21.6.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 181/21

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A civil társadalom szerepe az EU és Koszovó közötti kapcsolatokban (feltáró vélemény)

2012/C 181/05

Előadó: Ionuț SIBIAN

2011. szeptember 22-én kelt levelükben Maroš Šefčovič és Štefan Füle biztosok feltáró vélemény kidolgozására kérték fel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot az alábbi témában:

A civil társadalom szerepe az EU és Koszovó közötti kapcsolatokban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2012. március 6-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2012. március 28-29-én tartott, 479. plenáris ülésén 145 szavazattal 5 ellenében, 13 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

A civil társadalomnak az EU és Koszovó közötti kapcsolatokban betöltött szerepéről szóló feltáró EGSZB-vélemény figyelembe veszi az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1999. évi 1244. sz. határozatát.

A vélemény számos ajánlást tartalmaz, amelyek címzettje az Európai Bizottság, csakúgy mint a koszovói hatóságok. Az EGSZB kész támogatni az Európai Bizottság azon fellépéseit, melyek célja a koszovói civil társadalom szerepének, valamint az EU és a koszovói civil társadalom közötti kapcsolatoknak a megerősítése.

1.1   Az EGSZB kéri a koszovói kormányt, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket az etnikai kisebbségek biztonságos és szabad mozgása érdekében az ország egész területén. Ez előfeltétele a megbékélésnek és a kölcsönös bizalomnak.

1.2   Az Európai Bizottságnak a koszovói kormánnyal és médiaszervezetekkel karöltve erőfeszítéseket kellene tennie a médiaszabadság és a professzionális újságírás támogatásáért.

1.3   Az EGSZB arra biztatja a koszovói kormányt, hogy konzultáljon a civil társadalommal és a szociális partnerekkel egy gazdaságfejlesztésre vonatkozó nemzeti stratégia kidolgozásáról. A koszovói kormánynak és az Európai Bizottságnak a prioritások között is első helyen kell kezelnie a fiatalok és nők munkaerő-piaci integrációját. Kiemelt figyelmet kell fordítani a vidékfejlesztés, a fenntartható mezőgazdaság és a gazdálkodói szervezetek támogatására.

1.4   Az EGSZB-nek úgy kell elősegítenie a Koszovói Gazdasági és Szociális Tanács megerősödését, hogy kapcsolatba lép a legfontosabb szociális szereplőkkel, és átadja szaktudását és tapasztalatait. Fontos továbbá, hogy az Európai Bizottság határozott támogatást nyújtson a Koszovói Gazdasági és Szociális Tanácsnak. A koszovói kormánynak külön költségvetési tételt kellene létrehoznia a Koszovói Gazdasági és Szociális Tanács számára.

1.5   Az EGSZB ajánlja, hogy a Koszovói Munkaügyi Minisztérium hozzon létre átlátható és méltányos mechanizmust a szociális partnerek kezdeményezéseinek támogatására.

1.6   Még ha Koszovó státusza nem is teszi lehetővé, hogy az ország csatlakozzon az ILO-egyezményekhez, a koszovói kormánynak össze kellene hangolnia ezekkel jogszabályait és gyakorlatait.

1.7   Az EGSZB szerint a szociális partnerek képviselőinek feltétlenül részt kell venniük egy európai integrációval foglalkozó, inkluzív nemzeti tanács létrehozásában.

1.8   A koszovói kormánynak erősítenie kell a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés biztosítására vonatkozó törvény érvényesítését.

1.9   A Koszovói Korrupció Elleni Nemzeti Tanács 2012. februári létrehozásával kapcsolatban az EGSZB kifejezi reményét, hogy a civil társadalom hathatós eszközöket kap ahhoz, hogy ténylegesen hozzájáruljon a korrupció elleni küzdelemhez.

1.10   A koszovói kormánynak mérlegelnie kellene a civil társadalom által kidolgozott stratégiai keretet, és jogi, illetve intézményi keretet kellene létrehoznia a strukturált párbeszédhez és a civil társadalom döntéshozatali folyamatokba való bevonásához. A koszovói parlamentnek intézményi platformot kellene létrehoznia, amely rendszeres párbeszédet tesz lehetővé a civil társadalmi szervezetekkel.

1.11   Az Európai Bizottságnak további támogatást kell nyújtania ahhoz, hogy Koszovóban civil társadalmi hálózatok jöjjenek létre, mivel ez megkönnyíti a párbeszédet a hatóságokkal, és lehetővé teszi a kapcsolódást a meglévő európai civil társadalmi platformokhoz.

1.12   Az Európai Bizottságnak támogatnia kellene a koszovói kormányt egy hosszú távon fenntartható koszovói civil társadalom irányába mutató jogi és fiskális keret kialakításában. A koszovói kormánynak átlátható állami támogatási mechanizmusokat kellene kidolgoznia a civil társadalmi szervezetek számára. Az EGSZB ajánlja, hogy a koszovói kormány emellett hozzon létre egy állami alapot is a civil társadalom számára.

