This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52011IP0024
A sustainable EU policy for the High North European Parliament resolution of 20 January 2011 on a sustainable EU policy for the High North (2009/2214(INI))
A távoli északra vonatkozó fenntartható uniós stratégia Az Európai Parlament 2011. január 20-i állásfoglalása az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról (2009/2214(INI))
A távoli északra vonatkozó fenntartható uniós stratégia Az Európai Parlament 2011. január 20-i állásfoglalása az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról (2009/2214(INI))
HL C 136E., 2012.5.11, p. 71–81
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
11.5.2012 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
CE 136/71 |
2011. január 20., csütörtök
A távoli északra vonatkozó fenntartható uniós stratégia
P7_TA(2011)0024
Az Európai Parlament 2011. január 20-i állásfoglalása az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról (2009/2214(INI))
2012/C 136 E/14
Az Európai Parlament,
— |
tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-én aláírt és 1994. november 16. óta hatályban lévő Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS), |
— |
tekintettel a kontinentális talapzatok határáért felelős ENSZ-bizottságra, |
— |
tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményére (UNFCCC) és a Biológiai Sokféleség Egyezményre (CBD), |
— |
tekintettel az őslakos népek jogairól szóló 2007. szeptember 13-i ENSZ-nyilatkozatra, |
— |
tekintettel a Sarkvidéki Tanács létrehozásáról szóló, 1996. szeptember 19-én aláírt nyilatkozatra, |
— |
tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak negyedik részére, valamint az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásra, |
— |
tekintettel a Barents euro-sarkvidéki régióban folytatott együttműködésről szóló, 1993. január 11-én Kirkenesben aláírt nyilatkozatra, |
— |
tekintettel „Az Európai Unió és az Északi-sarkvidék” című 2008. november 20-i bizottsági közleményre (COM(2008)0763), |
— |
tekintettel az Északi-sarkvidék kormányzásáról szóló 2008. október 9-i állásfoglalására (1), |
— |
tekintettel az északi-sarkvidéki kérdésekről szóló 2009. december 8-i (2), valamint az Európai Unió és az Északi-sarkvidék kapcsolatáról szóló 2008. december 8-i (3) tanácsi következtetésekre, |
— |
tekintettel a 2008. május 28-án a Jeges-tengerről szóló konferencián elfogadott ilulissati nyilatkozatra, |
— |
tekintettel az Amerikai Egyesült Államok, Dánia, Hollandia, Írország, Franciaország, Japán, Nagy-Britannia és a brit tengerentúli területek, Norvégia, Olaszország, valamint Svédország között 1920. február 9-én aláírt, a Spitzbergákról (Svalbard) szóló egyezményre, |
— |
tekintettel az Északi Dimenzió politikájára és az annak körébe tartozó partnerségekre, valamint az EU és Oroszország közötti együttműködés közös térségeire, |
— |
tekintettel az EU és Grönland közötti, 2007 és 2012 közötti időszakra szóló partnerségi megállapodásra, |
— |
tekintettel az Európai Unió ötödik, hatodik és hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramjára, |
— |
tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1989. június 27-én elfogadott 169. sz. egyezményére, |
— |
tekintettel a 2005 novemberében aláírt Északi Számi Egyezményre, |
— |
tekintettel az őslakos népek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlése által 2007. szeptember 13-án elfogadott 61/295. számú nyilatkozatra, |
— |
tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2007. szeptember 28-i 6/12. sz., a 2007. december 14-i 6/36. sz., a 2008. szeptember 24-i 9/7. sz., a 2009. október 1-jei 12/13. sz., valamint a 2010. október 5-i 15/7. sz. állásfoglalásra, |
— |
tekintettel Finnországnak az Északi-sarkvidékre vonatkozó, 2010. június 4-én elfogadott stratégiájára, |
— |
tekintettel a svéd parlament külügyi bizottságának a COM(2008)0763 számú bizottsági közleményről nyilvánított véleményére (4), |
— |
tekintettel Dánia és Grönland 2008 májusában kidolgozott, „Az átalakuló Északi-sarkvidék” című közös stratégiájára, |
— |
tekintettel a norvég kormány Északi-sarkvidékre vonatkozó 2007-es stratégiájára és az azt követő 2009. márciusi intézkedésekre, |
— |
tekintettel a Nordregio által készített „Strong, Specific and Promising – Towards a Vision for the Northern Sparsely Populated Areas in 2020” című, 2009. évi 2. jelentésre, |
— |
tekintettel az Északi Miniszterek Tanácsa 2009–2011-re vonatkozó északi-sarkvidéki együttműködési programjára, a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács (BEAC) programjára és a Sarkvidéki Tanács elnökségi programjára, |
— |
tekintettel Kanada 2009. augusztusi északi stratégiájára, valamint az azt követő, Kanada sarkvidéki külpolitikájáról szóló 2010. augusztus 20-i nyilatkozatra, |
— |
tekintettel a sarkvidéki vízszennyezés megelőzését szolgáló törvény (Arctic Waters Pollution Prevention Act) módosítását célzó 2009. augusztusi kanadai törvényre, |
— |
tekintettel a 2008. szeptember 18-án elfogadott, az „Orosz Föderáció Északi-sarkvidékre irányuló, a 2020-ig tartó időszakra és az azt követő távlati tervekre vonatkozó állami politikájának alapjai” című dokumentumra és a 2009 májusában elfogadott, 2020-ig szóló orosz nemzetbiztonsági stratégiára, |
— |
tekintettel a 2009. január 9-i amerikai Nemzetbiztonsági Elnöki Irányelvre és a Belbiztonsági Elnöki Irányelvre, |
— |
tekintettel az Egyesült Államoknak a felelősségteljes sarkvidéki energiafejlesztésről szóló 2010-es törvényére (Responsible Arctic Energy Development Act), |
— |
tekintettel az Egyesült Államoknak a sarkvidéki olajszennyezéssel kapcsolatos kutatásra és megelőzésre vonatkozó 2009-es törvényére (Arctic Oil Spill Research and Prevention Act), |
— |
tekintettel az Egyesült Államok a sarkvidéki tengerhajózás értékelésének megvalósítására vonatkozó 2009-es törvényére (Arctic Marine Shipping Assessment Implementation Act), |
— |
tekintettel a 2008. novemberi monacói nyilatkozatra, |
— |
tekintettel az Északi Dimenzió 2009. szeptember 26-án Brüsszelben megrendezett első parlamenti fórumán elfogadott zárónyilatkozatra, |
— |
tekintettel az északi-sarkvidéki parlamenti képviselők 2010. szeptember 15-én megrendezett kilencedik konferenciáján elfogadott konferenciazáró nyilatkozatra, |
— |
tekintettel a NATO új stratégiai koncepciójára, melyet az állam- és kormányfők 2010 novemberében a lisszaboni csúcstalálkozón fogadtak el, valamint annak az Északi-sarkvidék biztonsági kilátásait, különösen pedig a térség katonai vonatkozásait érintő következményeire, |
— |
tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére, |
— |
tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0377/2010), |
A. |
mivel a bizottsági közlemény az első hivatalos lépés az Unió északi-sarkvidéki politikájának kialakítására vonatkozó európai parlamenti felhívás teljesítése irányában; mivel az északi-sarkvidéki kérdésekről szóló tanácsi következtetések további lépéseknek tekinthetők az Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó politikájának meghatározása irányába, |
B. |
mivel az Európai Parlament a Svájccal, Izlanddal és Norvégiával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttsége révén mintegy két évtizede aktívan részt vesz az Északi-sarkvidék parlamenti képviselőinek állandó bizottságában, s e tevékenységének csúcspontjaként házigazdája volt az északi-sarki régió parlamenti képviselői számára 2010 szeptemberében Brüsszelben megrendezett konferenciának, |
C. |
mivel Dánia, Finnország és Svédország északi-sarkvidéki országok, és az utóbbi két ország részben az északi sarkkörön belül helyezkedik el; mivel az Unió egyetlen őslakos népe, a számi nép, Finnország és Svédország, valamint Norvégia és Oroszország sarkvidéki területein él, |
D. |
mivel Izland csatlakozni kíván az Unióhoz, és emiatt az Uniónak geopolitikai szempontból fokozottabban tekintetbe kell vennie az Északi-sarkvidéket, |
E. |
mivel Norvégia az EGT-megállapodáson keresztül az EU megbízható társult partnere, |
F. |
mivel az EU már régóta foglalkozik az Északi-sarkvidékkel, hiszen Oroszországgal, Norvégiával és Izlanddal együtt részt vesz a Közös Északi Dimenzió elnevezésű kezdeményezésben és annak sarkvidéki elemében, továbbá a Barents-együttműködésben és a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács munkájában, ezenkívül részese a Kanadával, az Egyesült Államokkal és Oroszországgal fenntartott stratégiai partnerségeknek, és aktív eseti megfigyelői munkát végez a Sarkvidéki Tanácsban, |
G. |
mivel az Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó politikájának fokozatos kialakítását a már létező nemzetközi, többoldalú és kétoldalú jogi keretekre kellene alapozni, mint például a Tengerjogi Egyezményben (UNCLOS) lefektetett, minden területre kiterjedő szabályokra, valamint és az Északi-sarkvidék egyes jelentős kérdéseit már szabályozó számos ágazati, kétoldalú és többoldalú megállapodásra, |
H. |
mivel az EU és tagállamai jelentősen hozzájárulnak az északi-sarkvidéki kutatásokhoz, és mivel az uniós programok, ideértve a jelenlegi hetedik kutatási keretprogramot is, támogatják a régióban zajló nagyobb kutatási projekteket, |
I. |
mivel a becslések szerint a Föld feltáratlan szénhidrogénkészletének közel egyötöde az Északi-sarkvidéken található, bár kiterjedtebb kutatásokra van szükség annak pontosabb megállapítására, hogy mennyi gáz és olaj található a régióban, valamint hogy gazdaságilag mennyire volna életképes e készletek kiaknázása, |
J. |
mivel erőteljes világszintű érdeklődés övezi az Északi-sarkvidék egyéb megújuló és nem megújuló energiaforrásait, pl. az ásványi anyagokat, az erdőket, a halállományt és a turisztikai célra kiaknázható ősi tájat, |
K. |
mivel az olyan nem északi-sarkvidéki államok, mint például Kína fokozódó érdeklődése az Északi-sarkvidék iránt azt jelzi, hogy az Északi-sarkvidék geopolitikai megítélése nagymértékben megváltozott, és ezt jól szemlélteti az, hogy Kína elkezdte építtetni első saját jégtörőjét, számos állam pénzeszközöket különít el sarkkutatás céljára, és nem utolsósorban hogy Dél-Korea, Kína, Olaszország, az EU, Japán és Szingapúr állandó megfigyelői státuszra pályázik a Sarkvidéki Tanácsban, |
L. |
mivel Grönland közelmúltban elnyert, jelentős politikai területeket – ideértve a környezetvédelmi jogalkotást és az erőforrásokat is – érintő önrendelkezési joga, valamint az EU és Grönland közötti partnerségi megállapodás legutóbbi aktualizálása megnövelte az érdeklődést a Grönlandon és kontinentális talapzatán található erőforrások felkutatása és kiaknázása iránt, |
M. |
mivel az elsősorban az Északi-sarkvidéken kívüli területek által előidézett éghajlatváltozás, valamint a világgazdaság globalizációja hatással lesz erre a régióra is; mivel a tengeri jég visszahúzódásának, a potenciálisan jelenlévő erőforrásoknak és az új technológiák lehetséges alkalmazásának nagy valószínűséggel előre nem látható környezeti következményei és hatásai lesznek a bolygó más pontjain is, valamint megnövekszik a hajóforgalom, különösen Európa, Ázsia és Észak-Amerika között, fokozódik a természeti erőforrások, nevezetesen a földgáz, a kőolaj és egyéb ásványi anyagok, illetve az egyéb jellegű természeti erőforrások, például a halak kutatása és kiaknázása, valamint a tengeri genetikai erőforrások hasznosítása, fokozódik a bányászat és a fakitermelés, illetve az idegenforgalom és a kutatás; mivel ezek a hatások új kihívásokat jelentenek, de egyben új lehetőségeket is kínálnak az Északi-sarkvidéken és máshol, |
N. |
mivel az éghajlatváltozás kezelése nyomon követés, illetve a mérséklésre és az alkalmazkodásra irányuló módszerek alkalmazása révén történik; mivel a természetes erőforrások használata és az új infrastruktúrák felépítése terén megvalósítandó fenntartható fejlődés előmozdítása céljából stratégiai tervezési eljárásokat alkalmaznak, |
Az EU és az Északi-sarkvidék
1. |
emlékeztet arra, hogy három uniós tagállam – Dánia, Finnország és Svédország – egyben sarkvidéki állam is; elismeri, hogy az Uniónak még nincsen jeges-tengeri partszakasza; megerősíti az Unió és egyéb harmadik országok mint érdekelt felek jogos érdekeit a nemzetközi jog szerinti jogaik és kötelezettségeik, a környezetvédelmi, éghajlati és egyéb politikák iránti elkötelezettségük, valamint finanszírozási és kutatási tevékenységük és gazdasági – például a hajózással és a természeti erőforrások kiaknázásával kapcsolatos – érdekeik alapján; továbbá emlékeztet arra, hogy az Uniónak Finnországban és Svédországban jelentős sarkvidéki területei vannak, melyeket Európa egyetlen őslakos népe, a számi nép népesít be; |
2. |
figyelembe veszi, hogy a sarkvidéki politikák az északi uniós tagállamok és tagjelölt országok révén befolyással vannak az Európai Unióra, és hasonlóképpen az EU is hatással van az említett politikákra, és elismeri az Északi Dimenzió – azaz az EU, Oroszország, Norvégia és Izland közös politikája – számos partnerségében folyó munkát; |
3. |
hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidéket érintő egyes politikák – például a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzése a közös halászati politika keretében – kizárólagosan uniós, mások viszont részben tagállami hatáskörbe tartoznak; |
4. |
rámutat, hogy az EU elkötelezett arra, hogy a sarkvidéki politikai megoldásait a sarkvidéket érintő folyamatokkal kapcsolatban rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek és e folyamatok tudományos megértése alapján alakítsa ki, és ennek megfelelően már most is jelentős kutatási erőfeszítéseket tesz arra, hogy a politikaformálást szilárd tudományos bizonyítékokkal támogassa; |
5. |
tudatában annak, hogy az Északi-sarkvidék sérülékeny környezete védelemre szorul, hangsúlyozza a régióban fenntartandó általános stabilitás és béke jelentőségét; hangsúlyozza, hogy az Uniónak olyan politikát kellene folytatnia, amely biztosítja, hogy a környezetvédelmi kérdések kezelésére irányuló intézkedések figyelembe vegyék az északi-sarkvidéki régió lakosainak, beleértve az őslakosoknak a régió védelmére és fejlesztésére irányuló érdekeit; hangsúlyozza a bizottsági közleményben, valamint a sarkvidéki államok politikai dokumentumaiban kifejtett megközelítések, elemzések és prioritások közötti hasonlóságot; hangsúlyozza, hogy olyan politikákat kell folytatni, amelyek tiszteletben tartják az Északi-sarkvidék azon szárazföldi és tengeri, nem megújuló és megújuló természeti erőforrásainak fenntartható kezeléséhez és felhasználásához fűződő érdekeket, amelyek révén Európa fontos erőforrásokhoz juthat, és amelyek a régió lakosai számára jelentős bevételi forrást nyújtanak; |
6. |
hangsúlyozza, hogy Izland esetleges jövőbeli uniós csatlakozása az Uniót északi-sarkvidéki parti szereplővé tenné, ugyanakkor megjegyzi, hogy Izland tagjelölti státusza rávilágít egy uniós szintű északi-sarkvidéki politika szükségességére, és stratégiai lehetőséget kínál az Uniónak arra, hogy aktívabb szerepet vállaljon a térségben és részt vegyen az Északi-sarkvidék többoldalú kormányzásában; úgy véli, hogy Izland uniós csatlakozása még inkább megszilárdítja majd az uniós jelenlétet a Sarkvidéki Tanácsban; |
7. |
hangsúlyozza, hogy a régióban élő őslakos és helyi közösségek életminőségének javítása, valamint életkörülményeik és kultúrájuk alaposabb megértése érdekében fontos az északi-sarkvidéki közösségekkel való együttműködés és a kapacitásépítő programok támogatása; felszólítja az Uniót, hogy ösztönözze az őslakosokkal és az északi-sarkvidéki helyi lakosokkal való párbeszéd fokozását; |
8. |
hangsúlyozza egy olyan egységes és összehangolt uniós északi-sarkvidéki politika szükségességét, amely egyértelműen megfogalmazza mind az uniós prioritásokat, mind a lehetséges kihívásokat és a követendő stratégiát; |
Új nemzetközi szállítási útvonalak
9. |
hangsúlyozza az új, jeges-tengeri világkereskedelmi útvonalak biztonságának kiemelt jelentőségét, különösen az EU és tagállamai gazdasága szempontjából, mivel ezek az országok tartják kézben a világ kereskedelmi hajózásának 40 %-át; üdvözli a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben (IMO) a sarkvidéki hajózásra vonatkozó kötelező kódex kidolgozására irányuló munkát, valamint a Sarkvidéki Tanács munkacsoportjai, különösen a felkutatási és mentési munkacsoport (SAR) tevékenységét; hangsúlyozza, hogy az Uniónak és tagállamainak aktívan védelmezniük kell a tengerek szabadságát és a nemzetközi vízi utakon való szabad áthaladás jogát; |
10. |
hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Barents Euro-Sarkvidéki Közlekedési Térségben új vasútvonalakat és közlekedési folyosókat fejlesszenek ki a nemzetközi kereskedelem, a bányászat és az egyéb gazdasági fejlesztések iránti egyre növekvő igény kiszolgálására, valamint hogy légi közlekedési összeköttetéseket alakítsanak ki az Északi-sarkvidéken; e tekintetben felhívja a figyelmet az Északi Dimenzión belüli új, közlekedési és logisztikai partnerségre; |
11. |
javasolja, hogy a Sarkvidéki Tanács keresési és mentési tevékenységre irányuló kezdeményezésének eredményeinél vegyék figyelembe a Jeges-tengert használó jelentős, nem sarkvidéki hajósnemzeteket is; ezért azt ajánlja a Bizottságnak, a Tanácsnak és az Európai Tengerbiztonsági Ügynökségnek (EMSA), hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben, a Sarkvidéki Tanácsban és az egyéb szervezetekben hangolják össze az erre a konkrét területre vonatkozó uniós és tagállami politikákat; |
12. |
rámutat, hogy a sarkvidéki hajózásra vonatkozó kötelező kódex kidolgozására irányuló erőfeszítések ellenére a sarkvidéki hajózás biztonságának problémájára hamarabb megoldást lehetne találni a nemzeti jogszabályok egyeztetése és összehangolása révén, és felhívja az EMSA-t, hogy dolgozzon minden erejével az északi-sarkvidéki hajózás kérdésének megoldásán; |
13. |
üdvözli a biztonságos északi-sarkvidéki hajózással, valamint a számos északi hajózási útvonalhoz való jobb hozzáféréssel kapcsolatos egyéb együttműködési kezdeményezéseket; hangsúlyozza, hogy ez nem csupán a kereskedelmi forgalmat érinti, hanem a jelentős és egyre növekvő mértékű, uniós polgárok szállítását végző, turisztikai célú hajóforgalmat is; felszólít az éghajlatváltozásnak az északi-sarkvidéki hajózásra és hajózási útvonalakra tett hatásával kapcsolatos kutatás fokozására; felszólít továbbá arra, hogy végezzenek vizsgálatokat a hajózási és kereskedelmi tevékenységek, többek között a nyílttengeri tevékenységek növekedése által a sarkvidéki környezetre és az ott élőkre gyakorolt hatásról; |
14. |
felhívja a térség államait annak biztosítására, hogy minden jelenleg használatos – és a jövőben esetlegesen megjelenő – szállítási útvonal nyitva legyen a nemzetközi hajózás számára, valamint kéri az említett államokat, hogy tartózkodjanak bármely olyan, akár pénzügyi, akár adminisztratív teher önkényes, egyoldalú bevezetésétől, amely hátráltathatja az északi-sarkvidéki hajózást, eltekintve a biztonságot vagy a környezet védelmét fokozó, nemzetközi megállapodáson alapuló intézkedésektől; |
Természeti erőforrások
15. |
tudatában van annak, hogy a világ népességének növekedése több erőforrást tesz szükségessé, és elismeri mind az ehhez fűződő erősödő érdekeket, mind pedig a sarkvidéki államoknak a nemzetközi jog által elismert szuverén jogait; javasolja, hogy a természeti erőforrások feltárása és kiaknázása során az érdekelt felek tegyenek lépéseket a lehető legmagasabb biztonsági, szociális és környezetvédelmi normák biztosítása érdekében; |
16. |
hangsúlyozza, hogy a környezeti hatásvizsgálat és a stratégiai és szociális hatásvizsgálati eljárások kiemelt eszközei lesznek az északi-sarkvidéki konkrét projektek és programok igazgatásának; felhívja a figyelmet a stratégiai környezetvizsgálatról szóló 2001/42/EK irányelvre (5), valamint arra a tényre, hogy Finnország, Svédország és Norvégia ratifikálták az UNECE országhatárokon átterjedő környezeti hatásvizsgálatról szóló egyezményét (Espoo-i Egyezmény), amely jó alapot biztosít majd a hatásvizsgálati eljárások aktív előmozdításához az északi-sarkvidéken; e tekintetben hivatkozik az OSPAR-bizottság 2010. szeptember 23–24-i miniszteri ülése által kiadott bergeni nyilatkozatra is; |
17. |
felszólítja a régió tagállamait minden, az Északi-sarkvidék természeti erőforrásaihoz való hozzáféréssel kapcsolatos jelenlegi vagy jövőbeli konfliktus építő jellegű párbeszéd útján, lehetőleg a hasonló jellegű viták során erre kiváló fórumot biztosító Sarkvidéki Tanácsban történő rendezésére; hangsúlyozza a kontinentális talapzatok határaival foglalkozó ENSZ-bizottság (CLCS) szerepét a kizárólagos gazdasági övezetek határainak megállapítása kapcsán a sarkvidéki államok között fennálló konfliktusok megoldásában; |
18. |
kiemeli a sarkvidéki államok felelősségét annak biztosítását illetően, hogy a tengeri határaikon belül nyílttengeri olajfúrásra készülő olajvállalatok rendelkezzenek a szükséges biztonsági technológiával, szakértelemmel és anyagi felkészültséggel az olajfúrótorony-katasztrófák és olajszennyezések megelőzése és kezelése érdekében; megjegyzi, hogy a sarkvidéki régióra jellemző magas fokú ökológiai sérülékenység és a szélsőséges időjárási körülmények különleges szakértelmet igényelnek az olajvállalatoktól a régió olajszennyezéseinek megelőzése és kezelése érdekében; |
19. |
üdvözli a Norvégia és Oroszország között megkötött új határmegállapítási megállapodást (6), különösen pedig azt a kifejezett szándékot, hogy szorosabbra fűzik az együttműködést az erőforrások kezelését, valamint a Barents-tengeri halállomány – a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe vevő – közös kezelésének fenntartását illetően; a Norvégia és Oroszország közötti kétoldalú együttműködést a környezetvédelem terén az elérhető legmagasabb szintű műszaki követelmények közös alkalmazása mintapéldájának tartja, amellett, hogy a Barents-tenger kőolaj- és földgázlelőhelyeinek feltárását célozza; felhívja a figyelmet a kifejezetten sarkvidéki környezethez kifejlesztett technológiák, például a tenger alatti beszerelési technológia folyamatos fejlesztésének fontosságára; |
20. |
tudatában van annak, hogy a Spitzbergákról (Svalbard) szóló egyezménynek különböző értelmezései léteznek annak a Spitzbergák (Svalbard) kontinentális talapzatára és tengeri övezeteire való alkalmazhatóságával kapcsolatosan, és a kontinentális talapzat erőforrásaihoz való viszonylag kedvező hozzáférés miatt kedvezőnek tartaná, ha megállapodás születne a kontinentális talpazat jogi státuszára vonatkozóan, amely elismerné a kontinentális talpazattal rendelkező parti államok jogait és kötelezettségeit; bízik abban, hogy az esetlegesen felmerülő vitákat építő jelleggel oldják majd meg; |
21. |
emlékeztet arra, hogy az Unió az északi-sarkvidéki természeti erőforrások legfőbb felhasználója, illetve arra, hogy az európai gazdasági szereplők érintettek a kérdésben; kéri a Bizottságot, hogy vállaljon nagyobb szerepet az együttműködés és a technológiaátadás előmozdításában a legmagasabb szintű normák és megfelelő adminisztratív eljárások biztosítása, a sarkvidéki erőforrások – például a halállomány, a bányászat, az erdészet és a turizmus – jövőbeli alakulását és irányítási szükségleteit biztosító szilárd tudományos alap létrehozása, valamint az Unió szabályozási képességeinek teljes körű kihasználása érdekében; mivel növekedni fog a gazdasági tevékenység az Északi-sarkvidéken, felszólítja az Uniót a fenntartható fejlődés elveinek ezen tevékenységekben történő előremozdítására; |
22. |
kitart amellett, hogy az újabb kereskedelmi halászati vállalkozások megnyitását megelőzően a halállomány megbízható és körültekintő tudományos vizsgálatára van szükség a megcélzott halállomány megőrzését lehetővé tévő és az egyéb fajok kipusztulását és a tengeri környezetben okozott súlyos károkat elkerülő halászati szint meghatározásához, valamint hogy minden nyílt tengeren folytatott halászati tevékenységet a tudományos tanácsokat tiszteletben tartó, az irányítási intézkedéseknek való megfelelés érdekében stabil ellenőrző és megfigyelő programmal rendelkező regionális halászati irányító szervezetekkel kell szabályozni, és a kizárólagos gazdasági övezeteken belül folytatott halászat során szintén ezeknek az előírásoknak kell eleget tenni; |
23. |
úgy ítéli meg, hogy a megfelelő méretű és sokszínű tengeri védett területek létrehozása és megerősítése a tengeri környezet megőrzésének fontos eszköze; |
Az éghajlatváltozás és a szennyezés hatása az Északi-sarkvidékre
24. |
elismeri, hogy az EU, akárcsak a világ egyéb fejlett területei, jelentős mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, és ezért különleges felelősséggel bír, és vezető szerepet kell játszania az éghajlatváltozás leküzdésében; |
25. |
elismeri, hogy az Északi-sarkvidék védelme leginkább egy hosszú távú és nagyratörő éghajlat-változási megállapodással valósítható meg, ugyanakkor belátja, hogy a sarkvidék gyors felmelegedése miatt esetleges rövid távú intézkedéseket is ki kellene dolgozni a sarkvidéki melegedés korlátozása érdekében; |
26. |
az Északi-sarkvidéket olyan érzékeny területnek tartja, ahol az éghajlatváltozás hatásai különösen szembeötlőek, és a világ egyéb térségeire nézve súlyos következményekkel bírnak; ezért támogatja az UNFCCC-vel és a hosszú távú sarkvidéki megfigyelési hálózattal (Sustaining Arctic Observation Networks) fenntartott együttműködés fokozásáról szóló tanácsi következtetéseket, valamint a svalbardi integrált megfigyelőközpont (SIOS) és az európai multidiszciplináris tengerfenék-megfigyelő állomás (EMSO) elismerésére irányuló törekvéseket, mivel ezek a kezdeményezések biztosítják Európa saját hozzájárulását a sarkvidéki régió éghajlati és környezeti változásainak megértéséhez; |
27. |
elismeri, hogy az EU területéről és az északi félteke egyéb területeiről származó feketeszén-kibocsátás aránytalanul nagy mértékben járul hozzá a sarkvidéki felmelegedéshez, és hangsúlyozza, hogy szükség van a feketeszén-kibocsátásnak az UNECE és az EU vonatkozó szabályozási keretébe, úgy mint a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezménybe, valamint a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelvbe történő beillesztésére; |
28. |
üdvözli az IMO Tengerikörnyezet-védelmi Bizottsága (MEPC) által elfogadott, 2011. augusztus 1-jén hatályba lépő, a nehéz fűtőolajnak az Antarktisz körzetében közlekedő vízi járműveken való használatára és szállítására vonatkozó tilalmat; hangsúlyozza, hogy a sarkvidéki vizeken is hasznos lenne hasonló tilalom bevezetése a balesetek esetében fennálló környezeti kockázatok csökkentése érdekében; |
29. |
támogatja a sarkvidéki és nem sarkvidéki államokkal fenntartott fokozott együttműködést a hosszú távú sarkvidéki megfigyelési hálózat (Sustaining Arctic Observation Networks) kifejlesztése során, és arra ösztönzi az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy folytassa az értékes munkát, és a közös környezetvédelmi információs rendszer (SEIS) irányadó elveinek alkalmazásával mozdítsa elő az együttműködést az európai környezeti információs és megfigyelőhálózaton (EIONET) keresztül; |
30. |
hangsúlyozza, hogy az Uniónak és a sarkvidék körüli nemzeteknek fontos szerepet kell játszaniuk az olyan jellegű szennyezés csökkentésében, amely a nagy távolságokra történő szállítás, például a hajózás következtében jut el a sarkvidéki területekre; ezzel összefüggésben kiemeli az európai jogszabályok – például az 1907/2006/EK rendelet (7) – megvalósításának jelentőségét; rámutat arra, hogy az Északi-sarkvidék éghajlati változásai jelentős hatással lesznek Európa tengerparti és egyéb térségeire, valamint az olyan éghajlatfüggő európai ágazatokra, mint a mezőgazdaság, a halászat, a megújuló energia, a rénszarvastenyésztés, a vadászat, a turizmus és a szállítás; |
Fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés
31. |
elismeri, hogy az olvadó jég és alacsonyabb hőmérséklet következményei nem merülnek ki az őshonos lakosság kiszorításában és ezáltal az őshonos életforma veszélyeztetésében, hanem egyúttal lehetőségeket is teremtenek a sarkvidéki régió gazdasági fejlődése számára; elfogadja az északi-sarkvidéki régió szuverén jogokkal és felelősséggel bíró lakosainak és kormányainak azon kívánságát, hogy folytatódhasson a fenntartható gazdasági fejlődés, ugyanakkor megóvhassák az őslakosok megélhetését biztosító hagyományos erőforrásokat és a rendkívül sérülékeny sarkvidéki ökoszisztémákat, figyelembe véve a térség változatos erőforrásainak fenntartható módon történő felhasználásával és fejlesztésével kapcsolatos tapasztalataikat; javasolja az ökoszisztéma-alapú irányítási elvek alkalmazását a tudományos ökológiai ismeretek társadalmi értékekkel és szükségletekkel való összehangolása érdekében; |
32. |
hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az EU a térség többi régiójának képviselőivel együtt vitassa meg a fejlődésre és együttműködésre fordított strukturális alapok fontosságát a jövőbeli globális kihívásokkal a való szembenézés és a térség fejlődési potenciáljának kihasználása érdekében; |
33. |
véleménye szerint az egyes helyszínekben rejlő specifikus lehetőségek azonosítása és a regionális különbségeket figyelembevevő megfelelő letelepedési stratégiák kialakítása érdekében nemzeti és uniós szinteken támogatott, átfogó folyamatra van szükség; úgy véli, hogy a vonatkozó kormányzati szintek között zajló párbeszédek és partnerségek biztosítják a politikák leghatékonyabb szinten történő végrehajthatóságát; |
34. |
megjegyzi, hogy az Északi-sarkvidék őslakos népei különleges helyzetben vannak, elismeri jogaikat, és felhívja a figyelmet a sarkvidéki államokban élő és a Sarkvidéki Tanácsban képviselt őslakos népek jogi és politikai helyzetére; sürgeti az őslakos népeknek a döntéshozatalba történő fokozottabb bevonását; hangsúlyozza a 169. sz. ILO-egyezményben meghatározottak alapján az őslakosok kultúrájának, nyelvének és föltulajdonhoz fűződő jogainak védelmét biztosító különleges intézkedések elfogadásának szükségességét; szorgalmazza az őslakos népek képviselői és az uniós intézmények közötti rendszeres párbeszédet, továbbá felszólítja az Uniót, hogy vegye számításba a gyéren lakott periférikus területek különleges igényeit a regionális fejlődés, a megélhetés és az oktatás szempontjából; kiemeli az őslakos népek kultúráját, nyelvét és szokásait támogató tevékenységek előmozdításának jelentőségét; |
35. |
megjegyzi, hogy az őslakosok gazdaságai nagymértékben a természetes források fenntartható használatán alapulnak, és ezért az éghajlatváltozásnak és hatásainak korlátozása és az őslakosok nem szennyezett természeti környezethez való joga is emberi jogi kérdésnek számít; |
36. |
üdvözli az őslakos népek emberi jogainak és alapvető szabadságainak helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó munkáját, valamint az őslakos népek jogaival foglalkozó szakértői ENSZ-mechanizmus tevékenységét; |
37. |
üdvözli, hogy a szakértői mechanizmus sikeresen elvégezte az őslakos népekről és a döntéshozatalban történő részvételhez való jogról szóló vizsgálatra vonatkozó előrehaladási jelentést; |
38. |
sürgeti a sarkvidéki tagállamokat, hogy kezdjenek tárgyalásokat egy új, megerősített Északi Számi Egyezmény kidolgozása érdekében; |
39. |
sürgeti az Uniót az Észak-Oroszországban élő finnugor népek kulturális és nyelvi jogainak aktív előmozdítására; |
40. |
tudomásul veszi a fókatermékekre vonatkozó uniós tilalommal kapcsolatos közelmúltbeli jogi fejleményeket, nevezetesen azt, hogy keresetet indítottak az 1007/2009/EK rendelet (8) ellen (T-18/10. sz. ügy, Inuit Tapiriit Kanatami kontra Európai Parlament és Tanács), amely fel van függesztve a Törvényszék előtt; felhívja a figyelmet a Kanada és Norvégia kérésére megindított, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt zajló konzultációs eljárásra, kifejezi abbéli reményét, hogy a felek közötti nézeteltérések az EB döntései és a WTO eljárások eredményei nyomán feloldhatók; |
41. |
tudatában van annak, hogy jelentős érdekek fűződnek a források kiaknázásához; ebben a tekintetben rámutat, hogy széleskörű, átfogó, ökoszisztéma-alapú megközelítésekre van szükség, melyek a leginkább alkalmasak lehetnek arra, hogy megbirkózzanak az éghajlatváltozáshoz, a hajózáshoz, a környezeti kockázatokhoz, a szennyező anyagokhoz, a halászathoz és az egyéb emberi tevékenységekhez kapcsolódó számos sarkvidéki kihívással, az Európai Unió integrált tengerpolitikája vagy Norvégia Barents-tengerre és a Lofoten-szigetek tengeri területeire vonatkozó integrált gazdálkodási terve mentén; ajánlja a tagállamoknak, hogy fogadják el a Sarkvidéki Tanács tengeri kőolaj- és földgázkitermelésre vonatkozó 2009-es felülvizsgált irányelveit; |
Kormányzás
42. |
elismeri a nemzetközi jog intézményeit és átfogó keretét, valamint az Északi-sarkvidék számára jelentőséggel bíró egyes területeket szabályozó megállapodásokat, például a Tengerjogi Egyezményt (amely tartalmazza a hajózás szabadságának és a békés áthaladásnak az alapelveit), az IMO-egyezményt, az OSPAR-egyezményt (9), Északkelet-atlanti Halászati Bizottságot (NEAFC), a CITES-t (10) és a Stockholmi Egyezményt, valamint a számos meglévő kétoldalú megállapodást és keretegyezményt, valamint a sarkvidéki államokban hatályos nemzeti jogszabályokat; ezért megállapítja, hogy az Északi-sarkvidék nem tekinthető jogi vákuumnak, hiszen a térség fejlett irányítási eszközökkel rendelkezik; ugyanakkor rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás és a fokozódó gazdasági fejlődés jelentette kihívások miatt e meglévő szabályokat tovább kell fejleszteni, meg kell erősíteni, és azokat valamennyi érintett félnek be kell tartani; |
43. |
hangsúlyozza, hogy bár az államok kulcsfontosságúak a sarkvidék irányításában, mellettük egyéb szereplők – így a nemzetközi szervezetek, helyi és őslakosok, valamint az állami szint alatt elhelyezkedő hatóságok – is fontos szerepet játszanak; rámutat annak fontosságára, hogy a részvételen alapuló szemlélet segítségével, valamint a sarkvidékről alkotott közös elképzelés kialakítását célzó párbeszédek révén növelni kell a bizalmat a régióban jogos érdekkel rendelkező szereplők között; |
44. |
úgy véli, hogy az az egyes megfigyelők által kialakított kép, amely szerint „tülekedés” zajlik az Északi-sarkvidékért, nem járul hozzá a konstruktív jellegű egyetértés és együttműködés előmozdításához a térségben; rámutat arra, hogy a sarkvidéki államok számos alkalommal kinyilvánították elkötelezettségüket amellett, illetve néhány esetben lépéseket is tettek annak érdekében, hogy a nemzetközi jog elveivel összhangban feloldják az esetleges érdekellentéteket; |
45. |
elismeri a Sarkvidéki Tanács kiemelt szerepét, mivel az az északi-sarkvidéki régió egészében zajló együttműködés legfontosabb regionális fóruma; emlékeztet arra, hogy az uniós tagállam Dánián, Svédországon és Finnországon, valamint a tagjelölt Izlandon kívül, amelyek tagjai a Sarkvidéki Tanácsnak, más tagállamok – Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Hollandia, Spanyolország és Lengyelország – állandó megfigyelőként szintén aktívan részt vesznek benne; megerősíti azon elkötelezettségét, hogy semmilyen olyan megegyezést nem támogat, amely kizárja valamelyik sarkvidéki uniós tagállamot, tagjelölt országot vagy az EGT-hez tartozó sarkvidéki EFTA-államot; méltányolja a Sarkvidéki Tanács munkacsoportjain belül a megfigyelők részvételével zajló konkrét munkát, és felkéri a Bizottságot és az uniós ügynökségeket, hogy amikor csak lehet, továbbra is aktívan vegyenek részt valamennyi vonatkozó munkacsoport tevékenységében; támogatja a Sarkvidéki Tanács jogi és gazdasági alapjainak megerősítését; |
46. |
elismeri, hogy az Északi-sarkvidék előtt álló kihívások globális jellegűek, és ezért valamennyi érintett szereplőt be kell vonni; |
47. |
üdvözli a Sarkvidéki Tanács munkacsoportjai által az elmúlt években a sarkvidéki kőolajról és földgázról, a felmelegedés hatásairól és a katasztrófaelhárítási igényekről készített fontosabb jelentések eredményeit; |
48. |
üdvözli, hogy Észak-Európában a számi parlamentek és a Számi Tanács politikai szinten képviselik az őslakosok érdekeit, illetve örömmel látja a sarkvidéki őslakosok különböző szervezetei közötti együttműködést, továbbá elismeri a Sarkvidéki Tanács egyedülálló szerepét az őslakos népek bevonása tekintetében; elismeri az Északi-sarkvidék őslakos népeinek az őshonos népek jogainak védelméről szóló ENSZ-nyilatkozatban lefektetett jogait, és bátorítja a Bizottságot, hogy használja ki a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét az Északi-sarkvidéki őslakosok szerepének megerősítése érdekében; |
49. |
üdvözli a széles körű – nemcsak regionális, hanem kétoldalú és nemzetközi szintű – együttműködést olyan kérdésekben, mint például az Északi-sarkvidék tengeri környezetének védelme (PAME munkacsoport); ezzel összefüggésben a Sarkvidéki Tanácsban a felkutatással és mentéssel kapcsolatosan elvégzett munkát az első lépésnek tekinti a kötelező erejű határozatok elfogadását is lehetővé tévő mechanizmusok irányába; |
50. |
üdvözli, hogy a Sarkvidéki Tanács folyamatosan értékeli munkájának hatókörét és szerkezetét, és bízik abban, hogy a Sarkvidéki Tanácson kívüli szereplők bevonásával tovább fogja bővíteni a döntéshozatali eljárások bázisát; |
51. |
kifejezi abbéli reményét, hogy a Sarkvidéki Tanács továbbfejleszti kiemelkedő jelentőségű tevékenységét, és kiszélesíti a döntéshozatali eljárások bázisát oly módon, hogy bevonja azokat az egyéb északi-sarkvidéki szereplőket, akik fokozzák jelenlétüket a térségben, és ezzel hasznosítja azok tudását és képességeit, és figyelembe veszi a nemzetközi jog által elismert jogos érdekeiket, ugyanakkor mindeközben hangsúlyozza az északi-sarkvidéki államok érdekeinek számottevően nagyobb jelentőségét; üdvözli a Sarkvidéki Tanácsban zajló, a megfigyelők státuszának és a tanács esetleges jövőbeli feladatkörének felülvizsgálatára irányuló belső folyamatot; |
52. |
úgy véli, hogy a megerősített Sarkvidéki Tanácsnak vezető szerepet kell játszania a sarkvidéki együttműködés megteremtésében, és ezért üdvözölné annak adminisztratív és politikai szempontból történő megerősítését, például a jelenleg is tárgyalt állandó titkárság létrehozásával, igazságosabb költségmegosztással, a miniszteri találkozók gyakoribb megrendezésével, valamint – az Unióban és egyben a Sarkvidéki Tanácsban is tag Finnország külügyminisztere által javasolt – egy legmagasabb szintű északi-sarkvidéki csúcstalálkozó éves megrendezésével; továbbá a parlamenti dimenzió hangsúlyozása érdekében üdvözölné a sarkvidéki államok parlamenti képviselőinek fokozottabb bevonását, valamint az érintett nem sarkvidéki szereplők részvételének biztosítását; továbbá kitart amellett, hogy a Sarkvidéki Tanács egészének szerepét fogja aláásni az, ha továbbra is magas szintű találkozókat szerveznek egy, a fontosabb államokból álló zártkörű csoport számára; reméli, hogy a Sarkvidéki Tanács fenntartja nyitott és befogadó hozzáállását, és így valamennyi érintett fél számára elérhető marad; |
53. |
úgy véli, hogy az Északi Dimenzió az észak-európai regionális együttműködés egyik fókuszpontja; megjegyzi, hogy a négy partner, nevezetesen az Európai Unió, Izland, Norvégia és az Orosz Föderáció, valamint a Sarkvidéki Tanács, a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács, a Balti-tengeri Államok Tanácsa, az Északi Miniszterek Tanácsa, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), az Európai Beruházási Bank (EBB), az Északi Befektetési Bank (NIB) és a Világbank (IBRD) mind résztvevői az Északi Dimenziónak, valamint hogy Kanada és az Egyesült Államok megfigyelőként vesznek részt annak munkájában; hangsúlyozza, hogy szorosan össze kell hangolni az Északi Dimenziót és az EU alakulóban lévő sarkvidéki politikáját; felhívja a figyelmet az Északi Dimenzió sarkvidéki elemére; felhívja a figyelmet az Északi Dimenzió partnerségeinek, különösen az Északi Dimenzió új közlekedési és logisztikai partnerségének értékes tapasztalatára, valamint annak az északi-sarkvidéki együttműködésre gyakorolt jótékony hatásaira; |
54. |
megerősíti, hogy támogatja az EU állandó megfigyelői státuszát a Sarkvidéki Tanácsban; elismeri, hogy az uniós tagállamok számos nemzetközi szervezeten (például a Nemzetközi Tengerészeti Szervezeten, az OSPAR-on, az Északkelet-atlanti Halászati Bizottságon és a Stockholmi Egyezményen) keresztül részt vesznek a Sarkvidéki Tanács munkájában, és rámutat arra, hogy következetességre van szükség az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos valamennyi uniós politika tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet a Sarkvidéki Tanácsban és annak munkacsoportjaiban zajló ülésekről és az ott folyó munkáról; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai tagként vagy megfigyelőként már részt vesznek az Északi-sarkvidék szempontjából jelentős olyan egyéb nemzetközi szervezetek munkájában, mint például az IMO, az OSPAR, a NEAFC és a Stockholmi Egyezmény, és hogy ezért következetesebben kellene összpontosítaniuk az ezek keretében végzett munkára; ezzel kapcsolatosan külön hangsúlyozza, hogy következetességre van szükség az EU Északi-sarkvidékkel kapcsolatos valamennyi politikája tekintetében; bátorítja a Sarkvidéki Tanácsot arra, hogy eseti megfigyelőként szorosabban vonja be munkájába a civil társadalmat és a nem kormányzati szervezeteket; |
55. |
úgy véli, hogy a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács (BEAC) a Dánia, Finnország, Norvégia, Oroszország, Svédország és az Európai Bizottság közötti együttműködés fontos központja; felhívja a figyelmet a BEAC-nak az egészségügy, a szociális ügyek, az oktatás, a kutatás, az energia, a kultúra, valamint az idegenforgalom terén végzett munkájára; felhívja a figyelmet az őslakos népekkel foglalkozó BEAC-munkacsoport (WGIP) tanácsadói szerepére; |
Következtetések és kérések
56. |
felkéri a Bizottságot, hogy az Északi-sarkvidék szempontjából kulcsfontosságú szakpolitikai területekre – például a környezetvédelemre, az energiaügyre, a szállításra és a halászatra – vonatkozó következetes, összehangolt és integrált politikai megközelítés biztosítása érdekében a már létező szolgálatközi csoportot alakítsa át egy állandó, szolgálatközi rendszerré; javasolja, hogy e rendszer társvezetői szerepét ossza az Európai Külügyi Szolgálatra (EEAS) és a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóságra (DG MARE) oly módon, hogy az utóbbi a Bizottságon belül ágazatközi koordinátorként működjön; javasolja továbbá egy Északi-sarkvidékkel foglalkozó egység létrehozását az Európai Külügyi Szolgálaton belül; |
57. |
felszólítja a Bizottságot, hogy a kétoldalú megállapodások megtárgyalása során vegye figyelembe, hogy a sérülékeny Északi-sarkvidéki ökoszisztémát meg kell óvni, hogy a sarkvidéki lakosság, beleértve az őslakos népcsoportok érdekeit védelmezni kell, valamint hogy a sarkvidék természeti erőforrásainak kitermelését fenntartható módon kell elvégezni, továbbá arra kéri a Bizottságot, hogy valamennyi tevékenysége során ezek az elvek vezéreljék; |
58. |
megállapítja, hogy tudományos adatok nyilvánvalóan bizonyítják, hogy az északi-sarkvidéki ökoszisztémában jelenleg hatalmas, az éghajlattal összefüggő változások zajlanak, és hogy ez a helyzet megkívánja, hogy elővigyázatos és tudományos szempontból szilárdan megalapozott megközelítést alkalmazzanak a jövőbeli fejlemények tekintetében az Északi-sarkvidéken; felszólít arra, hogy többoldalú megállapodás keretében végezzenek további tudományos vizsgálatokat annak érdekében, hogy nemzetközi szinten minél jobban megismertessék az északi-sarkvidéki ökoszisztémát és az azzal kapcsolatos döntéseket a további jelentős fejlemények bekövetkezte előtt; |
59. |
hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kutatáshoz, regionális együttműködéshez, valamint a régió és az azon kívüli területek számára jelentős technológia fejlesztéséhez az EU és tagállamai számottevő mértékben járulnak hozzá, és kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, van-e lehetőség olyan sarkvidéki társfinanszírozási és közös programszerkesztési kezdeményezések kidolgozására, amelyek lehetővé tennék az érintett országok szakértői közötti zökkenőmentesebb és eredményesebb együttműködést; kéri az Uniót, hogy mozdítsa elő az Északi-sarkvidék multidiszciplináris kutatása terén az Egyesült Államokkal, Kanadával, Norvégiával, Izlanddal, Grönlanddal és Oroszországgal folytatott együttműködési tevékenységeket, és ezzel együtt hozzon létre összehangolt finanszírozási mechanizmusokat; kéri továbbá a Bizottságot, hogy dolgozza ki a sarkvidéki tagállamokkal, az őslakosok szervezeteivel, valamint a sarkvidéki kutatóintézetekkel történő közvetlen együttműködés lehetőségét annak érdekében, hogy az Unió jobban informálódjon a fontos kérdésekről, a jelentős kutatási témákról és a sarkvidéken élő és dolgozó embereket érintő problémákról, hogy segíthessen a jövőbeli kutatási tevékenységek kidolgozásában; |
60. |
úgy véli, hogy az Uniónak tovább kellene fejlesztenie kapacitásait, és felszólítja a Bizottságot, hogy tárja fel az Unió Északi-sarkvidékkel kapcsolatos tevékenységeinek – például a könnyebb és kevésbé bürokratikus együttműködést lehetővé tévő közös többoldalú sarkvidéki kutatásfinanszírozási program, valamint a kutatói közösség által indított közös projektek – beindítását és folytatását, valamint tegyen ezekről jelentést; kéri a Bizottságot, hogy a megfelelő javaslatok figyelembevételével kiemelt sürgősséggel tárja fel egy közösen és hálózatos formában létrehozandó Sarkvidéki Uniós Tájékoztatási Központ kialakításának lehetőségét; e tekintetben felhívja a figyelmet a Lappföldi Egyetem javaslatára; úgy véli, hogy egy ilyen központnak képesnek kell lennie arra, hogy az északi-sarkvidéki kérdésekben érintett fontosabb szereplők számára folyamatos uniós tájékoztatást nyújtson, valamint hogy a sarkvidékkel kapcsolatos információkat és szolgáltatásokat eljuttassa az európai uniós intézményekhez és érdekelt felekhez; |
61. |
hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy objektív módon meg tudjuk határozni az Északi-sarkvidék természeti környezetében zajló változások jellegét és ütemét, elengedhetetlen, hogy a nemzetközi kutatócsoportoknak módjukban álljon kutatásokat folytatni bolygónk e különösen sérülékeny területén; rámutat arra, hogy az EU – különösen az Északi-sarkvidék európai övezetében – oly módon fokozza jelenlétét és részvételét, hogy közös kutatási infrastruktúrákat hoz létre, illetve növeli a sarkvidéken zajló kutatóprogramok számát; támogatja a számos különböző területhez értő, és az összes érintett országot képviselő tudósból álló kutatócsoportok felállítását; üdvözli a kutatás terén megvalósuló, gyakran kiemelkedő és nyitott együttműködést, és úgy véli, hogy e kutatásnak nyitottnak kell lennie, mivel így az az egész nemzetközi közösség érdekeit szolgálná, és elérhetővé válna számára; |
62. |
hangsúlyozza az Unió európai területi együttműködési célkitűzésének hozzájárulását, amely egyértelmű európai hozzáadott értéket képvisel, elsősorban a határokon átnyúló Kolarctic és a Karélia együttműködési programok, valamint a Barents-régiót is magában foglaló balti-tengeri medencére vonatkozó CBC-program keretében; kéri a Bizottságot annak feltárására, hogy a következő programozási időszakban hogyan hathat hasonló módon az Északi-sarkvidékre vonatkozó stratégiára az Északi Periféria Program megfelelő módon történő megerősítése; |
63. |
kéri a Bizottságot, hogy támogassa az SIOS és az EMSO megfigyelőállomások gyors és hatékony megvalósítását, mivel azok egyedülálló módon járulnának hozzá a sarkköri környezet megértéséhez és megóvásához; |
64. |
felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan lehetne a Galileo projektet és az Északi-sarkvidékre hatást gyakorló egyéb projekteket – például a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelést – oly módon fejleszteni, hogy lehetővé váljon a biztonságosabb és gyorsabb hajózás a sarkvidéki vizeken, azzal, hogy beruháznak az északkeleti átjáró biztonságosságába és megközelíthetőségébe, a jégmozgás kiszámíthatóságának fokozása és a sarkvidéki tengerfenék alaposabb feltérképezése, valamint a térség a Föld geodinamikája és a sarki régiók vízkörforgása szempontjából is kiemelkedő jelentőségű főbb geodinamikai folyamatainak jobb megértése, illetve az egyedi ökoszisztémákkal kapcsolatos tudásunk bővítése érdekében; |
65. |
felszólítja a sarkvidéki régió valamennyi kormányát, de különösen Oroszországot, hogy fogadják el és írják alá az őslakos népek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlés által 2007. szeptember 13-án elfogadott ENSZ-nyilatkozatot; |
66. |
sürgeti a tagállamokat, hogy ratifikálják az őslakos népek jogaira vonatkozó valamennyi kulcsfontosságú megállapodást, például a 169. számú ILO-egyezményt; |
67. |
kéri az Uniót és tagállamait, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben a sarkvidéki hajózásra vonatkozó kötelező kódex kidolgozásával kapcsolatban jelenleg folyó munka keretében javasolják a koromkibocsátás és a nehéz fűtőolaj külön szabályozását; abban az esetben, ha az erre irányuló tárgyalások eredménytelenül zárulnak, kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a sarkvidéki vizekről érkező vagy oda tartó, az uniós kikötőkben állomásozó hajókra vonatkozó szabályokkal kapcsolatban, a koromkibocsátást és a nehéz fűtőolaj használatát és szállítását korlátozó szigorú szabályrendszer kialakítása céljából; |
*
* *
68. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az északi-sarkvidéki államok kormányainak és parlamentjeinek. |
(1) HL C 9. E, 2010.1.15., 41. o.
(2) A Külügyek Tanácsának 2985. ülése.
(3) A Tanács 2914. ülése.
(4) 2009/10:UU4.
(5) HL L 197., 2001.7.21., 30. o.
(6) Aláírva 2010. szeptember 15-én.
(7) HL L 136., 2007.5.29., 3. o.
(8) HL L 286., 2009.10.31., 36. o.
(9) Az Atlanti-óceán észak-keleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény.
(10) Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről.