This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52011PC0425
Proposal for a REGULATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL on the Common Fisheries Policy
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a közös halászati politikáról
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a közös halászati politikáról
/* COM/2011/0425 végleges - 2011/0195 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a közös halászati politikáról /* COM/2011/0425 végleges - 2011/0195 (COD) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE · Általános információk 2009-ben a Bizottság elemezte a közös
halászati politika működését a közös halászati politika reformjáról szóló zöld
könyv[1]
alapján. A Bizottság megállapította, hogy a 2002. évi reform óta tapasztalható
haladás ellenére nem valósultak meg valamennyi (környezetvédelmi, gazdasági és
társadalmi) dimenzióban a fenntartható halászat célkitűzései, és a zöld könyv
egy sor szerkezeti hiányosságot jelölt meg a jelenlegi közös halászati
politikában. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa egyetértett ezzel
a megállapítással. 2009 áprilisa és 2010 novembere közötti
nyilvános vita számos hozzászólása, továbbá egyedi tanulmányok és értékelések
is megerősítették a zöld könyv általános értékelését, és segítettek azon
gyenge pontok azonosításában, amelyekkel a reform során foglalkozni kell. · A javaslat okai és célkitűzései A közös halászati politika alapvető
reformra szorul, melynek során hatályon kívül kell helyezni a halászati
erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről
és fenntartható kiaknázásáról szóló 2002. december 20-i 2371/2002/EK számú
tanácsi rendeletet, és az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak 2013. január 1-i
hatállyal el kell fogadnia e javaslat alapján egy új közös halászati politikát.
A közös halászati politika fő problémái a
következők: –
Nem összpontosít a környezetvédelmi, gazdasági és
társadalmi fenntarthatóság célkitűzéseire. –
Elfogadhatatlanul magas a visszaengedett
halállomány mennyisége. –
A flotta túlzott kapacitása, a túlhalászás, a túl
magas szinten megállapított teljes kifogható mennyiségek (TAC-ok) és a
szabályok nem megfelelő betartása következtében az uniós halállomány nagy
részét túlzottan kitermelik. –
A flották jelentős részének alacsony a
nyereségessége és a gazdasági rugalmassága. –
A környezetvédelmi szempontok nem épültek be
megfelelően a szakpolitikába. –
Nem állnak rendelkezésre megbízható adatok az
összes halállomány és a flották felméréséhez. –
A halászat jelentős állami pénzügyi
támogatása, amely nem járul hozzá a közös halászati politika
célkitűzéseinek eléréséhez. –
A halászati tevékenységek gyenge vonzereje és a
halászattól függő egyes part menti közösségek hanyatlása. –
Felülről lefelé irányuló uniós
mikroszintű irányítás, amely nem elég rugalmas és nem alkalmazkodik a
helyi és regionális feltételekhez. –
Az akvakultúra fejlettsége nem kielégítő az
Unióban. –
A jogalkotás és az irányítás költséges és igen
bonyolult, ami rontja a szabályoknak való megfelelés szintjét. –
A kereskedelempolitika kénytelen szembenézni a
globalizáció és a növekvő egymásrautaltság kihívásaival. Ez az új alaprendeletre vonatkozó javaslat
azért indokolt, mert szükség van: –
a közös halászati politika célkitűzéseinek
pontosítására, –
a közös halászati politika alá tartozó
szakpolitikai kezdeményezések közötti összhang növelésére, –
a tengerek biológiai erőforrásainak jobb
védelmére, különösen arra, hogy szülessenek többéves tervek a halászati
gazdálkodásban és vessünk véget a visszaengedéseknek, –
arra, hogy a közös halászati politika keretében
hozzájárulás történjen az ökológiai rendszerre és a környezetvédelemre
vonatkozó szakpolitikákhoz, –
a védelmi pilléren nyugvó és a tengermedencén
alapuló megközelítést alkalmazó intézkedések regionalizációjára, –
az adatgyűjtés és a tudományos szakvélemények
bővítésére a védelmi politika tudásbázisához, –
a külső politikának a közös halászati
politikába történő teljes integrációjára, –
az akvakultúra fejlesztésének támogatására, –
a közös halászati politika közös piaci
politikájának reformjára, –
2014-ig egy új pénzügyi eszközhöz szükséges jogi
keret megteremtésére, amely támogatja a közös halászati politika
célkitűzéseit és a 2020-ig szóló uniós menetrendet, –
az érdekeltek bevonásának további fokozására és
elmélyítésére, –
a közös halászati politikában nemrég elfogadott új
ellenőrzési rendszer beépítésére. A javaslat átfogó célkitűzése annak
biztosítása, hogy a halászati és akvakultúra-tevékenységek hosszú távon
fenntartható környezetvédelmi feltételeket nyújtsanak és hozzájáruljanak az
élelmiszerellátáshoz. A politika az élő tengeri biológiai erőforrások
kihasználását célozza oly módon, hogy a halászati erőforrások
helyreálljanak és fennmaradjanak olyan szinten, ami legkésőbb 2015-ig
megteremti a maximális fenntartható hozamot. A közös halászati politika
végrehajtja a halászati gazdálkodás elővigyázatos és ökoszisztéma-alapú
megközelítéseit. E javaslathoz kapcsolódóan a Bizottság el fog
fogadni egy átfogó közleményt a közös halászati politika jövőjéről,
egy rendeletjavaslatot a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös
szervezéséről, egy közleményt a közös halászati politika külső
dimenzióiról, valamint egy jelentést, amely a halászati erőforrások közös
halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható
kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK számú tanácsi rendelet
egyes részeire vonatkozik. · Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen A közös halászati politika szabályozási kerete
jelenleg a halászati erőforrások közös halászati politika alapján
történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002.
december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet. E javaslatnak az említett rendelet
helyébe kell lépnie. A Tanács 850/98/EK rendelete (1998. március
30.) a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét
biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról[2]. A Tanács 104/2000/EK rendelete
(1999. december 17.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának
közös szervezéséről[3]. A Tanács 2187/2005/EK rendelete (2005.
december 21.) a Balti-tenger, a Beltek és a Sound halászati erőforrásainak
technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1434/98/EK
rendelet módosításáról és a 88/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről[4]. A Tanács 1198/2006/EK rendelete (2006. július
27.) az Európai Halászati Alapról[5]. A Tanács 1967/2006/EK rendelete (2006.
december 21.) a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható
kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK
rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül
helyezéséről[6]. A Tanács 199/2008/EK rendelete (2008. február
25.) a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és
felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a
közös halászati politika tekintetében a tudományos szakvélemények támogatásáról[7]. A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008.
szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat
megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi
rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a
601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet
hatályon kívül helyezéséről[8]. A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009.
november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító
közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a
2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a
388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és
az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK
és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről[9]. A 2004/585/EK tanácsi
határozat (2004. július 19.) a közös halászati politika alapján történő
regionális tanácsadó testületek felállításáról[10]. · Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel A javaslat és annak célkitűzései
összhangban állnak más uniós szakpolitikákkal, különösen a környezetvédelmi,
szociális, regionális, fejlesztési, mezőgazdasági, piaci és kereskedelmi,
pénzügyi, kutatási és innovációs, egészségügyi és fogyasztóvédelmi politikákkal
és ezek célkitűzéseivel. 2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL;
HATÁSVIZSGÁLAT ·
Konzultáció az érdekeltekkel
A konzultáció módja, a legfontosabb
célterületek és a válaszadók köre 2009-ben és 2010-ben a reformmal kapcsolatos
konzultáció során az internetes hozzászólások és az érdekeltekkel folytatott
számos megbeszélés alkalmával kiderült a reform általános támogatottsága. Az
Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók
Bizottsága is benyújtotta a zöld könyvvel kapcsolatos észrevételeit. Az Európai
Unió Tanácsa számos alkalommal megvitatta a reformot. A nyilvános konzultáció
összegzését A Közös halászati politika reformjára vonatkozó konzultáció
összegzése tartalmazza[11].
Az észrevételek és felhasználásuk rövid
ismertetése Az észrevételek többsége az
egyszerűsítésre, a döntéshozatalnak a Lisszaboni Szerződéshez
történő adaptálására, az erőforrások védelmére és kezelésére
vonatkozó hosszú távú megközelítésre – beleértve a visszaengedések
problémájának kezelését –, a regionalizációra, a további érintettek bevonására
és a nagyobb iparági felelősségvállalásra vonatkozott. Különösen a
tagállamok vélik úgy általában, hogy a viszonylagos stabilitás a közös
halászati politika központi pillére. A kisléptékű és a part menti
halászatot fontosnak tartják, de a jelenlegi jogi kereteken túli differenciált
rendszer ötletét csak mérsékelten támogatták. A flottakezelés erőteljesebb
piaci alapú megközelítését és a piacpolitikát sokan a fenntarthatóság hasznos
hajtóerejének tekintik. A külső politika és a nemzetközi cselekvések terén
elismerték, hogy teljes mértékben össze kell hangolni a közös halászati
politika alapelveivel és célkitűzéseivel. Erőteljes támogatást kapott
az, hogy a közfinanszírozást szigorúbban kell a szakpolitikai célkitűzésekhez
igazítani. Sok hozzászóló fontosnak tartotta az akvakultúrát. Javaslata elkészítése során a Bizottság
kellőképpen figyelembe vette a konzultáció során felmerült észrevételeket,
nevezetesen a fenntarthatóság környezetvédelmi feltételeinek megteremtése és a
maximális fenntartható hozam célkitűzésének konszolidációja terén a
megerősített hosszú távú perspektívát, a regionalizációt, a további
érdekeltek bevonását és az erőteljesebb piaci alapú eszközök bevezetését,
tekintetbe véve a kisméretű flották egyedi jellemzőit is. A javaslat
az akvakultúra fontosságát is tükrözi. · Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása A javaslat megalkotása során a Bizottság
számos tanulmányon és kutatási projekten kívül külső szakértőket
használt fel, valamint a szakpolitikával kapcsolatos meglévő ismereteket,
többek között az ICES és a HTMGB (éves) tanácsait. A nyilvánosan elérhető
szakértői tanácsok és tanulmányok megtalálhatók a MARE főigazgatóság
honlapján. · Hatásvizsgálat A hatásvizsgálat érdekében a közös halászati
politika reformcsomagjának különböző lehetőségeit azonosította a
Bizottság. Valamennyi opciónak része a környezetvédelmi fenntarthatóság, mint
átfogó fenntarthatósági előfeltétel. Módszertanilag a hatások elemzését az
egyes opciók hatását mérő teljesítménymutatók támasztják alá. A Bizottság
elemezte valamennyi opció hatását, és összehasonlította az úgynevezett status
quo opcióval. Így vált lehetővé a hatásvizsgálati jelentésben jelzett két,
előnyben részesített opció meghatározása. Mindkét opcióban közös, hogy a
környezetvédelmi fenntarthatóságra összpontosítanak, de kellő
rugalmasságot biztosítanak a halászati ágazatnak ahhoz, hogy legyen ideje
alkalmazkodni az ambiciózus környezetvédelmi célkitűzéseihez. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI Jogalap Az Európai Unió működéséről szóló
szerződés 43. cikkének (2) bekezdése. A szubszidiaritás elve A javaslatban a tengerek biológiai
erőforrásainak megőrzésével kapcsolatos rendelkezések az Unió
kizárólagos hatáskörébe tartoznak, ezért a szubszidiaritás elve nem
alkalmazható e rendelkezésekre. A javaslatban az akvakultúrával és az
akvakultúra-tevékenységek fejlesztését célzó, a közös prioritásokra és célokra
vonatkozó uniós stratégiai iránymutatások megalkotásának szükségességével
kapcsolatos rendelkezések az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe
tartoznak. A nem kötelező uniós stratégiai iránymutatások a többéves
nemzeti stratégiai tervek kiindulópontját fogja képezni annak figyelembe
vételével, hogy a nemzeti szintű stratégiai választások a szomszédos
tagállamokban is kihathatnak az akvakultúra-tevékenységekre. A javaslatban a
közös piacszervezéssel kapcsolatos rendelkezések az Unió és a tagállamok
megosztott hatáskörébe tartoznak. A közös piacszervezés célkitűzései
magában foglalják az uniós halászati és akvakultúra-ágazat versenyképességének
javítását, a piac átláthatóságának növelését és a az egyenlő piaci
feltételek biztosításához való hozzájárulást az Unióban forgalmazott valamennyi
termék tekintetében. E célok eléréséhez szükség van arra, hogy az
piacszervezésre vonatkozó intézkedések, köztük a piacok stabilizálása, a
forgalmazási előírások és fogyasztók tájékoztatása, Unió-szerte
összehangoltak legyenek. A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének. Az arányosság elve A javaslat megfelel az arányosság elvének a következők miatt: A közös halászati politika közös politika, ezért az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott rendelet útján kell végrehajtani. Azon alapcél eléréséhez, hogy a halászati és akvakultúra ágazatok hosszú távon fenntartható gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi feltételeket biztosítsanak és hozzájáruljanak az élelmiszerellátáshoz, a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzésével és kiaknázásával kapcsolatos szabályok lefektetése szükséges. Ez a rendelet nem terjed túl ennek a célkitűzésnek az eléréséhez szükséges mértéken. A javasolt regionalizált megközelítés útján a tagállamok felhatalmazást kapnak arra, hogy a közös halászati politika védelmi politikája keretében rendelkezésre álló eszköztár alapján elfogadják az uniós jogalkotó rendeleteiben meghatározott célkitűzésekhez szükséges védelmi és technikai intézkedéseket. Ez megteremti az uniós jogszabályok alkalmazásának regionális rugalmasságát. A tagállamok továbbá szabadon átcsoportosíthatják a régiók vagy a gazdasági szereplők között a Tanács által kiosztott halászati lehetőségeiket, így a tagállamok számára megfelelő mozgástér marad a választásuk szerinti társadalmi/gazdasági modellel kapcsolatos döntések terén a részükre kiosztott halászati lehetőségek kihasználásával kapcsolatban. 4. OPCIONÁLIS ELEMEK · A javaslat részletes magyarázata A Bizottság a javaslatban jelentős
változásokat vezet be a közös halászati politikában. Ebben a szakaszban
található a javaslat részletes magyarázata. Általános rendelkezések A közös halászati politika átfogó célja annak
biztosítása, hogy a halászati és akvakultúra-tevékenységek olyan hosszú távú
fenntartható környezetvédelmi feltételeket teremtsenek, amelyek
előfeltételei egy gazdaságilag és társadalmilag fenntartható halászati
ágazat elérésének, amely hozzájárul az élelmiszerellátáshoz. A hatásvizsgálat
bemutatja, hogy az erőforrások tekintetében a 2015-ig a maximális
fenntartható hozam elérésére vonatkozó uniós nemzetközi kötelezettségek
elérését kitűző ambiciózus célok fontos átfogó állományfejlesztést
eredményezhetnek, ami jelentős gazdasági és társadalmi fejlődéshez
vezethet. A hatásvizsgálat pozitív eredményei kiemelik az ökológiai
fenntarthatóság alapelvét, ami a hosszú távú gazdasági és társadalmi
fenntarthatóság előfeltétele. A nem szándékos fogások csökkentése, a
visszaengedések befejezése és a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatás
minimalizálása, az elővigyázatossági és az ökoszisztéma megközelítéssel
összekapcsolva hozzá fog járulni a tengerek jó környezetvédelmi állapotához a
tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv alapján. A vizekhez való hozzáférés A javaslat megerősíti a vizekhez való
azonos hozzáférés alapelvét, miközben egyenlő bánásmódot biztosít a
harmadik országok hajói részére az uniós vizekhez való hozzáférés tekintetében. A Bizottság a 12 tengeri mérföldön belüli
halászati jogra vonatkozó jelenlegi korlátozások kiterjesztését javasolja
2022-ig. Ezek a korlátozások csökkentették a halászati nyomást a biológiailag
érzékeny területeken, és hozzájárultak a kisméretű, part menti halászati tevékenységek
gazdasági stabilitásához. A Bizottság azt javasolja, hogy e rendelet
foglaljon magában egyedi korlátozásokat az Azori-szigetek, Madeira és a
Kanári-szigetek körüli 100 tengeri mérföldes övezetek tekintetében, amelyeket
jelenleg az 1954/2003/EK tanácsi rendelet[12] tartalmazza. E korlátozásokat indokolja az
e szigetek körüli vizek érzékeny biológiai helyzetének védelme a Szerződés
349. cikkére való figyelemmel, tekintetbe véve a strukturális, társadalmi és
gazdasági helyzetet és azt, hogy meg kell őrizni e szigetek helyi gazdaságát. A tengerek biológiai erőforrásainak
védelme A tengerek biológiai erőforrásainak
védelme a közös halászati politika célkitűzései elérésének alappillére. A védelem kulcsa a forrásokkal való
gazdálkodásra vonatkozó olyan szintű többéves gazdálkodási tervek
kialakítása, amelyek képesek a maximális fenntartható hozam előállítására.
Az átalakulás iránya lehetőség szerint a halászati alapú tervek felé mutat
– ahol kevesebb terv fed le több állományt. A terv hatálya alatt nem álló
állományokat a tanácsi és egyéb intézkedések kezelik a halászati
lehetőségek meghatározásával. A védelmi javaslat másik központi eleme a
visszaengedések gyakorlatának felszámolása és a nem szándékos fogások
csökkentése. A javaslat bevezeti azt a kötelezettséget, hogy az adott állományokból
minden halászzsákmányt ki kell rakodni a végrehajtás pontos időtervének
megfelelően, bizonyos kísérő intézkedésekkel együtt. A javaslat tartalmazza a halászatra vonatkozó
technikai védelmi intézkedések további fő alapelveit is. A többéves tervek és a technikai védelmi
intézkedések terén a Bizottság azzal számol, hogy a többi jogalkotó eltávolodik
a mikroszintű irányítástól. Az e tervekre és intézkedésekre vonatkozó
uniós jogalkotásnak meg kell határoznia az alapvető elemeket, így a hatályt,
a célokat, az értékelési mutatókat és az időkereteket. A Bizottság olyan
decentralizációt javasol, amely felhatalmazhatja a tagállamokat a
célkitűzések eléréséhez szükséges védelmi és technikai intézkedések
elfogadására, a védelmi politika körébe tartozó intézkedések eszköztárának
felhasználásával. Ez regionális rugalmasságot és a szakpolitika
egyszerűsödését eredményezi. A javaslat rendelkezéseket tartalmaz annak
biztosítása érdekében, hogy az érintett tagállamok összeegyeztethető és
hatékony intézkedéseket fogadjanak el. Tartalékmechanizmus lép életbe a
Bizottság intézkedésére azokban az esetekben, ahol a tagállamok nem tudnak
megegyezni, vagy ahol a célkitűzéseket nem érik el. A Bizottság fenntartja az olyan
sürgősségi intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a tengerek
biológiai erőforrásai védelmének fenyegetettsége esetén szükségesek akár a
tagállam kérésére, akár bizottsági kezdeményezésre, és új rendelkezést vezet be
a halászati intézkedésekre az Unió környezetvédelmi joga alapján fennálló kötelezettségekkel
kapcsolatban. A javaslat fenntartja a tagállamok arra vonatkozó meglévő
felhatalmazását, hogy intézkedéseket hozzanak a 12 tengeri mérföldes övezeten
belüli védelemre és a lobogójuk alatt hajózó halászhajókra vonatkozóan. Hozzáférés az erőforrásokhoz Az átruházható halászati koncessziók
rendszerének bevezetése lesz a flottakapacitás kiigazításának fő
hajtóereje. A hatásvizsgálat szerint egyértelműen pozitív és jelentős
az átruházható halászati koncessziók rendszerének hatása a túlzott kapacitás megszüntetésére
és a halászati ipar gazdasági eredményeinek javítására. A javaslat 2014-től minden halászhajóra
bevezeti az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszerét (a
szabályozott állományokra vonatkozó halászati lehetőségek tekintetében), a
12 méter hosszúságot el nem érő, passzív halászfelszereléssel
rendelkező hajók kivételével. A bizonyos kisléptékű flották egyedi
jellemzőinek és társadalmi-gazdasági sebezhetőségének elismeréseként
a tagállamoknál marad az a lehetőség, hogy a fennmaradó hajók tekintetében
átruházható halászati koncessziókat vezessenek be. A tagállamok szabályozhatják
az átruházható halászati koncessziókat a közöttük és a halászközösségek között
lévő kapcsolat biztosítására (például a flottaszegmenseken belüli
átruházhatóság korlátozásával), valamint a spekuláció megelőzése céljából.