1.13   Az EGSZB ajánlja, hogy az IPA keretében a civil társadalom rendelkezésére bocsátott uniós támogatás elosztásakor egyenlő mértékben vegyék figyelembe egyfelől a demokrácia és jogállamiság előmozdításának, másfelől a társadalmi-gazdasági fejlesztésnek a szempontját. Az IPA-támogatásra vonatkozó pályázati felhívásokat úgy kell tervezni, hogy ne alakuljanak ki hiányok a finanszírozásban.

1.14   Az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie, hogy miként könnyíthetné meg a kisebb civil szervezetek számára a programjaihoz való hozzáférést, illetve hogyan támogathatná a hosszabb távú kezdeményezéseket.

1.15   Az Európai Bizottságnak megoldásokat kellene keresnie arra, hogy a szociális partnerek könnyebben hozzáférhessenek a civil társadalom számára elkülönített IPA-forrásokhoz. A civil társadalmi eszköz keretében külön programokat lehetne kidolgozni a szociális partnerek részére. Az IPA keretében a szakszervezeteknek célirányos programokra van szükségük, amelyek lehetővé tennék számukra a kapacitásépítést.

1.16   Az EGSZB határozottan támogatja a civil szervezetek és a szociális partnerek bevonását az IPA-támogatás nemzeti prioritásainak meghatározásába.

1.17   Az EGSZB megerősíti, hogy szívesen vállal az Európai Bizottsággal társelnöki szerepet a stabilizációs és társulási folyamathoz tartozó párbeszéd keretében évente megrendezésre kerülő civil társadalmi plenáris üléseken.

2.   A vélemény háttere

2.1   Külső szereplők Koszovóban

2.1.1   2008. február 17-én a koszovói parlament kikiáltotta Koszovó függetlenségét. A koszovói hatóságok ígéretet tettek arra, hogy maradéktalanul végrehajtják a Martti Ahtisaari irányításával kidolgozott, Koszovó jogállására vonatkozó átfogó rendezési javaslatot, és új alkotmányt fogadtak el, amely tükrözi ezt a kötelezettségvállalást. A parlament jogállami misszió (EULEX) elindítására invitálta az Európai Uniót. Emellett több államot (1) is felkért arra, hogy az Ahtisaari-terv végrehajtásának felügyelete érdekében hozzanak létre egy nemzetközi polgári hivatalt (ICO). A nemzetközi polgári képviselőnek (ICR) felhatalmazása van arra, hogy hatályon kívül helyezzen olyan törvényeket és határozatokat, amelyek vélhetően ellentmondanak az Ahtisaari-javaslatnak.

2.1.2   A KFOR – a NATO irányítása alatt álló katonai alakulat – fokozatosan csökkenő jelenlét mellett továbbra is Koszovó-szerte gondoskodik a biztonságról, miközben a koszovói rendőrség átvállalta a felelősséget a kulturális és vallási szempontból fontos helyek többségének, valamint az országhatár túlnyomó részének védelméért.

2.1.3   2010 júliusában a Nemzetközi Bíróság elfogadta tanácsadói véleményét Koszovó függetlenségéről, és úgy vélte, hogy az ország függetlenségi kikiáltása nem sérti a nemzetközi jogot.

2.2   Az EU hozzáállása Koszovóhoz

2.2.1   A 27 uniós tagállamból 22-en ismerték el Koszovó függetlenségét, de a Koszovó jogállására vonatkozó európai konszenzus hiánya nem tartja vissza az EU-t attól, hogy szerepet vállaljon Koszovóban. Az országot el nem ismerő öt állam – Ciprus, Görögország, Románia, Szlovákia és Spanyolország – eltérő mértékben tart fenn kapcsolatokat a koszovói hatóságokkal.

2.2.2   Koszovó részt vesz ugyan a stabilizációs és társulási folyamatban (SAP), de a régióban ez az egyetlen olyan ország, amelynek még nincsenek szerződésben rögzített kapcsolatai az EU-val. Ez az állapot lehetetlenné teszi a stabilizációs és társulási megállapodás (SAA) aláírását. 2010-ben és 2011-ben a SAP-párbeszéd (SAPD) keretében nyolc találkozóra (több ágazati, majd egy plenáris ülésre) került sor az uniós vívmányok legfőbb fejezetei tárgyában. Ennek keretében konzultáltak a civil társadalmi szervezetekkel is.

2.2.3   Az Egyesült Nemzetek Koszovóra vonatkozó, 2010. szeptemberi határozatával összhangban 2011 márciusában az EU segítségével párbeszéd indult Belgrád és Priština között. A párbeszéd célja, hogy a résztvevők gyakorlati megoldásokat találjanak a regionális együttműködés, a kereskedelem, a mozgás szabadsága és a jogállamiság terén (lásd a 3.3. pontot).

