12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/5

1.1

Az EGSZB üdvözli azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az elmúlt évtizedben a szerb kormányok az ország gazdaságának és intézményeinek megreformálásáért tettek, és Szerbia EU-hoz történő csatlakozásának folyamatát a megkezdett reformok megszilárdítására és hatékony megvalósítására vonatkozó lehetőségnek tekinti. Hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a civil társadalmat bevonják a szerb jogszabályoknak az uniós acquis-val történő harmonizálásába. Szerbia kormányát és az uniós intézményeket arra kéri, hogy fokozzák a civil szervezeteknek nyújtott támogatásukat, és szorosan vonják be őket az uniós csatlakozáshoz vezető közeljövőbeli lépésekbe.

1.2

Az EGSZB üdvözli az Európai Tanács azon döntését, mely szerint legkésőbb 2014 januárjáig megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások Szerbiával. Gratulál Belgrádnak és Pristinának A kapcsolatok normalizálására vonatkozó első elvi megállapodás aláírásához (2013. április 19., Brüsszel), illetve ennek májusban elfogadott végrehajtási tervéhez. Most mindkét felet arra kéri, hogy – az EU támogatásával – hajtsák végre a megállapodást. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil szervezeteket be kell vonni a megvalósítási szakaszba, mivel döntő módon hozzájárulhatnak a megbékéléshez.

1.3

Az EGSZB arra ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy mind a politikaformálás korai szakaszaiban, mind a megvalósítási szakaszban több nyilvános meghallgatást és konzultációt is szervezzenek a civil szervezetek részvételével. Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy vonják be őket a reformfolyamat lényeges elemeinek megtárgyalásába, mint amilyen a jogállamiság, a regionális együttműködés és megbékélés, a társadalmi-gazdasági fejlődés, a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a kisebbségi jogok és a megkülönböztetések elleni küzdelem.

1.4

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a kormány fordítson kiemelt figyelmet az emberkereskedelem, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre. Arra is rámutat, hogy a kormánynak el kell ismernie, hogy az emberi jogok védelmezőit és a szervezett bűnözés ellen küzdő civil szervezetek aktivistáit megilleti a biztonság, és ezt garantálnia kell számukra.

1.5

Az EGSZB rámutat, hogy bár számottevő haladás történt a befogadóbb társadalom kialakítása terén, még sokat kell tenni egy olyan társadalom felépítéséért, amelyben nemétől, szexuális orientációjától, eredetétől és vallásától függetlenül mindenki egyenlő. Az EGSZB arra kéri a kormányt, hogy haladéktalanul hajtsa végre a 2013 júniusában elfogadott diszkriminációellenes stratégiát. Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság (EB) – a civil szervezetekkel szorosan együttműködve – az elért eredményekről szóló éves növekedési jelentéseinek segítségével kísérje figyelemmel a stratégia megvalósítását.

1.6

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy a civil társadalommal való együttműködésért felelős kormányhivatalt bevonták az uniós csatlakozásért felelős koordinációs szerv miniszterelnöki szakértői csoportjába. Az EGSZB azt is üdvözli, hogy civil szervezetek, így a szociális partnerek képviselői is, részt vesznek az uniós integráció miniszterelnöki tanácsának munkájában. Ez helyes gyakorlat, amelyre támaszkodva mérlegelni kellene, hogy civil szervezetek, köztük a szociális partnerek is helyet kapjanak Szerbiának a jövőbeli csatlakozásról tárgyaló küldöttségében. Gondoskodni kellene arról, hogy rendszeresen, széles körben kikérjék a civil szervezetek véleményét a legfontosabb közös álláspontok és ajánlások feltérképezése végett. Fontos, hogy civil szervezetekhez tartozó szakértők felkérést kapjanak arra, hogy csatlakozzanak néhány, a koordinációs szerv szakértői csoportján belül működő szakértői alcsoporthoz.

1.7

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az IPA II révén fokozza a civil szervezetek kapacitásépítéséhez nyújtott támogatását, és nagyobb mértékben segítse a – nemcsak a civil szervezetek között, hanem a civil szervezetek és a hatóságok között is működő – partnerségeket. A Civil Társadalmi Eszköz keretében hozzáférhető alapokat bővíteni kellene, és több, a szociális partnerek által végrehajtott projektet kellene támogatni velük. Továbbra is kiemelt feladatnak kellene tekinteni, hogy a projektek kiválasztására és megvalósítására vonatkozó egyszerűsített eljárások előmozdításával, valamint intézményi támogatások akár többszöri folyósításával kiépítsék a civil szervezetek azon képességét, hogy hathatósan részt vehessenek az EU integrációs folyamatában. Nemcsak a pénzügyi támogatás kívánatos, hanem a civil társadalom és a hatóságok közötti párbeszéd fejlesztésére szolgáló mechanizmusok támogatása is.

