30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/53

—

aláhúzza, hogy ennek az új környezetvédelmi cselekvési programnak biztosítania kell, hogy az EU környezetvédelemmel kapcsolatos határozatai világosak és kiszámíthatóak legyenek, különösen a helyi és regionális önkormányzatok számára;

—

hangsúlyozza, hogy meg kell oldani néhány hiányosságot, csökkenteni kell a tagállamok közötti különbségeket, és küzdeni kell a környezetvédelmi jogszabályok teljes mértékű végrehajtásáért az összes kormányzati szinten, hogy javuljon a környezet állapota és a közegészség szintje, egyforma feltételeket és jogbiztonságot garantáljunk, illetve elkerüljük a piaci torzulásokat; a véleményben számos konkrét fellépésre tesz javaslatot, amelyeket be kellene építeni a hetedik környezetvédelmi cselekvési programba a fentiek érdekében;

—

hangsúlyozza, hogy a hatályos jogszabályok felülvizsgálata és az új javaslatok kidolgozása során magas színvonalú hatásvizsgálatokra van szükség, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a tagállamok gyakorlati tapasztalatait bizonyíthatóan és ellenőrizhetően vegye figyelembe;

—

kéri, hogy hangolják össze az (uniós határértékeket meghatározó) ágazati uniós környezetvédelmi jogszabályokat és az uniós kibocsátáspolitikát (a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedések), valamint fogadjanak el holisztikus megközelítést, mely lehetővé teszi az ezen intézkedések, törekvéseik és ütemezésük közötti koordinációt;

—

üdvözli a városok fenntarthatóságáról szóló kiemelt célkitűzésnek a 7. környezetvédelmi cselekvési program

—

célkitűzései közé való beemelését, valamint minimális fenntarthatósági kritériumok teljesítésére szólít fel az EU városainak többségében. Az ezzel kapcsolatos mutatókat a helyi önkormányzatokkal, valamint a környezetvédelmi és statisztikai hivatalokkal szorosan együttműködve kell meghatározni;

Előadó

José Macário CORREIA (PT/EPP), Faro polgármestere

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról: „Jólét bolygónk felélése nélkül” –

COM(2012) 710 final

1.

emlékeztet arra, hogy az eddigi hat környezetvédelmi cselekvési programnak nagy szerepe volt az európai környezetvédelmi politika növekvő jelentőségének kiemelésében és annak elősegítésében, hogy az európai integráció szerves részeként biztosítsák annak koherenciáját, azonban az eszközök bevezetésére vonatkozó politikai akarat hiányában nem sikerült megoldaniuk Európa számos környezetvédelmi problémáját;

2.

a 2012. július 22-én lejárt hatodik környezetvédelmi cselekvési programot (amelynek alcíme „Környezetvédelem 2010: A mi jövőnk, a mi választásunk” volt) 2001-ben a fenntartható fejlesztésre vonatkozó uniós stratégia környezetvédelmi dimenziójaként hozták létre, annak gazdaságpolitikai pillérét pedig a lisszaboni stratégia alkotta;

3.

ez a cselekvési program meghatározta az Európai Unió 2012-ig érvényes prioritásait, az alábbi négy fellépési területet emelve ki: éghajlatváltozás, természet és biológiai sokféleség, környezet és egészség, valamint a természeti erőforrások és hulladékok fenntartható kezelése. Az Európai Bizottság azonban hagyta, hogy a fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégia a feledés homályába vesszen;

4.

napjainkban az Európa 2020 stratégiát tartják az új politikai és stratégiai eszköznek, és a környezetvédelmi politikát a stratégia „Erőforrás-hatékony Európa” címet viselő kiemelt kezdeményezése keretében kell koordinálni, mégpedig nem az Európa 2020 stratégia alegységeként tekintve rá, hanem önállóan, az Európai Unió 2050-ig tartó fenntartható fejlődésére irányuló átfogó stratégiai célként;

5.

kiemeli, hogy a hetedik cselekvési programot mielőbb el kell fogadni az uniós környezetvédelmi politika koherenciájának garantálása és a fejlődés jövőbeli irányítása érdekében e kulcsfontosságú szakpolitikai területen; aláhúzza, hogy ennek az új környezetvédelmi cselekvési programnak biztosítania kell, hogy az EU környezetvédelemmel kapcsolatos határozatai világosak és kiszámíthatóak legyenek, különösen a helyi és regionális önkormányzatok számára (1);

