29.6.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 191/57

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre polgári és kereskedelmi ügyekben a határokon átnyúló követelésbehajtás megkönnyítése érdekében ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés létrehozásáról

(COM(2011) 445 final – 2011/0204 (COD))

2012/C 191/11

Előadó: Jorge PEGADO LIZ

2011. szeptember 14-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre polgári és kereskedelmi ügyekben a határokon átnyúló követelésbehajtás megkönnyítése érdekében ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés létrehozásáról

COM(2011) 445 final – 2011/0204 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2012. április 12-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. április 25-én és 26-án tartott, 480. plenáris ülésén (az április 26-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB örömmel fogadja a vizsgált javaslatot, amelynek egyetlen hibája az, hogy túl sokáig váratott magára a bankszámlák letiltásáról szóló 2006-os zöld könyv után.

1.2   Az EGSZB mindazonáltal úgy véli, hogy a javaslatot egy azzal párhuzamos kezdeményezésnek kellene kísérnie, amelyet logikusan már korábban ismertetni kellett volna, és amelynek az adósok számláinak átláthatóságáról kellene szólnia, amint azt az adósok vagyonának átláthatóságáról szóló 2008-as zöld könyv is megállapítja.

1.3   Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottságnak sikerült egy technikailag erősen bonyolult területen olyan jogi rendszert javasolnia, amely igazságos egyensúlyt biztosít a különféle szóban forgó érdekek és a különböző érintett felek jogai között.

1.4   Az EGSZB elégedetten veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság az adósok vagyonának átláthatóságáról szóló zöld könyv kapcsán kiadott véleményében megfogalmazott ajánlásainak jelentős részét átvette, köztük különösen az alábbiakat: a hatály kiterjesztése a bankszámlákon elhelyezett összegeken túl más pénzügyi eszközökre is; számlazárolási végzés kibocsátása végrehajtható jogcím megszerzését követően; az illetékes bíróságok tág meghatározása; a kérvény nem tartalmazhat az elismert és meg nem fizetett követelésen és az ahhoz kapcsolódóan járó kamatokon és elismert kiadásokon felül más összeget; a döntés megtámadására vagy az intézkedéssel szembeni fellebbezésre vonatkozó eljárás, valamint a jogorvoslati módok egyértelmű meghatározása annak érdekében, hogy garantálják az eljárás jogszerűségét és a kérelmező, a kérelmezett és a harmadik felek jogait.

1.5   Az EGSZB főként azt fogadja örömmel, hogy a választás egyértelműen az alábbiakra esett: alternatív vagy nem kötelező rendszer; az EU eszközeként a rendelet használata, amely a leginkább képes a belső piac megvalósulását garantálni; az intézkedés kizárólag határokon átnyúló esetekre történő alkalmazása; illetve megfelelő jogalap (az EUMSZ 81. cikkének (2) bekezdése). Ezeket az ajánlásokat is az EGSZB fogalmazta meg. Az EGSZB emellett ajánlja, hogy megfelelő, egyszerű és a költség/haszon arány szempontjából kedvező rendszert fogadjanak el, ez ugyanis szükséges a mechanizmus határokon átnyúló jellege és az azt használóktól vagy azzal szembesülőktől megkövetelt eszközök miatt.

1.6   Az EGSZB egyébiránt nincs teljes mértékben meggyőződve az intézkedés nélkülözhetetlenségéről, főként mivel az Egyesült Királyság nem vesz részt benne, és mivel – különösen a kisebb vállalkozások számára – továbbra is akadályt fog jelenteni a bizonytalanság az eljárás összköltségét és az illetékes külföldi bíróság megtalálását illetően. Az EGSZB arról sincs teljes mértékben meggyőződve, hogy a javaslat tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét, ugyanis a Brüsszel I. rendelet felülvizsgálatában tervezik a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlését, továbbá a hatásvizsgálatban felsorolt várt eredményekre vonatkozó becslések sem egészen pontosak.

1.7   Az EGSZB végezetül úgy véli, hogy az egyes intézkedések tartalmát felül kell vizsgálni, és javítani lehetne annak érdekében, hogy egyértelműbbek, kevésbé homályosak és az előírásokat és rendelkezéseket illetően megfelelőbbek legyenek, továbbá hogy helyénvaló volna a fordítási és helyesírási hibákat is kijavítani. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul vegye figyelembe az alábbi részletes megjegyzéseket.

