52013DC0420

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a vásárlóerő-paritással kapcsolatos alapinformációk szolgáltatására, valamint a vásárlóerő-paritás kiszámítására és közzétételére vonatkozó közös szabályok megállapításáról szóló, 2007. december 11-i 1445/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

1.           Bevezetés

Ez a jelentés a vásárlóerő-paritással kapcsolatos alapinformációk szolgáltatására, valamint a vásárlóerő-paritás kiszámítására és közzétételére vonatkozó közös szabályok megállapításáról szóló, 2007. december 11-i 1445/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: a rendelet) rendelkezéseit tekinti át, a rendelet 14. cikkének megfelelően.

A jelentés bemutatja a rendelet végrehajtásának helyzetét, illetve az elfogadása óta történt fejleményeket. Indítványozza a vásárlóerő-paritásra vonatkozó keretszabályok felülvizsgálatát az új fejlemények tükrében, valamint a szabályok összehangolását a Lisszaboni Szerződéssel.

2.           Háttér-információk

A vásárlóerő-paritás (PPP) az országok közötti árszínvonal-különbségek mutatója. Azt mutatja, hány pénzegységbe kerül adott mennyiségű áru és szolgáltatás az egyes országokban. A vásárlóerő-paritás átváltási árfolyamként szolgál a nemzeti valutában kifejezett kiadások egy közös, mesterséges valutára (vásárlóerő-egység, PPS) való átváltásakor, ezáltal kiküszöbölve az országok közötti árszínvonal-különbségek hatását.

Legfőbb felhasználási módjai a következők:

· A nemzeti számlák aggregátumainak átváltása összehasonlítható mennyiségi aggregátumokká. A vásárlóerő-paritás különösen alkalmas a különböző országok bruttó hazai termékének (GDP) összehasonlítására anélkül, hogy az adatokra hatással lenne az országok eltérő árszínvonala.

· Az országok közötti relatív árszínvonalak elemzése. Ebből a célból a vásárlóerő-paritást elosztjuk a nominális átváltási árfolyammal annak érdekében, hogy egy árszínvonalindex (PLI) álljon rendelkezésre, amely egy adott ország relatív árszínvonalát fejezi ki más országokkal összehasonlítva.

A vásárlóerő-paritás fontos adminisztratív célokat is szolgál. Szerepet játszik a strukturális alapok és a Kohéziós Alap támogathatósági feltételeinek meghatározásában. A strukturális alapok nyújtotta támogatásra való jogosultság alapvető mutatója a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre eső regionális GDP, míg a Kohéziós Alap vonatkozásában ez a mutató a vásárlóerő-paritáson számolt bruttó nemzeti jövedelem (GNI).

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szintén figyelembe veszi a vásárlóerő-paritást, amikor dönt a tagok kvótáiról. Adott ország kvótája határozza meg többek között az IMF-nek fizetendő pénzügyi hozzájárulást. A kvóta számítási képletében a vásárlóerő-paritáson számolt GDP súlya 20 %.

Az Eurostat a következő 37 ország éves vásárlóerő-paritását számítja ki: a 27 uniós tagállam, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) három tagországa, egy csatlakozó ország, négy tagjelölt ország, valamint két potenciális tagjelölt ország[1]. A vásárlóerő-paritás kiszámítása többoldalú tevékenység, amely a részt vevő országok nemzeti statisztikai hivatalai, az Eurostat, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) bevonásával zajlik. Ezt a tevékenységet PPP-programnak nevezik.

Az Eurostat az 1970-es évek óta foglalkozik vásárlóerő-paritások kiszámításával, de a PPP-program csupán 2007-ben, a rendelet által lett szilárd jogi alapra helyezve. Ez főként az akkoriban alkalmazott gyakorlatot foglalta össze, biztosítva az alapadatok gyűjtésének és a számításoknak a folytonosságát, csakúgy mint a vásárlóerő-paritások közzétételét. Fő újdonságát a minőségellenőrzés formalizált rendszerének bevezetése jelentette.

2007 óta a PPP-program fejlődésen ment keresztül. Új módszertan került vagy kerül rövidesen bevezetésre számos jelentős terület, például az oktatás, az egészségügy, az energiaügy és az építőipar vonatkozásában (lásd a 4.2. pontot).

