52012DC0768

TARTALOMJEGYZÉK

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az 1234/2007/EK tanácsi rendelet 184. cikke 5. pontjának megfelelően az európai iskolagyümölcs-program végrehajtásáról.. 3

1........... BEVEZETÉS................................................................................................................. 3

2........... A PROGRAM LEÍRÁSA ÉS LEGFONTOSABB ELEMEI.......................................... 3

3........... A PROGRAM MŰKÖDÉSÉNEK ÉRTÉKELÉSE ÉS A GYERMEKEK ÉTKEZÉSI SZOKÁSAIRA GYAKOROLT HATÁSA............................................................................................. 4

3.1........ Jól működő programok létrehozása az egyes tagállamokban............................................ 5

3.1.1..... Adminisztratív végrehajtás és annak kihívásai................................................................... 5

3.1.2..... A program finanszírozásával kapcsolatos kérdések az egyes tagállamokban..................... 7

3.2........ A gyermekek étkezési szokásaira gyakorolt hatás értékelése............................................ 8

3.3........ A programhoz kapcsolódó ajánlások.............................................................................. 9

4........... ÁLTALÁNOS KÖVETKEZTETÉSEK....................................................................... 11

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az 1234/2007/EK tanácsi rendelet 184. cikke 5. pontjának megfelelően az európai iskolagyümölcs-program végrehajtásáról

1.           BEVEZETÉS

Az 1234/2007/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet)[1] 184. cikke 5. pontjának megfelelően e jelentés az iskolagyümölcs-programnak (a továbbiakban: a program) működése első három évében, a 2009. augusztus 1-je és 2012. július 31-e közötti időszakban történő végrehajtásával foglalkozik.

A jelentésnek az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet értelmében elsősorban két lényeges kérdést kell taglalnia, nevezetesen azt, hogy a program milyen mértékben mozdította elő a tagállamokban a jól működő iskolagyümölcs-programok létrehozását, valamint hogy milyen hatást gyakorolt a program a gyermekek étkezési szokásainak javítására.

A jelentés elsősorban a tagállamok által az iskolagyümölcs-programjaik alkalmazásáról benyújtott információk, és konkrétabban a 288/2009/EK bizottsági rendelet[2] 12. cikkének megfelelően benyújtott éves felülvizsgálati és értékelési jelentésekben foglalt információk, valamint egy külső értékelés eredményeinek elemzésén alapul. E források csak a 2009/2010-es és 2010/2011-es tanévek adataira támaszkodnak, mivel a 2011/2012-es tanév értékelése még nem fejeződött be.

2.           A PROGRAM LEÍRÁSA ÉS LEGFONTOSABB ELEMEI

A program alapjait a gyümölcs- és zöldségpiac közös szervezésének 2007. évi reformja keretében rögzítették. A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot egy iskolagyümölcs-programra azon probléma megoldása érdekében, hogy a gyermekek egyre kevesebb zöldség- és gyümölcsfélét fogyasztanak. Az Európai Parlament is teljes mértékben jóváhagyta a kezdeményezést. A bizottsági javaslatról 2008 novemberében született meg a politikai egyetértés, ami utat nyitott az évi 90 millió EUR összegű uniós pénzeszközök rendelkezésre bocsátása előtt, amellyel minden évben megvalósulhat a friss és feldolgozott gyümölcs- és zöldségfélék és banán vásárlásának, valamint a diákok körében történő szétosztásának, továbbá számos kapcsolódó intézkedésnek a társfinanszírozása.

A program elsőrendű célkitűzése szakpolitika és finanszírozási keret uniós szintű biztosítása olyan tagállami kezdeményezések számára, amelyek visszájára kívánják fordítani elsősorban a gyermekek, azaz a legkiszolgáltatottabb fogyasztók zöldség- és gyümölcsfogyasztásának csökkenő tendenciáját. A cél tehát az, hogy tartósan növekedjék a gyermekek étrendjében jelen lévő zöldség- és gyümölcsfélék aránya már korai életkorban, amikor kialakulóban vannak étkezési szokásaik. Ezenkívül a fogyasztásra gyakorolt pozitív hatás megfelelne a KAP célkitűzéseinek, ideértve a mezőgazdasági bevételek növekedésének előmozdítását, a piacok stabilizációját és a jelenlegi és jövőbeli élelmiszer-ellátás biztosítását is. Hasonlóképp tervbe vettek egy fokozottabban nevelési célzatú dimenziót is a kötelező kísérő intézkedések révén, amelyek a mezőgazdasággal, a táplálkozással, az egészséggel, a környezettel és a testedzéssel való kapcsolatteremtés eszközeként szolgálnak, és amelyek a program általános hatását hivatottak megerősíteni. Ebből kifolyólag a program hozzájárul az elhízás és az egészségtelen étrendhez kapcsolódó krónikus megbetegedések növekvő szintjének visszaszorítására irányuló uniós célkitűzéshez, amelyet a táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre vonatkozó európai stratégiáról szóló 2007. évi fehér könyv is megfogalmaz[3].

