INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

A javaslat okai és céljai

Az olaj- és gázfeltárás és -kitermelés egyre nagyobb része a tengeren zajlik, sokszor összetett földrajzi és geológiai környezetben, például mély vizekben. Azok a tengeri olaj- és gázipari balesetek[1] és balesetveszélyes helyzetek[2], amelyekről a közelmúltban világszerte, többek között az Unióban is hallhatunk, határozott cselekvést kívánnak. Rámutatnak az egyre összetettebb tevékenységek és a jelenlegi kockázatkezelési gyakorlatok hiányosságai közötti ellentmondásra. A beszámolók szerint az egyes vállalatok biztonsági teljesítménye és hozzáállása rendkívül különböző. Ezek az események továbbá rávilágítottak azokra a kihívásokra, amelyekkel a szabályozó hatóságok a tengeri ipari tevékenységek megfelelő felügyeletének biztosításakor szembesülnek, valamint a tengeri kitermelési ágazat biztonsági teljesítményével kapcsolatos átláthatóság és adatmegosztás hiányára.

Európában az olaj- és gázkitermelés legnagyobb része a tengeren történik. Egy európai tengeri létesítményen belül bekövetkező valamely súlyos baleset nagy valószínűséggel anyagi, környezeti és gazdasági kárt okoz, károsítja a helyi közösségeket és a társadalmat, egyúttal pedig a munkavállalók életét és egészségét is veszélyeztetheti. Az uniós vizeken csökkenteni kell a súlyos balesetek előfordulásának valószínűségét.

A 2010 óta készített tanulmányok, valamint az érdekeltekkel folytatott konzultációk és kockázatelemzések a következőket nevezték meg az Unió fő problémáiként:

1. Az uniós vizeken igen nagy a súlyos tengeri olaj- vagy gázipari balesetek előfordulásának valószínűsége, a jelenlegi széttagolt jogalkotás, valamint a sokféle szabályozási és ágazati gyakorlat pedig nem teszi lehetővé, hogy Unió-szerte a lehetséges mértékben csökkenjenek a kockázatok.

2. A meglévő szabályozási keret és üzemeltetési előírások az uniós vizeken bekövetkező balesetek esetén nem teszik lehetővé a leghatékonyabb katasztrófahelyzeti intézkedéseket, és nem teljesen világos, ki felel a tisztításért és a szerződéses károkért.

Ennélfogva e javaslat általános céljai i. az uniós vizeken bekövetkező súlyos balesetek kockázatának csökkentése és ii. amennyiben mégis bekövetkezik ilyen baleset, a hatások enyhítése.

A szabályozási kezdeményezés általános háttere

A Bizottság a mexikói-öbölbeli katasztrófára válaszul már tavaly megvizsgálta a tengeri kitermelési gyakorlatok és az uniós jogszabályi keret hiányosságait, aminek eredményeképpen megszületett a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsági kihívásainak kezeléséről szóló közlemény[3] (elfogadás dátuma: 2010. október). Ebben elsőként nevezték meg azokat a területeket, ahol az Unióban fellépésre van szükség.

A tengeri ipari tevékenységekre vonatkozó tagállami jogszabályok és gyakorlatok (pl. engedélyezés, felelősségre vonatkozó rendelkezések, berendezésbiztonsági szabványok, átláthatóság és információcsere) között számottevő különbségek és széttagoltság figyelhető meg. Ez azt tükrözi, hogy nemzetközi jogi eszközök lényegében nem léteznek, a vonatkozó uniós jog pedig hiányos.

Míg egyes tagállamok világszínvonalúnak tekinthető tengeri szabályozási rendszert működtetnek, mindenhol van még min javítani. Fontos, hogy a tengeri kitermelési ágazatban felmerülő súlyos veszélyhelyzetek kockázatainak kezelését Unió-szerte megfelelően magas szintűre kell emelni.

Az európai ágazat teljesítményére vonatkozó eddigi gyakoriságelemzések és a korábbi balesetek dokumentált költségei alapján az uniós tengeri olaj- és gázipari balesetekből eredő gazdasági veszteség és károk becsült átlagos összege évente 205 és 915 millió EUR között mozog. A hatásvizsgálatban ez a tartomány a kockázatok referenciaszintjének empirikus alapja.

A becslések szerint az Unió és a tagállamok részére kínált előnyök messze felülmúlják a szigorúbb előírások bevezetésének költségeit. A többletköltségek nagy részét az ágazat viseli majd, amely a kockázatok csökkenésére számíthat. A tapasztalatok szerint ugyanakkor erőteljes szabályozásra és egyértelmű felelősségi szabályokra van szükség az ágazati kultúra olyan irányú változásához, amely elvezet az e rendelet által elérni kívánt kockázatcsökkenéshez.

A korábban említett általános célok négy egyedi célra bonthatók:

1. az uniós vizeket vagy partokat esetlegesen érintő tengeri olaj- és gázipari tevékenységek során végzett, súlyos veszélyhelyzetekre irányuló ellenőrzéssel kapcsolatos bevált gyakorlatok következetes alkalmazásának biztosítása;

2. bevált szabályozási gyakorlatok végrehajtása az összes olyan európai joghatósági területen, ahol tengeri olaj- és gázipari tevékenységek zajlanak;

3. az uniós polgárokat, gazdaságot vagy környezetet esetlegesen érintő katasztrófahelyzetek kezelését szolgáló uniós készenléti és elhárítási kapacitás megerősítése;

4. a felelősségre és a kártérítésre vonatkozó meglévő uniós rendelkezések javítása és egyértelművé tétele.

A Bizottság kutatása és az érdekeltekkel folytatott konzultációk alapján gyakorlati megvalósítási intézkedések meghatározására kerül sor. Ezenfelül megtörtént a szakpolitikai lehetőségek azonosítása is, amely lehetőségek különböző intézkedéscsoportokat és végrehajtási eszközöket ötvöznek. E szakpolitikai intézkedések leírása a 2. pontban olvasható.

Meglévő uniós jogi rendelkezések a javaslat által érintett területen

Az Unió nem rendelkezik ágazatspecifikus tengeri olaj- és gázipari jogszabályokkal; léteznek azonban átfogóbb uniós vívmányok, amelyek – gyakran csak részben – alkalmazandók a tengeri kitermelési ágazatra. Ez a javaslat elsősorban az alábbi uniós jogszabályok kiegészítésére szolgál:

i.             Környezeti felelősség. A környezeti felelősségről szóló 2004/35/K irányelv a – többek között a tengeri olaj- és gáziparral összefüggésben okozott – környezeti károkért vállalt felelősség kérdésével foglalkozik. Azon gazdasági szereplőt, aki a védett fajokban, természetes élőhelyekben vagy vizekben jelentős környezeti kárt okozó tevékenységet végez, a kár megelőzéséért és felszámolásáért objektív felelősség terheli, és annak teljes költségét ő viseli. E javaslat célja – a jelenleg csak a parti övezet és a parti tenger állapotában okozott károkra korlátozódó – környezeti felelősségről szóló irányelv területi hatályának kiterjesztése a tagállamok joghatósága alatt álló összes tengervízre.

ii.            Környezeti hatásvizsgálat: A 97/11/EK[4], a 2003/35/EK[5] és a 2009/31/EK[6] irányelvvel módosított, egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK irányelv[7] általános minimumkövetelmények bevezetésével harmonizálta a projektek környezeti hatásvizsgálatára vonatkozó elveket. Ezenfelül ide tartozik az ENSZ/EGB országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló espoo-i egyezménye, amely a környezetvédelmi vívmányok részét képezi, és amely a feltehetőleg határokon átnyúló hatásokkal bíró projektek vizsgálatával kapcsolatos. Ez ugyanakkor bizonyos fúrási műveletekre saját belátás szerint alkalmazandó.

iii.           Hulladékokkal kapcsolatos jogszabály: A hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv (hulladékokról szóló keretirányelv). Ez az irányelv az Európai Unió Bíróságának ítélete értelmében teljes egészében alkalmazandó az olajszennyezésre. Ennélfogva a hulladék fogalmának uniós meghatározása magában foglalja a tengeri létesítményből szivárgó olajat, és kötelezi a szennyezőt a tisztításra.

iv.           A munkavállalók munkahelyi egészsége és biztonsága: A tengeren dolgozó munkavállalók és a tengeri munkakörnyezet védelme szempontjából a legfontosabb uniós jogszabály a (89/391/EGK keretirányelvet kiegészítő) 92/91/EGK irányelv. Ez a javaslat megerősíti a 92/91/EGK irányelvben foglalt szabályrendszert oly módon, hogy az magában foglalja a környezeti vizsgálatot, előírja a kockázatértékelésnek a szabályozó hatósághoz jóváhagyásra történő benyújtását, létrehozza a kutakkal kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó értesítési rendszert, és kötelezővé tegye a kritikus kockázatkezelési elemek független vizsgálatát.

v.            Súlyos veszélyhelyzetek: A 96/82/EK Seveso-irányelv nem vonatkozik a tengeri kitermelési ágazatra, egyes elemei azonban irányadó gyakorlati példaként szolgáltak a javaslat összeállításához. Ez a javaslat ugyanakkor túllép a Seveso-irányelven, mégpedig annyiban, hogy előírja a kockázatértékelés szabályozó hatóság általi jóváhagyását, az engedélyezés egyes szakaszaiban a műszaki és pénzügyi alkalmasság fokozottabb ellenőrzését, illetve a munkavállalók evakuálására, menekülésére és mentésére vonatkozó rendelkezéseket.

vi.           A szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadása: A 94/22/EK irányelv a feltárási és kitermelési engedélyek megadására vonatkozó elsőszámú jogi keret. Ez a javaslat magát az irányelvet nem módosítja, hanem megerősíti az engedélyezésben érintett hatóságok kötelezettségeit, hogy ezáltal javítsa a kérelmezők műszaki és pénzügyi alkalmasságának értékelését.

vii.          Katasztrófaelhárítás: A javaslat új katasztrófaelhárítási követelményeket ír elő a tagállamok és az ágazat számára, amelyeket az Unión belül és kívül már rendelkezésre álló kapacitásokkal kell kiegészíteni. A katasztrófaelhárítás fő uniós eszközei az EU polgári védelmi mechanizmusa (2007/779/EK tanácsi határozat), a Megfigyelési és Tájékoztatási Központ (MIC)[8] és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség[9] (EMSA). Már korábban is történtek olyan lépések, amelyek célja az volt, hogy az EMSA hatáskörét kiterjesszék a tengeri létesítményeken bekövetkező balesetekre (azaz a fő tevékenységi körét jelentő tengeri hajózáson túlra).

Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

Ez a rendelet összhangban áll a 2020-ra vonatkozó energiaügyi stratégiával[10], illetve annak 3. prioritásával, a fenntartható, biztos és versenyképes európai energiaellátást célzó elemmel.

Ezenfelül ez a rendelet összhangban van az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal és szakpolitikával, valamint annak főbb tételeivel, úgymint a szennyezés megelőzése, ellenőrzése, valamint a szennyező fizet elv és az elővigyázatosság elve. Maradéktalanul megfelel továbbá a tengerpolitika előírásainak, többek között azon célnak, hogy 2020-ig el kell érni a tengeri környezet jó környezeti állapotát (a tengervédelmi stratégiáról szóló 2008/56/EK keretirányelv).

2. A RENDELETBEN ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓ EREDMÉNYE ÉS A SZAKPOLITIKAI LEHETŐSÉGEK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA

Konzultáció az érdekeltekkel

2011. március 16. és május 20. között nyilvános konzultációra került sor az interneten, amelynek célja annak felmérése volt, hogy mi az érdekelt felek véleménye a különböző szakpolitikai területeket érintő uniós fellépés szükségességéről.

A Bizottsághoz összesen 64 észrevétel érkezett, amelyek több mint 350 érdekelt fél egyéni válaszát tartalmazták.

Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése

A konzultáció keretében a súlyos tengeri balesetek megelőzését és az azokra adott választ célzó intézkedések szigorítása széles körű támogatást élvezett, e célra ugyanakkor különböző eszközöket javasoltak. Az északi-tengeri régió nemzeti hatóságai úgy érezték, hogy az uniós szintű változások nem kérdőjelezhetik meg a jelenlegi célmeghatározó szabályozási megközelítést, amelyet egyébiránt a javaslat támogatni kíván. Noha általánosságban elismerte, hogy fejlődésre van szükség, az ágazat viszonyult a legkonzervatívabban a szabályozás módosításához, előnyben részesítve a célmeghatározó megközelítéseket és az ágazati kezdeményezéseket. Ezzel szemben a legaktívabban a nem kormányzati szervezetek és a szakosodott vállalatok (pl. hajóosztályozó társaságok) szorgalmazták az uniós szintű változásokat.

A fontosabb szempontok a következők voltak:

Engedélyek

Az engedélyeseknek kell felelniük az általuk okozott károkért. A legtöbb nemzeti szabályozó hatóság és az ágazat képviselői is úgy gondolják, hogy a jelenleg alkalmazott engedélyezési eljárás egyes tagállamokban megbízható, másokban azonban az Unió közreműködésével javítani kell a színvonalat. Úgy érzik, hogy az odaítélésről szóló határozatoknak továbbra is kizárólagos tagállami hatáskörben kell maradniuk, ugyanakkor az adatokat meg kell osztani a határokon átterjedő szennyezéssel fenyegetett szomszédos országokkal. Az egyes vállalatok számos különféle ajánlással éltek (pl. az engedélyezési eljárások harmonizációja és egyszerűsítése, valamint az engedélyezési és a biztonsági szabályozó hatóságok különválasztása). Amennyiben fennáll a határokon átterjedő szennyezés lehetősége, egyes nem kormányzati szervezetek és polgárok támogatják azt az elképzelést, hogy a szomszédos országgal kötelezően konzultálni kelljen, vagy annak beleegyezését kelljen kérni.

A jogi eszköz a műszaki és pénzügyi alkalmasság határozottabb és kockázatalapú értékelését irányozza elő. Ezenkívül a biztonsági szempont mellett környezeti szemponttal bővíti a súlyos veszélyhelyzetek kezelését és megelőzését.

Balesetmegelőzés

Az ágazatot arra kell sarkallni, hogy még eredményesebben lépjen fel a súlyos balesetek megelőzése terén, mindeközben elkerülve annak kockázatát, hogy ahol a tagállamok már szigorú tengeri szabályozási rendszert működtetnek, ott gyengüljenek a balesetmegelőzési előírások. Az ágazat általánosságban úgy véli, hogy önszabályozással és ágazati kezdeményezésekkel javíthat a helyzeten. A nem kormányzati szervezetek és különböző mértékben egyes szabályozó hatóságok úgy érzik, hogy a meglévő jogszabályokat kell erősíteni, és azokat az uniós vizeken zajló valamennyi tengeri ipari tevékenységre ki kell terjeszteni.

A megfelelőség ellenőrzése és a károkért vállalt felelősség

Szükség van a szilárd és ésszerű követelményeknek való magas szintű megfelelésre. Míg az ágazat úgy érvelt, hogy a megfelelés minden esetben kiemelt vállalati célkitűzés, számos érdekelt szerint feltétlenül szükség van egy erőteljesebb ágazati biztonsági kultúra bevezetésére. A rendelet foglalkozik a megfelelőség és a megbízható és erős biztonsági kultúra kialakításának kérdésével.

A nem kormányzati szervezetek és egyes hajóosztályozó társaságok a fizikai ellenőrzések szigorítását kérték. A nemzeti szabályozó hatóságok és az ágazat általában véve ellenezte ezt, és esetleges forráshiányra vagy a jelenlegi rendszerek destabilizálásának kockázatára hivatkoztak. Ezenfelül e két utóbbi csoport tagjai bizonyos mértékben támogatták a független harmadik személyek által végzett ellenőrzésre vonatkozó követelményt.

A környezeti felelősség hatályának kiterjesztésével leginkább a nem kormányzati szervezetek értettek egyet, míg a szabályozó hatóságok és az ágazat nem foglalt egyértelműen állást… Az ágazat és a biztosítótársaságok jellemzően ellenezték az olyan változtatásokat, mint például a nemzetközi felelősség felső határának megállapítása nélküli kötelező biztosítás, míg a nem kormányzati szervezetek határozottan előírnák ezt.

Átláthatóság, információcsere és korszerű gyakorlati megoldások

Elsőként a nem kormányzati szervezetek, velük együtt azonban az ágazat és a szabályozó hatóságok is úgy érezték, hogy a fokozottabb átláthatóságnak köszönhetően az ágazat és a hatóságok tanúsítani tudnák, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek megfelelő irányítás és ellenőrzés mellett zajlanak. Az Északi-tengeri Tengerhatósági Fórum (NSOAF), illetve az EU és a Fórum munkacsoportja közötti informális találkozók példáját követve valamennyi nemzeti hatóság szorosan együttműködne egymással.

Intézkedések katasztrófahelyzetben

A katasztrófaelhárításért elsősorban az érintett üzemeltető és tagállam felel, ugyanakkor az Európában rendelkezésre álló, az olajszennyezéssel kapcsolatos elhárítási kapacitások eredményessége és hatékonysága együttműködés, valamint a szakértelem és más eszközök megosztása révén tovább javítható. Amennyiben az érintett tagállamok az EU polgári védelmi mechanizmusának keretében ezt kérik, az EMSA szerepet vállal a tisztításban.

Nemzetközi tevékenységek

Az Unióban bejegyzett vállalatoknak arra kell törekedniük, illetve velük szemben az az elvárás, hogy kövessék az ebben a rendeletben vázolt politikát, és Unión kívüli tevékenységeik során se alkalmazzanak kevésbé szigorú normákat.

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

A tengeri kitermelési ágazatot képviselő, szabályozó vagy igazgató nemzetközi és uniós érdekelt felekkel (tengeri kitermelési ágazat, nem kormányzati szervezetek) és tagállamokkal folytatott konzultáció 2010 áprilisában kezdődött, és ennek eredményeként született a 2010. októberi közlemény.

Azóta mind az írásbeli, mind pedig a találkozók keretében zajló egyeztetések kibővültek. A nyilvános konzultáción túl a nemzeti szabályozó/felügyeleti hatóságok nyolc alkalommal ültek össze a Bizottság és az NSOAF közös szervezésében. A tengerbiztonság kérdését az európai fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó berlini fórum munkacsoportjának ülésein is felvetették[11]. Emellett számos találkozóra került sor nemzetközi és nemzeti ágazati szövetségek, egyedi vállalkozások, nem kormányzati szervezetek, valamint független hitelesítő vállalatok és biztosítótársaságok részvételével. A Bizottság továbbá rendszeresen közreműködött nemzeti (pl. az egyesült királyságbeli Olajszivárgás-megelőzési és -elhárítási Tanácsadó Csoport) és nemzetközi (pl. a G-20 GMEP munkacsoportja) kezdeményezésekben. Ezek az ülések a mai napig folytatódnak. Hasonlóképpen rendszeresen kikérik más, átadható tapasztalatokkal és szakértelemmel rendelkező bizottsági szolgálatok (pl. a Közös Kutatóközpont) véleményét is. A Bizottság két, nemzeti tengerbiztonsági hatóságoknál dolgozó nemzeti szakértőt is alkalmazott. A szakértői észrevételeket a rendelet kidolgozása során maradéktalanul figyelembe vették.

