8.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 70/88

—

tekintettel a Zimbabwéről szóló számos korábbi állásfoglalására, legutóbb a 2010. július 8-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogokról Szóló Nemzetközi Egyezségokmány 11. cikkére, a Polgári és Politikai Jogokról Szóló Nemzetközi Egyezségokmány 17. cikkére, a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 27. cikkének (3) bekezdésére, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény 14. cikkének (2) bekezdésére, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának 7. cikke (1) bekezdésének d) pontjára és 7. cikke (2) bekezdésének d) pontjára,

—

tekintettel a Tanács 2010. február 15-i 2010/92/CFSP határozatára (2), amely 2011. február 20-ig meghosszabbítja a 2004/161/CFSP közös álláspont (3) keretében Zimbabwével szemben hozott korlátozó intézkedéseket, valamint az egyes, Zimbabwével szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 314/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2008. december 8-i 1226/2008/EK-as bizottsági rendeletre (4),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsának Zimbabwéről szóló 2010. február 22-i következtetéseire, valamint a 10. EU–Dél-Afrika miniszteri szintű politikai párbeszéd Zimbabwéről szóló, 2010. május 11-i következtetéseire,

—

tekintettel Az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára, amelyet Zimbabwe ratifikált,

—

tekintettel Anna Tibajuka, az ENSZ főtitkárának az emberi településekkel kapcsolatos ügyekért felelős különleges megbízottja 2005 júliusi jelentésére,

—

tekintettel a 2000. június 23-án aláírt EU–AKCS Partnerségi Megállapodásra (Cotonoui Megállapodás),

—

tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel a Hatcliffe Extension elnevezésű, Harare külvárosában található nem hivatalos település mintegy 20 000 lakosát kényszer-kilakoltatás fenyegeti, mivel a lakosok nem fizették ki a bérleti szerződés meghosszabbításának hatóságok által felszámolt mértéktelenül magas díját,

B.

mivel a zimbabwei kormány akár 140 USD-t is felszámol bérlet-meghosszabbítási díj címén, miközben a lakosokkal nem konzultál a díjakról vagy a szerződés-megújítási eljárásról, amely roppant szűk határidőt ad a bérleti szerződések megújítására, melynek túllépése esetén a bérlőre kényszer-kilakoltatás vár, mivel az alacsony jövedelmű lakosság számára megfizethető lakások hiánya vezetett a hátsó kertekben álló kunyhók vagy toldalékok felépüléséhez, amelyek most nyilvánvalóan nem felelnek meg az építési előírásoknak,

C.

mivel Hatcliffe Extension lakosai a legszegényebbek közé tartoznak egy olyan országban, ahol az egy főre eső jövedelem nem éri el a 100 USD-t, és a krónikus munkanélküliség mintegy 90 %-os; mivel a kényszer-kilakoltatások tönkreteszik az informális foglalkoztatási ágazatot is, és ezáltal megfosztják a családokat állandó jövedelmüktől,

D.

mivel a lakosok többsége azt követően kapta a parcelláját, hogy a hatóságok a „Murambatsvina művelet” keretében – a 2005-ös, tömeges kényszer-kilakoltatási program, melynek során mintegy 700 000 ember veszítette el otthonát és megélhetését – erőszakkal kilakoltatták őket,

E.

mivel a Garikai művelet, mely a kilakoltatások áldozatainak ellátása céljából indult, teljességgel alkalmatlannak bizonyult arra, hogy orvosolja a megfelelő lakhatáshoz való jog Murambatsvina művelet során elkövetett súlyos megsértését,

F.

mivel a tömeges kényszer-kilakoltatások után öt évvel a Garikai művelet által létrehozott települések lakosai sajnálatos körülmények közt, az alapvető lényeges szolgáltatásokhoz való hozzáférés nélkül tengetik életüket,

G.

mivel a mértéktelenül magas bérleti díj problémája nem korlátozódik Hatcliffe-re, és mivel az országszerte megtalálható, egyéb informális telepek lakosait szintén fenyegeti az államilag jóváhagyott kényszer-kilakoltatás veszélye,

H.

mivel a Zimbabwében kialakult döbbenetes humanitárius, politikai és gazdasági helyzet tovább romlik, és zimbabweiek millióit fenyegeti az éhínség, és túlélésüket az élelmiszersegélyek biztosítják, egy olyan országban, ahol a világon a negyedik legmagasabb a HIV előfordulásának aránya, ahol gyakori az üzemanyag-hiány, és a leggyorsabban emelkedik a gyermekhalandóság,

1.

követeli a zimbabwei tömeges kényszer-kilakoltatások fenyegetésének haladéktalan megszüntetését, és ragaszkodik ahhoz, hogy segélyezési és humanitárius ügynökségek korlátlan mozgásszabadságot kapjanak annak érdekében, hogy segítséget nyújthassanak a fenyegetett és egyéb, az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára;

2.

felszólítja Zimbabwe kormányát, hogy haladéktalanul törölje el az önkényesen előírt bérletmegújítási díjakat, amelyek megfizetésére a lakosok egyszerűen képtelenek; ezzel kapcsolatban ragaszkodik ahhoz, hogy a zimbabwei hatóságok többet ne vegyék igénybe pártpolitikai célokból a kényszer-kilakoltatásokkal párosuló, földterület- besorolásra vonatkozó jogszabályokat, ahogyan azt a 2005-ös „Murambatsvina művelet” során tették; ezért kéri Zimbabwe kormányát, hogy alakítson ki olyan lakáspolitikát, amely megfelel a lakosok szükségleteinek, és ennek során konzultáljon a kényszer-kilakoltatások valamennyi áldozatával;

3.

emlékezteti Zimbabwe kormányát arra a – nemzetközi megállapodásokban vállalt – kötelességére, hogy megfelelő lakhatást biztosítson az otthonukból erőszakkal kilakoltatott, alacsony jövedelmű személyek számára, valamint biztosítsa az élethez, a biztonsághoz és az élelemhez való jogot, és védje meg polgárait a bizonytalanságtól és a további jogsértésektől azáltal, hogy garantálja a bérlők védelmét és megfizethető fizetési terveket biztosít a bérletek tekintetében, többek közt igénybe véve a bányászati ágazatban keletkezett jövedelmeket a lakosság szükségleteinek kielégítése céljából;

4.

javasolja, hogy Zimbabwe kormánya mérje fel a Murambatsvina művelet és egyéb kényszer-kilakoltatások által okozott anyagi és társadalmi károkat abból a célból, hogy kártalanítsa mindazokat, akik elveszítették otthonukat, megélhetésüket és társadalmi hálózataikat, beleértve a marange-i gyémántmezőkön vagy azokhoz közel élőket is, és felszólítja a kormányt, hogy döntései meghozatala előtt konzultáljon a helyi közösségekkel;

5.

ragaszkodik ahhoz, hogy a zimbabwei kormány a túlélőkkel ténylegesen konzultálva vizsgálja felül és módosítsa a Garikai műveletet, a Murambatsvina művelet valamennyi túlélője lakhatási szükségleteinek kezelése érdekében;

6.

mélységesen sajnálja, hogy a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására tett zimbabwei kísérletet, amely már így is meglehetősen félresiklott, méginkább veszélybe sodorja a tömeges kilakoltatások gyakorlata;

7.

emlékeztet rá, hogy a HIV-AIDS és a gyermekágyi halandóság elleni küzdelmet aláássák a kormány jogsértő gyakorlatai, pl. kilakoltatási programja, amely megszakította az alapvető egészségügyi és oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

8.

felszólítja Dél-Afrikát és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséget (SADC), hogy saját érdekében és Zimbabwe, valamint a tágabb dél-afrikai régió érdekében tegyen további lépéseket annak ösztönzése érdekében, hogy Zimbabwe visszatérjen a teljes demokráciához és a jogállamiság, valamint a zimbabwei nép emberi jogainak tiszteletben tartásához; elismeri, hogy Mugabe és közeli hívei, akik saját hasznukra fosztogatják Zimbabwe gazdasági erőforrásait, továbbra is akadályt jelentenek a zimbabwei politikai és gazdasági újjáépítés és kiegyezés folyamatában;

9.

hangsúlyozza az Európai Unió és Zimbabwe közötti párbeszéd fontosságát, és üdvözli az e téren elért haladást;

10.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, Zimbabwe és Dél-Afrika kormányának és parlamentjének, az EU–AKCS Közös Parlamenti Közgyűlése társelnökeinek, az Afrikai Unió intézményeinek, köztük a Pánafrikai Parlamentnek, az ENSZ főtitkárának, a SADC főtitkárának, valamint a Commonwealth főtitkárának.