52010DC0785

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.12.21.

COM(2010) 785 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az élelmiszerek, a takarmányok, az állatok és növények behozatalára vonatkozó egészségügyi és növény-egészségügyi ellenőrzések eredményességéről és következetességéről

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az élelmiszerek, a takarmányok, az állatok és növények behozatalára vonatkozó egészségügyi és növény-egészségügyi ellenőrzések eredményességéről és következetességéről

TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS 3

1.1. A behozatal iránti igény 3

1.2. Az Európai Unió szerepe 4

1.3. Összehangolt, kockázatalapú ellenőrzések alkalmazása 4

1.4. Európa mint világpiaci szereplő 4

2. A JELENLEGI BEHOZATALI ELLENŐRZÉSEK ÁTTEKINTÉSE 4

2.1. Jogi keretek 4

2.2. Különböző termékek, különböző kockázat 4

2.3. Működési mechanizmus 4

3. A BEHOZATALI ELLENŐRZÉSEK HATÉKONYSÁGÁT BIZTOSÍTÓ INTÉZKEDÉSEK 4

3.1. Ellenőrzések, kockázatértékelés és információs rendszerek 4

3.2. Két- és többoldalú megállapodások 4

3.3. Képzés 4

3.4. Koordináció és kommunikáció 4

3.5. Megfelelő válaszlépések biztosítása 4

4. AKTUÁLIS KÉRDÉSEK 4

4.1. Az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések növekvő jelentősége 4

4.2. Kihívások 4

4.3. Intelligens módszerek 4

5. AZ ÉLELMISZEREK, A TAKARMÁNYOK, AZ ÁLLATOK ÉS NÖVÉNYEK BEHOZATALI ELLENŐRZÉSÉNEK JAVÍTÁSÁRA ÉS MEGERŐSÍTÉSÉRE SZOLGÁLÓ JÖVŐBELI INTÉZKEDÉSEK 4

5.1. A jogi szabályozás javítása 4

5.2. Nem jogalkotási fejlesztések 4

5.3. Az erőforrások optimális felhasználása 4

6. KÖVETKEZTETÉSEK 4

BEVEZETÉS

A Tanács 2008 decemberében felkérte a Bizottságot, hogy „2010. év végéig – adott esetben javaslatokkal együtt – nyújtson be egy jelentést a Tanács és a Parlament részére az élelmiszerek, a takarmányok, az állatok és növények behozatalára vonatkozó egészségügyi és növény-egészségügyi ellenőrzések eredményességéről és következetességéről annak érdekében, hogy a behozatalra vonatkozó közösségi keretrendszer továbbra is jól működjön” .[1]

Ez a jelentés erre a felkérésre reagálva készült. A jelentés ebben az összefüggésben igazolja, hogy az élelmiszerek, a takarmányok, az állatok és növények behozatalára vonatkozó jelenlegi egészségügyi és növény-egészségügyi ellenőrzések mindenekelőtt a behozott termékek biztonságosságát hivatottak szavatolni.

Külön tanácskozás folyik a behozatal versenyképességével kapcsolatban. Ez a tanácskozás az Európai Unióban és a harmadik országokban felmerülő termelési költségek, úgymint a termőföld, a munkaerő és a tőke költségeinek eltéréseire, illetve az árakon, a hozzáférhetőségen, a minőségen és a kulturális sajátosságokon alapuló vásárlási döntéseket befolyásoló fogyasztói választási lehetőségekre összpontosít. Minthogy a fenti témák nem tartoznak ennek a jelentésnek a hatókörébe, az alábbi elemzés – a Tanács kérésének megfelelően – kizárólag az élelmiszerek, a takarmányok, az állatok és növények behozatalára vonatkozó egészségügyi és növény-egészségügyi ellenőrzések eredményességére és következetességére összpontosít.

A behozatal iránti igény

Az Európai Unió (EU) – a 2007–2009-es időszakban lebonyolított 85 milliárd EUR értékű behozatalával – a világ legnagyobb élelmiszer- és takarmányimportőre.[2]

Habár az EU a legtöbb élelmiszer tekintetében önellátó, bizonyos árucikkek vonatkozásában behozatalra szorul, mivel az Unióban vagy nem állítják elő az adott termékeket – például teát, kávét és bizonyos fűszereket –, vagy pedig az uniós termelés nem elégíti ki a keresletet, például a hal és az állati takarmányok esetében. A fogyasztók egyre szélesebb termékválasztékot igényelnek, és a vállalkozásoknak nyersanyagokat kell behozniuk. Ezek a nyersanyagok nagyrészt az Unió élelmiszer-feldolgozó iparát látják el, amely ezt követően belföldi fogyasztás, illetve harmadik országokba történő kivitel céljából nagy hozzáadott értékű árukat állít elő.

900 milliárd EUR értékű teljes éves forgalmával és több mint négymillió munkavállaló foglalkoztatásával az élelmiszeripar – Európa legnagyobb termelő ágazataként – az EU virágzó gazdaságának egyik sarokköve.[3] Azért, hogy az is maradjon, az élelmiszeriparnak továbbra is a világ minden tájáról érkező behozatalra kell támaszkodnia.[4] Versenyképességének és az európai fogyasztók bizalmának a fenntartásához emellett az élelmiszerekre vonatkozó hatályos uniós előírásokra is szükség van.

A mezőgazdasági termékek teljes behozatala a nagy kereslet ellenére a teljes európai termelésnek és fogyasztásnak mindössze töredékét teszi ki. Az EU nagy mennyiségben importál takarmányt, kávét, trópusi gyümölcsöt és kakaót, ugyanakkor állati eredetű termékeket – például húst és tejet – csak nagyon kis mennyiségben hoz be. 2008-ban a behozatal 7 milliárd euróval haladta meg a kivitelt; ez az összeg – az uniós behozatal mennyiségére és értékére hatást gyakorló pénzügyi és gazdasági válság következtében – 2009-ben 2,5 milliárd euróra csökkent.[5]

A világkereskedelem 2008-as gazdasági visszaesést követő hanyatlása ellenére a mezőgazdasági termékek kereskedelme a korábbi években gyorsan emelkedett.[6] Ennek eredményeként egyre növekvő figyelem irányult az ilyen jellegű termékek kereskedelmével összefüggő kockázatokra, mivel azok az emberek, az állatok és a növények egészségére nézve veszélyt jelenthetnek. Ha ezekkel a kockázatokkal nem foglalkozunk, akadozhat a kereskedelem, és ennek következtében több milliárd euro értékű piacok tűnhetnek el egyik napról a másikra, ami alaposan próbára teheti a fogyasztók élelmiszerpiacokba vetett bizalmát és a kormányok problémamegoldó képességét.

Az Európai Unió szerepe

Elengedhetetlen a kereskedelmi forgalomban lévő valamennyi élelmiszer biztonságosságáról gondoskodni. Ez éppúgy vonatkozik az importtermékekre, mint az Európában előállított élelmiszerekre és takarmányokra, az itt tenyésztett állatokra, illetve az itt termesztett növényekre. A behozatali ellenőrzés biztosítja, hogy az importáru ugyanúgy megfeleljen az uniós jogszabályoknak, mint az Európában előállított termékek. Az az alapelv érvényesül, hogy az Európai Unió piacán forgalomban lévő minden élelmiszernek – származási helyétől függetlenül – biztonságosnak kell lennie.

Az Európai Uniónak – az összehangolt és kockázatalapú megközelítés igénye miatt – átfogó jogszabályrendszere van, amely bármikor képes a bizonyos harmadik országokból behozott egyes termékekkel összefüggő veszélyek azonosítására. Amint a kockázatokat értékelték, megállapíthatók azok a feltételek, amelyek mellett az ilyen jellegű termékek behozatalára sor kerülhet. Ekkor dől el az is, hogy milyen ellenőrzéseket kell majd elvégezni. Az említett jogszabályok alapján jelenleg mindössze néhány magas kockázatot képviselő termék esetében kell egységes behozatali feltételeket és módszereket alkalmazni.

Mivel újabb kockázatok mindig felmerülnek, a behozatali feltételek idővel ugyanúgy változnak, mint az elvégzendő ellenőrzések. Az Európai Unió – megfelelő kockázatértékelési és -kezelési képessége, az ellenőrzések összehangolt megközelítése, valamint az érvényben lévő egyértelmű és koherens jogi szabályozás révén – követi ezeket a változásokat. Ennek során az EU a tagállamokkal egyetemben biztosítja a következetes és eredményes ellenőrzéseket.

Összehangolt, kockázatalapú ellenőrzések alkalmazása

Az importárukkal összefüggő kockázatokat annak alapján ítélik meg, hogy a behozataluk az emberek, az állatok és a növények egészségére nézve milyen veszélyt jelenthet: minél nagyobb a kockázat, annál szigorúbb feltételek mellett kerülhet az adott termék az Unióba, és annál fokozottabb az ellenőrzés.

A behozatali feltételeket adott időpontban az egyes termékek kockázat szerinti osztályozása alapján, számos tényezőt figyelembe véve állapítják meg. Ezek többek között a következők: a járványok kitörésével kapcsolatos információk, kereskedelmi adatok, nem biztonságos vagy nem megfelelő termékek feltartóztatása, illetve a tudományos eredmények. A kereskedelmi partnerektől tájékoztatást kérnek arra vonatkozóan is, hogy a harmadik országban működő ellenőrző rendszer milyen biztosítékokkal tud szolgálni, ideértve a vonatkozó jogszabályokat és biztonsági előírásokat. Ezenfelül mind a tagállamokban, mind a harmadik országokban megvizsgálják, hogy a megfelelő ellenőrzéseket milyen eszközökkel hajtják végre. Súlyos járvány kitörése esetén, vagy ha megváltozik a kockázati szint, döntés születik arról, milyen egyedi biztonsági intézkedéseket kell bevezetni a behozatali eljárás vonatkozásában.

A tagállamok által elvégzett ellenőrzések arra hivatottak, hogy megállapítsák az élelmiszerláncra, valamint a növények és az állatok egészségére vonatkozó számtalan előírásnak való megfelelést. Az EU-ba érkező importáruk legnagyobb része nem jelent számottevő egészségügyi kockázatot, néhány termék esetében azonban uniós szinten egyedi és összehangolt ellenőrzéseket végeznek. Az ilyen termékek esetében a behozatalt megelőzően egészségügyi ellenőrzések lefolytatására van szükség.

Európa, mint világpiaci szereplő

Az EU egészségügyi és növény-egészségügyi (SPS) ellenőrzési rendszerének alkalmazási módja meghatározza, hogy az Unió globális szinten milyen mértékben képes fenntartani az állat- és növény-egészségügy, valamint az élelmiszer-biztonság nyílt, tudományosan megalapozott megközelítését. Az EU által bevezetett ellenőrzések összhangban vannak az élelmiszer-biztonság, valamint az állat- és növény-egészségügy területén működő nemzetközi szabványügyi testületek által megállapított szabványokkal, nevezetesen: a Codex Alimentarius Bizottság, a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE), valamint a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény (IPPC) előírásaival, az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló WTO-megállapodás (SPS-megállapodás) szerint.

Míg a kormányok – az emberek, állatok és növények életének és egészségének védelme érdekében – további egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedéseket alkalmazhatnak, ezek csak abban az esetben megengedhetők, ha bizonyítható módon tudományosan megalapozottak, arányosak és hátrányos megkülönböztetéstől mentesek. Az EU a világ egyik legnagyobb élelmiszer- és takarmánykereskedelmi szereplőjeként elkötelezett nemzetközi kötelezettségei teljesítése tekintetében. Az EU tisztában van azzal is, hogy előírásait a nemzetközi kereskedelemben gyakran tekintik mérvadónak, ezek jelentős hatást gyakorolnak a fejlődő országokra, és sok ilyen ország számára erősen meghatározó tényező az európai piacokra való bejutás.

A JELENLEGI BEHOZATALI ELLENŐRZÉSEK ÁTTEKINTÉSE

Jogi keretek

Az élelmiszer-biztonsági előírásokat az általában általános élelmiszerjog néven ismert 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet tartalmazza. Ez a rendelet megállapítja, hogy az EU élelmiszer-biztonsági politikájának biztosítania kell a szabad mozgást a belső piacon, az emberi egészség magas szintű védelmének elérésére kell törekednie, a fogyasztói érdekeket kell szolgálnia, és gondoskodnia kell arról, hogy az Európai Unióba behozott élelmiszerek és takarmányok azonos szintű biztonsági követelményeknek feleljenek meg.

Az általános élelmiszerjog a hivatalos élelmiszer- és takarmányellenőrzési rendeletként ismert 882/2004/EK rendelettel egészül ki. Ez a rendelet az élelmiszer- és takarmányjog előírásainak, az állat-egészségügyi és állatjólléti szabályoknak, továbbá bizonyos mértékig a növény-egészségügyi rendelkezéseknek való megfelelőség biztosítása érdekében a Bizottság, valamint a tagállamok illetékes nemzeti hatóságai által végzett hivatalos ellenőrzések általános kereteit állapítja meg.

A hivatalos élelmiszer- és takarmányellenőrzési rendelet konkrétan az importtermékek vonatkozásában meghatározza a behozatali feltételek megállapításának alapelveit, rendelkezik az egyenértékűség[7] elismeréséről, a harmadik országok illetékes hatóságai által a behozatalt megelőzően elvégzett ellenőrzések jóváhagyásáról és annak elismeréséről, hogy bizonyos termékek esetében az Unió területére való beléptetést megelőzően egyedi ellenőrzések lefolytatására lehet szükség. A rendelet a kereskedelmi partnerektől történő megfelelő információgyűjtéssel kapcsolatban egyedi feladatokkal bízza meg a Bizottságot, illetve előírja a Bizottságnak, hogy harmadik országokban ellenőrzéseket végezzen. A Bizottság az élelmiszer-biztonság, az állat-egészségügy, az állatjóllét és a növényegészségügy terén a tagállamokban elvégzett hivatalos ellenőrzések általános lebonyolításáról minden évben jelentést tesz a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek.

A behozatalra vonatkozó részletes szabályokat az ágazati előírások kiterjedt rendszere is tartalmazza például a növényegészségügy, a vetőmagok, a zoonózis, az állatbetegségek ellenőrzése és felszámolása, az állati melléktermékek, az élelmiszer- és takarmányhigiénia, a genetikailag módosított élelmiszerek és takarmányok, a maradékanyagok és szennyezőanyagok, a növényvédőszerek, az adalékanyagok, a tápanyagok, a diétás élelmiszerek, az ásványvizek, az új élelmiszerek, az élelmiszerekkel érintkező anyagok területén és még sok egyéb vonatkozásban.

Különböző termékek, különböző kockázat

A különböző termékek különböző kockázatot jelentenek, és ezért ezekre egyedi behozatali feltételek és ellenőrzések vonatkoznak.

2.2.1 Az élő állatok és az állati eredetű termékek (mint például a hús, a tojás és a hal), valamint a nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek (mint például a sperma és az embrió) nagy kockázatot jelentenek, mivel kórokozókat vihetnek át mind az állatállományra, mind az emberekre. Az állatok egészségét fenyegető veszélyek – az európai állatállományra átterjedő betegségek káros hatásai miatt – különösen aggasztóak.

Az élő állatok és az állati eredetű termékek – szigorúan összehangolt behozatali feltételek mellett – csak a jóváhagyott állat-egészségügyi határállomásokon (ÁEH-k) keresztül léphetnek be az EU-ba. Ezek a behozatali feltételek előírják, hogy az ilyen importtermékeknek jóváhagyott harmadik országból, jóváhagyott vagy bejegyzett létesítményből kell származniuk, és hogy a szállítmányt kísérő állatorvosi bizonyítványon az exportőr ország illetékes hatóságának aláírása szerepeljen, továbbá hogy az állatorvosi bizonyítvány részletes információkat tartalmazzon a termékek közegészségügyi és állat-egészségügyi helyzetéről, valamint az uniós behozatali előírásoknak való megfeleléséről. Amennyiben egy harmadik országban súlyos állatbetegség terjedne el, a betegség Európai Unióba történő átterjedésének megakadályozása érdekében behozatali korlátozásokat lehet bevezetni.

Az állat-egészségügyi határállomás munkatársainak a szállítmány érkezésekor el kell végezniük a kötelező ellenőrzéseket, és többek között az okmányok ellenőrzése, azonossági vizsgálat és fizikai ellenőrzés révén kell meggyőződniük arról, hogy az áruk megfelelnek a leírásnak, valamint az uniós behozatali feltételeknek. Élő állatok esetében mindig el kell végezni a fizikai ellenőrzést, az állati eredetű termékek esetében azonban az ilyen jellegű ellenőrzéseket enyhíteni lehet, ha ezek a termékek megfelelnek az összehangolt behozatali feltételeknek, továbbá ha olyan állat-egészségügyi megállapodások vannak érvényben, amelyek igazolják, hogy az adott harmadik ország az Unióban alkalmazott szinttel megegyező vagy azzal egyenértékű biztonsági intézkedéseket garantál. Az előírt gyakorisággal elvégzett, célzott analitikai vizsgálat szintén a fizikai ellenőrzés részét képezheti.

Amennyiben egy szállítmány tekintetében az ellenőrzések eredménye kielégítő, kibocsátják a közös állat-egészségügyi beléptetési okmányt (KÁBO), amely engedélyezi az áruk szabad forgalomba bocsátását. Az állat-egészségügyi és a vámhatóságok szorosan együttműködnek, és a KÁBO kibocsátása nélkül nem engedélyezik az állatok, illetve az állati eredetű termékek forgalomba kerülését.

2.2.2 Az élő növények, illetve a növényi termékek szintén magas kockázatot képviselnek, mivel új kártevők és növénybetegségek elterjedését okozhatják az EU területén, ami a növényi kultúrákra és a természetes környezetre nézve katasztrofális következményekkel járhat. Az Unió piacára történő bevezetéshez minden élő növényt és bizonyos növényi termékeket a harmadik ország illetékes hatósága által a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény előírásainak megfelelő minta szerint kiállított hivatalos növény-egészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie.

Az okmányok ellenőrzésére, az azonossági vizsgálatra és a fizikai ellenőrzésre kiterjedő növény-egészségügyi vizsgálatot minden növényt, illetve szabályozott növényi terméket tartalmazó szállítmány esetében a jóváhagyott beléptetési helyen elvégzik. A nemzeti hatóságok ettől eltérően – egyedi feltételek, többek között a vámfelügyelet alatt történő árutovábbítás mellett – engedélyezhetik a fizikai ellenőrzések rendeltetési helyen történő elvégzését. A vámhatóságok csak abban az esetben engedélyezik a növények és szabályozott növényi termékek behozatalát, ha megbizonyosodtak arról, hogy a szükséges növény-egészségügyi ellenőrzések megfelelő eredménnyel zárultak.

2.2.3 Bizonyos nem állati eredetű élelmiszerek és takarmányok esetében, amelyekkel kapcsolatban ismert vagy felmerülő kockázatot azonosítottak, szintén el kell végezni a behozatalt megelőző kötelező ellenőrzéseket a kijelölt beléptetési helyen. Ilyen termékek a diófélék, valamint bizonyos zöldségek és gyümölcsök. Az ellenőrzés alá vonandó termékek körét a termékek kockázati profilját illetően rendelkezésre álló legfrissebb információk alapján határozzák meg. A termékek jegyzékét és az alkalmazandó ellenőrzések szintjét negyedévenként felülvizsgálják. Az állatokhoz és az állati eredetű termékekhez hasonlóan az említett árucikkek esetében is el kell végezni a kötelező határellenőrzéseket, és azokat csak abban az esetben lehet az Európai Unióban szabad forgalomba bocsátani, ha az elvégzett vizsgálatok eredménye kedvező.

2.2.4 Az élelmiszerlánc legtöbb terméke közegészségügyi, állat- vagy növény-egészségügyi szempontból nem tekinthető kockázati forrásnak. Számos úgynevezett „polcálló” (konzerv, feldolgozott, szárított) termék, összetett élelmiszer-készítmény, valamint sok zöldség és gyümölcs tartozik ebbe a kategóriába. Ezekben az esetekben a behozatali ellenőrzéseket a tagállamok a többéves ellenőrzési terveik alapján, az általuk azonosított lehetséges kockázatok fényében végzik.

Működési mechanizmus

Az Európai Unió számára potenciális kockázatot jelentő terméket exportálni kívánó harmadik országoknak szigorú követelményeknek kell eleget tenniük ahhoz, hogy jogosultságot szerezzenek. Ehhez a következő feltételek némelyikének, esetleg valamennyi feltételnek eleget kell tenniük:

( az Európai Unióba irányuló exportra vonatkozó írásos engedélyezési kérelem hivatalos benyújtása,

( a harmadik ország állat-, növény- és közegészségügyi helyzetének ellenőrzése, többek között a vonatkozó jogszabályok, ellenőrzési rendszerek, betegségfelügyeleti intézkedések és laboratóriumi létesítmények vizsgálata,

( a termékek európai uniós előírásoknak való megfelelését igazoló egészségügyi és növény-egészségügyi bizonyítványok biztosítása,

( az Európai Unióba exportálni kívánó gazdasági létesítményekre vonatkozó uniós jóváhagyás, amely különösen az élő állatok és állati eredetű termékek esetében igazolja, hogy a létesítmény megfelel a vonatkozó uniós előírásoknak,

( az Európai Unióban betiltott vagy korlátozott szerekből származó maradékokra vonatkozó megfigyelési terv benyújtása és e terv uniós jóváhagyása.

Néhány magas kockázatot jelentő termék esetében kötelezőek az európai uniós jogszabályoknak való megfelelést igazoló ellenőrző látogatások. Amennyiben behozatali feltételek vannak érvényben, és azokat egy harmadik ország megfelelően teljesíti, vagy az exportot megelőzően jegyzékbe történő felvételi kötelezettség vagy ellenőrzés előírására kerülhet sor, az adott harmadik országból származó behozatal engedélyezése előtt a tagállamokkal történő egyeztetés mellett hivatalos bizottsági határozatot kell hozni.

A jóváhagyást követően a Bizottság által végzett szemlék alkalmával és a tagállamok által lefolytatott ellenőrzések eredményeként a megfelelést rendszeresen értékelik.

A BEHOZATALI ELLENŐRZÉSEK HATÉKONYSÁGÁT BIZTOSÍTÓ INTÉZKEDÉSEK

Ellenőrzések, kockázatértékelés és információs rendszerek

3.1.1 A Bizottság Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóságának ellenőrző szolgálata, az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal (ÉÁH) mind a tagállamokban, mind a harmadik országokban ellenőrzéseket végez annak érdekében, hogy az uniós jogszabályok tiszteletben tartását biztosítsa. Mindezt éves terv alapján végzi, és az ellenőrzések során sokéves tapasztalatait a tagállamoktól érkező véleményekkel összegezve állapítja meg a prioritásokat. Az ÉÁH – az élelmiszer-ipari vállalkozások felügyeletének és a tagállamok, valamint a harmadik országok állat-és növény-egészségügyi helyzetének ellenőrzése mellett –, a harmadik országok részére meghatározott behozatali feltételeknek való megfelelőség vizsgálata céljából rendszeresen helyszíni ellenőrző látogatásokat tesz. Amennyiben ezek kielégítő eredménnyel zárulnak, és egy bizonyos harmadik ország egy bizonyos árucikkének behozatalát engedélyezik, az ÉÁH rendszeres időközönként további ellenőrző látogatásokat tesz annak megerősítése érdekében, hogy a behozatal biztonságos feltételek mellett tovább folytatódhat. Az ÉÁH – az uniós jognak való megfelelés biztosítása érdekében – a tagállamokban található állat-egészségügyi határállomásokon és kijelölt beléptetési helyeken is ellenőrzéseket végez. A helyszíni szemlék több célt szolgálnak, lehetővé teszik a tagállamokkal és a harmadik országokkal való szoros együttműködést és a megfelelés ellenőrzését. A legfontosabb szerepük azonban valószínűleg abban áll, hogy lehetőséget biztosítanak bármilyen elfogadhatatlan azonosított kockázat azonnali kezelésére.

3.1.2 Az általános élelmiszerjog alapján létrehozott Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) független szakmai tanácsokkal látja el az Európai Bizottságot minden olyan kérdésben, amely közvetlen vagy közvetett módon hatással van az élelmiszerlánc biztonságosságára. Ez a testület az uniós intézményektől független, különálló jogalany, amelynek munkája az élelmiszer-ipari termelés és értékesítés termelőtől a felhasználóig tartó valamennyi szakaszát átfogja. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság adott esetben értékeli az egyes árucikkek által képviselt kockázat mértékét.

3.1.3 A kereskedelmi ellenőrző és szakértői rendszer (TRACES) az élő állatokat és állati eredetű termékeket tartalmazó behozott szállítmányokkal kapcsolatban nyújt online tájékoztatást. Megkönnyíti az illetékes állat- és közegészségügyi ellenőrző hatóságok közötti információcserét, közegészségügyi vészhelyzet előfordulása esetén lehetővé teszi az állat-egészségügyi hatóságok számára az azonnali válaszlépéseket, és felgyorsítja az üzleti vállalkozások számára a közigazgatási eljárásokat. A TRACES rendszert a tagállamokon kívül harmadik országok is egyre nagyobb számban használják.[8] A TRACES rendszer magában foglalja a Vámigazgatások Világszervezetének Harmonizált Áruleíró- és Kódrendszerét (hat számjegyű kódok), valamint az EU Kombinált Nómenklatúráját (nyolc számjegyű kódok). Így az áruleíró kódrendszerek között a hat számjegyű kód alapján világszerte kapcsolatot lehet teremteni.

3.1.4 Két európai uniós riasztási rendszer működik, amelyek gyors és hatékony információcserét tesznek lehetővé. Az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszer (RASFF)[9] – súlyos kockázatot jelentő élelmiszer vagy takarmány észlelése esetén – sürgős értesítések küldésére ad lehetőséget a nap 24 órájában. A RASFF rendszer a probléma ismételt előfordulásának elkerülése érdekében tájékoztatja a kérdéses harmadik országot. Az EUROPHYT[10] hasonló riasztási rendszer, amely abban az esetben teszi lehetővé az információcserét, ha az uniós növény-egészségügyi előírásoknak meg nem felelő növényt vagy növényi anyagot találnak.

Két- és többoldalú megállapodások

Az EU aktív szerepet tölt be a Kereskedelmi Világszervezetben és a nemzetközi szabványügyi testületekben egyaránt. Szabályozási modelljét így széles körben ismertté teheti, és a saját rendszere szerint alakíthatja a nemzetközi szabványokat, amelyek ezt követően az Unióban is érvényben lesznek.

Az EU az egészségügyi és növény-egészségügyi kérdésekkel kapcsolatosan folyamatos párbeszédet folytat a harmadik országokkal is, és olyan kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat köt, amelyek a mezőgazdasági termékek kereskedelmére vonatkozóan egészségügyi és növény-egészségügyi előírásokat is tartalmaznak. Néhány harmadik országgal az élő állatok és állati eredetű termékek kereskedelmét megkönnyítő megállapodások is érvényben vannak. Ezek a megállapodások bizonyos esetekben az „egyenértékűség” elismeréséről is rendelkeznek, ami bizonyos állat-egészségügyi ellenőrzések esetében lehetővé teszi az előírásoktól való eltéréseket. Az EU azonban a védelmi szintjét semmilyen körülmények között nem csökkenti.

A hivatalos élelmiszer- és takarmányellenőrzési rendelet azt is előírja, hogy az EU az „egyenértékűség” elismerését az élelmiszerlánc bármely területén egyoldalúan alkalmazza. A WTO SPS-megállapodása alapján a Kereskedelmi Világszervezet bármely tagországa kérheti a kereskedelmi partnereitől az „egyenértékűség” elismerésének megvitatását. Az exportot megelőző fokozott ellenőrzések alapján harmadik országok kérhetik az Unióba történő belépéskor elvégzett behozatali ellenőrzések enyhítését is. Az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal ezt ellenőrizheti.

Képzés

A „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért” (BTSF) program olyan bizottsági kezdeményezés, amely a tagállamok illetékes hatóságai számára átfogó képzési programokat vezetett be annak érdekében, hogy a hatóságok az uniós jog vonatkozásában naprakész információkkal rendelkezzenek, és ellenőrzéseiket egységesen, tárgyilagosan és megfelelően hajtsák végre. Az állat-egészségügyi határállomások munkatársai számára többek között egyedi képzési modult vezettek be, amely az állat-egészségügyi határállomásokon keresztül lebonyolított behozatal összehangolt megközelítését könnyíti meg. A tagállamok számára szervezett képzéseken a harmadik országok küldöttei is részt vehetnek, és egyes esetekben harmadik országok, különösen fejlődő országok részére is szerveznek egyedi képzéseket.

Koordináció és kommunikáció

A Bizottság az érintett szakértői csoportok és szabályozási bizottságok keretében – különös aggodalomra okot adó bármilyen újonnan felmerülő probléma esetén, illetve amennyiben nemzetközi szinten változások következnek be – rendszeres egyeztetéseket folytat a tagállamokkal.

A tagállamokkal folytatott szoros együttműködés az élelmiszer- és takarmányjog előírásainak megszegésére, valamint az állatok és növények egészségének veszélyeztetésére adott gyors válaszlépések megtétele érdekében különösen fontos. A tagállamok illetékes hatóságai közigazgatási intézkedések formájában lépéseket tehetnek, sürgős esetekben viszont a Bizottság – a tagállamok jóváhagyásáig – saját kezdeményezésére teheti meg a megfelelő intézkedéseket. A Bizottság – bármilyen gyanú, jogszerűtlenség vagy szabálytalan tevékenység megállapítása miatt végzett vizsgálat során – kérheti az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) közreműködését.

Megfelelő válaszlépések biztosítása

Korábban a jelentősebb fertőző állatbetegségek közvetítői és a növényeket károsító szervezetek különbözőképpen, többek között tiltott behozatal, vándormadarak vonulása vagy kórokozó-átvivő rovarok révén kerültek az Európai Unió területére. Ugyanakkor az utóbbi években kialakult egészségügyi válságok egyikét sem lehetett a legálisan behozott szállítmányoknak, illetve az állat- vagy növény-egészségügyi behozatali ellenőrzések hiányosságainak tulajdonítani.

Mivel az állat- és növény-egészségügyi, illetve az élelmiszer-biztonsági válságok kezelése igen költséges, és a társadalom egészére nézve jelentős hatással van, az EU költségvetése a betegségek megelőzésére és felszámolására[11] éves szinten hozzávetőleg 300 millió EUR összeget, az élelmiszerek és takarmányok biztonságával kapcsolatos intézkedésekre pedig 100 millió EUR összeget irányoz elő. Az EU a válságok és új fenyegetések gyors kezelésére is kiépített rendszereket. Az utóbbi évtizedben például a tiltott élelmiszerek esetleges bekerülésével okozott kockázat csökkentése érdekében felülvizsgálták és megerősítették a nemzetközi élelmiszer-hulladékok megsemmisítésére és az utazók által személyesen behozott élelmiszerekre vonatkozó szabályokat.

Annak biztosítása, hogy a behozatal megfelel az uniós jogszabályoknak, komoly kihívás, mivel a fogalommeghatározás szerinti termelés az EU és tagállamainak közvetlen felügyeletén kívül eső területeken folyik. A rendszeresen felülvizsgált többszintű és több résztvevős szabályozási keretrendszer végrehajtása éppen ezért kulcsszerepet tölt be annak biztosításában, hogy az európai piacra kizárólag biztonságos importtermékek kerülhessenek.

AKTUÁLIS KÉRDÉSEK

Az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések növekvő jelentősége

A vámtarifák csökkentése és a kontingenskorlátozások mérséklése a kereskedelempolitika egyik legfontosabb kérdése marad, a szabályozási szempontok ugyanakkor egyre növekvő kihívást jelentenek. Az országok az SPS-előírások tekintetében megállapíthatják a saját biztonsági szintjeiket és az ezeknek megfelelő szabályozásokat. Mindezt azonban a WTO SPS-megállapodásában szereplő rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtani. Az aránytalan vagy tudománytalan SPS-intézkedések válogatás nélküli alkalmazása, illetve a nem nemzetközi szabványokon alapuló intézkedések meghozatala az EU és kereskedelmi partnerei számára aggodalomra adhat okot.

Kihívások

A betegségek jelenléte az egyes időszakok kockázati szintjeinek megállapításakor mindig is az egyik legfontosabb tényező volt. A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbetegsége (BSE) és a madárinfluenza utóbbi években felbukkanó új változatai megnövelték az egyes állati eredetű termékek kereskedelmével összefüggő kockázati szintet. A változó éghajlati viszonyok szintén jelentős módosulásokat idéztek elő a betegségek előfordulásában és terjedésében. Erre példaként említhetjük a szarvasmarhákat és a juhokat nagy számban érintő kéknyelv-betegség felbukkanását Észak-Európában, valamint a fenyőfákat megtámadó fonalféreg elterjedését a Földközi-tenger térségében. Fennáll továbbá annak a kockázata is, hogy a korábban Európában már nem létezőnek vélt betegségek – például a Rift–völgyi láz – ismét felbukkanhatnak.

Az élelmiszerek és takarmányok véletlenszerűen vagy egyéb módon bekövetkező megfertőződését éppen ilyen nehéz előre látni, mivel a mérgezéseket kiválthatják új gyártási eljárások, újfajta fogyasztási szokások vagy az emberek és állatok egészségét veszélyeztető tisztességtelen gyakorlatok is.

Új technológiák tűnnek fel és alakulnak ki, például a biotechnológia, a nanotechnológia, és új generációs élelmiszer- és takarmány-összetevők jelennek meg. A fogyasztók kockázatérzékenységének kezelése az effajta új technológiák vonatkozásában egyre inkább előtérbe kerül, mivel az élelmiszer-ipari ágazat egyre szélesebb körben alkalmazza ezeket az új technológiákat. Az ilyen technológiák biztonságosságával kapcsolatos egyértelmű és tárgyilagos tájékoztatás, illetve az alkalmazandó SPS-előírások megfelelősége és eredményessége az általános ellenőrzések rendkívül fontos eleme, nemcsak a behozatalt illetően, hanem egyéb vonatkozásban is.

A bioterrorizmus – az emberek és állatok egészségére, illetve a gazdaságra nézve súlyos kockázatokat jelentő, élelmiszerek által terjedő vírusok és kórokozók esetleges alkalmazása miatt – megnövelte a fokozott figyelem szükségességét a behozatalra vonatkozó és általában véve a biológiai biztonsággal összefüggő ellenőrzések tekintetében. Ez ugyanígy vonatkozik az illegális és a tisztességtelen kereskedelemre, többek között az élelmiszerek szándékos szennyezésére is.

Intelligens módszerek

Most, hogy az anyagi és egyéb erőforrások egyre szűkösebbé válnak, az ellenőrzés eszközeit mindenképpen olyan területeken kell alkalmazni, ahol azok a leginkább az európai polgárok javát szolgálják. Ez olyan jogi kereteket igényel, amelyek a behozatali ellenőrzések összehangoltabb megközelítését segítik elő Európa-szerte, és áttekinthetőbb, naprakészebb és hatékonyabb behozatali ellenőrzési rendszert hoznak létre. Új információtechnológiai lehetőségek állnak rendelkezésre – például elektronikus bizonyítványok kiállítása –, amelyeket még jobban ki lehet használni. A tagállamok az állat-egészségügyi határállomásokon végzett fizikai ellenőrzések kockázatalapú megközelítésének kialakításával, illetve a végrehajtó szervek munkájának lehető legjobb összehangolásával még körültekintőbben tudják majd beosztani erőforrásaikat. A csalás és a tiltott behozatal azonosítása és szankcionálása így még egyszerűbbé válik.

A széles körű jogi szabályozás alapján az Unió határain végzett állat- és közegészségügyi ellenőrzések összehangolását nem mindig egyszerű következetesen és eredményesen megvalósítani. Amikor intelligens szabályozásra van szükség, a nem egységes jogi szabályozás különböző szintű értelmezésekhez és végrehajtáshoz vezethet. Ez nehézséget okoz az importőrök számára a termékek behozatala során, az érintett végrehajtó hatóságnak, amely összehangolt megközelítést igyekszik alkalmazni, illetve általában véve a kereskedelemben. Azon harmadik országok, amelyek az Unió piacára lépés során akadályokba ütköznek, többek között a Kereskedelmi Világszervezetben is hangot adnak az aggodalmaiknak.

AZ ÉLELMISZEREK, A TAKARMÁNYOK, AZ ÁLLATOK ÉS NÖVÉNYEK BEHOZATALI ELLENŐRZÉSÉNEK JAVÍTÁSÁRA ÉS MEGERŐSÍTÉSÉRE SZOLGÁLÓ JÖVŐBELI INTÉZKEDÉSEK

Mivel a környezet összetett és folyamatosan változik, az Európai Uniónak mindig készen kell állnia arra, hogy az élelmiszer-biztonságot fenyegető veszélyekre megfelelő válaszlépéseket dolgozzon ki és hajtson végre.

A behozatali ellenőrzések kockázatokon és igazolható adatokon alapuló megközelítésén nyugvó jelenlegi rendszer eddig megfelelően működött. Ez a rendszer azonban az élelmiszerek, takarmányok, állatok és növények ellenőrzését különböző módon közelíti meg, így az ellenőrzések végrehajtásában részt vevők számára igen bonyolult lehet. Az általános élelmiszerjognak és a hivatalos élelmiszer- és takarmányellenőrzési rendeletnek sikerült némi egységességet teremtenie, ezt azonban csak egy további jogalkotási szint beiktatásával sikerült elérni.

Az ellenőrzési rendszert ezért a kockázatértékelés és az alkalmazott mechanizmusok következetességének és hatékonyságának tökéletesítésével egyszerűsíteni kell, anélkül, hogy az azok alapját képező alapvető felvetések megkérdőjeleződnének. Ezzel el lehetne érni az alkalmazott ellenőrzési módszerek nagyobb mértékű egységességét és összehangoltságát.

A jogi szabályozás javítása

Az élelmiszerek és az élelmiszerlánccal összefüggő egyéb termékek ellenőrzésének általános kereteit továbbra is az általános élelmiszerjog és a hivatalos élelmiszer- és takarmányellenőrzési rendelet biztosítja, azonban számos új és innovatív lépés megtételére kerül majd sor annak mérlegelése céljából, hogy a jelenlegi rendszert az Unió határain végzett behozatali ellenőrzések összehangolt megvalósítása érdekében miként lehetne hatékonyabbá tenni. A legtöbb ilyen jellegű változás megtalálható a hivatalos élelmiszer- és takarmányellenőrzési rendelet tervezett módosításaiban, ugyanakkor új állat- és növény-egészségügyi jogszabályok is megfontolás tárgyát képezik.

5.1.1 A hivatalos élelmiszer- és takarmányellenőrzési rendelet módosítása az élelmiszer- és takarmánybiztonság, állat-egészségügy, állatjóllét és részben a növény-egészségügy területeire vonatkozó uniós jogszabályok átdolgozására és egyszerűsítésére irányuló 2004-ben elindított átfogó kezdeményezés része. A kezdeményezés célja a hivatalos ellenőrzések összehangolt megközelítésének biztosítása valamennyi területen.

Az ezzel a rendelettel létrehozott, 2006 januárjától hatályban lévő átfogó jogi keret alkalmasnak bizonyult arra, hogy támogassa az élelmiszerlánc egészét lefedő hivatalos ellenőrzések elvégzésének összehangolt megközelítését. A rendeletben foglalt rendelkezések felülvizsgálata olyan módon egységesíti majd ezt az integrált megközelítést, hogy áttekinti a hivatalos ellenőrzések finanszírozására jelenleg alkalmazandó szabályokat, az állatgyógyászati szermaradékok ellenőrzésére vonatkozó szabályokat[12], valamint az élő állatok és állati eredetű termékek behozatalának állat-egészségügyi ellenőrzésére alkalmazandó rendelkezéseket[13]. Ez a felülvizsgálat áttekinti továbbá az előkészület alatt álló állat- és növény-egészségügyi jogszabályok módosításait tükröző bevezetendő változtatásokat, és általánosabban véve annak a meglévő jogérvényesítési együttműködésnek az egyszerűsítésére törekszik, amelynek keretében a Bizottság és a tagállamok megfelelő ellenőrzési tevékenységeiket végzik. A felülvizsgálat során törekednek arra, hogy a jogszabályok összhangban legyenek a 2013-tól hatályba lépő új európai uniós Modernizált Vámkódex rendelkezéseivel.

Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a jelenlegi eszközöket tökéletesíteni kell, illetve esetleg új eszközöket kell kidolgozni annak érdekében, hogy az importtermékekre vonatkozó kockázatkezelési döntések meghozatalánál teljes mértékben figyelembe lehessen venni az adott termék kockázati profilját, az azzal összefüggő veszélyeket (amelyek jelentőségét az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság segítségével lehetne értékelni), továbbá a termék eredetét. Ezt adatbányászati és adatkezelési funkciók segítik, továbbá a behozatali feltételeket és a határellenőrzéseket meghatározó következetes és átlátható eljárás támogatja majd.

5.1.2 Az új állat-egészségügyi jog a 2007–2013-as állat-egészségügyi stratégián alapul, amely meghatározza az állat-egészségügyi és állatjólléti intézkedések kereteit. Ez a „jobb megelőzni, mint gyógyítani” alapelven nyugvó stratégia az óvintézkedésekre, a megbetegedések felügyeletére, ellenőrzésére és kutatására, az állatbetegségek előfordulásának csökkentésére és a járványkitörések hatásainak minimalizálására kíván összpontosítani. A jelenlegi állat-egészségügyi jogszabályok számos szakpolitikai területet fednek le, mint például az állatbetegségek elleni védelmet, a takarmányozást és az állatjóllétet. Az állatok és állati eredetű termékek Unión belüli kereskedelmére és behozatalára vonatkozóan szintén tartalmaznak előírásokat. Ezeket az egymással összefüggő szakpolitikai intézkedéseket egységes, a nemzetközi normákkal összhangban álló szabályozási keretrendszer váltja majd fel. Ezenkívül összehangolt uniós felelősség- és költségmegosztási keretrendszer kidolgozására is sor kerül majd.

5.1.3 Az Európai Unió károsító szervezetek bekerülésétől és elterjedésétől való megvédése, a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás, a mezőgazdasági ágazat versenyképességének biztosítása, az erdők és tájak megóvásához, illetve az élelmiszer-biztonsághoz való hozzájárulás érdekében hasonlóképpen sor kerül majd az EU növény-egészségügyi szabályozásának a bekövetkezett változások figyelembevételével történő felülvizsgálatára is. Az eredetileg az 1970-es években kidolgozott szabályozási rendszer átfogó értékelését különböző események indokolják, többek között az EU bővítése, a globalizáció, az éghajlatváltozás, valamint az eredeti növény-egészségügyi szabályozás alapjául szolgáló tudományos ismeretek jelentős fejlődése.

Nem jogalkotási fejlesztések

A Bizottság ellenőrző szolgálata, az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal továbbra is élen jár a munkában, a kockázattal kapcsolatos döntésekhez beszerzi a szükséges információkat, és biztosítja az országok és létesítmények felsorolásának következetes nyomon követését.

A TRACES rendszert a változó körülményekhez, illetve a jobb kockázatelemzési módszereket lehetővé tevő technológiai fejlődéshez való alkalmazkodás érdekében folyamatosan frissítik. A rendszert bővítik is, hogy ahhoz új felhasználók, többek között harmadik országok és vállalkozók is hozzáférhessenek. A rendszer egyszerűsítése és a csalások megelőzése érdekében bevezetik az elektronikus bizonyítványok kiállítását.

A RASFF és az EUROPHYT rendszerek igyekeznek gondoskodni arról, hogy a bennük tárolt valós idejű információk továbbra is hasznos eszköznek bizonyuljanak a kockázatok megállapításához, valamint – probléma esetén – az intézkedések szükségességének jelzéséhez. Az ezen adatbázisok alapját képező elképzelés alkalmas lehet arra, hogy az élelmiszerek, a takarmányok, az állatok és növények behozatalára vonatkozó határellenőrzések nyomon követhetőségének biztosítására tervezett átfogóbb mechanizmus kiindulópontja legyen.

Az EU folytatja a két- és többoldalú párbeszédet a harmadik országokkal annak érdekében, hogy biztosítsa az egészségügyi és növény-egészségügyi kérdésekkel összefüggő aggályok nyílt és átlátható módon történő kezelését.

Az erőforrások optimális felhasználása

Most, hogy szűkösek az erőforrások, az ellenőrzésekhez szükséges emberi és anyagi erőforrások optimális elosztásának biztosítása érdekében mindent meg kell tenni. A megfelelő és célirányosan felhasznált ellenőrzési erőforrások jobb összehangolása a behozatali ellenőrzések szigorúbb megközelítését teszi lehetővé, és ezáltal a végrehajtó hatóságok azokra a területekre összpontosíthatják az erőfeszítéseiket, ahol magasabb a kockázat. Az alacsony kockázatot jelentő termékek túlzott ellenőrzését, ugyanakkor a magas kockázatot képviselő egyéb termékek belső piacra történő akadálytalan bejutását azonban az EU igyekszik elkerülni.

A tagállamok illetékes hatóságai, valamint az üzleti vállalkozások számára biztosítani kell a hivatalos ellenőrzésekre vonatkozó rendelkezések egyszerűsítésének és összehangolásának az előnyeit. A módosítások a tagállamokban működő vállalkozók és ellenőrző hatóságok erőforrásainak hatékonyabb felhasználását teszik lehetővé, és növelik azt a hozzáadott értéket, amelyet az Európai Unióra kiterjedő hatékony ellenőrzési rendszer jelenthet. Az előnyöket a fogyasztók is tapasztalni fogják, hiszen a hatékonyabb, kockázatalapú és összehangolt hivatalos ellenőrzések az élelmiszerlánc egészét tekintve gondoskodnak majd a biztonságosságról. A változásoknak a kereskedelmi partneri kapcsolatok és ezáltal a kereskedelem egésze is haszonélvezője lesz majd.

KÖVETKEZTETÉSEK

Bár az élelmiszerek, a takarmányok, az állatok és növények behozatala az európai vállalkozások és fogyasztók igényeit hivatott kielégíteni, a világkereskedelem bővülése ugyanakkor az ezekkel a behozatalokkal összefüggő kockázatokat is megnöveli. Az Európai Unió fontos szerepet tölt be az ilyen kockázatok kezelésében.

Az Unió e tevékenysége körében értékeli az egyes árucikkek behozatalával összefüggő kockázatokat, és megállapítja azokat a behozatali feltételeket és elvégzendő ellenőrzéseket, amelyek révén az élelmiszerek, a takarmányok, az állatok és növények behozatala biztonságos alapokon valósulhat meg. A mindenkori alapelv az, hogy az Unió piacán forgalomba kerülő élelmiszernek – függetlenül attól, hogy az Európai Unióban készült, vagy harmadik országból származik – biztonságosnak kell lennie.

A magas kockázatot képviselő termékek vonatkozásában az Európai Unióban érvényben lévő és a behozatali ellenőrzések összehangolt és kockázatalapú megközelítésén alapuló, átfogó és összehangolt jogszabályok ebben a tekintetben meghatározó jelentőséggel bírnak. Megelőzik a biztonságossággal kapcsolatos jelentősebb aggályok megvalósulását, lehetővé teszi az EU számára a felmerülő kockázatok és veszélyhelyzetek kezelését, és megakadályozza a kereskedelem súlyos torzulásait.

Ez a jelentés arra mutat rá, hogy bár az említett jogszabályok eredményesen kezelik a lehetséges és tényleges kockázatokat, helyenként igen bonyolultak, és általában véve nem alkotnak egységes egészet. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazásuk nehézkes, és a tagállamok és az üzleti vállalkozások számára egyaránt gondot jelenthet. A jelentésből az is kiderül, hogy a jogszabályok végrehajtását támogató eszközöket az élelmiszerlánc termékeinek széles körére vonatkozóan következetesebben is lehet alkalmazni, hogy valamennyi importtermékre az általa képviselt kockázattal egyenesen arányos feltételeket és ellenőrzéseket alkalmazzanak.

Ezért a Bizottság – bár biztos abban, hogy nincs szükség a jelenlegi jogszabályok alaposabb átdolgozására – a különböző meglévő jogi aktusok felülvizsgálata és egységesítése révén igyekszik a behozatali ellenőrzések rendszerét az azt alkalmazók érdekében összehangolni. Az egységesebb megközelítés az EU behozatali ellenőrzési rendszere hatékonyságának megerősítését, az erőforrások optimális elosztásának biztosítását és az uniós szabályozási modell megismertetésének és megóvásának a megkönnyítését hivatott szolgálni.

Az Európai Bizottság kötelezettséget vállal a behozott élelmiszerek, takarmányok, állatok és növények biztonságosságát illetően. Meg van továbbá győződve arról, hogy a tagállamokkal folytatott szoros együttműködés révén képes az alkalmazott behozatali ellenőrzések következetességének és eredményességének további megvalósítására és növelésére.

[1] Az importált mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari termékek biztonságáról és a közösségi szabályok betartásáról szóló tanácsi következtetések, a Mezőgazdasági és Halászati Tanács 2917. ülése, 2008. december 18. és 19. – 17169/08 ADD 1.

[2] Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság, Monitoring Agri-trade Policy (Agrárkereskedelmi Politikai Figyelő) 2010. június, 1–10. sz.

[3] Az Európai Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága.

[4] COM(2010) 612., Trade, Growth and World Affairs,http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2010/november/tradoc_146955.pdf.

[5] Uo.

[6] Uo. A mezőgazdasági termékek világkereskedelme 2007-ben és 2008-ban 21–25 %-kal nőtt.

[7] Az egyenértékűség azt jelenti, hogy az EU a kérdéses harmadik ország ellenőrzési rendszerét a saját rendszerével egyenértékűnek fogadja el.

[8] Élő állatokra 5000, állati eredetű termékekre 40 000 KÁBO-t regisztrálnak jelenleg a TRACES rendszerben havonta. A TRACES rendszert az Európai Unióba exportált állatokat és termékeket kísérő bizonyítványok kiállítására tizennégy harmadik országban használják.

[9] A RASFF rendszerben az Unió tagállamai, a Bizottság, az EFSA, Norvégia, Liechtenstein és Izland vesznek részt.

[10] Az EUROPHYT a Bizottság, a tagállamok és Svájc számára biztosít közvetlen internetes hozzáférést.

[11] Ezek olyan uniós intézkedéseket foglalnak magukban, amelyek a tagjelölt országokat, illetve az Unióval határos potenciális tagjelölt országokat sújtó bizonyos állatbetegségek megfékezésére irányulnak annak érdekében, hogy a betegségek Európai Unióban való elterjedésének kockázatát a lehető legalacsonyabb szintre lehessen csökkenteni. A Nyugat-Balkánon a klasszikus sertéspestis elleni védőoltások jelenleg folyamatban lévő beadása az egyik ilyen példa.

[12] Jelenleg a 96/23/EK irányelv rendelkezései szabályozzák.

[13] Jelenleg a 91/496/EGK és a 97/78/EK tanácsi irányelv határozza meg.