A PPP-program szorosan kapcsolódik az Eurostat nemzetiszámla-programjához, mivel az integrált nemzeti számlák európai rendszerén (ESA) alapul. Az ESA 2010-es változatának elfogadása és 2014-ben esedékes végrehajtása szintén tükröződik majd a PPP-programban.

A rendelet 14. cikke előírja, hogy rendelkezéseit öt évvel hatálybalépését követően felül kell vizsgálni. Ugyanez a cikk kimondja, hogy „amennyiben szükséges, a rendeletet az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott bizottsági jelentés és javaslat alapján módosítani kell”. Ez a jelentés szorgalmazza a rendelet módosítását, és számos javaslatot tartalmaz erre vonatkozóan.

3.           A rendelet végrehajtása

3.1.        Az alapadatok továbbítása

Valamennyi európai uniós tagállam és EFTA-ország teljes mértékben eleget tesz a rendeletben meghatározott adattovábbítási kötelezettségeknek. Ez magában foglalja a rendelet I. mellékletében meghatározott hiánytalanságra, gyakoriságra, időszerűségre és minimális minőségi előírásoknak való megfelelésre vonatkozó előírásokat.

Az összes csatlakozó és tagjelölt ország (Montenegró kivételével) már szintén teljes mértékben megfelel ezeknek a követelményeknek. Montenegró és a két nyugat-balkáni potenciális tagjelölt ország közepes, illetve nagy mértékben felel meg. A megállapított legfőbb hiányosságok ezen országok vonatkozásában a nemzeti számlákra vonatozó részletes adatok szolgáltatásában tapasztalhatóak.

3.2.        A vásárlóerő-paritások kiszámítása és közzététele

A Eurostat évente kiszámítja és közzéteszi a vásárlóerő-paritásokat, ezzel túlmutatva a rendeletben foglalt minimum követelményeken. A t évi vásárlóerő-paritásokra vonatkozó első becsléseket t+1 júniusában teszik közzé, majd további felülvizsgálatokra kerül sor t+1 decemberében, t+2 decemberében és t+3 decemberében (végleges becslések). A rendelet értelmében a végleges vásárlóerő-paritásokat már nem vizsgálják felül.

Az Eurostat vásárlóerő-paritásokat, árszínvonalindexeket, egy főre számított volumenindexeket és további mutatókat tesz közzé 60 kategóriára vonatkozóan.

3.3.        Módszertani kézikönyv

A rendelet egy módszertani kézikönyv összeállítására és naprakészen tartására kötelezi az Eurostatot. Az Eurostat–OECD: Módszertani kézikönyv a vásárlóerő-paritásról első változatát 2006 végén tették közzé. Ezt 2012-ben teljes egészében felülvizsgálták és korszerűsítették, hogy a lehető legnaprakészebb módszertan szerepeljen benne. A kézikönyv az Eurostat honlapján[2] érhető el.

3.4.        Minőség-ellenőrzés

A rendelet 7. cikke hivatalos minőség-ellenőrzési eljárást vezetett be a PPP-program keretén belül. Valamennyi ország rendszerezett dokumentációt nyújtott be az alapadatok gyűjtése és szolgáltatása során alkalmazott forrásairól, illetve módszereiről. A dokumentáció tartalmazza az egyes fogyasztási cikkek árainak összeírásáról szóló jelentéseket (vö. a rendelet I. mellékletének 5. szakasza), valamint a források és módszerek „jegyzékét”, amely pontosan leírja, hogyan hajtja végre az adott tagállam a rendeletet (vö. a rendelet I. mellékletének 5.3.1. bekezdése). Mindkét típusú információ szerkezetét az 1445/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a vásárlóerő-paritás minőség-ellenőrzési rendszere tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2011. február 28-i 193/2011/EU bizottsági rendelet rögzíti. E bizottsági rendelet elfogadását a rendelet 7. cikkének 4. bekezdése tette szükségessé.