A viszonylagos stabilitás tiszteletben tartása és fenntartása érdekében e
koncessziók átruházhatósága korlátozható az ugyanazon lobogó alatt hajózó
hajókra. A tagállamok tartalékot képezhetnek és díjat vezethetnek be a
koncessziókra, amelyet rendes körülmények között a tagállamok csak az
érvényességük lejárta után vagy egy korai előrejelzésre való hivatkozás
esetén hívhatnak vissza. Gazdálkodás a halászati kapacitással Fennmarad a tagállamok általános
kötelezettsége a flottakapacitás kiigazítására a halászati lehetőségekkel
összhangban. Továbbra is szükséges egy alapvető flottairányítási politika,
amelyben a Bizottság megállapítja az általános halászati kapacitás felső
értékeit tagállamonként. Az átruházható halászati koncessziók felgyorsítják a
flottakapacitás csökkenését, és ez indokolja azt is, hogy a tagállamok számára
lehetővé kell tenni, hogy az ilyen koncessziókkal rendelkező hajókra
ne vonatkozzon a kapacitás felső határa. Abban az időszakban, amíg
továbbra is lehetséges a hajók állami támogatással történő leszerelése az
Európai Halászati Alap keretében, hatályban kell tartani a flottakapacitás
csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket. A tagállami és bizottsági
flottanyilvántartások biztosítják az információkat a flották megfigyeléséhez és
kezeléséhez. A halászati gazdálkodás tudományos alapja A halászati gazdálkodás jó működéséhez
alapvetően fontosak a megbízható és teljes adatok, mind a tudományos
tanácsadás céljára, mind pedig végrehajtási és ellenőrzési célokból. A
javaslat meghatározza a tagállamokra vonatkozó alapvető szabályokat és
kötelezettségeket az adatgyűjtéssel és adatkezeléssel, az adatok
elérhetőségével és azok bizottsági hozzáférésével kapcsolatban. Mivel az adatgyűjtés
a tagállamok között decentralizált kell, hogy legyen, a Bizottság bevezeti az
adatgyűjtés regionális koordinációjának kötelezettségét. A szakpolitika-orientált tudomány területén az
erőkifejtések minőségének, összhangjának és szinergiájának
fejlesztése érdekében a javaslat rendelkezéseket vezet be a tagállamok részére
a nemzeti halászati adatgyűjtés, továbbá a tudományos és innovációs
programok elfogadása, valamint ezek összehangolása terén, különös tekintettel
az Unió kutatási és innovációs keretére. Külpolitika A közös halászati politika integrált részét
képezi a külpolitika annak érdekében, hogy céljai összhangban álljanak a közös
halászati politika átfogó alapelveivel és célkitűzéseivel. Az Unió aktívan
részt fog venni a regionális halászati gazdálkodási szervezetek, valamint a
nemzetközi többoldalú szervek (ENSZ, FAO) munkájában, hogy erősítse
őket és növelje a teljesítményüket a nemzetközi halállományokkal való
gazdálkodás és azok védelme terén. Az Unió támogatja a rendelkezésre álló
legjobb tudományos alapú álláspontokat, a tudományos ismeretek fejlesztésének
támogatását és a nemzetközi viszonylatban való megfelelés erősítése
érdekében történő együttműködést. A közös halászati politika alapelvei és
célkitűzései nemzetközi népszerűsítésének további eszközét jelentik
azok a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok, amelyek a fenntartható
halászati megállapodásokon alapulnak. A fenntartható halászatra vonatkozó
megállapodások hozzájárulnak ahhoz, hogy a partnerországban létrejöjjön egy
olyan jó minőségű kormányzati keret, amely nemcsak összhangban van a
fejlesztéspolitikai célokkal, de az erőforrásokkal való fenntartható és
átlátható gazdálkodásra, ezek megfigyelésére, felügyeletére és
ellenőrzésére is összpontosít. Mindez biztosíték arra, hogy a halászati
erőforrások kiaknázására megalapozott tudományos szakvélemények alapján
kerüljön sor, melyben csak az olyan többleterőforrásokat célozzák meg,
amelyeket maga a partnerország nem tud vagy nem akar kihalászni. A fenntartható
halászatra vonatkozó megállapodások alapján a partnerországok kompenzációhoz
jutnak azért, hogy hozzáférést biztosítanak a halászati erőforrásaikhoz,
és pénzügyi segítséget is kapnak saját fenntartható halászati politikájuk
megvalósításához. Akvakultúra A közös halászati politikának támogatnia kell
a környezetvédelmileg, gazdaságilag és társadalmilag fenntartható akvakultúra-ágazat
fejlesztését. Az akvakultúra hozzájárul az élelmiszerbiztonsághoz, valamint a
part menti és a vidéki régiók növekedéséhez és munkahelyeinek biztosításához.
Komoly fejlődés érhető el, ha a tagállamok az uniós stratégiai
iránymutatások alapján nemzeti stratégiai terveket készítenek az akvakultúra
fenntartható fejlesztésének előmozdítására, az üzleti biztonság, a
vizekhez és a térhez való hozzáférés és az engedélyezési igazgatás
egyszerűsítése terén. Az akvakultúra-fejlesztés tekintetében
egyértelmű az uniós elképzelés: a nemzeti szinten hozott stratégiai
választások jelentőséggel bírhatnak a fejlesztésekre nézve a szomszédos
tagállamokban. Nagyon fontos, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen
megismerni más tagállamok jövőbeli akvakultúrára vonatkozó fejlesztési
terveit. A Bizottság véleménye szerint az akvakultúra
egyedi jellege szükségessé teszi, hogy létrehozzanak egy célzott érdekeltségi
konzultációs testületet, ezért javasolja az Akvakultúra Tanácsadó Testület
megalakítását. Közös piacszervezés A közös piacszervezéshez szükség van a közös
halászati politika célkitűzéseinek támogatására, annak a lehetővé
tételére, hogy az ipar megfelelő szinten tudja alkalmazni a közös
halászati politikát, és a versenyképesség erősítésére, különösen a
termelők tekintetében. Ellenőrzés és végrehajtás Az 1005/2008/EK és 1224/2009/EK tanácsi
rendelet[13]
szerint elfogadott új ellenőrzési rendszerrel összhangban a javaslat
integrálja az uniós ellenőrzési és végrehajtási rendszer alapelemeit, hogy
megfeleljen a közös halászati politikának. Mivel a védelemmel kapcsolatos rész
bevezeti a kirakodási kötelezettséget a visszaengedés megelőzése
érdekében, a Bizottság megfigyelési és ellenőrzési kötelezettségeket
javasol, különösen a teljes mértékben dokumentált halászattal kapcsolatban,
valamint kísérleti projektekre tesz javaslatot a fenntartható halászathoz
hozzájáruló új halászati ellenőrző technológiák terén. Pénzügyi eszközök A megfelelőség növelése érdekében a
javaslat bemutatja azoknak az uniós pénzügyi támogatásoknak a feltételeit,
amelyek hozzájárulhatnak a közös halászati politika célkitűzéseinek
eléréséhez. Pénzügyi támogatás a szabályok teljesülése esetén nyújtható, és ez
az alapelv mind a tagállamokra, mind a piaci szereplőkre vonatkozik.
Amennyiben a tagállamok nem felelnek meg az előírásoknak, az uniós
pénzügyi támogatást meg kell szakítani, felfüggeszteni vagy pénzügyi
kiigazítást kell végezni. A piaci szereplők súlyos szabálysértése esetén a
pénzügyi támogatás hozzáférését le kell tiltani vagy pénzügyi levonásokat kell
végrehajtani. A javaslat bevezeti továbbá, hogy pénzügyi támogatás esetén a
tagállamok kötelesek figyelembe venni a piaci szereplők közelmúltbeli
viselkedését (különösen a nem történt súlyos szabályszegés). Tanácsadó testületek A Bizottság azt javasolja, hogy összegezzék és
lehetőség szerint szélesítsék a közös halászati politika alatt
működő regionális tanácsadó testületek tapasztalatait. Mivel a
testületek egy része nem rendelkezik regionális jelleggel vagy korlátozással, a
meglévő hét tanácsot át kell nevezni tanácsadó testületté, és létre kell
hozni az Akvakultúra Tanácsadó Testületet. Tekintettel a Fekete-tenger
sajátosságaira, amely egy négy, nem uniós tagállam által körülvett zárt
tengermedence, és figyelembe véve azt az egyeztetést, amely a mind a négy unión
kívüli fekete-tengeri állammal jelenleg folyamatban van az állományvédelmi
politikáról, valamint a Románia és Bulgária, illetve a fekete-tengeri
szomszédaik közötti együttműködés erősítéséről, a Bizottság egy
fekete-tengeri tanácsadó testületet szándékozik létrehozni 2015-ig. Záró rendelkezések A záró rész meghatározza, hogy mely hatáskörök
illetik meg a Bizottságot, ezek gyakorlásának, visszavonásának és kifogásolásának
a területeit, továbbá létrehozza a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó
bizottságot a jogi aktusok végrehajtásához kapcsolódóan. Javasolja továbbá a
vonatkozó hatályos jogszabályok hatályon kívül helyezését, illetve módosítását. 2011/0195 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
RENDELETE a közös halászati politikáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2)
bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára[14], a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamentek számára való megküldését követően, tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság
véleményére[15], tekintettel a Régiók Bizottságának
véleményére, a rendes jogalkotási eljárásnak
megfelelően, mivel: (1)
A 2371/2002/EK tanácsi rendelet[16] létrehozta a halászati
erőforrások közös halászati politika alapján történő védelmének és
fenntartható kiaknázásának közösségi rendszerét. (2)
A közös halászati politika hatálya kiterjed a
tengerek biológiai erőforrásainak védelmére, ez ezekkel való gazdálkodásra
és ezek kiaknázására. Ezen felül a közös halászati politika hatálya a piaci
intézkedésekkel és a célkitűzéseit támogató pénzügyi intézkedésekkel
kapcsolatban kiterjed az édesvizek biológiai erőforrásaira és az
akvakultúrára, valamint a halászati és az akvakultúra-termékek feldolgozására
és forgalmazására, amennyiben ezek a tevékenységek a tagállamok területén vagy
uniós vizeken történnek, beleértve azoknak a halászhajóknak a tevékenységeit
is, amelyek harmadik ország lobogója alatt hajóznak és ott is vannak
bejegyezve, illetve az uniós halászhajók vagy a tagállamok állampolgárainak a
tevékenységeit, nem sértve a lobogó szerinti állam elsődleges
felelősségét, figyelemmel az ENSZ tengerjogi egyezményének 117. cikkére. (3)
A közös halászati politikának biztosítania kell,
hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek járuljanak hozzá a
környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi feltételek hosszú távú
fenntarthatóságához. Ezen túlmenően hozzá kell járulnia a termelékenység
növekedéséhez, a halászati ágazat által biztosított méltányos életszínvonalhoz,
a stabil piacokhoz, biztosítania kell a források elérhetőségét és azt,
hogy az áruk ésszerű áron jussanak el a fogyasztókhoz. (4)
Az Európai Unió szerződő fele az ENSZ
1982. december 10-i tengerjogi egyezményének (UNCLOS)[17] és ratifikálta az ENSZ 1982.
december 10-i tengerjogi egyezményének a kizárólagos gazdasági övezeteken
túlnyúló halállományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok
védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 1995.
december 4-i megállapodását (az ENSZ halállományokról szóló megállapodása)[18]. Elfogadta az ENSZ Élelmezési
és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a nemzetközi védelmi és gazdálkodási
intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról
szóló, 1993. november 24-i megállapodását[19]
is. Ezek a nemzetközi eszközök elsősorban állománymegőrzési
kötelezettségeket írnak elő, többek között a következőkre vonatkozó
kötelezettségeket: állományvédelmi és -kezelési intézkedések meghozatala a
tengeri erőforrások fenntartására és helyreállítására a legnagyobb
fenntartható hozamot biztosító szinten mind a nemzeti joghatóság alá tartozó
területek, mind a nyílt tengerek tekintetében, illetve együttműködés más
államokkal e célból; az elővigyázatossági megközelítés széles körű
alkalmazása a halállományok megőrzésére, kezelésére és kiaknázására; az
állományvédelmi és -kezelési intézkedések összeegyeztethetőségének
biztosítása a különböző hatásköri státusszal rendelkező tengeri
területeken előforduló tengeri erőforrások esetében; a
tengerhasználat más jogszerű formáinak kellő figyelembe vétele. A
közös halászati politikának segítenie kell az Uniót az említett nemzetközi
eszközökből fakadó nemzetközi kötelezettségei megfelelő
teljesítésében. Amennyiben a tagállamok a közös halászati politika keretében
állományvédelmi és kezelési intézkedéseket hoznak, akkor egyúttal úgy kell
eljárniuk, hogy az minden tekintetben összhangban legyen a szóban forgó
nemzetközi eszközökből fakadó nemzetközi állományvédelmi és
együttműködési kötelezettségekkel. (5)
A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002.
évi johannesburgi csúcstalálkozón az Európai Unió és tagállamai elkötelezték
magukat amellett, hogy fellépnek a halállományok folyamatos csökkenése ellen.
Ezért az Európai Uniónak fejlesztenie kell a közös halászati politikáját annak
biztosítása érdekében, hogy tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázási
mértéke kiemelt területként olyan szintre kerüljön és maradjon, amely képes
2015-re biztosítani, hogy a kiaknázott állományokból a legnagyobb fenntartható
hozamot termeljék ki. Ha kevesebb tudományos információ áll rendelkezésre, ez
szükségessé teheti a legnagyobb fenntartható hozam helyett más mutatók
alkalmazását. (6)
A halászati célkitűzéseket a 2011–2020
biológiai sokféleségi stratégiai tervről szóló határozat[20] rögzítette, és a közös
halászati politikának biztosítania kell az Európai Tanács által elfogadott
biológiai sokféleségi célokat[21],
továbbá az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai
sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című
bizottsági közlemény[22]
célkitűzéseivel való összhangot, különösen a 2015-ig elérendő
maximális fenntartható hozam területén. (7)
A tengerek biológiai erőforrásait az
elővigyázatos megközelítésen alapulva, fenntartható módon kell kiaknázni,
amely a Szerződés 191. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében
említett elővigyázatossági alapelvből ered. (8)
A közös halászati politikának hozzá kell járulnia a
tengeri környezet védelméhez, különösen a tengeri környezetvédelmi politika
területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június
17-i 2008/56/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (tengervédelmi
stratégiáról szóló keretirányelv)[23]
1. cikkének (1) bekezdésében megjelölt, legkésőbb 2020-ig elérendő jó
környezetvédelmi állapot eléréséhez. (9)
A halászati gazdálkodás terén ökoszisztéma-alapú megközelítést
kell alkalmazni, a halászati tevékenységek környezetvédelmi hatásait korlátozni
kell, és a nem szándékos fogásokat minimalizálni szükséges, majd fokozatosan
fel kell számolni. (10)
Fontos a közös halászati politika irányítása során
a jó kormányzás alapelveinek követése. Ezen alapelvek közé tartozik a
rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuló döntéshozatal, az
érintettek széles körű bevonása és a hosszú távú perspektíva. A közös
halászati politika sikeres irányításához elengedhetetlen továbbá a hatáskörök
pontos meghatározása uniós, nemzeti, regionális és helyi szinteken, továbbá a
más uniós szakpolitikákkal együtt tett intézkedések kölcsönös
összeegyeztethetősége és összhangja. (11)
A közös halászati politikának – ahol szükséges –
teljes mértékben figyelembe kell vennie az állat-egészségügyi, állatjóléti,
élelmiszer- és takarmánybiztonsági szempontokat. (12)
A közös halászati politika végrehajtásának
figyelembe kell vennie az integrált tengerpolitika[24] más tengeri ügyeivel való
kölcsönhatást, felismerve, hogy az Európa óceánjaival és tengereivel
kapcsolatos minden ügy összefügg egymással, beleértve a tengeri
területhasználat-tervezést is. Biztosítani kell a különböző ágazati
politikák kezelésében a kohéziót és az integrációt a Balti-tenger, az
Északi-tenger, a Kelta-tenger, a Viscayai-öböl és az ibériai partvidék, a
Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjében. (13)
Az uniós halászhajók számára egyenlő
hozzáférést kell biztosítani az uniós vizekhez és erőforrásokhoz, a közös
halászati politika szabályai szerint. (14)
A tagállamok 12 tengeri mérföldes övezetein belüli
erőforrásokhoz való hozzáférést korlátozó hatályos szabályok
kielégítően működtek, elősegítve a védelmet azáltal, hogy
korlátozták az uniós vizek legérzékenyebb részén a halászati erőkifejtést.
Ezek a szabályok megőrizték továbbá az olyan hagyományos halászati
tevékenységeket, amelyektől bizonyos part menti közösségek társadalmi és
gazdasági fejlődése nagyban függ. Ezért ezeket a szabályokat továbbra is
alkalmazni kell. (15)
Az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek
körüli tengeri biológiai erőforrásokat továbbra is különlegesen kell
védeni, mivel ezek hozzájárulnak e szigetek helyi gazdaságának
megőrzéséhez, tekintettel e szigetek strukturális, társadalmi és gazdasági
helyzetére. Ezért fenn kell tartani ezeken a vizeken bizonyos halászati
tevékenységek kizárólagosságát azon hajók tekintetében, amelyeket az
Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek kikötőiben jegyeztek be. (16)
A tengerek biológiai erőforrásainak
fenntartható kiaknázására irányuló célkitűzés hatékonyabban elérhető
a halászati gazdálkodás többéves megközelítésével, amelynek keretében több évre
szóló, kiemelt jelentőségű tervek készülnek a különböző
halászatok egyedi jellemzőinek figyelembe vételével. (17)
A többéves terveknek lehetőleg ki kell
terjedniük több állományra, amennyiben ezeket az állományokat közösen aknázzák
ki. A többéves terveknek kell meghatározniuk a halászati lehetőségek
rögzítésének alapját, valamint az érintett állományok és tengeri ökoszisztémák
fenntartható kiaknázásának számszerűsíthető célkitűzéseit, és
egyértelmű időtervet, az előre nem látható fejleményekre
vonatkozó védőmechanizmusokat kell megállapítaniuk. (18)
Intézkedésekre van szükség a nem szándékos fogások
és visszaengedések jelenlegi magas szintjének csökkentése és felszámolása
érdekében. A nem szándékos fogások és visszaengedések valójában komoly
veszteséget jelentenek, és negatívan hatnak a tengerek biológiai
erőforrásai és a tengeri ökoszisztémák fenntartható kiaknázására, valamint
a halászat pénzügyi életképességére. Elő kell írni és fokozatosan meg kell
valósítani azt a kötelezettséget, hogy a kezelt állományokból az uniós vizeken
vagy az uniós halászhajókkal kifogott valamennyi halászzsákmányt ki kell
rakodni. (19)
Nem helyénvaló, ha a nem szándékos fogások
kirakodása korlátlan gazdasági előnyt biztosít a piaci szereplő
számára. A minimális védelmi referenciaméret alatti fogások kirakodása esetén a
rendeltetési célokat korlátozni kell és az ilyen fogásokat ki kell zárni az
emberi fogyasztás köréből. (20)
Az állományok védelme érdekében világos célokat
kell alkalmazni, figyelemmel bizonyos technikai intézkedésekre. (21)
A fogási, illetve a halászati erőkifejtésre
vonatkozó korlátok felállításával kell biztosítani azon állatállományok
maximális fenntartható hozamot eredményező kitermelését, amelyekre
vonatkozóan nem készült többéves terv. (22)
A halászati ipar bizonytalan gazdasági helyzetének
tekintetében és bizonyos part menti közösségek halászattól való függősége
miatt szükséges a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitásának
biztosítása a halászati lehetőségek tagállamok közötti felosztásával, az
egyes tagállamokra megállapított állományrészek alapján. (23)
A halászati tevékenységek e viszonylagos
stabilitása – az állományok adott időleges biológiai helyzetét figyelembe
véve – biztosítja azon régiók különleges szükségleteit, ahol a helyi közösség
különösen függ a halászattól és a hozzá kapcsolódó tevékenységektől, amint
ezt a Közösségben a 200 mérföldes halászati övezet 1977. január 1-jei hatállyal
történő létrehozásának egyes külső vonatkozásairól szóló, 1976.
