13.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 74/34

—

tekintettel a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0187),

—

tekintettel az átlagos személyzeti költségekre vonatkozó módszerekkel kapcsolatos elfogadhatósági kritériumokról szóló 2009. június 23-i bizottsági határozatra (C(2009)4705),

—

tekintettel a hatodik keretprogram (2002–2006) utólagos értékeléséről a szakértői csoport által készített jelentésre (Rietschel-jelentés) és a Bizottság azt követő közleményére (COM(2009)0210),

—

tekintettel a Bizottság 2010. május 26-i, „Több vagy kevesebb ellenőrzés? A megfelelő egyensúly megteremtése az ellenőrzés igazgatási költségei és a hibakockázat között” című közleményére (COM(2010)0261),

—

tekintettel az európai kutatásnak és kutatás alapú innovációnak a 2010 utáni lisszaboni stratégia keretében megvalósítandó jövőbeli prioritásairól szóló iránymutatásról szóló, 2009. december 3-án elfogadott tanácsi következtetésekre és a Versenyképességi Tanács európai kutatást és innovációt támogató egyszerűsített és hatékonyabb programokról szóló, 2010. május 26-án elfogadott következtetéseire,

—

tekintettel a természet- és bölcsészettudományos ismeretekhez való szabad hozzáférésről szóló berlini nyilatkozatra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7–0274/2010),

A.

mivel a hetedik keretprogram (FP7) a világon a legnagyobb, több országot átfogó kutatás-fejlesztési program és alapvető eleme az európai kutatási térség megvalósításának és az EU 2020 stratégiában foglalt célkitűzések megvalósításának,

B.

mivel a kutatás alapvetően hozzájárul a gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a környezetbarát, fenntartható energiagazdálkodáshoz,

C.

mivel a keretprogram a legmagasabb szintű kiválósági, eredményességi és hatékonysági normákat teszi szükségessé ahhoz, hogy a legjobb tudósokat Európába vonzzák és itt is tartsák, és hogy innovatívabb, tudásalapú, a globális gazdaság terén versenyképes európai uniós gazdaság létrejöttét segítsék elő,

D.

mivel még mindig csekély a koordináció a nemzeti, regionális és uniós kutatási politikák között, ami jelentős akadályokat gördít a költséghatékony megoldások fellelése elé,

E.

mivel a hetedik keretprogram jelenlegi irányítását – a hatodik keretprogramhoz képest elért fejlődés ellenére – túlzott bürokrácia, alacsony kockázattűrés, alacsony hatékonyság és indokolatlan késések jellemzik, amelyek elriasztják a kutatói közösséget, a tudományos életet, a civil társadalmi szervezeteket, az üzleti világot és az ipart (különösen a kisebb kutatóegységeket, köztük a kkv-kat) a részvételtől,

F.

mivel valamennyi résztvevő a szabályok és eljárások további egyszerűsítését sürgeti, ami nem önmagában vett cél, hanem olyan eszköz, amely biztosítja az uniós kutatási finanszírozás vonzó jellegét és elérhetőségét, valamint csökkenti azt az időt, amit a kutatóknak adminisztrációra kell fordítaniuk,

G.

mivel az eredmény alapú finanszírozás a kevésbé kockázatos projektekre és a piacorientált kutatásra korlátozhatja a kutatási projektek körét, ami akadályozná az EU kiválóságra irányuló törekvéseit a felderítő kutatások és az innováció terén,

H.

mivel a kutatást és innovációt két, egymástól egyértelműen különböző folyamatnak kell tekinteni (ahol a kutatás a beruházást tudássá, míg az innováció a tudást beruházássá alakítja),

I.

mivel a jelenlegi egyszerűsítési folyamat létfontosságú pillanatban zajlik, és lendületet ad a hetedik keretprogram félidős felülvizsgálatának és a következő, nyolcadik keretprogram előkészítésének,

J.

mivel a jelenlegi, hetedik keretprogram és a jövőbeli keretprogramok kidolgozásának és végrehajtásának az egyszerűség, a stabilitás, az átláthatóság, a jogbiztonság, az egységesség, a kiválóság és a bizalom elvein kell alapulnia,

1.

támogatja a Bizottság közleményében foglalt kezdeményezést a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítésére, amely komoly és kreatív intézkedéseket irányoz elő a keretprogram résztvevői előtt álló akadályok felszámolására;

2.

felhívja a figyelmet arra, hogy jelentősége ellenére az egyszerűsítési folyamat csak egyike az uniós kutatásfinanszírozás javításához szükséges reformoknak;

3.

kiemeli annak szükségességét, hogy minden egyes egyszerűsítési intézkedés esetében meg kell határozni, hogy az a jelenlegi jogi keretek között lép-e hatályba, vagy a költségvetési rendelet, a részvételi szabályok vagy a keretprogramokra vonatkozó konkrét szabályok megváltoztatása szükséges hozzá;

4.

felkéri a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a költségvetési rendelet folyamatban lévő reformjához, melynek céljai az alábbiak: az egységesség növelése a jelenlegi jogi kereten belül; a rendelkezések számának csökkentése; egyértelműség, félreérthetetlenség és kezelhetőség; ebből a célból felszólít a részvételi szabályok beillesztésére a költségvetési rendelet szövegébe;

5.

hangsúlyozza, hogy a javasolt egyszerűsítésekkel párhuzamosan a Bizottságnak részletes tervet kellene kidolgoznia a kutatási infrastruktúra új tagállamokban történő kialakítására annak érdekében, hogy az összes tagállam egyenlő eséllyel pályázhasson a hetedik, illetve a soron következő nyolcadik keretprogram finanszírozására;

6.

rámutat, hogy a magánszektor részvételi aránya a keretprogramban a bonyolult és időigényes részvételi szabályok, a magas személyzeti költségek és a túlzott bürokrácia miatt továbbra is alacsony;

7.

üdvözli a keretprogramra vonatkozó szabályoknak a programok és projektek teljes életciklusát (alkalmazás, értékelés és irányítás) átfogó adminisztratív és pénzügyi egyszerűsítésére irányuló fokozódó erőfeszítéseket, ami elsődlegesen az érintettek előnyére válhat;

8.

rámutat arra, hogy a jelenlegi hetedik keretprogramban körültekintően kell végrehajtani bármely egyszerűsítési folyamatot a stabilitás, egységesség és jogbiztonság fenntartása érdekében, kölcsönös bizalmat építve ki valamennyi érdekelt fél között; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy a meglévő szabályoknak haladéktalanul egységes értelmezést kell adni, ugyanakkor a folyamatban lévő szerződések esetén el kell kerülni a lezárás utáni „iránymutatást”;

9.

aggályosnak találja, hogy a jelenlegi rendszer és a hetedik keretprogram irányítási gyakorlata túlságosan ellenőrzésorientált, és ezért az erőforrások pazarlásához, alacsonyabb részvételhez és kevésbé vonzó kutatási környezethez vezet; aggodalommal jegyzi meg, hogy az ún. „zéró kockázatvállalási tolerancia” alapján működő jelenlegi irányítási rendszer láthatólag inkább a kockázatok megelőzésére és nem a kezelésükre törekszik; ezért sürgeti az Unió Személyzeti szabályzatának felülvizsgálatát és/vagy kibővített értelmezését a személyes felelősség kérdésének tekintetében, illetve a költségvetési rendelet folyamatban lévő reformja keretén belül konkrét javaslatok kidolgozását (pl. biztosítás vagy kockázat-megosztási rendszer);

10.

úgy véli, hogy a Bizottság és az OLAF által végzett uniós felügyeletnek és pénzügyi ellenőrzésnek elsősorban a közpénzek védelmére és a csalás elleni küzdelemre kellene irányulniuk, miközben egyértelmű különbséget kell tenni a csalás és a hibák között; ebben a tekintetben szükségesnek tartja a „hiba” fogalmának pontosabb meghatározását minden kötelező erejű jogi dokumentumban, ideértve a hibák megállapítására vonatkozó mechanizmust szemben az eltérő értelmezésekkel; ezért a hibák alapos elemzésére és megnevezésére, illetve orvoslására szólít fel;

11.

úgy véli, hogy az európai kutatásfinanszírozás irányításának a projektek valamennyi fázisában bizalomalapúnak és kockázattűrőbbnek kellene lennie, biztosítva ugyanakkor az elszámoltathatóságot, olyan rugalmas uniós szabályok mellett, amelyek a különböző meglévő nemzeti szabályozásokkal, valamint az elismert számviteli gyakorlatokkal lehetőség szerint nagyobb összhangban alkalmazhatók;

12.

teljes mértékben támogatja az elfogadható hibakockázatok (TRE) nagyobb mértékét, ami csökkenti nemcsak az összetettséget, hanem az utólagos ellenőrzéseket is, és megfelelő egyensúlyt teremt az eredményes pénzgazdálkodás és a megfelelő ellenőrzés között; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a részvételi szabályokat egységesen értelmezzék és alkalmazzák, ami a hibaarány csökkentét eredményezi;

13.

arra szólít fel, hogy a keretprogramból finanszírozáshoz jutókat tájékoztassák a Bizottság vonatkozó ellenőrzési stratégiáiról; javasolja, hogy a stratégiákat terjesszék a nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül, valamint vegyék fel a Cordisba;

14.

egyetért a résztvevők támogatható költségeire vonatkozó szokásos számviteli gyakorlatok szélesebb körű elfogadásával, amint azokat egyértelműen meghatározzák és azokról megállapodás születik, és javasolja ezt, különösen az átlagos személyzeti költségekre vonatkozó módszertan esetében, feltéve, hogy ezen eljárások megfelelnek a nemzeti szabályoknak és azokat az illetékes hatóságok hitelesítik, és ezáltal elég rugalmasságot hagynak valamennyi kedvezményezettnek ahhoz, hogy vagy tényleges személyzeti költségmetodikát vagy átlagos személyzeti költségmetodikát alkalmazzanak;

15.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen eleget a Parlament 2007. és 2008. évre vonatkozó mentesítési határozataiban említett kéréseknek, mindenekelőtt nyújtson be konkrét javaslatokat az átlagos személyzeti költségekre vonatkozó számítási módszer egyszerűsítésére, majd valósítsa meg azokat;

16.

úgy véli, hogy a közintézmények esetében a szervezet éves elszámolásainak megbízhatóságáról és a mögöttes műveletek szabályszerűségéről a nemzeti számvevőszékek és/vagy a nemzeti könyvvizsgálók által kiállított megbízhatósági nyilatkozatokat az uniós intézményeknek a költségekre vonatkozó módszertan ellenőrzése során el kell fogadniuk;

17.

támogatja a finanszírozási arányok és a közvetett költségek meghatározására vonatkozó módszerek különböző eszközökben és tevékenységtípusokban (irányítás, kutatás, demonstráció és terjesztés) történő ötvözésének további csökkentését a finanszírozás jelenlegi szintjének veszélyeztetése nélkül; elismeri azonban, hogy az egyetemek/kutatóközpontok, az ipar, a nonprofit szervezetek és a kkv-k közötti jelenlegi különbségtételt fenn kell tartani; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn a tényleges költségek elszámolásának módszerét, mint a finanszírozási arányok ötvözésére és a közvetett költségek meghatározására szolgáló egyik módszert;

18.

véleménye szerint az egyösszegű és átalányalapú kifizetéseket önkéntes alapon és csak adott esetben szabadna alkalmazni; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye még egyértelműbbé az átalányalapú és egyösszegű kifizetések alkalmazásának terminológiáját;

19.

előnyben részesíti az „egyéb közvetlen költségek” fedezésére szolgáló egyösszegű kifizetések bevezetését, amennyiben a valós költségelszámolás választható lehetőség marad; sürgeti a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a személyzeti költségek esetében alkalmazott egyösszegű kifizetések alkalmazását; rámutat arra, hogy az egyösszegű kifizetések jelentik a leghatékonyabb lehetőséget a nemzetközi együttműködési partnerországok számára a keretprogramon belül;

20.

elismeri, hogy – ahol csak lehetséges – a kisebb konzorciumokká alakítás hozzájárul a folyamat egyszerűsítéséhez, a projektek időtartamának lerövidítéséhez és az adminisztratív költségek csökkentéséhez;

21.

úgy véli, hogy a nagyobb csoportokat az elvégzendő munka multidiszciplináris jellege indokolhatja;

22.

javasolja például hallgatólagos jóváhagyási eljárás bevezetését a támogatási megállapodások módosításának megkönnyítése érdekében, különösen ami a konzorciumok összetételében, illetve adminisztratív és pénzügyi felállásában bekövetkező változásokat illeti;

23.

előnyben részesíti az olyan idő-nyilvántartási mechanizmusok megszüntetését, mint a jelenléti ívek alkalmazása (és úgy véli, hogy a megszüntetést nem csak az egyösszegű kifizetések alkalmazására kellene korlátozni);

24.

üdvözli az előfinanszírozással kapcsolatos kamatdíjak visszatérítésére vonatkozó kötelezettség azonnali megszüntetését;

25.

egyetért azzal, hogy ösztönözni kell a jutalmak alkalmazását, de ezek nem helyettesíthetik a megfelelően strukturált finanszírozást;

26.

az ipari partnerek, és különösen a kkv-k részvételének megkönnyítése céljából felkéri a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a kiválasztásra került javaslat benyújtását követően jelentkező költségek megtérítését;

27.

szorgalmazza, hogy tegyék még egyszerűbben értelmezhetővé és még egyértelműbbé a támogatható költségek meghatározását (mint például a személyzeti költségekkel, betegszabadsággal és szülési szabadsággal összefüggő adók és illetékek), valamint azt, hogy van-e lehetőség a héa fedezésére a támogatható költségek keretében; felkéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a támogatható költségek körébe tartozhat-e a le nem vonható héa; kéri a különböző valutákat használó partnerek esetében alkalmazott árfolyamokra vonatkozó eljárások további egyértelműsítését;

28.

sajnálja, hogy a részvételi azonosító kód (PIC) bevezetése nem csökkentette az ismétlődő jogi és pénzügyi (és a háttérdokumentumokra vonatkozó) információkérést, és hogy a PIC megadását a jelentkezési folyamat során nem mindig követte érvényesítési eljárás; kéri ezért az érintett feleket, hogy javítsák a PIC-et és tegyék hatékonyabbá használatát;

29.

felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be az ellenőrzésre vonatkozó pontosabb, egységesebb és átláthatóbb eljárási szabályzatot, ideértve az ellenőrzött szervezet jogainak tiszteletben tartását, valamint az összes fél meghallgatását biztosító szabályokat és elveket, és tegyen jelentést az ellenőrzések költség/haszon arányáról;

30.

sürgeti a Bizottságot, hogy vezesse be az „egységes ellenőrzési megközelítést” és térjen át az egyetlen szerv által végzett valósidejű ellenőrzésre, ami lehetővé teszi a kedvezményezettek számára a rendszerben lévő hibák kijavítását és a következő évben jobb minőségű költségkimutatások benyújtását; úgy véli, hogy egy ilyen egységes ellenőrzési megközelítés jobban biztosítja, hogy a befejezett projekteket ne ellenőrizzék egynél többször különféle auditorok, és hogy az először kijelölt független auditor véleményében megbízzon a Bizottság, a dokumentumokat pedig csupán egyszer nyújtsák be, bármennyi ellenőrzést is végeznek el;

31.

sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a jogbiztonságot azáltal, hogy tartózkodik a részvételi szabályok visszamenő hatállyal történő szigorúbb meghatározások szerinti alkalmazásától és annak megkövetelésétől, hogy a Bizottság szolgálatai által már elfogadott pénzügyi kimutatásokat a kedvezményezettek újrakalkulálják, ami csökkenti az utólagos ellenőrzések és a visszamenőleges kiigazítások szükségességét; kéri a Bizottságot, hogy az eredményes pénzgazdálkodás elveinek maradéktalan tiszteletben tartásával gyorsan és józanul oldja meg a folyamatban levő vizsgálatok miatt adódó korábbi helyzeteket; javasolja, hogy az ilyen korábbi helyzetekről szóló vitákat a felek közötti megegyezéssel rendezzék, például egy független megismételt ellenőrzés alapján és/vagy egy független ad-hoc mediátor közvetítésével;

32.

javasolja, hogy vezessenek be egy olyan válaszadási eljárást, amely szerint amennyiben a Bizottság meghatározott határidőn belül nem reagál a kapott információkra, úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság jóváhagyta azokat;

33.

felkéri a Bizottságot, hogy tegyen rendszeres jelentést egyrészt a Parlamentnek a 7. keretprogram igazgatási költségeiről, beleértve mind a Bizottságra, mind a résztvevőkre vonatkozó igazgatási költségeket, másrészt e költségek csökkentésére irányuló, már megtett vagy tervezett intézkedésekről;

34.

emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az uniós programok kedvezményezettjeinek a finanszírozott tevékenységeket jóhiszeműen és a várt eredmények elérését szolgáló legnagyobb erőfeszítések megtételével kell végezniük;

35.

ezért aggasztónak tartja a Bizottság jelenlegi, az eredményalapú finanszírozás irányába mutató átfogó törekvéseit (amelyet alapvetően az eredményes elszámoltathatóság elve indokol), és rendkívül aggályosnak tartja az eredményalapú finanszírozásnak a kutatás minőségére és jellegére kifejtett lehetséges hatásait, mivel ez korlátozhatja a tudományos kutatást és káros hatással lehet olyan projektekre, amelyeknek nincs mérhető célkitűzésük, vagy amelyek célkitűzései olyan paraméterekkel mérhetők, amelyeknek nincs közvetlen hasznuk; hasonlóan aggasztónak tartja a projektek eredményeinek/kimenetének további előzetes és utólagos értékelése, illetve az eredmények meghatározásához szükséges kritériumok kijelölése esetében lehetséges következményeket;

36.

kivételes és kellően indokolt körülményektől eltekintve nem tartja megfelelőnek az olyan egyösszegű kifizetések általános használatát, mint a tárgyalásos alapon meghatározott, projektspecifikus egyösszegű kifizetések vagy a projektenként előre meghatározott egyösszegű kifizetések; ehelyett előnyben részesíti a felderítő kutatások esetében egyénileg kialakított, a bizalom magas szintjére épülő megközelítést; javasolja az „eredményalapú finanszírozás” kísérleti tesztjeinek beindítását a különösen nagy kihívásokat támasztó területeken végrehajtott kutatási és demonstrációs projektek esetében megállapított eredmények ellenében végrehajtott projektspecifikus egyösszegű kifizetésekkel;

37.

ehelyett megfelelőbbnek tartja a „tudományos alapú” finanszírozási rendszert, amely egyszerűsített és hatékony pénzügyi ellenőrzés mellett a tudományos/műszaki kritériumokra és a kiválóságon, relevancián és a kifejtett hatásokon alapuló szakértői felülvizsgálatra helyezi a hangsúlyt, tiszteletben tartva valamennyi fél meghallgatásának jogát; úgy véli, hogy ez a fajta tudományos alapú megközelítés lényeges elmozdulást eredményez majd a pénzügyi ellenőrzéstől a tudományos-műszaki ellenőrzés felé; úgy véli, hogy ez a megközelítés lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy erőfeszítéseiket alapképességeikre, tudományos/műszaki kérdésekre és az európai kutatási térség kialakítására összpontosítsák;

38.

üdvözli a támogatások odaítélése és folyósítása átlagos átfutási idejének csökkentése irányába mutató átfogó tendenciát, de fenntartásokat fogalmaz meg a széleskörű pályázati felhívások és a meghatározott részhatáridőkkel rendelkező pályázatok tekintetében; ugyanakkor elismeri, hogy e felhívások megfelelnek a kkv-k számára, hiszen csökken a finanszírozási lehetőségeikkel kapcsolatos bizonytalanság, ami ösztönzi részvételüket;

39.

aggasztónak tartja, hogy továbbra is túl hosszú idő telik el a pályázati határidő és a szerződéskötés közötti, és e tekintetben eltérések mutatkoznak a Bizottság különböző szolgálatai között; sürgeti a Bizottságot, hogy rövidítse le a szerződéskötéshez szükséges időt legfeljebb 6 hónapra és állapítson meg referenciaértékeken alapuló, megfelelő határidőket az értékelésre és a szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokra;

40.

kéri a Bizottságot, hogy hosszabbítsa meg az ajánlattételi felhívások közzététele és az ajánlatok benyújtási határideje közötti átlagos időt;

41.

határozott fenntartásai vannak a tagállamok képviselőinek bizottságai által az egyes – különösen etikai, biztonsági és védelmi következményekkel járó – projektekre vonatkozó kiválasztási határozatokkal kapcsolatban kibocsátott vélemények kikérésére vonatkozó jogi követelmény megszüntetésének hatásaival kapcsolatban;

42.

úgy véli, hogy a közös alapelvek meghatározásának kedvező megközelítésnek nem szabad sértenie a nemzeti etikai döntéseket és sajátosságokat a kutatás területén;

43.

támogatja a kétlépcsős pályázati eljárás irányába történő általános elmozdulást, különösen olyan esetekben, ahol igen magas túljelentkezés várható, feltéve, hogy az első szakaszban megfelelően alapos értékelés zajlik (célok, tudományos megközelítés, a résztvevők képességei, a tudományos együttműködés hozzáadott értéke és az átfogó költségvetés); hangsúlyozza, hogy ez növeli a siker esélyét a második szakaszban, feltéve, hogy mindez nem eredményez hosszabb szerződéskötéshez szükséges időt vagy támogatási időszakokat; úgy véli, hogy ez a megközelítés csökkenti a pályázati költségeket;

44.

hangsúlyozza, hogy a keretprogram irányításának a kedvezményezetteket kell küldetésének középpontjába helyeznie és javítania kell a keretprogramhoz való hozzáférést;

45.

sürgeti az EU hivatalos nyelveire lefordított és egy kézikönyvben összefoglalt útmutató dokumentumok érthetőségének és hozzáférhetőségének jelentős javítását;

46.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell az új tagállamok részvételét a keretprogramok projektjeiben a pályázás és a szerződéskötési eljárások egyszerűsítésével, hiszen azok jelentős belépési korlátot képeznek a pályázati szakaszban, különösen az első alkalommal pályázók esetében;

47.

javasolja az érintetteknek biztosított stabilitás növelését lehetőség szerint egyetlen bizottsági projektfelelős kijelölésével, aki személyre szabott támogatást nyújt a projekt teljes élettartama alatt a szabályok következetes alkalmazásával, továbbá javasolja az „egyablakos” megközelítést, miszerint több programról is egyetlen kapcsolattartó ponton keresztül lehet tájékoztatást kapni;

48.

kéri, hogy a Bizottság és szolgálatai által készített valamennyi dokumentumnak egyértelműen határozzák meg a jogi státuszát, illetve adják meg, kire nézve és miként kötelező erejű a tartalma;

49.

támogatja több elektronikus közigazgatási és számítástechnikai eszköz bevezetését, illetve különösen a kutatás résztvevőinek szóló portál kifejlesztését, valamint az elektronikus aláírás bevezetését; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre integrált és felhasználóbarát internetes rendszert; támogatja a programirányítással kapcsolatos valamennyi elektronikus információ (azonosítás, pályázat, tárgyalás és jelentés) rendelkezésre bocsátását; támogatja ezen online rendszernek a program első napjától történő rendelkezésre állását, illetve a program minden szakaszában való hozzáférhetőségét; álláspontja szerint szorgalmazni kellene videokonferenciák alkalmazását a személyes találkozók helyett; javasolja, hogy az elektronikus közigazgatási szolgáltatások nyílt protokollokat és formátumokat használjanak a kommunikáció során, ezzel biztosítva az átláthatóságot, hozzáférhetőséget és az interoperabilitást;

50.

javasolja, hogy a Bizottság kezdeményezzen tájékoztató és ismeretterjesztő kampányt a program keretében rendelkezésre álló információtechnológiai eszközökről;

51.

üdvözli a Bizottság „Open Access Pilot” elnevezésű kísérleti kezdeményezését, melynek célja a kutatási eredményekhez való hozzáférés javítása egyrészt a Cordis-rendszeren keresztül, másrészt a tudósok arra való buzdítása révén, hogy regisztrálják kutatásaikat az adattárban;

52.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a kedvezményezettek hozzáférjenek a kutatási és innovációs terület projektjeihez, komoly műszaki kapacitással, valamint az igazgatási és pénzügyi eljárások alapos ismeretével kell rendelkezniük, ezért e hozzáférés a kisebb pályázók, így a kkv-k és a külső régiókban működő kisebb kutatóintézetek számára rendkívül nehéz; emlékeztet arra, hogy az európai vállalkozások mintegy 90 %-a kkv, és biztosítani kell ezek teljes körű és eredményes részvételét a 7. K+F keretprogram forrásainak felhasználásában;

53.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell az átláthatóságot a felhívások témaköreinek kiválasztása során, amelyben minden érdekelt félnek részt kell vennie;

54.

javasolja, hogy hozzanak létre átláthatóbb, koherensebb és harmonizáltabb, érdemeken alapuló szakértői felülvizsgálati rendszert;

55.

szorgalmazza az uniós programok (pl. keretprogram, Versenyképességi és Innovációs Program, strukturális alapok) és a kapcsolódó eszközök (közös technológiai kezdeményezések (JTI), 187. cikk szerinti kezdeményezések, a köz- és a magánszféra partnersége, 185. cikk szerinti projektek, tudományos és innovációs társulások (KICs), ERA-NET rendszer stb.) összetettségének csökkentését; hangsúlyozza, hogy mindez az ezeknek az összetett működéséből származó szinergiák teljes körű kiaknázását fogja eredményezni;

56.

sajnálatosnak tartja, hogy rendkívüli módon megnövekedett a kutatóintézmények, az együttműködési modellek és irányítási mechanizmusok száma, ebből pedig bonyolult helyzet áll elő, amely problémákat okoz a költségvetési hatósággal szembeni átláthatóság terén és a kedvezményezettekkel szembeni eltérő bánásmódhoz vezet;

57.

kevesebb szabályt és közös támogatási elveket javasol a K+F uniós finanszírozása tekintetében, továbbá egységességet és harmonizációt sürget a szabályok és eljárások végrehajtása és értelmezése tekintetében; hangsúlyozza e közös szabálygyűjteménynek a Bizottságon belül a teljes keretprogram vertikumában, valamint a kapcsolódó eszközök esetében történő alkalmazását függetlenül a végrehajtásért felelős egységtől vagy végrehajtó ügynökségtől;

58.

javasolja a Bizottságon belüli közös irányítást szolgáló mechanizmusok létrehozását, valamint képzések indítását projektfelelősök és belső ellenőrök számára; sürgeti fellebbezési mechanizmus létrehozását a résztvevők számára, például egy „keretprogram-közvetítő” kijelölését a szabályok és eljárások nem egységes és következetlen értelmezésének esetében; úgy véli, hogy a közvetítő döntéseinek véglegesnek és kötelező jellegűnek kell lenniük;

59.

úgy véli, hogy az egyetemek, az állami kutatási szervezetek, a nagyvállalkozások, a kis- és középvállalkozások, valamint a regionális és helyi közhatóságok – különösen a klasztereken belüli – egymáshoz való közelsége miatt az innováció ösztönzésére a regionális szint a legalkalmasabb; megállapítja továbbá, hogy az innováció regionális szinten való előmozdítása hozzájárulhat a társadalmi és regionális különbségek csökkentéséhez; ugyanakkor ösztönzi a különböző (regionális, nemzeti és közösségi) szinteket erőfeszítéseik jobb összehangolására a kutatási és fejlesztési tevékenységek európai szintű tervezése kapcsán; hangsúlyozza továbbá a tudományos élet és az ipar közötti kapcsolatok javításának fontosságát;

60.

úgy véli, hogy a soron következő keretprogram megtervezésének egyik legfontosabb témája a keretprogram irányításának gyökeres átalakítása;

61.

úgy véli, hogy a költségvetési rendelet és a Személyzeti szabályzat felülvizsgálata, valamint egy kutatásspecifikus elfogadható hibakockázat (TRE) fogalmának bevezetése kulcsszerepet tölt be a kutatásfinanszírozási keret átalakításában és a kutatásfinanszírozás egyszerűsítése terén tett további előrelépésben;

62.

felkéri a Bizottságot, hogy értékelje az egyes eszközök hatékonyságát minden egyes programban az adott politikai célok elérése tekintetében, és felszólít az eszközök sokféleségének csökkentésére, amennyiben azok hatékonysága vagy külön haszna nem egyértelműen bizonyított, továbbra is megfelelő mértékű rugalmasságot biztosítva ahhoz, hogy figyelembe vehessék a projektek sajátosságait;

63.

támogatja a tudományos alapú finanszírozási rendszert, valamint a felülről lefelé irányuló, hatásvezérelt, illetve a lentről felfelé irányuló, tudományvezérelt kutatások közötti kiegyensúlyozott megoszlást a 8. keretprogram alapjaként;

64.

úgy véli, hogy a 8. keretprogramnak a felderítő kutatásokra kellene összpontosítani és figyelembe kellene vennie a teljes innovációs láncot a felderítő kutatástól kezdve a technikai fejlesztésen, demonstráción, ismeretterjesztésen és az eredmények értékelésén keresztül a kutatási eredmények gyors piaci integrációjáig;

65.

úgy véli, hogy a 8. keretprogramnak ösztönöznie kell az európai kutatók közötti együttműködést egy olyan kutatási utalványrendszer bevezetésével, amely lehetővé teszi, hogy a pénzek kövessék a tagállami egyetemek között mozgó kutatókat, támogatva ezzel a kiválósági központokat, a független egyetemeket és a kutatók fokozott mobilitását;

66.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé elemzést a 7. keretprogramban történő tagállamonkénti részvételi szintekről és vonja le a következtetéseket, hogy a 8. keretprogramban minden tagállamban kiegyensúlyozottan fejlődhessen a kutatás;

67.

úgy véli, hogy a 8. keretprogram prioritásainak meghatározása során figyelembe kell venni az innováció finanszírozásának tágabb, nem támogatásalapú lehetőségeit is, beleértve a köz–magán együttműködést és a hitelből történő beruházásokat is;

68.

javasolja a nyolcadik keretprogram szélesebb körű nemzetközi kiterjesztését harmadik országokkal, köztük fejlődő országokkal folytatott együttműködések révén, egyszerű és egyedi irányítási szabályok meghatározásával; a nyolcadik keretprogramra készülve ösztönzi a legjobb gyakorlatok és előírások cseréjét az összes többi nemzetközi partnerrel;

69.

támogatja a Bizottság ellenőrző szerepét, amikor nemzeti vagy regionális hatóságoktól származó finanszírozásra van szükség;

70.

üdvözli a Bizottság innovációs alcsoportjának felállítását és arról szóló eszmecseréit, hogy miként lehet mérni az uniós K+F politika és a kapcsolódó K+F projektekre fordított kiadások hatékonyságát;

71.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.