29.6.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 191/84

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre

(COM(2011) 895 final – 2011/0439 (COD))

Javaslat a közbeszerzésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre

(COM(2011) 896 final – 2011/0438 (COD))

Javaslat a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre

(COM(2011) 897 final – 2011/0437 (COD))

2012/C 191/16

Előadó: Miguel Ángel CABRA DE LUNA

2012. január 19-én az Európai Parlament, 2012. február 10-én pedig a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 53. cikkének (1) bekezdése, valamint 62. és 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre

COM(2011) 895 final – 2011/0439 (COD).

2012. január 17-én az Európai Parlament, 2012. február 10-én pedig a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 53. cikkének (1) bekezdése, valamint 62. és 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat a közbeszerzésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre

COM(2011) 896 final – 2011/0438 (COD).

2012. január 17-én az Európai Parlament, 2012. február 10-én pedig a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 53. cikkének (1) bekezdése, valamint 62. és 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre

COM(2011) 897 final – 2011/0437 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2012. április 17-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. április 25–26-án tartott 480. plenáris ülésén (az április 26-i ülésnapon) 179 szavazattal 33 ellenében, 12 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   A közbeszerzési irányelvek felülvizsgálata egy átfogó program kereteibe illeszkedik, amelynek célja a beszerzési rendszer jelentős korszerűsítése az Európai Unióban mind az általános jellegű közbeszerzések tekintetében, mind a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzései terén. Benyújtásra került ezenkívül a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló újabb irányelvjavaslat, mely terület európai szintű szabályozása mind a mai napig csak részben valósult meg.

1.2   A „Zöld könyv az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról – Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” című dokumentumról szóló EGSZB-vélemény (INT/570) támogatása a szavazási eredmények tanúsága szerint szinte egyöntetű volt, következésképpen az EGSZB-nek a jelen véleményben is fenn kell tartania ugyanazokat az elveket és szempontokat. Mindemellett e széles körű konszenzust alapul véve a jelen véleményben megjelennek a különböző egyedi és konkrét jogalkotási javaslatok megismerésekor kialakult új elvek és szempontok.

1.3   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a közbeszerzés kapcsán fontos figyelembe venni az Európa 2020 stratégia innovációs, környezeti és szociális szempontjait.

1.4   Az EGSZB konkrétan kiáll a közbeszerzés megújítása és minőségének javítása, a felesleges bürokrácia csökkentése, a környezetvédelmi és szociális szempontok figyelembevétele mellett (a munkahelyek és a munkakörülmények védelme, valamint a fogyatékkal élők és más hátrányos helyzetű csoportok érdekében), illetve a leggazdaságosabb ajánlat legalacsonyabb árral szembeni támogatása mellett – ez utóbbinak inkább kivételt, mintsem általános gyakorlatot kellene képeznie –; mindennek célja, hogy többek között elősegítse az intelligensebb és hatékonyabb közbeszerzést, a nagyobb szakszerűséget, növelje a kkv-k, köztük a szociális vállalkozások részvételét, támogassa a protekciórendszer, a csalás és a korrupció elleni küzdelmet, továbbá előmozdítsa a határokon átnyúló európai közbeszerzéseket. Tekintettel a fenntartható fejlődés előmozdításának szükségességére, az EGSZB támogatja az egész életciklusra vonatkozó költségek elvének alkalmazását.

1.5   Az EGSZB úgy véli, hogy a közös, európai szintű közbeszerzési eljárások nagyobb átláthatóságot és objektivitást biztosítanak. A javaslatok mindenképpen nagyfokú rugalmasságot nyújtanak az egyes tagállamok közigazgatásainak abban a tekintetben, hogy az eljárásokat és az eszközöket a saját viszonyaikra alkalmazzák. Mindezek a paraméterek, kiegészülve a minőséggel és a szakszerűséggel, minden kétséget kizáróan magukat a polgárokat és a közérdeket szolgálják.

1.6   Az általános érdekű szolgáltatásokról folytatott hosszadalmas viták eredménye az lett, hogy az ilyen szolgáltatások esetében nincs szó közbeszerzésről, hanem csupán az ajánlatkérő szervek által vagy nevében nyújtott szolgáltatásokról. Az EGSZB ismételten megerősíti, hogy az ajánlatkérő szervek teljes szabadságot élveznek abban, hogy maguk végezzék-e el bármelyik, vagy akár az összes funkciót, illetve azok közül az általuk választottakat kiszervezzék.

1.7   Az EGSZB megerősíti, hogy támogatja a fogyatékkal élőket foglalkoztató védett műhelyek és a más hátrányos helyzetű csoportoknak munkát adó szociális vállalkozások számára fenntartott és odaítélt közbeszerzési szerződéseket, melyek célja az, hogy valamennyi polgár számára egyenlő lehetőségeket biztosítsanak és elősegítsék e személyek társadalmi integrációját.

1.8   A vállalkozások ajánlataiban szereplő információkra vonatkozó titoktartási szabályokat meg kell erősíteni.

1.9   A műszaki specifikációkat – szükség esetén – ki kellene egészíteni a termelés, illetve az eljárások jellemzőivel. Ezáltal az ajánlatkérő szervek egyszerűbben és átláthatóbban tudnák jelezni a fenntarthatósággal kapcsolatos célokat – például a környezeti fenntarthatóságot, vagy a kollektív szerződések, a munkaügyi normák, a munkafeltételek és az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv betartását – előmozdító fontos preferenciáikat.

1.10   A műszaki specifikációkkal kapcsolatban az EGSZB nagyon kedvezően ítéli meg, hogy azok megállapításakor, a megfelelően indokolt esetektől eltekintve, kötelezően figyelembe kell venni a fogyatékkal élők számára való hozzáférhetőség szempontjait és a valamennyi felhasználó számára alkalmas kialakítást.

1.11   A közbeszerzésről szóló irányelvjavaslat 55. cikkének (3) bekezdésében foglalt kizárási okokat illetően pozitívan értékelendő, hogy az ajánlatkérő szervek kizárhatják a szerződésekből azokat az ajánlattevőket, amelyek nem tesznek eleget az Unió szociális, munkaügyi vagy környezetvédelmi jogszabályaiban vagy az irányelvjavaslat XI. mellékletében felsorolt nemzetközi szociális és környezetvédelmi jogi rendelkezésekben meghatározott kötelezettségeknek. Azonban azt is kifejezetten meg kellene fontolni – mivel ennek nyilvánvalóan így kell lennie –, hogy az ajánlattevők akkor is kizárhatók legyenek, ha adott esetben nem teljesítik a tagállamok szociális, munkaügyi vagy környezetvédelmi jogszabályait, valamint a munkavégzés, a szolgáltatás, illetve az ellátás helyszínén hatályos kollektív megállapodásokat. Az EGSZB mindenesetre úgy véli, hogy a fenti okok miatti kizárásokat kötelezően végre kellene hajtani.

1.12   Amint az már az EGSZB korábbi, INT/570. számú véleményében is szerepel, a közbeszerzésről szóló irányelvjavaslat 57. cikkében nyilatkozatot kellene kérni „az ajánlattevőtől arról, hogy az adott országban betartják a hatályos jogszabályokat a fogyatékkal élők munkaerő-piaci integrációjára vonatkozóan, például kötelezik magukat arra, hogy bizonyos számban vagy arányban fogyatékkal élőket alkalmaznak azokban az országokban, ahol létezik ilyen jellegű jogszabályi előírás”. Természetesen ilyen nyilatkozatra nem volna szükség, ha az adott országban ilyen kötelezettség nincs.

1.13   Amint arra az INT/570. számú vélemény szintén rámutatott, a közbeszerzési szerződések munkaügyi záradékairól szóló, 1949-ben elfogadott C94. sz. ILO-egyezmény jelenleg 10 uniós tagállamban kötelező érvényű, bár önkéntes jelleggel más tagállamokban, például Írországban is alkalmazzák a közbeszerzésekben. Az EGSZB tudomásul veszi az egyezményben foglalt elveket, és megítélése szerint a tagállamokat ösztönözni kellene annak ratifikálására és a benne foglalt elvek követésére.

1.14   Az EGSZB úgy véli, hogy az odaítélés feltételei között továbbra is főszerepet játszik és túl nagy súllyal esik latba a „legalacsonyabb ár” vagy a „legalacsonyabb költség” kritériuma. E kritériumok túlzott súlya akadályozza az innovációt és a jobb minőségre és ár-érték arányra való törekvést, így az Európa 2020 stratégia követelményeinek való megfelelést, és nem feltétlenül vezet értéknövekedéshez. A legalacsonyabb ár kritériumát ezért mindig kivételként, nem pedig szabályként kell alkalmazni.

1.15   Az EGSZB úgy véli, hogy megerősítendők az alvállalkozással kapcsolatos rendelkezések. A többszintű alvállalkozás nehézségeket okozhat a kollektív szerződések, a munkafeltételek, illetve az egészségvédelmi és biztonsági eljárások érvényesítésében. Az állami szerveknek több lehetőséget kellene kapniuk arra, hogy a minőségi, szociális és környezetvédelmi célkitűzéseknek való megfelelés érdekében befolyásolják a szerződést. A fontosabb alvállalkozókkal kapcsolatos részletekről még a szerződés odaítélése előtt nyilatkozni kell, és az állami szervnek pontosan meg kell határoznia a felelősségi körüket és a kötelezettségeiket a szerződés hatásos nyomon követése céljából. Mechanizmusokat kellene kialakítani, amelyek segítségével az állami szervek – ha kétségeik vannak – átvilágíthatnák és elutasíthatnák az adott alvállalkozókat.

1.16   Az EGSZB kiáll amellett, hogy továbbra is különböztessék meg az A- és a B-szolgáltatásokat – azzal a feltétellel azonban, hogy garantálják a jogbiztonságot, illetve lehetővé teszik a B-szolgáltatásokra vonatkozó határokon átnyúló közbeszerzési szerződések bővítésének lehetőségét. Az EGSZB már az INT/570. számú véleményben is javasolta, hogy az Európai Bizottság bizonyos időszakonként vizsgálja felül a B-szolgáltatások listáját annak megfontolása érdekében, hogy előnyös lenne-e, ha egyes B-szolgáltatások átkerülnének az A-szolgáltatások közé. Az EGSZB mindenesetre aggályait fejezi ki azon különböző közszolgáltatási szerződésekkel kapcsolatban, amelyek korábban a B-szolgáltatások listáján szerepeltek, de az irányelvjavaslatok XVI., illetve XVII. mellékletéből törlésre kerültek; e mellékletek azokat a szolgáltatásokat tartalmazzák, amelyekre a két irányelvjavaslat 74–76., illetve 84–86. cikkeiben szabályozott eljárás vonatkozik. Az EGSZB másrészről úgy véli, hogy a jelenleg az irányelvjavaslatok XVI. és XVII. mellékletében szereplő vallási, illetve a szakszervezetek által nyújtott szolgáltatásokat törölni kell.

1.17   Az EGSZB megjegyzi, hogy továbbra is komoly kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy szükség van-e a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló uniós irányelvre, és emlékeztet a közbeszerzési politika modernizálásáról szóló 2011. október 25-i európai parlamenti állásfoglalásra (2011/2048 (INI)), amelyben az EP úgy véli, hogy „a szolgáltatási koncessziókra vonatkozó jogalkotási aktusra irányuló javaslat csak a belső piac esetleges torzulásainak megszüntetése érdekében lehet indokolt; ilyen torzulásokat azonban egyelőre nem azonosítottak”. Az EGSZB további, teljes körű hatásvizsgálat elvégzését kéri, mielőtt a javaslatok ügye továbbhaladhatna.

1.18   Az EGSZB úgy véli, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról e szolgáltatások hozzáférhetőségét, elérhetőségét és minőségét garantálni hivatott – nemzeti és uniós szintű – egyedi jogszabályokban kell rendelkezni, biztosítva az egyenlő bánásmódot és az általános hozzáférést, valamint a felhasználók biztonságát és jogait; az irányelvjavaslatban emlékeztetni kellene e jogszabályokra és garantálni kellene azokat. A Lisszaboni Szerződéssel bevezetett, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló jegyzőkönyv szerint a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak, általános érdekű céljaik elérése érdekében meg kell tartaniuk az említett szolgáltatások nyújtására és megszervezésének módjára, valamint azok jellemzőinek meghatározására vonatkozó széles körű mérlegelési és döntési jogkörüket.

1.19   Bizonyos közbeszerzési szerződések végrehajtásakor a hatóságok joggal dönthetnek, hogy az in house (saját eszközöket felhasználó) eljárásmódot vagy a többi közigazgatási szervvel való együttműködést választják-e. Ezt a gyakorlatot az európai szerződések is elismerik, és az Európai Bíróság joggyakorlatának is megfelel, továbbá tiszteletben tartja az átláthatóság elvét.

1.20   Az EGSZB a közbeszerzés lebonyolításával és nyomon követésével megbízott nemzeti felügyeleti mechanizmusok létrehozását sürgeti a tagállamokban.

2.   Az Európai Bizottság javaslatainak áttekintése

2.1   A hatóságok minden évben a GDP mintegy 18 %-át költik árubeszerzésre, szolgáltatásokra és építési beruházásokra. Napjainkban, a költségvetési megszorítások idején a közbeszerzési politikának biztosítania kell e források optimális felhasználását, ezzel is fenntartva a növekedést, elősegítve a munkahelyteremtést és hozzájárulva az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez.

2.2   A közbeszerzésre vonatkozó jelenlegi irányelvek a 71/305/EGK irányelv (1) 1971-es elfogadásával kezdődött hosszú fejlődés gyümölcsei. Egy részletes gazdasági értékelés kimutatta, hogy a közbeszerzésről szóló irányelvek nagyrészt elérték céljukat. Azonban a társadalmi és környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos célkitűzések megvalósítása érdekében még jelentős előrelépésekre van szükség. Tény, hogy az irányelveknek köszönhetően nőtt az átláthatóság és a versenyképesség, illetve csökkentek az árak, ám emellett meg kell védeni a foglalkoztatottságot, a bérviszonyokat és a munkakörülményeket, hogy mindezek ne veszélyeztessék az Európa 2020 stratégia növekedési és munkahely-teremtési célkitűzéseit, illetve a Lisszaboni Szerződésben meghatározott horizontális szociális és környezetvédelmi követelményeket.

2.3   Az EGSZB ezenkívül felhívja a figyelmet arra, hogy ezzel összefüggésben meg lehetne vizsgálni, hogy a gazdaságilag kiszolgáltatott önfoglalkoztatók milyen lehetőségekre vagy jelentőségre tehetnének szert (2).

2.4   Az érdekelt felek a közbeszerzésről szóló irányelvek felülvizsgálatát kérték a szabályok egyszerűsítése, illetve eredményességük és hatékonyságuk növelése érdekében, valamint azért, hogy azok jobban illeszkedjenek a megváltozott politikai, társadalmi és gazdasági környezethez.