2.2.4   2010 júliusában az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el Koszovóról, amelyben arra ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek többet a Koszovóval kapcsolatos közös megközelítésük érdekében. Az Európai Parlament kiemelte, hogy az uniós csatlakozás perspektívája erőteljes ösztönző erő a Koszovóban bevezetendő szükséges reformok tekintetében, és gyakorlati intézkedéseket kért arra vonatkozóan, hogy e perspektívát kézzelfoghatóbbá tegyék a kormány és a polgárok számára.

2012 januárjában az Európai Bizottság elindította Koszovóval a vízummentességről szóló párbeszédet.

2.2.5   Koszovó profitál az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből (IPA), a Stabilitási Eszközből (IfS), a demokrácia és az emberi jogok európai eszközéből (EIDHR) és több más finanszírozási forrásból. Az ország részt vesz az IPA több kedvezményezettre irányuló programjaiban. A 2011–2013 közötti időszakra szóló többéves indikatív tervezési dokumentumot 2011. június 27-én fogadták el. 2011-ben az IPA 2011-es éves programjának keretében összesen 68,7 millió eurót utaltak ki az európai integrációért felelős minisztériummal és több kormányzati intézménnyel folyamatosan egyeztetve. Az EU előcsatlakozási támogatása a jogállamiság, a gazdaság, a kereskedelem, az ipar és a közigazgatási reform támogatására helyezi a hangsúlyt.

2.3   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a koszovói civil társadalommal kapcsolatos tevékenységei

2.3.1   Az EGSZB külkapcsolati prioritásainak egyikét képezi az EU bővítése és a nyugat-balkáni országok előrehaladása az európai uniós tagság felé. A „Külkapcsolatok” szekció hatékony eszközöket fejlesztett ki fő célkitűzéseinek elérése érdekében, vagyis a nyugat-balkáni országok civil társadalmainak támogatására és annak elősegítésére, hogy azok képesek legyenek az uniós tagság felé vezető úton a kormányok partnereiként fellépni.

2.3.2   Az EGSZB 2004-ben hozta létre a „Nyugat-Balkán” kapcsolattartó csoportot. Ez az állandó belső testület az EGSZB erre a területre irányuló tevékenységének legfőbb koordinációs eszköze. A kapcsolattartó csoport feladata egyúttal a nyugat-balkáni országok politikai, gazdasági és társadalmi helyzetében, valamint az EU és a Nyugat-Balkán közötti kapcsolatokban jelentkező változások nyomon követése is. A kapcsolattartó csoport támogatja továbbá az EGSZB és a nyugat-balkáni civil társadalmi szervezetek közötti együttműködést.

3.   Politikai fejlemények Koszovóban

3.1   Főbb tények és adatok Koszovóról

3.1.1   2011 végén Koszovót már 86 ENSZ-tagállam, köztük 22 uniós tagállam elismerte.

3.1.2   A mintegy kétmillió lakosú Koszovó Európa egyik legszegényebb országa. A Világbank az egy főre eső bruttó hazai terméket (GDP) 1 760 euróra becsüli. A rendelkezésre álló legfrissebb (2006-os) adatok szerint a népesség 45 %-a a nemzeti szegénységi küszöb alatt él, míg 17 %-uk rendkívül szegény. Az ország kiterjedt diaszpórával és Európa egyik legfiatalabb népességével rendelkezik.

3.1.3   A népesség 90 %-a albán, 6 %-a szerb. A maradék 4 %-ot bosnyákok, törökök, romák, askálik és egyiptomiak alkotják. Az albán többség és a nem szerb kisebbség legitim államnak tekinti Koszovót. A szerb közösség azonban többségében ellenzi Koszovó államiságát. A koszovói albánok és koszovói szerbek között továbbra is jelentős társadalmi elkülönülés figyelhető meg. A koszovói szerbek az ország északi részében szigorú de facto autonómiát tartanak fenn. Koszovó más részein vidéki enklávékba tömörülnek. A politikai megfontolások mellett a nyelv is nagymértékben felelős a szerb közösség izolációjáért. Az enklávékban élő koszovói szerbeknek hátrányos megkülönböztetésben van részük, ami hatással van mindennapjaikra, és megnehezíti számukra az álláskeresést. Nem lehetnek biztosak abban, hogy a koszovói albánokkal egyenlő módon férhetnek hozzá a koszovói közigazgatáshoz és számos szociális szolgáltatáshoz, például a kórházi ellátáshoz. Mozgásszabadságuk a gyakorlatban Koszovó egész területén korlátozott. A szerb lakosság folyamatosan hagyja el Koszovót.

