INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

· Általános információk

2009-ben a Bizottság elemezte a közös halászati politika működését a közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyv[1] alapján. A Bizottság megállapította, hogy a 2002. évi reform óta tapasztalható haladás ellenére nem valósultak meg valamennyi (környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi) dimenzióban a fenntartható halászat célkitűzései, és a zöld könyv egy sor szerkezeti hiányosságot jelölt meg a jelenlegi közös halászati politikában. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa egyetértett ezzel a megállapítással.

2009 áprilisa és 2010 novembere közötti nyilvános vita számos hozzászólása, továbbá egyedi tanulmányok és értékelések is megerősítették a zöld könyv általános értékelését, és segítettek azon gyenge pontok azonosításában, amelyekkel a reform során foglalkozni kell.

· A javaslat okai és célkitűzései

A közös halászati politika alapvető reformra szorul, melynek során hatályon kívül kell helyezni a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló 2002. december 20-i 2371/2002/EK számú tanácsi rendeletet, és az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak 2013. január 1-i hatállyal el kell fogadnia e javaslat alapján egy új közös halászati politikát.

A közös halászati politika fő problémái a következők:

– Nem összpontosít a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság célkitűzéseire.

– Elfogadhatatlanul magas a visszaengedett halállomány mennyisége.

– A flotta túlzott kapacitása, a túlhalászás, a túl magas szinten megállapított teljes kifogható mennyiségek (TAC-ok) és a szabályok nem megfelelő betartása következtében az uniós halállomány nagy részét túlzottan kitermelik.

– A flották jelentős részének alacsony a nyereségessége és a gazdasági rugalmassága.

– A környezetvédelmi szempontok nem épültek be megfelelően a szakpolitikába.

– Nem állnak rendelkezésre megbízható adatok az összes halállomány és a flották felméréséhez.

– A halászat jelentős állami pénzügyi támogatása, amely nem járul hozzá a közös halászati politika célkitűzéseinek eléréséhez.

– A halászati tevékenységek gyenge vonzereje és a halászattól függő egyes part menti közösségek hanyatlása.

– Felülről lefelé irányuló uniós mikroszintű irányítás, amely nem elég rugalmas és nem alkalmazkodik a helyi és regionális feltételekhez.

– Az akvakultúra fejlettsége nem kielégítő az Unióban.

– A jogalkotás és az irányítás költséges és igen bonyolult, ami rontja a szabályoknak való megfelelés szintjét.

– A kereskedelempolitika kénytelen szembenézni a globalizáció és a növekvő egymásrautaltság kihívásaival.

Ez az új alaprendeletre vonatkozó javaslat azért indokolt, mert szükség van:

– a közös halászati politika célkitűzéseinek pontosítására,

– a közös halászati politika alá tartozó szakpolitikai kezdeményezések közötti összhang növelésére,

– a tengerek biológiai erőforrásainak jobb védelmére, különösen arra, hogy szülessenek többéves tervek a halászati gazdálkodásban és vessünk véget a visszaengedéseknek,

– arra, hogy a közös halászati politika keretében hozzájárulás történjen az ökológiai rendszerre és a környezetvédelemre vonatkozó szakpolitikákhoz,

– a védelmi pilléren nyugvó és a tengermedencén alapuló megközelítést alkalmazó intézkedések regionalizációjára,

– az adatgyűjtés és a tudományos szakvélemények bővítésére a védelmi politika tudásbázisához,

– a külső politikának a közös halászati politikába történő teljes integrációjára,

– az akvakultúra fejlesztésének támogatására,

– a közös halászati politika közös piaci politikájának reformjára,

– 2014-ig egy új pénzügyi eszközhöz szükséges jogi keret megteremtésére, amely támogatja a közös halászati politika célkitűzéseit és a 2020-ig szóló uniós menetrendet,

– az érdekeltek bevonásának további fokozására és elmélyítésére,

– a közös halászati politikában nemrég elfogadott új ellenőrzési rendszer beépítésére.

A javaslat átfogó célkitűzése annak biztosítása, hogy a halászati és akvakultúra-tevékenységek hosszú távon fenntartható környezetvédelmi feltételeket nyújtsanak és hozzájáruljanak az élelmiszerellátáshoz. A politika az élő tengeri biológiai erőforrások kihasználását célozza oly módon, hogy a halászati erőforrások helyreálljanak és fennmaradjanak olyan szinten, ami legkésőbb 2015-ig megteremti a maximális fenntartható hozamot. A közös halászati politika végrehajtja a halászati gazdálkodás elővigyázatos és ökoszisztéma-alapú megközelítéseit.

E javaslathoz kapcsolódóan a Bizottság el fog fogadni egy átfogó közleményt a közös halászati politika jövőjéről, egy rendeletjavaslatot a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, egy közleményt a közös halászati politika külső dimenzióiról, valamint egy jelentést, amely a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK számú tanácsi rendelet egyes részeire vonatkozik.

· Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen

A közös halászati politika szabályozási kerete jelenleg a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet. E javaslatnak az említett rendelet helyébe kell lépnie.

A Tanács 850/98/EK rendelete (1998. március 30.) a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról[2].

A Tanács 104/2000/EK rendelete (1999. december 17.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről[3].

A Tanács 2187/2005/EK rendelete (2005. december 21.) a Balti-tenger, a Beltek és a Sound halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1434/98/EK rendelet módosításáról és a 88/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről[4].

A Tanács 1198/2006/EK rendelete (2006. július 27.) az Európai Halászati Alapról[5].

A Tanács 1967/2006/EK rendelete (2006. december 21.) a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről[6].

A Tanács 199/2008/EK rendelete (2008. február 25.) a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos szakvélemények támogatásáról[7].

A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről[8].

A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről[9].

A 2004/585/EK tanácsi határozat (2004. július 19.) a közös halászati politika alapján történő regionális tanácsadó testületek felállításáról[10].

· Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

A javaslat és annak célkitűzései összhangban állnak más uniós szakpolitikákkal, különösen a környezetvédelmi, szociális, regionális, fejlesztési, mezőgazdasági, piaci és kereskedelmi, pénzügyi, kutatási és innovációs, egészségügyi és fogyasztóvédelmi politikákkal és ezek célkitűzéseivel.

2.           KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL; HATÁSVIZSGÁLAT

· Konzultáció az érdekeltekkel

A konzultáció módja, a legfontosabb célterületek és a válaszadók köre

2009-ben és 2010-ben a reformmal kapcsolatos konzultáció során az internetes hozzászólások és az érdekeltekkel folytatott számos megbeszélés alkalmával kiderült a reform általános támogatottsága. Az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága is benyújtotta a zöld könyvvel kapcsolatos észrevételeit. Az Európai Unió Tanácsa számos alkalommal megvitatta a reformot. A nyilvános konzultáció összegzését A Közös halászati politika reformjára vonatkozó konzultáció összegzése tartalmazza[11].

Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése

Az észrevételek többsége az egyszerűsítésre, a döntéshozatalnak a Lisszaboni Szerződéshez történő adaptálására, az erőforrások védelmére és kezelésére vonatkozó hosszú távú megközelítésre – beleértve a visszaengedések problémájának kezelését –, a regionalizációra, a további érintettek bevonására és a nagyobb iparági felelősségvállalásra vonatkozott. Különösen a tagállamok vélik úgy általában, hogy a viszonylagos stabilitás a közös halászati politika központi pillére. A kisléptékű és a part menti halászatot fontosnak tartják, de a jelenlegi jogi kereteken túli differenciált rendszer ötletét csak mérsékelten támogatták. A flottakezelés erőteljesebb piaci alapú megközelítését és a piacpolitikát sokan a fenntarthatóság hasznos hajtóerejének tekintik. A külső politika és a nemzetközi cselekvések terén elismerték, hogy teljes mértékben össze kell hangolni a közös halászati politika alapelveivel és célkitűzéseivel. Erőteljes támogatást kapott az, hogy a közfinanszírozást szigorúbban kell a szakpolitikai célkitűzésekhez igazítani. Sok hozzászóló fontosnak tartotta az akvakultúrát.

Javaslata elkészítése során a Bizottság kellőképpen figyelembe vette a konzultáció során felmerült észrevételeket, nevezetesen a fenntarthatóság környezetvédelmi feltételeinek megteremtése és a maximális fenntartható hozam célkitűzésének konszolidációja terén a megerősített hosszú távú perspektívát, a regionalizációt, a további érdekeltek bevonását és az erőteljesebb piaci alapú eszközök bevezetését, tekintetbe véve a kisméretű flották egyedi jellemzőit is. A javaslat az akvakultúra fontosságát is tükrözi.

· Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

A javaslat megalkotása során a Bizottság számos tanulmányon és kutatási projekten kívül külső szakértőket használt fel, valamint a szakpolitikával kapcsolatos meglévő ismereteket, többek között az ICES és a HTMGB (éves) tanácsait. A nyilvánosan elérhető szakértői tanácsok és tanulmányok megtalálhatók a MARE főigazgatóság honlapján.

· Hatásvizsgálat

A hatásvizsgálat érdekében a közös halászati politika reformcsomagjának különböző lehetőségeit azonosította a Bizottság. Valamennyi opciónak része a környezetvédelmi fenntarthatóság, mint átfogó fenntarthatósági előfeltétel. Módszertanilag a hatások elemzését az egyes opciók hatását mérő teljesítménymutatók támasztják alá. A Bizottság elemezte valamennyi opció hatását, és összehasonlította az úgynevezett status quo opcióval. Így vált lehetővé a hatásvizsgálati jelentésben jelzett két, előnyben részesített opció meghatározása. Mindkét opcióban közös, hogy a környezetvédelmi fenntarthatóságra összpontosítanak, de kellő rugalmasságot biztosítanak a halászati ágazatnak ahhoz, hogy legyen ideje alkalmazkodni az ambiciózus környezetvédelmi célkitűzéseihez.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdése.

A szubszidiaritás elve

A javaslatban a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzésével kapcsolatos rendelkezések az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható e rendelkezésekre.

A javaslatban az akvakultúrával és az akvakultúra-tevékenységek fejlesztését célzó, a közös prioritásokra és célokra vonatkozó uniós stratégiai iránymutatások megalkotásának szükségességével kapcsolatos rendelkezések az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartoznak. A nem kötelező uniós stratégiai iránymutatások a többéves nemzeti stratégiai tervek kiindulópontját fogja képezni annak figyelembe vételével, hogy a nemzeti szintű stratégiai választások a szomszédos tagállamokban is kihathatnak az akvakultúra-tevékenységekre. A javaslatban a közös piacszervezéssel kapcsolatos rendelkezések az Unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartoznak. A közös piacszervezés célkitűzései magában foglalják az uniós halászati és akvakultúra-ágazat versenyképességének javítását, a piac átláthatóságának növelését és a az egyenlő piaci feltételek biztosításához való hozzájárulást az Unióban forgalmazott valamennyi termék tekintetében. E célok eléréséhez szükség van arra, hogy az piacszervezésre vonatkozó intézkedések, köztük a piacok stabilizálása, a forgalmazási előírások és fogyasztók tájékoztatása, Unió-szerte összehangoltak legyenek. A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének.

Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következők miatt:

A közös halászati politika közös politika, ezért az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott rendelet útján kell végrehajtani. Azon alapcél eléréséhez, hogy a halászati és akvakultúra ágazatok hosszú távon fenntartható gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi feltételeket biztosítsanak és hozzájáruljanak az élelmiszerellátáshoz, a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzésével és kiaknázásával kapcsolatos szabályok lefektetése szükséges. Ez a rendelet nem terjed túl ennek a célkitűzésnek az eléréséhez szükséges mértéken. A javasolt regionalizált megközelítés útján a tagállamok felhatalmazást kapnak arra, hogy a közös halászati politika védelmi politikája keretében rendelkezésre álló eszköztár alapján elfogadják az uniós jogalkotó rendeleteiben meghatározott célkitűzésekhez szükséges védelmi és technikai intézkedéseket. Ez megteremti az uniós jogszabályok alkalmazásának regionális rugalmasságát. A tagállamok továbbá szabadon átcsoportosíthatják a régiók vagy a gazdasági szereplők között a Tanács által kiosztott halászati lehetőségeiket, így a tagállamok számára megfelelő mozgástér marad a választásuk szerinti társadalmi/gazdasági modellel kapcsolatos döntések terén a részükre kiosztott halászati lehetőségek kihasználásával kapcsolatban.

4.           OPCIONÁLIS ELEMEK

· A javaslat részletes magyarázata

A Bizottság a javaslatban jelentős változásokat vezet be a közös halászati politikában. Ebben a szakaszban található a javaslat részletes magyarázata.

Általános rendelkezések

A közös halászati politika átfogó célja annak biztosítása, hogy a halászati és akvakultúra-tevékenységek olyan hosszú távú fenntartható környezetvédelmi feltételeket teremtsenek, amelyek előfeltételei egy gazdaságilag és társadalmilag fenntartható halászati ágazat elérésének, amely hozzájárul az élelmiszerellátáshoz. A hatásvizsgálat bemutatja, hogy az erőforrások tekintetében a 2015-ig a maximális fenntartható hozam elérésére vonatkozó uniós nemzetközi kötelezettségek elérését kitűző ambiciózus célok fontos átfogó állományfejlesztést eredményezhetnek, ami jelentős gazdasági és társadalmi fejlődéshez vezethet. A hatásvizsgálat pozitív eredményei kiemelik az ökológiai fenntarthatóság alapelvét, ami a hosszú távú gazdasági és társadalmi fenntarthatóság előfeltétele.

A nem szándékos fogások csökkentése, a visszaengedések befejezése és a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatás minimalizálása, az elővigyázatossági és az ökoszisztéma megközelítéssel összekapcsolva hozzá fog járulni a tengerek jó környezetvédelmi állapotához a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv alapján.

A vizekhez való hozzáférés

A javaslat megerősíti a vizekhez való azonos hozzáférés alapelvét, miközben egyenlő bánásmódot biztosít a harmadik országok hajói részére az uniós vizekhez való hozzáférés tekintetében.

A Bizottság a 12 tengeri mérföldön belüli halászati jogra vonatkozó jelenlegi korlátozások kiterjesztését javasolja 2022-ig. Ezek a korlátozások csökkentették a halászati nyomást a biológiailag érzékeny területeken, és hozzájárultak a kisméretű, part menti halászati tevékenységek gazdasági stabilitásához.

A Bizottság azt javasolja, hogy e rendelet foglaljon magában egyedi korlátozásokat az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek körüli 100 tengeri mérföldes övezetek tekintetében, amelyeket jelenleg az 1954/2003/EK tanácsi rendelet[12] tartalmazza. E korlátozásokat indokolja az e szigetek körüli vizek érzékeny biológiai helyzetének védelme a Szerződés 349. cikkére való figyelemmel, tekintetbe véve a strukturális, társadalmi és gazdasági helyzetet és azt, hogy meg kell őrizni e szigetek helyi gazdaságát.

A tengerek biológiai erőforrásainak védelme

A tengerek biológiai erőforrásainak védelme a közös halászati politika célkitűzései elérésének alappillére.

A védelem kulcsa a forrásokkal való gazdálkodásra vonatkozó olyan szintű többéves gazdálkodási tervek kialakítása, amelyek képesek a maximális fenntartható hozam előállítására. Az átalakulás iránya lehetőség szerint a halászati alapú tervek felé mutat – ahol kevesebb terv fed le több állományt. A terv hatálya alatt nem álló állományokat a tanácsi és egyéb intézkedések kezelik a halászati lehetőségek meghatározásával.

A védelmi javaslat másik központi eleme a visszaengedések gyakorlatának felszámolása és a nem szándékos fogások csökkentése. A javaslat bevezeti azt a kötelezettséget, hogy az adott állományokból minden halászzsákmányt ki kell rakodni a végrehajtás pontos időtervének megfelelően, bizonyos kísérő intézkedésekkel együtt.

A javaslat tartalmazza a halászatra vonatkozó technikai védelmi intézkedések további fő alapelveit is.

A többéves tervek és a technikai védelmi intézkedések terén a Bizottság azzal számol, hogy a többi jogalkotó eltávolodik a mikroszintű irányítástól. Az e tervekre és intézkedésekre vonatkozó uniós jogalkotásnak meg kell határoznia az alapvető elemeket, így a hatályt, a célokat, az értékelési mutatókat és az időkereteket. A Bizottság olyan decentralizációt javasol, amely felhatalmazhatja a tagállamokat a célkitűzések eléréséhez szükséges védelmi és technikai intézkedések elfogadására, a védelmi politika körébe tartozó intézkedések eszköztárának felhasználásával. Ez regionális rugalmasságot és a szakpolitika egyszerűsödését eredményezi. A javaslat rendelkezéseket tartalmaz annak biztosítása érdekében, hogy az érintett tagállamok összeegyeztethető és hatékony intézkedéseket fogadjanak el. Tartalékmechanizmus lép életbe a Bizottság intézkedésére azokban az esetekben, ahol a tagállamok nem tudnak megegyezni, vagy ahol a célkitűzéseket nem érik el.

A Bizottság fenntartja az olyan sürgősségi intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a tengerek biológiai erőforrásai védelmének fenyegetettsége esetén szükségesek akár a tagállam kérésére, akár bizottsági kezdeményezésre, és új rendelkezést vezet be a halászati intézkedésekre az Unió környezetvédelmi joga alapján fennálló kötelezettségekkel kapcsolatban. A javaslat fenntartja a tagállamok arra vonatkozó meglévő felhatalmazását, hogy intézkedéseket hozzanak a 12 tengeri mérföldes övezeten belüli védelemre és a lobogójuk alatt hajózó halászhajókra vonatkozóan.

Hozzáférés az erőforrásokhoz

Az átruházható halászati koncessziók rendszerének bevezetése lesz a flottakapacitás kiigazításának fő hajtóereje. A hatásvizsgálat szerint egyértelműen pozitív és jelentős az átruházható halászati koncessziók rendszerének hatása a túlzott kapacitás megszüntetésére és a halászati ipar gazdasági eredményeinek javítására.

A javaslat 2014-től minden halászhajóra bevezeti az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszerét (a szabályozott állományokra vonatkozó halászati lehetőségek tekintetében), a 12 méter hosszúságot el nem érő, passzív halászfelszereléssel rendelkező hajók kivételével. A bizonyos kisléptékű flották egyedi jellemzőinek és társadalmi-gazdasági sebezhetőségének elismeréseként a tagállamoknál marad az a lehetőség, hogy a fennmaradó hajók tekintetében átruházható halászati koncessziókat vezessenek be. A tagállamok szabályozhatják az átruházható halászati koncessziókat a közöttük és a halászközösségek között lévő kapcsolat biztosítására (például a flottaszegmenseken belüli átruházhatóság korlátozásával), valamint a spekuláció megelőzése céljából. A viszonylagos stabilitás tiszteletben tartása és fenntartása érdekében e koncessziók átruházhatósága korlátozható az ugyanazon lobogó alatt hajózó hajókra. A tagállamok tartalékot képezhetnek és díjat vezethetnek be a koncessziókra, amelyet rendes körülmények között a tagállamok csak az érvényességük lejárta után vagy egy korai előrejelzésre való hivatkozás esetén hívhatnak vissza.