Szakpolitikai lehetőségek és ezek hatásainak értékelése

Az 1. pontban ismertetett általános és egyedi célok alapján több önálló szakpolitikai lehetőség körvonalazódik. A változatlan helyzetet leíró alaplehetőségen (0. lehetőség) túl négy további lehetőség választható, a következők szerint:

A 0. lehetőség fenntartja a jelenlegi helyzetet.

Nem jár többletköltséggel, és nem befolyásolja a 205–915 millió EUR közötti referencia-költségtartományt.

Az 1. lehetőség („Északi-tengeri alapprogram”) az ésszerű uniós beavatkozás alapvető szintje. Bevezeti az uniós jogba a 92/91/EK irányelv által előírt biztonsági és egészségvédelmi dokumentum alapján készített, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést, de ennél tovább megy, és kötelezővé teszi, hogy a tevékenységek megkezdése előtt ezt a jelentést a szabályozó hatóságnak jóvá kell hagynia. A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben leírt intézkedéseket ellenőrzési és szankciórendszerrel kell alátámasztani. Az 1. lehetőség végrehajtása új jogszabállyal történne.

Az 1. lehetőség az évi 7–30 millió EUR referenciaköltséghez viszonyítva kb. évi 36 millió EUR működési többletköltséget ró az ágazatra, és ezáltal a referenciaszinttel összehasonlítva átlagosan 3%-os kockázatcsökkenést eredményez.

Az 1+. lehetőség („Északi-tenger plusz”) ennél is tovább megy, és „puha jogi” iránymutatásokat vezet be a következőkre vonatkozóan: a tengeri olaj- és gázipari engedélyt kérelmezők műszaki alkalmasságának szigorúbb elbírálása; a nemzeti katasztrófaelhárítási tervek összehangolása; egymással összeegyeztethető nemzeti és ágazati tulajdonú elhárítási eszközök kidolgozása és ezek más, arra rászoruló országoknak való rendelkezésére bocsátása; valamint a tengeri olaj- és gázipari balesetekkel kapcsolatban felmerülő üzemeltetői felelősség (például a hulladékokról szóló jogi aktusok alkalmazhatósága) szempontjából releváns környezetvédelmi rendelkezések hatályának egyértelműsítése. Az Unió a területén bejegyzett vállalatok számára az uniós előírások uniós vizeken kívüli alkalmazására vonatkozó, önkéntes megállapodásokat kínálna.

Az 1+. lehetőség a tagállamokra kb. 3 millió EUR működési többletköltséget, az ágazatra pedig (az 1. lehetőséggel együtt) kb. 52 millió EUR megfelelési költséget ró. Az 1. és az 1+. lehetőség összesített hatása évi 25–109 millió EUR, ami a referenciaszinthez viszonyítva átlagosan 12 %-os kockázatcsökkenést jelent.

A 2. lehetőség („Uniós bevált gyakorlat”) az 1+. lehetőségben foglalt reformokat átfogó intézkedéscsomaggá fejleszti. A súlyos veszélyhelyzetek kockázatának kezelése terén előírná a világszinten elismert bevált gyakorlatok alkalmazását, és a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés környezeti kockázatértékelést tartalmazna. Ezenkívül ez a lehetőség az illetékes nemzeti hatóságokra vonatkozó szabályok keretében bevált szabályozási gyakorlatokat és kötelező szervezeti előírásokat vezetne be. Ez az átfogó biztonsági és környezeti kockázatértékelés jogszabályba foglalná a katasztrófahelyzeti készültség és katasztrófaelhárítás eszközeivel kapcsolatos készletgazdálkodást. Létrejönne egy uniós szintű tengerhatósági munkacsoport, és a rendelet megerősítené az engedélyezésről és a környezeti felelősségről szóló irányelveket.

A 2. lehetőség az ágazat számára (az 52 millió EUR-val szemben) kb. 122 millió EUR működési összköltséget, a tagállamok számára pedig (a 3 millió EUR-val szemben) kb. 12–18 millió EUR költséget, valamint egyszeri igazgatási költségek formájában kb. 18–44 millió EUR összegű kiadást eredményezne. Az uniós szintű tengerhatósági munkacsoport létrehozásával és működésével összefüggésben a Bizottságot kb. 1 millió EUR terhelné. A kiegészítő intézkedések évi 103–455 millió EUR-val csökkentik a kockázati referenciaköltségeket – ez a referenciaszinthez képest 50%-os kockázatcsökkenés.

A 3. lehetőség („Uniós ügynökség”) tovább erősíti a 2. lehetőség hatását azáltal, hogy uniós ügynökséget hoz létre, amely intézményes keretbe foglalja és ezáltal megszilárdítja a 2. lehetőség által elért reformokat. Az ügynökség ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezne, nyomon követné és betartatná a következetes teljesítményt, fejlesztené a beavatkozási kapacitást és támogatná a nem uniós szomszédos országokban folyó kapacitásépítést.

A 3. lehetőség (az 1 millió EUR-val szemben) kb. évi 35 millió EUR működési összköltséggel terheli a Bizottságot, valamint 18–44 millió EUR egyszeri indulóköltséget és az elhárításhoz szükséges alapvető eszközök megvásárlására további 10 millió EUR kiadást igényel. Az ágazat számára nem jelentene többletköltséget.

E lehetőségek összehasonlítására annak alapján kerül sor, hogy hogyan kezelik az 1. táblázatban szereplő intézkedéseket.

Sz. || Intézkedés || 0. lehetőség || 1. lehetőség || 1+. lehetőség || 2. lehetőség || 3. lehetőség

1. || A potenciális üzemeltető műszaki alkalmasságának részletes ellenőrzése || 0 || 0 || I || J || uniós

2. || Rendszeres ellenőrzések és szankciórendszer létrehozása || 0 || J || J || J || uniós

3. || A hivatalos biztonsági értékelések benyújtása elfogadásra a szabályozó hatósághoz || 0 || J || J || J || uniós

4. || A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentések kibővítése átfogó kockázatkezelési modellé || 0 || 0 || 0 || J || J

5. || Az uniós gyakorlatok kiterjesztése a tengerentúli tevékenységekre || 0 || 0 || I || I || uniós

6. || Illetékes hatóság létrehozása || 0 || 0 || 0 || J || uniós

7. || A szabályozói párbeszéd platformjának kialakítása || 0 || 0 || 0 || J || uniós

8. || Átfogó információcsere és átláthatóság || 0 || 0 || 0 || J || J

9. || Felkészültség a súlyos tengeri balesetekkel kapcsolatos hatékony katasztrófaelhárításra || 0 || 0 || I || J || uniós

10. || A beavatkozási eszközök országhatár-független hozzáférhetőségének és megfelelőségének biztosítása || 0 || 0 || I || J || uniós

11. || A környezeti felelősség hatályának egyértelmű meghatározása || 0 || 0 || I || J || J

1. táblázat

0 = e lehetőség keretében nem hajtják végre; I = iránymutatás/„puha jogi” eszköz; J = jogszabály; uniós = felelős uniós ügynökség

Egy intézkedés különféle eszközökkel hajtható végre, ami gyakran kompromisszumot kínál az eredményesség és a kivitelezhetőség között. Ennek következtében az egyes szakpolitikai lehetőségeket egyrészről az azokban foglalt intézkedések csoportja, másrészről pedig az e lehetőségekhez tartozó egyes intézkedések előnyben részesített végrehajtási eszköze határozza meg.

Az előnyben részesített szakpolitikai megoldás a 2. lehetőség, azaz olyan átfogó tengeri ipari reform, amely Unió-szerte új jogszabály formájában javítja a tengeri kitermelési ágazaton belüli kockázatkezelés és katasztrófavédelmi készültség szintjét. A következetességen túl ez a lehetőség biztosítja az ágazat és a szabályozó hatóság teljesítményének nagyobb fokú átláthatóságát.

E lehetőséggel a fokozott megelőzés és egy baleset bekövetkeztekor a következmények enyhítése révén 50%-kal csökkenthető a kockázatok referenciaszintje. A kockázatcsökkenés átlagos pénzben kifejezett értékének (kb. évi 103–455 millió EUR) a végrehajtás összes becsült költségéhez (évi 134–140 millió EUR) viszonyított aránya kedvező. Igazgatási és gazdasági szempontból kifizetődőbb, mivel a 3. lehetőséghez kapcsolódó működési többletköltségek (kb. évi 34 millió EUR) nem vezetnek megfelelő kockázatcsökkenéshez. Az 1+. lehetőség szerény kedvező hatást (12%) és végrehajtási lehetőségeket kínál, míg az 1. lehetőség előnyei nem indokolják a (még így sem magas) ráfordításokat.

3. A RENDELET JOGI ELEMEI

A rendeletjavaslat a következő feladatokat írja elő az üzemeltetők, a tagállamok és a Bizottság számára.

Az üzemeltető

Az üzemeltető az irányadó gyakorlati modell alapján szervezi tevékenységeit, jelentést készít a súlyos veszélyhelyzetekről, és azt értékelésre benyújtja az illetékes hatóságnak. Az üzemeltető ezenfelül minden kúttal kapcsolatos tevékenységről értesíti a szabályozó hatóságot. A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés és a kutak üzemeltetésére vonatkozó értesítések esetében egyaránt kötelező a biztonsági szempontból kritikus elemek független ellenőrzése. Az üzemeltető belső katasztrófaelhárítási terveket dolgoz ki; előmozdítja az elhárítási eszközök kölcsönös átjárhatóságát és megfelelőségét, és a balesetekről és más meghatározott adatokról szabványos formátumban tájékoztatja az érintett tagállamot. Az Unióban bejegyzett nagyvállalatok kötelezettséget vállalnak arra, hogy tengerentúli munkájuk során betartják az uniós tengerbiztonsági előírásokat.

A tagállamok

A tagállami engedélyező hatóságok a feltárási vagy kitermelési engedélyek odaítélésének mérlegelésekor megfelelő módon felmérik a kérelmezők várható biztonsági és környezeti teljesítményét (és a biztonsági hibák kezelését lehetővé tevő pénzügyi alkalmasságukat). A tagállamok létrehozzák a biztonság, a környezetvédelem és a katasztrófahelyzeti készültség felügyeletével foglalkozó illetékes hatóságokat, és szigorú ellenőrzési és vizsgálati előírásokat vezetnek be, amelyeket az üzemeltetők kötelességszegése esetén alkalmazandó megfelelő szankciók erősítenek. A tagállamok rendszeresen rendelkezésre bocsátják a tengeri kitermelési ágazatukkal kapcsolatos adatokat, és valamennyi fontosabb biztonsági eseményről, illetve levont tanulságról jelentést tesznek a Bizottságnak. A tagállamok a szomszédos tagállamokkal együttműködve külső katasztrófaelhárítási terveket készítenek. Intézkedéseket hoznak a szakértelem és a fizikai eszközök kölcsönös átjárhatósága érdekében, és ezáltal támogatják a – többek között az EMSA által végzett – uniós szintű fellépést. A tagállamok és az ágazat katasztrófaelhárítási terveket dolgoz ki, és ezeket rendszeresen felülvizsgálja.

A Bizottság

A Bizottság az uniós tagállamokban a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekért felelős illetékes hatóságok képviselőiből létrehozza az Európai Unió tengeri kitermelési hatósági munkacsoportját. A Bizottság a rendelet keretében módosítja a környezeti felelősségről szóló (2004/35/EK) irányelvet.

Jogalap

A rendeletjavaslat jogalapja a környezetvédelmi célok tekintetében az EUMSZ 192. cikke (környezet), az Unió energiaellátásának biztonságára és a belső energiapiac működésére gyakorolt kedvezőtlen hatások csökkentése tekintetében pedig annak 194. cikke (energia).

A szubszidiaritás elve

Uniós fellépés csak ott került szóba, ahol annak révén az adott célkitűzést a tagállami fellépésnél eredményesebben meg lehet valósítani, illetve ahol a tagállami intézkedések önmagukban nem eredményeznek optimális javulást.

A vállalatok és a Deepwater Horizonhoz hasonló fúrótornyok működése több országot is érint, az egyes nemzeti joghatósági területeken azonban ezek rendkívül eltérő szabályozási rendszerekkel szembesülnek. A tagállamok közelmúltbeli észrevételei arra utalnak, hogy uniós fellépés nélkül ezek a különbségek tovább súlyosbodnak majd, mivel javításra irányuló egyedi terveket a legtöbb esetben csak a legfejlettebb régiók országai dolgoznak ki, míg a nemzetközi kezdeményezések terén igen lassú az előrelépés. Ezenfelül uniós fellépés nélkül továbbra is fennmaradnak az ágazati teljesítmény összehasonlíthatósága és a hírszerzési és baleseti adatok megosztása terén tapasztalható nehézségek.

A tagállami fellépés önmagában nem elegendő a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerint vállalt uniós és tagállami kötelezettség, azaz a közjónak tekinthető következetes környezetvédelem (ideértve a szennyezését viselt felelősséget is) megvalósításához.

A nemzeti jelentések és a Bizottság által 2011-ben készített kockázatelemzés szerint a súlyos tengeri ipari balesetek előfordulásának valószínűsége és várható következményei az Unió egész területén továbbra is jelentősek. A tengeri kitermelés továbbá a Földközi-tengeren, a Fekete-tengeren és a Balti-tengeren is egyre elterjedtebbé válik, ahol e tengeri térségek egyes országai kevésbé jártasak a tengeri ipari tevékenységek szabályozásában. Ugyanakkor a nemzeti intézkedések még a tapasztaltabb régiókban (elsősorban az Északi-tengeren) sem tudták biztosítani a közös normákat és az adatok összehasonlíthatóságát.

Összefoglalva, az uniós jogban például a munkahelyi egészségvédelem és biztonság területén már előírt intézkedések ellenére az uniós szintű fellépés elmaradása nagy valószínűséggel megfosztja a tagállamokat a súlyos tengeri ipari balesetek kockázatának következetes és időben történő csökkentésére leginkább alkalmas eszközöktől.

Az arányosság elve

A Szerződés 5. cikke előírja, hogy „a Közösség intézkedései nem léphetik túl az e Szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket”. A célkitűzések és az ezek eléréséhez javasolt eszközök közötti szükséges egyensúly megteremtése érdekében ez a rendelet figyelembe veszi alábbiakat:

i.             A BP a Deepwater Horizon baleset költségeit több mint 40 milliárd dollárra becsülte; egy uniós vizeken bekövetkező hasonló esemény költségei ugyanilyen nagyságrendűek lehetnek

ii.            A tengeri kitermelési ágazatban a Deepwater Horizonéhoz hasonló léptékű események évtizedes gyakorisággal fordulnak elő, ami a szélsőségesen súlyos baleseti kockázatok esetében magasnak számít

iii.           Az uniós tengeri kitermelési ágazat a nemzeti gazdaságok (bevétel és foglalkoztatás), valamint az ellátás biztonságához való hozzájárulása tekintetében igen magas értéket képvisel

iv.           A tengeri kitermelési ágazat az érintett vállalatok számára viszonylag nagy összegű bevételt hoz

v.            A közvélemény mára komolyan tart a további súlyos balesetek kockázatától.

Az e rendeletben javasolt intézkedések költsége (kb. évi 134–140 millió EUR) az általuk biztosított kockázatcsökkenéshez (kb. évi 103–455 millió EUR) viszonyítva szerény. Ennélfogva ezek támogató intézkedésként javasolhatók.

A jogi aktus típusának megválasztása

A 2. lehetőség végrehajtásának javasolt eszköze a rendelet. A közvetlen alkalmazás által biztosított egyértelműség, következetesség és a végrehajtás gyorsasága miatt megfelelőbb, mint az irányelv[12]. A rendelet ezenkívül azáltal, hogy közvetlenül az ágazatra alkalmazandó, egyenlőbb feltételeket biztosít az érintettek számára. Ezenfelül a határokon átnyúló szennyezés elleni küzdelmet célzó katasztrófavédelmi tervezés szempontjából is kedvező.

Tekintettel a bizottsági tanácsadó és szakértői munkacsoportokat érintő intézményközi megállapodásokra, az Európai Unió tengerhatósági munkacsoportját külön bizottsági határozattal kell létrehozni.

4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK 

A javaslat költségvetési vonzata a 2013–2016 közötti időszakra vonatkozóan kb. 2,5 millió EUR, a bizottsági közreműködésért nyújtott díjazást is beleértve. Az EMSA elsősorban a) a tengeri balesetektől függetlenül is aktív műholdas felügyeleti rendszerének használata, valamint b) a mentőhajók általa szervezett igénybevétele révén nyújt segítséget. A mentőhajókat kizárólag az adott célra veszik igénybe, és a működési költségeket a beavatkozást kérő parti tagállam viseli. A 2038/2006/EK rendelet a 2007–2013 közötti időszakra létrehozza a szennyezéselhárítás többéves pénzügyi keretét. A Bizottság nem tervezi e keret módosítását. Összegzésképpen: a 2007–2013 közötti időszakban az EMSA költségei várhatóan nem fognak növekedni. Az Ügynökségnél 2014 és 2020 között felmerülő esetleges többletköltségeket elsősorban a már megállapított források átcsoportosításából kell fedezni.

5. TOVÁBBI ADATOK

Meglévő jogszabályok módosítása

A rendelet elfogadásával módosul a (környezeti felelősségről szóló) 2004/35/EK irányelv.

Felhatalmazás

A rendelet előirányozza egy közös jelentéstételi formátum technikai részleteinek kidolgozását felhatalmazáson alapuló jogi aktus keretében, valamint a technikai mellékletek szükség szerinti időszerűsítését végrehajtási jogi aktus keretében.

Európai Gazdasági Térség és Energiaközösség

A javaslat érintheti az EGT-t és az Energiaközösséget.

2011/0309 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a tengeri olaj- és gáziparban végzett kutatási, feltárási és termelési tevékenységek biztonságáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[13],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[14],

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) Az EUMSZ 191. cikke célkitűzésként határozza meg a környezet minőségének megőrzését, védelmét és javítását, továbbá előírja, hogy minden uniós fellépésnek – a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása mellett – szem előtt kell tartania a magas szintű védelem biztosítását, és az elővigyázatosság és a megelőzés elvén kell alapulnia.

(2) E rendelet célja a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez kötődő súlyos balesetek számának csökkentése és azok hatásainak enyhítése, ezen keresztül pedig a tengeri környezet és a partvidéki gazdaságok szennyezéssel szembeni védelmének javítása, a tengeri olaj- és gázkutatás, ‑feltárás és ‑kitermelés biztonságára vonatkozó minimumfeltételek rögzítése, az uniós energiatermelésben előforduló zavarok megelőzése, valamint a balesetek esetén alkalmazandó válaszmechanizmusok javítása.

(3) A rendelet alkalmazási körét célszerű lenne nemcsak a jövőbeli létesítményekre és tevékenységekre, hanem – átmeneti rendelkezések révén – a már meglévő létesítményekre is kiterjeszteni.

(4) A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez kapcsolódó 2010. évi balesetek, különösen a Mexikói-öbölben történt baleset hatására megkezdődött az érintett politikák felülvizsgálata, melynek célja a tengeri tevékenységek biztonságának javítása. A Bizottság a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsági kihívásainak kezeléséről szóló, 2010. október 13-án benyújtott közleményében elindította a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságára vonatkozó felülvizsgálatot, és kifejtette előzetes álláspontját. Az Európai Parlament 2010. október 7-én és 2011. szeptember 13-án foglalt állást a kérdésben. A tagállamok energiaügyi miniszterei az Energiaügyi Tanács 2010. december 3-i következtetéseiben fejtették ki álláspontjukat.

(5) A súlyos tengeri olaj- és gázipari balesetek előfordulásának kockázata jelentős. A jelen kezdeményezésnek a tengervízszennyezés kockázatának csökkentésével hozzá kell járulnia a tengeri környezet védelméhez és különösen a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)[15] 1. cikkének (1) bekezdésében megjelölt, legkésőbb 2020-ig megvalósítandó jó környezeti állapot eléréséhez.

(6) A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, amely előírja a tengeri környezetet érintő valamennyi tevékenység kumulatív hatásainak kezelését, az integrált tengerpolitika környezetvédelmi pillére. Az integrált tengerpolitika fontos szerepet játszik a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek szempontjából, hiszen a benne megfogalmazott elvárások között szerepel az egyes gazdasági ágazatok konkrét aggályainak és az óceánok, tengerek és tengerparti területek mélyreható megértésének mint általános célkitűzésnek az összehangolása azzal a céllal, hogy a tengeri területrendezés gyakorlata és a tengerrel kapcsolatos ismeretek felhasználása révén létrejöjjön egy tengerekkel kapcsolatos, minden gazdasági, környezeti és társadalmi szempontra kiterjedő koherens megközelítésmód.

(7) A tengeri olaj- és gázipar az Unió számos régiójában képviselteti magát, és a jövőben újabb regionális fejlesztések várhatók az uniós vizeken. A tengeri olaj- és gáztermelés az EU biztonságos energiaellátásában is fontos szerepet játszik.

(8) A tengeri ipari tevékenységek biztonságára vonatkozó, jelen állapotában széttagolt európai szabályozási keret és az ágazati gyakorlatban jelenleg alkalmazott biztonsági intézkedések nem nyújtanak kellő garanciát arra, hogy a tengeri balesetek kockázata EU-szerte a lehető legkisebb legyen, mint ahogy arra sem, hogy az uniós vizeken bekövetkezett baleseteket követően a leghatékonyabb válaszmechanizmus lépjen életbe, méghozzá kellő időben. A meglévő felelősségi szabályok értelmében nem lehet minden esetben egyértelműen megállapítani a felelős fél kilétét, és/vagy előfordulhat, hogy a felelős nem tudja kifizetni az általa okozott károkért járó kártérítés teljes összegét, vagy nem kötelezhető erre.

(9) A szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 1994/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében tengeri olaj- és gázipari tevékenységek csak engedély birtokában végezhetők az Unió területén. A kizárólagos feltárási és termelési engedélyek kiadásakor az illetékes hatóságnak meg kell vizsgálnia a műszaki és pénzügyi kockázatokat, valamint adott esetben azt, hogy a kérelmező korábbi tevékenységét felelősségteljesen végezte-e. Indokolt biztosítani, hogy az engedélyes műszaki és pénzügyi alkalmasságának vizsgálatakor az illetékes hatóságnak azt is meg kelljen vizsgálnia, hogy az engedélyes valamennyi előrelátható feltétel mellett, folyamatosan képes-e garantálni a tevékenység biztonságos és hatékony végzését.

(10) Tisztázni szükséges, hogy a 94/22/EK irányelv értelmében tengeri ipari tevékenységek végzésére vonatkozó engedéllyel rendelkező engedélyesek a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[16] alkalmazásában potenciálisan felelős „gazdasági szereplőknek” minősülnek, és nem engedhető meg, hogy ilyen irányú felelősségeiket velük szerződött harmadik felekre ruházzák át.

(11) Jóllehet a 94/22/EK irányelvnek megfelelően kiadott általános engedélyek egy adott terület viszonylatában kizárólagos jogot biztosítanak az engedélyesek számára olaj és/vagy gáz feltárására és termelésére, az érintett területen folyó tényleges tevékenységeket a tagállamoknak célszerű szakértők által végzett, folyamatos szabályozói felügyelet hatálya alá vonniuk annak érdekében, hogy hatékony ellenőrzések révén megelőzhetők legyenek a súlyos balesetek, illetve kordában lehessen tartani a baleseteknek az embereket, a környezetet és az energiaellátás biztonságát érintő hatásait.

(12) A tengeri olaj- és gázfeltáró és -kitermelő tevékenységekre is alkalmazandó módosított 85/337/EGK irányelv értelmében a többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében az engedély megadását megelőzően hatásvizsgálatot kell végezni. A 85/337/EGK irányelvben foglaltak értelmében az engedélyköteles tevékenységek esetében – a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló ENSZ európai gazdasági bizottsági (UNECE) egyezménynek megfelelően – biztosítani kell a nyilvánosság érdemi részvételét a döntéshozatalban.

(13) A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre irányuló tagállami szabályozói gyakorlat tekintetében már vannak követendő példák az Unión belül. Ezeket a gyakorlatokat azonban nem alkalmazzák az Unió egész területén, illetve egyetlen tagállam sem alkalmazza egy időben az összes bevált módszert a súlyos tengeri balesetek megelőzésére és a baleseteknek az embereket és a környezetet érintő hatásainak mérséklésére irányuló jogszabályaiban. A bevált szabályozási gyakorlatok révén növelhető lenne a biztonságra és a környezetre vonatkozó szabályozás eredményessége, ehhez azonban az szükséges, hogy az egymással összefüggő hatásköröket közös illetékes hatóság („az illetékes hatóság”) fogja össze, amely egy vagy egyszerre több tagállami ügynökség eszközeire támaszkodik.

(14) Az illetékes hatóságot indokolt jogérvényesítő jogkörrel és megfelelő tagállami eszközökkel ellátni annak érdekében, hogy miután az engedélyes megkapta az olaj- és gázfeltárásra vagy -kitermelésre vonatkozó jogokat, a munkavállalók és a környezet megfelelő védelme érdekében a hatóság elrendelhesse akár az engedélyes tevékenységének beszüntetését is.

(15) Az, hogy az illetékes hatóság milyen eredményesen képes az engedélyes vagy az üzemeltető súlyos veszélyhelyzetek kezelésére szolgáló rendszerének megfelelőségét hitelesíteni, közvetlenül az illetékes hatóság által a súlyos veszélyhelyzetekre vonatkozóan alkalmazott stratégiától és rendszerektől, valamint a rendelkezésére álló szakismeretektől függ. Az illetékes hatóságot célszerű felruházni olyan jogkörrel, hogy a munkavállalók és a környezet megfelelő védelme érdekében adott esetben elrendelhesse az olaj- és gázfeltárásra vagy -kitermelésre vonatkozó jogokkal már rendelkező engedélyes tevékenységének beszüntetését is. Az említett hatáskörök gyakorlásához az illetékes hatóságot a tagállamnak indokolt ellátni megfelelő eszközökkel.

(16) A gazdasági fejlődés, valamint a biztonságra és a környezetre vonatkozó szabályozás világos elkülönülése érdekében az illetékes hatóság egyértelműen nem részesülhet gazdasági jellegű tagállami támogatásban.

(17) A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez – különösen az üzemi folyamatbiztonsághoz, a szénhidrogének szivárgásának megakadályozásához, a szerkezeti integritáshoz, a tűz és robbanásveszély megelőzéséhez, az evakuáláshoz, a meneküléshez és a mentéshez, valamint a súlyos balesetek környezeti hatásának mérsékléséhez – kapcsolódó összetett súlyos veszélyhelyzetek célzott és a tengeri olaj- és gáziparra jellemző konkrét veszélyhelyzetekre szabott szabályozást tesznek szükségessé.

(18) E rendeletet a munkavállalók munkahelyi egészségvédelmének és biztonságának területén hatályos uniós jogszabályok, különösen a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv[17], valamint az ásványi nyersanyagok fúrólyukon keresztül történő kitermelésével foglalkozó iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának minimumkövetelményeiről szóló, 1992. november 3-i 92/91/EGK tanácsi irányelv (tizenegyedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében)[18] sérelme nélkül indokolt alkalmazni.

(19) A tengeri szabályozási rendszernek ki kell terjednie mind a mobil, mind a helyhez kötött létesítményekben végzett tevékenységekre, valamint a feltárási és termelési tevékenységeknek a tervezéstől a leszerelésig, majd a termelésből való végleges kivonásáig tartó teljes időtartamára.

(20) A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel összefüggő súlyos balesetek megelőzését szolgáló, jelenleg rendelkezésre álló bevált üzemeltetési gyakorlatokat a kívánt kockázatértékelési eredmények elérése és a megbízható irányítási rendszerek alkalmazása jellemzi.

(21) Az Unió területén alkalmazott bevált üzemeltetési gyakorlatok szerint a létesítmények tulajdonosainak és/vagy üzemeltetőinek – ideértve a mobil fúrótornyok tulajdonosait és/vagy üzemeltetőit is – a súlyos balesetek megelőzése céljából vállalati szinten eredményesen alkalmazható stratégiát és megfelelő intézkedéseket kell megállapítaniuk, valamint módszeresen azonosítaniuk kell a súlyos veszélyhelyzetek valamennyi lehetséges forgatókönyvét, amelyek a létesítményben előforduló, veszélyt jelentő tevékenységek kapcsán előfordulhatnak. A szóban forgó bevált gyakorlatok értelmében az átfogó biztonsági irányítási rendszernek ki kell terjednie az említett forgatókönyvek előfordulási valószínűségének, hatásainak és a kezelésükhöz szükséges eszközöknek az értékelésére is. A fent említett stratégiát és intézkedéseket világosan meg kell fogalmazni egy dokumentumban („súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés”). A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésnek összehasonlíthatónak kell lennie a 92/91/EK irányelv szerinti biztonsági és egészségvédelmi dokumentummal, illetőleg ki kell egészítenie azt, ezenkívül környezeti kockázatértékelésre és katasztrófaelhárítási tervekre vonatkozó intézkedéseket is kell tartalmaznia. Indokolt ezenkívül előírni, hogy a jelentést be kelljen nyújtani jóváhagyásra az illetékes hatósághoz.

(22) Az uniós vizeken alkalmazott kockázat-ellenőrzési intézkedések hosszú távú eredményessége érdekében a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést úgy kell elkészíteni, hogy az kiterjedjen a termelő létesítmény életciklusának valamennyi lényeges aspektusára, ideértve a tervezést, az üzemeltetést, a más létesítményekkel együttesen történő üzemeltetést, a létesítményben végrehajtott lényeges változtatásokat, végül pedig a termelésből való végleges kivonást. A jelentést be kell nyújtani az illetékes hatósághoz, és a tevékenység csak akkor kezdhető meg, ha a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést az illetékes hatóság – az előírás szerinti jóváhagyási eljárás keretében – jóváhagyta.

(23) Kútfúrást, valamint olaj- és gázkutak karbantartását csak olyan létesítmény végezheti, amely technikailag alkalmas a fúrás helyszínén adott esetben előforduló valamennyi kockázat kezelésére, és amelynek vonatkozásában már elfogadtak súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést.

(24) A kút üzemeltetője a megfelelő létesítmény használatán túlmenően részletes tervet készít a kúttal végzett egyes tevékenységek kapcsán felmerülő konkrét körülményekről és kockázatokról, és az Unióban bevált gyakorlatokkal összhangban független szakértői véleményt szerez a kúttervről. A kút üzemeltetője értesítést küld az illetékes hatóságnak a kút üzemeltetésére vonatkozó tervekről, és kellő időt hagy a hatóság számára ahhoz, hogy adott esetben megtehesse a kút tervezett üzemeltetéséhez szükséges intézkedéseket.

(25) A biztonságos tervezés és a tevékenységek folyamatos és biztonságos végzése érdekében az ágazat köteles figyelemmel kísérni az irányadó előírásokban és útmutatásokban meghatározott, rendelkezésre álló bevált gyakorlatokat, amelyeket a folyamatos fejlődés érdekében időről időre frissíteni kell az újonnan szerzett ismeretekkel és innovációkkal; ennek érdekében az üzemeltetőknek és az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük, hogy a Deepwater Horizon-fúrótorony balesetének és más jelentős tengeri baleseteknek a tapasztalatai alapján meghatározzák az új vagy továbbfejlesztett előírások és útmutatások létrehozásának főbb irányvonalait, és haladéktalanul megbízást kell adniuk a lehető legjobb minőségű útmutatások és előírások kidolgozására.

(26) A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek összetettségére való tekintettel a bevált gyakorlatok üzemeltetők általi megvalósítása szükségesség teszi a valamely harmadik fél által végzett független hitelesítés rendszerének kialakítását a biztonsági szempontból kritikus elemek tekintetében.

(27) Az Unióban alkalmazandó bevált gyakorlatoknak meg kell felelniük a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól szóló 391/2009/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet mobil nem termelő létesítményekre vonatkozó követelményeinek és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet egyenértékű előírásainak[19].

(28) A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben szereplő kockázatértékelésnek ki kell terjednie a környezetet érintő kockázatokra, valamint az éghajlati feltételeknek és az éghajlatváltozásnak a létesítmények hosszú távú ellenálló képességére gyakorolt hatására; és mivel az egyik tagállam területén folytatott tengeri olaj- és gázipari tevékenységek jelentős mértékű káros környezeti hatást fejthetnek ki egy másik tagállamban, szükség van az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezményben foglaltaknak megfelelő különös rendelkezések megállapítására és alkalmazására.

(29) A hatékony katasztrófaelhárítási képesség biztosítása érdekében az üzemeltetőknek indokolt a speciálisan az adott területre kialakított és a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben feltárt kockázatokon és veszélyhelyzeti forgatókönyveken alapuló katasztrófaelhárítási terveket létrehozni, azokat az illetékes hatóságnak benyújtani és a tervek veszélyhelyzetben való azonnali végrehajtásához szükséges eszközöket készenlétben tartani.

(30) A lényeges biztonsági aggályok elsikkadásának és figyelmen kívül hagyásának elkerülése érdekében fontos megteremteni az azok jelentésére és az informátorok védelmére szolgáló eszközöket, és ösztönözni ezek használatát.

(31) Az összehasonlítható adatok tagállamok közti cseréjét nehézkessé és megbízhatatlanná teszi a tagállamok körében egységes adatszolgáltatási formátum hiánya. Egy, az üzemeltetők tagállamok felé történő jelentéstételére szolgáló egységes adatszolgáltatási formátum átláthatóvá tenné az üzemeltetők biztonsági és környezetvédelmi teljesítményét, biztosítaná a nyilvánosság hozzáférését a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságára vonatkozó fontos, uniós szinten összehasonlítható adatokhoz, és elősegítené a súlyos balesetekből és a balesetveszélyes helyzetekből nyert tanulságok megosztását.

(32) Az információcsere egyenlő feltételeinek megteremtése és a tengeri ipari ágazat teljesítménye átláthatóságának fokozása érdekében indokolt a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel felruházni. E hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel[20] összhangban kell gyakorolni.

(33) A fontos adatok egész Unióra kiterjedő következetes cseréjének biztosítása érdekében a végrehajtó jogi aktusok elfogadásakor a tanácsadó bizottsági eljárást indokolt követni.

(34) Az egész Unióban folyó tengeri ipari tevékenységek szabályszerűségébe és integritásába vetett közbizalom megerősítése érdekében a tagállamoknak célszerű jelentést készíteniük a területüket érintő tevékenységekről és balesetekről, és haladéktalanul tájékoztatni a Bizottságot a súlyos balesetekről; a Bizottságnak pedig célszerű rendszeresen beszámolókat közzétennie az EU-ban folyó tengeri ipari tevékenységek mértékéről, valamint az ágazat biztonsági és környezetvédelmi teljesítményében megfigyelhető tendenciákról.

(35) A tapasztalatok szerint az illetékes hatóságok és az üzemeltetők közti nyílt kommunikáció fenntartásához célszerű biztosítani az érzékeny adatok bizalmas kezelését. Ezért a tengeri létesítmények üzemeltetői és a tagállamok közti információcserét a környezettel kapcsolatos információkhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzetközi és uniós jogi aktusokban foglaltak szerint kell folytatni, kivéve ha ezen rendelkezéseket biztonsági és környezetvédelmi követelmények felülírják.

(36) Az Északi-tengeri Tengerhatósági Fórum és a szabályozó hatóságok nemzetközi fóruma keretében zajló tevékenységek egyértelműen demonstrálják a tengeri hatóságok közti együttműködés hozzáadott értékét. A tagállamok képviselői és a Bizottság közötti együttműködés hatékonyságának növelése és a munkakapcsolatok elmélyítése érdekében célszerű Unió-szerte kialakítani az említettekhez hasonló hivatalos együttműködési formákat.

(37) A tagállamok közti, valamint a tagállamok és az ágazat közti módszeres és tervezett együttműködés, valamint a több helyen felhasználható eszközök, mint például a szaktudás cseréje fokozza a súlyos tengeri balesetek esetén alkalmazandó katasztrófaelhárítási intézkedések és intézkedési tervek hatékonyságát. Adott esetben az ilyen intézkedések keretében is felhasználhatóak lennének az Unióban máshol már meglévő eszközök és segítségnyújtás, elsősorban az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség közreműködésével és az uniós polgári védelmi mechanizmusa révén.

(38) Az e rendeletben előírt kötelezettségeik teljesítése során a tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy a felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó tengervizek a 2008/56/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében felsorolt négy tengeri régió, nevezetesen a Balti-tenger, az Atlanti-óceán észak-keleti térsége, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger szerves részét képezik. Ezen okból meg kell erősíteni az együttműködést az olyan harmadik országokkal, amelyek szintén joghatósággal rendelkeznek az említett tengeri régiók részét képező vizeken, vagy felségterületük ilyen vizekre is kiterjed. Megfelelő együttműködési forma egyebek mellett a 2008/56/EK irányelv 3. cikkének (10) bekezdésében meghatározott regionális tengeri egyezmény.

(39) Ami a Földközi-tengert illeti, folyamatban van – az e rendelethez is kapcsolódó – azon intézkedések elfogadása, amelyek szükségesek az Európai Uniónak a 77/585/EGK tanácsi határozattal[21] jóváhagyott, a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének védelméről szóló egyezményhez (barcelonai egyezmény) csatolt, a Földközi-tengernek a kontinentális talapzat és tengerfenék és ezek alatti altalaj feltárásából és kiaknázásából eredő szennyezése elleni védelméről szóló jegyzőkönyvhöz (földközi-tengeri jegyzőkönyv) való csatlakozásához.

(40) Külön figyelmet követelnek a Közösség számára különös jelentőséggel bíró szomszédos tengeri környezettel, a sarkvidéki vizekkel kapcsolatos súlyos környezeti aggodalmak, hiszen csak így biztosítható a sarkvidéki környezet védelme a tengeri ipari tevékenységek, többek között a feltárás okozta károk ellen.

(41) A tagállami külső katasztrófaelhárítási terveknek a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés céljából végzett kockázatelemzéseken kell alapulniuk. A speciálisan az adott területre kialakított, a balesetek hatásainak enyhítését szolgáló kapcsolódó katasztrófaelhárítási tervek kialakításakor indokolt figyelembe venni a katasztrófavédelmi kockázatértékelési és -feltérképezési iránymutatások (bizottsági szolgálati munkadokumentum: SEC(2010) 1626 végleges, 2010.12.21.) legfrissebb változatát.

(42) A megfelelő katasztrófaelhárítási képesség feltétele egyrészt az üzemeltető azonnali fellépése, másrészt az illetékes hatóságokkal való szoros együttműködés, mivel ezek koordináló szerepüknél fogva további katasztrófaelhárítási eszközöket bocsáthatnak rendelkezésre, amennyiben a helyzet súlyosbodása ezt szükségessé teszi. Szintén feltétel a katasztrófahelyzetek alapos kivizsgálása, amelyet az eseményt követően haladéktalanul meg kell kezdeni, hogy a lehető legkevesebb lényeges adat és bizonyíték vesszen el. A balesetet követően az illetékes hatóságoknak indokolt levonni a tanulságokat és megtenni a szükséges intézkedéseket.

(43) Az e rendeletben foglalt követelmények eredményes végrehajtása érdekében hatékony és arányos szankciókat szükséges bevezetni.

(44) Annak érdekében, hogy a javasolt minimumkövetelmények frissüljenek a legújabb technológiai fejlesztések és a területen alkalmazott gyakorlat fényében, indokolt lehetővé tenni a Bizottság számára, hogy az e rendelet mellékleteiben foglalt követelményeket a 182/2011/EU rendelet 4. cikke szerinti eljárás alapján módosítsa.

(45) Következésképpen a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez kapcsolódó súlyos balesetek megelőzése és azok hatásainak enyhítése érdekében indokolt felhatalmazni a Bizottságot, hogy a 182/2011/EU rendelet 4. cikke alapján az említett tevékenységekre vonatkozóan – az e rendeletben, különösen annak mellékleteiben foglalt elveknek megfelelően – minimumkövetelmények meghatározására irányuló jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson.

(46) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz történő egyidejű, időben és megfelelő módon történő eljuttatásáról.

(47) Indokolt, hogy a Bizottság az e rendeletben bevezetett intézkedéseken túlmenően vizsgáljon meg a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekhez kapcsolódó balesetek megelőzésének javítására és azok hatásainak enyhítésére alkalmas egyéb eszközöket.

(48) Tekintve, hogy nem létezik olyan pénzügyi biztosíték és közös kockázatviselési intézkedés, amely lefedné egy különösen súlyos baleset minden lehetséges következményét, kívánatos, hogy a Bizottság folytassa a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből eredő károk fedezéséhez kellőképpen robusztus felelősségmegosztási rendszer létrehozására, a pénzügyi alkalmasságra, ezen belül a célnak megfelelően kialakított pénzügyi biztosítékokra vonatkozó követelmények megállapítására alkalmas intézkedések elemzését és tanulmányozását.

(49) Fontos, hogy a műszaki előírások uniós szinten egészüljenek ki nemcsak a nem mobil termelő létesítményekre, hanem az uniós vizeken üzemelő valamennyi tengeri ipari létesítményre alkalmazandó megfelelő termékbiztonsági jogi kerettel. Ezért kívánatos, hogy a Bizottság folytassa a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre alkalmazandó termékbiztonsági előírások vizsgálatát,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. fejezet Bevezető rendelkezések

.1 cikk Tárgy és alkalmazási kör

1. Ez a rendelet minimumkövetelményeket határoz meg a 92/22/EK irányelv szerinti engedély megadását követően végzett tengeri olaj- és gázipari tevékenységekben érintett ágazati szereplők és nemzeti hatóságok számára.

2. Ez a rendelet a 2. cikkben meghatározott valamennyi tengeri olaj- és gázipari tevékenységre alkalmazandó.

3. Ez rendelet valamennyi olyan létesítményre, tenger alatti létesítményre és összekapcsolt infrastruktúrára alkalmazandó, amely a tagállami vizeken található, ideértve a tagállamoknak az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) értelmében vett kizárólagos gazdasági övezeteit és kontinentális talapzatait.

4. E rendelet célja hozzájárulni a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv célkitűzéseinek eléréséhez.

5. E rendelet rendelkezései a vonatkozó uniós szabályozás, mindenekelőtt a munkavállalók munkahelyi biztonságát és egészségvédelmét érintő jogszabályok, különösen a 89/391/EGK és a 92/91/EGK tanácsi irányelv sérelme nélkül alkalmazandók.

6. Ez a rendelet a 85/337/EK, a 2008/1/EK és a 2003/4/EK irányelv sérelme nélkül alkalmazandó.

.2 cikk Meghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. „elfogadható”: a súlyos balesetekkel kapcsolatos kockázat enyhítésének az a szintje, amelyen túl a további idő-, eszköz- és költségráfordítás már nem jelentene lényeges kockázatcsökkenést;

2. „elfogadás”: az illetékes hatóság írásbeli közlése az üzemeltető részére azon vizsgálat kedvező eredményéről, amelyet az illetékes hatóság e rendelet követelményei szerint az üzemeltető súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésével kapcsolatban végzett;

3. „engedély”: a 94/22/EK irányelv szerinti engedély;

4. „együttes üzemeltetés”: nem termelő létesítmény más létesítménnyel (létesítményekkel) együtt való üzemeltetése ez utóbbi létesítménnyel (létesítményekkel) kapcsolatos céllal oly módon, amelynek következtében a személyi biztonsági vagy környezetvédelmi kockázat a létesítmények bármelyikén vagy mindegyikén jelentősen nő;

5. „tevékenység megkezdése”: az az időpont, amelyben a létesítmény első ízben vesz részt azon tevékenységekben, amelyek elvégzésére tervezték;

6. „illetékes hatóság”: az e rendelet szerint kijelölt és az e rendelet alkalmazási körébe tartozó feladatokért felelős hatóság;

7. „összekapcsolt infrastruktúra”: olyan tengeri berendezés, csővezeték vagy egyéb létesítmény a tengerfelszín felett vagy alatt, amelyet az olajnak és a gáznak egy közeli tengeri létesítménybe, szárazföldi feldolgozó vagy tároló létesítménybe való szállítására, vagy az olajnak egy ingajáratú tartályhajóhoz való szállítására és abba való berakodására használnak;

8. „jóváhagyási eljárás”: olyan eljárás, amely magában foglalja a tervezett tengeri olaj- és gázipari tevékenységgel kapcsolatos valamennyi releváns információ illetékes hatóság általi átfogó értékelését, és amelynek végén az illetékes hatóság elfogadja a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést, és nem emel kifogást az üzemeltető által benyújtott, a kút üzemeltetéséről vagy az együttes üzemeltetésről szóló értesítéssel szemben;

9. „tilalmi zóna”: a tagállam által a létesítmény környezetében meghatározott terület, amelyen tilos tengeri olaj- és gáztermeléssel össze nem függő tevékenységet folytatni;

10. „feltárási engedély”: a tagállam által megadott engedély, amely az engedélyezett terület felszíne alatti talajrétegekben való olaj- és gázfeltárásra vonatkozik, a kereskedelmi célú olaj- és gázkitermelésre azonban nem;

11. „külső katasztrófaelhárítási terv”: helyi, nemzeti vagy regionális stratégia, amelynek célja egy, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos balesetek hatásainak enyhítése vagy e hatások eszkalálódásának megakadályozása minden elérhető erőforrás felhasználásával a belső katasztrófaelhárítási tervben meghatározott forrásokon túl;

12. „független harmadik fél által végzett hitelesítés”: meghatározott írásbeli nyilatkozatok érvényességének értékelése és megerősítése olyan természetes vagy jogi személy által, aki nem áll a nyilatkozattevő ellenőrzése vagy befolyása alatt;

13. „ágazati szereplők”: magántársaságok, amelyek közvetlenül részt vesznek az e rendelet szerinti tengeri olaj- és gázipari tevékenységekben, vagy amelyek tevékenysége ezekhez szorosan kapcsolódik;

14. „létesítmény”: termelő vagy nem termelő létesítmény;

15. „belső katasztrófaelhárítási terv”: az üzemeltető által e rendelet követelményeinek megfelelően készített összefoglalás azon intézkedésekről, amelyek a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos balesetek hatásainak mérséklését vagy e hatások eszkalálódásának megakadályozását célozzák a létesítmény körüli tilalmi zónában;

16. „engedélyezett terület”: az a földrajzi terület, amelyre a 94/22/EK irányelv szerinti engedély vonatkozik;

17. „engedélyes”: a 94/22/EK irányelv szerinti, tengeri ipari tevékenységek végzésére vonatkozó engedély jogosultja;

18. „súlyos baleset”: olyan rendkívüli esemény, mint például tűz vagy robbanás, a kútellenőrző rendszer jelentős működési zavara vagy jelentős mennyiségű szénhidrogén környezetbe kerülése, a létesítményt vagy a rajta lévő berendezéseket ért jelentős kár, vagy a létesítmény szerkezeti integritásának sérülése, illetve bármilyen egyéb történés, amely során legalább öt, a létesítményben vagy annak közvetlen környezetében dolgozó személy életét veszti vagy súlyosan megsérül;

19. „súlyos veszélyhelyzet”: súlyos baleset lehetőségét magában hordozó helyzet;

20. „nem termelő létesítmény”: a termelő létesítménytől eltérő létesítmény, amelyet feltáró fúrásokhoz vagy termelést támogató létesítményként alkalmaznak;

21. „tengeri olaj- és gázipari tevékenységek”: a tengeri olaj és gáz feltárásával, kitermelésével és feldolgozásával összefüggő valamennyi tevékenység, beleértve az olaj és gáz szállítását valamely létesítménnyel vagy tenger alatti létesítménnyel összekapcsolt tengeri infrastruktúrán keresztül;

22. „üzemeltető”: a termelő létesítmény üzemeltetője vagy a nem termelő létesítmény tulajdonosa, valamint kút üzemeltetése esetén a kútüzemeltető. Mind az üzemeltetőre, mind az engedélyesre vonatkozik a 2004/35/EK irányelv 2. cikkének (6) bekezdése szerinti meghatározás;

23. „termelő létesítmény üzemeltetője”: az engedélyes által a termelő létesítmény főbb funkcióinak irányítására és ellenőrzésére kijelölt személy;

24. „tulajdonos”: a nem termelő létesítmény üzemeltetésének ellenőrzésére jogszerűen felhatalmazott személy;

25. „olaj- és gáztermelés”: kereskedelmi célú olaj- és gázkitermelés az engedélyezett terület felszíne alatti talajrétegekből, amelyhez hozzátartozik olaj és gáz tengeri feldolgozása és szállítása összekapcsolt infrastruktúra segítségével, ideértve a csöveket, szerkezeteket és tengerfenéki kútfejeket, és/vagy a gáz felszín alatti közegekben történő tárolása későbbi visszanyerés céljából;

26. „termelő létesítmény”: olaj- és gáztermelésre használt létesítmény;

27. „termelési engedély”: a tagállam által olaj- és gáztermelésre adott engedély;

28. „nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi személy, valamint a nemzeti jogszabályokkal, illetve gyakorlattal összhangban azok szövetségei, szervezetei, illetve csoportjai;

29. „felelős hatóság” (a tengeri ipari balesetekkel kapcsolatos katasztrófaelhárítás összefüggésében): egy tagállam elsődleges katasztrófaelhárítási szervezete, amely egy súlyos tengeri olaj- és gázipari baleset bekövetkezése esetén a katasztrófaelhárítási intézkedések meghozataláért felel;

30. „kockázat”: annak valószínűsége, hogy egy bizonyos hatás egy meghatározott időtartamon belül vagy meghatározott körülmények között bekövetkezik;

31. „megfelelő”: egy adott követelmény vagy helyzet tekintetében minden szempontból alkalmas, objektív bizonyítékokon alapuló, valamint elemzés vagy megfelelő szabványokkal és egyéb olyan megoldásokkal való összehasonlítás által igazolt, amelyeket hasonló helyzetekben más hatóságok vagy ágazati szereplők alkalmaznak;

32. „kút üzemeltetése”: kút fúrása feltárási vagy termelési céllal, ideértve a tevékenység felfüggesztését, a kút karbantartását vagy módosítását, végleges kivonását a termelésből, vagy a kúttal kapcsolatos bármely olyan tevékenységet, amely folyadékok szándékolatlan kibocsátásával vagy súlyos baleset kockázatával járhat;

33. „kútüzemeltető”: az engedélyes által a kút üzemeltetésének megtervezésére és végzésére kijelölt személy.

II. fejezet Tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos súlyos veszélyhelyzet kialakulásának megakadályozása

.3 cikk A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos kockázatkezelés általános elvei

1. Az üzemeltetők minden megfelelő intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy megakadályozzák a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből származó súlyos baleseteket. Az illetékes hatóság ügyel arra, hogy az üzemeltetők eleget tegyenek e kötelességüknek.

2. Az üzemeltetők biztosítják, hogy valamennyi, az adott létesítményben végzendő konkrét feladatokra szerződött jogalany szintén az e rendeletben, különösen annak IV. és V. mellékletében meghatározott követelményekkel összhangban járjon el. Az üzemeltetőket nem mentesítheti az e rendelet által rájuk rótt felelősség alól az a tény, hogy a súlyos balesetet okozó vagy annak előidézéséhez hozzájáruló cselekvést vagy mulasztást az említett jogalanyok vagy azok személyzete végezte, illetve követte el.

3. Ha mégis bekövetkezik egy súlyos baleset, az üzemeltetők és az illetékes hatóság minden megfelelő intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy enyhítsék e balesetnek az emberi egészségre és a környezetre háruló kedvezőtlen hatásait, és hogy lehetőség szerint biztosítsák az olaj- és gáztermelés zavartalanságát az Unióban.

4. Az e rendelet hatálya alá tartozó tengeri olaj- és gázipari tevékenységeket a veszélyt jelentő események bekövetkezésének és azok hatásai fellépésének valószínűségére és az ellenőrző intézkedések végrehajtására vonatkozó szisztematikus elemzés alapján kell végezni annak érdekében, hogy a súlyos balesetek kockázatának szintje a személyek, a környezet és a tengeri ipari berendezések tekintetében elfogadható legyen.

.4 cikk A 94/22/EK irányelv szerinti, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó engedély biztonsági aspektusai

1. A 94/22/EK irányelv szerinti, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó engedélyek megadásáról szóló döntések során figyelembe kell venni a kérelmező képességét az engedély hatálya alá tartozó konkrét tevékenységekkel kapcsolatos, a vonatkozó uniós jogban, különösen ebben a rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelésre.

2. A tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó engedélyt kérelmező jogalanyok műszaki és pénzügyi képességének értékelésekor mindenekelőtt kellőképpen figyelembe kell venni az adott területtel kapcsolatos kockázatokat, veszélyeket és egyéb releváns információkat, a feltárási és termelési tevékenységek mindenkori állását, valamint a kérelmező pénzügyi képességeit, ideértve a pénzügyi biztosítékot és a szóban forgó tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből adódó esetleges felelősségek vállalásának képességét, különös tekintettel a környezeti károkkal kapcsolatos felelősségre.

3. Külön kell megadni a tengeri olaj- és gázfeltárási tevékenységekre vonatkozó és a tengeri olaj- és gáztermelési tevékenységekre vonatkozó engedélyt.

4. A 94/22/EK irányelv szerinti engedélyező hatóságok a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekre vonatkozó engedélyt kérelmező jogalanyok műszaki és pénzügyi képességének értékelésekor figyelembe veszik az adott helyszínnel kapcsolatos kockázatokat, veszélyeket és egyéb releváns információkat, valamint a feltárási és termelési tevékenységek mindenkori állását.

.5 cikk A nyilvánosság részvétele az engedélyezési eljárásban

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nyilvánosság kellő időben érdemi lehetőséget kapjon a joghatóságuk alá tartozó engedélyezési eljárásokkal kapcsolatos eljárásokban való részvételre az e rendelet I. mellékletében meghatározott követelményeknek megfelelően. Az alkalmazott eljárások a 2003/35/EK irányelv II. mellékletében meghatározott eljárások.

2. A nyilvánosság tájékoztatására és a nyilvánosság érintett részével való egyeztetésre a tagállamok részletesebb intézkedéseket határozhatnak meg.

3. A nyilvánosság részvételét oly módon kell megszervezni, hogy az információk kiszolgáltatása és a nyilvánosság bevonása ne járhasson együtt biztonsági és védelmi kockázattal a tengeri olaj- és gázipari létesítmények és azok üzemeltetése tekintetében.

.6 cikk A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek jóváhagyása az engedélyezett területeken

1. A létesítményeket az engedélyezett területen csak az engedélyesek vagy a velük szerződött, erre a célra kijelölt és a tagállamok által jóváhagyott jogalanyok üzemeltethetik.

2. Amennyiben az illetékes hatóság úgy látja, hogy az engedélyes által kijelölt személy nem alkalmas arra, hogy egy létesítmény vagy egy kút üzemeltetőjeként eljárjon, értesíti erről az engedélyest, az pedig vállal minden, e rendelet szerinti üzemeltetői felelősséget.

3. Az (1) bekezdés szerinti létesítményekben nem kezdhető meg vagy nem folytatható a tevékenység mindaddig, amíg a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést a 10. és 11. cikkben meghatározott feltéteknek és határidőknek megfelelően be nem nyújtották, és annak e rendelet értelmében vett elfogadása az illetékes hatóság által meg nem történt.

4. A kút üzemeltetése vagy az együttes üzemeltetés nem végezhető mindaddig, amíg a létesítményre vonatkozó súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésnek a (3) bekezdés szerinti elfogadása meg nem történt. Ezenkívül nem kezdhető meg vagy nem folytatható a tevékenység mindaddig, amíg a kút üzemeltetésére vagy az együttes üzemeltetésre vonatkozó értesítést a 13. és 14. cikkben meghatározott feltéteknek és határidőknek megfelelően be nem nyújtották az illetékes hatósághoz, vagy ha az illetékes hatóság az értesítés tartama ellen kifogást emel.

.7 cikk Felelősségvállalás a környezeti károkért

1. Az engedélyes vagy a tevékenységekben a vele kötött szerződés alapján részt vevő bármely jogalany által végzett tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből származó, a 2004/35/EK irányelv szerinti környezeti károk megelőzéséért és felszámolásáért az engedélyes felel. A tevékenységekre vonatkozó, e rendelet szerinti jóváhagyási eljárás nem érinti az engedélyes felelősségét.

.8 cikk A nemzeti illetékes hatóság

1. Az a tagállam, amelynek joghatósága alatt tengeri olaj- és gázipari tevékenységet folytatnak, kijelöli az e rendeletben meghatározott feladatokért felelős illetékes hatóságot.

2. Az (1) bekezdés szerint kijelölt hatóság a következő feladatokért felelős:

a)      a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentések értékelése és elfogadása, a létesítménytervek értékelése, a kút üzemeltetéséről és az együttes üzemeltetésről szóló értesítések, valamint egyéb részére benyújtott dokumentumok értékelése;

b)      ellenőrzések végzése, vizsgálatok végrehajtása és végrehajtási intézkedések foganatosítása;

c)      az e rendelet szerinti jelentések elkészítése.

3. Az illetékes hatóságot a 19. cikk rendelkezéseivel összhangban kell megszervezni oly módon, hogy esetleges összeférhetetlenség esetén biztosítva legyen a feladatok független végrehajtása, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek szabályozása terén pedig a szakértelem és az általános hatékonyság.

4. A tagállam biztosítja, hogy az illetékes hatóság megfelelő forrásokkal rendelkezzen az e rendelet szerinti feladatai végrehajtásához.

5. Az illetékes hatóság törekszik azon koordinált vagy közös eljárások előkészítésére és végrehajtására, amelyek szükségesek az e rendelet szerinti feladatai ellátására és bármely egyéb uniós jogszabály követelményeinek teljesítésére. Ha az illetékes hatóság több hivatalt is magában foglal, ezeknek kerülniük kell a párhuzamosságokat a szabályozási feladatok terén.

III. fejezet A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek kockázatértékelésen alapuló előkészítése és végzése

.9 cikk A tengeri létesítmények üzemeltetésének feltételei

1. A 39. cikk átmeneti rendelkezéseire is figyelemmel, egy termelő vagy nem termelő létesítmény üzemeltetője az illetékes hatóság részére a következő dokumentumokat nyújtja be:

a)      tervezett termelő létesítmény esetében a II. melléklet 1. pontja követelményeinek megfelelő létesítménytervet;

b)      a 10. vagy 11. cikkben meghatározott információkat tartalmazó, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést;

c)      a 12. cikk szerinti belső katasztrófaelhárítási tervet, amely a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés részét alkotja;

d)      a 18. cikk szerinti, a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó üzemeltetői stratégiai összefoglalót, amely a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés részét alkotja.

2. A létesítménytervet legfeljebb 24 héttel a tervezett tevékenységekkel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés benyújtásának várható időpontja előtt meg kell küldeni az illetékes hatóság részére.

3. A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést az illetékes hatóság által megadott határidőig, de legfeljebb 12 héttel a tevékenység megkezdésének várható időpontja előtt meg kell küldeni az illetékes hatóság részére.

.10 cikk A termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés

1. A termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésnek tartalmaznia kell a II. melléklet 2. és 5. pontjában meghatározott információkat.

2. Az illetékes hatósággal történő megegyezés alapján a termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés elkészíthető a létesítmények egy csoportjára vonatkozóan is.

3. Ha a termelő létesítményen jelentős változtatásokat eszközölnek vagy annak felszámolását tervezik, a termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést a II. melléklet 6. pontjával összhangban módosítani kell, és a módosított jelentést be kell nyújtani az illetékes hatósághoz.

4. Amennyiben további információkra van szükség a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés elfogadásához, az illetékes hatóság kéri ezen információk magadását vagy a benyújtott dokumentum módosítását.

5. A termelő létesítménnyel kapcsolatos, a (3) bekezdés szerint módosított, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést az illetékes hatóság által megadott határidőig, de legfeljebb 6 héttel a tevékenység megkezdésének várható időpontja előtt be kell nyújtani az illetékes hatósághoz. A tervezett tevékenység csak azt követően kezdhető meg, hogy az illetékes hatóság elfogadta a termelő létesítménnyel kapcsolatos módosított, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést.

6. A termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést az üzemeltető rendszeresen, legalább ötévente vagy – ha az illetékes hatóság azt megköveteli – ennél gyakrabban felülvizsgálja, és a felülvizsgálat eredményét megküldi az illetékes hatóságnak.

.11 cikk A nem termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés

1. A nem termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésnek tartalmaznia kell a II. melléklet 3. és 5. pontjában meghatározott információkat.

2. Ha a nem termelő létesítményen jelentős változtatásokat eszközölnek vagy annak felszámolását tervezik, a nem termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést a II. melléklet 6. pontjával összhangban (de a (4) bekezdés figyelmen kívül hagyásával) módosítani kell, és a módosított jelentést be kell nyújtani az illetékes hatósághoz.

3. A helyhez kötött nem termelő létesítménnyel kapcsolatos, a (2) bekezdés szerint módosított, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést az illetékes hatóság által megadott határidőig, de legfeljebb 2 héttel a tevékenység megkezdésének várható időpontja előtt be kell nyújtani az illetékes hatósághoz. A tervezett tevékenység csak azt követően kezdhető meg, hogy az illetékes hatóság elfogadta a nem termelő létesítménnyel kapcsolatos módosított, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést.

4. A mobil nem termelő létesítménnyel kapcsolatos, a (2) bekezdés szerint módosított, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést az illetékes hatóság által megadott határidőig, de mindenképpen legfeljebb 2 héttel a tevékenység megkezdésének esedékes időpontja előtt be kell nyújtani az illetékes hatósághoz. A létesítmény mindaddig nem üzemeltethető, amíg az illetékes hatóság el nem fogadta a nem termelő létesítménnyel kapcsolatos módosított, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést.

5. Amennyiben további információkra van szükség a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés elfogadásához, az illetékes hatóság kéri ezen információk magadását vagy a benyújtott dokumentum módosítását.

6. A nem termelő létesítménnyel kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentést az üzemeltető rendszeresen, legalább ötévente vagy – ha az illetékes hatóság azt kéri – ennél gyakrabban felülvizsgálja. A felülvizsgálat eredményét meg kell küldeni az illetékes hatóság részére.

.12 cikk Belső katasztrófaelhárítási terv

1. Az üzemeltetők belső katasztrófaelhárítási tervet készítenek a súlyos balesetekre vonatkozó azon kockázatértékelés figyelembe vételével, amely a legutóbbi, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés idején készült. Mobil nem termelő létesítményről történő kútfúrás esetén a kút üzemeltetéséről szóló értesítés szerinti kockázatértékelést bele kell építeni a létesítmény katasztrófaelhárítási tervébe.

2. Termelő és nem termelő létesítmények esetében a belső katasztrófaelhárítási tervet a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés részeként be kell nyújtani az illetékes hatósághoz.

3. Ha kút üzemeltetését végző nem termelő létesítmények esetében a kút különleges elhelyezkedése miatt sor került a belső katasztrófaelhárítási terv módosítására, a kút üzemeltetéséről szóló értesítés keretében tájékoztatni kell az illetékes hatóságot a belső katasztrófaelhárítási terv említett módosításáról.

.13 cikk Értesítés kút üzemeltetéséről

1. Legalább 21 nappal a kút üzemeltetésének megkezdése előtt a kútüzemeltető értesítést küld az illetékes hatóságnak, amely tartalmazza a kút tervével és üzemeltetésével kapcsolatos, a II. melléklet 4. pontja szerinti követelményeknek megfelelő információkat.

2. Az illetékes hatóság áttanulmányozza az értesítést, és meghozza a kút üzemeltetésének megkezdése előtt általa szükségesnek ítélt intézkedéseket.

3. A kútüzemeltető haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságot a kút üzemeltetéséről szóló értesítésben szereplő információkban történt bármely lényeges változásról, és egyidejűleg tájékoztatja erről a 15. cikk (3) bekezdésének b) pontja szerinti független kútvizsgálót is.

.14 cikk Értesítés együttes üzemeltetésről

1. Azon létesítmény üzemeltetője, amelyet együttes üzemeltetésben kívánnak üzemeltetni, értesítést küld az illetékes hatóságnak, amely tartalmazza az együttes üzemeltetéssel kapcsolatos, a II. melléklet 7. pontja szerinti követelményeknek megfelelő információkat. Az érintett létesítmények üzemeltetői megegyezhetnek abban, hogy az együttes üzemeltetésről szóló értesítést egyikük készíti el valamennyiük képviseletében. Az értesítést legalább 21 nappal az együttes üzemeltetés megkezdése előtt meg kell küldeni az illetékes hatóságnak.

2. Az illetékes hatóság áttanulmányozza az értesítést, és meghozza az együttes üzemeltetés megkezdése előtt általa szükségesnek ítélt intézkedéseket.

3. Az értesítést elkészítő üzemeltető haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságot az értesítésben szereplő információkban történt bármely lényeges változásról.

.15 cikk Független harmadik fél által végzett hitelesítés

1. Az üzemeltetők kidolgozzák a független harmadik fél által végzett hitelesítés és kútvizsgálat rendszereit, és ismertetik azokat a 18. cikk szerinti, a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés részét alkotó, súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó stratégiájukban.

2. A független hitelesítést végző harmadik fél kiválasztására, valamint a független harmadik fél által végzett hitelesítés és a független kútvizsgálat rendszereire vonatkozó tervnek meg kell felelnie a II. melléklet 5. pontjában meghatározott kritériumoknak.

3. A független harmadik fél által a termelő és nem termelő létesítmények tekintetében végzett hitelesítés rendszerét ki kell dolgozni:

a)      a létesítményeket érintően, független biztosítékot nyújtva arra, hogy a létesítmények kockázatértékelésében és biztonságirányítási rendszerében beazonosított meghatározott rendszerek és biztonsági szempontból kritikus elemek megfelelőek és naprakészek, valamint hogy a veszélyhelyzet-kezelési rendszer vizsgálati és ellenőrzési menetrendje megfelelő, naprakész és rendeltetésszerűen működik;

b)      a kút üzemeltetésére vonatkozó terveket érintően, független biztosítékot nyújtva arra, hogy a kútterv és a kútellenőrző rendszerre vonatkozó intézkedések megfelelnek a kút feltételezett állapotának és alapul szolgálnak a kútterv bármilyen okból történő módosításához.

4. Az üzemeltetők kérésre az illetékes hatóság részére hozzáférést biztosítanak a független harmadik fél által végzett hitelesítés (3) bekezdés a) pontja szerinti rendszerének eredményeihez.

5. Az üzemeltetők gondoskodnak arról, hogy a (3) bekezdés b) pontja szerinti független kútvizsgáló megállapításai és észrevételei belekerüljenek a kút üzemeltetéséről szóló, 13. cikk szerinti értesítésbe.

6. Termelő létesítmény esetében a hitelesítési rendszert a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés illetékes hatóságnak való megküldését megelőzően kell felállítani. Nem termelő létesítmény esetében a hitelesítési rendszert azt megelőzően kell felállítani, hogy az adott létesítmény részt venne valamely konkrét tevékenységben.

7. Az uniós vizeken üzemeltetett nem termelő létesítményeknek meg kell felelniük a 2009. április 23-i 391/2009/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[22] meghatározott vonatkozó nemzetközi egyezmények követelményeinek vagy a mobil tengeri fúrótornyok építésére és felszerelésére vonatkozó nemzetközi szabályzat (MODU CODE, 2009) egyenértékű előírásainak. Az említett létesítményeknek tanúsítványt kell kapniuk egy, az említett rendelettel összhangban az Unió által elismert szervezettől.

.16 cikk A tevékenység betiltása

1. Az illetékes hatóság betiltja bármely létesítmény vagy létesítményrész üzemeltetését vagy üzembe helyezését, amennyiben az üzemeltető által a súlyos balesetek megelőzésére és azok hatásainak enyhítésére javasolt, 10., 11., 13. és 14. cikk szerinti intézkedések komoly hiányosságokat mutatnak fel.

2. Ha a 10. és 11. cikk szerinti, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentések vagy a 13. és 14. cikk szerinti értesítések nem kerültek időben megküldésre, az illetékes hatóság – kivételesen, és abban az esetben, ha nem látja veszélyeztetve a biztonságot és a környezet védelemét – hozzájárulhat a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés és az értesítések benyújtási határidejének meghosszabbításához.

3. Az illetékes hatóság megköveteli az üzemeltetőtől, hogy tegyen meg minden megfelelő kiegészítő intézkedést, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél a 3. cikk (1) bekezdésének való megfelelés helyreállítása érdekében.

4. Az illetékes hatóság betiltja bármely létesítmény vagy létesítményrész használatát, ha egy ellenőrzés eredménye, a 10. vagy 11. cikk szerinti, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés rendszeres felülvizsgálata vagy a 13. vagy 14. cikk szerinti értesítés módosítása arra utal, hogy e rendelet rendelkezései nem teljesülnek, vagy aggályok merülnek fel az üzemeltetés vagy a létesítmények biztonságával kapcsolatban.

.17 cikk Határokon átterjedő hatások

1. Ha egy tagállam úgy látja, hogy egy kút vagy létesítmény üzemeltetésekor bekövetkező baleset jelentős kedvezőtlen hatást gyakorolna egy másik tagállam vizeire, vagy ha e jelentős hatásnak valószínűleg kitett tagállam ezt kéri, akkor az a tagállam, amelynek joghatósága alatt az üzemeltetést végzik, megküldi az érintett tagállamnak a vonatkozó információkat, és közös megelőző intézkedések elfogadására törekszik a károk megelőzése érdekében.

2. Az (1) bekezdés az uniós jog egyéb vonatkozó rendelkezéseinek, különösen az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv[23] és az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezmény rendelkezéseinek a sérelme nélkül alkalmazandó.

IV. fejezet a súlyos veszélyhelyzet kezelésének bevált gyakorlata

.18 cikk A súlyos balesetek üzemeltetők általi megelőzése

1. Az üzemeltetők dokumentumot állítanak össze a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó stratégiájukról, és gondoskodnak arról, hogy az végrehajtásra kerüljön a tengeri tevékenységben részt vevő minden szervezeti egység tekintetében, többek között a stratégia hatékonyságát biztosító megfelelő nyomonkövetési intézkedések révén.

2. Az (1) bekezdésben említett dokumentumot a 10. és 11. cikk szerinti, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés vagy a kút üzemeltetéséről szóló, 13. cikk szerinti értesítés részeként meg kell küldeni az illetékes hatóság részére.

3. Az üzemeltetők egy biztonságirányítási rendszer keretében ismertetik a súlyos veszélyhelyzet kezelésével kapcsolatos szervezeti intézkedéseiket, beleértve a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés, illetve adott esetben a kút üzemeltetéséről szóló értesítés elkészítésére és benyújtására vonatkozó, a 10., 11. és 13. cikk szerinti intézkedéseket, valamint a veszélyhelyzet-kezelés – 15. cikk és a II. melléklet 5. pontja szerinti, független harmadik fél által végzett – hitelesítésének rendszerét.

4. A stratégiának és a biztonságirányítási rendszernek, melyeket a IV. mellékletben foglalt követelményekkel összhangban kell elkészíteni, egyértelművé kell tennie az üzemeltetőnek a tevékenysége folytán előállt súlyos veszélyhelyzet kezeléséért viselt elsődleges felelősségét.

5. Az üzemeltetők a tengeri ipari tevékenységeknek a tervezés és az üzemeltetés teljes időtartamára nézve meghatározzák a súlyos tengeri balesetekkel kapcsolatos veszélyhelyzetek kezelésének bevált gyakorlataira vonatkozó előírások és útmutatások kidolgozásával és/vagy felülvizsgálatával kapcsolatos ágazati prioritásokat, és a 27. cikknek megfelelően rendszeresen konzultálnak erről az érintett tagállamok képviselőivel, továbbá minimumkövetelményként betartják a IV. mellékletben foglaltakat.

6. Az uniós székhellyel rendelkező engedélyesek, üzemeltetők és nagyobb szerződő felek az Unión kívüli tengeri olaj- és gázipari tevékenységük végzése során törekszenek az e rendeletben meghatározott elvek betartására.

.19 cikk Az illetékes hatóságra vonatkozó követelmények

1. Az illetékes hatóság megfelelő intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy ne álljon fenn összeférhetetlenség egyfelől a biztonsági és környezetvédelmi szabályozás, másfelől a tagállamok gazdasági fejlődésével kapcsolatos funkciók között, különös tekintettel a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek engedélyezésére és a kapcsolódó állami bevételeket érintő politikára, illetve e bevételek begyűjtésére.

2. Az illetékes hatóság annak érdekében, hogy ne viseljen elsődleges felelősséget a súlyos veszélyhelyzeteknek a 18. cikk (3) bekezdése szerinti kezeléséért, egyértelművé teszi, mire terjed ki felelősségi és feladatköre.

3. Az illetékes hatóság stratégiát dolgoz ki a 10. és 11. cikk szerinti, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésekkel és a 13. és 14. cikk szerinti értesítésekkel, valamint a joghatósága alá tartozó tengeri olaj- és gázipari tevékenységek ellenőrzésével, vizsgálatával és a veszélyhelyzeti intézkedések végrehajtásával kapcsolatos teljes körű értékelésre.

4. Az illetékes hatóság szervezeti felépítésének és működési eljárásainak a III. mellékletben meghatározott elveken kell alapulniuk.

.20 cikk A súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó szabályozási keretnek való megfelelés biztosítása

1. Az üzemeltetőknek meg kell felelniük e rendelet rendelkezéseinek és a termelő és nem termelő létesítményekre vonatkozó, a 10. és 11. cikk szerinti, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésekben és a 13. és 14. cikk szerinti, a kút üzemeltetéséről, illetve az együttes üzemeltetésről szóló értesítésben szereplő tervekben meghatározott intézkedéseknek.

2. Amennyiben az (1) bekezdésben foglaltakkal való megfelelés hiánya közvetlenül veszélyezteti az emberi egészséget, vagy a biztonságra és/vagy a környezetre irányuló jelentős kedvezőtlen hatás közvetlen előidézésével fenyeget, az üzemeltetőnek meg kell szakítania a létesítmény vagy a releváns létesítményrész üzemeltetését mindaddig, amíg a megfelelés helyre nem áll.

3. A (2) bekezdésben említett intézkedések bevezetésekor az üzemeltető haladéktalanul értesíti erről az illetékes hatóságot.

4. Az illetékes hatóság a hatékony felügyelet érdekében kockázatalapú, ellenőrzéseket magukban foglaló éves terveket dolgoz ki a veszélyhelyzeti intézkedésekre, megkülönböztetett figyelemmel kísérve és hitelesítve a 9. cikk értelmében hozzá benyújtott dokumentumoknak való megfelelést, valamint nyomon követi a felügyelet hatékonyságát, és megtesz minden szükséges intézkedést annak javítása érdekében.

.21 cikk Biztonsági aggályok névtelenséget garantáló bejelentése

1. Az illetékes hatóság eljárásokat dolgoz ki a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos biztonsági és/vagy környezetvédelmi aggályok névtelenséget garantáló bejelentésére. Az illetékes hatóság továbbá az érintett egyének névtelenségét fenntartó eljárásokat dolgoz ki e bejelentések kivizsgálására.

2. Az üzemeltetők részletesen tájékoztatják alkalmazottaikat és az érintett alvállalkozók alkalmazottait az (1) bekezdés szerinti nemzeti intézkedésekről, és gondoskodnak arról, hogy a vonatkozó képzések és ismertetések kitérjenek a névtelenséget garantáló bejelentések megtételére.

V. FEJEZET Az információk átláthatósága és megosztása

.22 cikk Az információk megosztása

1. Az üzemeltetők és az illetékes hatóságok megosztják egymással legalább a VI. melléklet szerinti információkat.

2. A Bizottság végrehajtási jogi aktus útján meghatározza az egységes adatszolgáltatási formátumot és a megosztandó információkra vonatkozó részleteket. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 182/2011/EU rendelet 4. cikkében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

3. A tagállamok naprakészen tartják a joghatóságuk alá tartozó köz- és magánszférabeli jogalanyok rendelkezésére álló katasztrófaelhárítási erőforrásokkal kapcsolatos információkat. Ezeket az információkat elérhetővé kell tenni más tagállamok vagy esetlegesen érintett harmadik országok, valamint a Bizottság részére.

.23 cikk Átláthatóság

1. A nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni a VI. mellékletben meghatározott információkat a környezeti információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatban alkalmazandó uniós rendelkezésekben előírt kérelmezés nélkül.

2. A Bizottság végrehajtási intézkedés útján meghatározza az egységes közzétételi formátumot is, amely megkönnyíti az adatok határokon átnyúló összehasonlítását. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 182/2011/EU rendelet 4. cikkében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Az egységes közzétételi formátumot a nyilvánosság hozzáférésének megtartásával úgy kell kidolgozni, hogy e cikk és a 24. cikk szerint lehetővé váljon a nemzeti üzemeltetési és szabályozási gyakorlatok összehasonlítása.

3. A 30. cikk szerinti nemzeti katasztrófaelhárítási terv közzététele során a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az információk kiszolgáltatása ne jelentsen kockázatot a tengeri olaj- és gázipari létesítmények és tevékenységek biztonsága és védelme szempontjából.

.24 cikk Jelentés a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és környezeti hatásairól

1. A tagállamok éves jelentést készítenek, amelyben megadják:

a)      a joghatóságuk alá tartozó létesítmények számát, korát és helyét;

b)      az elvégzett ellenőrzések és vizsgálatok, végrehajtási intézkedések, megindított büntetőeljárások számát és típusát;

c)      az eseményekre vonatkozó, a 22. cikkben előírt egységes adatszolgáltatási rendszer szerinti adatokat;

d)      a vonatkozó szabályozási keret bármely jelentősebb változását;

e)      a joghatóságuk alá tartozó tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonsági és környezetvédelmi teljesítményét.

2. A tagállamok kijelölnek egy, a 22. cikk szerinti információcseréért és az információk 23. cikk szerinti közzétételéért felelőséget viselő hatóságot, és erről értesítik a Bizottságot.

3. A Bizottság kétévente közzétesz egy, a tagállamok és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség által közölt adatokon alapuló jelentést az Unióban folyó tengeri ipari tevékenységek biztonságáról. A 26. cikknek megfelelően az érintett tagállamok segítik a Bizottságot e feladata elvégzésében.

.25 cikk Súlyos balesetet követő vizsgálat

1. Súlyos balesetet követően az üzemeltető haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságot a releváns információkról, köztük a baleset körülményeiről és hatásairól.

2. A tagállamok elvégzik a jelentős (személyi és környezeti) károkkal vagy nagyobb eszközvesztéssel járó súlyos baleset átfogó kivizsgálását. A vizsgálati jelentésnek magában kell foglalnia egy értékelést az érintett létesítményre vonatkozó illetékes hatósági szabályozás hatékonyságáról a balesetet megelőző időszakban, valamint szükség esetén ajánlásokat a releváns szabályozási gyakorlat megfelelő módosításához.

3. A (2) bekezdés szerint elkészített vizsgálati jelentés összefoglalását a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani a vizsgálat lezárultakor vagy a bírósági eljárás lezárultakor, attól függően, hogy melyik időpont a későbbi. A 22. és 23. cikk értelmében elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára a jelentés speciális változatát, amelyben figyelembe vételre kerülnek az esetleges jogi korlátozások.

4. A (2) bekezdés szerinti vizsgálatát követően az illetékes hatóság végrehajtja a vizsgálat azon ajánlásait, amelyek a hatáskörébe tartoznak.

.26 cikk Bizalmas adatkezelés

1. Az illetékes hatóság kérésre bármely természetes és jogi személy részére hozzáférést biztosít az e rendelet értelmében hozzá eljuttatott információkhoz.

2. Az illetékes hatósághoz e rendelet alapján beérkező információ iránti kérés teljesítése megtagadható a 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[24] 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülése esetén.

3. A (2) bekezdés értelmében, illetve a nyilvánosság 5. cikkben említett részvétele érdekében az üzemeltető a dokumentum bizalmas információt nem tartalmazó változatát az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja, illetve a nyilvánosság számára elérhetővé teszi.

VI. fejezet Koordináció és együttműködés

.27 cikk Tagállamok közötti együttműködés

1. Az illetékes hatóságok gondoskodnak az ismeretek egymás közötti rendszeres átadásáról, az információ- és tapasztalatcseréről, és egyeztetéseket folytatnak az ágazattal, más érdekeltekkel és a Bizottsággal a releváns nemzeti és uniós jogi keret alkalmazásáról.

2. Az (1) bekezdés szerinti információcserének vonatkoznia kell különösen a következőket érintő intézkedések hatásosságára: az Unió területén, valamint adott esetben azon kívül folytatott tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos kockázatértékelés, baleset-megelőzés, megfeleléshitelesítés és katasztrófaelhárítás.

3. Az útmutatások elkészítése és naprakésszé tétele tekintetében egyértelmű prioritásokat és eljárásokat kell meghatározni a bevált gyakorlatok beazonosítása és végrehajtásának elősegítése érdekében a (2) bekezdés szerinti területeken.

4. Egy tagállam kikérheti az (1) bekezdés szerinti információcserében részt vevő tagállamok véleményét más tagállamok olyan döntéseiről, amelyek kedvezőtlen, határokon átnyúló hatásokkal járhatnak.

.28 cikk Biztonsági kérdések koordinációja a szomszédos régiók és a nemzetközi tevékenységek között

1. A Bizottság a tagállamokkal karöltve elősegíti az együttműködést – adott esetben regionális tengeri egyezmények keretében is – azon harmadik országokkal, amelyek ugyanazokon a tengeri területeken folytatnak tengeri olaj- és gázipari tevékenységeket, mint a tagállamok.

2. A Bizottság értékeli a harmadik országok tagállami vizekkel szomszédos vizein folytatott tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságát, és támogatja a kölcsönös tapasztalatcserének, illetve a megelőző intézkedések és regionális katasztófaelhárítási tervek előmozdításának koordinált megközelítését.

3. A Bizottság a megfelelő globális és regionális fórumokon szigorú biztonsági előírások bevezetését szorgalmazza a nemzetközi szintű tengeri olaj- és gázipari tevékenységek terén, ideértve a sarkvidéki vizeken folytatott tevékenységet is.

VII. fejezet  katasztrófaelhárítási készültség és katasztrófaelhárítás

.29 cikk A belső katasztrófaelhárítási tervre vonatkozó követelmények

1. A belső katasztrófaelhárítási tervet az üzemeltető készíti el annak érdekében, hogy:

a)      segítségével megakadályozza egy kialakuló súlyos baleset bekövetkezését a létesítményben vagy a tagállam által a létesítmény vagy a tenger alatti kútfej körül meghatározott tilalmi zónában;

b)      alkalmazza azt a külső katasztrófaelhárítási tervvel összhangban, ha a baleset hatásai túlterjednek a létesítményen.

2. Az üzemeltető a terv szempontjából fontos felszereléseket és szakismereteket mindenkor hozzáférhetővé teszi, és szükség esetén a külső katasztrófaelhárítási terv végrehajtása során megosztja a tagállammal.

3. A belső katasztrófaelhárítási tervet az V. melléklet rendelkezéseivel összhangban kell elkészíteni, és a kút üzemeltetésére vonatkozó tervben vagy a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben lévő veszélyhelyzeti kockázatértékelésben történt módosításoknak megfelelően frissíteni kell. A frissítéseket be kell jelenteni az érintett terület külső katasztrófaelhárítási tervének elkészítéséért felelősséget viselő hatóságnál.

4. A jó túlélési esély biztosítása érdekében a belső katasztrófaelhárítási tervet egyesíteni kell minden más olyan előírással, amely a személyzet védelmére és a katasztrófa által sújtott létesítményről való menekülésére vonatkozik.

5. A üzemeltető rendszeresen ellenőrzi a belső katasztrófaelhárítási terv hatékonyságát.

.30 cikk Külső katasztrófaelhárítási terv és katasztrófaelhárítási készültség

1. A tagállamok külső katasztrófaelhárítási terveket készítenek a joghatóságuk alá tartozó valamennyi tengeri olaj- és gázipari létesítmény, valamint esetlegesen érintett terület tekintetében.

2. A külső katasztrófaelhárítási terveket az érintett üzemeltetőkkel és – adott esetben – engedélyesekkel együttműködve kell elkészíteni, és össze kell hangolni az érintett területen lévő vagy tervezett létesítmények belső katasztrófaelhárítási terveivel. A belső tervek üzemeltető által bejelentett frissítéseit figyelembe kell venni.

3. A külső katasztrófaelhárítási terveket az I. és V. melléklet rendelkezéseivel összhangban kell elkészíteni, és elérhetővé kell tenni a Bizottság, valamint megfelelő esetben a nyilvánosság számára.

4. A tagállamok megtesznek minden megfelelő intézkedést a tagállamok katasztrófaelhárítási felszerelései és szakismeretei nagy fokú kompabilitásának és interoperabilitásának megteremtéséért egy adott földrajzi régióban vagy szükség esetén azon kívül is. A tagállamoknak szorgalmazniuk kell, hogy az ágazati szereplők e bekezdés szellemében kompatibilis katasztrófaelhárítási eszközöket fejlesszenek ki.

5. Az üzemeltetők együttműködnek a tagállamokkal a (4) bekezdésben előírtak végrehajtására.

6. A tagállamok naprakészen tartják a területükön lévő vagy joghatóságuk alá tartozó köz- és magánszférabeli jogalanyok rendelkezésére álló katasztrófaelhárítási erőforrásokkal kapcsolatos információkat. Ezeket az információkat elérhetővé kell tenni más tagállamok vagy – kölcsönösségi alapon – szomszédos harmadik országok, valamint a Bizottság részére.

7. A tagállamok és az üzemeltetők rendszeresen ellenőrzik készültségüket a tengeri olaj- és gázipari balesetek elhárítása tekintetében.

.31 cikk Katasztrófaelhárítás

1. Az üzemeltető haladéktalanul értesíti a felelős hatóságot a súlyos balesetről vagy a súlyos baleset közvetlen kockázatával járó helyzetről. Szükség esetén a felelős hatóság segítséget nyújt az érintett üzemeltetőnek a kockázat vagy baleset eszkalálódásának megelőzésében.

2. Baleset bekövetkezése esetén a felelős hatóság az érintett üzemeltetővel együttműködésben megteszi a szükséges intézkedéseket a baleset eszkalálódásának megelőzésére és a hatások mérséklésére.

3. A nemzeti katasztrófaelhárítási kapacitást meghaladóan súlyos baleset bekövetkezése esetén az érintett tagállam a 2007/779/EK tanácsi irányelv által létrehozott uniós polgári védelmi mechanizmus révén további segítségnyújtást kérhet a tagállamoktól és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségtől.

4. A katasztrófaelhárítás keretében a tagállam összegyűjti a baleset teljes körű elemzéséhez szükséges információkat.

.32 cikk Határokon átnyúló katasztrófaelhárítási készültség és katasztrófaelhárítás

1. Amennyiben valószínűsíthető, hogy a tengeri olaj- és gázipari baleset országhatárokon átterjedő hatásokkal jár, a tagállamok tájékoztatást nyújtanak a Bizottság és az esetlegesen érintett tagállamok vagy – kölcsönösségi alapon – harmadik országok részére, és a külső katasztrófaelhárítási terv kidolgozásánál figyelembe veszik a beazonosított kockázatot. A szóban forgó tagállamok összehangolják katasztrófaelhárítási terveiket a baleset közös elhárításának előmozdítása érdekében.

2. A tagállamok koordinálják az Unió határain túli területekre vonatkozó intézkedéseket a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekből adódó lehetséges kedvezőtlen hatások kialakulásának megelőzése érdekében.

3. A tagállamok az esetlegesen érintett tagállamokkal, érintett uniós ügynökségekkel és harmadik országokkal együttműködve rendszeresen ellenőrzik készültségüket a balesetek hatékony elhárítása tekintetében. A Bizottság részt vehet a határokon átnyúló és uniós katasztrófaelhárítási mechanizmusok ellenőrzésére irányuló gyakorlatokban.

4. Olyan súlyos baleset bekövetkezése vagy ezzel fenyegető helyzet esetén, amelynek határokon átnyúló hatása van, vagy amely ilyen hatások kiváltására alkalmas, az a tagállam, amelynek joghatósága alatt a katasztrófahelyzet előállt, késedelem nélkül értesíti a Bizottságot és azokat a tagállamokat, amelyeket a katasztrófahelyzet érinthet.

VIII. fejezet Záró rendelkezések

.33 cikk Szankciók

E rendelet előírásainak ágazati szereplők általi megsértése esetére a tagállamok alkalmazandó szankciókat határoznak meg, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

.34 cikk A Bizottság felhatalmazása

1. A Bizottságot e rendelet 35. cikkével összhangban fel kell jogosítani felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására annak érdekében, hogy a követelményeket hozzáigazíthassa a vonatkozó technika jelenlegi állásához, valamint az I–VI. melléklet eljárásaihoz.

2. E rendelet 35. cikkével összhangban a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a rendelet alábbiakkal kapcsolatos követelményeinek pontos alkalmazása érdekében is:

a)      a létesítménytervben vagy a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben benyújtandó, a II. melléklet 1., 2., 3. és 6. pontjában meghatározott információk;

b)      a kút üzemeltetéséről, illetve az együttes üzemeltetésről szóló, a II. melléklet 4. és 7. pontja szerinti értesítés;

c)      a független harmadik fél által végzett hitelesítésre vonatkozó, a II. melléklet 5. pontja szerinti követelmények; d)         az illetékes hatóságok feladataira és szervezeti felépítésére vonatkozó, a III. melléklet szerinti követelmények, valamint

d)      a súlyos veszélyhelyzetek üzemeltetők általi megelőzésére vonatkozó, a IV. melléklet szerinti követelmények.

.35 cikk A felhatalmazás gyakorlása

1. A Bizottság felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására az e cikkben meghatározott feltételek szerint.

2. A Bizottság 34. cikkben említett felhatalmazása ezen rendelet hatálybalépésének időpontjától határozatlan időre szól.

3. Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 34. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

4. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az elfogadásról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

5. A 34. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő 2 hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére az említett időtartam 2 hónappal meghosszabbodik.

.36 cikk Bizottsági eljárás

1. A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

2. Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

.37 cikk A környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[25] módosítása

1. Az irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) vizekben okozott károk, vagyis minden olyan kár, amely jelentősen kedvezőtlen hatást gyakorol:

i. az érintett vizek ökológiai, kémiai és/vagy mennyiségi állapotára és/vagy ökológiai potenciáljára a 2000/60/EK irányelvben meghatározottak szerint, kivéve azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelyek esetében az említett irányelv 4. cikk (7) bekezdése alkalmazandó; vagy

ii. az érintett, 2008/56/EK irányelv szerinti tengervizek környezeti állapotára, amennyiben a tengeri környezet környezeti állapotának bizonyos aspektusaira a 2000/60/EK irányelv már nem terjed eleve ki;”

2. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a fenti bekezdésnek e rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

.38 cikk Átmeneti rendelkezések

A létesítmények üzemeltetői a hatálybalépésétől számított két éven belül teljes mértékben megfelelnek e rendeletnek, a következő kivételekkel:

a)      A szerződés tárgyát képező, de a helyszínen még létre nem hozott létesítmények üzemeltetői a hatálybalépésétől számított egy éven belül vagy – az illetékes hatósággal történő megegyezés alapján – ennél korábban teljes mértékben megfelelnek e rendeletnek.

b)      A tervezett létesítmények üzemeltetői az illetékes hatósággal történő eltérő megegyezés hiányában a hatálybalépésétől számított legfeljebb egy éven belül teljes mértékben megfelelnek e rendeletnek.

c)      A kútüzemeltetők a hatálybalépésétől számított három hónapon belül vagy – az illetékes hatósággal történő megegyezés alapján – ennél korábban teljes mértékben megfelelnek e rendeletnek.

.39 cikk Hatálybalépés

1. Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

2. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, [...]-án/-én.

Az Európai Parlament részéről                     a Tanács részéről

Az elnök                                                         az elnök

I. MELLÉKLET A nyilvánosság részvétele a 94/22/EK irányelv szerinti engedélyezési folyamatban

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy teljesüljenek az alábbiak:

a)      a nyilvánosság közzététel révén vagy más megfelelő módon – például elektronikus média útján, ha ilyen rendelkezésre áll – tájékoztatást kap a tagállamokhoz benyújtott engedélykérelmekről, valamint az ezekre vonatkozó javaslatokkal kapcsolatos releváns információkról, beleértve többek között a részvételhez való joggal, valamint azzal kapcsolatos információkat, hogy hová kell benyújtani az észrevételeket és kérdéseket;

b)      a nyilvánosság észrevételeket tehet és véleményt nyilváníthat, amennyiben az engedélykérelmekre vonatkozó határozatok meghozatala előtt még minden opció egyeztetés tárgya;

c)      a határozatok meghozatalakor a nyilvánosság részvétele alapján nyert következtetéseket kellő mértékben figyelembe veszik;

d)      a nyilvánosság által közölt észrevételeket és véleményeket megvizsgálva az illetékes hatóság ésszerű erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot a meghozott határozatokról és a határozatok alapjául szolgáló indokokról és megfontolásokról, beleértve a nyilvánosság részvételének folyamatáról történő tájékoztatást.

2. Az időkeretet úgy kell meghatározni, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a nyilvánosság részvételét biztosító folyamat különböző szakaszaihoz. A tagállamok meghatározzák a nyilvánosság azon körét, amely az (1) bekezdés alkalmazásában jogosultnak minősül a részvételre, beleértve a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő, releváns nem kormányzati szervezeteket, például a környezetvédelmet vagy a tengeri ipar biztonságát előmozdító szervezeteket.

II. MELLÉKLET A jóváhagyási eljárás dokumentációjára vonatkozó követelmények

1. A termelő létesítmény létesítménytervéről szóló értesítésben feltüntetendő adatok

A 9. cikknek megfelelően a termelő létesítményeknek legalább az alábbi információkat meg kell adniuk létesítménytervükről szóló értesítéseikben:

(1)          a létesítmény üzemeltetőjének neve és címe;

(2)          a tervezéskor alkalmazott eljárás, a vonatkozó szabványok, valamint a tervezési eljárás nyomán született különböző tervek ismertetése;

(3)          a kiválasztott tervkoncepció ismertetése az adott létesítményt vagy helyszínt érintő súlyos veszélyhelyzetek forgatókönyveinek viszonylatában, valamint az elsődleges kockázatkezelési módok jellemzése;

(4)          annak bizonyítása, hogy a tervkoncepció elfogadható szintre csökkenti a súlyos veszélyhelyzetek kockázatait;

(5)          a létesítmény és a tervezett helyszínre jellemző feltételek ismertetése;

(6)          a súlyos veszélyhelyzetek kockázatát magukban hordozó, végezni kívánt tevékenységek típusainak ismertetése;

(7)          a súlyos veszélyhelyzetek kezelésére szolgáló tervezett intézkedések folyamatos hathatósságát biztosító biztonságirányítási rendszer általános ismertetése, külön kitérve a független harmadik fél által végzett hitelesítés választandó rendszerére.

