(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (az EUMSZ) rendelkezései szerint az Unión belül a tagállamok gazdaságpolitikáinak koordinációja feltételezi a következő irányadó elvek betartását: stabil árak, rendezett államháztartás és monetáris feltételek, valamint fenntartható fizetési mérleg.

(2)

A Stabilitási és Növekedési Paktum eredetileg a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletből (3), a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendeletből (4), valamint a Stabilitási és Növekedési Paktumról szóló, 1997. június 17-i európai tanácsi állásfoglalásból (5) állt. Az 1466/97/EK és az 1467/97/EK rendeletet 2005-ben az 1055/2005/EK, illetve az 1056/2005/EK rendelet módosította. Ezenkívül a Tanács 2005. március 20-án elfogadta „A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának javításáról” szóló jelentést.

(3)

A Stabilitási és Növekedési Paktum az árstabilitás és a dinamikus, fenntartható, pénzügyi stabilitással alátámasztott és a munkahelyteremtéshez vezető növekedés eszközeként a rendezett és fenntartható államháztartás célkitűzésén alapul.

(4)

Meg kell erősíteni a gazdaságirányítás közös keretét, beleértve a jobb költségvetési felügyeletet , összhangban az uniós, és különösen az euróövezeti tagállamok gazdaságai közötti magas fokú integrációval.

(4a)

A dinamikus belső piac megvalósítása és fenntartása a gazdasági és monetáris unió megfelelő és zökkenőmentes működése egyik elemének tekintendő.

(4b)

A továbbfejlesztett gazdaságirányítási keretnek számos, egymással összefüggő és összhangban lévő, a fenntartható növekedéssel és foglalkoztatással kapcsolatos politikára kell támaszkodnia, ideértve elsősorban a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló uniós stratégiát, különös figyelmet fordítva a belső piac fejlesztésére és erősítésére, a nemzetközi kereskedelem és a versenyképesség elősegítésére, a túlzott költségvetési hiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló hatékony keretrendszerre (a Stabilitási és Növekedési Paktum), a makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló szilárd keretrendszerre, a tagállami költségvetési keret minimumkövetelményeire, a megerősített pénzpiaci szabályozásra és felügyeletre, beleértve az Európai Rendszerkockázati Testület általi makroprudenciális felügyeletet.

(4c)

A dinamikus belső piac megvalósítása és fenntartása a gazdasági és monetáris unió megfelelő és zökkenőmentes működése egyik elemének tekintendő.

(4d)

A Stabilitási és Növekedési Paktumnak és a teljes gazdaságirányítási keretnek ki kell egészítenie és támogatnia kell a fenntartható növekedésre és foglalkoztatásra irányuló uniós stratégiát. A különböző ágak közötti összefonódások nem biztosíthatnak mentességet a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezései alól.

(4e)

A gazdaságirányítás megerősítésének magában kell foglalnia az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szorosabb és jobban időzített részvételét. Az Európai Parlament illetékes bizottsága felajánlhatja a Szerződés 126. cikke (7) bekezdésének megfelelő tanácsi ajánlás, a Szerződés 126. cikke (9) bekezdésének megfelelő felszólítás vagy a Szerződés 126. cikke (11) bekezdése értelmében hozott határozat által érintett tagállamnak, hogy eszmecserében vegyen részt.

(4f)

A Gazdasági és Monetáris Unió működésének első évtizede során szerzett tapasztalatok és felmerült hibák azt mutatják, hogy az Unióban olyan megfelelőbb gazdaságirányításra van szükség, amelynek a közösen megállapított szabályok és politikák iránti erőteljesebb nemzeti felelősségvállalásra, valamint a nemzeti gazdaságpolitikák szilárdabb uniós szintű felügyeleti keretére kell épülnie.

(4g)

A Bizottságnak a fokozott felügyeleti eljárásban erőteljesebb szereppel kell rendelkeznie. Vonatkozik ez a tagállamspecifikus értékelésre, nyomon követésre, küldetésekre, ajánlásokra.

(4h)

A Bizottságnak és a Tanácsnak e rendelet alkalmazása során megfelelően figyelembe kell vennie valamennyi lényeges tényezőt, valamint az érintett tagállam gazdasági és költségvetési helyzetét.

(5)

A költségvetési fegyelem szabályait meg kell szilárdítani, különösen azáltal, hogy az adósság szintje és alakulása, valamint az általános fenntarthatóság nagyobb szerepet kap. Az e szabályoknak való megfelelést és azok végrehajtását biztosító mechanizmusokat is meg kell erősíteni.

(5a)

A Bizottságnak a megerősített felügyeleti eljárásban erőteljesebb szereppel kell rendelkeznie a tagállamokra lebontott értékelések, nyomon követés, küldetések, ajánlások és figyelmeztetések tekintetében.