Gazdálkodás a halászati kapacitással

Fennmarad a tagállamok általános kötelezettsége a flottakapacitás kiigazítására a halászati lehetőségekkel összhangban. Továbbra is szükséges egy alapvető flottairányítási politika, amelyben a Bizottság megállapítja az általános halászati kapacitás felső értékeit tagállamonként. Az átruházható halászati koncessziók felgyorsítják a flottakapacitás csökkenését, és ez indokolja azt is, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ilyen koncessziókkal rendelkező hajókra ne vonatkozzon a kapacitás felső határa. Abban az időszakban, amíg továbbra is lehetséges a hajók állami támogatással történő leszerelése az Európai Halászati Alap keretében, hatályban kell tartani a flottakapacitás csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket. A tagállami és bizottsági flottanyilvántartások biztosítják az információkat a flották megfigyeléséhez és kezeléséhez.

A halászati gazdálkodás tudományos alapja

A halászati gazdálkodás jó működéséhez alapvetően fontosak a megbízható és teljes adatok, mind a tudományos tanácsadás céljára, mind pedig végrehajtási és ellenőrzési célokból. A javaslat meghatározza a tagállamokra vonatkozó alapvető szabályokat és kötelezettségeket az adatgyűjtéssel és adatkezeléssel, az adatok elérhetőségével és azok bizottsági hozzáférésével kapcsolatban. Mivel az adatgyűjtés a tagállamok között decentralizált kell, hogy legyen, a Bizottság bevezeti az adatgyűjtés regionális koordinációjának kötelezettségét.

A szakpolitika-orientált tudomány területén az erőkifejtések minőségének, összhangjának és szinergiájának fejlesztése érdekében a javaslat rendelkezéseket vezet be a tagállamok részére a nemzeti halászati adatgyűjtés, továbbá a tudományos és innovációs programok elfogadása, valamint ezek összehangolása terén, különös tekintettel az Unió kutatási és innovációs keretére.

Külpolitika

A közös halászati politika integrált részét képezi a külpolitika annak érdekében, hogy céljai összhangban álljanak a közös halászati politika átfogó alapelveivel és célkitűzéseivel. Az Unió aktívan részt fog venni a regionális halászati gazdálkodási szervezetek, valamint a nemzetközi többoldalú szervek (ENSZ, FAO) munkájában, hogy erősítse őket és növelje a teljesítményüket a nemzetközi halállományokkal való gazdálkodás és azok védelme terén. Az Unió támogatja a rendelkezésre álló legjobb tudományos alapú álláspontokat, a tudományos ismeretek fejlesztésének támogatását és a nemzetközi viszonylatban való megfelelés erősítése érdekében történő együttműködést.

A közös halászati politika alapelvei és célkitűzései nemzetközi népszerűsítésének további eszközét jelentik azok a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok, amelyek a fenntartható halászati megállapodásokon alapulnak. A fenntartható halászatra vonatkozó megállapodások hozzájárulnak ahhoz, hogy a partnerországban létrejöjjön egy olyan jó minőségű kormányzati keret, amely nemcsak összhangban van a fejlesztéspolitikai célokkal, de az erőforrásokkal való fenntartható és átlátható gazdálkodásra, ezek megfigyelésére, felügyeletére és ellenőrzésére is összpontosít. Mindez biztosíték arra, hogy a halászati erőforrások kiaknázására megalapozott tudományos szakvélemények alapján kerüljön sor, melyben csak az olyan többleterőforrásokat célozzák meg, amelyeket maga a partnerország nem tud vagy nem akar kihalászni. A fenntartható halászatra vonatkozó megállapodások alapján a partnerországok kompenzációhoz jutnak azért, hogy hozzáférést biztosítanak a halászati erőforrásaikhoz, és pénzügyi segítséget is kapnak saját fenntartható halászati politikájuk megvalósításához.

Akvakultúra

A közös halászati politikának támogatnia kell a környezetvédelmileg, gazdaságilag és társadalmilag fenntartható akvakultúra-ágazat fejlesztését. Az akvakultúra hozzájárul az élelmiszerbiztonsághoz, valamint a part menti és a vidéki régiók növekedéséhez és munkahelyeinek biztosításához. Komoly fejlődés érhető el, ha a tagállamok az uniós stratégiai iránymutatások alapján nemzeti stratégiai terveket készítenek az akvakultúra fenntartható fejlesztésének előmozdítására, az üzleti biztonság, a vizekhez és a térhez való hozzáférés és az engedélyezési igazgatás egyszerűsítése terén. Az akvakultúra-fejlesztés tekintetében egyértelmű az uniós elképzelés: a nemzeti szinten hozott stratégiai választások jelentőséggel bírhatnak a fejlesztésekre nézve a szomszédos tagállamokban. Nagyon fontos, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen megismerni más tagállamok jövőbeli akvakultúrára vonatkozó fejlesztési terveit.

A Bizottság véleménye szerint az akvakultúra egyedi jellege szükségessé teszi, hogy létrehozzanak egy célzott érdekeltségi konzultációs testületet, ezért javasolja az Akvakultúra Tanácsadó Testület megalakítását.

Közös piacszervezés

A közös piacszervezéshez szükség van a közös halászati politika célkitűzéseinek támogatására, annak a lehetővé tételére, hogy az ipar megfelelő szinten tudja alkalmazni a közös halászati politikát, és a versenyképesség erősítésére, különösen a termelők tekintetében.

Ellenőrzés és végrehajtás

Az 1005/2008/EK és 1224/2009/EK tanácsi rendelet[13] szerint elfogadott új ellenőrzési rendszerrel összhangban a javaslat integrálja az uniós ellenőrzési és végrehajtási rendszer alapelemeit, hogy megfeleljen a közös halászati politikának. Mivel a védelemmel kapcsolatos rész bevezeti a kirakodási kötelezettséget a visszaengedés megelőzése érdekében, a Bizottság megfigyelési és ellenőrzési kötelezettségeket javasol, különösen a teljes mértékben dokumentált halászattal kapcsolatban, valamint kísérleti projektekre tesz javaslatot a fenntartható halászathoz hozzájáruló új halászati ellenőrző technológiák terén.

Pénzügyi eszközök

A megfelelőség növelése érdekében a javaslat bemutatja azoknak az uniós pénzügyi támogatásoknak a feltételeit, amelyek hozzájárulhatnak a közös halászati politika célkitűzéseinek eléréséhez. Pénzügyi támogatás a szabályok teljesülése esetén nyújtható, és ez az alapelv mind a tagállamokra, mind a piaci szereplőkre vonatkozik. Amennyiben a tagállamok nem felelnek meg az előírásoknak, az uniós pénzügyi támogatást meg kell szakítani, felfüggeszteni vagy pénzügyi kiigazítást kell végezni. A piaci szereplők súlyos szabálysértése esetén a pénzügyi támogatás hozzáférését le kell tiltani vagy pénzügyi levonásokat kell végrehajtani. A javaslat bevezeti továbbá, hogy pénzügyi támogatás esetén a tagállamok kötelesek figyelembe venni a piaci szereplők közelmúltbeli viselkedését (különösen a nem történt súlyos szabályszegés).

Tanácsadó testületek

A Bizottság azt javasolja, hogy összegezzék és lehetőség szerint szélesítsék a közös halászati politika alatt működő regionális tanácsadó testületek tapasztalatait. Mivel a testületek egy része nem rendelkezik regionális jelleggel vagy korlátozással, a meglévő hét tanácsot át kell nevezni tanácsadó testületté, és létre kell hozni az Akvakultúra Tanácsadó Testületet. Tekintettel a Fekete-tenger sajátosságaira, amely egy négy, nem uniós tagállam által körülvett zárt tengermedence, és figyelembe véve azt az egyeztetést, amely a mind a négy unión kívüli fekete-tengeri állammal jelenleg folyamatban van az állományvédelmi politikáról, valamint a Románia és Bulgária, illetve a fekete-tengeri szomszédaik közötti együttműködés erősítéséről, a Bizottság egy fekete-tengeri tanácsadó testületet szándékozik létrehozni 2015-ig.

Záró rendelkezések

A záró rész meghatározza, hogy mely hatáskörök illetik meg a Bizottságot, ezek gyakorlásának, visszavonásának és kifogásolásának a területeit, továbbá létrehozza a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottságot a jogi aktusok végrehajtásához kapcsolódóan. Javasolja továbbá a vonatkozó hatályos jogszabályok hatályon kívül helyezését, illetve módosítását.

2011/0195 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a közös halászati politikáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára[14],

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[15],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére,

a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően,

mivel:

(1) A 2371/2002/EK tanácsi rendelet[16] létrehozta a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelmének és fenntartható kiaknázásának közösségi rendszerét.

(2) A közös halászati politika hatálya kiterjed a tengerek biológiai erőforrásainak védelmére, ez ezekkel való gazdálkodásra és ezek kiaknázására. Ezen felül a közös halászati politika hatálya a piaci intézkedésekkel és a célkitűzéseit támogató pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatban kiterjed az édesvizek biológiai erőforrásaira és az akvakultúrára, valamint a halászati és az akvakultúra-termékek feldolgozására és forgalmazására, amennyiben ezek a tevékenységek a tagállamok területén vagy uniós vizeken történnek, beleértve azoknak a halászhajóknak a tevékenységeit is, amelyek harmadik ország lobogója alatt hajóznak és ott is vannak bejegyezve, illetve az uniós halászhajók vagy a tagállamok állampolgárainak a tevékenységeit, nem sértve a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségét, figyelemmel az ENSZ tengerjogi egyezményének 117. cikkére.

(3) A közös halászati politikának biztosítania kell, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek járuljanak hozzá a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi feltételek hosszú távú fenntarthatóságához. Ezen túlmenően hozzá kell járulnia a termelékenység növekedéséhez, a halászati ágazat által biztosított méltányos életszínvonalhoz, a stabil piacokhoz, biztosítania kell a források elérhetőségét és azt, hogy az áruk ésszerű áron jussanak el a fogyasztókhoz.

(4) Az Európai Unió szerződő fele az ENSZ 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének (UNCLOS)[17] és ratifikálta az ENSZ 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 1995. december 4-i megállapodását (az ENSZ halállományokról szóló megállapodása)[18]. Elfogadta az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló, 1993. november 24-i megállapodását[19] is. Ezek a nemzetközi eszközök elsősorban állománymegőrzési kötelezettségeket írnak elő, többek között a következőkre vonatkozó kötelezettségeket: állományvédelmi és -kezelési intézkedések meghozatala a tengeri erőforrások fenntartására és helyreállítására a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító szinten mind a nemzeti joghatóság alá tartozó területek, mind a nyílt tengerek tekintetében, illetve együttműködés más államokkal e célból; az elővigyázatossági megközelítés széles körű alkalmazása a halállományok megőrzésére, kezelésére és kiaknázására; az állományvédelmi és -kezelési intézkedések összeegyeztethetőségének biztosítása a különböző hatásköri státusszal rendelkező tengeri területeken előforduló tengeri erőforrások esetében; a tengerhasználat más jogszerű formáinak kellő figyelembe vétele. A közös halászati politikának segítenie kell az Uniót az említett nemzetközi eszközökből fakadó nemzetközi kötelezettségei megfelelő teljesítésében. Amennyiben a tagállamok a közös halászati politika keretében állományvédelmi és kezelési intézkedéseket hoznak, akkor egyúttal úgy kell eljárniuk, hogy az minden tekintetben összhangban legyen a szóban forgó nemzetközi eszközökből fakadó nemzetközi állományvédelmi és együttműködési kötelezettségekkel.

(5) A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozón az Európai Unió és tagállamai elkötelezték magukat amellett, hogy fellépnek a halállományok folyamatos csökkenése ellen. Ezért az Európai Uniónak fejlesztenie kell a közös halászati politikáját annak biztosítása érdekében, hogy tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázási mértéke kiemelt területként olyan szintre kerüljön és maradjon, amely képes 2015-re biztosítani, hogy a kiaknázott állományokból a legnagyobb fenntartható hozamot termeljék ki. Ha kevesebb tudományos információ áll rendelkezésre, ez szükségessé teheti a legnagyobb fenntartható hozam helyett más mutatók alkalmazását.

(6) A halászati célkitűzéseket a 2011–2020 biológiai sokféleségi stratégiai tervről szóló határozat[20] rögzítette, és a közös halászati politikának biztosítania kell az Európai Tanács által elfogadott biológiai sokféleségi célokat[21], továbbá az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közlemény[22] célkitűzéseivel való összhangot, különösen a 2015-ig elérendő maximális fenntartható hozam területén.

(7) A tengerek biológiai erőforrásait az elővigyázatos megközelítésen alapulva, fenntartható módon kell kiaknázni, amely a Szerződés 191. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében említett elővigyázatossági alapelvből ered.

(8) A közös halászati politikának hozzá kell járulnia a tengeri környezet védelméhez, különösen a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)[23] 1. cikkének (1) bekezdésében megjelölt, legkésőbb 2020-ig elérendő jó környezetvédelmi állapot eléréséhez.

(9) A halászati gazdálkodás terén ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmazni, a halászati tevékenységek környezetvédelmi hatásait korlátozni kell, és a nem szándékos fogásokat minimalizálni szükséges, majd fokozatosan fel kell számolni.

(10) Fontos a közös halászati politika irányítása során a jó kormányzás alapelveinek követése. Ezen alapelvek közé tartozik a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuló döntéshozatal, az érintettek széles körű bevonása és a hosszú távú perspektíva. A közös halászati politika sikeres irányításához elengedhetetlen továbbá a hatáskörök pontos meghatározása uniós, nemzeti, regionális és helyi szinteken, továbbá a más uniós szakpolitikákkal együtt tett intézkedések kölcsönös összeegyeztethetősége és összhangja.

(11) A közös halászati politikának – ahol szükséges – teljes mértékben figyelembe kell vennie az állat-egészségügyi, állatjóléti, élelmiszer- és takarmánybiztonsági szempontokat.

(12) A közös halászati politika végrehajtásának figyelembe kell vennie az integrált tengerpolitika[24] más tengeri ügyeivel való kölcsönhatást, felismerve, hogy az Európa óceánjaival és tengereivel kapcsolatos minden ügy összefügg egymással, beleértve a tengeri területhasználat-tervezést is. Biztosítani kell a különböző ágazati politikák kezelésében a kohéziót és az integrációt a Balti-tenger, az Északi-tenger, a Kelta-tenger, a Viscayai-öböl és az ibériai partvidék, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjében.

(13) Az uniós halászhajók számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani az uniós vizekhez és erőforrásokhoz, a közös halászati politika szabályai szerint.

(14) A tagállamok 12 tengeri mérföldes övezetein belüli erőforrásokhoz való hozzáférést korlátozó hatályos szabályok kielégítően működtek, elősegítve a védelmet azáltal, hogy korlátozták az uniós vizek legérzékenyebb részén a halászati erőkifejtést. Ezek a szabályok megőrizték továbbá az olyan hagyományos halászati tevékenységeket, amelyektől bizonyos part menti közösségek társadalmi és gazdasági fejlődése nagyban függ. Ezért ezeket a szabályokat továbbra is alkalmazni kell.

(15) Az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek körüli tengeri biológiai erőforrásokat továbbra is különlegesen kell védeni, mivel ezek hozzájárulnak e szigetek helyi gazdaságának megőrzéséhez, tekintettel e szigetek strukturális, társadalmi és gazdasági helyzetére. Ezért fenn kell tartani ezeken a vizeken bizonyos halászati tevékenységek kizárólagosságát azon hajók tekintetében, amelyeket az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek kikötőiben jegyeztek be.

(16) A tengerek biológiai erőforrásainak fenntartható kiaknázására irányuló célkitűzés hatékonyabban elérhető a halászati gazdálkodás többéves megközelítésével, amelynek keretében több évre szóló, kiemelt jelentőségű tervek készülnek a különböző halászatok egyedi jellemzőinek figyelembe vételével.

(17) A többéves terveknek lehetőleg ki kell terjedniük több állományra, amennyiben ezeket az állományokat közösen aknázzák ki. A többéves terveknek kell meghatározniuk a halászati lehetőségek rögzítésének alapját, valamint az érintett állományok és tengeri ökoszisztémák fenntartható kiaknázásának számszerűsíthető célkitűzéseit, és egyértelmű időtervet, az előre nem látható fejleményekre vonatkozó védőmechanizmusokat kell megállapítaniuk.

(18) Intézkedésekre van szükség a nem szándékos fogások és visszaengedések jelenlegi magas szintjének csökkentése és felszámolása érdekében. A nem szándékos fogások és visszaengedések valójában komoly veszteséget jelentenek, és negatívan hatnak a tengerek biológiai erőforrásai és a tengeri ökoszisztémák fenntartható kiaknázására, valamint a halászat pénzügyi életképességére. Elő kell írni és fokozatosan meg kell valósítani azt a kötelezettséget, hogy a kezelt állományokból az uniós vizeken vagy az uniós halászhajókkal kifogott valamennyi halászzsákmányt ki kell rakodni.

(19) Nem helyénvaló, ha a nem szándékos fogások kirakodása korlátlan gazdasági előnyt biztosít a piaci szereplő számára. A minimális védelmi referenciaméret alatti fogások kirakodása esetén a rendeltetési célokat korlátozni kell és az ilyen fogásokat ki kell zárni az emberi fogyasztás köréből.

(20) Az állományok védelme érdekében világos célokat kell alkalmazni, figyelemmel bizonyos technikai intézkedésekre.

(21) A fogási, illetve a halászati erőkifejtésre vonatkozó korlátok felállításával kell biztosítani azon állatállományok maximális fenntartható hozamot eredményező kitermelését, amelyekre vonatkozóan nem készült többéves terv.

(22) A halászati ipar bizonytalan gazdasági helyzetének tekintetében és bizonyos part menti közösségek halászattól való függősége miatt szükséges a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitásának biztosítása a halászati lehetőségek tagállamok közötti felosztásával, az egyes tagállamokra megállapított állományrészek alapján.

(23) A halászati tevékenységek e viszonylagos stabilitása – az állományok adott időleges biológiai helyzetét figyelembe véve – biztosítja azon régiók különleges szükségleteit, ahol a helyi közösség különösen függ a halászattól és a hozzá kapcsolódó tevékenységektől, amint ezt a Közösségben a 200 mérföldes halászati övezet 1977. január 1-jei hatállyal történő létrehozásának egyes külső vonatkozásairól szóló, 1976. november 3-i tanácsi állásfoglalás[25] és különösen annak VII. melléklete megállapította. Ezért az elérendő viszonylagos stabilitás kifejezést ebben az értelemben kell használni.

(24) A tagállamoknak olyan helyzetben kell lenniük, hogy a tagállamok által megjelölt, a közös halászati politika szerinti intézkedések meghozatala érdekében megalapozott kérésekkel fordulhassanak a Bizottsághoz, melyek segítségével meg tudnak felelni a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EGK tanácsi irányelv[26] 4. cikke szerinti különleges védelmi területekre, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv[27] 6. cikke szerinti különleges természetmegőrzési területekre, valamint a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)[28] szerinti védett tengeri területekre vonatkozó kötelezettségeknek.