3.1.4   Koszovó északi részén és a szerbek lakta övezetek többségében 1999 óta párhuzamos egészségügyi, oktatási, igazságügyi és szociális szolgáltatásokat nyújtó intézmények működnek. Ezeket Szerbia támogatja – és jórészt ellenőrzi is. A koszovói szerbek nagy része – különösen északon – továbbra is bojkottálja az országos választásokat és az együttműködést a koszovói hatóságokkal. Az ország többi részén a koszovói szerbek egyre gyakrabban részt vesznek a választásokon, és képviseltetve vannak a helyi és nemzeti intézményekben (így a kormányzatban és a parlamentben) is. A szerb többségű településeken bojkottálják az olyan módon kialakítandó új települések létrehozására irányuló decentralizációs folyamatot, hogy azokban többségbe kerüljenek és több önkormányzati hatáskört kapjanak az etnikai kisebbségek.

3.2   Kapcsolat a szomszédos országokkal

3.2.1   Szomszédai közül Koszovó Albániával tartja fenn a legjobb kapcsolatokat. Albánia igen aktívan tett és tesz azért, hogy Koszovót elismerjék és bevonják a regionális kezdeményezésekbe.

3.2.2   Koszovó megfelelő kapcsolatokat tart fenn Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal. A határok kijelölése befejeződött, és jó diplomáciai kapcsolatok alakultak ki.

3.2.3   Koszovó és Montenegró megállapodott a határkijelölési folyamat lezárásában. Montenegró előzetesen kérte, hogy mielőtt a két ország diplomatákat küld egymáshoz és lezárul a határ kijelölése, a koszovói alkotmányban ismerjék el a montenegrói kisebbséget. A közösségekre vonatkozó törvény elismerte a montenegrói közösséget, és a két ország várhatóan a közeljövőben kialakítja diplomáciai kapcsolatait.

3.2.4   Szomszédai közül Koszovónak csak Bosznia-Hercegovinával és Szerbiával nincsenek formális politikai kapcsolatai. A gazdasági kapcsolatok továbbra is aszimmetrikusak: míg Koszovóban Szerbia a legnagyobb importőr, Koszovó mindmáig nem exportálhat ebbe az országba. Az EU közvetítőként működik közre a Priština és Belgrád közötti technikai jellegű tárgyalásokban. A Szerbiával folytatandó tárgyalások menetrendjén szerepel a Koszovóval való kereskedelem felszabadítása, a szerb légtér használata, a koszovói útlevéllel rendelkező emberek és a koszovói rendszámú járművek áthaladása, illetve Koszovó részvétele a regionális fórumokon. 2012. február végén Koszovó és Szerbia között megállapodás jött létre a regionális együttműködésről és a határátlépések kezeléséről.

3.3   Aktuális kérdések

3.3.1   Továbbra is vannak feszültségek az egyes népcsoportok kapcsolatában. Ennek hátterében Észak-Koszovó instabilitása, illetve az áll, hogy a koszovói szerb kisebbség és Szerbia nem ismeri el Koszovó és az új koszovói intézmények függetlenségét. Vannak olyan koszovói albán csoportok is, amelyek nem fogadják el a koszovói függetlenség nemzetközi felügyeletét.

3.3.2   2011. július végén Észak-Koszovóban válságossá vált a helyzet, amikor Koszovó úgy döntött, hogy embargót vezet be a szerb termékekre, így torolva meg, hogy Szerbia 2008 óta nem enged be árut, mivel nem ismeri el a „koszovói vámhatóság” pecsétjét. A koszovói rendőrség egyoldalú felsorakozása két északi, Szerbiába vezető határátkelőhelyen erőszakba torkollott, és egy koszovói rendőrtiszt halálához vezetett. A nyugalom a KFOR, a NATO által irányított katonai jelenlét segítségével állt helyre.

3.3.3   2011 szeptemberében a vámpecsét kérdését az EU közvetítésével zajló Belgrád–Priština párbeszéd keretében megoldották. A megállapodás végrehajtása északon számos blokádhoz vezetett, erőszakos cselekményekre is sor került. Az észak-koszovói helyzet fényében Szerbia szeptember végén megszakította részvételét a fent említett, EU által közvetített párbeszédben, majd 2011 novemberében visszatért a tárgyalóasztalhoz.

4.   Koszovó gazdasági helyzete

4.1   A konfliktusok utáni helyzet

4.1.1   A hivatalos adatok szerint Koszovóban a munkanélküliek aránya több mint 40 %. Ez az érték magasabb, mint a régió bármely más országában, és az európai uniós átlagot is jelentősen meghaladja. Ezeket az adatokat óvatosan kell kezelnünk, mivel – Koszovó jelentős informális gazdaságának összefüggésében – a valóságosnál alacsonyabb értéket mutatnak. A munkanélküliség a nők körében gyakoribb, és különös mértékben érinti a fiatalokat. A munkaerőpiacra évente mintegy 30 000 fiatal lép be. A jelenlegi gazdasági növekedés mellett lehetetlenség tartani ezt az arányt. Súlyos probléma a szegénység is: a népesség mintegy 20 %-a napi egy eurónál kevesebből él.