Az Eurostat 2011-ben kezdett hozzá a tagállamok gyakorlatának hivatalos értékeléséhez (vö. a rendelet I. mellékletének 5.3.2. bekezdése), miután az országok elkészítették jegyzékeiket. 2012 végéig 10 ország szemléje és értékelése valósult meg. Az értékelő jelentések az Eurostat honlapján érhetőek el. Az értékelésekben megtalálható az adott ország által használt források és módszerek részletes elemzése, valamint az arra vonatkozó megállapítás, hogy ezek összhangban állnak-e a rendelettel és a módszertani kézikönyvvel.

3.5.        Finanszírozás

A vásárlóerő-paritás alapvetően nemzetközi statisztika, amely nemzeti célú használata korlátozott. Éppen ezért a rendelet 13. cikke értelmében a Bizottság pénzügyi hozzájárulást biztosít a tagállamoknak. Ennek összege a bizottsági támogatási szabályok alapján támogatásra jogosult költségek legfeljebb 70 %-áig terjedhet.

A Bizottság javasolja ennek a pénzügyi támogatásnak a fenntartását, amely a PPP-program fenntarthatóságának biztosításához szükséges.

4.           A rendelet elfogadása óta történt fejlemények

4.1.        Gördülő felülvizsgálat

A PPP-program gördülő felülvizsgálatára 2010-ben került sor, az Eurostat minőségbiztosítási keretének összefüggésében. A gördülő felülvizsgálat a felhasználók, illetve a partnerek (főként a nemzeti statisztikai hivatalok) bevonásával készült felmérésekből és az Eurostat önértékeléséből állt. A zárójelentés összefoglalója az Eurostat honlapján[3] érhető el.

A felülvizsgálat következtetése, hogy a felhasználók és a partnerek nagyra értékelik a közzétett vásárlóerő-paritási adatokat. Így szól:

„Az európai vásárlóerő-paritások kiszámítása a vásárlóerő-paritásról szóló rendeleten alapul, ami biztosítja a vásárlóerőparitás-adatok magas fokú harmonizációját. Továbbá, az adatgyűjtés szilárd módszertani alapokon nyugszik, és kiforrott európai és nemzetközi meghatározásokat, illetve szakmai nómenklatúrákat alkalmaz. A PPP-program keretében zajló munkát az Eurostat és az OECD hatékonyan szervezi, összehangolja és irányítja. Az egyének vagy üzleti vállalkozások által viselt válaszadási teher igen csekély. A cikklisták kezelésére, az adatbevitelre és a hitelesítésre használt közös szoftvereszközök, valamint az adatok továbbítására vonatkozó szabványok jelentősen megkönnyítik az Eurostat és partnerei munkáját.”

A felülvizsgálati jelentés egy sor ajánlást fogalmazott meg, amelyekkel az Eurostat tovább foglalkozik.

4.2.        Egyes sajátos területek új módszertana

A különböző áruk és szolgáltatások árainak és mennyiségeinek országok közötti összehasonlítására vonatkozó módszertan folyamatosan fejlődik.

· Az oktatás területén az Eurostat 2008-ban vezetett be új módszertant. Ez közvetlenül méri a kibocsátás mennyiségét, ahelyett, hogy a vásárlóerő-paritást a ráfordítási költségek (például a tanári fizetések) alapján számítaná ki Ezt a módszertant 2005-ös és annál későbbi tárgyévek vásárlóerő-paritásainál alkalmazzák.

· Az egészségügy területén 2013-ban esedékes az OECD-vel közösen kifejlesztett új módszertan bevezetése, a 2010-es és annál későbbi tárgyévekre vonatkozóan. Az új módszertan egy sor általános egészségügyi kezelés megközelítő árának értékelésén alapul.

· Az építőipar vonatkozásában 2010-ben változott a felmérés végrehajtása azáltal, hogy az adatgyűjtési időszakot két éves periódusra terjesztették ki, míg a beárazandó építési projektek számát csökkentették.

· Végül, az energia (pontosabban a gáz- és villamosenergia-fogyasztás) területén az Eurostat kiaknázza az energiaár-statisztika vonatkozásában jelentkező szinergiákat[4].