6.

szintén prioritást jelent a 2012. évi UNCSD konkrét eredményének beépítése a helyi, regionális, nemzeti, európai, nemzetközi és világszinten kidolgozott fellépésekbe;

7.

az eddig elért pozitív eredmények, különösen a levegőbe és vízbe történő káros kibocsátások lényeges csökkentése, a jobb és hatékonyabb hulladékgazdálkodás, valamint a káros vegyi anyagok mennyiségének csökkentése mellett vannak még teljesítetlenül maradt célkitűzések a levegő, a városi környezet, a biodiverzitás, az ökoszisztéma működése és a természeti erőforrások fenntartható használata kapcsán;

8.

a környezetvédelmi jogszabályok elmúlt évtizedben történő konszolidációja ellenére a tagállamok és az Európai Bizottság sem mindig a programmal összhangban lépett fel, ezért meg kell oldani néhány hiányosságot, csökkenteni kell a tagállamok közötti különbségeket, és küzdeni kell a környezetvédelmi jogszabályok teljes mértékű végrehajtásáért az összes kormányzati szinten a levegőszennyezés ellenőrzése, a vízgazdálkodás és a szennyvízkezelés, a hulladékgazdálkodás és a természetvédelem terén, hogy javuljon a környezet állapota és a közegészség szintje, egyforma feltételeket és jogbiztonságot garantáljunk, illetve elkerüljük a piaci torzulásokat;

9.

a hatodik környezetvédelmi cselekvési program futamidejének végén még számos környezetvédelmi politikai cselekvési terület nincs megfelelően kidolgozva. Ezek közül az alábbiakat emeljük ki:

10.

az új programban világos és félreérthetetlen módon kell felvázolni az EU előtt álló környezeti kihívásokat, ideértve a felgyorsuló éghajlatváltozást, az ökoszisztémánk pusztulását, a nitrogénkörforgás megszakadásának tarthatatlanságát és a természeti erőforrások fokozódó túlhasználatát;

11.

a Rio+20 ENSZ-konferencián (UNCSD) 2012. június 22-én elfogadott nyilatkozatnak, melynek középpontjában az inkluzív zöld gazdaság és a 2015 utáni fenntarthatósági célok állnak, valamint a riói csúcsra összeállított RB-s hozzájárulásnak is vissza kell köszönnie a cselekvési programból (2);

12.

konkrét célokat kell kitűzni. Az RB üdvözli a hetedik környezetvédelmi cselekvési program ambiciózus céljait, azonban felteszi a kérdést, hogy ezek a célok megvalósíthatók-e, és hogyan lehet őket majd elérni. A program utal már meglévő politikai dokumentumokra és útitervekre, ezekből a dokumentumokból azonban gyakran hiányoznak olyan, a végrehajtással kapcsolatos gyakorlati dolgok, mint például az ütemtervek vagy a köztes célok. Az RB nézete szerint az új ambíciókat meg is kell tudni valósítani. Ha megvalósíthatatlan célokat tűzünk ki, az aláássa az EU környezetvédelmi politikájának hitelességét. Ezért fontos, hogy az új, uniós környezetvédelmi célok meghatározásakor egyértelmű legyen, hogy ezek a célok megvalósíthatók, és – adott esetben – egy a kibocsátási forrásokra irányuló, párhuzamos uniós politikával támogathatók az érintett ágazatokban. A javaslatoknak világos ütemtervvel kell rendelkezniük (végső céllal, köztes célokkal és félidős értékelésekkel), amely megfelelő intézkedésekhez kapcsolódik. Az RB ezért sürgeti, hogy konkrét és – amikor csak lehet – számszerűsíthető célokat tűzzenek ki 2020-ra vonatkozóan, valamint egyértelmű, ambiciózus elképzeléseket és közbenső célokat kell kialakítani a környezettel kapcsolatban 2050 távlatában, amelyek célja, hogy biztonságos környezeti korlátokon belül mindenki számára magas szintű életminőséget és jólétet biztosítsanak;

13.

