja kérni az európai szabványügyi szerveket és más érintett testületeket (például a SEPA tanácsát), hogy térképezzék fel az üzleti és felhasználói követelményeket, és mérjék fel, hol hiányosak a jelenlegi szabványok.

2.4.10.   Intelligens közlekedési rendszerek (ITS)[57]

Az egységes európai szabványok és műszaki előírások kiemelt szerepet játszanak az ITS-szolgáltatások és -alkalmazások interoperabilitásának biztosításában, valamint bevezetésük felgyorsításában és hatásuk maximalizálásában. Az új szabványok a következő területeket fogják lefedni:

· kooperatív intelligens közlekedési rendszerek,

· multimodális útvonaltervezés,

· nyílt járműfedélzeti platformok,

· digitális térképek,

· interoperábilis tömegközlekedés és városi ITS-környezet,

· iránymutatások és műszaki követelmények az ember és gép közötti fedélzeti interakció biztonsága érdekében,

· elektronikus díjszedés,

· nemzetközi együttműködés a globális szabványok harmonizációja érdekében (megállapodás az USA-val és Japánnal a közúti közlekedéssel kapcsolatos IKT-alkalmazásokról).

2.5.        Éghajlatváltozás és erőforrás-hatékony Európa[58]

2.5.1.     Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz

A tervezett európai alkalmazkodási stratégia előkészítése során potenciálisan jelentősként azonosították a szabványok szerepét az infrastruktúra ellenálló képességének szempontjából a következő területeken: közlekedési infrastruktúra, energiával kapcsolatos infrastruktúra és építmények. Érdemes lenne meghatározni, milyen szabványokat kell kidolgozni és/vagy módosítani annak érdekében, hogy az infrastrukturális beruházási döntések meghozatala során megfelelő súllyal essenek a latba az éghajlatváltozás jelenlegi és jövőbeli hatásai.

Az uniós éghajlat-változási politika támogatásának és az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének céljaihoz való hozzájárulás egyik módja az energiaigényes iparágak üvegházhatásúgáz-kibocsátásának értékelésére szolgáló európai szabványok kidolgozása lenne.

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra vonatkozó uniós műszaki szabványok kidolgozására adott jelenlegi megbízás[59] az acélra, a cementre, az alumíniumra, a mészre és a ferroötvözetekre terjed ki. Az ellenőrző vizsgálatok eredményeit tartalmazó jelentéseket 2013 folyamán fogják közzétenni. A Bizottságnak biztosítania kell a vizsgálatok pontosságát és a javasolt szabványos mérési módszerek reprodukálhatóságát.

2.5.2.     Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló rendelet

Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló rendelet[60] korlátozást vezetett be számos veszélyes anyag, például a szén-tetraklorid és a triklór-trifluor-etánok vonatkozásában, ezért egyes szabványok esetében ellenőrizni kell, hogy megfelelnek-e ezen korlátozásoknak.

2.5.3.     Levegőminőség

A környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló irányelv[61] követelményeket határozott meg az ózonelőanyagok értékeinek figyelemmel kísérésére vonatkozóan. A Bizottság szabványosítási megbízást tervez adni az európai szabványügyi szerveknek a harmonizált mérési szabványok meghatározása érdekében.

2.5.4.     Hulladékgazdálkodás

Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv[62] keretén belül az európai szabványügyi szervek feladata, hogy egy vagy több európai szabványt dolgozzanak ki a berendezések hulladékainak a technika állása szerinti kezelése (hasznosítása, újrafeldolgozása és újrahasználatra való előkészítése) tekintetében.

A hulladékokról szóló irányelv[63] céljainak támogatása érdekében a Bizottság új szabványosítási megbízásokat fog kiadni a toxikus gázok előállításának, valamint az egészségre és a környezetre veszélyes elemek és anyagok hulladékban való jelenlétének meghatározására.

2.5.5.     Fenntartható módon előállított élelmiszerek

Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervének részeként a Bizottság 2013-ban közleményt fog elfogadni a fenntartható módon előállított élelmiszerekről, ami szabványosítási tevékenységeket tehet szükségessé.

3.           Az európai szabványosítás nemzetközi összefüggésben

A szabványosítás legfőbb célja az, hogy a kereskedelem műszaki akadályainak lebontásával megerősítse az európai ipar globális jelenlétét és versenyképességét. Az egységes vagy műszakilag összehangolt szabványok alkalmazása globális szinten fokozza az interoperabilitást, ezzel pedig elősegíti az áruk és szolgáltatások cseréjét. Ezen cél megvalósításához a következők szükségesek:

· a nemzetközi és az európai szabványok lehető legszélesebb körű koherenciájának megteremtése (a nemzetközi szabványok előnyt élveznek, de számos ágazatban az európai szabványok játszanak központi szerepet), valamint az európai és/vagy nemzetközi szabványoknak az EU-n kívüli alkalmazásának bővítése/elősegítése, illetve az ezekkel való technikai összhang megteremtése,

· a tudatosság növelése és az előnyök hangsúlyozása az európai szabványosítással mint a nemzetközi szabványokra és a többoldalú szabályozásra épülő, azokat teljes mértékben támogató, koherens regionális rendszerrel kapcsolatban,

· az EU és a harmadik országok közötti kétoldalú szabályozási/politikai párbeszéd, valamint a szabadkereskedelmi megállapodások vonatkozó fejezeteiről folytatott tárgyalások elősegítése. Jelenleg a következő országokkal való együttműködés áll a középpontban: USA (folyamatban van a „Hidak építése” elnevezésű, az amerikai és az uniós szabványrendszerek közötti összhangot megteremtő megállapodás[64] kidolgozása, a közeljövőben pedig sor kerül a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség tárgyalásaira), Kína (szabályozási és iparpolitikai párbeszéd, stratégiai partnerségek), Oroszország (modernizációs partnerségek), India, Korea, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tagjai, latin-amerikai államok,

· az egységes piac kiterjesztése az Európai Unió bővítése és az európai szomszédságpolitika segítségével, valamint az ipari termékek megfelelőségértékeléséről és elfogadásáról szóló olyan harmadik országokkal kötött megállapodások révén, amelyek átveszik az európai szabványokra épülő, termékbiztonságra vonatkozó európai szabályozást.

· a kiemelten fontos országokban a következőkre kiterjedő stratégiai intézkedések:

· olyan kirendelt európai szabványügyi szakértők alkalmazása (jelenleg Kínában és Indiában, a jövőben esetleg Brazíliában), akik biztosítják az európai szabványügy helyi képviseletét, valamint a kulcsfontosságú piacokra való belépéssel kapcsolatok információk áramlását;

· olyan webalapú szabványosítási információs platformok létrehozása (Kínával[65], ahol a hangsúly a jelenleg lefedett ágazatok bővítésén van, illetve a jövőben esetleg az USA-val), amelyek bemutatják a szabványosítás helyzetét, beleértve a szabványosításhoz közvetlenül kapcsolódó, a piacra jutással kapcsolatos szempontokat is.

· Afrika szabványosítási képességének támogatása, összhangban az EU–Afrika cselekvési tervvel, elsősorban az érintett afrikai szabványügyi és regionális szervezetekkel folytatott műszaki és politikai párbeszéd segítségével.

4.           Következtetés

A szabványosításról szóló rendelet alapján elfogadott, az európai szabványosításról szóló első uniós munkaprogram alapvető szerepet játszik a Bizottság azon erőfeszítéseiben, melyek a szabványosítási folyamatok felgyorsítására irányulnak. A munkaprogram lehetővé teszi a szabványosítási tevékenységek hatékonyabb előrejelzését és tervezését, amit a javasolt szabványosítási megbízásokra megadott rövidebb határidők is tovább erősítenek. A munkaprogram időzítése lehetőséget ad az európai szabványügyi szerveknek az előkészítő feladatok összehangolására. A Bizottság továbbá arra is felkéri az európai szabványügyi szerveket, hogy az év későbbi szakaszában összeállítandó éves munkaprogramjaikban legyenek tekintettel az ebben a munkaprogramban foglaltakra.