4.1.2   A gazdaság továbbra is nagymértékben függ a pénzküldeményektől és segélyektől. Koszovó gazdaságát hátrányosan érintik a háború utáni bizonytalanságok, a megszakadt kereskedelmi kapcsolatok és az elégtelen infrastrukturális beruházások. A sürgős fellépést igénylő helyzetnek és a nemzetközi támogatás révén irányított helyreállítási munkáknak köszönhetően a 2000 utáni első években a gazdasági növekedés százalékban kifejezve kétszámjegyű volt. A rendkívül magas kereskedelmi deficit és a közvetlen külföldi befektetések hiánya miatt azonban ez a növekedés nem bizonyult fenntarthatónak. 2007 óta Koszovóban a közvetlen külföldi befektetések nettó értéke a GDP 19 %-áról 7,1 %-ra csökkent. Az informális ágazat jelentős, az adóbeszedés gyenge.

4.1.3   Koszovó korlátozott nemzetközi integrációja miatt a globális pénzügyi és gazdasági válság viszonylag enyhén sújtotta csak a gazdaságot, kedvezőtlen hatásai főként az átutalások, az export és a közvetlen külföldi befektetések csökkenésében mutatkoztak meg.

4.1.4   Koszovó gazdasága túlnyomórészt a szolgáltatási ágazaton alapul (68 %), míg a többi terület viszonylag szerény mértékben – az ipar 20 %-os, a mezőgazdaság 12 %-os részesedéssel – képviselteti magát. A koszovói lakosság többsége vidéki területeken él. A mezőgazdasági tevékenységek szétaprózottak, ami többnyire kevéssé hatékony, önellátásra termelő gazdaságokat eredményez. Ez a helyzet azt is lehetetlenné teszi, hogy erős és reprezentatív civil társadalom fejlődjön ki, amely aktívan foglalkozik a mezőgazdasági és vidékfejlesztési kérdésekkel.

4.1.5   A korrupció továbbra is széles körű, és számottevően befolyásolja az ország gazdasági növekedési kilátásait. A Transparency International korrupciós indexében (Corruption Perceptions Index) Koszovó mint Európa egyik legkorruptabb országa a 110. helyen szerepel.

4.1.6   A kormánynak nincs gazdaságfejlesztésre vonatkozó nemzeti stratégiája, amelyet a szociális partnerekkel és más civil társadalmi szereplőkkel folytatandó konzultáció keretében kellene kidolgozni.

5.   A civil szervezetek jelenlegi helyzete és szerepe

5.1   Szociális párbeszéd

5.1.1   A becslések szerint a szakszervezeti tagok száma összesen mintegy 60 000. A közszférában igen népszerűek a szakszervezetek: a köztisztviselők mintegy 90 %-a tagja valamelyik szakszervezetnek. (2) Most, hogy a törvény a magánszektorban is lehetővé teszi szakszervezetek létrehozását, vállalati szintű kiépítésük az elkövetkező időszakban a szakszervezetek legfontosabb feladatát jelenti. Felmérések szerint a népesség 5,09 %-a valamelyik szakszervezet tagjának vallja magát. (3)

5.1.2   A 2010 decemberében hatályba lépett munkaügyi törvényre Koszovóban úgy tekintettek, mint minden idők egyik legfontosabb jogszabályára. (4) A törvény tervezetéről több alkalommal konzultáltak főként a munkaadói és szakszervezeti szövetségekkel, de a megbeszélésekbe bevonták a megfelelő parlamenti szakbizottságot és a civil társadalmi szervezeteket is. A törvényt a harmadik törvényhozási időszak utolsó napjának utolsó plenáris ülésén egyhangúlag elfogadták, dacára annak, hogy a velejáró magas költségvetési terhek miatt a kormány több ízben is ellenezte azt. A szakszervezetek a választások bojkottjával fenyegettek arra az esetre, ha nem fogadják el a törvényt.

5.1.3   A Koszovói Gazdasági és Szociális Tanácsot (KGSZT) 2009-ben hozták létre. Tevékenységét létrehozása óta akadályozza, hogy a Koszovói Kereskedelmi Kamara és a Koszovói Független Szakszervezetek Szövetsége (BSPK) ellenzi más munkaadói szervezetek (Kosovo Business Alliance) és szakszervezetek (Confederation of Free Trade Unions of Kosovo, KSLK) részvételét. A KGSZT a belső nézeteltérések ellenére rendszeresen összeül.

5.1.4   A Koszovói Gazdasági és Szociális Tanácsnak nincs elegendő kapacitása és forrása ahhoz, hogy hatékonyan működjön.

5.1.5   A szociális partnerek nem játszanak fontos szerepet az európai integrációs folyamatban és a gazdaság fejlesztésében. A koszovói kormánynak megfelelő jogalapot kellene létrehoznia annak érdekében, hogy a szociális partnerek több szerepet kapjanak és nagyobb mértékben képviseltetve legyenek a fenti folyamatokban.