1.8

Az EGSZB arra buzdítja az EU szerbiai delegációját, hogy továbbra is engedélyezze, hogy nagyobb civil szervezetek továbbadhassanak támogatásokat kisebb civil szervezeteknek, mert ez egy lépés abba az irányba, hogy ezek a pénzügyi alapok a civil szervezetek szélesebb közössége számára is hozzáférhetők legyenek.

1.9

A civil társadalom fejlesztési stratégiájának kulcselemeként tovább kell növelni a közkiadások átláthatóságát, és javítani kell a civil szervezetek által megvalósított uniós projektek társfinanszírozásának tervezésére és folyósítására vonatkozó mechanizmust, a társfinanszírozást pedig bővíteni kell.

1.10

Az EGSZB arra kéri a szerb kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit egy olyan intézményi és jogalkotási keret létrehozására, mely kedvez a civil társadalom fejlődésének és fenntarthatóságának. Az EGSZB azt javasolja, hogy fontolják meg egy „százaléktörvény” bevezetését, amelynek révén jótékonysági célból jövedelemadójuk egy részét a polgárok civil szervezeteknek juttathatják (a közép- és kelet-európai országokban létező modell alapján), továbbá mérlegeljék az egyéni és a vállalati karitatív tevékenységekre vonatkozó adóösztönzők bevezetését.

1.11

Az EGSZB azt javasolja, hogy vizsgálják felül a közelmúltban elfogadott közbeszerzési törvényt, amely megnehezíti a civil szervezetek részvételét a közbeszerzési pályázatokon. A törvény kötelező pénzügyi garanciákat vezet be, melyek nyújtására a civil szervezetek nem képesek. Ez meggátolhatja, hogy részt vegyenek közbeszerzési eljárásokban, mégpedig nemcsak a szociális szolgáltatások, hanem az egészségügyi és oktatási szolgáltatások területén is.

1.12

Az EGSZB arra kéri a szerb kormányt, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát a szürke gazdaság elleni küzdelemre és e gazdaság korlátozására. Ez javítaná az ország pénzügyi helyzetét, megakadályozná a tisztességtelen versenyt, és így kedvezőbb gazdasági környezetet teremtene, garantálva ugyanakkor, hogy jobban tiszteletben tartsák a munkavállalók szociális jogait. Egyben elősegítené, hogy helyreálljon az intézményekbe vetett bizalom, és előmozdítaná a jogállamiság érvényesülését.

1.13

Az EGSZB hangsúlyozza a szociális párbeszéd fontosságát, és az összes érintettet arra kéri, hogy a lehető legjobban használja ki a meglévő intézményeket, különösen a Szociális és Gazdasági Tanácsot. Arra kéri a kormányt, hogy továbbra is mozdítsa elő a Szociális és Gazdasági Tanács tevékenységét, és minden olyan szakpolitikával kapcsolatban rendszeresebben kérje ki a véleményét, amelyhez a munkáltatóknak és a foglalkoztatottaknak jogos érdekeik fűződnek. Az EGSZB úgy véli, hogy rendszeres és strukturált jellegű, nem pedig rögtönzött szociális párbeszédre van szükség, amelyet ezenkívül hatékonyabbá és eredménycentrikusabbá kellene tenni.

1.14

Az EGSZB azt kéri, hogy a szociális párbeszéd előmozdítása tartozzon az uniós intézmények Szerbiával kapcsolatos prioritásai közé, és hogy ez az országgal kapcsolatos valamennyi európai bizottsági programban tükröződjön. Így tehát nagyobb mértékben be kellene vonni a Szociális és Gazdasági Tanácsot a munkákba, sőt, a csatlakozási tárgyalások minden szakaszába is hivatalosan be kellene vonni, és ki kellene kérni a véleményét, akárcsak az EU és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás megvalósításának nyomon követése esetében is. A tanács várhatóan észrevételekkel és véleményekkel gazdagítja az uniós intézményeket, amikor ezek Szerbia uniós csatlakozás felé történő előrehaladását értékelik.

