52011PC0295

2011/0131 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az euróérmék kibocsátásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 133. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1) A gyűjtésre szánt euróérmékről szóló 1998. november 23-i és 2002. november 5-i tanácsi következtetések, továbbá a pénzforgalomba szánt euróérmék nemzeti előlapjára és kibocsátására vonatkozó közös iránymutatásokról szóló, a 2009. február 10-i tanácsi következtetésekkel jóváhagyott, 2008. december 19-i 2009/23/EK bizottsági ajánlás[1], valamint az euróbankjegyek és az euróérmék törvényes fizetőeszközi minőségének hatályáról és joghatásairól szóló, 2010. március 22-i 2010/191/EU bizottsági ajánlás[2] ajánlott gyakorlatokról rendelkeznek a gyűjtőknek szánt euróérmékre, a pénzforgalomba szánt euróérmék (ideértve a forgalmi emlékérméket is) kibocsátására, illetve a pénzforgalomra alkalmas euróérmék megsemmisítését megelőző konzultációra vonatkozóan.

(2) Az euróérmék kibocsátására vonatkozó kötelező szabályok hiányában a tagállamok egymástól eltérő gyakorlatokat alakíthatnak ki, és így nem jön létre az közös valuta kellőképpen integrált kerete. A jogbiztonság és a jogi átláthatóság érdekében kötelező szabályokat kell tehát bevezetni az euróérmék kibocsátására vonatkozóan.

(3) Az euró bevezetéséről szóló, 1998. május 3-i 974/98/EK tanácsi rendelet[3] értelmében az euróban és centben denominált és a Tanács által meghatározott címletű és technikai jellemzőkkel rendelkező érméket a rendeletben „részt vevőként” meghatározott összes tagállamban törvényes fizetőeszköznek kell tekinteni. Az érmék címleteit és technikai jellemzőit a forgalomba hozatalra szánt euróérmék címleteiről és technikai jellemzőiről szóló, 1998. május 3-i 975/98/EK tanácsi rendelet[4] határozza meg.

(4) A pénzforgalomba szánt szokványos euróérmék mellett a tagállamok pénzforgalomba szánt euró-emlékérméket is kibocsáthatnak különleges alkalmak megünneplése céljából, az éves szinten és tagállamonként korlátozott számú kibocsátás figyelembevételével. Indokolt továbbá bizonyos mennyiségi korlátot megállapítani a pénzforgalomba szánt emlékérmék tekintetében annak biztosításához, hogy ezek az érmék a forgalomban levő kéteurós érmék teljes számának továbbra is csak elenyésző hányadát adják. Ugyanakkor ezeknek a mennyiségi korlátoknak elegendő emlékérme kibocsátását kell lehetővé tenniük ahhoz, hogy ezen érmék forgalma hatékony legyen.

(5) A tagállamok számára lehetővé kell tenni olyan, gyűjtőknek szánt érmék kibocsátását is, amelyeket nem szánnak pénzforgalomba és amelyeknek egyértelműen megkülönböztethetőnek kell lenniük a pénzforgalomba szánt érméktől. A gyűjtőknek szánt euróérmék csak a kibocsátásuk szerinti tagállamban minősülhetnek törvényes fizetőeszköznek; pénzforgalomba kerülési céllal nem bocsáthatók ki.

(6) A pénzforgalomba szánt euróérmékkel való összetévesztés kizárásának biztosítása érdekében a gyűjtőknek szánt euróérméknek egyértelműen megkülönböztethetőnek kell lenniük az előbbitől. Helyénvaló továbbá, hogy a gyűjtőknek szánt euróérmék kibocsátásait az Európai Központi Bank (EKB) által jóváhagyandó mennyiségekben tartsák nyilván, de nem kibocsátásonként, hanem összesítve.

(7) Helyénvaló és összhangban van a részt vevő tagállamok által kialakított közös gyakorlattal, hogy a pénzforgalomba szánt euróérméket (ideértve az emlékérméket is) címletértéken hozzák forgalomba, jóllehet egy kis hányad magasabb áron is értékesíthető, amennyiben ezt különleges minőség vagy egyedi kiszerelés indokolja.

(8) Annak elkerülése érdekében, hogy valamely tagállamban pénzforgalomra alkalmas euróérméket semmisítsenek meg, miközben egy másik tagállamban szükség lenne ilyen érmékre, az ilyen érmék megsemmisítését megelőzően a tagállamok egyeztetnek egymással.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

E rendelet a pénzforgalomba szánt euróérmék (ideértve a pénzforgalomba szánt emlékérméket is) kibocsátására, a gyűjtőknek szánt euróérmék kibocsátására és a pénzforgalomra alkalmas euróérmék megsemmisítését megelőző egyeztetésre vonatkozó szabályokat állapít meg.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. A „pénzforgalomba szánt euróérme” olyan, pénzforgalomba szánt euróérmét jelent, amelynek címletét és technikai jellemzőit az 1998. május 3-i 975/98/EK tanácsi rendelet határozza meg.

2. A „pénzforgalomba szánt euró-emlékérme” olyan, pénzforgalomba szánt euróérmét jelent, amelyet a 975/98/EK tanácsi rendelet 1f. cikke szerinti alkalomról való megemlékezésre szántak.

3. A „gyűjtőknek szánt euróérme” olyan, gyűjtésre szánt euróérmét jelent, amelyet nem szántak pénzforgalomba.

3. cikk

Az euróérmék típusai

A tagállamok kétféle euróérmét bocsáthatnak ki: pénzforgalomba szánt euróérmét (ide tartozik a pénzforgalomba szánt euró-emlékérme is), valamint gyűjtőknek szánt euróérméket.

4. cikk

Pénzforgalomba szánt euróérmék kibocsátása

1. A pénzforgalomba szánt euróérméket címletértéken bocsátják ki.

2. Az (1) bekezdéstől eltérve, a kibocsátott euróérmék kis, a teljes érték és mennyiség 5 %-át nem meghaladó hányada a címletértéken felül is forgalomba hozható, amennyiben ezt különleges minőség vagy egyedi kiszerelés indokolja.

5. cikk

Pénzforgalomba szánt euró-emlékérmék kibocsátása

1. A részt vevő tagállamok mindegyike évente legfeljebb egy pénzforgalomba szánt euró-emlékérmét bocsáthat ki, kivéve az alábbi eseteket:

a) a pénzforgalomba szánt euró-emlékérméket az összes részt vevő tagállam közösen bocsátja ki;

b) a pénzforgalomba szánt euró-emlékérme kibocsátását az államfői tisztség ideiglenes megüresedése vagy átmeneti betöltése indokolja.

2. Az egyes kibocsátások alkalmával kibocsátott pénzforgalomba szánt emlékérmék teljes száma nem haladhatja meg az alábbi két felső határ közül a magasabbikat:

a) az emlékérme kibocsátásának évét megelőző év kezdetéig az összes részt vevő tagállam által forgalomba hozott kéteurós érmék teljes számának 0,1 %-a; ez a felső határ az összes részt vevő tagállam által forgalomba hozott kéteurós érmék teljes számának 2,0 %-ára növelhető, ha a megemlékezés tárgya széles körben elismert, jelentőségteljes alkalom. Ekkor viszont a következő négy évben a kibocsátó tagállam nem kezdeményezi a megnövelt felső határt kihasználva másik pénzforgalmi emlékérme kibocsátását és megindokolja a magasabb felső határ választását.

b) az emlékérme kibocsátásának évét megelőző év kezdetéig a szóban forgó kibocsátó tagállam által forgalomba hozott kéteurós érmék teljes számának 5,0 %-a.

3. Az összes részt vevő tagállam által közös kibocsátott pénzforgalmi euró-emlékérmék kibocsátásait az eurócsoport hagyja jóvá.

6. cikk

Gyűjtőknek szánt euróérmék kibocsátása

1. A gyűjtőknek szánt euróérmék csak a kibocsátásuk szerinti tagállamban minősülnek törvényes fizetőeszköznek.

A kibocsátó tagállamnak egyértelműen és könnyen felismerhetőnek kell lennie az érmén.

2. Annak érdekében, hogy könnyen megkülönböztethetők legyenek a pénzforgalomba szánt euróérméktől, a gyűjtőknek szánt euróérméknek teljesíteniük kell az alábbi feltételeket:

a) címletértékük különbözik a pénzforgalomba szánt euróérmék címletértékétől;

b) rajzolatuk nem hasonlít a pénzforgalomba szánt euróérmék közös oldalának vagy bármely pénzforgalomba szánt euróérme nemzeti oldalának rajzolatához;

c) színük, átmérőjük és súlyuk közül legalább kettő tekintetében jelentősen eltérnek a pénzforgalomba szánt euróérméktől; az eltérés jelentősnek tekinthető, ha az eltéréssel együtt számított értékük a pénzforgalomba szánt euróérmékre meghatározott tűréshatárokon kívülre esik;

d) peremük nem finoman recézett, nem „spanyol virág” alakúak;

3. A gyűjtőknek szánt euróérmék címletértéken vagy a felett is kibocsáthatók.

4. A gyűjtőknek szánt euróérmék kibocsátásait az Európai Központi Bank (EKB) által jóváhagyandó mennyiségekben tartják nyilván összesített alapon.

5. A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák a gyűjtőknek szánt euróérmék fizetőeszközként való használatát, például különleges kiszerelés, hitelesítési igazolás, a kibocsátó hatóság előzetes tájékoztatása vagy a címletérték feletti kibocsátás alkalmazásával.

7. cikk

A pénzforgalomba szánt euróérmék megsemmisítését megelőző egyeztetés

Az olyan, pénzforgalomba szánt euróérmék megsemmisítését megelőzően, amelyek nem az 1210/2010/EU rendelet[5] 2. cikkének b) pontja szerinti, pénzforgalom céljára alkalmatlan euróérmék, a tagállamok a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság illetékes albizottságán keresztül egyeztetnek egymással, és tájékoztatják a 974/98/EK tanácsi rendeletben[6] meghatározott részt vevő tagállamok pénzverdéinek igazgatóit.

8. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök

[1]               HL L 9., 2009.1.14., 52. o.

[2]               HL L 83., 2010.3.30., 70. o.

[3]               HL L 139., 1998.5.11., 1. o.

[4]               HL L 139., 1998.5.11., 6. o.

[5]               HL L 339., 2010.12.22., 1. o.

[6]               HL L 139., 1998.5.11., 1. o.