31.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 153/115

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) 2002. július 1-jén hatályba lépett Római Statútumára,

—

tekintettel a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezményre, amely 1951. január 12-én lépett hatályba,

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az 1998. november 19-i (1), a 2001. január 18-i (2), a 2002. február 28-i (3), a 2002. szeptember 26-i (4) és a 2010. május 19-i (5) állásfoglalására,

—

tekintettel „az emberi jogok helyzete a világban” tárgyú éves jelentéseire, köztük a legutóbbi, 2010. december 16-i jelentésre (6),

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2003. június 16-i 2003/444/KKBP tanácsi közös álláspontra (7),

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra (8),

—

tekintettel a 2004. február 4-i cselekvési tervre és a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2011. július 12-i határozat nyomon követéséről szóló cselekvési tervre,

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság és az Európai Unió közötti együttműködésről és segítségnyújtásról szóló megállapodásra (9),

—

tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én„Egy biztonságos Európa egy jobb világban” címmel elfogadott, 2003-as európai biztonsági stratégiára,

—

tekintettel „A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” című, a 2010 és 2014 közötti időre szóló, 2009. decemberben elfogadott stockholmi programra (10) és a stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési tervre (2010. április, COM(2011)0171),

—

tekintettel a népirtásért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyek tekintetében a kapcsolattartó pontok európai hálózatának létrehozásáról szóló, 2002. június 13-i 2002/494/IB tanácsi határozatra (11), valamint a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásról és büntetőeljárásról szóló, 2003. május 8-i 2003/335/IB tanácsi határozatra (12),

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Szudánról/Dárfúrról szóló, 1593(2005) számú és a Líbiáról szóló, 1970(2011) számú határozataira,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7–0368/2011),

A.

mivel az igazságszolgáltatás, a jogállamiság és a büntetlenség elleni küzdelem a fenntartható béke alappillérei abban az értelemben, hogy emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat biztosítanak;

B.

mivel 2011 szeptemberére 117 állam ratifikálta a Római Statútumot; mivel mindazonáltal egyetemes ratifikálásának továbbra is elsődleges célkitűzésnek kell maradnia;

C.

mivel az igazságszolgáltatás egyetemessége magában foglalja annak következetes, kivételektől és kettős mércéktől mentes alkalmazását; mivel sehol sem szabad menedéket nyújtani azoknak, akik népirtást, emberiesség elleni bűncselekményeket, bírósági ítélet nélküli kivégzéseket, háborús bűntetteket, kínzást, tömeges nemi erőszakot követtek el, illetve erőszakkal tüntettek el másokat;

D.

mivel az igazságszolgáltatást a békére és a konfliktusrendezésre irányuló erőfeszítések nélkülözhetetlen elemének kellene tekinteni;

E.

mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság függetlenségének fenntartása nemcsak teljes mértékű hatékonyságának biztosításához, hanem a Római Statútum egyetemességének előmozdításához is alapvetően fontos;

F.

mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság az első állandó nemzetközi igazságszolgáltatási szerv, amely képes arra, hogy magánszemélyekkel szemben népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűntettek miatt eljárást folytasson, jelentős mértékben járulva hozzá az emberi jogok és a nemzetközi jog érvényesítéséhez a büntetlenség elleni küzdelem révén, valamint létfontosságú elrettentő szerepet játszva és egyértelmű jelzést adva arra vonatkozóan, hogy ezek a bűncselekmények nem maradhatnak büntetlenül;

G.

mivel az igazságszolgáltatás – politikai megfontolásoktól független – érdekei (a Római Statútum 53. cikke) a Bíróság egyik alapelvét képezik, mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú szerepet játszik a nemzetközi igazságszolgáltatás előmozdításában, ekként pedig hozzájárul a biztonsághoz, az igazsághoz és a jogállamisághoz, valamint a béke fenntartásához és a nemzetközi biztonság megerősítéséhez;

H.

mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság a Római Statútum 2002. július 1-jén történt hatálybalépése után elkövetett bűncselekmények felett rendelkezik joghatósággal;

I.

mivel a Római Statútum preambulumával és a komplementaritás elvével összhangban a Nemzetközi Büntetőbíróság csak olyan esetekben jár el, amikor a nemzeti bíróságok nem képesek vagy nem hajlandóak hitelt érdemlő eljárásokat lefolytatni, így a háborús bűntettek, az emberiesség elleni bűntettek és a népirtás elkövetőinek felelősségre vonása elsődlegesen a részes államok feladata; mivel a Római Statútum részes államai közötti és a regionális szervezetekkel folytatott együttműködés elsődleges fontosságú, különösen az olyan helyzetekben, amikor a Bíróság joghatóságát kétségbe vonják;

J.

mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság „pozitív komplementaritásra” vonatkozó politikája támogatja a nemzeti bíróságoknak a háborús bűntettek kivizsgálására és az azokkal kapcsolatos eljárások lefolytatására irányuló képességét;

K.

mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság jelenleg hét országban (Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Szudán dárfúri régiójában, a Közép-Afrikai Köztársaságban, Kenyában, Líbiában és Elefántcsontparton) folytat vizsgálatokat, és nyilvánosan bejelentette, hogy számos más helyzetben elkövetett állítólagos bűncselekményekre vonatkozó információk elemzését is végzi; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa két esetet (Dárfúr és Líbia), maguk a részes államok három esetet (Uganda, Kongói Demokratikus Köztársaság és Közép-afrikai Köztársaság), az ügyész saját indítványára pedig két ügyet (Kenya és Elefántcsontpart) terjesztett a Bíróság elé;

L.

mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott 17 elfogatóparancs többségét még nem hajtották végre, ideértve az észak-ugandai helyzet tekintetében Joseph Kony és az Úr Ellenállási Hadseregének más vezetői ellen, a KDK-ban Bosco Ntaganda ellen, Szudánban Ahmed Mohamed Hárún, Ali Mohamed Ali Abdurahmán és Omar Haszan Ahmed al-Basír elnök ellen, Líbiában pedig Szejf al-Iszlám Kadhafi és Abdullah Asz-Szenúszi ellen kiadott elfogatóparancsot is;

M.

mivel a tisztességes és szabályszerű eljárás és az áldozatok jogai a Római Statútumon alapuló rendszer alapvetői elvei;

N.

mivel a Bíróság célja átfogó és javító jellegű igazságszolgáltatás az áldozatok és az érintett közösségek számára, többek között részvételi, védelmi, jogi képviselettel összefüggő és információs tevékenységek révén;

O.

mivel a Bíróság az áldozatoknak részvételi jogot kínál, amelyet a tanúvédelmi mechanizmusok támogatnak;

P.

mivel a Bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmények áldozatai számára biztosított jóvátételi rendszerek nemzetközi szinten egyedülálló igazságszolgáltatási intézménnyé teszik a Nemzetközi Büntetőbíróságot;

Q.

mivel a 2011-ben induló jóvátételi eljárások sikere az adományozók általi önkéntes hozzájárulástól, valamint a bírságok beszedésétől és az elítéltek esetében kiszabott vagyonelkobzástól függ;

R.

mivel a Bíróságot jelenleg arra kérik, hogy gyorsan emelkedő számú vizsgálattal, üggyel és előzetes vizsgálattal foglalkozzon, miközben a Római Statútum néhány részes állama arra törekszik, hogy a Bíróság azonos vagy akár csökkentett költségvetés mellett működjön;

S.

mivel az EU és tagállamai születésétől fogva a Bíróság kitartó szövetségesei, amelyek folyamatos politikai, diplomáciai, pénzügyi és logisztikai támogatást nyújtanak, ideértve az egyetemesség elősegítését és a Római Statútum egységének védelmét a Bíróság függetlenségének védelme és fokozása érdekében;

T.

mivel a büntetlenség elleni küzdelem csak akkor lehet sikeres, ha minden részes állam teljes mértékben együttműködik a Nemzetközi Büntetőbírósággal, a nem részes államok pedig szintén segítséget nyújtanak az igazságszolgáltatási intézménynek;

1.

ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja a Nemzetközi Büntetőbíróságot, a Római Statútumot és a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási rendszert, amelynek elsődleges célja a népirtás, a háborús és az emberiesség ellen bűncselekmények büntetlensége elleni küzdelem;

2.

ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja az ügyész hivatalát, az ügyész hivatalbóli eljárásra vonatkozó hatáskörét, valamint az új vizsgálatok megindításával kapcsolatban elért előrehaladást;

3.

sürgeti a Római Statútum részes és nem részes feleit, hogy tartózkodjanak attól, hogy politikai nyomást gyakoroljanak a Bíróságra, annak érdekében, hogy megőrizzék és garantálják pártatlanságát, valamint hogy lehetővé váljon a politikai megfontolások helyett a jogra épülő igazságszolgáltatás;

4.

hangsúlyozza az egyetemesség elvének fontosságát, és felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), az uniós tagállamokat és a Bizottságot, hogy továbbra is tegyenek nyomatékos erőfeszítéseket a Római Statútum és a Nemzetközi Büntetőbíróság előjogairól és mentességeiről szóló megállapodás (APIC) egyetemes ratifikálásának, valamint a nemzeti végrehajtási jogszabályoknak az előmozdítására;

5.

üdvözli, hogy az EU és a legtöbb tagállam kifejezett kötelezettségeket vállalt a kampalai konferencián, és javasolja, hogy e kötelezettségeknek időben tegyenek eleget, és erről számoljanak be a részes államok soron következő, 2011. december 12–21. között, New Yorkban megrendezendő közgyűlésén;

6.

üdvözli a Római Statútum – többek között az agresszió bűntettével kapcsolatos – módosításainak elfogadását, és felszólítja valamennyi uniós tagállamot, hogy ezeket ratifikálja és építse be nemzeti jogszabályaiba;

7.

üdvözli az Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló közös uniós álláspont 2011. március 21-i határozat elfogadása általi felülvizsgálatát, és megállapítja, hogy ezen új határozat figyelembe veszi a Bíróság által tapasztalt kihívásokat, továbbá hangsúlyozza, hogy a határozat megfelelő alapul szolgál az EU és tagállamai számára ahhoz, hogy segítse a Bíróságot azok leküzdésében;

8.

üdvözli továbbá a 2011. július 12-én elfogadott, a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló határozat nyomon követésére vonatkozó felülvizsgált uniós cselekvési tervet, amely körvonalazza az EU által meghozandó, hathatós és konkrét intézkedéseket a Bíróságnak nyújtott támogatás jövőbeli elmélyítése érdekében, és arra ösztönzi a Tanács elnökségét, hogy a Bizottsággal, az EKSZ-szel és a tagállamokkal egyetemben a cselekvési terv végrehajtását kezeljék kiemelten;

9.

hangsúlyozza, hogy a részes államok – köztük az uniós tagállamok – és a Bíróság közötti teljes körű és azonnali együttműködés továbbra is alapvető fontosságú a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságához és sikeréhez;

10.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek eleget a Bíróságnak az időben nyújtandó segítségre és együttműködésre irányuló valamennyi kérésének, többek között a még függőben lévő elfogatóparancsok végrehajtása és az információnyújtás – beleértve a gyanúsítottak pénzügyi eszközei azonosításának, befagyasztásának és lefoglalásának elősegítésére irányuló kéréseket is – biztosítása érdekében;

11.

felhívja emellett az Unió valamennyi tagállamát, hogy amennyiben még nem tették meg, fogadjanak el nemzeti jogszabályokat a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködésről, és kössenek vele keretmegállapodásokat a Bíróság ítéleteinek érvényre juttatására, valamint a vizsgálati kérdésekre, a bizonyítékok gyűjtésére, a tanúk felkutatására, védelmére és áthelyezésére, a letartóztatásokra, a kiadatásokra, az őrizetben tartásra és a megvádolt és óvadék ellenében szabadlábra helyezett személyek elhelyezésére, valamint az elítéltek bebörtönzésére vonatkozóan; felszólítja a tagállamokat, hogy kölcsönösen működjenek együtt rendőrségi, igazságszolgáltatási és más megfelelő mechanizmusaikon keresztül a Nemzetközi Büntetőbíróság számára a megfelelő támogatás biztosítása érdekében;

12.

ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy módosítsák az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikkét annak érdekében, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekményeket felvegyék azon bűncselekmények listájára, amelyek tekintetében az EU hatáskörökkel rendelkezik; konkrétabban arra sürgeti az uniós tagállamokat, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság által vád alá helyezett személyek vagyonának feltárása és elkobzása területén ruházzanak hatásköröket az EU-ra, annak ellenére, hogy a bírósági eljárásokat a Nemzetközi Büntetőbíróság indította; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy működjenek együtt a releváns információknak a már meglévő vagyon-visszaszerzési hivatalokon és a Camden Asset Recovery Inter-Agency Networkön (Camden vagyon-visszaszerzési ügynökségközi hálózat, CARIN) keresztüli cseréjében;

13.

sürgeti az uniós tagállamokat, hogy teljes mértékben építsék be nemzeti jogszabályaikba a Római Statútum és a Bíróság előjogairól és mentességeiről szóló megállapodás (APIC) rendelkezéseit;

14.

üdvözli, hogy a kampalai felülvizsgálati konferencián elfogadták a Római Statútumnak az agresszióra mint bűncselekményre vonatkozó módosítását, és felhívja valamennyi uniós tagállamot azok ratifikálására és nemzeti jogszabályaikba való beillesztésére; javasolja, hogy a Római Statútum egyetemességének biztosítása és erősítése érdekében tegyenek erőfeszítéseket az érintett bűncselekmények meghatározásának egyetértésen alapuló, további pontosítása mellett, ezzel kidolgozva a nemzetközi jogot sértő agresszió bűncselekményként való meghatározását;

15.

megállapítja, hogy a Bíróság – a kampalai konferencia eredményei értelmében – egészen 2017 januárjáig nem gyakorolhatja joghatóságát az agresszió bűntettével kapcsolatban, amikor is a részes tagállamoknak határozniuk kell e joghatóság működésbe lépéséről;

16.

üdvözli, hogy némely uniós tagállam az egyetemes joghatóság alkalmazásán keresztül hozzájárult az emberiség előtt ismert legsúlyosabb bűncselekményeket illetően a büntetlenség elleni küzdelemhez; ösztönzi, hogy minden tagállam cselekedjen ugyanígy; javasolja, hogy erősítsék tovább a népirtásért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyekkel foglalkozó kapcsolattartó pontok európai hálózatának az uniós bűnüldöző hatóságok közötti, a súlyos bűncselekmények elkövetőinek bíróság elé állítását célzó együttműködés megkönnyítésében betöltött szerepét;

17.

hangsúlyozza a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás által a büntetlenség leküzdésében és a gyermekkatonák illegális bevetésére és toborzására vonatkozó nemzetközi jog releváns megsértésének kezelésében betöltött alapvető szerepet; határozottan ellenzi a tizennyolc év alatti gyermekek fegyveres erők soraiba való behívását és besorozását, illetve a katonai fellépésekben való bárminemű részvételüket; rámutat arra, hogy meg kell védeni a nyugodt gyermekkorhoz, az oktatáshoz, a testi épséghez, a biztonsághoz és a szexuális önrendelkezéshez való jogaikat;

18.

felszólít hatékony politikák és javító mechanizmusok kidolgozására, amelyek célja annak biztosítása, hogy az áldozatok részvétele a Nemzetközi Büntetőbíróság tárgyalásain lényegi hatást gyakoroljon, ideértve a könnyebben hozzáférhető pszichológiai, orvosi és jogi tanácsadást, valamint a tanúvédelmi programok könnyű elérhetőségét; hangsúlyozza, hogy a konfliktusövezetekben a jogszabályokat ismertető programokkal, a fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi alapú bűncselekmények dokumentálásával, valamint a jogászok, a bírák és az aktivisták Római Statútumról és a nők és gyermekek elleni nemi alapú erőszakkal kapcsolatos nemzetközi ítélkezési gyakorlatról szóló képzésével fel kell hívni a figyelmet a szexuális erőszakra;

19.

sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy biztosítsanak a többek között a rendőrnyomozókra, ügyészekre, bírákra, katonatisztekre irányuló képzési programokat, amelyek elsősorban a Római Statútum rendelkezéseire és a vonatkozó nemzeti jogi rendelkezésekre, másodsorban pedig az ezen elvek megsértésének megelőzésére, felderítésére, kivizsgálására és üldözésére összpontosítanak;

20.

tudomásul veszi a Nemzetközi Büntetőbíróság és az Európai Unió közötti együttműködési és segítségnyújtási megállapodást; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy a büntetlenség elleni küzdelemben, valamint az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények esetében alkalmazzák az egyetemes joghatóság elvét, emlékeztet továbbá arra, hogy mennyire fontos ez a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának és sikerének szempontjából;

21.

határozottan arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy használjanak fel minden diplomáciai lehetőséget és eszközt arra, hogy nyomást gyakoroljanak a Nemzetközi Büntetőbírósággal való hatékony együttműködés érdekében, különösen a még érvényre nem juttatott elfogatóparancsok végrehajtása tekintetében;

22.

határozottan arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy az EKSZ segítségével az ENSZ és a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészi hivatal által követett meglévő iránymutatásainak mintájára fogadjanak el szigorú belső iránymutatásokat, amelyek meghatározzák az uniós és a tagállami tisztviselők, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött – különösen a még hivatalos állást betöltő – személyek közötti kapcsolattartásra vonatkozó magatartási kódexet, függetlenül jogállásuktól és attól, hogy a Római Statútum részes vagy nem részes államainak állampolgárai-e;

23.

arra kéri az EU-t és tagállamait, hogy amennyiben valamely partnerország olyan személyt hív meg, vagy kifejezi készségét annak lehetővé tételére, hogy területére olyan személy látogasson, aki ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki, haladéktalanul gyakoroljon erőteljes nyomást az adott országra e személy letartóztatása vagy valamely letartóztatási művelet támogatása, illetve legalábbis utazásának megakadályozása érdekében; megállapítja, hogy a közelmúltban többek között Csád, Kína, Dzsibuti, Kenya és Malajzia ilyen meghívót állított ki a szudáni elnök, Omar al-Basír részére;

24.

elismeri a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze által nemrégiben hozott azon döntést, hogy elfogatóparancsokat ad ki a líbiai Szejf al-Iszlám Kahdafi és Abdullah asz-Szenúszi, a líbiai hírszerzés vezetője ellen az általuk a felkelés kezdete óta állítólagosan elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekkel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy sikeres elfogásuk és az ellenük később a Nemzetközi Büntetőbíróság által folytatott eljárás döntően hozzájárul majd a térségben a büntetlenség elleni küzdelemhez;

25.

mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság egyes részes államai, például Csád, Dzsibuti és Kenya a közelmúltban kifejezésre juttatták, hogy szívesen fogadják területükön al-Basír szudáni elnököt – anélkül, hogy letartóztatnák és átadnák a Bíróságnak –, annak ellenére, hogy a Római Statútum értelmében jogilag egyértelműen kötelesek őt letartóztatni és átadni;

26.

hangsúlyozza az együttműködés hiányának előrejelzésére, valamint elkerülésére és elítélésére irányuló erőteljes uniós fellépés fontosságát; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak (és a tagállamoknak) olyan konkrét és állandó intézkedésekkel járó belső eljárást kell kidolgoznia, amely lehetővé teszi a Bírósággal folytatott együttműködés hiányára való időbeni és következetes reagálást, adott esetben más vonatkozó intézmények – köztük a Részes Államok Közgyűlésének – mechanizmusaival összehangolva;

27.

megállapítja, hogy az afrikai államok fontos szerepet játszottak a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásában, és úgy véli, hogy támogatásuk és aktív együttműködésük elengedhetetlen a Bíróság hatékony működéséhez és függetlenségéhez;

28.

felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának részes afrikai államait, hogy teljesítsék a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma szerinti kötelezettségeiket, és az Afrikai Unió alapító okiratával összhangban tevékenyen támogassák a világ legsúlyosabb bűncselekményeit elkövető személyek felelősségre vonását azáltal, hogy határozottan támogatják a Bíróságot az Afrikai Unió ülésein, továbbá arra sürgeti az Afrikai Uniót, hogy vessen véget a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőire vonatkozó büntetlenségnek, és segítse a rémtettek áldozatait; támogatja a Bíróságnak az Afrikai Unióval való kapcsolattartást biztosító addisz-abebai összekötő iroda megnyitására vonatkozó kérését;

29.

sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy a jogállamiság megerősítésére irányuló programjaikban érvényesítsék a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját és a Római Statútum rendelkezéseit; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsák a szükséges technikai, logisztikai és pénzügyi támogatást és szakértelmet azon fejlődő országok számára, amelyek korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek arra, hogy nemzeti jogszabályaikat a Római Statútum elveihez igazítsák és együttműködjenek a Nemzetközi Büntetőbírósággal – függetlenül attól, hogy ezek az országok ratifikálták-e a Statútumot vagy sem; arra ösztönzi továbbá az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a fejlődő országok rendőri, igazságszolgáltatási, katonai és közigazgatási hatóságaira irányuló képzési programokat, amelyek keretében megismerkednek a Római Statútum rendelkezéseivel;

30.

arra ösztönzi az AKCS–EU következő Közös Parlamenti Közgyűlését, hogy vitassa meg a büntetlenség elleni küzdelmet a nemzetközi fejlesztési együttműködés és a vonatkozó politikai párbeszéd keretében, amint azt jó néhány határozatban és a felülvizsgált Cotonoui Megállapodás 11. cikkének (6) bekezdésében javasolták, azzal a céllal, hogy a büntetlenség elleni küzdelem és a jogállamiság megerősítése érvényesüljön a meglévő fejlesztési együttműködési programokban és intézkedésekben;

31.

arra bátorítja az EKSZ-t és az uniós tagállamok diplomáciai szolgálatait, hogy módszeresen és célzottan alkalmazzák az általuk a Nemzetközi Büntetőbíróság támogatásának növelésére és a Római Statútum szélesebb körű ratifikálásának és végrehajtásának elősegítésére alkalmazott diplomáciai módszereket; megállapítja, hogy ezen eszközök közé tartoznak a diplomáciai lépések, politikai nyilatkozatok, szándéknyilatkozatok és a harmadik országokkal kötött megállapodásokba foglalt, a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó záradékok, valamint a politikai és emberi jogi párbeszédek; javasolja, hogy az eredmények értékelése alapján megfelelő lépésekre kerüljön sor;

32.

hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságnak a fegyveres konfliktusokon túlra is ki kell terjesztenie látókörét, és proaktívabban kell kivizsgálnia azokat az emberi jogi szempontból sürgős helyzeteket, amelyek az emberiesség elleni bűncselekmények szintjéig fokozódnak, és azon helyzeteket, amelyekben ahol a belföldi hatóságok nyilvánvalóan nem hajlandóak vizsgálatot folytatni az állítólagos bűnelkövetőkkel szemben, valamint nem hajlandók üldözni és megbüntetni őket;

33.

sürgeti a főképviselőt/alelnököt és az uniós tagállamokat, hogy tegyenek diplomáciai erőfeszítéseket az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagjainak arra való ösztönzésére, hogy továbbra is terjesszenek ügyeket a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, és kezdjék el az olyan ügyek kivizsgálását, amelyekben a Statútumot alá nem író államok tisztviselői állítólagosan emberiesség elleni bűncselekményekben vettek részt, de továbbra is folyamatos büntetlenséget élveznek, ideértve a közelmúltbeli iráni, szíriai, bahreini és jemeni helyzeteket;

34.

elismeri az EU-nak a Római Statútum, valamint a Bíróság előjogairól és mentességeiről szóló megállapodás (APIC) globális ratifikálásának elősegítésében betöltött szerepét, és üdvözli, hogy a közelmúltban Tunézia, a Fülöp-szigetek, a Maldív-szigetek, Grenada, Moldova, St. Lucia és a Seychelle-szigetek is csatlakozott a Római Statútumhoz/ratifikálta azt, amelynek révén a részes államok száma 118-re nőtt; kéri, hogy további ázsiai, észak-afrikai, közel-keleti és fekete-afrikai országok is váljanak a Római Statútum részes államává;

35.

sürgeti az EU-t, különösen az EKSZ-t, hogy továbbra is mozdítsa elő a Római Statútum és az APIC egyetemességét és a büntetlenség elleni küzdelmet, valamint a Bíróság elismerését, harmadik országokkal meglévő kapcsolataiban a vele való együttműködést és a részére történő segítségnyújtást, többek között a Cotonoui Megállapodás, valamint az EU és regionális szervezetek – mint például az Afrikai Unió, az Arab Liga, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) – közötti párbeszéd keretében; hangsúlyozza továbbá a Bíróság számára annak fontosságát, hogy az Unió a harmadik országokkal az emberi jogokról folytatott kétoldalú párbeszédei során mozdítsa elő a Római Statútum ratifikációját és alkalmazását;

36.

felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy módszeresebben törekedjen arra, hogy a tárgyalási mandátumokba és a harmadik országokkal kötött megállapodásokba vegyenek fel egy, a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos záradékot;

37.

felhívja az Unió vezetőit, hogy ösztönözzék valamennyi, a Római Statútumhoz eddig még nem csatlakozó államot, hogy váljon részes állammá; ennek során a hangsúlyt különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó és nem állandó tagjaira kell helyezni;

38.

üdvözli, hogy az Egyesült Államok megfigyelőként vesz részt a Nemzetközi Büntetőbíróság részes államainak közgyűlésén, és abbéli reményét fejezi ki, hogy az ország hamarosan részes állammá válik;

39.

üdvözli, hogy Tunézia a közelmúltban csatlakozott a Római Statútumhoz, és reméli, hogy ez pozitív jelzés a többi észak-afrikai és közel-keleti ország számára, amelyek követhetik a példáját; üdvözli továbbá a Római Statútumnak a Fülöp-szigetek általi, nemrégiben történt ratifikálását, amelynek révén nőtt a Bíróság rendszerében részt vevő ázsiai államok száma, és amely fontos jelzés arra nézve, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság ázsiai tagjainak száma emelkedik, valamint üdvözli a Római Statútum Maldív-szigetek általi, közelmúltbeli ratifikálását és a Zöldfoki-szigetek nemzetgyűlésének legutóbbi törvénytervezetét, amely engedélyezi a Római Statútum ratifikálását, valamint reméli, hogy az ország kormánya haladéktalanul ennek megfelelően jár el; abbéli reményét fejezi ki, hogy valamennyi latin-amerikai ország csatlakozik a Nemzetközi Büntetőbírósághoz;

40.

felhívja Törökországot, hogy mihamarabb váljon a Római Statútum és a Bíróság előjogairól és mentességeiről szóló megállapodás (APIC) részes államává, mint az egyetlen olyan uniós tagjelölt ország, amely eddig ezt nem tette meg, továbbá hangsúlyozza, hogy ezt valamennyi jövőbeli tagjelölt országnak és potenciális tagjelölt országnak, valamint az Európai Szomszédságpolitika alá tartozó partnerországoknak is meg kell tennie;

41.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák harmadik országok – különösen a Nemzetközi Büntetőbíróság által kezelt „helyzetek” szerinti, illetve a Nemzetközi Büntetőbíróság ideiglenes vizsgálata alatt álló országok – képességeit és politikai hajlandóságát az iránt, hogy folytassanak nemzeti eljárást a népirtással, háborús bűntettekkel és emberiesség elleni bűncselekményekkel kapcsolatban; ezzel összefüggésben felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a független bírói kar, bűnüldözési szektor és a büntetés-végrehajtási rendszer megerősítésére irányuló reformfolyamatokat és nemzeti kapacitásépítési erőfeszítéseket a súlyos nemzetközi bűncselekmények állítólagos elkövetésében közvetlenül érintett valamennyi országban;

42.

hangsúlyozza, hogy a Bíróság komplementaritása elvének hatékonysága a részes tagállamok azon elsődleges kötelezettségében rejlik, hogy vizsgálják ki a háborús bűntetteket, népirtást és emberiesség elleni bűncselekményeket, és folytassanak eljárást azokkal kapcsolatban; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem minden uniós tagállam rendelkezik olyan jogszabályokkal, amelyek tartalmaznák e bűncselekmények azon nemzeti jog szerinti fogalommeghatározását, amely jog alapján bíróságaik gyakorolhatnák joghatóságukat;

43.

sürgeti azokat az államokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy – a civil társadalommal folytatott átlátható konzultáció mellett – léptessenek életbe teljes körű és hatékony végrehajtási jogszabályokat, valamint biztosítsák nemzeti bírói karuk számára az e bűncselekmények kivizsgálásához és az azzal kapcsolatos eljárások lefolytatásához szükséges eszközöket;

44.

ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak fokozniuk kell diplomáciai erőfeszítéseiket a Római Statútumnak nem részes államai és a regionális szervezetek (pl. az Afrikai Unió, az ASEAN és az Arab Liga) körében annak érdekében, hogy elősegítsék a Nemzetközi Büntetőbíróság megbízatásának – azaz a háborús és emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások elkövetőinek bíróság elé állításának – jobb megértését, többek között az erre irányuló különleges kommunikációs stratégia kidolgozása révén, továbbá hogy előmozdítsák a nagyobb mértékű támogatást a Bíróság és annak megbízatása számára, különösen az ENSZ fórumain, így például az ENSZ Biztonsági Tanácsában is;

45.

megerősíti, hogy az uniós tagállamok által a Nemzetközi Büntetőbíróság megbízatásához és az ENSZ-fórumokon – többek között az ENSZ Közgyűlésében és az ENSZ Biztonsági Tanácsában – kifejtett tevékenységeihez nyújtott diplomáciai támogatás döntő fontosságú;

46.

hangsúlyozza, hogy további diplomáciai erőfeszítések szükségesek annak biztosításához, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai az ügyeket időben a Bírósághoz utalják – amint azt a Római Statútum 13. cikkének b) pontja kimondja –, mint ahogy legutóbb az ENSZ Biztonsági Tanácsa a líbiai helyzet kapcsán egyhangúlag a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordult; kifejezi továbbá abbéli reményét, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa tartózkodni fog attól, hogy felfüggessze a Bíróság nyomozásait és büntetőeljárásait, amint az a Római Statútum 16. cikkében szerepel;

47.

felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjait és az ENSZ Közgyűlésének tagjait, hogy találjanak megfelelő módokat és eszközöket arra, hogy az ENSZ pénzügyi forrásokat biztosítson a Bíróság számára, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által a Római Statútum 115. cikkében foglaltaknak megfelelően a Bírósághoz utalt ügyekben indult vizsgálatok és eljárások költségeinek fedezése céljából;

48.

felhívja az uniós tagállamokat annak biztosítására, hogy a Nemzetközi Büntetőbírósággal való koordináció és együttműködés szerepeljen az EU érintett regionális különleges képviselőinek megbízásában, felszólítja a főképviselőt, hogy nevezzen ki egy „nemzetközi humanitárius jogért és nemzetközi igazságszolgáltatásért felelős uniós különleges képviselőt”, azzal a feladattal, hogy az EU valamennyi külpolitikájában előmozdítsa, érvényesítse és képviselje az EU-nak a büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság iránti kötelezettségvállalását;

49.

felszólítja az EKSZ-t, hogy biztosítsa a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyének a valamennyi uniós külpolitikai prioritás körében történő érvényre juttatását, és különösen hogy módszeresen vegye figyelembe a büntetlenség elleni küzdelmet és a komplementaritás elvét a fejlesztéssel és a jogállamisággal kapcsolatos segítségnyújtás tágabb összefüggésében, valamint hogy ösztönözze a földközi-tengeri térség átalakulóban lévő déli államait, hogy írják alá és ratifikálják a Római Statútumot;

50.

megerősíti, hogy az EU-nak biztosítania kell, hogy az EKSZ rendelkezzen az ahhoz szükséges szakértelemmel és tényleges magas szintű kapacitással, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot valódi prioritássá tegye; ajánlja, hogy az EKSZ mind a nemzetközi büntetőügyekkel foglalkozó tisztviselők tekintetében mind Brüsszelben, mind a küldöttségeken biztosítsa a megfelelő személyzeti létszámot, valamint hogy az EKSZ és az Európai Bizottság fejlessze tovább a nemzetközi igazságszolgáltatás és a Nemzetközi Büntetőbíróság kérdésével foglalkozó személyzeti képzéseket, az NBB-vel közös személyzeti csereprogram kialakítása révén az intézményekkel kapcsolatos ismeretek kölcsönös fejlesztése és a további együttműködés megkönnyítése érdekében;

51.

sürgeti a Nemzetközi Büntetőbíróság valamennyi részes államát, az EU-t és magát a Nemzetközi Büntetőbíróságot – ideértve az ügyész hivatalát is –, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést az emberiesség elleni bűntettek különös kategóriáját képező és a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó (a Római Statútum 7. cikke), az emberiesség elleni szexuális bűntettek – köztük a erőszakos közösülés, nemi rabszolgaságban tartás, prostitúcióra kényszerítés, kényszerterhesség, kényszer-sterilizálás, vagy a nemi erőszak bármely más, hasonlóan súlyos formája – elkövetőinek üldözéséért és megbüntetéséért; megállapítja, hogy az ilyen jellegű szexuális bűncselekmények különösen elítélendők, amennyiben azokat gyakran nagy léptékben követik el, valamint háborús bűntetteket és emberiesség elleni bűntetteket is képeznek (a Római Statútum 8. cikke), és amelyek a legkiszolgáltatottabb csoportokra – nők, gyermekek és polgári lakosság – irányulnak olyan országokban, amelyeket a konfliktusok és/vagy az élelmiszerhiány vagy az éhínség már meggyengített;

52.

a hat új bíró és egy új ügyész közelgő, a részes államok 2011. decemberi közgyűlésén esedékes megválasztása kapcsán arra sürgeti az Unió tagállamait, hogy tisztességes, átlátható és az érdemeken alapuló eljárás nyomán válasszák meg a legmagasabban képzett jelölteket, biztosítva a földrajzi és nemi egyensúlyt, továbbá hogy ösztönözzék a minimális szavazati követelményekkel felruházott régiók államait (mint amilyen például a latin-amerikai és karibi-térségi országok csoportja [GRULAC]) arra, hogy ezt használják ki és jelöljenek elegendő számú jelöltet, ekként biztosítva a Bíróságban a kiegyensúlyozott képviseletet; megállapítja, hogy az új ügyész megválasztása rendkívüli jelentőséggel bír a Bíróság hatékonysága és legitimitása szempontjából, és elismerését fejezi ki a Részes Államok Közgyűlésének elnöksége által létrehozott keresőbizottság munkája iránt;

53.

üdvözli az új bírák valamennyi kijelölését fogadó és felülvizsgáló, a Római Statútum 36. cikk (4) bekezdésének c) pontja szerinti tanácsadó bizottság, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészét segítő keresőbizottság létrehozására irányuló javaslatokat, kifejti továbbá abbéli véleményét, hogy a keresőbizottság munkáját nem befolyásolhatják politikai megfontolások;

54.

üdvözli az EU és annak egyes tagállamai által ez idáig a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott pénzügyi és logisztikai támogatást, és javasolja, hogy tartsák fenn és bővítsék a támogatás jelenlegi formáit – akár a Nemzetközi Büntetőbíróságnak a részes államok hozzájárulásai által finanszírozott rendes költségvetésén keresztül, akár az uniós költségvetésből finanszírozott európai finanszírozási eszköz a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR) keretében –, különösen az alábbi területeken: az áldozatok és az érintett közösségek megsegítését célzó információs tevékenységek; jogi képviselet; tanúáttelepítés; áldozatok/tanúk részvétele és védelme, a nők és fiatalkorú/gyermek áldozatok szükségleteinek különös figyelembevételével; támogatás nyújtása a Bíróság új vizsgálatokból eredő sürgős operatív szükségleteinek kielégítése érdekében; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a Bíróság helyszíni jelenlétének fokozására irányuló erőfeszítéseit, elismerve, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság helyszíni jelenlétének fontosságát megbízatása megértésének és támogatásának előmozdítása, valamint a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények által érintett közösségek bevonása és segítése szempontjából; abbéli aggodalmának ad hangot, hogy a források hiánya továbbra is akadályozza a Bíróság megfelelő működését;

55.

hangsúlyozza a Római Statútum rendszere által az áldozatokra, valamint a Bíróság joghatósága alá tartozó bűncselekményekkel érintett magánszemélyekre és közösségekre gyakorolt jelentős hatást; úgy véli, hogy a Bíróság információs erőfeszítései kulcsfontosságúak megbízatása megértésének és támogatásának előmozdításához, az elvárások kezeléséhez, valamint az áldozatok és más érintett közösségek számára annak lehetővé tételéhez, hogy betartsák és megértsék a nemzetközi büntető igazságszolgáltatási folyamatot és a Bíróság munkáját;

56.

javasolja, hogy az EU tagállamai továbbra is biztosítsanak megfelelő finanszírozást a Nemzetközi Büntetőbíróság áldozatok megsegítését szolgáló segélyalapjához (annak érdekében, hogy kiegészítsék a potenciális jövőbeli jóvátétel odaítélését, miközben továbbra is folytatják a jelenlegi támogatási tevékenységeket), valamint hogy járuljanak hozzá a Nemzetközi Büntetőbíróság nemrégiben létrehozott áttelepítési különalapjához és a Bíróság hágai székhelyén fogva tartott személyek családi látogatásainak alapjához, a jogsegélyprogramhoz és a Nemzetközi Büntetőbíróság helyszíni jelenlétének fenntartásával és fokozásával járó költségekhez;

57.

határozottan támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság helyszíni jelenlétének kiterjesztésére és megerősítésére irányuló erőfeszítéseit, mivel ez kulcsfontosságú funkcióinak – köztük a vizsgálatok, az áldozatok és az érintett közösségek informálása, a tanúvédelem, az áldozatok részvételhez és jogorvoslathoz való jogainak elősegítése – ellátásához, mindemellett pedig ahhoz, hogy a Bíróság által gyakorolt hatás és a szilárd és pozitív örökség hátrahagyására irányuló képessége fokozódjon;

58.

arra ösztönzi az EU-t, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén belül (EIDHR) biztosítson megfelelő és állandó finanszírozást a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos ügyekkel foglalkozó civil társadalmi szereplők számára, és arra ösztönzi az uniós tagállamokat és a meglévő európai alapítványokat, hogy tartsák fenn az e szereplőknek juttatott támogatást;

59.

arra ösztönzi az EU tagállamait és az EKSZ-t, hogy kezdjenek tárgyalásokat a jelenlegi uniós pénzügyi eszközök – különösen az Európai Fejlesztési Alap – felülvizsgálatáról annak felmérése érdekében, hogy a továbbiakban miként járulhatnak hozzá a kedvezményezett országokban folytatott kiegészítő tevékenységek támogatásához annak érdekében, hogy fokozzák ezekben az országokban a büntetlenség elleni küzdelmet;

60.

elismeri a Bizottságnak egy „kiegészítő uniós eszköztár” létrehozására irányuló jelenlegi erőfeszítéseit, amelynek célja az állítólagos nemzetközi bűncselekmények kivizsgálására és az elkövetők bíróság elé állítására szolgáló nemzeti képességek fejlesztése, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy biztosítsa annak végrehajtását a kiegészítő jelleggel kapcsolatos tevékenységek segélyprogramokba való beépítése, valamint a különböző uniós eszközök közötti összhang javítása érdekében;

61.

felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróság részes államait, hogy támogassák a legsúlyosabb bűncselekményekkel, többek között a háborús és emberiesség elleni bűncselekményekkel, valamint a népirtásokkal kapcsolatos nemzeti szintű eljárások javítását célzó közös erőfeszítéseket;

62.

üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy az európai és afrikai civil társadalom számára 2011 áprilisában Pretoriában szemináriumot szervez azzal a céllal, hogy megvitassák a nemzetközi igazságszolgáltatást; tudomásul veszi az erről a találkozón született ajánlásokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a hasonló alkalmakat;

63.

emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az elsők között támogatta szavakban a Bíróságot, és megállapítja, hogy alapvető szerepet játszik az e kérdésben tett uniós fellépés nyomon követésében; kéri, hogy az EP emberi jogokról szóló éves jelentésébe foglaljanak bele egy, a büntetlenség elleni küzdelemről és a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló szakaszt, továbbá javasolja, hogy az Európai Parlament vállaljon proaktívabb szerepet azáltal, hogy a büntetlenség elleni küzdelmet és a Nemzetközi Büntetőbíróságot valamennyi uniós politikában és intézményben – köztük a bizottságokban, munkacsoportokban és harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokkal foglalkozó küldöttségekben – előmozdítja és érvényesíti;

64.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.