A programban való részvétel iránt érdeklődő tagállamoknak a végrehajtási időszakot megelőzően nemzeti vagy regionális szintű stratégiákat kell kidolgozniuk a közegészségügyi és oktatási hatóságokkal együttműködésben. Az uniós alapokból legfeljebb 50 %-ban van mód nemzeti programok társfinanszírozására, mely arány az EU konvergenciarégióiban és legkülső régióiban 75 %-ra emelhető, amennyiben a fennmaradó részt nemzeti és/vagy magánforrásokból származó hozzájárulásokból biztosítják.

A program legfontosabb elemei a következők:

a)           termékek szétosztása oktatási létesítményekben, az óvodáktól a középiskolákig;

b)           kísérő intézkedések a zöldség- és gyümölcsfogyasztás, valamint az egészséges étkezési szokások fontosságára való figyelemfelhívás és a mezőgazdasággal kialakított kapcsolat megerősítése céljából, például mezőgazdasági üzemekben tett látogatások vagy közös kertészkedés révén;

c)           hálózatépítés, a programok végrehajtásának nyomon követése és értékelése az egyes tagállamokban.

3.           A PROGRAM MŰKÖDÉSÉNEK ÉRTÉKELÉSE ÉS A GYERMEKEK ÉTKEZÉSI SZOKÁSAIRA GYAKOROLT HATÁSA

A fent említett tagállami és külső értékeléseken felül az Európai Számvevőszék (a továbbiakban: a Számvevőszék) 2011-ben közzétette a program és az iskolatej-program közös ellenőrzésének eredményeit tartalmazó 10. számú különjelentését[4], amelyben megvizsgálta a két program hatékonyságát. A Számvevőszék elsősorban azt értékelte, hogy kellő mértékben ösztönzik-e a részvételt, az uniós támogatások közvetlen hatást gyakorolnak-e a kedvezményezettek fogyasztására, és hogy a programok teljesítik-e oktatási célkitűzéseiket, valamint befolyásolják-e az érintettek jövőbeli étkezési szokásait. Ezen túlmenően 2011-ben a Bizottság megbízásából az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS)[5] is tanulmányt készített, amely az iskolatej- és az iskolagyümölcs-programokból eredő adminisztratív terhek becslésére és értékelésére összpontosított.

3.1.        Jól működő programok létrehozása az egyes tagállamokban

Tekintve azon paraméterek nagy számát, amelyek annak felbecsülésére alkalmazhatók, hogy milyen mértékben sikerült jól működő programot megvalósítani a tagállamokban, e jelentés a program tagállamokban történő adminisztratív végrehajtásának, valamint a) annak eredményességével, b) a tapasztalt nehézségekkel, c) az adminisztratív költségekkel és terhekkel, d) a kísérő intézkedésekkel és végül finanszírozási kérdésekkel kapcsolatos kihívásoknak az értékelésére összpontosít.

3.1.1.     Adminisztratív végrehajtás és annak kihívásai

Különböző megközelítések és tervezési koncepciók léteznek egy jól működő iskolagyümölcs-program végrehajtására. Az iskola szintjén hozott döntések miatt még egy adott tagállamon vagy régión belül is eltérhet az egyes programok irányítása. A nemzeti értékelések elsősorban a program végrehajtását és a gyakorlati megvalósításban részt vevő iskolák és személyzet elégedettségét vizsgálták. Ebből az ún. folyamatértékelésből megállapítható, hogy a program sikeresen beágyazódott a tagállamokban, és a gyermekek, tanárok és szülők egyaránt jól fogadták. A 2010/2011-es tanévben az alkalmazás első évében tapasztalt számos probléma nagyrészt megoldódott, a program pedig zökkenőmentesen működik a tagállamok nagy többségében. A végrehajtást azonban még mindig számos tagállam és/vagy régió nehézkesnek tartja (lásd a b) albekezdést).

Az értékelésekből továbbá az a következtetés vonható le, hogy az oktatás, az egészségügy és a mezőgazdaság közötti partnerség kialakításának követelménye sikeresen teljesült, különösen az európai rendszer nemzeti/regionális kerethez történő igazításának szakaszában és a program tervezési koncepciójának vagy stratégiájának kidolgozása során. E partnerség iskolai szinten kevésbé volt strukturált, ami a különböző érdekelt felek közötti kapcsolat hiányának tudható be.

a)           A program hatékonysága

A külső értékelésből kiderült, hogy nem könnyű kiszámítani, mely programok vezetnek a legtöbb eredményre. Mivel a program teljesítményét számos eredmény is mutatja, amelyek mind felhasználhatók hatásmutatóként, az eredményességet többféle módon kell mérni. Például nehéz megmondani, hogy jobb-e, ha a program több gyermeket céloz meg, de közöttük alacsonyabb fogyasztásnövekedést ér el, mint ha kevesebb gyermek körében valósul meg, de nagyobb mértékű fogyasztásnövekedést eredményez. Mindazonáltal az értékelés hozzávetőleges felmérést tartalmaz a program hatékonyságáról.

Az eredmények azt mutatják, hogy a szétosztott gyümölcs- és zöldségfélék mennyisége és a felhasznált pénzügyi eszközök közötti arány számottevő eltérést mutat az egyes tagállamok között (0,90 EUR és 7,00 EUR/kg között). Ez az ár azonban részben a terjesztési költségeknek tulajdonítható, amelyek több okból is jelentős mértékben különböznek, például a földrajzi jellemzők (távoli területek, szigetek), a népességsűrűség és a kínált termékek választéka miatt. A termékek kg-onkénti alacsony ára önmagában nem biztosítja a szétosztás eredményességét.

A terjesztés gyakoriságát az igénybe vett pénzügyi eszközök viszonylatában tekintve úgy tűnik, hogy a legeredményesebb programok azok, amelyek keretében keveset költöttek a viszonylag nagy gyakorisággal szállított termékekre, például Észtországban (0,91 EUR/kg gyümölcs heti 2,6 szállítással). A terjesztés nagyobb eredményessége a szétosztott termékek tekintetében részben a termékek kilogrammonkénti alacsonyabb árával magyarázható.

Az elért célcsoportban lévő gyermekek száma és az egy gyermekre fordított kiadások közötti arány kiszámításakor kiderült, hogy nyolc tagállamban vagy régióban magas a részt vevő gyermekek részaránya. Célcsoportjuk több mint 60 %-át elérik, mivel az egy gyermekre jutó kiadás jóval alacsonyabb. Az egy gyermekre fordított magas kiadásokkal jellemzett tagállamok vagy régiók általában a gyermekeknek csak kis hányadát tudják elérni. Vannak kivételek, például Magyarország, amely viszont csak egy gyümölcsfajtát (almát) oszt a gyermekek körében.

Az értékelésből arra is fény derült, hogy az uniós társfinanszírozás szintje befolyásolja azt, hogy milyen mértékben jut el a támogatás a célcsoporthoz. Az uniós támogatás magasabb százalékaránya lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a célcsoporton belül több gyermeket lehessen bevonni.

b)           A végrehajtással kapcsolatos kihívások és nehézségek

Érthető módon a végrehajtás során jelentkező legnagyobb nehézségek a program 2009. évi kezdetét követő első évben merültek fel. E kezdeti problémák elsősorban a magas adminisztratív terhekhez, a logisztikai/szervezéssel járó kihívásokhoz és a szükséges nemzeti finanszírozás biztosításához kapcsolódtak.

Az adminisztratív terhekkel és a nemzeti vagy a magánforrásból származó társfinanszírozással kapcsolatos problémákkal részletesebben foglalkozik a c) alfejezet és a 3.1.2. fejezet.

A logisztikai problémák többnyire a termékek előkészítésére és szétosztására vonatkozó iskolai kapacitást érintették. Nem volt egyszerű megtalálni a megfelelő szállítókat sem, különösen a távoli területeken. A tagállamoknak különböző módokon sikerült leküzdeniük a kezdeti nehézségeket. A logisztikai nehézségek mérséklése érdekében például Hollandia csökkentette a szállítók számát. Következésképp a gyümölcs- és zöldségfélék szállítása szempontjából vonzóbbnak bizonyult a szerződésben foglalt mennyiség, és visszaszorultak az adminisztratív erőfeszítések és az ellenőrzési költségek. Lengyelország adagokra vonatkozó átalánydíjat vezetett be, ami pozitív hatást gyakorolt a támogatásnyújtás folyamatának egyszerűsítésére és ésszerűsítésére.

c)           Adminisztratív költségek és terhek

A dokumentációs, a beszámolási és ellenőrzési kötelezettségeket illetően az értékelési jelentések a programhoz kapcsolódó adminisztratív munkát általában véve kezelhetőnek és a KAP-on belüli egyéb szakpolitikai intézkedésekkel összehasonlítva átlagos szintűnek tekintik. Ezért e kötelezettségek önmagukban nem jelentenek olyan akadályt, amely meggátolná a tagállamokat vagy az iskolákat a részvételben.

A külső értékelésben megállapítást nyert, hogy a regionálisan szervezett programokban, például Katalóniában vagy Szász-Anhaltban az adminisztratív terhek nagyobb mértékűek a részt vevő iskolák és gyermekek számához képest, mint a központilag szervezett programokban. Ez összhangban van a CEPS-jelentéssel, amely jelzi, hogy e terhek olyanok, mint az állandó költségek, és nem emelkednek párhuzamosan a program bővülésének mértékével.

Másrészt az értékelések jelentős terhekre derítettek fényt a program iskolai szintű végrehajtásával és megvalósításával kapcsolatban. Ilyen terhek a program végrehajtásának mikéntjével összefüggő tagállami döntésekhez kapcsolódó szervezéssel járó kihívásokból erednek. Egyes esetekben az iskolákat még a szállítókkal létrehozandó szerződések megkötésével és kezelésével is megbízzák. A legtöbb résztvevő tagállamban és régióban az iskoláknak a logisztikával és az áruszállítással kapcsolatos feladatokat, továbbá az előkészületek és a gyermekeknek történő szétosztás igazgatását is el kell látniuk. Mindez időigényes és további személyi erőforrásokat igényel. Egyes tagállami értékelésekben felhívják a figyelmet az iskolákra nehezedő túlzott teherre, ami eltántoríthatja őket a programban való részvételtől.

Egyes esetekben az adminisztratív terhek a tagállamok által az első évben meghatározott rendkívül szigorú nemzeti követelményekből eredtek, amelyeket a szerzett tapasztalatok alapján fokozatosan módosítottak. Lengyelország például lazább követelményeket állapított meg a termékek csomagolására és előkészítésére vonatkozóan, mert a szállítók nem tudták betartani az eredeti követelményeket. Ezen túlmenően a Bizottság egyszerűsítette a 288/2009/EK bizottsági rendeletet.

d)           Kísérő intézkedések

Az uniós program keretében végrehajtott kísérő intézkedések eltérőek az egyes tagállamokban. Általánosságban az oktatásért, az egészségügyért és a mezőgazdaságért felelős hatóságok határozzák meg az intézkedések tervezési koncepcióját. A leggyakrabban választott megközelítésmód abban áll, hogy különféle, a kísérő intézkedésekre vonatkozó oktatási segédanyagot és javaslatot kínálnak az iskolák részére, az intézkedések végrehajtásáról pedig az iskolák maguk dönthetnek. Másrészt egyes nemzeti vagy regionális programok nem biztosítanak az iskolák részére támogatást ezen intézkedések végrehajtásához. Néhány tagállamban és régióban a kísérő intézkedéseket egyszerűen a hagyományos iskolai tanterv keretében hajtják végre. A megközelítésekben és következésképp ezen intézkedések eredményességében mutatkozó jelentős eltérések részben annak tudhatók be, hogy nem biztosított az uniós forrásokból származó társfinanszírozás és ezért végrehajtásukra vonatkozóan nem állnak fenn további minimális követelmények.

Az elemzésből két programtípust ismerhetünk meg: azok, amelyekben az intézkedések képzik a beavatkozás központi elemét, például Írországban, és azok, amelyek „további extraként” integrálják azokat, például Hollandiában. Ennek következtében a kísérő intézkedésekre történő ráfordítás mértéke különbözik: Hollandia és Franciaország az első évben 1 EUR-nál kevesebbet költött gyermekenként, míg Írország több mint 25 EUR-t, hiszen rendszere a jutalmazáson alapul (kis díjak).

A kísérő intézkedések hatását tekintve az Írországban végzett kutatás azt igazolja, hogy a szilárd kísérő intézkedésekre alapuló „Food Dudes” elnevezésű programjuk elengedhetetlen a gyermekek zöldség- és gyümölcsfogyasztásának fenntartható növekedéséhez. Más, különböző megközelítéseket alkalmazó tagállamokban a kísérő intézkedések rövid távú hatását ebben a szakaszban még nehéz megítélni.

3.1.2.     A program finanszírozásával kapcsolatos kérdések az egyes tagállamokban

Mint a korábbi fejezetekből már kiderült, a program a társfinanszírozás elvén alapul. Az eszközök tagállamok által biztosítandó része állami és magánforrásokból is származhat. A nemzeti és külső értékelésekből kiderült, hogy egyre nehezebb rendelkezésre bocsátani a társfinanszírozást, különösen olyankor, ha az önrészt kizárólag iskoláknak, önkormányzatoknak vagy szülőknek kell biztosítaniuk. A társfinanszírozás ezért több esetben is a program végrehajtása során az egyik legnagyobb kihívásként jelent meg, és a tagállamokon belül egyes régiók emiatt határoztak úgy, hogy nem vesznek részt a programban.

a)           A nemzeti társfinanszírozás forrásai

A legtöbb részt vevő tagállamban és régióikban a nemzeti társfinanszírozás kizárólag állami pénzeszközökből valósul meg. Csupán Szlovákia, Dánia, Ausztria és Flandria (Belgium) tart igényt szülői hozzájárulásra, három tagállam/régió (Baden-Württemberg, Hollandia és Flandria) pedig magánfinanszírozási segítséget is bevon a társfinanszírozási koncepcióba.

A finanszírozáshoz magánforrásból biztosított hozzájárulás jó lehetőség lehet a program alkalmazási körének bővítésére, amennyiben a hosszú távú részvétel és a magánérdekek megfelelően kezelhetők. A magánszponzorok azonosítása és leszerződtetése eredményesebbnek tűnik a nemzeti/regionális ellenőrzési hatóság felelősségi körében, mint iskolai szinten. Az értékelésből az is kitűnik, hogy a program nem kerül alkalmazásra olyan régiókban, amelyekben nagyon korlátozott az állami hozzájárulás és a magánfinanszírozást a részt vevő iskoláknak kell megszervezniük. Ez az eset Franciaországban és Németországban áll fenn. A csak 4 % állami hozzájárulásban részesülő Baden-Württembergben bizonyos problémák merültek fel a programbővítéssel kapcsolatban, míg az 50 %-os állami hozzájárulásban részesülő szomszédos régiókra, Bajorországra és Rheinland-Pfalz területére ez nem jellemző. Franciaországban, ahol nincs nemzeti társfinanszírozás, a költségvetést vagy az önkormányzatok, vagy maguk az iskolák biztosítják az iskolai menza költségvetéséből.

b)           Szülői hozzájárulás

A finanszírozáshoz történő szülői hozzájárulás bevezetése más megítélés alá esik, jóllehet az biztosíthatja a szülőknek a programba való bizonyos fokú bevonását és további költségvetési forrásokat is garantálhat. Alapvetően érvényes az a feltevés, hogy a kötelező szülői pénzügyi hozzájárulás kedvezőtlenül hat a részvételi arányra, különösen, ha az iskolákban sok a kevésbé kiváltságos szociális háttérrel rendelkező gyermek. Ezenkívül az iskolaigazgatók szerint az iskolai szintű pénzbeszedés rendkívül sok szervezést igényel. Ezen feltételezéseket például a lett tapasztalatok is alátámasztják. Lettországban megfigyelhető volt, hogy az iskolatej-program végrehajtása abbamaradt, amint csökkent az állami finanszírozás mértéke.

c)           Az uniós társfinanszírozás hatása

Az értékelésből megállapítható, hogy az uniós támogatás – mind a finanszírozási százalékarányt, mind a rendelkezésre álló uniós források abszolút méretét tekintve – pozitív vagy akár meghatározó hatást gyakorol a program eredményességére. Az uniós eszközök szinte az összes részt vevő tagállamban elengedhetetlenek a nemzeti (vagy regionális) programok sikeréhez, függetlenül a társfinanszírozási alapkoncepciótól. Ezenfelül a közvélemény szerint az uniós részvétel nagyobb hitelességet és súlyt kölcsönöz a nemzeti és regionális programoknak.