2.   A javaslat indokoltsága

2.1   A vizsgált rendeletjavaslatot az Európai Bizottság a bankszámlák letiltásáról szóló 2006. évi zöld könyv (1) folyományaként készítette, és benne azt javasolja, hogy az EU jogrendszerében rendeleti úton hozzanak létre a nemzeti jog által biztosított eljárások alternatívájaként egy jogi eszközt „ideiglenes számlazárolást elrendelő európai végzés” (a továbbiakban: számlazárolási végzés) néven. Ennek rendeltetése a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett pénzkövetelésekkel szembesülő adósok ideiglenes számlazárolásának gyors és alacsony költségű elérése. A cél annak megakadályozása, hogy az adós az Európai Unión belül vezetett egy vagy több bankszámláján lévő aktív pénzeszközeit eltávolítsa vagy átutalja, amennyiben az érintett személyek vagy vagyoni elemek közül valamelyik több tagállam illetékessége alá tartozik (a 3. cikk értelmében határokon átnyúló ügy), függetlenül az igazságszolgáltatás jellegétől.

2.2   Ez a rendszer fakultatív módon kerül bevezetésre (második rendszerként, amelyet általában „28. rendszernek” neveznek), a tagállamokban érvényben lévő, ugyanilyen természetű és ugyanezt a célt szolgáló zárolási jellegű intézkedések alternatívájaként, illetve azokkal párhuzamos alkalmazhatósággal.

2.3   A rendszert nem kell alkalmazni különféle esetekben:

a)	az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre;

b)	fizetésképtelen vállalatokra, csődeljárásra, csődegyezségre vagy más hasonló eljárásokra;

c)	a társadalombiztosításra;

d)	választottbíráskodásra;

e)	azokra a bankszámlákra, amelyek a számlavezetés helye szerinti tagállamban jogszabály értelmében mentesek a foglalás alól;

f)	a 98/26/EK irányelv (2) 10. cikkének megfelelő értékpapír-elszámolási rendszerekre.

2.4   A rendelet azonban vonatkozik a házassági vagyonjogi ügyekre, az öröklésre és a regisztrált élettársi kapcsolatok vagyonjogi következményeire. (3)

2.5   A számlazárolási végzést különféle pillanatokban lehet kérvényezni és elrendelni:

a)	a kérelmezett elleni bírósági eljárás vagy végrehajtás megkezdése előtt;

b)	a bírósági eljárás folyamán bármikor;

c)	ha a kérelmezett ellen a származási tagállamban végrehajtható bírósági vagy más ilyen jellegű határozat született, de azt a számlavezetés helye szerinti tagállamban még nem nyilvánították végrehajthatóvá;

d)	olyan végrehajtható határozat megszerzése után, amelyet a számlavezetés helye szerinti tagállamban már végrehajthatónak nyilvánítottak.

2.6   Az első három esetben az 1. szakasz (6–13. cikk), a negyedikben pedig a 2. szakasz (14. és 15. cikk) rendelkezései alkalmazandóak. A 3. szakasz (16–22. cikk) az összes esetre érvényes, közös eljárási rendelkezéseket tartalmazza.

2.7   A 3. fejezet kifejezetten leszögezi a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás szükségtelenségének elvét (23. cikk), és részletes rendelkezéseket állapít meg a számlazárolási végzés végrehajtása garantálásának módjára, rögzítve a különböző felek (bankok, bíróságok, illetékes nemzeti hatóságok, kérelmezettek, kérelmezők, más hitelezők és károsult harmadik felek) jogait és kötelességeit.

2.8   A 4. fejezet (34–40. cikk) a különböző jogorvoslati lehetőségeket szabályozza, a számlazárolási végzés kibocsátásának megtagadása ellen történő fellebbezéstől (22. cikk) a számlazárolási végzés tárgyának módosítását és/vagy korlátozását célzó felülvizsgálatán keresztül a hatályon kívül helyezésről szóló nyilatkozatig és a visszavonásig vagy a felfüggesztésig, illetve a rendes vagy rendkívüli jogorvoslati lehetőségekig: a felek hatályos nemzeti jog által biztosított fellebbezési joga érintetlenül marad (37. cikk). Ugyanez a fejezet meghatározza, hogy miként lehet meghatározott összegű biztosítékot vagy más egyenértékű garanciát letétbe helyezni a számlazárolási végzés végrehajtásának megszüntetése érdekében.