2.5   A közbeszerzési irányelvek felülvizsgálata egy átfogó program kereteibe illeszkedik, amelynek célja a beszerzési rendszer korszerűsítése az Európai Unióban, mind az általános jellegű közbeszerzések tekintetében, mind a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzései terén. A közbeszerzési jogszabályok átalakítása az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez” című, 2011 áprilisában elfogadott bizottsági közleményben tárgyalt tizenkét cselekvési terület egyike.

2.6   Benyújtásra került ezenkívül egy új irányelvjavaslat a koncessziós szerződések odaítéléséről, mely terület európai szintű szabályozását a másodlagos jog mind a mai napig csak részben valósította meg. Különböző vállalkozói és szakszervezetek, illetve különféle politikai és állami szereplők azonban határozott ellenvéleményeket fogalmaztak meg e javaslattal kapcsolatban, mivel kétségesnek tartották, hogy az előmozdíthatja a jogbiztonságot és kellően tiszteletben tartja az európai szerződések által az állami hatóságokra ruházott döntési jogköröket.

2.7   Az EGSZB mind a közbeszerzés, mind a koncessziós szerződések tekintetében üdvözli, hogy az Európai Bizottság figyelembe vette a szociális szolgáltatások sajátos jellegét és egyszerűsített eljárást javasol. Sajnálja azonban, hogy az Európai Bizottság nem különböztette meg pontosan egyrészről a „közbeszerzést” és a „koncessziót”, másrészről a közfeladatok, különösen a szociális jellegű közfeladatok egyéb végrehajtási módozatait. Következésképpen az EGSZB azt javasolja, hogy mindkét irányelv a következő tartalmú módosítással egészüljön ki: „Nem minősülnek sem szolgáltatási koncessziónak, sem közbeszerzésnek a tagállamok azon eljárásai, amelyek során azt az elvet alkalmazzák, mely szerint szolgáltatásnyújtásra jogosultak mindazon szolgáltatók, amelyek, tekintet nélkül jogi formájukra, eleget tesznek a jogszabályokban előre meghatározott feltételeknek, tiszteletben tartva az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség elvét.”

3.   Az EGSZB „Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” című véleménye (INT/570)

3.1   2011. január 27-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Zöld könyv az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról – Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” (COM(2011) 15 final).

3.2   A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. június 23-án elfogadta véleményét.

3.3   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. július 13-án tartott plenáris ülésén 164 szavazattal, 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta a fent említett zöld könyvről szóló, INT/570. számú véleményét.

3.4   A vélemény elfogadásának támogatása a szavazási eredmények tanúsága szerint szinte egyöntetű volt, következésképpen az EGSZB-nek az új véleményben is fenn kell tartania ugyanazokat az elveket és szempontokat, egyrészt, mivel nem álltak elő olyan új körülmények, amelyek azok módosítását szükségessé tennék, másrészt mert ajánlatos megőrizni ezt a szavazattöbbséget és a közjót szem előtt tartó együttműködési szellemet, amelynek eredményeképpen az EGSZB-n belül teljes volt az egyetértés a korábbi vélemény kapcsán. Ennek ellenére e széles körű konszenzusból kiindulva a jelen véleményben olyan elvek és szempontok is megjelenhetnek, amelyek az újabban megismert egyedi és konkrét jogalkotási javaslatok nyomán alakultak ki.

3.5   Az EGSZB az INT/570. számú véleményében már kinyilvánította, hogy üdvözli az Európai Bizottság által a zöld könyvben kezdeményezett vitát, melynek célja az uniós közbeszerzési politika modernizálása úgy, hogy az hatékonyabbá váljon egy jobban működő, innovatívabb, környezetbarátabb és szociálisabb szemléletű egységes piacon.

3.6   Az EGSZB e véleményben kiállt a közbeszerzés megújítása és minőségének javítása, a felesleges bürokrácia csökkentése, a környezetvédelmi és szociális szempontok figyelembevétele mellett (a munkahelyek és a munkakörülmények védelme, valamint a fogyatékkal élők és más hátrányos helyzetű csoportok érdekében), illetve a leggazdaságosabb ajánlat legalacsonyabb árral szembeni támogatása mellett; tette ezt azért, hogy többek között elősegítse az intelligensebb és hatékonyabb közbeszerzést, a nagyobb szakszerűséget, növelje a kkv-k, köztük a szociális vállalkozások részvételét, támogassa a protekciórendszer, a csalás és a korrupció elleni küzdelmet, továbbá előmozdítsa a határokon átnyúló európai közbeszerzéseket.

4.   A közbeszerzésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslat (COM(2011) 896 final) és a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslat (COM(2011) 895 final)

4.1   A javasolt újítás célja a meglévő eszközök alapos korszerűsítése annak érdekében, hogy azok jobban illeszkedjenek a megváltozott politikai, társadalmi és gazdasági környezethez. Ehhez az európai uniós szerződések alapján két, egymástól független – a közbeszerzésről, illetve a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló – irányelvre volt szükség.

4.2   Az Európai Bizottság reformja két egymást kiegészítő célkitűzést határoz meg:

—

a közkiadások hatékonyságának növelése a lehető legelőnyösebb közbeszerzési eredmények biztosítása érdekében. Ez különösen a meglévő közbeszerzési szabályok egyszerűsítését és rugalmasabbá tételét foglalja magában. A racionalizált, hatékonyabb eljárások minden gazdasági szereplő számára előnnyel járnak, és lehetővé teszik a részvételt a kkv-k és a határokon túli ajánlattevők számára;

—

annak lehetővé tétele, hogy a beszerzők megfelelőbben alkalmazhassák a közbeszerzést az olyan közös társadalmi célok támogatására, mint például a környezetvédelem, a nagyobb erőforrás- és energiahatékonyság, a klímaváltozás elleni küzdelem, az innováció, a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás elősegítése, valamint a lehető legjobb feltételek biztosítása a kiváló minőségű szociális szolgáltatások nyújtásához.

4.3   Az EGSZB úgy véli, hogy a közös, európai szintű közbeszerzési eljárások nagyobb átláthatóságot és objektivitást biztosítanak, egyúttal megnehezítik a részrehajlást az odaítélések során. A javaslatok mindenképpen nagyfokú rugalmasságot nyújtanak az egyes tagállamok közigazgatásainak abban a tekintetben, hogy az eljárásokat és az eszközöket a saját viszonyaikra alkalmazzák. E paraméterek, kiegészülve a minőséggel és a szakszerűséggel, minden kétséget kizáróan magukat a polgárokat és a közérdeket szolgálják.

4.4   A „közjogi intézmény” fogalma nem világos. A mindkét (a közbeszerzésre, illetve a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseire vonatkozó) irányelvjavaslat 2. cikkében egyaránt szereplő közintézmény fogalmát pontosítani kell.

4.5   Az EGSZB a két irányelv alkalmazására a javaslatok 4. és 12. cikkében meghatározott értékhatárokat megfelelőnek tartja.

4.6   Az általános érdekű szolgáltatásokról folytatott hosszadalmas viták eredménye az lett, hogy az ilyen szolgáltatások esetében nincs szó közbeszerzésről, hanem csupán az ajánlatkérő szervek által vagy nevében nyújtott szolgáltatásokról. Az EGSZB ismételten megerősíti, hogy az ajánlatkérő szervek teljes szabadságot élveznek abban, hogy maguk végezzék-e el bármelyik, vagy akár az összes funkciót, illetve azok közül az általuk választottakat kiszervezzék. Hasonlóképpen figyelembe kell venni azokat a tagállami rendszereket, amelyek tiszteletben tartják az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség és az átláthatóság elsődleges jogban rögzített elvét, és elismerik a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó általános jogot. Magukra az általános érdekű szolgáltatásokra (3) elviekben az irányelvnek így nem kell kiterjednie, az azokhoz kapcsolódó, az ajánlatkérő szervek általi vagy a nevükben történő kiszervezésnek vagy beszerzésnek azonban a hatálya alá kellene tartoznia.

Az EUMSZ 14. cikke és az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyv elismeri a közszolgáltatások sajátos természetét és jelentőségét, valamint a nemzeti, regionális és helyi önkormányzatok széles mérlegelési körét a tekintetben, hogy ezeket miként nyújtják, adják megbízásba vagy szervezik meg. Ez magában foglalja a belső szolgáltatásnyújtást, illetve az állami szervek közötti együttműködést is. A minőség és a biztonság magas színvonala, a megfizethetőség, az egyenlő bánásmód, illetve az általános hozzáférhetőség és a felhasználói jogok biztosítása kiemelt jelentőséggel bír. Ezeket az elveket a közbeszerzésről szóló valamennyi irányelvjavaslatban alkalmazni kell.

4.7   Az irányelveknek nem kell előírniuk, hogy egy ajánlatkérő szervnek mit kell és mit nem szabad beszereznie vagy kiszerveznie, hanem csupán a beszerzés vagy kiszervezés során követendő eljárásokról kell rendelkezniük. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt az eljárási szabadságot nem szabad csorbítani. A fentieket minden esetben átlátható és arányos módon kell elvégezni, kizárva a visszaélések vagy a tisztességtelen eljárások lehetőségét.

4.8   A hatóságok joggal dönthetnek, hogy bizonyos közbeszerzési szerződések végrehajtásakor az in house (saját eszközöket felhasználó) eljárásmódot vagy a többi közigazgatási szervvel való együttműködést választják-e. Ezt a gyakorlatot az európai szerződések is elismerik és az Európai Bíróság joggyakorlatának is megfelel, továbbá tiszteletben tartja az átláthatóság elvét.

4.9   A két irányelvjavaslat 16. és 30. cikkében egyaránt tárgyalt, a gazdasági szereplőkre vonatkozó általános szabályok akkor helyesek, ha elősegítik a kkv-k részvételét, mely utóbbiaknak minden esetben be kell tartaniuk a szociális és környezetvédelmi előírásokat.

4.10   Az EGSZB újfent megerősíti, hogy az INT/570. számú véleményének értelmében támogatja a fogyatékkal élőket foglalkoztató védett műhelyeknek fenntartott és odaítélt közbeszerzési szerződéseket, melyek célja az, hogy egyenlő lehetőségeket biztosítsanak valamennyi polgár számára és elősegítsék e személyek társadalmi integrációját. Az EGSZB megjegyzi, hogy az irányelvjavaslatok 17. és 31. cikke a 2004/18/EK irányelv (28) preambulumbekezdésének és 19. cikkének hatókörét kibővítve immár a hátrányos helyzetű személyekre is kiterjed. Az EGSZB ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy a javaslatok e két szempontot külön tárgyalják, a következőképpen: „A tagállamok a közbeszerzési eljárásokban való részvétel jogát fenntarthatják:

a)

védett műhelyek számára, vagy úgy rendelkezhetnek, hogy a szerződéseket a védett munkahely-teremtési programok keretében kell teljesíteni, feltéve, hogy az érintett munkavállalók többsége fogyatékkal élő személy, akik fogyatékuk jellege vagy súlyossága miatt szokványos körülmények között nem végezhetnek szakmai tevékenységet vagy a munkaerőpiacon nem találnak könnyen munkát;

b)

szociális vállalkozások vagy programok számára, amelyek fő célja a hátrányos helyzetű munkavállalók társadalmi és szakmai integrációja feltéve, hogy az ilyen műhelyek, gazdasági szereplők vagy programok alkalmazottainak több mint 30 %-a hátrányos helyzetű munkavállaló; az ajánlati felhívásban hivatkozni kell erre a rendelkezésre.”

Az EGSZB szerint ezenkívül az irányelvjavaslatokban kifejezetten intézkedni kellene arról, hogy az ilyen szerződések egy bizonyos számban vagy százalékban érvényesíthetők legyenek azokban a tagállamokban, ahol ez indokolt, például ha számos, egyébként munkaképes fogyatékkal élő marad inaktív.

4.11   Az EGSZB úgy véli, hogy a szerződések fenntartása kapcsán a javaslatokba mindenképpen bele kellene foglalni egy megjegyzést, miszerint azon védett műhelyeket és gazdasági szereplőket, amelyek fő célja a fogyatékkal élő és hátrányos helyzetű munkavállalók társadalmi és szakmai integrációja, „támogatni kell, és azokat többségében nonprofit szervezeteknek kell képezniük”, ami még inkább indokolná az államigazgatás által biztosított támogatás preferenciális és privilegizált igénybevételét.

4.12   A két irányelvjavaslat 18. és 32. cikkében foglalt, a vállalkozások ajánlataiban szereplő információkra vonatkozó titoktartási szabályokat meg kell erősíteni különösen azokban az esetekben, amelyekben a versenypárbeszéd eljárást alkalmazzák. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az ajánlatkérők a gazdasági szereplők bizalmasnak minősített információit ne tegyék közzé, azonban kellő indok nélkül a többi adatot sem kellene közzétenniük. Hasonlóképpen, az ajánlatkérők a gazdasági szereplők információit nem használhatják fel más versenyeljárások során.

4.13   A közbeszerzésről szóló irányelvjavaslat 27. cikke a tárgyalásos versenyeljárást nem szabályozza egyértelműen: fennáll a kockázata annak, hogy a tárgyalás örvén nemkívánatos gyakorlatokra kerül sor. Ezért előnyösebb lenne, ha ezt azt eljárást törölnék az irányelvjavaslatból, vagy ha ez nem lehetséges, a visszaélések megelőzése érdekében az eljárás alkalmazását korlátozó világos kritériumokat határoznának meg.

4.14   Minden ajánlattétel alkalmával, de különösen a versenypárbeszéd eljárás során az ajánlattevők szellemi tulajdonát minden esetben védeni kell.

4.15   Az EGSZB úgy véli, hogy tekintettel a közbeszerzési irányelvjavaslat 28. cikkében szabályozott versenypárbeszéd eljárás bonyolultságára és hosszúságára, annak alkalmazását a csak valóban indokolt esetekre kellene korlátozni, vagyis – amint azt a jelenlegi 2004/18/EK irányelv megszabja – azokra a különösen bonyolult szerződésekre, amelyeknél az ajánlatkérő úgy ítéli meg, hogy a nyílt vagy meghívásos eljárás nem tenné lehetővé a szerződés odaítélését; meg lehetne továbbá vizsgálni és egy maximális időtartam előírásával korlátozni lehetne az odaítélés határidejét.

4.16   Az EGSZB egyetért a két javaslat 29. és 43. cikkében egyaránt tárgyalt innovációs partnerség keretében folyó eljárás szabályozásával lévén, hogy a túl zárt szabályozás ténylegesen megakadályozná annak folytatását. Ugyanezen okból kifolyólag az említett eljárásnak az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal szemben rugalmasnak kell lennie.

4.17   A keretmegállapodások (a két javaslat 31. és 45. cikke) alkalmazásából nem származhat az árak indokolatlan csökkentése, ennélfogva az építési beruházások, termékek és szolgáltatások minőségének romlása. Mindenképpen el kell ismerni továbbá, hogy a keretmegállapodások megfelelő szabályozása – a beruházás biztonságát garantáló rendelkezések révén – előmozdíthatná a fenntarthatósági célkitűzések figyelembevételét és javíthatná a minőséget.

4.18   Az elektronikus árlejtéseknek a javaslatok 33. és 47. cikkében foglalt szabályai túlzott mértékben kedveznek a legalacsonyabb árnak. Ezek általános alkalmazása szembemegy az EGSZB erre vonatkozó, a jelen véleményben, illetve az INT/570. számú korábbi véleményében megfogalmazott javaslataival. E szabályok emellett hátrányos helyzetbe hozhatják az európai vállalkozásokat a harmadik országok jóval alacsonyabb költségekkel működő vállalkozásaival szemben. Ezért ezeket az árlejtéseket a szükséges elővigyázatossággal kellene alkalmazni.

4.19   Ahogyan az INT/570. számú véleményben már jeleztük, a műszaki specifikációkat – szükség esetén – ki kellene egészíteni a termelés, illetve az eljárások jellemzőivel. Ezáltal az ajánlatkérő szervek egyszerűbben és átláthatóbban tudnák jelezni a fenntarthatósággal kapcsolatos célokat – például a környezeti fenntarthatóságot, vagy a kollektív szerződések, a munkaügyi normák, a munkafeltételek és az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv betartását – előmozdító fontos preferenciáikat. A környezetbarát áramtermelés ügye egyértelmű példa arra, hogy a termelési jellemzőket hogyan és miért kellene beépíteni a műszaki specifikációk közé, ahelyett hogy a teljesítményfeltételek közé száműznék őket (lásd a C-448/01. sz., EVN- és Wienstrom-ügyben 2003. december 4-én hozott ítéletet, EBHT 2003., I-14527. o.).

4.20   A műszaki specifikációkkal kapcsolatban az EGSZB nagyon kedvezően ítéli meg, hogy azok megállapításakor – a két javaslat 40. cikke (1) és 54. cikke (1) bekezdésének megfelelően –, a megfelelően indokolt esetektől eltekintve, kötelezően figyelembe kell venni a fogyatékkal élők számára nyújtott hozzáférhetőség szempontjait és a valamennyi felhasználó számára alkalmas kialakítást. A „megfelelően indokolt esetektől eltekintve” kifejezés a 2004/18/EK irányelvben alkalmazott „amennyiben lehetséges” fordulatot váltja fel, ezért az EGSZB úgy véli, hogy – teljes joggal – immár sokkal hangsúlyosabb az a kötelezettség, miszerint a műszaki specifikációk meghatározásakor figyelembe kell venni a hozzáférhetőség szempontjait és a mindenki számára alkalmas kialakítást. Ennek ellenére az EGSZB azon a véleményen van, hogy e kötelezettség határozott megerősítése érdekében azt is rögzíteni kell, hogy még ezen indokolt eseteknek is kivételesnek kell lenniük, ezért azt ajánlja, hogy a javaslatok 40. és 54. cikkében a következő kifejezés szerepeljen: „a megfelelően indokolt, kivételes esetektől eltekintve”.

4.21   A két javaslat 41. és 55. cikkében tárgyalt és az irányelvjavaslatok (28), illetve (36) preambulumbekezdésében említett címkékre vonatkozó rendelkezések nem következetesek, lévén, hogy a (28) és a (36) preambulumbekezdés azokról az ajánlatkérőkről rendelkezik, „amelyek sajátos környezetvédelmi, szociális vagy egyéb jellemzőkkel rendelkező építési beruházásokat, árukat vagy szolgáltatásokat kívánnak beszerezni”, azonban a szöveg később, az érdekelt felek között csak a környezetvédelmi szervezeteket említi, a szociális szervezeteket nem – ezt a hiányosságot az utóbbiak beillesztésével orvosolni kell. Ugyanezt kell tenni a 41. cikk (1) bekezdésének c) pontjában és az 55. cikk (1) bekezdésének c) pontjában, ahol a szöveg szintén megfeledkezik a szociális szervezetekről.

4.22   Az irányelvjavaslatok 41., illetve 55. cikkébe be lehetne illeszteni egy új bekezdést is, amely – tekintettel a címkék sajátosságaira és arra a célra, amelyet a jogalkotó a címkék szabályozásával el kíván érni – rögzítené, hogy „az ajánlatkérők megkövetelhetik vagy kedvezően értékelhetik azokat a címkéket, amelyek az odaítélés szempontjából fontos, átfogó szociális vagy környezetvédelmi kritériumok teljesítését tanúsítják, noha nem szükségképpen kapcsolódnak közvetlenül a szerződés tárgyához”.

4.23   A két irányelvjavaslat 43. és 58. cikkében tárgyalt változatokkal kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy ahelyett, hogy azokat kizárólag akkor engedélyezik, ha arról kifejezett rendelkezés született, célszerűbb lenne, ha – a kifejezett tiltástól eltekintve – a változatok benyújtását az ajánlattétel alkalmával mindig engedélyeznék, mert így több lehetőség nyílna az innovációra az ajánlattételek során.

4.24   Az EGSZB, amint azt az INT/570. számú véleményében is kifejtette, egyenlő versenyfeltételeket szorgalmaz a közbeszerzések terén, hogy a kkv-k is „az őket megillető mértékben kivehessék részüket az állami tenderekből”, azonban nem támogatja a kkv-k pozitív megkülönböztetését szolgáló intézkedések bevezetését, többek között azért, mert azok a szabályok kijátszására és következésképpen esetleges korrupcióra adhatnának alkalmat. Azonban ha megvalósítható, pozitív elem a szerződések részekre osztásának lehetősége, amit a két javaslat 44. és 59. cikke tárgyal, és ami kézzelfoghatóbb és könnyebben hozzáférhető lehetőségeket nyújt a kkv-k számára.

4.25   A szerződések részekre osztására vonatkozóan mindazonáltal világos szabályokat kell megállapítani, hogy biztosítható legyen: az egyes részek tekintetében sikeres ajánlatot tett valamennyi szereplő betartja a szociális és környezetvédelmi előírásokat, és elkerülhető legyen a vállalkozások közötti egyenlőtlen verseny. Az EGSZB véleménye szerint nem praktikus és nincs összhangban a beszerzési eljárások egyszerűsítésére való törekvéssel az a követelmény, hogy az ajánlatkérőknek igazolniuk kell, ha úgy határoznak, hogy a szerződéseket nem osztják részekre. Hasonlóképpen az EGSZB úgy véli, hogy a meghirdethető és odaítélhető részek számának korlátozására vonatkozó szabályozás indokolatlanul bonyolult, és a legjobb lenne törölni azt a javaslatból.

4.26   A közbeszerzésről szóló irányelvjavaslat 55. cikkének (3) bekezdésében foglalt kizárási okokat illetően pozitívan értékelendő, hogy az ajánlatkérő szervek kizárhatják a szerződésekből azokat az ajánlattevőket, amelyek nem tesznek eleget az Unió szociális, munkaügyi vagy környezetvédelmi jogszabályaiban vagy az irányelvjavaslat XI. mellékletében felsorolt nemzetközi szociális és környezetvédelmi jogi rendelkezésekben meghatározott kötelezettségeknek. Azonban azt is kifejezetten meg kellene fontolni – mivel ennek nyilvánvalóan így kell lennie –, hogy az ajánlattevők akkor is kizárhatók legyenek, ha adott esetben nem teljesítik a tagállamok szociális, munkaügyi vagy környezetvédelmi jogszabályait, valamint a munkavégzés, a szolgáltatás, illetve az ellátás helyszínén hatályos kollektív megállapodásokat. Az EGSZB mindenesetre úgy véli, hogy a fenti okok miatti kizárásokat kötelezően végre kellene hajtani.

4.27   Máskülönben ezek a kötelezettségek, amelyek nemteljesítése a kizárást vonhatja maga után, néhány olyan túl általános és kevéssé konkrét elemre korlátozódnának, mint amelyeket az irányelvjavaslat XI. mellékletének említett rendelkezései vagy maguk az uniós jogszabályok tartalmaznak.

4.28   Amint arra az EGSZB az INT/570. számú véleményében már rámutatott, a közbeszerzési szerződések munkaügyi záradékairól szóló, 1949-ben elfogadott C94. sz. ILO-egyezmény jelenleg 10 uniós tagállamban kötelező érvényű, bár önkéntes jelleggel más tagállamokban, például Írországban is alkalmazzák a közbeszerzésekben. Az EGSZB tudomásul veszi az egyezményben foglalt elveket, és megítélése szerint a tagállamokat ösztönözni kellene annak ratifikálására és a benne foglalt elvek követésére.

4.29   A szociális és környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére a közbeszerzési irányelvjavaslat 57. cikkének (1) bekezdésében elő kellene írni, hogy az érdekeltek egy előzetes igazolásul szolgáló nyilatkozatban tanúsítsák, hogy teljesítik a szóban forgó szociális és környezetvédelmi kötelezettségeket. Ennek célja az lenne, hogy a vállalkozások (konkrétabban a kkv-k) számára lehetővé tegye, hogy bürokratikus terheik növekedése nélkül eleget tegyenek e követelményeknek.

4.30   E célból, amint azt a korábbi, INT/570. számú EGSZB-vélemény kifejti, a közbeszerzésről szóló irányelvjavaslat már említett 57. cikkében nyilatkozatot kellene kérni „az ajánlattevőtől arról, hogy az adott országban betartják a hatályos jogszabályokat a fogyatékkal élők munkaerő-piaci integrációjára vonatkozóan, például kötelezik magukat arra, hogy bizonyos számban vagy arányban fogyatékkal élőket alkalmaznak azokban az országokban, ahol létezik ilyen jellegű jogszabályi előírás”. Természetesen ilyen nyilatkozatra nem volna szükség, ha az adott országban ilyen kötelezettség nincs.

4.31   Amint a fent idézett vélemény szintén kifejtette, ellentétes lenne az európai és a nemzeti szabályozással, ha a hatóságok olyan intézményekkel kötnének szerződéseket, amelyek nem tartják be a hatályos jogszabályokat. Ellenkező esetben azok a vállalkozások, amelyek eleget tesznek törvényes kötelezettségeiknek, diszkriminatív és méltánytalan bánásmódban részesülnének, azok pedig, amelyek ezt nem teszik, önkényes előnyöket élveznének. Mindez tisztességtelen versenyt eredményezhet, amelynek haszonélvezői azok lennének, akik nem teljesítik kötelezettségeiket, szemben azokkal, akik ezt megteszik.

4.32   Az EGSZB pozitív elemnek ítéli, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztási kritériumai továbbra is a szerződés tárgyához kapcsolódnak, bár ezt a kapcsolatot némileg rugalmasabbá kellene tenni, hogy hatékonyabban megjelenhessenek az Európa 2020 stratégia által támogatott szociális és környezetvédelmi kritériumok, valamint a fenntarthatóbb fejlődés iránti kötelezettségek.

4.33   Az EGSZB úgy véli, hogy az odaítélés feltételei között mindkét irányelvjavaslatban (66. és 76. cikk) továbbra is főszerepet játszik és túl nagy súllyal esik latba a „legalacsonyabb ár” vagy a „legalacsonyabb költség” kritériuma. Már korábbi véleményünkben is kifejtettük, hogy e kritériumok túlzott súlya akadályozza az innovációt és a jobb minőségre és ár-értékarányra való törekvést, így az Európa 2020 stratégia követelményeinek való megfelelést, és nem feltétlenül vezet értéknövekedéshez. A legalacsonyabb ár kritériumát ezért mindig kivételként, nem pedig szabályként kell alkalmazni.

4.34   Ehelyett a „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” szerepét kellene hangsúlyozni, hogy a legelőnyösebb ajánlat fenntarthatóságát mind gazdasági szempontból, mind a környezetvédelmi és szociális szempontok alapján értékelni lehessen. Ez lehetővé tenné, hogy az odaítélés kritériumai között a fenti szempontok szélesebb körben, ne leszűkítve szerepeljenek, a szerződés tárgyával való kapcsolatukat jobban elfogadják és a többi kritériummal egyenlő értékkel bírjanak.

4.35   Konkrétan, a szerződés tárgyához kapcsolódó kritériumok közé, amelyek a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat meghatározására szolgálhatnak (66. cikk (2) bekezdés és 76. cikk (2) bekezdés) be kell iktatni a következőt: „a munkakörülményekkel kapcsolatos azon jellemzők, amelyek célja a munkavállalók egészségének védelme vagy a szerződés teljesítésével megbízott személyek közül a hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő személyek társadalmi beilleszkedésének támogatása”. E szempontokat az irányelvjavaslatok preambulumbekezdései (sorrendben a (41), illetve a (47)) tartalmazzák, de az irányelvjavaslatok főszövegébe már nem kerültek be.

4.36   Szintén helyénvaló, hogy az irányelv tartalmazza az egy-egy termékhez, szolgáltatáshoz vagy építési beruházáshoz kapcsolódó életciklus-költség fogalmát. A javaslatok 67. és 77. cikkében meghatározott életciklus-költségek között azonban fel kell tüntetni a kapcsolódó szociális költségeket is. Az ajánlatkérő szervnek kell meghatároznia az életciklus-költségek számítási módját, amelynek figyelembe kell vennie a kkv-k jellemzőit.

4.37   Az ajánlatkérőknek különösen elővigyázatosnak kell lenniük azokkal az ajánlatokkal, amelyek az építési beruházásokhoz, az árukhoz vagy a szolgáltatásokhoz képest rendkívül alacsonyak, és ezeket megfelelő módon ki kell vizsgálni. Az EGSZB korábban már felhívta a figyelmet arra, hogy amikor egy ajánlat árai jóval alacsonyabbak a többi ajánlattevő által kért áraknál, akkor az ajánlatkérőket arra kell kötelezni, hogy kérjenek magyarázatot a megjelölt árakról. Amennyiben az ajánlattevő nem tud megfelelő magyarázattal szolgálni, az ajánlatkérőt fel kell hatalmazni az ajánlat elutasítására. Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslatok 69. cikkének (4) bekezdése és 79. cikkének (4) bekezdése értelmében az ajánlatkérőknek vissza kell utasítaniuk az ajánlatot, amennyiben az nem tesz eleget a szociális, munkaügyi vagy környezetvédelmi jogszabályokban meghatározott kötelezettségeknek, azonban úgy véli, hogy e téren nem kellene az uniós jogszabályokra, illetve az egyes javaslatok XI. és XIV. mellékletében foglalt listákra szorítkozni, hanem a nemzeti jogszabályok rendelkezéseit is figyelembe kellene venni.

4.38   Az EGSZB úgy véli, hogy megerősítendők az alvállalkozással kapcsolatos rendelkezések. A többszintű alvállalkozás nehézségeket okozhat a kollektív szerződések, a munkafeltételek, illetve az egészségvédelmi és biztonsági eljárások érvényesítésében. Az állami szerveknek több lehetőséget kellene kapniuk arra, hogy a minőségi, szociális és környezetvédelmi célkitűzéseknek való megfelelés érdekében befolyásolják a szerződést. A fontosabb alvállalkozókkal kapcsolatos részletekről még a szerződés odaítélése előtt nyilatkozni kell, és az állami szervnek pontosan meg kell határoznia a felelősségi körüket és a kötelezettségeiket a szerződés hatásos nyomon követése céljából. Mechanizmusokat kellene kialakítani, amelyek segítségével az állami szervek – ha kétségeik vannak – átvilágíthatnák és elutasíthatnák az adott alvállalkozókat. Az alvállalkozásokra vonatkozó szabályok meghatározásakor körültekintően kell eljárni, mivel az a lehetőség, mely szerint az ajánlatkérő közvetlenül az alvállalkozónak utalja ki az esedékes összegeket, szaporíthatja a problémákat a vállalkozások között és magukkal az ajánlatkérőkkel szemben.

4.39   Az EGSZB kiáll amellett, hogy továbbra is különböztessék meg az A- és a B-szolgáltatásokat – azzal a feltétellel azonban, hogy garantálják a jogbiztonságot, illetve lehetővé teszik a B-szolgáltatásokra vonatkozó határokon átnyúló közbeszerzési szerződések bővítésének lehetőségét. Az EGSZB már az INT/570. számú véleményben is javasolta, hogy az Európai Bizottság bizonyos időszakonként vizsgálja felül a B-szolgáltatások listáját annak megfontolása érdekében, hogy előnyös lenne-e, ha egyes B-szolgáltatások átkerülnének az A-szolgáltatások közé. Az EGSZB mindenesetre aggályait fejezi ki azon különböző közszolgáltatási szerződésekkel kapcsolatban, amelyek korábban a B-szolgáltatások listáján szerepeltek, de a javaslatok XVI., illetve XVII. mellékletéből törlésre kerültek; e mellékletek azokat a szolgáltatásokat tartalmazzák, amelyekre a két javaslat 74–76., illetve 84–86. cikkeiben szabályozott eljárás vonatkozik.

4.40   A jelenleg a javaslatok XVI. és XVII. mellékletében szereplő vallási, illetve a szakszervezetek által nyújtott szolgáltatásokat törölni kell.

4.41   Mindettől függetlenül az EGSZB üdvözli a szociális szolgáltatások és az egyéb speciális szolgáltatások esetében alkalmazott egyszerűsített eljárást, az értékhatárok felemelését és a tagállamoknak a megfelelő eljárások bevezetése terén biztosított szélesebb mérlegelési jogkört, mivel az alkalmazandó eljárásjognak főként a személyi szolgáltatások terén kell megteremtenie az egyensúlyt az elsődleges jogban rögzített versenyjogi alapelvek és a szociális jogi rendelkezések között.

4.42   Az irányításra vonatkozó szabályokkal kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy az irányelv túlságosan nagy számú és a gyakorlatban nehezen teljesíthető intézkedést helyez kilátásba, amiből az következhet, hogy az azokból kiolvasható helyes szándékok végül nem járnak eredménnyel.

4.43   A javaslatok 84. és 93. cikkében tárgyalt közfelügyelettel kapcsolatban és az ugyanott szabályozott beszámolóval összefüggésben az EGSZB fontosnak tartja, hogy az éves beszámoló az ajánlott árak és a már végrehajtott szerződések valós költségeinek évi összehasonlítását is magában foglalja, valamint tartalmazzon egy kimutatást arról, hogy az adott évben az ajánlatkérők által kezdeményezett, Európán belüli közbeszerzések terén a külföldi szolgáltatók milyen mértékben voltak jelen.

4.44   Az EGSZB aggályait fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság törölte a jelenlegi irányelv munkahelyek védelmével, a munkakörülményekkel és a környezetvédelemmel foglalkozó 27. cikkét. A javaslatok 87. és 96. cikke tartalmaz egy ezzel kapcsolatos passzust, ám az sokkal „felpuhítottabb” formában tárgyalja ezt a fontos kérdést. A jelenlegi 27. cikk szövegét teljes egészében vissza kellene helyezni. A cikk rendelkezéseit az alvállalkozókra és az egész ellátási láncra is alkalmazni kellene.

5.   Javaslat a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (COM(2011) 897 final)

5.1   A koncessziós szerződések odaítéléséről szóló irányelvre vonatkozó javaslat azokat a társulási megállapodásokat szabályozza, amelyek rendszerint egy állami intézmény és egy – leggyakrabban – magánvállalkozás között jönnek létre. A társulásban ez utóbbi viseli az üzemeltetéssel kapcsolatos kockázatokat: karbantartja és fejleszti az infrastruktúrákat (kikötők, vízellátás, parkolók, díjköteles autópályák stb.), és általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat nyújt (energia, egészségügy, vízellátás és vízkezelés, hulladékártalmatlanítás stb.). A javaslat a koncessziós szerződések minden típusára kiterjed, úgy az építési beruházásokra, mint a szolgáltatásokra, azonban nem különbözteti meg eléggé azok jellemzőit; az építési beruházásokkal és a közszolgáltatásokkal csak általánosságban foglalkozik, és nem tér ki az általános érdekű szolgáltatási koncessziók sajátosságaira. E koncessziók nem „piacot” vagy „vásárlást” képeznek, hanem az általános érdekű szolgáltatások igazgatásának bizonyos formában történő delegálását, továbbá gyakran a hatóságok részéről elhatározott új általános érdekű szolgáltatási tevékenységek pótlólagos finanszírozási eszközét.

5.2   Az EGSZB megjegyzi, hogy továbbra is komoly kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy szükség van-e a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló uniós irányelvre, és emlékeztet a közbeszerzési politika modernizálásáról szóló 2011. október 25-i európai parlamenti állásfoglalásra (2011/2048 (INI)), amelyben az EP úgy véli, hogy „a szolgáltatási koncessziókra vonatkozó jogalkotási aktusra irányuló javaslat csak a belső piac esetleges torzulásainak megszüntetése érdekében lehet indokolt; ilyen torzulásokat azonban egyelőre nem azonosítottak”. Az EGSZB további, teljes körű hatásvizsgálat elvégzését kéri, mielőtt a javaslatok ügye továbbhaladhatna. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bíróság igazságszolgáltatási gyakorlata erőteljesen rávilágított a Szerződésnek az egyenlő bánásmódra, a megkülönböztetésmentességre és a koncessziós szerződések odaítélésének átláthatóságára vonatkozó alapelveire. Amint azt az Európai Bíróság kinyilvánította, ezen alapelvek a határokon átnyúló érdeket képviselő mindenfajta szolgáltatási koncesszió odaítélésére alkalmazandók, beleértve az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat.

5.3   Annak ellenére, hogy a 2004/18/EK irányelv a koncessziót olyan szerződésként határozza meg, amely ugyanolyan jellemzőkkel bír, mint a közbeszerzési szerződések – azzal a kivétellel, hogy az építési beruházás vagy a szolgáltatásnyújtás ellentételezését vagy önmagában az építési beruházás vagy a szolgáltatás gazdasági hasznosításának joga, vagy e jog és egy adott ár képezi –, az EGSZB jelzi, hogy a koncessziók lényegileg különböznek a közbeszerzésektől, mivel a koncessziós jogosultnak viselnie kell a nyújtandó szolgáltatás működtetésével járó jelentős gazdasági kockázatot, és ki van téve a piac szeszélyeinek. Ez a helyzet bizonyos típusú koncessziók, például a „virtuális” vagy a „rejtett” úthasználati díj esetében, amikor az ajánlatkérő a szolgáltatás igénybevételének függvényében fizet a koncessziós jogosultnak. Következésképpen azok a szabályok, amelyeket kifejezetten a közbeszerzési szerződések odaítélésére szabtak, a koncessziók odaítéléséhez nem megfelelők, sőt, még el is tántoríthatják a hatóságokat és a gazdasági szereplőket attól, hogy ilyen típusú megállapodást kössenek.