3.2.        A gyermekek étkezési szokásaira gyakorolt hatás értékelése

Figyelembe véve, hogy a nemzeti értékelések a program végrehajtásának csak két évét ölelték fel, és hogy különböző értékelési módszereket alkalmaztak, az eredményességére vonatkozó eredményekből nem vonhatók le következtetések, különösen, ha hosszú távú hatásról beszélünk.

a)           A gyermekek étkezési szokásaira gyakorolt hatások

E korlátozásokat figyelembe véve a legtöbb nemzeti és regionális értékelés eredményei szerint a program révén nőtt a gyermekek által fogyasztott zöldség- és gyümölcsfélék mennyisége. Erre példaként szolgál Lengyelország, amely 21 %-os fogyasztásnövekedést könyvelt el. Hasonló pozitív eredmények születtek a külső értékelés részeként folytatott interjúk alapján is. Csupán négy értékelésnek nem sikerült megállapítania a fogyasztásra gyakorolt hatást, vagy mert a végrehajtás egy évét követően még nincs elegendő alap a program fogyasztásra gyakorolt hatásának megítéléséhez, vagy mert nem állapítottak meg a fogyasztási mintákban megmutatkozó jelentős statisztikai különbségeket.

Egyes esetekben a gyermekek több gyümölcs fogyasztására ösztönzése a hivatalos iskolai gyümölcsosztási időpontokon kívül is érezteti kedvező hatását, például Romániában a tanítási idő utáni fogyasztás vonatkozásában, vagy – mint Hollandiában – azokon a napokon, amikorra nem tervezték a gyümölcsosztást. A következtetések azonban eltérőek voltak a programnak a gyermekek életmódjára, például a népszerű uzsonnafajták vagy édességek fogyasztására gyakorolt általános hatása tekintetében. Egyes esetekben megállapítást nyert, hogy a programnak nem volt szemmel látható hatása, míg alkalmanként pozitív változásról számoltak be. Érdekes módon számos értékelésből kitűnik, hogy a program nincs egyforma hatással valamennyi részt vevő gyermek fogyasztására. A különbségeket nemre való tekintettel figyelték meg, miszerint a lányok a fiúknál több zöldség- és gyümölcsfélét esznek, továbbá a táplálék típusa is eltér, mivel a gyümölcsféléket előtérbe helyezik a zöldségfélékkel szemben. Néhány értékelés továbbá arra is rámutatott, hogy a program különösen kedvező hatást gyakorol a szociálisan és gazdaságilag hátrányos helyzetű csoportokra, amelyek meleg fogadtatásban részesítették a programot.

b)           A szülőkre gyakorolt hatás

A legtöbb értékelésben nem kapott helyet a programnak a szülőkre és fogyasztásukra gyakorolt hatása, illetőleg csak közvetetten tettek említést a szülőknek általában véve a programhoz és gyermekeik étrendjéhez való hozzáállásáról. Jóllehet sok értékelés megállapította, hogy a szülők nagyon pozitívan álltak a programhoz és célkitűzéseihez, Franciaország és Lengyelország esetében a programnak nem volt szemmel látható hatása a szülők fogyasztására. Más elemzésekből pedig arra derül fény, hogy a program hatása kedvező a szülőknek gyermekeik étrendjéhez való hozzáállását illetően. A szülők például több gyümölcs- és zöldségfélét tettek az uzsonnásdobozba Írországban, Lengyelországban és Máltán. Nagyobb volt a változatosság és többféle gyümölcs- és zöldségféle állt rendelkezésre otthon (Olaszország), valamint kisebb mértékben, de kedvezően hatott a program még a szülők saját fogyasztására is.

3.3.        A programhoz kapcsolódó ajánlások

Az értékelések megállapítják, hogy a nehézkes kezdéshez képest jelentős mértékben javult a program működése. Mindazonáltal számos ajánlást terjesztettek elő a program megszilárdítása érdekében.

Először is a számos tagállam és régió által tapasztalt pénzügyi korlátok ellensúlyozása és a program hatásának az alkalmazási köre kibővítése révén történő megerősítése érdekében:

· Ajánlott növelni az uniós társfinanszírozás mértékét, mivel a jelenlegi 50 % és 75 % akadályozza a jobb forrásfelhasználást. Összességében az uniós támogatást 90 millió EUR fölé kell emelni.

Másodszor a program végrehajtása és az elosztási paraméterek tekintetében az értékelésekben a következő ajánlások fogalmazódtak meg:

· A zöldség- és gyümölcsfélék tartós szétosztását (≥ 35 iskolai héten keresztül) kell megcélozni, mivel csak a kellőképpen hosszú részvétellel érhető el fenntartható hatás a gyermekek étkezési szokásainak javítása tekintetében, a program céljainak megfelelően.

· A kínálat sokfélesége fontos sikertényezőnek tekintendő a program eredményességét illetően. Ajánlatos legalább 5–10 különböző terméket kínálni, hogy fenntartsák a gyermekek érdeklődését. Ezt az ajánlást azonban nehéz követni ott, ahol a tagállamok úgy határoznak, hogy előtérbe helyezik a helyi vagy idényjellegű zöldség- és gyümölcsféléket.

· A zöldség- és gyümölcsféléket továbbra is ingyenesen kell szétosztani. Számos nemzeti értékelés (például Németország és Hollandia esetében), valamint az Európai Számvevőszék jelentése is ebben látja a program sikerét, mivel ez a tényező kihat a részvételre és az eredményességre.

· Ezen túlmenően ajánlott nagy gyakorisággal kínálni a zöldség- és gyümölcsféléket, ideális esetben heti háromszor. Ezen ajánlás – az előző háromhoz hasonlóan – szoros kapcsolatban áll a program finanszírozásának és a rendelkezésre álló költségvetésnek a kérdésével.

A program célcsoportját illetően:

· Számos tagállam tartja szükségesnek a program célcsoportjának kibővítését, hogy több gyermek részesüljön a program nyújtotta kedvezményekben. Ez szoros kapcsolatban áll a rendelkezésre álló pénzeszközökkel.

· Az is megállapítást nyert, hogy célzottabban kell megközelíteni a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokat, például a szociálisan-gazdaságilag hátrányos helyzetű csoportokat, amelyek nagy érdeklődést mutatnak a program iránt. Noha ajánlott, hogy a program megcélozza e csoportot, kizárólag arra nem korlátozódhat annak érdekében, hogy elkerülje a szóban forgó tanulók iskoláinak megbélyegzését, és tekintve, hogy nehéz e csoportok és iskolák azonosításához pontos kritériumokat meghatározni.

· Számos értékelés tartja szükségesnek, hogy a program eredményesebben célozza meg a fiúkat, akik kevesebb zöldség- és gyümölcsfélét fogyasztanak a lányoknál.

Ami az adminisztratív és szervezéssel járó terhet illeti,

· Az adminisztratív terhek visszaszorítása érdekében ajánlott feltérképezni annak módjait, hogyan lehetne összehangolni az iskolagyümölcs- és iskolatej-programokhoz kapcsolódó beszámolási kötelezettségeket és adminisztratív eljárásokat. Ezenfelül a nemzeti stratégiák keretében megoldást kell találni arra, hogy az iskolák segítséget kapjanak a szervezéssel járó és logisztikai feladatok ellátásában.

Végül pedig a kísérő intézkedések fontosságát tekintve és a végrehajtás során feltárt hiányosságok orvoslása érdekében ajánlatos, hogy:

· A tagállamokat arra ösztönözzük, hogy figyeljenek jobban az általuk alkalmazott megközelítésre, mivel a szóban forgó intézkedések hatása a módszertani megközelítéstől függ majd.

· Ajánlatos a szóban forgó intézkedéseket uniós támogatásra jogosulttá tenni, megállapítva a számukra biztosítható finanszírozás minimális szintjét, abból a célból, hogy az intézkedések nagyobb szerepre tegyenek szert, és végrehajtásuk következetesen történjen.

Ami a programot általában véve illeti, sok nemzeti értékelés ajánlja, hogy:

· Nagy szükség van arra, hogy a program nagyobb nyilvánosságot kapjon, és több és jobb információval szolgáljon, valamint szisztematikusabban vonja be a különböző szereplőket és érdekelt feleket.

4.           ÁLTALÁNOS KÖVETKEZTETÉSEK

Az európai iskolagyümölcs-program végrehajtása csupán három éve tart, így még túl korai végleges következtetéseket levonni, különösen a gyermekek étkezési szokásaira gyakorolt fenntartható hatás tekintetében. Mindazonáltal megállapítható, hogy a kezdeti értékelési eredmények és a nyomonkövetési gyakorlatból származó bizottsági adatok megítélése alapján a program sikeresen beágyazódott a tagállamokban, és eredményessége a kezdeti szakaszhoz képest a felhasznált pénzügyi eszközök, valamint a gyermekek (több mint 8 millió) javát szolgáló előnyök tekintetében fokozódik.

A program eredményességét illetően a nemzeti értékelésekből kitűnik, hogy a program erőteljes potenciállal bír és mind a gyermekek, mind a szülők étkezési szokásaira történő hatásgyakorlás megfelelő eszköze, amely arra ösztönzi őket, hogy fogyasszanak a jövőben több zöldség- és gyümölcsfélét, feltéve, ha biztosított a program hosszú távú folytatása.

Számos javításra irányuló ajánlást és javaslatot terjesztettek elő a tagállamok és külső megbízottak által készített értékelésekben, valamint az Európai Számvevőszék külön jelentésében. A legfontosabb ajánlások közül néhánnyal a program javasolt változtatásai révén a KAP 2020-as reformjavaslataival összefüggésben már foglalkoztak. Így annak érdekében, hogy a jelenlegi 8,1 millió gyermeknél még több gyermek részesülhessen a programból, a Bizottság javaslatot tett a programnak az e célra rendelkezésre álló teljes uniós költségvetés 150 millió euróra való felemelésével történő további megszilárdítására. A Bizottság azt is javasolta, hogy növeljék az uniós társfinanszírozás mértékét, amely a program sikertényezői közül a legjelentősebb szerepet tölti be. A külső értékelés szerint a jelenlegi társfinanszírozási mértékek jelentik a források jobb felhasználásának legnagyobb akadályát.

Ezenfelül a kísérő intézkedéseknek tulajdonított fontosságot tekintve a Bizottság azt javasolta, hogy a szóban forgó intézkedéseket bizonyos feltételek betartása mellett és a későbbiekben meghatározandó határértéken belül tegyék az uniós költségvetésből származó társfinanszírozásra jogosulttá. Ez erősíteni fogja hatásukat és összhangjukat, ami a program egészének javára válik.

A programvégrehajtás első három évének eredményességét és hatékonyságát érintő pozitív visszajelzést tekintve már ebben a szakaszban el kell kezdeni a jövőre gondolni. Ezen túlmenően az Európai Számvevőszék jelentésében az iskolagyümölcs- és az iskolatej-program közötti nagyobb együttműködésre és szinergiára szólított fel, annak biztosítására, hogy azok a táplálkozás tekintetében harmonizált megközelítést képviseljenek, valamint hogy hatékonyan kezeljék azokat.

A Bizottság ezért hatásvizsgálati eljárást indított, amely az értékelések eredményeire, a már megtett előrelépésre fog támaszkodni és figyelembe veszi a Számvevőszék jelentését is. A Bizottság értékelni fogja a meglévő programok hatását és elemzi, hogy azokon a jövőben szükséges-e változtatni és ha igen, milyen módon, és fontolóra veszi a különböző lehetőségeket, egyebek mellett egy új, szélesebb körű program lehetőségét. Ezenfelül megvizsgálja a kísérő intézkedések szerepét és jellegét, mivel ezek az intézkedések kulcsfontosságúak a gyermekeknek a mezőgazdasági termékek, a mezőgazdaság és a gazdálkodás, valamint az egészséges táplálkozási szokások és életmód jelentőségéről való tájékoztatásában és oktatásában.

[1]               A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (HL L 299., 2007.11.16. 1. o.).

[2]               A Bizottság 2009. április 7-i 2009/288/EK rendelete az oktatási intézményekben tanuló gyermekeknek az iskolagyümölcs-program keretében gyümölcs-, zöldség-, feldolgozottgyümölcs- és feldolgozottzöldség-, valamint banántermékekkel való ellátásához nyújtott közösségi támogatás tekintetében az 1234/2007/EK tanácsi rendelet alkalmazásával kapcsolatos részletes szabályok megállapításáról (HL L 94., 2009.4.8., 38. o.).

[3]               Fehér könyv – A táplálkozással, túlsúllyal és elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdésekre vonatkozó európai stratégiáról COM(2007) 279 végleges, 2007.5.30.

[4]               Az Európai Számvevőszék 10/2011. számú, „Eredményes-e az iskolatej- és az iskolagyümölcs-program?” című különjelentése.

[5]               Az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS) „Az európai jogszabályokból eredő adminisztratív terhek felmérése – Az iskolagyümölcs- és iskolatej-programokból eredő adminisztratív terhek mennyiségi meghatározása” című különjelentés, 2011. december 7.