This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52011PC0747
Proposal for a REGULATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL amending Regulation (EC) No 1060/2009 on credit rating agencies
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról
/* COM/2011/0747 végleges - 2011/0361 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról /* COM/2011/0747 végleges - 2011/0361 (COD) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE A hitelminősítő intézetek fontos
szereplői a pénzügyi piacoknak, megfelelő jogi keretek alá kell vonni
őket. A hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK
rendelet[1]
2010. december 7-től teljes mértékben alkalmazandó. A rendelet
alapján a hitelminősítő intézeteknek szigorú magatartási szabályoknak
kell megfelelniük az esetleges összeférhetetlenségek kezelése, illetve a
minősítések és a minősítési folyamat magas színvonalának és a
megfelelő mértékű átláthatóságának biztosítása érdekében. A már
meglévő hitelminősítő intézeteknek kérelmezniük kellett a
nyilvántartásba vételüket, és 2010. szeptember 7-ig eleget kellett
tenniük a rendelet követelményeinek. A hitelminősítő intézetekről
szóló rendelet 2011. június 1-jén hatályba lépett módosítása[2]
(513/2011/EU rendelet) kizárólagos felügyeleti hatáskörökkel ruházta fel az
Európai Értékpapír-piaci Hatóságot (EÉPH) az EU-ban nyilvántartásba vett
hitelminősítő intézetek tekintetében a nyilvántartásba vételük és
európai szintű felügyeletük központosítása és egyszerűsítése
érdekében. Noha jó alapot képez, a
hitelminősítő intézetekről szóló, hatályos rendelet a
hitelminősítői tevékenységekhez kapcsolódó számos kérdést és a
minősítések felhasználását nem szabályozza kellőképpen. Ezek konkrétan
a hitelminősítéseknek a pénzügyi piacok szereplői általi túlzott
figyelembevételéhez, a hitelminősítői piac magas fokú
koncentráltságához, a hitelminősítő intézeteknek a befektetőkkel
szemben fennálló polgári jogi felelősségéhez, a „kibocsátó fizet” modell
tekintetében felmerülő összeférhetetlenségekhez, valamint a
hitelminősítő intézetek részvényesi szerkezetéhez kapcsolódnak. A
hitelminősítő intézetekről szóló hatályos rendelet nem
foglalkozik külön továbbá az államadósság-minősítések sajátosságaival,
amelyek a mostani államadósság-válság kapcsán váltak érzékelhetővé. E nyitva hagyott kérdésekre az Európai
Bizottság a 2010. június 2-i közleményében[3]
(„A pénzügyi szolgáltatások szabályozása a fenntartható növekedésért”), továbbá
a Bizottság szolgálatainak egy 2010. november 5-i konzultációs
anyagában[4] hívta fel a figyelmet,
rámutatva egyúttal a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet
célirányos felülvizsgálatának indokoltságára, amelynek ez a javaslat tesz
eleget. Az Európai Parlament 2011. június 8-án
a hitelminősítő intézetekről szóló nem jogalkotási
állásfoglalást[5] fogadott el. A jelentés a
hitelminősítő intézetek szabályozási keretének megerősítése és a
minősítések túlzott figyelembevételéből fakadó kockázat csökkentésére
irányuló intézkedések szükségessége mellett foglal állást. Az Európai Parlament
támogatja többek között az államadósság-minősítésekre vonatkozó
nyilvánosságra hozatali követelmények megerősítését, az európai
minősítési mutató létrehozását, a strukturált pénzügyi eszközökre vonatkozó
információk fokozott nyilvánosságát és hitelminősítő intézetek
polgári jogi felelősségét. Az Európai Parlament a verseny ösztönzését is
fontos feladatnak tekintette, és úgy vélte, hogy a Bizottságnak meg kellene
vizsgálnia és értékelnie kellene egy független európai hitelminősítő
intézet létrehozásának lehetőségét. A 2010. szeptember 30 és
október 1-jei informális ECOFIN-ülésen az Európai Unió Tanácsa
megállapította, hogy további erőfeszítésekre van szükség a
hitelminősítő intézetekhez kapcsolódó számos kérdés, például a
hitelminősítések túlzott figyelembevétele és a hitelminősítők
díjazási modelljéből fakadó összeférhetetlenségek kockázatának rendezése
érdekében. Az Európai Tanács 2011. október 23-i ülésén arra a
következtetésre jutott, hogy előrelépésre van szükség a
hitelminősítések túlzott figyelembe vételének csökkentése terén. A tagállamok pénzügyminisztériumainak
képviselőiből álló európai értékpapír-bizottság és az európai
bankbizottság 2010. november 9-i és 2011. szeptember 19-i
ülésük során a hitelminősítő intézetek szabályozási kereteinek
további megerősítésének szükségességéről tárgyalt. Nemzetközi szinten a Pénzügyi Stabilitási
Tanács (FSB) 2010 októberében bocsátotta ki a külső hitelminősítések
hatóságok és pénzügyi intézmények általi figyelembevételének mérséklésére
irányuló elveit[6]. Ezen elvek alapján meg
kell szüntetni vagy fel kell váltani a jogszabályokban az ilyen
minősítésekre való hivatkozást, ha rendelkezésre állnak a hitelképesség
megfelelő alternatív standardjai, valamint elő kell írni a
befektetők számára, hogy készítsenek saját hitelminősítést. A G20-ak
2010. novemberi szöuli csúcstalálkozóján megerősítették ezeket az
elveket. A bankokra vonatkozó szabályozás nemrég
előterjesztett reformjának keretében a Bizottság kitért a pénzügyi intézményeknek
a minősítésekre történő túlzott hagyatkozása által jelentett
problémára is[7]. A Bizottság olyan
szabály bevezetését javasolta, amely alapján a bankoknak és a befektetési
vállalkozásoknak maguknak kellene felmérniük azon szervezetek és pénzügyi
eszközök hitelkockázatát, amelyekbe befektetnek, és nem egyszerűen csak
külső minősítésekre támaszkodni ilyen tekintetben. Hasonló
rendelkezést javasolt a Bizottság az átruházható értékpapírokkal foglalkozó
kollektív befektetési vállalkozásokról (ÁÉKBV) és az
alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló irányelvek[8]
módosításának tervezetében, amelyeket a Bizottság e rendeletjavaslattal
párhuzamosan terjesztett elő. 2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL;
HATÁSVIZSGÁLAT Az Európai Bizottság
2010. november 5. és 2011. január 7. között nyilvános
konzultációt folytatott, amelynek során bemutatta a feltárt kérdések kezelésére
szolgáló különböző megoldásokat. Az érdekeltektől beérkező
megközelítőleg 100 észrevételt a Bizottság figyelembe vette e javaslat
kidolgozásakor. A konzultációs anyag kapcsán beérkezett válaszok összefoglalója
az alábbi címen érhető el: http://ec.europa.eu/internal_market/securities/docs/agencies/summary-responses-cra-consultation-20110704_en.pdf. Július 6-án a bizottsági szolgálatok
kerekasztal-beszélgetést szervezetek, hogy megismerhessék az érintettek további
észrevételeit e kérdésekkel kapcsolatban. A kerekasztal-megbeszélés
összefoglalója az alábbi címen érhető el: http://ec.europa.eu/internal_market/securities/docs/agencies/roundtable_en.pdf. E javaslatra vonatkozóan hatásvizsgálat is
készült, amely az alábbi címen érhető el: http://ec.europa.eu/internal_market/securities/agencies/index_en.htm. A hatásvizsgálat a következő problémákat
tárta fel: –
a külső hitelminősítések alkalmazására
vonatkozó, jogszabályokban rögzített követelmények, a külső
hitelminősítéseknek a befektetők általi túlzott figyelembevétele a
belső kockázatkezelés során, a minősítésekhez közvetlenül
hozzákapcsolt befektetési stratégiák, továbbá a strukturált pénzügyi
eszközökről rendelkezésre álló elégtelen információ a külső
hitelminősítések túlzott figyelembevételét eredményezi, ami prociklikus és
hirtelen kilengésekkel[9] jellemzett
tőkepiacokhoz vezet; –
az államadósság-minősítés nem kielégítő
tárgyilagossága, teljessége és átláthatósága a minősítés túlzott
figyelembevételével párosítva az államadósság-minősítések változása
következtében fellépő hirtelen kilengésekhez és fertőzésekhez vezet; –
a hitelminősítési piac magas koncentráltsága,
a hitelminősítési piacra történő belépés magas korlátai, valamint a
minősítési eredmények összehasonlíthatóságának hiánya korlátozza a
választási szabadságot és a versenyt a minősítési piacon; –
a hitelminősítő intézetekről szóló
rendeletet megsértő hitelminősítők által kibocsátott pontatlan
minősítések miatt keletkező veszteségek kapcsán a felhasználók által
érvényesíthető jogorvoslati lehetőségek elégtelensége; –
a „kibocsátó fizet” modellből, a tulajdonosi
szerkezetből és az egyazon hitelminősítő intézettel folytatott
hosszú távú kapcsolatból fakadó összeférhetetlenségek miatt esetlegesen
megkérdőjelezhető a hitelminősítő intézetek függetlensége;
továbbá –
nem kellőképpen átgondolt hitelminősítési
módszerek és folyamatok. A javaslat átfogó célja a pénzügyi stabilitást
övező kockázatok csökkentéséhez való hozzájárulás, továbbá a
befektetőknek és az egyéb piaci szereplőknek a pénzügyi piacokba és a
minősítések megbízhatóságába fektetett bizalmának helyreállítása.
Különböző szakpolitikai megoldások kerültek megfontolásra a feltárt
problémák kezelése, illetve a hozzájuk tartozó egyedi célok elérése érdekében: –
a hirtelen kilengések által a pénzügyi
intézményekre és piacokra kifejtett hatásoknak a mérséklése a külső
minősítések túlzott figyelembevételének csökkentése révén; –
az államadósság-minősítések változásaihoz
kapcsolódó fertőző hatások kockázatának csökkentése; –
a korlátozott kínálat és verseny miatt a
hitelminősítési piac feltételeinek javítása a minősítések
minőségének javítása érdekében; –
a befektetők jogorvoslati lehetőségének
biztosítása, mivel jelenleg a hitelminősítő intézetekről szóló
rendeletet megsértő hitelminősítők által kibocsátott
minősítések miatt keletkező veszteségek kapcsán a felhasználók által
érvényesíthető jogorvoslati lehetőségek nem kielégítőek; továbbá –
a minősítések színvonalának javítása a
hitelminősítő intézetek függetlenségének megerősítése és a
megbízható hitelminősítési folyamatok és módszerek előmozdítása
révén. Jelenleg a „kibocsátó fizet” modellből, a tulajdonosi
szerkezetből és az ugyanazon hitelminősítő intézettel folytatott
hosszú távú üzleti kapcsolatból fakadó összeférhetetlenségek miatt esetlegesen
megkérdőjelezhető a hitelminősítő intézetek függetlensége. A célszerűnek tartott szakpolitikai
megoldási lehetőségeket a 3.4. szakasz mutatja be, illetve ezeket
tükrözi e javaslat. A várakozások szerint e megoldások azáltal mérséklik a
külső minősítéseknek a pénzügyi intézmények általi túlzott
figyelembevételét, hogy csökkentik a külső minősítések jelentőségét
a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos jogszabályokban. Másrészt a
kibocsátóknak a strukturált pénzügyi termékekből képzett mögöttes
eszközhalmazaira vonatkozó tájékoztatási kötelezettsége várhatóan segítséget
fog nyújtani a befektetőknek saját hitelkockázat-értékeléseik elkészítésében,
ahelyett, hogy kizárólag a külső minősítésekre lennének utalva. Az államadósság-minősítések átláthatósága
és minősége az alapul szolgáló információk ellenőrzésén és a
minősítéshez tartozó teljes kutatási jelentés közzétételén keresztül javulni
fog. A minősítési besorolásokra vonatkozó közös standardok és az európai
minősítési mutató (EURIX) előmozdítása által könnyebbé válik a
különböző intézetektől származó minősítések összehasonlítása, és
ez várhatóan bővíteni fogja a választási lehetőségeket és
optimalizálni fogja a piaci struktúrát. A hitelminősítő intézetek
kötelező rotációja nemcsak, hogy jelentősen mérsékli majd a
hitelminősítő intézetek függetlenségét veszélyeztető, a
hitelminősítő intézet és a kibocsátó közötti hosszú távú üzleti kapcsolatból
fakadó bizalmas viszony kockázatait, hanem egyben számottevő pozitív
hatással jár majd a minősítési piac kínálati választékának javulása
tekintetében is, hiszen több üzleti lehetőséget teremt a kisebb
hitelminősítő intézetek számára. A befektetők védelme tekintetében a
hitelminősítő intézetekkel szembeni jogorvoslat lehetőségének
megteremtése erős ösztönzésül kell szolgáljon a hitelminősítő
intézeteknek ahhoz, hogy eleget tegyenek a jogi kötelezettségeknek és biztosítsák
a minősítések magas színvonalát. A minősítések függetlensége javulni
fog egyrészt azon követelmény bevezetése által, amelynek értelmében a
kibocsátóknak rendszeres időközönként meg kell változatniuk a
hitelminősítőjüket, másrészt a hitelminősítő intézetek
tulajdonosi szerkezetére vonatkozó függetlenségi követelmények erősítése
által. A hitelminősítő intézetek számára ki kell zárni annak
lehetőségét is, hogy kérésre a kibocsátót és annak termékeit is
minősítsék egyidejűleg. A minősítések átláthatósága és
minősége javítható a minősítési módszerek nyilvánosságára vonatkozó
szabályok erősítésével és a minősítési módszerek kidolgozására és
jóváhagyására szolgáló folyamat bevezetésével – amely a hitelminősítő
intézetek számára követelményként írná elő többek között a minősítési
módszereik megváltoztatásának okaival kapcsolatos tájékoztatást és a
változtatások indokolását – valamint a kibocsátóknak a minősítés
közzétételét megelőző, kellő időpontban történő
tájékoztatásával. A költségek tekintetében a pénzügyi
vállalkozásoknál többletköltségek merülnek fel a belső kockázatkezelésük
javításával összefüggő követelményekből és a belső
minősítési modelleknek szabályozói célból való felhasználásából
kifolyólag, illetve a kibocsátóknál a tájékoztatási követelmények miatt. A
hitelminősítő intézeteknél visszatérő többletköltségek
jelentkeznek majd az államadósság-minősítésekhez kapcsolódó
fertőző hatások mérséklésével felmerülő megfelelési költségek
tekintetében is. A verseny fokozására irányuló intézkedések ugyanakkor nem növelik
számottevően a hitelminősítő intézetek költségeit. A
hitelminősítő intézeteknek a befektetőkkel szembeni polgári jogi
felelősségével kapcsolatos szakpolitikai lehetőség várhatóan
megfelelési költséget idéz elő a polgári jogi felelősségre
kötendő biztosítás miatt, vagy, ha ilyen biztosítás nem köthető,
amiatt, mert pénzügyi tartalékot kell képezni a befektetők esetleges
követeléseinek kielégítésére. A hitelminősítő intézetek
függetlenségével foglalkozó, kívánatosnak tartott szakpolitikai megoldások
várhatóan nem járnak jelentős költségekkel. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1. Jogalap A javaslat az EUMSZ 114. cikkén alapul. 3.2. Szubszidiaritás, arányosság A szubszidiaritás elve (az EUSZ
5. cikkének (3) bekezdése) szerint uniós szintű intézkedésre csak
abban az esetben kerülhet sor, ha a kitűzött célokat a tagállamok önállóan
nem képesek kielégítően megvalósítani, tehát a tervezett intézkedések
nagyságrendje vagy hatásai miatt azok az EU szintjén jobban megvalósíthatók. A
hitelminősítői iparág világméretű. Egy adott tagállamban
működő hitelminősítő intézet minősítéseit a piaci
szereplők Európa-szerte felhasználják, illetve figyelembe veszik. Ha egy
tagállamban hibás vagy nem létezik a hitelminősítő intézetek
szabályozási kerete, az az egész EU-ban hátrányosan érintheti a piaci
szereplőket és a pénzügyi piacokat. A befektetőknek és a piacoknak az
esetleges hiányosságokkal szembeni védelme érdekében ezért az EU egészében
alkalmazandó, megbízható szabályozási előírásokra van szükség. A
hitelminősítő intézetek tekintetében ezért bármilyen további
intézkedésre az uniós szintű fellépés a legalkalmasabb. A javasolt módosítások az EUSZ 5. cikkének
(4) bekezdése szerint arányosak is. Az intézkedések nem lépik túl a célok
eléréséhez szükséges mértéket. A hitelminősítő intézetek
függetlenségének feltételei különös mértékben javulnak azáltal, hogy: a
kibocsátóknak rendszeresen cserélniük kell majd a hitelminősítő
intézetet, amelynek fizetnek a hitelminősítések kibocsátásáért, és
különböző hitelminősítő intézeteket kell kiválasztaniuk a
kibocsátóra, illetve annak hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaira
vonatkozó hitelminősítések kibocsátása céljából. Jóllehet ezek a
kötelezettségek korlátozzák az üzleti szabadságot, arányosak a kitűzött
célokkal és figyelembe veszik a szabályozási környezetet. A követelmények csak
a bizonyos feltételek (a „kibocsátó fizet” modell) szerint működő,
egyes szabályozott intézmények (hitelminősítő intézetek) által
nyújtott közérdekű szolgáltatások (szabályozási célból felhasználható
hitelminősítések) tekintetében, és a rotáció esetében ideiglenes jelleggel
alkalmazandók. A hitelminősítő intézeteket ugyanakkor nem korlátozzák
abban, hogy hitelminősítési szolgáltatásokat nyújtsanak piaci alapon: az
olyan hitelminősítő intézet, amely számára előírták, hogy
tartózkodjon a hitelminősítési szolgáltatások nyújtásától valamely
kibocsátó tekintetében, továbbra is végezhet hitelminősítést más
kibocsátók számára. Olyan piaci környezetben, ahol a rotációs szabály minden
szereplőre egységesen alkalmazandó, üzleti lehetőségek mindig fognak
adódni, hiszen a kibocsátók mindegyikének cserélnie kell a
hitelminősítő intézetét. Ezen felül a hitelminősítő
intézetek meglévő tapasztalatukat felhasználva bármikor kibocsáthatnak
ugyanazon kibocsátóra vonatkozó, nem kezdeményezett hitelminősítést. A módosítások arra is kitérnek, hogy a
befektetők és a nagy hitelminősítő intézetek korlátozva legyenek
bizonyos befektetési döntéseket tekintve. A valamely hitelminősítő
intézetben legalább 5%-os részesedéssel rendelkező befektetőknek nem
lehet 5%-nál nagyobb részesedése bármely másik hitelminősítő
intézetben. Ez a korlátozás a hitelminősítő intézetek látható
függetlenségének garantálásához szükséges. E függetlenséget befolyásolhatja az,
ha ugyanazon részvényesek vagy tagok jelentős összegeket fektetnek nem egy
csoportba tartozó, különböző hitelminősítő intézetekbe, még
akkor is, ha a szóban forgó részvényesek vagy tagok nincsenek olyan pozícióban,
hogy jogi értelemben meghatározó befolyást vagy ellenőrzést gyakoroljanak.