5.4   Az EGSZB felhívja a figyelmet az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó 14. cikkére, amely kimondja, hogy „az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének, valamint e szerződés 93., 106. és 107. cikkének sérelme nélkül és figyelemmel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak az Unió közös értékrendjében elfoglalt helyére, valamint a társadalmi és területi kohézióban játszott szerepére, az Unió és a tagállamok saját hatáskörükben és a Szerződések alkalmazási körén belül gondoskodnak arról, hogy ezek a szolgáltatások olyan – így különösen gazdasági és pénzügyi – elvek alapján és feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését”.

5.5   Az EGSZB úgy véli, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról általában e szolgáltatások hozzáférhetőségét, elérhetőségét és minőségét garantálni hivatott – nemzeti és uniós szintű – egyedi jogszabályokban rendelkeznek, biztosítva az egyenlő bánásmódot és az általános hozzáférést, valamint a felhasználók biztonságát és jogait; e javaslatban emlékeztetni kellene e jogszabályokra és garantálni kellene azokat. A Lisszaboni Szerződés által bevezetett, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló jegyzőkönyv szerint a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak, általános érdekű céljaik elérése érdekében, meg kell tartaniuk az említett szolgáltatások nyújtására és megszervezésének módjára, valamint azok jellemzőinek – többek között a szolgáltatások minőségével és árával kapcsolatos feltételeknek – meghatározására vonatkozó széles körű mérlegelési és döntési jogkörüket. E hatóságok ezenkívül szabadon kell, hogy megállapíthassák a szerződés tárgyának legmegfelelőbb – szociális, környezetvédelmi és minőségi – odaítélési kritériumokat. A hatóságok semmilyen esetben sem kötelezhetők arra, hogy akaratuk vagy kritériumaik ellenében liberalizálják vagy kihelyezzék az általános gazdasági érdekű szolgáltatásnyújtást. Az EGSZB kéri, hogy az általános érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások esetében határozottan hívják fel a figyelmet a versenyszabályok és a belső piaci szabályok alkalmazására; e szabályokat az EUMSZ 106. cikkének megfelelően kell alkalmazni, vagyis olyan mértékben, hogy az ténylegesen vagy jogi értelemben ne akadályozza a vállalkozásokhoz rendelt feladatok teljesítését.

5.6   A hatóságoknak képesnek kell lenniük az együttműködésre a hozzájuk tartozó közérdekű feladatok végrehajtása érdekében. Ehhez saját adminisztratív, műszaki és egyéb eszközeiket kell használniuk anélkül, hogy a szervezetükhöz nem tartozó külső intézményekhez kellene fordulniuk. E megállapodások nem tekinthetők koncessziónak, ezért a koncesszióról szóló irányelvjavaslat alkalmazási köréből – a Bíróság joggyakorlatának megfelelően – egyértelműen ki kell zárni azokat. Ugyanígy a javasolt szabályok nem vonatkozhatnak bizonyos koncessziókra, amelyeket az ajánlatkérő intézményekhez kapcsolódó és fő tevékenységként a saját szervezetük számára szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoknak ítéltek oda, sem azokra a koncessziókra, amelyeket egy adott ajánlatkérő intézmény egy több ajánlatkérő szervből alakult közös vállalkozásnak ítélt oda, mely vállalkozás célja, hogy a vizsgálat tárgyát képező irányelvben szabályozott tevékenységet végezzen (mint a vízszolgáltatás vagy a kikötői szolgáltatások), és amely vállalkozásnak az említett intézmény részét képezi.

5.7   A hatóságok joggal dönthetnek, hogy bizonyos közbeszerzési szerződések végrehajtásakor az in house (saját eszközöket felhasználó) eljárásmódot vagy a többi közigazgatási szervvel való együttműködést választják-e. Ezt a gyakorlatot az európai szerződések is elismerik és az Európai Bíróság joggyakorlatának is megfelel, továbbá tiszteletben tartja az átláthatóság elvét.

5.8   Ezért a kapcsolt vállalkozás számára odaítélt koncessziókra vonatkozóan egy korlátozó szabályozást kell bevezetni, hogy ne lehessen visszaélni a rendszerrel, és hogy átlátható legyen az odaítélési eljárás.

5.9   A Bíróság idevonatkozó joggyakorlatának megfelelően, a szerencsejátékokkal kapcsolatos tevékenységek területére vonatkozó és az általános érdekkel összefüggő, a tagállamokat a közrend és a fogyasztók védelmét szolgáló intézkedések bevezetésére kötelező rendelkezések igazolhatják a Szerződés azon alapelveinek korlátozását, amelyek a koncessziók odaítélését szabályozzák. Ezért helyénvaló kizárni ezen irányelv alkalmazási köréből a szerencsejátékokkal kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó azon koncessziókat, amelyeket egy olyan gazdasági szereplőnek ítéltek oda, amely a hatályos nemzeti jogszabályok, illetve a Szerződés és a Bíróság határozatai alapján meghozott közigazgatási rendelkezés értelmében az adott tevékenységek végzésére kizárólagos joggal rendelkezik. Egy ilyen kizárólagos jog e koncesszió esetében lehetetlenné tenné a versenyeljárás lefolytatását. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a javaslat 8. cikkének (5) bekezdését, amely azokat a szolgáltatási koncessziókat határozza meg, amelyekre az irányelv nem alkalmazandó, ki kellene egészíteni a következő passzussal: „olyan játéktevékenységek, amelyek valódi pénzösszegek szerencsejátékokban – köztük sorsjátékokban és fogadásokban – való kockáztatását vonják maguk után”.

5.10   Az irányelvjavaslat bizonyos elemeit, így a koncesszió meghatározását, a kockázat átszállását a privát gazdasági szereplőre, illetve a koncesszióknak a teljesítés időtartama és a felmondás alatti módosítását oly módon kell rögzíteni, hogy azok ne akadályozzák az ilyen típusú szerződések finanszírozását és végrehajtását, mivel azoknak – tekintettel a tagállamokban zajló jelentős kiigazításokra és a közberuházások korlátozásaira – fontos szerepet kell kapniuk a gazdasági tevékenység felélesztésében és a munkahelyteremtésben.

5.11   A koncessziós szerződések értékének kiszámítására létrehozott módszereket a jogbiztonság növelése érdekében le kell egyszerűsíteni. Annak ellenére, hogy az építési beruházásra irányuló koncessziók értékének kiszámításához használt módszer jól ismert, az EGSZB úgy véli, hogy egy egységes módszert kellene alkalmazni az összes típusú koncesszió értékének kiszámítására. Ennek megfelelően az EGSZB a koncessziós jogosultnak a konkrét koncesszióra vonatkozó, annak teljes időtartama alatt realizált (adómentes) bevételének becslésén alapuló módszer alkalmazását kéri, figyelembe véve az építési munkák költségét és azoknak az áruknak a becsült értékét, amelyek az ajánlattétel idején a kivitelezéshez szükségesek.

5.12   Az ajánlattevő vállalkozásokra vonatkozó információk bizalmas kezelése érdekében az EGSZB javasolja, hogy az irányelv rendelkezzen arról, hogy amennyiben az ajánlatkérők nem teljesítik ezzel kapcsolatos kötelezettségeiket, úgy ezért felelősséggel tartoznak.

---

(1)  HL L 185., 1971.8.16., 5. o., EGSZB-vélemény: HL C 63., 1965.4.13., 929. o.

(2)  HL C 18., 2011.1.19., 44–52. o.

(3)  Lásd az EUMSZ 14. és 106. cikkét, valamint a 26. jegyzőkönyvet.

---

---