31.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 153/1

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

—

tekintettel a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendeletre (1) (fizetésképtelenségi rendelet),

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2006. május 2-i (2), 2009. szeptember 10-i (3) és 2010. január 21-i (4) ítéletére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0355/2011),

A.

mivel a fizetésképtelenségre és a szerkezetátalakításra vonatkozó nemzeti törvények közötti különbségek akadályokat, versenyelőnyt vagy versenyhátrányt, illetve nehézségeket okoznak a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok számára, melyek a fizetésképtelen társaságok sikeres átalakításának akadályává válhatnak; mivel ezek az eltérések felerősítik a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának jelenségét („forum-shopping”); mivel az egyenlő versenyfeltételek a belső piac javára válnának;

B.

mivel lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy megakadályozzuk a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának jelenségével (ún. forum shopping) való visszaélést és annak elterjedését, és mivel el kell kerülni az alapeljárások versengését;

C.

mivel még ha nem is lehetséges uniós szinten fizetésképtelenségi anyagi jogot létrehozni, léteznek a fizetésképtelenségi jognak bizonyos területei, amelyeket érdemes harmonizálni, és amelyeken a harmonizáció elérhető;

D.

mivel a tagállamok nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályai fokozatosan közelítenek egymáshoz,

E.

mivel a fizetésképtelenségi rendeletet 2000-ben fogadták el, és immár több mint kilenc éve hatályban van; mivel a Bizottságnak legkésőbb 2012. június 1-jéig jelentést kell előterjesztenie annak alkalmazásáról;

F.

mivel a fizetésképtelenségi rendelet egy igen hosszas tárgyalási folyamat eredménye volt, és ennek következtében sok kényes kérdés kimaradt belőle, és felfogása számos kérdéssel kapcsolatban már elfogadása pillanatában is korszerűtlen volt;

G.

mivel a fizetésképtelenségi rendelet hatálybalépése óta sok változás állt be, 12 új tagállam csatlakozott az Unióhoz, és rendkívül felerősödött a társaságcsoportok jelensége;

H.

mivel a fizetésképtelenség nem csak az érintett vállalkozások, hanem a tagállamok gazdaságai számára is hátrányos következményekkel jár, és mivel ezáltal arra kell törekednünk, hogy minden gazdasági alanyt, minden adófizetőt és munkaadót megóvjunk a fizetésképtelenségtől;

I.

mivel a fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcsolatos felfogás a felszámolás alternatívájaként most jobban előtérbe helyezi a vállalatok megmentését;

J.

mivel a fizetésképtelenségi jognak uniós szinten a társaságok megmentését célzó eszközként kell szolgálnia; mivel ez a megmentés – ha csak lehetséges – az adós, a hitelezők és a munkavállalók érdekét szolgálja;

K.

mivel elejét kell venni annak, hogy egy hitelező visszaéljen a fizetésképtelenségi eljárással annak érdekében, hogy elkerülje a követeléseinek végrehajtására vonatkozó rendes eljárást, és mivel ezért megfelelő eljárási biztosítékokat kell bevezetni;

L.

mivel olyan jogi keretet kell létrehozni, amely jobban igazodik a társaságok átmeneti fizetésképtelenségének eseteihez;

M.

mivel a Bizottság az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményében (COM(2010)2020) a 21. századi Európa egységes piacának megvalósítását akadályozó hiányzó láncszemekre és szűk keresztmetszetekre utalva kijelentette a következőket: „Javítani kell a kkv-k egységes piachoz való hozzáférését is. Konkrét szakpolitikai kezdeményezéseket kell kidolgozni a vállalkozói tevékenység előmozdítására, például egyszerűsíteni kell a társasági jogot (csődeljárások, zártkörű társaságok statútuma stb.), és elő kell segíteni, hogy a vállalkozók egy esetleges üzleti kudarc után újrakezdhessék vállalkozói tevékenységüket”;

N.

mivel a fizetésképtelenségi jognak oly módon kell szabályokat megállapítania a társaságok felszámolása tekintetében, hogy az valamennyi résztvevő számára a legkevesebb kárt okozza és a lehető legtöbb előnnyel járjon annak megállapítását követően, hogy a társaság megmentése valószínűleg sikertelen lesz vagy kudarcba fulladt;

O.

mivel minden egyes konkrét esetben ki kell vizsgálni a vállalat fizetésképtelenségének okait, azaz meg kell állapítani, hogy a vállalat pénzügyi nehézségei csupán átmenetiek-e, vagy a vállalkozás teljes mértékben fizetésképtelen; mivel alapjában véve egy adós összes követelésének és kötelezettségének megállapításáról van szó fizetőképessége vagy fizetőképtelensége felmérhetőségének érdekében;

P.

mivel a társaságcsoportok általános jelenséggé váltak, de fizetésképtelenségükkel uniós szinten még nem foglalkoztak; mivel egy társaságcsoport fizetésképtelensége valószínűleg a fizetésképtelen csoport egyes tagjaival szemben több külön, különböző jogrendszerekben zajló fizetésképtelenségi eljárás megindításához vezet; mivel ezen eljárások összehangolásának hiányában nem valószínű, hogy a csoport egészét át lehet szervezni, és lehetséges, hogy azt alkotórészeire kell bontani, ami a hitelezők, a tulajdonosok és a munkavállalók számára veszteségekkel jár;

Q.

mivel a vállalatcsoportok fizetésképtelensége esetén egy újratőkésítés jelenleg csak nehezen kivitelezhető az EU-ban az eltérő tagállami szabályozásnak köszönhetően, és ezért az több ezer munkahelyet sodor veszélybe;

R.

mivel a nemzeti fizetésképtelenségi eljárás nyilvántartások összekapcsolása, amely egy általános módon hozzáférhető, átfogó uniós adatbázis kialakításához vezetne, lehetővé tenné a hitelezők, üzletrész-tulajdonosok, munkavállalók és a bíróságok számára annak megállapítását, hogy indítottak-e fizetésképtelenségi eljárást egy másik tagállamban, valamint az igények benyújtási határidőinek és részleteinek tisztázását; mivel ez előmozdítaná a költséghatékony igazgatást és növelné az átláthatóságot, az adatvédelem tiszteletben tartása mellett;

S.

mivel a határokon átnyúló „intézményi élő végrendeleteknek” (azaz a csődhelyzetben alkalmazandó, előzetesen kidolgozott intézkedéseknek) jogilag érvényesíthetőknek kell lenniük, és azok kidolgozását a határokon átnyúló, megfelelő fizetésképtelenségi keret létrehozására irányuló folyamat fontos lépcsőjeként valamennyi rendszerszintű jelentőséggel bíró társaság esetén fontolóra kellene venni akkor is, ha nem pénzügyi intézményekről van szó;

T.

mivel a fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó rendelkezéseknek lehetővé kell tenniük az alapvető szolgáltatásokat – fizetési rendszereket és az „intézményi élő végrendeletekben” meghatározott egyéb mechanizmusokat – biztosító életképes egységek leválasztására irányuló különleges intézkedéseket, és mivel e tekintetben a tagállamoknak biztosítaniuk kellene, hogy fizetésképtelenségi jogszabályaik megfelelő rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek uniós szinten különleges intézkedéseket tesznek lehetővé a fizetésképtelen, határokon átnyúló konglomerátumok életképes egységekre való szétválasztására;

U.

mivel a fizetésképtelenségi eljárásokban figyelembe kell venni a csoporton belüli transzfereket annak érdekében, hogy a vagyoni eszközök adott esetben – a méltányos végeredmény céljából – határokon túlról is visszaigényelhetők legyenek;

V.

mivel egyes befektetési társaságok – leginkább biztosítók – nem szüntethetők meg máról holnapra, és igénylik, hogy az eljárás a vagyoni eszközök időben méltányos elosztását eredményezze; mivel nem akadályozhatók meg az üzletrész-átruházások, valamint az üzleti tevékenységek beszüntetése vagy folyatása, illetve azok prioritást élvező elbánást igényelhetnek;

W.

mivel az arra irányuló döntésnek, hogy egész vállalatcsoportokat vonjanak be a fizetésképtelenségi eljárásokba az egyes jogi személyek helyett, eredményorientáltnak kell lennie, és figyelembe kell vennie minden olyan esetleges következményt, mint például a csődhelyzetben alkalmazható egyéb eszköz igénybevételét vagy az olyan garanciarendszerekre gyakorolt hatást, amelyek egy adott csoporton belül több márkára is kiterjednek;

X.

mivel helyénvaló lenne feltárni a határokon átnyúló konglomerátumokra vonatkozó harmonizált feltőkésítési eljárások és normák meghatározását, ideértve különösen a hitel-tőke konverziókat;

Y.

mivel noha a munkajog a tagállamok hatáskörébe tartozik, a csődtörvények hatással lehetnek a munkajogra, valamint mivel a fokozódó globalizáció és főleg a gazdasági válság kapcsán a fizetésképtelenség kérdését a munkajog szempontjából kell vizsgálni, hiszen a „munkavállalás” és a „munkavállaló” tagállamonként eltérő definíciói nem csorbíthatják a munkavállalók jogait fizetésképtelenség esetén; mivel ugyanakkor a fizetésképtelenség konkrét kérdése kapcsán felmerülő viták nem szolgálhatnak automatikusan ürügyként a munkajog uniós szintű szabályozására;

Z.

mivel a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 2008. október 22-i 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) célja, hogy a munkavállalóknak fizetésképtelenség esetére biztosítsa a minimális védelmet, fenntartva eközben a megfelelő rugalmasságot a tagállamok számára; mivel az egyes tagállamok különbözőképpen hajtják végre ezt az irányelvet, és ezen eltéréseket figyelembe kell venni;

AA.

mivel a részidős munkavállalók, a határozott idejű szerződéssel rendelkező munkavállalók és a munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyban álló munkavállalók is kimondottan a 2008/94/EC irányelv hatálya alá tartoznak; mivel fizetésképtelenség esetén a nem szabványos munkaszerződéssel rendelkező munkavállalóknak is nagyobb védelmet kell biztosítani;

AB.

mivel jelenleg nincs harmonizáció a hitelezők osztályozása tekintetében, ami csökkenti a bírósági eljárások kimenetelének kiszámíthatóságát; mivel ugyanakkor szükséges, hogy a munkavállalói követelések nagyobb prioritást kapjanak az egyéb hitelezők követeléseihez képest;

AC.

mivel a 2008/94/EK irányelv alkalmazási köre, különösen a „fennálló követelések” értelmezése túl tág, ugyanis számos tagállam a díjazás szűk (például a végkielégítést, a jutalmakat, a költségtérítési rendszereket stb. nem tartalmazó) értelmezését alkalmazza, ami ahhoz vezethet, hogy jelentős mennyiségű követelést nem teljesítenek;

AD.

mivel a „díjazás” és a „fizetés” fogalmának meghatározása a tagállamok hatásköre, feltéve, ha ragaszkodnak a munkavállalók közötti egyenlőség és megkülönböztetésmentesség általános elveihez, oly módon, hogy minden olyan fizetésképtelenségi helyzetet, amely esetlegesen hátrányosan érinti a munkavállalókat, figyelembe vesznek annak érdekében, hogy a 2008/94/EK irányelv szociális célkitűzésének és a kártérítés meghatározandó küszöbértékeinek megfelelően kártalanítsák őket;

AE.

mivel az Unión belül alkalmazott eltérő munkaszerződések, valamint az ilyen szerződések tagállamokon belüli sokfélesége miatt jelenleg lehetetlen uniós szinten meghatározni a „munkavállaló” fogalmát;

AF.

mivel a 2008/94/EK irányelv hatálya alóli mentességet a lehetőségekhez mérten el kell kerülni;

AG.

mivel az ezen állásfoglalásban kért jogalkotási intézkedés alapjául a Parlament kérésének megfelelően részletes hatásvizsgálatoknak kell szolgálniuk;

1.

felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 50. cikke, 81. cikkének (2) bekezdése vagy 114. cikke alapján nyújtson be az uniós társasági fizetésképtelenségi kerettel kapcsolatos egy vagy több javaslatot a mellékletben található részletes ajánlások alapján, az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, az összes működőképes alternatíva alapos elemzése alapján;

2.

megerősíti, hogy az ajánlások megfelelnek az alapvető jogoknak és a szubszidiaritás elvének;

3.

úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait a megfelelő költségvetési forrásokból kell fedezni;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékletben található részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.