(1)

Az Európai Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul.

(3)

Az Európai Tanács által 2009. december 10–11-i ülésén elfogadott stockholmi program szerint a kölcsönös elismerés kiterjedhetne az igazságszolgáltatási jellegű ítéletek és határozatok valamennyi típusára, amelyek a jogrendszertől függően büntető- vagy közigazgatási ítéletek és határozatok lehetnek. A program továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy miként lehet javítani az áldozatok védelmét szolgáló jogszabályokon és gyakorlati támogató intézkedéseken. A program emellett rámutat arra, hogy a bűncselekmények áldozatai olyan különleges védelmi intézkedésekben részesülhetnek, amelyeknek az egész Unióban hatályosaknak kell lenniük. Ez az irányelv az áldozatok jogaira vonatkozó koherens és átfogó intézkedéscsomag részét képezi.

(4)

A nők elleni erőszak felszámolásáról szóló 2009. november 26-i európai parlamenti állásfoglalás felhívja a tagállamokat , hogy javítsák a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni küzdelmet célzó nemzeti jogszabályaikat és politikáikat, és hogy lépjenek fel a nőkkel szembeni erőszak okai ellen, nevezetesen megelőző intézkedések révén, és felhívja az Uniót, hogy biztosítsa a segítséghez és támogatáshoz való jogot az erőszak valamennyi áldozata számára. Az Európai Parlament „A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióban – 2009” című 2010. február 10-i állásfoglalása támogatja az áldozatok érdekében európai védelmi határozat bevezetésére vonatkozó javaslatot.

(5)

A belső határok nélküli közös igazságszolgáltatási térségben szükséges biztosítani, hogy az adott tagállamban valamely természetes személynek biztosított védelmet bármely azon tagállamban is fenntartsák, amelybe az adott személy utazik vagy utazott. Biztosítani kell továbbá azt is, hogy az uniós polgárok tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (2) bekezdése és az EUMSZ 21. cikke szerinti jogszerű gyakorlása ne eredményezze védelmük megszűnését.

(6)

E célkitűzések elérése érdekében ezen irányelvnek meg kell határoznia azokat a szabályokat, amelyek alapján az egyik tagállam („kibocsátó állam”) joga alapján elfogadott egyes védelmi intézkedéseken alapuló védelem kiterjeszthető azon másik tagállamra is, amelyben a védett személy lakni vagy tartózkodni kíván („végrehajtó állam”) ▐.

(7)

Ez az irányelv figyelembe veszi a tagállamok eltérő jogi hagyományait és azt, hogy hatékony védelem biztosítható a büntetőbíróságtól eltérő hatóság által hozott védelmi határozatok alapján. Az irányelv nem kötelez a védelmi intézkedések elfogadására vonatkozó nemzeti rendszerek módosítására.

(8)

Ez az irányelv olyan védelmi intézkedésekre vonatkozik, amelyek egy személy valamely más személy olyan bűncselekményével szembeni védelmét célozzák, amely bármilyen módon veszélyeztetheti az adott személy életét, testi és lelki épségét és nemi integritását, továbbá méltóságát és személyi szabadságát, így például azáltal, hogy megakadályozzák a zaklatás valamennyi formáját, az emberrablást, a követést és a közvetett kényszer egyéb formáit, továbbá megelőzik az újabb bűncselekményeket és enyhítik a korábbi bűncselekmények következményeit. A védett személy e személyes jogai olyan alapvető értékeknek felelnek meg, amelyeket minden tagállam elismer és támogat. Hangsúlyozni kell, hogy ez az irányelv olyan védelmi intézkedésekre alkalmazandó, amelyek – az érintett bűncselekménytípusok sajátosságait figyelembe véve – valamennyi áldozat, és nem csak a nemi alapú erőszak áldozatainak védelmét célozzák.