fontos, hogy a tagállamok tapasztalatait figyelembe vegyék az uniós jogszabályok felülvizsgálata vagy újak kidolgozása során. Ehhez szükség van arra, hogy jobban összehangolják az uniós jogszabályok kidolgozásának szakaszait. Az uniós jogszabályok kidolgozása öt szakaszból áll: előkészítés, döntéshozatal, a nemzeti jogrendbe való átültetés, a (nemzeti) bíróságok általi alkalmazás, valamint a tagállamok tapasztalatairól nyújtott visszajelzés. Az első szakasz és az azt követő szakaszok megfelelőképpen kapcsolódnak egymáshoz, az azonban nem világos, hogy miként építik be a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok tapasztalatait (ötödik szakasz) az új uniós jogszabályok kidolgozásába (első szakasz). Az RB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ezeket a tapasztalatokat bizonyíthatóan és ellenőrizhetően vegye figyelembe az új javaslatok kidolgozása során;

14.

biztosítani kell, hogy az Európai Bizottság először felülvizsgálja a meglévő jogi előírásokat, és ennek alapján hatásvizsgálatot végezzen. A hatásvizsgálatok adatait bizonyíthatóan és ellenőrizhetően figyelembe kell venni a hatályos jogszabályok felülvizsgálata és az új javaslatok kidolgozása során. Az RB hangsúlyozza a magas színvonalú hatásvizsgálatok szükségességét. Ezáltal már a döntéshozatali folyamat korai szakaszában világossá válik, hogy:

15.

változtatni kell azon a módon, ahogyan az Európai Bizottság közzéteszi javaslatait. A hatodik környezetvédelmi cselekvési terv végrehajtása során egyidejűleg tették közzé a hatásvizsgálatokat, a tematikus stratégiákat és jogalkotási javaslatokat. A fenti szempontok figyelembevétele érdekében az RB a következő munkamódszert és ütemtervet javasolja:

16.

garantálni kell, hogy az Európa 2020 stratégia a jövőben is kiterjedjen bizonyos kiemelt ágazatokra, amelyek mindeddig a fenntartható fejlesztésre vonatkozó stratégia alá tartoztak, mint például a források igazságos elosztása és a nemzedékek közötti méltányosság témája;

17.

biztosítani kell, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program céljait megfelelően tükrözze a 2013 utáni többéves pénzügyi keret és az Európa 2020 stratégia, szem előtt tartva, hogy valószínűleg még a hetedik környezetvédelmi cselekvési program elfogadása előtt születnek majd a környezetre erőteljes hatást gyakorló, kulcsfontosságú döntések egyéb területeken. A környezetvédelmi célkitűzések finanszírozása – a LIFE-fal összehangolva – és a környezetvédelem teljes mértékű integrációja fontos elem kell, hogy legyen a következő többéves pénzügyi keretben, továbbá a közös agrárpolitika (KAP) reformjában, a közös halászati politikában (CFP), a kohéziós politikában, valamint a Horizont 2020 programban;

18.

a piaci eszközök mozgósításával és az ökoszisztéma-szolgáltatások ellentételezésével megfelelő keretet kell biztosítani a – különösen az innováció, a kutatás és a fejlesztés terén – szükséges finanszírozás garantálásához;

egyértelmű és megfelelő módon garantálni kell a helyi és regionális önkormányzatok által a jogszabályok végrehajtásában betöltött szerep támogatását, hogy így biztosított legyen a jobb eredmények iránti elkötelezettség a környezetvédelem, a közegészségügy, a vegyi anyagok használata területén és különösen az erőforrás-hatékonysági ütemtervben, az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó ütemtervben és a 2020-ig terjedő biodiverzitás-stratégiában meghatározott célok terén. Ehhez szükség van arra, hogy az éves növekedési felmérés és a tagállamok nemzeti reformprogramjai erőforrás-hatékonysági célszámokkal és mutatókkal egészüljenek ki;

19.

kiemeli, hogy a hetedik európai környezetvédelmi cselekvési programnak három alapvető pilléren kell alapulnia:

Üdvözli ezért az európai bizottsági javaslatban vázolt kilenc célkitűzést;

20.

az európai természeti tőke fenntartásának kapcsán szükség van az EU 2020-ig terjedő, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájában foglalt, továbbá az erdők védelmére és hasznosítására, a települési és ipari szennyvizekből, illetve a műtrágyahasználatból eredő kibocsátásra, valamint az eutrofizációt okozó légköri kibocsátásra vonatkozó intézkedések és fellépések jobb végrehajtására; ugyanilyen fontos lenne a vízügyi keretirányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv maradéktalan végrehajtása is;