Annak figyelembevételével, hogy az EU-ban nyilvántartásba vett
hitelminősítő intézetek tőzsdén nem jegyzett, és így kevésbé
átlátható vállalatok, a kockázat még magasabbnak tekinthető. Annak
érdekében azonban, hogy a hitelminősítő intézetekbe irányuló, teljes
mértékben pénzügyinek tekinthető befektetésekre továbbra is legyen mód, az
egyidejűleg egynél több hitelminősítő intézetbe történő
befektetés korlátozása nem terjesztendő ki a befektetőtől
független, annak befolyása alatt nem álló harmadik felek által irányított
kollektív befektetési formákon keresztüli befektetésekre. 3.3. Az EUMSZ 290. és
291. cikkének való megfelelés A Bizottság
2009. szeptember 23-án fogadta el az EBH, az EBFH és az EÉPH
létrehozásáról szóló rendeletjavaslatokat. Ezzel kapcsolatban a Bizottság
emlékeztetni kíván az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek
elfogadásakor az EUMSZ 290. és 291. cikkével összefüggésben tett
nyilatkozatára, amely szerint: „A szabályozási standardok elfogadására
vonatkozó eljárások tekintetében a Bizottság hangsúlyozza a pénzügyi szolgáltatási
ágazatnak a Lámfalussy-rendszerből eredő egyedi jellegét, amelyet az
EUMSZ-hez csatolt 39. nyilatkozat is kifejezetten elismer. A Bizottság azonban
súlyos kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a felhatalmazáson alapuló
jogi aktusok és a végrehajtási intézkedések elfogadásakor betöltött szerepének
a korlátozása összhangban van-e az EUMSZ 290. és 291. cikkével.” 3.4. A javaslat magyarázata A javaslat 1. cikke módosítja a
hitelminősítő intézetekről szóló rendeletet. A következő
alszakaszok hivatkozásai – eltérő rendelkezés hiányában – a
hitelminősítő intézetekről szóló rendelet módosított vagy új
cikkeire hivatkoznak. 3.4.1. A rendelet alkalmazási körének
kiterjesztése a hitelminősítési kilátások lefedése céljából A hitelminősítések mellett a
hitelminősítő intézetek „hitelminősítési kilátásokat” is
közzétesznek, ezekkel véleményt nyilvánítanak egy-egy hitelminősítés
várható jövőbeli elmozdulásának irányáról. A Bizottság javaslata a
hitelminősítésekre vonatkozó szabályok hatályát – adott esetben –
kiterjeszti a „hitelminősítési kilátásokra” is. A módosított szöveg többek
között előírja a hitelminősítő intézetek számára, hogy adják meg
azt az időtávot, amelyen belül a hitelminősítés módosítása várható
(vö. az I. melléklet D szakasza II. része 2. pontjának
f) alpontjával). A hitelminősítő intézetekről szóló
rendelet ennek megfelelően módosul a következő helyeken: a
3. cikk, a 6. cikk (1) bekezdése, a 7. cikk
(5) bekezdése, a 8. cikk (2) bekezdése és a 10. cikk (1) és
(2) bekezdése; az I. melléklet B szakaszának 1., 3. és
7. pontja; a C. szakasz, 2., 3. és 7. pontja; a D. szakasz
I. részének 1., 2., 4. és 5. pontja; és az E. szakasz
I. részének 3. pontja. Adott esetben az alábbiakban részletezett
módosítások is kiegészülnek a „hitelminősítési kilátás” fogalmának
beillesztésével. 3.4.2. A hitelminősítések
felhasználásával összefüggő módosítások A hitelminősítő intézetekről
szóló rendeletbe beillesztett új 5a. cikk bizonyos pénzügyi intézmények
számára saját hitelkockázat-értékelések készítését írja elő. Ezáltal
kellene elkerülniük azt, hogy kizárólag vagy mechanikusan a külső
hitelminősítésekre hagyatkozzanak az eszközök hitelképességének
megállapításakor. Ezen pénzügyi vállalkozások hitelminősítési
folyamatainak megfelelőségét az illetékes hatóságoknak kell felügyelniük,
ami kiterjed annak ellenőrzésére is, hogy a pénzügyi vállalkozások ne
hagyatkozzanak túlzott mértékben a hitelminősítésekre. Ez a szabály a
Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak a hitelminősítő intézetek
hitelminősítéseitől való függés csökkentésére 2010 októberében
megfogalmazott elveiből ered. Az új 5b. cikk alapján pedig az EÉPH, az
EBH és az EBFH útmutatóikban, ajánlásaikban és a technikai standardok
tervezeteiben nem hivatkozhatnak hitelminősítésekre, ha az ilyen
hivatkozások esetlegesen azt váltják ki, hogy az illetékes hatóságok vagy
pénzügyi piacok szereplői mechanikusan a hitelminősítésekre
hagyatkoznának. Hatályban lévő iránymutatásaikat és ajánlásaikat is ennek
megfelelően és legkésőbb 2013. december 31-ig ki kell
igazítaniuk. A többi módosítás a pénzügyi piacok
szereplőinek a strukturált pénzügyi eszközök tekintetében a
hitelminősítésekre történő túlzott hagyatkozásának kezelésére,
illetve az ilyen eszközökre vonatkozó hitelminősítések minőségének
növelésére irányul: –
A 8a. cikk: az új cikk a kibocsátók (illetve
az értékpapírosítást kezdeményezők és a szponzorok) számára előírja a
strukturált pénzügyi termékekre vonatkozó egyedi információk folyamatos
közzétételét, különösen a strukturált pénzügyi eszközök alapjául szolgáló
eszközhalmaz meghatározó elemeire vonatkozóan, ami ahhoz szükséges, hogy a
befektetők elkészíthessék saját hitelkockázat-értékelésüket, és így ne
kelljen külső minősítésekre hagyatkozniuk. Ezeket az információkat
egy, az EÉPH által üzemeltetett központi honlapon keresztül kell közzétenni; –
A 8b. cikk: az új cikk a hitelminősítést
megrendelő kibocsátók (vagy a velük kapcsolatban álló harmadik felek)
számára két, egymástól független hitelminősítő intézet megbízását
írja elő, amelyek egyidejűleg két, egymástól független hitelminősítést
bocsátanak ki ugyanazon strukturált pénzügyi eszközre vonatkozóan. Végezetül meg kell jegyezni, hogy a Bizottság
egyidejűleg módosításokat javasol az átruházható értékpapírokkal
foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló,
2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelvhez[10], valamint az
alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló,
2011. június 8-i 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvhez
is annak érdekében, hogy a hitelminősítésekre való túlzott hagyatkozás
kerülésének elve beépüljön az említett irányelveket végrehajtó nemzeti
szabályozásba is. 3.4.3. A hitelminősítő
intézetek függetlenségével összefüggő módosítások A módosítások ezen csoportja szigorúbb
függetlenségi szabályokat állapít meg a „kibocsátó fizet” modell és a
hitelminősítő intézetek részvényesi struktúrája vonatkozásában
felmerülő összeférhetetlenségek kezelése céljából: –
A 6a. cikk: az új cikk alapján egy
hitelminősítő intézet legalább 5%-os részesedéssel rendelkező
tagja vagy részvényese nem rendelkezhet 5%-os vagy azt meghaladó mértékű
részesedéssel másik hitelminősítő intézetben, kivéve, ha az érintett
hitelminősítő intézetek ugyanazon csoportnak a tagjai; –
A 6b. cikk: az új cikk bevezet egy rotációs
szabályt a kibocsátó által megbízott hitelminősítő intézetekre
vonatkozóan (azaz a szabály nem vonatkozik a nem kezdeményezett
hitelminősítésekre) mind maga a kibocsátó, mind az általa kibocsátott,
hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tekintetében. A
hitelminősítő intézet 3 évnél hosszabb időre nem bízható meg,
illetve egy évnél hosszabb időre nem bízható meg, ha a kibocsátónak egymás
után több mint tíz, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírját
minősíti. Ez utóbbi szabály ugyanakkor nem eredményezheti azt, hogy a
megbízás engedélyezett időszaka egy évnél rövidebb időszakra
csökkenjen. Amennyiben a kibocsátó maga vagy az értékpapírja számára – akár
jogi kötelezettsége miatt, akár önkéntes alapon – egynél több minősítést
rendel meg, a hitelminősítők közül csak egynek kell rotálódnia. Az
egyes hitelminősítő intézetek számára azonban a kapcsolat maximális
hossza hat év. A távozó hitelminősítő intézet (vagy bármely másik hitelminősítő
intézet, amely ugyanazon csoporthoz tartozik, vagy részvényesi kapcsolatban áll
a távozó hitelminősítő intézettel) a megfelelő hosszúságú
türelmi idő lejártáig nem minősítheti újból ugyanazon kibocsátót vagy
annak értékpapírjait. Ez a cikk arról is rendelkezik, hogy távozó hitelminősítő
intézet a releváns információkat tartalmazó átadás-átvételi dokumentációt
készít a helyébe lépő hitelminősítő intézet számára; A rotációs szabály várhatóan jelentősen
csökkenti a „kibocsátó fizet” modellhez köthető esetleges
összeférhetetlenségi kérdéseket. A Bizottság továbbá folytatni fogja a
hitelminősítő intézetek javadalmazási modelljei megfelelőségének
ellenőrzését, és erről 2012. december 7-ig jelentést fog
benyújtani, eleget téve a rendelet 39. cikke (1) bekezdésének. Ezzel
összefüggésben a Bizottság messzebb menő megoldásokat is mérlegelni fog e
kérdés kezelése tekintetében, miként azt teszik jelenleg más joghatóságok is,
így például az Egyesült Államokban. A 6b. cikk az államadósság-minősítésekre
nem alkalmazandó; –
Az I. melléklet C. szakaszának
8. pontja a 7. cikk (4) bekezdése vonatkozásában: a
hitelminősítő intézet személyzetének belső rotációjára vonatkozó
szabályokat az új 6b. cikknek megfelelően kiigazították. Az új
szabályok értelmében a vezető hitelminősítő elemző
ugyanazon jogalany minősítésében négy évnél hosszabb ideig nem vehet
részt, ami kizárja azt, hogy az érintett elemzők az ügyfél anyagaival
együtt menjenek másik hitelminősítő intézethez. A belső
rotációra vonatkozóan további szabályok kerültek megállapításra azon esetekre,
amikor a hitelminősítő intézet nem kezdeményezett
hitelminősítéseket vagy államadósság-minősítéseket bocsát ki; –
Az I. melléklet B. szakaszának
3. pontja: a rendelet megtiltaná a hitelminősítő intézetek
számára, hogy bizonyos helyzetekben – pl. egy minősített szervezetbe
történő befektetés vagy egy minősített szervezet igazgatótanácsában
fennálló tagság stb. esetén – hitelminősítéseket bocsássanak ki (vagy
előírná a hitelminősítő intézet számára, hogy nyilvánosan
jelezze, hogy a hitelminősítés befolyásolt lehet), ha a
hitelminősítő intézet tőkéjének vagy szavazati jogainak több
mint 10%-ával rendelkező, vagy a hitelminősítő intézet üzleti
tevékenységére más módon jelentős befolyást gyakorolni képes személyek (a
szabályok által már lefedett hitelminősítőn és annak személyzetén
kívüli jogalanyok) érintettsége miatti tényleges vagy esetleges
összeférhetetlenségek merülnek fel; –
Az I. melléklet B. szakaszának
4. pontja: a hitelminősítő intézet tőkéjének vagy szavazati
jogainak több mint 5%-ával rendelkező, vagy a hitelminősítő
intézet üzleti tevékenységére más módon jelentős befolyást gyakorolni
képes személyek nem nyújthatnak konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatásokat
a minősített szervezet számára annak vállalati felépítésével vagy jogi
formájával, eszközeivel, forrásaival és tevékenységeivel kapcsolatban. 3.4.4. A hitelminősítő intézetek módszereire,
hitelminősítéseire és hitelminősítési kilátásaira vonatkozó
információk közzétételével összefüggő módosítások A módosítások egy másik csoportja a
minősítési módszerek közzétételére vonatkozó szabályokat erősítik a
helyes hitelminősítési folyamatok, és végső soron a
hitelminősítés minősége javításának érdekében: –
A 8. cikk (5a) bekezdése, a 8. cikk
(6) bekezdésének aa) pontja és a 22a. cikk (3) bekezdése: a
javasolt rendelkezések az új minősítési módszerek kidolgozására vagy a
meglévők módosítására szolgáló eljárásokra vonatkozó szabályokat
állapítanak meg. A rendelkezések előírják az érintettekkel folytatott
konzultációt az új módszerekről, illetve a javasolt változtatásokról és
azok indokairól. A tervezett módszereket a hitelminősítő intézeteknek
be kell nyújtaniuk az EÉPH-hoz is, hogy az megvizsgálja a hatályos
követelményeknek való megfelelésüket. Az új módszerek csak azt követően
alkalmazhatók, hogy az EÉPH jóváhagyta azokat. A szabályok az új módszerek és
azok részletes magyarázatának közzétételét is előírják; –
A 8. cikk (7) bekezdése: minden egyes
hitelminősítő intézet köteles lesz javítani a módszereiben
felfedezett vagy az azok alkalmazása során elkövetett hibákat, továbbá az ilyen
hibákról tájékoztatniuk kell az EÉPH-t, a minősített szervezeteket és
általában véve a nyilvánosságot; –
Az I. melléklet D. szakasza
I. részének 2a. pontja: a minősítések mögötti módszerekre és
feltételezésekre vonatkozó útmutató rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos,
eddig csupán a strukturált pénzügyi termékekre vonatkozó követelmény az összes
eszközosztályra kibővül; A hitelminősítő intézetek által
nyújtandó útmutatónak világosnak, könnyen érthetőnek kell lennie. A hitelminősítő intézetekre
vonatkozó egyéb közzétételi kötelezettségek ugyancsak szigorodnak: –
Az I. melléklet D. szakasza
I. részének 3. pontja: ez a rendelkezés a hitelminősítő
intézetek által a kibocsátónak a minősítést vagy a minősítési
kilátást megalapozó legfőbb szempontokról a minősítés vagy a
minősítési kilátás közzétételét megelőzően nyújtott
tájékoztatással foglalkozik, lehetőséget adva a minősített szervezet
számára a minősítés esetleges hibáinak észlelésére. A javasolt szabály
értelmében a hitelminősítő intézeteknek a kibocsátót a
minősített szervezetnél rendszeresített munkaidőben és legalább egy
teljes munkanappal a közzétételt megelőzően kell tájékoztatni.
Függetlenül attól, hogy kezdeményezett vagy nem kezdeményezett
minősítésről van-e szó, ez a szabály minden minősítésre és
minősítési kilátásra alkalmazandó; –
Az I. melléklet D. szakasza
I. részének 6. pontja: a kezdeti felülvizsgálat vagy előzetes
minősítés céljából benyújtott információkat a hitelminősítő
intézetek minden szervezet vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír
vonatkozásában közzéteszik. Az új szabály ezt a kötelezettséget tehát a
strukturált pénzügyi eszközök minősítésén kívülre is kiterjeszti. Ez a
módosítás maga után vonja az I. melléklet D. szakasza II. része
4. pontjának értelemszerű törlését is. 3.4.5. Az
államadósság-minősítésekkel összefüggő módosítások A kifejezetten az
államadósság-minősítésekre vonatkozó szabályok külön megerősítésére
kerülnek az ilyen minősítések színvonala javítása céljából. (Az
államadósság-minősítés egy állam, egy állam regionális vagy helyi
hatóságának minősítése, illetve olyan értékpapír minősítése, amely
esetében a hitelviszonyt vagy pénzügyi kötelezettséget megtestesítő
értékpapír kibocsátója egy állam, vagy egy állam regionális vagy helyi
hatósága.) –
A 8. cikk (5) bekezdésének új második
albekezdése: A hitelminősítő intézeteknek gyakrabban kell majd
vizsgálniuk az államadósság-minősítéseket: tizenkét hónapos időszakok
helyett hathavonta; –
Az I. melléklet D. szakasza: a szakasz
kiegészül egy új III. résszel az államadósság-minősítések prezentálásával
kapcsolatos többletkötelezettségekről. Az átláthatóság javítása és a
felhasználók tájékozottságának növelése érdekében az
államadósság-minősítések kibocsátásakor vagy módosításakor a
hitelminősítő intézeteknek külön közzé kell tenniük a teljes kutatási
jelentést. Államadósság-minősítéseket csak az európai uniós piacok zárását
követően és nyitásuk előtt legalább egy órával lehet közzétenni; –
Az I. melléklet E. szakasza
III. részének 3. és 7. pontja: a hitelminősítő
intézetek által készített átláthatósági jelentés közzétételére vonatkozó
szabályok azzal szigorodnak, hogy előírják a hitelminősítő
intézetek számára az átláthatóságot a különböző eszközosztályok (azaz
vállalatok, strukturált pénzügyi eszközök, államadósságok) minősítéséhez
rendelt személyi állomány megoszlását tekintve is. A hitelminősítő
intézeteknek nem összevont adatokat kell közzétenniük a forgalmukra vonatkozóan
is, ideértve a különböző eszközosztályok által generált díjbevételeket is.
Ezen információ birtokában megállapítható lesz az, hogy a
hitelminősítő intézetek milyen mértékben használják
erőforrásaikat államadósság-minősítések kibocsátására. 3.4.6. A hitelminősítések
összehasonlíthatóságával és a hitelminősítések díjaival összefüggő
módosítások A hitelminősítők közötti piaci
verseny fokozása és a minősítések színvonalának javítása szintén e
javaslat célkitűzései között szerepel. E célkitűzésekre irányulnak
különösen az alábbi módosítások, amelyek a hitelminősítések
összehasonlíthatóságát és a hitelminősítések után felszámított díjak
nagyobb átláthatóságát segítik elő: –
A 11a. cikk: az új cikk előírja a
hitelminősítő intézetek számára, hogy tájékoztassák az EÉPH-t a
minősítéseikről. Ez biztosítaná azt, hogy a hitelviszonyt
megtestesítő értékpapírokra vonatkozó összes minősítés közzétételre
kerül az európai minősítési mutató (EURIX) formájában, amely szabadon
elérhető a befektetők számára; –
A 21. cikk (4a) bekezdése: az új bekezdés alapján
az EÉPH dolgozza ki a hitelminősítő intézetek által használandó
harmonizált minősítési skálákra vonatkozó technikai standardok
tervezeteit, amelyeket a Bizottság hagy jóvá; Minden minősítésnek ugyanazt
a minősítési skálát kellene követnie, ami könnyebbé teszi a
minősítések összehasonlítását a befektetők számára. A rendelkezés
hasznosabbá teszi az EURIX-et a befektetők és az egyéb érintettek számára. –
Az I. melléklet B. szakaszának
3a. pontja: a hitelminősítő intézetek által a
minősítésekért (és a kiegészítő szolgáltatásokért) az ügyfeleiknek
felszámított díjaknak megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük (azaz a
tényleges költségeken és az átlátható árazás kritériumain kell alapulniuk), és
az esetlegesség nem képezheti alapjukat (azaz nem függhetnek az elvégzett munka
eredményétől vagy kihatásától). Ez az új rendelkezés egyben az összeférhetetlenségek
kivédésére is irányul (például, hogy a minősített szervezetek ne
fizethessenek magasabb díjat a túlságosan kedvező minősítésekért
cserébe); –
Az I. melléklet E. szakasza
II. részének 2a. és 2aa. pontja: a módosított 2a. pont
értelmében a hitelminősítő intézetek az EÉPH számára évente közölnek
egy listát az egyes ügyfeleknek egy-egy minősítésért és bármilyen
kiegészítő szolgáltatásért felszámított díjakról. A díjakra vonatkozó
tájékoztatást kiegészíti az I. melléklet E. szakasza
III. részének 7 pontja szerinti, fent leírt új rendelkezés. Az új
2aa. pont alapján a hitelminősítő intézeteknek az EÉPH-t
tájékoztatniuk kell az árképzésükről is, ideértve a különböző
eszközosztályok minősítésére vonatkozó árazási feltételeket is. Végezetül a javaslat szerinti rendelet
bizonyos monitoring-tevékenységek végzését írja elő az EÉPH számára a
piaci koncentráció tekintetében (vö. 21. cikk (5) bekezdése), a
Bizottság számára pedig, hogy készítsen jelentést erről a kérdésről
(39. cikk (4) bekezdése). 3.4.7. A hitelminősítő
intézeteknek a befektetőkkel szembeni polgári jogi felelősségével
összefüggő módosítások Jóllehet ez a rendelet-javaslat a külső
hitelminősítésekre történő túlzott hagyatkozás kockázatának
mérséklésére irányuló rendelkezéseket is tartalmaz (lásd az indokolás 3.4.2.
szakaszát), a hitelminősítéseknek – függetlenül attól, hogy szabályozási
célból kibocsátott minősítésről van-e szó vagy sem – a belátható
jövőben továbbra is szerepük lesz a befektetési döntésekben. Következésképp
a hitelminősítő intézetek komoly felelősséggel tartoznak a
befektetők felé a hitelminősítőkről szóló rendelet
szabályainak való megfelelés terén. Ez a szempont jelenik meg a
hitelminősítőkről szóló rendelet javasolt 35a. cikkében,
amelynek értelmében a hitelminősítő intézet felelősséggel
tartozik, ha szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megszegi a
hitelminősítőkről szóló rendeletet, ami által kárt okoz a
hitelminősítő intézet hitelminősítésére hagyatkozó
befektetőknek, feltéve, hogy az adott jogsértés befolyásolta a hitelminősítést. 3.4.8. Egyéb módosítások A rendelet szövege a harmadik országokban
letelepedett, „hitelesített” hitelminősítők egyes kötelezettségeinek
egyértelművé tétele céljából is módosul. Ennek megfelelően változik a
hitelminősítő intézetekről szóló rendelet 5. cikkének
(8) bekezdése, a 11. cikkének (2) bekezdése, a 19. cikkének
(1) bekezdése és a 21. cikk (4) bekezdésének e) pontja. A jogsértéseknek a hitelminősítő
intézetekről szóló rendelet III. mellékletében és a
36a. cikkének (2) bekezdésében található listája a rendelet többi
módosításának megfelelően változik. Annak érdekében, hogy a
hitelminősítő intézetekről szóló rendelet terminológiája
megfeleljen a Lisszaboni Szerződésnek, a „Közösségre” való utalások
helyébe az „Unióra” való utalások lépnek. 3.4.9 Az európai
hitelminősítő intézet kérdése E javaslatnak nem célja egy európai
hitelminősítő intézet létrehozása. Az Európai Parlamentnek a
hitelminősítő intézetekről szóló, 2011. június 8-i
jelentésében megfogalmazott kérésnek megfelelően ez a lehetőség részletekbe
menően megvizsgálásra került az e javaslatot kísérő
hatásvizsgálatban. A hatásvizsgálat megállapította, hogy még ha egy
közfinanszírozású hitelminősítő intézetnek lennének is ugyan
előnyei a hitelminősítési piac választékának bővítése tekintetében,
illetve a „kibocsátó fizet” modell alternatívájaként, nehéz lenne kezelni az
összeférhetetlenségekkel és a hitelességével kapcsolatban felmerülő
aggályokat, különösen ha egy ilyen hitelminősítő intézet
államadósság-minősítéseket végezne. Ezen megállapításoknak azonban semmi
esetre sem szabad eltántorítaniuk a többi szereplőt attól, hogy új
hitelminősítő intézeteket hozzanak létre. A Bizottság nyomon fogja
követni, hogy a hitelminősítői piacra belépő új magántársaságok
milyen mértékben biztosítanak nagyobb választékot. A mostani javaslatban szereplő
intézkedések egy része várhatóan hozzájárul egy sokszínűbb és nagyobb
választékot kínáló hitelminősítési ágazat megteremtéséhez: –
a javaslatban szereplő rotációs szabály
értelmében a hitelminősítő intézeteket rendszeres időközönként
cserélni kell majd, ami minden bizonnyal megnyitja a hitelminősítői
piacot az új belépők előtt; továbbá –
a javaslat szerint a nagy hitelminősítő
intézetek számára tíz éven keresztül tiltanák a többi hitelminősítő
intézet felvásárlását. A Bizottság megvizsgálja annak
lehetőségeit is, hogy uniós források felhasználhatók-e, és ha igen, milyen
mértékben egy, a kisebb hitelminősítő intézetek által alkotott
hálózat létrehozásának elősegítéséhez, amelynek révén összevonhatnák
erőforrásaikat méretgazdasági előnyök realizálása céljából. 4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK A Bizottság javaslata nincs hatással az
Európai Unió költségvetésére. Nem igényelnek többletforrásokat az Európai Unió
részéről a javaslat szerint az EÉPH-ra bízott feladatok sem. Meg kell említeni egyúttal, hogy a
hitelminősítő intézetekről szóló rendelet 19. cikke[11]
szerint a hitelminősítő intézetek rendelet szerinti nyilvántartásba
vételéhez és felügyeletéhez szükséges EÉPH-kiadásokat teljes mértékben a
hitelminősítő intézeteknek felszámított díjak fedezik. 2011/0361 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
RENDELETE a hitelminősítő intézetekről
szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak
114. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamentek számára való megküldését követően, tekintettel az Európai Központi Bank
véleményére[12], tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[13], rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1)
A hitelminősítő intézetekről szóló,
2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi
rendelet[14] a
hitelminősítő intézetek számára magatartási szabályoknak való
megfelelést ír elő az esetleges összeférhetetlenségek mérséklése, valamint
a minősítések magas színvonalának és megfelelő átláthatóságának
biztosítása érdekében. Az 513/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[15]
által bevezetett módosításokat követően az Európai Értékpapír-piaci
Hatóság (EÉPH) felhatalmazást kapott a hitelminősítő intézetek
nyilvántartásba vételére és felügyeletére. Ez a módosítás kiegészíti a
hitelminősítő intézetekre vonatkozó hatályos szabályozási keretet. Az
érintett kérdések egy része (a „kibocsátó fizet” modell miatti
összeférhetetlenségek, a strukturált pénzügyi eszközökkel kapcsolatos
tájékoztatás) a hatályos szabályozásban is szerepel, de nem sikerült
teljeskörűen rendezni azokat. A mostani államadósság-válság rávilágított
arra, hogy az államadósság-minősítésekkel kapcsolatos átláthatósági és
eljárási követelmények felülvizsgálata különösen indokolt. (2)
Az Európai Parlament 2011. június 8-án
kiadott állásfoglalásában a hitelminősítő intézetekre vonatkozó
szabályozás szigorítását sürgette[16]. A
2010. szeptember 30 és október 1-jei informális ECOFIN-ülésen az
Európai Unió Tanácsa megállapította, hogy további erőfeszítésekre van
szükség a hitelminősítő intézetekhez kapcsolódó számos kérdés,
például a hitelminősítésekre való túlzott hagyatkozás és a
hitelminősítők díjazási modelljéből fakadó összeférhetetlenségek
kockázatának rendezése érdekében. Az Európai Tanács
2011. október 23-i ülésén arra a következtetésre jutott, hogy
előrelépésre van szükség a hitelminősítések túlzott
figyelembevételének csökkentése terén. (3)
Nemzetközi szinten a Pénzügyi Stabilitási Tanács
(FSB) 2010. október 20-án fogadta el a hatóságok és pénzügyi
intézmények hitelminősítésekre való hagyatkozásának mérséklésére irányuló
elveit. A G20-ak 2010. novemberi szöuli csúcstalálkozóján
megerősítették ezeket az elveket. (4)
A befektetők és a kibocsátók szempontjából a
minősítési kilátások jelentősége, illetve azok piaci hatása hasonló a
hitelminősítések jelentőségéhez és hatásaihoz. Következésképp az
1060/2009/EK rendeletnek a minősítések összeférhetetlenségektől való
mentességének, pontosságának és átláthatóságának biztosítására irányuló
valamennyi követelményét a minősítési kilátásokra is alkalmazni kell. A jelenlegi
felügyeleti gyakorlat szerint a rendelet követelményeinek egy része vonatkozik
a minősítési kilátásokra is. Ez a rendelet bevezeti a minősítési
kilátások fogalommeghatározását és egyértelművé teszi, hogy mely
rendelkezések vonatkoznak az ilyen kilátásokra. Ezzel egyértelművé válnak
a szabályok, és biztosítva lesz a jogbiztonság. A minősítési
kilátások e rendelet szerinti meghatározása lefedi a hitelminősítés rövid
távon valószínűsíthető elmozdulásának irányára vonatkozó, általában
„figyelőlistaként” (credit watch) említett véleményeket is. (5)
A hitelminősítő intézetek fontos
szereplői a pénzügyi piacoknak. Következésképp a hitelminősítő
intézetek, illetve az általuk végzett hitelminősítési tevékenységek
függetlensége és integritása kiemelten fontos a piaci szereplőkkel,
különösen a befektetőkkel és a minősítések egyéb felhasználóival
szembeni hitelességük szempontjából. Tekintettel arra, hogy a
hitelminősítő intézetek által nyújtott szolgáltatások számottevő
közérdekű hatással bírnak, az 1060/2009/EK rendelet értelmében a
hitelminősítő intézeteket nyilvántartásba kell venni és felügyelet
alá kell vonni. Ellentétben a befektetés-elemzéssel, a hitelminősítés nem
pusztán véleményalkotást jelent egy pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség
értékéről, illetve áráról. A hitelminősítő intézetek nem pusztán
pénzügyi elemzők vagy befektetési tanácsadók. A szabályozott
befektetők, például a hitelintézetek, biztosítótársaságok és egyéb
intézményi befektetők számára a hitelminősítések szabályozási
értékkel bírnak. Jóllehet a hitelminősítésekre való túlzott hagyatkozás
ösztönzőit folyamatosan szorítják vissza, a hitelminősítések még
mindig befektetési döntések megalapozói, különösen az információs aszimmetriák
és a hatékonysági megfontolások miatt. A hitelminősítő intézeteknek tehát
függetlennek kell lenniük, és a piaci szereplőknek is annak kell
tekinteniük őket. (6)
Az 1060/2009/EK rendelet már megfogalmazta a
hitelminősítő intézetek, illetve hitelminősítési tevékenységük
függetlenségére és integritására vonatkozó intézkedések első halmazát. A
hitelminősítő intézetek függetlenségének garantálására és az
esetlegesen felmerülő összeférhetetlenségek feltárására, kezelésére és –
amennyiben lehetséges – kivédésére irányuló célkitűzések képezték az
alapját a 2009-ben elfogadott rendelet számos előírásának. A hatályos
szabályok, bár megfelelő alapot nyújtanak, láthatóan nem érték el a
kellő hatást e tekintetben. A hitelminősítő intézeteket továbbra
sem tekintik kellőképpen független szereplőknek. A
hitelminősítő intézetnek a minősített szervezet általi kiválasztása
és díjazása (a „kibocsátó fizet” modell) olyan megkerülhetetlen
összeférhetetlenségeket eredményez, amelyeket a hatályos szabályok nem
rendeznek kellőképpen. Ebben a modellben a hitelminősítő
intézetek arra vannak ösztönözve, hogy a kibocsátóval folytatott, hosszú távon
bevételeket generáló üzleti kapcsolat fenntartása vagy a további megrendelések
és bevételek biztosítása érdekében elfogult minősítéseket adjanak ki. A
hitelminősítő intézetek részvényesei és a minősített szervezetek
közötti kapcsolatok szintén olyan összeférhetetlenségekhez vezethetnek,
amelyeket a hatályos szabályok nem rendeznek megfelelően. Ennek
eredményeképp fennáll a lehetősége annak, hogy a „kibocsátó fizet” modell
keretében kibocsátott hitelminősítéseket úgy tekintik, mint amelyek a
kibocsátó érdekeit szolgálják, ahelyett, hogy megfelelnének a befektetők
által elvárt hitelminősítéseknek. Az 1060/2009/EK rendelet 39. cikke
(1) bekezdése alapján a „kibocsátó fizet” modellről a Bizottság által
2012 decemberéig benyújtandó jelentés következtetéseinek sérelme nélkül, a
„kibocsátó fizet” modell keretében kibocsátott hitelminősítések
hitelességének megerősítése érdekében meg kell erősíteni a
hitelminősítő intézetek függetlenségének feltételeit. (7)
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hitelminősítési
piacon a hitelminősítő intézetek és a minősített szervezetek
hosszú távú kapcsolatot létesítenek egymással. Ez fokozza egyfajta bizalmas
viszony kialakulásának veszélyét, hiszen a hitelminősítő intézet
könnyen túlságosan engedékennyé válhat a minősített szervezet elvárásaival
szemben. Ilyen körülmények között a hitelminősítő intézetek
pártatlansága idővel megkérdőjelezhetővé válhat. A vállalati
kibocsátók által megbízott és fizetett hitelminősítő intézetek a kibocsátókkal
meglévő üzleti kapcsolatuk fenntartása érdekében valójában ösztönözve
vannak arra, hogy túlzottan kedvező minősítést adjanak ki a
minősített szervezetről vagy annak hitelviszonyt megtestesítő
értékpapírjairól. A kibocsátókra szintén hatnak a hosszú távú kapcsolatokat
favorizáló ösztönzők, mint például a „bezáródási hatás”: a kibocsátó akár
azért is tartózkodhat a hitelminősítő intézet lecserélésétől,
mert ez elbizonytalaníthatja a befektetőket a kibocsátó hitelképességével
kapcsolatban. Ezt a problémát már az 1060/2009/EK rendelet is kezelni próbálta
azzal, hogy egy olyan rotációs mechanizmus alkalmazását írta elő a
hitelminősítő intézetek számára, amely fokozatos cserélődést
biztosít az elemzői csoportokban és a hitelminősítő
bizottságokban annak érdekében, hogy a hitelminősítő elemzők és
a hitelminősítéseket jóváhagyó személyek függetlenségét ne lehessen
megkérdőjelezni. Ezen szabályok sikere ugyanakkor nagyban függött a
hitelminősítő intézetek belső magatartási szabályaitól: azaz a
hitelminősítő intézet alkalmazottainak a hitelminősítő
intézet üzleti érdekeivel szembeni tényleges függetlenségétől és
szakmaiságától. E szabályokat nem azzal a céllal alkották meg, hogy
megfelelő garanciát nyújtsanak a harmadik feleknek arra vonatkozóan, hogy
a hosszú távú kapcsolatból fakadó összeférhetetlenségek hatékonyan kezelve
lesznek, illetve eleve elkerülik azokat. Szükségesnek tűnik tehát egy
olyan strukturális jellegű választ adni erre a problémára, amelynek
nagyobb hatása lesz a harmadik felekre nézve is. Ennek tényleges megvalósításához
korlátozni kell azt az időtartamot, ameddig egy hitelminősítő
intézet folyamatosan hitelminősítéseket adhat ki ugyanarra a kibocsátóra
vagy annak hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaira vonatkozóan. A
minősített kibocsátó vagy a minősített hitelviszonyt megtestesítő
értékpapír kibocsátója és a hitelminősítő intézet közötti üzleti
kapcsolat hosszának korlátozása várhatóan megszünteti az adott kibocsátóra
vonatkozó kedvező minősítések ösztönzőit. A
hitelminősítő intézetek rotációjának normális és rendes piaci gyakorlatként
való előírásával pedig hatékonyan kezelni lehet a „bezáródási hatást”,
amikor is egy kibocsátó azért tartózkodik a hitelminősítő intézet
lecserélésétől, mert ez elbizonytalaníthatja a befektetőket a
kibocsátó hitelképességével kapcsolatban. Végezetül a hitelminősítő
intézetek rotációjának pozitív hatása kell legyen a hitelminősítési
piacra, hiszen könnyebbé válik a piacra való belépés és lehetőség nyílik a
meglévő hitelminősítő intézetek számára, hogy új területekre
terjesszék ki tevékenységüket. (8)
Az adott kibocsátóra vagy annak hitelviszonyt
megtestesítő értékpapírjaira vonatkozó hitelminősítéseket kibocsátó
hitelminősítő intézetek rendszeres rotációja sokoldalúbb
értékeléseket fog eredményezni a hitelminősítő intézetet kiválasztó
és annak szolgáltatásaiért fizető kibocsátó hitelképessége tekintetében. A
hitelminősítő intézetek által alkalmazott sokrétű és
különböző megítélések, nézőpontok és módszerek eredményeképp
változatosabb hitelminősítések születhetnek, és végső soron javulhat
a kibocsátók hitelképességének vizsgálata. E változatosság érvényre juttatása,
valamint a kibocsátók és a hitelminősítő intézetek
elkényelmesedésének elkerülése érdekében a hitelminősítő intézet és
az annak szolgáltatásaiért fizető kibocsátó közötti üzleti kapcsolat maximális
hosszát olyan szintre kell korlátozni, amely garantálja a kibocsátó
hitelképességének rendszeresen megújított vizsgálatát. Ez alapján a hároméves
időtartam megfelelőnek tűnik, különösen annak
figyelembevételével, hogy a hitelminősítések között bizonyos
folytonosságot is kell biztosítani. Az összeférhetetlenségek kockázata
megemelkedik azokban az esetekben, amikor a hitelminősítő intézet egy
rövid időszak alatt gyakran készít hitelminősítéseket ugyanazon
kibocsátó számára annak hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaira
vonatkozóan. Ezekben az esetekben hasonló eredmények eléréséért az üzleti
kapcsolat maximális időtartamát rövidebbre kell szabni. Ez azt jelenti,
hogy ugyanazon kibocsátó tíz, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjának
hitelminősítése után az üzleti kapcsolatot meg kell szüntetni. Annak
érdekében azonban, hogy ez ne jelentsen aránytalanul nagy terhet se kibocsátók
se a hitelminősítő intézetek számára, az üzleti kapcsolat első
12 hónapjában a hitelminősítő intézet lecserélésére vonatkozó
követelmény nem alkalmazandó. Amennyiben egy kibocsátó több
hitelminősítő intézetet bíz meg – akár azért, mert strukturált
pénzügyi termékek kibocsátójaként erre kötelezett, akár önkéntes alapon teszi
ezt –, a rotációs időszakokra vonatkozó szigorú szabályokat elegendő
a hitelminősítő intézetek egyikére alkalmazni. A többi
hitelminősítő intézettel fennálló üzleti kapcsolat hossza viszont
ezekben az esetekben nem haladhatja meg a hat évet. (9)
A hitelminősítő intézetek rotációjára
vonatkozó követelményt hiteles módon érvényesíteni kell ahhoz, hogy elérje a
kívánt hatást. A rotációs szabállyal nem lehetne elérni a célkitűzéseket,
ha a távozó hitelminősítő intézet számára túl rövid időn belül
lehetővé válna, hogy ugyanazon kibocsátó számára újból szolgáltatásokat nyújtson.
