19.1.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 18/85

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre – A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól

(átdolgozás)

(COM(2009) 554 végleges – 2009/0165 (COD))

2011/C 18/15

Előadó: Antonello PEZZINI

2009. november 26-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól (átdolgozás)

COM(2009) 554 végleges – 2009/0165 (COD)

Az EGSZB munkájának előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció véleményét 2010. március 23-án elfogadta.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. április 28–29-én tartott 462. plenáris ülésén (a 2010. április 28-i ülésnapon) 153 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Összefoglalás és ajánlások

1.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) egyetért a Bizottság által a menekültügyi eljárásokról szóló irányelvnek a Zöld könyvben (1) és a Cselekvési tervben (2) javasoltaknak megfelelő átdolgozása érdekében végzett munkával és jóváhagyja azt.

1.2   A Lisszaboni Szerződés elfogadása, amely egyben az Alapjogi Charta elfogadását is jelenti, számottevően kiszélesítette az Unió felelősségi és hatásköreit a menekültügy és a bevándorlás terén.

1.3   Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az Európai Bizottság dicséretre méltó munkát végzett a menekültügy összetett témájában előzőleg született irányelvek harmonizációja terén.

1.4   Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális Európán belül kulturális, jogi, közigazgatási folyamatok valamint a tagállamokkal és a harmadik országokkal folytatott együttműködés révén létre kell hozni egy menedéket nyújtó Európát.

1.5   Egy olyan környezetben, amely, – részben a globalizáció illetve a gazdasági és környezeti válságok következtében – úgy tűnik, egyre összetettebbé válik és gyorsan változik, a nem kormányzati szervezetek alapvető szerepe egyre jobban kiemelkedik és teret nyer; az EGSZB szorgalmazza, hogy e szerep váljék egyre erőteljesebbé és azt a társadalom, valamint az állami döntéshozók határozzák meg.

1.6   Az NGO-k feladata jellegüknél fogva az, hogy a leghátrányosabb helyzetű csoportoknak segítséget és támogatást nyújtsanak. Az EGSZB szerint segítségnyújtóként és kulturális közvetítőként játszott szerepük az európai és nemzeti jogszabályokban rögzített eljárások kialakításának valamennyi szakaszában nélkülözhetetlenné válik.

1.7   Az EGSZB véleménye szerint az eljárások és magatartások harmonizálására irányuló erőfeszítései során a Bizottságnak mindig nagyfokú odafigyelésről és érzékenységről kell tanúbizonyságot tennie, tekintve, hogy erőfeszítései olyan emberekre irányulnak, akik nyilvánvaló okoknál fogva másoknál nagyobb mértékben találják magukat alsóbbrendű és szorult helyzetben.

1.8   Az Uniónak mindenféleképpen el kell kerülnie, hogy olyan országokba telepítsen haza menekülteket, ahol testi és lelki épségük veszélyben forog, vagy ahol nem tartják tiszteletben az alapvető emberi jogokat.

1.9   A menedékjog iránti kérelemre vonatkozó eljárások során alapvető, hogy a menedékkérők az anyanyelvükön fejezhessék ki magukat, és hogy az eljárás minden szakaszában biztosítsák számukra a térítésmentes jogi segítségnyújtást.

1.10   A nemzetközi védelem iránti kérelem elutasítását világosan meg kell indokolni, és az indoklásnak tartalmaznia kell az esetleges jogorvoslati kérelemmel kapcsolatos módozatokat és határidőket.

1.11   A kiutasítási intézkedést az esetleges jogorvoslati eljárás lezárásáig mindenképpen fel kell függeszteni.

1.12   Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamoknak – többek között megfelelő tapasztalatcsere útján – mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a menedékkérők számára megfelelő társadalmi környezetben lehetővé tegyék a munkavégzést, a képzést és a kulturális életben való részvételt.

1.13   Az EGSZB úgy véli, hogy a visszaküldés tilalmának elvét szilárdan fenn kell tartani, valamint meg kell vizsgálni a nemzetközi védelmet kérő személyek – zaklatásnak kitett nők, veszélyeztetett személyek, környezeti okokból menekültté váló emberek – körének konszenzuson alapuló kibővítését.

1.14   Az EGSZB véleménye szerint a tagállamokban szorgalmazni kell a közös felelősségvállalást, hogy ezáltal elkerülhető legyen az illegális gazdasági migráció, és hogy a terhek és kötelezettségek megosztásának fényében javítani lehessen az azokra a személyekre irányuló intézkedéseken, akiknek azokra ténylegesen szükségük van.

1.15   Az EGSZB szerint egyértelmű, hogy a tagállamoknak több gazdasági eszközt kell az Európai Bizottság rendelkezésére bocsátaniuk a menedékkérők beilleszkedési politikájának javítása érdekében.

1.16   Az Európai Bizottság harmonizációs törekvése, amely az irányelvek átdolgozására irányuló legutóbbi javaslataiban tükröződik, hasonló visszhangra kellene hogy találjon a tagállamok részéről, amelyeknek nemzeti jogszabályaikban meg kell tenniük a szükséges változtatásokat.

1.17   Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a menedéket nyújtó Európa megteremtése a szociális Európán belül főként a politikai akarat függvénye, valamint a tagállamok érzékenységéé, melyeknek feladatát egy egységes, jól strukturált eljárással kellene megkönnyíteni az Európai Bizottság részéről.

1.18   Az EGSZB kiemeli a nők sajátos helyzetét, akik számára a férfiakhoz képest jóval nehezebb a menekültjog kérése és a menekültstátus megszerzése. Arra kéri ennélfogva az Európai Bizottságot, hogy a tagállamok bevonásával, amennyire lehetséges tegyen meg mindent a nemekkel kapcsolatos egyenlő elbánás megvalósítása érdekében, amely témára Európa hosszú ideje és folyamatosan érzékenyen odafigyel.

1.19   A megfelelően célzott nevelési folyamatok az EGSZB véleménye szerint megerősíthetik a közös társadalmi tudatot azok befogadásával kapcsolatban, akiknek legnagyobb szükségük van támogatásra és segítségre, és akik az európai történelmi és vallási hagyományokban biztos vonatkozási pontot látnak.

2.   Bevezetés

2.1   Történelmi háttér

2.1.1   A menedékjog eredete az ókori Görögország idejére nyúlik vissza, ahol alkalmanként két város megállapodott arról, hogy minden megtorlás ellen kölcsönösen mentességet biztosít a másik város polgárainak, illetve egy-egy város mentességet biztosított magas rangú személyiségeknek (pl. követek stb.) (3).

2.1.2   A népek jogának megerősödésével az ókori Rómában is ismertté vált a polgárjoghoz kapcsolódó menedékjog (4).

2.1.3   A menedékjog fejlődése később összefonódott az üldöztetés különböző formáinak és megnyilvánulásainak alakulásával: ezek a hatóságok által vallási, filozófiai vagy az állam rendjére veszélyesnek ítélt politikai–ideológiai okokból alkalmazott elnyomó intézkedések voltak.

2.2   A megkülönböztetés tilalma és az emberi jogok védelme

2.2.1   A jogi kultúra fejlődése a menedékjog kiterjesztését vonta maga után. Ennek folytán főként a modern demokratikus államok alkotmányai általában rögzítik, hogy a kormánynak el kell utasítania a külföldi személy kiadatását, amennyiben azt politikai jellegű bűncselekmények miatt kérik.

2.2.2   Ennek következtében az európai államokban jelenleg érvényben lévő alapjogi charták előírják, hogy az a külföldi, akitől saját országában megtagadják a demokratikus szabadságjogok tényleges gyakorlását, az adott állam területén menedékjogra jogosult.

2.2.3   A fent említett rendelkezések kifejezetten hivatkoznak a sérthetetlen emberi jogok elismerésére és a megkülönböztetés-mentesség elvére. A megkülönböztetés tilalmát egyébiránt az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 14. cikke is kifejezetten rögzíti (5).

2.2.4   Az egyezmény 15. cikke értelmében e tilalomtól eltérő intézkedéseket nem lehet hozni, amennyiben azok ellentétesek egyéb nemzetközi jogi kötelezettségekkel.

2.2.5   Ebből fakadóan a nemzeti menedékjogot kizáró (ún. opt-out) záradékok érvényüket vesztik, ami többek között azt a célt szolgálja, hogy a menekültek helyzetére vonatkozó, az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel kiegészített 1951. július 28-i genfi egyezményt teljes körűen lehessen alkalmazni és végrehajtani.

2.2.6   A Lisszaboni Szerződés kibővítette az Európai Unió hatáskörét a menekültügy és a bevándorlás terén. A Szerződésbe beépült az Alapjogi Charta is, amely:

—	biztosítja a menedékjogot,

—	közös szabályok kidolgozásáról rendelkezik,

—	integrált határigazgatási rendszert vezet be a külső határokon,

—	elismeri a harmadik országokkal folytatott együttműködés fontosságát,

—	kibővíti az Európai Unió Bíróságának hatáskörét a menekültügy és a bevándorlás terén.

3.   Az irányelv átdolgozására vonatkozó javaslat összefoglalása

3.1   A vizsgálat alá vont javaslat célja az összevont eljárás keretében 2012-ig bevezetendő közös európai menekültügyi rendszer második szakaszának lezárása.

3.2   A cél ugyanakkor az, hogy a sok tekintetben kevéssé elérhető, kevéssé hatékony és kevéssé tisztességes, illetve a sajátos körülményeket figyelmen kívül hagyó jelenlegi minimumszabályok hiányosságait orvosolják (6).

3.3   A javasolt módosítások mindenekelőtt az eljárási rendszerek jobb harmonizációját hivatottak elősegíteni. A módosítások további eljárási garanciákat javasolnak a menedékkérők számára, különös tekintettel a védelem iránti kérelmek kivizsgálási szakaszára és a vonatkozó döntéshozatali folyamatra, amint azt az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága konkrét ítélkezési gyakorlatának fejlődése sugallja.

4.   Általános észrevételek

4.1   Egy menedéket nyújtó Európa építése a szociális Európán belül

4.1.1   A menedéket nyújtó Európa létrehozása a szociális Európán belül szilárd nevelési folyamatokon alapul, amelyek a fiatal kamaszokat célozzák meg annak érdekében, hogy egy életre meggyökerezzenek a tagállamok társadalmának és politikai osztályainak kollektív tudatában.

4.1.2   Az alapvető jogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket tiszteletben tartva az Európai Unió 2003. január 27-én elfogadta a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2003/9/EK tanácsi irányelvet.

4.1.3   Az elmúlt években azonban a gyors globalizáció paradox módon erőteljes identitásbeli átrendeződéseket eredményezett, ami lehetetlenné tette egy, a rómaihoz hasonló egyetemes jogrendszer újbóli kialakítását.

4.1.4   A különböző népek közötti konfliktusok és a kulturális kapcsolatok miatti aggodalommal jellemezhető jelenlegi légkör új félelmet és bizonytalanságot szül, ezért az állampolgárságot illető kérdések – és ezáltal a menekültügy – terén szinte valamennyi európai ország a korlátozó álláspontok felé hajlik.

4.1.5   Ez a hozzáállás azonban ellentétes a népek áhított integrációs folyamatával és egy olyan Európa építésének célkitűzésével, amely egyben szociális Európa is.

4.1.6   Ennélfogva szilárdan fenn kell tartani a visszaküldés tilalmának elvét, sőt javasolni lehetne azon személyek körének kibővítését, akiket nemzetközi védelemre szorulóként kell elismerni. Különböző uniós irányelvek már elismerik az egyes nőket és egyéb veszélyeztetett személyeket sújtó specifikus üldöztetési kritériumot.

4.1.7   A jelenlegi helyzetben, ahol a menekültstátuszt csak a gazdasági migránsoknak tekintett menekültektől kell egyértelműen megtagadni, akik esetében megfelelő szabályok vannak, a környezeti okokból menekültté váló emberek helyzete problémásabbnak tűnik.

4.1.8   Ez alatt valójában olyan személyeket értünk, akik a környezet romlásának következtében kényszerülnek lakóhelyet változtatni, és kénytelenek az ebből fakadó veszélyekkel és ismeretlen tényezőkkel szembenézni, és ez jelentősen hat emberi jogaik, köztük az élethez, a táplálkozáshoz, az egészséghez és a fejlődéshez való jogaik gyakorlására (7).

4.1.9   E kérdések vizsgálatára a Tanács elismerésről szóló 2004. április 29-i 2004/83/EK irányelve átdolgozása keretében is sort lehet keríteni; ezek az új problémák emellett alaposabb mérlegelést érdemelnek – akár az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2009) 66 végleges) keretében is.

4.2   Egyedi eljárások

4.2.1   A menekültstátusz megadásának eljárása során szükségképpen figyelembe kell venni egyrészt számos, a biztonság terén megvalósuló olyan jogalkotási intézkedést, amelyek az illegális bevándorlás elleni küzdelmet és a rend és közbiztonság terén felmerülő, a migráció jelenségéhez kapcsolódó kérdések megoldását szolgálják.

4.2.1.1   Másrészt azonban a 2008. évi Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban foglalt kötelezettségvállalásokkal összhangban meg kell szervezni a legális bevándorlást, számításba véve a prioritásokat, az igényeket és az egyes tagállamok által meghatározott befogadási kapacitást, és elő kell segíteni az integrációt.

4.2.1.2   A menedéket nyújtó Európa építésére törekedve többek között célszerű lenne egy partnerség kialakítása, a menedékkérők befogadásakor és az Európai Unió egész területén történő elosztásukkor megnyilvánuló tehermegosztás – vagyis a szolidaritás – elve alapján.

4.2.1.3   A nemzetközi védelem, a megadott státuszok visszavonása és megszüntetése, valamint a határozatok elleni jogorvoslat iránti kérelmekre vonatkozó átdolgozási javaslatban szereplő vizsgálati eljárásokra, illetve az eljárásokról szóló irányelvek átdolgozási javaslataira vonatkozóan általában tiszteletben tartják a nemzetközi és az uniós jogszabályokból fakadó kötelezettségeket.

4.2.1.4   Az EGSZB úgy véli, hogy a nem kormányzati szervezetek fejlesztése és támogatása még a menekültstátusz megadása, visszavonása vagy megszüntetése, illetve a határozatok elleni jogorvoslat iránti kérelmek előkészületei és vizsgálati eljárásai során is kiemelten fontos. E tekintetben az EGSZB azt ajánlja, hogy a javaslat preambulumbekezdései vagy annak cikkei között egy kifejezetten rendelkezzen erről.

4.2.1.5   A közösségi szóhasználatban „nemzetközi védelem” alatt mind a genfi egyezmény szerinti menekültstátusz megadását, mind az azoknak nyújtott kiegészítő védelmet kell érteni, akik ugyan nem teljesítik a menekültstátusz megadásához szükséges feltételeket, de nem lehet őket hazatelepíteni sem, mert országukban komoly veszélynek lennének kitéve.

4.2.1.6   A menekültügyi eljárásokról szóló fenti irányelvet végrehajtó tagállami jogszabályok általában a közigazgatási hatóságok hatáskörének három szintjét különböztetik meg, melyek: a kérelmek befogadása, vizsgálata és a vonatkozó határozatok meghozatala.

4.2.1.7   Az eljáráshoz való hozzáférés minden esetben – bizonyos kizáró okok (például ha a menedékkérő ellen európai elfogatóparancs van érvényben, stb.) fennállását kivéve – maga után vonja azt az elvet, hogy a menedékkérőnek a kérelem vizsgálatához szükséges teljes idő alatt joga van az adott tagállam területén maradni, miközben emberi jogait tiszteletben tartják. Az emberi jogok tiszteletben tartásának elve érdekében a befogadóállomásokon való tartózkodásra csak kivételes esetben – megfelelőbb elhelyezésre várakozva – kellene sort keríteni, nem rutinszerűen.

4.2.1.8   A menedékkérők védelmében egy sor olyan egyéb biztosítékot is előirányoztak, mint a menedékkérők megfelelő tájékoztatása a követendő eljárásról és a kérelem elbírálásáról, az UNHCR-rel való kapcsolatfelvétel lehetősége, tolmácsok közreműködése, személyes interjú a menedékkérőkkel az illetékes bizottság előtt, amelynek tagjai kezdeti képzésben és folyamatos továbbképzésben részesülnek.

4.2.1.9   Az EGSZB úgy véli, hogy különleges erőfeszítést kell tenni a FRONTEX megfelelő képesítéssel rendelkező munkatársainak képzésére, hogy ezáltal javuljon:

—	a tagállamok közötti operatív együttműködés koordinációja,

—	a képzésre vonatkozó közös szabályok kidolgozása,

—	a befogadás és a hazatelepítés megszervezéséhez szükséges támogatás biztosítása az államoknak kulturális közvetítők bevonásával,

—	A tisztviselőket fel kell készíteni a menedékjoggal kapcsolatos emberi jogokból, amelyeket az EU dolgozott ki, főként arra való tekintettel, hogy a jövőben menekültügyi ügynökséget hoznak létre.

4.2.1.10   Az EGSZB véleménye szerint a „befogadóállomásokat” csak kivételes esetben és ideiglenesen, az Alapjogi Charta teljes körű tiszteletben tartása mellett szabad működtetni. Lényeges, hogy a nemzetközi védelmet kérők minden tekintetben, vagyis az emberi, azaz az egészségügyi ellátással kapcsolatos szempontból, a társadalmi kapcsolatok szempontjából és a munkaerő-piac szempontjából is megfelelő életet élhessenek.

4.2.1.11   A menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2003/9/EK irányelv jelentős rugalmasságot biztosít a munkához való hozzáférés terén. Az EGSZB azon a véleményen van, hogy a munka terén alkalmazott valamennyi korlátozás sérti az emberek méltóságát és illegális munkavállalásra ösztönöz, ami társadalmi igazságtalansághoz vezet.

4.2.1.12   A javaslat végül a határozatok elleni, ingyenes jogi segítségnyújtás mellett közigazgatási és bírósági szinten egyaránt igénybe vehető jogorvoslat lehetőségére is tartalmaz rendelkezéseket. Az EGSZB úgy véli, hogy az ingyenes közigazgatási és bírósági segítségnyújtást meg kell erősíteni, és a nyelvi segítségnyújtással együtt az eljárás valamennyi szakaszában kötelezővé kell tenni.

5.   Részletes megjegyzések

5.1   A javasolt módosítások összhangban vannak a menekültstátusz megadására vonatkozó eljárások harmonizációjának és naprakésszé tételének célkitűzésével.

5.2   A javaslat érdemi részét tekintve hasznos lenne kritikus szemmel megvizsgálni, milyen okokból törölték a javaslatból a menedékjog intézményére tett kifejezett hivatkozást.

5.3   Azt, hogy az új szövegben szerepeljen a menedékjog intézményére való hivatkozás, továbbra is lehet úgy érteni, hogy az adott személy – akár abból a célból is, hogy menekültstátuszért folyamodjon – jogosult az adott állam területén tartózkodni mindaddig, amíg tisztázzák, hogy teljesíti-e az említett státusz megadásához szükséges feltételeket, és ez idő alatt ideiglenesen vonatkozik rá a kiutasítás tilalma.

5.4   A menedékjogra történő hivatkozás ráadásul legitimálná a tagállamok azon döntését, amelynek értelmében az új irányelvet az annak hatályán kívül eső esetekre (lásd a javaslat 3., 4., 11. és 12. cikkét) is alkalmaznák olyan súlyos humanitárius indokok fennállása esetén, amelyek megakadályozzák a származási országba való visszatérést, függetlenül attól, hogy történt-e konkrét üldöztetés (8).

5.5   Az EGSZB támogatja a javasolt módosításokat, mivel azok megfelelnek a fent említett célkitűzéseknek.

5.5.1   Mindazonáltal az alábbi észrevételeket kívánja tenni:

5.5.1.1

(38) preambulumbekezdés: az irányelv végrehajtásának rendszeres időközönkénti értékelését illetően kívánatos lenne pontosabb időkeretet megadni;

5.5.1.2

(41) preambulumbekezdés: az előző irányelv kötelezően végrehajtandó jelentős módosításait pontosabban kellene megfogalmazni;

5.5.1.3

a 2. cikk f) pontja: az eljáró hatóságot következetesebben kell meghatározni, mivel számos nemzeti jogrendszerben nem szerepel a „kvázi bírói” testület fogalma;

5.5.1.4

a 3. cikk (3) bekezdése: példaképpen meg kell nevezni olyan eseteket, amelyekben a védelem iránti kérelem az irányelv hatályán kívül eső esetekre alkalmazható (lásd a „környezeti okokból menekültté váló emberek” új jelenségével kapcsolatban leírtakat);

5.5.1.5

6. cikk: a rendelkezés, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy megköveteljék, hogy a kérelmeket az erre kijelölt helyen nyújtsák be, láthatóan nincs összhangban a 7. cikk rendelkezéseivel, valamint korlátozza az eljáráshoz való kívánt szélesebb körű hozzáférést, amelyről már rendelkezés is született;

5.5.1.6

a 10. cikk (13) bekezdés (9): minden elutasító határozat esetében az érintett felet és jogi képviselőit anyanyelvükön kell értesíteni nemcsak a kérelem elutasításának okairól, hanem a kifogásolási és jogorvoslati eljárás (ésszerű és elfogadható) határidejéről és módjáról is.