21.

a fenti intézkedések végrehajtásának feltétele a hatékonyabb környezetvédelmi ellenőrzés és felügyelet. A tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeire vonatkozó 2001/331/EK ajánlás (RMCEI) minden tagállam számára alapvető fontosságú tehát ahhoz, hogy az strukturált és következetes iránymutatásul szolgáljon az egyes tagállamok ellenőrei számára a környezetvédelmi ellenőrzéssel kapcsolatos munkájukban;

22.

a jelenlegi jogszabályi keretet úgy kell megerősíteni, hogy az EU hatásköröket kapjon annak garantálására, hogy a környezetvédelmi ellenőrzések és a felügyeleti rendszerek helyi és regionális szinten tökéletesen konzisztensek, összehangoltak és hatékonyak legyenek, így biztosítva az uniós környezetvédelmi jogszabályok egységes alkalmazását és az egyenlő versenyfeltételeket a belső piacon működő vállalatok számára;

23.

támogatni kell a továbbfejlesztett tagállami, regionális és helyi szintű panaszkezelési és közvetítési mechanizmusokat;

24.

támogatni kell az európai környezetvédelmi jogszabályok hatékony végrehajtásával kapcsolatos információk megosztására szolgáló, tagállami szintű informatikai rendszerek létrehozását;

25.

háromoldalú partnerségi végrehajtási megállapodásokat kell kötni a tagállamok, az Európai Bizottság és a helyi és regionális önkormányzatok között a specifikus környezetvédelmi jogszabályok jobb végrehajtása, illetve a környezetvédelmi problémák kezelésével kapcsolatos sajátos vagy határokon átnyúló kérdések megoldása érdekében;

26.

a környezetpolitikát jobban alá kell támasztani tudományos eredményekkel, mindenekelőtt az ökoszisztémák funkcionális megértése terén (energia-, víz- és anyagáramlások és az ezekkel összefüggő fenntartható talaj-, víz- és helyi klímafunkciók). Ennek keretében meg kell könnyíteni az ismeretekhez való hozzáférést, egyszerűsíteni, ésszerűsíteni és korszerűsíteni kell a környezettel kapcsolatos adatok és információk gyűjtését, kezelését és megosztását, valamint a felmerülő környezetvédelmi kockázatok előrejelzését, értékelését és kezelését lehetővé tevő eszközöket, továbbá mielőbb fel kell számolni a jelenlegi tudásbeli hiányosságokat. Ugyanakkor kiemelten támogatni kell e területen a kutatókat (ösztöndíjprogramok formájában), valamint lehetőség szerint bevonni őket szakértőkként a helyi és regionális szintű környezeti problémák orvoslásának folyamatába. Mindennek során kerülni kell az adminisztratív terhek további felügyeleti és ellenőrzési előírások révén történő növelését, ehelyett inkább a felügyeletre vonatkozó meglévő előírásokkal kialakítható szinergiákra építve célirányos súlypontok kialakítására kell törekedni;

27.

a források hatékony felhasználása és az alacsony szén-dioxid-kibocsátás terén a kihívást az uniós éghajlat-változási és energiaügyi csomag, valamint a hulladékra vonatkozó jogszabályok 2020-ra történő teljes körű végrehajtása jelenti, biztosítva a megfelelő átültetést, megvalósítást és alkalmazást az összes tagállamban. Ehhez a környezetvédelmi jog átültetéséért felelős csoportokat lehetne létrehozni helyi és regionális szinten;

28.

ezzel párhuzamosan meg kell szüntetni az újrafeldolgozási tevékenységek folytatását nehezítő belső piaci korlátokat, és csökkenteni kell az előállítás és a fogyasztás általános környezeti hatását azzal, hogy népszerűsítjük a minimális környezeti hatást kifejtő termékeket, továbbá megfelelő, tudományos alapon nyugvó információkkal és iránymutatásokkal látjuk el a fogyasztókat a termékekről;

29.

az üzleti élet szintjén a vállalatok növekvő felelőssége a környezeti problémák iránt, az önkéntes környezeti auditok, a termékek ökológiai megfelelőségét hirdető környezetvédelmi címkék és az ökovállalkozások terjedése már magában is egy olyan környezeti minőséghez vezethet, amelynek az elérésére kell törekedni;

30.

a zöldebb, hatékonyabb technológiák, a nagyobb fokú termelékenység és az új munkalehetőségek várhatóan hozzájárulnak a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez;

31.

egy az erőforrás-hatékonyságot és a környezetkímélő termékeket támogató koherens és integrált helyi és regionális szintű politikai keret az erőforrás-hatékonyságra törekvő kis- és középvállalkozások számára is segítséget jelent, mivel csökkenti gyártási költségeiket és megkönnyíti piacra jutásukat;

32.

a finanszírozás kapcsán biztosítani kell a környezet- és éghajlat-politikai célkitűzések megfelelő pénzügyi hátterét azáltal, hogy e célok megjelennek a partnerségi megállapodásokban, és hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló uniós költségvetésnek legalább 20 %-át erre a célra különítik el. Mindenekelőtt az olyan, különösen nagy költségekkel járó, 2020-ig megvalósítandó környezetvédelmi intézkedések – például a leromlott ökoszisztémák összekapcsolódást biztosító zöld infrastruktúra révén történő tervezett javítása – finanszírozását kell biztosítani, amelyeket az EU biodiverzitási stratégiája a 7. környezetvédelmi cselekvési program lényeges alkotóelemeként irányoz elő;

33.

ezzel párhuzamosan erőfeszítésekre lesz szükség a környezetvédelmi cselekvésre előirányzott uniós források lehívásának legalább 25 %-os növelése érdekében, a környezetvédelemmel kapcsolatos kiadások nyomon követésére és jelentésére szolgáló rendszer használatával, hogy ennek révén biztosítható legyen például a leromlott ökoszisztémák javítását célzó, különösen nagy költségekkel járó, 2020-ig megvalósítandó környezetvédelmi intézkedések kellő időben történő finanszírozása;

34.

a környezetkárosító hatású támogatásokat fokozatosan meg kell szüntetni, egyre inkább alkalmazva piaci alapú és adópolitikai eszközöket, valamint szankciókat a környezeti károk okozói ellen;

35.

mindenekelőtt innovatív pénzügyi eszközök elérhetővé tétele révén elő kell mozdítani és növelni kell a környezetvédelmi és éghajlat-politikai kiadások magánfinanszírozását;

36.

az RB kéri, hogy hangolják össze az (uniós határértékeket meghatározó) ágazati uniós környezetvédelmi jogszabályokat és az uniós kibocsátáspolitikát (a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedések), valamint holisztikus megközelítést fogadjanak el, mely lehetővé teszi az ezen intézkedések, illetve az ágazati környezetvédelmi irányelvek törekvései és ütemezése közötti koordinációt. Sürgeti az Európai Bizottságot, hogy számítsa ki a forrásokra irányuló intézkedések megújítási ciklusának időtartamát, és határozza meg a határértékek valós körülmények közötti elérésének határidejét, hogy egész Európában jelentősen csökkenjen a kibocsátás. Ezért az ágazati környezetvédelmi irányelvek (határértékek) tekintetében elérni kívánt ambíciók szintjének és a végrehajtási ütemterveknek meg kell egyezniük a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedések tekintetében meghatározott ambíciók szintjével és végrehajtási ütemtervekkel;

37.

az uniós polgárok egészségének és jólétének biztosítása érdekében hangsúlyozni kell, hogy a legújabb tudományos ismereteknek megfelelően ki kell igazítani az EU levegőminőséggel kapcsolatos politikáját, meghatározva a levegőszennyezésnek a keletkezési forrásnál való megállítását szolgáló költséghatékony intézkedéseket, és megerősítve a levegőminőséggel kapcsolatos uniós szabályozás maradéktalan teljesítéséhez szükséges erőfeszítéseket, különösen a levegőben jelen lévő finom részecskék esetében;

38.

meg kell határozni a zajszennyezésnek a keletkezési forrásnál való megállítását szolgáló költséghatékony intézkedéseket;

39.

ambiciózus intézkedéseket sürget a jelentős környezetszennyezési források, például a közlekedés és a mobilitás tekintetében. A hetedik környezetvédelmi cselekvési program ebben az összefüggésben utal az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvre (COM(2011) 144 final). Az RB kedvezően ítéli meg a szóban forgó fehér könyvben célként állított ambíciók szintjét, azonban e célok megvalósítása érdekében egy európai cselekvési terv kidolgozása mellett száll síkra, amely köztes célokat, konkrét intézkedéseket (például kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedéseket) és értékelési előírásokat tartalmaz (3);

40.

fokozni kell az ivóvízről szóló irányelv végrehajtására irányuló erőfeszítéseket, különösen az egyes tagállamokban működő kis vízszolgáltatók tekintetében, valamint hasonló lépéseket kell tenni a fürdővizek minőségéről szóló irányelv végrehajtásának javítására annak érdekében, hogy 2020-ra a megfelelés szintje meghaladja a 95 %-ot;

41.

szisztematikus előzetes értékeléseket kell végrehajtani a környezeti, a társadalmi-gazdasági és területi hatások tekintetében az EU és a tagállamok szintjén, továbbá helyi és regionális szinten;

42.

az RB üdvözli a városok fenntarthatóságáról szóló kiemelt célkitűzésnek a 7. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzései közé való beemelését, valamint minimális fenntarthatósági kritériumok teljesítésére szólít fel az EU városainak többségében;

43.

a nemzetközi megállapodásoknak nagyobb figyelmet kell szentelni: célszerű támogatni azokat a nemzetközi és regionális folyamatokat, amelyek a világgazdaság inkluzív zöld gazdasággá való átalakítására irányulnak, előmozdítva egy gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható jövő megvalósulását bolygónk, valamint a jelen és a jövő generációi számára;

44.

helyi szinten a programnak ambiciózusabbnak kellene lennie, és ki kellene terjesztenie bizonyos kezdeményezéseket – például a Polgármesterek Szövetségét – az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervébe foglalt más területekre, mint amilyen például a biológiai sokféleség és – az RB e tárgyban nemrégiben kiadott (CdR 1121/2012 fin jelzésű) véleményében foglaltaknak megfelelően – különösen a talajfelhasználás. Ugyanígy foglalkozni kell a hulladék- és a vízgazdálkodással, vagy a levegőszennyezéssel is. Ez – a többszintű irányításnak egy olyan innovatív módszerén keresztül, amely elősegíti a helyi és regionális önkormányzatok proaktív fellépését az uniós jogrendszer alkalmazásában – megkönnyítené az uniós környezetvédelmi politika végrehajtását;

45.

ugyanez mondható el az Európa Zöld Fővárosa díj bevezetése kapcsán is, amely előnyös formája az uniós környezetvédelmi jogszabályok alkalmazásában példás és innovatív módon eljáró városok kitüntetésének;

46.

a hetedik környezetvédelmi cselekvési programnak ezért a környezetvédelmi jog alapelveire – a „szennyező fizet” elvre, az elővigyázatosság elvére, a megelőzés elvére és a forrásnál történő kiigazítás elvére – kell alapulnia, hogy intézkedéseit, fellépéseit és célkitűzéseit az intelligens szabályozás elveivel összhangban, kiegyensúlyozott és fenntartható környezetvédelmi politikák keretében foganatosítsa. Még mindig túl sok intézkedés tartalmaz a folyamat végén vagy a lánc végén végzett korrekciót, miközben e folyamatok kiigazítását, sőt újragondolását kellene prioritásként kezelni, hogy azok valamennyi szakaszában alapvetően csökkentsük a környezetre gyakorolt hatást. Elő kell mozdítani az innovatív kezdeményezéseket a körkörös gazdaságban, az anyagciklusok lezárását, az életciklusok összehasonlító elemzéseit, mindehhez céltudatosan felhasználva az ökoszisztémák funkcionális megértése terén – az energia-, víz- és anyagáramlások, továbbá ezeknek a talaj, a víz és a helyi éghajlat fenntartható alakulására gyakorolt kedvező hatásai vonatkozásában – meglévő, illetve részben még megszerzendő ismereteket, hogy elérhessük az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásainak rendszerszintűbb csökkentését;

47.

az uniós polgárok egyre inkább tudatában vannak a környezet által az életükben betöltött szerepnek. A helyi szintű közösségekhez legközelebbi szintként a helyi és regionális önkormányzatok alapvető jelentőségűek a képzésben és a mozgósításban;

48.

a szubszidiaritás és az arányosság elve érvényesül a környezetvédelmi jogszabályok kialakítása, végrehajtása és alkalmazása során, megfelelve az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének, amely a környezetvédelmi politikával kapcsolatos kérdésekben meghatározza a hatásköröknek az EU, a tagállamok és a nemzeti, regionális és helyi kormányzatok közötti elosztását;

49.

az Európai Bizottság által elfogadott konkrét intézkedések szem előtt tartásával meg kell határozni a helyi és regionális önkormányzatok számára kihívást jelentő célokat;

50.

a „helyi Agenda 21” menetrendet a helyi és regionális szintű részvételi demokrácia eszközeként lehet és kell felhasználni a környezetvédelmi politika céljainak elérése érdekében, általa és az internet segítségével információkat téve közzé a hetedik környezetvédelmi cselekvési program helyi szintű végrehajtásáról és a rendelkezésre álló jogi eszközökről;

51.

a környezetvédelem kapcsán szentesíteni kell a többszintű kormányzás elvét. Az RB szerint a környezeti problémákat nem oldhatja meg, és az uniós politikákat nem hajthatja végre csak egyetlen kormányzási szint. Az EU környezetvédelmi politikájának kidolgozása többé nem lehet csupán annak az uniós kormányzási szintnek a feladata, amely megalkotja a jogszabályokat, hogy azután a nemzeti és szubnacionális önkormányzatokra bízza végrehajtásukat. A politikákat a különféle kormányzási szintek együttműködése révén kell kialakítani. Többszintű megközelítés szükséges, amelynek keretében a többi hatósággal összehangolva minden egyes kormányzati szint (az európai, nemzeti, regionális és helyi szint) felvállalja a saját felelősségét, és – a hatáskörök felesleges megkettőzését elkerülve – meghozza azokat az intézkedéseket, amelyeket az adott kormányzási szinten meg kell hozni;

52.

úgy véli, hogy a többszintű megközelítést a politika kialakításának szakaszában kell erősíteni. Az európai környezetvédelem javításához megvalósítható ambíciókra van szükség, és ehhez össze kell hangolni a jogszabályokat és a végrehajtást. Ehhez kulcsfontosságú, hogy már a politika kialakításának szakaszában figyelmet fordítsunk a szubnacionális önkormányzatokat érintő lehetséges pénzügyi, politikai vagy jogi következményekre, valamint az uniós jogszabályok végrehajthatóságára és kezelhetőségére;

53.

javasolja, hogy a többszintű megközelítést a végrehajtási szakaszban is erősítsék. A környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabályok végrehajtása nem csak a jogi (a nemzeti törvényekbe való) átültetés kérdése. Ez azt jelenti, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályokat (útmutatókat, bevált gyakorlatokat és forrásalapú intézkedéseket tartalmazó) európai és nemzeti végrehajtási terveknek kellene kísérniük. Az RB ebben a kontextusban síkraszáll a többszintű megközelítés mellett, és utal a tagállamokon belül létrehozandó belső irányítási csoportokra, amelynek keretében a különféle kormányzati szinteket képviselő szakértők közösen alakítják ki a nemzeti végrehajtási terveket;

54.

ebben az értelemben alapvető, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program támogassa a helyi és regionális hatóságok szerepét a jogszabály végrehajtásában, éspedig az alábbi fellépések révén:

55.

A hetedik környezetvédelmi cselekvési program alapját képező stratégia részben a meghatározott célkitűzések teljesítéséhez kiválasztott konkrét szakpolitikai eszközöktől függ, ezeket pedig csak hatásvizsgálatot követően lehet meghatározni. A választott eszközök befolyásolják a költséghatékonyságot, konkrét társadalmi és gazdasági hatásaik lesznek, de a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak az uniós szinten elfogadott politikák és jogi aktusok végrehajtásában játszott szerepére is kihatnak. Az előző pontban taglalt intézkedéseknek nem szabad növelniük a helyi és regionális önkormányzatokra nehezedő pénzügyi nyomást. A Régiók Bizottsága szerint ezeknek az intézkedéseknek a költségét elsősorban az EU-nak vagy a nemzeti kormányoknak kell viselniük. A legfontosabb, hogy garantáljuk a gazdasági fejlődés fenntarthatóságát, biztosítva eközben a növekedést támogató és a polgárok egészségét védő ökoszisztémák ellenálló képességét.