november 3-i tanácsi állásfoglalás[25]
és különösen annak VII. melléklete megállapította. Ezért az elérendő viszonylagos
stabilitás kifejezést ebben az értelemben kell használni. (24)
A tagállamoknak olyan helyzetben kell lenniük, hogy
a tagállamok által megjelölt, a közös halászati politika szerinti intézkedések
meghozatala érdekében megalapozott kérésekkel fordulhassanak a Bizottsághoz,
melyek segítségével meg tudnak felelni a vadon élő madarak védelméről
szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EGK tanácsi irányelv[26] 4. cikke
szerinti különleges védelmi területekre, a természetes élőhelyek, valamint
a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i
92/43/EGK tanácsi irányelv[27] 6. cikke szerinti különleges természetmegőrzési területekre,
valamint a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés
kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)[28] szerinti védett tengeri területekre vonatkozó kötelezettségeknek. (25)
A Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy
ideiglenes intézkedéseket fogadjon el a tengerek biológiai erőforrásainak
védelmét vagy a halászati tevékenység miatt a tengeri ökoszisztémát érintő
súlyos, azonnali beavatkozást igénylő fenyegetés esetén. (26)
A tagállamoknak képesnek kell lenniük a közös
halászati politika megvalósítását célzó védelmi intézkedések és technikai
intézkedések elfogadására annak érdekében, hogy a szakpolitika jobban
figyelembe vegye az egyes halászatok valós jellemzőit, és növelje a
szakpolitikához történő alkalmazkodás. (27)
A tagállamok számára engedélyezni kell a 12 tengeri
mérföldes körzetükben az összes halászhajóra alkalmazandó védelmi és kezelési
intézkedések elfogadását, feltéve hogy ahol az ilyen intézkedéseket más
tagállamok halászhajóira is alkalmazni kell, ott az elfogadott rendelkezések
nem megkülönböztetőek és az előzetes egyeztetés megtörtént, valamint
a Közösség nem fogadott el arra a területre vonatkozó egyedi védelmi és
kezelési intézkedéseket. (28)
A tagállamoknak számára lehetővé kell tenni,
hogy olyan védelmi és gazdálkodási intézkedéseket fogadjanak el az uniós
vizekben található állományokra, amelyek kizárólag a lobogójuk alatt hajózó
uniós halászhajókra vonatkoznak. (29)
Legkésőbb 2013. december 31-től kezdve
minden, legalább 12 m hosszú halászhajóra és minden egyéb vontatott
halászfelszerelést használó hajóra be kell vezetni az átruházható halászati
koncessziók kötelező rendszerét. A tagállamok a vontatott
halászfelszereléstől eltérő eszközöket alkalmazó, legfeljebb 12 m
hosszú hajókat kizárhatják a halászati koncessziókból . Ez a rendszer biztosan
hozzájárul az ipar által kezdeményezett flottacsökkentésekhez és a gazdasági
teljesítmény növeléséhez, míg ugyanakkor jogilag biztosított és kizárólagos
átruházható halászati koncessziókat hoz létre a tagállamok éves halászati
lehetőségei tekintetében. Mivel a tengerek biológiai erőforrásai
közjavak, az átruházható halászati koncessziók csak olyan használati jogokat
biztosíthatnak a tagállamok részére az éves halászati lehetőségek terén,
amelyek a megállapított szabályok szerint visszahívhatók. (30)
A halászati koncesszióknak átruházhatóknak és
bérelhetőknek kell lenniük annak érdekében, hogy a halászati
lehetőségekkel való gazdálkodás decentralizált legyen és a halászati ágazat
hatáskörébe kerüljön át, biztosítva ezzel, hogy az ágazatból kiváló halászok ne
szoruljanak a közös halászati politika keretében állami pénzügyi támogatásra. (31)
Bizonyos kisléptékű flották egyedi
jellemzői és társadalmi-gazdasági sebezhetőségük indokolja azt, hogy
az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszerét a nagy hajókra
korlátozzák. Az átruházható koncessziók rendszere csak olyan állományokra
alkalmazható, amelyekre halászati lehetőségeket osztottak ki. (32)
Az uniós halászhajók számának a rendelkezésre álló
erőforrásokhoz történő igazítása érdekében egyedi intézkedések
hozhatók az olyan uniós halászhajókra nézve, amelyek nem az átruházható
koncessziók rendszerében működnek. Az ilyen intézkedéseknek meg kell
állapítaniuk a kötelező maximális flottakapacitás felső értékét, és
nemzeti belépési/kilépési rendszereket kell létrehozniuk az Európai Halászati
Alap által támogatott hajóleszerelésekkel kapcsolatban. (33)
A tagállamok kötelesek nyilvántartani a lobogójuk
alatt hajózó uniós halászhajók jellemzőire és tevékenységére vonatkozó
minimális információkat. Ezeket a nyilvántartásokat a Bizottság rendelkezésére
kell bocsátani, hogy a tagállamok flottaméretét figyelemmel lehessen kísérni. (34)
A rendelkezésre álló legjobb tudományos
véleményeken alapuló halászati gazdálkodáshoz összehangolt, megbízható és
pontos adatállományokra van szükség. Ezért a tagállamoknak össze kell
gyűjteniük a flottájukra és a halászati tevékenységükre vonatkozó
adatokat, különös tekintettel a fogásokra vonatkozó biológiai adatokra (a
visszaengedésekkel együtt), a halállományokra vonatkozó felmérési információkra
és a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt lehetséges
környezetvédelmi hatásaira. (35)
Az adatgyűjtésnek ki kell terjednie a
halászati ágazatban, az akvakultúrában, valamint a halászati és
akvakultúra-termékek feldolgozásában aktív vállalkozások gazdasági értékelését
elősegítő adatokra és ezen iparágak foglalkoztatási tendenciáira. (36)
A tagállamok a többéves uniós program alapján
kötelesek kezelni és a tudományos adatok végfelhasználói számára
elérhetővé tenni az összegyűjtött adatokat. A tagállamoknak együtt
kell működniük egymással az adatgyűjtési tevékenységek összehangolása
során is. Adott esetben a tagállamoknak az ugyanazon tengeri medencén belüli
harmadik országokkal is együtt kell működniük az adatgyűjtés
tekintetében. (37)
Meg kell erősíteni a szakpolitika-orientált
tudományt a nemzeti szinten elfogadott halászati tudományos adatgyűjtési
eszközök, a más tagállamokkal összehangolt kutatási és innovációs programok,
valamint az uniós kutatási és innovációs kereteszközök útján. (38)
Az Európai Uniónak nemzetközileg
népszerűsítenie kell a közös halászati politika célkitűzéseit. Ennek
érdekében az Uniónak törekednie kell a regionális és nemzetközi szervezetek
teljesítményének növelésére a nemzetközi halállományok védelme és az ezekkel
való gazdálkodás terén, népszerűsítenie kell a tudományos alapú
döntéshozatalt és a megnövelt megfelelősséget, a nagyobb átláthatóságot és
érintettek fokozott részvételt, és küzdenie kell az illegális, a bejelentetlen
és a szabályozatlan halászati tevékenységek ellen. (39)
A harmadik országokkal kötött fenntartható
halászati megállapodásoknak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országok vizein
folytatott uniós halászati tevékenységek a rendelkezésre álló legjobb
tudományos véleményeken alapuljanak, így gondoskodva a tengerek biológiai
erőforrásainak fenntartható kiaknázásáról. Ezeknek a megállapodásoknak,
melyek az Uniótól kapott pénzügyi hozzájárulás fejében hozzáférési jogokat
biztosítanak, hozzá kell járulniuk egy magas színvonalú irányítási struktúra
kialakításához, mindenekelőtt a hatékony megfigyelési, ellenőrzési és
felügyeleti intézkedések biztosítása érdekében. (40)
A fenntartható halászati megállapodásokba
beillesztett emberi jogi záradéknak teljes mértékben összhangban kell lennie az
átfogó uniós fejlesztési politikai célkitűzésekkel. (41)
A fenntartható halászati megállapodások
elengedhetetlen részét képezik és külön emberi jogi záradék hatálya alá
tartoznak a demokratikus alapelvek, valamint az Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozatában és az egyéb vonatkozó emberi jogi dokumentumokban foglalt emberi
jogok, továbbá a jogállamiság alapelvének a tiszteletben tartása. (42)
Az akvakultúrának fenntartható módon elő kell
segítenie az élelmiszer-termelési képesség megtartását Unió-szerte annak
érdekében, hogy az európai polgárok számára biztosítva legyen a hosszú távú
élelmiszerbiztonság, valamint hozzájárulásként a világ növekvő
tengeriélelmiszer-igényének kielégítéséhez. (43)
A Bizottságnak az akvakultúra fenntartható
fejlődését szolgáló, 2009-ben elfogadott stratégiája[29] – amelyet a Tanács üdvözölt és
jóváhagyott, valamint az Európai Parlament is üdvözölt – megállapította, hogy
az akvakultúra fenntartható fejlődéséhez egyenlő esélyeket kell
teremteni és azt támogatni kell. (44)
A közös halászati politikának hozzá kell járulnia
az Európa 2020 stratégiához (az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés
stratégiája), és elő kell segítenie a benne foglalt célok megvalósulását[30]. (45)
Az akvakultúra-tevékenységeket befolyásolják a
nemzeti határokon átnyúló különböző feltételek, többek között azok,
amelyek a piaci szereplők engedélyeit érintik; a nemzeti stratégiai
tervekre vonatkozó uniós stratégiai iránymutatásokat ezért úgy kell megalkotni,
hogy az az akvakultúra-ágazat versenyképességének javulásához vezessen, és a
fejlődés és innováció támogatását, a gazdasági tevékenység ösztönzését
eredményezze, valamint javítsa az életminőséget és diverzifikálja a
gazdaságot a parti és vidéki területeken; továbbá – az üzletbiztonságot, az
uniós vizekhez és területekhez való hozzáférést és az engedélyekkel kapcsolatos
adminisztráció egyszerűsítését érintő nemzeti intézkedések
koordinációjával kapcsolatos nyílt módszerek révén – javuljanak a tagállamok
közötti információk és bevált gyakorlatok cseréjének mechanizmusai is. (46)
Az akvakultúra egyedi jellege miatt szükség van egy
tanácsadó testületre, amelyben az érintettek megvitathatják az akvakultúrára
hatást gyakorolható uniós szakpolitikák elemeit. (47)
Szükséges erősíteni az Unió halászati és
akvakultúra-ágazatának versenyképességét és egyszerűsíteni a szabályokat
az ágazat hatékonyabb termelésirányítása és jobb értékesítési feltételei
érdekében; a halászati és akvakultúra-termékeket érintő közös piacszervezésnek
egyenlő feltételeket kell biztosítania az Unióban forgalmazott valamennyi
halászati és akvakultúra-termék számára, lehetővé kell tenni a fogyasztók
számára, hogy megalapozottabb döntéseket hozzanak és támogatni kell a
felelős fogyasztást, valamint az egész szállítási lánc mentén javítani
kell a gazdaságra és az uniós piac működésére vonatkozó ismeretek
szintjét. (48)
A közös piacszervezést az Unió nemzetközi
kötelezettségeivel összhangban kell megvalósítani, különös tekintettel a
Kereskedelmi Világszervezet előírásaira. A közös halászati politika sikere
érdekében szükség van egy hatékony ellenőrző, felügyeleti és
érvényesítési rendszerre, beleérve az illegális, be nem jelentett és
szabályozatlan halászati tevékenységek elleni harcot is. Létre kell hozni egy
uniós ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszert a közös
halászati politika szabályainak való megfelelés biztosítása érdekében. (49)
A korszerű technológiák használatát elő
kell mozdítani az uniós ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési
rendszer keretében. A tagállamok vagy a Bizottság számára lehetővé kell
tenni, hogy kísérleti projekteket folytassanak le az új ellenőrzési
technológiák és adatkezelési rendszerek terén. (50)
Annak érdekében, hogy biztosítsák az érintett piaci
szereplők részvételét az uniós ellenőrző, felügyeleti és
érvényesítési rendszerben, a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy
előírják a rendszer költségeihez való arányos hozzájárulást a lobogójuk
alatt hajózó, legalább 12 méter teljes hosszúsággal rendelkező uniós
halászhajókra vonatkozó halászati engedély birtokosai számára. (51)
A közös halászati politika célkitűzéseit a
tagállamok nem tudják megfelelően megvalósítani, mivel problémák
tapasztalhatók a halászati ipar fejlesztésében és irányításában, valamint a
tagállamok pénzügyi forrásainak korlátai miatt. Ezért a fenti célok eléréséhez
a közös halászati politika kiemelt területeire összpontosító, többéves uniós
pénzügyi támogatást kell biztosítani. (52)
Az uniós pénzügyi támogatást attól kell
függővé tenni, hogy a tagállamok és a piaci szereplők megfelelnek-e a
közös halászati politikának. Így az ilyen pénzügyi támogatást meg kell
szakítani, fel kell függeszteni vagy korrigálni kell, ha a tagállamok nem
felelnek meg a közös halászati politika szabályainak vagy a piaci szereplők
súlyosan megszegik az említett szabályokat. (53)
A közös halászati politika céljainak elérése
tekintetében az érdekeltekkel folytatott párbeszéd elengedhetetlennek
bizonyult. A tanácsadó testületeknek kell lehetővé tenniük azt, hogy az
érdekeltek ismereteit és tapasztalatait a közös halászati politika javára
fordíthassák, figyelembe véve az uniós vizek eltérő feltételeit és a közös
halászati politika növekvő regionalizációját. (54)
A Fekete-tenger különleges adottságaira való
tekintettel helyénvalónak tűnik felhatalmazni a Bizottságot arra, hogy
felhatalmazáson alapuló jogi aktussal új tanácsadó testületet hozzon létre és a
meglévő tanácsadó testületek hatókörét módosítsa. (55)
A közös halászati politika céljainak elérése
érdekében a Szerződés 290. cikke alapján jogi aktusok elfogadására
vonatkozó hatáskörrel kell felruházni a Bizottságot azon halászati vonatkozású
intézkedések meghatározása tekintetében, amelyek célja: a halászati
tevékenységek hatásának mérséklése a különleges védelmi területeken, a
valamennyi fogás kirakodására vonatkozó kötelezettségnek az Unió nemzetközi
kötelezettségeihez való hozzáigazítása, a többéves tervek vagy technikai
intézkedések keretében szabályozott védelmi alapintézkedések meghozatala, a
flottakapacitási felső értékek újraszámítása, az uniós halászhajók
jellemzőire és tevékenységeire vonatkozó információk meghatározása, az új
ellenőrzési technológiákkal és adatkezelési rendszerekkel kapcsolatos
kísérleti projektek lefolytatása, a III. melléklet módosítása a tanácsadó
testületek illetékességi területeivel kapcsolatban és a tanácsadó testületek
összetételét és működését illetően. (56)
Különösen fontos, hogy a Bizottság a
felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának előkészülete során
megfelelő konzultációt folytasson, ideértve a szakértők bevonását is.
(57)
Amikor a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi
aktusokat készít elő és szövegez, biztosítania kell a vonatkozó
dokumentumok egyidejű, gyors és megfelelő továbbítását az Európai
Parlamenthez és a Tanácshoz. (58)
Végrehajtó hatáskörrel kell felruházni a Bizottságot
annak érdekében, hogy a halászati flották nyilvántartásával és a halászati
gazdálkodás adatkövetelményeivel kapcsolatos információkat egységes technikai
feltételek mellett lehessen átadni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság
végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési
mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011.
február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek[31] megfelelően kell
gyakorolni. (59)
A közös halászati politika azon alapcélja
eléréséhez, hogy a halászati és akvakultúra ágazatok számára hosszú távon
fenntartható gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi feltételeket
biztosítsanak és hozzájáruljanak az élelmiszerellátáshoz, le kell fektetni a
tengerek biológiai erőforrásainak megőrzésével és kiaknázásával
kapcsolatos szabályokat. (60)
Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében
meghatározott arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem haladja meg az
említett cél eléréséhez szükséges mértéket. (61)
Az e rendelet szerinti megfelelő szabályok
hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül kell helyezni a közös
halászati politika alapján történő regionális tanácsadó testületek
felállításáról szóló, 2004. július 19-i 2004/585/EK tanácsi határozatot[32]. (62)
Hatályon kívül kell helyezni a halászati ágazatban
az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi
keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében
a tudományos tanácsadás támogatásáról szóló, 2008. február 25-i 199/2008/EK
rendeletet[33],
de továbbra is alkalmazni kell a 2011–2013. évekre vonatkozó adatok
gyűjtése és kezelése tekintetében elfogadott nemzeti programok
vonatkozásában. (63)
A szükséges módosítások számára és fontosságára
való tekintettel a 2371/2002/EK tanácsi rendeletet hatályon kívül kell
helyezni. EZT A RENDELETET FOGADTÁK EL: I. RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk
Hatály 1.
A közös halászati politika a következőkre
terjed ki: (a)
a tengerek biológiai erőforrásainak védelme,
az ezekkel való gazdálkodás és ezek kiaknázása; és (b)
édesvízi biológiai erőforrások, akvakultúra,
valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozása és forgalmazása a
közös halászati politikát támogató, a piacokra és a pénzügyi eszközökre
vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatban. 2.
A közös halászati politika akkor vonatkozik az (1)
bekezdésben említett tevékenységekre, amennyiben azokat a következő
területeken folytatják: (a)
a tagállamok területe; vagy (b)
uniós vizek, beleértve a harmadik országok lobogója
alatt hajózó és ott bejegyzett halászhajók tevékenységeit; vagy (c)
uniós halászhajók uniós vizeken kívül folytatott
tevékenységei; vagy (d)
tagállamok állampolgárai által folytatott
tevékenységek, a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének
sérelme nélkül. 2. cikk
Általános célkitűzések 1.
A közös halászati politika biztosítja, hogy a
halászati és az akvakultúra-tevékenységek a környezetvédelmi, gazdasági és
társadalmi feltételek hosszú távú fenntarthatóságát szolgálják. 2.
A közös halászati politika az
elővigyázatossági megközelítést alkalmazza a halászati gazdálkodásra, és
célja az, hogy 2015-ig biztosítsa, hogy a tengerek biológiai
erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és fenntartsa a halászott fajok
állományának a maximális fenntartható hozam elérését meghaladó szintjét. 3.
A közös halászati politika a halászati gazdálkodásra
az ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazza annak biztosítása érdekében,
hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása
korlátozott legyen. 4.