2.9   A javaslat végül az 5. fejezetben néhány általános rendelkezést ír elő a kialakított rendszer kapcsán. Ezek közül megemlíthetjük a felek ügyvéd általi képviseletének nem kötelező jellegét, a díjakat és a határidőket.

2.10   Ez a fejezet rögzít még néhány szabályt a más, kiegészítő jelleggel alkalmazandó uniós jogi aktusokhoz és nemzeti rendelkezésekhez való viszonyt illetően, továbbá leszögezi, hogy a tagállamoknak milyen kötelezettségeket kell teljesíteniük az eszköz hatékony és megfelelő alkalmazásának garantálása érdekében.

2.11   Az Európai Bizottság által sikeresen elvégzett előzetes hatásvizsgálatból kitűnik, hogy:

a)	a nem behajtható határokon átnyúló adósságok összege éves szinten 1,12 és 2 milliárd euró között van;

b)	a megítélt, de ki nem fizetett tartásdíj-kötelezettségek összege éves szinten 268 millió euróra becsülhető;

c)	a határokon átnyúló tranzakciók keretében felmerülő kétes követelések éves szinten mintegy 55 millió eurót képviselnek;

d)	a vállalkozásoknak csupán 11,6 %-a kísérelte meg behajtani külföldi követelését nemzeti számlazárolási eljárás segítségével;

e)	becslések szerint 34 000 számlazárolást hajtottak végre határokon átnyúló adósságokhoz kapcsolódóan, és ezek összege éves szinten 640 millió eurót képvisel.

Ugyanezen elemzés szerint az európai számlazárolási eljárás képes lenne:

a)	garantálni évente további 373–600 millió eurónyi kétes követelés behajtását;

b)	a határokon átnyúló kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások számára becslések szerint éves szinten 81,9–149 millió eurós költségmegtakarítást eredményezni.

3.   Általános megjegyzések

3.1   A Jogérvényesülési Főigazgatóságtól régóta megszoktuk, hogy formailag jól összeállított, színvonalasan megfogalmazott, igen világos technikai és jogi jellegű szövegeket készít, hozzájárulva így a „jobb jogalkotás” program megvalósulásához, a nagyobb jogi egyértelműség és jogbiztonság érdekében.

3.2   A vizsgált javaslat nem kivétel a fentiek alól, az EGSZB ezért örömmel fogadja megjelenését, amelynek egyetlen hátránya csak a késedelmes jellege.

3.3   Az Európai Bizottságnak egyébiránt sikerült egy technikailag erősen bonyolult területen olyan jogi rendszert javasolnia, amely igazságos egyensúlyt biztosít a különféle szóban forgó érdekek és a különböző érintett felek jogai között. Ezeket egyébként szigorú, részletes és jól felépített elemzésnek vetette alá a javaslatot kísérő hatásvizsgálatban, amelyet az EGSZB határozottan kért.

3.4   Hozzá kell tenni, hogy az Európai Bizottság az adósok vagyonának átláthatóságáról szóló zöld könyv (COM(2008) 128 final) kapcsán az EGSZB által megfogalmazott ajánlások (4) jelentős részét átvette. Ilyen például: a számlazárolási végzés kibocsátása végrehajtható jogcím megszerzését követően (2. rész); az illetékes bíróságok tág meghatározása; a kérvény nem tartalmazhat az elismert és meg nem fizetett követelésen és az ahhoz kapcsolódóan járó kamatokon és elismert kiadásokon (például ügyvédi és más díjak) felül más összeget; a döntés megtámadására vagy az intézkedéssel szembeni fellebbezésre vonatkozó eljárás, valamint a jogorvoslati módok egyértelmű meghatározása annak érdekében, hogy garantálják az eljárás jogszerűségét és a kérelmező, a kérelmezett és a harmadik felek jogait.

3.5   Az Európai Bizottság az Európai Parlament által a témában a közelmúltban elfogadott és szintén üdvözlendő ajánlások (5) jelentős részét is figyelembe vette.

3.6   Az EGSZB különösen üdvözli az alábbiakat: 1) hogy alternatív vagy nem kötelező rendszerre esett a választás, amint azt javasoltuk, hiszen ez a rendszer fenntartja a kérelmező számára azt a lehetőséget, hogy a nemzeti joghatóságot válassza; 2) az EU eszközéül – szintén a javasoltaknak megfelelően – a rendelet választása, amely a leginkább képes a belső piac megvalósulásához elengedhetetlen jogharmonizációt, valamint a tagállamok egységesebb jogalkalmazását garantálni, ami a fokozott jogi egyértelműség és a jogbiztonság záloga; 3) hogy az intézkedés kizárólag határokon átnyúló esetekre alkalmazandó; illetve 4) a jogalap megfelelően került megválasztásra (az EUMSZ 81. cikkének (2) bekezdése).