A módszertan tökéletesítése folyamatban van, és a jövőben is folytatódik. Azonban minden új módszertan bevezetésekor törés keletkezik a vásárlóerő-paritások idősoraiban, mivel az újítás előtti adatok a később összeállított adatokkal szigorúan már nem összehasonlíthatóak[5]. A rendelet 9. cikkének (4) bekezdése szerint a közzétett végleges vásárlóerő-paritásokat általában már nem vizsgálják felül. Ez a cikk gyakorlatilag megakadályozza, hogy az Eurostat jobb szolgáltatást nyújtson a felhasználóknak, ami akkor volna lehetséges, ha az új módszertant a lehető legkorábbi időpontig visszamenőleg alkalmaznák. Éppen ezért javasolja ez a jelentés annak megvizsgálását, hogy enyhíthetőek-e a rendelet felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezései.

Az új módszertan bevezetése minden egyes területen elengedhetetlenné teszi a rendelet II. mellékletében foglalt alapcsoportok szerinti osztályozás kiigazítását.

4.3.        Az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozása (COICOP)

A vásárlóerőparitás-számítások céljából a háztartások fogyasztási kiadásait az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozásából (COICOP) levezetett kategóriák szerint bontják.

A COICOP nemzetközileg jóváhagyott változata megáll a négy számjegyű vagy szakágazati szintnél. Ez bizonyos statisztikai alkalmazások szempontjából nem elég részletes, következésképpen az öt számjegyű vagy alszakágazati szinten a COICOP különböző változatai használatosak.

Az Európai Unióban a COICOP három különböző, öt számjegyű változatát fejlesztették ki a háztartási költségvetési felvételek (HKF), a harmonizált fogyasztói árindex (HICP), illetve a vásárlóerő-paritás vonatkozásában. A három változat nem azonos, és ez veszélyezteti a három statisztikai terület közötti összehasonlíthatóságot. A COICOP-vásárlóerő-paritás és a COICOP-HICP harmonizálása különös relevanciával bír a PPP-program összefüggésében: ennek köszönhetően ugyanis javul a felmérési évek vásárlóerő-paritásainak nem felmérési évekre történő extrapolációja HICP indexek segítségével.

2010-ben az Eurostat megkezdte a COICOP olyan öt számjegyű változatának kifejlesztését, amely valamennyi Eurostat által készített statisztikában használatos lenne. A folyamat az öt számjegyű szintre korlátozódott. A négy számjegyű szintet érintő változásokat egy szélesebb körű felülvizsgálat keretében a COICOP gazdájának, azaz az Egyesült Nemzetek Statisztikai Részlegének bevonásával kellene megvitatni. Az öt számjegyű szinten egy olyan osztályozás kialakítása a cél, amely alosztályai eleget tesznek a PPP-program, a HICP-program és a HKF követelményeinek egyaránt. A folyamat 2012-ben lezárult. Az osztályozás bevezetése a HICP, a vásárlóerő-paritás és a HKF számításában 2014/2015-ben várható.

A COICOP-vásárlóerő-paritás és a COICOP-HICP harmonizációja várhatóan az alapcsoport szintű vásárlóerő-paritások és az azokhoz tartozó HICP-extrapolátorok közötti nagyobb összhanghoz fog vezetni. Ezenkívül erősíteni fogja a koherenciát a vásárlóerő-paritás és a HICP eredmények bemutatása, valamint maguk az eredmények között is. Végül pedig, a jelenlegi gyakorlattól eltérően, a COICOP-vásárlóerő-paritás keretében nem lesz többé szükség a fogyasztóiárindex-adatok külön gyűjtésére, aminek köszönhetően enyhül az országok adatszolgáltatói terhe.

A harmonizált öt számjegyű COICOP bevezetése a vásárlóerő-paritás gyakorlatába szükségessé teszi a rendelet II. mellékletében található alapcsoportok szerinti osztályozás módosítását.

4.4.        Európai Számlák Rendszere 2010 (ESA 2010)

A rendelet 2. cikkének (2) bekezdése biztosítja a PPP-programban használatos definíciók teljes mértékű összhangját az Európai Számlák Rendszere 1995 (ESA 95)[6] meghatározásaival. Jelenleg folyamatban van az ESA 95 korszerűsítése, és az új ESA-rendeletet (ESA 2010) 2014 szeptemberétől fogják alkalmazni a tagállamok.