Ezért olyan megfelelő hosszú időszakról kell rendelkezni, amely alatt
az adott hitelminősítő intézetet ugyanazon kibocsátó nem bízhatja meg
hitelminősítési szolgáltatások nyújtásával. Ennek az időszaknak elég
hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy a következő hitelminősítő
intézet ténylegesen tudjon hitelminősítési szolgáltatásokat nyújtani a
kibocsátónak, illetve hogy a kibocsátót egy másik megközelítés szerint, valóban
új vizsgálat alá vonják, és garantálva legyen az, hogy az új
hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítések
megfelelő folytonosságot biztosítanak. Az időszakot úgy kell
megválasztani, hogy a kibocsátó ne tudjon mindössze két hitelminősítő
intézettel olyan kényelmes megállapodást kötni, amely alapján e két intézet
folyamatosan egymást váltogatja, hiszen ez a bizalmas viszony fenntartásához
vezethet. Következésképp négy évben került megállapításra azon időszak
hossza, amely alatt a távozó hitelminősítő intézet nem nyújthat majd
szolgáltatásokat a kibocsátó számára. (10)
A hitelminősítő intézet lecserélése
szükségszerűen megnöveli annak kockázatát, hogy a távozó
hitelminősítő intézet által a minősített szervezetről
felhalmozott tudás elvész. Ennek következtében a soron következő
hitelminősítő intézetnek jelentős erőfeszítéseket kell
tennie, hogy megszerezze a munkája ellátásához szükséges tudást. A
zökkenőmentes átmenetet azonban biztosítani lehet annak a követelménynek
az előírásával, amelynek értelmében a távozó hitelminősítő
intézetnek a minősített szervezetre vagy eszközökre vonatkozó releváns
információkat át kell adnia a helyébe lépő hitelminősítő
intézetnek. (11)
A kibocsátó által megbízott hitelminősítő
intézet rendszeres cseréjének előírása arányos a kitűzött céllal. Ez
a követelmény csak a bizonyos feltételek (a „kibocsátó fizet” modell) szerint
működő, közérdekű szolgáltatásokat (szabályozási célból
felhasználható hitelminősítéseket) nyújtó egyes szabályozott intézményekre
(hitelminősítő intézetekre) alkalmazandó. A függetlenség garantálása
és a függetlenség minden körülmények közötti kikezdhetetlenségének garantálása
érdekében az a kitüntetett helyzet, hogy a hitelminősítő intézet
által nyújtott szolgáltatásokat a pénzügyi szolgáltatások piacának
szabályozásában fontos szerepet betöltő tevékenységként ismerik el, és e
tevékenység végzését számára engedélyezték, maga után vonja bizonyos
kötelezettségek betartásának szükségességét is. Az olyan
hitelminősítő intézet, amely nem nyújthat hitelminősítési
szolgáltatásokat valamely kibocsátó számára, továbbra is végezhet hitelminősítést
más kibocsátóknak. Olyan piaci környezetben, ahol a rotációs szabály minden
szereplőre egységesen alkalmazandó, üzleti lehetőségek mindig fognak
adódni, hiszen a kibocsátók mindegyikének cserélnie kell a
hitelminősítő intézetét. Ezen felül a hitelminősítő
intézetek meglévő tapasztalatukat felhasználva bármikor kibocsáthatnak
ugyanazon kibocsátóra vonatkozó, nem kezdeményezett hitelminősítést. A nem
kezdeményezett minősítések nem a „kibocsátó fizet” modell keretében
készülnek, és így kevésbé vannak kitéve az esetleges összeférhetetlenségeknek.
A hitelminősítővel folytatott üzleti kapcsolat maximális hosszának
megszabása, illetve a több hitelminősítő intézet megbízására
vonatkozó szabály korlátozza a kibocsátók vállalkozási szabadságát. Ez a korlátozás
azonban a közérdek védelme alapján szükséges, tekintettel a befektetők
által szabályozási célból felhasználható független hitelminősítések
garantálása érdekében a hitelminősítő intézetektől elvárt
függetlenségre a „kibocsátó fizet” modell által gyakorolt hatásra. A korlátozások
ugyanakkor nem lépik túl a szükséges mértéket, és inkább kellene úgy tekinteni
ezekre, mint a kibocsátónak harmadik felekkel és végső soron a piaccal
szembeni hitelképességét növelő elemekre. (12)
Az államadósság-minősítések egyik sajátossága,
hogy ezekre általában nem érvényes a „kibocsátó fizet” modell. Az ilyen
minősítések többsége nem kezdeményezett minősítésként készül, és ezek
képezik az alapját az érintett ország pénzügyi intézményeinek felkérésre
készített vagy nem kezdeményezett minősítéseinek is. Az
államadósság-minősítéseket kibocsátó hitelminősítő intézetek
rotációját nem szükséges tehát előírni. (13)
A hitelminősítő intézetnek a
minősített szervezettel szembeni függetlenségét befolyásolja valamely
jelentős részvényesének a minősített szervezet tekintetében
felmerülő esetleges összeférhetetlensége is. A hitelminősítő
intézet részvényese a minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló
harmadik fél igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagja lehet.
Az 1060/2009/EK rendelet szabályai az ilyen jellegű helyzeteket csak a
hitelminősítő elemzők, a hitelminősítéseket jóváhagyó
személyek és a hitelminősítő intézetek egyéb alkalmazottai által
okozott összeférhetetlenségek tekintetében rendezték. A rendelet nyitva hagyta
azonban a hitelminősítő intézetek részvényesei vagy tagjai
tekintetében felmerülő esetleges összeférhetetlenségek kérdését. A
hitelminősítő intézeteknek a minősített szervezetekkel szembeni
függetlenségével kapcsolatban kialakított kép javítása érdekében helyénvaló a
hitelminősítő intézetek alkalmazottai tekintetében felmerülő
összeférhetetlenségekre vonatkozó szabályokat kiterjeszteni a
hitelminősítő intézetben jelentős pozícióval rendelkező
részvényesek, illetve tagok tekintetében felmerülő összeférhetetlenségekre
is. Ennek értelmében a hitelminősítő intézetnek tartózkodnia kell
hitelminősítések kibocsátástól, vagy nyilvánosan jeleznie kell, hogy a
hitelminősítés befolyásolt lehet, ha az intézet szavazati jogainak
legalább 10%-ával rendelkező részvényes vagy tag egyben a minősített
szervezet igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának is tagja, vagy
abban részesedéssel rendelkezik. Amennyiben egy részvényes vagy tag a
hitelminősítő intézet üzleti tevékenységét jelentősen
befolyásolni képes pozícióban van, az adott személy nem nyújthat a
minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló harmadik fél részére
annak vállalati felépítésével vagy jogi formájával, eszközeivel, forrásaival és
tevékenységeivel kapcsolatos konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatásokat. (14)
A függetlenségre és az összeférhetetlenségek
megelőzésére vonatkozó szabályok hatástalanná válhatnának, ha a
hitelminősítő intézetek nem lennének függetlenek egymástól. A
szabályok gyakorlati alkalmazásához kellően nagy számú
hitelminősítő intézetre van szükség, amelyek se a távozó
hitelminősítő intézethez – rotáció esetén –, se az ugyanazon
kibocsátónak egyidejűleg hitelminősítési szolgáltatásokat nyújtó
hitelminősítő intézethez nem kapcsolódnak. Amennyiben a jelenlegi
piacon hitelminősítő intézetekből nem áll kellő választék a
kibocsátó rendelkezésére, a függetlenség feltételeinek javítására irányuló
szabályok végrehajtása nem feltétlenül fog eredménnyel járni. Helyénvaló tehát
rendelkezni egyrészt rotáció esetén a távozó hitelminősítő intézet és
a soron következő intézet, másrészt az ugyanazon kibocsátó számára
egyidejűleg minősítési szolgáltatásokat végző két
hitelminősítő intézet szigorú elkülönítéséről. A
hitelminősítő intézetek nem kapcsolódhatnak egymáshoz az
ellenőrzésük, a hitelminősítő intézetek ugyanazon csoportjához való
tartozásuk, a bármely másik intézetben részvényesként vagy tagként, illetve
szavazati jogok gyakorlójaként való jelenlétük, továbbá a többi
hitelminősítő intézet ügyvezetésének, igazgatótanácsának,
felügyelőbizottságának tagjai kinevezésében betöltött szerepük
tekintetében. (15)
A hitelminősítő intézetek
függetlenségéről alkotott képet különös mértékben befolyásolná, ha
ugyanazok a részvényesek, illetve tagok olyan hitelminősítő
intézetekbe fektetnének, amelyek nem tartoznak ugyanahhoz a hitelminősítői
csoporthoz, legalábbis akkor, ha ez a befektetés elér egy bizonyos mértéket,
amely alapján ezek a részvényesek, illetve tagok bizonyos mértékű
befolyást gyakorolhatnának az intézet üzletvitelére. A hitelminősítő
intézetek függetlensége (és a függetlenségükről alkotott kép) biztosítása
érdekében helyénvaló tehát szigorúbb szabályokat alkotni a
hitelminősítő intézetek és részvényeseik közötti kapcsolatokról. Ez
alapján egyidejűleg egynél több hitelminősítő intézetben senki
sem rendelkezhet 5 %-os vagy azt meghaladó mértékű részesedéssel,
kivéve, ha az érintett intézetek ugyanazon csoporthoz tartoznak. (16)
A hitelminősítő intézetek kellő
mértékű függetlenségének biztosítására vonatkozó célkitűzés maga után
vonja azt, hogy a befektetők nem rendelkezhetnek 5 %-os vagy azt
meghaladó mértékű befektetéssel egynél több hitelminősítő
intézetben. A szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival
kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények
harmonizációjáról szóló, 2004. december 15-i 2004/109/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv[17] értelmében a
tőzsdén jegyzett társaságokban a szavazati jogok legalább 5 %-át
gyakorló személyekről nyilvános tájékoztatást kell közzétenni, többek
között azért, hogy a befektetők tudomást szerezzenek a társaság szavazati
szerkezetének változásairól. A szavazati jogok 5 %-a tehát már
jelentős részesedésnek tekinthető, amely lehetővé teszi a
társaság szavazati szerkezetének befolyásolását. Az egynél több
hitelminősítő intézetben egyidejűleg meglévő befektetések
korlátozására ezért helyénvaló az 5 %-os szintet alkalmazni. Ez az
intézkedés nem tekinthető aránytalannak, tekintve, hogy az Unióban
nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek egyike sem tőzsdén
jegyzett vállalkozás, és így nem tartoznak az EU-ban jegyzett társaságokra
alkalmazandó átláthatósági és eljárási szabályok hatálya alá. A tőzsdén
nem jegyzett vállalkozásokra gyakran részvényesi szabályzatok vagy
megállapodások az irányadók, és a részvényesek vagy tagok száma általában
alacsony. Ennek következtében nem jegyzett hitelminősítő intézetben
még egy kisebbségi pozíció is jelentős befolyással járhat. Annak érdekében
azonban, hogy a hitelminősítő intézetekbe irányuló, teljes mértékben
pénzügyinek tekinthető befektetésekre továbbra is legyen mód, az
egyidejűleg egynél több hitelminősítő intézetbe történő
befektetés korlátozása nem terjesztendő ki a befektetőtől
független, annak befolyása alatt nem álló harmadik felek által irányított
kollektív befektetési formákon keresztüli befektetésekre. (17)
A kibocsátó és a hitelminősítő intézet
közötti üzleti kapcsolat hosszát korlátozó új szabályok jelentősen
átrajzolnák a ma még meglehetősen koncentrált európai uniós
hitelminősítői piacot. Új piaci lehetőségek nyílnak majd meg a
kis és közepes méretű hitelminősítő intézetek előtt, amelyeknek
fejlődniük kell ahhoz, hogy az új szabályok hatálybalépését követő
első években meg tudjanak felelni a kihívásoknak. Ezek a fejlemények
vélhetően nagyobb választékot teremtenek majd a piacon. Az új szabályok
céljait és hatékonyságát ugyanakkor nagyban veszélyeztetné az, ha az első
években a régóta fennálló, nagy hitelminősítő intézetek úgy fosztanák
meg versenytársaikat a hiteles alternatívák kidolgozásának
lehetőségétől, hogy felvásárolják őket. A hitelminősítői
piac további, a nagy minősítők által vezérelt konszolidációja a
nyilvántartásba vett, elérhető hitelminősítő intézetek
csökkenését eredményezné, ami egyrészt nehézséget okozna a kibocsátóknak a
hitelminősítő kiválasztása terén, amikor is rendszeresen egy vagy több
új hitelminősítő intézetet kell kiválasztaniuk, másrészt hátráltatná
az új szabályok zökkenőmentes működését. Még súlyosabb gond, hogy a
régóta fennálló, nagy hitelminősítő intézetek által meghatározott
további konszolidáció különösképpen hátráltatná a nagyobb piaci választék kialakulását. (18)
A függetlenségre és az összeférhetetlenségek
elkerülésére vonatkozó, ugyanazon kibocsátó számára hitelminősítői
szolgáltatások hosszú időn keresztül történő nyújtását a
hitelminősítő intézetek számára korlátozó szabályok hatékonyságát
alááshatja az, ha a hitelminősítő intézetek közvetlenül vagy közvetve
más hitelminősítő intézetek részvényeseivé vagy tagjaivá válhatnak. (19)
Biztosítani kell azt, hogy a minősítési
módszerek módosításai ne eredményezzenek kevésbé szigorú módszereket. Ennek
érdekében a kibocsátók, a befektetők és a többi érintett fél részére
biztosítani kell a lehetőséget, hogy észrevételeket tehessenek a
minősítési módszerek tervezett változtatásaival kapcsolatban. Ez segíteni
fog nekik az új módszerek okai és a szóban forgó változtatások megértésében. A
kibocsátók és a befektetők által a módszerek tervezeteire vonatkozóan tett
észrevételek értékes hozzájárulások lehetnek a hitelminősítő
intézetek számára a módszerek meghatározásához. Az új minősítési módszerek
gyakorlati alkalmazását megelőzően az 1060/2009/EK rendelet
8. cikke (3) bekezdésének és a vonatkozó szabályozástechnikai
standardoknak való megfelelést az EÉPH-nak kell ellenőriznie és
megerősítenie. Az EÉPH-nak meg kell róla győződnie, hogy a
javasolt módszerek szigorúak, szisztematikusak, folytonosak és – az
utóteszteléseket is beleértve – korábbi tapasztalatokra épülnek. Ez az
ellenőrzési folyamat azonban nem jogosítja fel az EÉPH-t arra, hogy
megítélje a javasolt módszer megfelelőségét, vagy a módszer alkalmazását követően
kiadott hitelminősítések tartalmát. (20)
A strukturált pénzügyi eszközök összetettsége miatt
a hitelminősítő intézeteknek nem sikerült minden esetben
biztosítaniuk az ilyen eszközökre vonatkozóan kiadott hitelminősítések
kellőképpen magas színvonalát. Ennek következtében az ilyen típusú
hitelminősítésekbe vetett piaci bizalom megingott. A bizalom
visszaszerzése érdekében helyénvaló előírni a kibocsátók, illetve a velük
kapcsolatban álló harmadik felek részére, hogy a strukturált pénzügyi eszközök
vonatkozásában két különböző hitelminősítő intézettől is
rendeljenek hitelminősítést, ami eltérő és egymással versenyző
értékeléseket eredményezhet. Ez egyúttal csökkentheti az egyetlen
hitelminősítésre való túlzott hagyatkozást is. (21)
A hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről
és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális
felügyeletéről szóló, […]-i [xxxx/xx/EU] európai parlamenti és tanácsi
irányelv[18] bevezetett egy olyan
rendelkezést, amely a bankok és befektetési vállalkozások számára előírja,
hogy maguk vizsgálják meg azon szervezetek és pénzügyi eszközök
hitelkockázatát, amelyekbe befektetnek, és e tekintetben ne hagyatkozzanak
egyszerűen a külső minősítésekre. Ezt a szabályt ki kell
terjeszteni más, az uniós jog szerint szabályozott pénzügyi vállalkozásokra,
így például a vagyonkezelőkre is. A tagállamok nem alkothatnának olyan
szabályokat, amelyek alapján ezen befektetők szigorúbban támaszkodhatnának
a külső minősítésekre. (22)
A befektetőknek azáltal is jobb
lehetőségük lenne elvégezni a strukturált pénzügyi eszközök
hitelképességének megalapozott vizsgálatát, ha megfelelő információkhoz
jutnának ezekről az eszközökről. Ezáltal mérséklődik a
befektetőknek a hitelminősítésektől való függése. Továbbá a
strukturált pénzügyi eszközökre vonatkozó információk közzététele várhatóan
erősíteni fogja a hitelminősítő intézetek közötti versenyt,
mivel ez a nem kezdeményezett minősítések számának növekedéséhez vezethet. (23)
A befektetők, kibocsátók és a többi érintett
fél számára egy központi honlapon kell hozzáférést biztosítani a naprakész
információkhoz. Az EÉPH által létrehozott európai minősítési mutató
(EURIX) lehetővé teszi a befektetőknek, hogy egy adott
minősített szervezetre vonatkozó összes minősítést összehasonlítsák,
illetve átlagminősítés képezzenek. A különböző
hitelminősítő intézetek által ugyanazon szervezetre vonatkozóan
kiadott minősítések összehasonlíthatósága érdekében a
hitelminősítő intézeteknek harmonizált minősítési skálát kell
alkalmazniuk, amelyet az EÉPH dolgoz ki, a Bizottság pedig szabályozástechnikai
standardként fogad el. A harmonizált minősítési skála csak a
minősítéseknek az EURIX-honlapon való közzétételéhez lenne kötelező,
a saját honlapjukon való közzétételhez a hitelminősítő intézetek
szabadon alkalmazhatják a saját minősítési skálájukat. A harmonizált
minősítési skála kötelező használatának nincs harmonizációs hatása a
hitelminősítő intézetek módszereire és folyamataira nézve, funkciója
a minősítések összehasonlíthatóvá tételére korlátozódik. Annak érdekében,
hogy saját befektetési döntéseik meghozatala előtt a befektetők az
összes véleményt figyelembe vehessék, fontos, hogy az EURIX-honlapon az
összevont minősítési mutató mellett az egyes eszközökre vonatkozóan
elérhető összes minősítés szerepeljen. Az összevont minősítési
mutató segítheti a befektetőket egy adott szervezet hitelképességéről
alkotott első kép kialakításában. Az EURIX segíteni fogja a kisebb és új
hitelminősítő intézetek ismertségének növelését. Az európai
minősítési mutató kiegészíti a múltbeli teljesítményre vonatkozóan az EÉPH
központi adatbázisában a hitelminősítő intézetek által
közzéteendő adatokat. A hitelminősítő intézetekről szóló,
2011. június 8-i állásfoglalásában[19] az Európai
Parlament támogatta az európai minősítési mutató létrehozását. (24)
Függetlenül attól, hogy szabályozási célból
bocsátják-e ki vagy sem, a hitelminősítéseknek jelentős hatásuk van a
befektetési döntésekre. A hitelminősítő intézeteknek tehát fennáll az
a komoly felelőssége a befektetőkkel szemben, hogy megfeleljenek az
1060/2009/EK rendeletben foglalt, a minősítések függetlenségére,
tárgyilagosságára és megfelelő minőségére vonatkozó szabályoknak. A
hitelminősítő intézet és a befektető közötti szerződéses
kapcsolat hiányában azonban a befektetők nem mindig vannak olyan
pozícióban, hogy érvényesíteni tudják az intézet velük szemben fennálló
felelősségét. Ezért fontos megfelelő jogorvoslati lehetőséget
biztosítani azon befektetők számára, akik az 1060/2009/EK rendeletet
megsértő módon kiadott hitelminősítésre hagyatkoztak. A
befektető számára lehetővé kell tenni, hogy felelősségre
vonhassa a hitelminősítő intézetet az olyan károkért, amelyet a
rendeletnek a minősítés eredményére kiható megsértése okozott. A
minősítési eredményt nem befolyásoló jogsértések – mint például az átláthatósági
követelmények megsértése – nem keletkeztetnek polgári jogi követelést. (25)
A hitelminősítő intézetek csak akkor
vonhatók felelősségre, ha szándékosan vagy súlyos gondatlanságból szegik
meg az 1060/2009/EK rendelet alapján megállapított kötelezettségeiket. A
vétkesség ezen értelmezése szerint a hitelminősítő intézetek csak
akkor vonhatók felelősségre a rendelet szerinti egyes kötelezettségeik
teljesítésének elmulasztásáért, ha súlyos gondatlanságból szegik meg a
kötelezettségeiket. A vétkességnek ezen értelmezése megfelelő, mivel a
hitelminősítői tevékenység bizonyos mértékig összetett gazdasági
tényezők vizsgálatával jár, és a különböző módszerek alkalmazása
eltérő minősítési eredményekre vezethet, amelyek egyikét sem lehet
hibásnak minősíteni. (26)
A befektetők számára hatékony jogorvoslati
lehetőséget kell biztosítani a hitelminősítő intézetekkel
szemben. Mivel a befektetők nem ismerik közelről a
hitelminősítő intézetek belső folyamatait, a jogsértés
fennállására és a jogsértésnek a minősítési eredményre kifejtett hatására
vonatkozó bizonyítási teher részleges megfordítása helyénvalónak tűnik, ha
a befektető megalapozottan előterjesztette az ilyen jogsértés
fennállását. A károkozás tényével és a jogsértéssel való okozati viszonnyal
kapcsolatos bizonyítási terhet azonban teljes mértékben a befektetőnek
kell viselnie, hiszen mindkettő a befektető érdekköréhez van
közelebb. (27)
A hitelminősítő intézet polgári jogi
felelősséggel összefüggő, e rendelet által nem szabályozott
kérdésekre a nemzetközi magánjog vonatkozó szabályai által meghatározott,
alkalmazandó nemzeti jog az irányadó. A befektetőnek a polgári jogi
felelősség megállapítására irányuló beadványáról döntő illetékes
bíróság kiválasztása a nemzetközi joghatóság irányadó szabályai alapján
történik. (28)
Az a tény, hogy az intézményi befektetők –
ideértve a vagyonkezelőket is – kötelesek elvégezni az eszközök
hitelképességének saját vizsgálatát is, nem zárja ki annak bírósági
megállapítását, hogy e rendeletnek a hitelminősítő intézet általi
megsértése olyan kárt okozott a befektetőnek, amelyért a
hitelminősítő intézet felelősséggel tartozik. Jóllehet ez a
rendelet javítani fogja a befektetőknek a saját kockázatelemzés
elvégzésére rendelkezésre álló lehetőségeit, a befektetők információkhoz
való hozzáférése továbbra is korlátozottabb lesz, mint a
hitelminősítő intézeteké. A kisebb befektetők pedig sok esetben
nem rendelkeznek majd megfelelő kapacitással ahhoz, hogy alapos
felülvizsgálatnak vessék alá a hitelminősítő intézet által
kibocsátott külső minősítést. (29)
Az összeférhetetlenségek további csökkentése és a
hitelminősítői piacon folytatott tisztességes verseny
elősegítése érdekében biztosítani kell azt, hogy a hitelminősítő
intézetek által felszámított díjak megkülönböztetéstől mentesek legyenek.