A program az érdekelt felekkel egyeztetésben kerül kidolgozásra, ezáltal olyan platform jött létre, amely széles körből érkező véleményekre épít a szabványosítási tevékenységek jövőbeli prioritásainak meghatározása tekintetében. Az ezen munkaprogram alapján kezdeményezett szabványosítási tevékenységekről az európai szabványosításra vonatkozó következő uniós munkaprogram fog beszámolni, így minden érdekelt fél visszajelzést fog kapni.

[1]               COM(2010) 2020 végleges

[2]               COM(2012) 582 final

[3]               Swann G.M.P., „The Economics of Standardisation: An Update” (A szabványosítás közgazdaságtana: frissített kiadás), az Egyesült Királyság Vállalkozáspolitikai, Innovációs és Szakképzési Minisztériuma számára készített jelentés, 2010

[4]               A 2012. októberi iparpolitikai közleményben meghatározott cél.

[5]               COM(2011) 311 végleges

[6]               1025/2012/EU rendelet

[7]               A Bizottság 2011. november 28-i határozata, HL C 349., 2011.11.30. Az első egyeztetésre 2012. március 26-án került sor.

[8]               http://ec.europa.eu/governance/impact/planned_ia/docs/2013_entr_003_industrial_products_en.pdf

[9]               COM(2012) 433 végleges

[10]             COM(2013) 122 final és SWD(2013) 60 final

[11]             2009/125/EK irányelv

[12]             M/495

[13]             SWD(2012) 434 final

[14]             COM(2012) 082 final

[15]             COM(2012) 636 final

[16]             COM(2013) 17 final

[17]             http://ec.europa.eu/energy/gas_electricity/smartgrids/taskforce_en.htm

[18]             M/490

[19]             2001/95/EK irányelv

[20]             COM(2013) 78 final

[21]             882/2004/EK rendelet

[22]             1223/2009/EK rendelet

[23]             1007/2011/EU rendelet

[24]             2003/2003/EK rendelet

[25]             M/501

[26]             552/2004/EK rendelet

[27]             M/524

[28]             COM(2013)18

[29]             COM(2010)560

[30]             2008/96/EK irányelv

[31]             305/2011/EU rendelet

[32]             683/2008/EK rendelet

[33]             M/496

[34]             COM(2012)417

[35]             1907/2006/EK rendelet

[36]             2006/123/EK irányelv

[37]             M/517

[38]             2011/24/EU irányelv, 2009/C 151/01 tanácsi ajánlás

[39]             M/376

[40]             M/420

[41]             M/473

[42]             COM(2010) 352 végleges

[43]             COM(2012) 083 final

[44]             COM(2012) 79 final

[45]             C(2012) 4701 final

[46]             COM(2012) 216 final

[47]             COM(2010)245

[48]             http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/ict/files/ict-policies/2010-2013_ict_standardisation_work_programme_2nd_update_en.pdf

[49]             2011/24/EU irányelv

[50]             http://www.ehealth-strategies.eu/

[51]             M/436

[52]             COM(2007)496

[53]             A hivatkozást a 2013 tavaszára tervezett elfogadás után be kell illeszteni.

[54]             1999/93/EK irányelv

[55]             M/460r

[56]             COM(2012)238

[57]             2010/40/EU irányelv, COM(2008) 886

[58]             COM (2011) 21

[59]             M/478

[60]             1005/2009/EK rendelet

[61]             2008/50/EK irányelv

[62]             2012/19/EU irányelv

[63]             2008/98/EK irányelv

[64]             http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2011/december/tradoc_148393.pdf

[65]             http://ec.europa.eu/enterprise/newsroom/cf/itemdetail.cfm?item_id=6271&lang=en