1.15

Az EGSZB úgy véli, hogy a Szociális és Gazdasági Tanács regionális struktúráira támaszkodva regionális és helyi szinten tovább kellene ösztönözni a szociális párbeszédet. Ágazati szinten is – különösen a magánszektorban – módszeresebben ki kellene bontakoztatni. Ha minél több kollektív ágazati megállapodást írnának alá – és alkalmaznának –, az stabilizálná a munkaügyi kapcsolatokat Szerbiában. A helyi és nemzeti hatóságokat rendszeresen emlékeztetni kellene a szociális párbeszéd előnyeire és fontosságára.

1.16

Az EGSZB megjegyzi, hogy felállítottak egy háromoldalú munkacsoportot a munkaügyi jogszabályok felülvizsgálatára, beleértve a sztrájktörvényeket, a szakszervezetek bejegyzéséről és a szociális partnerek reprezentativitásáról szóló törvényt. Az EGSZB arra kéri a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) és az Európai Bizottságot, hogy támogassák ezt a folyamatban levő munkát, amelynek az a célja, hogy a szerbiai jogszabályokat és joggyakorlatot teljesen összhangba hozza a nemzetközi és európai normákkal.

1.17

Az EGSZB szerint az uniós támogatási programok prioritásainak részeként erősíteni kellene a szociális partnereknek azt a lehetőségét, hogy aktívan részt vehessenek a szociális párbeszédben. Támogatásra van szükségük ahhoz, hogy képesek legyenek hatékonyan részt venni valamennyi gazdasági, szociális és jogi kérdés – beleértve az uniós csatlakozási tárgyalásokat – megvitatásában. Erősíteni kell szervezeti struktúráikat, belső kommunikációjukat és azt a képességüket, hogy szolgálni tudják tagjaikat.

1.18

Az EGSZB rámutat, hogy Szerbiában még mindig rendszeresen megsértik a munkavállalók alapvető jogait, és hogy az e jogsértések megelőzésére, illetve szankcionálására szolgáló mechanizmusok nem elég hatékonyak. Az EGSZB arra kéri a szerb kormányt, hogy vizsgálja felül a munkaügyi viták békés rendezését elősegítő hivatal működését. Az EGSZB annak megfontolását javasolja, hogy a munkaügyi viták kezelésére hozzanak létre szakosított bíróságokat. Az EGSZB továbbá arra kéri az Európai Bizottságot, hogy éves jelentései tartalmazzanak egy, a szakszervezetek jogairól és a munkavállalók alapvető jogairól szóló fejezetet, amelyet a nemzeti és uniós szakszervezetekkel, valamint az ILO-val intenzíven konzultálva állítanának össze.

1.19

A szerb női vállalkozók az egész balkáni régióban jelentős szerepet játszanak, és hatékony hálózatokkal rendelkeznek. Jelenleg egy kohézión alapuló regionális megközelítés bontakozik ki a női vállalkozások helyi szintű továbbfejlesztésre céljából. Az EGSZB azt javasolja, hogy az uniós, regionális és nemzeti szint fokozza támogatását a gazdasági és szociális előnyök gyors növelése végett. Ezenkívül el kell ismerni, hogy gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt szükség van a szerbiai női vállalkozások támogatására.

1.20

Az EGSZB azt javasolja, hogy az EGSZB és a szerb civil szervezetek együttműködése érdekében állítsanak fel egy EU – Szerbia civil társadalmi vegyes bizottságot. Ezt a lépést akkor kellene megtenni, amikor hivatalosan megkezdődnek Szerbia uniós csatlakozási tárgyalásai. A vegyes bizottság révén a két fél civil szervezetei elmélyültebb párbeszédet folytathatnak egymással, és észrevételeket tehetnek a politikai hatóságoknak a csatlakozási tárgyalások fejezeteiről.

2.1

Az elmúlt évtizedben Szerbia óriási erőfeszítéseket tett intézményeinek, jogi kereteinek és gazdasági szabályozásának megreformálására, hogy megfeleljen a nemzetközi és az uniós normáknak, és előmozdítsa a nyitott és hatékony piacgazdaság fejlődését.

2.2

A Szerbia és az EU közötti stabilizációs és társulási megállapodás (STM) 2008-as aláírása világosan jelezte, hogy a szerb kormány az uniós csatlakozás mellett döntött, és az aláírás új lendületet adott a reformfolyamatnak. 2010-ben hatályba lépett egy, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló időközi megállapodás (az STM részeként).

