52011DC0596

A BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE

2011.9.30.

az Európai Bíróság alapokmányának módosítására irányuló, a Bíróság által előterjesztett kérelmekről

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 257. cikke első bekezdésére és 281. cikkének második bekezdésére,

1. 2011. március 28-i két kérelmében az Európai Unió Bírósága javaslatot tett alapokmányának több módosítására, valamint a Közszolgálati Törvényszék helyettesítő bíráiról szóló rendelet elfogadására. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése következtében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak első ízben rendes jogalkotási eljárás szerint kell elfogadnia ezeket a rendelkezéseket.

2. A javasolt módosítások különböző mértékben érintik a jelenleg az Európai Unió Bíróságát alkotó három bíróságot, vagyis a Bíróságot, a Törvényszéket és a Közszolgálati Törvényszéket.

3. Ami magát a Bíróságot illeti, a módosítások célja a Bíróság elnökhelyettesi tisztségének létrehozása, és az elnökhelyettesre háruló feladatok meghatározása (az új 9a. cikk és a 39. cikk második bekezdése), a nagytanács összetételének megváltoztatása (a 16. cikk második bekezdése), a nagytanács és a teljes ülés tanácskozásaira vonatkozó határozatképességi feltételek szigorítása (a 17. cikk harmadik és negyedik bekezdése), valamint az előadó bíró által benyújtott jelentés tárgyaláson történő felolvasásának megszüntetése (a 20. cikk negyedik bekezdése).

4. A Törvényszék vonatkozásában a bírák létszámának 39-re emelését javasolják (48. cikk) annak érdekében, hogy kezeljék a munkateher és ebből kifolyólag az ügyek elbírálási idejének növekedését.

5. Ami a Közszolgálati Törvényszéket illeti, a Bíróság azt kéri, hogy három helyettesítő bírót jelöljenek ki a Közszolgálati Törvényszékre, akiknek a közreműködését valamely bíró tartós akadályoztatása esetén lehetne igénybe venni (az alapokmány 62c. cikkének és I. mellékletének módosítása, valamint a Közszolgálati Törvényszékre vonatkozó külön rendelet elfogadása).

6. Végezetül egy olyan utolsó módosítást javasolnak, amely mindhárom bíróságot azonos módon érintené, vagyis a távolságra tekintettel járó határidők megszüntetését (a 45. cikk első bekezdésének törlése), aminek következtében konkrétan megszűnne az eljárási határidőt jelenleg kiegészítő tíz napos átalány-határidő.

7. A Bíróság azt javasolja, hogy e módosítások közül több – különösen a törvényszéki bírák létszámának emelése – haladéktalanul lépjen hatályba. Kivételképpen a Bíróságra vonatkozó három módosítás – vagyis az elnökhelyettesi tisztség létrehozása, a nagytanács összetételének megváltoztatása, és a tanácskozásokra vonatkozó határozatképesség kiigazítása – csak a Bíróság első részleges megújítása alkalmával lépne hatályba.

8. A Bizottság üdvözli a Bíróság kezdeményezését, amely arra irányul, hogy alapokmányának módosítását benyújtsa a jogalkotónak. Az Európai Unió bíróságai előtt zajló peres ügyek jellege és mennyisége egyaránt alapvetően megváltozott az elmúlt években, különösen amiatt, hogy az uniós jog új szabályozási területekre is kiterjedt, és megnövekedett az uniós tagállamok száma. Az Unió bővítése szintén komoly hatást gyakorolt a bíróságok belső felépítésére, elsősorban amiatt, hogy megnőtt a bíróságok tagjainak létszáma, valamint a jogvitákban alkalmazható nyelvek száma. Végül pedig – elsősorban a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következtében – rövid- és középtávon előreláthatólag további változások és érintik a bíróságot. Mindezek a fejlemények szükségessé teszik a bíróságok szervezetének, eszközeinek és működési szabályainak kiigazítását, hogy a bíróságok hatékonyan megválaszolhassák azokat.

9. A kérelmeket kísérő indokolásban a Bíróság részletesen elemzi a jelenlegi helyzetet, a szükséges reform követelményeit, és az e követelmények teljesítését lehetővé tévő megoldásokat. A Bizottság nagymértékben egyetért ezzel az elemzéssel.

10. Mindazonáltal a Bíróság javaslatai alapos vizsgálatot igényelnek, mivel tartósan formálhatják az igazságszolgáltatás arculatát az Unión belül. A bíróságok alapokmányának módosítása sohasem jelentéktelen, mivel az alapokmány jelenti a bírósági határozatok legitimitásának bázisát. Az alapokmánynak meg kell védenie a bíróság függetlenségét, pártatlanságát és tekintélyét, miközben lehetővé kell tennie az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételét annak révén, hogy garantálja a hatékony és gondos eljárást.

11. A Bizottság az alábbiakban részletesen kifejti a jogalkotó számára azokat az indokokat, amelyek alapján támogatja a Bíróság javaslatát, és ugyanakkor egyes pontokon kiigazításokat és kiegészítéseket javasol.

12. A Bizottság tisztában van a Bíróság javaslatainak költségvetési hatásaival. Rá kíván mutatni ugyanakkor, hogy egyrészt a hatékony bírói jogvédelem biztosítása – beleértve az ésszerű határidőn belül történő igazságszolgáltatást – elsőrendű követelményt jelent, másrészt pedig a kevéssé hatékony igazságszolgáltatás kedvezőtlen gazdasági következményei – még ha nem is annyira nyilvánvalóak, mint a költségvetési kiadások emelkedése – nagy valószínűség szerint költségesebbek az utóbbiaknál.

              A Bírósággal kapcsolatos módosítások

13. Ami magát a Bíróságot illeti, az alelnöki tisztség létrehozása indokoltnak tűnik. Amint a Bíróság rámutat, elnökének munkaterhe időközben jelentősen nőtt, és hasznosnak tűnik, hogy feladatainak gyakorlása során egy elnökhelyettes helyettesíthesse vagy segíthesse.

14. A Bíróság elnöke valóban sokféle feladatot tölt be, amelyek ellátása alapvetően fontos a bíróság megfelelő működése szempontjából. Ezzel kapcsolatban a Bizottság hangsúlyozni kívánja az ideiglenes intézkedés iránti eljárások és az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó fellebbezések gondos intézésének fontosságát. Ezekért a Bíróság elnöke vállalja a fő felelősséget. Akár elsőfokú eljárásról, akár jogorvoslatról van szó, döntő fontosságú, hogy a felfüggesztés vagy egyéb ideiglenes intézkedés iránti kérelmeket a lehető legrövidebb határidőn belül elbírálják. Ennek elmaradása zavart okozhatna a gazdasági szereplők, a tagállamok és az uniós intézmények tevékenységében. Előfordul, hogy a Törvényszék ideiglenes intézkedés iránti eljárásokban hozott végzései elleni egyes fellebbezéseket – némely esetben egy évet is meghaladó – hosszú idő után bírálnak el. Az ilyen hosszú határidők nehezen egyeztethetők össze a hatékony ideiglenes bírói jogvédelem elvével. Az elnökhelyettesi tisztség létrehozása hozzájárulhatna ahhoz, hogy a helyzet javuljon ebből a szempontból.

15. Bizonyos észrevételeket kell fűzni azokhoz a feltételekhez, amelyek esetén az elnökhelyettes helyettesítheti a Bíróság elnökét. A Bíróság javaslata szerint az elnök helyettesítésére annak „akadályoztatása esetén, illetve ha az elnöki tisztség betöltetlen, vagy az elnök kérelmére” kerülne sor. A 9a. cikk e megfogalmazásából az következik, hogy az akadályoztatás esetein túl az elnök mérlegelési jogkörrel rendelkezne arról, hogy esetenként mindegyik feladattípusnál – akár bíráskodási, protokoll vagy igazgatási teendőről legyen is szó – helyettesítést vegyen igénybe. Mindazonáltal az ideiglenes intézkedés iránti eljárás sajátos esetében az új 39. cikk második bekezdésének a Bíróság által javasolt szövege csak „az elnök akadályoztatása esetén”, nem pedig saját kérelmére tenné lehetővé a helyettesítést. A 39. cikk e különös rendelkezését valószínűleg a 9a. cikkben szereplő, az elnök saját kérelmére történő helyettesítését megengedő általános szabálytól történő eltérésként kell értelmezni.

16. A Bizottság indokoltnak véli, hogy az ideiglenes bírói védelem biztosításával megbízott bírót tárgyilagos módon válasszák ki, vagyis akadályoztatása kivételével az elnök lássa el ezt a feladatot. Nem volna helyes, ha az elnök szabadon mérlegelve, esetenként dönthetne a helyettesítéséről az ideiglenes intézkedés iránti eljárásokban. A Bizottság azonban úgy véli, hogy ez az érvelés érvényes az elnök valamennyi bíráskodási tevékenységének ellátására (vagyis nem csupán az ideiglenes eljárás iránti kérelmek és fellebbezések elbírálására vonatkozó hatáskörre, hanem a teljes ülés és a nagytanács meghallgatásainak és tanácskozásainak elnökletére is). A bírói részrehajlással szembeni további biztosítékként kívánatosnak tűnik, hogy a jogvitáknak az elnökre vagy az elnökhelyettesre történő kiosztása előre meghatározott, elvont és általános kritériumok szerint, ne pedig eseti döntés alapján történjen (a független és pártatlan bírósághoz való jog). A Bizottság tehát azt javasolja, hogy az elnök helyettesítésére „saját kérésére” csak protokoll- és igazgatási feladatai (ideértve a Bíróság általános értekezletének elnökletét) tekintetében kerüljön sor. Ezért a 9a. cikk második bekezdésének alábbi megfogalmazását javasolja:

Az elnökhelyettes segíti a Bíróság elnökét. A Bíróság elnökét, annak akadályoztatása esetén, illetve ha az elnöki tisztség betöltetlen, az elnökhelyettes helyettesíti. Az elnökhelyettes az elnök kérésére is helyettesíti a Bíróság elnökét, a teljes ülés és a nagytanács elnökletének ellátása, valamint a 39. cikkben megállapított feladatok kivételével.

17. Végezetül, ami az elnökhelyettes kinevezésének szabályait illeti, a Bizottság támogatja a Bíróság javaslatának megfelelő, három évre történő választást, és az újraválaszthatóságot. Így az elnökhelyettes megbízatása összhangban lenne a Bíróság elnökének megbízatásával.

18. A Bíróság második javaslata a nagytanács összetételére vonatkozik, amely tizenháromról tizenöt bíróra bővülne, és amelyben az öt bíróból álló tanácsok elnökei már nem vennének részt rendszeresen.

19. A Bizottság úgy látja, hogy a Bíróság nagytanácsának léte biztosítékot jelent a bonyolult, illetve a Bíróság ítélkezési gyakorlatának harmonikus fejlesztése szempontjából fontos és lényeges elvi kérdéseket felvető ügyek kezelésére. Nem csupán azt garantálja, hogy a Bíróság jelentős számú bírájának véleményét figyelembe vegyék, hanem hozzájárul az ítélkezési gyakorlat időbeli kontinuitásához is. Emellett az öt bíróból álló tanácsok elnökeinek a nagytanácsban és az elnökletükkel működő tanácsokban való jelenlegi állandó részvétele hozzájárul az említett különféle ítélkező testületek közötti koherens ítélkezési irányvonal fenntartásához.

20. A 27 tagú Bíróságon egy tizenöt bíróból álló nagytanács könnyebben megfelel a fenti célkitűzéseknek. Ugyanez vonatkozik az elnökhelyettes rendszeres részvételére. Tehát támogatni kell ezeket a változtatásokat.

21. Ezzel szemben nehezebben ítélhető meg annak a reformnak a hozzáadott értéke, amely az öt bíróból álló tanácsok elnökei rendszeres részvételének megszüntetésére irányul. Ez a változatás bizonyára részben enyhítené az említettekre nehezedő jelentős munkaterhet. Emellett lehetővé tenné a többi bírónak, hogy gyakrabban vegyenek részt a nagytanács munkájában, ami hozzájárulhatna ahhoz, hogy jobban figyelembe vegyék a tagállamok sokszínűségét, és a nemzeti jogrendszerek változatosságát. Viszont e reform következtében a korábbinál változékonyabbá válna a nagytanács összetétele (csak két állandó tag a tizenötből, míg jelenleg tizenháromból öt), ami kockázatokat jelent a nagytanács ítélkezési gyakorlatának koherenciája és stabilitása tekintetében. Ezen felül az öt bíróból álló tanácsok elnökei nem volnának teljes mértékben tájékozottak a nagytanács azon tanácskozásai esetében, amelyeken nem vettek részt.

22. A fentiek tekintetében a Bizottság úgy véli, hogy a Bíróság javaslatát kis mértékben kiigazítva megőrizhető volna a nagytanács összetételének nagyobb mértékű stabilitása, ugyanakkor mégis elérnék a reform által kitűzött célokat.

23. E kiigazítás azt jelentené, hogy megőrizzük a nagytanács Bíróság által javasolt összetételét, és azt a kiegészítő szabályt írjuk elő, hogy az öt bíróból álló tanácsok három elnökének mindig részt kell vennie a nagytanácsban.

24. Az eljárási szabályzat tartalmazná a bírák egyes ügyekben való részvételére irányadó feltételeket, valószínűleg két rotációs listából álló rendszerben (a jelenlegi egyetlen lista helyett). Az egyik listán az öt bíróból álló tanácsok elnökei, a másikon pedig a többi bíró szerepelne. A 16. cikk második bekezdése az alábbiak szerint rendelkezne:

A nagytanács tizenöt bíróból áll. Az elnöki tisztet a Bíróság elnöke tölti be. Az elnökhelyettes, valamint az öt bíróból álló tanácsok három elnöke és más bírák szintén tagjai a nagytanácsnak. Az eljárási szabályzat határozza meg az öt bíróból álló tanácsok három elnöke és a többi bíró kijelölésének szabályait.

25. A Bizottság támogatja, hogy a Bíróság javaslatának megfelelően szigorítsák a nagytanács (tizenegy bíró), és a teljes ülés (tizenhét bíró) tanácskozásaira vonatkozó határozatképességi feltételeket.

26. Végül pedig a 20. cikk módosítása, amelynek célja az előadó bíró által benyújtott jelentés tárgyaláson történő felolvasásának megszüntetése, csupán egy már idejét múlt szabályt helyez hatályon kívül, ami ellen nem emelhető kifogás.

27. Összefoglalásképpen; a Bizottság a Bíróságra vonatkozó valamennyi javaslatot támogatja, és az alábbi javaslatokat teszi:

· tisztázzák, hogy a Bíróság elnöke mely esetben bízhatja meg helyettesítésével az alelnököt;

· továbbra is őrizzék meg a kibővített nagytanács összetételének stabilitását.

              A Törvényszékre vonatkozó módosítások

28. A Bíróság tisztában van azzal, hogy erőteljes lépéseket kell tenni a Törvényszék előtt jelenleg folyamatban lévő ügyek számának gyors csökkentése, és az ügyek elbírálási idejének korlátozása érdekében. Amint a Bíróság az indokolásban is rámutatott, a szerződések alapján két reformlehetőség – vagyis a bírák számának növelése és egy vagy több különös hatáskörű törvényszék létrehozása – közül kellett választania. A Bíróság azt javasolja, hogy növeljék harminckilencre a Törvényszék bíráinak számát.

29. Az alábbiakban megfogalmazott észrevételektől eltekintve a Bizottság támogatja a Bíróság döntését. Egyrészt a Törvényszék előtt jelenleg folyamatban lévő ügyek jelentős száma sürgős megoldást kíván. Márpedig kizárólag a bírák számának azonnali növelése – és a már meglévő adminisztratív struktúrák igénybe vétele – révén lehet gátat vetni az új ügyek áradatának, miközben hatékony lépések történnek a folyamatban lévő ügyek hátralékának feldolgozására. Egy vagy több különös hatáskörű törvényszék létrehozása csak jelentős idő elteltével éreztetné a hatását[1]. Másrészt a Törvényszék előtt lévő peres ügyek számának változékonysága rugalmas megoldást tesz szükségessé. A magánjog fejlődése során rendszeresen új kategóriába tartozó jogviták alakulnak ki, amelyek jelentősége és stabilitása nehezen állapítható meg előre. Így, bár az elmúlt években rendszerint úgy említették a REACH rendeletet, mint amely potenciálisan komoly jogviták forrása lehet, a legjelentősebb mértékű emelkedés mégis a közös kül- és biztonságpolitika keretében megállapított mechanizmusok alapján személyek és jogalanyok ellen hozott szankciókra vonatkozó határozatokkal szembeni keresetek számában mutatkozott. Hasonlóképpen nehezen látható előre, hogy középtávon milyen hatással járhat számos ügynökség nemrégiben történt létrehozása, különösen a pénzügyek területén. Az említett változékonyságot szem előtt tartva úgy tűnik, hogy különös hatáskörű törvényszékek létrehozása révén – legalábbis jelenleg – az említett változások sem válaszolhatók meg. Rugalmasabb reakciót jelentene – amint e vélemény későbbi részében kifejtjük –, ha magán a Törvényszéken belül hoznának létre különös hatáskörrel rendelkező tanácsokat. Végül pedig úgy látszik, hogy a különös hatáskörű törvényszékek létrehozása a Törvényszék általános túlterheltségére sem adna tartós választ. Ez a probléma ugyanis nem csupán néhány jól körülírható területet érint, hanem összetett versenyjogi vagy állami támogatás-ellenőrzési ügyeket is.

30. A megfelelőnek tekinthető kiegészítő bírói létszám meghatározása szükségképpen bizonytalansági tényezőt rejt magában. A javaslat szerinti tizenkét bíróval történő kiegészítés – amely lehetővé tenné négy további tanács létrehozását – mindenesetre elegendő lehet ahhoz, hogy lényegesen növeljék a Törvényszéknek az ügyek elbírálására vonatkozó kapacitását.

31. Az alapokmány 48. cikkének javasolt módosítása emellett szükségessé teszi a 47. cikk megfelelő kiigazítását is. Jelenleg ugyanis a Törvényszékre és annak tagjaira a 47. cikk teszi alkalmazhatóvá a Bíróságra vonatkozó alapokmány több rendelkezését, különösen a 9. cikk első bekezdését, amely előírja, hogy „A bírói kar részleges megújítása, amelyre háromévente kerül sor, felváltva tizennégy, illetve tizenhárom bírót érint”. Amennyiben a Törvényszék és a Bíróság bíráinak száma már nem azonos, ez a rendelkezés a jelenlegi formában már nem alkalmazható a Törvényszékre. A Bizottság tehát azt javasolja, hogy az alábbiak szerint módosítsák a Bíróság javaslatát:

– egészítsék ki a következő megfogalmazású 6a. ponttal:

              A 47. cikk első bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

              «A 9a.[2], a 14. és 15. cikket, a 17. cikk első, második, negyedik és ötödik bekezdését, valamint a 18. cikket a Törvényszékre és annak tagjaira is alkalmazni kell.

– a 7. pontot a következőképpen fogalmazzák meg:

              a 48. cikk helyébe a következő szöveg lép:

              «A Törvényszék harminckilenc bíróból áll.

              A bírói kar részleges megújítása, amelyre háromévente kerül sor, felváltva húsz, illetve tizenkilenc bírót érint.»

32. Az említett technikai kiigazításon kívül a tizenkét további bíró csatlakozása két fontos kérdést is felvet; egyrészt a harminckilenc bíróra kibővített Törvényszék szervezetének, másrészt pedig a bírók kinevezési rendszerének kérdését. E két, egymással részben összefüggő kérdést az alábbiakban tárgyaljuk.

33. Ami a Törvényszék belső szervezetét illeti, a Bizottság szükségesnek tartja az alapokmány további módosításainak elfogadását, amelyek célja, hogy a bírák létszámának növelése elősegítse a Törvényszék működésének hatékonyságát. Emellett az említett módosításoknak maguk után kell vonniuk a Törvényszék eljárási szabályzatának megfelelő kiigazításait.

34. A Törvényszék jelenleg a különböző tanácsok közötti szigorú egyenlőség alapján működik. A tanácsok automatikusan felváltva tárgyalják az egyes ügykategóriákat. A Törvényszék elnöke csak kivételesen térhet ezektől a rotációktól. E működési mód minden bíró számára elengedhetetlenné teszi olyan különféle jogterületek alapos ismeretét, mint a versenyjog, a szellemi tulajdonjog, a mezőgazdasági jogviták, stb. A fellebbezési tanács összetétele szintén rotációs rendszerben változik.

35. A Bizottság véleménye szerint ez a fajta működés egy 39 bíróból álló bíróság esetében nem tartható fenn. A tanácsok számának bővülése következtében még inkább széttagolódna a különféle ügykategóriák eloszlása. Az évi több mint 600 érkező ügy alapján mindegyik előadó bíróra körülbelül tizenöt, a legkülönfélébb jogterületeket lefedő ügy jutna.

36. Ennélfogva szükségesnek látszik, hogy a Törvényszék tanácsai bizonyos mértékig szakosodjanak jogterületek szerint, ami lehetővé tenné az ügyek hatékonyabb és gyorsabb elbírálását, miközben megőriznék az újfajta jogvitákhoz történő alkalmazkodáshoz szükséges rugalmasságot.

37. Bár a Törvényszék hatáskörébe tartozik, hogy eljárási szabályzatában részletesen meghatározza az említett szakosodást, azonban magába az alapokmányba is bele kellene foglalni ezt az elvet, annak tartós érvényesülése érdekében. Konkrétan azt lehetne előírni, hogy a Törvényszék megfelelő számú – de mindenesetre legalább két – szakosított tanácsot hozzon létre. Ennek érdekében az alapokmány 50. cikkét az első és második bekezdés között a következő szövegű bekezdéssel egészíthetnék ki:

„A mennyiségileg jelentős volumenű jogvitát kiváltó jogterületek feldolgozása érdekében a Törvényszék megfelelő számú szakosított tanáccsal rendelkezik, amelyek számára elosztják az érintett jogterületekre vonatkozó ügyeket. A szakosított tanácsok száma nem lehet kettőnél kevesebb.”

38. Ami a Törvényszék elnökét illeti, a mostani rendszert úgy alakították ki, hogy az elnököt nagyrészt leköti az ideiglenes intézkedés iránti kérelmek feldolgozása, és nem rendelkezik elegendő idővel, a jogviták kezelésének átfogó irányításához. Ezenkívül jórészt nem is rendelkezik az ilyen irányításhoz szükséges hatáskörökkel.

39. A Bizottság tehát azt ajánlja, hogy a Bíróságra vonatkozó javaslatnak megfelelően a Törvényszék elnöke mellé is rendeljenek egy elnökhelyettest. Ennek érdekében elegendő volna, ha a Törvényszékre is alkalmazhatóvá tennék az új 9a. cikket. Tehát ki kellene egészíteni a 47. cikk első bekezdését az előbbi rendelkezésre való hivatkozással. Ezzel egyidejűleg módosítani kellene a Törvényszék eljárási szabályzatát, hogy megerősítsék az elnöknek az ügyek irányítására – és különösen a bírák közötti elosztására – vonatkozó hatásköreit.

40. Az említett módosítások hatékonyságának növelése érdekében az elnökhelyettes megoszthatná az elnökkel az ideiglenes intézkedés iránti kérelmek kezelésének feladatát. Ebben az esetben a 47. cikk első bekezdése csak a 9a. cikk első bekezdésére hivatkozna, valamint a következő szövegezésű új 48a. cikket illesztenék be:

„Az elnökhelyettes segíti a Törvényszék elnökét. A Törvényszék elnökét, annak akadályoztatása esetén, illetve ha az elnöki tisztség betöltetlen, az elnökhelyettes helyettesíti. Az elnökhelyettes a 39. cikkben megállapított feladatok esetében is helyettesíti az elnököt az eljárási szabályzatban meghatározott feltételek szerint.”

41. Végezetül a gyakorlati kérdések tekintetében a Bizottság úgy véli, hogy amint elvi megállapodás születik a bírák létszámának növeléséről, a Törvényszéknek hozzá kell jutnia azokhoz a költségvetési eszközökhöz, amelyek lehetővé teszik jelentős számú további jogi referens felvételét anélkül, hogy meg kellene várni az alapokmány módosításainak elfogadását és hatályba lépését. Az új jogi referenseket a hivatalban lévő bírák mellé rendelve elősegíthetnék, hogy a bírák azelőtt megkezdjék a folyamatban lévő ügyek feldolgozását, mielőtt hivatalba lépnek azok az új bírák, akik mellé később átirányíthatják az említett jogi referenseket.

42. A Törvényszék bírói létszámának növelése következtében felmerülő másik kérdés a bírák kinevezési rendszerét érinti. A Törvényszék bíráinak kinevezésére vonatkozó szabályokat közvetlenül a Szerződések rögzítik. Amint a Bíróság esetében is, a bírákat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel hat éves időtartamra nevezik ki (az EUSZ 19. cikkének (2) bekezdése, az EUMSZ 254. cikkének második bekezdése). A 254. cikk előírja a háromévenkénti részleges megújítás elvét is. A bírák száma az egyetlen olyan elem, amelyet az alapokmány határozhat meg (az EUMSZ 254. cikkének első bekezdése), amennyiben a Törvényszék tagállamonként legalább egy bíróból áll (az EUSZ 19. cikkének (2) bekezdése).

43. Mivel a jogalkotó nem rendelkezik az e szabályok kiegészítésére vonatkozó hatáskörrel, a tagállamoknak kell nem hivatalos megállapodásra jutniuk a kinevezési rendszerről. Amennyiben a kinevezendő bírák száma nem felel meg a tagállamok számának, vagy e szám többszörösének, a gyakorlatban feltétlenül szükségesnek látszik egy ilyen rendszer a kinevezések gyors és konfliktusmentes lebonyolításához.

44. A Bizottság ennek értelmében felkéri a tagállamokat, hogy az alapokmány módosításainak a jogalkotó általi elfogadásakor fogadjanak el közös nyilatkozatot a számukra megfelelő kinevezési rendszerről. E nyilatkozatot tájékoztatás céljából közzétehetnék az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

45. A Bizottság véleménye szerint a tagállamoknak a kinevezési rendszer kiválasztásakor ügyelniük kell arra, hogy figyelembe vegyenek több alapvető célkitűzést. Először is biztosítani kell, hogy a feladatok ellátására a legmegfelelőbb és a legjobban képzett személyeket nevezzék ki. Az EUMSZ 255. cikkével létrehozott bizottság által adott vélemény részben már gondoskodik e cél eléréséről. Továbbá garantálni kell a Törvényszék összetételének bizonyos stabilitását annak révén, hogy lehetőség szerint megtartják a bírák újbóli kinevezésének lehetőségét. A Törvényszék által tárgyalt ügyek szakjellegére, valamint a Törvényszéken belüli megnövekedett szakosodási igényre figyelemmel fontos, hogy megújíthassák a hatékony munkát végzett bírák megbízatását. Amennyiben a 27-ről 39 bíróra való áttérés veszélyeztetné ezt a lehetőséget, komolyan fontolóra kellene venni e reform célszerűségét. A Bizottság ugyanakkor tudatában van annak, hogy a tagállamok olyan rendszert szeretnének, amely a leginkább garantálja, hogy az összes nemzeti jogrendszer megfelelően képviseltetve legyen a Törvényszék összetételében.

46. A 27-ről 39 bíróra való áttérés és a 20, illetve 19 bírót érintő háromévenkénti részleges megújítás kétségtelenül megnehezíti, hogy egyszerre törekedjenek e célok elérésére.

47. A Bizottság azonban úgy véli, hogy megtalálhatók a kiegyensúlyozott megoldások, és ezért a tagállamok figyelmébe ajánlja az alábbi két alternatív rendszert.

48. Az első modellt úgy alakítottuk ki, hogy az egyenlő rotációnak köszönhetően tiszteletben tartsa a tagállamok szoros egyenlőségét, miközben a lehető leginkább megtartja a megújítási lehetőségeket. A modell arra két alapelvre épülne, hogy a Törvényszéket tagállamonként egy és legfeljebb két – adott állampolgárságú – bírónak kell alkotnia, továbbá amennyiben két bíró azonos állampolgárságú, megbízatásuk között három év időbeli eltérésnek kell lennie (A megbízatások időbeli egyezése ugyanis veszélyeztetné azoknak a bíráknak a függetlenségét, akik versenyhelyzetbe kerülhetnének egymással a következő megbízatásért). A fenti két alapelvet tiszteletben tartva a bírák kinevezésére az alábbiak szerint kerülne sor:

· A huszonhét tagállamot tartalmazó rotációs lista jön létre. E lista összeállítható sorshúzás alapján vagy a Szerződésekhez csatolt 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott sorrend szerint.

· Minden részleges megújításkor először is meghatározzák azokat a tagállamokat, amelyek állampolgárai nem szerepelnek a megbízatásuk félidejéhez érkezett bírák között, és elsődlegesen az ilyen államok állampolgárságával rendelkező megfelelő számú bírót neveznek ki. Ezek lehetnek új bírák vagy pedig olyanok, akiknek lejár a megbízatása (feltéve, hogy rendelkeznek a meghatározott állampolgársággal).

· Ezt követően az előzetesen összeállított rotációs listát alkalmazzák a még kinevezendő bírák állampolgárságának meghatározása érdekében, tiszteletben tartva, hogy tagállamonként legfeljebb két bíró nevezhető ki. Ezek szintén lehetnek új bírák vagy pedig olyanok, akiknek lejár a megbízatása (feltéve, hogy rendelkeznek a meghatározott állampolgársággal).

· A következő részleges megújításkor ugyanilyen módon járnak el, miközben tovább haladnak a rotációs listán (vagyis az előző alkalommal kinevezett legutolsó bíró állampolgársága szerinti tagállamot közvetlenül követő tagállamból választanak).

· Az EUMSZ. 255. cikke szerinti bizottság megvizsgálja valamennyi ily módon kiválasztott jelöltet. A bizottság érdemi véleményétől függetlenül nem térnek el a kinevezési rendszertől. Más szóval, ha kétségbe vonják valamely egyedi jelölt alkalmasságát, az érintett tagállam új jelöltet terjeszthet elő.

49. A Bizottság által javasolt második modellt úgy alakítottuk ki, hogy egyensúlyba hozza azt a célkitűzést, hogy a lehető legnagyobb mértékben garantálják az összes nemzeti jogrendszer képviseletét, valamint annak szükségességét, hogy választ adjanak a jogterületek szerinti tanácsokból álló, jobban strukturált Törvényszék iránti igényre. Ezért az új bírák felét (hat bírót) a szakosodási igényt kielégítő eljárás szerint neveznék ki.

50. Az első modellhez hasonlóan azt az alapelvet alkalmaznák, hogy a Törvényszéket tagállamonként egy és legfeljebb két – adott állampolgárságú – bírónak kell alkotnia. A bírák kinevezésére az alábbi eljárás szerint kerülne sor:

· Minden részleges megújításkor három bírót úgy választanak ki, hogy figyelembe veszik a Törvényszék által létrehozandó szakosított tanácsokban történő ítélkezéshez szükséges jogi képesítéseket. E célból minden tagállam előterjeszthet egy jelöltet. A tagállamok választanak e jelöltek közül az EUMSZ 255. cikk szerinti bizottság előzetes véleménye alapján. A tagállamok felkérik a bizottságot, hogy véleményében vegye figyelembe a szóban forgó szakosított tanács jogterületén szerzett képesítéseket, továbbá adja meg az igazoltan megfelelő jelöltek rangsorát. A kinevezések elakadásának és késedelmének elkerülése érdekében a tagállamoknak előzetesen meg kellene állapodniuk a bizottság véleménye alapján elfogadandó álláspontról.

· A további tizenhat vagy tizenhét bírót az első modellben megállapított rotációs rendszer szerint neveznék ki, az alábbi csekély eltéréssel: Azon tagállam, amelynek állampolgárát a szakosodást figyelembe vevő kiválasztás alapján jelölték a szóban forgó részleges megújításra, ugyanazon megújítás során nem élhet bíró-kinevezési jogával, amely rotációs lista alapján illetné meg.

51. A további tizenkét bíró első kinevezésére vonatkozó szabályokat szintén pontosítani kellene. A jelenlegi helyzet sürgősségére tekintettel, nem lenne helyes megvárni a Törvényszék összetételének 2013-ban és 2016-ban esedékes következő részleges megújítását ahhoz, hogy két hat főből álló bírói csoporttal egészítsék ki a bíróságot. Éppen ellenkezőleg, az alapokmány módosításának hatályba lépését követően a leghamarabb ki kell nevezni a tizenkét új bírót. Ugyanakkor az új bírák megbízatását össze kell hangolni a már hivatalban lévő bírákéval, hogy eleget tegyenek az EUMSZ 254. cikkének, amely háromévenkénti részleges megújítást ír elő. Ezért a Bizottság azt javasolja, hogy az új bírák hivatali idejét hozzák összhangba a Törvényszék időszakonkénti részleges megújításával oly módon, hogy a szükséges mértékben meghosszabbítják a hivatali idejüket. Az összes említett követelmény egyidejű tiszteletben tartása szükségképpen azzal jár, hogy az első új bírák a Szerződésekben megállapított hat éves hivatali időtől eltérő ideig töltik be hivatalukat.

52. Ilyen körülmények között a Bizottság véleménye szerint a jogbiztonság érdekében a Bíróság javaslatát ki kell egészíteni egy átmeneti rendelkezéssel, amely egyrészt előírná, hogy az új bírák azonnal hivatalba lépnek, azelőtt, hogy első hatéves megbízatásuk hivatalosan megkezdődött volna. E rendelkezés másrészt meghatározná az egyes új bírák hivatali idejét. E szabály a 3. cikk új (3) bekezdéseként jelenhetne meg:

3. Az e rendelet hatályba lépését követően kinevezett tizenkét bíró eskütétele után azonnal hivatalba lép. Sorshúzással kiválasztanak közülük hat bírót, akik megbízatása a Törvényszék e rendelet hatályba lépését követő első részleges megújítása után hat évvel jár le. A másik hat bíró megbízatása a Törvényszék e rendelet hatályba lépését követő második részleges megújítása után hat évvel jár le.

53. Ami az első tizenkét kiegészítő bíró állampolgárságát illeti, a Bizottság azt javasolja, hogy ezt sorshúzás alapján vagy a Szerződésekhez csatolt 36. sz. jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott sorrend szerint határozzák meg.

              A Közszolgálati Törvényszékre vonatkozó módosítások

54. A Bíróság azt javasolja, hogy az alapokmányban írják elő a különös hatáskörű törvényszékek helyettesítő bírákkal való kiegészítésének lehetőségét, a hosszú ideig akadályozott bírák helyettesítése céljából. Konkrétan e lehetőség csak a Közszolgálati Törvényszéket érintené, és a javaslat szerint külön rendelet vonatkozna erre a bíróságra. A rendelet szövege szerint a Tanács három helyettesítő bírót nevez ki a Bíróság korábbi tagjai közül. A helyettesítő bírák egyikének közreműködését akkor vennék igénybe, ha a Törvényszék valamelyik bírája legalább három hónapig ténylegesen akadályozva van vagy előre láthatóan akadályozva lesz.

55. A Bizottság tudatában van annak, hogy egy kisszámú bíróból álló bíróságon egy vagy több tag hosszú távolléte komoly gyakorlati nehézségeket okozhat. Az ennek orvoslása érdekében javasolt megoldás megfelelőnek látszik.

56. Az említett rendelet elfogadását követően módosítani kell a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatát, elsősorban a tanácsok összetételére és az ügyek elosztására vonatkozó szabályok kiigazítása céljából. A helyettesítő bírák kizárólag az olyan ügyekben való eljárás keretében rendelkeznek bírói jogkörrel, amelyek elbírálásával megbízták őket. Ebből következően nem vesznek részt az eljárási szabályzat által megállapított rotációs rendszerben.

57. Bizonyos észrevételeket kell tennünk e rendelettervezet 2. és 5. cikke tekintetében.

58. Ami a 2. cikket illeti, pontosítani kell, hogy milyen sorrendben vennék igénybe a három helyettesítő bíró közreműködését, ha a hivatalban lévő bírák egyike esetében megvalósulnak az akadályoztatás feltételei. A Bizottság azt ajánlja, hogy a Tanácsnak a helyettesítő bírák listáját összeállító határozatában szabályozzák ezt a kérdést. Ezt oly módon lehetne megvalósítani, hogy a 2. cikk (1) bekezdésének első albekezdését a következő mondattal egészítenék ki:

E lista határozza meg, hogy milyen sorrendben veszik igénybe a helyettesítő bírák közreműködését a (2) bekezdés második albekezdése értelmében.

59. Emellett a 2. cikk (2) bekezdésének második albekezdése „a Közszolgálati Törvényszék elnöke […] helyettesítő bírót jelöl ki” szavak után a „sorrend szerint” kifejezéssel egészül ki.

60. Ami az 5. cikket illeti, e rendelkezés egyetlen kifejezése (a helyettesítő bírák „megbízatásának megszűnése”) valójában két, világosan elkülöníthető esetet fed le: az első és a harmadik bekezdés a listáról történő végleges törlésre vonatkozik, a második bekezdés pedig azt az esetet szabályozza, amikor ténylegesen megszűnik a helyettesítő bíró megbízatása, viszont a kijelölése megmarad és a neve is szerepel a listán, de az akadályozott bíró visszatérése miatt megszünteti a tevékenységét. A Bizottság azt javasolja, hogy különítsék el jobban ezt a két helyzetet két külön cikkben szabályozva azokat.

61. Emellett, az előírás szerint az akadályozott bíró visszatérése esetén a Törvényszék (a Törvényszék összes állandó bírája vagy az érintett ítélkező testületet alkotó bírák?) szabad mérlegelés alapján eldöntheti, hogy (részben vagy teljes egészében) hivatalában tartja-e vagy sem a helyettesítő bírót azoknak az ügyeknek a befejezéséig, amelyek elbírálásában részt vett. E megközelítés bizonyos kritikai megjegyzéseket tesz szükségessé, mivel gyengíthetné a helyettesítő bíró függetlenségét, hiszen a hivatalban maradása a vele együttműködő állandó bírák véleményétől függene. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy célszerűbb lenne objektív kritériumokat megállapítani azon ügyek meghatározására, amelyek esetében a helyettesítő bíró még az általa helyettesített bíró akadályoztatásának megszűnése esetén is hivatalban marad. Például olyan előírást javasolunk, hogy mindazon ügyek tekintetében, amelyek elbírálásában részt vett, a helyettesítő bíró maradjon hivatalban azok lezárásáig. Mindez garantálná, hogy stabilabbá váljon az ítélkező testületek összetétele. Tehát a Bizottság azt javasolja, hogy fogalmazzák át a rendelet 5. cikkét az alábbiak szerint:

5. cikk

A helyettesítő bírák nevét törölni kell a 2. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerinti listáról elhalálozásuk, lemondásuk, valamint az alapokmány 6. cikkének első és második bekezdésében meghatározott feltételek mellett az őket hivatalukból elmozdító határozat esetén.

Azon helyettesítő bíró helyett, akinek nevét a 2. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerinti listáról törölték, a lista érvényességének hátralévő idejére az e rendelkezésben szabályozott eljárásnak megfelelően mást kell kinevezni.

5a. cikk

A helyettesítő bírák megbízatása megszűnik az általuk helyettesített bíró akadályoztatásának megszűnése esetén. Mindazonáltal a helyettesítő bíró hivatalban marad azoknak az ügyeknek a befejezéséig, amelyek elbírálásában részt vett.

A valamennyi bíróságra vonatkozó módosítások

62. A Bíróság végezetül azt javasolja, hogy töröljék el a távolságra tekintettel járó tíz napos átalány-határidőt, mivel ez az új technológiák korában egyre kevésbé indokolt.

63. Igaz, hogy a távolságra tekintettel járó tíz napos átalány-határidő jelenleg már nem tölti be azt a szerepet, amiért létrehozták, vagyis a küldeményeknek a bíróságokra való megküldéséhez szükséges idő ellentételezését. Mindamellett ez a kiegészítő határidő néha fontosnak bizonyulhat ahhoz, hogy a felek és az érdekeltek időben benyújthassák beadványaikat és írásbeli észrevételeiket.

64. A Bizottság úgy véli, hogy ez a módosítás nem jelent prioritást, és a maga részéről a jelenlegi rendszer fenntartásával is elégedett volna. Ellenkező esetben, az átalány-határidő eltörlésének elfogadása esetén szintén alkalmazkodni tudnánk a helyzethez.

65. A tíz napos átalány-határidő eltörlése esetén a Bizottság mindenesetre azt ajánlaná, hogy hosszabbítsák meg az alapokmányban meghatározott egyes konkrét határidőket[3]:

· Az előzetes döntés iránti kérelmekkel kapcsolatos írásbeli észrevételek benyújtására vonatkozó két hónapos határidőt (az alapokmány 23. cikkének második bekezdése) tíz hetesre kellene hosszabbítani, figyelemmel arra, hogy az írásbeli észrevételek benyújtása – különösen a tagállamok és az intézmények részéről – gyakran bonyolult előkészületeket igényel.

· A Törvényszék (az 56. cikk első bekezdése) vagy a Közszolgálati Törvényszék (az I. melléklet 9. cikkének első bekezdése) egyes határozatai elleni fellebbezések benyújtására rendelkezésre álló két hónapos határidőt szintén tíz hetesre kellene hosszabbítani, mivel e határidőn belül az érintett feleknek először elvi döntést kell hozniuk arról, hogy fellebbeznek-e (ami a belső eljárás miatt bizonyos időt vehet igénybe), és ezt követően kell megfogalmazniuk az említett fellebbezést.

· A Törvényszék vagy a Közszolgálati Törvényszék beavatkozási kérelem elutasítására vonatkozó határozatával (az 57. cikk első bekezdése, illetve az I. melléklet 10. cikkének első bekezdése) szembeni fellebbezés benyújtására rendelkezésre álló két hetes határidőt három hetesre kellene hosszabbítani.

66. A bíróságok eljárási szabályzataiban rögzített alábbi egyéb határidőket szintén meg kellene hosszabbítani:

· A csatlakozó fellebbezésbe foglalt válaszbeadványra vonatkozó viszontválasz vagy kiegészítő beadvány előterjesztésére irányuló kérelem benyújtására vonatkozó hét napos határidő (a Bíróság eljárási szabályzata 117. cikke 1. és 2. §.-ának utolsó mondata, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 143. cikke 1. és 2. §.-ának utolsó mondata);

· A felülvizsgálatra vonatkozó észrevételek előterjesztésére vonatkozó egy hónapos határidő (a Bíróság eljárási szabályzata 123e. cikkének második bekezdése);

· Az EFTA előzetes döntéshozatal iránti kérelmekkel kapcsolatos észrevételek előterjesztésére vonatkozó két hónapos határidő (a Bíróság eljárási szabályzata 123g. cikkének harmadik bekezdése).

67. Végezetül kívánatos lenne, hogy a távolságra tekintettel járó határidő eltörlésének ellentételezéséül függesszék fel az eljárási határidőket augusztus első két hetében, valamint december 20. és január 3. között. Az említett ítélkezési szünetek idején ugyanis különösen nehéz volna betartani a lerövidített tíz napos határidőket.

Következtetés

A Bizottság – az e vélemény 16., 23., és 24., 31., 37., 40., 52., 58., 59., 61. és 65. pontjában megjelölt módosításokkal – támogatja az alapokmánynak a Bíróság javaslata szerinti módosítását, amennyiben a tagállamok egyidejűleg elfogadják a Törvényszék bíráinak kinevezésére vonatkozó rendszert.

E véleményt megküldik az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

[1]               Például több mint két év telt el a Közszolgálati Törvényszék létrehozására irányuló javaslat (COM(2003)705, 2003. október 19.) és annak tényleges hatályba lépése között (A Bíróság elnökének az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke szabályszerű megalakítását megállapító határozata, HL L 325., 2005.12.12.).

[2]               A 9a. cikkre történő hivatkozás beillesztése tekintetében lásd e vélemény alábbi 39. pontját.

[3]               A közvetlenül a Szerződésekben rögzített határidők – mint a megsemmisítés iránti keresetek benyújtására vonatkozó két hónapos határidő (EUMSZ 263. cikk) vagy az EUMSZ 269. cikkében megállapított egy hónapos határidő – nem módosíthatók.