16.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 419/28

—

tekintettel a Bizottságnak a bankunióról szóló 2012. szeptember 12-i javaslatára és közleményére,

—

tekintettel a G20-ak 2012. június 18-i következtetéseire, amelyek a reformok teljes körű végrehajtásának megvalósítása érdekében felszólítottak az árnyékbanki tevékenységekkel kapcsolatos munka befejezésére,

—

tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2011. július 6-i állásfoglalására (Ajánlások a meghozandó intézkedésekkel és kezdeményezésekkel kapcsolatban) (1),

—

tekintettel a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) által a repóügyletekre és az értékpapír-kölcsönzésre vonatkozóan létrehozott munkafolyamatról 2012. április 27-én közzétett időközi jelentésre, valamint az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által a pénzpiaci alapokról ugyanazon a napon közzétett konzultációs jelentésre,

—

tekintettel az EKB euróövezetbeli árnyékbanki tevékenységekről szóló, 2012. április 30-án kiadott (133. számú) alkalmi kiadványára,

—

tekintettel a Bizottság árnyékbanki tevékenységekről szóló zöld könyvére (COM(2012)0102),

—

tekintettel az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokat (ÁÉKBV) érintő termékszabályozásról, likviditáskezelésről, letéteményesekről, pénzpiaci alapokról és hosszú távú befektetésekről szóló, 2012. július 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

—

tekintettel a G20-ak 2010-ben Szöulban, majd 2011-ben Cannes-ban megfogalmazott felhívásaira válaszul az FSB által az árnyékbanki tevékenység felügyeletének és szabályozásának szigorításáról készített, 2011. október 27-i jelentésre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0354/2012),

A.

mivel az árnyékbankrendszer az FSB fogalommeghatározása szerint a rendes bankrendszeren kívüli szervezetek és tevékenységek bevonásával történő hitelközvetítési rendszer;

B.

mivel a rendes bankrendszer szabályozása alá vont szervezetek egyre szélesebb körben vesznek részt az árnyékbankrendszer részeként meghatározott tevékenységekben, és számos módon összefonódnak az árnyékbankrendszer szereplőivel;

C.

mivel az árnyékbanki tevékenységek jelentős hányada a szabályozott banki ágazat körébe tartozik, és a meglévő szabályozási keretnek teljes mértékben le kell fednie ezt a részt;

D.

mivel az árnyékbanki tevékenység fogalmába tartozó egyes elemek létfontosságú szerepet játszanak a reálgazdaság finanszírozásában, és kellő figyelmet kell tanúsítani az új szabályozási intézkedések hatályának megállapítása, illetve a már meglévő szabályozási intézkedések hatályának kiterjesztése során;

E.

mivel bizonyos esetekben az árnyékbanki műveletek hasznosan elkülönítve tartják a kockázatokat a bankszektortól, és ezáltal potenciálisan az adófizetőkre vagy a rendszerre gyakorolt hatástól; mivel ugyanakkor az árnyékbanki műveletek és e műveletek pénzügyi intézményekhez való kapcsolódásának teljesebb megértése, valamint az átláthatóságot, a rendszerszintű kockázatok csökkentését és az esetleges helytelen gyakorlatok megszüntetését biztosító szabályozás a pénzügyi stabilitás szükségszerű része;

F.

mivel az árnyékbanki tevékenység jobb megértése érdekében a szabályozásnak teljes mértékben kezelnie kell – különösen válsághelyzetben – a hatálya alá tartozó pénzügyi tevékenységek szanálhatóságának, összetettségének és átláthatósága hiányának kérdését;

G.

mivel az FSB becslései szerint a globális árnyékbankrendszer mérete mintegy 51 billió euró volt 2011-ben, a 2002-es 21 billió euróval szemben; mivel ez a teljes pénzügyi rendszer 25–30 %-ának, és a teljes banki eszközállomány felének felel meg;

H.

mivel egyes, esetlegesen pozitív hatások – például a pénzügyi rendszer megnövekedett hatékonysága, a nagyobb termékkínálat és a megnövekedett verseny – ellenére az árnyékbanki tevékenységek tekinthetők a pénzügyi válsághoz hozzájáruló legfőbb lehetséges kiváltó okok vagy tényezők egyikének, és veszélyeztethetik a pénzügyi rendszer stabilitását; mivel az FSB fokozott felügyeletet szorgalmaz az árnyékbanki tevékenységekben való részvétel tekintetében, amely aggályokat vet fel i) a rendszerkockázat tekintetében – különösen a lejárati/likviditási transzformáció, a külső finanszírozás mértéke és a nem megfelelő hitelkockázat-átruházás miatt –, illetve ii) a szabályozási arbitrázs tekintetében;