2.3

A 2012-ben hivatalba lépő új kormány megerősítette Szerbiának az uniós csatlakozás iránti elkötelezettségét. Gyakorlati lépéseket tett a már bevezetett reformok folytatására, különösen a korrupció elleni küzdelmet, a jogállamiság megszilárdítását, a kisebbségi jogok védelmét és a gazdasági fellendülést állítva előtérbe. A regionális együttműködés javítása érdekében tett erőfeszítéseket szintén folytatta.

2.4

2012 decemberében a Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy 2013 tavaszára állítson össze egy jelentést, amelyben értékeli, hogy milyen haladást ért el Belgrád a Pristinával folytatott párbeszéd és az EU-val kapcsolatos reformjai területén. E pozitív ajánlást megfogalmazó jelentés alapján az Európai Tanács 2013. június 28-i ülésén döntött arról, hogy teljesültek a feltételek ahhoz, hogy megkezdődjenek Szerbiával az uniós csatlakozási tárgyalások.

2.5

2013. április 19-én az EU égisze alatt folyó tárgyalások tizedik fordulójában Belgrád és Pristina végre megegyezésre jutott a szerbek által irányított Észak-Koszovó jövőjéről, és aláírták A kapcsolatok normalizálásának elveire vonatkozó első megállapodást. Májusban a két fél elfogadta a végrehajtási tervet. Az EU támogatásával a két fél végrehajtási bizottságot hozott létre.

3.1

Szerbia még átmeneti állapotban levő ország. Bizonyos mértékű privatizációra sor került ugyan, de a gazdaság jelentős részét továbbra is állami vállalatok alkotják, amelyek esetében gyakran égetősen szükséges az átalakítás. A munkanélküliség jelentősen növekedett (2012-ben az aktív lakosság 24 %-ának nem volt állása). A fiatalok megpróbálnak kivándorolni. A népesség idősödik. A lakosság jelentős része továbbra is a mezőgazdaságban dolgozik, és vidéki területeken él, ahol a beruházások hiánya gátolja a hatékony fejlődést. Elterjedt az informális gazdaság, amely aláássa a gazdaság egészét, meggyengíti az állami költségvetést, és semmilyen szociális védelmet sem nyújt a munkavállalóknak. Az esetenként a szervezett bűnözéshez kapcsolódó korrupció nemcsak a gazdasági fejlődést, hanem az intézmények megszilárdítását is akadályozza. Az igazságszolgáltatást feltétlenül meg kell reformálni, ha azt akarjuk, hogy garantálja az egyének és a szervezetek jogainak valódi tiszteletben tartását.

3.2

Szerbia és az EU közötti kapcsolatok: a civil társadalom szerepe című véleményében (2008. május 29.) az EGSZB kiemelte ezeket a különféle problémákat, hangsúlyozva egyben a hatóságoknak a szükséges reformok véghezvitele érdekében tett erőfeszítéseit is. Sok új rendeletet hoztak; új intézmények jöttek létre különösen a szociális partnerekkel és más civil szervezetekkel való párbeszéd kialakítására, és a kisebbségek jogait immár hivatalosan elismerik. Bár ez a folyamat még nem zárult le, a fő problémát most ezeknek az intézményi és jogi változásoknak a gyakorlatba történő átültetése jelenti.

3.3

Szerbia az Európa Tanács 77 szerződését és egyezményét ratifikálta, többek között olyan nagy jelentőségűeket is, mint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről, a nemzeti kisebbségek védelméről, a kínzás megelőzéséről, a gyermekek védelméről és a korrupció elleni fellépésről szóló egyezmények, valamint az Európai Szociális Charta. Nyolc tovább egyezményt szintén aláírtak, de ezek még ratifikálásra várnak, köztük van a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezmény is. Nemzetközi szinten Szerbia 75 ILO-egyezményt ratifikált (73 már hatályban van).

3.4

Amint az Európa Tanács emberi jogi főbiztosa hangsúlyozta (1), ezek közül az egyezmények közül sokkal kapcsolatban még további lépésekre van szükség a megfelelő végrehajtás érdekében. A főbiztos kiemelte a háború alatt eltűnt személyek és erőszakkal lakóhelyük elhagyására kényszerített személyek problémáját, a romák elleni nagyfokú megkülönböztetést, a nők elleni erőszakot és a széles körű homofóbiát.

