21.6.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 181/143

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növelése

(COM(2011) 567 final)

2012/C 181/25

Előadó: Joost VAN IERSEL

Társelőadó: Juraj STERN

2011. szeptember 20-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növelése

COM(2011) 567 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2012. február 29-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2012. március 28–29-én tartott, 479. plenáris ülésén (a március 28-i ülésnapon) 100 szavazattal 1 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1   A jól kialakított felsőoktatási rendszer döntő jelentőségű Európa gazdasági és intellektuális jövője szempontjából: megerősíti a társadalmi és gazdasági teljesítmények alapját, gazdagítja a következő generáció(k) élet- és munkakörülményeit, és elengedhetetlen a jövőbeli értékformáláshoz az európai társadalomban.

1.2   Az EGSZB nagyrészt egyetért az Európai Bizottság elemzésével, valamint a következő években végrehajtandó európai bizottsági és tanácsi javaslatokkal és ajánlásokkal (1), melyek közül több is kapcsolódik az EGSZB „Egyetemek Európa számára” című 2009-es véleményéhez (2). Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az uniós programot ki kell egészíteni, és több ambíciót vár el a Tanácstól.

1.3   Bár egyre nagyobb figyelmet kap ez a terület, és egyre közelítenek egymáshoz az álláspontok, még mindig nagy utat kell megtenni. A papíron kidolgozott fejlesztéseket gyakran vonakodva hajtják végre. A kialakult érdekcsoportok, a (puha) protekcionizmus, valamint a felsőoktatásnak a bolognai folyamat dacára még mindig nagy diverzitása és szétaprózódottsága gátolja a gyors módosításokat. Ez egyáltalán nem technikai kérdés, mivel a változtatások gyakran a meglévő struktúrák alapos átrendezésével, valamint a felelősségi körök, módszerek, programok, súlypontok új meghatározásával járnak együtt. Ezekre az elemekre a modernizációs folyamat során pontosabb és részletesebb módon folyamatos figyelmet kell fordítani.

1.4   A felsőoktatásban természetesen a hatékony diverzitás kívánatos: hagyományos egyetemek, ahol tanítás és kutatás is folyik, valamint a más típusú felsőoktatási intézmények, mint például magasabb szintű szakképzési intézmények, elsősorban regionális – valamint határokon átnyúló – irányultságú oktatási intézmények és korlátozott számú szakot kínáló intézmények. Általánosabban kifejezve intelligens specializációra és különböző profilokra van szükség. Az EGSZB nyomatékosan utal arra, hogy hatékony szinergiák szükségesek a különböző típusok között, és rugalmasan alakítható tanulmányi pályákra van szükség az oktatás valamennyi szintjén.

1.5   Az Európa 2020 stratégiát tartalmilag és formailag is teljes mértékben végre kell hajtani. Az Európai Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamoknak és a felsőoktatási rendszereknek meg kell osztaniuk egymással a felelősségi köröket, és hatékony koordinációt kell folytatniuk. Az Európa 2020 stratégia kapcsolatokat teremt a felsőoktatás és a kiemelt kezdeményezések – az Innovatív Unió, az Iparpolitika, az Új készségek és munkahelyek menetrendje és a Mozgásban az ifjúság – között. A felsőoktatási rendszereknek és politikáknak a szemeszter országspecifikus ajánlásainak részét kell képezniük.

1.6   Az intézmények autonómiája (3), elszámoltathatósága és átláthatósága kulcsfontosságú ahhoz, hogy be tudják tölteni szerepüket és növeljék ár-érték arányukat. Igen fontosak ahhoz is, hogy a felsőoktatás központi szerepet töltsön be a munkahelyteremtés, a foglalkoztathatóság és az innováció terén is. A (nemzeti) programoknak biztosítaniuk kell az intézményvezetés professzionalizálását, a korszerű tanterveket, a képzést, az oktatás és kutatás minőségbiztosítását, a specializációt, valamint az intézmények nemzetközi vonzerejét. Különös figyelmet kell fordítani az üzleti szféra tevékenységéhez is kapcsolódó „vállalkozói egyetemekre”.

1.7   A finanszírozás kulcsfontosságú. Aggasztó és ártalmas az Európa 2020 stratégia szempontjából, valamint Európának a világban elfoglalt helyét tekintve, hogy a felsőoktatás alulfinanszírozott, és hogy a költségvetési megszorítások további nyomás alá helyezik az állami finanszírozást. Biztosítani kell a felsőoktatás elégséges finanszírozását, a finanszírozási forrásoktól függetlenül. Terjeszteni kell a jó gyakorlatokat.

1.8   A hallgatók száma még mindig gyorsan növekszik. Minden területen és minden szinten biztosítani kell a nemek közötti egyenlőséget. A gazdasági és az össztársadalmi dinamika egyaránt akadálytalan hozzáférést és megfelelő minőséget követel meg. Amennyiben nemzeti szinten tandíjakat vezetnek be (vagy a már létezőeket megemelik), akkor azokat minden esetben ki kell egészíteni az ösztöndíjakkal és hitelekkel kapcsolatos kísérő politikákkal, valamint garantálni kell a hozzáférést.

1.9   Műszaki területen több hallgatóra, tudományos munkatársra és kutatóra van szükség; a műszaki képzést vonzóbbá kell tenni. A szociális partnerek és a munkaerő-piaci szakértők hozzájárulását jól kell strukturálni. A vállalatokat – méretüktől függetlenül – képessé kell tenni arra, hogy jelentősen hozzájárulhassanak a tantervekhez, a képzéshez, valamint a vállalkozói szellem kialakításához.

1.10   Az egyetemeknek és a vállalatoknak közösen – saját függetlenségük és felelősségi körük megtartása mellett – stratégiai innovációs menetrendeket kellene kidolgozniuk. A felsőoktatás és a vállalatok kapcsolatai általában sok eredménnyel járnak a kutatás, a tudásátadás, a más téren is felhasználható készségek kialakítása és az ötletek kifejlesztése terén. Terjeszteni kell a jó gyakorlatokat.

1.11   Nem szabad alábecsülni, milyen fontos egy rangsorolási és minőségértékelési rendszer a jó ár-érték arány és a sikeres nemzetközi mobilitás eléréséhez. Az EGSZB üdvözli az alaposan kidolgozott „U-Multirank” eszköz létrehozását. Az intézmények „feltérképezése” mellett a hallgatók és kutatók mobilitásának egyéb feltételeit, valamint a nemzetközivé tételt is fejleszteni kell.

1.12   A felsőoktatási rendszerek konvergenciája kedvező hatással van a hallgatók és kutatók határokon átnyúló mobilitásának körülményeire, ami hasznos az egyéni teljesítményekre, valamint az európai munkaerőpiacra és az európai integrációra nézve is. Az Erasmus programba fel kell venni egy kísérleti „mobilitási félévet”.

1.13   Az EGSZB határozottan támogatja a felsőoktatási korszerűsítési program és a Horizont 2020, valamint az Erasmus mindenkinek és a strukturális alapok közötti kapcsolatot.

2.   Bevezetés

2.1   Az oktatás valamennyi szintje rendkívül fontos. A „szubszidiaritásnak” köszönhetően a felsőoktatás Európában tagállamonként különbözőképpen fejlődött. A Lisszaboni Szerződés csak a szakképzést és az átképzést említi meg olyan területként, amelyeken uniós intézkedésre kerülhet sor (4).

2.2   Az 1999-es bolognai konferencián áttörést értek el, bevezetve az alapképzés, mesterfokozat és doktori fokozat Európa-szerte érvényes rendszerét. A Bolognai Egyezmény hozzájárult az európai felsőoktatási rendszerek egységesítéséhez.

2.3   Az EU eközben sikeres nemzetközi programokat indított a hallgatók és kutatók számára, így például az Erasmus, az Erasmus Mundus, a Marie Curie és más programokat. Egymást követő keretprogramok révén szisztematikus ösztönzést biztosított a határokon átnyúló kutatási projektek számára.

2.4   Jelenleg is zajlanak reformok és alulról felfelé induló kezdeményezések az egyetemek között és egyetemeken belül. Ilyen kezdeményezés többek között a hasonló orientációjú egyetemek csoportjainak létrejötte, mint például az Európai Kutatóegyetemek Szövetsége, a Coimbra-csoport stb., melyek megkönnyítik a különböző irányú specializációkat, például a kutatás és a társadalomtudományok terén.

2.5   Az EGSZB 2009-ben arra a következtetésre jutott, hogy az „optimális szintet jelenleg el nem érő egyetemi rendszerben nem érvényesülnek kellő módon az egyetemekben rejlő nagy lehetőségek” (5). Ezt a nézetet az Európai Bizottság is osztja korszerűsítési programjában (6). A Tanács következtetése szerint „az oktatás és a kutatás minősége a fő hajtóereje” a modernizációnak, és „az oktatás, a kutatás és az innováció alkotta tudásháromszög erősítése az egyik legfontosabb feltétele” a foglalkoztatásnak és a növekedésnek (7).

2.6   A felsőoktatás modernizálását igen változatos környezetben kell megvalósítani, országonként és régiónként különböző társadalmi-gazdasági kontextusban. A hagyományos egyetemeknek és a más típusú intézményeknek specifikus feladataik vannak. A hagyományos egyetem koncepciója magában foglalja az oktatást és a tanítást, valamint a kutatást is.

2.7   A fenntartható társadalmi és gazdasági fellendülés érdekében határozott lépéseket kell tenni a felsőoktatás minőségének fejlesztéséhez.

2.8   A szükséges reformok számos elemzése mellett a közleményt kísérő munkadokumentum (8) összegzi a tagállamokban a modernizáció ösztönzése terén végbemenő fejleményeket. Továbbra is vannak azonban fontos területek, amelyeken jelentős különbségekkel kell megbirkózni:

—	az egyes országok gazdasági produktivitása – a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya és az egy főre jutó gazdasági teljesítmény,

—	képzettségek a foglalkoztathatóság szempontjából nézve,

—	eltérések a felsőfokú végzettséggel rendelkezők uniós szinten elfogadott 40 %-os arányát illetően, bár a felsőoktatásban való részvétel egész Európában jelentősen növekszik,

—	a felsőoktatásba való beruházások különböző szintje, finanszírozási különbségek, eltérések az állami és magánfinanszírozású felsőoktatás fejlődése közt,

—	a felsőoktatás irányításának széles körű és mélyreható reformja ellenére továbbra is fennálló eltérések a pénzügyi és intézményi autonómia és elszámoltathatóság terén.

2.9   Általános elemzésében az Európai Bizottság változásokra is rámutat, ilyen elsősorban a tudásháromszög fejlődése Európában; az egyetemek és az üzleti körök közötti szorosabb kapcsolatok; az élenjáró tudásintenzív tevékenységekre való összpontosítás, például a kutatás-fejlesztés, a marketing és a kereskedelem, az értéklánc-szervezés és a pénzügyi szolgáltatások, az általános szolgáltatások vagy az ikt terén; az alulreprezentált társadalmi csoportok; a nemek arányának módosulása – az alap- és mesterképzésben Európában a hallgatók több mint fele nő, míg a doktorképzés szintjén fordított a tendencia –; valamint a kimagasló határokon átnyúló tanulási célú mobilitás Európában és világszerte.

2.10   Az EGSZB támogatja, hogy a bolognai folyamat előrehaladásáról szóló jelentésekben alkalmazott szisztematikus országspecifikus módszerrel, valamint a felsőoktatásról és a minőség méréséről szóló részletes OECD-tanulmányokkal párhuzamosan a jelenlegi országjelentéseket, elemzéseket és ajánlásokat is bővítsék. Az országspecifikus megközelítésekből bevált gyakorlatok szűrhetők le.

2.11   Az EGSZB megjegyzi, hogy a leginkább általánosságokra szorítkozó elemzés figyelmen kívül hagy bizonyos lényeges kérdéseket; ilyen például a nemzeti és regionális politika beszűrődése a felsőoktatásba, vagy az, hogy a részvétel és a minőség szükséges ösztönzése a gyakorlatban miként mutatkozik meg a tagállamokban, hogy a hatóságok miként viszonyulnak az oktatókkal, tanárokkal, kutatókkal és hallgatókkal szemben támasztott követelményekhez, hogy milyenek a felsőoktatás különböző szintjei közötti kölcsönös kapcsolatok a tagállamokban vagy az oktatás és kutatás közös alapjainak fejlődése az egyetemeken belül, és végül, de nem utolsósorban a megbízható statisztikai adatok.

2.12   Az Európai Bizottság és a Tanács nyomatékosan hangsúlyozza a felsőoktatás és a gazdaság közötti kapcsolatokat, az egészségügyi, társadalomtudományi és bölcsészettudományi szakokkal azonban itt külön nem foglalkoznak. A súlypontok meghatározásának szükségességét tekintve, különösen válság idején, ez érthető. Másrészt azonban, mivel minden oktatás célja egy optimális viszony kialakulása az oktatás és a munka között, nagyon jó lenne azt is tárgyalni, hogyan kellene viszonyulniuk a modernizációhoz azoknak a karoknak és felsőoktatási intézményeknek, amelyek jelentősek ugyan, de nem kötődnek szorosan a gazdasághoz.

2.13   Együttműködésre van szükség az ipar és az egészségügyi karok között, mivel az új költséghatékony diagnosztikai és terápiás technológiák drága, tőkeigényes gyakorlati képzést, magas szintű oktatást és egész életen át tartó tanulást tesznek szükségessé. Ez hozzájárul majd a mortalitás és a fogyatékosok arányának csökkentéséhez is.

3.   Az Európa 2020 stratégia és a felsőoktatás

3.1   2009-ben az EGSZB kijelentette, hogy a lisszaboni stratégia és az európai felsőoktatás a modernizációs folyamat fontos katalizátorai lehetnek. Hasonlóképpen az Európai Bizottság is indokoltan kapcsolja össze az egyetemeket és az Európa 2020 stratégia céljait.

3.2   Az Európa 2020 stratégia egyik döntő jelentőségű újítása az irányítással kapcsolatos: szorosabb koordináció az Európai Bizottságon belül, valamint a tagállamok és az EU között olyan ügyekben is, amelyek nem vagy csak részben tartoznak a Szerződés hatálya alá.

3.3   A felsőoktatás számára igen fontosak a kiemelt kezdeményezések, különösen az Iparpolitika, az Innovatív Unió, az Új készségek és munkahelyek menetrendje és a Mozgásban az ifjúság.

3.4   Az Európai Bizottság nyomonkövetési szerepének megerősítése, amelyhez az országspecifikus ajánlások is hozzátartoznak a szemeszter folyamán, támogatná a szükséges egyetemi reformokat.

3.5   A felsőoktatás korszerűsítési programjának teljes egészében az Európa 2020 stratégia keretében kell megvalósulnia. Az EGSZB üdvözli az oktatás központi szerepét az Európa 2020 stratégiában és az Európa 2020-ra való hivatkozást az Európai Bizottság stratégiai programjában.

3.6   Az EGSZB szerint a következő pontok lényegesek az Európa 2020 stratégia és a felsőoktatás közötti kapcsolatok esetében:

—	az Európa 2020 stratégia összekapcsolja a felsőoktatást az innovációval, iparpolitikával és mobilitással,

—	további alapot teremt az Európai Bizottság és a tagállamok közötti, az egyes tagállamok közötti és az oktatási intézmények közötti együttműködéshez és eszmecseréhez,

—	új impulzusokat teremt nemzeti szinten a modernizációhoz,

—	a felsőoktatás terén bekövetkező fejleményeket figyelembe kell venni az országspecifikus ajánlásokban az európai szemeszterben,

—	az Európa 2020 stratégia új együttműködési fórumokat hoz létre és megerősíti a határokon átnyúló, gyümölcsöző hálózatokat,

—

az iparpolitikával és innovációval való kapcsolat intenzívebb konzultációt tesz szükségessé a magánszektorral. A kkv-kkal és mikrovállalkozásokkal folytatott konzultációknak továbbra sem tulajdonítanak kellő fontosságot. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a felsőoktatásnak, a kormányoknak és az Európai Bizottságnak tényleges kötelezettséget kell vállalnia a tekintetben, hogy a programok és tantervek kidolgozása során felhasználják az említett vállalkozások gyakorlati tapasztalatait.

3.7   Az Európai Bizottság különbséget tesz a tagállamok (és oktatási intézmények) illetékességi köréhez tartozó kulcsfontosságú kérdések és a specifikus uniós témakörök között. Az EGSZB amellett foglal állást, hogy az Európa 2020 stratégia a tagállamok és az Európai Bizottság „közös felelősségi köreiről” beszéljen.

4.   A tagállamok, a Tanács és a felsőoktatás feladatai

4.1   A legfontosabb tagállami kérdések meghatározásának célirányos intézkedésekhez kell vezetnie. Nagyobb lendület kell. A Tanácsnak az európai bizottsági javaslat alapján meg kell határoznia a prioritásokat, ezt követően pedig az Európai Bizottság nyomon követi a nemzeti szintű végrehajtást.

4.2   Kiemelt figyelemben kell részesíteni az olyan „rugalmasabb irányítási és finanszírozási rendszereket […], amelyek az oktatási intézmények számára nyújtott nagyobb fokú autonómiát az összes érdekelt fél felé történő elszámoltathatósággal egyensúlyozzák ki”, és ezzel specializációt, oktatási és kutatási teljesítményeket és diverzifikációt eredményeznek. (9)

4.3   Amint az EGSZB 2009-ben kifejtette, a megfelelő keret és autonómia kulcsfontosságú (10). Bár a szervezés – ideértve az autonómiát és a finanszírozást is – a tagállamok fontos felelősségi köre, az EGSZB szerint elengedhetetlen, hogy a tagállamok és a Tanács megvitassa ezeket az aspektusokat, mivel ezek nagymértékben kihatnak arra, hogy a tanárok és a hallgatók szempontjából milyen eredmények születnek.

4.4   Az EGSZB egyetért azokkal a politikai célkitűzésekkel, amelyek a korszerűsítési program 2.5. pontjában a főbb szakpolitikai kérdéseket tartalmazó szövegdobozban szerepelnek. E célkitűzések messze nem csak technikai kiigazításokat követelnek meg, hanem a nemzeti politikai környezettel is szorosan összefüggenek. Legelőször is a kormányokhoz kell szólni, nem pedig a felsőoktatási intézményekhez. A kitartó és következetes politika, valamint a minden érintettel megvitatandó jogalkotás és a szabályozás alapvetően fontos.

4.5   A kormányokat és intézményeket ösztönözni kell arra is, hogy nemzetközi összehasonlításban vizsgálják a nagyobb autonómia előnyeit.

4.6   Az eddigi gyakorlattal ellentétben, amely többek közt a felsőoktatás tömegessé tételére irányult (11), a felsőoktatásról szóló jelenlegi vitákkal összhangban a hangsúlyt az intelligens specializálódás, a stratégiai választások diverzitása és a kiválósági központok kialakítása felé kell eltolni. Ehhez a tagállamokban megfigyelhető sikeres példák szolgálhatnak mintaként.

4.7   Az EGSZB elismeri, hogy az ilyen jellegű célkitűzések jelentős elmozdulást okozhatnak a tagállamok oktatási filozófiájában. Ezt a témát a menetrenddel és az ütemezéssel együtt a Tanácsban kell megvitatni.

4.8   A jelenlegi válság egyértelművé teszi az oktatás modernizációja és a gazdaság közötti kapcsolatot. A folyamatnak azonban szélesebb körre is ki kellene terjednie. Az EGSZB rámutat arra is, hogy naprakész szabványokra van szükség a professzionalizáció, a tantervek, a diplomák és a mobilitás terén a társadalomtudományokban és a bölcsészetben. Ezek a tudományágak nagy jelentőséggel bírnak az európai szellemi élet, az értékek és az identitás szempontjából. A jól vezetett egészségügyi, társadalomtudományi és bölcsészkarok ráadásul a gazdaságnak is hasznára válnak.

4.9   Az EGSZB támogatja a felsőoktatás és az üzleti világ szorosabb kapcsolatát. Osztja azt a véleményt, hogy az oktatás, a kutatás és a vállalatok szoros és hatékony kapcsolata a „nyitott innováció” felé történő elmozdulással kiegészülve alapvető lesz a tudásháromszög szempontjából.

4.10   A gazdasághoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó intézmények tekintetében az EGSZB ugyanígy támogatja a különféle vállalkozástípusokkal való partnerséget „a felsőoktatási intézmények egyik fő tevékenységeként” (12). A középpontba kellene helyezni a diákok vállalkozói, kreatív és innovációs készségeit, illetve az interaktív tanulási környezeteket és a tudásátadási infrastruktúrákat. Nyitottnak kell lenni a „vállalkozói egyetem” elképzelése iránt is.

4.11   Meg kell teremteni a feltételeket a diákok számára ahhoz, hogy könnyen válthassanak a különböző típusú oktatási intézmények között. Ilyen például a középiskola utáni szakképzésből a felsőoktatás felé irányuló rugalmas útvonalak biztosítása a magasabb szintű képesítés elérése érdekében (13). Ezek a lehetőségek az egész életen át tartó tanulás kapcsán is kiemelten hasznosak.

4.12   A regionális tendenciák különleges figyelmet érdemelnek. Számos régióban, különösen a nagyvárosi területeken kiemelt jelentőséggel bír a felsőoktatás, a munkaerőpiac, a kutatás, az innováció és az üzleti világ kapcsolata. Ezek a régiók egyre inkább nemzetek feletti, sőt, világszintű jellemzőket alakítanak ki. A felsőoktatás rendszeres részvétele általában katalizálja a helyi és regionális szintű fejlődést, és növeli a gazdasági alkalmazkodóképességet. A nemzeti szintű kormányokat ösztönözni kell az ilyen regionális folyamatok előmozdítására (14).

4.13   Az EGSZB hangsúlyozza a határokon átnyúló regionális együttműködés felsőoktatásban betöltött szerepét. Az EGTC-k támogatást jelenthetnek a szomszédos, illetve a hasonló gazdasági mintákkal rendelkező régiók számára (15).

4.14   A finanszírozás létkérdés. A válság a felsőoktatás állami finanszírozására is kihat. A felsőoktatás általában a strukturális alulfinanszírozottság veszélyével szembesül. Az erre fordított összköltségvetés a GDP 1,2 %-a, szemben az egyesült államokbeli 2,9 %-kal és Japán 1,5 %-ával. Az USA-hoz és Japánhoz képest ráadásul a magánfinanszírozás mértéke is nagyon alacsony. A BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) eközben szintén jelentős eredményeket érnek el. Az EGSZB megjegyzi, hogy a korábbi uniós cél, amely szerint a GDP 2 %-át kell a felsőoktatásra költeni, az Európa 2020 stratégiában nem szerepel.

4.15   Az Európa 2020 stratégiát a szükséges finanszírozással, valamint olyan célokkal kell támogatni, mint a friss diplomások magas színvonalú képzettsége, a vezetés professzionalizációja és a befektetett összegek lehető leghatékonyabb felhasználása.

4.16   Az egyes tagállamok nagymértékben eltérő finanszírozást alkalmaznak; egyesek helyzete sokkal jobb a többinél. A felsőoktatás „kibocsátása” és a foglalkoztatás közötti korreláció miatt elsődlegesen fontos a megfelelő finanszírozási szint fenntartása azáltal, hogy finanszírozási források szélesebb körét ösztönzik a részvételre, például állami alapokat használva a magán-, valamint más állami beruházások hatásának fellendítésére (egyidejű közös finanszírozás).

4.17   A minősített oktatási intézmények és az üzleti világ közötti jól kiépített kapcsolatrendszer mindenképpen segíthet enyhíteni a negatív irányú folyamatokat. A felsőoktatásnak élveznie kellene az innovatív üzleti folyamatok előnyeit. A vállalati vagy magánfinanszírozás azonban soha nem eredményezhet indokolatlan befolyást a tanterv vagy az alapkutatások felett.

4.18   Az egyetemeknek és a vállalatoknak közösen – saját függetlenségük és felelősségi körük megtartása mellett – stratégiai innovációs menetrendeket kellene kidolgozniuk. Együttműködésüket tudásszövetségekkel lehet megerősíteni. Az európai innovációs platform, amely tekintetbe veszi az EU által finanszírozott kulcsfontosságú alaptechnológiákat is, szintén nagyon hasznos lehet.

4.19   A felsőoktatás és a vállalatok kapcsolatai és kommunikációja általában sok eredménnyel jár a kutatás, a tudásátadás, a más téren is felhasználható készségek kialakítása és az ötletek kifejlesztése terén. Terjeszteni kell a jó gyakorlatokat.

4.20   A korszerűsítési program nem foglal állást a tandíj témájában, ugyanis ez a kérdés kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozik. Európában számos rendszer létezik. Általános tendencia az éves díjak fokozatos emelkedése. A tandíjak kérdése ellentmondásos.

4.21   Az EGSZB rámutat néhány fokozódó dilemmára: a diákok száma nő, a színvonalat emelni kell, a foglalkoztathatósághoz magasabb színvonalú oktatásra van szükség, a tagállamokban azonban nem változik, vagy inkább csökken az állami finanszírozás mértéke. Ez hatalmas kihívást jelent. Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy amennyiben nemzeti szinten tandíjakat vezetnek be (vagy a már létezőeket megemelik), akkor azokat minden esetben ki kell egészíteni az ösztöndíjakkal és hitelekkel kapcsolatos kísérő politikákkal, valamint kifejezetten garantálni kell az oktatási intézményekbe való felvételt.

4.22   A felsőoktatásban túl magas a tanulmányaikat megszakító hallgatók aránya, ugyanakkor pedig a társadalom szélesebb rétegeit kellene a felsőoktatásba vonzani. Különösen a lemaradó országokban jellemző társadalmi és kulturális környezetet kell javítani.

4.23   A több tanuló önmagában azonban nem elégséges kritérium. A kiosztott diplomák számával szemben az objektív módon mért minőségnek kellene elsőbbséget élveznie.

4.24   A képzettség terén az alábbi elveknek kellene érvényesülniük:

—	konzultáció a társadalmi érdekcsoportokkal és a munkaerő-piaci szakértőkkel a foglalkoztathatóság érdekében;

—	az üzleti világgal folytatott konzultáció alapvető: a nagyvállalatokkal való párbeszéd mellett a kkv-k (mikro- és kisméretű vállalkozások) folyamatos részvételére is szükség van, és ez egyre nagyobb jelentőséget kap, mivel az ipari folyamatok egyre inkább felaprózódnak vagy kiszervezésre kerülnek;

—	a munkahely-teremtési dinamizmusokhoz kapcsolódó képzettségeket olyan oktatási-képzési rendszereken keresztül kell kifejleszteni, amelyek a vállalatok elkötelezettségét és a velük való partnerséget is megkövetelik;

—	fejleszteni kell az interdiszciplináris és transzverzális kompetenciákat;

—	a képesítéseknek segítséget kell jelenteniük az intelligens specializációban, amely fokozza a (nemzetközi) vonzerőt vagy jobban érvényre juttatja a regionális jellegzetességeket;

—	a felsőoktatás változatossága ellenére a képesítések meghatározásának módja meg kell hogy könnyítse az európai (és nemzetközi) csereprogramokat és pályafutásokat.

4.25   Az EGSZB határozottan üdvözli a közleményben foglalt, a képesítésekre, a minőségbiztosításra és a színvonalasabb oktatás és a kutatók közötti kapcsolatra vonatkozó javaslatokat. Osztja azt a véleményt is, hogy az oktatás modernizációja a tanárok és a kutatók képességeitől és kreativitásától függ (16), és hogy ezt a tényt gyakran figyelmen kívül hagyják. Ebben az összefüggésben úgy véljük, hogy minden, a felsőoktatás terén meglévő tiltó adminisztratív akadályt – így a bizonyos országokban (köztük Lengyelországban) jellemző további akadémiai fokozatokat – meg kell szüntetni.

4.26   A diákok számának meredek emelkedése miatt aggasztó hiány tapasztalható hozzáértő tanárokból. Az oktatás és a kutatás színvonala azt jelenti, hogy kielégítő munkakörülményekre, vonzó oktatási karrierre, szakmai fejlesztésre, illetve képzési infrastruktúrára és a kiválóság jutalmazására van szükség. Mindez magától értetődőnek tűnik, a tagállamok többségében azonban jelenleg mindennek éppen az ellenkezője tapasztalható. Ezért a Tanácsnak politikai irányvonalakat kellene meghatároznia.

4.27   Az Európai Bizottság jogosan hangsúlyozza, hogy változatos képzési módokra van szükség. A műszaki oktatásnak vonzóbbá kell válnia. A szociális partnerek igen pozitív szerepet tölthetnek be nemzeti és regionális szinten a műszaki tanulmányok presztízsének emelésében. Az egyes vállalatok hozzájárulása jelentős lehet. Az EGSZB kiemeli a kkv-k (különösen a mikro- és a kisvállalkozások) elkötelezettségét, különösen regionális szinten.

4.28   Az európai szinten folyó vitának arra kell összpontosítania, hogy a felsőoktatásnak középponti szerepet juttasson az innovációban, a munkahelyteremtésben és a foglalkoztathatóságban (17). Ennek elsődleges célkitűzésnek kell lennie minden érdekcsoport számára, az Európai Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamoknak és különösen a magának a felsőoktatásnak pedig közös felelősséget kell vállalnia érte.

4.29   A hatalmas kihívások miatt az Európai Bizottság és a Tanács felsőoktatási menetrendje továbbra is messze van a késztől, és nem mondható túlságosan szilárdnak. Az EGSZB aláhúzza, hogy a jelenlegi válság koncentráltabb, meggyőző intézkedéseket követel meg a Tanács, a tagállamok és a felsőoktatás részéről. Lehet, hogy a változások már folyamatban vannak, de nem elég gyorsak.

4.30   Minden szereplőnek egyaránt felelősséget kell vállalnia a professzionalizációért, a tantervekért, a minőségbiztosításért, a specializációért stb. A Tanácsnak létre kell hoznia egy menetrendet, valamint ütemterveket kell kialakítania a felsőoktatás, az innováció és a foglalkoztathatóság közötti kapcsolatok témájában. A felsőoktatási intézményeknek támogatniuk kellene ezt a folyamatot azzal, hogy felvázolják maguknak azt, hogy milyen szerepet töltenek be a minőség, illetve a társadalmi és a termékinnovációk előmozdításában.

4.31   Az Európai Kutatási Térséggel Foglalkozó Bizottság (ERAC) által az egyetemek irányítására és intézményi reformjára, valamint az innováció, a kutatás és az oktatás kapcsolatára vonatkozó fokozottan érvényes célkitűzésekről megfogalmazott állásfoglalást szervesen be kell építeni a menetrendbe. Ennek számos európai egyetemen meg kell nyitnia az utat a változás felé (18).

5.   Az Európai Bizottság által megoldandó kérdések

5.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által a felsőoktatás folyamatának modernizálása terén saját maga elé tűzött célokat, amelyek a múlt novemberi tanácsi következtetésekben kiemelt új keletű megközelítéseket egészítik ki.

5.2   Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által a szakpolitika-alkotás alapját képező tényanyag kiemelt figyelembevétele terén betölthető, és be is töltendő szerepet, ami többek között a teljesítmény és az átláthatóság kérdését érinti. Egy elsősorban (gyakran politikailag motivált) nemzeti elemzésekre és célokra alapuló világban alapvető, hogy az Európai Bizottság proaktív szerepet vállaljon és objektív értékeléseket végezzen, többek között a Tanácsban jelenleg vita tárgyát képező hatáskörökre tekintettel.

5.3   Valószínű, hogy az ilyen európai értékelések megfelelő törekvéseket eredményeznek a tagállamokban, az egyetemeken és a kutatóközpontokban, megerősítve a közös keretet és remélhetőleg közös célkitűzéseket eredményezve.

5.4   Minderre tekintettel az EGSZB üdvözli az „U-Multirank” elnevezésű, többdimenziós teljesítményalapú rangsorolási és információs eszköz elindítását, amelynek célja, hogy javítsa a különféle intézményi típusok küldetésének átláthatóságát, és segítse az európai felsőoktatási teljesítmények részrehajlás nélküli összehasonlítását. Ráadásul ez hasznos egyfajta európai rangsor kialakításában is, amely kiegészítené az egydimenziós Sanghaj-listát és más rangsorolási rendszereket.

5.5   Amint azt az EGSZB már 2009-ben kifejtette, nem lehet túlbecsülni egy olyan kritikai rangsorolási és minőségértékelési rendszer szükségességét, amely intézmények és szakterületek széles körét lefedi (19). Ha egy ellenőrizhető, független, pártsemleges szervezet biztosítja az átláthatóságot, az támogatni fogja a nemzeti hatóságokat és a felsőoktatást abban, hogy hangsúlyt fektessen a minőségre, a differenciálásra és az intelligens specializációra. Amint az Európai Bizottság megjegyzi: „ez a független üzemeltetésű eszköz a felsőoktatás minden érdekeltje számára elő fogja segíteni a tájékozott döntéshozatalt” (20).

5.6   Ez a „feltérképezés” ráadásul ösztönözheti a diákok, előadók, kutatók és professzorok országok közötti mobilitását, illetve konkrétabban segítheti a kutatás magasabb szintre való emelését azáltal, hogy új hálózatokat, valamint partnerségeket és versenyt generál a felsőoktatási intézmények között Európában.

5.7   A Tanács „ötödik szabadságként” hangsúlyozza a diákok és kutatók mobilitását, azaz a tudás szabad áramlását. A diákok és kutatók határokon átnyúló mobilitását ösztönző uniós programok már most is sikeresek. A fennálló rendszerszintű hiányosságokat azonban ki kell javítani. Szükség lenne egy „mobilitási eredménytáblára” a tanulási mobilitás előtt álló akadályok felszámolásához.

5.8   Az Erasmus programnak több elkötelezettséget kell megkövetelnie a diákoktól. Az EGSZB javasolja, hogy teszteljék egy „mobilitási félév”, azaz egy ötödik felsőfokú alapképzési (bachelor) félév bevezetését. Fontos az is, hogy a program megfizethető legyen minden pályázó számára. Az EGSZB támogatja a hallgatói mobilitás potenciális mértékének és irányainak elemzését, illetve az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszerre, valamint az Erasmus mesterképzési mobilitási rendszerre vonatkozó európai bizottsági javaslatokat.

5.9   Az EUMSZ 179. cikkének (1) bekezdése nagyon is egyértelműen szól az EU-ban folytatott kutatásról (21). A kutatók nemzetközi mobilitása alapvető. A rejtett protekcionizmus igen gyakran tartós akadályokat állít a kutatók elé. Ez káros az európai tudomány és versenyképesség számára, valamint megakadályozza a nemzeti intézményeket abban, hogy teljes mértékben élvezzék az Európa intellektuális változatosságából származó előnyöket. A kutatói mobilitás előmozdítása érdekében az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottságnak a kutatói karrierre vonatkozó európai keretrendszerről szóló javaslatát.

5.10   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság, valamint oktatási és vállalati szakértők által kifejlesztett négy kutatói profil európai keretét is. Ennek nyílt rendszerként kell továbbfejlődnie, hogy minél több lehetőség nyíljon általa.

5.11   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy a kutatókkal kapcsolatos nemzeti pénzügyi és szociális feltételeket egy egységes európai keretbe foglalják annak érdekében, hogy felszámolják a szabad mozgás előtt fennmaradt akadályokat. Egész Európára kiterjedő szakmai profilokat kellene meghatározni, az intézményeket pedig ösztönözni kellene arra, hogy professzionalizálják emberierőforrás-gazdálkodásukat.

5.12   Kívánatos az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) tevékenységeinek bővítése, éspedig nem utolsósorban a vállalkozások és az érintett egyetemek közötti tudásszövetségek további ösztönzése érdekében. Ugyanez igaz a Marie Curie-kezdeményezések megerősítésére és a szakmai gyakorlatok minőségügyi keretére.

5.13   Világszinten az EU-nak magasan képzett versenytárssá és partnerré kell válnia. Ebben a folyamatban fontos szerepe van a felsőoktatásnak. Ennek megfelelően az EGSZB teljes mértékben támogatja a Tanácsnak azt a döntését, hogy felkéri az Európai Bizottságot, „hogy a felsőoktatás nemzetközi jellegének erősítésére vonatkozó speciális stratégiát dolgozzon ki” (22).

5.14   Az EGSZB támogatja azokat a tervezett keretfeltételeket, amelyek célja, hogy bővítsék a kapcsolatokat az Unión kívüli partnerekkel, kiaknázzák a mobilitási partnerségeket, illetve uniós irányelvek és egy a teljesítményt mérő eredménytábla segítségével javítsák a lehetőségeket az Európán kívüli hallgatók és kutatók számára (23). Enyhíteni kell az Európán kívüli hallgatókkal és kutatókkal szembeni korlátozásokat, hogy vonzóvá váljunk a tehetséges, kreatív külföldiek számára.

5.15   Az EGSZB javasolja, hogy a Tanács vitassa meg az európai felsőoktatás világszinten elfoglalt helyét, és határozza meg a sikeres versenytárssá és partnerré váláshoz szükséges jellemzőket. Ez segítheti az oktatási intézményeket abban, hogy kialakítsák a megfelelő feltételeket.

5.16   Az EGSZB számos véleményében kifejtette, hogy egyetért azzal, hogy a 2014–2020 közötti pénzügyi terv kialakítása során mind az innovációt, mind pedig az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés összes vetületét a középpontba kell helyezni. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy jelentősebb hozzáadott értékre van szükség az európai alapok részéről.

5.17   Fentiekre tekintettel az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak azt a konkrét javaslatát, hogy 73 %-kal növeljék az Erasmus program finanszírozását a 2014–2020 közötti időszakra szóló költségvetésben, illetve hogy közvetlenül utaljanak az oktatásra (a felsőoktatásra) a strukturális alapokban.

5.18   Anélkül, hogy a konkrét pénzügyi adatokat részletezné, az EGSZB osztja azt az általános nézetet, hogy az oktatásra, a kutatásra, az innovációra és a kohéziós politikára fordított költségek mind egy jövőbe tekintő európai környezet kialakítását szolgálják. Adott esetben az „ipari telepek struktúraváltása” keretében rendelkezésre álló finanszírozás is felhasználható erre a célra.

5.19   Az EGSZB határozottan üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy 2012-ben magas szintű csoportot hozzon létre, amelynek megújítható mandátuma arra szól, hogy elemezze a felsőoktatás modernizációjával kapcsolatos fő témákat. Ezt a magas szintű csoportot oktatási intézmények, tudományos kutatók, vállalatok és szociális partnerek képviselőinek széles köréből kell kialakítani.

6.   További javaslatok

6.1   Célzott ösztönzőket – például az egyetemek irányításáról és vezetéséről tartott európai szintű tanfolyamokat – kellene kialakítani a felsőoktatásban történő szakmai továbbképzés érdekében.

6.2   Javasoljuk különleges kapcsolatok kialakítását egyetemek között (európai ikerintézményi programok), hogy azok tanulhassanak egymás gyakorlati szakmai és vezetési tapasztalataiból. Ugyanígy hasznosak lennének az egyetemek határokon átnyúló csoportjain belüli tapasztalatcserék, szakkonferenciák és szemináriumok is.

6.3   Külső bizottságok rendszeres időközönként felmérik az egyetemi tanszékek vagy létesítmények tudományos és oktatási teljesítményét. Az EGSZB javasolja annak a bevált gyakorlatnak az alkalmazását, hogy ezeket a bizottságokat magasan képzett nemzetközi szakemberek alkossák.

6.4   A felsőoktatás költséghatékonyságára tekintettel az EGSZB javasolja az adminisztratív terhek jelenlegi rendszerének európai szintű elemzését. A bevált gyakorlatok alapján javaslatokat kell tenni a javítást célzó intézkedésekre.

---

(1)  A Tanács 2011. november 28–29-i következtetései a korszerűsítési programról.

(2)  HL C 128., 2010.5.18., 48–55. o.

(3)  Ld. a legutóbbi „University Autonomy in Europe II – the Scoreboard” [Egyetemi autonómia Európában II. – Eredmények] című elemzést, Európai Egyetemek Szövetsége, 2011. Igen sok még a tennivaló.

(4)  XII. cím: Oktatás, szakképzés, ifjúság és sport, 165. és 166. cikk.

(5)  HL C 128., 2010.5.18., 48–55. o., 1.1. pont.

(6)  COM(2011) 567 final, 2. o.

(7)  A Tanács következtetései a felsőoktatás modernizációjáról, 2011. november 28–29.

(8)  SEC(2011) 1063 final, 48. o.

(9)  COM(2011) 567 final, 9. o., HL C 128., 2010.5.18., 48–55. o., 1.4. pont.

(10)  HL C 128., 2010.5.18., 48–55. o., 1.4., 3.5.1. és 3.5.2. pont.

(11)  2000 és 2009 között a felsőoktatásban tanulók száma az EU-ban 22,3%-kal, több mint 19,4 millióra növekedett – ld. az európai felsőoktatási rendszerek fejlődéséről szóló európai bizottsági szolgálati munkadokumentumot, SEC(2011) 1063 final, 16. o. Ez azonban nem mond semmit a végzettségek minőségéről.

(12)  COM(2011) 567 final, 8. o., illetve a Tanács 2011. november 28–29-i következtetéseit, amelyek kiemelik a vállalkozásokkal, valamint a magán- és az állami szféra más szereplőivel való partnerséget és együttműködést.

(13)  HL C 68., 2012.3.6., 1. o., amely szintén kéri az Európai Bizottságot, hogy a bolognai és a koppenhágai folyamatot fogja egybe, és kezelje integrált módon, és HL c 68., 2012.3.6., 11. o.

(14)  HL C 376., 2011.12.22., 7. o.

(15)  Ugyanitt, 5.7. és 5.8. pont.

(16)  COM(2011) 567 final, 5. o.

(17)  COM(2011) 567 final, 12. o., 3.3. pont.

(18)  Lásd az Európai Kutatási Térséggel Foglalkozó Bizottság 2011. június 24-i következtetéseit.

(19)  HL C 128., 2010.5.18., 48–55. o., 1.5., valamint 5.2.4., 5.2.5. és 5.2.6. pont.

(20)  COM(2011) 567 final, „Főbb szakpolitikai kérdések” szövegdoboz a 12. oldalon.

(21)  Lásd az Európai Bizottság nagyon meggyőző, „A kutatói életpályák európai keretrendszere felé” című javaslatát (2011. július 21.).

(22)  A Tanács 2010. május 11-i következtetései a felsőoktatás nemzetközivé tételéről.

(23)  COM(2011) 567 final, a fő feladatokat összefoglaló szövegdoboz, 15. o.

---