a)

tudomásul veszi a Tanács azon közelmúltbeli döntését, hogy végül engedélyezi korlátozott számú parlamenti képviselőnek az EU–Líbia keretmegállapodásról való tárgyalásra a Bizottságnak adott meghatalmazást; ugyanakkor sajnálja, hogy e döntés késett, és kéri, hogy ez EP kapjon engedélyt az összes tárgyalás alatt álló nemzetközi megállapodáshoz való hozzáférésre az EUMSz 218. cikkének (10) bekezdésével összhangban, amelynek értelmében a Parlamentet haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell a folyamat minden állomásáról;

b)

üdvözli az EU és Líbia közötti tárgyalások elkezdését mint az EU és a mediterrán region, illetve Afrika közötti új kapcsolat kialakításának első lépését; úgy véli, hogy a Líbiával való együttműködés hasznára válik az olyan ügyek megoldásának, mint például a biztonság és stabilitás, a migráció, a közegészségügy, a fejlődés, a kereskedelem, az éghajlatváltozás, az energia és a kultúra kérdései;

c)

szorgalmazza, hogy a Tanács és a Bizottság határozottan javasolja Líbiának a menekültekről szóló 1951-es Genfi Egyezmény, és annak 1967-es jegyzőkönyve ratifikálását, ideértve az ENSZ menekültügyi főbiztosságával folytatandó teljes körű együttműködést is, annak érdekében, hogy Líbia szavatolja a migránsok megfelelő védelmét és jogait, és olyan menekültügyi jogszabályokat fogadjon el, amelyek ennek megfelelően elismerik a menekültek státuszát és jogait, különösen a közös kitoloncolás tilalmát és a visszaküldés tilalmának elvét;

d)

emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot kötelezettségükre, hogy szavatolják azt, hogy az EU külpolitikája teljes mértékben megfelel az Alapjogi Chartának, különösen ez utóbbi 19. cikkének, amely tiltja a közös kitoloncolást és elismeri a visszaküldés tilalmának elvét;

e)

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kérje a líbiai hatóságokat az ENSZ menekültügyi főbiztosságának jogszerű líbiai jelenlétét biztosító egyetértési megállapodás aláírására olyan felhatalmazással, amely lehetővé teszi a szervezet számára teljes körű hozzáférési és védelmi tevékenységeinek gyakorlását;

f)

szorgalmazza, hogy a Tanács és a Bizottság garantálja azt, hogy a Líbiával kötendő visszafogadási megállapodás csak illegális bevándorlókra legyen érvényes, kizárva tehát mindazokat, akik menedékkérőnek, menekültnek, vagy védelemre szoruló személynek vallják magukat, és megismétli, hogy a visszaküldés tilalmának elve minden olyan személyre alkalmazandó, aki halálbüntetés, embertelen bánásmód vagy kínzás kockázatának van kitéve;

g)

felszólítja a Tanácsot, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztossága által elismert menekültek esetében a megállapodással létrehozott 2010. október 4-i migrációs együttműködési munkatervnek megfelelően ajánlja fel az áttelepülés lehetőségét;

h)

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák az ENSZ menekültügyi főbiztossága tevékenységének nyújtott támogatásukat, miközben elősegítik azt, hogy a líbiai hatóságok tiszteletben tartsák az országban igazolványok nélkül tartózkodó migránsok esetében a nemzetközi humanitárius standard tiszteletben tartását, ide értve az ENSZ menekültügyi főbiztosságának fogvatartási központjaiba való rendszeres bejutást;

i)

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztossága (UNHCR), a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), a Migrációs Politika Kidolgozásáért Felelős Nemzetközi Központ (ICMPD) ajánljon fel olyan segítséget Líbia számára, amely az embercsempészet problémájának kezelésére irányul a régióban, különös figyelemmel a nők és gyerekek védelmére, beleértve a legális bevándorlók integrációját, valamint az országban elfogott illegális bevándorlók körülményeinek javítását szolgáló segítségnyújtást is; ennél fogva örömmel veszi tudomásul a Malmström biztos asszony, Füle biztos és a líbiai hatóságok által 2010. októberben aláírt megállapodást egy migrációs együttműködési munkatervről;

j)

sürgeti a Bizottságot, hogy az EU-Líbia Partnerségi Megállapodás céljaira használt külső pénzügyi eszközökkel kapcsolatosan minden részletes információt tárjon a Parlament elé;

k)

sürgeti a Tanácsot, hogy biztassa Líbiát a halálbüntetés moratóriumának kihirdetésére az ENSZ Közgyűlésének 2007. december 18-i és 2008. december 18-i állásfoglalásaival összhangban, a halálbüntetés eltörlésének célzatával, illetve a Líbiában 2008 óta kivégzett összes személyt tartalmazó statisztikák kibocsátására, valamint arra, hogy közölje az adott személyek identitását és az elítélésük alapjául szolgáló vádakat; kéri a főképviselőt/alelnököt, hogy mutassa meg, milyen politikai fontosságot tulajdonít az EU a halálbüntetés eltörlésének, azáltal, hogy ezt a kérdést rendszeresen megemlíti a líbiai hatóságok előtt;

l)

felhívja a Tanácsot, hogy ragaszkodjon a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó záradék keretmegállapodásba történő felvételéhez, arra irányítva Líbiát, hogy megfontolja a Római Statútum ratifikálását;

m)

felkéri a Tanácsot, hogy ajánljon együttműködést Líbiának olyan programokban, amelyek erősítik a regionális szinergiákat a fenntartható fejlődést és az olyan környezetvédelmi kérdéseket illetően, mint például a klímaváltozás, a vízkészletek szűkössége és az elsivatagosodás;

n)

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a keretmegállapodásról folytatott tárgyalások során bátorítsa Líbia részvételét az euro-mediterrán partnerségben és az Uniónak a Mediterráneumot érintő fő projektjeiben;

o)

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy teljes körűen tegyen eleget az EUMSz 218. cikkében meghatározott kötelezettségének azáltal, hogy megfelelően tájékoztatja a Parlamentet arról, mire törekszik az EU a keretmegállapodásra irányuló tárgyalások „Energia” c. fejezete szerint Líbiával folytatott „nukleáris együttműködés” címén, annak minden politikai és biztonsági vonzatát is beleértve;

p)

gratulál a líbiai egészségügyi hatóságoknak és szakembereknek a HIV-AIDS kezelésével kapcsolatosan az orvosi és tudományos kapacitás figyelemre méltó javulása miatt, amit az EU és Líbia által közösen végrehajtott bengázi cselekvési terv révén sikerült elérni, továbbá helyet ad az ilyen együttműködéseknek más fertőző betegségekre és más líbiai gyógyászati központokra való kiterjesztésére irányuló kérésnek; kéri az uniós tagállamokat, hogy terjesszék ki a szakosodott kezeléseket a líbiai betegekre is, többek között azáltal, hogy megkönnyítik a specializált európai intézményekben történő ideiglenes kezelést;

q)

véleménye szerint a keretmegállapodásnak tartalmaznia kell a civil társadalom megerősítését, a modernizáció támogatását, a demokratikus reformokat, a független média és a független igazságszolgáltatás ösztönzését, valamint az üzleti élet, a tudományos világ, a nem kormányzati szervezetek és más líbiai szereplők számára nagyobb teret nyitó egyéb erőfeszítések támogatását szolgáló intézményi kapacitásbővítésre vonatkozó segítségnyújtást;

r)

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gondoskodjanak arról, hogy a kereskedelmi célzatú programok a vállalatoknak, különösen a kis- és középvállalkozásoknak exportképességeik növelése érdekében nyújtandó, érdemi támogatásra összpontosítanak;

s)

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy bátorítsák Líbiát, hogy teljes mértékben tartsa meg az ENSZ menekültügyi főbiztosi intézményébe való belépésekor tett ígéreteit, és ezáltal azt is szorgalmazza, hogy Líbia intézzen állandó meghívást az ENSZ különeljárásai keretében kinevezettekhez, mint például a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzések kérdésével foglalkozó különmegbízotthoz, a kínzással foglalkozó különmegbízotthoz, a szólásszabadság ügyével foglalkozó különmegbízotthoz, a fajgyűlölet, faji alapú megkülönböztetés, idegengyűlölet és ezekkel kapcsolatos intolerancia kortárs eseteivel foglalkozó különmegbízotthoz, akárcsak az erőszakos és akaratlan eltüntetéssel foglalkozó munkacsoporthoz, valamint az önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoporthoz, ahogyan ezt a Líbiával foglalkozó legutóbbi egyetemes időszakos felülvizsgálat kérte; ugyanebben a szellemben kér szabad bejutást az országba az emberi jogok álfogó helyzetének független felmérése céljából;

t)

kéri a Tanácsot annak biztosítására, hogy a schengeni vízumokat szükségtelen késedelem nélkül adják ki a líbiaiak számára, annak vizsgálatára, hogy milyen más könnyítő eljárások jöhetnek szóba, és a líbiai hatóságok meggyőzésére, hogy ez utóbbiak könnyítsék meg a vízumhoz jutást a Líbiában tartózkodó vagy szakmai tevékenységet végző európaiak számára;

u)

javasolja egy EU-delegáció mielőbbi felállítását Tripoliban;