3.5

Bár 2011 októberében a kormány elfogadott egy médiastratégiát, még mindig előfordulnak az újságírók elleni erőszakos cselekmények és fenyegetések. A médiába történő gazdasági és politikai beavatkozás szintén realitás, amely veszélyezteti a médiák függetlenségét, és megnehezíti az újságírók munkáját. Az is előfordul, hogy a szakszervezetek tagjait zaklatják, vagy elbocsátják állásukból a szakszervezeti tagság miatt.

3.6

Az EGSZB úgy véli, hogy Szerbia számára a reformfolyamat további megszilárdítása, az igazságszolgáltatási rendszer reformja, valamint a polgári, szociális és emberi jogok érvényesítése nyilvánvalóan prioritást jelent. Szerbiával folytatott kapcsolataiban az EU-nak egyértelműen előtérbe kellene állítania ezeket az elemeket. Ez a civil szervezetek számára is nagyon fontos kérdés, ezért minden eszközzel ösztönözni kellene aktív részvételüket.

4.1

A gyülekezési és egyesülési jogot az alkotmány garantálja, és általánosságban elmondható, hogy tiszteletben is tartják őket. Az egyesülési jogot azonban egyre inkább veszélyeztetik az erőszakos nacionalista csoportoktól érkező fenyegetések.

4.2

A szerb civil társadalom túlnyomórészt a városokban koncentrálódik, és a különböző régiók között egyenlőtlenül oszlik meg. A vidéki területeken csak nagyon korlátozott mértékben van jelen, és kapacitásai nem igazán fejlettek. További támogatásra van szükség az egyesületi mozgalmak, a kapacitásépítés és a civiltársadalmi hálózatépítés ösztönzése érdekében a vidéki területeken, illetve a kisvárosokban.

4.3

Külön figyelmet érdemel a mezőgazdaság, a mezőgazdasági érdekcsoportok fejlesztése, valamint a szociális párbeszédben való gazdálkodói részvétel. A mezőgazdaság továbbra is kulcsszerepet játszik Szerbiában – a munkavállalók mintegy egynegyede itt talál munkát. Az ágazat gazdasági szempontból is kulcsfontosságú. A mezőgazdaság és az agrárpolitika nagyon fontos szerepet játszik majd az uniós csatlakozási folyamatban. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az uniós joganyagnak való megfelelés komoly kihívás elé állítja majd a szerbiai agrárágazatot.

4.4

A jól szervezett és strukturált érdekképviseletek nemcsak általában véve az agrárágazat érdekeinek előmozdításához járulhatnának hozzá, hanem mindenekelőtt hasznos támogatást nyújthatnának a jövőbeli integrációs folyamat során, nem utolsósorban azáltal, hogy keretbe foglalnák és végrehajtanák a kifejezetten a mezőgazdaság, a vidéki területek és a helyi lakosság támogatását célzó támogatási programokat.

4.5

A civil szervezetek körében több aktív partnerség és egyéb szövetség működik, de forrásaik és támogatottságuk túl korlátozott ahhoz, hogy fokozhassák tevékenységüket és befolyásukat. A civil szervezetek és az állami hatóságok közötti partnerségek tekintetében a már kialakult SECO (2) és KOCD (3) mechanizmusok olyan példák, amelyek bevált gyakorlattá válhatnak, feltéve, hogy felvetéseiket figyelembe veszik, valamint hogy folyamatos, rendszeres pénzügyi és egyéb támogatást élveznek.

4.6

A civil szervezetek fenntartható működésének legfőbb akadályát a következő tényezőkben kell keresni: az állami támogatás elégtelensége és az elosztásához alkalmazott világos prioritások hiánya, fejletlen üzleti szponzorálás, a magántámogatások hiánya, a nemzetközi adományozók csökkenő szerepvállalása, a helyi önkormányzatokkal való együttműködés kialakulatlansága, továbbá általában véve a döntéshozók korlátozott mértékű elszámoltathatósága. Erőfeszítéseket kell tenni a civil szervezetek tagságának bővítése érdekében, és támogatást kell nyújtani ehhez a folyamathoz. A korlátozott taglétszám gátolja a civil szervezetek tekintélyének és elismertségének növekedését, miközben az állami támogatások szabályozása még nem megfelelő minden szinten. Körülbelül egy tucatnyi, többnyire belgrádi székhelyű szervezet kivételével a civil szervezetek társadalmi és politikai döntéshozatalra való befolyása általában gyenge.