(25) A Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy ideiglenes intézkedéseket fogadjon el a tengerek biológiai erőforrásainak védelmét vagy a halászati tevékenység miatt a tengeri ökoszisztémát érintő súlyos, azonnali beavatkozást igénylő fenyegetés esetén.

(26) A tagállamoknak képesnek kell lenniük a közös halászati politika megvalósítását célzó védelmi intézkedések és technikai intézkedések elfogadására annak érdekében, hogy a szakpolitika jobban figyelembe vegye az egyes halászatok valós jellemzőit, és növelje a szakpolitikához történő alkalmazkodás.

(27) A tagállamok számára engedélyezni kell a 12 tengeri mérföldes körzetükben az összes halászhajóra alkalmazandó védelmi és kezelési intézkedések elfogadását, feltéve hogy ahol az ilyen intézkedéseket más tagállamok halászhajóira is alkalmazni kell, ott az elfogadott rendelkezések nem megkülönböztetőek és az előzetes egyeztetés megtörtént, valamint a Közösség nem fogadott el arra a területre vonatkozó egyedi védelmi és kezelési intézkedéseket.

(28) A tagállamoknak számára lehetővé kell tenni, hogy olyan védelmi és gazdálkodási intézkedéseket fogadjanak el az uniós vizekben található állományokra, amelyek kizárólag a lobogójuk alatt hajózó uniós halászhajókra vonatkoznak.

(29) Legkésőbb 2013. december 31-től kezdve minden, legalább 12 m hosszú halászhajóra és minden egyéb vontatott halászfelszerelést használó hajóra be kell vezetni az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszerét. A tagállamok a vontatott halászfelszereléstől eltérő eszközöket alkalmazó, legfeljebb 12 m hosszú hajókat kizárhatják a halászati koncessziókból . Ez a rendszer biztosan hozzájárul az ipar által kezdeményezett flottacsökkentésekhez és a gazdasági teljesítmény növeléséhez, míg ugyanakkor jogilag biztosított és kizárólagos átruházható halászati koncessziókat hoz létre a tagállamok éves halászati lehetőségei tekintetében. Mivel a tengerek biológiai erőforrásai közjavak, az átruházható halászati koncessziók csak olyan használati jogokat biztosíthatnak a tagállamok részére az éves halászati lehetőségek terén, amelyek a megállapított szabályok szerint visszahívhatók.

(30) A halászati koncesszióknak átruházhatóknak és bérelhetőknek kell lenniük annak érdekében, hogy a halászati lehetőségekkel való gazdálkodás decentralizált legyen és a halászati ágazat hatáskörébe kerüljön át, biztosítva ezzel, hogy az ágazatból kiváló halászok ne szoruljanak a közös halászati politika keretében állami pénzügyi támogatásra.

(31) Bizonyos kisléptékű flották egyedi jellemzői és társadalmi-gazdasági sebezhetőségük indokolja azt, hogy az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszerét a nagy hajókra korlátozzák. Az átruházható koncessziók rendszere csak olyan állományokra alkalmazható, amelyekre halászati lehetőségeket osztottak ki.

(32) Az uniós halászhajók számának a rendelkezésre álló erőforrásokhoz történő igazítása érdekében egyedi intézkedések hozhatók az olyan uniós halászhajókra nézve, amelyek nem az átruházható koncessziók rendszerében működnek. Az ilyen intézkedéseknek meg kell állapítaniuk a kötelező maximális flottakapacitás felső értékét, és nemzeti belépési/kilépési rendszereket kell létrehozniuk az Európai Halászati Alap által támogatott hajóleszerelésekkel kapcsolatban.

(33) A tagállamok kötelesek nyilvántartani a lobogójuk alatt hajózó uniós halászhajók jellemzőire és tevékenységére vonatkozó minimális információkat. Ezeket a nyilvántartásokat a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani, hogy a tagállamok flottaméretét figyelemmel lehessen kísérni.

(34) A rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuló halászati gazdálkodáshoz összehangolt, megbízható és pontos adatállományokra van szükség. Ezért a tagállamoknak össze kell gyűjteniük a flottájukra és a halászati tevékenységükre vonatkozó adatokat, különös tekintettel a fogásokra vonatkozó biológiai adatokra (a visszaengedésekkel együtt), a halállományokra vonatkozó felmérési információkra és a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt lehetséges környezetvédelmi hatásaira.

(35) Az adatgyűjtésnek ki kell terjednie a halászati ágazatban, az akvakultúrában, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozásában aktív vállalkozások gazdasági értékelését elősegítő adatokra és ezen iparágak foglalkoztatási tendenciáira.

(36) A tagállamok a többéves uniós program alapján kötelesek kezelni és a tudományos adatok végfelhasználói számára elérhetővé tenni az összegyűjtött adatokat. A tagállamoknak együtt kell működniük egymással az adatgyűjtési tevékenységek összehangolása során is. Adott esetben a tagállamoknak az ugyanazon tengeri medencén belüli harmadik országokkal is együtt kell működniük az adatgyűjtés tekintetében.

(37) Meg kell erősíteni a szakpolitika-orientált tudományt a nemzeti szinten elfogadott halászati tudományos adatgyűjtési eszközök, a más tagállamokkal összehangolt kutatási és innovációs programok, valamint az uniós kutatási és innovációs kereteszközök útján.

(38) Az Európai Uniónak nemzetközileg népszerűsítenie kell a közös halászati politika célkitűzéseit. Ennek érdekében az Uniónak törekednie kell a regionális és nemzetközi szervezetek teljesítményének növelésére a nemzetközi halállományok védelme és az ezekkel való gazdálkodás terén, népszerűsítenie kell a tudományos alapú döntéshozatalt és a megnövelt megfelelősséget, a nagyobb átláthatóságot és érintettek fokozott részvételt, és küzdenie kell az illegális, a bejelentetlen és a szabályozatlan halászati tevékenységek ellen.

(39) A harmadik országokkal kötött fenntartható halászati megállapodásoknak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országok vizein folytatott uniós halászati tevékenységek a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuljanak, így gondoskodva a tengerek biológiai erőforrásainak fenntartható kiaknázásáról. Ezeknek a megállapodásoknak, melyek az Uniótól kapott pénzügyi hozzájárulás fejében hozzáférési jogokat biztosítanak, hozzá kell járulniuk egy magas színvonalú irányítási struktúra kialakításához, mindenekelőtt a hatékony megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések biztosítása érdekében.

(40) A fenntartható halászati megállapodásokba beillesztett emberi jogi záradéknak teljes mértékben összhangban kell lennie az átfogó uniós fejlesztési politikai célkitűzésekkel.

(41) A fenntartható halászati megállapodások elengedhetetlen részét képezik és külön emberi jogi záradék hatálya alá tartoznak a demokratikus alapelvek, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az egyéb vonatkozó emberi jogi dokumentumokban foglalt emberi jogok, továbbá a jogállamiság alapelvének a tiszteletben tartása.

(42) Az akvakultúrának fenntartható módon elő kell segítenie az élelmiszer-termelési képesség megtartását Unió-szerte annak érdekében, hogy az európai polgárok számára biztosítva legyen a hosszú távú élelmiszerbiztonság, valamint hozzájárulásként a világ növekvő tengeriélelmiszer-igényének kielégítéséhez.

(43) A Bizottságnak az akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló, 2009-ben elfogadott stratégiája[29] – amelyet a Tanács üdvözölt és jóváhagyott, valamint az Európai Parlament is üdvözölt – megállapította, hogy az akvakultúra fenntartható fejlődéséhez egyenlő esélyeket kell teremteni és azt támogatni kell.

(44) A közös halászati politikának hozzá kell járulnia az Európa 2020 stratégiához (az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája), és elő kell segítenie a benne foglalt célok megvalósulását[30].

(45) Az akvakultúra-tevékenységeket befolyásolják a nemzeti határokon átnyúló különböző feltételek, többek között azok, amelyek a piaci szereplők engedélyeit érintik; a nemzeti stratégiai tervekre vonatkozó uniós stratégiai iránymutatásokat ezért úgy kell megalkotni, hogy az az akvakultúra-ágazat versenyképességének javulásához vezessen, és a fejlődés és innováció támogatását, a gazdasági tevékenység ösztönzését eredményezze, valamint javítsa az életminőséget és diverzifikálja a gazdaságot a parti és vidéki területeken; továbbá – az üzletbiztonságot, az uniós vizekhez és területekhez való hozzáférést és az engedélyekkel kapcsolatos adminisztráció egyszerűsítését érintő nemzeti intézkedések koordinációjával kapcsolatos nyílt módszerek révén – javuljanak a tagállamok közötti információk és bevált gyakorlatok cseréjének mechanizmusai is.

(46) Az akvakultúra egyedi jellege miatt szükség van egy tanácsadó testületre, amelyben az érintettek megvitathatják az akvakultúrára hatást gyakorolható uniós szakpolitikák elemeit.

(47) Szükséges erősíteni az Unió halászati és akvakultúra-ágazatának versenyképességét és egyszerűsíteni a szabályokat az ágazat hatékonyabb termelésirányítása és jobb értékesítési feltételei érdekében; a halászati és akvakultúra-termékeket érintő közös piacszervezésnek egyenlő feltételeket kell biztosítania az Unióban forgalmazott valamennyi halászati és akvakultúra-termék számára, lehetővé kell tenni a fogyasztók számára, hogy megalapozottabb döntéseket hozzanak és támogatni kell a felelős fogyasztást, valamint az egész szállítási lánc mentén javítani kell a gazdaságra és az uniós piac működésére vonatkozó ismeretek szintjét.

(48) A közös piacszervezést az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban kell megvalósítani, különös tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet előírásaira. A közös halászati politika sikere érdekében szükség van egy hatékony ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszerre, beleérve az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek elleni harcot is. Létre kell hozni egy uniós ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszert a közös halászati politika szabályainak való megfelelés biztosítása érdekében.

(49) A korszerű technológiák használatát elő kell mozdítani az uniós ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszer keretében. A tagállamok vagy a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy kísérleti projekteket folytassanak le az új ellenőrzési technológiák és adatkezelési rendszerek terén.

(50) Annak érdekében, hogy biztosítsák az érintett piaci szereplők részvételét az uniós ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszerben, a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy előírják a rendszer költségeihez való arányos hozzájárulást a lobogójuk alatt hajózó, legalább 12 méter teljes hosszúsággal rendelkező uniós halászhajókra vonatkozó halászati engedély birtokosai számára.

(51) A közös halászati politika célkitűzéseit a tagállamok nem tudják megfelelően megvalósítani, mivel problémák tapasztalhatók a halászati ipar fejlesztésében és irányításában, valamint a tagállamok pénzügyi forrásainak korlátai miatt. Ezért a fenti célok eléréséhez a közös halászati politika kiemelt területeire összpontosító, többéves uniós pénzügyi támogatást kell biztosítani.

(52) Az uniós pénzügyi támogatást attól kell függővé tenni, hogy a tagállamok és a piaci szereplők megfelelnek-e a közös halászati politikának. Így az ilyen pénzügyi támogatást meg kell szakítani, fel kell függeszteni vagy korrigálni kell, ha a tagállamok nem felelnek meg a közös halászati politika szabályainak vagy a piaci szereplők súlyosan megszegik az említett szabályokat.

(53) A közös halászati politika céljainak elérése tekintetében az érdekeltekkel folytatott párbeszéd elengedhetetlennek bizonyult. A tanácsadó testületeknek kell lehetővé tenniük azt, hogy az érdekeltek ismereteit és tapasztalatait a közös halászati politika javára fordíthassák, figyelembe véve az uniós vizek eltérő feltételeit és a közös halászati politika növekvő regionalizációját.

(54) A Fekete-tenger különleges adottságaira való tekintettel helyénvalónak tűnik felhatalmazni a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktussal új tanácsadó testületet hozzon létre és a meglévő tanácsadó testületek hatókörét módosítsa.

(55) A közös halászati politika céljainak elérése érdekében a Szerződés 290. cikke alapján jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskörrel kell felruházni a Bizottságot azon halászati vonatkozású intézkedések meghatározása tekintetében, amelyek célja: a halászati tevékenységek hatásának mérséklése a különleges védelmi területeken, a valamennyi fogás kirakodására vonatkozó kötelezettségnek az Unió nemzetközi kötelezettségeihez való hozzáigazítása, a többéves tervek vagy technikai intézkedések keretében szabályozott védelmi alapintézkedések meghozatala, a flottakapacitási felső értékek újraszámítása, az uniós halászhajók jellemzőire és tevékenységeire vonatkozó információk meghatározása, az új ellenőrzési technológiákkal és adatkezelési rendszerekkel kapcsolatos kísérleti projektek lefolytatása, a III. melléklet módosítása a tanácsadó testületek illetékességi területeivel kapcsolatban és a tanácsadó testületek összetételét és működését illetően.

(56) Különösen fontos, hogy a Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának előkészülete során megfelelő konzultációt folytasson, ideértve a szakértők bevonását is.

(57) Amikor a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat készít elő és szövegez, biztosítania kell a vonatkozó dokumentumok egyidejű, gyors és megfelelő továbbítását az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(58) Végrehajtó hatáskörrel kell felruházni a Bizottságot annak érdekében, hogy a halászati flották nyilvántartásával és a halászati gazdálkodás adatkövetelményeivel kapcsolatos információkat egységes technikai feltételek mellett lehessen átadni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek[31] megfelelően kell gyakorolni.

(59) A közös halászati politika azon alapcélja eléréséhez, hogy a halászati és akvakultúra ágazatok számára hosszú távon fenntartható gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi feltételeket biztosítsanak és hozzájáruljanak az élelmiszerellátáshoz, le kell fektetni a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzésével és kiaknázásával kapcsolatos szabályokat.

(60) Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem haladja meg az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(61) Az e rendelet szerinti megfelelő szabályok hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül kell helyezni a közös halászati politika alapján történő regionális tanácsadó testületek felállításáról szóló, 2004. július 19-i 2004/585/EK tanácsi határozatot[32].

(62) Hatályon kívül kell helyezni a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról szóló, 2008. február 25-i 199/2008/EK rendeletet[33], de továbbra is alkalmazni kell a 2011–2013. évekre vonatkozó adatok gyűjtése és kezelése tekintetében elfogadott nemzeti programok vonatkozásában.

(63) A szükséges módosítások számára és fontosságára való tekintettel a 2371/2002/EK tanácsi rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

EZT A RENDELETET FOGADTÁK EL:

I. RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk Hatály

1. A közös halászati politika a következőkre terjed ki:

(a) a tengerek biológiai erőforrásainak védelme, az ezekkel való gazdálkodás és ezek kiaknázása; és

(b) édesvízi biológiai erőforrások, akvakultúra, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozása és forgalmazása a közös halászati politikát támogató, a piacokra és a pénzügyi eszközökre vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatban.

2. A közös halászati politika akkor vonatkozik az (1) bekezdésben említett tevékenységekre, amennyiben azokat a következő területeken folytatják:

(a) a tagállamok területe; vagy

(b) uniós vizek, beleértve a harmadik országok lobogója alatt hajózó és ott bejegyzett halászhajók tevékenységeit; vagy

(c) uniós halászhajók uniós vizeken kívül folytatott tevékenységei; vagy

(d) tagállamok állampolgárai által folytatott tevékenységek, a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének sérelme nélkül.

2. cikk Általános célkitűzések

1. A közös halászati politika biztosítja, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi feltételek hosszú távú fenntarthatóságát szolgálják.

2. A közös halászati politika az elővigyázatossági megközelítést alkalmazza a halászati gazdálkodásra, és célja az, hogy 2015-ig biztosítsa, hogy a tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és fenntartsa a halászott fajok állományának a maximális fenntartható hozam elérését meghaladó szintjét.

3. A közös halászati politika a halászati gazdálkodásra az ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása korlátozott legyen.

4. A közös halászati politikának meg kell felelnie az uniós környezetvédelmi jogszabályokban foglalt követelményeknek.

3. cikk Egyedi célkitűzések

A 2. cikkben meghatározott általános célkitűzések elérése érdekében a közös halászati politika:

(a) megszünteti a kereskedelmi állományok nem szándékos fogásait és fokozatosan biztosítja, hogy az ilyen állományokból történő minden fogást rakodjanak ki;

(b) megteremti a hatékony halászati tevékenységek feltételeit egy gazdaságilag életképes és versenyképes halászati iparban;

(c) segíti az uniós akvakultúra-tevékenységek fejlődését az élelmiszerbiztonság, valamint a part menti és vidéki területek foglalkoztatásának előmozdítása érdekében;

(d) hozzájárul a halászati tevékenységekből élők méltányos életszínvonalához;

(e) figyelembe veszi a fogyasztók érdekeit;

(f) biztosítja a rendszeres és harmonizált adatgyűjtést és adatkezelést.

4. cikk A jó kormányzás alapelvei

A közös halászati politikát a helyes kormányzás következő elvei vezérlik:

(a) a hatáskörök egyértelmű meghatározása uniós, nemzeti, regionális és helyi szinteken;

(b) a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuló intézkedések meghatározása;

(c) hosszú távú perspektíva;

(d) az érdekeltek széles körű bevonása minden szakaszban, a koncepciótól az intézkedések megvalósításáig;

(e) a lobogó szerinti állam elsődleges felelőssége;

(f) összhangban áll az integrált tengerpolitikával és más uniós szakpolitikákkal.

5. cikk Meghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

– „uniós vizek”: a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében említett területekkel szomszédos vizeket;

– „tengerek biológia erőforrásai”: rendelkezésre álló és hozzáférhető tengervízben élő fajok, beleértve az anadróm és katadróm vándorló fajokat az életciklusuk minden fázisában;

– „édesvizek biológiai erőforrásai”: a rendelkezésre álló és hozzáférhető édesvízben élő fajok;

– „halászhajó”: bármilyen vízi jármű, amely a tengeri biológiai erőforrások kereskedelmi célú kifogására felszerelt;

– „uniós halászhajó”: olyan halászhajó, amely tagállami lobogó alatt hajózik, és az Európai Unióban került bejegyzésre;

– „maximális fenntartható hozam”: az a maximális fogásmennyiség, amely korlátlan ideig kifogható a halállományból;

– „elővigyázatossági megközelítés a halászati gazdálkodásban”: a megfelelő tudományos információ hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy függő fajok valamint a nem célfajok és környezetük megőrzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának;

– „ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodásban”: biztosítja, hogy az élő vízi erőforrásokból származó előnyök szintje magas legyen, azonban a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt közvetlen és közvetett hatása alacsony szinten maradjon, és ne károsítsa ezen ökoszisztémák jövőbeli működését, sokféleségét és integritását;

– „a halászati állománypusztulás aránya” az állományból egy adott időszak alatt kifogott mennyiségek aránya a halászat számára hozzáférhető átlagos állománynagysághoz viszonyítva, ugyanabban az időszakban;

– „állomány”: egy adott gazdálkodási területen lévő, megkülönböztethető jellegű tengeri biológiai erőforrás;

– „fogási határ”: egy állomány vagy állománycsoport kifogásának mennyiségi határa adott időszakon belül;

– „védelmi referenciapont”: a halállomány populációinak halgazdálkodásban használatos paraméterei (például a biomassza vagy a halászati állománypusztulási arány), például a biológiai kockázat elfogadható szintje vagy a hozam kívánt szintje vonatkozásában;

– „védelmi intézkedés”: olyan óvintézkedés, amelynek célja az, hogy védelmet nyújtson valamilyen nem kívánatos dolog bekövetkezése ellen, vagy azt megelőzze;

– „technikai intézkedés”: azok az intézkedések, amelyek szabályozzák a fogások faj- és méretösszetételét, és a halászati tevékenységek által az ökoszisztémák összetevőire gyakorolt hatásokat úgy, hogy feltételekhez kötik a halászfelszerelések használatát és felépítését, valamint korlátozzák a halászterületekhez való hozzáférést;

– „halászati lehetőség”: mennyiségileg meghatározott halászati jogosultság fogási mennyiségben és/vagy halászati erőkifejtésben kifejezve, és az ezekhez funkcionálisan kapcsolódó olyan feltételek, amelyek ezek bizonyos szintű mennyiségi meghatározásához szükségesek;

– „halászati erőkifejtés”: egy halászhajó kapacitásának és aktivitásának szorzata; halászhajók csoportja esetében a csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének összege;

– „átruházható halászati koncesszió”: visszavonható használói jogosultságok egy tagállam részére kiosztott vagy az 1967/2006/EK rendelet[34] 19. cikkével összhangban egy tagállam által elfogadott irányítási tervben megállapított halászati lehetőség meghatározott részére, amelyet jogosultja átruházhat az ilyen átruházható halászati koncessziók más jogosultjaira;

– „egyéni halászati lehetőség”: az átruházható halászati koncessziók birtokosai részére kiosztott éves halászati lehetőségek egy tagállamban az adott tagállamra vonatkozó halászati lehetőségek arányában;

– „halászati kapacitás”: a hajó tonnatartalma bruttó űrtartalomban és teljesítménye kilowattban, ahogyan a 2930/86/EGK tanácsi rendelet[35] 4. és 5. cikke meghatározza;

– “akvakultúra”: a vízi organizmusok olyan tartása vagy tenyésztése, amelyben a szóban forgó organizmusok gyarapodását a környezet természetes kapacitását meghaladó mértékben gyarapító technológiákat használnak, és amelyben e szervezetek a tartási vagy a tenyésztési szakaszokban egy természetes vagy jogi személy tulajdonában maradnak;

– „halászati jogosítvány”: az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (9) bekezdésében említett jogosítvány;

– „halászati engedély”: az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (10) bekezdésében említett engedély;

– „halászat“: a természetes környezetükben élő vízi organizmusok összegyűjtése vagy kifogása, illetve az ilyen összegyűjtést vagy kifogást lehetővé tevő bármely eszköz szándékos használata;

– „halászati termékek”: bármely halászati tevékenységből származó vízi organizmus;

– „piaci szereplő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki bármilyen, a halászati és akvakultúra-termékek előállító, feldolgozó-, forgalmazó-, elosztó- és kiskereskedelmi láncának valamely szakaszával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalkozást működtet vagy ilyen vállalkozással rendelkezik;

– „súlyos jogsértés”: az 1005/2008/EK tanácsi rendelet 42. cikkének (1) bekezdésében és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 90. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogsértés;

– „tudományos adatok végfelhasználója”: a halászati ágazatra vonatkozó adatok tudományos elemzésében kutatási vagy gazdálkodási szempontból érdekelt szervezet;

– „kifogható mennyiség többlete”: a kifogható mennyiség azon része, amelynek kifogására a part menti állam nem rendelkezik kapacitással;

– „akvakultúra-termék”: bármely akvakultúra-tevékenységből származó vízi organizmus az életciklusának bármely szakaszában;

– „szaporodóképes állomány biomasszája”: meghatározott idő alatt reprodukálódó adott forrás haltömegére vonatkozó becslés, beleértve a hím- és nőivarú egyedeket és beleértve az elevenszülőket is;

– „vegyes halászat”: olyan halászat, ahol a halászott területen egynél több olyan faj van jelen, amelyet az a veszély fenyeget, hogy halászfelszereléssel kifogják;

– „fenntartható halászati megállapodás”: egy másik állammal az Uniótól kapott pénzügyi ellentételezés fejében erőforrásokhoz vagy vizekhez való hozzáférés céljából kötött nemzetközi megállapodás.

II. RÉSZ HOZZÁFÉRÉS A VIZEKHEZ

6.cikk A vizekhez való hozzáférés általános szabályai

1. Az uniós halászhajóknak azonos hozzáféréssel kell rendelkezniük a vizekhez és az erőforrásokhoz az összes uniós vízen, kivéve a (2) bekezdésben említett vizeket, amelyekre a III. rész szerint elfogadott intézkedések vonatkoznak.

2. A parttól számított 12 tengeri mérföldön belülre eső, a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken a tagállamok felhatalmazást kaphatnak, hogy 2013. január 1-jétől 2022. december 31-ig a halászati tevékenységet azokra a halászhajókra korlátozzák, amelyek hagyományosan azokon a vizeken halásznak az érintett partvidéken lévő kikötőkből kiindulva anélkül, hogy megsértenék a más tagállam lobogója alatt hajózó uniós halászhajókra vonatkozó, a tagállamok között meglévő szomszédi viszony alapján létrejött megállapodásokat és az I. mellékletben felsorolt egyezményeket, amelyek minden tagállam vonatkozásában rögzítik azokat a földrajzi övezeteket a más tagállamok parti övezetében, ahol halászati tevékenységet folytatnak, valamint az érintett halfajokat. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot.

3. Az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek partvonalától számított 100 tengeri mérföldig tartó vizekben az érintett tagállamok 2013. január 1-től 2022. december 31-ig az e szigetek kikötőiben bejegyzett hajók részére korlátozzák a halászatot. Ezek a korlátozások nem vonatkoznak azokra az uniós hajókra, amelyek hagyományosan halásznak e vizeken, amennyiben e hajók nem lépik túl a hagyományos mértékű halászati erőkifejtést. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot.

4. Azon rendelkezéseket, amelyek a (2) és (3) bekezdés szerinti egyezményeket követik, 2022. december 31-ig kell elfogadni.

III. RÉSZ A TENGEREK BIOLÓGIAI ERŐFORRÁSAINAK VÉDELMÉRE VONATKOZÓ INTÉZKEDÉSEK

I. CÍM AZ INTÉZKEDÉSEK TÍPUSAI

7. cikk A védelmi intézkedések típusai

A tengerek biológia erőforrásainak védelmére vonatkozó intézkedések a következőket tartalmazhatják:

(a) többéves tervek elfogadása a 9–11. cikkek alapján;

(b) az állomány fenntartható kiaknázásában elérendő célok meghatározása;

(c) intézkedések elfogadása abból a célból, hogy a halászhajók számát, illetve típusait hozzáigazítsák a rendelkezésre álló halászati lehetőségekhez;

(d) a szelektívebb vagy alacsony kihatású halászatot elősegítő ösztönzők - beleértve a gazdasági természetűeket is - létrehozása;

(e) halászati lehetőségek rögzítése;

(f) a 14. cikkben említett technikai intézkedések elfogadása;

(g) a valamennyi fogás kirakodási kötelezettségére vonatkozó intézkedések elfogadása;

(h) az alternatív típusú halászati gazdálkodási technikákra vonatkozó kísérleti projektek lefolytatása.

8. cikk A technikai intézkedések típusai

A technikai intézkedések az alábbiakat foglalhatják magukban:

(a) hálóméretek és a halászfelszerelések használatára vonatkozó szabályok;

(b) a halászfelszerelések felépítésére vonatkozó korlátozások, így

i. módosítások vagy további eszközök a szelektivitás fokozására vagy a mélytengeri övezetre gyakorolt hatás csökkentése érdekében;

ii. módosítások vagy további eszközök a veszélyeztetett, fenyegetett és védett fajok véletlen kifogásának csökkentése érdekében;

(c) bizonyos halászfelszerelések használatának tilalma bizonyos területeken vagy időszakokban;

(d) a halászati tevékenységek tilalma vagy korlátozása bizonyos övezetekben, illetve időszakokban;

(e) a halászhajók üzemeltetésének tilalma egy adott területen egy meghatározott minimális ideig, a sérülékeny tengeri erőforrás időleges felhalmozódásának védelme érdekében;

(f) a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémára és a nem célfajokra gyakorolt hatásának csökkentésére vonatkozó egyedi intézkedéseket;

(g) a tengeri biológiai sokféleség védelmét célzó más technikai intézkedések.

II. CÍM  UNIÓS INTÉZKEDÉSEK

9.cikk A többéves terv keretei

1. Prioritásként létre kell hozni a védelmi intézkedésekkel kapcsolatos többéves terveket, hogy a halállományokat olyan szinten lehessen fenntartani vagy helyreállítani, amely képes a maximális fenntartható hozam biztosítására.

2. A többéves tervek meghatározzák:

(a) az érintett halállományokra vonatkozó halászati lehetőségek rögzítésének alapját az előre meghatározott védelmi referenciapontok alapján; valamint

(b) a védelmi referenciapontok túllépésének hatékony megelőzésére alkalmas intézkedéseket.

3. A többéves tervek lehetőség szerint vagy az egyetlen halállományt kitermelő halászatokra, vagy a vegyes halállományokat kitermelő halászatokra terjednek ki, és közben figyelembe veszik a halállományok és a halászatok közötti kölcsönhatásokat.

4. A többéves tervek alapja a halászati kezelés elővigyázatossági megközelítése lehet, ami figyelembe veszi a rendelkezésre álló adatok és értékelési módszerek korlátait, valamint a tudományosan érvényes minden számszerűsített bizonytalansági forrást.

10.cikk A többéves tervek célkitűzései

1. A többéves tervek rendelkeznek a halászati állománypusztulás arányának kiigazításáról, és olyan halászati állománypusztulási arányt eredményeznek, hogy az állományok 2015-re képesek legyenek a legnagyobb fenntartható hozam szintjére visszaállni és az felett maradni.

2. Azokban az esetekben, amikor nem lehet meghatározni a halászati állománypusztulásnak azt az arányát, amely az állományokat olyan szint felett állítja helyre és tartja fenn, amely képes a maximális fenntartható hozam biztosítására, akkor a többéves tervek olyan elővigyázatossági intézkedésekről rendelkeznek, melyek biztosítják az adott állományok összehasonlítható szintű védelmét.

11.cikk A többéves tervek tartalma

Egy többéves terv a következőket tartalmazza:

(a) a hatálya, a többéves terv alkalmazásával érintett állományok, halászatok és tengeri ökoszisztémák tekintetében;

(b) a 2. és 3. cikkben meghatározott célkitűzésekkel összhangban lévő célok;

(c) és a következő tényezőkkel kifejezett mennyiségi célkitűzések:

i) halászati állománypusztulási arányok, illetve

ii) szaporodóképes állomány biomasszája, és

ii) a fogások stabilitása.

(d) a mennyiségi célkitűzések elérésére szolgáló egyértelmű időkeretek;

(e) technikai intézkedések, beleértve a nem szándékos fogások megszüntetését szolgáló intézkedéseket;

(f) a többéves terv célkitűzéseinek elérésével kapcsolatos előrehaladás időszakonkénti megfigyelésére és értékelésére szolgáló mennyiségi mutatók;

(g) az anadróm és katadróm vándorló fajok életciklusának édesvízi részére vonatkozó egyedi intézkedések és célok;

(h) a halászat ökoszisztémára gyakorolt hatásának minimalizálása;

(i) védelmi intézkedések és a védelmi intézkedések hatályba léptetésének kritériumai;

(j) a többéves tervek célkitűzéseinek elérésére alkalmas bármely egyéb intézkedés.

12. cikk Az Európai Unió környezetvédelmi jogszabályai szerinti kötelezettségeknek való megfelelés

1.           A 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikke, a 2009/147/EK irányelv 4. cikke és a 2008/56/EK irányelv 13. cikkének (4) bekezdése szerinti különleges védelmi területeken a tagállamok csak úgy folytathatnak halászati tevékenységet, hogy ezeken a területeken mérséklik a halászati tevékenységek hatását.

2.           A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a halászati tevékenységek hatását mérséklő intézkedések meghatározása céljából.

13. cikk Bizottsági intézkedések a tengerek biológiai erőforrásait súlyosan fenyegető veszély esetén

1. A tengeri biológiai erőforrások védelmére vagy a tengeri ökoszisztémára vonatkozó és az azonnali intézkedést kívánó súlyos fenyegetettség esetén a Bizottság a tagállamok megalapozott kérésére vagy saját kezdeményezésére határozhat a fenyegetést enyhítő ideiglenes intézkedésekről.

2. A tagállamoknak az (1) bekezdésben említett indokolt kérést egyszerre kell közölniük a Bizottsággal, a többi tagállammal és az érintett tanácsadó testületekkel.

14. cikk  A technikai intézkedések keretei

A tengerek biológiai erőforrásainak védelme és a halászati tevékenységek során a halállományokra és a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatás csökkentése érdekében létre kell hozni a technikai intézkedések kereteit. A technikai intézkedések keretei:

(a) a méretszelekció és adott esetben a fajtaszelekció fejlesztésével elősegítik, hogy a halállományok a maximális fenntartható hozamot biztosító szint felettire visszaállíthatóak és ezen fenntarthatóak is legyenek;

(b) csökkentik a méreten aluli egyedek kifogását a halállományokból;

(c) csökkentik a nem kívánt tengeri organizmusok kifogását;           

(d) csökkentik a halászfelszereléseknek az ökoszisztémára és a környezetre gyakorolt hatását, különös tekintettel a biológiailag érzékeny állományok és élőhelyek védelmére.

15. cikk Az összes fogás kirakodásának kötelezettsége

1. A következő halállományokból az uniós vizeken történő halászati tevékenységek során vagy uniós halászhajókkal az uniós vizeken kívül történő minden fogást – figyelemmel a fogási határokra – a halászhajók fedélzetére kell rakni és ott kell tartani, továbbá nyilvántartásba kell venni és ki kell rakodni, kivéve, ha élő csaliként használják fel, a következő időkeretekkel összhangban:

(a) Legkésőbb 2014. január 1-jétől:

– makréla, hering, fattyúmakréla, kék puha tőkehal, disznófejű hal, szardella, ezüstlazac, alasa, kapelán lazac;

– nagy tonhal, kardhal, fehér tonhal, nagyszemű tonhal, egyéb kardhalfélék.

(b) Legkésőbb 2015. január 1-jétől: közönséges tőkehal, szürke tőkehal, közönséges nyelvhal;

(c) Legkésőbb 2016. január 1-jétől: foltos tőkehal, vékonybajuszú tőkehal, szárnyas rombuszhal, sima lepényhal, északi menyhal, fekete tőkehal, sávos tőkehal, kisfejű lepényhal, óriás rombuszhal, sima rombuszhal, kék menyhal, fekete abroncshal, gránátoshal, atlanti tükörhal, grönlandi laposhal, norvég menyhal, vörös álsügér és a földközi tengeri tengerfenéken élő állományok.

2. Az (1) bekezdésben meghatározott halállományokra a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján meghatározzák a minimális védelmi referenciaméreteket. A halállományokból a minimális védelmi referenciaméret alatti fogásokat csak halliszt vagy állateledel gyártása céljára lehet értékesíteni.

3. A megállapított halászati lehetőségeken túli fogások esetében a forgalmazási előírásokat a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló tanácsi rendelet 27. cikkével összhangban kell megállapítani.

4. A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt hajózó uniós halászhajókat úgy szereljék fel, hogy azok minden halászati és feldolgozó tevékenységet teljes körűen dokumentáljanak, és ellenőrizhető legyen a minden fogás kirakodását előíró kötelezettség betartása.

5. Az (1) bekezdés nem sérti a nemzetközi kötelezettségeket.

6. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Unió nemzetközi kötelezettségeinek való megfelelés érdekében az (1) bekezdés szerinti intézkedések meghatározása céljából.

16. cikk Halászati lehetőségek

1. A halászati lehetőségek tagállamok közötti kiosztása során biztosítani kell valamennyi tagállam viszonylagos stabilitását az egyes halállományokra vagy halászatra vonatkozó halászati tevékenységek tekintetében. Valamennyi tagállam érdekét figyelembe kell venni az új halászati lehetőségek kiosztása során

2. Az összes halászati lehetőségen belül járulékos fogási lehetőségek foglalhatók.

3. A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a mennyiségi célkitűzésekkel, a 9. cikk (2) bekezdésével és a 11. cikk b), c) és h) pontjának megfelelően meghatározott időkeretekkel és rátákkal.

4. A tagállamok, miután a Bizottságot erről értesítették, elcserélhetik a számukra kiosztott halászati lehetőségek egészét vagy egy részét.

III. CÍM REGIONALIZÁCIÓ

I. FEJEZET TÖBBÉVES TERVEK

17. cikk A többéves tervek keretében elfogadott védelmi intézkedések

1. A tagállamok a 9–11. cikk szerint elkészített többéves tervben felhatalmazhatók arra, hogy – összhangban az ilyen többéves tervvel – intézkedéseket fogadjanak el a lobogójuk alatt hajózó hajók tekintetében az uniós vizekben élő olyan állományokkal kapcsolatos védelmi intézkedések meghatározása céljából, amelyekre nézve halászati lehetőséget kaptak.

2. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdés szerint elfogadott megőrzési intézkedések:

(a) összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3. cikkekben meghatározott célkitűzésekkel;

(b) összeegyeztethetők legyenek a többéves terv hatályával és célkitűzéseivel;

(c) hatékonyan teljesítsék a többéves tervben meghatározott célokat és mennyiségi célkitűzéseket; valamint

(d) ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

18. cikk Értesítés a tagállamok védelmi intézkedéseiről

A 17. cikk (1) bekezdése szerinti védelmi intézkedéseket elfogadó tagállamok az intézkedésekről értesítik a Bizottságot, az egyéb érdekelt tagállamokat és az illetékes tanácsadó testületeket.

19. cikk Értékelés

A Bizottság bármikor értékelheti a tagállamok által a 17. cikk (1) bekezdése szerint elfogadott védelmi intézkedések összeegyeztethetőségét és hatékonyságát.

20. cikk  A többéves tervek keretében elfogadott védelmi alapintézkedések

1. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a többéves terv hatálya alá tartozó halászati védelmi intézkedések meghatározása céljából, ha a 17. cikk szerinti intézkedés megtételére felhatalmazott tagállam a többéves terv hatályba lépését követő három hónapon belül nem értesíti a Bizottságot ezekről az intézkedésekről.

2. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a többéves terv hatálya alá tartozó halászati védelmi intézkedések meghatározása céljából, ha

a)      ha a tagállami intézkedések a 19. cikk szerint elvégzett értékelés alapján nem tekinthetők a többéves terv céljaival összeegyeztethetőknek; vagy

b)      ha a tagállami intézkedések a 19. cikk szerint elvégzett értékelés alapján nem tekinthetők a többéves terv céljaival számszerűsíthető célkitűzéseivel hatékony módon összhangban állónak; vagy

c)      ha a 11. cikk i) pontjának megfelelő védelmi intézkedésekre kerül sor.

3. A bizottság által elfogadott védelmi intézkedések célja, hogy biztosítsa a többéves tervben meghatározott célok és célkitűzések elérését. A tagállami intézkedések hatályukat vesztik, amikor a felhatalmazáson alapuló jogi aktust a Bizottság elfogadja.

II. FEJEZET TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK

21. cikk Technikai intézkedések

A tagállamok a technikai intézkedések 14. cikk szerinti keretei között felhatalmazhatók arra, hogy a lobogójuk alatt hajózó hajók tekintetében a szóban forgó technikai kereteknek megfelelő, a lobogóik alatt hajózó hajókra vonatkozó intézkedéseket fogadjanak el a vizeikben élő olyan állományokat érintően, amelyekre nézve halászati lehetőséget kaptak. A tagállamok biztosítják, hogy ezek a technikai intézkedések:

(a) összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3. cikkekben meghatározott célkitűzésekkel;

(b) összeegyeztethetők legyenek a 14. cikk szerint elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal;

(c) hatékonyan összhangban álljanak a 14. cikk szerint elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal; valamint

(d) ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

22. cikk Értesítés a tagállamok védelmi intézkedéseiről

A 21. cikk szerinti technikai intézkedéseket elfogadó tagállamok az intézkedésekről tájékoztatják a Bizottságot, az egyéb érdekelt tagállamokat és az illetékes tanácsadó testületeket.

23. cikk Értékelés

A Bizottság bármikor értékelheti a tagállamok által a 21. cikk (1) bekezdése szerint elfogadott technikai intézkedések összeegyeztethetőségét és hatékonyságát.

24. cikk A technikai intézkedések keretében elfogadott alapintézkedések

1. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a technikai keretek hatálya alá tartozó technikai intézkedések meghatározása céljából, ha a 21. cikk szerinti intézkedés megtételére felhatalmazott tagállamok a technikai intézkedések kereteinek hatályba lépését követő három hónapon belül nem értesíti a Bizottságot ezekről az intézkedésekről.

2. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el technikai intézkedések meghatározása céljából, ha a tagállami intézkedések a 19. cikk szerint elvégzett értékelés alapján nem tekinthetők:

b)      összeegyeztethetőnek a technikai intézkedések kereteiben meghatározott célokkal; vagy

b)      összhangban állónak a technikai intézkedések kereteiben meghatározott célokkal.

3. A bizottság által elfogadott technikai intézkedések célja a technikai intézkedések kereteiben meghatározott célok és célkitűzések elérésének biztosítása. A tagállami intézkedések hatályukat vesztik, amikor a felhatalmazáson alapuló jogi aktust a Bizottság elfogadja.

IV. CÍM  NEMZETI INTÉZKEDÉSEK

25. cikk A saját lobogójuk alatt hajózó halászhajókra alkalmazandó tagállami intézkedések

A tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el az uniós vizekben élő halállományok védelmére, amennyiben ezek az intézkedések:

(a) kizárólag az adott tagállam lobogója alatt hajózó halászhajókra, a nem halászhajók által végzett halászati tevékenységek esetén pedig a területükön letelepedett személyekre vonatkoznak;

(b) összehangolhatók a 2. és 3. cikkekben meghatározott célokkal; és

(c) nem kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

26. cikk A 12 tengeri mérföldes övezeten belül alkalmazandó tagállami intézkedések

1. A tagállam megkülönböztetéstől mentes intézkedéseket hozhat a partvonalától számított 12 tengeri mérföldes övezeten belül a halállományok védelmére és az ezekkel való gazdálkodásra, valamint a halászat tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásának minimalizálására vonatkozóan, amennyiben az Európai Unió nem fogadott el egyedi intézkedéseket e terület védelmére és kezelésére vonatkozóan. A tagállami intézkedésnek összhangban kell lennie a 2. és 3. cikkekben megállapított célokkal, és nem lehet kevésbé szigorú, mint a meglévő uniós jogszabályok.

2. Ha a tagállam által hozott védelmi és gazdálkodási intézkedés várhatóan hatással lesz más tagállamok halászhajóira, akkor az ilyen intézkedést csak azt követően lehet elfogadni, hogy a Bizottság, az érintett tagállamok és az érintett tanácsadó testületek egyeztetést folytattak a magyarázattal ellátott intézkedéstervezetről.

IV. RÉSZ HOZZÁFÉRÉS AZ ERŐFORRÁSOKHOZ

27. cikk Az átruházható halászati koncessziók rendszerének kialakítása

1. Minden tagállam legkésőbb 2013. december 31-ig kialakítja az átruházható halászati koncessziók rendszerét:

(a) azokra a halászhajóra, amelyek teljes hossza legalább 12 méter; és

(b) a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő, vontatott halászfelszereléssel rendelkező halászhajókra.

2. A tagállamok kiterjeszthetik az átruházható halászati koncessziók rendszerét a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő, a vontatott halászfelszereléstől eltérő eszközökkel rendelkező halászhajókra, és erről tájékoztatják a Bizottságot.

28. cikk Az átruházható halászati koncessziók kiosztása

1. Az átruházható halászati koncesszió a 29. cikk (1) bekezdésével összhangban kiosztott egyéni halászati lehetőség használatára teremt jogosultságot.

2. Minden tagállam átlátható kritériumok alapján osztja ki az átruházható halászati koncessziókat minden olyan állományra vagy állománycsoportra, amelyre a 16. cikkel összhangban halászati lehetőségeket osztottak ki, kivéve a fenntartható halászati megállapodások alapján megszerzett halászati lehetőségeket.

3. A vegyes halászatra vonatkozó átruházható halászati koncessziók kiosztása során a tagállamok figyelembe veszik az ilyen halászatokon részt vevő hajók feltételezhető fogási összetételét.

4. Átruházható halászati koncessziókat a tagállam csak az adott tagállam lobogója alatt hajózó halászhajó tulajdonosa, illetve jogi vagy természetes személyek részére oszthat ki az adott hajón történő felhasználás céljából. Az átruházható halászati koncessziók összekapcsolhatók oly módon, hogy azokat a jogi vagy természetes személyek, illetve az elismert termelő szervezetek közösen kezeljék. A tagállamok átlátható és objektív kritériumok alapján korlátozhatják az átruházható halászati koncessziók megszerzésére vonatkozó jogosultságot.

5. A tagállamok legalább 15 éves időszakra korlátozhatják az átruházható halászati koncessziók érvényességi idejét az ilyen koncessziók újraelosztása céljából. Ha a tagállamok az átruházható halászati koncessziók érvényességi idejét nem korlátozták, akkor az ilyen koncessziókat visszahívhatják legalább 15 éves felmondási idővel.

6. A tagállamok az átruházható halászati koncessziókat rövidebb felmondási idővel hívhatják vissza, ha megállapítást nyer, hogy a koncessziók jogosultja súlyos jogsértést követett el. Az ilyen visszahívást a közös halászati politika és az arányossági elv teljes körű érvényesülésével, és – hacsak lehetséges – azonnali hatállyal kell megtenni.

7. Az (5) és (6) bekezdéstől eltérően a tagállamok visszahívhatják az olyan átruházható halászati koncessziókat, amelyeket három egymást követő éven át nem használtak fel halászhajón.

29. cikk Az egyéni halászati lehetőségek kiosztása

1. A tagállamok az egyéni halászati lehetőségeket a 28. cikkben említett átruházható halászati koncessziók jogosultjai részére osztják ki a tagállamok által a 16. cikkel összhangban kiosztott vagy az 1967/2006/EK rendelet (19) cikkének megfelelően a tagállamok által elfogadott irányítási tervekben megállapított halászati lehetőségek alapján.

2. A tagállamok állapítják meg azokat a halászati lehetőségeket, amelyek a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján kioszthatók a lobogójuk alatt hajózó halászhajók részére, olyan fajtákra, amelyekre a Tanács nem rögzítette a halászati lehetőségeket.

3. A halászhajók csak a teljes lehetséges fogásukra kiterjedő megfelelő egyéni halászati lehetőségek birtokában végezhetnek halászati tevékenységet.

4. A tagállamok a halászati lehetőségek legfeljebb 5%-át tartalékolhatják. A tagállamok meghatározzák az ilyen tartalékolt halászati lehetőségek kiosztásának céljait és átlátható kritériumait. Ezek a halászati lehetőségek csak a 28. cikk (4) bekezdésében meghatározott, átruházható halászati koncessziókra jogosultaknak oszthatók ki.

5. A 28. cikk szerinti átruházható halászati koncessziók vagy a szóban forgó cikk (1) bekezdése szerinti halászati lehetőség kiosztása során a tagállam ösztönzőket biztosíthat a részére kiosztott halászati lehetőségek keretén belül az olyan halászhajók számára, amelyek a nem szándékos járulékos halfogást kiiktató, szelektív halászat felszerelést használják.

6. A tagállamok a halászati gazdálkodással kapcsolatos költségek támogatásához az egyéni halászati lehetőségek használatára díjakat szabhatnak ki.

30. cikk Az átruházható halászati koncessziók és egyéni halászati lehetőségek nyilvántartása

A tagállamok kialakítják és fenntartják az átruházható halászati koncessziók és egyéni halászati lehetőségek nyilvántartását.

31. cikk Az átruházható halászati koncessziók kereskedelme

1. Az átruházható halászati koncessziókat az ilyen koncessziók jogosultjai teljesen vagy részben átruházhatják egymásra egy tagállamon belül.

2. A tagállamok engedélyezhetik az átruházható halászati koncessziók más tagállamokba és más tagállamokból való átruházását.

3. A tagállamok átlátható és objektív kritériumok alapján megszabott feltételek révén szabályozhatják az átruházható halászati koncessziók átruházását.

32. cikk  Az egyéni halászati lehetőségek bérbe adása és vétele

1. Az egyéni halászati lehetőségek egészben vagy részben bérbe adhatók és vehetők egy tagállamon belül.

2. A tagállamok engedélyezhetik az egyéni halászati lehetőségek más tagállamokba való bérbe adását és más tagállamokból való bérbe vételét.

33. cikk Az átruházható halászati koncessziók rendszerének hatályán kívül eső halászati lehetőségek kiosztása

1. Mindegyik tagállam maga dönti el, hogy a részére a 16. cikk alapján kiosztott és az átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt nem álló halászati lehetőségeket hogyan osztja ki a lobogója alatt hajózó hajók részére. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az elosztás módszeréről.

V. RÉSZ GAZDÁLKODÁS A HALÁSZATI KAPACITÁSSAL

34.cikk A halászati kapacitás kiigazítása

1. A tagállamok intézkedéseket hoznak flottájuk halászati kapacitásának módosítására a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti stabil és tartós egyensúly érdekében

2. Az Európai Halászati Alapból a 2007-2013. évi programozási időszakban állami támogatásban részesült flottából csak akkor engedélyezhető kilépés, ha azt megelőzően visszavonják a halászati jogosítványt és a halászati engedélyeket.

3. A visszavont állami támogatású halászhajónak megfelelő halászati kapacitás nem helyettesíthető.

4. A tagállamok biztosítják, hogy 2013. január 1-jétől a flottájuk halászati kapacitása nem haladja meg bármely időpontban a számukra a 35. cikkel összhangban meghatározott halászati kapacitási felső értékeket.

35.cikk Gazdálkodás a halászati kapacitással

1. A halászati kapacitás II. mellékletben megállapított felső határai minden tagállam flottájára vonatkoznak.

2. A tagállamok kérhetik a Bizottságtól a 27. cikkel összhangban létrehozott átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt álló halászhajók kivonását az (1) bekezdés szerinti halászati kapacitás felső határaira vonatkozó előírás hatálya aló. Ez esetben a halászati kapacitás felső határait újra ki kell számolni, figyelembe véve a átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt nem álló halászhajókat.

3. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) és (2) bekezdésben említett halászati kapacitási felső értékek újraszámítása terén.

36. cikk Halászflotta-nyilvántartás

1. A tagállamok nyilvántartják azokat az információkat, amelyek ennek a rendeletnek az alapján szükségesek és a lobogójuk alatt hajózó uniós halászhajók jellemzőire és tevékenységére vonatkoznak.

2. A tagállamok elérhetővé teszik a Bizottság számára az (1) bekezdésben említett információkat.

3. A Bizottság létrehozza az uniós halászflotta-nyilvántartást, amely tartalmazza a (2) bekezdésnek megfelelően kapott információkat.

4. Az uniós halászflotta-nyilvántartásban szereplő információk valamennyi tagállam rendelkezésére állnak. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben említett információk meghatározását érintően.

5. A Bizottság megállapítja a (2), (3) és (4) bekezdésekben említett információk továbbítási módjaira vonatkozó technikai követelményeket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

VI. RÉSZ A HALÁSZATI GAZDÁLKODÁS TUDOMÁNYOS ALAPJA

37. cikk A halászati gazdálkodás adatszolgáltatási követelményei

1. A tagállamok az ökoszisztéma-alapú halászati gazdálkodáshoz szükséges biológiai, technikai, környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági adatokat összegyűjtik, kezelik és elérhetővé teszik a tudományos adatok végfelhasználói számára, beleértve a Bizottság által kijelölt szerveket is. Ezek az adatok főleg a következők értékelését teszik lehetővé:

(a) a tengerek kiaknázott biológiai erőforrásainak állapota,

(b) a halászat szintje és a halászati lehetőségeknek a tengerek biológiai erőforrásaira gyakorolt hatása a tengeri ökoszisztémákban, és

(c) az uniós vizeken belüli és azokon kívüli halászat, akvakultúra és feldolgozó-ágazat társadalmi-gazdasági teljesítménye.

2. A tagállamok kötelesek:

(d) biztosítani az összegyűjtött adatok pontosságát és megbízhatóságát;

(e) elkerülni a különböző célok érdekében történő párhuzamos adatgyűjtéseket;

(f) biztosítani az összegyűjtött adatok biztonságos tárolását és adott esetben azok megfelelő védelmét és bizalmas jellegét;

(g) biztosítani, hogy a Bizottság vagy az általa kijelölt szervek hozzáférjenek az összegyűjtött adatok feldolgozására használt nemzeti adatbázisokhoz és rendszerekhez az adatok létezésének és azok minőségének ellenőrzése érdekében.

3. A tagállamok biztosítják a halászati gazdálkodással kapcsolatos tudományos adatok összegyűjtését és kezelését szolgáló nemzeti koordinációt. Ebből a célból a tagállamok kijelölnek egy nemzeti kapcsolattartót és évente nemzeti koordinációs megbeszélést szerveznek. A Bizottságot tájékoztatják a nemzeti koordinációs tevékenységekről és meghívják a koordinációs megbeszélésekre.

4. A tagállamok egyeztetik az ugyanazon régió többi tagállamával az adatgyűjtési tevékenységeiket, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy tevékenységeiket összehangolják az ugyanazon régió vizei felett szuverenitással vagy joghatósággal rendelkező harmadik országokkal.

5. Az adatok gyűjtését, kezelését és felhasználását többéves program keretében kell elvégezni 2014-től. A többéves program a gyűjtendő adatok precizitási célkitűzéseit és az ilyen adatok összegyűjtésére és kezelésére vonatkozó összesítési szinteket tartalmazza.

6. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a gyűjtendő adatokra vonatkozó precizitási célkitűzéseknek és az ilyen adatok összegyűjtésére és kezelésére vonatkozó összesítési szinteknek az (5) bekezdés szerinti többéves program céljaira való meghatározása céljából.

7. A Bizottság megállapítja az összegyűjtött adatok továbbításának módjaira vonatkozó technikai követelményeket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 56. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

38. cikk Kutatási programok

1. A tagállamok nemzeti halászati tudományos adatgyűjtési, kutatási és innovációs programokat fogadnak el. Halászati adatgyűjtési és kutatási tevékenységeiket összehangolják a többi tagállammal és az uniós kutatási és innovációs keretekkel.

2. A tagállamok biztosítják, hogy a tudományos tanácsadási folyamatban résztvevő, vonatkozó kompetenciák és humán erőforrások rendelkezésre álljanak.

VII. RÉSZ KÜLPOLITIKA

I. CÍM NEMZETKÖZI HALÁSZATI SZERVEZETEK

39. cikk Célkitűzések

1. Az Európai Unió részt vesz a halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetek tevékenységében, beleértve a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket (RHGSZ-eket), a nemzetközi kötelezettségekkel és szakpolitikai célokkal összhangban és a 2. és 3. cikkekben meghatározott céloknak megfelelően.

2. A halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetekben és az RHGSZ-ekben az Európai Unió álláspontját a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményekre alapozza, és célja, hogy helyre állítsa és fenntartsa a halászati erőforrások maximális fenntartható hozama feletti szintet.

3. Az Európai Unió aktívan hozzájárul és támogatja a tudományos ismeretek és információk fejlesztését az RHGSZ-ekben és a nemzetközi szervezetekben.

40. cikk A nemzetközi rendelkezések betartása

Az Európai Unió együttműködik a harmadik országokkal és a halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetekkel, beleértve az RHGSZ-eket is, hogy az ilyen nemzetközi szervezeteknél elfogadott intézkedéseket minél fokozottabb mértékben be tudják tartani.

II. CÍM FENNTARTHATÓ HALÁSZATI MEGÁLLAPODÁSOK

41. cikk A fenntartható halászati megállapodások alapelvei és célkitűzései

1. A harmadik országokkal kötött fenntartható halászati megállapodások jogi, gazdasági és környezetvédelmi kormányzati keretet teremtenek az uniós halászhajókkal harmadik országok vizein végzett halászati tevékenységei számára.

2. Annak érdekében, hogy a halászati erőforrások azon a szinten maradjanak, amelyen képesek a legnagyobb fenntartható hozamot biztosítani, az uniós halászhajók csak azt a többletmennyiséget foghatják ki, amelyet a harmadik ország az ENSZ tengerjogi egyezményének 62. cikk (2) bekezdésének megfelelően meghatároz és amely beazonosításra került a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján, valamint az Unió és az érintett harmadik ország közötti azon releváns információk cseréje keretében, amelyek az adott állomány tekintetében végzett teljes halászati erőkifejtésre vonatkoznak.

42. cikk Pénzügyi támogatás

1.           Az Európai Unió a fenntartható halászati megállapodások alapján nyújt pénzügyi támogatást harmadik országok részére azért, hogy:

(a) támogassa a harmadik országok vizeiben található halászati erőforrásokhoz való hozzáférés költségeinek egy részét;

(b) a harmadik ország fenntartható halászati politikájának kialakításához olyan irányítási keretet teremtsen, amely magában foglalja a szükséges tudományos és kutatóintézetek, valamint a megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti kapacitások és egyéb kapacitások kiépítéshez szükséges egységek fejlesztését és fenntartását. Az ilyen pénzügyi támogatás feltétele bizonyos eredmények felmutatása.

VIII. RÉSZ AKVAKULTÚRA

43. cikk Az akvakultúra előmozdítása

1. A fenntarthatóság elősegítése és az élelmiszerbiztonsághoz, a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulás érdekében a Bizottság 2013-ig megalkotja az akvakultúra-tevékenységek fejlesztését célzó, a közös prioritásokra és célokra vonatkozó nem kötelező uniós stratégiai iránymutatásokat. A stratégiai iránymutatások figyelembe veszik a tagállamok viszonylagos kiindulási helyzetét és különböző körülményeit az Unión belül, alapot jelentenek a többéves nemzeti stratégiai tervek tekintetében, és az alábbiakat célozzák:

(a) az akvakultúra-ágazat versenyképességének javítása és az ágazati fejlesztés és innováció támogatása;

(b) a gazdasági tevékenység ösztönzése;

(c) az életminőség javítása és a gazdaság diverzifikálása a parti és vidéki területeken;

(d) egyenlő feltételek az akvakultúra piaci szereplői számára a vizekhez és a területekhez való hozzáférés tekintetében;

2. A tagállamok többéves nemzeti stratégiai terveket készítenek 2014-ig az akvakultúra-tevékenységek fejlesztésére a területükön.

3. A többéves nemzeti stratégiai terv a tagállamok célkitűzéseit és az ezek elérésére szolgáló intézkedéseket tartalmazza.

4. A többéves nemzeti stratégiai tervek főbb céljai a következők:

(a) az adminisztráció egyszerűsítése, különösen az engedélyek terén;

(b) biztos információk az akvakultúra piaci szereplői számára a vizekhez és a térhez való hozzáféréssel kapcsolatban;

(c) a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság mutatói;

(d) a szomszédos tagállamokra gyakorolt más lehetséges, határon átnyúló hatások értékelése.

5. A tagállamok a többéves stratégiai tervekben található nemzeti intézkedések összehangolásának nyílt módszere segítségével cserélik ki az információkat és ja bevált gyakorlatokat.

44. cikk Konzultáció a tanácsadó testületekkel

Az 53. cikkel összhangban létre kell hozni egy akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testületet.

IX. RÉSZ  A KÖZÖS PIACSZERVEZÉS

45. cikk Célkitűzések

1. Létre kell hozni a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezését, melynek célja, hogy:

(a) segítse a 2. és 3. cikkekben meghatározott célok elérését;

(b) a halászati és akvakultúra-ágazat megfelelő szinten tudja alkalmazni a közös halászati politikát;

(c) fokozza az uniós halászati és akvakultúra-ágazat versenyképességét, különös tekintettel a termelőkre;

(d) fejlessze a piacok átláthatóságát, különös tekintettel a gazdasági ismeretekre, valamint a halászati és akvakultúra-termékek uniós piacára az ellátási lánc mentén, továbbá tekintettel a fogyasztók tudatosságára;

(e) hozzájáruljon az egyenlő piaci feltételek biztosításához az Unióban forgalmazott valamennyi termék tekintetében a halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának előmozdítása révén.

2. A közös piacszervezés az Unióban forgalmazott, az I. mellékletben [halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló rendelet] felsorolt halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozik.

3. A közös piacszervezés magában foglalja különösen:

(a) az iparág szervezését, beleértve a piacstabilizáló intézkedéseket is;

(b) a közös forgalmazási előírásokat.

X. RÉSZ ELLENŐRZÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

46. cikk Célkitűzések

1. A közös halászati politika szabályainak való megfelelést egy hatékony uniós halászati ellenőrzési rendszer biztosítja, beleértve a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet is.

2. Az uniós halászati ellenőrzési rendszer a következőkön alapul:

(a) globális és integrált megközelítés;

(b) korszerű ellenőrzési technológiák használata a halászati adatok hozzáférhetősége és minősége terén;

(c) kockázatalapú stratégia, amely hangsúlyt helyez az összes elérhető, vonatkozó adat szisztematikus és automatizált keresztellenőrzésére;

(d) a piaci szereplők megfelelőségi kultúrájának fejlesztése;

(e) hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók elfogadása.

47. cikk Az új ellenőrzési technológiákra és adatkezelési rendszerekre vonatkozó kísérleti projektek

1. A Bizottság és a tagállamok az új ellenőrzési technológiákra és adatkezelési rendszerekre kísérleti projekteket végezhetnek.

2. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az új ellenőrzési technológiákra és adatkezelési rendszerekre vonatkozó kísérleti projektek szabályairól.

48. cikk Az ellenőrzési, felügyeleti és végrehajtási költségek támogatása

A tagállamok a lobogójuk alatt hajózó, legalább 12 méter teljes hosszúsággal rendelkező halászhajókra vonatkozó halászati engedély jogosultjai számára előírhatják az uniós halászati ellenőrzési rendszer megvalósításának költségeihez való arányos hozzájárulást.

XI. RÉSZ PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK

49. cikk Célkitűzések

A 2. és 3. cikkekben meghatározott célok eléréséhez uniós pénzügyi támogatás biztosítható.

50. cikk A tagállamok számára biztosított pénzügyi támogatás feltételei

1. A tagállamok számára biztosított uniós pénzügyi támogatás feltétele, hogy a tagállamok betartsák a közös halászati politika szabályait.

2. Ha egy tagállam nem tartja be a közös halászati politika szabályait, akkor ez a közös halászati politika alapján történő uniós pénzügyi támogatás megszakítását, felfüggesztését vagy pénzügyi kiigazítását eredményezheti. Ezeknek az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a meg nem felelés jellegével, terjedelmével, időtartamával és ismétlődéseivel.

51. cikk A piaci szereplők számára biztosított pénzügyi támogatás feltételei

1. A piaci szereplők számára biztosított uniós pénzügyi támogatás feltétele az, hogy a piaci szereplők betartsák a közös halászati politika szabályait.

2. A közös halászati politika szabályainak súlyos megsértése a piaci szereplők által az uniós pénzügyi támogatás megvonását, illetve pénzügyi levonás alkalmazását eredményezi. Ezeknek az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a súlyos jogsértés jellegével, terjedelmével, időtartamával és gyakoriságával.

3. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy uniós pénzügyi támogatás biztosítására csak akkor kerüljön sor, ha az érintett piaci szereplőre súlyos jogsértés miatt nem alkalmaztak szankciókat az uniós pénzügyi támogatás kérelmezését megelőző egy éven belül.

XII. RÉSZ TANÁCSADÓ TESTÜLETEK

52. cikk  Tanácsadó testületek

1. A III. mellékletben meghatározott minden egyes hatásköri területre tanácsadó testületek jönnek létre, hogy valamennyi érintettet kiegyensúlyozott módon lehessen képviselni, továbbá a 2. és 3. cikkekben meghatározott célok elérésére.

2. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szóban forgó melléklet módosításai tekintetében a tanácsadó testületek hatásköreinek megváltoztatására, a tanácsadó testületek új hatásköreinek meghatározására vagy új tanácsadó testületek létrehozására vonatkozóan.

3. Valamennyi tanácsadó testület saját eljárási szabályzatot fogad el.

53. cikk A tanácsadó testületek feladatai

1. A tanácsadó testületek:

(a) ajánlásokat és javaslatokat tehetnek a Bizottság vagy az érintett tagállam részére a halászati gazdálkodáshoz és az akvakultúrához kapcsolódó kérdésekben;

(b) tájékoztathatják a Bizottságot és a tagállamokat a halászati gazdálkodáshoz és az akvakultúrához kapcsolódó problémákkal kapcsolatban, az illetékességi területükön;

(c) a szakemberekkel szorosan együttműködve segíthetik a védelmi intézkedések kialakításához szükséges adatok összegyűjtését, szolgáltatását és elemzését.

2. A Bizottság és adott esetben az érintett tagállam ésszerű időn belül választ ad az (1) bekezdés alapján kapott bármely ajánlásra, javaslatra vagy tájékoztatásra.

57. cikk A tanácsadó testületek összetétele, működése és finanszírozása

1. A tanácsadó testületek a halászati piaci szereplőket képviselő szervezetekből és a közös halászati politikával érintett más érdekcsoportokból állnak.

2. Minden egyes tanácsadó testület közgyűléssel és végrehajtó bizottsággal rendelkezik, továbbá elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a saját maga szervezéséhez, az átláthatóság biztosításához és a valamennyi kifejezett vélemény tiszteletben tartásához szükségesek.

3. A tanácsadó testületek, mivel általános európai érdeknek számító célokat követnek, igényelhetnek uniós pénzügyi támogatást.

4. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a tanácsadó testületek összetételére és feladataira vonatkozóan.

XIII. RÉSZ ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

55. cikk Felhatalmazás gyakorlása

1. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit e cikk tartalmazza.

2. A 12. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (6) bekezdésében, a 20 cikk (1) és (2) bekezdésében, a 24. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 35 cikk (3) bekezdésében, a 36. cikk (4) bekezdésében, az 37. cikk (6) bekezdésében, az 47. cikk (2) bekezdésében, az 52. cikk (2) bekezdésében és az 54. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazás 2013. január 1-től határozatlan időtartamra szól.

3. A 12. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (6) bekezdésében, a 20 cikk (1) és (2) bekezdésében, a 24. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 35 cikk (3) bekezdésében, a 36. cikk (4) bekezdésében, a 37. cikk (6) bekezdésében, a 47. cikk (2) bekezdésében, az 52. cikk (2) bekezdésében és az 54. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon vagy a határozatban meghatározott későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

4. A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

5. A 12. cikk (3) bekezdése, a 15. cikk (4) bekezdése, a 20. cikk (1) és (2) bekezdése, a 24. cikk (1) és (2) bekezdése, a 35. cikk (3) bekezdése, a 36. cikk (4) bekezdése, a 37. cikk (2) bekezdése, a 47. cikk (2) bekezdése, az 52. cikk (2) bekezdése és az 54. cikk (4) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartamban sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére 2 hónappal meghosszabbodik.

56. cikk Végrehajtás

A közös halászati politika szabályainak végrehajtásában a halászattal és akvakultúrával foglalkozó bizottság segíti a Bizottságot. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendeletnek megfelelő bizottságnak minősül. E bekezdésre való hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.

XIV. Rész ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

57. cikk Hatályon kívül helyezések

1. A 2371/2002/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat erre a rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni.

2. A 2004/585/EK határozat az 51. cikk (4) bekezdése és az 52. cikk (4) bekezdése alapján elfogadott szabályok hatályba lépésének napjával hatályát veszti.

3. Az 1954/2003/EK rendelet 5. cikkét el kell hagyni.

4. A 199/2008/EK rendelet hatályát veszti.

5. A 639/2004/EK rendelet hatályát veszti.

58. cikk Átmeneti intézkedések

A 57. cikk (4) bekezdésétől eltérően a 199/2008/EK rendeletet továbbra is alkalmazni kell a 2011-2013. évekre vonatkozó adatok gyűjtése és kezelése tekintetében elfogadott nemzeti programok vonatkozásában.

59. cikk Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet 2013. január 1-jétől érvényes.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazható valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

Az Európai Parlament részéről                     a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök

I. MELLÉKLET HOZZÁFÉRÉS A PARTI VIZEKHEZ A 6. CIKK (2) BEKEZDÉSE ÉRTELMÉBEN

1. AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG PARTI VIZEI

A. HOZZÁFÉRÉS FRANCIAORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

1. Berwick-upon-Tweedtől keletre Coquet Islandtől keletre || Hering || Korlátlan

2. Flamborough Headtől keletre Spurn Headtől keletre || Hering || Korlátlan

3. Lowestofttól keletre Lyme Registől délre || Valamennyi faj || Korlátlan

4. Lyme Registől délre Eddystone-tól délre || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan

5. Eddystone-tól délre Longshipstől délnyugatra || Tengerfenéken élő fajok Fésűkagyló Homár Languszta || Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan

6. Longshipstől délnyugatra Hartland Pointtól északnyugatra || Tengerfenéken élő fajok Languszta Homár || Korlátlan Korlátlan Korlátlan

7. Hartland Pointtól a Lundy Islandtől északra húzott vonalig || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan

8. Lundy Islandtől nyugatra húzott vonaltól Cardigan Harbourig || Valamennyi faj || Korlátlan

Point Lynastől északra Morecambe világítóhajótól keletre || Valamennyi faj || Korlátlan

10. County Down || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan

New Islandtől északkeletre Sanda Islandtől délnyugatra || Valamennyi faj || Korlátlan

12. Port Stewarttól északra Barra Headtől nyugatra || Valamennyi faj || Korlátlan

13. É. sz. 57° 40' Butt of Lewistól nyugatra || Valamennyi faj a kagyló kivételével || Korlátlan

14. St Kilda, Flannan Islands || Valamennyi faj || Korlátlan

15. Butt of Lewis világítótoronytól az é. sz. 59°30', ny. h. 5° 45' alatti pontig húzott vonaltól nyugatra || Valamennyi faj || Korlátlan

B. HOZZÁFÉRÉS ÍRORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők ||

|| Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

|| Point Lynastől északra Mull of Gallowaytől délre || Tengerfenéken élő fajok Norvég homár || Korlátlan Korlátlan

|| 2. Mull of Oától nyugatra Barra Headtől nyugatra || Tengerfenéken élő fajok Norvég homár || Korlátlan Korlátlan

C. HOZZÁFÉRÉS NÉMETORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

|| Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

|| 1. Shetlandtől és Fair-szigettől keletre, Sumbrugh Head világítótoronytól délkeletre, Skroo világítótoronytól északkeletre és Skadan világítótoronytól délnyugatra húzott vonalak között || Hering || Korlátlan

|| 2. Berwick-upon-Tweedtől keletre, Whitby High világítótoronytól keletre || Hering || Korlátlan

|| 3. North Foreland világítótoronytól keletre, Dungeness új világítótoronytól délre || Hering || Korlátlan

|| 4. St. Kilda körüli övezet || Hering Makréla || Korlátlan Korlátlan

|| 5. Butt of Lewis világítótoronytól nyugatra, Butt of Lewis és az é. sz. 59° 30', ny. h. 5° 45'alatti pont között húzott vonalig || Hering || Korlátlan

|| 6. North Rona és Sulisker (Sulasgeir) körüli övezet || Hering || Korlátlan

D. HOZZÁFÉRÉS HOLLANDIA RÉSZÉRE

Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

1. Shetlandtől és Fair-szigettől keletre, Sumburgh Head világítótoronytól délkeletre, Skroo világítótoronytól északkeletre és Skadan világítótoronytól délnyugatra húzott vonalak között || Hering || Korlátlan

2. Berwick upon Tweedtől keletre, Flamborough Headtől keletre || Hering || Korlátlan

3. North Foreland, kelet felé, Dungeness új világítótorony, dél felé || Hering || Korlátlan

E. HOZZÁFÉRÉS BELGIUM RÉSZÉRE

Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

Az Egyesült Királyság partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

1. Berwick-upon-Tweedtől keletre Coquer Islandtől keletre || Hering || Korlátlan

2. Cromertől északra North Forelandtől keletre || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan

3. North Forelandtől keletre Dungeness új világítótoronytól délre || Tengerfenéken élő fajok Hering || Korlátlan Korlátlan

4. Dungeness új világítótoronytól délre, Selsey Billtől délre || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan

5. Straight Pointtól délkeletre, South Bishoptól északnyugatra || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan

2. ÍRORSZÁG PARTI VIZEI

A. HOZZÁFÉRÉS FRANCIAORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

|| Írország partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

|| 1. Erris Headtől északnyugatra Sybil Pointtól nyugatra || Tengerfenéken élő fajok Norvég homár || Korlátlan Korlátlan

|| 2. Mizen Headtől délre Stagstől délre || Tengerfenéken élő fajok Norvég homár Makréla || Korlátlan Korlátlan Korlátlan

|| 3. Stagstől délre Corktól délre || Tengerfenéken élő fajok Norvég homár Makréla Hering || Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan

|| 4. Corktól délre, Carnsore Pointtól délre || Valamennyi faj || Korlátlan

|| 5. Carnsore Pointtól délre, Haulbowline-tól délkeletre || Valamennyi faj, a kagyló kivételével || Korlátlan

B. HOZZÁFÉRÉS AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6–12 mérföld)

1. Mine Headtől délre Hook Point || Tengerfenéken élő fajok Hering Makréla || Korlátlan Korlátlan Korlátlan

2. Hook Point Carlingford Lough || Tengerfenéken élő fajok Hering Makréla Norvég homár Fésűkagyló || Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan

C. HOZZÁFÉRÉS HOLLANDIA RÉSZÉRE

Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6–12 mérföld)

Stagstől délre Carnsore Pointtól délre || Hering Makréla || Korlátlan Korlátlan

D. HOZZÁFÉRÉS NÉMETORSZÁG RÉSZÉRE

Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

1. Old Head of Kinsale-től délre Carnsore Pointtól délre || Hering || Korlátlan

2. Corktól délre Carnsore Pointtól délre || Makréla || Korlátlan

E. HOZZÁFÉRÉS BELGIUM RÉSZÉRE

Földrajzi terület || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

Írország partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

1. Corktól délre Carnsore Pointtól délre || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan

2. Wicklow Headtől keletre Carlingford Loughtól délkeletre || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan

3. BELGIUM PARTI VIZEI

Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

3–12 tengeri mérföld || Hollandia || Valamennyi faj || Korlátlan

|| Franciaország || Hering || Korlátlan

4. DÁNIA PARTI VIZEI

Földrajzi területek || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

Északi-tenger partvidéke (a dán/német határtól Hanstholmig) (6–12 tengeri mérföld) || Németország || Lepényhalak Garnélarák és fűrészes garnélarák || Korlátlan Korlátlan

A dán/német határtól Blåvands Hukig || Hollandia || Lepényhalak Tőkehalak || Korlátlan Korlátlan

Blåvands Huktól Bovbjergig || Belgium || Közönséges tőkehal || Korlátlan, csak június-júliusban

|| || Foltos tőkehal || Korlátlan, csak június-júliusban

|| Németország || Lepényhalak || Korlátlan

|| Hollandia || Sima lepényhal || Korlátlan

|| Nyelvhal || Korlátlan

Thyborøntól Hanstholmig || Belgium || Vékonybajuszú tőkehal || Korlátlan, csak június-júliusban

|| || Sima lepényhal || Korlátlan, csak június-júliusban

|| Németország || Lepényhalak || Korlátlan

|| Spratt || Korlátlan

|| Közönséges tőkehal || Korlátlan

|| Fekete tőkehal || Korlátlan

|| Foltos tőkehal || Korlátlan

|| Makréla || Korlátlan

|| Hering || Korlátlan

|| Vékonybajuszú tőkehal || Korlátlan

|| Hollandia || Közönséges tőkehal || Korlátlan

|| Sima lepényhal || Korlátlan

|| Nyelvhal || Korlátlan

Skagerrak (Hanstholmtól Skagenig) (4–12 tengeri mérföld) || Belgium Németország Hollandia || Sima lepényhal Lepényhalak Spratt Közönséges tőkehal Fekete tőkehal Foltos tőkehal Makréla Hering Vékonybajuszú tőkehal Közönséges tőkehal Sima lepényhal Nyelvhal || Korlátlan, csak június-júliusban Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan

Kattegat (3–12 mérföld) || Németország || Közönséges tőkehal || Korlátlan

|| || Lepényhalak || Korlátlan

|| Norvég homár || Korlátlan

|| Hering || Korlátlan

Zeelandtól északra a Forsnæs világítótornyon áthaladó szélességi körig || Németország || Spratt || Korlátlan

Balti-tenger (beleértve a Belteket, a Sundot és Bornholmot) 3–12 tengeri mérföld || Németország || Lepényhalak || Korlátlan

|| || Közönséges tőkehal || Korlátlan

|| Hering || Korlátlan

|| Spratt || Korlátlan

|| Angolna || Korlátlan

|| Lazac || Korlátlan

|| Vékonybajuszú tőkehal || Korlátlan

|| Makréla || Korlátlan

Skagerrak (4–12 mérföld) || Svédország || Valamennyi faj || Korlátlan

Kattegat (3(*)– 12 mérföld) || Svédország || Valamennyi faj || Korlátlan

Balti-tenger (3–12 mérföld) || Svédország || Valamennyi faj || Korlátlan

(*) A partvonaltól mérve

5. NÉMETORSZÁG PARTI VIZEI

Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

Az Északi-tenger partvidéke (3–12 tengeri mérföld) valamennyi partvidék || Dánia || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan ||

|| || Spratt || Korlátlan

|| Homoki angolna || Korlátlan

|| Hollandia || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan

|| Garnélarák és fűrészes garnélarák || Korlátlan

A dán/német határtól az é. sz. 54° 43'-nál Amrum északi csúcsáig || Dánia || Garnélarák és fűrészes garnélarák || Korlátlan ||

A Helgoland körüli övezet || Egyesült Királyság || Közönséges tőkehal || Korlátlan ||

|| || Sima lepényhal || Korlátlan

A Balti-tenger partvidéke (3–12 mérföld) || Dánia || Közönséges tőkehal || Korlátlan ||

|| || Sima lepényhal || Korlátlan

|| Hering || Korlátlan

|| Spratt || Korlátlan

|| Angolna || Korlátlan

|| Vékonybajuszú tőkehal || Korlátlan

|| Makréla || Korlátlan

6. FRANCIAORSZÁG ÉS TENGERENTÚLI MEGYÉINEK PARTI VIZEI

Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők ||

Az atlanti partvidék északkeleti része (6–12 tengeri mérföld) ||

Belga-francia határtól a Manche megyétől keletre eső részig (Vire-Grandcamp les Bains folyótorkolat é.sz. 49° 23' 30", ny. h. 1° 2' ÉÉK irányban) || Belgium || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan ||

|| || Fésűkagyló || Korlátlan

|| Hollandia || Valamennyi faj || Korlátlan

Dunkerque-től (k. h. 2° 20') Cap d'Antifer-ig (k. h. 0° 10) || Németország || Hering || Korlátlan, csak októbertől decemberig ||

A belga/francia határ Cap d'Alprech nyugatig (é. sz. 50° 42 30", k. h. 1°33' 30") || Egyesült Királyság || Hering || Korlátlan ||

Atlanti partvidék (6–12 tengeri mérföld) ||

A spanyol/francia határ az é. sz. 46° 08' alatti pontig || Spanyolország || Szardella || Célzott halászat, csak március 1-jétől június 30-ig korlátlan ||

|| || Élő csalival történő halászat csak július 1-jétől október 31-ig

|| Szardínia || Csak január 1-jétől február 28-ig és július 1-jétől december 31-ig korlátlan

|| Továbbá a fent említett fajokkal kapcsolatos tevékenységeket az 1984-ben folytatott tevékenységek értelmében kell folytatni

A Földközi-tenger partvidéke (6–12 tengeri mérföld) ||

A spanyol határ – Cap Leucate || Spanyolország || Valamennyi faj || Korlátlan ||

7. SPANYOLORSZÁG PARTI VIZEI

Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

Atlanti partvidék (6-12 tengeri mérföld)

A francia/spanyol határ a Cap Mayor világítótoronyig (ny. h. 3° 47') || Franciaország || Nyíltvízi fajok || Az 1984. év folyamán gyakorolt tevékenységek határain belül korlátlan

A Földközi-tenger partvidéke (6–12 tengeri mérföld)

A francia határ/Cap Creus || Franciaország || Valamennyi faj || Korlátlan

8. HOLLANDIA PARTI VIZEI

Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

(3–12 tengeri mérföld) teljes partvidék || Belgium || Valamennyi faj || Korlátlan

|| Dánia || Tengerfenéken élő fajok Spratt Homoki angolna Fattyúmakréla || Korlátlan Korlátlan Korlátlan Korlátlan

|| Németország || Közönséges tőkehal Garnélarák és fűrészes garnélarák || Korlátlan Korlátlan

(6–12 tengeri mérföld) teljes partvidék || Franciaország || Valamennyi faj || Korlátlan

Texel déli fokától nyugatra a német/holland határig || Egyesült Királyság || Tengerfenéken élő fajok || Korlátlan

9. FINNORSZÁG PARTI VIZEI

Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

Balti-tenger (4–12 tengeri mérföld) (*) || Svédország || Valamennyi faj || Korlátlan

(*) 3–12 tengeri mérföld a Bogskär-szigetek körül

10. SVÉDORSZÁG PARTI VIZEI

Földrajzi terület || Tagállam || Faj || Jelentőség vagy különleges jellemzők

Skagerrak (4–12 tengeri mérföld) || Dánia || Valamennyi faj || Korlátlan

Kattegat (3(*)–12 mérföld) || Dánia || Valamennyi faj || Korlátlan

Balti-tenger (4–12 tengeri mérföld) || Dánia || Valamennyi faj || Korlátlan

|| Finnország || Valamennyi faj || Korlátlan

(*) A partvonaltól mérve || || ||

II. MELLÉKLET A HALÁSZATI KAPACITÁS FELSŐ HATÁRAI

Felső határértékek (a 2010. december 31-i helyzet alapján) || ||

Tagállam || GT || kW

Belgium || 18.911 || 51.585

Bulgária || 8.448 || 67.607

Dánia || 88.528 || 313.341

Németország || 71.114 || 167.089

Észtország || 22.057 || 53.770

Írország || 77.254 || 210.083

Görögország || 91.245 || 514.198

Spanyolország (a legkülső régiókkal együtt) || 446.309 || 1.021.154

Franciaország (a legkülső régiókkal együtt) || 219.215 || 1.194.360

Olaszország || 192.963 || 1.158.837

Ciprus || 11.193 || 48.508

Lettország || 49.067 || 65.196

Litvánia || 73.489 || 73.516

Málta || 15.055 || 96.912

Hollandia || 166.384 || 350.736

Lengyelország || 38.376 || 92.745

Portugália (a legkülső régiókkal együtt) || 115.305 || 388.054

Románia || 1.885 || 6.716

Szlovénia || 1.057 || 10.974

Finnország || 18.187 || 182.385

Svédország || 42.612 || 210.744

Egyesült Királyság || 235.570 || 924.739

|| ||

Az EU legkülső régiói || GT || kW

Spanyolország

Kanári-szigetek: H < 12 m. EU-hoz tartozó vizek || 2.649 || 21.219

Kanári-szigetek: H > 12 m. EU-hoz tartozó vizek || 3.059 || 10.364

Kanári-szigetek: H > 12 m. Nemzetközi vizek és harmadik országok vizei || 28.823 || 45.593

Franciaország

Réunion-sziget: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H < 12 m || 1.050 || 19.320

Réunion-sziget: Nyíltvízi fajok. H > 12 m || 10.002 || 31.465

Francia Guyana: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H < 12 m || 903 || 11.644

Francia Guyana: Garnélarákász-hajók || 7.560 || 19.726

Francia Guyana: Nyíltvízi fajok. Nyílt tengeri hajók. || 3.500 || 5.000

Martinique: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H < 12 m || 5.409 || 142.116

Martinique: Nyíltvízi fajok. H > 12 m || 1.046 || 3.294

Guadeloupe: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H < 12 m || 6.188 || 162.590

Guadeloupe: Nyíltvízi fajok. H > 12 m || 500 || 1.750

Portugália

Madeira: Tengerfenéken élő fajok. H < 12 m || 617 || 4.134

Madeira: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H > 12 m || 4.114 || 12.734

Madeira: Nyíltvízi fajok. Kerítőháló. H > 12 m || 181 || 777

Azori-szigetek: Tengerfenéken élő fajok. H < 12 m || 2.626 || 29.895

Azori-szigetek: Tengerfenéken élő és nyíltvízi fajok. H > 12 m || 12.979 || 25.721

H = teljes hosszúság || ||

III. MELLÉKLET TANÁCSADÓ TESTÜLETEK

Tanácsadó testület neve || Illetékességi terület

Balti-tenger || IIIb, IIIc és IIId ICES[36]-övezetek

Földközi-tenger || A Földközi-tenger tengeri vizei a ny. h. 5°36' vonalától keletre

Északi-tenger || IV és IIIa ICES-övezetek

Észak-nyugati vizek || V (az Va kivételével és a Vb-nek csak az uniós vizeire kiterjedve), VI és VII ICES-övezetek

Délnyugati vizek || VIII, IX és X ICES-övezetek (Azori-szigetek körüli vizek), és a 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 CECAF[37]-övezetek (Madeira és a Kanári-szigetek körüli vizek)

Nyíltvízi állományok (kék puha tőkehal, makréla, fattyúmakréla, hering) || Valamennyi illetékességi terület (kivéve a Balti-tengert, a Földközi-tengert és az akvakultúrát)

Nyílt tengeri/hosszú távú flotta || Valamennyi nem uniós víz

Akvakultúra || Akvakultúra, az 5. cikkben meghatározottak értelmében

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS JAVASLATOKHOZ

1.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

              1.1.    A javaslat/kezdeményezés címe

              1.2.    A tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)

              1.3.    A javaslat/kezdeményezés típusa

              1.4.    1.4. Célkitűzés(ek)

              1.5.    A javaslat/kezdeményezés indoklása

              1.6.    Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

              1.7.    1.7. Tervezett irányítási módszer(ek)

2.           IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

              2.1.    A megfigyelésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

              2.2.    Irányító és ellenőrző rendszer

              2.3.    A csalások és a szabálytalanságok megelőzésre vonatkozó intézkedések

3.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

              3.1.    A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

              3.2.    A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

              3.2.2. Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.3. Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

              3.2.5. Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

              3.3.    A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS JAVASLATOKHOZ

1.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

1.1.        A javaslat/kezdeményezés címe

Javaslat a közös halászati politikáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre

1.2.        Az ABM/ABB keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)[38]

11. sz. szakpolitikai terület: Tengerügyek és halászat

1.3.        A javaslat/kezdeményezés típusa

¨A javaslat/kezdeményezés új intézkedésre irányul

¨ A javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet/előkészítő intézkedést követő új intézkedésre irányul[39]

¨ A javaslat/kezdeményezés jelenlegi intézkedés meghosszabbítására irányul

ý A javaslat/kezdeményezés új intézkedésnek megfelelően módosított intézkedésre irányul

1.4.        Célkitűzések

1.4.1.     A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések

Erőforrás-hatékony Európa

1.4.2.     Egyedi célkitűzés(ek) és az ABM/ABB keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

Egyedi célkitűzések

Az EUMSZ 39. cikkében meghatározott célkitűzések elősegítése.

1. Az érdekeltek bevonásának fejlesztése

2. A tudományos információk rendelkezésre állásának biztosítása

3. Az ellenőrzés korszerűsítése és erősítése az Unióban

4. Az ellenőrzési tevékenységek felülvizsgálata a tagállamokban

5. Hozzájárulás a tagállamok ellenőrzési tevékenységeinek jobb összehangolásához a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal segítségével

Az ABM/ABB keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

ABB 11 04 01, 11 07 02, 11 08 01, 11 08 02, 11 08 05 tevékenységek

1.4.3.     Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/az érintett célcsoportokra.

A fenntarthatóság a közösségi halászati politika javasolt reformjának középpontjában áll, azzal a célkitűzéssel, hogy 2015-ig a halállományokat a maximális fenntartható hozam szintjén kell kiaknázni. A fogás és a haszonkulcs növekedését eredményező fenntartható halászat felszabadítja a halászati ágazatot, így az nem függ a köztámogatástól, ezzel átlátható feltételek mellett könnyebben érhetőek el a stabil árak, ami a fogyasztók számára is nyereséggel jár.

1.4.4.     Az eredmények és hatások mutatói

Tüntesse fel a javaslat/kezdeményezés megvalósításának nyomon követését lehetővé tevő mutatókat.

Környezeti hatások: állományok a legnagyobb fenntartható hozam szintjén, a túlkapacitás csökkentése és előrelépés az átruházható halászati részesedések végrehajtása terén.

Gazdasági hatások: a halászati ágazat szereplőinek jövedelme, bruttó hozzáadott érték, bevétel/kiegyenlítő bevétel és nettó nyereségráta.

Társadalmi hatások: Foglalkoztatás (teljes munkaidős egyenérték) és teljes munkaidős egyenértékre számított személyi bér.

1.5.        A javaslat/kezdeményezés indoklása

1.5.1.     Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek)

A közös halászati politika a halászati erőforrások kiaknázása tekintetében környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságot ér el. Ezek a célkitűzések jogilag ugyanolyan fontosak, és egyikük sem érhető el elszigetelten. A közös halászati politika reformjával kapcsolatban elvégzett hatásvizsgálat azonban megerősítette, hogy az állománystátusz erőteljesebb fejlesztése nélkül a gazdasági és társadalmi fenntarthatóság korlátozott marad.

1.5.2.     Az uniós részvételből adódó többletérték

Az EUMSZ 3 cikkének d) pontja szerint az Európai Uniónak kizárólagos hatásköre lesz a tengeri biológiai erőforrások védelme terén. A 4. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint az Európai Unió és a tagállamok megosztott hatáskörrel rendelkeznek a közös halászati politika fennmaradó része tekintetében. Az uniós részvétel hozzáadott értéke ahhoz a tényhez köthető, hogy a közös halászati politika a közös erőforrások kiaknázására vonatkozik.

1.5.3.     Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

A közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyv[40] megállapította, hogy a közös halászati politika nem éri el a legfontosabb célkitűzéseit: a halállományokat túlhalásszák, a flotta egy részének gazdasági helyzete törékeny a magas szintű támogatások ellenére, a halászati ágazatban kínált munkahelyek nem vonzóak, és a halászattól függő számos part menti közösségnek bizonytalan a helyzete. A zöld könyvet követő széles körű konzultációs folyamat eredménye megerősítette ezt az elemzést[41].

A jelenlegi közös halászati politika fő problémája, hogy a környezetvédelem nem fenntartható a túlhalászás következtében. Ehhez az összes többi probléma is hozzájárul. A túlhalászás fő okai a flotta túlkapacitása, a teljes kifogható mennyiség meghatározása során eltérnek a tudományos információktól és nem rangsorolják a célkitűzéseket. A második probléma a halászati ágazat gyenge gazdasági fenntarthatósága. Sok flotta nem nyereséges és sebezhető az olyan külső nehezítő hatások miatt, mint például az üzemanyagárak emelkedése. Harmadrészt a társadalmi fenntarthatóság hiánya érinti a halászati ágazatot és a halászattól függő területeket.

1.5.4.     Összhang és lehetséges szinergia egyéb pénzügyi eszközökkel

A halállományok maximális fenntartható hozam szintjén történő kiaknázása célját az ENSZ tengerjogi egyezménye rögzíti, amelyet a fenntartható fejlődésről szóló 2002. évi csúcstalálkozón 2015-ig lehetőség szerint elérendő célkitűzésként fogadtak el. Ez a célkitűzés lehetővé teszi, hogy a megreformált közös halászati politika könnyebben elérje a jó környezetvédelmi állapotot a tengeri környezetben, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvvel[42] összhangban.

1.6.        Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

¨ A javaslat/kezdeményezés határozott időtartamra vonatkozik

– ¨  Javaslat/kezdeményezés hatálybalépése

– ¨  Pénzügyi hatás: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig

ý A javaslat/kezdeményezés határozatlan időtartamra vonatkozik

– Megvalósítás megkezdésének időszaka: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig

– Teljes körű működés követi.

1.7.        Tervezett irányítási módszer(ek)[43]

ý A Bizottság centralizált, közvetlen irányítása

¨ Centralizált irányítás közvetetten, hatáskör-átruházással a következők számára:

– ¨  végrehajtó ügynökségek

– ¨  a Közösségek által létrehozott szervek[44]

– ¨  tagállami közintézmények/közfeladatot ellátó szervek

– ¨  az Európai Unióról szóló szerződés V. címe értelmében külön intézkedések végrehajtásával megbízott, a költségvetési rendelet 49. cikke szerinti vonatkozó jogalapot megteremtő jogi aktusban meghatározott személyek

ý Megosztott irányítás a tagállamokkal

¨ Decentralizált irányítás harmadik országokkal

¨ Közös irányítás nemzetközi szervezetekkel (nevezze meg)

Egynél több irányítási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

2.           IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

2.1.        A megfigyelésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

Ismertesse a rendelkezések gyakoriságát és feltételeit.

2.2.        Irányító és ellenőrző rendszer

2.2.1.     Felismert kockázat(ok)

2.2.2.     Tervezett ellenőrzési mód(ok)

2.3.        A csalások és a szabálytalanságok megelőzésre vonatkozó intézkedések

Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket.

3.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

3.1.        A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

· Jelenlegi költségvetési kiadási tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Részvétel

Szám [Leírás………………………...……….] || diff./nem diff.[45] || EFTA-országokból[46] || tagjelölt országokból[47] || harmadik országokból || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében

2 || 11 04 01 Szorosabb együttműködés a halászati iparral és a közös halászati politika által érintett felekkel || diff. || Nem || Nem || Nem || Nem

2 || 11 07 02 Halászati erőforrásokkal való gazdálkodás támogatása (a tudományos információk fejlesztése) || diff. || Nem || Nem || Nem || Nem

2 || 11 08 01 Pénzügyi támogatás a tagállamok részére az ellenőrzés terén felmerülő kiadásokra || diff. || Nem || Nem || Nem || Nem

2 || 11 08 02 Az uniós felségvizeken és máshol folyó halászati tevékenységek ellenőrzése és felügyelete || diff. || Nem || Nem || Nem || Nem

2 || 11.08.05.01. A Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal (CFCA) hozzájárulása az 1. és 2. címhez || diff. || Nem || Nem || Nem || Nem

2 || 11.08.05.02. A Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal (CFCA) hozzájárulása a 3. címhez || diff. || Nem || Nem || Nem || Nem

· Létrehozandó új költségvetési tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Részvétel

Szám [Fejezet………………………...……….] || diff./nem diff. előirányzat || EFTA-országokból || tagjelölt országokból || harmadik országokból || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében

|| [XX.YY.YY.YY] || || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM || IGEN/NEM

3.2.        A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

3.2.1.     A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

millió EUR (három tizedesjegyig)

A többéves pénzügyi keret fejezete: || 2 || A természeti erőforrások megőrzése és kezelése

Főigazgatóság: MARE || || || 2013[48] || N+1. év || N+2. év || N+3.év || N+4. év || N+5. év || N+6. év || N+7. év || N+8. év || N+9. év || ÖSSZESEN

Ÿ Operatív előirányzatok || || || || || || || || || || ||

11 04 01 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || 6.400 || || || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || (2) || 5.950 || || || || || || || || || ||

11 07 02 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || 4.500 || || || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || (2a) || 3.500 || || || || || || || || || ||

11 08 01 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || 47.430 || || || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || (2a) || 25.200 || || || || || || || || || ||

11 08 02 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || 2.300 || || || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || (2a) || 2.300 || || || || || || || || || ||

11.08.05.01 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || 7.413 || || || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || (2a) || 7.413 || || || || || || || || || ||

11.08.05.02 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1a) || 1.711 || || || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || (2a) || 2.711 || || || || || || || || || ||

Az egyedi programokra szánt keretösszegből finanszírozott igazgatási jellegű előirányzatok[49] || || || || || || || || || || ||

|| || (3) || || || || || || || || || || ||

TELJES előirányzat a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság részére || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =1+1a +3 || 69.754 || || || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || =2+2a +3 || 47.074 || || || || || || || || || ||

Ÿ TELJES operatív előirányzat || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || 69.754 || || || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || (5) || 47.074 || || || || || || || || || ||

Ÿ Az egyedi programokra szánt keretösszegből finanszírozott TELJES igazgatási jellegű előirányzat || (6) || || || || || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 2. FEJEZETE szerinti TELJES előirányzat || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || 69.754 || || || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || 47.074 || || || || || || || || || ||

Amennyiben a javaslat/kezdeményezés több fejezetet is érint:

Ÿ TELJES operatív előirányzat || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || 69.754 || || || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || (5) || 47.074 || || || || || || || || || ||

Ÿ Az egyedi programokra szánt keretösszegből finanszírozott TELJES igazgatási jellegű előirányzat || (6) || || || || || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 1–4. FEJEZETE szerinti TELJES előirányzat (Referenciaösszeg) || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || || || || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || || || || || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret fejezete: || 5 || „Igazgatási kiadások”

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| || || 2013 || N+1. év || N+2. év || N+3.év || N+4. év || N+5. év || N+6. év || N+7. év || N+8. év || N+9. év || ÖSSZESEN

Főigazgatóság: ||

Ÿ Humán erőforrások || 9.404 || || || || || || || || || ||

Ÿ Egyéb igazgatási kiadás 11 01 02 11 || 0.210 || || || || || || || || || ||

Főigazgatóság ÖSSZESEN || Előirányzatok || 9.614 || || || || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETE szerinti TELJES előirányzat || Teljes kötelezettségvállalási előirányzat = Teljes kifizetési előirányzat) || 9.614 || || || || || || || || || ||

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| || || 2013[50] || N+1. év || N+2. év || N+3.év || N+4. év || N+5. év || N+6. év || N+7. év || N+8. év || N+9. év || ÖSSZESEN

TOTAL appropriations under HEADINGS 1 to 5 of the multiannual financial framework || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 79.368 || || || || || || || || || ||

Kifizetési előirányzatok || 56.688 || || || || || || || || || ||

3.2.2.     Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

– ¨  A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív előirányzatok felhasználását.

– ý  A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

Tüntesse fel a célkitűzéseket és a teljesítéseket ò || || || 2013 || N+1. év || N+2. év || N+3.év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

TELJESÍTÉSEK

Teljesítés típusa[51] || Teljesítés átlagos költsége || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma || Költség || Teljesítések száma összesen || Költség összesen

1. sz. EGYEDI CÉLKITŰZÉS[52]… || Az érdekeltek bevonásának fejlesztése

Teljesen működő RAC-ok || Nem || 0.280 || 8 || 2.240 || || || || || || || || || || || || || ||

Új fejezetek és a tartalom frissítése a MARE Főigazgatóság honlapjain || Nem || 0.040 || 5 || 0.200 || || || || || || || || || || || || || ||

A „Halászat és akvakultúra Európában” magazin kiadása és terjesztése 23 nyelven (évi 5 szám). || Nem || 0.114 || 5 || 0.580 || || || || || || || || || || || || || ||

Minőségi információs anyagok (beleértve az audiovizuális anyagokat is) előállítása és terjesztése a média, a közvélemény és az érintettek részére. Kommunikációs kampány a prioritási kérdésekben, mint pl. a közös halászati politika reformja. || Nem || 0.310 || 6 || 1.860 || || || || || || || || || || || || || ||

Többnyelvű kiadványok kiadása és terjesztése. || Nem || 0.025 || 20 || 0.500 || || || || || || || || || || || || || ||

A MARE Főigazgatóság részvétele vásárokon. || Nem || 0.200 || 1 || 0.200 || || || || || || || || || || || || || ||

Az Európai Tengerészeti Nap megszervezése minden év májusában. || Nem || 0.400 || 1 || 0.400 || || || || || || || || || || || || || ||

Konferenciák és szemináriumok szervezése a közös halászati politikáról és az IMP-ről, pl. a közös halászati politika reformjáról. || Nem || 0.050 || 4 || 0.200 || || || || || || || || || || || || || ||

Egyebek (promóciós anyagok, logó, tárolás és terjesztés a Kiadóhivatal feladata. || Nem || 0.110 || 2 || 0.220 || || || || || || || || || || || || || ||

1. sz. egyedi célkitűzés részösszege || || 6.400 || || || || || || || || || || || || || ||

2. sz. EGYEDI CÉLKITŰZÉS… || A tudományos információk rendelkezésre állásának biztosítása

Az adatgyűjtő hálózat végrehajtásának támogatása, nevezetesen a HTMGB tevékenységeinek összehangolása és szervezése útján, a vonatkozó honlapok fenntartásával, és az „Uniós halászflotta éves gazdasági teljesítménye" című jelentés kiadásának a támogatása a Bizottság és a JRC közötti igazgatási megállapodás keretében. || Igazgatási megállapodások || 1.400 || 1 || 1.400 || || || || || || || || || || || || || ||

A TAC-ok (teljes kifogható mennyiség) és a kvótákra vonatkozó rendelet útján kezelt állománystátuszra vonatkozó visszatérő tanácsadás nyújtása, és nem visszatérő tanácsadás nyújtása pl. a többéves tervek vagy a betakarítás ellenőrzési szabályok értékelése terén a Bizottság és az ICES közötti egyetértési megállapodás keretében. || Megállapodás || 1.500 || 1 || 1.500 || || || || || || || || || || || || || ||

A halászati állományokra vonatkozó szakértői tanácsadás a biológiai, technikai, gazdasági és az ökoszisztémával összefüggő kérdésekben, a HTMGB és annak alcsoportjainak találkozói keretében. || Találkozók száma || 0.024 || 25 || 0.6 || || || || || || || || || || || || || ||

A közös halászati politikának a Földközi-tenger térségében történő végrehajtására vonatkozó tudományos információi és más szolgáltatások. || || 1.0 || 2 || 1.0 || || || || || || || || || || || || || ||

2. sz. egyedi célkitűzés részösszege || || 4.500 || || || || || || || || || || || || || ||

3. sz. EGYEDI CÉLKITŰZÉS… || Az ellenőrzés korszerűsítése és erősítése Unió-szerte

Informatikai rendszerek és adatelemzés || || || N/A || 10.000 || || || || || || || || || || || || || ||

Nyomonkövetési eszközök és motorteljesítmény-mérő berendezések || || || 1600 || 8.000 || || || || || || || || || || || || || ||

Kísérleti projektek (beleértve a zártláncú TV-t 2011-től) || || || N/A || 2.000 || || || || || || || || || || || || || ||

Automata helymeghatározó eszközök, hajómegfigyelő rendszerek / automata azonosítórendszerek (VMS/IAS) || || || 3000 || 3.800 || || || || || || || || || || || || || ||

Elektronikus hajónapló a hajók fedélzetén || || || 3300 || 7.400 || || || || || || || || || || || || || ||

Halászati monitoring központ (FMC) fejlesztése || || || 22 || 11.400 || || || || || || || || || || || || || ||

Ellenőrző eszközökre fordított beruházás (járőrhajók és légi járművek) || || || N/A || 3.700 || || || || || || || || || || || || || ||

Képzések és csereprogramok az ellenőrző személyzet részére || || || 30 || 0.600 || || || || || || || || || || || || || ||

Szemináriumok a közös halászati politika szabályai végrehajtásának tudatosítására || || || 5 || 0.530 || || || || || || || || || || || || || ||

3. sz. egyedi célkitűzés részösszege || || 47.430 || || || || || || || || || || || || || ||

4. sz. EGYEDI CÉLKITŰZÉS… || Az ellenőrzési tevékenységek felülvizsgálata a tagállamokban

Az ellenőrző tevékenységek figyelemmel kísérése tagállamonként - A közös halászati politika szabályainak alkalmazását ellenőrző missziók - Ellenőrök eszközei || || || 250 || 0.800 || || || || || || || || || || || || || ||

A közös halászati politika szabályai végrehajtásának elősegítése - A halászati ellenőrzési szakértői csoport találkozói a halászati ellenőrzéssel kapcsolatos kérdésekben - Tanulmányok || || || 30 || 0.400 || || || || || || || || || || || || || ||

Informatikai hardver, szoftver és támogatás az ellenőrzéshez (adatok, adatok ellenőrzése, adatkarbantartás, adatbázishoz való hozzáférés stb.) || || || N/A || 1.100 || || || || || || || || || || || || || ||

4. sz. egyedi célkitűzés részösszege || || 2.300 || || || || || || || || || || || || || ||

5. sz. EGYEDI CÉLKITŰZÉS… || Hozzájárulás a tagállamok ellenőrzési tevékenységeinek jobb összehangolásához a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal segítségével

Aktív alkalmazásban álló dolgozók || || || N/A || 5.634 || || || || || || || || || || || || || ||

Egyéb személyi költség || || || N/A || 0.440 || || || || || || || || || || || || || ||

Igazgatási kiadások || || || N/A || 1.320 || || || || || || || || || || || || || ||

Kapacitásnövelés || || || N/A || 0.720 || || || || || || || || || || || || || ||

Működés összehangolása (beleértve a közös telepítési terveket) || || || N/A || 1.010 || || || || || || || || || || || || || ||

5. sz. egyedi célkitűzés részösszege || || 9.124 || || || || || || || || || || || || || ||

ÖSSZKÖLTSÉG || || 69.754 || || || || || || || || || || || || || ||

3.2.3.     Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

3.2.3.1.  Összefoglaló

– ¨ A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási előirányzatok felhasználását.

– ý  A javaslat/kezdeményezés az alábbi igazgatási előirányzatok felhasználását vonja maga után:

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| 2013 [53] || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETE || || || || || || || ||

Humán erőforrások || 9.404 || || || || || || ||

Egyéb igazgatási kiadások || 0.210 || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉNEK részösszege || 9.614 || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE[54] bele nem tartozó előirányzatok || || || || || || || ||

Humán erőforrások || || || || || || || ||

Egyéb igazgatási jellegű kiadások || || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉBE bele nem tartozó előirányzatok részösszege || || || || || || || ||

ÖSSZESEN || 9.614 || || || || || || ||

3.2.3.2.  Becsült humánerőforrás-szükségletek

– ¨  A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után humánerőforrások felhasználását.

– ý  A javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrások felhasználását vonja maga után:

A becsléseket egész számmal (vagy legfeljebb egy tizedesjeggyel) kell kifejezni

|| || 2013 || N+1. év || N+2. év || N+3.év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető

Ÿ A létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselői és ideiglenes alkalmazotti álláshelyek) ||

|| 11 01 01 01 (a központban és a bizottsági képviseleteken) || 66 || || || || || ||

|| 11 01 01 02 (küldöttségeknél) || 0 || || || || || ||

|| 00 01 05 01 (közvetett kutatás) || 0 || || || || || ||

|| 10 01 05 01 (közvetlen kutatás) || 0 || || || || || ||

|| Ÿ Külső személyi állomány (teljes munkaidős egyenértékben kifejezve)[55] ||

|| 11 01 02 01 (AC, INT, END a teljes keretből) || 14 || || || || || ||

|| 11 01 02 02 (AC, AL, END, INT és JED a küldöttségeknél) || 0 || || || || || ||

|| 1101 04 yy[56] || - központoknál[57] || 0 || || || || || ||

|| - küldöttségeknél || 0 || || || || || ||

|| 11 01 05 02 (CA, INT, SNE közvetett kutatásban) || 0 || || || || || ||

|| 10 01 05 02 (CA, INT, SNE közvetett kutatásban) || 0 || || || || || ||

|| Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) || 0 || || || || || ||

|| ÖSSZESEN || 80 || || || || || ||

XX az érintett szakpolitikai terület vagy költségvetési cím.

A szükséges humán erőforrásokat annak a főigazgatóságnak a személyi állománya biztosítja, amely már feladatul kapta a tevékenység kezelését, illetve a főigazgatóságon belül áthelyezték, esetlegesen további áthelyezéssel, amelyet a kezelő főigazgatóság az éves áthelyezési eljárás alapján végez, a költségvetési korlátokra tekintettel.

Az elvégzendő feladatok leírása:

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak || a fent említett működési előirányzatok és működési tevékenységek kezelése 2013-ban

Külső személyzet || a fent említett működési előirányzatok és működési tevékenységek kezelése 2013-ban

3.2.4.     A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

– ý  A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel.

– ¨  A javaslat/kezdeményezés miatt a többéves pénzügyi keret vonatkozó fejezetének átdolgozása szükséges.

Fejtse ki, miként kell átdolgozni a pénzügyi keretet: tüntesse fel az érintett költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket.

– ¨  A javaslat/kezdeményezés miatt szükség van a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára[58].

Fejtse ki a szükségleteket: tüntesse fel az érintett költségvetési tételeket és a megfelelő összegeket.

3.2.5.     Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

– ý A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást.

– ¨ A javaslat/kezdeményezés társfinanszírozást irányoz elő az alábbi becslés szerint:

előirányzatok millió EUR (három tizedesjegyig)

|| N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || Összesen

Tüntesse fel a társfinanszírozó szervet || || || || || || || ||

Társfinanszírozott előirányzatok ÖSSZESEN || || || || || || || ||

3.3.        A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

– ý  A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a bevételre.

– ¨  A javaslatnak/kezdeményezésnek van pénzügyi hatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

¨         a javaslat a saját forrásokra gyakorol hatást

¨         a javaslat az egyéb bevételekre gyakorol hatást

millió EUR (három tizedesjegyig)

Bevételi költségvetési tétel: || Az aktuális költségvetési évben rendelkezésre álló előirányzatok || A javaslat/kezdeményezés hatása[59]

N. év || N+1. év || N+2. év || N+3. év || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető

… jogcímcsoport || || || || || || || ||

Az egyéb célhoz kötött bevételek esetében tüntesse fel az érintett kiadáshoz tartozó költségvetési tétel(eke)t.

Ismertesse a bevételre gyakorolt hatás számításának módszerét.

[1]               COM(2009) 163 végleges, 2009.4.22.

[2]               HL L 125., 1998.4.27., 1. o.

[3]               HL L 17., 2000.1.21., 22. o.

[4]               HL L 349., 2005.12.31., 1. o.

[5]               HL L 223., 2006.8.15., 1. o.

[6]               HL L 409., 2006.12.30., 11. o.

[7]               HL L 60., 2008.3.5., 1. o.

[8]               HL L 286, 2008.10.29, 1. o.

[9]               HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

[10]             HL L 256., 2004.8.3., 17. o.

[11]             SEC(2010) 428 végleges, 2010.4.16.

[12]             A Tanács 1954/2003/EK rendelete az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról, a 2847/93/EK rendelet módosításáról, valamint a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről.

[13]             A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról és a Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről.

[14]             HL

[15]             HL

[16]             HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

[17]             HL L 179., 1998.6.23., 1. o.

[18]             HL L 189., 1998.7.3., 14. o.

[19]             HL L 177., 1996.7.16., 24. o.

[20]             A felek konferenciájának X/2. határozata.

[21]             EU CO 7/10, 2010. március 26.

[22]             COM(2011) 244.

[23]             HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

[24]             A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról, COM(2007) 575 végleges.

[25]             HL C 105., 1981.5.7., 1. o.

[26]             HL L 103., 1979.4.25., 1. o.

[27]             HL L 206., 1992.7.22., 7. o.

[28]             HL L 164, 2008.6.25, 19. o.19

[29]             COM(2009) 162 végleges.

[30]             COM(2010) 2020 végleges.

[31]             HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

[32]             HL L 256., 2004.8.3., 17. o.

[33]             HL L 60., 2008.3.23., 1. o.

[34]             HL L 409., 2006.12.30., 11. o.

[35]             HL L 274., 1986.9.25., 1. o.

[36]             Az ICES-övezetek (Nemzetközi Tengerkutatási Tanács) a 218/2009/EK rendeletben meghatározottak.

[37]             A CECAF-övezetek (Kelet-közép-atlanti területek vagy a FAO 34. fő halászati övezete) a 216/2009/EK rendeletben meghatározottak.

[38]             ABM: tevékenységalapú irányítás – ABB: tevékenységalapú költségvetés-tervezés.

[39]             A költségvetési rendelet 49. cikke (6) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

[40]             COM(2009) 163 végleges, 1999. április 22.

[41]             Lásd még a SEC(2010)428 végleges dokumentumot (2010. április 16.) a közös halászati politika reformjáról szóló konzultáció összegzéséről.

[42]             Az Európai Parlament és a Tanács 2008/56/EK irányelve (2008. június 17.) a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról.

[43]             Az egyes irányítási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletben szereplő megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html

[44]             A költségvetési rendelet 185. cikkében előírt szervek.

[45]             diff. = differenciált előirányzat / nem diff. = nem differenciált előirányzat.

[46]             EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

[47]             A tagjelölt országok, adott esetben a nyugat-balkáni lehetséges tagjelölt országok.

[48]             Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[49]             Technikai, illetve igazgatási támogatás, valamint uniós programok, illetve intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[50]             Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[51]             A teljesítések a szállítandó termékek és szolgáltatások (pl. a finanszírozott diákcserék száma, az épített utak hossza km-ben stb.).

[52]             Az 1.4.2. szakaszban („Egyedi célkitűzések...”) feltüntetett célkitűzés.

[53]             Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[54]             Technikai, ill. igazgatási támogatás, valamint uniós programok, ill. intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[55]             CA = szerződéses alkalmazott (Contract Agent); INT = átmeneti alkalmazott („Intérimaire”); JED = kiküldetésen lévő fiatal szakértő („Jeune Expert en Délégation”); LA = helyi alkalmazott (Local Agent); SNE = nemzeti szakértő (Seconded National Expert).

[56]             Az operatív előirányzatoknál a külső személyzetre részleges felső határérték vonatkozik (korábban: „BA” sorok).

[57]             Elsősorban a strukturális alapok, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) esetében.

[58]             Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.

[59]             A hagyományos saját források (vámok, cukorilletékek) tekintetében nettó összegeket, vagyis a 25 %-kal (beszedési költségek) csökkentett bruttó összegeket kell megadni.