3.7   Az EGSZB örömmel fogadja azt is, hogy javaslatának megfelelően kiterjesztették az alkalmazási kört a bankszámlákon elhelyezett összegeken túl más pénzügyi eszközökre (6) is.

3.8   Van azonban egy pont, amelyről az EGSZB nincs meggyőződve, éspedig az intézkedés nélkülözhetetlen jellege és a szubszidiaritási elv tiszteletben tartásának való megfelelése.

3.8.1   Ennek elsősorban az az oka, hogy maga az Európai Bizottság is elismeri, hogy egyenértékű eredményt elméletileg más módokon is el lehet érni.

3.8.2   Másik oka az, hogy ha ténynek vesszük a Brüsszel I. rendeletnek az Európai Bizottság által ajánlott és az EGSZB által is támogatott irányban történő felülvizsgálatát, akkor a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárással kapcsolatos alapvető kérdés megoldottnak tekinthető.

3.8.3   Végezetül pedig oka a kételkedésnek az is, hogy a már korábban említett, egyébként jól kidolgozott hatásvizsgálatban nem biztos, hogy megfelelően elemezték és értékelték az új jogi eljárásnak az összes tagállam jogrendszerébe történő beépítéséből fakadó többletköltségeket, tekintettel a végrehajtáshoz kapcsolódó különféle szempontokra, a vállalkozások és a fogyasztók tájékoztatására, a bírók, ügyvédek, jogszolgák és az általában vett közigazgatási és konkrétan az igazságügyi tisztviselők képzésére, nem is szólva az igazságszolgáltatási struktúrák működtetésének a különböző nyomtatványok huszonhárom uniós nyelven történő kezeléséhez kapcsolódó többletköltségeiről. Ezek a költségek a költség/haszon arány tekintetében nem hasonlíthatók össze a vállalatok becsült megtakarításaival és a követelések behajtásától várt többletbevétellel, amely becslések szerint 373–600 millió euró között lenne. Emellett pedig az eljárás teljes költsége felőli és az illetékes bíróság kilétével kapcsolatos bizonytalanság továbbra is akadályt képez. Ez hátrányosan érintheti a cégeket, különösen a kisvállalkozásokat.

3.9   Az EGSZB egyébiránt fenntartja azt az álláspontját, amely szerint a javaslatot mindenképpen ki kellene egészíteni – vagy akár, logikusan, meg lehetne előzni – egy azzal párhuzamos, az adósok vagyonának átláthatóságával foglalkozó kezdeményezéssel, amint azt az EP is javasolta. Az EGSZB továbbra sem érti, hogy az Európai Bizottság miért tartja prioritásnak (avagy egyedül szükségesnek) ezt a javaslatot egy másikkal szemben.

3.10   Az EGSZB végezetül kénytelen kifejezésre juttatni, hogy nem csak azt sajnálja, hogy Dánia – ismert elvi nyilatkozatának megfelelően – nem kíván részt venni e rendelet elfogadásában, hanem főképpen azt, hogy az Egyesült Királyság is ugyanilyen irányú döntésről szóló bejelentést tett. Éppen ez a tagállam nem rendelkezik ugyanis hasonló jellegű jogi eszközzel, és az angolszász igazságszolgáltatási rendszernek ez a hézagja merült fel fő aggályként a zöld könyv vitája során.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   2. cikk (2) bekezdés c) pont

A választottbíráskodás kizárását tisztázni kell úgy, hogy az ne legyen káros hatással a választottbíróságra, amely számos tagállamban ugyanolyan szintű végrehajtható határozatokat hoz, mint a szokásos bírósági végzések.

4.2   2. cikk (3) bekezdés és 32. cikk

Nincsenek olyan bankszámlák, amelyeket nem lehet zárolni; csupán zárolhatatlan jövedelmek vagy nyereségek vannak.

4.3   4. cikk (1) bekezdés és 29. cikk

A helyzet érzékeny jellegére tekintettel jobban meg kellene határozni és ki kellene fejteni a „harmadik személy által a kérelmezett javára tartott számlák” és a „kérelmezett által harmadik személy javára tartott számlák” fogalmát, elkerülendő a hatályukkal kapcsolatos bizonytalanságot, ami sértheti harmadik felek jogait.

4.4   7. cikk (1) bekezdés a) pont

Ennek a pontnak a fordítása egyes nyelvi változatokban eltérő.

4.5   8. cikk (2) bekezdés f) pont

A magyar nyelvi változatra nem vonatkozik. A portugál nyelvi változatban a „17. cikk (1) bekezdésének b) pontja” helyett a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontjára kell utalni.

4.6   13. cikk

Egy olyan rendszerben, mint amilyen a bevezetni ajánlott, nem hagyhatjuk a tagállamokra, hogy különböző határidőket határozzanak meg. Ha ugyanis ezt tesszük, úgy nem garantálhatjuk az egységességet, és jogbizonytalanságot okozunk.

4.7   20. cikk (1) bekezdés

Az „érintett bíróságok együttműködhetnek” megfogalmazást fel kellene váltani azzal, hogy „az érintett bíróságoknak együtt kell működniük”.

4.8   25. cikk (1) bekezdés

Az „indokolatlan késedelem nélkül” kifejezés veszélyesen homályos, és ezért helyette egy minél rövidebb, fix határidőt, például a következő munkanapot kellene meghatározni.

4.9   27. cikk (3) bekezdés

A biztonságos elektronikus kommunikációs eszköz használatának lehetőségét ki kellene terjeszteni az összes jogalkotási eszközre, például a bíróságoknak az Európai Bizottság e-igazságszolgáltatás programjának keretében fenntartott kapcsolataira, ez ugyanis gyorsabb eljárásokat eredményezne.

4.10   41. cikk

A cikk végét ki kellene egészíteni az alábbiakkal: „kivéve akkor, ha az illetékes bíróság szerinti nemzeti jogrendszer előírja ügyvéd kijelölését”.

4.11   44. cikk

Ez a rendelkezés eltérő értelmezési módokat tesz lehetővé, és emiatt bizonytalanságot eredményez az eljárások folyamatában. Emiatt törölni kellene ezt a cikket.

4.12   A határidők meghatározása

A javaslat több rendelkezésében különbözőképpen határozza meg a határidőket. Hol „naptári napban” (21. cikk), hol „munkanapban” (24. cikk (3) bekezdés c) pont, illetve 27. cikk), hol pedig egyszerűen „napban” (35. cikk (4) bekezdés) adja meg azokat. A jogbiztonság érdekében egységesen kellene meghatározni a határidőket.

4.13   Mellékletek és 47. cikk

A mellékletek tartalmát és különösen a kitöltésük nyelvét, valamint a helyes értelmezésük garantálása érdekében történő lefordításukat alaposabban meg kellene vizsgálni, és előzetesen tesztelni kellene. Ugyanez igaz a további bizonyítékokra és a tanúmeghallgatásra is (11. cikk).

---

(1)  COM(2006) 618 final, 2006. október 24.

(2)  HL L 166., 1998.6.11., 45. o.

(3)  Vö.: 1259/2010/EU rendelet (HL L 343., 2010.12.29., 10. o.) (ROMA III) (házasság felbontása és különválás), 44/2001/EK rendelet (HL L 12., 2001.1.16., 1. o.) (polgári és kereskedelmi ügyek), 2201/2003/EK rendelet (HL L 338., 2003.12.23., 1. o.) (házassági ügyek), 2011. március 16-i COM(2011) 127 final rendeletjavaslat (regisztrált élettársi kapcsolat), illetve 2011. március 16-i COM(2011) 126 final rendeletjavaslat (házassági vagyonjogi rendszerek). Lásd az alábbi EGSZB-véleményeket: HL C 325., 2006.12.20., 65. o. (a gyermek jogai), HL C 325., 2006.12.20., 71. o. (házassági ügyek), HL C 44., 2011.2.11., 148. o. (öröklés és végrendelet), illetve HL C 376., 2011.12.22., 87. o. (bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásai).

(4)  Az EGSZB alábbi véleményei: HL C 10., 2008.1.15., 2. o. és HL C 175., 2009.7.28., 73. o.

(5)  2011. április 14-i saját kezdeményezésű jelentés (A-7 0147/2011); előadó: Arlene McCarthy, az EP 2011. május 10-i állásfoglalása (TE (2011) 0193).

(6)  A 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 17. pontjában és az I. melléklet C részében meghatározottak szerint (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.).

---