A közös halászati politikának meg kell felelnie az
uniós környezetvédelmi jogszabályokban foglalt követelményeknek. 3. cikk
Egyedi célkitűzések A 2. cikkben meghatározott általános
célkitűzések elérése érdekében a közös halászati politika: (a)
megszünteti a kereskedelmi állományok nem szándékos
fogásait és fokozatosan biztosítja, hogy az ilyen állományokból történő
minden fogást rakodjanak ki; (b)
megteremti a hatékony halászati tevékenységek
feltételeit egy gazdaságilag életképes és versenyképes halászati iparban; (c)
segíti az uniós akvakultúra-tevékenységek
fejlődését az élelmiszerbiztonság, valamint a part menti és vidéki
területek foglalkoztatásának előmozdítása érdekében; (d)
hozzájárul a halászati tevékenységekből
élők méltányos életszínvonalához; (e)
figyelembe veszi a fogyasztók érdekeit; (f)
biztosítja a rendszeres és harmonizált
adatgyűjtést és adatkezelést. 4. cikk
A jó kormányzás alapelvei A közös halászati politikát a helyes
kormányzás következő elvei vezérlik: (a)
a hatáskörök egyértelmű meghatározása uniós,
nemzeti, regionális és helyi szinteken; (b)
a rendelkezésre álló legjobb tudományos
véleményeken alapuló intézkedések meghatározása; (c)
hosszú távú perspektíva; (d)
az érdekeltek széles körű bevonása minden
szakaszban, a koncepciótól az intézkedések megvalósításáig; (e)
a lobogó szerinti állam elsődleges
felelőssége; (f)
összhangban áll az integrált tengerpolitikával és
más uniós szakpolitikákkal. 5. cikk
Meghatározások E rendelet alkalmazásában a következő
meghatározásokat kell alkalmazni: –
„uniós vizek”: a tagállamok felségterületéhez vagy
joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében
említett területekkel szomszédos vizeket; –
„tengerek biológia erőforrásai”: rendelkezésre
álló és hozzáférhető tengervízben élő fajok, beleértve az anadróm és
katadróm vándorló fajokat az életciklusuk minden fázisában; –
„édesvizek biológiai erőforrásai”: a
rendelkezésre álló és hozzáférhető édesvízben élő fajok; –
„halászhajó”: bármilyen vízi jármű, amely a
tengeri biológiai erőforrások kereskedelmi célú kifogására felszerelt; –
„uniós halászhajó”: olyan halászhajó, amely
tagállami lobogó alatt hajózik, és az Európai Unióban került bejegyzésre; –
„maximális fenntartható hozam”: az a maximális
fogásmennyiség, amely korlátlan ideig kifogható a halállományból; –
„elővigyázatossági megközelítés a halászati
gazdálkodásban”: a megfelelő tudományos információ hiánya nem lehet oka a
célfajok, a járulékos vagy függő fajok valamint a nem célfajok és
környezetük megőrzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala
elhalasztásának vagy elmaradásának; –
„ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati
gazdálkodásban”: biztosítja, hogy az élő vízi erőforrásokból származó
előnyök szintje magas legyen, azonban a halászati tevékenységeknek a
tengeri ökoszisztémákra gyakorolt közvetlen és közvetett hatása alacsony
szinten maradjon, és ne károsítsa ezen ökoszisztémák jövőbeli
működését, sokféleségét és integritását; –
„a halászati állománypusztulás aránya” az
állományból egy adott időszak alatt kifogott mennyiségek aránya a halászat
számára hozzáférhető átlagos állománynagysághoz viszonyítva, ugyanabban az
időszakban; –
„állomány”: egy adott gazdálkodási területen
lévő, megkülönböztethető jellegű tengeri biológiai
erőforrás; –
„fogási határ”: egy állomány vagy állománycsoport
kifogásának mennyiségi határa adott időszakon belül; –
„védelmi referenciapont”: a halállomány
populációinak halgazdálkodásban használatos paraméterei (például a biomassza
vagy a halászati állománypusztulási arány), például a biológiai kockázat
elfogadható szintje vagy a hozam kívánt szintje vonatkozásában; –
„védelmi intézkedés”: olyan óvintézkedés, amelynek
célja az, hogy védelmet nyújtson valamilyen nem kívánatos dolog bekövetkezése
ellen, vagy azt megelőzze; –
„technikai intézkedés”: azok az intézkedések,
amelyek szabályozzák a fogások faj- és méretösszetételét, és a halászati
tevékenységek által az ökoszisztémák összetevőire gyakorolt hatásokat úgy,
hogy feltételekhez kötik a halászfelszerelések használatát és felépítését,
valamint korlátozzák a halászterületekhez való hozzáférést; –
„halászati lehetőség”: mennyiségileg
meghatározott halászati jogosultság fogási mennyiségben és/vagy halászati
erőkifejtésben kifejezve, és az ezekhez funkcionálisan kapcsolódó olyan
feltételek, amelyek ezek bizonyos szintű mennyiségi meghatározásához
szükségesek; –
„halászati erőkifejtés”: egy halászhajó
kapacitásának és aktivitásának szorzata; halászhajók csoportja esetében a
csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének összege; –
„átruházható halászati koncesszió”: visszavonható
használói jogosultságok egy tagállam részére kiosztott vagy az 1967/2006/EK
rendelet[34]
19. cikkével összhangban egy tagállam által elfogadott irányítási tervben megállapított
halászati lehetőség meghatározott részére, amelyet jogosultja átruházhat
az ilyen átruházható halászati koncessziók más jogosultjaira; –
„egyéni halászati lehetőség”: az átruházható
halászati koncessziók birtokosai részére kiosztott éves halászati
lehetőségek egy tagállamban az adott tagállamra vonatkozó halászati
lehetőségek arányában; –
„halászati kapacitás”: a hajó tonnatartalma bruttó
űrtartalomban és teljesítménye kilowattban, ahogyan a 2930/86/EGK tanácsi
rendelet[35]
4. és 5. cikke meghatározza; –
“akvakultúra”: a vízi organizmusok olyan tartása
vagy tenyésztése, amelyben a szóban forgó organizmusok gyarapodását a környezet
természetes kapacitását meghaladó mértékben gyarapító technológiákat
használnak, és amelyben e szervezetek a tartási vagy a tenyésztési szakaszokban
egy természetes vagy jogi személy tulajdonában maradnak; –
„halászati jogosítvány”: az 1224/2009/EK rendelet
4. cikkének (9) bekezdésében említett jogosítvány; –
„halászati engedély”: az 1224/2009/EK rendelet 4.
cikkének (10) bekezdésében említett engedély; –
„halászat“: a természetes környezetükben élő
vízi organizmusok összegyűjtése vagy kifogása, illetve az ilyen
összegyűjtést vagy kifogást lehetővé tevő bármely eszköz
szándékos használata; –
„halászati termékek”: bármely halászati tevékenységből
származó vízi organizmus; –
„piaci szereplő”: olyan természetes vagy jogi
személy, aki bármilyen, a halászati és akvakultúra-termékek előállító,
feldolgozó-, forgalmazó-, elosztó- és kiskereskedelmi láncának valamely
szakaszával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalkozást működtet vagy
ilyen vállalkozással rendelkezik; –
„súlyos jogsértés”: az 1005/2008/EK tanácsi
rendelet 42. cikkének (1) bekezdésében és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 90.
cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogsértés; –
„tudományos adatok végfelhasználója”: a halászati
ágazatra vonatkozó adatok tudományos elemzésében kutatási vagy gazdálkodási
szempontból érdekelt szervezet; –
„kifogható mennyiség többlete”: a kifogható
mennyiség azon része, amelynek kifogására a part menti állam nem rendelkezik
kapacitással; –
„akvakultúra-termék”: bármely akvakultúra-tevékenységből
származó vízi organizmus az életciklusának bármely szakaszában; –
„szaporodóképes állomány biomasszája”:
meghatározott idő alatt reprodukálódó adott forrás haltömegére vonatkozó
becslés, beleértve a hím- és nőivarú egyedeket és beleértve az elevenszülőket
is; –
„vegyes halászat”: olyan halászat, ahol a halászott
területen egynél több olyan faj van jelen, amelyet az a veszély fenyeget, hogy
halászfelszereléssel kifogják; –
„fenntartható halászati megállapodás”: egy másik
állammal az Uniótól kapott pénzügyi ellentételezés fejében erőforrásokhoz
vagy vizekhez való hozzáférés céljából kötött nemzetközi megállapodás. II. RÉSZ
HOZZÁFÉRÉS A VIZEKHEZ 6.cikk
A vizekhez való hozzáférés
általános szabályai 1.
Az uniós halászhajóknak azonos hozzáféréssel kell rendelkezniük
a vizekhez és az erőforrásokhoz az összes uniós vízen, kivéve a (2)
bekezdésben említett vizeket, amelyekre a III. rész szerint elfogadott
intézkedések vonatkoznak. 2.
A parttól számított 12 tengeri mérföldön belülre
eső, a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken a
tagállamok felhatalmazást kaphatnak, hogy 2013. január 1-jétől 2022.
december 31-ig a halászati tevékenységet azokra a halászhajókra korlátozzák,
amelyek hagyományosan azokon a vizeken halásznak az érintett partvidéken
lévő kikötőkből kiindulva anélkül, hogy megsértenék a más
tagállam lobogója alatt hajózó uniós halászhajókra vonatkozó, a tagállamok
között meglévő szomszédi viszony alapján létrejött megállapodásokat és az
I. mellékletben felsorolt egyezményeket, amelyek minden tagállam vonatkozásában
rögzítik azokat a földrajzi övezeteket a más tagállamok parti övezetében, ahol
halászati tevékenységet folytatnak, valamint az érintett halfajokat. Az e
bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a
Bizottságot. 3.
Az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek
partvonalától számított 100 tengeri mérföldig tartó vizekben az érintett
tagállamok 2013. január 1-től 2022. december 31-ig az e szigetek
kikötőiben bejegyzett hajók részére korlátozzák a halászatot. Ezek a
korlátozások nem vonatkoznak azokra az uniós hajókra, amelyek hagyományosan
halásznak e vizeken, amennyiben e hajók nem lépik túl a hagyományos
mértékű halászati erőkifejtést. Az e bekezdés alapján hatályba
lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot. 4.
Azon rendelkezéseket, amelyek a (2) és (3) bekezdés
szerinti egyezményeket követik, 2022. december 31-ig kell elfogadni. III. RÉSZ
A TENGEREK BIOLÓGIAI ERŐFORRÁSAINAK VÉDELMÉRE VONATKOZÓ INTÉZKEDÉSEK I. CÍM
AZ INTÉZKEDÉSEK TÍPUSAI 7. cikk
A védelmi intézkedések
típusai A tengerek biológia erőforrásainak
védelmére vonatkozó intézkedések a következőket tartalmazhatják: (a)
többéves tervek elfogadása a 9–11. cikkek alapján; (b)
az állomány fenntartható kiaknázásában
elérendő célok meghatározása; (c)
intézkedések elfogadása abból a célból, hogy a
halászhajók számát, illetve típusait hozzáigazítsák a rendelkezésre álló
halászati lehetőségekhez; (d)
a szelektívebb vagy alacsony kihatású halászatot
elősegítő ösztönzők - beleértve a gazdasági természetűeket
is - létrehozása; (e)
halászati lehetőségek rögzítése; (f)
a 14. cikkben említett technikai intézkedések
elfogadása; (g)
a valamennyi fogás kirakodási kötelezettségére
vonatkozó intézkedések elfogadása; (h)
az alternatív típusú halászati gazdálkodási technikákra
vonatkozó kísérleti projektek lefolytatása. 8. cikk
A technikai intézkedések típusai A technikai intézkedések az alábbiakat
foglalhatják magukban: (a)
hálóméretek és a halászfelszerelések használatára
vonatkozó szabályok; (b)
a halászfelszerelések felépítésére vonatkozó
korlátozások, így i. módosítások vagy további eszközök a
szelektivitás fokozására vagy a mélytengeri övezetre gyakorolt hatás
csökkentése érdekében; ii. módosítások vagy további eszközök a
veszélyeztetett, fenyegetett és védett fajok véletlen kifogásának csökkentése
érdekében; (c)
bizonyos halászfelszerelések használatának tilalma
bizonyos területeken vagy időszakokban; (d)
a halászati tevékenységek tilalma vagy korlátozása
bizonyos övezetekben, illetve időszakokban; (e)
a halászhajók üzemeltetésének tilalma egy adott
területen egy meghatározott minimális ideig, a sérülékeny tengeri
erőforrás időleges felhalmozódásának védelme érdekében; (f)
a halászati tevékenységeknek a tengeri
ökoszisztémára és a nem célfajokra gyakorolt hatásának csökkentésére vonatkozó
egyedi intézkedéseket; (g)
a tengeri biológiai sokféleség védelmét célzó más
technikai intézkedések. II. CÍM
UNIÓS INTÉZKEDÉSEK 9.cikk
A többéves terv keretei 1.
Prioritásként létre kell hozni a védelmi
intézkedésekkel kapcsolatos többéves terveket, hogy a halállományokat olyan
szinten lehessen fenntartani vagy helyreállítani, amely képes a maximális
fenntartható hozam biztosítására. 2.
A többéves tervek meghatározzák: (a)
az érintett halállományokra vonatkozó halászati
lehetőségek rögzítésének alapját az előre meghatározott védelmi
referenciapontok alapján; valamint (b)
a védelmi referenciapontok túllépésének hatékony
megelőzésére alkalmas intézkedéseket. 3.
A többéves tervek lehetőség szerint vagy az
egyetlen halállományt kitermelő halászatokra, vagy a vegyes
halállományokat kitermelő halászatokra terjednek ki, és közben figyelembe
veszik a halállományok és a halászatok közötti kölcsönhatásokat. 4.
A többéves tervek alapja a halászati kezelés
elővigyázatossági megközelítése lehet, ami figyelembe veszi a
rendelkezésre álló adatok és értékelési módszerek korlátait, valamint a
tudományosan érvényes minden számszerűsített bizonytalansági forrást. 10.cikk
A többéves tervek
célkitűzései 1.
A többéves tervek rendelkeznek a halászati
állománypusztulás arányának kiigazításáról, és olyan halászati
állománypusztulási arányt eredményeznek, hogy az állományok 2015-re képesek
legyenek a legnagyobb fenntartható hozam szintjére visszaállni és az felett
maradni. 2.
Azokban az esetekben, amikor nem lehet meghatározni
a halászati állománypusztulásnak azt az arányát, amely az állományokat olyan szint
felett állítja helyre és tartja fenn, amely képes a maximális fenntartható
hozam biztosítására, akkor a többéves tervek olyan elővigyázatossági
intézkedésekről rendelkeznek, melyek biztosítják az adott állományok
összehasonlítható szintű védelmét. 11.cikk
A többéves tervek tartalma Egy többéves terv a következőket
tartalmazza: (a)
a hatálya, a többéves terv alkalmazásával érintett
állományok, halászatok és tengeri ökoszisztémák tekintetében; (b)
a 2. és 3. cikkben meghatározott
célkitűzésekkel összhangban lévő célok; (c)
és a következő tényezőkkel kifejezett
mennyiségi célkitűzések: i) halászati állománypusztulási arányok, illetve ii) szaporodóképes állomány biomasszája, és ii) a fogások stabilitása. (d)
a mennyiségi célkitűzések elérésére szolgáló
egyértelmű időkeretek; (e)
technikai intézkedések, beleértve a nem szándékos
fogások megszüntetését szolgáló intézkedéseket; (f)
a többéves terv célkitűzéseinek elérésével
kapcsolatos előrehaladás időszakonkénti megfigyelésére és
értékelésére szolgáló mennyiségi mutatók; (g)
az anadróm és katadróm vándorló fajok
életciklusának édesvízi részére vonatkozó egyedi intézkedések és célok; (h)
a halászat ökoszisztémára gyakorolt hatásának
minimalizálása; (i)
védelmi intézkedések és a védelmi intézkedések
hatályba léptetésének kritériumai; (j)
a többéves tervek célkitűzéseinek elérésére
alkalmas bármely egyéb intézkedés. 12. cikk
Az Európai Unió
környezetvédelmi jogszabályai szerinti kötelezettségeknek való megfelelés 1. A 92/43/EGK tanácsi irányelv
6. cikke, a 2009/147/EK irányelv 4. cikke és a 2008/56/EK irányelv 13. cikkének
(4) bekezdése szerinti különleges védelmi területeken a tagállamok csak úgy
folytathatnak halászati tevékenységet, hogy ezeken a területeken mérséklik a
halászati tevékenységek hatását. 2. A Bizottság felhatalmazást
kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat
fogadjon el a halászati tevékenységek hatását mérséklő intézkedések
meghatározása céljából. 13. cikk
Bizottsági intézkedések a
tengerek biológiai erőforrásait súlyosan fenyegető veszély esetén 1.
A tengeri biológiai erőforrások védelmére vagy
a tengeri ökoszisztémára vonatkozó és az azonnali intézkedést kívánó súlyos
fenyegetettség esetén a Bizottság a tagállamok megalapozott kérésére vagy saját
kezdeményezésére határozhat a fenyegetést enyhítő ideiglenes
intézkedésekről. 2.
A tagállamoknak az (1) bekezdésben említett indokolt
kérést egyszerre kell közölniük a Bizottsággal, a többi tagállammal és az
érintett tanácsadó testületekkel. 14. cikk
A technikai intézkedések
keretei A tengerek biológiai erőforrásainak
védelme és a halászati tevékenységek során a halállományokra és a tengeri
ökoszisztémákra gyakorolt hatás csökkentése érdekében létre kell hozni a
technikai intézkedések kereteit.
A technikai intézkedések keretei: (a)
a méretszelekció és adott esetben a fajtaszelekció
fejlesztésével elősegítik, hogy a halállományok a maximális fenntartható
hozamot biztosító szint felettire visszaállíthatóak és ezen fenntarthatóak is
legyenek; (b)
csökkentik a méreten aluli egyedek kifogását a
halállományokból; (c)
csökkentik a nem kívánt tengeri organizmusok
kifogását; (d)
csökkentik a halászfelszereléseknek az
ökoszisztémára és a környezetre gyakorolt hatását, különös tekintettel a
biológiailag érzékeny állományok és élőhelyek védelmére. 15. cikk
Az összes fogás kirakodásának
kötelezettsége 1.
A következő halállományokból az uniós vizeken
történő halászati tevékenységek során vagy uniós halászhajókkal az uniós
vizeken kívül történő minden fogást – figyelemmel a fogási határokra – a
halászhajók fedélzetére kell rakni és ott kell tartani, továbbá nyilvántartásba
kell venni és ki kell rakodni, kivéve, ha élő csaliként használják fel, a
következő időkeretekkel összhangban: (a)
Legkésőbb 2014. január 1-jétől: –
makréla, hering, fattyúmakréla, kék puha
tőkehal, disznófejű hal, szardella, ezüstlazac, alasa, kapelán lazac; –
nagy tonhal, kardhal, fehér tonhal, nagyszemű
tonhal, egyéb kardhalfélék. (b)
Legkésőbb 2015. január 1-jétől:
közönséges tőkehal, szürke tőkehal, közönséges nyelvhal; (c)
Legkésőbb 2016. január 1-jétől: foltos
tőkehal, vékonybajuszú tőkehal, szárnyas rombuszhal, sima lepényhal,
északi menyhal, fekete tőkehal, sávos tőkehal, kisfejű
lepényhal, óriás rombuszhal, sima rombuszhal, kék menyhal, fekete abroncshal,
gránátoshal, atlanti tükörhal, grönlandi laposhal, norvég menyhal, vörös
álsügér és a földközi tengeri tengerfenéken élő állományok. 2.
Az (1) bekezdésben meghatározott halállományokra a
rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján meghatározzák a
minimális védelmi referenciaméreteket. A halállományokból a minimális védelmi
referenciaméret alatti fogásokat csak halliszt vagy állateledel gyártása
céljára lehet értékesíteni. 3.
A megállapított halászati lehetőségeken túli
fogások esetében a forgalmazási előírásokat a halászati és
akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló tanácsi rendelet 27.
cikkével összhangban kell megállapítani. 4.
A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt
hajózó uniós halászhajókat úgy szereljék fel, hogy azok minden halászati és
feldolgozó tevékenységet teljes körűen dokumentáljanak, és
ellenőrizhető legyen a minden fogás kirakodását előíró
kötelezettség betartása. 5.
Az (1) bekezdés nem sérti a nemzetközi
kötelezettségeket. 6.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55.
cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Unió
nemzetközi kötelezettségeinek való megfelelés érdekében az (1) bekezdés
szerinti intézkedések meghatározása céljából. 16. cikk
Halászati lehetőségek 1.
A halászati lehetőségek tagállamok közötti
kiosztása során biztosítani kell valamennyi tagállam viszonylagos stabilitását
az egyes halállományokra vagy halászatra vonatkozó halászati tevékenységek
tekintetében. Valamennyi tagállam érdekét figyelembe kell venni az új halászati
lehetőségek kiosztása során 2.
Az összes halászati lehetőségen belül
járulékos fogási lehetőségek foglalhatók. 3.
A halászati lehetőségeknek összhangban kell
lenniük a mennyiségi célkitűzésekkel, a 9. cikk (2) bekezdésével és a 11.
cikk b), c) és h) pontjának megfelelően meghatározott időkeretekkel
és rátákkal. 4.
A tagállamok, miután a Bizottságot erről
értesítették, elcserélhetik a számukra kiosztott halászati lehetőségek
egészét vagy egy részét. III. CÍM
REGIONALIZÁCIÓ I. FEJEZET
TÖBBÉVES TERVEK 17. cikk
A többéves tervek keretében
elfogadott védelmi intézkedések 1.