5.1.6   A Munkaügyi Minisztérium jelenleg finanszírozza ugyan a szociális partnerek egyes projektjeit, de ehhez nem határoztak meg átlátható kritériumokat vagy eljárási szabályzatot.

5.2   Civil párbeszéd

5.2.1   A koszovói civil társadalom gyökerei az 1980-as évek végére és az 1990-es évek elejére, azaz a közép- és kelet-európai kommunista rendszerek bukását követő időszakra nyúlnak vissza. Koszovó akkor igen különleges helyzetéből adódóan a civil társadalom a szerb rezsim ellen létrejött teljes párhuzamos rendszer és civil ellenállás fontos részeként fejlődött. A civil társadalom főként a humanitárius segélyek és az emberi jogok védelme, valamint a társadalom széles köreinek támogatását élvező polgári mozgalmak terén volt tevékeny. Miután a teljes koszovói albán népesség bojkottálta a szerb intézményeket, és hiányoztak a szociális és egészségügyi szolgáltatások, a civil társadalom magára vette a legfontosabb szolgáltató szerepét. (5)

5.2.2   A háború után a civil társadalom gyorsan igazodott az új szükségletekhez, amilyen például a azonnali segélyek, az újjáépítés vagy a népcsoportok közötti megbékélés. A nemzetközi adományozók átfogó pénzügyi és technikai támogatásának összefüggésében jelentősen megnövekedett a civil társadalmi szervezetek száma. A jelenlegi becslések szerint azonban a 2010-ben bejegyzett több mint 6 000 nem kormányzati szervezetnek már csak kevesebb mint 10 %-a aktív vagy részben aktív. (6)

5.2.3   Napjainkban a civil szervezetek Koszovóban hasonló gondokkal szembesülnek, mint a térség más országaiban, (7) mivel legtöbbjük továbbra is erősen függ a nemzetközi támogatástól (a becslések szerint a civil szervezetek eszközeinek több mint 70 %-a külföldi adományozóktól származik). A civil szervezetek következésképpen inkább az adományozók felé fordultak, kevésbé veszik figyelembe a közösség szükségleteit, és fenntarthatóságuk is megkérdőjelezhető, ha a civil társadalomnak szánt nemzetközi támogatás esetleges jövőbeli csökkenésére gondolunk. Mivel gyengült a kapcsolatuk azokkal, akiket képviselnek, a civil szervezetek legitimációs gondokkal szembesülnek.

5.2.4   Számos adományozó egyre inkább visszavonul Koszovóból, és összességében csökken a civil társadalom rendelkezésére álló támogatás. Mivel sokkal jellemzőbb a rövid távú projekttámogatás, mint a hosszú távú intézményes támogatás, igen nehéz feladatot jelent a civil szervezetek pénzügyi és emberi erőforrással való ellátásának tartós biztosítása. (8)

5.2.5   2011 decemberében az Európai Bizottság – az ország státuszával kapcsolatos tagállami álláspontok sérelme nélkül – igyekezett megállapodni Koszovó uniós programokban való részvételéről. E tekintetben mind az Európai Bizottságnak, mind pedig a koszovói kormánynak biztosítania kell a civil társadalom részvételét a konkrét projektek tervezésében és végrehajtásában.

5.2.6   A Koszovó nemzetközi elismerésével kapcsolatos problémák közvetlen hatással vannak a koszovói civil társadalom nemzetközi kapcsolataira. Több nemzetközi és uniós hálózat nem fogad be koszovói tagokat. Az akadályok ellenére a koszovói civil társadalom különféle regionális és európai platformokban és fórumokon képviselteti magát, és a nemzetközi színtéren láthatóbban jelen van, mint az ország bármely más ágazata. Segíteni kellene a koszovói civil szervezetek részvételét a regionális programokban.

5.2.7   A 2008-as alkotmány védi a szólás- és sajtószabadságot, kivéve a népcsoportok közötti viszálykodást szító megnyilatkozásokat. A civil társadalom úgy ítéli meg, hogy általánosságban szabadon fogalmazhat meg bírálatot a kormánnyal kapcsolatban, csak néhány civil szervezet számolt be jogtalan korlátozásokról vagy támadásokról a helyi vagy központi kormányzat részéről. Egyes jelentések szerint azonban előfordul, hogy a kormányhoz közeli médiákat felhasználják a kormányt bíráló civil kezdeményezések és személyek ellen. A megtorlásoktól való félelem miatt ritkán találkozhatunk tényfeltáró riportokkal – annak ellenére, hogy Koszovóban sokféle nyomtatott és elektronikus sajtótermék áll rendelkezésre. A média pénzügyileg függ a kormány által feladott hirdetésektől, így kétségbe vonható a szerkesztői függetlenség.

5.2.8   A nem kormányzati szervezetekre vonatkozó törvény lehetővé teszi a gyors és egyszerű nyilvántartásba vételt, és szabályozza a nem kormányzati szervezetek létrehozásával, működésével és feloszlatásával kapcsolatos legfontosabb elveket. A civil társadalomra irányuló kiegészítő jogi keret azonban elégtelennek bizonyul: a közhasznú szervezetek csak nagyon korlátozott előnyöket élveznek, kevés a lehetséges adományozókat megillető adókedvezmény, és még nem formalizálták a civil párbeszéd folyamatait. A közhasznúként elismert nem kormányzati szervezetek adókedvezményeinek meghatározása érdekében megfelelő törvényekre van szükség a hozzáadottérték-adót (héa), a vámot, a társasági adót és a személyi jövedelemadót illetően. A helyi jótékonysági kezdeményezések még gyerekcipőben járnak. Ahhoz, hogy a jótékonysági adományok valós hatást váltsanak ki, változásra van szükség a vállalkozási kultúrában. Szponzorálásra, társasági adóra és személyi jövedelemadóra vonatkozó jogszabályokkal olyan körülményeket kell teremteni, amelyek kedveznek a nem kormányzati szervezetek pénzügyi fenntarthatóságának, és lehetővé teszik, hogy az ilyen szervezetek hozzáférjenek a közpénzekhez.

5.2.9   A civil társadalommal való együttműködés jószerivel a jogalkotási kezdeményezések támogatására korlátozódik, miközben a civil szervezeteknek az átláthatóságra és a korrupció leküzdésére irányuló törekvései kevesebb sikerrel járnak. Az információhoz való hozzáférés továbbra is akadályozza a nem kormányzati szervezetek és a kormány közötti együttműködést. Ennek hátterében főként a nyilvános dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó törvény elégtelen érvényesítése áll.

5.2.10   Nincs formális párbeszéd a civil társadalom és a kormányzat között. Az Európai Bizottságnak támogatnia kellene a koszovói kormányt a civil társadalommal való együttműködés formális struktúráinak létrehozásában. A közigazgatásban mechanizmusokat és testületeket kellene létrehozni a civil társadalommal való rendszeres konzultációra, illetve ki kellene nevezni és képezni köztisztviselőket arra, hogy kapcsolatot tartsanak a civil szervezetekkel.

5.2.11   A civil társadalmi szervezetek erőfeszítéseinek köszönhetően a kormány megkezdte a kormány és a civil társadalom közötti együttműködési stratégia kidolgozását. Ezt a még korai szakaszban lévő folyamatot egy civil hálózat, a CiviKos Platform koordinálja.

5.2.12.   Nincsenek konkrét mechanizmusok a kormány és a civil társadalom közötti szerződéskötésre, és nincs olyan jogi keret sem, amelynek alapján ki lehetne választani a nem kormányzati szervezeteknek szánt kevés állami támogatás kedvezményezettjeit. A támogatást inkább személyes preferenciák alapján ítélik oda. Az Európai Bizottságnak technikai segítséget kellene nyújtania a koszovói kormány számára az ilyen mechanizmusok létrehozásához.

5.2.13   Az önkéntesek számára ösztönzőket biztosító, világos szabályozás hiányában a nem kormányzati szervezetek csak rendkívül nehezen tudják önkéntes munkára buzdítani az egyéneket vagy csoportokat. Érdemes lehet a koszovói kormány figyelmébe ajánlani az önkéntességgel kapcsolatos európai jogalkotási modelleket.

5.2.14   A környezetvédelem terén meg kell erősíteni a kormány és a civil társadalom közötti együttműködést. Fontos, hogy konzultáljanak a civil szervezetekkel, illetve strukturált módon vonják be őket a döntéshozatalba és a nyilvános vitákba.

6.   Civil társadalmi szervezetek Koszovóban és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA)

6.1   Hozzáférés az IPA-finanszírozáshoz

6.1.1   1998 és 2009 között az Európai Bizottság összesen több mint 2,3 milliárd euróval segítette Koszovót, ideértve az EULEX missziónak, az EU különleges képviselőjének és a nemzetközi polgári hivatalnak a finanszírozását is. Az Európai Bizottság legfontosabb kétoldalú együttműködési partnerei Németország, Svájc, Norvégia, Svédország (SIDA), Hollandia, az Egyesült Királyság (DFID) és az USAID voltak.

6.1.2   A 2009 és 2011 közötti időszakra szóló többéves indikatív tervezési dokumentum – amelyet az Európai Bizottság 2009-ben fogadott el – Koszovót illetően négy megoldásra váró, fontos és több területet érintő kérdést határozott meg, melyek a következők: civil társadalom, környezetvédelem, egyenlő esélyek és jó kormányzás. Az IPA-finanszírozás három fő tengely: a politikai feltételek, a gazdasági feltételek és az európai normák teljesítésének támogatása köré szerveződik.

6.1.3   Az EU-nak mint a támogatási összegek és kategóriák szempontjából legbefolyásosabb adományozónak lehetősége van arra, hogy meghatározza, mi álljon a demokrácia előmozdításához szükséges lépések és segítség középpontjában. Ez azt is jelenti, hogy az Európai Bizottság fellépésének eredményessége döntően meghatározza azt, hogy Koszovóban hogyan látják és legitimálják a nemzetközi segítséget.

6.1.4   A politikai feltételek teljesülése esetén az IPA-finanszírozás támogatja a koszovói közigazgatási kapacitás és intézményfejlesztés javítását, a jogállamiságot, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, megerősíti az emberi jogokat, valamint a szerb és egyéb kisebbségek védelmét, és előmozdítja a civil társadalom és a közszolgálati média konszolidációját a civil társadalmi kérdéseknek minden programba történő általános bevonása révén. A 2009 és 2011 közötti időszakban a Koszovónak nyújtott összes támogatás 2–5 %-át szánták a civil társadalom támogatására.

6.1.5   Habár a civil társadalomnak szánt európai uniós támogatás egyre növekedett, a bonyolult, bürokratikus kérvényezési eljárások és a viszonylag magas minimális támogatási összeg miatt a legtöbb szervezet nem tud profitálni ezekből a támogatásokból. Ez a nagy és kis civil szervezetek közötti szakadék elmélyüléséhez is vezetett. A kérvények nyelve és technikai jellege továbbra is akadályozzák a közösségi és helyi civil szervezeteket az uniós finanszírozáshoz való hozzáférésben.

6.1.6   A civil társadalom rendelkezésére álló uniós támogatás nem annyira a társadalmi-gazdasági fejlesztést segítő, mint inkább a demokrácia és a jogállamiság előmozdítását szolgáló fellépéseket célozza.

6.1.7   Az IPA-ból nem kapnak támogatást a szociális partnerek kezdeményezései, és hiányoznak azok a célirányos programok is, amelyek lehetővé tennék számukra a kapacitásépítést.

6.1.8   Még mindig aggodalomra ad okot, hogy a koszovói hatóságok csak korlátozott mértékben képesek lehívni az IPA-finanszírozást. A kormánynak be kellene vonnia a civil szervezeteket az IPA-támogatás prioritásainak meghatározásába.

6.1.9   Tekintettel arra, hogy Koszovóban nem zajlik strukturált párbeszéd a civil társadalmi szervezetek és a kormány között, az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló terveit, hogy 2012-ben olyan projekteket finanszírozzon, amelyek a hatóságokkal folytatandó párbeszéd megkönnyítése érdekében civil társadalmi szervezeteket összekötő hálózatok kialakítására irányulnak.

6.1.10   Az EGSZB ajánlja, hogy az IPA-támogatásra vonatkozó pályázati felhívásokat úgy tervezzék, hogy ne alakuljanak ki hiányok a finanszírozásban.

---

(1)  Ezek: Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Magyarország, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Szlovénia, Svájc, Svédország, Törökország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok.

(2)  Kushtrim, Shaipi (2011), Annual Review 2010 on Labour Relations and Social Dialogue in South East Europe: Kosovo, Regional Project for Labour Relations and Social Dialogue in South East Europe [Munkaügyi kapcsolatok és szociális párbeszéd Délkelet-Európában – 2010. évi értékelés az erre irányuló regionális projekt keretében], Friedrich Ebert Stiftung, 2011. január.

(3)  Better Governance for a Better Impact. A Call for Citizens [Jobb kormányzás a nagyobb hatás érdekében – Felhívás a polgárokhoz], The CIVICUS Civil Society Index Analytical Country Report for Kosovo, Kosovar Civil Society Foundation (KCSF), 2011. március.

(4)  Labour Law: its implementation in the first six months [Munkaügyi törvény: A végrehajtás első hat hónapja], GAP Policy Brief, The Institute for Advanced Studies GAP, 2011. szeptember.

(5)  Better Governance for a Better Impact. A Call for Citizens [Jobb kormányzás a nagyobb hatás érdekében – Felhívás a polgárokhoz], The CIVICUS Civil Society Index Analytical Country Report for Kosovo, Kosovar Civil Society Foundation (KCSF), 2011. március.

(6)  Better Governance for a Better Impact. A Call for Citizens [Jobb kormányzás a nagyobb hatás érdekében – Felhívás a polgárokhoz], The CIVICUS Civil Society Index Analytical Country Report for Kosovo, Kosovar Civil Society Foundation (KCSF), 2011. március.

(7)  The 2010 NGO Sustainability Index for Central and Eastern Europe and Eurasia [A 2010. évi NGO fenntarthatósági index Közép- és Kelet-Európára és Eurázsiára], United States Agency for International Development (USAID).

(8)  Better Governance for a Better Impact. A Call for Citizens [Jobb kormányzás a nagyobb hatás érdekében – Felhívás a polgárokhoz], The CIVICUS Civil Society Index Analytical Country Report for Kosovo, Kosovar Civil Society Foundation (KCSF), 2011. március.

---