4.7

Az EGSZB üdvözli az egyesületek és alapítványok működését szabályozó jogi keret javítására irányuló erőfeszítéseket, így az egyesületekről szóló törvényt (2009. október), az adományokról és alapítványokról szóló törvényt (2010. november), az önkéntességről szóló törvényt (2010. május), valamint a kisebb egyesületek és alapítványok egyszerűsített számviteli eljárásairól szóló (még elfogadásra váró) jogszabályt. Vannak azonban más fontos, már elfogadott, de még nem végrehajtott törvények is, például a szociális jóléti törvény (2011). Az EGSZB támogatja egy olyan, a törvény rendelkezéseinek megfelelő keret kialakítását, amely biztosítaná a civil szervezeteknek a szociális szolgáltatásokra szánt állami forrásokhoz való méltányos hozzáférést.

4.8

Az EGSZB üdvözli a kormány ügyrendjének 41. cikkéhez fűzött módosításokat a közmeghallgatások tekintetében. Ennek értelmében világos feltételek szabályozzák, hogy mikor kötelező közmeghallgatást tartani, inkább szabályként, mint kivételként rögzítve ezek megtartását, és betartható időkeretet szabva meg számukra. Az EGSZB hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezt a mechanizmust megfelelően alkalmazzák is. Elsőbbséget kell, hogy élvezzen annak tudatosítása az állami hatóságok körében, hogy milyen előnyökkel jár a civil szervezetekkel való együttműködés mind a közpolitikák kialakításának korai szakaszában, mind pedig később, a végrehajtás során. Ezenkívül megfontolandó olyan eljárások bevezetése, amelyek a civil szervezetek képviselőinek kinevezését biztosítanák különböző nemzeti és helyi szintű közhatóságokba, figyelembe véve néhány, a környező országokban bevált gyakorlatot és maguknak a civil szervezeteknek a javaslatait.

4.9

A civil társadalommal való együttműködés hivatala 2011-ben kezdte meg működését. Ennek 2013–2014-re szóló működési terve tartalmazza a főbb követendő célokat:

4.10

Az EGSZB üdvözli, hogy a civil társadalommal való együttműködés hivatala az Éves összefoglaló jelentés az egyesületeknek és egyéb civil szervezeteknek a Szerb Köztársaság állami költségvetéséből nyújtott támogatásokról c. dokumentum közzététele révén erőfeszítéseket tett a civil szervezetek állami költségvetésből történő finanszírozásának átláthatóbbá tétele érdekében. A civil társadalommal való együttműködés hivatalának hatásköreit bővíteni kell azonban ahhoz, hogy a legkülönbözőbb szintű kormányzati szervek nagyobb arányban válaszoljanak a kérdésekre, ezáltal biztosítva az adatgyűjtés teljességét és az adatok évente történő közzétételét. Az EGSZB ezért üdvözli azt a támogatást, amelyet az EU-Delegáció a 2012 decemberében elindított hároméves technikai segítségnyújtási program (4) keretében a civil társadalommal való együttműködés hivatalának nyújtott.

4.11

A 2011-es adatok azt mutatják, hogy kevés forrást szántak és fizettek ki programok/projektek társfinanszírozására, még azokban az esetekben is, amikor biztosítva volt az adományozók támogatása, holott a civil szervezeteknek nagy szükségük van ilyen finanszírozásra.

5.1

A szociális párbeszéd létfontosságú a gazdasági fejlődés és a Szerbiában szükséges társadalmi kohézió biztosítása szempontjából. 2008-ban általános kollektív megállapodást írtak alá. 2011 áprilisában a Szerb Köztársaság Szociális és Gazdasági Tanácsa új szociális-gazdasági megállapodást fogadott el, amelyet a szociális partnerek vezetői és a miniszterelnök írt alá. A szövegben a felek jelentős kötelezettségeket vállaltak. A megállapodás kimondta, hogy a szociális párbeszéd a közös fejlesztési célok elérésének, a gazdasági válságból való kilábalásnak és Szerbia gazdasági és társadalmi előrelépésének egyaránt előfeltétele. 2012-ben a Szociális és Gazdasági Tanács megállapodást írt alá a minimálbérről. Ágazati szinten négy ágazati kollektív megállapodást írtak alá 2011-ben, ill. 2012-ben a következő területeken: mezőgazdaság, építőipar, vegyipar és fémfeldolgozás. A munkaügyi miniszter ezeket a kollektív megállapodásokat valamennyi állami alkalmazottra is kiterjesztette. A kollektív megállapodások a közszféra nagy részére is érvényesek, beleértve az egészségügyben, az önkormányzatoknál és a nemzeti kormánynál, a kultúra és az oktatás terén, valamint a rendőrség állományában dolgozókat.