5.5.1.7

a 12. cikk (19) bekezdésének d) pontja) (10): a hatáskörrel rendelkező hatóságok felhatalmazása arra, hogy átkutathatják a menedékkérőt és a nála lévő személyes tárgyakat, ellentétes lehet a különböző tagállami jogrendszerekben meghatározott alkotmányos garanciákkal;

5.5.1.8

a 34. cikk c) pontja: pontosabban kellene meghatározni azokat a komoly indokokat, amelyek alapján a menedékkérő azt állítja, hogy a biztonságos származási országként nyilvántartott harmadik ország valójában nem biztonságos, Még ha az EGSZB úgy is véli, hogy bizonyos esetekben nehéz meghatározni a biztonságos harmadik ország általánosan elfogadott definícióját.

5.5.1.9

Ebben a tekintetben az Európai Unió Bíróságának 2008. május 6-i C-133/06 számú ítélete – amely hatályon kívül helyezte a menekültügyi eljárásokról szóló 2005/85/EK irányelv 29. cikkének (1) és (2) bekezdését, valamint 36. cikkének (3) bekezdését – lehetőséget nyújt a kérdés továbbgondolására.

---

(1)  COM(2007) 301 végleges

(2)  COM(2008) 360 végleges

(3)  A mentesség továbbá védelmet biztosított annak a menekültnek, akit bizonyos sérthetetlennek tartott templomokban nem lehetett elfogni; ez az asylum (menedék) szó etimológiai gyökere.

(4)  A polgárjogot Caracalla rendelete terjesztette ki általánosan Kr. u. 212-ben: e a rendelet mindenféle elbánásbeli különbséget megszüntetett a római polgárok és a birodalom egyéb polgárai között.

(5)  Az 1950. november 4-én Rómában aláírt Egyezményt és annak Kiegészítő Jegyzőkönyveit az Unió tagállamain kívül számos európai harmadik ország is ratifikálta, és életbe léptette, ezáltal rendelkezései a nemzetközi és a nemzeti jogrendszerek terén szélesebb körben váltak kötelező erejűvé.

(6)  Úgy tűnik, hogy a méltányosság hiánya az egyes tagállamok által elfogadott eljárásokban főként a menekültügyi eljárásokról szóló 2005. évi irányelv által biztosított túlzott mértékű mérlegelési jogkörre vezethető vissza.

(7)  Ennélfogva a biztonságra mint elsődleges emberi értékre vonatkozó kritériumot ki kell terjeszteni. A környezeti okokból menekültté váló emberek valójában a környezet pusztulásának és a társadalmi egyensúly ehhez kapcsolódó hiányának áldozatai, erre példa teljes fekete-afrikai területek fokozatos elsivatagosodása új típusú agresszív spekulációs ügyletek következtében.

(8)  Olyan menekültek esetében, akik nem az őket ért személyes megkülönböztetés miatt, hanem súlyos események (polgárháború, elharapózó erőszak, külső agresszió, természeti katasztrófa, környezeti okokból menekültté váló emberek stb.) miatt hagyták el az országukat, általában nem adható meg a menekültstátusz. Mindazonáltal a bevándorlási jogszabályok lehetővé teszik a kivételes események miatt előálló humanitárius szükséghelyzetek során történő segítségnyújtást – a kiköltöztetett lakosság átmeneti és megfelelő befogadását szolgáló ideiglenes védelmi intézkedésekre vonatkozó rendelkezések formájában.

(9)  Az angol nyelvű változatban ez a 10. cikk (2) bekezdésének felel meg.

(10)  Az angol nyelvű változatban ez a 12. cikk (2) bekezdése d) pontjának felel meg.

---