A tagállamok a 9–11. cikk szerint elkészített
többéves tervben felhatalmazhatók arra, hogy – összhangban az ilyen többéves
tervvel – intézkedéseket fogadjanak el a lobogójuk alatt hajózó hajók
tekintetében az uniós vizekben élő olyan állományokkal kapcsolatos védelmi
intézkedések meghatározása céljából, amelyekre nézve halászati lehetőséget
kaptak. 2.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1)
bekezdés szerint elfogadott megőrzési intézkedések: (a)
összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3.
cikkekben meghatározott célkitűzésekkel; (b)
összeegyeztethetők legyenek a többéves terv
hatályával és célkitűzéseivel; (c)
hatékonyan teljesítsék a többéves tervben
meghatározott célokat és mennyiségi célkitűzéseket; valamint (d)
ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós
jogszabályoknál. 18. cikk
Értesítés a tagállamok
védelmi intézkedéseiről
A 17. cikk (1) bekezdése szerinti védelmi
intézkedéseket elfogadó tagállamok az intézkedésekről értesítik a
Bizottságot, az egyéb érdekelt tagállamokat és az illetékes tanácsadó
testületeket. 19. cikk
Értékelés A Bizottság bármikor értékelheti a tagállamok
által a 17. cikk (1) bekezdése szerint elfogadott védelmi intézkedések
összeegyeztethetőségét és hatékonyságát. 20. cikk
A többéves tervek keretében
elfogadott védelmi alapintézkedések 1.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55.
cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a
többéves terv hatálya alá tartozó halászati védelmi intézkedések meghatározása
céljából, ha a 17. cikk szerinti intézkedés megtételére felhatalmazott tagállam
a többéves terv hatályba lépését követő három hónapon belül nem értesíti a
Bizottságot ezekről az intézkedésekről. 2.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55.
cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a
többéves terv hatálya alá tartozó halászati védelmi intézkedések meghatározása
céljából, ha a) ha a tagállami intézkedések a 19. cikk
szerint elvégzett értékelés alapján nem tekinthetők a többéves terv
céljaival összeegyeztethetőknek; vagy b) ha a tagállami intézkedések a 19. cikk
szerint elvégzett értékelés alapján nem tekinthetők a többéves terv
céljaival számszerűsíthető célkitűzéseivel hatékony módon
összhangban állónak; vagy c) ha a 11. cikk i) pontjának megfelelő
védelmi intézkedésekre kerül sor. 3.
A bizottság által elfogadott védelmi intézkedések
célja, hogy biztosítsa a többéves tervben meghatározott célok és
célkitűzések elérését. A tagállami intézkedések hatályukat vesztik, amikor
a felhatalmazáson alapuló jogi aktust a Bizottság elfogadja. II. FEJEZET
TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK 21. cikk
Technikai intézkedések A tagállamok a technikai intézkedések 14. cikk
szerinti keretei között felhatalmazhatók arra, hogy a lobogójuk alatt hajózó
hajók tekintetében a szóban forgó technikai kereteknek megfelelő, a
lobogóik alatt hajózó hajókra vonatkozó intézkedéseket fogadjanak el a
vizeikben élő olyan állományokat érintően, amelyekre nézve halászati
lehetőséget kaptak. A tagállamok biztosítják, hogy ezek a technikai
intézkedések: (a)
összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3.
cikkekben meghatározott célkitűzésekkel; (b)
összeegyeztethetők legyenek a 14. cikk szerint
elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal; (c)
hatékonyan összhangban álljanak a 14. cikk szerint
elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal; valamint (d)
ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós
jogszabályoknál. 22. cikk
Értesítés a tagállamok
védelmi intézkedéseiről
A 21. cikk szerinti technikai intézkedéseket
elfogadó tagállamok az intézkedésekről tájékoztatják a Bizottságot, az
egyéb érdekelt tagállamokat és az illetékes tanácsadó testületeket. 23. cikk
Értékelés A Bizottság bármikor értékelheti a tagállamok
által a 21. cikk (1) bekezdése szerint elfogadott technikai intézkedések
összeegyeztethetőségét és hatékonyságát. 24. cikk
A technikai intézkedések
keretében elfogadott alapintézkedések 1.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55.
cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a
technikai keretek hatálya alá tartozó technikai intézkedések meghatározása
céljából, ha a 21. cikk szerinti intézkedés megtételére felhatalmazott
tagállamok a technikai intézkedések kereteinek hatályba lépését követő
három hónapon belül nem értesíti a Bizottságot ezekről az intézkedésekről.
2.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55.
cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el technikai
intézkedések meghatározása céljából, ha a tagállami intézkedések a 19. cikk
szerint elvégzett értékelés alapján nem tekinthetők: b) összeegyeztethetőnek a technikai
intézkedések kereteiben meghatározott célokkal; vagy b) összhangban állónak a technikai
intézkedések kereteiben meghatározott célokkal. 3.
A bizottság által elfogadott technikai intézkedések
célja a technikai intézkedések kereteiben meghatározott célok és
célkitűzések elérésének biztosítása. A tagállami intézkedések hatályukat
vesztik, amikor a felhatalmazáson alapuló jogi aktust a Bizottság elfogadja. IV. CÍM
NEMZETI INTÉZKEDÉSEK 25. cikk
A saját lobogójuk alatt
hajózó halászhajókra alkalmazandó tagállami intézkedések A tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el az
uniós vizekben élő halállományok védelmére, amennyiben ezek az
intézkedések: (a)
kizárólag az adott tagállam lobogója alatt hajózó
halászhajókra, a nem halászhajók által végzett halászati tevékenységek esetén
pedig a területükön letelepedett személyekre vonatkoznak; (b)
összehangolhatók a 2. és 3. cikkekben meghatározott
célokkal; és (c)
nem kevésbé szigorúak a meglévő uniós
jogszabályoknál. 26. cikk
A 12 tengeri mérföldes
övezeten belül alkalmazandó tagállami intézkedések 1.
A tagállam megkülönböztetéstől mentes
intézkedéseket hozhat a partvonalától számított 12 tengeri mérföldes övezeten
belül a halállományok védelmére és az ezekkel való gazdálkodásra, valamint a halászat
tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásának minimalizálására vonatkozóan,
amennyiben az Európai Unió nem fogadott el egyedi intézkedéseket e terület
védelmére és kezelésére vonatkozóan. A tagállami intézkedésnek összhangban kell
lennie a 2. és 3. cikkekben megállapított célokkal, és nem lehet kevésbé
szigorú, mint a meglévő uniós jogszabályok. 2.
Ha a tagállam által hozott védelmi és gazdálkodási
intézkedés várhatóan hatással lesz más tagállamok halászhajóira, akkor az ilyen
intézkedést csak azt követően lehet elfogadni, hogy a Bizottság, az
érintett tagállamok és az érintett tanácsadó testületek egyeztetést folytattak
a magyarázattal ellátott intézkedéstervezetről.
IV. RÉSZ
HOZZÁFÉRÉS AZ ERŐFORRÁSOKHOZ 27. cikk
Az átruházható halászati
koncessziók rendszerének kialakítása 1.
Minden tagállam legkésőbb 2013. december 31-ig
kialakítja az átruházható halászati koncessziók rendszerét: (a)
azokra a halászhajóra, amelyek teljes hossza
legalább 12 méter; és (b)
a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő,
vontatott halászfelszereléssel rendelkező halászhajókra. 2.
A tagállamok kiterjeszthetik az átruházható
halászati koncessziók rendszerét a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő,
a vontatott halászfelszereléstől eltérő eszközökkel rendelkező
halászhajókra, és erről tájékoztatják a Bizottságot. 28. cikk
Az átruházható halászati
koncessziók kiosztása 1.
Az átruházható halászati koncesszió a 29. cikk (1)
bekezdésével összhangban kiosztott egyéni halászati lehetőség használatára
teremt jogosultságot. 2.
Minden tagállam átlátható kritériumok alapján
osztja ki az átruházható halászati koncessziókat minden olyan állományra vagy
állománycsoportra, amelyre a 16. cikkel összhangban halászati
lehetőségeket osztottak ki, kivéve a fenntartható halászati megállapodások
alapján megszerzett halászati lehetőségeket. 3.
A vegyes halászatra vonatkozó átruházható halászati
koncessziók kiosztása során a tagállamok figyelembe veszik az ilyen
halászatokon részt vevő hajók feltételezhető fogási összetételét. 4.
Átruházható halászati koncessziókat a tagállam csak
az adott tagállam lobogója alatt hajózó halászhajó tulajdonosa, illetve jogi
vagy természetes személyek részére oszthat ki az adott hajón történő
felhasználás céljából. Az átruházható halászati koncessziók összekapcsolhatók
oly módon, hogy azokat a jogi vagy természetes személyek, illetve az elismert
termelő szervezetek közösen kezeljék. A tagállamok átlátható és objektív
kritériumok alapján korlátozhatják az átruházható halászati koncessziók
megszerzésére vonatkozó jogosultságot. 5.
A tagállamok legalább 15 éves időszakra
korlátozhatják az átruházható halászati koncessziók érvényességi idejét az
ilyen koncessziók újraelosztása céljából. Ha a tagállamok az átruházható
halászati koncessziók érvényességi idejét nem korlátozták, akkor az ilyen
koncessziókat visszahívhatják legalább 15 éves felmondási idővel. 6.
A tagállamok az átruházható halászati koncessziókat
rövidebb felmondási idővel hívhatják vissza, ha megállapítást nyer, hogy a
koncessziók jogosultja súlyos jogsértést követett el. Az ilyen visszahívást a közös
halászati politika és az arányossági elv teljes körű érvényesülésével, és
– hacsak lehetséges – azonnali hatállyal kell megtenni. 7.
Az (5) és (6) bekezdéstől eltérően a
tagállamok visszahívhatják az olyan átruházható halászati koncessziókat,
amelyeket három egymást követő éven át nem használtak fel halászhajón. 29. cikk
Az egyéni halászati
lehetőségek kiosztása 1.
A tagállamok az egyéni halászati lehetőségeket
a 28. cikkben említett átruházható halászati koncessziók jogosultjai részére
osztják ki a tagállamok által a 16. cikkel összhangban kiosztott vagy az
1967/2006/EK rendelet (19) cikkének megfelelően a tagállamok által
elfogadott irányítási tervekben megállapított halászati lehetőségek
alapján. 2.
A tagállamok állapítják meg azokat a halászati
lehetőségeket, amelyek a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények
alapján kioszthatók a lobogójuk alatt hajózó halászhajók részére, olyan
fajtákra, amelyekre a Tanács nem rögzítette a halászati lehetőségeket. 3.
A halászhajók csak a teljes lehetséges fogásukra kiterjedő
megfelelő egyéni halászati lehetőségek birtokában végezhetnek
halászati tevékenységet. 4.
A tagállamok a halászati lehetőségek
legfeljebb 5%-át tartalékolhatják. A tagállamok meghatározzák az ilyen
tartalékolt halászati lehetőségek kiosztásának céljait és átlátható
kritériumait. Ezek a halászati lehetőségek csak a 28. cikk (4)
bekezdésében meghatározott, átruházható halászati koncessziókra jogosultaknak
oszthatók ki. 5.
A 28. cikk szerinti átruházható halászati
koncessziók vagy a szóban forgó cikk (1) bekezdése szerinti halászati
lehetőség kiosztása során a tagállam ösztönzőket biztosíthat a
részére kiosztott halászati lehetőségek keretén belül az olyan halászhajók
számára, amelyek a nem szándékos járulékos halfogást kiiktató, szelektív halászat
felszerelést használják. 6.
A tagállamok a halászati gazdálkodással kapcsolatos
költségek támogatásához az egyéni halászati lehetőségek használatára
díjakat szabhatnak ki. 30. cikk
Az átruházható halászati
koncessziók és egyéni halászati lehetőségek nyilvántartása A tagállamok kialakítják és fenntartják az
átruházható halászati koncessziók és egyéni halászati lehetőségek
nyilvántartását. 31. cikk
Az átruházható halászati
koncessziók kereskedelme 1.
Az átruházható halászati koncessziókat az ilyen
koncessziók jogosultjai teljesen vagy részben átruházhatják egymásra egy
tagállamon belül. 2.
A tagállamok engedélyezhetik az átruházható
halászati koncessziók más tagállamokba és más tagállamokból való átruházását. 3.
A tagállamok átlátható és objektív kritériumok
alapján megszabott feltételek révén szabályozhatják az átruházható halászati
koncessziók átruházását. 32. cikk
Az egyéni halászati
lehetőségek bérbe adása és vétele 1.
Az egyéni halászati lehetőségek egészben vagy
részben bérbe adhatók és vehetők egy tagállamon belül. 2.
A tagállamok engedélyezhetik az egyéni halászati
lehetőségek más tagállamokba való bérbe adását és más tagállamokból való bérbe
vételét. 33. cikk
Az átruházható halászati
koncessziók rendszerének hatályán kívül eső halászati lehetőségek
kiosztása 1.
Mindegyik tagállam maga dönti el, hogy a részére a
16. cikk alapján kiosztott és az átruházható halászati koncessziók rendszerének
hatálya alatt nem álló halászati lehetőségeket hogyan osztja ki a lobogója
alatt hajózó hajók részére. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az
elosztás módszeréről. V. RÉSZ
GAZDÁLKODÁS A HALÁSZATI KAPACITÁSSAL
34.cikk
A halászati kapacitás
kiigazítása 1.
A tagállamok intézkedéseket hoznak flottájuk
halászati kapacitásának módosítására a halászati kapacitás és a halászati
lehetőségek közötti stabil és tartós egyensúly érdekében 2.
Az Európai Halászati Alapból a 2007-2013. évi
programozási időszakban állami támogatásban részesült flottából csak akkor
engedélyezhető kilépés, ha azt megelőzően visszavonják a
halászati jogosítványt és a halászati engedélyeket. 3.
A visszavont állami támogatású halászhajónak
megfelelő halászati kapacitás nem helyettesíthető. 4.
A tagállamok biztosítják, hogy 2013. január
1-jétől a flottájuk halászati kapacitása nem haladja meg bármely
időpontban a számukra a 35. cikkel összhangban meghatározott halászati
kapacitási felső értékeket. 35.cikk
Gazdálkodás a halászati
kapacitással 1.
A halászati kapacitás II. mellékletben
megállapított felső határai minden tagállam flottájára vonatkoznak. 2.
A tagállamok kérhetik a Bizottságtól a 27. cikkel
összhangban létrehozott átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya
alatt álló halászhajók kivonását az (1) bekezdés szerinti halászati kapacitás
felső határaira vonatkozó előírás hatálya aló. Ez esetben a halászati
kapacitás felső határait újra ki kell számolni, figyelembe véve a
átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt nem álló
halászhajókat. 3.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55.
cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) és
(2) bekezdésben említett halászati kapacitási felső értékek újraszámítása
terén. 36. cikk
Halászflotta-nyilvántartás 1.
A tagállamok nyilvántartják azokat az
információkat, amelyek ennek a rendeletnek az alapján szükségesek és a
lobogójuk alatt hajózó uniós halászhajók jellemzőire és tevékenységére
vonatkoznak. 2.
A tagállamok elérhetővé teszik a Bizottság
számára az (1) bekezdésben említett információkat. 3.
A Bizottság létrehozza az uniós
halászflotta-nyilvántartást, amely tartalmazza a (2) bekezdésnek megfelelően
kapott információkat. 4.
Az uniós halászflotta-nyilvántartásban
szereplő információk valamennyi tagállam rendelkezésére állnak. A
Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban
felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben említett
információk meghatározását érintően. 5.
A Bizottság megállapítja a (2), (3) és (4)
bekezdésekben említett információk továbbítási módjaira vonatkozó technikai
követelményeket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikkben említett vizsgálóbizottsági
eljárással összhangban kell elfogadni. VI. RÉSZ
A HALÁSZATI GAZDÁLKODÁS TUDOMÁNYOS ALAPJA 37. cikk
A halászati gazdálkodás
adatszolgáltatási követelményei 1.
A tagállamok az ökoszisztéma-alapú halászati
gazdálkodáshoz szükséges biológiai, technikai, környezetvédelmi és
társadalmi-gazdasági adatokat összegyűjtik, kezelik és elérhetővé
teszik a tudományos adatok végfelhasználói számára, beleértve a Bizottság által
kijelölt szerveket is. Ezek az adatok főleg a következők értékelését
teszik lehetővé: (a)
a tengerek kiaknázott biológiai erőforrásainak
állapota, (b)
a halászat szintje és a halászati
lehetőségeknek a tengerek biológiai erőforrásaira gyakorolt hatása a
tengeri ökoszisztémákban, és (c)
az uniós vizeken belüli és azokon kívüli halászat,
akvakultúra és feldolgozó-ágazat társadalmi-gazdasági teljesítménye. 2.
A tagállamok kötelesek: (d)
biztosítani az összegyűjtött adatok
pontosságát és megbízhatóságát; (e)
elkerülni a különböző célok érdekében
történő párhuzamos adatgyűjtéseket; (f)
biztosítani az összegyűjtött adatok
biztonságos tárolását és adott esetben azok megfelelő védelmét és bizalmas
jellegét; (g)
biztosítani, hogy a Bizottság vagy az általa
kijelölt szervek hozzáférjenek az összegyűjtött adatok feldolgozására
használt nemzeti adatbázisokhoz és rendszerekhez az adatok létezésének és azok
minőségének ellenőrzése érdekében. 3.
A tagállamok biztosítják a halászati gazdálkodással
kapcsolatos tudományos adatok összegyűjtését és kezelését szolgáló nemzeti
koordinációt. Ebből a célból a tagállamok kijelölnek egy nemzeti
kapcsolattartót és évente nemzeti koordinációs megbeszélést szerveznek. A
Bizottságot tájékoztatják a nemzeti koordinációs tevékenységekről és
meghívják a koordinációs megbeszélésekre. 4.
A tagállamok egyeztetik az ugyanazon régió többi
tagállamával az adatgyűjtési tevékenységeiket, és mindent megtesznek annak
érdekében, hogy tevékenységeiket összehangolják az ugyanazon régió vizei felett
szuverenitással vagy joghatósággal rendelkező harmadik országokkal. 5.
Az adatok gyűjtését, kezelését és
felhasználását többéves program keretében kell elvégezni 2014-től. A
többéves program a gyűjtendő adatok precizitási célkitűzéseit és
az ilyen adatok összegyűjtésére és kezelésére vonatkozó összesítési
szinteket tartalmazza. 6.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55.
cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a
gyűjtendő adatokra vonatkozó precizitási célkitűzéseknek és az
ilyen adatok összegyűjtésére és kezelésére vonatkozó összesítési
szinteknek az (5) bekezdés szerinti többéves program céljaira való
meghatározása céljából. 7.
A Bizottság megállapítja az összegyűjtött
adatok továbbításának módjaira vonatkozó technikai követelményeket. Ezeket a
végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikkben említett vizsgálóbizottsági
eljárással összhangban kell elfogadni. 38. cikk
Kutatási programok 1.
A tagállamok nemzeti halászati tudományos
adatgyűjtési, kutatási és innovációs programokat fogadnak el. Halászati
adatgyűjtési és kutatási tevékenységeiket összehangolják a többi
tagállammal és az uniós kutatási és innovációs keretekkel. 2.
A tagállamok biztosítják, hogy a tudományos
tanácsadási folyamatban résztvevő, vonatkozó kompetenciák és humán
erőforrások rendelkezésre álljanak. VII. RÉSZ
KÜLPOLITIKA
I. CÍM
NEMZETKÖZI HALÁSZATI SZERVEZETEK
39. cikk
Célkitűzések 1.
Az Európai Unió részt vesz a halászattal foglalkozó
nemzetközi szervezetek tevékenységében, beleértve a regionális halászati
gazdálkodási szervezeteket (RHGSZ-eket), a nemzetközi kötelezettségekkel és
szakpolitikai célokkal összhangban és a 2. és 3. cikkekben meghatározott
céloknak megfelelően. 2.
A halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetekben
és az RHGSZ-ekben az Európai Unió álláspontját a rendelkezésre álló legjobb
tudományos véleményekre alapozza, és célja, hogy helyre állítsa és fenntartsa a
halászati erőforrások maximális fenntartható hozama feletti szintet. 3.
Az Európai Unió aktívan hozzájárul és támogatja a
tudományos ismeretek és információk fejlesztését az RHGSZ-ekben és a nemzetközi
szervezetekben. 40. cikk
A nemzetközi rendelkezések
betartása Az Európai Unió együttműködik a harmadik
országokkal és a halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetekkel, beleértve az
RHGSZ-eket is, hogy az ilyen nemzetközi szervezeteknél elfogadott
intézkedéseket minél fokozottabb mértékben be tudják tartani. II. CÍM
FENNTARTHATÓ HALÁSZATI MEGÁLLAPODÁSOK 41. cikk
A fenntartható halászati
megállapodások alapelvei és célkitűzései 1.
A harmadik országokkal kötött fenntartható
halászati megállapodások jogi, gazdasági és környezetvédelmi kormányzati
keretet teremtenek az uniós halászhajókkal harmadik országok vizein végzett
halászati tevékenységei számára. 2.