5.2

A Szociális és Gazdasági Tanács 2005-ben alakult meg a háromoldalú tárgyalások intézményi platformjaként. Ezen kívül jelenleg 18 helyi szintű szociális és gazdasági tanács is van, bár ezeknek – többnyire a regionális önkormányzatok kötelezettségvállalásának hiányában – kevesebb mint a fele működik teljes körűen. A Szociális és Társadalmi Tanácsnak még mindig számos, a tevékenységét gátló problémával kell szembenéznie, így elsősorban a pénzügyi és a humán erőforrások hiányával. Ennek ellenére sikerült állandó munkacsoportokat létrehoznia a következő területeken: gazdasági kérdések, jogalkotás, kollektív megállapodások, illetve munkahelyi egészségvédelem és biztonság. A szociális partnerek képviselői immár rendszeresen részt vesznek a Szociális és Társadalmi Tanács ülésein, szemben a kormánnyal, amely gyakran köztisztviselőkkel képviselteti magát. Részvételük növekedett, amióta 2012 szeptemberében újraalakították a tanácsot. Jelenleg még a miniszterelnök is tagja a tanácsnak, amelynek azonban továbbra is gondot okoz üléseinek megszervezése.

5.3

Mindazonáltal, bár elmondható, hogy a szociális párbeszéd hozott eredményeket, továbbra is megerősítésre és további kiterjesztésre szorul. A szociális partnerek gyengék, különösen a magánszektorban. Az aláírt kollektív megállapodásokat sem feltétlenül tartják be, és a gazdasági élet jelentős részén egyáltalán nem érvényesül a szociális párbeszéd. Ami a nemzeti szintet illeti, a Szociális és Gazdasági Tanács véleményét nem kérik ki szisztematikusan a hatáskörébe tartozó területeken, máskor a konzultáció puszta formalitás, és az ott megfogalmazott ajánlásokat a kormány túl gyakran nem veszi figyelembe. Üdítő kivétel a Munkaügyi Minisztérium, amely minden törvény- és stratégiatervezetet véleményezésre a tanács elé terjeszt. Ezenkívül nemrég háromoldalú munkacsoportot állított fel a munkaügyi törvény módosításának kidolgozására. Ugyancsak előrelépés történt az oktatásügyi joganyag terén, ahol az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium három törvénytervezetet terjesztett véleményezésre a tanács elé. A felsorolt kedvező jelek ellenére a Szociális és Gazdasági Tanács tevékenységét továbbra sem veszik kellőképpen figyelembe az általános gazdaságpolitikai kérdésekben és az olyan intézkedések terén, amelyek közvetlenül befolyásolják a vállalkozások és a dolgozók tevékenységét.

5.4

2005-ben az egyéni és kollektív munkajogi viták rendezésére felállították a Munkajogi Viták Békés Rendezésének Ügynökségét. Az ügynökség elsősorban olyan egyéni ügyekkel foglalkozik, ahol egy döntőbíró kötelező érvényű határozatot hozhat, és ugyanazokkal a jogi eszközökkel rendelkezik, mint egy bíróság. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az ügynökség nem igazán tudott valódi alternatívává válni, és a jogviták zöme továbbra is a közismerten túlterhelt bíróságok elé kerül. A kollektív jogviták rendezésében az ügynökség mediátori szerepet játszik, és így, bár nem kényszeríthet ki megállapodást a felek között, megpróbálja velük a jogvita valamilyen békés rendezését önkéntes alapon elfogadtatni.

5.5

2013-ban a kormány a tervek szerint aláírja az ILO-val a „Tisztességes Munka Programját”. Ez a program minden bizonnyal hozzájárul majd a szociális joganyag és eljárások különböző elemeinek felülvizsgálatához, annak érdekében, hogy azok teljesen összhangba kerüljenek a nemzetközi normákkal, továbbá hozzájárul majd a szociális partnerek ahhoz szükséges kapacitásainak kiépítéséhez, hogy azok eredményesen részt vehessenek az uniós finanszírozás és programok által támogatott szociális párbeszédben.