Azonos típusú szolgáltatásért felszámított díjak közötti különbségek csak a
különböző ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások tényleges költségei közötti
eltérések alapján indokolhatók. Az egy adott kibocsátónak a minősítési
szolgáltatásokért felszámított díjak nem függhetnek az elvégzett munka
eredményeitől vagy következményeitől, vagy kapcsolódó
(kiegészítő) szolgáltatások nyújtásától. E szabályok hatékony
felügyeletének biztosítása érdekében a hitelminősítő intézeteknek
tájékoztatniuk kell az EÉPH-t is az egyes ügyfeleiktől kapott díjbevételekről
és általános árpolitikájukról. (30)
A naprakész és hiteles
államadósság-minősítések kibocsátásához való hozzájárulás, valamint a
felhasználók tájékozódásának megkönnyítése érdekében a minősítéseket
rendszeresen felül kell vizsgálni. Fontos továbbá az átláthatóság növelése az
elvégzett kutatási munkára, a minősítések elkészítéséhez rendelt
munkaerő-állományra és az államadósság-minősítésekkel kapcsolatban a
hitelminősítő intézetek által tett, mögöttes feltételezésekre vonatkozóan. (31)
Már a hatályos szabályok is rendelkeznek arról,
hogy a minősítésekről közzétételüket 12 órával megelőzően
tájékoztatni kell a minősített szervezetet. Annak érdekében, hogy erre a
tájékoztatásra ne munkaidőn kívüli időpontban kerüljön sor, és hogy a
minősített szervezetnek elegendő ideje legyen a minősítés
alapjául szolgáló adatok helyességének ellenőrzésére, pontosítani kell,
hogy a minősített szervezet tájékoztatására a minősítés vagy a
minősítési kilátás közzétételét egy teljes munkanappal megelőzően
kell sort keríteni. (32)
Tekintettel az államadósság-minősítések
sajátosságaira, továbbá a volatilitás kockázatának csökkentése érdekében
helyénvaló előírni a hitelminősítő intézetek számára azt, hogy
az ilyen minősítéseket csak az uniós piacok zárását követően, illetve
nyitásukat legalább egy órával megelőzően tegyék közzé. (33)
A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai
standardok biztosítják a betétesek, befektetők és fogyasztók
megfelelő védelmét az egész Unióban. Hatékony és helyénvaló megoldás lenne
az EÉPH-t, mint nagyon specializált szakértelemmel rendelkező szervet, a
Bizottsághoz benyújtandó azon szabályozás- és végrehajtás-technikai
standardtervezetek kidolgozásával megbízni, amelyek nem igényelnek
szakpolitikai döntéseket. (34)
Az EÉPH által kidolgozott, egyik
hitelminősítő intézetnek egy másik általi felváltásánál készített
átadás-átvételi dokumentáció tartalmára, a strukturált pénzügyi
eszközökről a kibocsátók által rendelkezésre bocsátandó információk
tartalmára, a tájékoztatás gyakoriságára és formájára, a hitelminősítő
intézetek által alkalmazandó harmonizált standard minősítési skálára, az
EÉPH-nak az EURIX-szal kapcsolatban a hitelminősítő intézetek által
nyújtandó tájékoztatások prezentálására (ideértve a szerkezetet, formátumot,
módszert és a jelentéstétel időzítését), valamint a
hitelminősítő intézetek által felszámított díjakról az EÉPH
folyamatos felügyeleti funkciója ellátása céljából készített rendszeres
jelentések tartalmára és formájára vonatkozó szabályozástechnikai
standardtervezeteket a Bizottság fogadja el. A Bizottság ezeket a standardokat
a Szerződés 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi
aktusként és az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkeivel összhangban fogadja
el. (35)
Az 1060/2009/EU rendelet lehetővé teszi
harmadik országokban kibocsátott minősítések szabályozási célú
felhasználását, ha azokat az 5. cikknek megfelelően hitelesített
hitelminősítő intézet bocsátotta ki, vagy a minősítést az
említett rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján az Unióban
székhellyel rendelkező hitelminősítő intézet befogadta. A
hitelesítéshez a Bizottságnak egyenértékűségi határozatot kell elfogadnia
a harmadik országnak a hitelminősítő intézetekre vonatkozó
szabályozási rendszere tekintetében, a befogadáshoz pedig a harmadik országbeli
hitelminősítő intézet tevékenységének legalább olyan szigorú
követelményeknek kell eleget tennie, mint a vonatkozó uniós szabályok. Az e
rendelet által bevezetett rendelkezések egy része nem alkalmazandó az
egyenértékűségi és a befogadási vizsgálatokra. Ilyenek például azok a
rendelkezések, amelyek csak a kibocsátókra vonatkozóan állapítanak meg
kötelezettségeket, a hitelminősítő intézetekre viszont nem. Ezen
felül ebben az összefüggésben nem kell figyelembe venni azokat a cikkeket sem,
amelyek az uniós minősítési piac struktúrájához, és nem a hitelminősítő
intézetek magatartási szabályainak megállapításához kapcsolódnak. Annak
érdekében, hogy a harmadik országoknak elegendő idő álljon
rendelkezésre szabályozási kereteik kiigazítására a fennmaradó tartalmi
rendelkezések tekintetében, e rendelkezéseket csak a
2014. június 1-jét követően készített egyenértékűségi és
befogadási vizsgálatokra kell alkalmazni. Ezzel összefüggésben fontos
emlékeztetni arra, hogy a harmadik ország szabályozási rendszerének nem kell az
e rendeletben foglaltakkal azonos szabályokat tartalmaznia. Az 1060/2009/EK
rendeletben már megállapítottaknak megfelelően ahhoz, hogy az EU
szabályozásával egyenértékűnek vagy azzal azonos szigorúságúnak legyen
tekinthető, elegendő, hogy a harmadik ország szabályozási rendszere a
gyakorlatban ugyanazokat a célkitűzéseket és hatásokat érje el. (36)
Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a
hitelminősítő intézetek függetlenségének megerősítését, a
megfelelő hitelminősítési folyamatok és módszerek előmozdítását,
az államadósság-minősítésekkel kapcsolatban felmerülő kockázatok
csökkentését, a piaci szereplők hitelminősítésekre való túlzott
hagyatkozása kockázatának csökkentését, valamint a jogorvoslat
lehetőségének a befektetők számára való biztosítását nem lehet
tagállami szinten kielégítő módon elérni, és ezért a felügyelendő
minősítési tevékenységek összeurópai kiterjedése és hatása miatt azok
uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai
Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének
megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban a
rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges
mértéket. (37)
Az 1060/2009/EK rendeletet ezért ennek
megfelelően módosítani kell, ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET: 1. cikk
Az 1060/2009 rendelet módosításai Az 1060/2009/EK rendelet a
következőképpen módosul: (1) Az 1. cikk helyébe a
következő szöveg lép: „1. cikk Tárgy Ez a rendelet közös szabályozási megközelítést
vezet be a hitelminősítési tevékenységek integritásának, átláthatóságának,
felelősségének, megfelelő irányításának és megbízhatóságának
növelésére, hozzájárulva az Unióban kiadott hitelminősítések
minőségéhez, és így hozzájárul a belső piac zökkenőmentes
működéséhez, miközben a fogyasztók és befektetők védelmének magas szintjét
is megvalósítja. E rendelet megállapítja a hitelminősítések kiadásának
feltételeit, és szabályokat hoz a hitelminősítő intézetek (beleértve
részvényeseiket és tagjaikat is) szervezetével és magatartásával kapcsolatban,
hogy ösztönözze azok függetlenségét, az összeférhetetlenségek elkerülését,
valamint a fogyasztók és befektetők védelmének fokozását. E rendelet megállapítja továbbá az Unióban
bejegyzett kibocsátók, kezdeményezők és szponzorok strukturált pénzügyi
eszközökkel kapcsolatos kötelezettségeit.” (2) A 2. cikk (1) bekezdésében az „a
Közösségben” szövegrész helyébe az „az Unióban” szövegrész lép. (3) A 3. cikk (1) bekezdése a
következőképpen módosul: a) a g) pontban a „közösségi” szó helyébe az
„uniós” szó lép; b) az m) pontban az „a Közösségben”
szövegrész helyébe az „az Unióban” szövegrész lép; c) a bekezdés a következő pontokkal
egészül ki: „s) „kibocsátó”: a 2003/71/EK irányelv 2.
cikke (1) bekezdésének h) pontjában meghatározott kibocsátó; t) „értékpapírosítást kezdeményező” a
2006/48/EK irányelv 4. cikkének 41. pontjában meghatározott értékpapírosítást
kezdeményező; u) „szponzor” a 2006/48/EK irányelv 4.
cikkének 42. pontjában meghatározott szponzor; v) „államadósság-minősítés”: i. olyan hitelminősítés, amely
esetében a minősített jogalany egy állam, vagy valamely állam regionális
vagy helyi hatósága; ii. olyan hitelminősítés, amely
esetében az adósság vagy pénzügyi kötelezettség, a hitelviszonyt
megtestesítő értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz kibocsátója egy állam,
vagy valamely állam regionális vagy helyi hatósága; w) „hitelminősítési kilátás”: valamely
hitelminősítés rövid- és középtávú alakulásának irányáról alkotott
vélemény.”; (4) A 4. cikk a következőképpen
módosul: a) az (1) bekezdés második albekezdésében az
„a Közösségben” szövegrész helyébe az „az Unióban” szövegrész lép; b) a (2) bekezdésben az „A Közösségben”
szövegrész helyébe az „Az Unióban” szövegrész lép; c) a (3) bekezdés a következőképpen
módosul: i. a bevezető mondatban az „A
Közösségben” szövegrész helyébe az „Az Unióban” szövegrész lép; ii. a b) pont helyébe a következő
szöveg lép: „a hitelminősítő intézet
ellenőrizte, és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel
(*) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság)
(EÉPH) előtt folyamatosan igazolni képes azt, hogy a harmadik országbeli
hitelminősítő intézet által végzett, a befogadandó
hitelminősítés kiadását eredményező hitelminősítési
tevékenységek olyan követelményeket teljesítenek, amelyek legalább annyira
szigorúak, mint a 6–12. cikkben megállapított előírások, kivéve a 6a.,
8a., 8b. és 11a. cikkeket. (*) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.”; d) a (4) bekezdésben az „a Közösségben”
szövegrész helyébe az „az Unióban” szövegrész lép; (5) Az 5. cikk a következőképpen
módosul: a) az (1) bekezdésben az „a Közösségben”
szövegrész helyébe az „az Unióban” szövegrész lép; b) a (6) bekezdés második
albekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép: „b) a hitelminősítő intézetekre
jogilag kötelező érvényű szabályok vonatkoznak, amelyek
egyenértékűek a 6–12. cikkben és az I. mellékletben megállapított
szabályokkal, kivéve a 6a., 8a., 8b. és 11a. cikkeket; és”; c) a (8) bekezdés helyébe a következő
szöveg lép: „A 20., 23b. és 24. cikk rendelkezései
alkalmazandók a hitelesített hitelminősítő intézetekre és az általuk
kiadott hitelminősítésekre.”; (6) A szöveg a következő 5a. és 5b.
cikkel egészül ki: „5a. cikk A pénzügyi intézmények túlzott hagyatkozása a
hitelminősítésekre A tőzsdén kívüli származtatott
ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési
adattárakról szóló, 201x. xxx. xx-i xx/201x/EU európai parlamenti és tanácsi
rendeletben[20] meghatározott
hitelintézetek, befektetési vállalkozások, biztosítóintézetek és
viszontbiztosítók, foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények,
alapkezelő és befektetési társaságok,
alternatívbefektetésialap-kezelők és központi szerződő felek
elvégzik saját hitelkockázat-értékelésüket és valamely jogalany vagy pénzügyi
eszköz hitelképességének értékelése során nem támaszkodnak kizárólag és
mechanikusan a hitelminősítésekre. Az e vállalkozások felügyeletéért
felelős illetékes hatóságok szigorúan ellenőrzik a vállalkozások
hitelminősítési folyamatait. 5b. cikk Az európai felügyeleti hatóságok és az Európai
Rendszerkockázati Testület hagyatkozása a hitelminősítésekre Az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi
rendelettel (*) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság,
EBH), az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (**)
létrehozott európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és
Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, EBFH) és az EÉPH iránymutatásaiban, ajánlásaiban
és technikai standardtervezeteiben nem hivatkozhat hitelminősítésekre,
amennyiben e hivatkozások esetében fennáll a veszélye annak, hogy az illetékes
hatóságok vagy a pénzügyi piacok szereplőinek a hitelminősítésekre
való mechanikus hagyatkozását eredményezik. Ennek megfelelően az EBH, az
EBFH és az EÉPH legkésőbb 2013. december 31-ig a meglévő
iránymutatásokban és ajánlásokban szereplő, hitelminősítésekre
történő valamennyi hivatkozást felülvizsgálja és adott esetben
eltávolítja. A pénzügyi rendszer európai uniós
makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület
létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1092/2010/EU európai parlamenti és
tanácsi rendelettel (***) létrehozott Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT)
figyelmeztetéseiben és ajánlásaiban nem hivatkozhat hitelminősítésekre,
amennyiben e hivatkozások esetében fennáll a veszélye annak, hogy a
hitelminősítésekre való mechanikus hagyatkozást eredményeznek. * HL L …, …, …. o. ** HL L 331., 2010.12.15., 48. o. *** HL L 331., 2010.12.15., 1. o.”; (7) A 6. cikk (1) bekezdésének helyébe a
következő szöveg lép: „1. A hitelminősítő intézetnek
valamennyi szükséges lépést meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a
hitelminősítés vagy hitelminősítési kilátás kiadását ne befolyásolja
olyan fennálló vagy lehetséges összeférhetetlenség vagy üzleti kapcsolat,
amelyben érintett a hitelminősítést vagy hitelminősítési kilátást kiadó
hitelminősítő intézet, annak vezetői, hitelminősítő
elemzői, alkalmazottai vagy bármely olyan természetes személy, akinek a
szolgáltatásai a hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy
ellenőrzése alatt vannak, vagy az ahhoz ellenőrzés révén közvetlenül
vagy közvetett módon kapcsolódó személyek.”; (8) A szöveg a következő 6a. és 6b.
cikkel egészül ki: „6a. cikk A hitelminősítő intézetekbe történő
befektetésekkel kapcsolatos összeférhetetlenség 1. Valamely hitelminősítő intézet azon
részvényese vagy tagja, amely az intézet tőkéjének vagy a szavazati
jogoknak legalább 5 %-ával rendelkezik: a) nem birtokolhat bármely más
hitelminősítő intézet tőkéjéből 5 %-ot vagy annál
többet. Ez a tilalom nem vonatkozik a diverzifikált kollektív befektetési
formákban való részesedésekre, ideértve a kezelt alapokat, például a
nyugdíjalapokat és az életbiztosításokat, feltéve, hogy a diverzifikált
kollektív befektetési formákban való részesedések révén azok birtokosa nem
kerül olyan helyzetbe, hogy jelentős befolyást gyakorolhasson e formák
üzleti tevékenységére; b) nem rendelkezhet joggal vagy hatáskörrel
arra vonatkozóan, hogy bármely más hitelminősítő intézetben a
szavazati jogok több mint 5 %-át gyakorolja; c) nem rendelkezhet joggal vagy hatáskörrel
arra vonatkozóan, hogy bármely más hitelminősítő intézet
adminisztratív, irányítási vagy felügyeleti szervébe tagokat nevezzen ki vagy
távolítson el onnan; d) nem lehet tag bármely más
hitelminősítő intézet adminisztratív, irányítási vagy felügyeleti
szervében; e) nem gyakorolhat ténylegesen meghatározó
befolyást vagy ellenőrzést bármely más hitelminősítő intézet
felett, illetve nem rendelkezhet az ennek gyakorlására vonatkozó hatáskörrel. 2. Ez a cikk nem vonatkozik a
hitelminősítő intézetek ugyanazon csoportjához tartozó más
hitelminősítő intézetekbe történő befektetésekre. 6b. cikk Hitelminősítő intézettel fenntartott
szerződéses kapcsolat maximális időtartama 1. Amennyiben valamely hitelminősítő
intézet egy kibocsátóval vagy azzal kapcsolatban álló harmadik féllel szerződésre
lépett a kibocsátóra vonatkozó hitelminősítés kiadását illetően, a
hitelminősítő intézet legfeljebb hároméves időszakon keresztül
adhat ki hitelminősítést e kibocsátóra vonatkozóan. 2. Amennyiben valamely hitelminősítő
intézet egy kibocsátóval vagy azzal kapcsolatban álló harmadik féllel
szerződésre lépett a kibocsátó hitelviszonyt megtestesítő
értékpapírjaira vonatkozó hitelminősítés kiadását illetően, a
következők alkalmazandók: a) amennyiben ezek a hitelminősítések
az eredeti 12 hónapot meghaladó, de három éven belüli időszakban kerülnek
kiadásra, a hitelminősítő intézet attól a pillanattól kezdve nem
adhat ki több hitelminősítést a hitelviszonyt megtestesítő
értékpapírokra vonatkozóan, hogy tíz ilyen hitelviszonyt megtestesítő
értékpapír minősítésre került; b) amennyiben legalább tíz
hitelminősítés kerül kiadásra a kezdeti 12 hónapos időszakban, e
hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozóan a
hitelminősítő intézet ezen időszak végét követően nem adhat
ki további hitelminősítéseket; c) amennyiben tíznél kevesebb
hitelminősítést adtak ki, a hároméves időszak lejártától kezdve a
hitelminősítő intézet nem adhat ki további hitelminősítéseket e
hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozóan. 3. Amennyiben valamely kibocsátó ugyanazon tárgyban
egynél több hitelminősítő intézettel lépett szerződésre, az (1)
és (2) bekezdésben rögzített korlátozások e hitelminősítők közül csak
egyre alkalmazandók. Mindazonáltal e hitelminősítő intézetek
egyikének sem lehet hat évet meghaladó időtartamú szerződéses
kapcsolata a kibocsátóval. 4. Az (1)-(3) bekezdésben említett
hitelminősítő intézet a szerződéses kapcsolat (1)-(3)
bekezdésben említett maximális időtartamának végétől számított négy
évig nem köthet szerződést a kibocsátóval vagy azzal kapcsolatban álló
harmadik féllel a kibocsátóra vagy annak hitelviszonyt megtestesítő
értékpapírjaira vonatkozó hitelminősítés kiadását illetően. Az első albekezdés alkalmazandó a
következőkre is: a) a hitelminősítő intézetek
ugyanazon csoportjához tartozó hitelminősítő intézet, amelyhez az (1)
és (2) bekezdésben említett hitelminősítő intézet is tartozik; b) az (1) és (2) bekezdésben említett
hitelminősítő intézetben részesedéssel vagy tagsággal rendelkező
hitelminősítő intézet; c) azon hitelminősítő intézet,
amelyben az (1) és (2) bekezdésben említett hitelminősítő intézet
részesedéssel vagy tagsággal rendelkezik. 5. Az (1)-(4) bekezdés az
államadósság-minősítésekre nem alkalmazandó. 6. Amennyiben a szerződéses kapcsolat
maximális időtartamának lejáratát követően az (1) és (2) bekezdésben
foglalt szabályok értelmében valamely hitelminősítő intézet helyébe
másik hitelminősítő intézet lép, a távozó hitelminősítő
intézet átadás-átvételi dokumentációt állít össze a helyébe lépő hitelminősítő
intézet számára. A dokumentáció tartalmazza a minősített szervezetre és a
minősített hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozó
releváns információkat, amelyek a távozó hitelminősítő intézet
hitelminősítéseivel való összehasonlíthatóság biztosításához
ésszerűen szükségesek lehetnek. A távozó hitelminősítő intézetnek tudnia
kell bizonyítani az EÉPH felé, hogy ezen információkat biztosította a helyébe
lépő hitelminősítő intézet számára. 7. Az EÉPH szabályozástechnikai
standardtervezeteket dolgoz ki az (5) bekezdésben említett átadás-átvételi
dokumentáció tartalmára vonatkozó követelmények pontos meghatározása céljából. Az EÉPH az említett szabályozástechnikai
standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdésben
említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14.
cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.” (9) A 7. cikk (5) bekezdésének helyébe a
következő szöveg lép: „5. A hitelminősítő elemzők és
a hitelminősítéseket, illetve a hitelminősítési kilátásokat jóváhagyó
személyek díjazása és teljesítményértékelése nem függhet a
hitelminősítő intézetnek a minősített szervezetektől vagy
az azokkal kapcsolatban álló harmadik felektől származó bevétele
összegétől.”; (10) A 8. cikk a következőképpen
módosul: a) a (2) bekezdés helyébe a következő
szöveg lép: „2. A hitelminősítő intézet
megfelelő intézkedéseket fogad el, hajt végre és érvényesít annak
biztosítására, hogy az általa kiadott hitelminősítések és
hitelminősítési kilátások a minősítési módszerei szempontjából
lényeges, rendelkezésére álló valamennyi információ mélyreható elemzésén
alapuljanak. Minden ahhoz szükséges intézkedést megtesz, hogy az általa egy
hitelminősítés vagy hitelminősítési kilátás kibocsátásához
felhasznált információk megfelelő minőségűek legyenek és
megbízható forrásokból származzanak.”; b) az (5) bekezdés a következő második
albekezdéssel egészül ki: „Az államadósság-minősítéseket legalább
hathavonta felül kell vizsgálni.”; c) a cikk a következő (5a) bekezdéssel
egészül ki: „(5a) A minősítési módszerein, modelljein
vagy fő minősítési feltevésein változtatni vagy azokat újjal
felváltani kívánó hitelminősítő intézet honlapján közzéteszi a
tervezett módosításokat vagy a tervezett új módszereket, az azok alkalmazásának
okait és hatásait bemutató részletes magyarázattal együtt, és észrevételek
tételére kéri fel az érdekelt feleket, amire legalább egy hónapos
időszakot biztosít. Az első albekezdésben említett konzultációs
időszak lejártát követően a hitelminősítő intézet
tájékoztatja az EÉPH-t a tervezett módosításokról, illetve a tervezett új
módszerekről.”; d) a (6) bekezdés a következőképpen
módosul: i. a bevezető mondat helyébe a
következő szöveg lép: „6. Amennyiben az EÉPH 22a. cikk (3) bekezdésében
említett határozatát követően módosulnak a hitelminősítési
tevékenységek során alkalmazott módszerek, modellek vagy fő
minősítési feltevések, a hitelminősítő intézet:”; ii. a szöveg a következő aa) ponttal
egészül ki: „aa) honlapján haladéktalanul közzéteszi az új
módszereket és azok részletes magyarázatát;”; e) a szöveg a következő (7) bekezdéssel
egészül ki: '7. Amennyiben a hitelminősítő intézet
hibát fedez fel módszereiben vagy azok alkalmazásában, haladéktalanul: a) tájékoztatja az EÉPH-t és minden
érintett minősített szervezetet; b) közzéteszi e hibákat a honlapján; c) kijavítja e hibákat a módszerekben;
továbbá d) alkalmazza a (6) bekezdés a)-c) pontjában
említett intézkedéseket.”; (11) a szöveg a következő 8a. és 8b.
cikkel egészül ki: „8a. cikk Strukturált pénzügyi eszközökről adott
információk 1. A strukturált pénzügyi eszközök Unióban
bejegyzett kibocsátói, kezdeményezői és szponzorai a (4) bekezdésnek
megfelelően közzéteszik a strukturált pénzügyi eszköz alapul szolgáló
egyedi eszközeinek hitelminőségéről és teljesítményéről, az
értékpapírosítási tranzakció struktúrájáról, a cash flow-król, valamint az
értékpapírosítási kitettséget támogató bármely biztosítékról szóló információt,
továbbá minden olyan információt, amely a cash flow-kra és az alapul szolgáló eszközöket
támogató biztosítékok értékére vonatkozó, átfogó és megalapozott stresszteszt
elvégzéséhez szükséges. 2. Az információk (1) bekezdés szerinti
közzétételére vonatkozó kötelezettség nem terjed ki olyan információk
nyújtására, amelyek megsértenék az információs források bizalmasságának
védelmét vagy a személyes adatok feldolgozását szabályozó törvényi
rendelkezéseket. 3. Az EÉPH szabályozástechnikai
standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében: a) azok az információk, amelyeket az (1)
bekezdésben említett személyeknek közzé kell tenniük az (1) bekezdésből
eredő kötelezettségnek való megfelelés érdekében; b) ezen információk aktualizálásának
gyakorisága; c) az információ standardizált közzétételi
forma révén történő megjelenítési módja. Az EÉPH az említett szabályozástechnikai
standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első
albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU
rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő
elfogadására. 4. Az EÉPH a strukturált pénzügyi eszközökről
szóló információk (1) bekezdés szerinti közzétételéhez weboldalt hoz létre. 8b. cikk A strukturált pénzügyi eszközök kettős
hitelminősítése 1. Amennyiben egy kibocsátó vagy kapcsolatban álló
harmadik fél valamely strukturált pénzügyi eszközről hitelminősítést
kér, legalább két hitelminősítő intézetet kell megbíznia. Minden
hitelminősítő intézet a saját, független hitelminősítését
nyújtja. 2. Az (1) bekezdésben említett kibocsátó vagy
azzal kapcsolatban álló harmadik fél által megbízott hitelminősítő
intézetek megfelelnek a következő feltételeknek: a) a hitelminősítő intézetek nem
tartozhatnak egyazon hitelminősítőintézet-csoporthoz; b) egyik hitelminősítő intézet sem
lehet részvényese vagy tagja a többi érintett hitelminősítő intézet
bármelyikének; c) egyik hitelminősítő intézetnek
sem lehet joga vagy hatásköre arra, hogy a többi hitelminősítő
intézet bármelyikében szavazati jogot gyakoroljon; d) egyik hitelminősítő intézetnek
sem lehet joga vagy hatásköre arra, hogy a többi hitelminősítő
intézet bármelyikének adminisztratív, irányítási vagy felügyeleti szervébe
tagokat nevezzen ki vagy távolítson el onnan; e) a hitelminősítő intézet
adminisztratív, irányítási vagy felügyeleti szerve tagjainak egyike sem tagja a
többi hitelminősítő intézet bármelyike adminisztratív, irányítási
vagy felügyeleti szervének; f) egyik hitelminősítő intézet
sem gyakorolhat ténylegesen meghatározó befolyást vagy ellenőrzést a többi
hitelminősítő intézet bármelyike felett, illetve nem rendelkezhet az
ennek gyakorlására vonatkozó hatáskörrel.”; (12) A 10. cikk (1) és (2) bekezdésének
helyébe a következő szöveg lép: „1. A hitelminősítő intézet válogatás
nélkül és időben közzétesz minden hitelminősítést és
hitelminősítési kilátást, valamint a hitelminősítések megszüntetésére
vonatkozó minden döntést. A hitelminősítés megszüntetésére vonatkozó
döntés esetén a közzétett információnak teljes körűen tartalmaznia kell a
döntés indokait. Az első albekezdést az előfizetés útján
terjesztett hitelminősítésekre is alkalmazni kell. 2. A hitelminősítő intézetek
gondoskodnak arról, hogy a hitelminősítéseket és a hitelminősítési
kilátásokat az I. melléklet D. szakaszában meghatározott követelményeknek megfelelően
adják ki és kezeljék.”; (13) A 11. cikk (2) bekezdésének helyébe a
következő szöveg lép: „2. A nyilvántartásba vett és a hitelesített
hitelminősítő intézetek az EÉPH által létrehozott központi
adatbázisban elérhetővé teszik a korábbi teljesítményi adataikkal – többek
között a minősítési átmenet gyakoriságával –, valamint a múltban kiadott
hitelminősítésekkel és az azokra vonatkozó változásokkal kapcsolatos
információkat. A hitelminősítő intézetek az információkat az EÉPH által
előírt szabványos formátumban nyújtják az említett adatbázis számára. Az
EÉPH az említett információt hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára,
és évente összefoglaló tájékoztatót tesz közzé a fontosabb
fejleményekről.”; (14) A szöveg a következő 11a. cikkel
egészül ki: „11a. cikk Európai minősítési mutató 1. A nyilvántartásba vett és a hitelesített
hitelminősítő intézetek hitelminősítés vagy hitelminősítési
kilátás kiadásakor minősítési információkat nyújtanak az EÉPH-nak, többek
között a minősített eszköz minősítésére és kilátásaira, a
minősítés és a minősítési cselekmény típusára, valamint a közzététel
napjára és időpontjára vonatkozóan. A benyújtott hitelminősítés a 21.
cikk (4a) bekezdésének a) pontjában említett harmonizált minősítési skálán
alapul. 2. Az EÉPH európai minősítési mutatót hoz
létre, amely magában foglal minden, az (1) bekezdésnek megfelelően az
EÉPH-hoz benyújtott hitelminősítést, valamint egy aggregát minősítési
mutatót valamennyi minősített, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírra
vonatkozóan. A mutató és az egyes hitelminősítések közzétételre kerülnek
az EÉPH honlapján.”; (15) A 14. cikk (1) bekezdésében az „a
Közösségben” szövegrész helyébe az „az Unióban” szövegrész lép; (16) A 18. cikk (2) bekezdésének helyébe a
következő szöveg lép: „2. Az EÉPH minden, a 16., 17. vagy 20. cikk
szerinti határozatról tájékoztatja a Bizottságot, az EBH-t, az EBFH-t, az
illetékes hatóságokat és az illetékes ágazati hatóságokat.” (17) A 19. cikk (1) bekezdésének helyébe a
következő szöveg lép: „1. Az EÉPH e rendelettel és a (2) bekezdésben
említett díjszabályzattal összhangban számít fel díjakat a
hitelminősítő intézeteknek. Ezek a díjak teljes mértékben fedezik az
EÉPH-nak a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételéhez,
hitelesítéséhez és felügyeletéhez, valamint ahhoz kapcsolódó szükséges
kiadásait, hogy megtérítse az illetékes hatóságoknál az e rendelet alapján
folytatott tevékenység során – különösen a feladatok 30. cikkel összhangban
történő átruházása következtében – esetlegesen felmerült költségeket.”; (18) A 21. cikk a következőképpen
módosul: a) a (4) bekezdés a következőképpen
módosul: i. a bevezető mondat helyébe a
következő szöveg lép: „Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket
dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:” ii. az e) pont helyébe a következő
szöveg lép: „e) az EÉPH által a folyamatos felügyelet
céljából a nyilvántartásba vett és a hitelesített hitelminősítési
intézetektől kért, a minősítési adatokra vonatkozó rendszeres
jelentés tartalma és formátuma.” iii. a szakasz az e) pont után a
következő albekezdésekkel egészül ki: „Az EÉPH az említett szabályozástechnikai
standardtervezeteket 2012. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első
albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU
rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő
elfogadására.” b) a cikk a következő (4a) bekezdéssel
egészül ki: „(4a) Az EÉPH szabályozástechnikai
standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében: a) a 11a. cikkel összhangban a
nyilvántartásba vett és a hitelesített hitelminősítő intézetek által
alkalmazandó, harmonizált standard minősítési skála, amely a hitelkockázat
mérésére szolgáló mértékrendszeren, valamint a minősítési kategóriák
számán és az egyes minősítési kategóriák határértékein alapul majd; b) a 11a. cikk (1) bekezdésével összhangban
a hitelminősítő intézetek által közzéteendő információ tartalma
és bemutatása, beleértve a struktúrát, a formátumot, valamint a jelentéstétel
módját és időzítését; továbbá c) az EÉPH által a folyamatos felügyelet
céljából a hitelminősítő intézetektől kért, a
hitelminősítő intézetek által kivetett díjakra vonatkozó rendszeres
jelentés tartalma és formátuma. Az EÉPH az említett szabályozástechnikai
standardtervezeteket 2013. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság felhatalmazást kap az első
albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU
rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő
elfogadására.”; c) Az (5) bekezdés új albekezdéssel egészül
ki: „E jelentés a piaci koncentráció szintjét, a magas
koncentrációból eredő kockázatokat, valamint a pénzügyi szektor általános
stabilitására gyakorolt hatást is értékeli.”; (19) A 22a. cikk a
következőképpen módosul: a) a cikk címe helyébe a következő
szöveg lép: „A minősítési módszerek vizsgálata”; b) a szöveg a következő (3) bekezdéssel
egészül ki: „3. Az EÉPH azt is ellenőrzi, hogy a
minősítési módszerekben tervezett, a hitelminősítő intézet által
a 8. cikk (5a) bekezdésével összhangban bejelentett változtatások megfelelnek-e
a 8. cikk (3) bekezdésében rögzített és a 21. cikk (4) bekezdésének d)
pontjában említett szabályozástechnikai standardokban pontosított
feltételeknek. A hitelminősítő intézet csak azt követően alkalmazhatja
az új módszert, hogy az EÉPH megerősítette a módszer 8. cikk (3)
bekezdésének való megfelelését. [Az EÉPH az 1060/2009/EK rendelet 21. cikke (4)
bekezdésének d) pontjában említett szabályozástechnikai standard
hatálybalépésének dátumától kezdve gyakorolhatja az az első albekezdésben
említett hatáskört.] Amennyiben a 21. cikk (4) bekezdésének d)
pontjában említett szabályozástechnikai standard nem lépett hatályba, az EÉPH
nem gyakorolhatja az első albekezdésben említett hatáskört.”; (20) A szöveg a 35. cikk után az alábbi
IIIa. címmel egészül ki: „IIIa. CÍM A HITELMINŐSÍTŐ INTÉZETEK POLGÁRI JOGI
FELELŐSSÉGE 35a. cikk Polgári jogi felelősség 1. Amennyiben valamely hitelminősítő
intézet szándékosan vagy súlyos gondatlanságból elkövette a III. mellékletben
felsorolt jogsértések valamelyikét, hatást gyakorolva ezzel egy olyan
hitelminősítésre, amelyre valamely befektető egy minősített
eszköz vásárlásakor támaszkodott, a befektető a neki okozott minden kárért
keresetet indíthat az érintett hitelminősítő intézettel szemben. 2. Egy jogsértés akkor tekinthető a
hitelminősítésre hatást gyakorlónak, ha a hitelminősítő intézet
által kiadott hitelminősítés különbözik attól, amit a
hitelminősítő intézet akkor adott volna ki, ha nem követi el a jogsértést. 3. A hitelminősítő intézet akkor jár el
súlyos gondatlansággal, ha súlyosan figyelmen kívül hagyja az e rendelet által
rá rótt kötelezettségeket. 4. Amennyiben a befektető olyan tényeket
terjeszt elő, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a
hitelminősítő intézet a III. mellékletben felsorolt jogsértések
bármelyikét elkövette, a hitelminősítő intézetre hárul annak
bizonyítási terhe, hogy nem követte el az adott jogsértést, illetve, hogy a
jogsértés nem volt hatással a kiadott hitelminősítésekre. 5. Az (1) bekezdésben említett polgári jogi
felelősség megállapodás révén nem zárható ki vagy korlátozható
előzetesen. Az ilyen megállapodásokban a polgári jogi felelősséget
előzetesen kizáró vagy korlátozó minden záradék semmisnek tekintendő.”; (21) A 36a. cikk a következőképpen
módosul: a) A (2) bekezdés a)–e) pontja helyébe a
következő szöveg lép: „a) a III. melléklet I. szakaszának 1–5.,
11-15., 19., 20., 23., 26a–26d., 28., 30., 32., 33., 35., 41., 43., 50. és 51.
pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább
500 000 EUR, de legfeljebb 750 000 EUR; b) a III. melléklet I. szakaszának 6–8.,
16–18., 21., 22., 24., 25., 27., 29., 31., 34., 37–40., 42., 45–49a., 52. és
54. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább
300 000 EUR, de legfeljebb 450 000 EUR; c) a III. melléklet I. szakaszának 9., 10.,
26., 26e., 36., 44. és 53. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok
összege legalább 100 000 EUR, de legfeljebb 200 000 EUR; d) a III. melléklet II. szakaszának 1., 6.,
7., 8. és 9. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege
legalább 50 000 EUR, de legfeljebb 150 000 EUR; e) a III. melléklet II. szakaszának 2.,
3a., 3b., 4., 4a. és 5. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok
összege legalább 25 000 EUR, de legfeljebb 75 000 EUR;”; b) a (2) bekezdésben a g) és h) pont helyébe
a következő szöveg lép: „g) a III. melléklet III. szakaszának 1–3a.
és 11. pontjában említett jogsértések esetén a pénzbírságok összege legalább
150 000 EUR, de legfeljebb 300 000 EUR; h) a III. melléklet III. szakaszának 4.,
4a., 4b., 4c., 6., 8. és 10. pontjában említett jogsértések esetén a
pénzbírságok összege legalább 90 000 EUR, de legfeljebb 200 000
EUR;”; (22) A 38a. cikk (1) bekezdése helyébe a
következő szöveg lép: „1. A Bizottság a 2011. június 1-jén
kezdődő, négyéves időszakra felhatalmazást kap az 5. cikk (6)
bekezdésének harmadik albekezdésében, a 19. cikk (2) bekezdésében, a 23e. cikk
(7) bekezdésében és a 37. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
elfogadására. A Bizottság legkésőbb hat hónappal a négyéves időszak
vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai
Parlament vagy a Tanács nem vonja vissza a felhatalmazást a 38b. cikknek
megfelelően, akkor az a korábbival megegyező időtartamra
automatikusan meghosszabbodik.”; (23) A 38b. cikkben az
(1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „1. Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor
visszavonhatja az 5. cikk (6) bekezdésének harmadik albekezdésében, a 19. cikk
(2) bekezdésében, a 23e. cikk (7) bekezdésében és a 37. cikkben említett
felhatalmazást.”; (24) A 39. cikk a következőképpen
módosul: a) az (1) bekezdés helyébe a következő
szöveg lép: „2012. december 7-ig a Bizottság értékelést készít
e rendelet alkalmazásáról, ideértve a hitelminősítések Unióban
történő felhasználásának értékelését, a hitelminősítési piac
koncentrációs szintjére gyakorolt hatást, a rendelet hatásainak költségeit és
hasznát, valamint a hitelminősítő intézetnek a minősített
szervezet által fizetett javadalmazása megfelelőségét („a kibocsátó fizet”
modell), és arról jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”; b) a szöveg a következő (4) bekezdéssel
egészül ki: „4. A Bizottság 2015. július 1-jéig értékeli a
helyzetet a hitelminősítések piacán, különösen az elegendő választék
rendelkezésre állását a 6b. és 8b. cikkben rögzített követelményeknek való
megfelelés érdekében. A felülvizsgálatban értékelni kell azt is, szükséges-e a
8a. cikkben foglalt követelmények hatályának kiterjesztése más pénzügyi
termékekre, többek között a fedezett kötvényekre.”; (25) Az I. melléklet e rendelet I.
mellékletének megfelelően módosul; (26) A II. melléklet e rendelet II.
mellékletének megfelelően módosul; (27) A III. melléklet e rendelet III.
mellékletének megfelelően módosul. 2. cikk
Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba. Mindazonáltal az e rendelet 1. cikkének (7),
(9), (10), (12), (13) és (25) bekezdése 2014. június 1-től alkalmazandó az
1060/2009/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdésének b) pontjában, valamint 5. cikke
(6) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett, arra vonatkozó
értékelés céljából, miszerint a harmadik országbeli követelmények legalább
annyira szigorúak, mint az említett rendelet 6–12. cikkében megállapított
előírások. E rendelet 1. cikkének (8) bekezdése az
1060/2009/EK rendelet 6a. cikke (1) bekezdésének a) pontja vonatkozásában [e
rendelet hatályba lépését követő 1 év]-tól/-től alkalmazandó valamely
hitelminősítő intézet azon részvényesei vagy tagjai vonatkozásában,
akik 2011. november 15-én egynél több hitelminősítő intézetben
birtokolták a tőke legalább 5 %-át. Ez a rendelet teljes egészében
kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök I. MELLÉKLET Az 1060/2009/EK rendelet I. melléklete a
következőképpen módosul: (1) A B. szakasz a következőképpen
módosul: a) az 1. pont helyébe a következő
szöveg lép: „1. A hitelminősítő intézetnek
fel kell tárnia, ki kell küszöbölnie vagy kezelnie kell, továbbá
egyértelműen és jól láthatóan fel kell hívnia a figyelmet azokra a
tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenségekre, amelyek befolyásolhatják a
hitelminősítő elemzők, alkalmazottak és azon más természetes
személyek elemzéseit és véleményeit, akiknek a szolgáltatásai a
hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy ellenőrzése
alatt vannak, és akik közvetlenül részt vesznek a hitelminősítési
tevékenységekben, valamint a hitelminősítéseket és hitelminősítési
kilátásokat jóváhagyó személyek elemzéseit és véleményeit.”; b) a 3. pont a következőképpen módosul: i. az első albekezdés bevezető
mondata helyébe a következő szöveg lép: „3. A hitelminősítő intézet az
alábbi esetek egyikében sem ad ki hitelminősítést vagy
hitelminősítési kilátást, illetve meglévő hitelminősítés vagy
hitelminősítési kilátás esetén haladéktalanul nyilvánosan jelzi, hogy a
hitelminősítés vagy hitelminősítési kilátás befolyásolt lehet:”; ii. az a) pont után a következő aa)
pont kerül beillesztésre: „aa) a valamely hitelminősítő
intézetben közvetve vagy közvetlenül a tőke vagy a szavazati jogok
legalább 10 %-át birtokló, vagy a hitelminősítő intézet üzleti
tevékenységére más módon jelentős befolyást gyakorolni képes részvényes
vagy tag közvetlenül vagy közvetve birtokolja a minősített szervezet vagy
azzal kapcsolatban álló fél pénzügyi eszközeit, vagy e szervezetben vagy
kapcsolatban álló harmadik félben bármilyen, a diverzifikált kollektív
befektetési formákban – többek között a kezelt alapokban, például a
nyugdíjalapokban és az életbiztosításban – való részesedésektől
eltérő, közvetlen vagy közvetett tulajdonosi érdekeltséggel rendelkezik,
amelyek révén nem kerül olyan helyzetbe, hogy jelentős befolyást
gyakorolhasson a befektetési forma üzleti tevékenységére;”; iii. a b) pont után a következő ba)
pont kerül beillesztésre: „ba) a hitelminősítés olyan
minősített szervezetre vagy azzal kapcsolatban álló harmadik félre
vonatkozóan került kiadásra, amely közvetlenül vagy közvetve a
hitelminősítő intézet tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább
10 %-át birtokolja;”; iv. a c) pont után a következő ca) pont
kerül beillesztésre: „ca) a valamely hitelminősítő
intézetben közvetve vagy közvetlenül a tőke vagy a szavazati jogok
legalább 10 %-át birtokló, vagy a hitelminősítő intézet üzleti
tevékenységére más módon jelentős befolyást gyakorolni képes részvényes
vagy tag a minősített szervezet vagy azzal kapcsolatban álló harmadik fél
igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagja;”; v. a második albekezdés helyébe a
következő szöveg lép: „A hitelminősítés során azt is késlekedés
nélkül meg kell állapítani, hogy indokolt-e ismételt értékelést végrehajtani,
illetve a hitelminősítést vagy a hitelminősítési kilátást visszavonni.”; c) a szöveg a következő 3a. ponttal
egészül ki: „(3a) A hitelminősítő intézet
biztosítja, hogy a hitelminősítési és kiegészítő szolgáltatások
nyújtásáért ügyfeleinek felszámított díjak megkülönböztetésmentesek és a
tényleges költségeken alapulnak. A hitelminősítési szolgáltatásokért
felszámított díjak nem függhetnek a hitelminősítő intézet által
kiadott hitelminősítés szintjétől vagy az elvégzett munka bármely más
eredményétől.”; d) a 4. pontban az első albekezdés
helyébe a következő szöveg lép: „4. Sem a hitelminősítő intézet,
sem pedig a hitelminősítő intézetben közvetve vagy közvetlenül a
tőke vagy a szavazati jogok legalább 5 %-át birtokló, vagy a
hitelminősítő intézet üzleti tevékenységére más módon jelentős
befolyást gyakorolni képes személy nem nyújthat konzultációs vagy tanácsadói
szolgáltatásokat a minősített szervezetnek vagy azzal kapcsolatban álló
harmadik félnek a minősített szervezet vagy a kapcsolatban álló harmadik
fél vállalati vagy jogi struktúrájára, eszközeire, kötelezettségeire vagy tevékenységeire
vonatkozóan.”; e) a 7. pont a következőképpen módosul: i. az a) pont helyébe a következő
szöveg lép: „a) minden hitelminősítési és
hitelminősítési kilátásra vonatkozó döntés esetében a hitelminősítés,
illetve a hitelminősítési kilátás megállapításában részt vevő
hitelminősítő elemző személyazonossága, a hitelminősítést,
illetve a hitelminősítési kilátást jóváhagyó személyek személyazonossága,
annak részletei, hogy a hitelminősítés felkérésre vagy anélkül történt,
valamint a hitelminősítési cselekmény dátuma;”; ii. a d) pont helyébe a következő
szöveg lép: „d) a hitelminősítő intézet által a
hitelminősítések és a hitelminősítési kilátások meghatározására
használt eljárások és módszerek nyilvántartása;”; iii. az e) pont helyébe a következő
szöveg lép: „e) a belső nyilvántartás és iratok,
beleértve a nem nyilvános információkat és munkadokumentumokat, amelyeket
bármely meghozandó hitelminősítési, illetve hitelminősítési kilátásra
vonatkozó döntés alapjaként használnak fel;”; (2) A C. szakasz a következőképpen
módosul: a) a 2. pont bevezető mondata helyébe a
következő szöveg lép: „2. Az 1. pontban említett személy egy
adott minősített szervezet hitelminősítésének vagy
hitelminősítési kilátásának meghatározásában nem vehet részt vagy azt
egyéb módon nem befolyásolhatja, ha ez a személy:”; b) a 3. pont b) pontja helyébe a
következő szöveg lép: „b) a minősített szervezeten vagy az
azzal kapcsolatban álló harmadik félen kívül ne hozzák mások tudomására a
hitelminősítő intézet hitelminősítéseivel, jövőbeli
esetleges hitelminősítéseivel vagy hitelminősítési kilátásaival
kapcsolatos információkat;”; c) a 7. pont helyébe a következő szöveg
lép: „7. Az 1. pontban említett személyek a
hitelminősítést vagy hitelminősítési kilátást követő hat hónapon
belül nem tölthetnek be vezetői kulcspozíciót a minősített
szervezetnél vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félnél.”; d) a 8. pont helyébe a következő szöveg
lép: „8. A 7. cikk (4) bekezdése alkalmazásában: a) a hitelminősítő intézetek
biztosítják, hogy a vezető hitelminősítő elemzők ne
vegyenek részt négy évet meghaladó időtartamon keresztül olyan
hitelminősítési tevékenységekben, amelyek ugyanahhoz a minősített
szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félhez kapcsolódnak; b) a valamely kibocsátó vagy azzal
kapcsolatban álló harmadik fél által megbízottakon kívüli
hitelminősítő intézetek, valamint minden,
államadósság-minősítést kibocsátó hitelminősítő intézet
biztosítja, hogy: i. a hitelminősítő elemzők
ne vegyenek részt öt évet meghaladó időtartamon keresztül olyan
hitelminősítési tevékenységekben, amelyek ugyanahhoz a minősített
szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félhez kapcsolódnak; ii. a hitelminősítést jóváhagyó
személyek ne vegyenek részt hét évet meghaladó időtartamon keresztül olyan
hitelminősítési tevékenységekben, amelyek ugyanahhoz a minősített
szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félhez kapcsolódnak. Az első albekezdés a) és b) pontjában
említett személyek az említett pontokban meghatározott időtartamok
lejártát követő két évig nem vehetnek részt az e pontokban említett
minősített szervezetnek vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik feleknek
nyújtott hitelminősítési tevékenységekben.”; (3) A D. szakasz címének helyébe a
következő szöveg lép: „A hitelminősítések és hitelminősítési
kilátások bemutatására vonatkozó szabályok”; (4) A D. szakasz I. része a
következőképpen módosul: a) az 1. pont helyébe a következő
szöveg lép: „1. A hitelminősítő intézet
biztosítja, hogy a hitelminősítés és a hitelminősítési kilátás
egyértelműen és jól láthatóan feltüntesse az adott hitelminősítési
tevékenység azon vezető hitelminősítő elemzőjének a nevét
és beosztását, aki elsődlegesen felelt a hitelminősítés
kidolgozásáért, valamint a hitelminősítés, illetve a hitelminősítési
kilátás jóváhagyásáért elsődlegesen felelős személy nevét és
beosztását.”; b) a 2. pont a következőképpen módosul: i. az a) pont helyébe a következő
szöveg lép: „a) a hitelminősítés vagy
hitelminősítési kilátás elkészítéséhez felhasznált minden alapvetően
lényeges forrást feltüntessenek, ideértve a minősített szervezetet vagy
adott esetben az azzal kapcsolatban álló harmadik felet is, annak
megjelölésével együtt, hogy a hitelminősítést vagy hitelminősítési
kilátást közölték-e az adott minősített szervezettel vagy az azzal
kapcsolatban álló harmadik féllel, és módosították-e a közlést követően,
mielőtt annak kiadására sor került;”; ii. a d) és e) pont helyébe a
következő szöveg lép: „d) a hitelminősítés terjesztés
céljából, első alkalommal történő kiadásának dátumát és utolsó
frissítésének dátumát (beleértve az esetleges hitelminősítési kilátásokat
is) világosan és jól láthatóan feltüntessék; e) tájékoztatást nyújt arról, hogy a
hitelminősítés újonnan kibocsátott pénzügyi eszközök értékelésére
vonatkozik-e, és hogy a hitelminősítő intézet a pénzügyi eszközt
első alkalommal értékeli-e; és”; iii. a szöveg a következő f) ponttal
egészül ki: „f) a hitelminősítési kilátások
esetében feltüntetésre kerül az az időhorizont, amelyen belül a
hitelminősítés változása várható.”; c) a szöveg a következő 2a. ponttal
egészül ki: „2a. A hitelminősítő intézet a
hitelminősítés során alkalmazott modelleket és minősítési módszereket
körülvevő feltevéseket, paramétereket, korlátokat és bizonytalanságokat
magyarázó iránymutatást fűz a módszerek, modellek és fő
minősítési feltevések közzétételéhez; az iránymutatás többek között
tartalmazza a hitelminősítő intézet által a minősítés
megállapítása során végrehajtott stresszhelyzet-szimulációkat, az általa elvégzett
vagy alapul vett cash-flow elemzésekre vonatkozó hitelminősítési
információkat, és adott esetben a hitelminősítésben várható változásra
való utalást. Ennek az iránymutatásnak egyértelműnek és könnyen
érthetőnek kell lennie.”; d) a 3. pont helyébe a következő szöveg
lép: „3. A hitelminősítő intézet a
hitelminősítés, illetve a hitelminősítési kilátás közzétételét
legalább egy teljes munkanappal megelőzően, a minősített
szervezetnél rendszeresített munkaidőben tájékoztatja a minősített
szervezetet. Ez a tájékoztatás tartalmazza a hitelminősítés, illetve a
kilátás alapjául szolgáló fő megfontolásokat, lehetőséget biztosítva
ezáltal a minősített szervezetnek arra, hogy felhívja a
hitelminősítő intézet figyelmét az esetleges ténybeli hibákra.”; e) a 4. pont első albekezdése helyébe a
következő szöveg lép: „4. A hitelminősítő intézetnek a
hitelminősítések, illetve hitelminősítési kilátások közzétételekor
világosan és jól láthatóan fel kell tüntetnie a hitelminősítés vagy
hitelminősítési kilátás jellemzőit és korlátait. A hitelminősítő
intézetnek a hitelminősítések, illetve hitelminősítési kilátások
közzétételekor különösen azt kell jól láthatóan jeleznie, hogy a
minősített szervezetről rendelkezésére álló információk
minőségét kielégítőnek találja-e, és hogy milyen mértékben
ellenőrizte a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló
harmadik fél által rendelkezésére bocsátott információkat. Ha a
hitelminősítés vagy hitelminősítési kilátás olyan szervezetre vagy
pénzügyi eszközre vonatkozik, amelyről korlátozottan állnak rendelkezésre
korábbi adatok, a hitelminősítő intézet e korlátokat jól látható
helyen egyértelműen jelzi.”; f) az 5. pont első albekezdése helyébe
a következő szöveg lép: „5. A hitelminősítés vagy
hitelminősítési kilátás megjelentetésekor a hitelminősítő
intézet sajtóközleményeiben vagy jelentéseiben bemutatja a hitelminősítés
alapjául szolgáló fő elemeket.”; g) a szöveg a következő 6. ponttal
egészül ki: „6. A hitelminősítő intézet
minden szervezet vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vonatkozásában
folyamatosan közzéteszi a kezdeti felülvizsgálat vagy előzetes
minősítés céljából benyújtott információkat. E közzétételt attól
függetlenül meg kell tenni, hogy a kibocsátó végleges minősítésre
szerződött-e a hitelminősítő intézettel.”; (5) A D. szakasz II. részének 3. és 4.
pontja törlésre kerül; (6) A D. szakasz a következő III.
résszel egészül ki: „III. Az államadósság-minősítésekkel
kapcsolatos további követelmények 1. A hitelminősítő intézet
államadósság-minősítés vagy ahhoz kapcsolódó minősítési kilátás
kibocsátásakor a minősítéshez vagy minősítési kilátáshoz részletes
kutatási jelentést csatol, amely magyarázatot nyújt a minősítés illetve
kilátás meghatározása során figyelembe vett valamennyi feltevésre, paraméterre,
korlátra, bizonytalanságra és egyéb tényezőre. Ennek a jelentésnek
egyértelműnek és könnyen érthetőnek kell lennie. 2. A korábbi államadósság-minősítéshez vagy
kapcsolódó minősítési kilátáshoz képest bekövetkező változást
kísérő kutatási jelentésnek a következő elemeket kell tartalmaznia: a) A mennyiségi feltevésekben
bekövetkező, a minősítés változását indokló változásoknak és azok
relatív súlyának részletes értékelése. A részletes értékelés a következő
elemek leírását tartalmazza: egy főre jutó jövedelem, GDP növekedési ráta,
infláció, költségvetési egyensúly, külső egyenleg,
külsőadósság-állomány, egy gazdaságfejlődési mutató, egy
nemteljesítési mutató és minden egyéb releváns, figyelembe vett tényező.
Mindezt az egyes tényezők relatív súlyával kell kiegészíteni; b) A minőségi feltevésekben bekövetkező,
a minősítés változását indokló változásoknak és azok relatív súlyának
részletes értékelése; c) A minősítés változásához kapcsolódó
kockázatok, korlátok és bizonytalanságok részletes leírása; valamint d) A minősítés módosításáról határozó
hitelminősítő bizottság üléseiről készült jegyzőkönyvek
összefoglalója. 3. Az államadósság-minősítéseket és
kapcsolódó minősítési kilátásokat a hitelminősítő intézet csak
az európai uniós piacok zárását követően és nyitásuk előtt legalább
egy órával tehetik közzé. Mindez nem érinti a D. szakasz I. részének 3.
pontját.”; (7) Az E. szakasz I. része a
következőképpen módosul: a) a 3. pont helyébe a következő szöveg
lép: „3. a hitelminősítő intézetnek a
hitelminősítések nyilvánosságra hozatalára és az egyéb kapcsolódó közlésekre,
ideértve a minősítési kilátásokat is, vonatkozó politikája;”; b) a 6. pont helyébe a következő szöveg
lép: „6. a rendszereiben, erőforrásaiban és
eljárásaiban végrehajtott lényeges változtatások;”; (8) Az E. szakasz II. része 2. pontjának
első albekezdése a következőképpen módosul: a) az a) pont helyébe a következő
szöveg lép: „a) az egyes ügyfeleknek az egyedi
minősítési és esetleges kiegészítő szolgáltatásokért felszámított
díjak listája;”; b) a szöveg a következő aa) ponttal
egészül ki: „aa) árképzése, beleértve a különböző
eszközosztályok minősítése esetében alkalmazott díjstruktúrát és árazási
kritériumokat;”; (9) Az E. szakasz III. része a
következőképpen módosul: a) a 3. pont helyébe a következő szöveg
lép: „3. az új hitelminősítésekhez, a hitelminősítések
felülvizsgálatához, a módszerek vagy modellek értékeléséhez rendelt
munkatársakra és a felső vezetésre, valamint a különböző
eszközosztályokhoz (vállalati – strukturált pénzügyi eszközök – államadósság)
kapcsolódó minősítési tevékenységekhez rendelt munkatársakra vonatkozó
statisztikák;”; b) a 7. pont helyébe a következő szöveg
lép: „7. pénzügyi információk a hitelminősítő
intézet bevételéről – beleértve a teljes forgalmat is – a
hitelminősítési szolgáltatásokból és a kiegészítő szolgáltatásokból
származó díjak szerinti bontásban, az egyes tevékenységek átfogó
ismertetésével, ideértve a minősítési szolgáltatásokat igénybe vevő
ügyfeleknek nyújtott kiegészítő szolgáltatásokból származó bevételeket,
valamint a különböző eszközosztályok minősítéséhez rendelt díjakat. A
teljes forgalomra vonatkozó információnak tartalmaznia kell a forgalom Unión
belül generált bevétel és világszerte generált bevétel szerinti, földrajzi
megosztását is;”. II. MELLÉKLET Az 1060/2009/EK rendelet II. mellékletének 1.
pontjában a „Közösségben” szó helyébe az „Unióban” szó lép. III. MELLÉKLET Az 1060/2009/EK rendelet III. melléklete a
következőképpen módosul: (1) Az I. rész a következőképpen
módosul: a) a 19., 20. és 21. pont helyébe a
következő szöveg lép: „19. A hitelminősítő intézet megsérti a
6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakaszának 1. pontjával
összefüggésben azáltal, ha nem tárja fel, nem küszöböli ki vagy nem kezeli,
továbbá nem jelzi egyértelműen és jól láthatóan azokat a tényleges vagy
lehetséges összeférhetetlenségeket, amelyek befolyásolhatják a
hitelminősítő elemzők, alkalmazottak és azon más természetes
személyek elemzéseit vagy véleményeit, akiknek a szolgáltatásai a
hitelminősítő intézet rendelkezésére állnak vagy ellenőrzése
alatt vannak, és akik közvetlenül részt vesznek a hitelminősítések
kiadásában vagy jóváhagyják a hitelminősítéseket és a hitelminősítési
kilátásokat. 20. A hitelminősítő intézet megsérti a
6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 3. pontjának első
bekezdésével összefüggésben azáltal, ha az említett pont első bekezdésében
meghatározott valamely körülmény fennállása esetén hitelminősítést vagy
hitelminősítési kilátást ad ki, illetve ha meglévő
hitelminősítés esetén nem jelzi a nyilvánosság felé haladéktalanul, hogy az
említett körülmények befolyásolhatják a hitelminősítést, illetve
hitelminősítési kilátást. 21. A hitelminősítő intézet megsérti a
6. cikk (2) bekezdését az I. melléklet B. szakasza 3. pontjának második
bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem állapítja meg késlekedés nélkül,
hogy indokolt-e ismételt értékelést végrehajtani, illetve a meglévő
hitelminősítést vagy minősítési kilátást visszavonni.”; b) a szöveg a következő 26a–26f.
ponttal egészül ki: „26a. Az a hitelminősítő intézet, amely
egy kibocsátóval vagy azzal kapcsolatban álló harmadik féllel szerződésre
lépett a kibocsátóra vonatkozó hitelminősítés kiadását illetően,
megsérti a 6b. cikk (1) bekezdését, ha hároméves időszakon túl ad ki
hitelminősítést e kibocsátóra vonatkozóan. 26b. Az a hitelminősítő intézet, amely
egy kibocsátóval vagy azzal kapcsolatban álló harmadik féllel szerződésre
lépett a kibocsátó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaira vonatkozó
hitelminősítés kiadását illetően, megsérti a 6b. cikk (2) bekezdését,
ha egyazon kibocsátó legalább tíz hitelviszonyt megtestesítő
értékpapírjára vonatkozóan 12 hónapos időszakon túl ad ki
hitelminősítést, vagy ha hároméves időszakon túl ad ki
hitelminősítést e kibocsátó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaira
vonatkozóan. 26c. Az a hitelminősítő intézet, amely
legalább még egy másik hitelminősítő mellett lépett szerződésre
egy kibocsátóval, megsérti a 6b. cikk (3) bekezdését, ha szerződéses
kapcsolatát az adott kibocsátóval hat éven túl fenntartja. 26d. Az a hitelminősítő intézet, amely
egy kibocsátóval vagy azzal kapcsolatban álló harmadik féllel szerződésre
lépett a kibocsátóra vagy annak hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaira
vonatkozó hitelminősítés kiadását illetően, megsérti a 6b. cikk (4)
bekezdését, ha nem tartja tiszteletben a tilalmat, miszerint a szerződéses
kapcsolat 6b. cikk (1)–(3) bekezdésében említett maximális időtartamának
végétől számított négyéves időszakon keresztül nem adhat ki
hitelminősítést e kibocsátóra vagy annak hitelviszonyt megtestesítő
értékpapírjaira vonatkozóan. 26e. Az a hitelminősítő intézet, amely
egy kibocsátóval vagy azzal kapcsolatban álló harmadik féllel szerződésre
lépett a kibocsátóra vagy annak hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaira
vonatkozó hitelminősítés kiadását illetően, megsérti a 6b. cikk (6)
bekezdését, ha a kibocsátóval vagy azzal kapcsolatban álló harmadik féllel
fennálló szerződéses kapcsolat maximális időtartamának lejáratát
követően nem bocsátja a kibocsátó vagy azzal kapcsolatban álló harmadik
fél által a kibocsátóra vagy annak hitelviszonyt megtestesítő
értékpapírjaira vonatkozó hitelminősítés kiadására szerződtetett,
soron következő hitelminősítő intézet rendelkezésére az
előírt információkat tartalmazó átadás-átvételi dokumentációt.”; c) a 33. pont helyébe a következő
szöveg lép: „A hitelminősítő intézet megsérti a 7.
cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakaszának 2. pontjával összefüggésben
azáltal, ha nem biztosítja, hogy az említett szakasz 1. pontjában említett
személyek az említett szakasz 2. pontjában meghatározott feltételek esetén ne
vehessenek részt egy adott hitelminősítés vagy hitelminősítési
kilátás meghatározásában, és azt egyéb módon se befolyásolhassák.”; d) a 36. pont helyébe a következő
szöveg lép: '36. A hitelminősítő intézet megsérti a
7. cikk (3) bekezdését az I. melléklet C. szakaszának 7. pontjával
összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy a C. szakasz 1. pontjában
említett személyek a hitelminősítést vagy hitelminősítési kilátást
követő hat hónapon belül ne tölthessenek be vezetői kulcspozíciót a minősített
szervezetnél vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik félnél.”; e) a 38., 39. és 40. pont helyébe a
következő szöveg lép: „38. A hitelminősítő intézet megsérti a
7. cikk (4) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 8. pontja első
bekezdése b) pontjának i. alpontjával összefüggésben azáltal, ha nem
biztosítja, hogy nem kezdeményezett hitelminősítések készítése esetén a
hitelminősítő elemzők ne vegyenek részt öt évet meghaladó
időtartamon keresztül olyan hitelminősítési tevékenységekben, amelyek
ugyanahhoz a minősített szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló
harmadik félhez kapcsolódnak. 39. A hitelminősítő intézet megsérti a
7. cikk (4) bekezdését az I. melléklet C. szakasza 8. pontja első
bekezdése b) pontjának ii. alpontjával összefüggésben azáltal, ha nem
biztosítja, hogy nem kezdeményezett hitelminősítések készítése esetén a
hitelminősítést jóváhagyó személyek ne vegyenek részt hét évet meghaladó
időtartamon keresztül olyan hitelminősítési tevékenységekben, amelyek
ugyanahhoz a minősített szervezethez vagy az azzal kapcsolatban álló
harmadik félhez kapcsolódnak. 40. A hitelminősítő intézet megsérti a
7. cikk (4) bekezdését az I. melléklet C. szakasz 8. pontjának második
bekezdésével összefüggésben azáltal, ha nem biztosítja, hogy az említett pont
első bekezdésének a) és b) alpontjában említett személyek az ezen
alpontokban meghatározott időtartamok lejártát követő két évig ne
vegyenek részt az e pontokban említett minősített szervezetnek vagy az
azzal kapcsolatban álló harmadik feleknek nyújtott hitelminősítési
tevékenységekben.”; f) a 42. pont helyébe a következő
szöveg lép: „A hitelminősítő intézet megsérti a 8.
cikk (2) bekezdését azáltal, ha nem fogad el, nem hajt végre vagy nem
érvényesít megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy az általa
kiadott hitelminősítések és minősítési kilátások a minősítési
módszerei szempontjából lényeges, rendelkezésére álló valamennyi információ
mélyreható elemzésén alapuljanak.”; g) a 46. pont helyébe a következő
szöveg lép: „A hitelminősítő intézet megsérti a 8.
cikk (5) bekezdése első albekezdésének első mondatát azáltal, ha nem
követi nyomon az államadósság-minősítéstől eltérő
hitelminősítéseit vagy nem vizsgálja felül folyamatosan, legalább évente
az államadósság-minősítéstől eltérő hitelminősítéseit és
módszereit.”; h) a szöveg a következő 46a. ponttal
egészül ki: „46a. A hitelminősítő intézet
megsérti a 8. cikk (5) bekezdésének második albekezdését a 8. cikk (5)
bekezdése első albekezdésének első mondatával összefüggésben azáltal,
ha nem követi nyomon az államadósság-minősítéseit vagy nem vizsgálja felül
folyamatosan, legalább hathavonta az államadósság-minősítéseit.”; i) a szöveg a következő 49a. ponttal
egészül ki: „49a. A hitelminősítő intézet megsérti a
8. cikk (7) bekezdésének c) pontját a 8. cikk (6) bekezdésének c) pontjával
összefüggésben azáltal, ha nem értékeli újra a hitelminősítést olyan
esetben, amikor a módszerekben vagy azok alkalmazásában felmerülő hibák
hatást gyakoroltak a hitelminősítés kiadására.”; (2) A II. rész a következőképpen
módosul: a) a következő 3a. és 3b. pontok
kerülnek beillesztésre: „3a. A hitelminősítő intézet megsérti a
8. cikk (5a) bekezdésének második albekezdését azáltal, ha nem tájékoztatja az
EÉPH-t a minősítési módszerek, modellek vagy fő minősítési
feltevések tervezett módosításáról vagy a tervezett új minősítési
módszerekről, modellekről vagy fő minősítési
feltevésekről. 3b. A hitelminősítő intézet megsérti a
8. cikk (7) bekezdésének a) pontját azáltal, ha nem tájékoztatja az EÉPH-t a
módszereiben vagy azok alkalmazásában felfedezett hibákról.”; b) a szöveg a következő 4a. ponttal
egészül ki: „4a. A hitelminősítő intézet megsérti a
11a. cikk (1) bekezdését azáltal, ha nem teszi elérhetővé az előírt
információkat, vagy ha az információkat nem az előírt formátumban adja
át.”; (3) A III. rész a következőképpen
módosul: a) a szöveg a következő 3a. ponttal
egészül ki: „3a. A hitelminősítő intézet megsérti a
8. cikk (5a) bekezdésének első albekezdését azáltal, ha honlapján nem
teszi közzé a minősítési módszerein, modelljein vagy fő
minősítési feltevésein tervezett módosításokat vagy a tervezett új
módszereket, modelleket és fő minősítési feltevéseket a tervezett
változtatások okait és hatásait bemutató részletes magyarázattal együtt.”; b) a szöveg a következő 4a., 4b. és 4c.
ponttal egészül ki: „4a. Az új módszereket alkalmazni kívánó
hitelminősítő intézet megsérti a 8. cikk (6) bekezdésének aa) pontját
azáltal, ha honlapján nem teszi haladéktalanul közzé az új módszereket azok
részletes magyarázatával együtt. 4b. A hitelminősítő intézet megsérti a
8. cikk (7) bekezdésének a) pontját azáltal, ha nem tájékoztatja az érintett
minősített szervezeteket a módszereiben vagy azok alkalmazásában
felfedezett hibákról. 4c. A hitelminősítő intézet megsérti a
8. cikk (7) bekezdésének b) pontját azáltal, ha nem teszi közzé honlapján a
módszereiben vagy azok alkalmazásában felfedezett hibákat.”; c) a 6. és 7. pont helyébe a következő
szöveg lép: „6. A hitelminősítő intézet megsérti a
10. cikk (2) bekezdését az I. melléklet D. szakasza I. részének 1., 2. vagy 2a.
pontjával, 4. pontja első bekezdésével vagy 5. vagy 6. pontjával, vagy az
I. melléklet D. szakasza II. vagy III. részével összefüggésben azáltal, ha a
hitelminősítések vagy hitelminősítési kilátások kiadásakor nem
nyújtja az ezekben a rendelkezésekben előírt tájékoztatást. 7. A hitelminősítő intézet megsérti a
10. cikk (2) bekezdését az I. melléklet D. szakasza I. részének 3. pontjával
összefüggésben azáltal, ha nem tájékoztatja a minősített szervezetet a
hitelminősítés, illetve a hitelminősítési kilátás közzétételét
legalább egy teljes munkanappal megelőzően, a minősített
szervezetnél rendszeresített munkaidőben. [1] Az Európai Parlament és a Tanács 1060/2009/EK rendelete
(2009. szeptember 16.) a hitelminősítő intézetekről,
HL L 302., 2009.11.17. [2] Az Európai Parlament és a Tanács 513/2011/EU rendelete
(2011. május 11.) a hitelminősítő intézetekről szóló
1060/2009/EK rendelet módosításáról, HL L 145, 2011.5.31. [3] COM(2010) 301 végleges. [4] A következő címen érhető el: http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/2010/cra_en.htm. [5] http://www.europarl.europa.eu/oeil/FindByProcnum.do?lang=en&procnum=INI/2010/2302. [6] http://www.financialstabilityboard.org/publications/r_101027.pdf
. [7] A Bizottság 2011. július 20-i irányelv-javaslata
a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és
befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, valamint a pénzügyi
konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési
vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló 2002/87/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, COM(2011) 453 végleges. Lásd
a 77. cikk b) pontját. [8] A Bizottság 2011. november 15-i
irányelv-javaslata az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési
vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezések összehangolásáról szóló 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelvnek és az alternatívbefektetésialap-kezelőkről szóló
2011/61/EU irányelvnek a hitelminősítések túlzott figyelembevétele
tekintetében történő módosításáról, COM(2011) xxx végleges. [9] A hirtelen kilengéseket adott küszöbérték alá
történő leminősítés váltja ki, ahol az egyes értékpapírok
leminősítésének aránytalanul nagy tovagyűrűző hatása lehet. [10] HL L 302., 2009.11.17., 32. o. [11] „1. Az EÉPH e rendelettel és a (2) bekezdésben említett
díjszabályzattal összhangban díjakat számít fel a hitelminősítő
intézeteknek. Ezek a díjak teljes mértékben fedezik az EÉPH-nak a
hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételéhez és felügyeletéhez,
valamint ahhoz kapcsolódó szükséges kiadásait, hogy megtérítse az illetékes
hatóságoknál az e rendelet alapján folytatott tevékenység során – különösen a
feladatok 30. cikkel összhangban történő átruházása következtében –
esetlegesen felmerült költségeket.” [12] HL C […], […],
[…] o. [13] HL C […], […],
[…] o. [14] HL L 302., 2009.11.17., 1. o. [15] HL L 145., 2011.5.31., 30. o. [16] 2010/2302(INI). [17] HL L 390., 2004.12.31., 38. o. [18] HL C […], […], […] o. [19] 2010/2302(INI). [20] HL L …, …, …. o.