(9)

Függetlenül attól, hogy a szóban forgó határozatot elfogadó igazságügyi vagy annak megfelelő hatóság büntető, polgári vagy közigazgatási jellegű-e, ezt az irányelvet olyan védelmi intézkedésekre kell alkalmazni, amelyeket büntetőeljárás vagy bármely egyéb eljárás keretében olyan cselekmény tekintetében hoztak, amely valamely, elsősorban büntetőügyekben joghatósággal rendelkező bíróság előtti eljárás tárgyát képezte vagy képezhette volna.

(10)

Ezt az irányelvet a bűncselekmények tényleges vagy lehetséges áldozatainak védelme érdekében hozott védelmi intézkedésekre kell alkalmazni; az nem vonatkozik a tanúvédelem céljából hozott intézkedésekre.

(11)

Ha az irányelv értelmében vett védelmi intézkedést az elsődlegesen védett személy valamely hozzátartozójának védelmére rendelik el, e hozzátartozó európai védelmi határozat kibocsátását is kérelmezheti, és az rá vonatkozóan kibocsátható az irányelvben meghatározott feltételek teljesülése esetén.

(12)

Az európai védelmi határozat kibocsátására irányuló kérelmeket megfelelő gyorsasággal kell feldolgozni, figyelembe véve az adott eset egyedi körülményeit, ideértve az ügy sürgősségét, a védett személy végrehajtó állam területére érkezésének várható időpontját, valamint lehetőség szerint a védett személyt érintő kockázat mértékét.

(13)

Ha a veszélyeztető személyt vagy a védett személyt az irányelv értelmében tájékoztatni kell, ezt a tájékoztatást az adott személy gyámjának vagy képviselőjének is meg kell adni, ha van ilyen. Emellett kellő figyelmet kell fordítani arra, hogy a védett személy, a veszélyeztető személy, illetve az eljárás során őket képviselő személy az ezen irányelv szerinti tájékoztatást egy általa értett nyelven kapja meg.

(14)

Az európai védelmi határozat kibocsátására, illetve elismerésére irányuló eljárások során a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak megfelelően figyelembe kell venniük az áldozatok, közöttük a különösen kiszolgáltatottak, például a kiskorúak vagy fogyatékkal élők szükségleteit.

(15)

Ezen irányelv alkalmazásában a védelmi intézkedések a kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/947/IB tanácsi kerethatározat (2) 2. cikkében meghatározott ítéleten vagy a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unió tagállamai közötti, az előzetes letartóztatás alternatívájaként felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló, 2009. október 23-i 2009/829/IB tanácsi kerethatározat (3) 4. cikkében meghatározott felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozaton alapulnak .

(16)

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikke (2) bekezdésének megfelelően a veszélyeztető személynek a védelmi intézkedés elfogadásához vezető eljárás során vagy az európai védelmi határozat kibocsátása előtt lehetőséget kell biztosítani a meghallgatásra és a védelmi intézkedés vitatására.

(17)

Annak megelőzése érdekében, hogy a végrehajtó államban bűncselekményt vagy újabb bűncselekményt kövessenek el az áldozat ellen, a végrehajtó állam számára jogalapot kell biztosítani a korábban a kibocsátó államban az áldozat javára elfogadott határozat elismeréséhez, elkerülve ezzel annak szükségességét, hogy az áldozat új eljárást indítson, vagy a végrehajtó államban ismét előterjessze a bizonyítékokat, mintha a kibocsátó államban nem fogadtak volna el ilyen határozatot. Az európai védelmi határozatnak a végrehajtó állam általi elismerése többek között azt jelenti, hogy a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága – az ezen irányelvben meghatározott korlátozásokkal – elfogadja a kibocsátó állam által hozott védelmi intézkedés létezését és érvényességét, elismeri az európai védelmi határozatban ismertetett tényállást, és egyetért azzal, hogy védelmet kell nyújtani, illetve nemzeti jogával összhangban azt fenn kell tartani.

(18)

Ezen irányelv meghatározott számú kötelezettséget, illetve tilalmat tartalmaz, amelyeket a kibocsátó államban történő előírásukat és az európai védelmi határozatba való belefoglalásukat követően a végrehajtó államban – az ezen irányelvben meghatározott korlátozásokra figyelemmel – el kell fogadni és végre kell hajtani. Nemzeti szinten egyéb típusú védelmi intézkedések is létezhetnek, így például – amennyiben azt a nemzeti jogszabályok előírják – a veszélyeztető személy kötelezése arra, hogy meghatározott helyen tartózkodjon. Ilyen intézkedéseket a kibocsátó államban az ezen irányelv értelmében esetlegesen európai védelmi határozat alapját képező valamely védelmi intézkedés elfogadásához vezető eljárás keretében írhatnak elő.

(19)

Mivel a tagállamokban más-más (polgári, büntető- vagy közigazgatási) hatóságok rendelkeznek hatáskörrel a védelmi intézkedések elfogadására és végrehajtására, indokolt, hogy a tagállamok között ezen irányelv alapján kialakított együttműködési mechanizmus fokozottan rugalmas legyen. Ezért a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának nem kell minden esetben ugyanazt a védelmi intézkedést meghoznia, mint amelyet a kibocsátó állam elfogadott, hanem mérlegelési jogkörében bármely olyan intézkedést elfogadhat, amelyet a kibocsátó államban elfogadott és az európai védelmi határozatban ismertetett védelmi intézkedésre tekintettel hasonló esetben a védett személy védelmének fenntartása céljából nemzeti joga szerint megfelelőnek és célszerűnek ítélne.

(20)

Az ezen irányelv által meghatározott kötelezettségek vagy tilalmak közé tartoznak többek között a védett és a veszélyeztető személy közötti személyes vagy távolról történő érintkezést például meghatározott feltételeknek az ilyen érintkezésre való előírása vagy a közlés tartalmának szabályozása révén korlátozó intézkedések.

(21)

A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának tájékoztatnia kell a veszélyeztető személyt, a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát és a védett személyt az európai védelmi határozat alapján hozott valamennyi intézkedésről. A veszélyeztető személy értesítésekor kellőképpen figyelembe kell venni a védett személy azon érdekét, hogy a lakcímét, illetve az egyéb elérhetőségi adatait ne fedjék fel. Ezeket az adatokat nem szabad feltüntetni az értesítésben, feltéve, hogy a veszélyeztető személlyel szemben végrehajtási intézkedésként előírt kötelezettség vagy tilalom nem foglalja magában a lakcímet vagy az egyéb elérhetőségi adatokat.

(22)

Amennyiben a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága visszavonta az európai védelmi határozatot, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának meg kell szüntetnie az európai védelmi határozat végrehajtása érdekében általa elfogadott intézkedéseket, azonban – önállóan, saját nemzeti jogával összhangban – bármely védelmi intézkedést elfogadhat nemzeti joga alapján az érintett személy védelme érdekében.

(23)

Mivel ezen irányelv hatálya olyan esetekre terjed ki, amelyekben a védett személy utazik egy másik tagállamba, ezen irányelv rendelkezéseinek végrehajtása a veszélyeztető személlyel szemben kiszabott fő-, felfüggesztett, alternatív, feltételes vagy mellékbüntetések, illetve biztonsági intézkedések tekintetében nem ruházza fel hatáskörrel a végrehajtó államot, ha a veszélyeztető személy továbbra is a védelmi intézkedést elrendelő államban tartózkodik.

(24)

Adott esetben – a nemzeti jogszabályokkal és eljárásokkal összhangban – lehetővé kell tenni az elektronikus eszközök használatát az ezen irányelv alkalmazásában elfogadott intézkedések gyakorlati megvalósítása céljából.

(25)

A védett személy védelmét biztosító hatóságok együttműködésének keretében a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának értesítenie kell a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát a végrehajtó államban az európai védelmi határozat végrehajtása érdekében elfogadott intézkedések bármilyen megsértéséről. E tájékoztatásnak lehetővé kell tennie a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága számára, hogy azonnal dönthessen bármilyen szükséges válaszlépésről az államában a veszélyeztető személlyel szemben alkalmazott védelmi intézkedés tekintetében. Ez a válaszlépés lehet adott esetben az eredetileg – például az előzetes letartóztatás alternatívájaként, vagy a büntetés feltételes felfüggesztéséből következően – elfogadott, szabadságelvonással nem járó intézkedések szabadságelvonással járó intézkedéssel való felváltása. Természetesen ez a döntés – mivel nem egy új bűncselekménnyel kapcsolatos új büntetőjogi szankció kiszabását jelenti – nem akadályozza meg a végrehajtó államot abban, hogy adott esetben büntetőjogi vagy nem büntetőjogi szankciókat szabjon ki az európai védelmi határozat végrehajtása érdekében elfogadott intézkedések megsértése esetén.

(26)

Tekintve a tagállamok különböző jogi hagyományait, ha a végrehajtó államban nem kérelmezhető védelmi intézkedés az európai védelmi határozatban ismertetett tényálláshoz hasonló esetben, a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának jelentést kell tennie a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának az európai védelmi határozatban ismertetett védelmi intézkedés általa észlelt bármilyen megsértéséről.

(27)

Ahhoz, hogy ezt az irányelvet minden egyes esetben zökkenőmentesen lehessen alkalmazni, a kibocsátó és a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságainak hatáskörüket ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelően kell gyakorolniuk, figyelembe véve a kétszeres büntetés tilalmának elvét.

(28)

A védett személy nem kötelezhető az európai védelmi határozat elismerésével kapcsolatos – hasonló esetben a nemzeti szinten felmerülőkhöz képest aránytalanul magas – költségek viselésére. Az irányelv végrehajtása során a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az európai védelmi határozat elismerését követően és annak közvetlen következményeként a védett személynek ne kelljen további nemzeti eljárásokat kezdeményeznie ahhoz, hogy a végrehajtó hatóság olyan intézkedés meghozataláról határozzon, amely a nemzeti jogszabályok alapján hasonló esetben a védett személy védelme érdekében meghozható lenne.

(29)

Figyelembe véve az irányelv alapját képező kölcsönös elismerés elvét, a tagállamoknak e jogi eszköz alkalmazása során a lehető legnagyobb mértékben ösztönözniük kell a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti közvetlen kapcsolatfelvételt.

(30)

Az igazságszolgáltatás függetlenségének és az igazságszolgáltatási rendszerek Unió-szerte eltérő felépítésének sérelme nélkül a tagállamoknak mérlegelniük kell, hogy az európai védelmi határozat kibocsátására vagy elismerésére irányuló eljárásokban érintett bírók, ügyészek, rendőrök és igazságügyi alkalmazottak továbbképzéséért felelős személyek számára előírják az irányelv célkitűzéseire vonatkozó megfelelő képzések biztosítását.

(31)

Az irányelv alkalmazása értékelésének elősegítése érdekében a tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal az európai védelmi határozattal kapcsolatos nemzeti eljárások alkalmazására vonatkozó lényeges adatokat, legalább a kérelmezett, kibocsátott és/vagy elismert európai védelmi határozatok számát. E tekintetben egyéb típusú – például az érintett bűncselekménytípusokra vonatkozó – adatok is hasznosak lehetnének.

(32)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a veszélyben lévő személyek védelmét a tagállamok egyoldalúan nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a szóban forgó helyzetek határokon átnyúló jellege, valamint az intézkedések léptéke és lehetséges hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket fogadhat el az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ezen cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(33)

Ezen irányelvnek elő kell segítenie a veszélyben lévő személyek védelmét, ezzel kiegészítve – de nem érintve – az e területen már elfogadott eszközöket, például a 2008/947/IB és a 2009/829/IB tanácsi kerethatározatot.

(34)

Ha egy védelmi intézkedéssel kapcsolatos határozat a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet  (4) , a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet  (5) , továbbá a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló 1996. évi hágai egyezmény  (6) hatálya alá tartozik, akkor e határozatot annak a jogi eszköznek a rendelkezéseivel összhangban kell elismerni és végrehajtani.

(35)

A tagállamoknak és a Bizottságnak adott esetben az európai védelmi határozattal kapcsolatos információkat is bele kell foglalniuk a bűncselekmények áldozatainak védelméről szóló, meglévő oktató és felvilágosító kampányokba.

(36)

Az ezen irányelv végrehajtása során feldolgozott személyes adatokat a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatnak  (7) , valamint az Európa Tanácsnak az egyének személyes adataik gépi feldolgozása során való védelméről szóló, 1981. január 28-i – valamennyi tagállam által elfogadott – egyezményében megállapított elveknek megfelelő védelemben kell részesíteni.

(37)

Ezen irányelvnek az EUSZ 6. cikkével összhangban tiszteletben kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény által biztosított alapvető jogokat.

(38)

Ezen irányelv végrehajtása során a tagállamoknak törekedniük arra, hogy figyelembe vegyék a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben (CEDAW) foglalt jogokat és elveket,

a)

tilalom arra vonatkozóan, hogy az érintett személy belépjen bizonyos helyekre, helységekbe vagy meghatározott területekre, ahol a védett személy tartózkodik, vagy amelyeket látogat;

b)

a védett személlyel való, bármilyen formában történő érintkezés tilalma vagy szabályozása, beleértve a telefonon, elektronikus vagy hagyományos levélben, telefaxon vagy egyéb eszközök révén történő érintkezést is; vagy

c)

tilalom vagy szabályozás arra vonatkozóan, hogy az érintett személy valamely előre meghatározott távolságon belül megközelítse a védett személyt.

a)

a védett személy személyazonossága és állampolgársága, valamint gyámjának vagy képviselőjének személyazonossága és állampolgársága, ha a védett személy kiskorú vagy cselekvőképtelen;

b)

azon időpont, amelytől kezdődően a védett személy a végrehajtó államban kíván lakni vagy tartózkodni, és a tartózkodás időszaka vagy időszakai, amennyiben ismertek ;

c)

a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságának neve, címe, telefon- és faxszámai, valamint e-mail címe;

d)

az európai védelmi határozat kibocsátásának alapjául szolgáló védelmi intézkedést tartalmazó jogi aktus meghatározása (például szám és időpont révén) ;

e)

azon tények és körülmények összefoglalása, amelyek a védelmi intézkedés elrendeléséhez vezettek a kibocsátó államban;

f)

a veszélyeztető személlyel szemben az európai védelmi határozat alapjául szolgáló védelmi intézkedésben előírt kötelezettségek vagy tilalmak, ezek tartama és a kötelezettségek vagy tilalmak megszegése esetén kiszabható esetleges büntetés vagy szankció megjelölése ▐;

g)

adott esetben azon műszaki készüléknek a használata, amelyet a védelmi intézkedés végrehajtásának eszközeként a védett személy vagy a veszélyeztető személy rendelkezésére bocsátottak;

h)

a veszélyeztető személy személyazonossága és állampolgársága , valamint elérhetősége;

i)

ha az a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatósága számára további vizsgálatok lefolytatása nélkül is ismert, az arra vonatkozó információ, hogy a védett személy és/vagy a veszélyeztető személy részesült-e ingyenes jogsegélyben a kibocsátó államban;

j)

adott esetben azon egyéb körülmények, amelyek befolyásolhatják a védett személy veszélyeztetettségének értékelését;

k)

adott esetben annak egyértelmű megjelölése, hogy a 2008/947/IB tanácsi kerethatározat 2. cikkében meghatározott ítéletet vagy a 2009/829/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkében meghatározott, felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatot már továbbították a felügyeletet gyakorló államnak, valamint az ezen állam nak az ilyen ítélet vagy határozat végrehajtására hatáskörrel rendelkező hatóságának a meghatározása.

a)

az európai védelmi határozat hiányos, vagy azt nem egészítették ki a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága által megállapított határidőn belül;

b)

az 5. cikkben meghatározott követelmények nem teljesülnek;

c)

a védelmi intézkedés olyan cselekményhez kapcsolódik, amely a végrehajtó állam joga szerint nem minősül bűncselekménynek;

d)

a védelem olyan szankció vagy intézkedés végrehajtásából ered, amelyet a végrehajtó állam joga szerint közkegyelemben részesítettek, és olyan cselekménnyel vagy magatartással kapcsolatos, amely a végrehajtó állam joga szerint ezen állam hatáskörébe tartozik;

e)

a veszélyeztető személy a végrehajtó állam joga szerint mentességet élvez, aminek következtében nem lehet vele szemben az európai védelmi határozat alapján intézkedéseket elfogadni;

f)

a veszélyeztető személy azon cselekménye vagy magatartása tekintetében, amellyel kapcsolatban a védelmi intézkedést elfogadták, a végrehajtó állam joga szerint a büntethetőség elévült, amennyiben a cselekmény vagy magatartás a nemzeti joga szerint a hatáskörébe tartozik;

g)

az európai védelmi határozat elismerése ellentétes lenne a kétszeres büntetés tilalmának elvével;

h)

a végrehajtó állam joga alapján a veszélyeztető személy életkora miatt nem vonható büntetőjogi felelősségre azon cselekményért vagy magatartásért, amellyel kapcsolatban a védelmi intézkedést meghozták;

i)

a védelmi intézkedés olyan bűncselekményre vonatkozik, amely a végrehajtó állam joga szerint úgy tekintendő, mintha azt teljes egészében vagy jelentős részben a végrehajtó állam területén követték volna el.

a)

indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a kibocsátó államot és a védett személyt az elismerés megtagadásáról és annak indokáról;

b)

adott esetben tájékoztatja a védett személyt a nemzeti joga szerinti védelmi intézkedés kérelmezésének lehetőségéről;

c)

adott esetben tájékoztatja a védett személyt a határozata ellen rendelkezésre álló, nemzeti jog szerinti jogorvoslati lehetőségekről.

a)

ha az ilyen intézkedés megsértése a végrehajtó állam joga szerint bűncselekménynek minősül, annak következményeként büntetőjogi szankciókat szabhat ki, és bármely egyéb intézkedést meghozhat;

b)

az intézkedés megsértésével kapcsolatban bármely nem büntetőjogi határozatot meghozhat;

c)

bármely sürgős és átmeneti intézkedést meghozhat annak érdekében, hogy véget vessen az intézkedés megsértésének, adott esetben a kibocsátó állam további határozatának meghozataláig.

a)

a védelmi intézkedés és ebből következően az európai védelmi határozat meghosszabbítása, felülvizsgálata, módosítása, hatályon kívül helyezése és visszavonása;

b)

a védelmi intézkedés hatályon kívül helyezésének következményeként szabadságelvonással járó intézkedés kiszabása, feltéve, hogy a védelmi intézkedést a 2008/947/IB tanácsi kerethatározat 2. cikkében meghatározott ítélet vagy a 2009/829/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkében meghatározott, felügyeleti intézkedést elrendelő határozat alapján alkalmazták.

a)

a 9. cikkel összhangban eljárva módosítja az európai védelmi határozat alapján hozott intézkedéseket; vagy

b)

megtagadja a módosított kötelezettség vagy tilalom végrehajtását, ha az nem tartozik a 5. cikkben említett kötelezettségek vagy tilalmak körébe, vagy ha az európai védelmi határozattal együtt a 7. cikknek megfelelően továbbított adatok hiányosak, és a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága által a 9. cikk (4) bekezdése alapján megállapított határidőig nem pótolták a hiányzó adatokat.

a)

amennyiben egyértelmű utalás van arra, hogy a védett személy nem lakik vagy tartózkodik a végrehajtó állam területén, vagy véglegesen elhagyta azt;

b)

amennyiben az európai védelmi határozat végrehajtása érdekében elfogadott intézkedéseknek a nemzeti joga alapján megállapítható maximális időtartama lejárt;

c)

a 13. cikk (6) bekezdésének b) pontjában említett esetben;

d)

amennyiben a 2008/947/IB tanácsi kerethatározat 2. cikkében meghatározott ítéletet vagy a 2009/829/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkében meghatározott, felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatot az európai védelmi határozat elismerését követően továbbítják a végrehajtó államnak.