2. A termelő létesítmény üzemeltetésével kapcsolatos, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben feltüntetendő adatok

A 10. cikknek megfelelően a termelő létesítményeknek legalább az alábbi információkat meg kell adniuk súlyos veszélyhelyzetekre vonatkozó jelentéseikben:

(1)          a létesítménytervről szóló értesítésre adott hatósági visszajelzés figyelembevételének ismertetése;

(2)          a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés elkészítésében való munkavállalói részvétel összefoglaló ismertetése;

(3)          a létesítmény, a kapcsolódó infrastruktúra és minden egyéb, azzal összekapcsolt szerkezeti elem, többek között a kutak leírása;

(4)          annak igazolása, hogy az összes létező súlyos veszélyhelyzet meghatározásra került, felmérték előfordulásuk valószínűségét és lehetséges következményeit, és a kezelésükre szolgáló ellenőrzési intézkedések alkalmasak a személyi és környezeti károkat okozó súlyos veszélyhelyzeti események kockázatának elfogadható szintre való csökkentésére;

(5)          a súlyos veszélyhelyzetek előfordulásának lehetőségét magukban hordozó tevékenységek típusainak részletezése, azt is megadva, hogy egyszerre legfeljebb hány személy tartózkodhat a létesítmény területén;

(6)          a létesítmény részletes ismertetése, valamint a kútellenőrzést, a folyamatok biztonságát, a veszélyes anyagok zárt rendszerben való tartását, a tüzek és robbanások megelőzését, a munkavállalók veszélyes anyagokkal szembeni védelmét, illetve a környezetnek az esetlegesen fellépő súlyos veszélyhelyzeti eseményekkel szembeni védelmét biztosító rendszerelemek bemutatása (összhangban az V. melléklet szerinti belső katasztrófavédelmi tervvel);

(7)          a platformokon dolgozók személyi védelmét, biztonságos evakuálását és kimentését biztosító intézkedések, valamint a teljes személyzet evakuálásakor a létesítmény és a környezet károsodását megakadályozó ellenőrző rendszerek karbantartását szolgáló intézkedések ismertetése;

(8)          a létesítmény felépítésekor és üzembe állításakor alkalmazott kódexek, szabványok és útmutatók ismertetése;

(9)          az ipari tevékenységekkel, karbantartással, rendszermódosítással és hitelesítési rendszerekkel foglalkozó biztonságirányítási rendszer ismertetése, kitérve a létesítménynek a rendszer által ellenőrizendő főbb üzemelési korlátaira;

(10)        a hitelesítési rendszerrel kapcsolatos információk e melléklet 5. pontja (2) bekezdésének megfelelően;

(11)        bármely egyéb releváns információ, például arról, ha két vagy több létesítmény olyan módon működik egymással összekapcsoltan, hogy az befolyásolja a súlyos veszélyhelyzetek előfordulásának lehetőségét az egyes létesítmények vagy mindkét létesítmény esetében;

(12)        egyéb vonatkozó uniós jogi aktusok, nevezetesen a 92/91/EK és a 85/337/EGK irányelv értelmében összegyűjtött, és az e rendelet szerinti követelmények teljesítése szempontjából releváns adatok;

(13)        a környezet várhatóan jelentős mértékben érintett tényezőinek leírása és a beazonosított potenciális környezeti hatások értékelése, különös tekintettel a szennyező anyagok kibocsátására; továbbá a környezetszennyezés megelőzésére, csökkentésére vagy ellensúlyozására tervezett műszaki és egyéb intézkedések ismertetése, a nyomon követést is beleértve.

3. A nem termelő létesítmény súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésében feltüntetendő adatok

A 11. cikknek megfelelően a nem termelő létesítményeknek legalább az alábbi információkat meg kell adniuk a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentéseikben:

(1)          a létesítmény üzemeltetőjének neve és címe;

(2)          a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés elkészítésében való munkavállalói részvétel összefoglaló ismertetése;

(3)          a létesítmény bemutatása, illetve mobil létesítmény esetében a különböző helyszínek közötti közlekedés módjának, valamint a pozíciómegtartás rendszerének ismertetése;

(4)          a súlyos veszélyhelyzetek előfordulásának lehetőségét magában hordozó, a létesítmény által végezhető összes tevékenység típusának részletezése, azt is megadva, hogy egyszerre legfeljebb hány személy tartózkodhat a létesítmény területén;

(5)          annak igazolása, hogy az összes létező súlyos veszélyhelyzet meghatározásra került, felmérték előfordulásuk valószínűségét és lehetséges következményeit, és a kezelésükre szolgáló ellenőrzési intézkedések alkalmasak a személyi és környezeti károkat okozó súlyos veszélyhelyzeti események kockázatának elfogadható szintre való csökkentésére;

(6)          a létesítmény részletes ismertetése, valamint a kútellenőrzést, a folyamatok biztonságát, a veszélyes anyagok zárt rendszerben való tartását, a tüzek és robbanások megelőzését, a munkavállalók veszélyes anyagokkal szembeni védelmét, illetve a környezetnek az esetlegesen fellépő súlyos veszélyhelyzeti eseményekkel szembeni védelmét biztosító rendszerelemek bemutatása (összhangban az V. melléklet szerinti belső katasztrófavédelmi tervvel);

(7)          a platformokon dolgozók személyi védelmét, biztonságos evakuálását és kimentését biztosító intézkedések, valamint a teljes személyzet evakuálásakor a létesítmény és a környezet károsodását megakadályozó ellenőrző rendszerek karbantartását szolgáló intézkedések ismertetése;

(8)          a létesítmény felépítésekor és üzembe állításakor alkalmazott kódexek, szabványok és útmutatók ismertetése;

(9)          annak igazolása, hogy az összes létező súlyos veszélyhelyzet meghatározásra került a létesítmény által elvégezhető összes tevékenység tekintetében, a személyi és környezeti károkat okozó veszélyhelyzeti események kockázata pedig elfogadható szintre csökkent;

(10)        a tevékenységek biztonságát korlátozó környezeti, meteorológiai, valamint a tengerfenék állapotával kapcsolatos tényezők leírása, továbbá a tengerfenéki és tengeri veszélyforrások (például a szomszédos létesítmények csővezetékei és horgonyzóhelyei) kockázatainak beazonosítására szolgáló intézkedések;

(11)        a tevékenységekkel, karbantartással és rendszermódosítással foglalkozó biztonságirányítási rendszer ismertetése;

(12)        a hitelesítési rendszerrel kapcsolatos információk e melléklet 5. pontja (2) bekezdésének megfelelően;

(13)        bármely egyéb releváns információ, például arról, ha két vagy több létesítmény olyan módon működik egymással összekapcsoltan, hogy az befolyásolja a súlyos veszélyhelyzetek előfordulásának lehetőségét az egyik vagy mindkét létesítmény esetében;

(14)        a várhatóan jelentős mértékben érintett környezeti tényezők leírása és a beazonosított potenciális környezeti hatások értékelése, különös tekintettel a szennyező anyagok kibocsátására; továbbá a környezetszennyezés megelőzésére, csökkentésére vagy ellensúlyozására tervezett műszaki és egyéb intézkedések ismertetése, a nyomon követést is beleértve.

4. A kút üzemeltetéséről szóló értesítésben feltüntetendő adatok

A kút üzemeltetésével kapcsolatban a 13. cikk szerint benyújtott értesítésnek legalább az alábbi információkat tartalmaznia kell:

(1)          a kút üzemeltetőjének neve és címe;

(2)          a használni kívánt létesítmény neve és tulajdonosa;

(3)          a kút azonosításához szükséges összes adat, megnevezve minden egyéb kapcsolódó kutat vagy feltárást;

(4)          a kút fúrási munkatervének ismertetése, ezen belül az üzemelés időszakának megadása, kitérve a kútellenőrző rendszerek hitelesítésére és az üzemelés végeztével a kút tervezett státusára;

(5)          a létesítmény aktuális, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésében nem ismertetett, de üzembe állítani kívánt biztonsági felszerelés részletezése;

(6)          az alábbiak leírását tartalmazó kockázatértékelés:

a)      kifejezetten a kútüzemeltetéssel összefüggő veszélyek;

b)      veszélyforrások a felszín alatti közegben;

c)      a súlyos veszélyhelyzetek előfordulásának lehetőségét egyidejűleg hordozó felszíni vagy tenger alatti tevékenységek;

d)      megfelelő ellenőrző intézkedések;

(7)          a kút kiviteli tervének részletezése, ezen belül a kútellenőrző rendszereknek (szabályozórendszerek, fúróiszap, cement stb.), a furat lefutását ellenőrző ferdeségmérésnek, valamint a kockázatértékeléshez igazodó biztonságos üzemeltetés korlátainak az ismertetése;

(8)          a kútkiképzés adatai a tevékenységek végeztével (azaz a kút termelésből való végleges vagy ideiglenes kivonását követően); amennyiben jövőbeni használatra lett kialakítva, ennek ténye;

(9)          meglévő kút esetében az előtörténettel és az állapottal kapcsolatos lényeges információk;

(10)        a kút üzemeltetéséről szóló, korábban benyújtott értesítés módosítása esetén a tartalom hiánytalan aktualizálásához szükséges összes adat;

(11)        ha a fúrást nem termelő létesítmény végzi, meg kell adni az alábbi kiegészítő információkat is:

a)      a helyszíni meteorológiai, tengeri és tengerfenéki viszonyok, az esetleges fizikai akadályokat (például csővezetékek) is beleértve;

b)      a létesítmény belső katasztrófavédelmi tervében figyelembe vett környezeti feltételek;

c)      a katasztrófavédelmi rendelkezések ismertetése a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben nem említett súlyos környezeti katasztrófák esetére is kitérve; valamint

d)      annak a módszernek az ismertetése, amelynek révén a súlyos veszélyhelyzetek mindenkori hathatós ellenőrzése érdekében összehangolásra kerülnek a kútüzemeltető és a létesítménytulajdonos irányítási rendszerei;

(12)        független kútszakértői nyilatkozat ezen melléklet 5. pontjának (1) bekezdése alapján;

(13)        egyéb vonatkozó uniós jogi aktusok, nevezetesen a 92/91/EK és a 85/337/EGK irányelv értelmében összegyűjtött, az ezen rendelet szerinti követelmények teljesítése szempontjából releváns adatok.

5. A hitelesítési rendszert érintő kérdések

1. A független harmadik félre a létesítmény vagy a kút üzemeltetőjétől való függetlensége tekintetében az alábbi követelmények érvényesek:

(a) funkciója nem követeli meg, hogy bármilyen aspektusból megvizsgáljon olyan biztonsági szempontból kritikus elemeket vagy meghatározott létesítményeket, amelyekben korábbi tevékenysége alapján maga is érintett, illetve amelyek esetében tárgyilagosságához kétség férhet;

(b) ahhoz, hogy rendszerbeli funkcióját objektív módon be tudja tölteni, kellő mértékben független azon irányítási rendszerektől, amelyek a független harmadik fél által végzett hitelesítés vagy kútvizsgálat rendszerelemeinek bármely aspektusáért bármilyen mértékben feleltek vagy felelnek;

2. A független harmadik fél kompetenciájával szemben támasztott követelmények:

(c) műszaki szaktudás; megfelelően képzett, megfelelő számú és kellő gyakorlattal rendelkező munkavállaló álljon rendelkezésre;

(d) az üzemeltető megfelelő módon ossza fel a feladatokat az elvégzésükre alkalmas munkavállalók között;

(e) legyen megfelelő rendszer az üzemeltető és a független harmadik fél közötti információátadásra;

(f) az üzemeltető ruházza fel a független harmadik felet a feladatok megfelelő végrehajtásához szükséges hatáskörrel;

3. A 13. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában az alábbiak minősülnek a kút üzemeltetéséről szóló értesítés lényeges tartalmi módosításának:

a)      a kút kiviteli tervében szereplő eredeti rendeltetéssel potenciálisan összeegyezhetetlen bármely változtatás, különös tekintettel a kútellenőrző rendszerekre és egyéb áramlási védőelemekre, valamint azok hitelesítését illetően;

b)      lényeges változások a létesítmények, a berendezések, az irányítási rendszer vagy a II. melléklet 4. pontja alapján bejelentett kútüzemeltető tekintetében;

c)      a kockázatértékelés bárminemű változása, ideértve azokat a helyzeteket is, amelyekben a módosítást a kútüzemeltetés során tapasztalt viszonyok indokolták.

A független kútszakértőt a további hitelesítés érdekében tájékoztatni kell minden lényeges változásról, a hitelesítés következtetéseit pedig meg kell küldeni az illetékes hatóságnak.

4. A kút üzemeltetéséről szóló értesítés kapcsán a független kútszakértőnek nyilatkozatot kell tennie arról, hogy a kút kiviteli tervével kapcsolatos kockázatértékelés és a kútellenőrző rendszerek minden előre látható feltétel mellett és körülmény esetén megfelelnek.

5. A létesítmény üzemelésével összefüggésben a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

a)      a független hitelesítést végző harmadik fél nyilatkozata arról, hogy a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben meghatározott, biztonsági szempontból kritikus elemeknek és azok karbantartási rendszereinek az adatai megfelelőek vagy megfelelőek lesznek;

b)      a hitelesítési rendszernek, és azon belül a független hitelesítést végző harmadik fél kiválasztási eljárásának, valamint azon hitelesítési módszernek az ismertetése, amellyel meg lehet bizonyosodni a rendszer biztonsági szempontból kritikus elemeinek, illetve bármely meghatározott üzemének a folyamatos karbantartottságáról és jó állapotáról;

c)      az (5) bekezdés b) pontjában említett módszernek részét képezi a biztonsági szempontból kritikus elemek független és arra hatáskörrel rendelkező személyek általi vizsgálata és tesztelése, a tervek, szabványok, tanúsítványok vagy a biztonsági szempontból kritikus elemek megfelelőségét igazoló egyéb rendszerek hitelesítése, a folyamatban lévő munka vizsgálata, a követelményeknek való meg nem felelés jelentése, valamint az üzemeltető által végrehajtott korrekciós intézkedések.

6. A létesítményen végrehajtott jelentős változtatások, köztük a helyhez kötött létesítmények eltávolítása kapcsán benyújtandó információk

Amennyiben egy létesítményben jelentős változtatásra van szükség, a 10. és a 11. cikk alapján az illetékes hatóságnak adott tájékoztatásnak legalább az alábbi információkra ki kell terjednie:

1. a létesítmény üzemeltetőjének neve és címe;

2. a módosított veszélyhelyzeti jelentés elkészítésében való munkavállalói részvétel összefoglaló ismertetése;

3. létesítmény lényeges változtatása esetén a súlyos veszélyhelyzetekről szóló korábbi jelentés és a kapcsolódó belső katasztrófavédelmi terv hiánytalan aktualizálásához szükséges összes adat, valamint annak igazolása, hogy a veszélyhelyzeti események kockázata elfogadható szintre csökkent;

4. helyhez kötött termelő létesítmény üzemből való kivonása esetén:

a)      az összes veszélyes anyag elkülönítésének módja, valamint – ha a létesítményhez kutak is kapcsolódnak – a kutak létesítménytől és környezettől való végleges elszigetelésének módja;

b)      a létesítmény szétszerelésével járó súlyos veszélyhelyzeti kockázatok, a teljes érintett populáció és a kockázatellenőrzési intézkedések ismertetése;

c)      a személyzet biztonságos evakuálását és kimentését, valamint a súlyos környezeti balesetek elkerülését biztosító katasztrófavédelmi intézkedések.

7. Az együttes üzemeltetésről szóló értesítésben feltüntetendő adatok

A 14. cikknek megfelelően az együttes üzemeltetésről szóló értesítésben legalább az alábbi információkat meg kell adni:

(1)          az értesítést elkészítő üzemeltető neve és címe;

(2)          amennyiben az együttes üzemeltetésben más üzemeltetők is részt vesznek, azok neve és címe, valamint megerősítésük arra vonatkozóan, hogy egyetértenek az értesítés tartalmával;

(3)          annak ismertetése, hogy az együttes üzemeltetésben érintett létesítmények irányítási rendszerei hogyan vannak összehangolva a súlyos balesetek kockázatának csökkentése érdekében;

(4)          az együttes üzemeltetés kapcsán alkalmazott összes olyan berendezés részletezése, amely nem szerepel az együttes üzemeltetésben részt vevő egyetlen létesítmény aktuális, súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésében sem;

(5)          az együttes üzemeltetésben részt vevő összes üzemeltető által végrehajtott kockázatértékelés összefoglalása, amely az alábbi információkat tartalmazza:

a)      leírás az együttes üzemeltetés során végrehajtott tevékenységekről, amelyek egy létesítményen belül vagy azzal kapcsolatban súlyos balesetek előfordulásának potenciális kockázatát hordozzák magukban;

b)      a kockázatértékelés nyomán hozott kockázatellenőrzési intézkedések ismertetése;

(6)          az együttes üzemelés és a munkaterv ismertetése, amelyben szerepel az együttes üzemeltetés várható beindításának és befejezésének dátuma, valamint az együttes üzemeltetést végző üzemeltetők között létrejött megállapodás egy másolata.

III. MELLÉKLET Az illetékes hatóságok rendelkezései a súlyos veszélyhelyzetek kockázatát magukban hordozó tevékenységek szabályozásához

1. E rendelet összefüggésében a biztonsági és környezetvédelmi szabályozói feladatkört betöltő illetékes hatóság kijelölésekor a tagállamok az alábbi miminumkövetelményeket támasztják:

a)      a rendeletben foglalt összes kötelezettség tényleges teljesítését lehetővé tevő szervezeti elrendezés, beleértve a biztonság és a környezetvédelem méltányos szabályozásához szükséges eszközök meglétét;

b)      politikai nyilatkozat a felügyelet és a végrehajtás céljairól, arra is kitérve, hogy az illetékes hatóság hogyan kívánja elérni a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek szabályozásában az átláthatóságot, a következetességet, az arányosságot és a tárgyilagosságot. Az illetékes hatóságnak továbbá egyértelművé kell tennie a nyilvánosság számára, hogy a szabályozói és az üzemeltetői feladatkörök egymástól elkülönülnek: az utóbbiak elsődlegesen a kockázatok ellenőrzéséért felelnek, míg az előbbiek feladata annak hitelesítése, hogy az üzemeltető megfelelő intézkedéseket léptetett életbe, amelyek minden valószínűség szerint hatékonyan kezelni tudják a súlyos veszélyhelyzetekből adódó kockázatokat;

c)      stratégiai nyilatkozat, amely ismerteti az illetékes hatóság funkcióit, kiemelt cselekvési területeit (például a létesítmények kialakítása, üzemeltetése, az integritásirányítás, valamint a katasztrófavédelmi készültség és katasztrófaelhárítás terén), illetve a cselekvés megszervezésének módját;

d)      működési eljárások, amelyek meghatározzák az illetékes hatóság számára, hogyan vizsgálja és tartassa be a rendeletből fakadó üzemeltetői kötelezettségeket, hogyan kezelje, értékelje és hagyja jóvá a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentéseket és a kutak üzemeltetéséről szóló értesítéseket, illetve hogyan határozza meg egy adott létesítmény vagy tevékenység vonatkozásában a súlyos (akár környezetkárosító) veszélyhelyzetek kockázatainak kezelésére irányuló intézkedések vizsgálatainak gyakoriságát;

e)      az illetékes hatóság e rendeletből fakadó feladatköreinek betöltéséhez szükséges eljárások, amelyek nem sértik a hatóság egyéb kötelezettségeit, például a szárazföldi olaj- és gázipari tevékenységek és a 92/91/EK irányelvben foglalt rendelkezések tekintetében;

f)       ha az illetékes hatóság több hivatalt is magában foglal, a közös működést szabályozó mechanizmusokat rögzítő hivatalos megállapodásra is szükség van, amely egyben rendelkezik a felső vezetés felügyeletéről, monitoringjáról és felülvizsgálatáról, a közös tervezésről és vizsgálatokról, a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentések kezelésével kapcsolatos feladatok megosztásáról, a közös tényfeltárásról, a belső kommunikációról és a külső jelentéstételről.

2. A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a fentiek életbe léptetése érdekében, többek között az alábbiak tekintetében:

a)      a tevékenységek vizsgálatához, a rendelkezések betartatásához, illetve a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentések és értesítések kezeléséhez szükséges, belső vagy kiszervezett forrásból biztosított szaktudás;

b)      kiszervezett forrásokból biztosított szaktudás igénybevételekor megfelelő írásbeli útmutatás és a szemlélet következetességét fenntartó felügyelet, amely egyben biztosítja, hogy a jogszerűen kijelölt illetékes hatóság mindvégig élhessen az ezen rendeletből fakadó teljes hatáskörével;

c)      megfelelő források az alapvető képzéshez, kapcsolattartáshoz, a szükséges technológiákhoz való hozzáféréshez, az illetékes hatóság szabályozói funkciókat betöltő munkatársainak utazási és ellátási költségeinek fedezetére, hogy az illetékes hatóságok között a 27. cikknek megfelelően aktív együttműködés jöhessen létre;

d)      adott esetben az üzemeltetők és/vagy létesítménytulajdonosok kötelezése az illetékes hatóság e rendelet értelmében betöltött feladatköreivel járó költségeinek megtérítésére;

e)      az illetékes hatóság e rendeletből adódó feladatköreinek ellátásához szükséges kutatások lebonyolítása vagy kezdeményezése;

f)       az illetékes hatóság jelentéstétele.

3. A súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentés, az értesítések, a belső katasztrófavédelmi tervek és az egyéb releváns dokumentumok értékelésére szolgáló eljárásoknak tartalmazniuk kell az alábbiakat:

(a) kvantitatív kockázatértékelő elemzés;

(b) a tevékenységek helyszínére vonatkozó releváns információkról alkotott üzemeltetői vélemény értékelése;

(c) az alkalmazott műszaki és szervezeti szabványok értékelése;

(d) a mérnöki megoldások értékelése;

(e) a műveleti tervben bekövetkező változások kezelését szolgáló üzemeltetői intézkedések értékelése;

(f) az alkalmazott megoldások és a hasonló helyzetekben alkalmazott megoldások összevetése;

(g) annak értékelése, hogy a katasztrófaelhárítási tervek mennyire igazodnak következetesen a feltárt kockázatokhoz;

(h) közvetlen veszély esetén a tevékenységeket leállító üzemeltetői intézkedések értékelése;

(i) a katasztrófaelhárítási felszerelések rendelkezésre állásának, valamint a hatékony használatukra vonatkozó eljárások megfelelőségének értékelése.

4. Az illetékes hatóságnak egyértelműen függetlennek kell lennie az iparág finanszírozásával, az engedélyezéssel, illetve az adóbehajtással foglalkozó kormányzati szervezetektől. Az illetékes hatóság politikailag nem foglalhat állást az olaj- és a gázágazatot érintő ügyekben.

IV. MELLÉKLET Súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó üzemeltetői rendelkezések

1. A 18. cikknek megfelelően kialakított, a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó üzemeltetői stratégia és biztonságirányítási rendszer végrehajtásakor figyelembe kell venni az alábbiakat:

a)      a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó stratégiát írásban kell rögzíteni, abban szerepelniük kell a súlyos balesetek előfordulásának veszélyét kezelő intézkedések általános céljainak és szervezési vetületeinek, valamint ezen intézkedések vállalati szinten való alkalmazási módjának;

b)      a biztonságirányítási rendszernek az általános irányítási rendszer részét kell képeznie, és ki kell terjednie a súlyos veszélyhelyzetekkel foglalkozó stratégia meghatározásához és végrehajtásához szükséges szervezeti struktúrára, a felelősségekre, a gyakorlati megoldásokra, az eljárásokra, a folyamatokra és az eszközökre.

2. A biztonságirányítási rendszer – nem kizárólagos jelleggel – az alábbiakat tartalmazza:

a)      szervezeti felépítés, a munkavállalók szerepei és felelősségi körei;

b)      a súlyos veszélyhelyzeteknek, azok előfordulási valószínűségének és hatásainak beazonosítása és értékelése;

c)      a környezeti hatások beépítése a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésekben szereplő veszélyhelyzeti értékelésekbe;

d)      a súlyos veszélyhelyzetek kezelésére szolgáló rendszerek normál üzemelés mellett;

e)      a változások kezelése;

f)       katasztrófavédelmi tervezés és katasztrófaelhárítás;

g)      a környezetkárosítás korlátozása;

h)      a teljesítmény nyomon követése;

i)       auditálási és felülvizsgálati intézkedések.

3. Az üzemeltetőknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a biztonsági szempontból kritikus összes elem megbízhatósági és integritási követelményének értékelésére, vizsgálati és karbantartási rendszereiket pedig a biztonsági integritás ezen szintjének elérésére kell alapozniuk.

4. Az üzemeltetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a veszélyes anyagok mindenkor a csővezetékek, vízi járművek és a biztos elkülönítésre szolgáló berendezések zárt rendszerein belül maradjanak. Ezen túlmenően az üzemeltetők felelőssége biztosítani, hogy a védőelemek semminemű kiesése ne vezethessen súlyos veszélyhelyzeti eseményhez.

5. Az üzemeltetők az összes vonatkozó törvényi rendelkezés betartását nyomon követő, megfelelő keretrendszerről kötelesek gondoskodni oly módon, hogy normál működési eljárásaikba törvényi kötelezettségként beépítik a súlyos veszélyhelyzetekkel kapcsolatos biztonsági és környezetvédelmi szempontokat.

6. Az üzemeltetőknek – többek között, de nem kizárólag az alábbi eszközökkel – külön figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy szilárd biztonsági kultúrát építsenek ki és tartsanak fenn, amelyben nagy a folyamatos biztonságos üzemelés valószínűsége:

a)      kiterjedt folyamatauditálás;

b)      az elvárt magatartásformák elismerése és jutalmazása;

c)      a szervezetek képességeinek és céljainak rendszeres értékelése;

d)      a magas színvonal mint vállalati alapérték fenntartása;

e)      hivatalos irányítási és ellenőrzési rendszerek, amelyek a felső vezetés és az alkalmazottak részvételére is építenek; valamint

f)       szakmai felkészültség az üzemelés minden szintjén.

7. Az ágazati szereplők az illetékes hatósággal együttműködésben a szabványok, útmutatók és szabályok kidolgozásához prioritástervet határoznak meg és hajtanak végre, amely irányadó gyakorlatként jut majd érvényre a súlyos veszélyhelyzetek megelőzésében és a súlyos veszélyhelyzetek hatásainak enyhítésében, amennyiben azok mégis bekövetkeznének. Egyebek mellett az alábbi szempontokat szükséges vizsgálni:

a)      a kútintegritás, a kútellenőrzést biztosító berendezések és reteszelemek fejlesztése, valamint hatékonyságuk figyelemmel kísérése;

b)      az elsődleges kontroll javítása a folyamatbiztonsági rendszerekben;

c)      egy esetlegesen fellépő súlyos balesetnek, ezen belül akár a kút kitörésének eszkalálódását korlátozó másodlagos kontroll javítása;

d)      megbízható döntéshozatal nagy nyomás alatt;

e)      súlyos veszélyhelyzetekkel járó tevékenységek irányítása és felügyelete;

f)       a fő tisztségviselők szakmai rátermettsége;

g)      a megváltozott körülmények értékelésére hatékony kockázatelemzés;

h)      a biztonsági szempontból kritikus rendszerek megbízhatósági értékelése;

i)       a biztonsági rendszer integritásának fő teljesítménymutatói;

j)       a biztonságirányítási rendszerek hatékony integrálása az üzemeltetők, kútüzemeltetők, fúrótorony-tulajdonosok és az együttes üzemeltetésben érintett egyéb résztvevők között.

V. MELLÉKLET A katasztrófavédelmi készültséggel és a katasztrófaelhárítással kapcsolatos követelmények

1. Belső katasztrófavédelmi terv

1. A belső katasztrófavédelmi tervek – nem kizárólagos jelleggel – az alábbiakat tartalmazzák:

a)      a katasztrófavédelmi eljárások alkalmazásának kezdeményezésére jogosult személyek, valamint a belső katasztrófaelhárítást irányító személy neve vagy tisztsége;

b)      a külső katasztrófavédelmi tervért felelős hatósággal való egyeztetésért felelős személy neve vagy tisztsége;

c)      a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben szereplő összes olyan előre látható körülmény vagy esemény, amely súlyos balesethez vezethet;

d)      az említett körülmények vagy események kezelésére, valamint a létesítmény és a tilalmi zóna területén belüli esetleges hatásaik korlátozására szolgáló lépések ismertetése;

e)      a rendelkezésre álló felszerelések és források leírása;

f)       a létesítmény területén lévő személyeket érintő kockázatokat csökkentő intézkedések, beleértve a figyelmeztetés módját és a figyelmeztetett személyektől elvárt lépéseket;

g)      a súlyos veszélyhelyzetekről szóló jelentésben ismertetett – például a II. melléklet 2. pontjának (7) bekezdése és 3. pontjának (7) bekezdése szerinti – mentési intézkedések koordinálását szolgáló intézkedések, amelyek súlyos baleset bekövetkeztekor jó túlélési esélyeket biztosítanak a létesítmény területén tartózkodó személyek számára;

h)      a külső katasztrófavédelmi terv bevezetéséért felelősséget viselő hatóságnak a balesetekre való korai figyelmeztetését biztosító intézkedések, azon információk típusai, amelyeket az első figyelmeztetésnek tartalmaznia kell, illetve a további információk ismertté válásával a részletesebb tájékoztatás szabályai;

i)       a munkavállalók számára betöltendő feladatkörüknek megfelelő oktatást biztosító intézkedések, adott esetben külső katasztrófavédelmi szolgálatokkal összehangolva;

j)       a belső és a külső katasztrófaelhárítást összehangoló intézkedések.

2. Az üzemeltetők kötelesek jegyzéket összeállítani a rendelkezésre álló felszerelésekről, azok tulajdonosairól, helyéről, valamint a létesítménybe való szállításuk és telepítésük módjáról. A jegyzékben meg kell nevezni azokat a hatályos intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a felszerelések és eljárások mindvégig üzemképes állapotban maradjanak.

2. Külső katasztrófavédelmi terv

1. A külső katasztrófavédelmi tervek – nem kizárólagos jelleggel – az alábbiakat tartalmazzák:

a)      a katasztrófavédelmi eljárások alkalmazásának kezdeményezésére jogosult személyek, valamint a külső katasztrófaelhárítást irányítani jogosult személyek neve és tisztsége;

b)      a balesetekre vonatkozó korai figyelmeztetés fogadására vonatkozó intézkedések, valamint a kapcsolódó riasztási és kiszállási eljárások;

c)      a külső katasztrófavédelmi terv végrehajtásához szükséges eszközök koordinálására vonatkozó intézkedések;

d)      a létesítmény és az azt környező tilalmi zóna területén bekövetkező biztonsági eseményekkel foglalkozó belső katasztrófavédelmi tervet támogató intézkedések;

e)      a külső katasztrófaelhárítási intézkedések részletes ismertetése;

f)       a balesetekben valószínűsíthetően érintett személyek és szervezetek megfelelő tájékoztatását és baleseti tanácsokkal való ellátását biztosító intézkedések;

g)      más tagállamok katasztrófavédelmi szolgálatainak és a Bizottságnak a tájékoztatását biztosító intézkedések olyan súlyos balesetek kapcsán, amelyek következményei több tagállamot is érinthetnek;

h)      mind a tengeri, mind a szárazföldi vadon élő állatokra és növényekre gyakorolt kedvezőtlen hatások enyhítésére szolgáló intézkedések, többek között azokban az esetekben is, amikor az olajjal szennyezett állatok előbb érnek partot, mint maga az olajszennyezés.

2. A katasztrófaelhárításért elsődlegesen felelősséget viselő hatóságnak az alábbiakat kell rendelkezésre bocsátania:

a)      jegyzék a rendelkezésre álló felszerelésekről, azok tulajdonosairól, helyéről, valamint a létesítménybe való szállításuk és telepítésük módjáról;

b)      azon hatályos intézkedések ismertetése, amelyek biztosítják, hogy a felszerelések és eljárások mindvégig üzemképes állapotban maradjanak;

c)      a katasztrófahelyzet esetén elérhető ágazati tulajdonú eszközök jegyzéke;

d)      a tengeri olaj- és gázipari katasztrófahelyzetekre érvényes általános intézkedések ismertetése, kitérve többek között az összes résztvevő fél, valamint az intézkedések folyamatos fenntartásáért felelős testületek hatáskörére és felelősségi körére;

e)      azon intézkedések, amelyek biztosítják, hogy a berendezések, a személyzet és az eljárások mindenkor üzem-, illetve naprakészek legyenek.

3. A külső katasztrófavédelmi tervekben egyértelműen tisztázni kell az egyes hatóságok, katasztrófavédelmi szolgálatok, koordinátorok és a katasztrófaelhárításban tevékenyen részt vevő egyéb alanyok szerepét, hogy minden katasztrófahelyzetben garantált legyen az együttműködés.

4. Az intézkedéseknek olyan elemeket is tartalmazniuk kell, amelyek kezelik az érintett tagállam képességeit vélhetően meghaladó vagy annak országhatárain átterjedő hatású súlyos baleseteket, többek között az alábbi eszközök révén:

a)      a tervek megosztása a szomszédos tagállamokkal és a Bizottsággal;

b)      nemzeti és ágazati tulajdonú elhárítási eszközök tagállamközi jegyzékének összeállítása, valamint az egymással szomszédos országok, illetve a tagállamok felszereléseinek és eljárásainak kompatibilitását biztosító összes szükséges változtatás végrehajtása;

c)      eljárások az EU polgári védelmi mechanizmusának lehívásához (a 2007/779/EK tanácsi határozatnak megfelelően);

d)      külső katasztrófaelhárítási gyakorlat szervezése több tagállam részvételével.

VI. MELLÉKLET Információcsere és átláthatóság

1. A Bizottság a 22. és a 23. cikknek megfelelően egységes adatszolgáltatási formátumot dolgoz ki a veszélyhelyzet-mutatók közlésére, amely lehetőséget nyújt az egyes tagállamok és üzemeltetők információinak összevetésére.

2. Az (1) bekezdésben említett adatszolgáltatási követelmények meghatározásakor legalább az alábbiakról információkat és adatokat kell kérni:

a)      a szénhidrogének vagy más veszélyes anyagok szándékosságot nem feltételező kibocsátása, függetlenül attól, hogy gyulladással szabadulnak-e fel;

b)      a kútellenőrző rendszer zavara, amely a szabályozó eszközök működésbe lépését eredményezte, illetve a kút ellenőrző rendszereinek cserét vagy javítást igénylő meghibásodása;

c)      a létesítmény folyamatbiztonsági rendszerében bármely fő rendszerelem meghibásodása;

d)      a szerkezeti integritás lényeges sérülése, a tűz- és robbanásvédelem megszűnése, illetve az úszó létesítmény pozíciójának elvesztése;

e)      ütközési pályán lévő vízi járművek és vízi járművek tényleges ütközései szárazföldi létesítménnyel;

f)       helikopterbalesetek parti vagy part közeli létesítmények területén, illetve a tengeri létesítmények megközelítésekor;

g)      minden halálos kimenetelű baleset;

h)      minden 5 vagy több személyt érintő súlyos sérülés egyazon baleset során;

i)       a nélkülözhetetlen munkát nem végző személyzet evakuálása;

j)       súlyos környezeti baleset.

3. A (2) bekezdésben említett információk között az olaj- és gázipari tevékenységekkel kapcsolatos tényszerű és elemző adatoknak egyaránt szerepelniük kell, illetve ezeknek egyértelműeknek kell lenniük. A benyújtott adatoknak és információknak lehetővé kell tenniük az egyes üzemeltetők teljesítményének összehasonlítását, és nem csak saját tagállamukon belül, hanem az ágazat egészének nemzetközi viszonylatában is.

4. A (2) bekezdésben említett információk összegyűjtésének és egységes szerkezetbe foglalásának az a célja, hogy proaktív korrekciós intézkedések meghozatala érdekében előzetes figyelmeztetést lehessen kiadni a biztonság és a környezet szempontjából kritikus reteszrendszerek állapotának (további) romlásáról. Az információk alapján továbbá meg lehet állapítani az egyes üzemeltetők és az ágazat egésze által végrehajtott intézkedések és ellenőrzések általános hatékonyságát, különösen a súlyos balesetekből adódó veszélyhelyzetek megelőzése és a környezeti kockázatok minimalizálása tekintetében.

5. A 23. cikkben foglalt követelmények teljesítése érdekében egyszerűsített, a nyilvánosság által könnyen hozzáférhető és az adatok országhatár-független összevetésére módot nyújtó adatszolgáltatási formátum kerül kidolgozásra a (2) bekezdés szerinti vonatkozó adatok közzétételének megkönnyítéséhez és a 24. cikk szerinti jelentések elkészítéséhez.

[1]               Példák: Deepwater Horizon – Egyesült Államok, 2010 (11 halott), Montara – Ausztrália, 2009; Usumacinta – Mexikó, 2007 (22 halott).

[2]               Például olaj- és gázszivárgás, a termelési folyamat biztonsága és a kitörésvédelem terén megfigyelt hiányosságok; érvénytelen tervmódosításból eredő meghibásodás; a biztonsági szempontból kritikus elemek karbantartása terén tapasztalható jelentős elmaradás. Hasonló események a közelmúltból: Gullfaks C, 2010. május; Gannet F, 2011; mindkét eset az Északi-tengeren történt.

[3]               COM(2010) 560 végleges

[4]               HL L 73., 1997.3.14., 5. o.

[5]               HL L 156., 2003.6.25., 17. o.

[6]               HL L 140., 2009.6.5., 114. o.

[7]               HL L 175., 1985.7.5., 40. o.

[8]               A polgári védelmi mechanizmus operatív központja.

[9]               Az EMSA az Erika (1999) és a Prestige (2002) nevű tartályhajót ért katasztrófát követően jött létre, és feladata a tengeri biztonság és biztonságosság magas, egységes és hatékony szintjének biztosítása, valamint a tengeri szennyezés megelőzése és elhárítása.

[10]             SEC(2010) 1346: Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és -felhasználás stratégiája.

[11]             A berlini fórum (azaz a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó fórum) a Bizottság által évente összehívott érdekelti találkozó. Az éves plenáris ülések közötti időszakban három munkacsoport rendszeresen ülésezik, és megvitatják az aktuális kérdéseket.

[12]             A nagy kockázattal járó/nagy értéket képviselő ágazatokra vonatkozó más jogi aktusok esetében többnyire az irányelvet részesítették előnyben (pl. IPPC- vagy a SEVESO II irányelv), míg a nagy kockázattal járó szűkebb ágazatok, például a polgári repülés esetében a jogi keret gyakran rendelet formáját ölti.

[13]             HL C […], […], […] o.

[14]             HL C […], […], […] o.

[15]             HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

[16]             HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

[17]             HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

[18]             HL L 348., 1992.11.28., 9. o.

[19]             A mobil tengeri fúrótornyok építésére és felszerelésére vonatkozó nemzetközi szabályzat (MODU Code), 2009. december 2.

[20]             HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

[21]             HL L 240., 1977.9.19., 1. o.

[22]             HL L 131., 2009.5.28., 11. o.

[23]             HL L 175., 1985.7.5., 40. o.

[24]             HL L 41., 2003.2.14., 26. o.

[25]             HL L 154., 2004.4.30., 56. o.