Az ESA 2010 megőrzi a jelenlegi rendszer elméleti keretét. Nem tartalmaz szélsőséges eltéréseket elődjéhez képest. Mindazonáltal a befektetett eszközök osztályozásának módosítása eredményeként a bruttó állóeszköz-felhalmozásban lesznek változások.

Ebben a vonatkozásban a leglényegesebb változás a kutatás-fejlesztésre (K+F), valamint a fegyverrendszerekre fordított kiadások befektetett eszközökre fordított kiadásként, azaz állóeszköz-felhalmozásként történő újraosztályozása. Korábban az ilyen kiadásokat folyó termelőfelhasználásként kezelték. Az eszközök fogalmának kiterjesztése, és ezáltal a K+F kiadások beemelése növeli mind a bruttó állóeszköz-felhalmozás, mind a GDP szintjét. A fegyverrendszerekre fordított kiadások beemelése növeli a bruttó állóeszköz-felhalmozás szintjét, és kisebb mértékben a GDP szintjét is, ugyanakkor a közösségi szolgáltatások szintjét csökkenti, mivel ezek becslése termelési költségeik összege alapján történik, amely költségek egyike a folyó termelőfelhasználás.

A K+F és a fegyverrendszerek beemelése a bruttó állóeszköz-felhalmozásba szükségessé teszi a rendelet II. mellékletében található alapcsoportok szerinti osztályozás kiigazítását.

4.5.        A termékek tevékenység szerinti osztályozása (CPA)

A termékek tevékenység szerinti osztályozásának legújabb változata a CPA 2008. Ez a CPA 2002 módosítása, míg a CPA 2002 a CPA 96 módosított változata. A rendelet II. melléklete a CPA 96 változat alapján határozza meg a bruttó állóeszköz-felhalmozás alá tartozó kiadási osztályokat. A CPA 2008 változatot 2011-től alkalmazzák a tagállamok nemzeti számláiban. A vásárlóerő-paritás osztályozása és az új CPA 2008 közötti összhang megteremtése érdekében ezért szükség van a rendelet II. mellékletének felülvizsgálatára.

4.6.        Lisszaboni Szerződés

A rendelet módosítására a Lisszaboni Szerződés 2009-es hatálybalépése miatt is szükség van. Különösen a bizottsági eljárásrendről szóló cikkeket (11. és 12. cikk) kell felülvizsgálni, hogy összhangba kerüljenek az új eljárásokkal.

5.           Következtetés

A vásárlóerő-paritásról szóló rendelet biztosítja az Eurostat által közzétett vásárlóerőparitás-adatok megbízhatóságát és minőségét. A rendelet 2007-es elfogadása óta bekövetkezett fejlemények fenti összefoglalója mindamellett rámutat a jelenlegi gyakorlatokat és jogszabályi követelményeket tükröző átfogó korszerűsítés szükségességére.

A Bizottság ezért 2013-ban javaslatot kíván tenni a vásárlóerő-paritásra vonatkozó keretszabály felülvizsgálatára annak érdekében, hogy a keretszabály összhangba kerüljön a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel, illetve tükrözze az elmúlt öt év fejleményeit, beleértve a II. mellékletben található osztályozás módosítását is.

[1]               A rendelet hatálya természetesen csak az uniós és az EFTA-tagállamokra terjed ki. A fennmaradó országok csatlakozási vagy potenciális csatlakozási előkészületeik összefüggésében vesznek részt a rendelet alkalmazásában.

[2]               http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-RA-12-023/EN/KS-RA-12-023-EN.PDF

[3]               http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/quality/documents/PPP%20Final%20Report_Executive%20Summary_0.pdf.

[4]               Az új módszertan részletei a felülvizsgált kézikönyvben találhatóak.

[5]               Ezért a 2005-ös adatoknál az Eurostat tájékoztatási adatbázisában minden olyan változót „b” jelzéssel (mint „break in series” azaz idősortörés) jelölnek, amelyet módosított az oktatás területén bevezetett új módszertan.

[6]               A Tanács 1996. június 25-i 2223/96/EK rendelete a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről.