Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52010IP0191

    A kohéziós politika hozzájárulása Lisszabon és az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról (2009/2235(INI))

    HL C 161E., 2011.5.31, p. 120–126 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    31.5.2011   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    CE 161/120


    2010. május 20., csütörtök
    A kohéziós politika hozzájárulása Lisszabon és az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez

    P7_TA(2010)0191

    Az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalása a kohéziós politikának a lisszaboni és az EU2020-célkitűzések eléréséhez való hozzájárulásáról (2009/2235(INI))

    2011/C 161 E/18

    Az Európai Parlament,

    tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 174–178. cikkére,

    tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre (1),

    tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra (2),

    tekintettel „A strukturális alapokról szóló rendelet végrehatásáról (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei” című, 2009. március 24-i állásfoglalására (3),

    tekintettel a „Versenyképes régiók: kutatás és innováció – Hozzájárulás a gazdasági növekedés felgyorsításához, a munkahelyek számának növeléséhez és minőségének javításához” című, 2007. augusztus 16-i bizottsági közleményre (COM(2007)0474),

    tekintettel a Bizottság „A kohéziós politikán keresztül innovációt megvalósító régiók” című, 2007. november 14-i belső munkadokumentumára (SEC(2007)1547),

    tekintettel a „Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért – A lisszaboni stratégia új kezdete” című bizottsági közleményre (COM(2005)0024),

    tekintettel a Bizottság „A lisszaboni stratégiát értékelő dokumentum” című belső munkadokumentumára (SEC(2010)0114),

    tekintettel „A tagállamok és a régiók az EU kohéziós politikája segítségével valósítják meg a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégiát 2007 és 2013 között” című, 2007. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2007)0798),

    tekintettel a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló, 2008. május 14-i bizottsági közleményre (COM(2008)0301),

    tekintettel a „20. éves jelentés a strukturális alapok végrehajtásáról (2008)” című, 2009. december 21-i bizottsági közleményre (COM(2009)0617),

    tekintettel a 2000–2006-os programozási időszak utólagos értékeléseire,

    tekintettel a „Konzultáció a jövőbeni »EU 2020« stratégiáról” című, 2009. november 24-i bizottsági munkadokumentumra (COM(2009)0647),

    tekintettel az Európai Tanács 2010. február 11-i informális ülésének következtetéseire,

    tekintettel a Bizottság által az „Európa 2020” stratégiáról indított nyilvános meghallgatásra, és annak eredményére (SEC(2010)0116),

    tekintettel a Bizottságnak az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i javaslatára (COM(2010)2020),

    tekintettel a Bizottság 2010. március 31-i, a kohézióról szóló uniós vitát elősegítő stratégiai jelentésére,

    tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

    tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0129/2010),

    A.

    mivel tekintettel arra, hogy a kohéziós politika végső célja a különböző régiók fejlettségi szintjében mutatkozó különbségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók vagy szigetek – többek között vidéki területek – elmaradásának mérséklése, 2007 óta a strukturális alapokról szóló rendeletek a lisszaboni célkitűzésekre vonatkozó kötelező forráselkülönítést foglalnak magukban az EU-15 számára, továbbá az EU-12 hasonló, nem kötelező forráselkülönítési mechanizmust alkalmaz, ami által a kohéziós politika forrásai a tagállamok és a régiók vonzerejére, a növekedésre és a foglalkoztatásra irányulnak,

    B.

    mivel a kohéziós politika – különösen a jelenlegi recesszió idején – többek között az általa a hosszú távú fejlesztési programok és politikák számára biztosított stabil finanszírozási összeg, az alkalmazott decentralizált rendszer, valamint a fenntartható fejlődés közösségi prioritásainak az alapvető céljai közé történő felvétele miatt az EU-n belüli növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás egyik legfőbb eszköze,

    C.

    mivel EU-szerte az állami szféra beruházásainak kétharmada regionális és helyi szintről származik, a regionális és helyi hatóságok gyakran jelentős szakértelmet összpontosítanak és kulcsfontosságú szereplőnek számítanak mind a jelenlegi lisszaboni stratégia, mind a jövőbeni EU2020-stratégia végrehajtásával kapcsolatban,

    D.

    mivel a kohéziós politikát és az EU2020-stratégiát integrálni kell, miután a kohéziós politika azért szerepel a Lisszaboni Szerződésben, hogy elősegítse a növekedést, a versenyképességet és a foglalkoztatást, melyek egyben a stratégia fő célkitűzései,

    E.

    mivel a tervezett EU2020-stratégia – a lisszaboni stratégiához hasonlóan – nem kellően tükrözi a régiók és a tagállamok eltérő fejlettségi szintjét, ezért nem helyez kellő hangsúlyt a gazdasági kohézióra a kibővített Európai Unióban,

    A kohéziós politika és a lisszaboni stratégia

    1.

    megállapítja, hogy a programokra a 2007–2013-as időszakban szánt előirányzatokban a hétéves időszak során körülbelül 228 milliárd eurót különítettek el a lisszaboni prioritásokra; kiemeli, hogy az összes előirányzat – az EU-12-ben is – meghaladta a javasolt százalékarányt;

    2.

    megállapítja, hogy az előirányzatok tagállamonként és célkitűzésenként lényegesen eltérnek; hangsúlyozza, hogy nincs egyetlen, minden területre egységesen alkalmazható politika, valamint hogy egy ilyen megközelítés következménye a növekedési stratégiákkal kapcsolatos szerepvállalás hiánya és az azokkal való azonosulás elmaradása, valamint az eredménytelen végrehajtás lenne;

    3.

    emlékeztet arra, hogy – annak ellenére, hogy akkor még nem létezett forráselkülönítési mechanizmus – már a 2000–2006-os időszakban is szilárd kapcsolat volt a kohéziós politikai programok és a lisszaboni stratégia között a kutatás és az innováció terén végrehajtott 10,2 milliárd euró összegű befektetés miatt;

    4.

    úgy ítéli meg, hogy a csupán a nyílt koordinációs módszeren alapuló eredeti lisszaboni stratégia strukturálisan nem tudta elérni kitűzött céljait, és valódi eredményeket csak akkor értek el vele, amikor a kohéziós politikához kapcsolódott; kiemeli, hogy ezt a hibát el kell kerülni a tervezett EU2020-stratégiában;

    5.

    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a programok késedelmes elindítása, valamint ezt követően a kiadásokkal kapcsolatos adatok hiánya miatt jelenleg nem lehet ellenőrizni a programok juttatásai és a tényleges kiadások közötti kapcsolatot, ahogy a lisszaboni célkitűzésekkel kapcsolatos beruházások megalapozottsága sem elemezhető, különösen a kevésbé fejlett országok programozását illetően; üdvözli a Bizottság stratégiai jelentésének közzétételét, valamint kéri, hogy ennek alapján kerüljön sor magas szintű intézményközi vitára a kohéziós politika lisszaboni célkitűzésekhez való hozzájárulásának elemzése és a jövőbeni kölcsönös kapcsolatok értékelése céljából;

    6.

    kifogásolja, hogy nem született átfogó értékelés a kohéziós kiadások által a regionális fejlesztésre gyakorolt hatásról; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a strukturális alapoknak a lisszaboni stratégia céljára történő elkülönítése által kiváltott területi hatást, valamint hogy értékelje, hogy ez a rendszer ténylegesen hozzájárul-e a kiegyensúlyozott és koherens regionális fejlődéshez;

    7.

    elismeri, hogy a hatékony értékelésnek olyan mutatókon kell alapulnia, amelyek lehetővé teszik az adatok régiók közötti összehasonlítását és csoportosítását; sürgeti a Bizottságot, hogy 2012 előtt terjesszen elő javaslatot az értékelési mutatókra vonatkozóan annak érdekében, hogy biztosítsa az előidézett hatás mennyiségi és minőségi felmérésére, valamint a következő programozási időszakhoz szükséges kiigazítások elvégzésére szolgáló eszközt;

    8.

    sajnálatának ad hangot amiatt, hogy jóllehet a lisszaboni menetrend legfontosabb célkitűzései kezdetben magukban foglalták a gazdasági növekedést, a foglalkoztatást és a társadalmi kohéziót, a stratégia 2005-ös újraindítása kevésbé ambiciózus programot terjesztett elő;

    9.

    úgy gondolja, hogy a lisszaboni stratégia egyik legfőbb korlátja a többszintű irányítás, amelynek során nem vonják be kellőképpen a regionális és helyi hatóságokat, valamint a civil társadalmat a stratégia tervezésébe, végrehajtásába, közlésébe és értékelésébe; ajánlja, hogy a jövőben valamennyi szakaszban kerüljön sor az említettek erőteljesebb bevonására;

    10.

    kiemeli, hogy amikor a lisszaboni stratégián belül alkalmazták a partnerség elvét, a célkitűzésekkel kapcsolatban növekedett a helyi és regionális hatóságok, valamint a gazdasági és társadalmi érdekeltek felelősségérzete, továbbá biztosított volt a beavatkozások nagyobb fokú fenntarthatósága; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokban hatékonyabban ellenőrizze a partnerség elvének alkalmazását;

    11.

    megállapítja, hogy az európai régiók és városok alapvető szerepet játszanak a lisszaboni stratégia megvalósításában, lévén az innovációs, a kutatási és az oktatási politikák kulcsfontosságú szereplői; rámutat arra, hogy ők hajtják végre az állami beruházások több mint egyharmadát az EU-ban, és egyre inkább a növekedéssel és a foglalkoztatással kapcsolatos célokra összpontosítják a strukturális alapok kiadásait;

    12.

    rámutat arra, hogy különösen a regionális és helyi szintnek döntő fontosságú szerepet kell játszania az Európában élő és termelő számtalan gazdasági és társadalmi szereplő, főleg a kkv-k elérésére, valamint az oktatás és szakképzés, a kutatás, az innováció és a fejlesztés előmozdítására szolgáló eszközként;

    13.

    sajnálatát fejezi ki a nemzeti stratégiai referenciakeretek és a stratégia szerinti nemzeti reformprogramok közötti gyenge szinergiák miatt; ajánlja, hogy minden szinten – többek között közösségi szinten – fokozottabb és rendszeres párbeszéd folyjék a kohéziós politikáért és a lisszaboni/EU2020-stratégiáért felelős igazgatási szervek és a felügyeleti bizottságban részt vevő érintett partnerek között;

    14.

    méltányolja a pénzügyi finanszírozási eszközök és az EBB-vel folytatott együttműködés révén az innováció és a kutatás előmozdítása terén a megújuló finanszírozási formák segítségével eddig elért eredményeket, és hangsúlyozza az EU és az EBB különböző finanszírozási eszközei közötti kapcsolat javításának szükségességét; elismeri, hogy ezek ösztönző hatást gyakorolhatnak a befektetésekre, és kéri megerősítésüket – különösen a JEREMIE és a JESSICA tekintetében – az üzleti szférának és a kkv-knak biztosítandó hatékonyabb támogatás érdekében; ajánlja, hogy egyszerűsítsék az ezen eszközökre irányadó szabályokat, hogy a kedvezményezettek jobban kihasználhassák azokat;

    A kohéziós politika és az EU2020

    15.

    üdvözli az EU2020-stratégiáról szóló vitát; hangsúlyozza, hogy a stratégia hosszú távra szól és az a célja, hogy megteremtse Európában a stabil növekedés és a munkahelyteremtés keretfeltételeit, továbbá egyetért a megállapított prioritásokkal; hangsúlyozza, hogy az Európában égetően szükséges területi kohézióval kapcsolatban a továbbiakban a többszintű irányítás megközelítését kell kialakítani;

    16.

    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az e stratégiára vonatkozó javaslat a jelenlegi lisszaboni stratégia felülvizsgálatának lezárása előtt született; határozottan ajánlja a Bizottságnak, hogy készítsen őszinte értékelést a lisszaboni stratégia végrehajtásának gyengeségeiről; hangsúlyozza, hogy az e parlamenti jelentésben foglalt ajánlásokat be kellene építeni az új stratégia végleges változatába;

    17.

    a gazdasági fejlődés és a nagyobb kohézió érdekében hatékony és átfogó infrastruktúra biztosítását kéri a közlekedési rendszerek korszerűsítése, a nem környezetszennyező közlekedési megoldások bevezetése, az ivóvízhez, csatornázáshoz és hulladékkezelési rendszerekhez való hozzáférés javítása, hatékonyabb környezetgazdálkodás bevezetése, valamint a természeti erőforrások és megújuló energiaforrások fenntartható használatának biztosítása révén;

    18.

    sürgeti az EU-t, hogy fogadjon el egyedi rendelkezéseket és tegyen megfelelő lépéseket a súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányokkal küzdő régiók – többek között tengerparti régiók, szigetek, hegyvidéki régiók, határ menti és legkülső régiók – különleges szükségleteinek fedezésére a területi kohéziónak az új Lisszaboni Szerződés által nyújtott jogalapja szerint;

    19.

    méltányolja, hogy a javaslat tekintetbe veszi a társadalmi dimenziót, kiemeli ugyanakkor, hogy a munkahelyteremtés szempontjából a gazdasági pillér játssza a központi szerepet, ezért elengedhetetlenül fontos a szabad, nyílt és működőképes belső piac kiteljesítése, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozások rugalmasan reagáljanak a makrogazdasági tendenciákra; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válság bebizonyította, hogy egyetlen növekedési stratégia sem hagyhatja figyelmen kívül a szociális védelemmel, a szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel, valamint a minőségi munkahelyek megteremtésével kapcsolatos célkitűzéseket;

    20.

    üdvözli a fenntarthatóbb, intelligens munkahelyek létrehozására vonatkozó felhívást, elismeri azonban, hogy egy új gazdasági modell a költségek és az előnyök egyenlőtlen megoszlásához vezethet az egyes tagállamok és régiók között, ennélfogva – a fentiek megakadályozása érdekében – szorgalmazza, hogy az Unió vállalja a felelősséget és nevezze meg azokat a kulcsfontosságú cselekvési területeket, ahol a szubszidiaritás elvének megfelelően az európai szintű beavatkozással érhetők el a legjobb eredmények mindenki számára;

    21.

    hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció alapvető fontosságú eszköz az EU fejlődése szempontjából, amelyek versenyképesebbé teszik az Uniót a globális kihívásokkal szemben; azt a véleményt képviseli, hogy e területeken rendszeres befektetésekre, valamint a megvalósult eredmények alapján elért előrehaladás rendszeres értékelésére van szükség; ezzel kapcsolatban szorgalmazza a strukturális alapok és a keretprogram jobb összehangolását a kutatás és innováció finanszírozásából származó előnyök jövőbeni maximális kihasználása, valamint a tagállamokban és a tagállamok között kialakítandó regionális innovatív klaszterek ösztönzése érdekében;

    22.

    abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy az oktatás és a képzés alapvető előfeltétele az EU fejlődésének, és versenyképesebbé tehetik az Uniót a globális kihívásokkal szemben; úgy véli, hogy e területen rendszeresen biztosítani kell a beruházásokat, és rendszeresen értékelni kell a haladást az elért eredmények terén;

    23.

    elismeri, hogy a célkitűzéseknek a strukturális politikákban kialakított struktúrája az első években sikeresnek bizonyult; szorgalmazza a felelős tervezést e struktúra fenntartása, valamint a megosztott irányítás elvének megőrzése érdekében; elismeri, hogy a 2020. évi célokhoz való közelítéshez szükség lehet a célkitűzések tartalmi kiigazítására;

    24.

    megállapítja, hogy az infrastrukturális hiányosságok – különösen a vidéki térségekben – még mindig rendkívül eltérőek Európa-szerte, ami akadályt jelent a növekedési lehetőségek és a belső piac zavartalan működése szempontjából; hangsúlyozza a határokon átnyúló együttműködés fontosságát ebben a tekintetben, továbbá úgy véli, hogy a közlekedési, az energia-, a távközlési és az informatikai infrastruktúra terén ténylegesen egyenlő feltételeket kell teremteni, e kérdésnek szerepelnie kell a stratégiában és továbbra is a kohéziós politika alapvető fontosságú részét kell képeznie;

    25.

    elismeri, hogy az uniós költségvetésnek központi szerepet kell játszania az EU 2020-ra vonatkozó céljainak elérésében; úgy véli, hogy a kohéziós politika – stratégiai szemléletének, erős és kötelező feltételeinek, személyre szabott beavatkozásainak, valamint az ellenőrzésnek és a technikai segítségnyújtásnak köszönhetően – az EU2020-stratégia megvalósításának hatékony és eredményes eszköze;

    26.

    megállapítja, hogy a vidéki térségekben jelentős hiányosságok mutatkoznak főként a szélessávú ellátás területén, amelyeket a digitális menetrend követelményeinek megfelelően fel kell számolni annak érdekében, hogy ezekben a régiókban is előmozdítsuk a fenntartható gazdasági fejlődést;

    27.

    örvendetesnek tartja annak elismerését, hogy a strukturális alapok szerepet játszanak az EU 2020-as célkitűzéseinek megvalósításában; hangsúlyozza azonban, hogy a kohéziós politika nem csupán a pénzügyi keretösszegek egyenletes elosztásának forrása, hanem valamennyi európai régió gazdasági fejlődésének hatékony eszköze is; legfőbb céljai – a régiók közötti egyenlőtlenségek leküzdése, valamint valós gazdasági, társadalmi és területi kohézió létrehozása Európában –, továbbá elvei – az integrált megközelítés, a többszintű irányítás és a valódi partnerség – a stratégia sikerének alapvető fontosságú kiegészítő elemeit alkotják, és ezeket az elemeket össze kell hangolni a stratégiával;

    28.

    hangsúlyozza, hogy egy szilárd és megfelelően finanszírozott, az összes európai régiót felölelő kohéziós politikának az EU2020-stratégia kulcsfontosságú részét kell képeznie; úgy véli, hogy ez a politika – a horizontális megközelítésével együtt – az EU2020-as célok sikeres megvalósításának, valamint az EU-n belüli társadalmi, gazdasági és területi kohézió elérésének előfeltétele; elutasít minden olyan törekvést, amely a kohéziós politika nemzeti szintre való visszahelyezésére irányul, és a regionális dimenzió teljes mértékű támogatását kéri az EU költségvetésének felülvizsgálata során;

    29.

    hangsúlyozza, hogy a végrehajtási mechanizmusok kellő időben történő meghatározása döntő fontosságú az EU2020-stratégia sikerének szempontjából;

    30.

    hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika nincs alárendelve az EU2020-stratégiának; kiemeli, hogy bár a kohéziós politika prioritásait össze kell hangolni az EU2020-as célkitűzésekkel, kellő rugalmasságot kell biztosítani a regionális sajátosságokhoz való alkalmazkodáshoz, valamint az elmaradottabb és rászoruló régiók támogatásához a társadalmi-gazdasági nehézségeik, természeti hátrányaik leküzdése és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;

    31.

    kéri, hogy a lisszaboni stratégiához képest az EU2020-stratégián belül jobb irányítási rendszer működjék; ajánlja, hogy a kohéziós és strukturális alapok felhasználása mellett a stratégia tervezése és végrehajtása a többszintű irányítás elve szerint menjen végbe a helyi és regionális hatóságok, valamint a civil társadalom érintettjei nagyobb mértékű bevonásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy bevonásuk többszintű irányítási megállapodások elfogadására is kiterjedhet;

    32.

    úgy véli, hogy az EU2020-stratégiának a területi kohézió mint cél elérésének szerves részét kell képeznie, amely a Lisszaboni Szerződésben új célkitűzésként szerepel; úgy véli, hogy a határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó helyi kezdeményezések további lehetőséget jelentenek a jelenleg még nem kellő mértékben kiaknázott területi kohézió számára; felkéri a Bizottságot, hogy javaslataiban részletesebben határozza meg a makrorégiók stratégiáinak szerepét a jövőbeni területi együttműködési megállapodásokban;

    33.

    rámutat arra, hogy a stratégia erőteljesebb területi dimenziója – amely a regionális és helyi hatóságoknak, valamint a strukturális alapokról szóló rendelet szerinti partnereknek az adott programok tervezésébe és végrehajtásába való közvetlen bevonása révén figyelembe veszi az európai régiók sajátosságait és eltérő fejlettségi szintjét – a célok tekintetében minden szinten mélyebb felelősségtudatot fog kialakítani, valamint biztosítani fogja a célkitűzések és a konkrét teljesítmények jobb megismerését; ugyanakkor úgy véli, hogy a régiókat továbbra is támogatni kell innovatív finanszírozási eszközökkel, hogy továbbra is szerepük legyen a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósításában;

    34.

    hangsúlyozza az EU2020-stratégia céljainak szempontjából a terület helyi és regionális szintű ismeretének fontosságát; e célból alapvető fontosságú a közös statisztikai információk és a mutatók értelmezési képességének biztosítása a helyi és regionális szintű mutatók esetén is;

    35.

    rámutat arra, hogy a városok kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU 2020-as céljainak elérésében; nyomatékosan javasolja tapasztalataik és közreműködésük figyelembevételét az EU 2020-as prioritásainak végrehajtása során, különösen ami az éghajlatváltozást, a társadalmi integrációt, a demográfiai változást, valamint a fenntartható gazdasági fejlődésbe, a közlekedésbe, a vízgazdálkodásba, az egészségügybe, a közbiztonságba stb. való beruházásokat illeti; egyetért a Tanács következtetéstervezetével, miszerint a régiókat be kell vonni a növekedésre és a munkahelyekre irányuló jövőbeni stratégiába; mivel e területen minden stratégiát a régiókkal és városokkal együttműködve kell megvalósítani, javasolja, hogy a Bizottság és a Tanács vegye figyelembe a Régiók Bizottságának az EU2020-stratégiára vonatkozó tanácsát;

    36.

    elvárja a Bizottságtól, hogy egy integrált megközelítés alapján konkrét javaslatokat terjesszen elő a kohéziós politika és a meglévő ágazati politikák közötti szinergiák megteremtésére vonatkozóan; ajánlja a programok célkitűzéseinek, eszközeinek és igazgatási eljárásainak ésszerűsítését, valamint az említett politikák programjai időtartamának összehangolását;

    37.

    mindazonáltal meg van győződve arról, hogy az Uniónak továbbra is használnia kell a Kohéziós Alapot és a strukturális alapokat mint az Unió fő finanszírozási mechanizmusait, amelyek jól megalapozott és működőképes megvalósítási módszerekkel rendelkeznek; úgy véli, felesleges új, különálló tematikus alapokat létrehozni az EU2020-célokhoz, ehelyett azokat a kohéziós és vidékfejlesztési szakpolitikákba kell beépíteni;

    38.

    ajánlja, hogy a jövőbeni szabályozási kereten belül egyszerűsített megközelítést alkalmazzanak a strukturális alapok felhasználása tekintetében; kiemeli, hogy a szabályok és az eljárások harmonizációja, valamint a bevált gyakorlatok modelljeinek figyelembevétele egyszerűsített végrehajtási rendszerek kialakulásához vezethet, valamint ösztönözheti a potenciális kedvezményezettek részvételét az EU által társfinanszírozott programokban;

    39.

    ajánlja a Bizottságnak, hogy évente vizsgálja felül az EU2020-stratégia keretében megfogalmazott prioritásokat az adott stratégia bevezetése után elért eredmények és a kezdetben előírt feltételek módosítása alapján, valamint az új prioritások kijelölését az állandó helyi, regionális és globális változásokkal szoros összefüggésben;

    40.

    felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen a Parlament elé a stratégia végrehajtására vonatkozó strukturált munkaprogramot, valamint – a jövőben – világos értékelést a végrehajtásról; kéri emellett egy egyértelmű munkadokumentum kidolgozását, amely meghatározza a stratégia és a kohéziós politika egymáshoz való viszonyát;

    41.

    úgy véli, hogy a Régiók Bizottságának a lisszaboni stratégia nyomon követéséért felelős platformján keresztül továbbra is nyomon kell követnie a haladást a jövőbeni EU2020-stratégia alapján, és a tagállamokat fel kell kérni arra, hogy évente strukturált formában tegyenek jelentést az általuk elért haladásról;

    *

    * *

    42.

    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


    (1)  HL L 210., 2006.7.31., 25. o.

    (2)  HL L 291., 2006.10.21., 11. o.

    (3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0165.


    Top