52010DC0081

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.3.12.

COM(2010)81 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Élelmezésfinanszírozási eszköz: Időközi jelentés a hozott intézkedésekről

SEC(2010)245

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Élelmezésfinanszírozási eszköz: Időközi jelentés a hozott intézkedésekről

BEVEZETÉS

Az élelmiszerárak 2007-es és 2008-as drámai emelkedése miatt a nemzetközi közösségnek gyors és határozott rövid-középtávú választ kellett adnia a válságnak a fejlődő országok szegényeire gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Az EU gyorsan reagált a már rendelkezésre álló fejlesztési és humanitárius eszközök erőforrásainak átcsoportosításával és mobilizálásával. A probléma nagyságrendje miatt azonban további lépésekre és kiegészítő erőforrásokra volt szükség. Ezért 2008 decemberében a Bizottság javaslata alapján az Európai Parlament és a Tanács elfogadott egy rendeletet[1], amely létrehozott egy, a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálású eszközt.

E rendelet, mely az EU fő válaszát képezi a válságra, és amely igyekszik hidat képezni a sürgősségi segélyés a hosszú távú fejlesztés között, egymilliárd eurót biztosít az élelmezésfinanszírozási eszköz végrehajtására. Ebben az értelemben kiegészíti az olyan humanitárius eszközök, illetve hosszabb távú fejlesztési eszközök beavatkozásait, mint az ország alapú fejlesztési beavatkozások és az élelmezésbiztonságra vonatkozó tematikus program. A kezdeményezés időben korlátozott. A rendelet 2010. december 31-jén hatályát veszti, az intézkedések 2011 decemberéig fejeződnek be. Ez a nagyon szoros időkeret különösképp kihívások elé állította mind az Európai Bizottságot, mind a végrehajtó partnereket a tervezés, programozás és a végrehajtás terén.

Az élelmezésfinanszírozási eszköz elsődleges céljai a) a célországokban és régiókban a mezőgazdasági ágazat kínálata növelésének ösztönzése; b) az élelmezésbiztonság átfogó célkitűzéseivel, köztük az élelmezési követelményekre vonatkozó ENSZ–normákkal összhangban az ingadozó élelmiszerárak által a helyi lakosságra gyakorolt negatív hatások gyors és közvetlen csökkentésére irányuló fellépések támogatása; és c) a termelési kapacitásoknak és a mezőgazdasági ágazat irányításának a megerősítése a beavatkozások fenntarthatóságának fokozása érdekében. E célokkal összhangban az élelmezésfinanszírozási eszköz keretében három kategóriába tartozó intézkedések támogathatók:

a) a mezőgazdasági inputanyagokhoz és szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférést elősegítő intézkedések;

b) biztonsági háló kialakítására irányuló intézkedések; valamint

c) egyéb, a termelésnek az adott ország szükségleteire alapozott növelését célzó kisebb jelentőségű intézkedések.

Az Európai Bizottság jelentési kötelezettségeit a rendelet 11. cikke határozza meg, amely többek közt előrevetíti, hogy „a Bizottság 2009 decemberében benyújtja a megtett intézkedésekről szóló első időközi jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak”. Az időközi jelentést ennek megfelelően be is nyújtották. A jelentés 2009 végéig veszi figyelembe az adatokat. A megtett intézkedések általános hátterének bemutatását követően mennyiségi és minőségi információkat nyújt az élelmezésfinanszírozási eszköz végrehajtása érdekében a fent említett időpontig megtett különböző lépésekről (programozás, kidolgozás, szerződéskötés és végrehajtás), valamint a kapcsolódó adminisztratív és támogató intézkedésekről (személyzet, tanulmányok). Ehhez a közleményhez tartozik egy olyan dokumentum, amely a megtett intézkedéseket részletezi[2].

A jelentés késett néhány hetet, részint amiatt, mert az év vége előtt még sok, az élelmezésfinanszírozási eszközbe tartozó szerződést kellett megkötni, részint pedig a szükséges 2009-es (pénzügyi) információk összegyűjtésének időigénye miatt. A rendelettel összhangban az Európai Bizottság 2012 vége előtt nyújtja majd be végleges jelentését.

AZ ÉLELMEZÉSFINANSZÍROZÁSI ESZKÖZ ÉS A GLOBÁLIS HELYZET

Az élelmezésbiztonságot az utóbbi években nagy figyelem övezte a nemzetközi fejlesztés napirendjén belül, különösen az élelmiszerárak 2007/2008-as megugrása miatt, ami miatt sok ember még mélyebb szegénységbe süllyedt. Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) 2009-ben 1 milliárdra becsülte az alultáplált emberek számát a világon, szemben a 2008-as 915 millióval. Ez 1970 óta a legmagasabb adat, amely az első olyan év volt, amiről összehasonlítható statisztikák állnak rendelkezésre, egyben a trend megfordulását jelenti az első millenniumi fejlesztési cél (MDG1) megvalósítása tekintetében (világszerte az alultápláltak számának a felére csökkentése 2015-re). A probléma természetét tekintve valóban globális. A legtöbb alultáplált az ázsiai és a csendes–óceáni térségben él (642 millió), amit Szubszaharai Afrika (265 millió), Latin–Amerika és a Karib–térség (53 millió), a Közel–Kelet és Észak–Afrika (42 millió), valamint a fejlett államok (15 millió) követnek.

A 2008-as csúcsot követően az élelmiszerárak relatív csökkenése számos fejlődő országban csak kevéssé enyhítette a problémákat. Számos belső piacon az árak magasak maradtak, és az „élelmezés–bizonytalanságban” élő emberek száma továbbra is emelkedik. A globális gazdasági válság tovább súlyosbította a problémát, és az éghajlatváltozás hatásai a globális népességnövekedéssel együttesen számos fejlődő országban további veszélyt jelentenek az élelmezésbiztonságra.

Ennek logikus következményeként az élelmezésbiztonság 2008-ban és 2009-ben is a nemzetközi együttműködés kiemelt témája maradt. Az ENSZ szintjén az egyes ügynökségek gyors és aktív mozgósításán túlmenően a főtitkár létrehozta az ENSZ globális élelmiszerválsággal foglalkozó magas szintű munkacsoportját (UNHLTF). Az UNHLTF készített egy átfogó cselekvési tervet, amely keretet biztosít a HLTF-tagoknak a sebezhető fogyasztók és élelmiszergyártók pillanatnyi szorult helyzetének enyhítésére, és a jövőbeli hasonló ársokkokkal szembeni ellenállóképesség kiépítését célzó javasolt lépésekre vonatkozó közös álláspont kialakításához. Ez az átfogó cselekvési terv ihlette az EU élelmezésfinanszírozási eszközének létrehozását, amely középtávú eszközként egészíti ki az egyéb segélynyújtási formákat.

Továbbá, a világ élelmezésbiztonságával foglalkozó magas szintű FAO–konferencia (2008. június) megvitatta az éghajlatváltozás, a bioenergia és az emelkedő élelmiszerárak által a világ élelmezésbiztonságával szemben támasztott kihívásokat. Zárónyilatkozatában felhívta a nemzetközi közösséget a fejlődő országok számára nyújtott segítség fokozására, különösen a legkevésbé fejlett, és a magas élelmiszerárak által leghátrányosabban érintett országok vonatkozásában. A felhívást megismételte a G8 csúcs Japánban (2008. július), a madridi konferencia (2009. január), a G8/G20 találkozók L'Aquilában (2009. július) és a FAO élelmezésbiztonsági világszintű csúcstalálkozója (2009. november). Különösen fontos a l'aquilai élelmezésbiztonsági kezdeményezés, ami az adott országok vezetésével megvalósuló stratégiailag koordinált folyamatokra épülő 20 milliárd dolláros felajánlást tartalmaz az élelmezés–bizonytalanság kezelésére. A 2009. szeptemberi pittsburgi G20 találkozó megerősítette a világszintű élelmezés–bizonytalanság elleni harcra vonatkozó nemzetközi felajánlást.

Továbbá, ugyanebben a nemzetközi kontextusban javaslatok születtek a mezőgazdasági, élelmezésbiztonsági és táplálkozási globális partnerség (GPAFSN) létrehozására. Többek közt ez a kezdeményezés vezetett a világ élelmezésbiztonságával foglalkozó bizottság (CFS) 2009 októberében kezdődött reformjához. A reform arra irányul, hogy a CFS az alakuló globális partnerség érdekelt feleinek központi platformjává váljon, kiegészítve a magas szintű szakértői testület és az UNHLTF munkáját.

A nemzetközi szinten megnövekedett tevékenység még fontosabbá teszi a Segélyhatékonyságról szóló Párizsi Nyilatkozatot és az accrai cselekvési menetrendet. Ugyanakkor az a tény, hogy a legfontosabb kezdeményezések közül sok származik nemzetközi fórumoktól, pozitív előjel a nemzetközi közösségnek a közös és koordinált válasz együttes tervezésére és megvitatására való hajlandósága tekintetében. Az élelmezésfinanszírozási eszközről szóló rendelet tükrözi a párizsi nyilatkozat melletti elkötelezettséget, mely elkötelezettség vezénylő elvként szolgált a rendelet végrehajtása során. Ezt bizonyítja, hogy:

- az élelmezésfinanszírozási eszköz legtöbb projektjét és programját nemzetközi szervezetek hajtják végre az ENSZ ügynökségei és a Világbank UNHLTF által koordinált közös értékelései és javaslatai alapján.

- 2009-ben több koordinációs értekezletre került sor az Európai Bizottság és az UNHLTF között;

- ahol azt az időkeret és az együttműködés háttere lehetővé tette, a költségvetés támogatását választották a végrehajtás módszerének;

- a legtöbb olyan célországban, amelyre kiterjedt a pályázati felhívás, belföldi műhelyeket szerveztek a koordináció javítása és a beérkező pályázatok orientációjának irányítása érdekében.

PROGRAMOZÁS

Az élelmezésfinanszírozási rendelet előírta a Bizottság számára, hogy nyújtson be átfogó tervet a Tanács és a Parlament számára, amely kiterjed az eszközből részesülő célországok listájára, valamint a végrehajtásra alkalmas testületek közötti egyensúlyra. Az átfogó terv 2009 márciusában került benyújtásra, és az alkalmas testületek és végrehajtási módok alábbi három fő kategóriája szerint lebontva tartalmazta a kedvezményezett országok indikatív kereteinek áttekintését: nemzetközi szervezetek hozzájárulási megállapodásokon keresztül; nem kormányzati szervezetek, magánszektorbeli és tagállami ügynökségek pályázati felhívásokon keresztül; és nemzeti kormányzatok a költségvetés támogatásán keresztül. Az átfogó tervben az indikatív keretek legnagyobb hányadát (920 millió EUR-t) a nemzeti szinthez rendelték hozzá, míg 60 millió EUR-t különítettek el regionális szintű beavatkozásokra Afrikában. A fennmaradó 20 millió EUR-t az élelmezésfinanszírozási eszközről szóló rendelet végrehajtásának finanszírozására tartották vissza (ideiglenes személyzet, tanulmányok, ellenőrzések, nyomon követés és értékelés).

A rendelet mellékletében[3] megállapított indikatív feltételek alkalmazásával 50 célország került kiválasztásra. Minden célország esetében e feltételek és a népességszám alapján megállapításra került egy indikatív keret, a szükséges esetekben figyelembe véve a speciális körülményeket is. Az átfogó terv szerinti, és a Tanács és az Európai Parlament által jóváhagyott indikatív keretek áttekintését a kísérő dokumentum I. fejezete tartalmazza.

Ezt követően a 60 millió EUR-s regionális afrikai csomagot tovább bontották három, egyenként körülbelül 20 millió EUR-s beavatkozástípus finanszírozására. Az első egy, az oltóanyag-ellátásról és az oltóanyag-termelés és -elosztás javításáról szóló program, ami négy betegség Afrika különböző részein kifejtett hatásainak enyhítését célozza (Newcastle-betegség, kecskék ragadós tüdőlobja, kecskepestis és szarvasmarhák ragadós tüdőlobja). Ezt a programot az AU–IBAR-on keresztül kell végrehajtani (Inter–African Bureau for Animal Resources – Afrikaközi Hivatal az Állat-erőforrásokért). A második egy Kelet– és Dél–Afrikában a Kelet– és Dél–Afrikai Közös Piac (COMESA) részvételével zajló program, mely az alábbi három összetevőre koncentrál: i. a vetőmag-szabályozások és -standardok harmonizálása a vetőmagok minőségének és hozzáférhetőségének javulásával; ii. a kisbirtokosok agrárinput ellátásának és az agrárkereskedő hálózatoknak a megerősítése; valamint iii. kapacitásépítés a kisbirtokosokat célzó pénzügyi szolgáltatások terén, ideértve az időjárási index biztosítást. A harmadik egy, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) régióját érintő program, ami az ECOWAP regionális mezőgazdasági program olyan stratégiai elemeit támogatja, mint a rizs-, kukorica- és kölestermelés, valamint a standardok harmonizálása. A program az ECOWAS végrehajtási kapacitásának megerősítésére irányuló intézkedéseket tartalmaz.

Az átfogó terv lehetővé teszi az országonkénti elosztás, az alkalmas testületek vagy a végrehajtási módszerek módosítását a megváltozott körülményekre tekintettel, a teljes összeg 5%-át meg nem haladó mértékben, feltéve, hogy a módosítások nem változtatják meg jelentősen az átfogó terv jellegét. 2009 folyamán az alábbi tényezők miatt történtek változtatások az átfogó tervben:

- a nemzetközi szervezetek által benyújtott előzetes és végleges tervek és költségvetések közötti eltérések;

- az Európai Bizottság tárgyalásai eredményeképpen a nemzetközi szervezetek különféle tevékenységeinek szerződéses úton történő kombinálásán keresztül az általános költségek csökkentése révén elért megtakarítások;

- Az együttműködést és/vagy a végrehajtás előrelátható módját érintő politikai fejlemények: konkrétabban a költségvetés támogatásának tervezett alkalmazását felül kellett vizsgálni egyes országokban;

- A pályázati felhívás alapján kiválasztott projektek összköltségei általában néhány százezer euróval eltértek az indikatív összeghez képest; valamint

- néhány ország esetében a pályázati felhívásra nem érkezett kellő számú jó minőségű pályázat az indikatív összeg eléréshez.

Mindazonáltal az átfogó tervben összességében csak korlátozott módosítások történtek. December végén az előrevetített változás 2,7% volt az országoknak juttatott támogatások, és 3% az alkalmas testületek és a végrehajtási módok közötti átcsoportosítások esetében. Ez összesen 4,97%[4] összesített előrevetített változást eredményezett. Az 1. melléklet összehasonlítást tartalmaz az átfogó terv és a 2009. decemberi kilátások programozása között.

KIDOLGOZÁS ÉS SZERZőDÉSKÖTÉS

Az élelmezésfinanszírozási eszköz speciális jellege megkövetelte a gyors eljárást a javasolt intézkedések tekintetében. Külön munkacsoportot bíztak meg a Bizottságon belül a projektkidolgozás meggyorsításával, a szerződéskötéssel és a nyomon követéssel. Továbbá az élelmezésfinanszírozási eszköz megalkotásakor az Európai Bizottság már felkérte az ENSZ magas szintű munkacsoportján keresztül az ENSZ ügynökségeit és a Világbankot, hogy tegyenek javaslatokat könnyen kiterjeszthető intézkedésekre. Ezek a javaslatok képezték az első részletesen kidolgozott intézkedéseket, melyeket két „csomagban” tárgyaltak és hagytak jóvá a költségvetési hatóságok.

Az első „csomagba” tartozó projektek ismertetőit a minőségtámogató csoport (QSG) 2009. január 15-i, majd ezt követően a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) bizottságának 2009. február 17-i ülésén mutatták be. Az első finanszírozási határozatot 2009. március 30-án fogadták el 313,9 millió EUR értékben. A második „intézkedési csomagot” a 2009 február 19-én és 20-án mutatták be a minőségtámogató csoportnak, és 2009. március 23-án a fejlesztési együttműködési eszköz bizottságnak. Ezt a finanszírozási határozatot 2009. április 29-én fogadták el 393,8 millió EUR értékben. A második „csomag” egy 200 millió EUR értékű „pályázati felhívást” tartalmazott.

A harmadik, 121,95 millió EUR-s intézkedési csomagot októberben nyújtották be a Tanácsnak és a Parlamentnek. A finanszírozási határozatot az Európai Bizottság 2009. december 9-én fogadta el. Emellett külön határozat született egy Tádzsikisztánnak szóló 7,75 millió EUR-s támogatási programról.

A jóváhagyási folyamat gyorsasága jelentős mértékben annak köszönhető, hogy az Európai Parlament rugalmasságot tanúsított, és beleegyezett a javasolt intézkedések megvizsgálására számára nyitva álló időszak lerövidítésébe.

Általánosságban az élelmezésfinanszírozási eszköz keretében finanszírozott projektek és programok kidolgozása figyelembe vette a rendelet speciális jellegét, ami gyors végrehajtást, rövid időtávot, koordinációt és az eszköz keretében lehetséges háromféle tevékenység közül egynek vagy többnek a fókuszba állítását tette szükségessé. A kidolgozás folyamata a választott végrehajtási módszertől függően eltérő volt.

- A nemzetközi szervezetek részvételével zajló projektek e szervezetek pályázatain alapultak, és különböző felülvizsgálatokon mentek keresztül (küldöttségi és központi szinten egyaránt);

- A pályázati felhívásból származó projektek, melyeket a Brüsszelben és már érintett országokban szervezett tájékoztató konferenciák segítettek, a civil szervezetek, a magánszektor és a tagállamok fejlesztési szervezeteinek a pályázatain alapultak. A pályázatokat két fázisban dolgozták ki. Először rövid pályázatleírásokat kellett benyújtani, amelyek a teljes pályázatok bekérésének alapjául szolgáltak, majd ezek közül választották ki az elfogadott projektek végső csoportját.

- A költségvetés-támogatási programokhoz, amelyekhez néhány esetben külön erre célra létrehozott kidolgozási misszió is kapcsolódott, párbeszédre volt szükség a fogadó nemzeti kormányzatokkal és más fejlesztési partnerekkel (ideértve az IMF-et és a Világbankot).

- A regionális szintű afrikai támogatásban speciális kidolgozási missziók is részt vettek Nyugat- és Kelet/Dél-Afrika esetében, míg az afrikai élőállat-oltási program alapjait egy kidolgozási munkaértekezleten rakták le.

Előzetesen 200 millió EUR-t különítettek el a pályázati felhívásra. Mindazonáltal a projektek értékelése már a pályázatleírások benyújtásának szakaszában azt mutatta, hogy a felhívásra több jó minőségű pályázat érkezik majd, mint amennyit az eredeti költségvetési előirányzatból finanszírozni lehet. Ezt követően a további pályázatok finanszírozhatósága érdekében további 13,5 millió EUR összértékű kiegészítő előirányzatot hoztak létre.

A pályázati felhívást követően 800 pályázatleírást nyújtottak be. Ezt követően 2009. szeptember 22-ig 275 előzetesen kiválasztott pályázatból készült teljes pályázati anyag, amelyek közül az értékelési folyamat 2009. októberi befejezése után 131 kapott támogatást. A pályázatok értékelésekor magas prioritást kapott a tevékenységek hozzájárulása az élelmezésfinanszírozási eszköz célkitűzéseihez és az országok szükségleteihez, de az értékelés szempontjai között szerepelt a pályázatok megállapított időkereten belüli (átlagosan 22 hónap) potenciális hatékonysága, fenntarthatósága és megvalósíthatósága is.

A szerződéskötésekre a 131 kiválasztott pályázat esetében az előzetes kifizetésekkel egyidejűleg 2009 végén került sor. A végrehajtási jogok átruházása a megfelelő EU-küldöttségekre 2010 elején fog megvalósulni. A kiválasztott pályázatok teljes listája megtalálható a kísérő dokumentum III. fejezetében.

2009. december 31-i állás szerint összesen közel 510 millió EUR értékben történt szerződéskötés nemzetközi szervezetekkel (lásd a lenti táblázatot). Az élelmezésfinanszírozási eszköz teljes szerződéses értéke 2009 végén jócskán meghaladta a 700 millió EUR-t[5]. Ugyanekkor a kifizetések értéke 456 millió EUR volt, ezek legnagyobb része a nemzetközi szervezetek projektjeivel kapcsolatban valósult meg (325,2 millió EUR), amit a pályázati felhívásból származó projektek követtek (115 millió EUR).

A nemzetközi szervezetekkel kötött szerződések értéke 2009. december 31-én

Szervezet | Szerződéses érték (EUR) | Százalék |

az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) | 215 352 085 | 42,2 |

Világbank | 100 950 000 | 19,8 |

Élelmezési Világprogram (WFP) | 83 864 476 | 16,4 |

Nemzetközi Mezőgazdaság–fejlesztési Alap (IFAD) | 31 682 272 | 6,2 |

az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel–Keleten (UNRWA) | 39 700 000 | 7,8 |

az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) | 13 193 139 | 2,6 |

az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF) | 11 229 000 | 2,2 |

Egyéb | 14 000 000 | 2,8 |

Összesen | 509 970 972 | 100,0 |

Az élelmezésfinanszírozási eszköz keretében támogatható intézkedések három területe tekintetében az átmeneti felosztás[6] közelítőleg az alábbi:

Támogatásra jogosult intézkedések | A nemzetközi szervezetek projektjeinek értéke százalékban kifejezve |

1 | A mezőgazdasági inputanyagokhoz és szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférést elősegítő intézkedések | 40,4% |

2 | Biztonsági háló kialakítására irányuló intézkedések | 36,4% |

3 | Más, a termelés növelésére irányuló kis léptékű intézkedések (ideértve a mikrohitelt, az infrastruktúrát, a raktározást és a szakképzést) | 23,2% |

Összesen | 100% |

VÉGREHAJTÁS

A nemzetközi szervezetek által végrehajtandó, az egyes és a kettes csomagban jóváhagyott legtöbb projekt még a végrehajtás korai szakaszaiban tart. Projektcsapatok, és ahol ez szükséges, irányító bizottságok kerülnek felállításra, közbeszerzési tervek készülnek, és folyamatban van a kedvezményezettek célbavétele és kiválasztása. A nemzetközi szervezetek projektjeinek állásával kapcsolatos információkat a kísérő dokumentum IV. fejezete tartalmazza. Más projektek és programok nemrég kerültek jóváhagyásra (a pályázati felhívásból származók és a harmadik csomagba tartozók), és így még nem kezdődött meg a tényleges végrehajtásuk.

A 2009 tavasza óta a nemzetközi szervezetekkel partnerségben végrehajtott projektek közül néhánynál már mutatkoznak a változások és a konkrét eredmények. Magvak, műtrágya és mezőgazdasági eszközök kerültek szétosztásra; működnek a biztonsági háló mechanizmusok, megvalósult a sebezhetőségi értékelés, sor került nemzeti kapacitás–építési tréningekre, és megerősödtek az egyeztetési mechanizmusok.

Egyes projektek végrehajtása olyan konfliktustól dúlt országokban zajlik, amelyekben a biztonság még mindig fő kérdés, és hatással lehet több projekt előrehaladására (Szomália, Srí Lanka és Pakisztán). A természeti katasztrófák sújtotta országokban is jelentkeznek kihívások (Fülöp–szigetek, Banglades, Afrika szarva, Guatemala és Haiti).

A projekteket a lehetséges mértékben integrálják, illetve összehangolják a nemzeti szinten már létező, donorkoordinációt szolgáló mechanizmusok segítségével. A projektek elkészítésekkor kihasználták e mechanizmusok előnyeit a más partnerekkel megvalósítható szinergialehetőségek kiaknázása érdekében. Az élelmezésfinanszírozási eszközből megvalósult intervenciók is jelentősen hozzájárultak az ENSZ-ügynökségek és más nemzeti felelősök közötti koordináció megerősítéséhez.

Az Európai Bizottság rendszeresen felhasználja az eredményorientált monitoring (ROM) rendszert, hogy külső, független és objektív visszajelzést nyújtson az együttműködési projektek teljesítményéről. Az élelmezésfinanszírozási rendszerrel összefüggésben nemzetközi ajánlatot írtak ki körülbelül 120 projekt eredményorientált nyomon követésére és minőségük értékelésére. Továbbá 12 projekt nyomon követésére a meglévő ROM tematikus programok szerződés keretében kerül sor. 2009 novemberében a csoportok Libériában és a megszállt palesztin területeken már nyomon követtek különböző nemzetközi szervezetek részvételével zajló projekteket.

TÁMOGATÓ INTÉZKEDÉSEK

Az élelmezésfinanszírozási eszköz legfeljebb 2%-át (vagyis legfeljebb 20 millió EUR-t) lehet felhasználni az alábbi támogató intézkedések céljaira: a szerződésekhez kapcsolódó eljárást, a nyomon követést, az ellenőrzést és az értékelést végző személyzet finanszírozása; a végrehajtást támogató tanulmányok és konzultációk. Ez biztosított alapot az élelmezésfinanszírozási eszköz brüsszeli munkacsoportja személyzetének kiválasztáshoz.

Egyes EU-küldöttségek kapacitásainak megerősítése érdekében, melyek egyáltalán nem vagy nem megfelelő élelmezésbiztonsági szekcióval rendelkeznek, 21 EU-küldöttség esetében kiegészítő személyzeti pozíciók finanszírozására kerül sor. A kiegészítő személyzet feladata az élelmezésfinanszírozási eszköz projektjeinek követése (a pályázati felhívásból származó projektek esetében a szerződések kezelése, nyomon követés, stb.). Ezek közül hat küldöttség esetében helyi ügynököket toboroztak vagy toboroznak. Más esetekben szerződéses ügynököket toboroznak, akiknek legtöbbje már megkezdte a munkát a küldöttségeken.

Továbbá az élelmezésfinanszírozási eszköz igazgatási keretéből több támogató konzultációt is finanszíroztak. Háromféle ilyen konzultáció létezik. Az első, amikor független tapasztalt szakértőket bíztak meg a pályázati felhívásra érkezett pályázatleírások és teljes pályázatok értékelésével, mivel ez az objektivitás feltétele a kiválasztott projektek minőségének biztosítása érdekében. Másodszor, egyes nem megfelelő számú személyzettel rendelkező vagy több projektet kezelő küldöttségek (Libéria, Nepál, Tádzsikisztán) támogatást kaptak (igazgatási keretekből finanszírozott külső szakértők) az élelmezésfinanszírozási eszköz projektjeinek kezeléséhez és/vagy a szerződéses ügynök megérkezéséig tartó időszak „áthidalásához”. Harmadszor, a bolíviai és togói költségvetés-támogatási kidolgozási missziók, és más afrikai regionális projekt kidolgozási missziók is kaptak finanszírozást.

Végül az élelmezésfinanszírozási eszköz végrehajtásának támogatása érdekében több tanulmány elkészítésére adtak és adnak megbízatásokat. Ilyen tanulmányok: Az ENSZ-rendszer intézményi válaszai a globális élelmiszerár-válságra és az élelmezésfinanszírozási eszközre, egy tanulmány a inputanyag-ellátási támogatásokról, egy kedvezményezettértékelési tanulmány, egy tanulmány a biztonsági hálós beavatkozásokról, és egy tanulmány a mezőgazdasági szektor válaszáról az élelmiszerárak emelkedésére.

KÖVETKEZTETÉS

Az élelmezésfinanszírozási eszköz rendelet elfogadása megmutatta, hogy az EU képes gyorsan és érdemben reagálni a fejlődő országokban az 2007/2008-as élelmiszerár-volatilitás miatt kialakult élelmezésbiztonsági problémákra. Mindezidáig az 1 milliárd EUR-s élelmezésfinanszírozási eszköz a legjelentősebb, az éhség elleni küzdelmet és a mezőgazdasági fejlődést szolgáló kiegészítő globális hozzájárulás azóta, hogy a G8 vezetői 2008 júliusában Tokióban felajánlották támogatásukat e tekintetben. Így az élelmezésfinanszírozási eszköz egyaránt hozzájárult az EU nemzetközi hitelességéhez, és növelte befolyását az élelmezésbiztonság globális irányításának kereteiről szóló vitában. Továbbá az eszköz végrehajtásának azon speciális módja, miszerint bevonásra kerültek az ENSZ-ügynökségek és más szereplők is, valamint, hogy nemzeti szükségletekre és tervekre épült, pozitív hatással volt a segélyhatékonyságra.

Az élelmezésfinanszírozási eszköz rendelet 2009. január 1-jei hatálybalépését követően az Európai Bizottság gyorsan és hatékonyan megszervezte végrehajtását. Az alapok felhasználásának programozása egy „átfogó terv” formájában februárban került benyújtásra, és áprilisban mind a Tanács, mind a Parlament kedvező véleményt adott róla. Noha ezt követően történt néhány kisebb változtatás, a terv érvényes maradt, mint az eszköz végrehajtásának irányadó dokumentuma. 2009 első négy hónapjában 707,7 millió EUR értékben elkészültek a finanszírozásról szóló határozatok, amelyeket a Bizottságon belül egy erre a célra felállított munkacsoport támogatott. Az év során később hozott finanszírozásról szóló határozatokkal együtt a finanszírozási határozatok összértéke elérte a 837,2 millió EUR-t (összevetve a 820 millió EUR-s céllal), míg a kifizetések elérték a 456 millió EUR-t. Mindent összevetve az év végéig körülbelül 150 szerződéskötés történt nemzetközi szervezetekkel, nemzeti kormányokkal és nem kormányzati szervezetekkel, továbbá előrehaladott szakaszba értek az előkészületek a finanszírozási határozatok utolsó 145,3 millió EUR-s „csomagjának” 2010 elejei benyújtására. Az élelmezésfinanszírozási eszköz rendelet végrehajtása így teljesen az eredeti tervezésnek és a költségvetési előírásoknak megfelelően történt.

A végrehajtás az első célországokban 2009 közepén kezdődött, míg az utolsó országokban a segítség csak 2010 elején lesz elérhető. Ezért még túl korai lenne a segítség hatásait értékelni. Ugyanakkor megtörtént a kiterjedt nyomonkövetési és értékelési keretekkel kapcsolatos alapozó munka, ami lehetővé teszi majd a tanulságok levonását és a hatások értékelését az elkövetkező néhány évben.

Az ezidáig megtett intézkedések azt mutatják, hogy az élelmezésfinanszírozási eszköz végrehajtása jól halad. Mindazonáltal van néhány kihívás, amelyek befolyásolhatják a végrehajtás további hatékonyságát. Ide tartoznak egyes célországokban a politikai és/vagy biztonsági természetű nehézségek, valamint a projektek és programok nagyon szoros végrehajtási periódusa, ami megköveteli minden végrehajtásban résztvevő féltől, hogy szigorúan tartsák be a tevékenységek 2011 második felére előírt határidőit.

A rendelettel összhangban a Bizottság 2012 vége előtt benyújtja a végleges jelentést.

[1] 1337/2008/EK, HL L 354/62., 2008.12.31.

[2] Bizottsági szolgálati dokumentum, SEC(2010)xx, 2010.xx.xx.).

[3] Szegénységi szintek és a lakosság valós szükségletei; Az élelmiszerárak fejleményei és a lehetséges társadalmi és gazdasági hatások (élelmiszer behozatalra való rászorultság); szociális sebezhetőség és politikai stabilitás; az élelmiszerárak alakulásának makrogazdasági hatásai); valamint az ország képessége a reagálásra és a megfelelő intézkedések végrehajtására (mezőgazdasági termelési képesség; külső sokkokkal szembeni ellenálló képesség).

[4] A százalékos változások az országonkénti támogatásoknál és a módoknál/testületeknél nem adódnak össze, mivel ezek egyidejű változások, amiket nem lehet kétszer számításba venni.

[5] Legalábbis az Európai Bizottság által aláírt szerződések.

[6] A nemzetközi szervezetekkel megvalósított projektekből származó információk alapján.