(6)

A túlzott hiány esetén követendő jelenlegi eljárásnak mind a hiányra, mind az adósságra vonatkozó kritérium alapján történő végrehajtása olyan számszerű referenciaértéket ▐ tesz szükségessé, amely figyelembe veszi azt a gazdasági ciklust, amelynek segítségével értékelhető, hogy az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya megfelelően csökken-e és kielégítő ütemben közelít-e a referenciaértékhez. Átmeneti időszakot kell bevezetni annak lehetővé tételére, hogy az e rendelet elfogadásának idején túlzott hiány esetén követendő eljárást folytató tagállamok politikáikat az adósságcsökkentés számszerű referenciaértékéhez igazíthassák. Ez azon tagállamokra is alkalmazandó, amelyek részesülnek az Európai Unió/Nemzetközi Valutaalap kiigazítási programjából.

(7)

▐ Az a tény, hogy az adósságcsökkentés mértéke nem felel meg a számszerű referenciaértéknek, nem lehet elégséges a túlzott hiány fennállásának megállapításához , ehhez ugyanis figyelembe kell venni az EUMSZ 126. cikkének (3) bekezdése alapján készült bizottsági jelentésben foglalt releváns tényezők teljes körét. Nevezetesen, a konjunkturális hatások és az SFA-tételek által az adósság alakulására gyakorolt hatás értékelése elegendő lehet ahhoz, hogy kizárja a túlzott hiány fennállásának az adósságkritérium alapján történő megállapítását.

(8)

A túlzott hiány fennállásának a hiánykritérium alapján történő megállapítása és az ahhoz vezető lépések során a Szerződés 126. cikkének (3) bekezdése alapján készült jelentésben vizsgált releváns tényezők teljes körének figyelembevételére van szükség, ha az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya nem haladja meg a referenciaértéket.

(8a)

A rendszerszintű nyugdíjreformnak a releváns tényezők közötti számbavételekor azon megfontolásnak kell a középpontban állnia, hogy ez javítja-e az általános nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát anélkül, hogy középtávon növelné a költségvetési pozíciót veszélyeztető kockázatokat.

(9)

A Szerződés 126. cikkének (3) bekezdése alapján készült bizottsági jelentésben megfelelően figyelembe kell venni a nemzeti költségvetési keretrendszer színvonalát, mivel annak alapvető szerepe van a költségvetési konszolidáció és a fenntartható államháztartás erősítésében. A mérlegeléskor tekintetbe kell venni a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló tanácsi irányelvben megfogalmazott minimumkövetelményeket, valamint a költségvetési fegyelem szempontjából célszerűnek tartott, megállapodás szerinti egyéb követelményeket.

(10)

A túlzott hiány megszüntetésére vonatkozó tanácsi ajánlásoknak és felszólításoknak való megfelelés nyomon követésének elősegítése érdekében szükség van arra, hogy ezek éves költségvetési célokat határozzanak meg, amelyek összhangban vannak az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenlegben elérendő költségvetési javulással. Ebben az összefüggésben a GDP 0,5 %-ának megfelelő éves referenciaértéket kell éves átlagos alapnak tekinteni.

(11)

Az eredményes intézkedések értékelését megkönnyíti, ha viszonyítási alapként egyrészt az államháztartási kiadásokra vonatkozó célok betartása, másrészt a tervezett egyedi bevételi intézkedések végrehajtása szolgál.

(12)

A túlzott hiány megszüntetésére kitűzött határidő meghosszabbításának mérlegelése során különös figyelmet kell fordítani az euróövezetet vagy az Európai Unió egészét érintő súlyos gazdasági visszaesésre azzal a feltétellel, hogy ez nem veszélyezteti a középtávú költségvetési fenntarthatóságot .

(13)

Helyénvaló megszigorítani a Szerződés 126. cikkének (11) bekezdésében megállapított pénzügyi szankciók alkalmazását, hogy valós ösztönzést jelentsenek a 126. cikk (9) bekezdése szerinti felszólításoknak való megfelelésre.

(14)

Az euróövezeti tagállamokra vonatkozóan az Unió költségvetési felügyeleti keretének való megfelelés biztosítása érdekében szabályokon alapuló szankciókat kell létrehozni a Szerződés 136. cikke alapján, biztosítva a Stabilitási és Növekedési Paktum előírásainak betartását szolgáló tisztességes, időszerű és hatékony mechanizmusokat.

(14a)

A beszedett bírságokat az eurót hivatalos pénznemként használó tagállamok által létrehozott stabilitási mechanizmusokra kell fordítani az egész euróövezet stabilitásának megőrzése érdekében.

(15)

Az 1467/97/EK rendeletben szereplő hivatkozásokban figyelembe kell venni az Európai Unió működéséről szóló szerződés új cikkszámozását és azt, hogy a 3605/93/EK tanácsi rendelet felváltotta az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról szóló, 2009. május 25-i 479/2009/EK tanácsi rendeletet (6).

(16)

Az 1467/97/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1 cikk

(1)   Ez a rendelet a túlzott hiány esetén követendő eljárást felgyorsító és pontosító rendelkezéseket határozza meg . A túlzott hiány esetén követendő eljárás célja , hogy megakadályozza a túlzott hiány kialakulását, létrejötte esetén pedig ösztönözze annak gyors kiigazítását; a költségvetési fegyelem betartásának az államháztartási hiányra és az államadósságra vonatkozó kritériumok alapján történő vizsgálata mellett.

(2)   E rendelet alkalmazásában „euróövezeti tagállam” az a tagállam, amelynek pénzneme az euró.”

2.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

2a.

A szöveg a következő szakasszal egészül ki:

„1a szakasz

GAZDASÁGI PÁRBESZÉD

2a. cikk

1.     Az uniós intézmények – különösen az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság – közötti párbeszéd fokozása, valamint a nagyobb fokú átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása érdekében az Európai Parlament illetékes bizottsága felkérheti a Tanács, a Bizottság – és adott esetben az Eurócsoport – elnökét, hogy jelenjen meg a bizottság előtt az EUMSZ 126. cikke (7) bekezdésén alapuló tanácsi ajánlás, az EUMSZ 126. cikke (9) bekezdése szerinti felszólítás és az EUMSZ 126. cikke (6) és (11) bekezdésének értelmében hozott határozat megvitatása céljából.

Az Európai Parlament illetékes hatósága felajánlhatja az ilyen ajánlás, felszólítás és határozatok által érintett tagállamnak, hogy eszmecserén vegyen részt.

2.     A Bizottság és a Tanács rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet e rendelet alkalmazásáról.”

3.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

5.

Az 5. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6 cikk

(1)   Amikor a Tanács azt vizsgálja, hogy az EUMSZ 126. cikkének (9) bekezdésével összhangban tett felszólítására válaszul történtek-e eredményes intézkedések, határozatát az érintett tagállam által e rendelet 5. cikke (1a) bekezdésének megfelelően benyújtott jelentésre és annak végrehajtására , valamint bármely más, az érintett tagállam kormánya által nyilvánosan közétett határozatra alapozza. A Bizottság által tett ellenőrző látogatás eredményét a 10a. cikknek megfelelően figyelembe kell venni.

(2)   Ha az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdése alkalmazásának feltételei teljesülnek, a Tanács az EUMSZ 126. cikke (11) bekezdésével összhangban szankciókat állapít meg. Az ilyen határozatokat legkésőbb négy hónappal a Tanács azon határozata után kell meghozni, amelyben az érintett részt vevő tagállamot az EUMSZ 126. cikkének (9) bekezdésével összhangban intézkedések meghozatalára felszólította.”

7.

A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

Ha egy résztvevő tagállam nem a Tanácsnak az EUMSZ 126. cikke (7) és (9) bekezdése szerint egymást követően hozott határozataival összhangban jár el, a Tanácsnak az EUMSZ 126. cikke (11) bekezdésével összhangban szankciót megállapító határozatát a 479/2009/EK rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt jelentések napjától számított tizenhat hónapon belül meg kell hoznia. Abban az esetben, ha az e rendelet 3. cikkének (5) bekezdése, vagy 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, a tizenhat hónapos határidő ennek megfelelően módosul. Gyorsított eljárást kell alkalmazni az olyan szándékosan tervezett költségvetési hiány esetén, amely a Tanács véleménye szerint túlzott.”

8.

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

A Tanács azokat a határozatokat, amelyekkel a Szerződés 126. cikkének (11) bekezdésével összhangban a szankciókat megszigorítja, legkésőbb két hónappal a 479/2009/EK rendelet alapján tett jelentések napját követően meghozza. A Tanács azokat a határozatokat, amelyekkel határozatainak valamelyikét vagy mindegyikét a Szerződés 126. cikke (12) bekezdésével összhangban hatályon kívül helyezi, mielőbb, de legkésőbb két hónappal a 479/2009/EK rendelet alapján tett jelentések napját követően meghozza.”

9.

A 9. cikk harmadik bekezdésében a 6. cikkre való hivatkozás helyébe a 6. cikk (2) bekezdésére való hivatkozás lép.

10.

A 10. cikk a következőképpen módosul:

10a.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„10a. cikk

(1)     A Bizottság e rendelet célkitűzéseivel összhangban fenntartja a tagállami hatóságokkal az állandó párbeszédet. A Bizottság e célból ellenőrzéseket hajt végre különösen annak érdekében, hogy felmérje az érintett tagállam aktuális gazdasági helyzetét és az e rendeletben meghatározott célok teljesítése során adódó esetleges kockázatokat és nehézségeket.

(2)     A helyszíni ellenőrzések céljából fokozott ellenőrzésekre kerülhet sor azon tagállamokban, amelyek vonatkozásában az EUMSZ 126. cikkének (8) bekezdése értelmében hozott határozatot követően ajánlásokat és felszólításokat, illetve az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdése szerinti határozatokat adtak ki. Az érintett tagállamoknak rendelkezésre bocsátják az ellenőrző látogatás előkészítéséhez és lefolytatásához szükséges valamennyi információt.

(3)     Amennyiben az ellenőrzés olyan tagállamot érint, melynek pénzneme az euró, vagy amely részt vesz az ERM II-ben, a Bizottság felkérheti az Európai Központi Bankot, hogy – adott esetben – vegyen részt az ellenőrző látogatáson.

(4)     A Bizottság jelentést tesz a Tanácsnak a (2) bekezdésben említett látogatás eredményéről, és adott esetben határozhat úgy, hogy az eredményeket nyilvánosságra hozza.

(5)     A második bekezdésben említett ellenőrző látogatások szervezésekor a Bizottság az előzetes megállapításait észrevételezésre megküldi az érintett tagállamoknak.”

11.

A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

Ha a Tanács úgy határoz, hogy valamely részt vevő tagállammal szemben az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdésével összhangban szankciókat alkalmaz, – általános szabályként – pénzbírságot ír elő. A Tanács határozhat úgy, hogy ezt a pénzbírságot más, az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdésében előírt intézkedéssel egészíti ki.”

12.

A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„12. cikk

(1)   A pénzbírság összege tartalmaz egy – a GDP 0,2 %-ának megfelelő – állandó elemet és egy változó elemet. A változó elem egyenlő az előző évi GDP százalékában kifejezett költségvetési hiány, valamint vagy a költségvetési hiányra vonatkozó referenciaérték, vagy – ha a költségvetési fegyelem megsértése tartalmazza az adósságkritériumot – a GDP százalékában kifejezett, azon államháztartási egyenleg közötti különbség egy tizedével, amelyet a Szerződés 126. cikkének (9) bekezdése szerinti felszólításnak megfelelően ugyanabban az évben el kellett volna érni.

(2)   Minden egyes ezt követő évben, amíg a túlzott hiány fennállásáról szóló határozat hatályon kívül helyezéséig, a Tanács értékeli, hogy az érintett részt vevő tagállam a Tanácsnak az EUMSZ 126 cikke (9) bekezdésével összhangban tett felszólítására válaszolva eredményes intézkedéseket tett-e. Ebben az éves értékelésben a Tanács az EUMSZ 126. cikkének (11) bekezdésével összhangban határoz a szankciók megszigorításáról, kivéve ha az érintett részt vevő tagállam a Tanács felszólításának eleget tett. Ha kiegészítő pénzbírság kivetéséről született határozat, azt ugyanúgy kell kiszámolni, mint az (1) bekezdésben meghatározott pénzbírság változó elemét.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett egyes pénzbírságok nem haladhatják meg a GDP 0,5 %-ában kifejezett felső határt.”

13.

A 13. cikk hatályát veszti, és a 15. cikkben az erre a cikkre való hivatkozás helyébe a 12. cikkre való hivatkozás lép.

14.

A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„16. cikk

Az e rendelet 12. cikkében említett pénzbírságok a Szerződés 311. cikke szerinti egyéb bevételnek minősülnek, és azokat az európai pénzügyi stabilitási eszközre kell fordítani . Attól az időponttól kezdve, hogy az eurót hivatalos pénznemként használó tagállamok az egész euróövezet stabilitásának megőrzése céljából újabb stabilitási mechanizmust hoznak létre, a pénzbírságokat erre a mechanizmusra kell fordítani.”

14a.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„17a. cikk

(1)     Az e rendelet hatálybalépésétől számított három éven belül, majd ezt követően ötévenként a Bizottság jelentést tesz közzé a rendelet végrehajtásáról.

A jelentés többek között a következőket értékeli:

(2)     Adott esetben a jelentést a rendelet módosítására irányuló javaslat kíséri.

(3)     A jelentést továbbítják az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”

15.

A 104. cikkre való hivatkozások helyébe a rendelet teljes szövegében az EUMSZ 126. cikkére való hivatkozás lép.

16.

A melléklet 2. pontjában az I. oszlopban a 3605/93/EK tanácsi rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdésére való hivatkozás helyébe a 479/2009/EK tanácsi rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdésére való hivatkozás lép.