5.6

Nem utolsósorban az uniós csatlakozási tárgyalások szempontjából is kulcsfontosságú, hogy a szociális partnereket jobban integrálják a kormányzati gazdaság-, szociál- és foglalkoztatáspolitikába. Ugyancsak be kell vonni őket annak előkészítésébe, hogy Szerbia részesülhessen az Európai Szociális Alap és más uniós alapok támogatásaiból. Csak ennek megvalósulása esetén válik lehetővé a szerb szociális partnerek számára, hogy eredményesen töltsék be a jövőben az uniós szintű részvételi demokrácia fórumain rájuk háruló szerepet.

6.1

A Szerb Munkaadók Szövetsége a legfontosabb országos szintű munkaadói érdekcsoport. Ők képviselik a szerb vállalkozókat a Szociális és Gazdasági Tanácsban. Az a tény azonban, hogy nem tudja tagjai között a legtöbb Szerbiában működő nagyvállalatot, valamint más szervezeteket, mint például a Kis- és Középvállalkozások Szövetségét, gyengíti legitimitását a szociális párbeszédben.

6.2

A legnagyobb vállalkozói szövetség, a Szerb Kereskedelmi és Iparkamara kötelező tagsági rendszere miatt a múltban nem vett részt a Szociális és Gazdasági Tanács munkájában. 2013. január 1-jén azonban elfogadták az önkéntes tagsági rendszert Szerbiában, és a kamara erősen elkötelezte magát a szociális párbeszédhez való hozzájárulás mellett, különösen a szakképzés, a külkereskedelem promóciója és a regionális fejlesztés terén. Támogatja a Szerb Munkaadók Szövetsége helyzetének megerősítését a tanácson belül, feltéve, hogy az – egy hatékony, valamennyi munkaadói szervezetet bevonó konzultatív folyamat révén – képessé válik arra, hogy a munkaadói érdekek lehető legszélesebb körét szólaltassa meg.

6.3

Tekintettel a magas munkanélküliségre fontos, hogy a munkaadók nagyobb befolyással lehessenek a jó üzleti környezet kialakítására. Olyan környezetre van szükség, amely ösztönzi a vállalkozást és meggyorsítja az új cégek alapítását, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra, amelyek Európában az új munkahelyek fő forrásai közé tartoznak. A jobb üzleti klíma fő akadályai közé tartozik a jogi keret átláthatatlansága és kiszámíthatatlansága, a kevéssé vonzó adórendszer, beleértve bizonyos nem adójellegű terheket, a pénzforrásokhoz való hozzáférés elégtelensége, a cégbejegyzési eljárások, a külkereskedelemhez kapcsolódó adminisztratív terhek stb. A szerbiai üzleti közösség átfogó helyzetértékelése az, hogy nem vonják be eléggé a jogalkotási és az ahhoz kapcsolódó hatásvizsgálati folyamatba, különösen ami a kkv-kat érintő hatásokat illeti.

6.4

A szakszervezetek szétaprózottak és gyengék. Sokan közülük Szerbia két nagy szakszervezeti szövetségéhez, a Szerbiai Autonóm Szakszervezetek Szövetségéhez (SSSS), illetve a Független Szakszervezetek Szövetségéhez („Nezavisnost”) tartoznak. Van még két, magát reprezentatívnak tartó szövetség, a Szerbiai Szabad és Független Szakszervezetek Szövetsége (ASNS) és a Szabad Szakszervezetek Szövetsége (KSSS). A reprezentatív jelleget szabályozó új törvénynek megfelelően, amelynek vitája jelenleg is folyik, ezt az állítást ellenőrizni kell. Ezen túlmenően a Munkaügyi Minisztérium szerint mintegy 2 000, semmilyen országos szövetséghez nem tartozó szakszervezet működik különböző vállalatoknál. A munkavállalói oldalon valamennyi érintett munkavállalói szervezetet jobban be kell vonni a szociális partnerséggel kapcsolatos döntéshozatalba. A szerbiai szakszervezetek kulcsszerepet játszanak a szociális párbeszéd erősítésében.

6.5

Az átmenethez és a gazdasági válsághoz kötődő nehézségek napvilágra hozták a szakszervezetek szétaprózottságát és gyengeségét. A szakszervezetek bejegyeztetésének nehézkessége, a szociális párbeszédet vállalati szinten elfogadni képtelen vállalatvezetők néha megnyilvánuló ellenállása, sőt zaklatása mind-mind akadályozza a munkavállalói képviseletek normális fejlődését, és aláássa a szociális párbeszédet. Mindennek fényében azonban üdvözlendő az az eredményes együttműködés, amely az elmúlt években a két reprezentatív szövetség, az SSSS és a Nezavisnost között kialakult.