I.

mivel az árnyékbanki tevékenységekre, valamint a hitelezők lakossági és befektetési hitelezési üzletágának szerkezetére irányuló javaslatok a G20-ak által 2008-ban hozott határozat hatékony végrehajtásának fontos elemeit képezik az egyes termékek és szereplők szabályozása szempontjából; mivel az Európai Bizottságnak ezt a területet hamarabb és kritikusabban kell megvizsgálnia;

J.

mivel az árnyékbanki tevékenység világméretű jelenségként az FSB (következő hetekben közéteendő) ajánlásain alapuló, következetes, globális szabályozási megközelítést tesz szükségessé, amely kiegészítendő bármely más érintett nemzeti vagy szupranacionális szabályozó hatóság ajánlásaival;

1.

üdvözli a Bizottság zöld könyvét, amely az első lépést jelenti az árnyékbankrendszer szigorúbb ellenőrzése és felügyelete felé; jóváhagyja az árnyékbankrendszer közvetett szabályozásán és a hatályos szabályozás megfelelő kiterjesztésén vagy felülvizsgálatán alapuló bizottsági megközelítést; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy szükség van a közvetlen szabályozásra – ahol a jelenlegi szabályozás az árnyékbankrendszer egyes vetületei tekintetében funkcionális szempontból elégtelennek bizonyul – a meglévő szabályozásokkal való átfedések elkerülése és az azokkal való összhang biztosítása mellett; felszólít az árnyékbankrendszerrel kapcsolatos olyan holisztikus megközelítés alkalmazására, amelyben a prudenciális és a piaci magatartással kapcsolatos szempontok egyaránt fontosak; tudomásul veszi a piaci alapú finanszírozásra való fokozott átállást és a meglehetősen összetett pénzügyi termékek lakossági értékesítését; hangsúlyozza ezért, hogy figyelembe kell venni a piaci magatartást és a fogyasztóvédelmet;

2.

hangsúlyozza, hogy a hitelintézetekre, a befektetési vállalkozásokra, valamint a biztosító- és viszontbiztosító társaságokra vonatkozó szabályozás szigorítása szükségképpen megteremti azokat az ösztönzőket, amelyek révén e tevékenységeket kivonják a hatályos ágazati jogszabályok hatálya alól; hangsúlyozza ezért, hogy szigorítani kell azokat az eljárásokat, amelyek a pénzügyi ágazatra vonatkozó szabályozás módosításainak a kevésbé szabályozott vagy szabályozatlan pénzügyi szervezeteken keresztüli kockázat- és tőkeáramlásra gyakorolt lehetséges hatásainak rendszeres, kezdeményező jellegű felülvizsgálatát szolgálják, valamint hogy ennek megfelelően az arbitrázs elkerülése érdekében ki kell terjeszteni a szabályozási rendszert;

3.

egyetért az árnyékbankrendszer FSB általi fogalommeghatározásával, amely szerint az „közvetítők, eszközök, szervezetek vagy pénzügyi szerződések olyan rendszere, amely bankszerű, de a szabályozási körön kívül eső feladatok kombinációját hozza létre, vagy amely enyhe vagy a rendszerszintű kockázatoktól eltérő kérdéseket kezelő szabályozási rendszer hatálya alá tartozik, és amely számára nem biztosított a hozzáférés a központi bank likviditási eszközéhez vagy állami szektorbeli hitelgaranciákhoz”; rámutat, hogy bár a kifejezés ezt sugallhatja, az árnyékbankrendszer nem feltétlenül a pénzügyi ágazat szabályozatlan vagy illegális része; hangsúlyozza az e fogalommeghatározás nyomon követési, szabályozási és felügyeleti területen történő végrehajtása jelentette kihívást, figyelembe véve azt is, hogy a rendszer továbbra sem átlátható, a rá vonatkozó adatok és ismeretek pedig hiányosak;

4.

rámutat, hogy a válság óta az árnyékbankrendszernek csak néhány gyakorlata szűnt meg; megjegyzi azonban, hogy az árnyékbankrendszer innovatív természete olyan új fejleményeket eredményezhet, amelyek kezelendő rendszerszintű kockázatforrást jelenthetnek; ezért hangsúlyozza, hogy az árnyékbanki ügyletekre, piaci szereplőkre, pénzügyi folyamatokra és kapcsolatokra vonatkozóan több és jobb minőségű adatot kell gyűjteni európai és globális szinten az ágazatra való teljes körű rálátás érdekében;

5.

véleménye szerint a szoros nemzetközi együttműködés és az erőfeszítések globális szintű egyesítése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy holisztikus kép alakuljon ki az árnyékbankrendszerről;

6.