Annak érdekében, hogy a halászati erőforrások
azon a szinten maradjanak, amelyen képesek a legnagyobb fenntartható hozamot
biztosítani, az uniós halászhajók csak azt a többletmennyiséget foghatják ki,
amelyet a harmadik ország az ENSZ tengerjogi egyezményének 62. cikk (2)
bekezdésének megfelelően meghatároz és amely beazonosításra került a
rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján, valamint az Unió és
az érintett harmadik ország közötti azon releváns információk cseréje
keretében, amelyek az adott állomány tekintetében végzett teljes halászati
erőkifejtésre vonatkoznak. 42. cikk
Pénzügyi támogatás 1. Az Európai Unió a
fenntartható halászati megállapodások alapján nyújt pénzügyi támogatást
harmadik országok részére azért, hogy: (a)
támogassa a harmadik országok vizeiben található
halászati erőforrásokhoz való hozzáférés költségeinek egy részét; (b)
a harmadik ország fenntartható halászati
politikájának kialakításához olyan irányítási keretet teremtsen, amely magában
foglalja a szükséges tudományos és kutatóintézetek, valamint a megfigyelési,
ellenőrzési és felügyeleti kapacitások és egyéb kapacitások kiépítéshez
szükséges egységek fejlesztését és fenntartását. Az ilyen pénzügyi támogatás
feltétele bizonyos eredmények felmutatása. VIII. RÉSZ
AKVAKULTÚRA 43. cikk
Az akvakultúra
előmozdítása 1.
A fenntarthatóság elősegítése és az
élelmiszerbiztonsághoz, a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulás
érdekében a Bizottság 2013-ig megalkotja az akvakultúra-tevékenységek
fejlesztését célzó, a közös prioritásokra és célokra vonatkozó nem
kötelező uniós stratégiai iránymutatásokat. A stratégiai iránymutatások
figyelembe veszik a tagállamok viszonylagos kiindulási helyzetét és
különböző körülményeit az Unión belül, alapot jelentenek a többéves
nemzeti stratégiai tervek tekintetében, és az alábbiakat célozzák: (a)
az akvakultúra-ágazat versenyképességének javítása
és az ágazati fejlesztés és innováció támogatása; (b)
a gazdasági tevékenység ösztönzése; (c)
az életminőség javítása és a gazdaság
diverzifikálása a parti és vidéki területeken; (d)
egyenlő feltételek az akvakultúra piaci
szereplői számára a vizekhez és a területekhez való hozzáférés
tekintetében; 2.
A tagállamok többéves nemzeti stratégiai terveket
készítenek 2014-ig az akvakultúra-tevékenységek fejlesztésére a területükön. 3.
A többéves nemzeti stratégiai terv a tagállamok
célkitűzéseit és az ezek elérésére szolgáló intézkedéseket tartalmazza. 4.
A többéves nemzeti stratégiai tervek főbb
céljai a következők: (a)
az adminisztráció egyszerűsítése, különösen az
engedélyek terén; (b)
biztos információk az akvakultúra piaci
szereplői számára a vizekhez és a térhez való hozzáféréssel kapcsolatban; (c)
a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság
mutatói; (d)
a szomszédos tagállamokra gyakorolt más lehetséges,
határon átnyúló hatások értékelése. 5.
A tagállamok a többéves stratégiai tervekben
található nemzeti intézkedések összehangolásának nyílt módszere segítségével
cserélik ki az információkat és ja bevált gyakorlatokat. 44. cikk
Konzultáció a tanácsadó
testületekkel Az 53. cikkel összhangban létre kell hozni egy
akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testületet. IX. RÉSZ
A KÖZÖS PIACSZERVEZÉS 45. cikk
Célkitűzések 1.
Létre kell hozni a halászati és
akvakultúra-termékek piacának közös szervezését, melynek célja, hogy: (a)
segítse a 2. és 3. cikkekben meghatározott célok
elérését; (b)
a halászati és akvakultúra-ágazat megfelelő
szinten tudja alkalmazni a közös halászati politikát; (c)
fokozza az uniós halászati és akvakultúra-ágazat
versenyképességét, különös tekintettel a termelőkre; (d)
fejlessze a piacok átláthatóságát, különös
tekintettel a gazdasági ismeretekre, valamint a halászati és
akvakultúra-termékek uniós piacára az ellátási lánc mentén, továbbá tekintettel
a fogyasztók tudatosságára; (e)
hozzájáruljon az egyenlő piaci feltételek
biztosításához az Unióban forgalmazott valamennyi termék tekintetében a
halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának előmozdítása révén. 2.
A közös piacszervezés az Unióban forgalmazott, az
I. mellékletben [halászati és akvakultúra-termékek piacának közös
szervezéséről szóló rendelet] felsorolt halászati és
akvakultúra-termékekre vonatkozik. 3.
A közös piacszervezés magában foglalja különösen: (a)
az iparág szervezését, beleértve a piacstabilizáló
intézkedéseket is; (b)
a közös forgalmazási előírásokat. X. RÉSZ
ELLENŐRZÉS ÉS VÉGREHAJTÁS 46. cikk
Célkitűzések
1.
A közös halászati politika szabályainak való
megfelelést egy hatékony uniós halászati ellenőrzési rendszer biztosítja,
beleértve a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni
küzdelmet is. 2.
Az uniós halászati ellenőrzési rendszer a
következőkön alapul: (a)
globális és integrált megközelítés; (b)
korszerű ellenőrzési technológiák
használata a halászati adatok hozzáférhetősége és minősége terén; (c)
kockázatalapú stratégia, amely hangsúlyt helyez az
összes elérhető, vonatkozó adat szisztematikus és automatizált
keresztellenőrzésére; (d)
a piaci szereplők megfelelőségi
kultúrájának fejlesztése; (e)
hatékony, arányos és visszatartó erejű
szankciók elfogadása. 47. cikk
Az új ellenőrzési
technológiákra és adatkezelési rendszerekre vonatkozó kísérleti projektek 1.
A Bizottság és a tagállamok az új ellenőrzési
technológiákra és adatkezelési rendszerekre kísérleti projekteket végezhetnek. 2.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55.
cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az új
ellenőrzési technológiákra és adatkezelési rendszerekre vonatkozó
kísérleti projektek szabályairól. 48. cikk
Az ellenőrzési,
felügyeleti és végrehajtási költségek támogatása A tagállamok a lobogójuk alatt hajózó, legalább 12 méter
teljes hosszúsággal rendelkező halászhajókra vonatkozó halászati engedély
jogosultjai számára előírhatják az uniós halászati ellenőrzési
rendszer megvalósításának költségeihez való arányos hozzájárulást. XI. RÉSZ
PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK 49. cikk
Célkitűzések A 2. és 3. cikkekben meghatározott célok
eléréséhez uniós pénzügyi támogatás biztosítható. 50. cikk
A tagállamok számára
biztosított pénzügyi támogatás feltételei
1.
A tagállamok számára biztosított uniós pénzügyi
támogatás feltétele, hogy a tagállamok betartsák a közös halászati politika
szabályait. 2.
Ha egy tagállam nem tartja be a közös halászati
politika szabályait, akkor ez a közös halászati politika alapján történő
uniós pénzügyi támogatás megszakítását, felfüggesztését vagy pénzügyi
kiigazítását eredményezheti. Ezeknek az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük
a meg nem felelés jellegével, terjedelmével, időtartamával és
ismétlődéseivel. 51. cikk
A piaci szereplők
számára biztosított pénzügyi támogatás feltételei
1.
A piaci szereplők számára biztosított uniós
pénzügyi támogatás feltétele az, hogy a piaci szereplők betartsák a közös
halászati politika szabályait. 2.
A közös halászati politika szabályainak súlyos megsértése
a piaci szereplők által az uniós pénzügyi támogatás megvonását, illetve
pénzügyi levonás alkalmazását eredményezi. Ezeknek az intézkedéseknek
arányosnak kell lenniük a súlyos jogsértés jellegével, terjedelmével,
időtartamával és gyakoriságával. 3.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy uniós
pénzügyi támogatás biztosítására csak akkor kerüljön sor, ha az érintett piaci
szereplőre súlyos jogsértés miatt nem alkalmaztak szankciókat az uniós
pénzügyi támogatás kérelmezését megelőző egy éven belül. XII. RÉSZ
TANÁCSADÓ TESTÜLETEK 52. cikk
Tanácsadó testületek 1.
A III. mellékletben meghatározott minden egyes
hatásköri területre tanácsadó testületek jönnek létre, hogy valamennyi
érintettet kiegyensúlyozott módon lehessen képviselni, továbbá a 2. és 3.
cikkekben meghatározott célok elérésére. 2.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55.
cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szóban
forgó melléklet módosításai tekintetében a tanácsadó testületek hatásköreinek
megváltoztatására, a tanácsadó testületek új hatásköreinek meghatározására vagy
új tanácsadó testületek létrehozására vonatkozóan. 3.
Valamennyi tanácsadó testület saját eljárási
szabályzatot fogad el. 53. cikk
A tanácsadó testületek
feladatai 1.
A tanácsadó testületek: (a)
ajánlásokat és javaslatokat tehetnek a Bizottság
vagy az érintett tagállam részére a halászati gazdálkodáshoz és az
akvakultúrához kapcsolódó kérdésekben; (b)
tájékoztathatják a Bizottságot és a tagállamokat a
halászati gazdálkodáshoz és az akvakultúrához kapcsolódó problémákkal
kapcsolatban, az illetékességi területükön; (c)
a szakemberekkel szorosan együttműködve
segíthetik a védelmi intézkedések kialakításához szükséges adatok
összegyűjtését, szolgáltatását és elemzését. 2.
A Bizottság és adott esetben az érintett tagállam
ésszerű időn belül választ ad az (1) bekezdés alapján kapott bármely
ajánlásra, javaslatra vagy tájékoztatásra. 57. cikk
A tanácsadó testületek
összetétele, működése és finanszírozása 1.
A tanácsadó testületek a halászati piaci
szereplőket képviselő szervezetekből és a közös halászati
politikával érintett más érdekcsoportokból állnak. 2.
Minden egyes tanácsadó testület közgyűléssel
és végrehajtó bizottsággal rendelkezik, továbbá elfogadja azokat az
intézkedéseket, amelyek a saját maga szervezéséhez, az átláthatóság
biztosításához és a valamennyi kifejezett vélemény tiszteletben tartásához
szükségesek. 3.
A tanácsadó testületek, mivel általános európai
érdeknek számító célokat követnek, igényelhetnek uniós pénzügyi támogatást. 4.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55.
cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a
tanácsadó testületek összetételére és feladataira vonatkozóan. XIII. RÉSZ
ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK 55. cikk
Felhatalmazás gyakorlása 1.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására
vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit e cikk
tartalmazza. 2.
A 12. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (6)
bekezdésében, a 20 cikk (1) és (2) bekezdésében, a 24. cikk (1) és (2)
bekezdésében, a 35 cikk (3) bekezdésében, a 36. cikk (4) bekezdésében, az 37.
cikk (6) bekezdésében, az 47. cikk (2) bekezdésében, az 52. cikk (2)
bekezdésében és az 54. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazás 2013.
január 1-től határozatlan időtartamra szól. 3.
A 12. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (6)
bekezdésében, a 20 cikk (1) és (2) bekezdésében, a 24. cikk (1) és (2)
bekezdésében, a 35 cikk (3) bekezdésében, a 36. cikk (4) bekezdésében, a 37.
cikk (6) bekezdésében, a 47. cikk (2) bekezdésében, az 52. cikk (2)
bekezdésében és az 54. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást az Európai
Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló
határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai
Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a
határozatban meghatározott későbbi időpontban lép hatályba. A
határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi
aktusok érvényességét. 4.
A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus
elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az
Európai Parlamentet és a Tanácsot. 5.
A 12. cikk (3) bekezdése, a 15. cikk (4) bekezdése,
a 20. cikk (1) és (2) bekezdése, a 24. cikk (1) és (2) bekezdése, a 35. cikk
(3) bekezdése, a 36. cikk (4) bekezdése, a 37. cikk (2) bekezdése, a 47. cikk
(2) bekezdése, az 52. cikk (2) bekezdése és az 54. cikk (4) bekezdése alapján
elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az
értesítést követő két hónapos időtartamban sem az Európai Parlament,
sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen,
vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét
megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel
kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács
kezdeményezésére 2 hónappal meghosszabbodik. 56. cikk
Végrehajtás A közös halászati politika szabályainak
végrehajtásában a halászattal és akvakultúrával foglalkozó bizottság segíti a
Bizottságot. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendeletnek megfelelő bizottságnak
minősül. E bekezdésre való hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5.
cikke alkalmazandó. XIV. Rész
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 57. cikk
Hatályon kívül helyezések 1.
A 2371/2002/EK rendelet hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat
erre a rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni. 2.
A 2004/585/EK határozat az 51. cikk (4) bekezdése
és az 52. cikk (4) bekezdése alapján elfogadott szabályok hatályba lépésének
napjával hatályát veszti. 3.
Az 1954/2003/EK rendelet 5. cikkét el kell hagyni. 4.
A 199/2008/EK rendelet hatályát veszti. 5.
A 639/2004/EK rendelet hatályát veszti. 58. cikk
Átmeneti intézkedések A 57. cikk (4) bekezdésétől eltérően
a 199/2008/EK rendeletet továbbra is alkalmazni kell a 2011-2013. évekre
vonatkozó adatok gyűjtése és kezelése tekintetében elfogadott nemzeti
programok vonatkozásában. 59. cikk
Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba. Ez a rendelet 2013. január 1-jétől
érvényes. Ez a
rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazható valamennyi
tagállamban. Kelt Brüsszelben, […]-án/-én. Az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök I. MELLÉKLET
HOZZÁFÉRÉS A PARTI VIZEKHEZ A
6. CIKK (2) BEKEZDÉSE ÉRTELMÉBEN 1. AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG PARTI VIZEI A. HOZZÁFÉRÉS
FRANCIAORSZÁG RÉSZÉRE Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld) 1. Berwick-upon-Tweedtől keletre Coquet Islandtől keletre || Hering || Korlátlan 2. Flamborough Headtől keletre Spurn Headtől keletre || Hering || Korlátlan 3. Lowestofttól keletre Lyme Registől délre || Valamennyi faj || Korlátlan 4. Lyme Registől délre Eddystone-tól délre || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan 5. Eddystone-tól délre Longshipstől délnyugatra || Tengerfenéken élő fajok Fésűkagyló Homár Languszta || Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan 6. Longshipstől délnyugatra Hartland Pointtól északnyugatra || Tengerfenéken élő fajok Languszta Homár || Korlátlan Korlátlan Korlátlan 7. Hartland Pointtól a Lundy Islandtől északra húzott vonalig || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan 8. Lundy Islandtől nyugatra húzott vonaltól Cardigan Harbourig || Valamennyi faj || Korlátlan Point Lynastől északra Morecambe világítóhajótól keletre || Valamennyi faj || Korlátlan 10. County Down || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan New Islandtől északkeletre Sanda Islandtől délnyugatra || Valamennyi faj || Korlátlan 12. Port Stewarttól északra Barra Headtől nyugatra || Valamennyi faj || Korlátlan 13. É. sz. 57° 40' Butt of Lewistól nyugatra || Valamennyi faj a kagyló kivételével || Korlátlan 14. St Kilda, Flannan Islands || Valamennyi faj || Korlátlan 15. Butt of Lewis világítótoronytól az é. sz. 59°30', ny. h. 5° 45' alatti pontig húzott vonaltól nyugatra || Valamennyi faj || Korlátlan B. HOZZÁFÉRÉS ÍRORSZÁG RÉSZÉRE Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők || || Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld) || Point Lynastől északra Mull of Gallowaytől délre || Tengerfenéken élő fajok Norvég homár || Korlátlan Korlátlan || 2. Mull of Oától nyugatra Barra Headtől nyugatra || Tengerfenéken élő fajok Norvég homár || Korlátlan Korlátlan C. HOZZÁFÉRÉS NÉMETORSZÁG RÉSZÉRE Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők || Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld) || 1. Shetlandtől és Fair-szigettől keletre, Sumbrugh Head világítótoronytól délkeletre, Skroo világítótoronytól északkeletre és Skadan világítótoronytól délnyugatra húzott vonalak között || Hering || Korlátlan || 2. Berwick-upon-Tweedtől keletre, Whitby High világítótoronytól keletre || Hering || Korlátlan || 3. North Foreland világítótoronytól keletre, Dungeness új világítótoronytól délre || Hering || Korlátlan || 4. St. Kilda körüli övezet || Hering Makréla || Korlátlan Korlátlan || 5. Butt of Lewis világítótoronytól nyugatra, Butt of Lewis és az é. sz. 59° 30', ny. h. 5° 45'alatti pont között húzott vonalig || Hering || Korlátlan || 6. North Rona és Sulisker (Sulasgeir) körüli övezet || Hering || Korlátlan D. HOZZÁFÉRÉS HOLLANDIA RÉSZÉRE Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld) 1. Shetlandtől és Fair-szigettől keletre, Sumburgh Head világítótoronytól délkeletre, Skroo világítótoronytól északkeletre és Skadan világítótoronytól délnyugatra húzott vonalak között || Hering || Korlátlan 2. Berwick upon Tweedtől keletre, Flamborough Headtől keletre || Hering || Korlátlan 3. North Foreland, kelet felé, Dungeness új világítótorony, dél felé || Hering || Korlátlan E. HOZZÁFÉRÉS BELGIUM RÉSZÉRE Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld) 1. Berwick-upon-Tweedtől keletre Coquer Islandtől keletre || Hering || Korlátlan 2. Cromertől északra North Forelandtől keletre || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan 3. North Forelandtől keletre Dungeness új világítótoronytól délre || Tengerfenéken élő fajok Hering || Korlátlan Korlátlan 4. Dungeness új világítótoronytól délre, Selsey Billtől délre || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan 5. Straight Pointtól délkeletre, South Bishoptól északnyugatra || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan 2. ÍRORSZÁG PARTI VIZEI A. HOZZÁFÉRÉS FRANCIAORSZÁG RÉSZÉRE
Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők || Írország partvidéke (6–12 tengeri mérföld) || 1. Erris Headtől északnyugatra Sybil Pointtól nyugatra || Tengerfenéken élő fajok Norvég homár || Korlátlan Korlátlan || 2. Mizen Headtől délre Stagstől délre || Tengerfenéken élő fajok Norvég homár Makréla || Korlátlan Korlátlan Korlátlan || 3. Stagstől délre Corktól délre || Tengerfenéken élő fajok Norvég homár Makréla Hering || Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan || 4. Corktól délre, Carnsore Pointtól délre || Valamennyi faj || Korlátlan || 5. Carnsore Pointtól délre, Haulbowline-tól délkeletre || Valamennyi faj, a kagyló kivételével || Korlátlan B. HOZZÁFÉRÉS AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG RÉSZÉRE
Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők Írország partvidéke (6–12 mérföld) 1. Mine Headtől délre Hook Point || Tengerfenéken élő fajok Hering Makréla || Korlátlan Korlátlan Korlátlan 2. Hook Point Carlingford Lough || Tengerfenéken élő fajok Hering Makréla Norvég homár Fésűkagyló || Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan C. HOZZÁFÉRÉS HOLLANDIA RÉSZÉRE Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők Írország partvidéke (6–12 mérföld) Stagstől délre Carnsore Pointtól délre || Hering Makréla || Korlátlan Korlátlan D. HOZZÁFÉRÉS NÉMETORSZÁG RÉSZÉRE Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők Írország partvidéke (6–12 tengeri mérföld) 1. Old Head of Kinsale-től délre Carnsore Pointtól délre || Hering || Korlátlan 2. Corktól délre Carnsore Pointtól délre || Makréla || Korlátlan E. HOZZÁFÉRÉS BELGIUM RÉSZÉRE Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők Írország partvidéke (6–12 tengeri mérföld) 1. Corktól délre Carnsore Pointtól délre || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan 2. Wicklow Headtől keletre Carlingford Loughtól délkeletre || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan 3. BELGIUM PARTI VIZEI Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők 3–12 tengeri mérföld || Hollandia || Valamennyi faj || Korlátlan || Franciaország || Hering || Korlátlan 4. DÁNIA PARTI VIZEI Földrajzi területek || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők Északi-tenger partvidéke (a dán/német határtól Hanstholmig) (6–12 tengeri mérföld) || Németország || Lepényhalak Garnélarák és fűrészes garnélarák || Korlátlan Korlátlan A dán/német határtól Blåvands Hukig || Hollandia || Lepényhalak Tőkehalak || Korlátlan Korlátlan Blåvands Huktól Bovbjergig || Belgium || Közönséges tőkehal || Korlátlan, csak június-júliusban || || Foltos tőkehal || Korlátlan, csak június-júliusban || Németország || Lepényhalak || Korlátlan || Hollandia || Sima lepényhal || Korlátlan || Nyelvhal || Korlátlan Thyborøntól Hanstholmig || Belgium || Vékonybajuszú tőkehal || Korlátlan, csak június-júliusban || || Sima lepényhal || Korlátlan, csak június-júliusban || Németország || Lepényhalak || Korlátlan || Spratt || Korlátlan || Közönséges tőkehal || Korlátlan || Fekete tőkehal || Korlátlan || Foltos tőkehal || Korlátlan || Makréla || Korlátlan || Hering || Korlátlan || Vékonybajuszú tőkehal || Korlátlan || Hollandia || Közönséges tőkehal || Korlátlan || Sima lepényhal || Korlátlan || Nyelvhal || Korlátlan Skagerrak (Hanstholmtól Skagenig) (4–12 tengeri mérföld) || Belgium Németország Hollandia || Sima lepényhal Lepényhalak Spratt Közönséges tőkehal Fekete tőkehal Foltos tőkehal Makréla Hering Vékonybajuszú tőkehal Közönséges tőkehal Sima lepényhal Nyelvhal || Korlátlan, csak június-júliusban Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Kattegat (3–12 mérföld) || Németország || Közönséges tőkehal || Korlátlan || || Lepényhalak || Korlátlan || Norvég homár || Korlátlan || Hering || Korlátlan Zeelandtól északra a Forsnæs világítótornyon áthaladó szélességi körig || Németország || Spratt || Korlátlan Balti-tenger (beleértve a Belteket, a Sundot és Bornholmot) 3–12 tengeri mérföld || Németország || Lepényhalak || Korlátlan || || Közönséges tőkehal || Korlátlan || Hering || Korlátlan || Spratt || Korlátlan || Angolna || Korlátlan || Lazac || Korlátlan || Vékonybajuszú tőkehal || Korlátlan || Makréla || Korlátlan Skagerrak (4–12 mérföld) || Svédország || Valamennyi faj || Korlátlan Kattegat (3(*)– 12 mérföld) || Svédország || Valamennyi faj || Korlátlan Balti-tenger (3–12 mérföld) || Svédország || Valamennyi faj || Korlátlan (*) A partvonaltól mérve 5. NÉMETORSZÁG PARTI VIZEI Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők Az Északi-tenger partvidéke (3–12 tengeri mérföld) valamennyi partvidék || Dánia || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan || || || Spratt || Korlátlan || Homoki angolna || Korlátlan || Hollandia || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan || Garnélarák és fűrészes garnélarák || Korlátlan A dán/német határtól az é. sz. 54° 43'-nál Amrum északi csúcsáig || Dánia || Garnélarák és fűrészes garnélarák || Korlátlan || A Helgoland körüli övezet || Egyesült Királyság || Közönséges tőkehal || Korlátlan || || || Sima lepényhal || Korlátlan A Balti-tenger partvidéke (3–12 mérföld) || Dánia || Közönséges tőkehal || Korlátlan || || || Sima lepényhal || Korlátlan || Hering || Korlátlan || Spratt || Korlátlan || Angolna || Korlátlan || Vékonybajuszú tőkehal || Korlátlan || Makréla || Korlátlan 6. FRANCIAORSZÁG ÉS TENGERENTÚLI MEGYÉINEK PARTI VIZEI Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők || Az atlanti partvidék északkeleti része (6–12 tengeri mérföld) || Belga-francia határtól a Manche megyétől keletre eső részig (Vire-Grandcamp les Bains folyótorkolat é.sz. 49° 23' 30", ny. h. 1° 2' ÉÉK irányban) || Belgium || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan || || || Fésűkagyló || Korlátlan || Hollandia || Valamennyi faj || Korlátlan Dunkerque-től (k. h. 2° 20') Cap d'Antifer-ig (k. h. 0° 10) || Németország || Hering || Korlátlan, csak októbertől decemberig || A belga/francia határ Cap d'Alprech nyugatig (é. sz. 50° 42 30", k. h. 1°33' 30") || Egyesült Királyság || Hering || Korlátlan || Atlanti partvidék (6–12 tengeri mérföld) || A spanyol/francia határ az é. sz. 46° 08' alatti pontig || Spanyolország || Szardella || Célzott halászat, csak március 1-jétől június 30-ig korlátlan || || || Élő csalival történő halászat csak július 1-jétől október 31-ig || Szardínia || Csak január 1-jétől február 28-ig és július 1-jétől december 31-ig korlátlan || Továbbá a fent említett fajokkal kapcsolatos tevékenységeket az 1984-ben folytatott tevékenységek értelmében kell folytatni A Földközi-tenger partvidéke (6–12 tengeri mérföld) || A spanyol határ – Cap Leucate || Spanyolország || Valamennyi faj || Korlátlan || 7. SPANYOLORSZÁG PARTI VIZEI Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők Atlanti partvidék (6-12 tengeri mérföld) A francia/spanyol határ a Cap Mayor világítótoronyig (ny. h. 3° 47') || Franciaország || Nyíltvízi fajok || Az 1984. év folyamán gyakorolt tevékenységek határain belül korlátlan A Földközi-tenger partvidéke (6–12 tengeri mérföld) A francia határ/Cap Creus || Franciaország || Valamennyi faj || Korlátlan 8. HOLLANDIA PARTI VIZEI Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők (3–12 tengeri mérföld) teljes partvidék || Belgium || Valamennyi faj || Korlátlan || Dánia || Tengerfenéken élő fajok Spratt Homoki angolna Fattyúmakréla || Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan || Németország || Közönséges tőkehal Garnélarák és fűrészes garnélarák || Korlátlan Korlátlan (6–12 tengeri mérföld) teljes partvidék || Franciaország || Valamennyi faj || Korlátlan Texel déli fokától nyugatra a német/holland határig || Egyesült Királyság || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan 9. FINNORSZÁG PARTI VIZEI Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők Balti-tenger (4–12 tengeri mérföld) (*) || Svédország || Valamennyi faj || Korlátlan (*) 3–12 tengeri mérföld a Bogskär-szigetek körül 10. SVÉDORSZÁG PARTI VIZEI Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők Skagerrak (4–12 tengeri mérföld) || Dánia || Valamennyi faj || Korlátlan Kattegat (3(*)–12 mérföld) || Dánia || Valamennyi faj || Korlátlan Balti-tenger (4–12 tengeri mérföld) || Dánia || Valamennyi faj || Korlátlan || Finnország || Valamennyi faj || Korlátlan (*) A partvonaltól mérve || || || II. MELLÉKLET
A HALÁSZATI KAPACITÁS FELSŐ HATÁRAI Felső határértékek (a 2010. december 31-i helyzet alapján) || || Tagállam || GT || kW Belgium || 18.911 || 51.585 Bulgária || 8.448 || 67.607 Dánia || 88.528 || 313.341 Németország || 71.114 || 167.089 Észtország || 22.057 || 53.770 Írország || 77.254 || 210.083 Görögország || 91.245 || 514.198 Spanyolország (a legkülső régiókkal együtt) || 446.309 || 1.021.154 Franciaország (a legkülső régiókkal együtt) || 219.215 || 1.194.360 Olaszország || 192.963 || 1.158.837 Ciprus || 11.193 || 48.508 Lettország || 49.067 || 65.196 Litvánia || 73.489 || 73.516 Málta || 15.055 || 96.912 Hollandia || 166.384 || 350.736 Lengyelország || 38.376 || 92.745 Portugália (a legkülső régiókkal együtt) || 115.305 || 388.054 Románia || 1.885 || 6.716 Szlovénia || 1.057 || 10.974 Finnország || 18.187 || 182.385 Svédország || 42.612 || 210.744 Egyesült Királyság || 235.570 || 924.739 || || Az EU legkülső régiói || GT || kW Spanyolország Kanári-szigetek: H < 12 m. EU-hoz tartozó vizek || 2.649 || 21.219 Kanári-szigetek: H > 12 m. EU-hoz tartozó vizek || 3.059 || 10.364 Kanári-szigetek: H > 12 m. Nemzetközi vizek és harmadik országok vizei || 28.823 || 45.593 Franciaország Réunion-sziget: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H < 12 m || 1.050 || 19.320 Réunion-sziget: Nyíltvízi fajok. H > 12 m || 10.002 || 31.465 Francia Guyana: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H < 12 m || 903 || 11.644 Francia Guyana: Garnélarákász-hajók || 7.560 || 19.726 Francia Guyana: Nyíltvízi fajok. Nyílt tengeri hajók. || 3.500 || 5.000 Martinique: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H < 12 m || 5.409 || 142.116 Martinique: Nyíltvízi fajok. H > 12 m || 1.046 || 3.294 Guadeloupe: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H < 12 m || 6.188 || 162.590 Guadeloupe: Nyíltvízi fajok. H > 12 m || 500 || 1.750 Portugália Madeira: Tengerfenéken élő fajok. H < 12 m || 617 || 4.134 Madeira: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H > 12 m || 4.114 || 12.734 Madeira: Nyíltvízi fajok. Kerítőháló. H > 12 m || 181 || 777 Azori-szigetek: Tengerfenéken élő fajok. H < 12 m || 2.626 || 29.895 Azori-szigetek: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H > 12 m || 12.979 || 25.721 H = teljes hosszúság || || III. MELLÉKLET
TANÁCSADÓ TESTÜLETEK Tanácsadó testület neve || Illetékességi terület Balti-tenger || IIIb, IIIc és IIId ICES[36]-övezetek Földközi-tenger || A Földközi-tenger tengeri vizei a ny. h. 5°36' vonalától keletre Északi-tenger || IV és IIIa ICES-övezetek Észak-nyugati vizek || V (az Va kivételével és a Vb-nek csak az uniós vizeire kiterjedve), VI és VII ICES-övezetek Délnyugati vizek || VIII, IX és X ICES-övezetek (Azori-szigetek körüli vizek), és a 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 CECAF[37]-övezetek (Madeira és a Kanári-szigetek körüli vizek) Nyíltvízi állományok (kék puha tőkehal, makréla, fattyúmakréla, hering) || Valamennyi illetékességi terület (kivéve a Balti-tengert, a Földközi-tengert és az akvakultúrát) Nyílt tengeri/hosszú távú flotta || Valamennyi nem uniós víz Akvakultúra || Akvakultúra, az 5. cikkben meghatározottak értelmében PÉNZÜGYI
KIMUTATÁS JAVASLATOKHOZ 1. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB
ADATAI 1.1. A javaslat/kezdeményezés címe 1.2. A
tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe
tartozó érintett szakpolitikai terület(ek) 1.3. A
javaslat/kezdeményezés típusa 1.4. 1.4.
Célkitűzés(ek) 1.5. A
javaslat/kezdeményezés indoklása 1.6. Az
intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama 1.7. 1.7.
Tervezett irányítási módszer(ek) 2. IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK 2.1. A
megfigyelésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések 2.2. Irányító
és ellenőrző rendszer 2.3. A
csalások és a szabálytalanságok megelőzésre vonatkozó intézkedések 3. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI
HATÁSA 3.1. A
kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés
mely kiadási tételét/tételeit érintik? 3.2. A
kiadásokra gyakorolt becsült hatás 3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás
összegzése 3.2.2. Az
operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás 3.2.3. Az
igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás 3.2.4. A
jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség 3.2.5. Harmadik
felek részvétele a finanszírozásban 3.3. A bevételre gyakorolt becsült
pénzügyi hatás PÉNZÜGYI
KIMUTATÁS JAVASLATOKHOZ 1. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB
ADATAI 1.1. A javaslat/kezdeményezés címe
Javaslat
a közös halászati politikáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre 1.2. Az ABM/ABB keretébe tartozó érintett
szakpolitikai terület(ek)[38]
11.
sz. szakpolitikai terület: Tengerügyek és halászat 1.3. A javaslat/kezdeményezés
típusa ¨A javaslat/kezdeményezés új intézkedésre
irányul ¨ A
javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet/előkészítő intézkedést
követő új intézkedésre irányul[39]
¨ A
javaslat/kezdeményezés jelenlegi intézkedés meghosszabbítására irányul ý A
javaslat/kezdeményezés új intézkedésnek megfelelően módosított
intézkedésre irányul 1.4. Célkitűzések 1.4.1. A javaslat/kezdeményezés által
érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések Erőforrás-hatékony
Európa 1.4.2. Egyedi célkitűzés(ek) és
az ABM/ABB keretébe tartozó érintett tevékenység(ek) Egyedi célkitűzések Az
EUMSZ 39. cikkében meghatározott célkitűzések elősegítése. 1.
Az érdekeltek bevonásának fejlesztése 2.
A tudományos információk rendelkezésre állásának biztosítása 3.
Az ellenőrzés korszerűsítése és erősítése az Unióban 4.
Az ellenőrzési tevékenységek felülvizsgálata a tagállamokban 5.
Hozzájárulás a tagállamok ellenőrzési tevékenységeinek jobb
összehangolásához a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal
segítségével Az ABM/ABB keretébe tartozó érintett tevékenység(ek) ABB
11 04 01, 11 07 02, 11 08 01, 11 08 02, 11 08 05 tevékenységek 1.4.3. Várható eredmény(ek) és
hatás(ok) Tüntesse fel, milyen
hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/az
érintett célcsoportokra. A
fenntarthatóság a közösségi halászati politika javasolt reformjának
középpontjában áll, azzal a célkitűzéssel, hogy 2015-ig a halállományokat
a maximális fenntartható hozam szintjén kell kiaknázni. A fogás és a
haszonkulcs növekedését eredményező fenntartható halászat felszabadítja a
halászati ágazatot, így az nem függ a köztámogatástól, ezzel átlátható
feltételek mellett könnyebben érhetőek el a stabil árak, ami a fogyasztók
számára is nyereséggel jár. 1.4.4. Az eredmények és hatások
mutatói Tüntesse fel a
javaslat/kezdeményezés megvalósításának nyomon követését lehetővé
tevő mutatókat. Környezeti
hatások: állományok a legnagyobb fenntartható hozam szintjén, a túlkapacitás
csökkentése és előrelépés az átruházható halászati részesedések
végrehajtása terén. Gazdasági
hatások: a halászati ágazat szereplőinek jövedelme, bruttó hozzáadott
érték, bevétel/kiegyenlítő bevétel és nettó nyereségráta. Társadalmi
hatások: Foglalkoztatás (teljes munkaidős egyenérték) és teljes
munkaidős egyenértékre számított személyi bér. 1.5. A javaslat/kezdeményezés
indoklása 1.5.1. Rövid vagy hosszú távon
kielégítendő szükséglet(ek) A
közös halászati politika a halászati erőforrások kiaknázása tekintetében
környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságot ér el. Ezek a
célkitűzések jogilag ugyanolyan fontosak, és egyikük sem érhető el
elszigetelten. A közös halászati politika reformjával kapcsolatban elvégzett
hatásvizsgálat azonban megerősítette, hogy az állománystátusz
erőteljesebb fejlesztése nélkül a gazdasági és társadalmi fenntarthatóság
korlátozott marad. 1.5.2. Az uniós részvételből
adódó többletérték Az
EUMSZ 3 cikkének d) pontja szerint az Európai Uniónak kizárólagos hatásköre
lesz a tengeri biológiai erőforrások védelme terén. A 4. cikk (2)
bekezdésének d) pontja szerint az Európai Unió és a tagállamok megosztott
hatáskörrel rendelkeznek a közös halászati politika fennmaradó része tekintetében.
Az uniós részvétel hozzáadott értéke ahhoz a tényhez köthető, hogy a közös
halászati politika a közös erőforrások kiaknázására vonatkozik. 1.5.3. Hasonló korábbi tapasztalatok
tanulsága A
közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyv[40]
megállapította, hogy a közös halászati politika nem éri el a legfontosabb
célkitűzéseit: a halállományokat túlhalásszák, a flotta egy részének
gazdasági helyzete törékeny a magas szintű támogatások ellenére, a
halászati ágazatban kínált munkahelyek nem vonzóak, és a halászattól függő
számos part menti közösségnek bizonytalan a helyzete. A zöld könyvet
követő széles körű konzultációs folyamat eredménye megerősítette
ezt az elemzést[41].
A
jelenlegi közös halászati politika fő problémája, hogy a környezetvédelem
nem fenntartható a túlhalászás következtében. Ehhez az összes többi probléma is
hozzájárul. A túlhalászás fő okai a flotta túlkapacitása, a teljes
kifogható mennyiség meghatározása során eltérnek a tudományos információktól és
nem rangsorolják a célkitűzéseket. A második probléma a halászati ágazat
gyenge gazdasági fenntarthatósága. Sok flotta nem nyereséges és sebezhető
az olyan külső nehezítő hatások miatt, mint például az üzemanyagárak
emelkedése. Harmadrészt a társadalmi fenntarthatóság hiánya érinti a halászati
ágazatot és a halászattól függő területeket. 1.5.4. Összhang és lehetséges
szinergia egyéb pénzügyi eszközökkel A
halállományok maximális fenntartható hozam szintjén történő kiaknázása
célját az ENSZ tengerjogi egyezménye rögzíti, amelyet a fenntartható fejlődésről
szóló 2002. évi csúcstalálkozón 2015-ig lehetőség szerint elérendő
célkitűzésként fogadtak el. Ez a célkitűzés lehetővé teszi, hogy
a megreformált közös halászati politika könnyebben elérje a jó környezetvédelmi
állapotot a tengeri környezetben, a tengervédelmi stratégiáról szóló
keretirányelvvel[42]
összhangban. 1.6. Az intézkedés és a pénzügyi
hatás időtartama ¨ A javaslat/kezdeményezés határozott
időtartamra vonatkozik –
¨ Javaslat/kezdeményezés hatálybalépése –
¨ Pénzügyi hatás: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig ý A javaslat/kezdeményezés határozatlan
időtartamra vonatkozik –
Megvalósítás megkezdésének időszaka: ÉÉÉÉ-tól/-től
ÉÉÉÉ-ig –
Teljes körű működés követi. 1.7. Tervezett irányítási
módszer(ek)[43] ý A Bizottság centralizált, közvetlen
irányítása ¨ Centralizált irányítás közvetetten,
hatáskör-átruházással a következők számára: –
¨ végrehajtó ügynökségek –
¨ a Közösségek által létrehozott szervek[44] –
¨ tagállami közintézmények/közfeladatot ellátó szervek –
¨ az Európai Unióról szóló szerződés V. címe értelmében külön
intézkedések végrehajtásával megbízott, a költségvetési rendelet 49. cikke
szerinti vonatkozó jogalapot megteremtő jogi aktusban meghatározott
személyek ý Megosztott irányítás a tagállamokkal ¨ Decentralizált irányítás harmadik
országokkal ¨ Közös irányítás nemzetközi szervezetekkel
(nevezze meg) Egynél több irányítási
módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a
„Megjegyzések” rovatban. 2. IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK 2.1. A megfigyelésre és a
jelentéstételre vonatkozó rendelkezések Ismertesse a
rendelkezések gyakoriságát és feltételeit. 2.2. Irányító és
ellenőrző rendszer 2.2.1. Felismert kockázat(ok) 2.2.2. Tervezett ellenőrzési
mód(ok) 2.3. A csalások és a
szabálytalanságok megelőzésre vonatkozó intézkedések Tüntesse fel a
meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket. 3. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT
PÉNZÜGYI HATÁSA 3.1. A kiadások a többéves
pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási
tételét/tételeit érintik? · Jelenlegi költségvetési kiadási tételek A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül
pedig a költségvetési tételek sorrendjében. A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Részvétel Szám [Leírás………………………...……….] || diff./nem diff.[45] || EFTA-országokból[46] || tagjelölt országokból[47] || harmadik országokból || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében 2 || 11 04 01 Szorosabb együttműködés a halászati iparral és a közös halászati politika által érintett felekkel || diff. || Nem || Nem || Nem || Nem 2 || 11 07 02 Halászati erőforrásokkal való gazdálkodás támogatása (a tudományos információk fejlesztése) || diff. || Nem || Nem || Nem || Nem 2 || 11 08 01 Pénzügyi támogatás a tagállamok részére az ellenőrzés terén felmerülő kiadásokra || diff. || Nem || Nem || Nem || Nem 2 || 11 08 02 Az uniós felségvizeken és máshol folyó halászati tevékenységek ellenőrzése és felügyelete || diff. || Nem || Nem || Nem || Nem 2 || 11.08.05.01. A Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal (CFCA) hozzájárulása az 1. és 2. címhez || diff. || Nem || Nem || Nem || Nem 2 || 11.08.05.02. A Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal (CFCA) hozzájárulása a 3. címhez || diff. || Nem || Nem || Nem || Nem · Létrehozandó új költségvetési tételek A többéves pénzügyi
keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében. A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Részvétel Szám [Fejezet………………………...……….] || diff./nem diff. előirányzat || EFTA-országokból || tagjelölt országokból || harmadik országokból || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében || [XX.YY.YY.YY] || || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM 3.2. A kiadásokra gyakorolt
becsült hatás 3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült
hatás összegzése millió EUR (három tizedesjegyig) A többéves pénzügyi keret fejezete: || 2 || A természeti erőforrások megőrzése és kezelése Főigazgatóság: MARE || || || 2013[48] || N+1. év || N+2. év || N+3.év || N+4. év || N+5. év || N+6. év || N+7. év || N+8. év || N+9. év || ÖSSZESEN Operatív előirányzatok || || || || || || || || || || || 11 04 01 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || 6.400 || || || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (2) || 5.950 || || || || || || || || || || 11 07 02 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || 4.500 || || || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (2a) || 3.500 || || || || || || || || || || 11 08 01 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || 47.430 || || || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (2a) || 25.200 || || || || || || || || || || 11 08 02 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || 2.300 || || || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (2a) || 2.300 || || || || || || || || || || 11.08.05.01 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || 7.413 || || || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (2a) || 7.413 || || || || || || || || || || 11.08.05.02 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || 1.711 || || || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (2a) || 2.711 || || || || || || || || || || Az egyedi programokra szánt keretösszegből finanszírozott igazgatási jellegű előirányzatok[49] || || || || || || || || || || || || || (3) || || || || || || || || || || || TELJES előirányzat a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság részére || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =1+1a +3 || 69.754 || || || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || =2+2a +3 || 47.074 || || || || || || || || || || TELJES operatív előirányzat || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || 69.754 || || || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (5) || 47.074 || || || || || || || || || || Az egyedi programokra szánt keretösszegből finanszírozott TELJES igazgatási jellegű előirányzat || (6) || || || || || || || || || || || A többéves pénzügyi keret 2. FEJEZETE szerinti TELJES előirányzat || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || 69.754 || || || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || 47.074 || || || || || || || || || || Amennyiben a javaslat/kezdeményezés több fejezetet is
érint: TELJES operatív előirányzat || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || 69.754 || || || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || (5) || 47.074 || || || || || || || || || || Az egyedi programokra szánt keretösszegből finanszírozott TELJES igazgatási jellegű előirányzat || (6) || || || || || || || || || || || A többéves pénzügyi keret 1–4. FEJEZETE szerinti TELJES előirányzat (Referenciaösszeg) || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || || || || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || || || || || || || || || || || A többéves pénzügyi keret fejezete: || 5 || „Igazgatási kiadások” millió EUR (három tizedesjegyig) || || || 2013 || N+1. év || N+2. év || N+3.év || N+4. év || N+5. év || N+6. év || N+7. év || N+8. év || N+9. év || ÖSSZESEN Főigazgatóság: || Humán erőforrások || 9.404 || || || || || || || || || || Egyéb igazgatási kiadás 11 01 02 11 || 0.210 || || || || || || || || || || Főigazgatóság ÖSSZESEN || Előirányzatok || 9.614 || || || || || || || || || || A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETE szerinti TELJES előirányzat || Teljes kötelezettségvállalási előirányzat = Teljes kifizetési előirányzat) || 9.614 || || || || || || || || || || millió EUR (három tizedesjegyig) || || || 2013[50] || N+1. év || N+2. év || N+3.év || N+4. év || N+5. év || N+6. év || N+7. év || N+8. év || N+9. év || ÖSSZESEN TOTAL appropriations under HEADINGS 1 to 5 of the multiannual financial framework || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 79.368 || || || || || || || || || || Kifizetési előirányzatok || 56.688 || || || || || || || || || || 3.2.2. Az operatív
előirányzatokra gyakorolt becsült hatás –
¨ A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív
előirányzatok felhasználását. –
ý A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok
felhasználását vonja maga után: Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR
(három tizedesjegyig) Tüntesse fel a célkitűzéseket és a teljesítéseket ò || || || 2013 || N+1. év || N+2. év || N+3.év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN TELJESÍTÉSEK Teljesítés típusa[51] || Teljesítés átlagos költsége || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma összesen || Költség összesen 1. sz. EGYEDI CÉLKITŰZÉS[52]… || Az érdekeltek bevonásának fejlesztése Teljesen működő RAC-ok || Nem || 0.280 || 8 || 2.240 || || || || || || || || || || || || || || Új fejezetek és a tartalom frissítése a MARE Főigazgatóság honlapjain || Nem || 0.040 || 5 || 0.200 || || || || || || || || || || || || || || A „Halászat és akvakultúra Európában” magazin kiadása és terjesztése 23 nyelven (évi 5 szám). || Nem || 0.114 || 5 || 0.580 || || || || || || || || || || || || || || Minőségi információs anyagok (beleértve az audiovizuális anyagokat is) előállítása és terjesztése a média, a közvélemény és az érintettek részére. Kommunikációs kampány a prioritási kérdésekben, mint pl. a közös halászati politika reformja. || Nem || 0.310 || 6 || 1.860 || || || || || || || || || || || || || || Többnyelvű kiadványok kiadása és terjesztése. || Nem || 0.025 || 20 || 0.500 || || || || || || || || || || || || || || A MARE Főigazgatóság részvétele vásárokon. || Nem || 0.200 || 1 || 0.200 || || || || || || || || || || || || || || Az Európai Tengerészeti Nap megszervezése minden év májusában. || Nem || 0.400 || 1 || 0.400 || || || || || || || || || || || || || || Konferenciák és szemináriumok szervezése a közös halászati politikáról és az IMP-ről, pl. a közös halászati politika reformjáról. || Nem || 0.050 || 4 || 0.200 || || || || || || || || || || || || || || Egyebek (promóciós anyagok, logó, tárolás és terjesztés a Kiadóhivatal feladata. || Nem || 0.110 || 2 || 0.220 || || || || || || || || || || || || || || 1. sz. egyedi célkitűzés részösszege || || 6.400 || || || || || || || || || || || || || || 2. sz. EGYEDI CÉLKITŰZÉS… || A tudományos információk rendelkezésre állásának biztosítása Az adatgyűjtő hálózat végrehajtásának támogatása, nevezetesen a HTMGB tevékenységeinek összehangolása és szervezése útján, a vonatkozó honlapok fenntartásával, és az „Uniós halászflotta éves gazdasági teljesítménye" című jelentés kiadásának a támogatása a Bizottság és a JRC közötti igazgatási megállapodás keretében. || Igazgatási megállapodások || 1.400 || 1 || 1.400 || || || || || || || || || || || || || || A TAC-ok (teljes kifogható mennyiség) és a kvótákra vonatkozó rendelet útján kezelt állománystátuszra vonatkozó visszatérő tanácsadás nyújtása, és nem visszatérő tanácsadás nyújtása pl. a többéves tervek vagy a betakarítás ellenőrzési szabályok értékelése terén a Bizottság és az ICES közötti egyetértési megállapodás keretében. || Megállapodás || 1.500 || 1 || 1.500 || || || || || || || || || || || || || || A halászati állományokra vonatkozó szakértői tanácsadás a biológiai, technikai, gazdasági és az ökoszisztémával összefüggő kérdésekben, a HTMGB és annak alcsoportjainak találkozói keretében. || Találkozók száma || 0.024 || 25 || 0.6 || || || || || || || || || || || || || || A közös halászati politikának a Földközi-tenger térségében történő végrehajtására vonatkozó tudományos információi és más szolgáltatások. || || 1.0 || 2 || 1.0 || || || || || || || || || || || || || || 2. sz. egyedi célkitűzés részösszege || || 4.500 || || || || || || || || || || || || || || 3. sz. EGYEDI CÉLKITŰZÉS… || Az ellenőrzés korszerűsítése és erősítése Unió-szerte Informatikai rendszerek és adatelemzés || || || N/A || 10.000 || || || || || || || || || || || || || || Nyomonkövetési eszközök és motorteljesítmény-mérő berendezések || || || 1600 || 8.000 || || || || || || || || || || || || || || Kísérleti projektek (beleértve a zártláncú TV-t 2011-től) || || || N/A || 2.000 || || || || || || || || || || || || || || Automata helymeghatározó eszközök, hajómegfigyelő rendszerek / automata azonosítórendszerek (VMS/IAS) || || || 3000 || 3.800 || || || || || || || || || || || || || || Elektronikus hajónapló a hajók fedélzetén || || || 3300 || 7.400 || || || || || || || || || || || || || || Halászati monitoring központ (FMC) fejlesztése || || || 22 || 11.400 || || || || || || || || || || || || || || Ellenőrző eszközökre fordított beruházás (járőrhajók és légi járművek) || || || N/A || 3.700 || || || || || || || || || || || || || || Képzések és csereprogramok az ellenőrző személyzet részére || || || 30 || 0.600 || || || || || || || || || || || || || || Szemináriumok a közös halászati politika szabályai végrehajtásának tudatosítására || || || 5 || 0.530 || || || || || || || || || || || || || || 3. sz. egyedi célkitűzés részösszege || || 47.430 || || || || || || || || || || || || || || 4. sz. EGYEDI CÉLKITŰZÉS… || Az ellenőrzési tevékenységek felülvizsgálata a tagállamokban Az ellenőrző tevékenységek figyelemmel kísérése tagállamonként - A közös halászati politika szabályainak alkalmazását ellenőrző missziók - Ellenőrök eszközei || || || 250 || 0.800 || || || || || || || || || || || || || || A közös halászati politika szabályai végrehajtásának elősegítése - A halászati ellenőrzési szakértői csoport találkozói a halászati ellenőrzéssel kapcsolatos kérdésekben - Tanulmányok || || || 30 || 0.400 || || || || || || || || || || || || || || Informatikai hardver, szoftver és támogatás az ellenőrzéshez (adatok, adatok ellenőrzése, adatkarbantartás, adatbázishoz való hozzáférés stb.) || || || N/A || 1.100 || || || || || || || || || || || || || || 4. sz. egyedi célkitűzés részösszege || || 2.300 || || || || || || || || || || || || || || 5. sz. EGYEDI CÉLKITŰZÉS… || Hozzájárulás a tagállamok ellenőrzési tevékenységeinek jobb összehangolásához a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal segítségével Aktív alkalmazásban álló dolgozók || || || N/A || 5.634 || || || || || || || || || || || || || || Egyéb személyi költség || || || N/A || 0.440 || || || || || || || || || || || || || || Igazgatási kiadások || || || N/A || 1.320 || || || || || || || || || || || || || || Kapacitásnövelés || || || N/A || 0.720 || || || || || || || || || || || || || || Működés összehangolása (beleértve a közös telepítési terveket) || || || N/A || 1.010 || || || || || || || || || || || || || || 5. sz. egyedi célkitűzés részösszege || || 9.124 || || || || || || || || || || || || || || ÖSSZKÖLTSÉG || || 69.754 || || || || || || || || || || || || || || 3.2.3. Az igazgatási előirányzatokra
gyakorolt becsült hatás 3.2.3.1. Összefoglaló –
¨ A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási
előirányzatok felhasználását. –
ý A javaslat/kezdeményezés az alábbi igazgatási előirányzatok
felhasználását vonja maga után: millió EUR (három tizedesjegyig) || 2013 [53] || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETE || || || || || || || || Humán erőforrások || 9.404 || || || || || || || Egyéb igazgatási kiadások || 0.210 || || || || || || || A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉNEK részösszege || 9.614 || || || || || || || A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE[54] bele nem tartozó előirányzatok || || || || || || || || Humán erőforrások || || || || || || || || Egyéb igazgatási jellegű kiadások || || || || || || || || A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE bele nem tartozó előirányzatok részösszege || || || || || || || || ÖSSZESEN || 9.614 || || || || || || || 3.2.3.2. Becsült
humánerőforrás-szükségletek –
¨ A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után humánerőforrások
felhasználását. –
ý A javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrások
felhasználását vonja maga után: A becsléseket egész számmal (vagy legfeljebb
egy tizedesjeggyel) kell kifejezni || || 2013 || N+1. év || N+2. év || N+3.év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető A létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselői és ideiglenes alkalmazotti álláshelyek) || || 11 01 01 01 (a központban és a bizottsági képviseleteken) || 66 || || || || || || || 11 01 01 02 (küldöttségeknél) || 0 || || || || || || || 00 01 05 01 (közvetett kutatás) || 0 || || || || || || || 10 01 05 01 (közvetlen kutatás) || 0 || || || || || || || Külső személyi állomány (teljes munkaidős egyenértékben kifejezve)[55] || || 11 01 02 01 (AC, INT, END a teljes keretből) || 14 || || || || || || || 11 01 02 02 (AC, AL, END, INT és JED a küldöttségeknél) || 0 || || || || || || || 1101 04 yy[56] || - központoknál[57] || 0 || || || || || || || - küldöttségeknél || 0 || || || || || || || 11 01 05 02 (CA, INT, SNE közvetett kutatásban) || 0 || || || || || || || 10 01 05 02 (CA, INT, SNE közvetett kutatásban) || 0 || || || || || || || Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) || 0 || || || || || || || ÖSSZESEN || 80 || || || || || || XX az érintett szakpolitikai terület vagy
költségvetési cím. A szükséges humán
erőforrásokat annak a főigazgatóságnak a személyi állománya
biztosítja, amely már feladatul kapta a tevékenység kezelését, illetve a
főigazgatóságon belül áthelyezték, esetlegesen további áthelyezéssel,
amelyet a kezelő főigazgatóság az éves áthelyezési eljárás alapján
végez, a költségvetési korlátokra tekintettel. Az elvégzendő
feladatok leírása: Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak || a fent említett működési előirányzatok és működési tevékenységek kezelése 2013-ban Külső személyzet || a fent említett működési előirányzatok és működési tevékenységek kezelése 2013-ban 3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi
kerettel való összeegyeztethetőség –
ý A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a jelenlegi többéves
pénzügyi kerettel. –
¨ A javaslat/kezdeményezés miatt a többéves pénzügyi keret vonatkozó
fejezetének átdolgozása szükséges. Fejtse ki, miként kell átdolgozni a pénzügyi keretet:
tüntesse fel az érintett költségvetési tételeket és a megfelelő
összegeket. –
¨ A javaslat/kezdeményezés miatt szükség van a rugalmassági eszköz
alkalmazására vagy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára[58]. Fejtse ki a szükségleteket: tüntesse fel az érintett
költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket. 3.2.5. Harmadik felek részvétele a
finanszírozásban –
ý A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik felek általi
társfinanszírozást. –
¨ A javaslat/kezdeményezés társfinanszírozást irányoz elő az alábbi
becslés szerint: előirányzatok millió EUR (három tizedesjegyig) || N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || Összesen Tüntesse fel a társfinanszírozó szervet || || || || || || || || Társfinanszírozott előirányzatok ÖSSZESEN || || || || || || || || 3.3. A bevételre gyakorolt becsült
pénzügyi hatás –
ý A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a bevételre. –
¨ A javaslatnak/kezdeményezésnek van pénzügyi hatása – a bevételre
gyakorolt hatása a következő: ¨ a javaslat a saját forrásokra gyakorol hatást ¨ a javaslat az egyéb bevételekre gyakorol hatást millió EUR (három tizedesjegyig) Bevételi költségvetési tétel: || Az aktuális költségvetési évben rendelkezésre álló előirányzatok || A javaslat/kezdeményezés hatása[59] N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető … jogcímcsoport || || || || || || || || Az egyéb célhoz kötött
bevételek esetében tüntesse fel az érintett kiadáshoz tartozó költségvetési
tétel(eke)t. Ismertesse a bevételre
gyakorolt hatás számításának módszerét. [1] COM(2009) 163 végleges, 2009.4.22. [2] HL L 125.,
1998.4.27., 1. o. [3] HL L 17., 2000.1.21., 22. o. [4] HL L 349., 2005.12.31., 1. o. [5] HL L 223., 2006.8.15., 1. o. [6] HL L 409., 2006.12.30., 11. o. [7] HL L 60., 2008.3.5., 1. o. [8] HL L 286, 2008.10.29, 1. o. [9] HL L 343.,
2009.12.22., 1. o. [10] HL L 256.,
2004.8.3., 17. o. [11] SEC(2010) 428 végleges, 2010.4.16. [12] A Tanács 1954/2003/EK rendelete az egyes közösségi halászati
területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések
irányításáról, a 2847/93/EK rendelet módosításáról, valamint a 685/95/EK és a
2027/95/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. [13] A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes,
nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására
és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról és a Tanács
1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika
szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer
létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a
2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az
1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról,
valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon
kívül helyezéséről. [14] HL [15] HL [16] HL L 358., 2002.12.31., 59. o. [17] HL L 179., 1998.6.23., 1. o. [18] HL L 189.,
1998.7.3., 14. o. [19] HL L 177.,
1996.7.16., 24. o. [20] A felek konferenciájának X/2. határozata. [21] EU CO
7/10, 2010. március 26. [22] COM(2011)
244. [23] HL L 164.,
2008.6.25., 19. o. [24] A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai
Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az Európai Unió
integrált tengerpolitikájáról, COM(2007) 575 végleges. [25] HL C 105., 1981.5.7., 1. o. [26] HL L 103., 1979.4.25., 1. o. [27] HL L 206., 1992.7.22., 7. o. [28] HL L 164, 2008.6.25, 19. o.19 [29] COM(2009) 162 végleges. [30] COM(2010) 2020 végleges. [31] HL L 55., 2011.2.28., 13. o. [32] HL L 256., 2004.8.3., 17. o. [33] HL L 60., 2008.3.23., 1. o. [34] HL L 409., 2006.12.30., 11. o. [35] HL L 274.,
1986.9.25., 1. o. [36] Az
ICES-övezetek (Nemzetközi Tengerkutatási Tanács) a 218/2009/EK rendeletben
meghatározottak. [37] A
CECAF-övezetek (Kelet-közép-atlanti területek vagy a FAO 34. fő halászati
övezete) a 216/2009/EK rendeletben meghatározottak. [38] ABM:
tevékenységalapú irányítás – ABB: tevékenységalapú költségvetés-tervezés. [39] A
költségvetési rendelet 49. cikke (6) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint. [40] COM(2009) 163 végleges, 1999. április 22. [41] Lásd még a SEC(2010)428 végleges dokumentumot (2010. április 16.) a
közös halászati politika reformjáról szóló konzultáció összegzéséről. [42] Az Európai
Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri
környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek
meghatározásáról. [43] Az egyes
irányítási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletben
szereplő megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési
Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html [44] A
költségvetési rendelet 185. cikkében előírt szervek. [45] diff. =
differenciált előirányzat / nem diff. = nem differenciált
előirányzat. [46] EFTA:
Európai Szabadkereskedelmi Társulás. [47] A
tagjelölt országok, adott esetben a nyugat-balkáni lehetséges tagjelölt
országok. [48] Az N. év a
javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve. [49] Technikai,
illetve igazgatási támogatás, valamint uniós programok, illetve intézkedések
végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek),
közvetett kutatás, közvetlen kutatás. [50] Az N. év a
javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve. [51] A
teljesítések a szállítandó termékek és szolgáltatások (pl. a finanszírozott
diákcserék száma, az épített utak hossza km-ben stb.). [52] Az 1.4.2.
szakaszban („Egyedi célkitűzések...”) feltüntetett célkitűzés. [53] Az N. év a
javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve. [54] Technikai,
ill. igazgatási támogatás, valamint uniós programok, ill. intézkedések
végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek),
közvetett kutatás, közvetlen kutatás. [55] CA =
szerződéses alkalmazott (Contract Agent); INT = átmeneti alkalmazott („Intérimaire”);
JED = kiküldetésen lévő fiatal szakértő („Jeune Expert en
Délégation”); LA = helyi alkalmazott (Local Agent); SNE = nemzeti
szakértő (Seconded National Expert). [56] Az
operatív előirányzatoknál a külső személyzetre részleges felső
határérték vonatkozik (korábban: „BA” sorok). [57] Elsősorban
a strukturális alapok, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap
(EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) esetében. [58] Lásd az
intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját. [59] A
hagyományos saját források (vámok, cukorilletékek) tekintetében nettó
összegeket, vagyis a 25 %-kal (beszedési költségek) csökkentett bruttó
összegeket kell megadni.