úgy véli, hogy a teljesebb körű rálátás, valamint a jobb nyomon követés és elemzés lehetővé teszi az árnyékbankrendszer azon vetületeinek meghatározását, amelyek kedvező hatást gyakorolnak a reálgazdaságra, valamint azokat is, amelyek a rendszerszintű kockázattal vagy a szabályozási arbitrázzsal kapcsolatos aggodalmakat vetnek fel; hangsúlyozza, hogy az összetett kockázati profilú és a rendszer működése szempontjából jelentős intézmények esetében kivétel nélkül szigorúbb kockázatértékelési eljárásokra, közzétételre és felügyeletre van szükség; emlékeztet a G20-ak által a Los Cabos-i csúcstalálkozón tett kötelezettségvállalásra, amely szerint a jogalanyok azonosítását szolgáló nemzetközi rendszert dolgoznak ki, és hangsúlyozza, hogy e rendszer irányításának keretében biztosítani kell az európai érdekek megfelelő képviseletét;

7.

megjegyzi, hogy a felügyeleti hatóságoknak ismerniük kell az intézmények repómegállapodásainak, valamint értékpapír-kölcsönzésre, illetve a terhelésre és visszaigénylésre vonatkozó, bármilyen formájú megállapodásainak legalább az összesített szintjét; megjegyzi továbbá, hogy ennek kezelése céljából a Gazdasági és Monetáris Bizottság tőkekövetelményekről szóló IV. irányelvről szóló, jelenleg tanácsi vita tárgyát képező jelentése felszólít az ilyen információk kereskedési adattáraknál vagy a központi értéktáraknál való bejelentésére többek között az EBH, az EÉPH, az illetékes érintett hatóságok, az ERKT és az érintett központi bankok és a KBER hozzáférésének biztosítása érdekében: arra is rámutat, hogy a jelentés felszólít arra, hogy a nyilvántartásba nem vett, visszaigénylésre vonatkozó megállapodásokat ne tekintsék joghatást kiváltó megállapodásoknak a felszámolási eljárásokban;

8.

támogatja egy uniós szintű, központi, az euróban bonyolított repóügyleteket tartalmazó adatbázis megteremtését, amelyet lehetőség szerint az EKB-nak kellene létrehoznia és kezelnie, és amelybe az infrastruktúrák és letéti bankok viszik majd be az adatokat olyan mértékben, amennyiben a repóügyletek elszámolását saját könyvelésükben internalizálják; úgy véli azonban, hogy egy ilyen adatbázisnak a valamennyi pénznemben bonyolított ügyletekre ki kell terjednie annak érdekében, hogy a felügyeleti hatóságok teljes képet alkothassanak a globális repópiacról, és teljes mértékben megértsék azt; felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb (2013 év elején) fogadjon el koherens megközelítést a központi adatgyűjtésre vonatkozóan, azonosítsa az adathézagokat, és a más szervektől vagy nemzeti hatóságoktól származó, már meglévő kezdeményezések útján egyesítse az erőfeszítéseket, különös tekintettel az európai piaci infrastruktúra-rendelet által létrehozott kereskedési adattárakra; felkéri a Bizottságot arra, hogy (2013 közepéig) nyújtson be jelentést, amely kiterjed, de nem korlátozódik a szükséges intézményi felépítésre (például EKB, KBER, független központi nyilvántartás), az adatfelmérések tartalmára és gyakoriságára – különös tekintettel az euróban bonyolított repóügyletekre és a pénzügyikockázat-átvitelre –, valamint a szükséges források szintjére;

9.

véleménye szerint a repóügyletekre vonatkozó jelentéstételi kötelezettség keretében a tőkekövetelményekről szóló irányelvek által előírt jelentős mennyiségű adatok és információk ellenére a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az adatok mennyiben hozzáférhetőek, naprakészek és teljesek a feltérképezési és felügyeleti célok elérése szempontjából;

10.

üdvözli a jogalanyok azonosítását szolgáló rendszer (LEI) létrehozását; és úgy véli, hogy e rendszer hasznosságán felbuzdulva hasonló közös előírásokat kell kialakítani a repó- és értékpapírügyletekkel kapcsolatos jelentéstétellel kapcsolatban is, hogy lefedjék az összesített számadatok kiszámítását segítő elveket, kamatlábakat, fedezeteket, haircutokat, lejárati időket, partnereket és egyéb szempontokat;

11.

hangsúlyozza, hogy a nyilvános iparági standardokon alapuló közös jelentéstételi formátumok elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szabályozó hatóságok olyan általános összehangolt megközelítéssel rendelkezzenek, amely az adatelemzést és adott esetben – a rendszerszintű kockázatok megelőzéséhez és a pénzügyi stabilitás védelméhez szükséges fellépés céljából – az adatok egymással való megosztását szolgálja;

12.

hangsúlyozza továbbá, hogy teljesebb körű rálátást kell szerezni a pénzügyi intézmények kockázatátruházásáról, beleértve – de nem kizárólagos jelleggel – a származtatott ügyletek keretében történő átutalásokat és a MiFID/MiFIR irányelv alapján szolgáltatott adatokat is, annak meghatározása érdekében, hogy ki, mit és kitől vásárolt, és hogyan történik az átruházott kockázatok viselése; hangsúlyozza, hogy valamennyi pénzügyi szolgáltatás terén célként kell kitűzni az ügyletek valós idejű feltérképezését, amelynek eléréséhez a szabványosított üzenet- és adatazonosítók is hozzájárulhatnak, illetve automatikussá tehetik azt; ezért felkéri a Bizottságot arra, hogy az ERKT-val és az FSB-hez hasonló nemzetközi szervekkel folytatott konzultáció mellett a központi adatgyűjtésről szóló jelentésében térjen ki a szabványosított üzenet- és adatformátumokra vonatkozó jelenlegi munkára és egy olyan, kockázatátruházásokra vonatkozó központi nyilvántartás létrehozásának megvalósíthatóságára, amely valós időben tudná beszerezni és nyomon követni a kockázatátruházásra vonatkozó adatokat, ezzel teljes mértékben felhasználva a hatályos és jövőbeli pénzügyi jogszabályok által előírt jelentéstételi kötelezettség alapján szolgáltatott adatokat, valamint nemzetközi szinten elérhető adatokat dolgozna fel;

13.

véleménye szerint a bankokra vonatkozó jelentéstételi követelmények az árnyékbanki tevékenységek azonosításának alapvető fontosságú és értékes eszközéül szolgálnak; emlékeztet arra, hogy a számviteli szabályoknak tükrözniük kell a valóságot, a mérlegnek pedig – ideális esetben – a lehető legteljesebb mértékben tükröznie kell az összesített számadatokat;

14.

hangsúlyozza, hogy ezek az új feladatok kellő mennyiségű új erőforrást igényelnek;

15.

hangsúlyozza, hogy egyes árnyékbanki tevékenységek és szervezetek országoktól függően lehetnek szabályozottak vagy szabályozatlanok; hangsúlyozza az országok közötti, valamint a banki ágazat és az árnyékbanki tevékenységet folytató szervezetek közötti egyenlő versenyfeltételek jelentőségét az esetlegesen torzult szabályozási ösztönzőket eredményező szabályozási arbitrázs elkerülésében; megjegyzi továbbá, hogy a bankszektor és az árnyékbanki szervezetek kölcsönös pénzügyi függősége jelenleg túlzott mértékű;

16.

megjegyzi, hogy a megfelelő szabályozás, értékelés és ellenőrzés jelenleg csaknem lehetetlen akkor, amikor a hitelkockázatok torzulásával vagy a pénzforgalom zavarával állunk szemben;

17.

úgy véli, hogy az alapoknak és a kezelőknek bizonyítaniuk kell, hogy az általuk végzett tevékenység biztonságos, és hogy az egyes feladatokkal járó teendők megfelelően elsajátíthatók és mások által átvehetők;

18.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a pénzügyieszköz-átruházások mérlegben való kimutatását azáltal, hogy betöltik a nemzetközi pénzügyi jelentéstételi standardokban tapasztalható hiányosságokat; hangsúlyozza a pénzügyi kapcsolattartók, így a könyvvizsgálók és a belső ellenőrök felelősségét az esetleges káros kockázatteremtés és -felhalmozódás jelzése terén;

19.

véleménye szerint a számviteli szabályoknak a valóságot kell tükrözniük, valamint úgy véli, hogy az eszközérték jóval a piaci érték feletti beszerzéskori áron való megállapításának lehetővé tétele hozzájárult a bankrendszer és más szervezetek instabilitásához, ezért e gyakorlat nem engedhető meg; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok módosítását, amely során nagyobb figyelmet kell kapnia a nettósítás nélküli összesített számadatoknak és a kockázati súlyozásnak;

20.

véleménye szerint a pénzügyi szabályozásnak a pénzügyi szolgáltatások és termékek összetettségével és átláthatóságuk hiányával kapcsolatos problémák kezelésére kell irányulnia, és úgy véli, hogy a szabályozási intézkedéseknek, így a fokozott tőkekövetelményeknek és a csökkentett kockázati súlyozás eltörlésének is szerepe van az összetett derivatív fedezet létrejöttének megakadályozásában; úgy véli, hogy az új pénzügyi termékek kizárólag akkor forgalmazhatók vagy hagyhatók jóvá, ha a szabályozók számára bizonyítják szanálási lehetőségüket;

21.

javasolja, hogy a különösen a pénzügyi szolgáltatásokkal és termékekkel járó dokumentumok és záradékok kapcsán kísérjék szankcióval az aszimmetrikus tájékoztatást; úgy véli, hogy szükség szerint az ilyen záradékok esetén külön díj („záradékdíj”) számolható fel a záradék oldalban kifejezett hossza után;

22.

hangsúlyozza, hogy a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelvre vonatkozóan készített, jelenleg a Tanáccsal folytatott megbeszélések tárgyát képező jelentések (2) fontos lépést jelentenek az árnyékbanki tevékenységek pozitív kezelésében: azáltal, hogy a likviditási hitelkeretek tőkekövetelményét írják elő a strukturált befektetési társaságok és közvetítőtársaságok számára, oly módon, hogy valamennyi szabályozatlan szervezet számára magas, a saját források 25 %-át jelentő kitettségi határértéket határoznak meg – ami segíteni fog abban, hogy a bankok elmozduljanak a nettó stabil finanszírozási ráta irányába –, továbbá hogy elismerik, hogy a likviditási kockázatokra vonatkozó prudenciális rendelkezésekben nagyobb a kockázata a szabályozott és a nem pénzügyi szervezetek felé fennálló kitettségnek;

23.

megjegyzi, hogy a pénzügyi válság egyik tanulsága, hogy míg normális esetben egyértelmű választóvonal húzódik a biztosítási kockázat és a hitelkockázat között, ez a választóvonal a hitelbiztosítási termékek esetében elmosódik; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a banki, biztosítási és különösen a pénzügyi konglomerátumokra vonatkozó szabályozást annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson a bankok és a biztosító társaságok között, és hogy megelőzze a szabályozási és/vagy felügyeleti arbitrázst;

24.

úgy véli továbbá, hogy a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelv bizonyos elemeit ki kell terjeszteni egyes, a tőkekövetelményekről szóló rendelet fogalommeghatározásának hatálya alá nem tartozó, betétet nem gyűjtő pénzügyi intézményekre bizonyos sajátságos kockázatok kezelése érdekében, figyelembe véve, hogy egyes rendelkezéseket e szervezetek sajátosságaihoz kell igazítani annak érdekében, hogy ez ne gyakoroljon aránytalan hatást ezen intézményekre;

25.

úgy véli, hogy az Európai Bankfelügyelet nem hagyhatja figyelmen kívül az árnyékbankszektort;

26.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azt, hogy prudenciális konszolidáció céljából minden olyan árnyékbanki szervezet szerepeljen a bank mérlegében, amelyet bank támogat, vagy amely bankkal kapcsolatban áll; felkéri a Bizottságot arra, hogy 2013 elejéig vizsgálja meg az annak biztosítására szolgáló eszközöket, hogy a számviteli szempontból nem konszolidált szervezetek prudenciális konszolidáció céljával végzett konszolidációja megtörténjen a globális pénzügyi stabilitás javítása érdekében; arra bátorítja a Bizottságot, hogy vegyen figyelembe a KBER-től vagy más nemzetközi testületektől származó minden iránymutatást a könyvelés és a kockázat alapú konszolidációs kör fokozott egymáshoz igazítása érdekében;

27.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a pénzügyi intézmények szervezeti felépítésének és tevékenységeinek fokozottabb átláthatóságát; felkéri a Bizottságot arra, hogy a Liikanen-jelentés következtetéseinek figyelembevételével tegyen javaslatot az európai banki ágazat struktúrájára vonatkozó intézkedésekre, figyelembe véve a lakossági és befektetési banki tevékenységek párosításának előnyeit és esetleges kockázatait egyaránt;

28.

tudomásul veszi a repóügyletek és az értékpapír-kölcsönzés piacának jelentőségét; felkéri a Bizottságot arra, hogy 2013 elejéig fogadjon el az elsősorban az ügyfelek szempontjából értett átláthatóság fokozását célzó intézkedéseket, amelyek magukban foglalhatnák egy fedezeti azonosító alkalmazását és a fedezet újrafelhasználását, amelyeket összesített módon kellene jelenteni a szabályozó hatóságoknál, és tegye lehetővé a szabályozó hatóságok számára, hogy a fedezettel biztosított finanszírozási piacok esetében előírhassanak ajánlott minimális haircutokat vagy fedezeti szinteket anélkül, hogy szabványosítanák azokat; elismeri ennek keretében annak jelentőségét, hogy egyértelműen meghatározzák az értékpapírok tulajdonjogát és biztosítsák ennek védelmét; felkéri ugyanakkor a Bizottságot arra, hogy nyisson általános vitát az eddig alkalmazott ágazati megközelítéseken felüli mozgástérről, valamint hogy tanulmányozza és vegye fontolóra a fedezet elzálogosításának korlátok közé szorítását; hangsúlyozza, hogy a harmonizáció és a szabályozott pénzügyi intézmények szanálásakor felmerülő, rangsorral kapcsolatos kérdések kezelése érdekében felül kell vizsgálni a csődjogszabályokat a repó- és értékpapír-kölcsönzési piac, valamint az értékpapírosítás szempontjából egyaránt; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a csődprivilégiumok korlátozására irányuló különböző megközelítéseket, beleértve a csődprivilégiumok központi szerződő félen keresztül bonyolított ügyletekre, illetve az előre meghatározott, harmonizált jogosultsági kritériumoknak megfelelő fedezetekre való korlátozását is;

29.

úgy véli, hogy az értékpapírosításhoz kapcsolódó ösztönzőkkel megfelelően foglalkozni kell; hangsúlyozza, hogy a fizetőképességre és az értékpapírosításra vonatkozó likviditási követelményeknek elő kell mozdítaniuk a magas minőségű és kellően változatos befektetési portfóliót, ezzel elkerülve a „csordaszellemű” magatartást; felkéri a Bizottságot arra, hogy vizsgálja meg az értékpapírosítási piacot, beleértve a fedezett kötvények felülvizsgálatát is, amelyek növelhetik a banki mérlegre jelentett kockázatokat; felkéri a Bizottságot arra, hogy javasoljon az átláthatóságának jelentős növelését célzó lépéseket; felkéri a Bizottságot arra, hogy legkésőbb 2013 elejéig tegye naprakésszé a jelenlegi szabályozást, hogy az összhangba kerüljön a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság jelenleg tárgyalás alatt álló új értékpapírosítási keretével; javasolja, hogy szabjanak határt arra vonatkozóan, hogy egy adott pénzügyi termék hány alkalommal értékpapírosítható, továbbá határozzanak meg külön követelményeket az értékpapírosítási szolgáltatók (például az értékpapírosítást kezdeményezők vagy a szponzorok) számára, amelyek megkövetelik, hogy az értékpapírosításhoz kapcsolódó kockázatok egy részét tartsák meg – ezáltal biztosítva, hogy a kockázatmegtartáskor a szolgáltató valóban megtartsa a kockázatokat, és ne hárítsa azt át az eszközkezelőkre –, valamint az átláthatóság megvalósítását célzó intézkedéseket is javasol; felszólít különösen a mögöttes eszközök értékelésére szolgáló következetes módszertan, valamint az értékpapírosítási termékek különböző jogszabályi környezetben és országokban való szabványosításának bevezetésére;

30.

megjegyzi, hogy az eszközkosarak visszavásárlására a keletkeztető és visszavásárlási (repó) modell alapján került sor, és egyes esetekben magas hitelminősítést kaptak; hangsúlyozza, hogy az ilyen ügyletek nem használhatók fel a likviditást célzó szabályozási intézkedésként (lásd a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelvről szóló ECON bizottsági jelentést);

31.

elismeri a pénzpiaci alapok fontos szerepét a pénzügyi intézmények rövid távú finanszírozásában és a kockázatmegosztás lehetővé tételében; elismeri az Európai Unióban és az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező pénzpiaci alapok eltérő szerepét és struktúráját; elismeri, hogy az EÉPH 2010. évi iránymutatása szigorúbb előírásokat határozott meg a pénzpiaci alapok számára (hitelminőség, a mögöttes értékpapírok lejárata és a befektetők hatékonyabb tájékoztatása); megjegyzi azonban, hogy egyes pénzpiaci alapok – különösen a befektetőknek stabil nettó eszközértéket biztosító pénzpiaci alapok – ki vannak szolgáltatva a tömeges „menekülés” kockázatának; ezért hangsúlyozza, hogy további intézkedéseket kell tenni az említett alapok ellenálló képességének javítására és a likviditási kockázat fedezésére; támogatja a 2012. októberi végleges IOSCO-jelentésnek a pénzpiaci alapok különböző joghatósági területeket átfogó szabályozásáról és kezeléséről szóló ajánlásait; úgy véli, hogy a stabil nettó eszközértéket (NAV) nyújtó pénzpiaci alapokat olyan intézkedések hatálya alá kell vonni, amelyeket a stabil NAV-jellegükhöz kapcsolódó egyedi kockázatok csökkentésének és az ezen kockázatokból eredő költségek csökkentésének céljával alakítottak ki; úgy véli, hogy a szabályozó hatóságoknak – ahol kivitelezhető – meg kell követelniük a lebegő/változó NAV-ra való áttérést, vagy ennek alternatívájaként olyan biztosítékokat kell bevezetni, amelyek megerősítik a stabil nettó eszközértéket nyújtó pénzpiaci alapok jelentős visszaváltások esetén várható ellenálló, illetve életképességét; felkéri a Bizottságot arra, hogy 2013 első felében vizsgálja felül az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra vonatkozó keretet, különös figyelmet fordítva a pénzpiaci alapokkal kapcsolatos kérdésekre, írja elő a pénzpiaci alapok számára, hogy fogadjanak el naponta értékelt, változó eszközértéket, vagy konstans érték megtartása esetén írják elő korlátozott célú banki engedély kérelmezését és kössék azt tőke- vagy más prudenciális követelményekhez; hangsúlyozza, hogy a minimálisra kell csökkenteni a szabályozási arbitrázst;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások felülvizsgálatával összefüggésben vizsgálja meg alaposabban a pénzpiaci alapokra alkalmazandó külön likviditási rendelkezés bevezetését azáltal, hogy az egynapos, a heti és a havi likviditásra (20 %, 40 % és 60 %) vonatkozó minimumkövetelményeket határoz meg, valamint likviditási díjakat alkalmaz a kiváltó okokra, amelyek szintén az illetékes felügyeleti hatóság és az EÉPH közvetlen információszolgáltatási kötelezettségéhez vezetnek;

33.

elismeri, hogy a tőzsdén kereskedett alapok előnyöket biztosítanak azáltal, hogy a lakossági befektetők számára változatosabb eszközökhöz (például különösen árukhoz) biztosítanak hozzáférést, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tőzsdén kereskedett alapok az összetettség, a partnerkockázat, a termékek likviditása és a lehetséges szabályozási arbitrázs tekintetében kockázatot hordoznak; figyelmeztet a tőzsdén kereskedett szintetikus alapokkal kapcsolatos kockázatokra, amelyek e termékek átláthatóságának fokozott hiányából és összetettségéből fakadnak, különösen ha a tőzsdén kereskedett szintetikus alapokat lakossági befektetők számára forgalmazzák; ezért felkéri a Bizottságot arra, hogy az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások folyamatban lévő VI. felülvizsgálata során értékelje és kezelje ezeket a potenciális strukturális gyenge pontokat, figyelembe véve a különböző ügyfél-kategóriákat (lakossági befektetők, szakmai befektetők, intézményi befektetők), valamint eltérő kockázati profiljukat;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy minden új jogalkotási javaslatnál készítsen átfogó hatástanulmányt a reálgazdaság finanszírozására gyakorolt hatásokról;

35.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak.